[HU] Lukász 18

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Példázatot is mondott nekik, hogy szüntelen kérleljék El Arcait, és ne adjanak szünetet neki. ²Ezt mondta: „Volt egy bíró egy városban, aki Elohimot nem félte, és ember arca felé nem fordult. ³Volt ott a városban egy özvegyasszony is, és odament hozzá, mondván: Ítélj meg engem perlekedő ellenfelemmel szemben. ⁴De az nem akart hallgatni a szavára számos napon át, azután pedig így szólt szívében: Bár Elohimot nem félem, és ember arca felé nem fordulok, ⁵íme, megítélem ennek az özvegyasszonynak a perét, mivel terhemre van, és ne jöjjön, hogy nap nap után zaklasson engem beszédeivel. ⁶Most pedig halljátok, mit mond HáÁdon — HáÁdon kijelentése arról, amit a hitvány bíró mond. ⁷És Elohim ne perelné-e meg az ő választottainak perét, akik hozzá kiáltanak nappal és éjjel? És irgalma irántuk halogatna? ⁸Íme, mondom nektek, hogy sietve megperli az ő perüket. De a Ben HáÁdám, amikor eljön, talál-e hitet a föld színén?”

⁹Ezt a példázatot is mondta azoknak, akik bíznak önmagukban, hogy igazak ők, másokat pedig a szemükben semminek tartanak: ¹⁰„Két ember ment fel a Heikhálba imádkozni, az egyik Párush, a másik vámszedő. ¹¹Odaállt a Párush, és így imádkozott e szavakkal: Hálát adok neked, Elohim, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember fia: erőszaktevők, álnokság fiai és házasságtörők, és nem is olyan, mint ez a vámszedő. ¹²Böjtölök kétszer egy héten, megtizedelem minden termésemet. ¹³A vámszedő pedig távolról állt, és nem merte felemelni szemeit a magasba, hanem a mellét verte, és így szólt: Könyörülj rajtam, Elohim, a hozzám hasonló vétkezőn. ¹⁴Íme, mondom nektek, hogy igaznak nyilvánítva tért vissza ez az ember a házába, nem úgy, mint amaz; mert aki kevélységében felmagasztalja magát, megaláztatik, és az alázatos szellemű felmagasztaltatik.”

¹⁵Vittek hozzá kisgyermekeket is, hogy rájuk tegye kezeit. Amikor a Tálmidim meglátták, rájuk szóltak. ¹⁶Yeshuá pedig magához hívta őket, és így szólt: „Engedjétek a kisgyermekeket hozzám jönni, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké Elohim Királysága. ¹⁷Ámen, mondom nektek: aki nem fogadja Elohim Királyságát, mint a kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.”

¹⁸És megkérdezte őt az egyik elöljáró, mondván: „Jó Mester, mit tegyek, hogy örököljem a Cháyei Olámot [Örök Életeket]?” ¹⁹És így szólt hozzá Yeshuá: „Miért nevezel engem jónak? Nincs jó, csak egy: ő, Elohim. ²⁰Te ismered a parancsolatokat: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat!” ²¹Ő pedig így szólt: „Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.” ²²Amikor Yeshuá ezt hallotta, így szólt: „Egy híján vagy még: menj, add el mindenedet, amid van, és add a szegényeknek, és kincsed lesz az Egekben; azután jöjj, és kövess engem.” ²³De amikor ezeket hallotta, elszomorodott szívében, mert gazdagsága Igen nagy volt. ²⁴Yeshuá meglátta őt, és így szólt: „Milyen nehéz a vagyon birtokosainak bemenni Elohim Királyságába. ²⁵Könnyebb a tevének átmenni a tű fokának nyílásán, mint a gazdagnak bemenni Elohim Királyságába.” ²⁶És így szóltak a hallgatók: „Hát akkor ki szabadulhat meg?” ²⁷Ő pedig így szólt: „Ami lehetetlen az ember fiainak, az nem lehetetlen Elohimnak.”

²⁸És így szólt Kefá: „Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.” ²⁹Ő pedig így szólt hozzájuk: „Ámen, mondom nektek, hogy nincs ember, aki elhagyott házat, vagy feleséget, vagy testvéreket, vagy szülőket, vagy gyermekeket Elohim Királyságáért, ³⁰aki ne kapná meg viszonzását sokszorosan ebben az időben, az eljövendőben pedig a Cháyei Olámot.”

³¹Maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: „Íme, felmegyünk Yerusháláyimba, és mindaz a beszéd, amit a Nevi’im keze megírt a Ben HáÁdámról, beteljesedik. ³²Mert a pogányok kezébe adatik, és kicsúfolják, és gúnyt űznek vele, és arcába köpnek. ³³Ostorokkal megfenyítik, azután megölik, és a harmadik napon feltámad.” ³⁴De ők semmit sem értettek mindezekből, mert el volt rejtve a beszéd a szemeik elől, és nem tudták, mit mondott nekik.

³⁵És történt, amikor közeledett, hogy Yerichohoz érjen, íme, egy vak ember ült az út mellett, és adományokat kéregetett. ³⁶Hallotta az arra járó sokaság hangját, és kérdezősködött, mondván: „Mi ez?” ³⁷Megmondták neki, hogy a Nátzráti Yeshuá megy arra. ³⁸Ekkor kiáltott, mondván: „Könyörülj rajtam, Yeshuá, Dávid Fia!” ³⁹Az előtte járók rászóltak, hogy hallgattassák el, de ő még nagyobb erővel kiáltott: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!” ⁴⁰Megállt Yeshuá, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá; és amikor közelébe ért, megkérdezte őt: ⁴¹„Mit kívánsz tőlem, hogy megtegyek neked?” Ő pedig így szólt: „Ádoni, hogy visszaadasd szemeim világát.” ⁴²És így szólt hozzá Yeshuá: „Szemeid világa visszatér hozzád; hited megszabadított téged.” ⁴³És hirtelen megnyíltak a szemei, és követte őt, dicsőséget adva Elohimnak; és látta az egész nép, és áldották Elohimot.

Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádon (אָדוֹן – 𐤀𐤃𐤍) – Úr/Az Úr • Ádonáj (אֲדֹנָי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yáhuwáh tiszteletteljes megszólítása • Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּןהָאָדָם – 𐤁𐤍𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Cháyei Olám (חַיֵּיעוֹלָם – 𐤇𐤉𐤉𐤏𐤅𐤋𐤌) – Örök Életek • Dávid (דָּוִד- 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Heikhál (הֵיכָל – 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Királyság (מַלְכוּת – 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Málchut; uralom, Királyság • Lot (לוֹט- 𐤋𐤅𐤈) – Fátyol/Takaró • Nátzrát (נָצְרַת – 𐤍𐤑𐤓𐤕) – Názáret/Őrszem/Hajtás/Sarj [Netzer gyökből] • Nevi’im (נְבִיאִים – 𐤍𐤁𐤉𐤀𐤌) – Próféták • Párush (פָּרוּשׁ – 𐤐𐤓𐤅𐤔) – Elkülönült/Farizeus • Petrosz (פֶּטְרֹוס – 𐤐𐤈𐤓𐤅𐤎) – szikla (Görög) – Péter • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Yericho (יְרִיחוֹ- 𐤉𐤓𐤉𐤇𐤅) – illat/hold városa; a pálmák városa – Kená’án királyi városa, Yiszrá’El elsőhadjáratának helye • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment

[HU] Lukász 17

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹És így szólt Tálmidimaihoz [tanítványaihoz]: „Nincs uralkodó, aki visszatarthatná a botlásokat, hogy ne jöjjenek; de jaj annak az embernek, akinek keze által jönnek. ²Jobb annak, ha malomkő-darabot akasztanak a nyakára, és a tengerbe vetik, mintsem hogy botlást okozzon e kicsinyek egyikének. ³És ti őrizzétek meg lelkeiteket!”

„Ha vétkezik ellened testvéred, dorgálva dorgáld meg őt, és ha megbánja, bocsáss meg neki. ⁴És ha napjában hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád, ezt mondva: Megbántam – bocsáss meg neki.”

⁵És így szóltak a Shlichim [küldöttek] HáÁdonhoz: „Adj még hozzá nekünk hitet!” ⁶És így szólt HáÁdon: „Ha volna bennetek hit, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a szikomorfához: Szakíttass ki gyökerestől, és ültettess el a tengerben – az hallgatna a ti szavatokra.”

⁷„És ki az közületek, akinek szolgája van, aki szánt vagy legeltet a mezőn, és amikor az visszatér onnan, így szól hozzá: Sietve jöjj, és ülj az asztalhoz? ⁸Nem azt mondja-e neki inkább: Készíts nekem estebédet, és övezd fel derekadat, hogy szolgálj nekem, míg eszem és iszom, és azután egyél és igyál te is? ⁹Vajon ad-e hálát annak a szolgának azért, mert megtette, amit parancsolt neki? Úgy vélem, hogy nem. ¹⁰Így hát ti is, amikor megtettetek mindent, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, mert csak azt tettük, ami ránk tartozott.”

¹¹És történt, hogy Yerusháláyim felé tartva átment Shomron és Gálil útján. ¹²És beért egy faluba, és ott szembejött vele tíz leprás férfi, ¹³és távol megálltak, és felemelték hangjukat, és így kiáltottak: „Yeshuá, Mesterünk, könyörülj rajtunk!” ¹⁴És látta őket, és így szólt hozzájuk: „Menjetek, és mutassátok meg magatokat a Kohánim szemei előtt.” És történt, hogy mentükben megtisztultak. ¹⁵Egyikük pedig, látva, hogy meggyógyult leprájából, visszatért, és erős hangon dicsérte az Elohimot. ¹⁶És leborult lábaihoz, arcaira a földre, és hálát adott neki; és ő Shomroni férfi volt. ¹⁷És megszólalt Yeshuá, és így szólt: „Nemde tízen gyógyultak meg? És hol a kilenc? ¹⁸Hát nem találtatott más közülük, aki visszatért volna dicsőséget adni az Elohimnak, csak ez az idegen?” ¹⁹És így szólt hozzá: „Kelj fel, és menj, hited megszabadított téged.”

²⁰És megkérdezték őt a Perushim, mondván: „Mikor jön el az Elohim Királysága?” És felelt nekik, és így szólt: „Az Elohim Királysága nem jön el a szemlélő szemei elé. ²¹És nem mondják majd: Íme, itt van, vagy: Íme, ott van – mert íme, az Elohim Királysága bennetek van.”

²²És így szólt a Tálmidimhez: „Íme, napok jönnek, és kívánni fogjátok látni egyet a Ben HáÁdám napjai közül, és nem fogjátok látni. ²³És ha azt mondják nektek: Íme, ott van, vagy: Íme, itt van – ne menjetek ki, és ne fussatok utánuk! ²⁴Mert ahogyan a villám villámlik, az Egek egyik szélétől, és tovább halad és világít az Egek másik széléig, úgy fog megjelenni a Ben HáÁdám az ő napján. ²⁵De előbb sokat kell szenvednie, és megvettetnie e nemzedék fiainak szája által. ²⁶És ahogyan Noách napjaiban volt, úgy lesz a Ben HáÁdám napjaiban is: ²⁷ettek és ittak, férjhez adtak asszonyokat, és asszonyokat vettek feleségül, addig a napig, amelyen Noách bement a bárkába; és jött a Mábul [Özönvíz], és eltörölt mindenkit. ²⁸És úgy volt Lot napjaiban is: ettek és ittak, vettek és adtak, ültettek és építettek; ²⁹és történt azon a napon, amelyen Lot kiment Sz’domból, hogy Ádonáj tüzet és kénkövet hullatott az Egekből, és elpusztított mindenkit. ³⁰Úgy lesz azon a napon, amelyen a Ben HáÁdám megjelenik. ³¹Azon a napon aki a háztetőn lesz, holmija pedig a házban, ne menjen le, hogy elvigye azokat; és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza, hogy hátratekintsen. ³²Emlékezzetek Lot feleségére! ³³Aki meg akarja menteni a lelkét, az elvész tőle; és aki kiirtja a lelkét énérettem, az élteti azt. ³⁴És én mondom nektek: azon az éjjelen ketten fekszenek egy ágyban, az egyik felvétetik, és a másik otthagyatik. ³⁵Két asszony őröl a malomban, az egyik felvétetik, és a másik otthagyatik. ³⁶Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, és a másik otthagyatik.” ³⁷És megszólaltak, és így szóltak hozzá: „Hol történnek majd ilyenek, Ádonénu?” És így szólt: „Ahol a tetemek vannak, oda gyűlnek a saskeselyűk.”

Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádon (אָדוֹן – 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ádonáj (אֲדֹנָי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yáhuwáh tiszteletteljes megszólítása • Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל – 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Királyság (מַלְכוּת – 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Málchut; uralom, Királyság • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – pap – Áháron leszármazottja • Lelk (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh: Lélek/Élőlény/Élet • Mábul (מַבּוּל – 𐤌𐤁𐤅𐤋) – Özönvíz/Kataklizma • Noách (נֹחַ – 𐤍𐤇) – Nyugalom/Vigasztalás • Örömhír (בְּשׂוֹרָה – 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Beszoráh [Evangélium] • Perushim (פְּרוּשִׁים – 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Shomron (שֹׁמְרוֹן – 𐤔𐤌𐤓𐤅𐤍) – Szamária; az északi királyság fővárosa • Sz’dom (סְדֹם – 𐤎𐤃𐤌) – Szodoma/Égés/Kiszáradt • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment

[HU] Lukász 16

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Szólt a Tálmidimaihoz is: „Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára, és ezt bevádolták nála, hogy szétszórja a vagyonát. ²Erre előhívta, és így szólt hozzá: Mi ez, amit hallok felőled? Adj számot a sáfárságodról, mert nem maradhatsz tovább sáfár a ház felett. ³A sáfár így szólt a szívéhez: Mit tegyek, mert uram elveszi tőlem a sáfárságot? A földet művelni nem bírom, adományból kenyeret kérni — szégyen ez nekem. ⁴Tudom, mit tegyek, hogy amikor megszűnök sáfár lenni, befogadjanak a házaikba. ⁵Magához hívta urának adósait egyenként, és így szólt az elsőhöz: Mennyi adósságod van, amit uramnak meg kell fizetned? ⁶Az így szólt: Száz bát olaj. Erre így szólt hozzá: Gyorsan vedd az adóslevelet, ülj le, és írj ötvenet. ⁷A másodikhoz pedig így szólt: És neked mennyi van rajtad, amit meg kell fizetned? Az így szólt: Száz kór búza. Erre így szólt: Vedd az adóslevelet, és írj nyolcvanat. ⁸És az úr megdicsérte a hamisság fiát, a sáfárt, hogy okosan járt el a tettében, mert e világ fiai okosabbak a világosság fiainál a maguk nemzedékében.

⁹Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamisság forrásának pénzével, hogy amikor az eljön a végéhez, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. ¹⁰Aki hű a kevés dologban, hű lesz a sok dologban is, és aki hamis a kevés dologban, hamis a sok dologban is. ¹¹Ezért ha nem voltatok hűek a romlott vagyonban, ki bízza rátok az igaz vagyont? ¹²És ha a máshoz tartozó, másra szálló vagyonban nem voltatok hűek, a magatoknak maradandó vagyont ki adja nektek?”

¹³„Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másik pedig megvetett a szemében. Nem szolgálhattok Elohimnak és a mammonnak.”

¹⁴Hallották mindezt a Perushim, a pénz szeretői, és kinevették őt. ¹⁵Ő pedig így szólt hozzájuk: „Ti vagytok azok, akik igaznak tartjátok magatokat az emberek szeme előtt, de Elohim ismeri a szíveteket, mert ami magasztos az emberek szemében, utálatos Elohim szemében.”

¹⁶„A Toráh és a Nevi’im Yochánánig tartottak, és attól az időtől fogva kezdődött Elohim Királyságának Örömhíre, és minden ember fut utána, hogy megragadja azt erővel. ¹⁷De könnyebb az Egeknek és a földnek elmúlni, mint hogy a Toráhból egyetlen vessző is leessen. ¹⁸Minden ember, aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, házasságtörő.”

¹⁹„Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és napról napra gyönyörűségekben vigadott. ²⁰Volt egy szegény ember, Elázár a neve, aki háza bejárata előtt feküdt, tele fekéllyel és kelevénnyel, ²¹és kívánta, hogy bárcsak megtölthetné éhségét a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de a kutyák jöttek, és nyaldosták sebeinek folyását. ²²És történt, hogy meghalt a szegény, és felvitték őt a Málákhim Ávráhám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. ²³És felemelte szemeit a She’ol kínjai közül, amelyek körülvették, és látta Ávráhámot távolról, és Elázárt a kebelén. ²⁴És felkiáltott, és így szólt: Atyám, Ávráhám, könyörülj rajtam, és küldd el Elázárt, hogy mártsa ujja hegyét a vizekbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert égek ebben a lángban. ²⁵Ávráhám pedig így szólt: Emlékezz, fiam, hogy megkaptad minden jódat az életedben, és Elázárt minden rossz érte; most ő vigasztalást talál, te pedig szorongatásban vagy. ²⁶És mindezen felül mély szakadék választ el bennünket és titeket, hogy senki kezének ne legyen ereje innen áthaladni hozzátok, és senki közületek át ne jöjjön hozzánk. ²⁷Erre így szólt: Ha így van, atyám, kérlek téged, hogy küldd el őt apám házába; ²⁸mert van öt testvérem, hadd tegyen tanúságot náluk, nehogy ők is erre a rossz helyre jöjjenek. ²⁹Ávráhám így szólt: Hát nincs-e nekik Mosheh és a Nevi’im? Hallgassanak hát azokra. ³⁰De az így szólt: Nem így, atyám, Ávráhám, hanem ha egy a halottak közül megy hozzájuk tanúságot tenni náluk, akkor megtérnek. ³¹De az így szólt hozzá: Ha Moshehra és a Nevi’imre nem hallgatnak, akkor sem hisznek, ha valaki feltámad a halottak közül.”

Szójegyzék: Ávráhám (אַבְרָהָם – 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elázár (אֶלְעָזָר – 𐤀𐤋𐤏𐤆𐤓) – Elohim segített • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Királyság (מַלְכוּת – 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Málchut; uralom, Királyság • Málákhim (מַלְאָכִים – 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok/küldöttek • Mosheh (מֹשֶׁה – 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Nevi’im (נְבִיאִים – 𐤍𐤁𐤉𐤀𐤌) – Próféták • Örömhír (בְּשׂוֹרָה – 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Beszoráh [Evangélium] • Perushim (פְּרוּשִׁים – 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • She’ol (שְׁאוֹל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Holtak hazája/Alvilág • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Toráh (תּוֹרָה – 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás/Útmutatás – Yáhuwáh parancsainak és tanításainak gyűjteménye, melyek Yeshuában testté lettek • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yochánán (יוֹחָנָן – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yáhuwáh kegyelmes – János

[HU] Lukász 15

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹És történt, amikor mind a vámszedők és a bűnösök elébe jöttek, hogy hallgassák őt, ²hogy zúgolódtak a Perushim és a Szofrim, mondván: Ez az ember bűnösök arcait hordozza és eszik velük. ³Erre elmondta nekik ezt a példázatot, mondván:

⁴Ki az az ember közületek, akinek száz juha van, és elvész közülük egy juh, és ő nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, hogy menjen és keressen, míg meg nem találja az elveszettet? ⁵És lesz, hogy amikor megtalálja, örvendezik fölötte, vállán viszi, ⁶és házába jön, és összehívja barátait és szomszédait, mondván: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszettemet, ezt a juhot. ⁷És én mondom nektek: így nagyobb lesz az öröm az Egekben egyetlen bűnös fölött, aki visszatér vétkeiből, mint kilencvenkilenc igaz ember fölött, akiknek nincs miért megtérniük.

⁸Vagy ki az az asszony, akinek tíz ezüstje van, és leesett közülük egy és elrejtőzött a szemei elől, és ő nem gyújt mécsest és nem söpri ki a házat és nem kutat gondos kutatással, míg meg nem találja? ⁹És lesz, hogy amikor megtalálja, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, mondván: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszettemet, az ezüstöt. ¹⁰És én mondom nektek: így lesz öröm Elohim Málákhjai előtt egyetlen bűnös fölött, aki visszatér vétkeiből.

¹¹És hozzátette, és azt mondta: Egy embernek volt két fia. ¹²És a kisebbik közülük azt mondta az apjának: Add ki nekem, apám, az örökség részét, amely a sorsomra esik. És megosztotta közöttük a vagyonát. ¹³És néhány nap után összeszedte a kisebbik fiú mindenét, ami az övé, és elutazott egy távoli földre, és ott dőzsölővé lett, míg el nem szórta minden pénzét. ¹⁴És miután elnyelte mindenét, ami az övé volt, nagy éhínség jött arra a földre, és ő kezdett kenyérben szűkölködni. ¹⁵És elment és odacsatlakozott annak a földnek egyik lakójához, és az kiküldte őt a mezőre disznókat legeltetni. ¹⁶És vágyott rá, hogy megtöltse gyomrát a hüvelyekkel, amelyeket a disznók ettek, de senki sem adott neki.

¹⁷És visszatért szívéhez és azt mondta: Milyen sokan vannak az apám keze alatt a béresek, akiknek bőven és fölöslegben van kenyerük, én pedig itt halok meg az éhségben! ¹⁸Felkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám, vétkeztem mind az Egek ellen, mind teelőtted. ¹⁹Túl kicsiny vagyok ahhoz, hogy fiadnak hívjanak többé; tégy engem, kérlek, olyanná, mint egy a béresek közül a házadban. ²⁰És felkelt és elment apjához. És még távol volt, amikor meglátta őt az apja, és felgerjedtek iránta irgalmai, és futott és nyakaira esett és megcsókolta őt. ²¹És a fiú felelt és azt mondta: Apám, vétkeztem mind az Egek ellen, mind teelőtted, túl kicsiny vagyok ahhoz, hogy fiadnak hívjanak többé. ²²Az apa pedig azt mondta szolgáinak: Siessetek, hozzátok a jó köntöst és öltöztessétek fel, és adjatok gyűrűt a kezére és sarukat a lábaira! ²³És a hizlalt borjút vegyétek és vágjátok le, és együnk és vigadjunk, ²⁴mert ez a fiam halott volt, és íme, ő él; elveszett, és íme, megtaláltatott nálunk. És mindnyájan felkeltek, hogy mulassanak.

²⁵A nagyobbik fia pedig a munkájából jött a mezőről, és közeledett a házhoz, és hallotta ének és körtánc hangját. ²⁶És odahívott egy szolgát és megkérdezte: Mi ez? ²⁷És az azt mondta neki: Nemde a testvéred jött meg, és apád levágta neki a hizlalt borjút, mivelhogy épségben tért vissza hozzá. ²⁸És felgerjedt a haragja és nem akart bemenni a házba, és kijött az apja és beszélt a szívéhez. ²⁹De ő felelt és azt mondta apjának: Íme, ennyi sok éve szolgállak téged, és kezdettől fogva sosem hágtam át Mitzváidat — parancsolataidat, és te sosem adtál nekem egy gidát a nyájból, hogy egyem és mulassak a barátaimmal. ³⁰De amikor megjött ez a fiad, aki paráznákkal legelt és tönkretette örökségedet, levágtad neki a hizlalt borjút. ³¹És az azt mondta neki: Fiam, nemde te mindig velem vagy, és mindenem, ami az enyém, a tiéd. ³²De illő nekünk örülnünk és mulatnunk, mert ez a testvéred halott volt, és íme, ő él; elveszett, és íme, megtaláltatott nálunk.

Szójegyzék: Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Ezüst (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Keszef: ezüst/Pénz • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Mitzváh (מִצְוָה – 𐤌𐤑𐤅𐤄) – Parancsolat – kötelező teendő vagy tilalom • Perushim (פְּרוּשִׁים – 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment

[HU] Lukász 14

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹És történt a Shábát napján, hogy bement a Perushim egyik vezetőjének házába kenyeret enni, és azok leselkedtek rá. ²És íme, egy ember volt előtte, akinek a teste vizektől megdagadt. ³És felelt Yeshuá, és szólt a Toráh mestereihez és a Perushimhoz, mondván: „Vajon a Toráh szerint való-e gyógyítani a Shábát napján, vagy nem?” ⁴De ők hallgattak. Erre megfogta, meggyógyította őt és elbocsátotta. ⁵És szólt hozzájuk: „Ki az közületek, akinek a szamara vagy ökre a kútba esik a Shábát napján, és nem siet a dolgával, hogy kihúzza azt?” ⁶És nem tudtak erre szót felelni.

⁷És látván a meghívottakat, akik a főhelyeket választották maguknak, példázatot mondott nekik, mondván: ⁸„Ha valaki meghív téged a lakodalmába, ne ülj a főhelyre, nehogy nálad tiszteltebb embert hívott légyen oda. ⁹És eljön az az ember, aki téged is, őt is meghívott, és azt mondja neked: Add át a helyedet ennek az embernek! – és akkor szégyenkezve fogod elfoglalni az utolsó helyet. ¹⁰Hanem ha meghívnak, menj és ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki téged meghívott, azt mondja neked: Barátom, jöjj feljebb! – és becsületed lesz mindazok előtt, akik veled ülnek az asztalnál. ¹¹Mert mindenki, aki felfuvalkodik gőgjében, megaláztatik, és az alázatos szellemű felmagasztaltatik.”

¹²És szólt ahhoz az emberhez is, aki őt a házába meghívta: „Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, nehogy ők is meghívjanak téged, és viszonzás legyen neked. ¹³Hanem amikor lakomát készítesz, hívd meg a szegényeket és az elnyomottakat, a sántákat és a vakokat, ¹⁴akkor boldog leszel, mert nincs kezükben, amivel megfizessenek neked, és megfizetve megfizettetik neked az igazak feltámadásának napján.”

¹⁵És egy a vele asztalnál ülők közül, hallván ezeket, felelt és mondta: „Boldog, aki kenyeret eszik az Elohim Királyságában.” ¹⁶És ő mondta neki: „Egy ember nagy lakomát készített, és sokakat meghívott. ¹⁷És elküldte szolgáját a lakoma idején a meghívottakhoz, mondván: Jöjjetek hát, mert már minden készen van. ¹⁸De ők egy szájjal mind mentegetőzni kezdtek. Az első azt mondta: Mezőt vettem magamnak, és szükséges, hogy kimenjek és megnézzem; mondd meg, kérlek, uradnak, hogy bocsásson meg nekem e dologban. ¹⁹És a másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem magamnak, és megyek, hogy megvizsgáljam őket; mondd meg, kérlek, uradnak, hogy bocsásson meg nekem e dologban. ²⁰És a harmadik azt mondta: Feleséget vettem magamnak, és ezért nem jöhetek. ²¹És visszatért a szolga, és jelentette ura előtt e szavakat. Akkor felgerjedt annak haragja, és szólt a szolgához: Siess, menj ki a város utcáira és tereire, és hozd be ide a szegényeket és az elnyomottakat, a vakokat és a sántákat. ²²És szólt a szolga: Uram, úgy lett, ahogy parancsoltad, de még van üres hely a házban. ²³És szólt az úr a szolgához: Menj ki az utakra és a kerítésekhez, és kényszerítsd őket bejönni, hogy megteljék a házam. ²⁴Mert mondom nektek: azok közül az emberek közül, akiket meghívtam, egy sem ízleli meg a lakomát.”

²⁵És nagy néptömeg ment vele, és ő megfordult és szólt hozzájuk: ²⁶„Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, fiait, testvéreit és nővéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én Tálmidom. ²⁷És aki nem veszi fel keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet az én Tálmidom.”

²⁸„Mert ki az közületek, aki tornyot kíván építeni, és nem ül le először, hogy kiszámítsa költségeit, vajon kezei elegendők-e neki annak befejezésére? ²⁹Nehogy, miután lerakta az alapot, és rövid a keze annak bevégzéséhez, mindenki, aki látja, gúnyolni kezdje őt, ³⁰mondván: Ez az ember építeni kezdett, és nem volt ereje befejezni.”

³¹„Vagy ki az a király, aki kivonul, hogy harcában szembeszálljon egy másik királlyal, és nem ül le először, hogy tanácsot tartson, vajon képes-e tízezerrel csatarendbe állni az ellen, aki húszezerrel jön ellene? ³²És ha nem, akkor követeket küld, amíg az még távol van, és békét kér tőle. ³³Így tehát mindenki közületek, ha nem válik el mindentől, amije van, nem lehet az én Tálmidom.”

³⁴„Jó a só, de ha a só is elveszti az ízét, mivel adják vissza azt? ³⁵Az ízetlen nem jó sem a földnek, sem a trágyának, hanem kidobják azt. Akinek fülei vannak a hallásra, hallja!”

Szójegyzék: Ádonáj (אֲדֹנָי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yáhuwáh tiszteletteljes megszólítása • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Királyság (מַלְכוּת – 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Málchut; uralom, Királyság • Lelk (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh: Lélek/Élőlény/Élet • Perushim (פְּרוּשִׁים – 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Shábát (שַׁבָּת – 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja – a hetedik nap • Tálmid (תַּלְמִיד – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃) – Tanítvány • Toráh (תּוֹרָה – 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás/Útmutatás – Yáhuwáh parancsainak és tanításainak gyűjteménye, melyek Yeshuában testté lettek • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment