[HU] Lukász 23

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Ekkor felkelt ott az egész Káhál, és elvezették őt Pilátuszhoz. ²És vádolni kezdték őt, mondva: „Úgy találtuk, hogy ez az ember félrevezeti népünket, eltántorítja őket attól, hogy adót adjanak a császárnak, és azt mondja, hogy ő a Melekh Máshiách [Felkent Király].” ³Pilátusz megkérdezte őt, mondva: „Te vagy a Yáhu’dim királya?” Ő pedig felelt neki, és ezt mondta: „Te mondtad.” ⁴Pilátusz ekkor így szólt a Kohánim főnökeihez és a nép sokaságához: „Én nem találok bűnt ebben az emberben.” ⁵De azok még nagyobb erővel mondták: „Fellázítja a népet tanításával egész Yáhu’Dáhban, Gáliltól kezdve egészen idáig.”

⁶Amint Pilátusz hallotta a Gálil nevét, megkérdezte, hogy ez az ember Gálili-e. ⁷És amikor megtudta, hogy Hordosz hatósága alá számít, elküldte őt Hordoszhez, aki szintén Yerusháláyimban tartózkodott azokban a napokban. ⁸És lett, amint Hordosz meglátta Yeshuát, nagyon megörült, mert sok napja vágyott látni őt, mivel hallotta hírét, és remélte, hogy jelt tesz a szemei láttára. ⁹És különféle kérdéseket kérdezett tőle, de ő semmit nem felelt neki szóval. ¹⁰És ott álltak a Kohánim főnökei és az Szoferek, és teljes erejükkel vádolták őt. ¹¹És Hordosz megvetette őt serege hadával együtt, és bíborszínű köntöst adott rá, hogy gúnyt űzzön belőle, és visszaküldte Pilátuszhoz. ¹²Azon a napon kibékült Hordosz és Pilátusz egymással, mert addig ellenségeskedés volt közöttük.

¹³És Pilátusz összehívta a Kohánim főnökeit, a fejedelmeket és a népet, ¹⁴és ezt mondta nekik: „Elém hoztátok ezt az embert, mint aki félrevezeti a népet, és íme, kivallattam őt a szemeitek láttára, és nem találtam ebben az emberben semmi szemernyi vétket sem abból, amivel vádoljátok őt. ¹⁵De még Hordosz sem, mert visszaküldte őt hozzánk, és íme, semmi halálra méltó dolgot nem követett el. ¹⁶Ezért megfenyítem őt, és azután elbocsátom.” ¹⁷Mert kötelessége volt elbocsátani nekik egy foglyot az ünnep napjain. ¹⁸De azok együtt kiáltottak, mondva: „Zárd el ezt az embert, és bocsásd el nekünk Bár-Ábát!” ¹⁹Ő az volt, akit a városban történt lázadás és egy gyilkosság miatt vetettek börtönbe. ²⁰Pilátusz ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna elbocsátani Yeshuát. ²¹De ők kiáltoztak, mondva: „Feszítsd meg, feszítsd meg őt!” ²²És harmadszor is szólt hozzájuk: „De hát mi rosszat tett ez? Nem találtam benne halálra méltó ítéletet; ezért megfenyítem őt, és elbocsátom.” ²³De ők felemelték hangjukat, és követelték és sürgették őt, hogy feszíttessék meg, és győzött a hangjuk és a Kohánim főnökeinek hangja. ²⁴És Pilátusz kihirdette az ítéletet, hogy meglegyen a kérésük. ²⁵És elbocsátotta nekik azt, akit a lázadás és gyilkosság miatt zártak börtönbe, az embert, akit kértek, Yeshuát pedig kiszolgáltatta akaratuknak.

²⁶És elvezették őt onnan, és megragadtak egy embert, aki a mezőről jött, neve Kürénéi Shim’on, és rátették a keresztet, hogy vigye Yeshuá után. ²⁷És nagy sokaságú nép ment utána, és asszonyok sokasága, akik gyászéneket és siratót emeltek fölötte. ²⁸És Yeshuá feléjük fordult, és ezt mondta: „Yerusháláyim leányai, ne sírjatok énmiattam, hanem sírjatok magatokért és fiaitokért. ²⁹Mert íme, napok jönnek, és ezt mondják majd: Boldogok a meddők és a méhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak! ³⁰Akkor kezdik majd mondani a hegyeknek: Essetek ránk! – és a halmoknak: Borítsatok be minket! ³¹Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a száraz fával?” ³²És két másikat is, gonosztevőket, vittek vele együtt a halálra.

³³És eljutottak a helyre, amelyet Gulgoletnek hívnak, és ott megfeszítették őt és a gonosztevőket, egyiket a jobbja, másikat a balja felől. ³⁴És Yeshuá ezt mondta: „Ávi, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” És elosztották maguk közt a ruháit, és sorsot vetettek rájuk. ³⁵És a nép ott állt, és nézte őt, és a fejedelmek is gúnyolták őt, mondva: „Másokat megszabadított, szabadítsa hát meg a maga lelkét, ha ő a Máshiách, Elohim választottja!” ³⁶És így a sereg emberei is kicsúfolták őt, odamentek, és ecetet nyújtottak neki, ³⁷és ezt mondták: „Ha te vagy Melekh HáYáhu’dim [a Zsidók Királya], szabadítsd meg a magad lelkét!” ³⁸És felírást helyeztek fölébe, Yávánit, Romit és Ivrit írással:

Ἰεσσουά ὁ Ναζωραῖος ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων
Ieshuá Názárenus Rex Iudáeorum (INRI)

Yeshuá MiNátzrát Melekh HáYáhu’dim
[A Nátzráti Yeshuá, a Zsidók Királya].

³⁹És a mellette felfeszített gonosztevők egyike szidalmazta őt, mondva: „Nem te vagy a Máshiách? Szabadítsd meg a magad lelkét és a mi lelkünket!” ⁴⁰De a másik felelt, és megfeddte őt, mondva: „Nem féled Elohimot, hiszen te is ugyanazon büntetés alatt vagy? ⁴¹Bizony, miránk jogosan vettetett az ítélet, mert kezeink cselekedete szerint fizettetett meg nekünk, de ez nem tett semmi rossz dolgot.” ⁴²És ezt mondta Yeshuának: „Emlékezzél meg rólam, Uram, amikor eljössz királyságodban.” ⁴³És Yeshuá ezt mondta neki: „Ámen, mondom neked, ma velem leszel a Gán Edenben.”

⁴⁴És lett mintegy a hatodik órában, és sötétség borította be az egész föld színét a kilencedik óráig. ⁴⁵A nap elsötétült, és a Heikhál kárpitja kettéhasadt, két darabra. ⁴⁶És Yeshuá nagy hangon kiáltott, és ezt mondta: „A te kezedbe, Ávi, helyezem el az én Ruáchomat.” És amint ezt mondta, kiadta Neshámáját.

⁴⁷És a százados látta, ami történt, és dicsőséget adott Elohimnak, mondva: „Bizony, igaz volt ez az ember.” ⁴⁸És a nép egész sokasága, amely erre a látványra gyűlt össze, miután látták, ami történt, mellüket verték, és visszatértek. ⁴⁹És minden ismerőse távol állt, és az asszonyok, akik Gáliltól követték őt, látták mindezeket.

⁵⁰És volt egy ember, neve Yoszef, jó és igaz ember, a tartomány tanácsosai közül, ⁵¹aki nem hajlott az ő tanácsuk és cselekedeteik után, és a zsidók városából, HáRámátáyimból való volt, és várta Elohim Királyságát. ⁵²Ő Pilátusz elé ment, és elkérte tőle Yeshuá testét. ⁵³És levette őt, és gyolcs halotti lepelbe burkolta, és sziklába vájt sírba helyezte, amelyben még nem temettek el embert. ⁵⁴Az előkészület napja volt, és a Shábát közeledett és jött. ⁵⁵És az asszonyok, akik vele jöttek Gálilból, utána mentek, és látták a sírt, és azt, hogyan helyezték el benne Yeshuá testét. ⁵⁶És azután visszatértek, és illatszereket és illatos keneteket készítettek, és a Shábáton megpihentek a parancsolat szerint.

Szójegyzék: Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Áv (אָב – 𐤀𐤁) – Atya/Édesapa • Ávi (אָבִי – 𐤀𐤁𐤉) – Atyám • Bár-Ábá (בַּר־אַּבָּא- 𐤁𐤓𐤀𐤁𐤀) – az atya fia • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Föld (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Áretz/Eretz: Föld/Ország/Terület – teremtett élettér • Gálil (גָּלִיל – 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Gán Eden (גַּןעֵדֶן – 𐤂𐤍𐤏𐤃𐤍) – Éden kertje: Gyönyörűség/Élvezet/Öröm kertje • Gulgolet (גֻּלְגֹּלֶת – 𐤂𐤋𐤂𐤋𐤕) – koponya • Heikhál (הֵיכָל – 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Hordosz (הוֹרְדוֹס – 𐤄𐤅𐤓𐤃𐤅𐤎) – Heródes (Görög: hős) • Királyság (מַלְכוּת – 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Málchut; uralom, Királyság • Káhál (קָהָל – 𐤒𐤄𐤋) – Gyülekezés/Összejövetel • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – pap – Áháron leszármazottja • Küréné (קוּרֵנֵה – 𐤒𐤅𐤓𐤍𐤄) – Jelentése bizonytalan; fenséges úrnő/uralkodónő [Κυρήνη] • Kohen Gádol (כֹּהֵןגָּדוֹל – 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – Főpap – Yiszrá’El főpapja, aki a Mishkán/Templom legszentebb szolgálatát végezte • Lelk (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh: Lélek/Élőlény/Élet • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Messiás/Felkent [Krisztus] • Melekh HáYáhu’dim (מֶלֶךְהַיְּהוּדִים – 𐤌𐤋𐤊𐤄𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – a Yáhu’dim királya • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Neshámá (נְשָׁמָה – 𐤍𐤔𐤌𐤄) – lehelet/lélegzet/élet-lehelet • Pilátusz (פִּילָטוֹס – 𐤐𐤉𐤋𐤈𐤎) – Pontiusz Pilátusz; római helytartó, jelentés: dárdás • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Shábát (שַׁבָּת – 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja – a hetedik nap • Shim’on (שִׁמְעוֹן – 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia [köve: a Pitdáh] • Szofer (סוֹפֵר – 𐤎𐤅𐤐𐤓) – írástudó • Test (בָּשָׂר – 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia [köve: a Nofekh] • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment • Yoszef (יוֹסֵף – 𐤉𐤅𐤎𐤐) – Gyarapítson/Hozzáadjon – Yá’ákov fia [köve: Shohám]

[HU] Lukász 22

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Közeledett Chág HáMátzot [Kovásztalan Kenyerek Ünnepe], maga a Peszách. ²És a Kohánim fejei és a Szofrim azt keresték, mi módon vegyék el a lelkét, mert féltek a néptől.

³Akkor Yáhu’Dáhba, akit Ish-K’riyotnek neveztek, aki egy volt a tizenkettő száma közül, bement a Szátán. ⁴És elment, és beszélt a Kohánim fejeivel és a sereg fejeivel, mi módon adja őt a kezeikre. ⁵Azok megörültek, és ráálltak, hogy pénzt adnak neki. ⁶És ő megígérte, hogy beteljesíti szavát, és alkalmat keresett, hogy a kezeikre adja őt titokban, és nem a sokaság előtt.

⁷És eljött a kovásztalan kenyerek ünnepének napja, a Peszách-áldozat napja. ⁸És elküldte Kefát és Yochánánt, mondván: „Menjetek, készítsétek el nekünk a Peszáchot, hogy együk.” ⁹És azt mondták neki: „Hol kívánod, hogy menjünk elkészíteni?” ¹⁰És azt mondta nekik: „Íme, amikor bementek a városba, találkozik veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; menjetek utána abba a házba, ahova bemegy, ¹¹és mondjátok a ház gazdájának: Így szól Rábenu: hol a vendégszoba, ahol nekem és Tálmidimaimnak megehetjük ott a Peszáchot? ¹²És ő mutat majd nektek egy nagy, szőnyegekkel terített emeleti termet: ott készítsétek el nekünk.” ¹³És elmentek, és úgy találtak, ahogy mondta nekik, és elkészítették a Peszáchot.

¹⁴És amikor eljött az idő, asztalhoz dőlt, ő és a tizenkét Shlichim [Küldött] ővele. ¹⁵És azt mondta nekik: „Vágyva vágytam megenni ezt a Peszáchot veletek, mielőtt megkínoztatik a lelkem. ¹⁶Mert mondom nektek, hogy nem eszem belőle többé, amíg el nem jön az ideje annak, hogy megegyék Elohim Királyságában.” ¹⁷És vette a poharat, áldást mondott, és így szólt: „Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között. ¹⁸Mert mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön Elohim Királysága.” ¹⁹És vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta nekik, mondván: „Ez az én testem, amely tiérettetek adatik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” ²⁰És ugyanígy a poharat is vette, miután ettek, és azt mondta: „Ez a pohár a HáBrit HáChádáshá [Új Szövetség] az én véremben, amely tiérettetek ontatik ki.

²¹De íme, az engem eláruló keze itt van velem az asztalon. ²²Íme, a Ben HáÁdám elmegy, amint elrendeltetett felőle, de jaj annak az embernek, aki őt a lelkét keresők kezére adja.” ²³És ők kérdezgetni és kutatni kezdték egymás között, ki az közülük, aki ilyet tesz.

²⁴És versengő szavak is támadtak köztük: ki tartatik közöttük a legnagyobbnak. ²⁵És azt mondta nekik: „A nemzetek királyai uralkodnak rajtuk, és aki uralmat gyakorol, nagy-kegyelműnek hívatik. ²⁶De ti ne így; hanem aki nagy közöttetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki úr, mint a szolgáló. ²⁷Mert ki a nagyobb: aki az asztalnál ül, hogy egyen, vagy aki szolgálni áll? Nemde aki az asztalnál ül? Én pedig közöttetek olyan vagyok, mint a szolgáló.

²⁸Ti pedig azok vagytok, akik kitartottatok velem a kísértésekben, amelyek átmentek rajtam. ²⁹És én is örökségül adom nektek a Királyságot, amint Ávi örökségül adta nekem, ³⁰hogy egyetek és igyatok asztalomnál az én Királyságomban, és Kiszoton [Királyi Székeken] üljetek, hogy ítéljétek Yiszrá’El tizenkét törzsét.” ³¹És azt mondta HáÁdon: „Shim’on, Shim’on, íme, kérve kikért titeket a Szátán, hogy megszórjon, mint ahogy a búzát szórják.

³²De én könyörögtem érted, hogy ne fogyatkozzék meg a hited; és te is, amikor visszatérsz szívedhez, lásd, hogy megerősítsd testvéreidet.” ³³Ő pedig felelt és azt mondta: „Ádoni, kész vagyok veled menni a börtön házába is, és a halál kapuihoz is.” ³⁴És azt mondta: „Íme, mondom neked, Kefá: nem szól ma a kakas, amíg háromszor le nem tagadsz, mondván: nem ismerlek téged.”

³⁵És azt mondta nekik: „Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saruk nélkül, volt-e hiányotok valamiben?” És azt mondták: „Nem hiányzott semmi.” ³⁶És azt mondta nekik: „De most, akinek erszénye van, vegye magához, és ugyanígy a tarisznyát; és akinek a keze nem éri el, adja el a ruháját is, és vegyen magának kardot. ³⁷Mert mondom nektek, hogy beteljesedik rajtam, ami írva van: És a törvényszegők közé számláltatott. Mert mindaz, ami felőlem írva van, beteljesedik mindvégig.” ³⁸És azt mondták: „Ádonénu, íme, itt van velünk két kard.” És azt mondta nekik: „Elég nekünk.”

³⁹És kiment, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment, és Tálmidimai is utána mentek. ⁴⁰És amikor a helyre ért, azt mondta nekik: „Imádkozzatok, hogy ne essetek kísértésbe.” ⁴¹És ő elszakadt tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre borult, és imádkozott, mondván: ⁴²„Ávi, ha akarod, vidd el rólam ezt a poharat; mindazonáltal ne az én akaratom szerint, hanem a te akaratod szerint legyen.” ⁴³És megjelent neki egy Málákh az Egekből, és megerősítette őt. ⁴⁴És amikor a halál kötelei körülfogták, erővel imádkozott, és verejtékének cseppjei, mint nagy vércseppek, hullottak a földre. ⁴⁵És felkelt imádságából, odament Tálmidimaihoz, és a bánattól alva találta őket. ⁴⁶És azt mondta nekik: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy ne essetek kísértésbe.”

⁴⁷Még beszélt, és íme, egy sokaság, és egy a tizenkettő közül, akit Yáhu’Dáhnak hívtak, ment az élükön, és Yeshuához lépett, hogy megcsókolja őt. ⁴⁸És azt mondta neki Yeshuá: „Yáhu’Dáh, csókkal árulod el a Ben HáÁdámot?” ⁴⁹És emberei, akik vele voltak, látva, mi készül történni, azt mondták: „Ádonénu, üssünk-e karddal?” ⁵⁰És egy közülük megütötte a Kohen Gádol szolgáját, és levágta a jobb fülét.

⁵¹És felelt Yeshuá, és azt mondta: „Hagyjátok, ne tegyetek többet.” És megérintette a fülét, és meggyógyította őt. ⁵²És azt mondta Yeshuá a Kohánim fejeinek és a Heikhál vezetőinek és a véneknek, akik ellene jöttek: „Mint rabló ellen jöttetek ki kardokkal és botokkal? ⁵³Nap mint nap veletek voltam a Heikhálban, és nem emeltetek rám kezet; de ez a ti órátok és a sötétség hatalma.”

⁵⁴És megragadták őt, és elvezették, és bevitték a Kohen Gádol házába, Kefá pedig távolról ment utána. ⁵⁵És amikor tüzet gyújtottak az udvar közepén, és együtt ültek, leült Kefá is közöttük. ⁵⁶És meglátta őt egy szolgálólány a tűz fényénél ülve, és rátekintett, és azt mondta: „Ez is vele volt.” ⁵⁷De ő letagadta, és azt mondta: „Asszony, nem ismerem őt.” ⁵⁸És kis idő múlva más látta meg, és azt mondta: „Te is közülük vagy.” De Kefá azt mondta: „Ember, nem közülük vagyok én.”

⁵⁹És mintegy egy óra múlva másvalaki felelt és bizonygatta ellene, mondván: „Bizony ez is vele volt, hiszen ő is Gálilból való.” ⁶⁰És azt mondta Kefá: „Ember, nem tudom, mit beszélsz.” És még a szó a szájában volt, amikor hirtelen megszólalt a kakas.
⁶¹És megfordult HáÁdon, és rátekintett Kefá arcára, és visszaemlékezett Kefá HáÁdon szavára, amelyet mondott neki: „Mielőtt ma szól a kakas, háromszor letagadsz engem.” ⁶²És kiment, és keserves sírásra fakadt.

⁶³És a férfiak, akik Yeshuát fogva tartották, verték őt, és gúnyt űztek belőle.
⁶⁴Eltakarták az arcát, és kérdezgették őt, mondván: „Prófétáld meg nekünk, ki az, aki megütött téged!”
⁶⁵És sok más ehhez hasonló szóval gyalázták őt.

⁶⁶És amikor megvirradt a reggel, összegyűltek a nép vénei, a Kohánim fejei és a Szofrim, és bevitték őt a Beit Din [Szánhedrin] elé, mondván: ⁶⁷„Ha te vagy a Máshiách, mondd meg nekünk.” És azt mondta nekik: „Ha megmondom nektek, nem hisztek; ⁶⁸és ha kérdezlek is, nem feleltek és nem bocsátotok el engem. ⁶⁹Mostantól fogva ott ül a Ben HáÁdám Elohim hatalmának jobbján.”
⁷⁰És mindnyájan azt mondták: „Tehát te vagy Ben HáElohim?” És azt mondta nekik: „Ti mondjátok, hogy én vagyok.” ⁷¹És azt mondták: „Mire való még nekünk a tanúság? Hiszen magunk hallottuk a szájából.”

Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádon (אָדוֹן – 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ádonénu (אֲדֹנֵינוּ – 𐤀𐤃𐤍𐤉𐤍𐤅) – Urunk • Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram • Áv (אָב – 𐤀𐤁) – Atya/Édesapa • Beit Din (בֵּית דִּין – 𐤁𐤉𐤕 𐤃𐤉𐤍) – Ítélőház/Bíróság/Bírósági Testület – Szanhedrin [συνέδριον] • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּןהָאָדָם – 𐤁𐤍𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Chág HáMátzot (חַגהַמַּצּוֹת – 𐤇𐤂𐤄𐤌𐤑𐤅𐤕) – A Kovásztalan Kenyerek Ünnepe • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל – 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • HáBrit HáChádáshá (הַבְּרִיתהַחֲדָשָׁה – 𐤄𐤁𐤓𐤉𐤕𐤄𐤇𐤃𐤔𐤄) – az Új Szövetség • Heikhál (הֵיכָל – 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Királyság (מַלְכוּת – 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Málchut; uralom, Királyság • Kiszot (כִּסְאוֹת – 𐤊𐤎𐤀𐤅𐤕) – Trónok/trónusok/királyi székek • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok • Kohen Gádol (כֹּהֵןגָּדוֹל – 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – Főpap – Yiszrá’El főpapja, aki a Mishkán/Templom legszentebb szolgálatát végezte • Lelk (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh: Lélek/Élőlény/Élet • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Messiás/Felkent [Krisztus] • Peszách (פֶּסַח- 𐤐𐤎𐤇) – Átugrás/Elkerülés – a Kivonulás ünnepe • Rábenu (רַבֵּנוּ – 𐤓𐤁𐤍𐤅) – Mesterünk/Rábink • Shim’on (שִׁמְעוֹן – 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia [köve: a Pitdáh] • Shlichim (שְׁלִיחִים – 𐤔𐤋𐤉𐤇𐤉𐤌) – Küldöttek/Követek [Apostolok] • Szátán (שָׂטָן – 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Test (בָּשָׂר – 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Vér (דָּם – 𐤃𐤌) – Dám – az élet hordozója • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia [köve: a Nofekh] • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yochánán (יוֹחָנָן – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yáhuwáh kegyelmes – János

[HU] Lukász 21

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Felemelte szemeit és látta a nép gazdagjait, amint kezük ajándékát a kincstár ládájába teszik. ²És látott egy szegény özvegyasszonyt, aki két fillért tett bele, ³és így szólt: „Ámen, mondom nektek, ez a szegény özvegyasszony többet adott mindnyájuknál. ⁴Mert mindezek a feleslegükből adták kezük ajándékát Elohimnak, ő azonban a maga szükségéből adta mindazt, amije volt, egész megélhetését.”

⁵Akkor szólt egyik a másikának, hogy a Heikhál ékes szép kövekkel és drága fogadalmi ajándékokkal, ő pedig így szólt: „Látjátok-e ezeket? ⁶Íme, jönnek napok, amikor nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”

⁷És megkérdezték őt, mondván: „Rábénu, mikor történnek ezek, és mi a jele eljövetelük idejének?” ⁸Ő pedig így szólt: „Vigyázzatok magatokra, nehogy megtévesszen titeket valaki! Mert sokan jönnek az én Nevemben, mondván: Én vagyok! – és: közel van eljönni az idő! Ne menjetek utánuk. ⁹És amikor háborúkról és rombolásokról hallotok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell lenniük, de még nincs itt a vég.”

¹⁰Azután így folytatta, hogy beszéljen hozzájuk: „Íme, nemzet támad nemzet ellen és királyság királyság ellen, ¹¹és a föld megrendül és megrázkódik annak minden vidékén innen és onnan, és éhínség jön és dögvész, és nagy és rettenetes csodajelek az Egekből.”

¹²„De mielőtt mindezek eljönnének, kezet emelnek rátok elűzőitek, és üldöznek titeket, és átadnak benneteket a zsinagógáknak és a börtönöknek, és királyok és uralkodók elé vezetnek titeket az én Nevemért. ¹³És ez tanúságul lesz nektek. ¹⁴Ezért tegyétek szívetekre, hogy ne készítsétek elő előre, mit feleljetek Nefeshetek igazolására, ¹⁵mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni, sem megcáfolni egyetlen ellenetek támadó sem. ¹⁶És átadnak titeket még a szülők, testvérek, rokonok és barátok is, és megölnek közületek néhányat, ¹⁷és gyűlöltek lesztek minden ember előtt az én Nevemért. ¹⁸De ezzel együtt egy hajszál sem esik le fejetekről a földre. ¹⁹Lelketek hosszútűrésével őrzitek meg Nefesheteket.”

²⁰„És amikor látjátok Yerusháláyimot, hogy hadSereg táboroz körülötte, akkor tudván tudjátok, hogy elérkezett pusztulása. ²¹Akkor, akik Yáhu’Dáhban vannak, meneküljenek a hegyekbe, és akik a város közepén vannak, fussanak ki onnan, és akik a mezőn vannak, ne menjenek be oda. ²²Mert a bosszú napjai ezek, hogy beteljesedjék minden, ami írva van. ²³Jaj a terheseknek és a szoptatós anyáknak azokban a napokban, mert nagy nyomorúság lesz a földön, és harag erre a népre. ²⁴És kardélre hullanak, és fogságba viszik őket minden nép közé, és Yerusháláyim a nemzetek taposottja lesz, amíg be nem telnek a nemzetek idői.”

²⁵„És csodajelek adatnak a napban és a holdban és a csillagokban, és a nemzetek megrettennek a földön, és zavar jön rájuk a tenger zúgásától és hullámaitól. ²⁶És az emberek fiainak Nefeshe elalél bennük a félelemtől és attól, ami a föld világára eljönni készül, mert az Egek alapjai megrendülnek. ²⁷És akkor meglátják a Ben HáÁdámot eljönni a felhőben, nagy erővel és dicsőséggel. ²⁸És amikor ezek a dolgok elkezdődnek bekövetkezni, egyenesedjetek fel és emeljétek fel fejeteket, mert közel van Nefeshetek megváltása.”

²⁹És mondott nekik egy példázatot: „Figyeljétek a fügefát és a mező minden fáját: ³⁰amikor virágot hoznak, nézitek és tudjátok magatoktól, hogy közel a nyár. ³¹Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudván tudjátok, hogy közel van Elohim Királysága. ³²Ámen, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek be nem következnek. ³³az Egek és a Föld elmúlnak, de az én beszédeim nem múlnak el.”

³⁴„De vigyázzatok magatokra, nehogy eltompuljon szívetek a sok ivástól és részegségtől, vagy az élet szükségeinek gondjaitól, és hirtelen, váratlanul jöjjön rátok az a nap, ³⁵mert mint a madarász tőre, úgy esik rá a föld minden lakójára. ³⁶Azért ébredjetek fel, és könyörögjetek szüntelen, hogy adassék nektek elég erő megmenekülni mindazoktól a csapásoktól, amik eljönnek, és hogy készen megálljatok a Ben HáÁdám előtt.”

³⁷És nap mint nap az ő szokása szerint a Heikhálban tanított, éjszaka pedig kiment, hogy a hegyen háljon – ez a Hár HáZeitim [Olajfák hegye] –. ³⁸És az egész nép korán reggel fölkelt, és hozzá ment a Beit-HáMikdáshba, hogy hallgassa őt.

Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Beit-HáMikdás (בֵּיתהַמִּקְדָּשׁ – 𐤁𐤉𐤕𐤄𐤌𐤒𐤃𐤔) – a Szentség Háza/Templom • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּןהָאָדָם – 𐤁𐤍𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Föld (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Áretz/Eretz: Föld/Ország/Terület – teremtett élettér • Hár HáZeitim (הַרהַזֵּיתִים – 𐤄𐤓𐤄𐤆𐤉𐤕𐤉𐤌) – Olajfák hegye • Heikhál (הֵיכָל – 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Királyság (מַלְכוּת – 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Málchut; uralom, Királyság • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Rábénu (רַבֵּנוּ – 𐤓𐤁𐤍𐤅) – Mesterünk/Tanítónk • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia [köve: a Nofekh] • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem

[HU] Lukász 20

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹És történt egy napon, amikor a Heikhálban tanította a népet Toráhra és az Örömhír Igéjére, hogy odaléptek hozzá a Kohánim fejei és az Szofrim a vénekkel együtt, ²és így szóltak hozzá: „Mondd meg nekünk, milyen hatalommal cselekszed ezeket, és ki az, aki neked ezt a hatalmat adta?” ³Ő pedig felelt és így szólt hozzájuk: „Kérdezek én is tőletek egy dolgot, ha megmondjátok nekem: ⁴Yochánán Bemerítése kinek a szájából volt parancsolatként — mennyből-e vagy ember fiaitól?” ⁵Ők pedig fontolgatták magukban, mondván: „Ha azt mondjuk: mennyből, azt fogja mondani nekünk: És miért nem hittetek neki? ⁶Ha pedig azt mondjuk: ember fiaitól, az egész nép megkövez minket, mert biztos volt számukra a dolog, hogy Yochánán próféta volt.” ⁷És feleltek és azt mondták, hogy nem tudják, kinek a szájából. ⁸És így szólt Yeshuá: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.”

⁹És elkezdte mondani a népnek ezt a példázatot: „Egy ember szőlőt ültetett, és a szőlőt szőlőőrzőknek adta, és kiment a földről idegenbe sok napra. ¹⁰És a szüret idején elküldte szolgáját a szőlőőrzőkhöz, hogy hozzon neki szőlője terméséből; de a szőlőőrzők megverték, és üres kézzel küldték el. ¹¹És ismét küldött másik szolgát, és azt is megverték, meggyalázták, és üres kézzel küldték el. ¹²És küldött még egy harmadik szolgát, és azt is megverték, ütlegelve és megsebezve, és kilökték. ¹³És így szólt a szőlő ura: Mit tegyek? Elküldöm fiamat, szeretettemet; talán félni fognak arcaitól. ¹⁴De amikor meglátták őt a szőlőőrzők, együtt tanakodtak, mondván: Íme, az örökös jön; gyertek, öljük meg őt, hogy miénk legyen az örökség! ¹⁵És kilökték őt a szőlőn kívülre, és megölték. Mit tesz hát velük a szőlő ura? ¹⁶Eljön, és elveszti azokat a szőlőőrzőket, szőlőjét pedig mások kezébe adja.” És hallották, és így szóltak: „Távol legyen, ne legyen ilyen!” ¹⁷Ő pedig rájuk vetette szemeit, és így szólt: „Hát mit jelent az, ami írva van:
A kő, melyet az építők megvetettek,
az lett a sarok fejévé? ¹⁸Mindenki, aki erre a kőre esik, összezúzódik, és mindenki, akire az ráesik, porrá zúzza azt.” ¹⁹És keresték az Szofrim és a Kohánim fejei, hogy kezeiket rá vessék abban az órában, mert látták, hogy róluk hordozta ezt a példázatot; de féltek a nép arcaitól.

²⁰És lestek rá, és kémeket küldtek, akik igazak embereinek tettették magukat, hogy szaván fogják őt, és átadhassák a hatóságnak és a helytartó kezébe. ²¹És megkérdezték őt, mondván: „Rábi, tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és nem emelsz arcot senki előtt, hanem Elohim útjára egyenességben tanítasz. ²²Helyes-e nekünk adót adni a császárnak, vagy nem?” ²³De ő felismerte csalárdságukat, és így szólt hozzájuk: „Mit kísértetek engem? ²⁴Mutassatok nekem egy dinárt: kié ez a kép és ez a felirat?” És így szóltak: „A császáré.” ²⁵És így szólt hozzájuk: „Ezért adjátok meg a császárnak azt, ami a császáré, és Elohimnak azt, ami Elohimé.” ²⁶És nem tudták szaván fogni őt a nép arcai előtt, és elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak.

²⁷És odaléptek néhányan a Tzádukim közül, akik azt mondják, hogy nincs feltámadása a halottaknak, és megkérdezték őt, mondván: ²⁸„Rábi, íme, Mosheh azt írta nekünk, hogy ha két fivér közül az egyik meghal, és az asszony férje, és nincsen neki fia, akkor a halott felesége sógoraié — menjen be hozzá, és támasszon magot fivére nevére. ²⁹Volt pedig nálunk hét fivér; az első vett magának feleséget, és meghalt, és nem volt neki fia. ³⁰És a második sógorként elvette őt, és meghalt, és nem volt neki fia. ³¹És így a harmadik is, és így mind a heten; és nem hagytak fiakat, és meghaltak. ³²És végül meghalt az asszony is. ³³Most tehát a halottak feltámadásakor melyiküké lesz feleségül, miután mind a hétnek felesége volt?” ³⁴És így szólt hozzájuk Yeshuá: „E világ fiai házasodnak, és asszonyok férjhez adatnak; ³⁵de akik méltók arra, hogy elnyerjék az eljövendő világot és a halottak közül való életet, azok nem házasodnak, és nem adatnak férjhez. ³⁶És nem halhatnak meg többé, mert hasonlók a Málákhimhoz, mert mivel a feltámadás fiai, Elohim fiai ők. ³⁷A halottakról pedig, hogy feltámadnak, már Moshehnak is meghirdettetett a csipkebokorból, amikor Yáhuwáht Ávráhám Elohimának, Yitzchák Elohimának és Yá’ákov Elohimának nevezte. ³⁸És Elohim nem a halottak Elohima, hanem az élőké, mert mindnyájan élnek az ő Arcai előtt.” ³⁹És feleltek néhányan az Szofrim közül, és így szóltak: „Rábi, jól szóltál.” ⁴⁰És nem merészelt többé senki közülük kérdezni tőle semmit.

⁴¹És így szólt hozzájuk: „Hogyan mondják, hogy a Máshiách Dávid fia? ⁴²Hiszen maga Dávid mondja a Tehillim könyvében:
Így szólt Yáhuwáh az én Ádonimhoz: Ülj jobbomon, ⁴³amíg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem. ⁴⁴Ha tehát Dávid Ádonnak nevezi őt, hogyan lehet a fia?”

⁴⁵És így szólt Tálmidimaihoz az egész nép füleinek hallatára: ⁴⁶„Őrizkedjetek az Szofrimtól, akik gyönyörködnek abban, hogy köntösbe öltözve járjanak, és szeretik a köszöntéseket a piactereken, és az első üléseket a Beit-Kneszetekben, és a tisztelt helyeket a lakomák házaiban; ⁴⁷akik felemésztik az özvegyek házait, és szemre hosszúra nyújtják imádságukat — ők azok, akikre kétszeresen kifeszíttetik az ítélet mérőzsinórja.”

Szójegyzék: Ádon (אָדוֹן – 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram • Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Ávráhám (אַבְרָהָם – 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Beit-Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת – 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Bemerítés (טְבִילָה – 𐤈𐤁𐤉𐤋𐤄) – Teviláh: Bemerítés/alámerítés [keresztség] • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Dinár (דִּינָר – 𐤃𐤉𐤍𐤓) – római ezüst érme, egynapi munkabér • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Heikhál (הֵיכָל – 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Igé (דָּבָר – 𐤃𐤁𐤓) – D’vár: Ige/Szó/beszéd/kijelentés/dolog – mely Yeshuában Testté lett • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – pap – Áháron leszármazottja • Málákhim (מַלְאָכִים – 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok/küldöttek • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Messiás/Felkent [Krisztus] • Mosheh (מֹשֶׁה – 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Örömhír (בְּשׂוֹרָה – 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Beszoráh [Evangélium] • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Tehillim (תְּהִלִּים – 𐤕𐤄𐤋𐤉𐤌) – Zsoltárok/Dicséretek • Toráh (תּוֹרָה – 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás/Útmutatás – Yáhuwáh parancsainak és tanításainak gyűjteménye, melyek Yeshuában testté lettek • Tzádukim (צַדּוּקִים – 𐤑𐤃𐤅𐤒𐤉𐤌) – szadduceusok • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment • Yitzchák (יִצְחָק – 𐤉𐤑𐤇𐤒) – nevetni fog • Yochánán (יוֹחָנָן – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yáhuwáh kegyelmes [János]

[HU] Lukász 19

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹És történt, amikor bement, hogy átment Yericho útján. ²És jött egy ember, neve Zákháy, a vámszedők feje, és gazdag ember volt. ³És kereste, hogy lássa Yeshuát, milyen az alakja, de nem tudta a nép miatt, mert alacsony termetű volt. ⁴És előre futott, és felment egy szikomorfára, hogy lássa őt, mert arra az útra menendő volt. ⁵És Yeshuá arra a helyre ért, és felemelte szemeit, és meglátta őt, és így szólt hozzá: „Zákháy, siess, jöjj le, mert ma a te házadban kell megszállnom.” ⁶És sietett és lejött, és befogadta őt a házába, szíve örömével. ⁷És zúgolódtak mindnyájan, akik látták, mondván: „Bűnös ember házához tért be megszállni.” ⁸És előállt Zákháy, és így szólt HáÁdonhoz: „Lásd, Ádoni, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha kizsákmányoltam valakit valamiben, négyszeresét adom vissza neki.” ⁹És így szólt hozzá Yeshuá: „Ma lett szabadítás ennek a háznak, mivelhogy ő is Ávráhám fia. ¹⁰Mert a Ben HáÁdám azért jött, hogy keresse és megszabadítsa az elveszettet.”

¹¹És amikor ezeket a szavakat hallották, hozzátett, és példázatot mondott nekik, mert közel volt Yerusháláyimhoz, és ők azt gondolták, hogy hamar megnyilvánul Elohim Királysága. ¹²És így szólt: „Egy nemes ember távoli országba ment, hogy királyságot szerezzen magának, és visszatérjen. ¹³És hívta tíz szolgáját, és átadott nekik tíz Mánt, és így szólt hozzájuk: Kereskedjetek ezzel, amíg eljövök. ¹⁴De városának emberei gyűlölték őt, és követeket küldtek utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk. ¹⁵És történt, miután visszatért, és a királyság szilárdan a kezében volt, parancsolta, hogy hívják hozzá azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy lássa, mit szerzett kiki a kereskedésével. ¹⁶És jött az első, és így szólt: Ádoni, a mánod, melyet nekem adtál, tíz Mánt hozott nyereségül. ¹⁷És így szólt hozzá: Jól tetted, jó szolga, mivel a kevés pénzben hű voltál, légy hatalmas mától tíz város fölött. ¹⁸És jött a második, és így szólt: Ádoni, a Mánod, melyet nekem adtál, öt Mánt hozott nyereségül. ¹⁹És így szólt ehhez is: És te légy öt város fölött. ²⁰És egy közülük jött, és így szólt: Itt van neked, Ádoni, a Mánod, melyet nekem adtál, melyet kendőbe kötve őriztem. ²¹Mert féltem tőled, mivel kemény ember vagy: elveszed, amit nem tettél le, és aratod, amit nem vetettél. ²²És így szólt hozzá: A te szád szerint ítéllek meg téged, gonosz szolga! Vajon nem tudtad, hogy kemény ember vagyok, elveszem, amit nem tettem le, és aratom, amit nem vetettem? ²³És miért nem adtad a pénzemet a pénzváltóknak, hogy én, amikor megjövök, kamatostul szerezzem meg azt? ²⁴És így szólt az ott állókhoz: Vegyétek el kezéből a Mánt, és adjátok annak, akinek tíz Mánja van. ²⁵És így szóltak hozzá: Ádonénu, hiszen annak van tíz Mánja! ²⁶Mondom nektek: minden embernek, akinek van, adatik még, és akinek nincs, attól elvétetik még az is, ami a kezében van. ²⁷De ezeket az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy uralkodjam felettük, hozzátok ide, és öljétek meg őket előttem.”

²⁸És miután ezeket a szavakat elmondta, előttük ment, és felment Yerusháláyim felé. ²⁹És történt, amikor közel ért Beit-Págihoz és Beit-Ánányáhhoz, a hegyhez, melyet Hár HáZeitim [Olajfák hegyének] neveznek, elküldött kettőt Tálmidimai közül, mondván: ³⁰„Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor odaértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és hozzátok ide. ³¹És ha valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? – így szóljatok hozzá: HáÁdon jelölte ki a maga szükségére.” ³²És elmentek a követek, és úgy találtak, ahogyan szólt hozzájuk. ³³És miközben eloldották a szamárcsikót, így szóltak hozzájuk a gazdái: „Miért oldjátok el a szamárcsikót?” ³⁴És így feleltek: „HáÁdon jelölte ki a maga szükségére.” ³⁵És elhozták azt Yeshuához, és rátették ruháikat a szamárcsikóra, és felültették rá Yeshuát. ³⁶És felült és ment, és ők leterítették ruháikat az útra. ³⁷És történt, amikor közel ért a Hár HáZeitim lejtőjéhez, hogy elkezdte Tálmidimainak egész sokasága áldani Elohimot örömmel és ujjongó hanggal mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, mondván: ³⁸„Áldott a király, aki Yáhuwáh nevében jön! Shálom az Egekben, és dicsőség a magasságokban!” ³⁹És néhány ember a Perushim közül, akik a nép között voltak, így szóltak hozzá: „Rábi, dorgáld meg Tálmidimaidat!” ⁴⁰És felelt és így szólt: „Íme, mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”

⁴¹És közel ért, és meglátta a várost, és sírt fölötte, mondván: ⁴²„Bár tudtad volna te is ezen a napodon, honnan jön a te Shálomod! De most el van rejtve a te szemeid elől. ⁴³Mert íme, napok jönnek rád, és ellenségeid sáncot öntenek körülötted, és körülvesznek, és szorongatnak téged mindenfelől; ⁴⁴és porig zúznak téged és fiaidat benned, és nem hagynak benned követ kövön, mivel nem ismerted fel meglátogatásod idejét.”

⁴⁵És bement a Heikhálba, és elkezdte kiűzni belőle azokat, akik ott árultak. ⁴⁶És így szólt hozzájuk: „Meg van írva: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.” ⁴⁷És nap mint nap tanított a Heikhálban. De a Kohánim fejei és a Szofrim és a nép vezérei azon voltak, hogy elveszítsék őt; ⁴⁸de nem találták meg, mit tegyenek, mert az egész nép ragaszkodott hozzá, hogy hallgassa őt.

Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádon (אָדוֹן – 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ádonénu (אֲדֹנֵינוּ – 𐤀𐤃𐤍𐤉𐤍𐤅) – Urunk • Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram • Ávráhám (אַבְרָהָם – 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Beit-Ánányáh (בֵּיתעֲנָנְיָה – 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤍𐤉𐤄) – szegények háza • Beit-Pági (בֵּיתפַּגֵּי – 𐤁𐤉𐤕𐤐𐤂𐤉) – éretlen fügék háza • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Hár HáZeitim (הַרהַזֵּיתִים – 𐤄𐤓𐤄𐤆𐤉𐤕𐤉𐤌) – Olajfák hegye • Heikhál (הֵיכָל – 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Királyság (מַלְכוּת – 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Málchut; uralom, Királyság • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – pap – Áháron leszármazottja • Mán (מָן – 𐤌𐤍) – Manna/Mi ez? • Perushim (פְּרוּשִׁים – 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Békesség/Teljesség/Jólét/Épség • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yericho (יְרִיחוֹ – 𐤉𐤓𐤉𐤇𐤅) – illat/hold városa; a pálmák városa – Kená’án királyi városa, Yiszrá’El első hadjáratának helye • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment •

Zákháy (זַכַּי – 𐤆𐤊𐤉) – Tiszta/Ártatlan