Az általunk sokat hallott, sokszor olvasott, a halálbüntetésről szóló Igék gyakran zavarodottságot, érthetetlenséget, és feszültséget okoznak a mai hívő emberekben. A külvilágban hirdetett egyre nagyobb szabadosság és hamisan hirdetett kegyelmen kívül
ezek a kegyetlennek tűnő törvények látszólag teljesen ellentmondanak, a Megváltónk szavaival.
Azonban a felszültség és zavarodottság Elohim-nak jelző hangjaként ott cseng mindenki fülében, aki igazán keresi Yahuwah útját és az engedelmesség felé halad. Ezt lehet akár ”lelkiismeretnek” nevezni, azonban maradjunk Ruach HaKodesh, a Szent Szellem kifejezésnél.
Amikor János 8: 1-11-ben olvasunk a parázna asszony történetéről,
Yahushua szavai nem írják felül a törvényt,
miszerint megkövezést érdemelne, hanem kijelenti, hogy az vesse rá a követ, aki sosem vétkezett.
Ezzel a mondattal jelentette ki Yahushua a Messiás Király egyedüli uralmát. Ezzel a mondattal
hatályba lépett Yahushua HaMasiah főpapi és ítélő bírói jogköre,
amit ezennel visszavett az emberektől.
A Mózesi törvények szerint, a közösség bíráit ruházta fel Yahuwah a Messiási korszak előtt, hogy ítéletet mondjanak ki és hajtsanak végre embereken. Azonban már akkor sem volt egy önös és öncélú bíráskodás, hanem egy Elohim-tól kapott feladat, ahol a megbízott ember szigorúan és pártatlanul, háttérbe szorulva, mint ember, csakis a Mindenható szavát közvetítette, és olykor, szükség esetén végre is hajtatta az ítéletet Yahuwah Parancsolatai szerint.
Mint az előző két Szentélyben, a Törvényrend nem változott, csak az ítélet végrehajtása más síkra terelődött. És mivel
a Harmadik Templom, a Messiás Teste immáron Szellemi Szentélyként működik,
melyben egyetlen Kohenita Főpapunk maga Yahushua HaMashiah, az ítélet végrehajtásával kizárólag Ő rendelkezik.
Még Yahushua is kijelenti ebben az Igében, hogy még Ő sem ítéli el az asszonyt, hiszen Szabadítóként, még nem lépet abba a fázisba, amikor minden hatalmat megkapva az Atyától, felkent Messiásként, Főbíróként jön vissza ítélni és elpusztítani a ellenszegülőket. A kegyelem ideje tart és van lehetőség életben maradni halálos bűn elkövetése után is. Azonban valaminek, valakinek mégis meg kell halnia. Kinek? Először is a Báránynak, mint engesztelő áldozatnak, illetve a bennünk levő óembernek.
Az vesse rá az első követ, aki sosem vétkezett
Yahushua ezen kijelentésével elzavarta az ítélkező tömeget a helyszínről és megmentette a parázna asszony fizikai életét. De mi történt itt valójában? Tényleg nem volt ott senki, aki sosem vétkezett? Az ott álló emberek közül egy sem valóban, mivel egyetlen ember sem bűntelen. De ott volt maga Yahushua is, akiről tudjuk, hogy bűntelen volt. Ezzel a kijelentésével magára utalt és mint az Atyának tökéletesen engedelmeskedő Fiú, ezzel a kijelentésével saját magát kötelezte arra, hogy ezt a törvényt betartsa, az ítéletet pedig végrehajtsa.
Yahushua volt az aki az első követ dobta rá a parázna asszonyra
Az elsőt és az utolsót egyben. Ahogy említettük az imént, nem fizikai értelemben, hanem szellemben, a Megváltóval való találkozás hatására az asszony szíve bűnbánatra gyulladt, ami lehetővé tette, hogy a Messiás Yahushua megkövezze, azaz megölje benne az óembert.
Ennek az asszonynak még meg kellett élnie Yahushua keresztrefeszítését, hogy valóban érvénybe lépjen Vére által a helyettesítő áldozat – amikor a Megváltó meghal a mi bűneinkért helyettünk -, viszont magával ragadva óemberünket, hogy Új Teremtéssé születhessünk Őbenne.
Mit kezdjünk hát a halálbüntetéssel?
A bűn létező és ható.
A bűnt leleplezni, megítélni csak a törvény képes a Szent Szellem által.
Kegyelmet kapni rá, szintén csak a megítélés után lehetséges. A világban is, egy ember, csak ítélete kihirdetése után tud fellebbezni, vagy elnöki kegyelemért folyamodni. Igen, aki bűnben van, a halál fia/lánya. Tudnunk kell a törvény szerint, hogy egy adott emberben levő szellemiség a hordozója halálát bizonyítja és képviseli, sőt a halál jogával rendelkezik felette. Ezért figyelmeztetnünk kell az embereket, hogy veszélyben vannak, előbb-utóbb a sátán érvényesíti jogait életeikben, hiszen valahol behódoltak neki, így hatalma van életeik felett. Tudnom kell, hogy ha bűnös vagyok, nem hogy érvényes a törvény, hanem halálra ítélésem nélkül, és halálom nélkül nem is kaphatok rá kegyelmet.
Ha nem halok meg, mint óember, sosem kel életre bennem az újember,
amit a Messiás tud feltámasztani. Ez természetesen nem a fizikai halálomat jelenti, hanem a régi szellemiségnek meg kell halnia, hogy új teremtésként újjászülessek a Messiás Testében. (Azonban a bűnben való tudatos maradás, még a fizikai halált is előbb-utóbb előidézheti).
Tudatosítani kell, hogy a bűn állapot, melyet örököltünk közös őseintől Ádámtól és Évától, olyan halál állapotba kárhoztatta az teljes teremtett világot, melynek minden egyén felett hatalma van a halálos ítéletet végrehajtani amennyiben az ember egyenként nem szabadul a világ uralma alól a Megváltó Vére által. Ennek tükrében tudunk odajárulni Főpapunkhoz kegyelemért.
Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, egymaga marad, ha pedig meghal, sok gyümölcsöt terem. János 12: 24
Ezt tette Yahushua is. A fizikai halált Ő szenvedte el helyettünk. Ő volt a mag, mely feltámadt első zsengeként. Aki pedig hisz Benne, bemerítkezik az Ő nevére és végül betöltekezik Ruach HaKodesh-sel, az Vele együtt Újteremtés lett, a régiek pedig elmúltak.
Hogyan hirdessünk törvényt és ítéletet ítélkezés nélkül?
Tudnom kell, Elohim-tól kapott érzékenység/látás által, hogy kivel lehetek szellemi közösségben. A halált hordozó, vagy bármilyen bűnt hordozó ember, könnyen megfertőzhet engem is, ha toleránsan leplet borítok rá, humanista módon kijelentve, hogy semmi közöm hozzá, és az Örökkévaló-nak csak egyetlen arcát hirdetem vakon mondván: Elohim Szeretet! Szabad, sőt kötelességem felismerni a bűnt
Yahuwah törvényének ismerte által, mely Ruach HaKodesh a Shavuoti/Pünkösdi beteljesedett prófécia által hús-szívembe vésődött,
nehogy engem és a rám bízottakat megfertőzze. Azonban a szolgálat mások felé, és felebarátom szeretete annyiban kötelez, hogy pálcát törni felette, ítélkezni és kárhoztatni bár valóban tilos számomra, viszont hirdetni a törvényt a kegyelem lehetőségével együtt kötelességem. Kapumnak mindig nyitva kell lennie, azonban vigyázat, meddig engedem be a másikat szennyesen. Lábat kötelességem megmosni, mielőtt bárkit beljebb, testvéri közösségbe beengedek sátramba, de a fejét, sőt a testét csak a Főpap tudja megtisztítani.
A farizeusság (részben) ismeri a törvényt, amivel Elohim helyett nekiront másoknak. A mindenben kegyelmet és szeretetet hirdető cuki jézuska imádói pedig a másik véglet, akik valódi tisztulásra és újjászületésre képtelenek eljuttatni az embereket.
Nekünk pedig az Igét (törvény+kegyelem) egészében kell ismerni
hogy látást kapjak a másik felé, hol tudok szolgálni, milyen Szó és Ige tudja őt megérinteni-megmenteni, hogy az ítélet után, azonnal mentőövként ott legyen a Messiás kegyelme és a szabadulás lehetősége.
Lásd még: Az idegen uralom alatt levők halálbüntetése
AZ ÍRÁS VIDEÓ VÁLTOZATA