Az EREV szó estet jelent. A zsidóság által használt holdnaptár szerint, minden nap az előző nap estéjével kezdődik, csakúgy, ahogyan olvassuk a Teremtésnél. Az előest az aznap lezárásának és rendezésének ideje, egyben a következő napnak a köszöntése és az arra való felkészülés.
Eredetileg ez a honlap azért jött létre, hogy a Szombat beköszöntésének ünnepén otthon, szűk családi körben elhangzott igeszolgálatot másokkal is megoszthassuk. Azóta, kicsit módosított változatban és nem kimondottan a péntek esti szolgálatok közzétételeként úgy döntöttünk, hogy megtartjuk az EREV Shabbat kifejezést, mint kifejezője szolgálatunknak, mert magunk is úgy véljük, hogy a mai idők, a világtörténelem és az Üdvtörténet ebbe a szakaszába léptünk és vagyunk egy ideje.
A Messiás visszajövetele közeledik, a nagy Szombat előestéje szemmel láthatóan beköszöntött, a nap már nyugszik a világ egyre sötétebb. Az emberek eszeveszetten rohannak összevissza, mint a hangyák, kik érzik, hogy vihar közeleg.
Mind eközben létezik egy nép, mely a hét levezetéseként nem a kocsmában, diszkóban és egyéb szórakozóhelyeken vezeti le feszültségét és keresi mások társaságát, hanem épp ellenkezőleg, lecsendesül és odajárul az Örökkévaló elé.
A zsidóság előre készül, mikor még semmi nem látszik, sőt egyre inkább úgy tűnhet, mintha Yahuwah kivonult volna a világból, hisz egyre kevesebb jel utal az Ő jelenlétére odakint. A bizalom és a remény nálunk nem kérdés. Ha sötétedik, törvényszerű, hogy közel a holnap, mikor ismét felkel a nap. Mi így gondolkodunk. …és lett este, és lett reggel…
Minden nap az előző esttel kezdődik, ezért van a szombati gyertyagyújtás is pénteken szürkületkor. Hisz megy le a nap, a világ kitör az elfojtott feszültségektől és tombol a züllésbe és kicsapongásba, miközben egy kisebbség épp ellenkezőleg, a legszentségesebb módon leül Yahuwah elé, bezárja a bárka ajtaját a éjszakai bűnözöntől és megy Yahuwah-val találkozni.
Nem azért teszi, mert annyira kitűnő és eredendően tökéletes, hanem azért, mert valamikor Yahuwah-val találkozott, és ezt a parancsot megfogadta. Részben azért fogadta meg, hogy jó legyen neki, de azért is, hogy jel legyenek a többiek számára. Azok számára, akik megtébolyodottan keresnek hiábavalóságokat. Nekik kell látniuk, hogy létezik olyan hely, ahol meggyullad az életet adó fény a sötétben.
Ahogyan Noé építette az ő bárkáját Elohim utasítására, miközben kint az emberek élték életüket, ettek, ittak, összejöttek, szórakoztak és közben Noén nevettek. Noé tudta, hogy a bárkának készen kell állnia, mire eljön az ítéletidő. Tudta, hogy az építkezést, nem az első vízcsepp leesése után kell megkezdeni, hanem a szárazság idején, a puszta közepén, mikor körülöttünk még minden tikkasztóan száraz és sivatagi.
Hasonlóan a Széder esthez, mikor Egyiptomban a halálangyala szedte kint áldozatait, a zsidó nép készült a kivonulásra. Ott sem reggel korán keltek fel, hogy elinduljanak, hanem előző nap minden készen kellett, hogy álljon. A bárány áldozat megtörténte után, az ajtófélfát bekenték az áldozat vérével, és bevonulva a házakba, elfogyasztották azt a vacsorát, amely Urunk Yahushua HaMashiah utolsó vacsorájának előképe volt. Mire a nap felkelt, már megvacsorázva, teli gyomorral indulhattak neki a nagy útnak, felruházva mindazzal a védettséggel és szellemi táplálékkal, mely hozzásegítette őket, hogy elérjék a Célt.
Sötétedik már és a Nagy Szombat előestéjében vagyunk. Ezt a sötét korszakot pedig világosság nélkül aligha átvészelheti bárki. Noé bárkáját nekünk is időben meg kell építenünk, a Széder esti vacsorát pedig elfogyasztanunk, az Úrvacsorái Szövetségkötés és a Messiás Testéhez való csatlakozásunk jeleként, hogy a kint tomboló halál angyalának ne legyen joga minket magával vinni.
Péntek este gyertyát gyújtunk, hogy világosságunk legyen és közösségünk magával a Világ Világosságával. Ahogyan a teremtés első napján a menny és a föld meglétekor még Tohu VaBohu uralkodott, azaz zűrzavar és káosz, a Világosság volt a világ számára az első adomány. A zsidó hagyomány az első gyertyagyújtást többek között ezzel magyarázza. A Világosság adását szimbolizálja a világ teremtésekor. A második pedig az Egyiptomból való szabadulásra utal. Teremtés és Szabadulás.
Az említett választott Nép, nem tudja, mert nem tudhatja még, hogy elérkezett a várva várt Messiás. Néhányan azonban felismertük és hirdetjük, mint egyetlen gyertyafényt, Világosságot és Utat, ami a népeknek adatott, hogy Elohim Országának tagjai lehessenek. A zsidóság sok szempontból bizonyság, ezért érdemes figyelni rájuk. Yahuwah-hoz az út azonban nem rajtuk keresztül vezet. A többi nép számára az egyetlen Út Yahushua HaMashiah. A zsidóság Yahuwah ügye, nekik más út adatik, amíg el nem jön az idő. Ez az idő már el is érkezett, de nem teljesedett be. A hagyományos zsidók jelzőtáblák, amit érdemes figyelem előtt tartani, de nem azt kell célba venni. Legyenek szemünk előtt, de figyelmünk az Útra kell, hogy összpontosuljon.
Nem szándékozunk bárkit riogatni és vagdalózni a próféciákkal, azonban a hitetlenek előtt is nyilvánvalóak az idők jelei, ahogy ezt folyton hallhatjuk az ő szájukból is. Célunk nem a sötétség kihangsúlyozása, hanem a megoldás, a Megváltás hirdetése. Legyen ez a szerény kezdeményezés is világító gyertyafény, mely a menekvés útját, Jeshua HaMashiah-át megmutatja másoknak.
AZ ÍRÁS VIDEÓ VÁLTOZATA