A kereszténységben világszerte igen nagy és figyelemreméltó pozitív változások történnek néhány évtizede. A reformáció továbbhalad, főként olyan helyeken, mint az amerikai és az afrikai kontinens. Yáhuwáh nevét már évtizedek óta használják igen széles körben a Yahweh formájában, mely a mássalhangzók szempontjából azonos, a magánhangzók tekintetében enyhén eltérő az eredeti Yáhuwáh névtől, a lényeg mégis benne van: YHWH
A sok ferdítések közepette, természetesen nem maradhatott ki a Bárányáldozat körülményének és időpontjának a ködösítése sem. Az ellenség sosem alszik. Többen foglalkoznak ezzel a témával, mely azért fontos, mert alapjából kötelességünk mindent helyreállítanunk, amit elferdítettek az intézményes ál-egyházak. Azonban ezzel az írással arra is kitérünk, hogy vajon
mi lehet ennek a helyreállásnak a mélyebb szellemi fontossága és értelme.
Yeshuá milyen napon halt meg?
Yeshuá keresztáldozatát keresztény hagyomány szerint péntekre tették. Majd, ahogy az Írásokban is olvassuk, vasárnap reggelre már üres volt a sír és megtörtént a Feltámadás. Péntek lett kijelölve, mert az Írás Szombat előtti napot ír, így azt gondolják sokan, hogy az akkori Peszách ünnep épp a heti Szombat napjára esett. Az Ószövetség szóhasználata már idegenné vált számukra. Nem tudják, hogy minden nagy ünnep Szombat-nak számít, ahogy többször olvashatjuk a Tórában. Lásd Váyikrá 23 [3Mózes 23] fejezetet. Továbbá:
Akárhogy is értelmezzük a nap fogalmát, akár a görög, akár a héber szemszögből, egy nap, vagy éjszaka mindig hiányzik a képletből és nem kell nagy matematikai tudás, ahhoz, hogy belássuk: péntek és vasárnap közé sok minden belefér, csak 3 nap és 3 éjszaka nem.
Az ígéret pedig így szól:
Mert ahogyan Yonáh a hal gyomrában volt három nap és három éjjel, úgy lesz Ben HáÁdám is a Föld szívében három nap és három éjjel.
Mátit'Yáhu 12:40 [Máté 12:40]
Itt a harmadnap magyar kifejezés nem helyes, hiszen a harmadnap a következő, azaz a második napot takarja.
Ezt erősítik meg a következő feljegyzések. A zsidó időszámítás szerint a napok az előző nap estéjén kezdődnek, ahogy szolgálatunk nevében is benne van az Erev. Erev Shabbat a péntek esti időpontot jelképezi, mely megelőzi a reggelre virradó Shábát-ot.
A zsidó nap az előző polgári nap estéjével kezdődik, amikor a nap lenyugszik.
A hét első napja Yom Echad (vasárnap) Szombat esténként lép érvénybe.
De akár vasárnap reggeltől, akár szombat estétől számláljuk visszafelé a 3 napot és éjszakát, semmiképp nem péntekhez érkezünk.
Yeshuá keresztrefeszítése szerdán napközben történt:
Innen számolva:
– Szerda: KERESZTREFESZÍTÉS + ELSŐ éjszaka
– Csütörtök ELSŐ nap + MÁSODIK éjszaka
– Péntek MÁSODIK nap + HARMADIK éjszaka
– Szombat HARMADIK nap + majd a hét első napjának beálltával Szombat este : FELTÁMADÁS
A zsidók a Szombatot várták. De ez a Shábát a nagy ünnep volt, ahogy olvassuk az Ószövetségben és nem a hetirendszerességű Szombat. Így Peszách-ra ugyanazok a törvények vonatkoztak, mert teljességgel Shábát-nak számít.
Továbbá:
És amikor majdnem elmúlt a Shábát, a Mágdáli Miryám és Miryám, a Yá'ákov anyja, és Shlomit illatszereket vásároltak, hogy elmenjenek és megkenjék őt.
Márkosz 16:1 [Márk 16:1]
Itt is láthatjuk, hogy az egyik Szombatnak el kellett múlnia, a másiknak pedig még jönnie kellett a hét első napja előtt, hogy a kettő között meg tudják venni az asszonyok a balzsamokat és fűszereket Yeshuá megkenetéséhez. Ugyanis Shábát-kor senki nem dolgozik és minden zárva van, illetve az asszonyok sem valószínű, hogy megszegték volna a Szombat törvényét még egy ilyen cselekedetért sem.
Yeshuá mely órában halt meg?
Hasonló a probléma az órákkal kapcsolatban is. A mai polgári óraszámítás azonos az akkori római időszámítással, miszerint a nap éjfélkor kezdődik, így az órák számítása is éjféltől ketyeg, majd délben újra indul egy 12 órás ciklus.
A zsidó órák számítása pedig érdekes módon nem a előest beálltával kezdődött, hanem a nappali órák a nap felkeltekor, hajnalban indultak csak el. Ilyenkor, Peszách környékén Yiszrá’Elben [Izraelben] a nap reggel 6 és 7 óra körül kel. Így azok a bizonyos óraszámok, melyeket említenek a evangéliumok, ettől az időponttól számolandók.
Yeshuá-t a harmadik órában feszítették meg. Ez nagyjából reggel 9 és 10 órakor történt római/mai időszámítás szerint.
Az óra pedig, amikor a fára feszítették őt, a harmadik óra volt [de. kilenc].
Márkosz 15:25 [Márk 15:25]
A sötétség pedig dél körül terült el a világ felett. Mikor is, ha nem akkor? Abban az időpontban, amikor a nap a legmagasabb pontjához ér, amikor a legmelegebb és főként a legvilágosabb van. Egyszóval, akkor állt be a sötétség, amikor az emberek a legkevésbé számítottak rá. Elohim semmit nem hagy a véletlenre, jeleit pedig úgy rendezi, hogy ne lehessenek félreértelmezhetőek, más érvekkel kimagyarázhatóak.
Majd ez a sötétség a kárpit széthasadása után még három órán át tartott, azaz szerda kb. 15-16 óráig.
Ez után tették be a sírba és kezdődött el a 3 éjszaka és a 3 nap.
Két széder est volt?
Egy igen nagy kérdés még hátramaradt a leírt ünneppel és eseménysorozattal kapcsolatban.
Yeshuá és tanítványai elfogyasztották az utolsó vacsoránál a bárányt a kovásztalan kenyerek első napján Nisszán 14-én a Mózesi utasítás szerint, ahogy olvassuk:
Chág HáMátzot [Kovásztalan Kenyerek Ünnepe] első napja előtt odamentek a Tálmidim Yeshuá elé, és ezt mondták: "Hol akarod, hogy elkészítsük neked a Peszách elköltését?"
Mátit'Yáhu 26:17 [Máté 26:17]
Így emlékezünk meg arra az estére – a kivonulás napja előtti napon, amikor a halál angyala pusztította az elsőszülött egyiptomiakat, amikor meg kellett ölni az 1 éves bárányt – ami fiatal kos – és vérével bekenni ajtófélfáinkat és gyorsan elfogyasztani mindent teljes felszereltségben, útra készen.
Ha ez az esemény arra a dátumra esett, amikor Yeshuá a 12 tanítványánnyal együtt elfogyasztották utolsó földi vacsorájukat, miért volt annyira fontos a farizeusok és szadduceusok számára, hogy másnap gyorsan kivégezzék, mielőtt beköszönt az Ünnep, a Szombat, azaz Peszách – mely egy csütörtöki napra esett abban az évben?
A kovásztalan kenyerek ünnepének első napját miért nem akkor ülte meg az akkori zsidóság, mint Yeshuá és tanítványai?
Ugyanis ennek az estnek a beállta előtt kellett volna igyekezniük megölni Őt, nehogy megszegjék a Szombat törvényét és nem másnapon!
Ha a zsidóság többi része is akkor fogyasztotta volna el a bárány húsát, mint Yeshuá és tanítványai, másnap már nem vihettek volna senkit bitófára, hiszen már ünnepnap, azaz szombat nap volt!
Nem tudjuk pontosan, miért volt ez az eltolódás. Talán Yeshuá egy nappal korábbra hozta, hogy a zsidóság szimbolikusan akkor áldozza fel Őt bárányként, amikor a bárányáldozatok történtek törvény szerint is? Vagy esetleg ismét egy babyloni torzítás módosított az eredetin? Talán valami történhetett Bávelben [Babilonban], mely nem csupán a törvényt, hanem a naptári dátumokat is megváltoztatta? Egy zsidó nap ottmaradt volna Babylonba? Erre a kérdésre, nincs válaszom per pillanat. Mivel ilyen történeti feljegyzés nem létezik tudomásom szerint. De ez utóbbi magyarázat tűnik logikusabbnak, bár ez esetben a eltolódás nem terjedt ki a hét napjaira, csupán a dátumokra. Hiszen Yeshuá és tanítványai a Shábát-okat mindig akkor tartották meg, mint amikor a többi zsidó.
De ami biztos:
Yeshuá áldozata arra a napra kellet, hogy essen, amikor a zsidóság a bárányáldozatokat végezte.
Az események sorrendje
Yeshuá elfogyasztja az áldozati bárányt tanítványaival
Chág HáMátzot [Kovásztalan Kenyerek Ünnepe] első napja előtt odamentek a Tálmidim Yeshuá elé, és ezt mondták: "Hol akarod, hogy elkészítsük neked a Peszách elköltését?"
Mátit'Yáhu 26:17 [Máté 26:17]
És elmentek, és úgy találtak, ahogy mondta nekik, és elkészítették a Peszáchot.
Lukász 22:13-15 [Lukács 22:13-15]
És amikor eljött az idő, asztalhoz dőlt, ő és a tizenkét Shlichim [Küldött] ővele. És azt mondta nekik: "Vágyva vágytam megenni ezt a Peszáchot veletek, mielőtt megkínoztatik a lelkem.
Yeshuá imádkozik a Gecsemáné kertben
És elénekelték a Hálelt, és kimentek a Hár HáZeitimre [Olajfák hegyére]. … És ismét elment, és imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. És visszatért, és ismét alva találta őket, mert szemeik elnehezültek; és nem tudták, mit feleljenek neki. És harmadszor is jött, és ezt mondta nekik: "Adjatok álmot szemeiteknek és nyugalmat — elég nektek! Eljött az óra! Íme, átadatik Ben HáÁdám a bűnösök kezébe.
Márkosz 14:26,39-41 [Márk 14:26,39-41]
Yeshuá-t letartóztatják
És Yeshuát a Kohen Gádolhoz vitték, és összegyűltek ellene a Kohánim vezetői mind, a vének és az Szofrim.
Márkosz 14:53 [Márk 14:53]
Yeshuá-t viszik Pilátusz [Pilátus] elé
Mikor felvirradt a hajnal, a Kohánim fejei a vénekkel, a Szofrimmal és az egész Beit Dinnel [Szánhedrinnel] összeszövetkeztek, és Yeshuát megkötözve elvitték, és átadták Pilátusz kezeibe.
Márkosz 15:1 [Márk 15:1]
Keresztrefeszítés 3. órában (9.00 körül)
Az óra pedig, amikor a fára feszítették őt, a harmadik óra volt [de. kilenc].
Márkosz 15:25 [Márk 15:25]
Sötétség dél körül délután 15-íg
És lett a hatodik órában [dél], sötétség borította be az egész Föld színét a kilencedik óráig.
Márkosz 15:33 [Márk 15:33]
Yeshuá meghal / Kárpit kettéhasad
A kilencedik órában [du. háromkor] Yeshuá nagy hangon kiáltott: "Elohi, Elohi, Lámá Sháváktáni!?" — ami azt jelenti: "Eli, Eli, Lámá ázávtáni!?" Vagyis: "Én Elohimom, én Elohimom, miért hagytál el engem!?" … Yeshuá pedig nagy hangon kiáltott, és kilehelte Ruáchját.
Márkosz 15:34,37 [Márk 15:34,37]
Haláláról megbizonyosodnak
És a Yáhu'dim siettek, hogy ne maradjanak a holttestek a fán a Shábát napján, mert Erev Shábát volt, és az a Shábát nagy volt; ezért megkérték Pilátuszt, hogy törjék el a lábaikat, hogy meghaljanak, és levegyék őket a fáról.
Yochánán 19:31 [János 19:31]
Yeshuá-t sírba fektetik
És lett, amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis Shábát előtti nap volt, eljött a Rámátáimi Yoszef, egy tekintélyes tanácsos, aki maga is várta Elohim Királyságát; bátor szívvel bement Pilátuszhoz, és elkérte tőle Yeshuá testét. Pilátusz csodálkozott azon, hogy már meghalt, ezért hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már. Amikor a századostól megtudta, hogy úgy van, odaadta a testet Yoszefnek. Ő pedig gyolcs-szemfedőt vásárolt, levette őt a fáról, begöngyölte a szemfedőbe, elhelyezte egy sziklába vájt sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé. A Mágdáli Miryám és Miryám, Yoszei anyja pedig látta a helyet, ahova őt helyezték.
Márkosz 15:42-47 [Márk 15:42-47]
Az asszonyok megvásárolják, majd előkészítik a kenet olaját, végül pedig megpihennek Szombaton
És amikor majdnem elmúlt a Shábát, a Mágdáli Miryám és Miryám, a Yá'ákov anyja, és Shlomit illatszereket vásároltak, hogy elmenjenek és megkenjék őt.
Márkosz 16:1 [Márk 16:1]
És azután visszatértek, és illatszereket és illatos keneteket készítettek, és a Shábáton megpihentek a parancsolat szerint.
Lukász 23:56 [Lukács 23:56]
Megjegyzés: az új angol fordításban (NIV Bible), az időpontok a fentiek szerint már módosítva lettek. A keresztrefeszítés időpontját a mi időszámításunk szerinti reggel 9-re a sötétség beálltát délre módosították. Lásd ennek a tanításnak angol változatát a zászlóra kattintva.
Beteljesedett Peszách
Tehát Yeshuá megülte a Széder estet – a kivonulás előtti estet, amikor Gósen földjén élő zsidók elfogyasztották az áldozati bárány húsát, miközben a halál angyala pusztította az egyiptomi elsőszülötteket.
Ekkor a tanítványok megitták a bárány vérét, így szimbolikusan szívük ajtófélfáira kenve azt, mely által meg lettek váltva. Másnap Elohim Bárányának halála által, a Szabadulás ajtaját és lehetőségét kínálta fel az emberiségnek.
A zsidók többi része, akik nem követték a Messiást, a bárányáldozati napon megfeszítették a Megváltót, pontosan akkor, amikor a bárányokat áldozták fel a Pesszah-ra készülve.
Prófétikus módon a zsidóság feláldozta Messiását, mint Bárányt,
melyet a legtöbben azóta sem fogyasztottak el, mert kitartanak elutasítása mellett. De az idők végén, azaz most, egyre többen vagyunk, akik zsidókként szellemben szintén leülünk ahhoz az asztalhoz, ahol ült a Mester tanítványaival, és folyamatosan fogadjuk el Yeshuá HáMáshiách áldozatát és vérét üdvösségünk pecsétjeként.
Miért fontosak ezek a kérdések?
Ismét és ahogy már többször írtam: Nem a dátumok és időpontok üdvözítenek. Ahogy Shá’ul [Pál] is figyelmeztet. Az ünnepek beteljesedtek bennünk újjászületésünkkel, Yeshuá HáMáshiách-hal való szövetésgünk és Ruách HáKodesh-sel való betöltekezésünk által (Lásd: Ünnepek a Messiásban)
Azért fontosak mégis a dátumok és időpontok helyreállása, mert részei a teljes képnek.
Részei az Evangéliumnak. És mint olyan, mindennek megvan a pontos szerepe és helye. Ha pedig Helyreállító munkát végzünk – Apostoli munkát -, annak mindenre ki kell terjednie. Nem azért, hogy új dogmát/törvényt/teológiát hozzunk létre további farizeusok kiképzésére, hanem azért, mert Yáhuwáh így rendezte, így akarta, és ha bármilyen szinten Sátán ebbe belekavar,
akkor kötelességünk Ruách HáKodesh által a részleteket is helyreállítani, hogy a teljes igazság erősödjön ezáltal.
Leggyakrabban a világiak azért utasítják vissza az általunk hozott Örömhírt, mert látják az ellentmondásokat, melyeket a ferdülések okoztak. Ha pedig mi nem tudunk ezekre válaszokat adni, illetve a ferdülésektől megfertőzötten közelítjük meg őket, akkor nem vagyunk hitelesek és gyenge a bizonyságunk.
Még egy igen nagy probléma van ezzel: a zsidóság további távoltartása a Messiás felismerésétől. Amikor maga a Megváltó, Yeshuá kijelenti, hogy ennek – a zsidó – népnek nem adatik más jel, mint a Yonáh [Jónás] jele, akkor bármiféle megmásítása az időknek és napoknak további téglát épít bele abba a falba, mely elválasztja a választott népet saját messiásától. Így kollektív felelősség terheli azon hívők csoportjait, akik nem egyenlítik ki az utat zsidó és Yeshuá között, ahogy azt valamikor Johanan (bemerítő Yochánán [János]) elkezdte. A próféciák ellen és nem azok beteljesedésén dolgozik az ilyen.
Sose tévesszük szem elől, hogy feladatunk egyik summája a következőképpen hangzik:
Egy kiáltó hangja a pusztában: Készítsétek Yáhuwáh útját,
Yeshá'Yáhu 40:3 [Ézsaiás 40:3]
egyengessetek a sivatagban ösvényt Eloheinunak!
Lásd még: Mátit’Yáhu 3:3 [Máté 3:3], Lukász 3:4 [Lukács 3:4]
Ez a reformáció alapvető összefoglalása: minden akadály és kő eltávolítása az útról Ember és Elohim között.
Kapcsolódó írások: Újév: Amikor a Messiás megszületett!, Karácsonyi üzenet Yechezk’El [Ezékiel] prófétától, Ünnepek a Messiásban
VIDEÓ VÁLTOZAT
Köszönöm Richard ezen igazság közlését. 27 évvel ezelőtt tanította nekem( azóta hazatért) férjem Isten Szelleme által neki kijelentett igazságot. Megerősítésed bennem is újra erőssé teszi az ige igazát.