Ez pedig a gyilkos törvénye, aki oda menekül, hogy élve maradjon: Aki nem szándékosan öli meg az ő felebarátját, és nem gyűlölte azt azelőtt; Aki például elmegy az ő felebarátjával az erdőre fát vágni, és meglódul a keze a fejszével, hogy levágja a fát, és leesik a vas a nyeléről, és úgy találja az ő felebarátját, hogy az meghal: az ilyen meneküljön e városok egyikébe, hogy élve maradjon. Különben a vérbosszuló rokon űzőbe veszi az ő szívének búsulásában, és eléri, ha az út hosszú lesz, és agyon üti őt, holott nem méltó a halálra, mivel azelőtt nem gyűlölte azt.

5Mózes 19:4-6

Vétek és bűn közötti különbség mutatkozik meg e-parancsolatokon keresztül.

Világiak számára is ismeretes a különböző bűntető törvénykönyvekből a bizonyos enyhítő körülmények, amikor valaki önhibáján kívül okoz kárt másnak. Ilyenkor az ítélet kíméletesebb és börtönbüntetés helyett, általában megússza egy egyszerű kártérítéssel.

Ha már Krisztusban vagyunk, Szellemben a jelentése a következő: Vétkezni lehet és fogunk is. Erre még van további bűnbocsánat, hiszen olyan szabály ellen vétkeztünk, melyet vagy nem ismerünk még, vagy nem vésődött bele szívünkbe, vagy olyan bennünk levő kötözöttség okozta a kísértést, amitől még nem vagyunk szabadok, mert valami oknál fogva nem tudtuk átadni Krisztusnak ennek a területnek az uralmát.

Krisztus maga véd meg, mint menedékváros, azok törvényszegések következményeitől, melyeket tudatlanságunkban, vagy gyermekkorúságunkban követtünk el. Gyakran tapasztaljuk, hogy hibázunk, mégsem szenvedünk el semmilyen következményt, azon kívűl a fájdalmon kívül, mely együtt jár a hiba felismerésével.

Azonban ellene menni olyan törvények, melyet már ismerünk és tudatosan visszalépni egy olyan bűnös állapotba, ahonnan a Szabadító minket egyszer màr kihozott, az üdvösség elvesztésével járhat.

Ne lázadjunk tehát többé a Szent Szellem megszentelő munkája ellen, Aki nem tesz mást, mint életre kelti és működésbe hozza szívünkben a Parancsolatokat, hogy többé a belölük származó ítélet és halál ne találjon fogást rajtunk.

Hagyjunk fel az: “Isten szeretet”-féle kijelentések egyóldalú szajkózásával, mert Ő (Elohim) valóban Szeretet, de Igazságos is, és mindenekelőtt SZENT.

Emlékezzünk arra, hogy ez az Igazságosság és ez a Szentség tökéletes összhangban van Igéjének egészével, melynek részei azok a parancsolatok, amelyek Testté lettek és amelyeket Yeshua, kersztáldozata által nem törölt, hanem beteljesített.

Emlékezzünk arra is, hogy az Újszövetségben az apostolok soha nem azzal kezdték hírdetni az evangéliumot, hogy „Isten” szeretet, hanem „térjetek meg, mert elközelgett a Mennyeknek Országa”. Minden alkalommal a bűnök leleplezésével kezdték, majd az ebből követő haraggal szembesítették az embereket, hogy összetörjék a bűnösök megkeményedett szívét. Csak ennél a bizonyos pontnál fedték fel előttük Elohim Szeretét, Irgalmáz és Megbocsátás. Kizárólag az ilyen állapotra eljutott ember képes érdemben bocsánatot kérni és kegyelmet kapni.

Amíg azt mondjuk a bűnösöknek, hogy Jézus úgy szeret minket, ahogy vagyunk, és Ő velünk van, addig a bűnös bűneiben marad, és egy ember-ábrázatú eltorzult bálvány-jézus képpel halad tovább, és sosem jut el a valódi Messiás-íg.

Ismét kerüljük el a bibliai versek kontextusukból való kiragadását, és törekedjünk mindíg arra, hogy teljes képet kapjunk és adjunk tovább az Igéről, még akkor is, ha egyes részek kevésbé állnak közel a szívünkhöz. Ellenkező esetben az evangélium, amelyet hirdetnénk, hamis lenne.

RichardSipos/Z.Shlomo/2022/09/04

Pin It on Pinterest

Share This