Menedékváros: Tudatos és tudatlan lázadás
Ez pedig a gyilkos törvénye, aki oda menekül, hogy élve maradjon: Aki nem szándékosan öli meg az ő felebarátját, és nem gyűlölte azt azelőtt; Aki például elmegy az ő felebarátjával az erdőre fát vágni, és meglódul a keze a fejszével, hogy levágja a fát, és leesik a vas a nyeléről, és úgy találja az ő felebarátját, hogy az meghal: az ilyen meneküljön e városok egyikébe, hogy élve maradjon. Különben a vérbosszuló rokon űzőbe veszi az ő szívének búsulásában, és eléri, ha az út hosszú lesz, és agyon üti őt, holott nem méltó a halálra, mivel azelőtt nem gyűlölte azt. 5Mózes 19:4-6
A vétek és a bűn közötti különbség mutatkozik meg e-parancsolatokon keresztül.
Világiak számára is ismeretes a különböző bűntető törvénykönyvekből a bizonyos enyhítő körülmények, amikor valaki önhibáján kívül okoz kárt másnak. Ilyenkor az ítélet kíméletesebb és börtönbüntetés helyett, az elkövető általában megússza egy egyszerű kártérítéssel.
A Messiásban, Szellemben ennek a törvénynek a jelentése a következő: Vétkezni lehet és fogunk is. Erre még van további bűnbocsánat, hiszen olyan szabály ellen vétkeztünk, melyet vagy nem ismerünk még mert nem került felszínre, miután bevésődött szívünkbe, vagy olyan bennünk levő kötözöttség okozta a kísértést, amitől még nem vagyunk szabadok, mert valami oknál fogva nem tudtuk átadni a Messiásnak ennek a területnek az uralmát.
Hogy miért történhet meg az, hogy ilyen terhekkel élnek tovább, akik újjászülettek, azt egy későbbi tanításban kifejtem, melynek címe a Szellemi Torzszülöttek lesz.
Ilyenkor maga a Messiás az, aki megvéd, ott áll, mint menedékváros, azon törvényszegések következményeitől, melyeket tudatlanságunkban, vagy gyermekkorúságunkban követtünk el. Gyakran tapasztaljuk, hogy hibázunk, mégsem szenvedünk el semmilyen következményt, azon kívül a fájdalmon kívül, mely együtt jár a hiba felismerésével.
Azonban ellene menni olyan törvénynek, melyet már ismerünk és tudatosan visszalépni egy olyan bűnös állapotba, ahonnan a Szabadító minket egyszer már kihozott, az valóban az üdvösség elvesztésével is járhat.
Ne lázadjunk tehát többé a Szent Szellem megszentelő munkája ellen, Aki nem tesz mást, mint folyamatosan és fokozatosan életre kelti és működésbe hozza szívünkben a Parancsolatokat, hogy többé a belőlük származó ítélet és halál ne találjon fogást rajtunk.
Hagyjunk fel az: „Isten szeretet”-féle kijelentések egyoldalú szajkózásával, mert Ő (Elohim) valóban Szeretet, de Igazságos is, és mindenekelőtt SZENT.
Nem lehet egyik tulajdonságát kiemelni és több hangsúly fektetni rá, mert az számunkra a szimpatikusabb és ezáltal elhallgatni, vagy akár tagadni a többit. Emlékezzünk arra, hogy ez az Igazságosság és ez a Szentség tökéletes összhangban van Igéjének egészével, melynek részei azok a parancsolatok, amelyek Testté lettek és amelyeket Yahushua, keresztáldozata által nem törölt, hanem beteljesített.
Emlékezzünk arra is, hogy az Újszövetségben az apostolok soha nem azzal kezdték hirdetni az evangéliumot, hogy „Isten” szeretet, hanem „térjetek meg, mert elközelgett a Mennyeknek Országa”. Minden alkalommal a bűnök leleplezésével kezdték, majd az ebből következő haraggal szembesítették az embereket, hogy összetörjék a bűnösök megkeményedett szívét. Csak ennél a bizonyos pontnál fedték fel előttük Elohim Szeretetét, Irgalmát és a Megbocsátást. Kizárólag az ilyen állapotra eljutott ember képes érdemben bocsánatot kérni és kegyelmet kapni.
Amíg azt mondjuk a bűnösöknek, hogy Jézus úgy szeret minket, ahogy vagyunk, és Ő velünk van, addig a bűnös bűneiben marad és egy ember-ábrázatú, eltorzult bálvány-jézus képpel halad tovább és sosem jut el a valódi Messiás Yahushua-ig.
Ismét kerüljük el a bibliai versek kontextusukból való kiragadását, és törekedjünk mindig arra, hogy teljes képet kapjunk és adjunk tovább az Igéről, még akkor is, ha egyes részek kevésbé állnak közel a szívünkhöz. Ellenkező esetben az evangélium, amelyet hirdetnénk, hamis lenne.
A főpap haláláig maradjon a menedékvárosban
Mózes egy másik könyvében már korábban ugyanerről a törvényről olvashattunk, de kiegészítve egy-két érdekes részlettel:
Mentse meg a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokon kezéből, és küldje vissza a gyülekezet az ő menedékvárosába, amelybe szaladt, és lakjon abban, amíg meg nem hal a szent olajjal fölkent főpap. Ha pedig kimegy a gyilkos menedékvárosának határából, amelybe szaladt, és a vérbosszuló rokon menedékvárosának határán kívül találja őt, akkor megölheti az a vérbosszuló rokon a gyilkost, nem terheli őt annak vére. Mert menedékvárosában kell laknia a főpap haláláig. De a főpap halála után visszatérhet a gyilkos az ő öröksége földjére. 4Mózes 35:25-28
Mit üzen számunkra ez ma a Messiás Testében. Milyen főpapnak miféle haláláig kellene szellemi értelemben menedékjogot kérni bűneinkért?
Amíg életátadásunk nem történt meg, amíg bűneink nem töröltettek, azaz amíg az értünk a kereszten meghalt Yahushua főpap kiontott vérét el nem fogadjuk teljességgel bűneink bocsánatáért, addig a bosszúálló ránk leselkedik és joga van felettünk halálunkat követelni.
Az ószövetségi időkben a főpap halálát valószínüleg azért kellett megvárni, mert a megújulás, az új tiszta lappal induló korszaknak a szimbóluma volt. Egy ember, akik bűnbeesett és visszatért otthonába, az Aaroni nemzetségből való pap, aki ember, mindig is emlékezett volna az illető hibájára és nem tudta volna olyan tisztán fogadni további áldozatait az illetőnek, mint az a pap, aki nem volt szolgálatban az eset idején, azaz akár nem is tud róla semmit.
A törvénynek ez az aspektusa számunkra nem is érdekes, felesleges találgatni és elmélkedni rajta, hiszen mi már nem az Aaron szerinti papság alatt vagyunk.
A Melkishédek rendje szerinti főpapunk halála a saját életünk záloga. Feltámadásában támadunk fel mi is és mennybemenetele által kapjuk onnan vissza a Pártfogót, az Ő Szellemét, Ruach HaKodesh-t akivel betöltekezve mi magunk is az ő eszközeiként neki támadhatunk azoknak a sötétség fejedelemségeinek, akik eddig a halálunkat követelték.
Innentől fogva mi vagyunk azok, akiknek felhatalmazásuk van ítélkezni felettük, és nem fordítva. Így kapunk felhatalmazást magától Yahushua-tól, hogy az Ő nevére még démonokat elzavarjunk oda, ahonnan jöttek.
Ezért fontos komolyan venni és elfogadni, majd ragaszkodni ehhez a menedékjoghoz, menedékvároshoz, azaz a Kegyelemhez, amit Yeshua mindenki számára felkínál. Mert, aki ellenáll, kibújik alóla, ahogy olvassuk e-törvény befejező részéül, azt a vérbosszuló utoléri és megöli.
Ismét egy idejétmúltnak tűnő száraz, zsidó törvény, mely rámutat, igazolja és beteljesedik Yeshua HaMashiah-ban.
lásd még: Ne kövessük a világot
VIDEÓ VÁLTOZAT