(melynek fogyasztása más formákban is megnyilvánulhat, a véradás, illetve szervátültetések formájában)
Semmiféle vért nem fogtok enni egyetlen lakóhelyeteken sem, se madárét, se állatét.
Váyikrá 7:26 [3Mózes 7:26]
A Biblia elmondja e-tilalom lényeget, ami abban áll, hogy a vér nem más, mint a lélek hordozója.
A zsidóság, a mai napig nagyon szigorú és pontos eljárással kezeli a húst, hogy abból, semmilyen szinten vér ne kerülhessen a tányérjába (húsok áztatása langyos és sós vízben, nyílt láng felett való kisütése, stb.).
A vér elfogyasztásának tilalma a vadság és az erőszakosság szellemiségének távoltartását célozza elsősorban. A vér látványa, az azzal való folyamatos érintkezés és fogyasztása kinyithat olyan kapukat, ami akár az ember és ember, vagy ember és állat elleni erőszakhoz, háborúskodáshoz és kegyetlenkedéshez vezethet.
Köztudott az is, hogy a legtöbb pogány szertatáson a vérfogyasztás áll a kultusz középpontjában, mikor a szellemvilággal kapcsolatot igyekeznek létrehozni.
Ismeretes az is, hogy kutyáknak, vagy bármiféle állatnak nem ajánlott nyers (véres) húst enni adni, hisz az hamarosan megvadulna és vérengzőssé válna tőle.
Mi tehát a vér?
A vér fogyasztása nem kevesebb, mint az azt fogyasztó személy démonizálása.
Minden babonát félretéve elmondhatjuk, hogy a vér elfogyasztása az adott élőlénynek lelkével, egy fajta azonosulást eredményez: Ha bárminek a vérét, akár fizikálisan is megissza az ember, az adott élőlény lelkének a másik testbe való bejuttatása, az azt fogyasztó illető egyszerűen démonizálttá válik! Ez az oka a tiltásnak.
A pogányok tudatosan alkalmazták ezt a módszert, hogy elsajátítsák azoknak az élőlényeknek a tulajdonságait, akiknek a vérét itták. Ez a spiritizmus és a boszorkányság egyik lényege.
A szervek átültetése meglehetősen hasonló eset. Manapság sok olyan tanúvallomást ismerünk szervátültetett un. „gyógyult” emberektől, akik arról számolnak be, miként változott meg az ízlésviláguk, amióta idegen vesét ültettek a testébe, illetve milyen idegen emlékek kerültek be elméjükben, miután szívátültetésen mentek keresztül. Gyakran a halott donor, vagy akár az élő, ízlésvilágát, sőt sok esetben a konkrét emlékeivel él tovább az az ember, akibe új szívet, vagy vesét ültettek át.
Itt is láthatjuk, hogy az emberi tudományokkal ellentétben a bibliai kinyilatkoztatások ismét a végső igazságnak bizonyulnak. A tudományok megpróbálták elhitetni velünk, hogy a szervek egyszerű önmagukban élettelen sejtszövetek, puszta szervezeti mechanizmus fogaskerekei, amelyek semmilyen metafizikai funkciót nem töltenek be. Most ismét megvan a bizonyíték arra, hogy még ebben a témában is, a Bibliában rejlik az igazság. Mert Elohim [Isten] Igéjében azt olvashatjuk, hogy Ő a szívek és a vesék megvizsgálója. Nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a szervek nem tekinthetők egyszerű pumpáknak vagy más biológiai szűrőknek, hanem a fizikai munkájukon túl egy nagyon pontos lelki és szellemi funkciójuk is van:
Én, Yáhuwáh vagyok a szív vizsgálója,
Yirmi'Yáhu 17:10 [Jeremiás 17:10]
a vesék próbálója,
hogy megfizessek kinek-kinek útjai szerint,
tetteinek gyümölcse szerint.
Úgy tűnik itt nem puszta szímbolumról van mégsem szó, ahol az Örökkévaló mélyreható átvizsgáló munkáját emelik ki, azáltal, hogy a belső szerveink vizsgálójaként jelenítik meg. Hanem ezek a szervek konkrétan központjai bizonyos testi-lelki, emberi vágyaknak és gondolatoknak. A veséről tudjuk, hogy kívülről megérintve, simogatva, a sexuális vágyat gerjeszti. A szív pedig – a beszámolók alapján – az emberi emlékezet egyik központja, az aggyal együtt!
A világi tudósok megfigyelései és kutatásai alapján már rég köztudott, hogy a gyomor az agy közvetlen társa és kiegészítője. Rájöttek, hogy ugyanazok a neuronok és azok közötti szinapszisok léteznek a gyomorban, mint amilyeneket az agyban találunk. A gondolkodás és a kognitív tevékenység itt ugyanúgy aktív, mint az agyban, illetve a két szerv folyamatosan kommunikál és együttesen működik. Ezért sem mindegy, hogy mit eszünk és iszunk, illetve a böjt és a lelki-szellemi tisztulás összefüggése is jobban érthető innentől fogva.
Mit üzen ez számunkra a hétköznapokban?
Azok számára, akik alapjából idejétmúltnak tartják a Törvényt, így a Tórát, azaz az Ószövegtséget, még Shá’ulnak [Pálnak] félreértelmezett szavai közepette is ott szerepel a vérfogyasztásnak a tilalma, mint egyik legalapvetőbb törvény, melyet mindenkinek be kell tartania függetlenül attól, hogy zsidó vagy sem, akár Krisztusi, akár nem.
Mert jónak látszott a Ruách HáKodesh előtt és mielőttünk, hogy ne tegyünk rátok több terhet, hanem csak ezeket a szükséges dolgokat, amelyeken nem hághattok át: hogy különüljetek el a bálványok áldozataitól, a vértől, a megfulladttól és a paráznaságoktól. Ha ezektől őrizkedtek, jót és Shálomot cselekvők lesztek. Shálom Lákhem [Békesség nektek]!"
Má'ászei HáShlichim 15:28-29 [Apostolok cselekedetei 15:28-29]
Mely beszéd azoknak az újonnan született görög származású testvéreknek szól, akiket a zsidók azonnali és farizeusi, azaz önerőből és betűszerinti törvény betartására buzdítottak.
Az újszülöttnek is, abban a szellemi korban, a legelejétől kezdve tartózkodnia kellett a feljebb felsorolt dolgoktól, melyek között ott van a vérfogyasztás is!
Azon túl, hogy kerüljük a véres hurkát, a sült vért, vérrel kevert tojásrántottát és egyéb e-féle ételeket, van-e bármiféle dolog, amire figyelnünk kellene? Érdemes esetleg nekünk is úgy kezelni a húsféléket, mint a vallásos zsidók, sós vízben áztatni néhány percen keresztül, stb?
Úgy gondolom, hogy nem fog megártani valóban. De van sajnos és ezen túl, a vérfogyasztásnak egy sokkal sunyibb és annál súlyosabb változata, mely a Jehova Tanúin kívül, szinte a összes keresztény embernek elkerüli a figyelmét, illetve ha eszébe is jut, talán hárít, hiszen többségükben nem kizárólag Elohimban bíznak, hanem az orvosban és az orvosságban is. Nem másra gondolok itt, mint amikor a vért nem is szájon keresztül viszi be az ember saját szervezetébe, hanem közvetlen intravénás módon kapja meg az un. vérátömlesztés által.
Amikor utoljára jártam korházban, egy kisebb műtét miatt jó néhány évvel ezelőtt, visszautasítottam annak a bizonyos hozzájáruló nyilatkozatnak az aláírását, melyet az orvos odahozott a műtét előtt. Azonnal megkérdezte, hogy Jehova Tanú vagyok-e? Miután elmondtam, hogy Yeshuá [Jézus] elohimi voltát tagadó bármilyen szektához semmi közöm sosem volt, hozzátettem, hogy bizonyos dolgokban sajnos rajtuk kívül, semmilyen keresztény irányzat nem tanúsít megfelelő magatartást ez ügyben. Ilyen például a vérátömlesztés visszautasítása, mely minden Krisztusi tanítványnál nem kellene, hogy kérdésként bármilyen formában felmerüljön.
Ugyanez a helyzet a fent említett szervátültetés esetében. A hit hiányának és a tudományba vetett túlzott bizalomnak van egy nagyon világos határa, egy vörös vonal, mely a vér és természetesen a belső szervek vörös színe, amelyeket semmilyen körülmények között nem szabad egyik testből a másikba átvinni vagy átültetni.
Ezek a dolgok annak az egyénnek a kizárólagos tulajdonai, aki ezeket a Teremtőtől kapta. Bármilyen beavatkozás ezen a szinten, Yeshuá teremtő munkájában való közvetlen belekontárkodását jelenti. A szervadományozás az emberi élet emberi módon történő megmentése érdekében egyben ugyanannak a Yeshuá-nak a Megváltó munkájának lábbal tiprását jelenti, aki az egész emberiségnek ajándékozta, nemcsak egy vagy több szervét, hanem az egész Testét és egész személyét. Ezt az áldozatot, amelyet nemcsak azért hozott, hogy megváltson bűnös állapotunkból, hanem azért is, hogy akár minden betegségből meggyógyítson bennünket, amennyiben akaratában van, és amennyiben a beteg és annak szeretteinek a hite elég erős.
Egy igen fájdalmas ponthoz érkeztünk, de minden felelősséget vállalva ki tudom jelenteni, hogy bárki ilyen helyzetbe kerül, semmiképp nem vállalhatja ezen megoldások bármelyikét. Ha Elohim-hoz intézett imáink, kézrátételes Yeshuá nevében való gyógyítás és helyreállás kéréseinkre nem szabadulunk halálos állapotunktól, bár rendezettek vagyunk és nem próbaként kaptuk, vagy vétkeink, engedetlenségeink következményeként engedi meg számunkra, akkor el kell akár fogadni: hogy Elohim adta, most pedig Elohim vissza is veszi, akár a saját, akár a szeretteink életét!
Arról nem is beszélve, hogy kinek van joga kijelenteni, hogy egy személy halott, és mikortól visszafordíthatatlan ez az állapot? Mert a szerveket nagyon röviddel agyhaláluk után, a végső biológiai halál előtt szedik ki az elhunytból, éppen azért, hogy a lehető legfrissebb terméket kapják – ha szabad így fogalmaznom. Az ember itt is bíróvá válik, és felhatalmazza magát, hogy élet és halál ura legyen, saját és mások élete felett. És arról sem feledkezzünk meg, hogy az Elohim képére teremtett ember testéből bárminek eltávolítása a hamvasztáshoz hasonló cselekedet, amely az ember leg erőszakosabb és pusztítóbb beavatkozása saját maga, a teremtés koronája ellen. Öngyilkosság, sőt a gyilkosságnál is több, mivel a feltámadásra várakozó testek megsemmisítése szimbolikusan olyan, mintha a második halált önkényesen előrehozná és megsürgetné az ember, hogy az első halál pillanatában, azzal egyidejüleg az is megtörténjen. Ezt a gyalázatos szokást még az úgynevezett protestáns kereszténység is minden lelkiismereti probléma nélkül máig és folyamatosan gyakorolja.
Ha újjászületett vagy, a te véred a Bárány Vére által megtisztult és Ruách HáKodesh az, aki áramlik azon keresztül. Ruách HáKodesh templomába pedig más vért, disznó és egyéb idegen szellemiségű, vagy akár más újjászületett testvérünk vérét bevinni saját testedbe egyenesen a templomod megszentségtelenítését eredményezné. Ahogy említettem, még testérének vérét sem természetesen, mivel saját vérében ő maga is benne van, mint ember, új ember ugyan, mégis más lélekkel rendelkező egyén.
Még odáig is elmentem gondolatban, mi van, ha az ember saját vérét teszi félre egy esetleges későbbi vészhelyzet esetére? Egy korházban ott marad és lefagyasztják neki. Azon túl, hogy önmagában a gondolat is súlyos hitetlenségre vall, ezért csak a feltevés szintjén mertem egyáltalán ezt gondolatilag is átvizsgálni, saját régebbi vérünk is egy korábbi szellemi-lelki állapotunk lenyomatát hordozza, mely állapottól remélhetőleg már továbbléptünk a megszentelődés folyamata által. Még ez esetben is, saját korábbi, így tisztátalanabb vérünkkel visszafertőznénk magunkat, és visszaesnénk egy előző szellemi állapotunkhoz.
Szóval ismét egy tipikus furfangos zsidó gondolatmenet, mely méltó helyett foglalhatna el a Talmudban (Elohim őrizzen, már van benne elég butaság így is, nemhogy még hozzáadjunk), de amely egyértelműen szemlélteti, hogy idegen vér vagy bármely más emberi testrész elfogadása, semmiképpen sem járható megoldás Yeshuá tanítványai esetében.
A lényeg, hogy NE tegyétek, ahogyan Shá’ul is figyelmeztetett mindannyiunkat!
Fordulj a Főpaphoz!
Az Ószövetségben is igen konkrét törvények vannak azzal kapcsolatban, mi tevő legyen az ember, amikor megbetegszik. Semmiféle orvosról nem volt szó ekkor sem! A főpaphoz kellett fordulni, amikor bármiféle poklosság megjelent az emberek, állatok, vagy házak és egyéb tárgyakon.
Ezek a betegségek mindig akkor jelentek meg, amikor az adott személynek, családnak, közösségnek rendezetlenségei voltak, így következményként, mondanám inkább látható jelként megjelent a betegség testi szinten is, hogy észrevegyék a szükségét annak, hogy elsősorban szellemi síkon rendeződjenek. Az ószövetségben is megfigyelhető, hogy a betegség megjelenése gyakran az engedetlen király megjelenésével volt összefüggésben. Amikor Júda/Izrael adott királya engedelmességben járt Elohim előtt, addig betegség, éhínség, háború fel sem merült a királyságában. Tórai ígéretről van szó, miszerint a törvényszegés, engedetlenség és lázadás következménye azok a csapások, melyek a Devárim 28:15-45 [5Mózes 28:15-45]. vers között olvashatók.
Mivel az ószövetségi zsidó nép társadalmi rendszere és törvényrendje közvetlen modellje annak, miként kellene Krisztus Testének felélpülnie és működnie, az üzenet ma is ugyanaz, mint akkor és még annál is inkább, mivel ismerjük a Messiást :
Ha gond van, kizárólag a Főpapunkhoz Yeshuá-hoz fordulhatunk!
Előfordul, hogy annyiban vagyunk csak rendezetlenek, hogy egy adott szellemi állapotban, vagy korban leállunk és nem akarunk, nem tudunk, vagy nem látjuk szükségét továbblépni. Külön kegyelem is lehet a betegség és más csapás ezekben a helyzetekben, hiszen ha belülről valami oknál fogva nem vagyunk képesek, vagy hajlandók venni az szellemi üzeneteket, melyet Ruách HáKodesh közölni akar velünk, akkor átlép a fizikai síkra és ott jelez, mert azt minden esetben észleli az ember. Ahogy a közmondás is szemlélteti: …amíg a saját bőrén nem tapasztalja az ember…
És, ha rendezzük a rendezni valóinkat az Atya alőtt, akkor pedig részesülünk azokban az áldásokban, melyek az előző részben Devárim 28:1-14 [5Mózes 28:1-14]-ben olvasható.
És most lássuk, hogyan is történik a Főpaphoz való fordulás:
Igyunk mégis vért!
Mégis létezik a Bibliában egy másik parancsolat, mely szerint:
Aki eszi az én testemből és issza az én véremből, annak Cháyei Olámja van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem igazi eledel, és az én vérem igazi ital.
Yochánán 6:54-55 [János 6:54-55]
Yeshuá szavai az Újszövetségből egyértelműek, és látszólag ismét ellentmondanak az Atya parancsával, miszerint semmilyen vért ne fogyasszatok el (még a Páska bárányét sem volt szabad).
Igen, Yeshuá, A Bárány vére az egyetlen, amit szabad, sőt muszáj elfogyasztani és részesülni belőle, hogy az ember elnyerje az Örök Életet. Az Ő vérének fogyasztása az egyetlen, ami megengedett és immár megparancsolt, hogy Vele történjen meg az azonosulás és az átszellemülés. Az Ő Szellemének kell átitatnia teljes lényünket, hogy a bűntől és az abból származó haláltól megszabaduljunk. Az Ő Szelleme az Egyetlen, amivel szabad, sőt kell azonosulnunk valamennyien.
Ez természetesen nem a jegyek átlényegüléséről szól (transzszubsztancia), melyet néhány egyház gyakorol a mai napig, az egyetlen áldozatra nem megemlékezvén, hanem azt önhatalmúlag újra és újra megismételvén Elohimokat játszva. Ezek az esetek, ismét az emberi vér és bálvány áldozat kategóriájába esnek, mely azonosan spiritiszta jellegű, mint bármely más véres áldozatos pogány szertatás.
Hanem én arról beszélek, hogy bűnbánatra jutni, víz alá merítkezni, megkapni a Szent Szellemet és újjászületni!
És ezek után az úrvacsorai jegyek: a kovásztalan kenyér és a bor elfogyasztása által megemlékezni arra vérre, ami szellemi értelemben már bennünk van.
Az orvostudomány is ismeri azt a betegséget, mikor születése után egyes újszülött gyermeknek szükséges lecserélni testének teljes vértartalmát, mert a két szülőnek két összeférhetetlen vércsoportja miatt, valamiféle önpusztító folyamat azonnal beindul, mely a gyermek halálát okozza órákon belül.
Mi mindannyian ilyen káros szellemi vércsoporttal születünk anyáinktól. A bűn következményét és annak átkát örököljük Cháváh [Éva] és Ádám óta, melyet magunkkal hozunk, mikor megszületünk.
Azonban van lehetőségünk ezt a vérátömlesztést (transzfúziót) elvégezni, elvégeztetni magunkon Yeshuá vére és újjászületésünk által.
Mikor szellemben újjászületünk, nem történik más, mint ez az orvosi beavatkozás. Ez immáron szellemben történik és megszentelődés folyamata a neve.
Amikor minden régitől, a Szent Szellem, a Messiás Szelleme, mint vér kezd belénk áradni, és fokozatosan kiszorítja a régi vérünket és annak helyére özönlik. Mikor a törvény által megítél, kegyelmet ad, és életünknek azt a részét hatalma alá veszi, új vérrel, Ruách HáKodesh-sel töltődik fel. Mikor a Sátán uralmát fokozatosan kiszorítja, hogy Ő vegye át az uralmat felette. Így válik az óember újemberré.
A vízkeresztség után, jön a tűzzel (tisztítás), majd vérrel való keresztség, mikor az uralomváltás is megtörténik.
És ez ő, Yeshuá HáMáshiách, aki eljött hozzánk vizek és vér által: nem vizek által csupán, hanem vizek és vér által; és a Ruách ő, aki bizonyságot tesz róla, mert a Ruách az Emet [Igazság]. Mert hárman a tanúk az Egekben: az Áv, a D'vár és Ruách HáKodesh, és ők hárman egyek. És hárman a tanúk a Földön: a Ruách, a vizek és a vér, és ők hárman egy dologról tanúskodnak.
Yochánán álef 5:6-8 [1János 5:6-8]
Tágabb értelemben véve ez a vérátömlesztés/lecserélés nem más, mint a szelid olajfába való vissza- és beolttatás folyamata.
Lásd Yechezk’El [Ezékiel] próféta 35. fejezetét (Yechezk’El 35 [Ezékiel 35]) egészben, és Shá’ul szavait a Rómaiakhoz írt levelében a 11. fejezetben a 24. és 25. versben (Romim 11:24-25 [Róma 11:24-25]).
Miután az ág be- vagy visszaoltatik, a gyökérben lévő nedv fokozatosan kiszorítja az ágban összegyűlt régi, idegen nedvet, hogy helyét átvegye és abból éljen tovább.
Egyének újjászületése, kereszténység megujúlása, krisztusivá és egyre krisztusibbá válása…
Lásd még: Ne kövessük a világot
VIDEO VÁLTOZAT