[HU] Mátit’Yáhu 17

Szerző: Sipos Richard | jún 25, 2026

¹Hat nap múlva Yeshuá maga mellé vette Kefát, Yá’ákovot és testvérét, Yochánánt, és felvitte őket külön egy magas hegyre. ²És elváltozott a szemük előtt: arcai fénylettek, mint a nap, ruhái pedig fehérlettek, mint a fény. ³És látták Mosheht és Eli’Yáhut, és íme, beszélgettek vele. ⁴És megszólalt Kefá, és ezt mondta Yeshuának: „Ádoni, jó nekünk itt laknunk. Ha akarod a te Nefeshedben, készítsünk itt három sátrat: egyet neked, egyet Moshehnak és egyet Eli’Yáhunak.” ⁵Még beszélt, és íme, ragyogó felhő borult rájuk, és íme, hang kiáltott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvét lelte a Nefeshem, reá hallgassatok!” ⁶Amikor a tanítványok ezt hallották, arcukra borultak, és igen megfélemlettek. ⁷Ekkor odalépett Yeshuá, megérintette őket, és ezt mondta: „Keljetek fel, és ne féljetek!” ⁸És fölemelték szemeiket, és nem láttak senkit, csak Yeshuát egyedül.

⁹Miközben jöttek le a hegyről, megparancsolta nekik Yeshuá, mondván: „Senkinek se mondjátok el a látomást, amíg fel nem támad Ben HáÁdám a halottak közül.” ¹⁰És megkérdezték tőle tanítványai, mondván: „Miért mondják az Szofrim, hogy Eli’Yáhunak kell előbb eljönnie?” ¹¹És felelt Yeshuá, és ezt mondta nekik: „Eli’Yáhu bizony eljön elsőként, hogy helyreállítson mindent. ¹²Ám mondom nektek, hogy Eli’Yáhu már eljött, és nem ismerték fel őt, hanem azt tették vele, amit akartak; így fog Ben HáÁdám is szenvedni az ő kezeik alatt.” ¹³Akkor megértették a tanítványok, hogy a bemerítő Yochánánról szólt nekik.

¹⁴És amikor a nép sokaságához értek, odalépett hozzá egy ember, és térdre borult előtte, ¹⁵és ezt mondta: „Ádoni, könyörülj kérlek a fiamon, mert holdverte ő és igen szenved, mert sokszor esik a tűzbe, és sokszor a vizekbe. ¹⁶És elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem találta meg a kezük, hogy meggyógyítsák őt.” ¹⁷És felelt Yeshuá, és ezt mondta: „Ó, hűtlen és elfajult nemzedék, meddig leszek veletek? Meddig tűrlek titeket? Hozzátok őt ide hozzám!” ¹⁸És megdorgálta őt Yeshuá, és kiment belőle a gonosz szellem, és meggyógyult a gyermek abban az órában. ¹⁹Akkor odaléptek a tanítványok külön Yeshuához, és ezt mondták: „Mi miért nem találta meg a kezünk, hogy kiűzzük őt?” ²⁰És ezt mondta nekik Yeshuá: „Hitetek hiánya miatt; mert bizony mondom nektek: ha van bennetek hit, mint egy mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek: Mozdulj el innen oda! – elmozdul a helyéről, és semmi sem lesz lehetetlen nektek. ²¹Ez a fajta szellem pedig nem űzhető ki, csak imádsággal és böjttel.”

²²És amikor együtt jártak Gálilban, ezt mondta nekik Yeshuá: „Íme, Ben HáÁdám emberek kezeibe adatik, ²³és megölik őt, de a harmadik napon feltámad.” És igen elszomorodtak.

²⁴És amikor Kfár-Náchumba értek, odaléptek Kefához, akik a fél shekelt szedték, és ezt mondták: „A ti mesteretek nem fizeti meg a fél shekelt?” ²⁵Ő ezt mondta: „De igen.” És amikor bement a házba, megelőzte őt Yeshuá, mondván: „Mit gondol a szíved, Shim’on: a föld királyai kiktől szednek vámot és adót: fiaiktól-e vagy az idegenektől?” ²⁶És ezt mondta neki: „Az idegenektől.” És ezt mondta neki Yeshuá: „Akkor tehát a fiak szabadok. ²⁷Ám hogy botránkozást ne tegyünk eléjük, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és vedd ki az első halat, amely felmerül; és nyisd fel a száját, és találsz benne egy ezüst shekelt; vedd azt, és add oda nekik értem és érted.”

Szójegyzék: Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Ben HáÁdám (בֶּן הָאָדָם – 𐤁𐤍 𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Eli’Yáhu (אֵלִיָּהוּ – 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yahuwah – Illés • Gálil (גָּלִיל – 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Keszef (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Ezüst/Pénz • Kfár-Náchum (כְּפַר נַחוּם – 𐤊𐤐𐤓𐤍𐤇𐤅𐤌) – Náchum falva • Mosheh (מֹשֶׁה – 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Petrosz (פֶּטְרֹוס – 𐤐𐤈𐤓𐤅𐤎) – szikla (görög) – Péter • Shekel (שֶׁקֶל – 𐤔𐤒𐤋) – Mérték/Súlyegység – kb. 11-14 gramm • Shim’on (שִׁמְעוֹן – 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János

[HU] Mátit’Yáhu 16

Szerző: Sipos Richard | jún 25, 2026

¹A Perushim és a Tzádukim odamentek hozzá, hogy kísértsék őt, és kérték tőle, hogy mutasson nekik jelt az Egekből. ²Ő pedig így felelt nekik: „Estefelé ezt mondjátok: Tiszta nap lesz, mert vöröslenek az Egek. ³Reggel pedig: Zivataros lesz ma a nap, mert vöröslenek az Egek és elsötétülnek. Képmutatók! Az Egek arcait meg tudjátok vizsgálni, az idők jeleit pedig nem tudjátok megvizsgálni? ⁴Gonosz és parázna nemzedék keres magának jelt, de nem adatik neki jel, csak Yonáh próféta jele.” Ezzel otthagyta őket, és elment.

⁵Amikor a tanítványai a túlsó partra érkeztek, elfelejtettek magukkal eleséget vinni az útra. ⁶És Yeshuá így szólt hozzájuk: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek a Perushim és a Tzádukim kovászától!” ⁷Ők pedig tanakodtak egymás közt, mondván: „Mert nem vettünk kenyeret.” ⁸De Yeshuá megtudta, és így szólt hozzájuk: „Kicsinyhitűek, miért tanakodtok azon, hogy nem vettetek kenyeret? ⁹Hát még mindig nem értitek, és nem emlékeztek az öt kenyérre, amit ötezren ettek, és hány kosarat szedtetek össze? ¹⁰És a hét kenyérre, amit négyezren ettek, és hány kosarat szedtetek össze? ¹¹Hogyhogy nem értitek, hogy nem kenyér dolgáról mondtam nektek, hanem hogy őrizkedjetek a Perushim és a Tzádukim kovászától?” ¹²Akkor megértették, hogy nem azt mondta nekik, hogy a kenyér kovászától őrizkedjenek, hanem a Perushim és a Tzádukim tanításától.

¹³És Yeshuá Cezáreá vidékeire ért, amely Filippusé, és megkérdezte tanítványait, mondván: „Mit mondanak az emberek felőlem, ki az Ben HáÁdám?” ¹⁴És ők így feleltek: „Vannak, akik bemerítő Yochánánnak mondják, mások Eli’Yáhunak, megint mások Yirme’Yáhunak vagy a próféták egyikének.” ¹⁵És így szólt hozzájuk: „Hát ti mit mondotok felőlem, ki vagyok én?” ¹⁶Shim’on Kefá felelt, és így szólt: „Te vagy a Máshiách, az élő Elohim Fia.” ¹⁷És Yeshuá felelt, és így szólt hozzá: „Boldog vagy, Shim’on bar-Yonáh, mert nem test és vér fedte ezt fel neked, hanem Ábám, aki az Egekben van. ¹⁸És én is mondom neked, hogy te Kefá vagy, és ezen a kősziklán építem fel Kehiláhmat, és a She’ol kapui nem fognak diadalmaskodni rajta. ¹⁹És neked adom az Egek Királyságának kulcsait: amit megkötsz a földön, kötve lesz az az Egekben, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az az Egekben.” ²⁰Akkor megparancsolta tanítványainak, hogy ne mondják meg senkinek, hogy ő Yeshuá, a Máshiách.

²¹Attól az időtől fogva kezdte Yeshuá tanítani tanítványait, hogy Yerusháláyimba kell mennie, hogy nagyon sokat szenvedjen a vének, a Kohánim fejei és a Szofrim keze által, és hogy halállal öljék meg, de a harmadik napon feltámadjon. ²²És Kefá magához vonta őt, és feddeni kezdte, mondván: „Távol legyen tőled, Ádoni, távol legyen tőled ilyen dolog!” ²³Ő pedig megfordult, és így szólt Kefához: „Térj el arcaim elől, Szátán, csapda vagy nekem, mert nem azt fontolod, ami Elohimé, hanem ami Ádámé.”

²⁴Akkor Yeshuá ezt mondta tanítványainak: „Aki utánam akar jönni, vesse el lelkét maga elől, vegye fel keresztjét, és jöjjön utánam. ²⁵Mert aki meg akarja menteni a lelkét, kivágatik tőle, aki pedig kiirtja lelkét énértem, megtalálja azt. ²⁶Mert mi haszna az embernek, ha az egész földet megszerzi magának, lelke pedig kivágatik tőle? Vagy mit ad az ember lelke váltságául? ²⁷Mert Ben HáÁdám eljövendő Ábája dicsőségében az ő Málákhjaival, és akkor megfizet minden embernek cselekedete szerint. ²⁸Ámen, mondom nektek: vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják Ben HáÁdámot eljönni az ő Királyságában.”

Szójegyzék: Ábá (אָבָא – 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Édesapa • Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • bar-Yonáh (בַּר־יוֹנָה – 𐤁𐤓 𐤉𐤅𐤍𐤄) – Yonáh fia (arámi) • Ben HáÁdám (בֶּן הָאָדָם – 𐤁𐤍 𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Eli’Yáhu (אֵלִיָּהוּ – 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yahuwah – Illés • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • HáMáshiách (הַמָּשִׁיחַ – 𐤄𐤌𐤔𐤉𐤇) – a Felkent • Kehiláh (קְהִלָּה – 𐤒𐤄𐤋𐤄) – gyülekezet/közösség • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל – 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap – Yiszrá’El főpapja, aki a Mishkán/Templom legszentebb szolgálatát végezte • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Perushim (פְּרוּשִׁים – 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönülők • Pétrosz (פֶּטְרֹוס – 𐤐𐤈𐤓𐤅𐤎) – szikla (görög) – Péter • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • She’ol (שְׁאוֹל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Alvilág/A holtak birodalma – a halál utáni lét helye • Shim’on (שִׁמְעוֹן – 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia • Szátán (שָׂטָן – 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tzádukim (צַדּוּקִים – 𐤑𐤃𐤅𐤒𐤉𐤌) – szadduceusok • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yirme’Yáhu (יִרְמְיָהוּ – 𐤉𐤓𐤌𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah felemel • Yochánán (יוֹחָנָן – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János • Yonáh (יוֹנָה – 𐤉𐤅𐤍𐤄) – Galamb – a próféta neve – Jónás • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár

[HU] Mátit’Yáhu 15

Szerző: Sipos Richard | jún 25, 2026

¹Akkor Perushim és Szofrim jöttek Yeshuá elé Yerusháláyimből, ezt mondva: ²„Miért hagyják el tanítványaid a vének hagyományát? Mert nem mossák meg kezeiket a kenyér evéséhez.” ³Ő pedig felelt és ezt mondta nekik: „És ti miért hagyjátok el ti is Elohim parancsolatát a ti hagyományotok miatt? ⁴Mert Elohim parancsolt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki gyalázza atyját vagy anyját, halállal haljon meg. ⁵Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán mindaz a haszon, amellyel hasznodra lehetnék — íme, ez fogadalom. ⁶És akkor nincs rajta, hogy tovább tisztelje atyját és anyját; így tettétek érvénytelenné Elohim parancsolatát a ti hagyományotok által. ⁷Képmutató-szívűek, jól prófétált rólatok Yeshá’Yáhu, mondván: ⁸Mert közeledik ez a nép a szájával és ajkaival tisztelnek engem, de szíve eltávolodott tőlem. ⁹És hiábavalóság az ő tőlem való félelmük, emberek parancsolatait tanítván.”

¹⁰És odahívta a népet, és ezt mondta nekik: „Halljátok és értsétek meg! ¹¹Ami a szájba bemegy, az nem teszi tisztátalanná az embert, de ami a szájból kijön, az teszi tisztátalanná az embert.” ¹²És hozzá léptek tanítványai, és ezt mondták: „Tudod-e, hogy megbotlottak a Perushim, amikor hallották ezt a beszédet?” ¹³Ő pedig felelt és ezt mondta: „Minden palánta, amelyet az egekben lévő Atyám nem ültetett, gyökerestől kitépetik. ¹⁴Hagyjátok őket; ők vakok, vakok vezetői; és ha vak vezet vakot, mindketten a gödörbe esnek.” ¹⁵És felelt Kefá, és ezt mondta neki: „Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot.” ¹⁶És ezt mondta Yeshuá: „Még ti is értelem híján vagytok? ¹⁷Nem értitek-e, hogy minden, ami a szájba bemegy, a gyomorba száll alá, és onnan kimegy az árnyékszékbe? ¹⁸De ami a szájból kijön, a szívből jön, és az teszi tisztátalanná az embert. ¹⁹Mert a szívből jönnek ki a gonosz gondolatok hajlamai, gyilkosságok, házasságtörés és paráznaság, lopás, hamis tanúság és káromlások. ²⁰Ezek azok, amelyek tisztátalanná teszik az embert; de mosatlan kezekkel enni nem teszi tisztátalanná az embert.”

²¹És kiment Yeshuá onnan, és elment Tzór és Tzidon vidékére. ²²És íme, egy kánaáni asszony jött ki azokról a határokról, és kiáltott hozzá, mondván: „Könyörülj rajtam, Ádoni, Dávid Fia! Leányomban gonosz szellem van, és nagyon gyötrődik.” ²³De ő nem felelt neki egy szót sem. És hozzá léptek tanítványai, és kérlelték őt, mondván: „Bocsásd el őt, mert utánunk kiáltozik.” ²⁴Ő pedig felelt és ezt mondta: „Nem küldettem máshoz, csak Yiszrá’El házának elveszett juhaihoz.” ²⁵És ő jött, és leborult előtte, mondván: „Szabadíts meg engem, Ádoni!” ²⁶Ő pedig felelt és ezt mondta: „Nem helyes elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyák elé.” ²⁷De ő ezt mondta: „Úgy van, Ádoni! De a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.” ²⁸Ekkor felelt Yeshuá, és ezt mondta neki: „Asszony, nagy a te hited! Legyen neked, amint szívedben van!” És meggyógyult a leánya abban az órában.

²⁹És átment Yeshuá onnan, és odament a Gálil tengere mellé, felment a hegyre, és leült ott. ³⁰És jöttek elé nagy néptömegek, és velük sánták, vakok, némák, megtörtek és sokan mások hozzájuk hasonlók, és letették őket Yeshuá lábai elé, és ő meggyógyította őket. ³¹És a nép úgy elcsodálkozott, látván a némákat beszélni, a megtörteket meggyógyulni, a sántákat járni és a vakokat látni, és dicsőséget adtak Yiszrá’El Elohimjának.

³²És odahívta Yeshuá a tanítványait, és ezt mondta: „Megteltem irgalommal a nép iránt, mert már három napja állnak velem, és nincs mit enniük; és nem akarom őket éhesen elbocsátani, nehogy elaléljanak az úton.” ³³És ezt mondták neki tanítványai: „Honnan volna nekünk elég kenyerünk a pusztában, hogy jóllakassunk ekkora nagy tömeget?” ³⁴És ezt mondta nekik Yeshuá: „Hány kenyeretek van?” Ők pedig ezt mondták: „Hét, és néhány kicsiny hal.” ³⁵És megparancsolta a néptömegnek, hogy üljenek le a földre. ³⁶És vette a hét kenyeret és a halakat, és áldást mondott, megtörte és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a néptömegnek. ³⁷És mindnyájan ettek és jóllaktak, és felszedték a megmaradt morzsákat, hét tele kosárral. ³⁸És akik ettek, négyezer férfi volt, az asszonyokon és gyermekeken kívül. ³⁹Akkor elbocsátotta a néptömeget, és ő beszállt a hajóba, és Mágádon határára jött.

Szójegyzék: Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל – 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Kefá (כֵּיפָא – 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter • Mágádon (מָגָדוֹן – 𐤌𐤂𐤃𐤅𐤍) – helységnév • Perushim (פְּרוּשִׁים – 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönülők • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tzidon (צִידוֹן – 𐤑𐤉𐤃𐤅𐤍) – Halászat/Vadászat – Szidon főníciai kikötőváros a mai Libanon területén • Tzór (צוֹר – 𐤑𐤅𐤓) – szikla (föníciai város) • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshá’Yáhu (יְשַׁעְיָהוּ – 𐤉𐤔𐤏𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah szabadít – Ézsaiás • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa

[HU] Mátit’Yáhu 14

Szerző: Sipos Richard | jún 25, 2026

¹Abban az időben Hordosz, a negyedes fejedelem, meghallotta Yeshuá hírét, ²és ezt mondta szolgáinak: „Nemde ő Yochánán, a bemerítő, ő támadt fel a halottak közül, ezért lett erős a keze csodákat tenni.” ³Hordosz ugyanis megfogatta Yochánánt, megkötöztette és börtönbe vetette testvére, Filiposz feleségének, Horodiyának a dolga miatt. ⁴Mert megfeddte őt Yochánán, mondván: „Nem Toráh szerint való elvenned őt feleségül!” ⁵És kereste megöletését, ám félt a néptől, mert prófétának tartották őt. ⁶Amikor pedig Hordosz születésének napja volt, körtáncot lejtett Horodiyá leánya előttük, és jónak látszott Hordosz szemeiben; ⁷és e dolog miatt megesküdött, hogy megadja neki mindazt, amit kér tőle. ⁸Ő pedig, ahogy a szájába adatott anyjától, ezt mondta neki: „Add nekem ide a tálba bemerítő Yochánán fejét.” ⁹És nagyon szorongott a király, de esküje és a vele lakomázók miatt megparancsolta, hogy adják meg neki. ¹⁰És elküldött, és levétette Yochánán fejét róla a börtönben, ¹¹és elhozatott a feje egy tálban, és átadatott a leány kezeibe, ő pedig elvitte anyjához. ¹²Aztán eljöttek tanítványai, elvitték a holttestet, eltemették azt, majd eljöttek és hírül adták Yeshuának.

¹³Amint meghallotta Yeshuá ezt a dolgot, eltávozott onnan hajón, és elment egy puszta helyre egyedül. És meghallotta a nép sokasága, és utána mentek gyalog a városokból a szárazföld útján. ¹⁴És kiszállt Yeshuá, meglátta a nagy nép sokaságát, és felgerjedtek iránta könyörületei, és meggyógyította betegeiket. ¹⁵És esteledésre fordult, és odaléptek hozzá tanítványai, ezt mondva: „Puszta ez a hely, és a nap nagyon lehanyatlott; bocsásd el a nép sokaságát, hogy menjenek a falvakba élelmet venni maguknak.” ¹⁶De ezt mondta nekik Yeshuá: „Nincs rájuk vetve, hogy elmenjenek venni; ti adjatok nekik enni!” ¹⁷Ők pedig ezt mondták neki: „Nem találtatik nálunk itt egyéb, csak öt kerek kenyér és két hal.” ¹⁸Ő pedig így szólt: „Hozzátok ide nekem azokat!” ¹⁹És megparancsolta a nép sokaságának, hogy telepedjenek le ott a fűhajtások legelőire, aztán vette az öt kenyeret és a két halat, felemelte szemeit a magasságba, megáldotta, megtörte és odaadta a kenyeret a tanítványoknak, a tanítványok pedig a nép sokaságának. ²⁰És ettek mindnyájan és jóllaktak, és összeszedték a megmaradt darabokat, tizenkét tele kosárral. ²¹Az evők pedig mintegy ötezer férfi voltak, az asszonyokon és apró gyermekeken kívül.

²²És erőltette Yeshuá a tanítványait, hogy siessenek leszállni a hajóba, és átkelni előtte a tenger túlsó partjára, amíg ő elbocsátja a nép sokaságát. ²³És amikor elbocsátotta a nép sokaságát, felment a hegyre magánosan imádkozni; és este lett, és ottmaradt egyedül. ²⁴A hajó pedig akkor a tenger szívében volt, nagy szorongatásban a hullámtörései miatt, mert szembefújt a szél velük. ²⁵És a negyedik éjjeli őrváltáskor odament hozzájuk Yeshuá, lépdelve a tenger színén. ²⁶Amint meglátták őt a tanítványok, hogy a tenger színén lépdel, megrettentek és ezt mondták: „Kísértet ez!”, és felkiáltottak félelmükben. ²⁷De sietve szólt Yeshuá a szívükhöz, és ezt mondta: „Erősödjetek meg, Én vagyok az, ne féljetek!” ²⁸És felelt Kefá, és ezt mondta neki: „Ádoni, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vizeken.” ²⁹Ő pedig így szólt: „Jöjj!” És leszállt Kefá a hajóból, és ment a vizek színén, hogy Yeshuához jöjjön. ³⁰De amint meglátta az erős szelet, megijedt, és kezdett süllyedni, és felkiáltott, mondván: „Ádoni, Hoshíáh Ná – ments meg, kérlek!” ³¹És sietett Yeshuá, kinyújtotta kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: „Kicsinyhitű, miért is sántítottál a két ágon?” ³²És bementek a hajóba, és elhallgatott a szél a háborgásától. ³³És odaléptek és leborultak előtte az emberek, akik a hajóban voltak, ezt mondva: „Valóban Ben Elohim vagy te!”

³⁴És átkeltek és elérkeztek Genéiszáret földjére. ³⁵És felismerték őt annak a helynek emberei, és üzentek az egész környékre köröskörül, és odavitték hozzá minden betegüket, ³⁶és könyörögtek hozzá, hogy engedje meg nekik megérinteni ruhája szárnyát; és mindenki, aki megérintette, életre kelt.

Szójegyzék: Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Ben Elohim (בֶּן אֱלֹהִים – 𐤁𐤍 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Elohim Fia • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Hoshi’áh Náh (הוֹשִׁיעָה־נָּא – 𐤄𐤅𐤔𐤉𐤏𐤄 𐤍𐤀) – ments meg, kérlek! • Toráh (תּוֹרָה – 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás/Útmutatás – Yahuwah parancsainak és tanításainak gyűjteménye • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János

[HU] Mátit’Yáhu 13

Szerző: Sipos Richard | jún 25, 2026

¹Azon a napon kiment Yeshuá a házból, és leült a tenger partján. ²Nagy néptömeg gyűlt össze hozzá, ezért leszállt, és beült egy hajóba, az egész nép pedig a parton állt. ³És sok példázatban felvette szavait, és így szólt: „Íme, kiment a magvető vetni, ⁴és vetés közben szórt a magból az út mellé, és jöttek az Egek madarai, és felették azt. ⁵És volt a magból, amely sziklatalajra esett, ahol nem volt elég föld, és sietve kihajtott, mivel nem volt mély földje; ⁶de amikor a nap felizzott, megperzselődött és kiszáradt, mert nem volt gyökere lefelé. ⁷És volt, amely a tövisek közé esett, és felnőttek a tövisek, és elnyelték azt. ⁸És volt, amely jó földbe esett, és termést hozott: ez száz mértéket, ez hatvan mértéket, ez harminc mértéket. ⁹Akinek fülei vannak a hallásra, hallja!”

¹⁰És odaléptek tanítványai, és így szóltak hozzá: „Miért beszélsz nekik példázatokban?” ¹¹Ő pedig felelt, és így szólt hozzájuk: „Mert nektek megadatott megismerni az Egek Királyságának titkait, nekik pedig nem adatott meg. ¹²Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedni fog, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van. ¹³Ezért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek.”

¹⁴„És felállíttatott bennük a prófétaszó Yeshá’Yáhu szájából, ekképpen: Halljatok hallván, de ne értsetek, és lássatok látván, de ne ismerjetek! ¹⁵Tedd kövérré e nép szívét, fülét nehézzé, és szemeit kend be, hogy ne lásson szemeivel, és füleivel ne halljon, és szíve ne értsen, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon.”

¹⁶„Ti pedig: boldogok a szemeitek, mert látnak, és füleitek, mert hallanak. ¹⁷Mert Ámen, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok, de nem látták, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallották.”

¹⁸„Ti tehát halljátok a magvető példázatát! ¹⁹Mindenki, aki hallja a Királyság igéjét, és nem fontolja meg azt, jön a gonosz, és elragadja, ami a szívébe vettetett: ez az, ami az út mellé vettetett. ²⁰És ami sziklatalajra vettetett: ez az, aki hallja az igét, és hamarjában örömmel fogadja, ²¹ámde nincs gyökere önmagában, és csak egy pillanatig való, és amikor bármi nyomorúság éri, és üldözik hite igéje miatt, egy pillanat alatt elbukik. ²²És ami a tövisek közé vettetett: ez az, aki hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábításai elnyelik az igét, és nem hoz hajtást. ²³És ami a jó talajra vettetett: ez az, aki hallja az igét, és megfontolja azt, és termés gyümölcsét hozza, és ad ez száz mértéket, ez hatvan mértéket, ez harminc mértéket.”

²⁴Más példázatot tárt eléjük, és így szólt: „Hasonlít az Egek Királysága egy emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. ²⁵De miközben emberei aludtak, jött az ellensége, és konkolyt vetett a búza közé, és elment. ²⁶És amikor a szár kihajtott, és a búza kalászba szökkent, akkor megmutatkozott a konkoly is. ²⁷És odaléptek a szolgák uraikhoz, és így szóltak: Ádoneinu, nemde jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan van hát ott a konkoly? ²⁸Ő pedig így szólt hozzájuk: Ellenséges ember tette ezt. És szóltak hozzá a szolgák: Akarod-e, hogy elmenjünk, és kigyomláljuk azokat? ²⁹Ő pedig így szólt: Nem, nehogy, miközben kigyomláljátok a konkolyt, vele együtt gyökerestül kitépjétek a búzát is. ³⁰Hagyjátok őket, hadd nőjjön mind a kettő együtt az aratásig, és az aratás idején azt mondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kévézzétek őket kévékbe, hogy elégessétek azokat, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe.”

³¹Más példázatot tárt eléjük, és így szólt: „Hasonlít az Egek Királysága a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a szántóföldjébe. ³²Nemde kicsiny az minden magnál, ám amikor kihajt, nagyobbra nő minden veteménynél, és fává lesz, míg eljönnek az Egek madarai, és fészkelnek ágain.”

³³Más példázatot mondott el nekik, ekképpen: „Hasonlít az Egek Királysága a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és belegyúrt három mérce lisztbe, míg az egész tészta megkelt.”

³⁴Mindezeket példázatokban mondta el Yeshuá a néptömegnek, és példázat nélkül nem szólt nekik egy szót sem, ³⁵hogy beteljesedjék, amit a próféta szólt, ekképpen: „Megnyitom példázatra a számat, rejtélyeket buzogtatok ősidőkből.”

³⁶Akkor elbocsátotta Yeshuá a néptömeget, és bement a házba, és odaléptek hozzá tanítványai, és így szóltak: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldbeli konkoly példázatát.” ³⁷Ő pedig felelt, és így szólt hozzájuk: „Aki a jó magot veti, az Ben HáÁdám. ³⁸A szántóföld pedig a világ, és a jó mag a Királyság fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. ³⁹Az ellenség, aki vetette azokat, az a Szátán; az aratás a világ vége, az aratók pedig a Málákhim. ⁴⁰És ahogyan a konkolyt összeszedik, és tűz martalékává lesz, úgy lesz e világ végén. ⁴¹Elküldi Ben HáÁdám a Málákhimját, és kiszedik Királyságából mind a botránkoztatókat, és mind a gonosztevőket, ⁴²és tüzes kemencébe dobják őket: ott lesz sírás és fogcsikorgatás. ⁴³És az igazak ragyognak majd akkor, mint a nap, Atyjuk Királyságában. Akinek fülei vannak a hallásra, hallja!”

⁴⁴„Továbbá hasonlít az Egek Királysága a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalál egy ember, és elrejti, és örömében elmegy, és eladja mindenét, amije van, és megveszi magának azt a szántóföldet.”

⁴⁵„Továbbá hasonlít az Egek Királysága egy kereskedő emberhez, aki értékes gyöngyöket keres. ⁴⁶És amikor talál egy igen nagy értékű gyöngyöt, elmegy, és eladja mindenét, amije van, és megveszi azt.”

⁴⁷„Továbbá hasonlít az Egek Királysága a tenger színére kivetett kerítőhálóhoz, amelybe különféle fajtákból gyűlnek össze. ⁴⁸És amikor megtelik, kivonják a partra, és leülnek, és a jókat kiválogatják, hogy edényekbe tegyék, a rosszakat pedig kidobják. ⁴⁹Így lesz a világ végén: eljönnek a Málákhim, és elválasztják a gonoszokat az igazak közül, ⁵⁰és tüzes kemencébe dobják őket: ott lesz sírás és fogcsikorgatás.”

⁵¹És így szólt hozzájuk Yeshuá: „Megértettétek-e mindezeket?” És így szóltak: „Igen, Ádoneinu.” ⁵²És így szólt hozzájuk: „Ezért minden Szofer, aki bölcs az Egek Királysága felé, hasonló egy gazda emberhez, aki előhoz kincstárából újat és ót is.”

⁵³És lőn, amikor befejezte Yeshuá ezeket a példázatokat, továbbment onnan. ⁵⁴És elment a maga földjére, és tanította őket Beit-Kneszetjükben, és így ámultak el, ekképpen: „Honnan van ennek ez a bölcsesség és ezek a csodálatos dolgok? ⁵⁵Nemde ez az ács fia? Nemde Miryámnak hívják az anyját, testvéreit pedig Yá’ákovnak, Yoszefnek, Shim’onnak és Yáhu’Dáhnak? ⁵⁶És lánytestvérei, nemde mindannyian közöttünk vannak? Honnan van hát ennek mindez?” ⁵⁷És botláskővé lett számukra, Yeshuá pedig így szólt hozzájuk: „Nincs próféta dicsőség nélkül, csakis szülőföldjén és a maga házában.” ⁵⁸És nem cselekedett ott sok csodálatos dolgot hitük hiánya miatt.

Szójegyzék: Ádonáj (אֲדֹנָי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Ádoneinu (אֲדֹנֵינוּ – 𐤀𐤃𐤍𐤉𐤍𐤅) – Ádonáj/Mesterünk • Beit-Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת – 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Ben HáÁdám (בֶּן הָאָדָם – 𐤁𐤍 𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Málákhim (מַלְאָכִים – 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok/küldöttek • Miryám (מִרְיָם – 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Shim’on (שִׁמְעוֹן – 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia • Szátán (שָׂטָן – 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Szofer (סוֹפֵר – 𐤎𐤅𐤐𐤓) – írástudó • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yeshá’Yáhu (יְשַׁעְיָהוּ – 𐤉𐤔𐤏𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah szabadít – Ézsaiás • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yoszef (יוֹסֵף – 𐤉𐤅𐤎𐤐) – Gyarapítson/Hozzáadjon