[HU] Lukász 19

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹És történt, amikor bement, hogy átment Yericho útján. ²És jött egy ember, neve Zákeus, a vámszedők feje, és gazdag ember volt. ³És kereste, hogy lássa Yeshuát, milyen az alakja, de nem tudta a nép miatt, mert alacsony termetű volt. ⁴És előre futott, és felment egy szikomorfára, hogy lássa őt, mert arra az útra menendő volt. ⁵És Yeshuá arra a helyre ért, és felemelte szemeit, és meglátta őt, és így szólt hozzá: „Zákeus, siess, jöjj le, mert ma a te házadban kell megszállnom.” ⁶És sietett és lejött, és befogadta őt a házába, szíve örömével. ⁷És zúgolódtak mindnyájan, akik látták, mondván: „Bűnös ember házához tért be megszállni.” ⁸És előállt Zákeus, és így szólt HáÁdonhoz: „Lásd, Ádoni, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha kizsákmányoltam valakit valamiben, négyszeresét adom vissza neki.” ⁹És így szólt hozzá Yeshuá: „Ma lett szabadítás ennek a háznak, mivelhogy ő is Ávráhám fia. ¹⁰Mert a Ben HáÁdám azért jött, hogy keresse és megszabadítsa az elveszettet.”

¹¹És amikor ezeket a szavakat hallották, hozzátett, és példázatot mondott nekik, mert közel volt Yerusháláyimhoz, és ők azt gondolták, hogy hamar megnyilvánul Elohim Királysága. ¹²És így szólt: „Egy nemes ember távoli országba ment, hogy királyságot szerezzen magának, és visszatérjen. ¹³És hívta tíz szolgáját, és átadott nekik tíz mánát, és így szólt hozzájuk: Kereskedjetek ezzel, amíg eljövök. ¹⁴De városának emberei gyűlölték őt, és követeket küldtek utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk. ¹⁵És történt, miután visszatért, és a királyság szilárdan a kezében volt, parancsolta, hogy hívják hozzá azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy lássa, mit szerzett kiki a kereskedésével. ¹⁶És jött az első, és így szólt: Ádoni, a mánád, melyet nekem adtál, tíz mánát hozott nyereségül. ¹⁷És így szólt hozzá: Jól tetted, jó szolga, mivel a kevés pénzben hű voltál, légy hatalmas mától tíz város fölött. ¹⁸És jött a második, és így szólt: Ádoni, a mánád, melyet nekem adtál, öt mánát hozott nyereségül. ¹⁹És így szólt ehhez is: És te légy öt város fölött. ²⁰És egy közülük jött, és így szólt: Itt van neked, Ádoni, a mánád, melyet nekem adtál, melyet kendőbe kötve őriztem. ²¹Mert féltem tőled, mivel kemény ember vagy: elveszed, amit nem tettél le, és aratod, amit nem vetettél. ²²És így szólt hozzá: A te szád szerint ítéllek meg téged, gonosz szolga! Vajon nem tudtad, hogy kemény ember vagyok, elveszem, amit nem tettem le, és aratom, amit nem vetettem? ²³És miért nem adtad a pénzemet a pénzváltóknak, hogy én, amikor megjövök, kamatostul szerezzem meg azt? ²⁴És így szólt az ott állókhoz: Vegyétek el kezéből a mánát, és adjátok annak, akinek tíz mánája van. ²⁵És így szóltak hozzá: Ádonénu, hiszen annak van tíz mánája! ²⁶Mondom nektek: minden embernek, akinek van, adatik még, és akinek nincs, attól elvétetik még az is, ami a kezében van. ²⁷De ezeket az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy uralkodjam felettük, hozzátok ide, és öljétek meg őket előttem.”

²⁸És miután ezeket a szavakat elmondta, előttük ment, és felment Yerusháláyim felé. ²⁹És történt, amikor közel ért Beit-Págihoz és Beit-Ánányáhhoz, a hegyhez, melyet Hár HáZeitim ➣ az Olajfák hegyének neveznek, elküldött kettőt Tálmidimjai közül, mondván: ³⁰„Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor odaértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és hozzátok ide. ³¹És ha valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? – így szóljatok hozzá: HáÁdon jelölte ki a maga szükségére.” ³²És elmentek a követek, és úgy találtak, ahogyan szólt hozzájuk. ³³És miközben eloldották a szamárcsikót, így szóltak hozzájuk a gazdái: „Miért oldjátok el a szamárcsikót?” ³⁴És így feleltek: „HáÁdon jelölte ki a maga szükségére.” ³⁵És elhozták azt Yeshuához, és rátették ruháikat a szamárcsikóra, és felültették rá Yeshuát. ³⁶És felült és ment, és ők leterítették ruháikat az útra. ³⁷És történt, amikor közel ért a Hár HáZeitim lejtőjéhez, hogy elkezdte Tálmidimjainak egész sokasága áldani Elohimot örömmel és ujjongó hanggal mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, mondván: ³⁸„Áldott a király, aki Yahuwah nevében jön! Békesség az Egekben, és dicsőség a magasságokban!” ³⁹És néhány ember a Perushim közül, akik a nép között voltak, így szóltak hozzá: „Rábi, dorgáld meg Tálmidimjaidat!” ⁴⁰És felelt és így szólt: „Íme, mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”

⁴¹És közel ért, és meglátta a várost, és sírt fölötte, mondván: ⁴²„Bár tudtad volna te is ezen a napodon, honnan jön a te Sálomod! De most el van rejtve a te szemeid elől. ⁴³Mert íme, napok jönnek reád, és ellenségeid sáncot öntenek körülötted, és körülvesznek, és szorongatnak téged mindenfelől; ⁴⁴és porig zúznak téged és fiaidat benned, és nem hagynak benned követ kövön, mivel nem ismerted fel meglátogatásod idejét.”

⁴⁵És bement a Heikhálba, és elkezdte kiűzni belőle azokat, akik ott árultak. ⁴⁶És így szólt hozzájuk: „Meg van írva: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.” ⁴⁷És nap mint nap tanított a Heikhálban. De a Kohánim fejei és a Szofrim és a nép vezérei azon voltak, hogy elveszítsék őt; ⁴⁸de nem találták meg, mit tegyenek, mert az egész nép ragaszkodott hozzá, hogy hallgassa őt.

Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádon (אָדוֹן- 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ádonénu (אֲדֹנֵינוּ- 𐤀𐤃𐤍𐤉𐤍𐤅) – Urunk (messiási megszólítás) • Ádoni (אֲדֹנִי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Ávráhám (אַבְרָהָם- 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Beit-Ánányáh (בֵּיתעֲנָנְיָה- 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤍𐤉𐤄) – szegények háza • Beit-Pági (בֵּיתפַּגֵּי- 𐤁𐤉𐤕𐤐𐤂𐤉) – éretlen fügék háza • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Hár HáZeitim (הַרהַזֵּיתִים- 𐤄𐤓𐤄𐤆𐤉𐤕𐤉𐤌) – Olajfák hegye • Heikhál (הֵיכָל – 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Kohen (כֹּהֵן- 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Máná (מָנֶה- 𐤌𐤍𐤄) – súly- és pénzegység (kb. 100 sékel) • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Rábi (רַבִּי- 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Sálom (שָׁלוֹם- 𐤔𐤋𐤅𐤌) – békesség/teljesség/jólét • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים- 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Yahuwah (יַהוּהָ- 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם- 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment

[HU] Lukász 18

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Példázatot is mondott nekik, hogy szüntelen kérleljék El arcait, és ne adjanak szünetet neki. ²Ezt mondta: „Volt egy bíró egy városban, aki Elohimot nem félte, és ember arca felé nem fordult. ³Volt ott a városban egy özvegyasszony is, és odament hozzá, mondván: Ítélj meg engem perlekedő ellenfelemmel szemben. ⁴De az nem akart hallgatni a szavára számos napon át, azután pedig így szólt szívében: Bár Elohimot nem félem, és ember arca felé nem fordulok, ⁵íme, megítélem ennek az özvegyasszonynak a perét, mivel terhemre van, és ne jöjjön, hogy nap nap után zaklasson engem beszédeivel. ⁶Most pedig halljátok, mit mond HáÁdón — HáÁdón kijelentése arról, amit a hitvány bíró mond. ⁷És Elohim ne perelné-e meg az ő választottainak perét, akik hozzá kiáltanak nappal és éjjel? És irgalma irántuk halogatna? ⁸Íme, mondom nektek, hogy sietve megperli az ő perüket. De a Ben HáÁdám, amikor eljön, talál-e hitet a föld színén?”

⁹Ezt a példázatot is mondta azoknak, akik bíznak önmagukban, hogy igazak ők, másokat pedig a szemükben semminek tartanak: ¹⁰„Két ember ment fel a Heikhálba imádkozni, az egyik Párush, a másik vámszedő. ¹¹Odaállt a Párush, és így imádkozott e szavakkal: Hálát adok neked, Elohim, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember fia: erőszaktevők, álnokság fiai és házasságtörők, és nem is olyan, mint ez a vámszedő. ¹²Böjtölök kétszer egy héten, megtizedelem minden termésemet. ¹³A vámszedő pedig távolról állt, és nem merte felemelni szemeit a magasba, hanem a mellét verte, és így szólt: Könyörülj rajtam, Elohim, a hozzám hasonló vétkezőn. ¹⁴Íme, mondom nektek, hogy igaznak nyilvánítva tért vissza ez az ember a házába, nem úgy, mint amaz; mert aki kevélységében felmagasztalja magát, megaláztatik, és az alázatos szellemű felmagasztaltatik.”

¹⁵Vittek hozzá kisgyermekeket is, hogy rájuk tegye kezeit. Amikor a Tálmidim meglátták, rájuk szóltak. ¹⁶Yeshuá pedig magához hívta őket, és így szólt: „Engedjétek a kisgyermekeket hozzám jönni, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké Elohim Királysága. ¹⁷Ámen, mondom nektek: aki nem fogadja Elohim Királyságát, mint a kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.”

¹⁸És megkérdezte őt az egyik elöljáró, mondván: „Jó Mester, mit tegyek, hogy örököljem a Cháyei Olámot ➣ az Örök Életet?” ¹⁹És így szólt hozzá Yeshuá: „Miért nevezel engem jónak? Nincs jó, csak egy: ő, Elohim. ²⁰Te ismered a parancsolatokat: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat!” ²¹Ő pedig így szólt: „Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.” ²²Amikor Yeshuá ezt hallotta, így szólt: „Egy híján vagy még: menj, add el mindenedet, amid van, és add a szegényeknek, és kincsed lesz az Egekben; azután jöjj, és kövess engem.” ²³De amikor ezeket hallotta, elszomorodott szívében, mert gazdagsága igen nagy volt. ²⁴Yeshuá meglátta őt, és így szólt: „Milyen nehéz a vagyon birtokosainak bemenni Elohim Királyságába. ²⁵Könnyebb a tevének átmenni a tű fokának nyílásán, mint a gazdagnak bemenni Elohim Királyságába.” ²⁶És így szóltak a hallgatók: „Hát akkor ki szabadulhat meg?” ²⁷Ő pedig így szólt: „Ami lehetetlen az ember fiainak, az nem lehetetlen Elohimnak.”

²⁸És így szólt Kefá: „Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.” ²⁹Ő pedig így szólt hozzájuk: „Ámen, mondom nektek, hogy nincs ember, aki elhagyott házat, vagy feleséget, vagy testvéreket, vagy szülőket, vagy gyermekeket Elohim Királyságáért, ³⁰aki ne kapná meg viszonzását sokszorosan ebben az időben, az eljövendőben pedig a Cháyei Olámot ➣ az Örök Életet.”

³¹Maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: „Íme, felmegyünk Yerusháláyimba, és mindaz a beszéd, amit a próféták keze megírt a Ben HáÁdámról, beteljesedik. ³²Mert a pogányok kezébe adatik, és kicsúfolják, és gúnyt űznek vele, és arcába köpnek. ³³Ostorokkal megfenyítik, azután megölik, és a harmadik napon feltámad.” ³⁴De ők semmit sem értettek mindezekből, mert el volt rejtve a beszéd a szemeik elől, és nem tudták, mit mondott nekik.

³⁵És történt, amikor közeledett, hogy Yerichohoz érjen, íme, egy vak ember ült az út mellett, és adományokat kéregetett. ³⁶Hallotta az arra járó sokaság hangját, és kérdezősködött, mondván: „Mi ez?” ³⁷Megmondták neki, hogy a Nátzráti Yeshuá megy arra. ³⁸Ekkor kiáltott, mondván: „Könyörülj rajtam, Yeshuá, Dávid Fia!” ³⁹Az előtte járók rászóltak, hogy hallgattassák el, de ő még nagyobb erővel kiáltott: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!” ⁴⁰Megállt Yeshuá, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá; és amikor közelébe ért, megkérdezte őt: ⁴¹„Mit kívánsz tőlem, hogy megtegyek neked?” Ő pedig így szólt: „Ádoni, hogy visszaadasd szemeim világát.” ⁴²És így szólt hozzá Yeshuá: „Szemeid világa visszatér hozzád; hited megszabadított téged.” ⁴³És hirtelen megnyíltak a szemei, és követte őt, dicsőséget adva Elohimnak; és látta az egész nép, és áldották Elohimot.

Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádón (אָדוֹן- 𐤀𐤃𐤍) – Úr/Az Úr • Ádonáj (אֲדֹנָי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Ádoni (אֲדֹנִי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּןהָאָדָם- 𐤁𐤍𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Cháyei Olám (חַיֵּיעוֹלָם- 𐤇𐤉𐤉𐤏𐤅𐤋𐤌) – Örök Élet • Dávid (דָּוִד- 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Egek (שָׁמַיִם- 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • El (אֵל- 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Heikhál (הֵיכָל – 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Nátzrát (נָצְרַת- 𐤍𐤑𐤓𐤕) – Názáret/őrszem • Párush (פָּרוּשׁ- 𐤐𐤓𐤅𐤔) – Elkülönült/Farizeus • Petrosz (פֶּטְרֹוס- 𐤐𐤈𐤓𐤅𐤎) – szikla (görög) – Péter • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Yericho (יְרִיחוֹ- 𐤉𐤓𐤉𐤇𐤅) – illat/hold városa; a pálmák városa – Kená’án királyi városa, Yiszrá’El elsőhadjáratának helye • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם- 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment

[HU] Lukász 17

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹És így szólt Tálmidimjaihoz: „Nincs uralkodó, aki visszatarthatná a botlásokat, hogy ne jöjjenek; de jaj annak az embernek, akinek keze által jönnek. ²Jobb annak, ha malomkő-darabot akasztanak a nyakára, és a tengerbe vetik, mintsem hogy botlást okozzon e kicsinyek egyikének. ³És ti őrizzétek meg lelkeiteket!”

„Ha vétkezik ellened testvéred, dorgálva dorgáld meg őt, és ha megbánja, bocsáss meg neki. ⁴És ha napjában hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád, ezt mondva: Megbántam – bocsáss meg neki.”

⁵És így szóltak a Shlichim – a küldöttek (apostolok) HáÁdonhoz: „Adj még hozzá nekünk hitet!” ⁶És így szólt HáÁdon: „Ha volna bennetek hit, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a szikomorfához: Szakíttass ki gyökerestől, és ültettess el a tengerben – az hallgatna a ti szavatokra.”

⁷„És ki az közületek, akinek szolgája van, aki szánt vagy legeltet a mezőn, és amikor az visszatér onnan, így szól hozzá: Sietve jöjj, és ülj az asztalhoz? ⁸Nem azt mondja-e neki inkább: Készíts nekem estebédet, és övezd fel derekadat, hogy szolgálj nekem, míg eszem és iszom, és azután egyél és igyál te is? ⁹Vajon ad-e hálát annak a szolgának azért, mert megtette, amit parancsolt neki? Úgy vélem, hogy nem. ¹⁰Így hát ti is, amikor megtettetek mindent, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, mert csak azt tettük, ami ránk tartozott.”

¹¹És történt, hogy Yerusháláyim felé tartva átment Shomron és Gálil útján. ¹²És beért egy faluba, és ott szembejött vele tíz leprás férfi, ¹³és távol megálltak, és felemelték hangjukat, és így kiáltottak: „Yeshuá, Mesterünk, könyörülj rajtunk!” ¹⁴És látta őket, és így szólt hozzájuk: „Menjetek, és mutassátok meg magatokat a Kohánim szemei előtt.” És történt, hogy mentükben megtisztultak. ¹⁵Egyikük pedig, látva, hogy meggyógyult leprájából, visszatért, és erős hangon dicsérte az Elohimot. ¹⁶És leborult lábaihoz, arcaira a földre, és hálát adott neki; és ő Shomroni férfi volt. ¹⁷És megszólalt Yeshuá, és így szólt: „Nemde tízen gyógyultak meg? És hol a kilenc? ¹⁸Hát nem találtatott más közülük, aki visszatért volna dicsőséget adni az Elohimnak, csak ez az idegen?” ¹⁹És így szólt hozzá: „Kelj fel, és menj, hited megszabadított téged.”

²⁰És megkérdezték őt a Perushim, mondván: „Mikor jön el az Elohim Királysága?” És felelt nekik, és így szólt: „Az Elohim Királysága nem jön el a szemlélő szemei elé. ²¹És nem mondják majd: Íme, itt van, vagy: Íme, ott van – mert íme, az Elohim Királysága bennetek van.”

²²És így szólt a Tálmidimhez: „Íme, napok jönnek, és kívánni fogjátok látni egyet az Ben HáÁdám napjai közül, és nem fogjátok látni. ²³És ha azt mondják nektek: Íme, ott van, vagy: Íme, itt van – ne menjetek ki, és ne fussatok utánuk! ²⁴Mert ahogyan a villám villámlik, az Egek egyik szélétől, és tovább halad és világít az Egek másik széléig, úgy fog megjelenni az Ben HáÁdám az ő napján. ²⁵De előbb sokat kell szenvednie, és megvettetnie e nemzedék fiainak szája által. ²⁶És ahogyan Noách napjaiban volt, úgy lesz az Ben HáÁdám napjaiban is: ²⁷ettek és ittak, férjhez adtak asszonyokat, és asszonyokat vettek feleségül, addig a napig, amelyen Noách bement a bárkába; és jött Mábul ➣ az Özönvíz, és eltörölt mindenkit. ²⁸És úgy volt Lot napjaiban is: ettek és ittak, vettek és adtak, ültettek és építettek; ²⁹és történt azon a napon, amelyen Lot kiment Sz’domból, hogy Ádonáj tüzet és kénkövet hullatott az Egekből, és elpusztított mindenkit. ³⁰Úgy lesz azon a napon, amelyen az Ben HáÁdám megjelenik. ³¹Azon a napon aki a háztetőn lesz, holmija pedig a házban, ne menjen le, hogy elvigye azokat; és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza, hogy hátratekintsen. ³²Emlékezzetek Lot feleségére! ³³Aki meg akarja menteni a lelkét, az elvész tőle; és aki kiirtja a lelkét énérettem, az élteti azt. ³⁴És én mondom nektek: azon az éjjelen ketten fekszenek egy ágyban, az egyik felvétetik, és a másik otthagyatik. ³⁵Két asszony őröl a malomban, az egyik felvétetik, és a másik otthagyatik. ³⁶Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, és a másik otthagyatik.” ³⁷És megszólaltak, és így szóltak hozzá: „Hol történnek majd ilyenek, Ádonájunk?” És így szólt: „Ahol a tetemek vannak, oda gyűlnek a saskeselyűk.”

Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádon (אָדוֹן- 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ádonáj (אֲדֹנָי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Egek (שָׁמַיִם- 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל- 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Kohen (כֹּהֵן- 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Noách (נֹחַ- 𐤍𐤇) – Nyugalom/Vigasztalás • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Shomron (שֹׁמְרוֹן- 𐤔𐤌𐤓𐤅𐤍) – Szamária; az északi királyság fővárosa • Sz’dom (סְדֹם- 𐤎𐤃𐤌) – Szodoma/Égés/Kiszáradt • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Vizek (מַיִם- 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם- 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment

[HU] Lukász 16

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Szólt a Tálmidimjaihoz is: „Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára, és ezt bevádolták nála, hogy szétszórja a vagyonát. ²Erre előhívta, és így szólt hozzá: Mi ez, amit hallok felőled? Adj számot a sáfárságodról, mert nem maradhatsz tovább sáfár a ház felett. ³A sáfár így szólt a szívéhez: Mit tegyek, mert uram elveszi tőlem a sáfárságot? A földet művelni nem bírom, adományból kenyeret kérni — szégyen ez nekem. ⁴Tudom, mit tegyek, hogy amikor megszűnök sáfár lenni, befogadjanak a házaikba. ⁵Magához hívta urának adósait egyenként, és így szólt az elsőhöz: Mennyi adósságod van, amit uramnak meg kell fizetned? ⁶Az így szólt: Száz bát olaj. Erre így szólt hozzá: Gyorsan vedd az adóslevelet, ülj le, és írj ötvenet. ⁷A másodikhoz pedig így szólt: És neked mennyi van rajtad, amit meg kell fizetned? Az így szólt: Száz kór búza. Erre így szólt: Vedd az adóslevelet, és írj nyolcvanat. ⁸És az úr megdicsérte a hamisság fiát, a sáfárt, hogy okosan járt el a tettében, mert e világ fiai okosabbak a világosság fiainál a maguk nemzedékében.

⁹Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamisság forrásának pénzével, hogy amikor az eljön a végéhez, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. ¹⁰Aki hű a kevés dologban, hű lesz a sok dologban is, és aki hamis a kevés dologban, hamis a sok dologban is. ¹¹Ezért ha nem voltatok hűek a romlott vagyonban, ki bízza rátok az igaz vagyont? ¹²És ha a máshoz tartozó, másra szálló vagyonban nem voltatok hűek, a magatoknak maradandó vagyont ki adja nektek?”

¹³„Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másik pedig megvetett a szemében. Nem szolgálhattok Elohimnak és a mammonnak.”

¹⁴Hallották mindezt a Perushim, a pénz szeretői, és kinevették őt. ¹⁵Ő pedig így szólt hozzájuk: „Ti vagytok azok, akik igaznak tartjátok magatokat az emberek szeme előtt, de Elohim ismeri a szíveteket, mert ami magasztos az emberek szemében, utálatos Elohim szemében.”

¹⁶„A Toráh és a próféták Yochánánig tartottak, és attól az időtől fogva kezdődött Elohim Királyságának Örömhíre, és minden ember fut utána, hogy megragadja azt erővel. ¹⁷De könnyebb az Egeknek és a földnek elmúlni, mint hogy a Toráhból egyetlen vessző is leessen. ¹⁸Minden ember, aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, házasságtörő.”

¹⁹„Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és napról napra gyönyörűségekben vigadott. ²⁰Volt egy szegény ember, Elázár a neve, aki háza bejárata előtt feküdt, tele fekéllyel és kelevénnyel, ²¹és kívánta, hogy bárcsak megtölthetné éhségét a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de a kutyák jöttek, és nyaldosták sebeinek folyását. ²²És történt, hogy meghalt a szegény, és felvitték őt a Málákhim Ávráhám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. ²³És felemelte szemeit a Sheol kínjai közül, amelyek körülvették, és látta Ávráhámot távolról, és Elázárt a kebelén. ²⁴És felkiáltott, és így szólt: Atyám, Ávráhám, könyörülj rajtam, és küldd el Elázárt, hogy mártsa ujja hegyét a vizekbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert égek ebben a lángban. ²⁵Ávráhám pedig így szólt: Emlékezz, fiam, hogy megkaptad minden jódat az életedben, és Elázárt minden rossz érte; most ő vigasztalást talál, te pedig szorongatásban vagy. ²⁶És mindezen felül mély szakadék választ el bennünket és titeket, hogy senki kezének ne legyen ereje innen áthaladni hozzátok, és senki közületek át ne jöjjön hozzánk. ²⁷Erre így szólt: Ha így van, atyám, kérlek téged, hogy küldd el őt apám házába; ²⁸mert van öt testvérem, hadd tegyen tanúságot náluk, nehogy ők is erre a rossz helyre jöjjenek. ²⁹Ávráhám így szólt: Hát nincs-e nekik Mosheh és a próféták? Hallgassanak hát azokra. ³⁰De az így szólt: Nem így, atyám, Ávráhám, hanem ha egy a halottak közül megy hozzájuk tanúságot tenni náluk, akkor megtérnek. ³¹De az így szólt hozzá: Ha Moshehra és a prófétákra nem hallgatnak, akkor sem hisznek, ha valaki feltámad a halottak közül.”

Szójegyzék: Ávráhám (אַבְרָהָם- 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Egek (שָׁמַיִם- 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elázár (אֶלְעָזָר- 𐤀𐤋𐤏𐤆𐤓) – Elohim segített • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Málákhim (מַלְאָכִים – 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok/küldöttek • Mosheh (מֹשֶׁה- 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Örömhír (בְּשׂוֹרָה- 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Beszoráh ➣ Evangélium • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Sheol (שְׁאוֹל- 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Holtak hazája/Alvilág • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Toráh (תּוֹרָה- 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás/Útmutatás – Yahuwah parancsainak és tanításainak gyűjteménye • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yochánán (יוֹחָנָן- 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János

[HU] Lukász 15

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹És történt, amikor mind a vámszedők és a bűnösök elébe jöttek, hogy hallgassák őt, ²hogy zúgolódtak a Perushim és a Szofrim, mondván: Ez az ember bűnösök arcait hordozza és eszik velük. ³Erre elmondta nekik ezt a példázatot, mondván:

⁴Ki az az ember közületek, akinek száz juha van, és elvész közülük egy juh, és ő nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, hogy menjen és keressen, míg meg nem találja az elveszettet? ⁵És lesz, hogy amikor megtalálja, örvendezik fölötte, vállán viszi, ⁶és házába jön, és összehívja barátait és szomszédait, mondván: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszettemet, ezt a juhot. ⁷És én mondom nektek: így nagyobb lesz az öröm az Egekben egyetlen bűnös fölött, aki visszatér vétkeiből, mint kilencvenkilenc igaz ember fölött, akiknek nincs miért megtérniük.

⁸Vagy ki az az asszony, akinek tíz ezüstje van, és leesett közülük egy és elrejtőzött a szemei elől, és ő nem gyújt mécsest és nem söpri ki a házat és nem kutat gondos kutatással, míg meg nem találja? ⁹És lesz, hogy amikor megtalálja, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, mondván: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszettemet, az ezüstöt. ¹⁰És én mondom nektek: így lesz öröm Elohim Málákhjai előtt egyetlen bűnös fölött, aki visszatér vétkeiből.

¹¹És hozzátette, és azt mondta: Egy embernek volt két fia. ¹²És a kisebbik közülük azt mondta az apjának: Add ki nekem, apám, az örökség részét, amely a sorsomra esik. És megosztotta közöttük a vagyonát. ¹³És néhány nap után összeszedte a kisebbik fiú mindenét, ami az övé, és elutazott egy távoli földre, és ott dőzsölővé lett, míg el nem szórta minden pénzét. ¹⁴És miután elnyelte mindenét, ami az övé volt, nagy éhínség jött arra a földre, és ő kezdett kenyérben szűkölködni. ¹⁵És elment és odacsatlakozott annak a földnek egyik lakójához, és az kiküldte őt a mezőre disznókat legeltetni. ¹⁶És vágyott rá, hogy megtöltse gyomrát a hüvelyekkel, amelyeket a disznók ettek, de senki sem adott neki.

¹⁷És visszatért szívéhez és azt mondta: Milyen sokan vannak az apám keze alatt a béresek, akiknek bőven és fölöslegben van kenyerük, én pedig itt halok meg az éhségben! ¹⁸Felkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám, vétkeztem mind az Egek ellen, mind teelőtted. ¹⁹Túl kicsiny vagyok ahhoz, hogy fiadnak hívjanak többé; tégy engem, kérlek, olyanná, mint egy a béresek közül a házadban. ²⁰És felkelt és elment apjához. És még távol volt, amikor meglátta őt az apja, és felgerjedtek iránta irgalmai, és futott és nyakaira esett és megcsókolta őt. ²¹És a fiú felelt és azt mondta: Apám, vétkeztem mind az Egek ellen, mind teelőtted, túl kicsiny vagyok ahhoz, hogy fiadnak hívjanak többé. ²²Az apa pedig azt mondta szolgáinak: Siessetek, hozzátok a jó köntöst és öltöztessétek fel, és adjatok gyűrűt a kezére és sarukat a lábaira! ²³És a hizlalt borjút vegyétek és vágjátok le, és együnk és vigadjunk, ²⁴mert ez a fiam halott volt, és íme, ő él; elveszett, és íme, megtaláltatott nálunk. És mindnyájan felkeltek, hogy mulassanak.

²⁵A nagyobbik fia pedig a munkájából jött a mezőről, és közeledett a házhoz, és hallotta ének és körtánc hangját. ²⁶És odahívott egy szolgát és megkérdezte: Mi ez? ²⁷És az azt mondta neki: Nemde a testvéred jött meg, és apád levágta neki a hizlalt borjút, mivelhogy épségben tért vissza hozzá. ²⁸És felgerjedt a haragja és nem akart bemenni a házba, és kijött az apja és beszélt a szívéhez. ²⁹De ő felelt és azt mondta apjának: Íme, ennyi sok éve szolgállak téged, és kezdettől fogva sosem hágtam át Mitzváidat — parancsolataidat, és te sosem adtál nekem egy gidát a nyájból, hogy egyem és mulassak a barátaimmal. ³⁰De amikor megjött ez a fiad, aki paráznákkal legelt és tönkretette örökségedet, levágtad neki a hizlalt borjút. ³¹És az azt mondta neki: Fiam, nemde te mindig velem vagy, és mindenem, ami az enyém, a tiéd. ³²De illő nekünk örülnünk és mulatnunk, mert ez a testvéred halott volt, és íme, ő él; elveszett, és íme, megtaláltatott nálunk.

Szójegyzék: Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Mitzváh (מִצְוָה – 𐤌𐤑𐤅𐤄) – Parancsolat – kötelező teendő vagy tilalom • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment