[HU] Yochánán 14

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹„Ne rettenjen meg a ti szívetek: higgyetek Elohimban, és ugyanígy higgyetek énbennem. ²Sok lakóhely található Ávi házában; mert ha nem így volna, megmondtam volna nektek, hiszen elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. ³És miután elmegyek és helyet készítek nektek, ismét visszatérek, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is velem. ⁴És ti tudjátok, hová megyek, és az utat is tudjátok.”

⁵És így szólt hozzá T’omá: „Ádoni, nem tudjuk, hová mész: és hogyan ismerhetnénk az utat?” ⁶És így szólt hozzá Yeshuá: „Én vagyok az út és az igazság és az élet, és senki sem jut el az Ávhoz, csakis énáltalam. ⁷Ha ismernétek engem, ismernétek az én Ávit is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok is őt.”

⁸És így szólt hozzá Filiposz: „Ádoni, mutasd meg nekünk kérlek az Ávot, és az elég nekünk!” ⁹És így szólt hozzá Yeshuá: „Annyi napja már veletek vagyok, és még mindig nem ismersz engem, Filiposz? Aki engem lát, látja az Ávot; és hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Ávot? ¹⁰Vajon nem hiszed, hogy én az Ávban vagyok, és az Áv énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én szólok nektek, nem önmagamtól szólom; hanem az Áv, aki bennem lakozik, ő viszi végbe bennem az ő cselekedeteit. ¹¹Higgyetek nekem, hogy én az Ávban vagyok, és az Áv énbennem van; és ha nem, akkor magukért e cselekedetekért higgyetek nekem.”

¹²„Ámen, ámen, mondom nektek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, megteszi ő is, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz, mert én Ávihoz megyek. ¹³És mindazt, amit kértek az én Nevemben, megteszem, hogy felmagasztaltassék az Áv dicsősége a Fiúban; ¹⁴minden dolgot, amit kértek az én Nevemben, én megteszem azt.”

¹⁵„Ha szerettek engem, megtartjátok az én Mitzváhimat. ¹⁶És én esedezni fogok az Áv arcához, és ő másik Szószólót ad nektek, hogy veletek lakozzék mindörökké: ¹⁷nemde ő a Ruách HáEmet [Igazság Szelleme], akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, és nem is ismeri őt; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakozik, és bennetek is lesz.”

¹⁸„Nem hagylak titeket árvákul, mert eljövök hozzátok. ¹⁹Még egy kevés kis idő, és a világ többé nem lát engem, ti azonban megláttok engem, mert én élek, és így ti is élni fogtok. ²⁰Azon a napon megtudjátok, hogy én Áviban vagyok, és ti énbennem, és én tibennetek. ²¹Akinél megvannak az én parancsolataim, és megőrzi, hogy megtegye azokat, az az, aki szeret engem; és aki szeret engem, szeretve van Ávitól, és én is szeretem őt, és kijelentem magamat neki.”

²²És így szólt hozzá Yáhu’Dáh, nem az Ish-Keriyot: „Ádoni, és hogyan van az, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, és nem a világnak?” ²³És felelt Yeshuá, és így szólt hozzá: „Ha valaki szeret engem, megőrzi az én Igéimet, és Ávi szereti őt, és hozzá megyünk, és nála lakozunk. ²⁴És aki nem szeret engem, az nem őrzi meg az én Igéimet; és azok az Igék, amelyeket hallotok, nem az én szívemből valók, hanem az Áv szájából, aki elküldött engem.”

²⁵„Ezeket szóltam nektek, amíg veletek lakozom. ²⁶De a Szószóló, a Ruách HáKodesh, akit az Áv küld az én Nevemben, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. ²⁷És most Shálomot hagyok nektek, az én Shálomomat adom nektek; nem úgy, ahogyan a világ adja, adom én nektek. Ne háborogjon a ti szívetek, és ne rettenjen meg. ²⁸Vajon nem hallottátok, amit mondtam nektek, hogy elmegyek tőletek, és ismét visszatérek hozzátok? Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy azt mondom nektek: az Ávhoz megyek, mert az Áv nagyobb nálam. ²⁹És most megmondtam nektek a dolgot, mielőtt megtörténik, hogy higgyetek, miután megtörténik. ³⁰És már nem szólhatok többet veletek, mert jön e-világ fejedelme, és neki nincs énbennem semmi része, semmiféle. ³¹Csak azért, hogy megtudja a világ, hogy én szeretem az Ávot, és úgy cselekszem mindenben, ahogyan parancsolta nekem az Áv: Keljetek fel, induljunk innen!”

Szójegyzék: Áv (אָב – 𐤀𐤁) – Atya/Édesapa • Ávi (אָבִי – 𐤀𐤁𐤉) – Atyám • Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Filiposz (פִילִיפּוֹס – 𐤐𐤉𐤋𐤉𐤐𐤅𐤎) – Fülöp/lóbarát • Fiú (בֵּן – 𐤁𐤍) – Ben • Igé (דָּבָר – 𐤃𐤁𐤓) – D’vár: Ige/Szó/beszéd/kijelentés/dolog – mely Yeshuában Testté lett • Ish-Keriyot (אִישׁ קְרִיּוֹת – 𐤀𐤉𐤔𐤒𐤓𐤉𐤅𐤕) – Keriyot-béli férfi • Má’on (מָעוֹן – 𐤌𐤏𐤅𐤍) – Lakóhely/Hajlék – város a hegyvidéken • Melitz (מֵלִיץ – 𐤌𐤋𐤉𐤑) – Szószóló/Közbenjáró/Tolmács – a Szent Szellem címe • Mitzváh (מִצְוָה – 𐤌𐤑𐤅𐤄) – Parancsolat – kötelező teendő vagy tilalom • Ruách HáEmet (רוּחַ הָאֱמֶת – 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤀𐤌𐤕) – Az Igazság Szelleme • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ – 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Békesség/Teljesség/Jólét/Épség • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • T’omá (תְּאוֹמָא – 𐤕𐤀𐤅𐤌𐤀) – Tamás/Iker • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia [köve: a Nofekh] • Yáhu’Dáh Ish-Keriyot (יְהוּדָה אִישׁ קְרִיּוֹת – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄𐤀𐤉𐤔𐤒𐤓𐤉𐤅𐤕) – Júdás Iskáriótes • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment

[HU] Yochánán 13

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹A Peszách ünnepe előtt történt, és Yeshuá tudta, hogy eljött az ő ideje, hogy felmenjen e földről az Ávhoz; és kiválasztottait, akiket szeretett e földön, azokat attól fogva így szerette mindvégig. ²A vacsora befejezése után, miután a Szátán Yáhu’Dáhnak, Shim’on fiának, Ish-Keriyotnak a szívébe adta, hogy árulja el őt, ³Yeshuá tudta, hogy az Áv mindent a kezébe adott, és hogy ő Elohimtól jött ki, és Elohimhoz tér vissza: ⁴felkelt az asztaltól, és levetette ruháit, és egy kendőt vett, és körülövezte a derekát; ⁵azután vizeket öntött a mosdótálba, és kezdte mosni Tálmidimai lábait, és törölni azokat a kendővel, amellyel körül volt övezve.

⁶És odajött Shim’on Kefához, és az így szólt hozzá: „Ádoni, te mosod meg az én lábaimat?” ⁷És Yeshuá felelt, és így szólt hozzá: „Amit én teszek ebben, azt most még nem érted, de azután majd megérted.” ⁸Kefá így szólt hozzá: „Nem mosod meg az én lábaimat soha.” És Yeshuá felelt neki: „Ha nem moslak meg, nincs részed velem.” ⁹Shim’on Kefá így szólt hozzá: „Kérlek, Ádoni, ne csak a lábaimat, hanem a kezeimet és a fejemet is!” ¹⁰És Yeshuá így szólt hozzá: „Aki megmosdott, annak nincs szüksége, hogy mást mosson, csak a lábait, mert ő egészen tiszta; és ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” ¹¹Mert ismerte azt, aki elárulja őt; azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”

¹²És miután megmosta lábaikat, és felvette ruháit, visszatért és letelepedett, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok-e, mit tettem veletek? ¹³Ti hívtok engem Rábinak és Ádonnak, és jól mondjátok, mert az vagyok. ¹⁴És ha tehát én, HáÁdon és a Rábi, megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok ki-ki a felebarátja lábait. ¹⁵Mert én példát adtam nektek, hogy ti is úgy tegyetek, ahogyan én tettem veletek. ¹⁶Ámen, ámen, mondom nektek: nem nagyobb a szolga az uránál, és nem nagyobb a küldött annál, aki elküldte őt. ¹⁷És ha tudjátok ezt, boldogok vagytok, ha így cselekesztek. ¹⁸Nem szólok mindnyájatokról: én ismerem azokat, akiket kiválasztottam; de hogy beteljesedjék az Írás: Aki kenyeremet eszi, naggyá tette ellenem a sarkát. ¹⁹Mostantól megmondom nektek a dolgot, mielőtt megjönne, hogy higgyétek, amikor megjön, hogy én vagyok. ²⁰Ámen, ámen, mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, az arcomat fogadja be; és aki engem befogad, az befogadja az én küldőm arcát.”

²¹És történt, amikor Yeshuá elmondta ezeket a szavakat, megrendült a Ruácha az ő belsejében, és kijelentette nekik, mondván: „Ámen, ámen, mondom nektek, hogy egy közületek elárul engem.” ²²És a Tálmidim arcokkal néztek egymás arcaiba, mert nem tudták, kiről beszél. ²³És egy a Tálmidimai közül, akit Yeshuá szeretett, az ő keblére dőlt. ²⁴És intett neki Shim’on Kefá, és így szólt hozzá: „Mondd meg, kérlek, ki az, akiről beszél?” ²⁵És az ráhajolt Yeshuá nyakára, és így szólt hozzá: „Ádoni, ki az?” ²⁶És Yeshuá felelt: „Az, akinek én bemártom a falatot, és odaadom neki.” És bemártotta a falatot, és vette azt, és odaadta Yáhu’Dáhnak, Shim’on fiának, Ish-Keriyotnak. ²⁷És miután megette a falatot, a Szátán az ő belsejébe ment. És Yeshuá így szólt hozzá: „Amit teszel, gyorsan tedd meg!” ²⁸És senki sem tudta az ott ülők közül a lakomán, miért szólt így hozzá. ²⁹Mert voltak, akik azt gondolták, mivel a pénzeszacskó Yáhu’Dáh kezében volt, hogy ezért mondta neki Yeshuá: „Vedd meg, amink hiányzik az ünnepre”, vagy hogy adjon valamit a szegényeknek. ³⁰És ő, miután a falatot a szájához vette, hirtelen kiment; és éjszaka volt.

³¹És történt, amikor kiment, Yeshuá így szólt: „Most dicsőült meg a Ben HáÁdám dicsőségben, és őbenne Elohim dicsőült meg dicsőségben. ³²És Elohim megdicsőíti őt az ő dicsőségében, és sietve dicsőíti meg őt. ³³Drága fiaim, még egy kevés ideig veletek ülök, és ti keresni fogtok engem; és amint mondtam a Yáhu’dimnak, hogy ahova én megyek, oda ti nem tudtok eljönni, úgy mondom most nektek is. ³⁴Íme, új mitzvát adok nektek, hogy szeresse ki-ki a felebarátját; ahogyan én szerettelek titeket, úgy ti is, ki-ki a felebarátját szeressétek. ³⁵Erről tudják meg mind, hogy az én Tálmidimaim vagytok, ha a társak szeretete megszáll közöttetek.”

³⁶És Shim’on Kefá így szólt hozzá: „Ádoni, hova mész?” És Yeshuá felelt: „Ahova én megyek, oda nem tudsz utánam jönni ma, de íme, jönnek napok, és utánam jössz.” ³⁷És Kefá így szólt hozzá: „Ádoni, miért nem tudok utánad menni ma? Hiszen az életemet adom éretted!” ³⁸És Yeshuá felelt: „Az életedet adod-e érettem? Ámen, ámen, mondom neked: nem szólal meg a kakas, míg háromszor meg nem tagadsz engem.”

Szójegyzék: Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Áv (אָב – 𐤀𐤁) – Atya/Édesapa • Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádon (אָדוֹן – 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּן הָאָדָם – 𐤁𐤍 𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Írás (כָּתוּב – 𐤊𐤕𐤅𐤁) – Írás/írott szöveg/feljegyzés • Kefá (כֵּיפָא – 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Mitzva (מִצְוָה – 𐤌𐤑𐤅𐤄) – parancsolat, utasítás, kötelesség • Peszách (פֶּסַח – 𐤐𐤎𐤇) – Átugrás/Elkerülés – a Kivonulás ünnepe • Petrosz (פֶּטְרֹוס – 𐤐𐤈𐤓𐤅𐤎) – szikla (Görög) – Péter • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Shim’on (שִׁמְעוֹן – 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia [köve: a Pitdáh] • Szátán (שָׂטָן – 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yáhu’Dáh Ish-Keriyot (יְהוּדָה אִישׁ קְרִיּוֹת – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄𐤀𐤉𐤔𐤒𐤓𐤉𐤅𐤕) – Júdás Iskáriótes • Yáhu’dim (יְהוּדִים – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – Zsidók/Yáhu’Dáh népe • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment

[HU] Yochánán 12

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Yeshuá hat nappal Peszách ünnepe előtt Beit-Ányába ment, ahol El’ázár, a halott volt, akit feltámasztott a halottak közül. ²Ott vacsorát készítettek neki este, és Mártá szolgált fel neki, El’ázár pedig egyike volt az asztalnál ülőknek. ³Miryám ekkor fogott egy font Igen drága, tiszta nárduskenetet, megkente vele Yeshuá lábait, és hajával törölte meg a lábait; a ház pedig megtelt a kenet illatával. ⁴Tálmidimai közül az egyik pedig, Yáhu’Dáh ben-Shimon Isz-Krayot, aki később elárulta őt, így szólt: ⁵„Miért nem adatott el ez a kenet háromszáz dinárért, hogy a szegényeknek adják?” ⁶Ezt pedig nem a szegények iránti gondoskodásból mondta, hanem azért, mert tolvaj volt, és náluk volt a pénzesláda, és elvitte abból, amit beletettek. ⁷Yeshuá így szólt: „Hagyd őt; temetésem napjára készítette ezt. ⁸Mert a szegényeket mindig megtaláljátok magatok előtt, engem azonban nem találtok mindig magatok előtt.”

⁹A Yáhu’dim közül sokan meghallották, hogy ott van, és odamentek, nemcsak Yeshuá miatt, hanem azért is, hogy lássák El’ázárt, akit feltámasztott a halottak közül. ¹⁰A Kohánim vezetői pedig tanácsot tartottak, hogy El’ázárt is megöljék, ¹¹mert miatta mentek el sokan a Yáhu’dim közül, és hittek Yeshuában.

¹²Másnap, amikor az ünnepre felzarándoklók közül sokan meghallották, hogy Yeshuá Yerusháláyimba jön, ¹³pálmaágakat vettek a kezükbe, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak:

Hoshi Ánu!
Ments meg minket!

Bárukh hábá beShem Yáhuwáh,
Áldott, aki Yáhuwáh nevében jön

Melekh Yiszrá’El!
Yiszrá’El Királya!

¹⁴Yeshuá pedig talált egy szamárcsikót, és felült rá, ahogyan meg van írva: ¹⁵„Ne félj, Tzion leánya, íme, királyod jön hozzád, szamárcsikón, nőstényszamarak fián ülve.” ¹⁶Mindezt Tálmidimai eleinte nem értették, de miután Yeshuá dicsőségbe vétetett, akkor visszaemlékeztek arra, hogy ez volt megírva róla, és hogy ezt is megtették vele. ¹⁷A nép pedig, amely vele volt, amikor kihívta El’ázárt a sírjából, és feltámasztotta a halottak közül, bizonyságot tett szájával. ¹⁸Ezért is vonult ki a nép a fogadására, miután meghallották, hogy ezt a jelet tette. ¹⁹A Perushim pedig így szóltak egymáshoz: „Látjátok, hogy kezetek semmit sem ér el? Íme, minden ember őutána vonul!”

²⁰Az ünnepre felzarándoklók között, hogy leboruljanak, voltak Yávánim is. ²¹Ezek odamentek Filiposzhoz, aki a Gálili Beit-Tzáydáhból való volt, és kérlelték az arcát, mondván: „uram, látni szeretnénk Yeshuát.” ²²Filiposz elment, és szólt Andreásznak, és Andreász és Filiposz elmondták a dolgot Yeshuának. ²³Yeshuá így felelt nekik, mondván: „Íme, eljött az idő, hogy a Ben HáÁdám megdicsőüljön a dicsőségében. ²⁴Ámen, ámen, mondom nektek: ha a gabonaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sok magot hoz. ²⁵Aki szereti a lelkét, az kivágatik tőle; aki pedig gyűlöli a lelkét ebben a világban, megőriztetik az számára örök életre. ²⁶Aki engem akar szolgálni, járjon az én nyomaimban, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki engem szolgál, azt megbecsüli az Áv.

²⁷Most megrendült az én Nefeshem, és mit mondjak? Ávi, ments meg engem ettől az időtől? De hiszen éppen ezért az időért jöttem! ²⁸Ávi, magasztald fel neved dicsőségét!” És íme, hang felelt az Egekből: „Felmagasztaltam a dicsőségét, és még fel is magasztalom.” ²⁹A nép pedig, amely ott állt, hallotta, és azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások közülük azt mondták: „Málákh beszélt hozzá.” ³⁰Yeshuá felelt és mondta: „Nem énértem volt ez a hang, hanem tiértetek. ³¹Most döntetett el e világ ítélete, most taszíttatik ki taszíttatással e világ fejedelme. ³²Én pedig, amikor felemeltetem a földről, magamhoz vonzok minden embert.” ³³Ezeket a szavakat azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.

³⁴A nép pedig így felelt neki: „Mi azt hallottuk a Toráh szájából, hogy a Máshiách örökre él: akkor hogyan mondhatod te, hogy felemeltetvén felemeltetik a Ben HáÁdám? Ki ez a Ben HáÁdám?” ³⁵Yeshuá pedig így szólt hozzájuk: „Még egy kevés ideig világít nektek a világosság. Járjatok a világosságában, amíg megvan, hogy a sötétség be ne borítson titeket; mert aki a sötétségben jár, oda megy, ahová nem tudja. ³⁶Higgyetek a világosságban, amíg az fölöttetek ragyog, hogy a világosság fiai legyetek.” Ezeket a szavakat mondta Yeshuá, majd elment, és elrejtőzött előlük.

³⁷Ők pedig nem hittek benne, noha ennyi jelet tett előttük, ³⁸hogy beteljesedjék Yeshá’Yáhu próféta szava, amelyet mondott: „Yáhuwáh, ki hitt a mi hírünknek, és Yáhuwáh karja ki előtt lett nyilvánvalóvá?” ³⁹Ezért nem tudtak hinni, mert Yeshá’Yáhu ezt is mondta: ⁴⁰„Vakítsd meg szemeiket, és tedd kövérré szívüket, hogy ne lássanak szemeikkel, és szívük ne értsen, hogy vissza ne forduljanak, és meg ne gyógyítsam őket.” ⁴¹Ezeket a szavakat Yeshá’Yáhu mondta, amikor látta az ő dicsőségét, és őróla prófétált.

⁴²Mindazonáltal a vezetők közül is sokan hittek benne, de a Perushim miatt nem vallották meg szájukkal, nehogy kiközösítsék őket gyülekezetükből; ⁴³mert az emberek dicsősége drágább volt szemükben, mint Elohim dicsősége.

⁴⁴Yeshuá pedig kiáltott, és mondta: „Aki hisz énbennem, nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem; ⁴⁵és aki engem lát, azt látja, aki elküldött engem. ⁴⁶Én világosságul jöttem a világba, hogy mindenki, aki hisz énbennem, ne lakjék a sötétségben. ⁴⁷És ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el őt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem a világot. ⁴⁸Aki megvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van bírája: a szó, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. ⁴⁹Mert én nem a magam szívéből szóltam, hanem az Áv, aki elküldött engem, ő parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. ⁵⁰És tudom, hogy az ő Mitzváhja Cháyei Olám [Örök Életek]. Ezért amit az Áv mondott nekem, hogy szóljam, úgy szólom, ahogyan szólnom kell.”

Szójegyzék: Áv (אָב – 𐤀𐤁) – Atya/Édesapa • Ávi (אָבִי – 𐤀𐤁𐤉) – Atyám • Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Andreász (אַנְדְּרֵאָס – 𐤀𐤍𐤃𐤓𐤀𐤎) – férfias (Görög • Bárukh hábá beShem Yáhuwáh (בָּרוּךְהַבָּאבְּשֵׁםיְהוָה – 𐤁𐤓𐤅𐤊𐤄𐤁𐤀𐤁𐤔𐤌𐤉𐤄𐤅𐤄) – Áldott, aki Yáhuwáh nevében jön • Beit-Ányá (בֵּיתעַנְיָה – 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤉𐤄) – Beit-Ányáh/Szegények háza • Beit-Kneszet (בֵּיתכְּנֶסֶת – 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza/zsinagóga • Beit-Tzáydáh (בֵּית צַיְדָה – 𐤁𐤉𐤕 𐤑𐤉𐤃𐤄) – Vadászat/Halászat Háza • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּןהָאָדָם – 𐤁𐤍𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Cháyei Olám (חַיֵּיעוֹלָם – 𐤇𐤉𐤉𐤏𐤅𐤋𐤌) – Örök Életek • Dinár (דִּינָר – 𐤃𐤉𐤍𐤓) – római ezüst érme, egynapi munkabér • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • El’ázár (אֶלְעָזָר – 𐤀𐤋𐤏𐤆𐤓) – Elohim segített – Áháron fia, a Főpap • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Filiposz (פִילִיפּוֹס – 𐤐𐤉𐤋𐤉𐤐𐤅𐤎) – Fülöp/lóbarát • Gálil (גָּלִיל – 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Hoshi Ánu (הוֹשִׁיעָהנָּא- 𐤄𐤅𐤔𐤉𐤏𐤍𐤀) – Hozsánna/Kérlek szabadíts meg! • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok • Lelk (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh: Lélek/Élőlény/Élet • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Mártá (מַרְתָּא- 𐤌𐤓𐤕𐤀) – Úrnő (arám) • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Messiás/Felkent [Krisztus] • Melekh Yiszrá’El (מֶלֶךְיִשְׂרָאֵל – 𐤌𐤋𐤊𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Yiszrá’El Királya • Miryám (מִרְיָם – 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Mitzváh (מִצְוָה – 𐤌𐤑𐤅𐤄) – Parancsolat – kötelezőteendővagy tilalom • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Perushim (פְּרוּשִׁים – 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Shimon (שִׁימוֹן – 𐤔𐤉𐤌𐤅𐤍) – Fiai felsorolva (külön a törzstől) • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Toráh (תּוֹרָה – 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás/Útmutatás – Yáhuwáh parancsainak és tanításainak gyűjteménye, melyek Yeshuában testté lettek • Tzion (צִיּוֹן – 𐤑𐤉𐤅𐤍) – Dávid városa; Yerusháláyim szent neve • Yáhu’Dáh Isz-Krayot (יְהוּדָהאִישׁקְרִיּוֹת – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄𐤀𐤉𐤔𐤒𐤓𐤉𐤅𐤕) – Júdás Iskáriótes • Yáhu’dim (יְהוּדִים – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – Zsidók/Yáhu’Dáh népe • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yávánim (יְוָנִים – 𐤉𐤅𐤍𐤉𐤌) – Görögök • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshá’Yáhu (יְשַׁעְיָהוּ – 𐤉𐤔𐤏𐤉𐤄𐤅) – Yáhuwáh szabadít – Ézsaiás • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa

[HU] Yochánán 11

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Volt pedig egy beteg ember, neve El’ázár, Beit-Ányából, Miryám és testvére, Mártá lakóhelyéről. ²Ez az a Miryám, aki megkente HáÁdont illatos kenettel, és hajával megtörölte lábait: az ő testvére, El’ázár volt a beteg. ³A lánytestvérek elküldtek hozzá, mondván: „Ádoni, íme, akit szeret a lelked, beteg.” ⁴Yeshuá meghallotta, és ezt mondta: „Ez a betegség nem halálra van, hanem HáElohim dicsőségére, hogy általa megdicsőüljön Ben HáElohim.” ⁵És Yeshuá szerette Mártát és lánytestvérét és El’ázárt. ⁶És lett, amikor meghallotta, hogy beteg, késlekedett, és két napig azon a helyen maradt, ahol volt, ⁷és azután így szólt Tálmidimaihoz: „Menjünk, és térjünk vissza Yáhu’Dáh földjére!” ⁸Tálmidimai ezt mondták neki: „Rábink, hát nem most akartak megkövezni a Yáhu’dim, és te ismét oda térsz vissza?” ⁹Yeshuá így felelt: „Nemde tizenkét órája van a nappalnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát, ¹⁰de aki éjjel jár, megbotlik, mert nincs benne a világosság.” ¹¹Ezeket beszélte, és azután ezt mondta nekik: „El’ázár, a mi barátunk alszik, de elmegyek, hogy felébresszem álmából.” ¹²Tálmidimai ezt felelték: „Ádoni, ha alszik, meggyógyul.” ¹³Yeshuá pedig a haláláról beszélt így, ők azonban azt gondolták, hogy az álomban való pihenéséről szól. ¹⁴Akkor Yeshuá világos beszéddel mondta nekik: „El’ázár meghalt, ¹⁵és örvendek tiértetek, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!” ¹⁶T’omá, akit Didumosznak hívnak, ezt mondta Tálmidimotársainak: „Menjünk el mi is, és haljunk meg vele.”

¹⁷És megérkezett Yeshuá, és úgy találta, hogy az már négy napja fekszik a sírban. ¹⁸Beit-Ányá pedig közel volt Yerusháláyimhoz, mintegy tizenöt barázda-szántóföldnyire. ¹⁹És sok Yáhu’dim jött el Mártához és Miryámhoz, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. ²⁰És lett, amint Mártá meghallotta, hogy Yeshuá jön, kiment elébe, Miryám pedig a házban ült. ²¹És így szólt Mártá Yeshuához: „Ádoni, ha itt lettél volna velünk, nem halt volna meg a testvérem. ²²De most is tudom, hogy mindazt, amit kérsz HáElohimtól, megadja neked HáElohim.” ²³Yeshuá ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred.” ²⁴Mártá így szólt hozzá: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” ²⁵Yeshuá ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az életek; aki hisz énbennem, ha meg is hal, feltámad és él, ²⁶és minden élő, aki hisz énbennem, nem hal meg soha. Hiszed-e ezt te?” ²⁷Ő így szólt hozzá: „Igen, Ádoni, én hiszem, hogy te vagy a Máshiách, Ben HáElohim, aki eljön a világba.”

²⁸És amikor ezt mondta, elment, és titokban hívta lánytestvérét, Miryámot, mondván: „Itt van a Rábi, és hív téged.” ²⁹És az meghallotta, és felkelt, mint egy pillanat alatt, és odament hozzá. ³⁰Yeshuá pedig még nem ért be a faluba, hanem még mindig azon a helyen állt, ahol Mártá találkozott vele. ³¹A Yáhu’dim pedig, akik vele voltak a házban és vigasztalták, amikor látták, hogy Miryám felkelt és hirtelen kiment, utánamentek, azt gondolva, hogy a sírhoz megy sírni ott. ³²És Miryám odaért arra a helyre, ahol Yeshuá állt, és meglátta őt, és leborult a lábaihoz, és ezt mondta neki: „Ádoni, ha itt lettél volna velünk, nem halt volna meg a testvérem.”

³³Amint Yeshuá látta őt sírni, és a Yáhu’dimat is, akik vele sírtak, megkeseredett a szelleme bensejében, és felkavarodott a szíve, ³⁴és így szólt: „Hová temettétek őt?” Ők ezt mondták neki: „Jöjj, Ádonénu, és lásd.” ³⁵Yeshuá sírt. ³⁶A Yáhu’dim ezt mondták: „Lássátok, mily csodálatos a szeretete iránta!” ³⁷Némelyek pedig közülük így szóltak: „Ő, aki megnyitotta a vak szemeit, nem volt képes megóvni ezt is a haláltól?”

³⁸Yeshuá pedig lelke keserűségében a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt a száján. ³⁹Yeshuá ezt mondta: „Hengerítsétek el a követ.” Mártá, az elhunyt lánytestvére így szólt hozzá: „Ádoni, már bűzlik, hiszen négy napja van ott.” ⁴⁰Yeshuá ezt mondta neki: „Nem mondtam-e neked: ha hiszel, meglátod HáElohim dicsőségét?” ⁴¹És elhengerítették a követ, ahová a halottat helyezték, Yeshuá pedig felemelte szemeit a magasba, és ezt mondta: „Hálát adok neked, Ávi, hogy meghallgattál engem. ⁴²És én tudtam, hogy mindig meghallgatsz engem, de a körülöttem álló nép miatt szóltam így, hogy higgyék, hogy te küldtél engem.” ⁴³És amikor így befejezte a beszédet, hangos szóval kiáltott: „El’ázár, kelj fel és jöjj ki!” ⁴⁴És kijött a halott, kezei és lábai halotti pólyákkal megkötve, és arcai kendővel körülkötve. Yeshuá ezt mondta nekik: „Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni.”

⁴⁵És sokan a Yáhu’dim közül, akik eljöttek Miryámhoz, amikor látták, amit Yeshuá tett, hittek benne. ⁴⁶Némelyek pedig közülük elmentek a Perushimhoz, és elmondták nekik, amit Yeshuá tett.

⁴⁷És összegyűjtötték a Kohánim fejei és a Perushim a Beit Dint [Szánhedrint], és így szóltak: „Mit tegyünk? Hiszen ez az ember sok jelt tesz. ⁴⁸Ha ráhagyjuk, mint ma is, nemde mindnyájan hisznek majd benne, és jönnek a romim, és elveszik helyünket és népünket.” ⁴⁹Egyikük pedig, Káyáfá a neve, aki Kohen Gádol volt abban az évben, ezt mondta nekik: „Ti nem értetek semmit. ⁵⁰És nem is fogjátok fel, hogy jobb nektek, ha egyetlen ember hal meg a népért, mint hogy az egész nép elvesszen.” ⁵¹És nem a szívéből beszélt így, hanem mivel Kohen Gádol volt abban az évben, prófétált a szája által, hogy Yeshuá meg fog halni a népért; ⁵²és nem csak a népért, hanem azért is, hogy összegyűjtse HáElohim szétszórt fiait, és eggyé legyenek. ⁵³És attól a naptól fogva együtt tanácskoztak róla, hogy megöljék.

⁵⁴Ezért Yeshuá nem járt többé nyíltan a Yáhu’dim között, hanem elhúzódott onnan a pusztához közeli vidékre, egy városba, melynek neve Efráyim, és ott lakott Tálmidimaival.

⁵⁵És közeledett a Yáhu’dim Peszách-ünnepe, és sokan felmentek a vidékről Yerusháláyimba Peszách előtt, hogy ott megszenteljék magukat. ⁵⁶És keresték Yeshuát, és így szóltak egymáshoz, a Beit-HáMikdáshban állva: „Mit forgattok a szívetekben? Vajon nem jön el az ünnepre?” ⁵⁷A Kohánim fejei pedig és a Perushim parancsot adtak, hogy ha valaki tudja, hol van a helye, jelentse be, hogy elfoghassák.

Szójegyzék: Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Áv (אָב – 𐤀𐤁) – Atya/Édesapa • Ávi (אָבִי – 𐤀𐤁𐤉) – Atyám • Ádonénu (אֲדֹנֵינוּ – 𐤀𐤃𐤍𐤉𐤍𐤅) – Urunk • Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram • Beit Din (בֵּית דִּין – 𐤁𐤉𐤕 𐤃𐤉𐤍) – Ítélőház/Bíróság/Bírósági Testület – Szanhedrin [συνέδριον] • Beit-HáMikdásh (בֵּית הַמִּקְדָּשׁ – 𐤁𐤉𐤕𐤄𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély/Templom • Beit-Ányá (בֵּית עַנְיָה – 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤉𐤄) – Beit-Ányáh/Szegények háza • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Efráyim (אֶפְרַיִם – 𐤀𐤐𐤓𐤉𐤌) – Efraim/Kettős gyümölcs – Yoszef fia [köve: a Shohám] • El’ázár (אֶלְעָזָר – 𐤀𐤋𐤏𐤆𐤓) – Elohim segített – Áháron fia, a Főpap • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Futam (στάδιον – ) – kb. 185 méteres hosszmérték, görög-római futópálya hossza • Káyáfá (קַיָּפָא – 𐤒𐤉𐤐𐤀) – Kajafás • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok, szolgálók (tsz.) • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל – 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap – Yiszrá’El főpapja, aki a Mishkán/Templom legszentebb szolgálatát végezte • Lelk (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh: Lélek/Élőlény/Élet • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Messiás/Felkent [Krisztus] • Mártá (מַרְתָּא- 𐤌𐤓𐤕𐤀) – Úrnő (arám) • Miryám (מִרְיָם – 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Perushim (פְּרוּשִׁים – 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Peszách (פֶּסַח – 𐤐𐤎𐤇) – Átugrás/Elkerülés – a Kivonulás ünnepe • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • romim (רוֹמִים – 𐤓𐤅𐤌𐤉𐤌) – Rómaiak/Rómából Származók • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • T’omá (תְּאוֹמָא – 𐤕𐤀𐤅𐤌𐤀) – Tamás/Iker [Didumosz] • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Yáhu’dim (יְהוּדִים – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – Zsidók/Yáhu’Dáh népe • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment

[HU] Yochánán 10

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹„Ámen, ámen, mondom nektek: aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem más úton hatol fel, az tolvaj és rabló; ²de aki a kapun megy be, az a juhok pásztora. ³Ennek megnyitja a kapuőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. ⁴Amikor minden juhát kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. ⁵Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak az arcai elől, mert az idegenek hangját nem ismerték.”

⁶Ezt a példázatot mondta nekik Yeshuá, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. ⁷Ismét szólt hozzájuk Yeshuá: „Ámen, ámen, mondom nektek: én vagyok a juhok kapuja. ⁸Mindazok, akik énelőttem jöttek, tolvajok és rablók, de a juhok nem hallgattak rájuk. ⁹Én vagyok a kapu: ha valaki rajtam át megy be, megszabadul, az bejár és kijár, és legelőt talál. ¹⁰A tolvaj nem jön, csak hogy lopjon, leöljön és pusztítson: én pedig azért jöttem, hogy életet találjanak, és lelkük élete bőséges itatásra jusson.”

¹¹„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor odaadja a Nefeshét a juhokért. ¹²A béres pedig, aki nem pásztor, és akinek a juhok nem az övéi, látja jönni a farkast, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti a juhokat. ¹³A béres elfut, mert béres, és nem törődik a juhokkal. ¹⁴Én vagyok a jó pásztor, ismertem az enyéimet, és megismertettem magamat az enyéimnek, ¹⁵ahogyan az Áv ismer engem, és én ismerem az Ávat: és a Nefeshemet adom oda a juhokért. ¹⁶Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is terelnem kell, és ők is hallgatni fognak a hangomra: és lesz egy nyáj, egy pásztor. ¹⁷Azért szeret engem az Áv, mert én odaadom a Nefeshemet, hogy aztán visszavegyem. ¹⁸Senki sem veszi el tőlem a Nefeshemet, hanem én magamtól adom oda: hatalmában áll kezemnek, hogy odaadjam, és van hatalom, hogy visszavegyem azt magamhoz: ezt a parancsot kaptam az én Ávitól.”

¹⁹Ismét meghasonlás támadt a Yáhu’dim között e beszédek miatt. ²⁰Sokan közülük így szóltak: „rossz szellem van benne, és eszét vesztette: mit hallgattok rá?” ²¹Mások ezt mondták: „Ezek a beszédek nem rossz szellemtől megszállott emberé. Vajon meg tudja-e nyitni a rossz szellem a vakok szemeit?”

²²Akkor Hánukáh napjaiban, a tél napjaiban, Yerusháláyimban ²³Yeshuá a Beit-HáMikdáshban, a Shlomoh csarnokában járt. ²⁴Ekkor körülvették őt a Yáhu’dim, és így szóltak: „Meddig húzol minket a lelkünkben? Ha te vagy a Máshiách, mondd meg nekünk a nap szeme előtt!” ²⁵Yeshuá így válaszolt nekik: „Megmondtam nektek, de ti nem hittetek bennem. Azok a cselekedetek, amelyeket az én Ávi nevében teszek, tanúskodnak mellettem, ²⁶de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok, ahogyan mondtam nektek. ²⁷Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. ²⁸Én Cháyei Olámot [Örök Életeket] adok nekik, és nem vesznek el örökké, és senki sem ragadja ki őket a kezemből. ²⁹Az én Ávi, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindennél, és senki sem ragadhatja ki őket az Áv kezéből. ³⁰Én és az Áv egy vagyunk.”

³¹Ekkor ismét köveket vettek fel a Yáhu’dim, hogy megkövezzék. ³²Yeshuá így válaszolt nekik: „Sok jó cselekedetet mutattam nektek az én Ávitól: e cselekedetek közül melyikért köveztek meg engem?” ³³A Yáhu’dim így feleltek neki: „Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem a Shem meggyalázásáért, mert te ember vagy, és Elohimmá teszed magadat.” ³⁴Yeshuá így válaszolt nekik: „Nincs-e megírva a Toráhtokban: Én mondtam: elohimot vagytok? ³⁵Ha elohimotnak nevezte azokat, akikhez Elohim Toráhja szólt, márpedig a megírt Igét nem lehet érvénytelenné tenni, ³⁶hogyan mondjátok arról, akit az Áv megszentelt, és elküldött a világba: Káromló vagy, mert azt mondtam: Ben HáElohim vagyok? ³⁷Ha nem teszem az én Ávi cselekedeteit, ne higgyetek nekem; ³⁸de ha teszem, akkor még ha nekem nem akartok is hinni, higgyetek a kezeim cselekedeteinek, hogy megtudjátok és elhiggyétek, hogy az Áv bennem van, és én az Ávban.” ³⁹Ekkor ismét meg akarták fogni, de ő kimenekült a kezükből.

⁴⁰Aztán elment, és visszatért a Yárdenen túlra, arra a helyre, ahol kezdetben Yochánán Bemerített, és ott maradt. ⁴¹Sokan mentek hozzá, és azt mondták: „Íme, Yochánán nem adott jelt, de mindaz, amit erről az emberről mondott, igaz.” ⁴²És sokan hittek benne azon a helyen.

Szójegyzék: Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Áv (אָב – 𐤀𐤁) – Atya/Édesapa • Ávi (אָבִי – 𐤀𐤁𐤉) – Atyám • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Beit-HáMikdásh (בֵּית הַמִּקְדָּשׁ – 𐤁𐤉𐤕𐤄𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély/Templom • Bemerített (הִטְבִּיל – 𐤄𐤈𐤁𐤋) – Hitbil: Bemerített/alámerített • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Cháyei Olám (חַיֵּי עוֹלָם – 𐤇𐤉𐤉 𐤏𐤅𐤋𐤌) – Örök Életek • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Hánukáh (חֲנֻכָּה – 𐤇𐤍𐤊𐤄) – Felavatás ünnepe • Igé (דָּבָר – 𐤃𐤁𐤓) – D’vár: Ige/Szó/beszéd/kijelentés/dolog – mely Yeshuában Testté lett • Lelk (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh: Lélek/Élőlény/Élet • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Messiás/Felkent [Krisztus] • Mászál (מָשָׁל – 𐤌𐤔𐤋) – példázat/hasonlat/közmondás • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Ruách Rá’áh (רוּחַ רָעָה – 𐤓𐤅𐤇 𐤓𐤏𐤄) – rossz szellem/gonosz lélek • Shem (שֵׁם – 𐤔𐤌) – Név/Hírnév • Shlomoh (שְׁלֹמֹה – 𐤔𐤋𐤌𐤄) – Salamon, békés • Toráh (תּוֹרָה – 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás/Útmutatás – Yáhuwáh parancsainak és tanításainak gyűjteménye, melyek Yeshuában testté lettek • Yáhu’dim (יְהוּדִים – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – Zsidók/Yáhu’Dáh népe • Yárden (יַרְדֵּן – 𐤉𐤓𐤃𐤍) – Jordán/Leszálló/Lefolyó – Jordán • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yáhuwáh kegyelmes [János]