[HU] Lukász 9

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Összehívta a tizenkettőt, és erőt és hatalmat adott nekik minden gonosz szellem felett, és hogy gyógyítsanak minden betegséget. ²És elküldte őket, hogy hirdessék Elohim Királyságát, és talpra állítsák a betegeket. ³És megparancsolta nekik, mondván: „Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, se váltóruhákat. ⁴És amely házba betértek, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább. ⁵És ha valahol nem fogadnak be titeket a házba, menjetek ki abból a városból, és rázzátok le a port lábaitokról, bizonyságul ellenük.” ⁶Kimentek tehát, és bejárták a falvakat, és minden helyen hirdették az Örömhírt, és gyógyították a betegeket.

⁷És Hordosz, a negyedes fejedelem, hallott mindarról, ami történt, és felindult a Nefeshe, mert voltak, akik azt mondták, hogy Yochánán támadt fel a halottak közül, ⁸és voltak, akik azt mondták, hogy Eli’Yáhu jelent meg, mások pedig azt mondták, hogy a régi próféták közül támadt fel egy. ⁹És így szólt Hordosz: „Íme, Yochánán fejét vettem róla, de ki hát ez, akiről ilyeneket hallok?” És kereste, hogy lássa őt.

¹⁰És amikor a Shlichim – a küldöttek (apostolok) (apostolok) visszatértek, elbeszélték neki mindazt, amit tettek. És maga mellé vette őket, és elment velük egyedül egy Beit-Tzáydáh nevű városba. ¹¹A nép sokasága pedig megtudta, és utánament, ő pedig fogadta arcaikat, és beszélt nekik Elohim Királyságáról, és meggyógyította azokat, akik gyógyulást kerestek.

¹²És amikor a nap hanyatlani kezdett alkonyatra, odamentek a tizenketten, és ezt mondták neki: „Bocsásd el a nép sokaságát, hogy elmenjenek a környező városokba és falvakba, hogy élelmet és helyet találjanak az éjszakázásra, mert itt sivár helyen vagyunk.” ¹³Ő pedig így szólt hozzájuk: „Adjatok nekik ti enni.” Ők pedig mondták: „Nincs nálunk több, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk és nem veszünk élelmet ennek az egész népnek.” ¹⁴Mert mintegy ötezer férfi volt. És szólt Tálmidimjaihoz: „Ültessétek le őket sorokba, ötvenével soronként.” ¹⁵És úgy tettek, és leültették mindnyájukat.

¹⁶És vette az öt kenyeret és a két halat, és felemelte szemeit a magasságba, és megáldotta azokat, és megtörte, és a Tálmidimnek adta, hogy a nép elé tegyék. ¹⁷És ettek mindnyájan, és jóllaktak, és felszedtek a megmaradt darabokból tizenkét kosárral.

¹⁸És történt, amikor egyedül imádkozott, és Tálmidimjai eléje jöttek, megkérdezte tőlük, mondván: „Kinek mond engem a nép sokasága, ki vagyok én?” ¹⁹És feleltek és mondták: „Bemerítő Yochánánnak, és vannak, akik Eli’Yáhunak, mások pedig, hogy egy próféta támadt fel a régi próféták közül.” ²⁰És így szólt hozzájuk: „Hát ti mit mondotok rólam, ki vagyok én?” És felele Kefá és mondá: „Elohim Máshiáchja.” ²¹Akkor figyelmeztette őket, és megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el ezt a dolgot. ²²És mondá: „Sok fájdalmak rendeltettek az Ben HáÁdámnak, és a vének és a Kohánim fejei és a Szofrim megvetik őt, és megölik, de a harmadik napon feltámad.”

²³És szólt mindnyájukhoz: „Aki utánam akar jönni, vesse el Nefeshét magától, és vegye fel keresztjét napról napra, és jöjjön utánam. ²⁴Mert aki meg akarja menteni Nefeshét, az kivágatik tőle, de aki kiirtja Nefeshét énértem, az megtalálja azt. ²⁵Mert mi haszna az embernek, ha megszerzi magának az egész földet, Nefeshét pedig elveszíti vagy romlásba dönti? ²⁶Mert minden ember, aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Ben HáÁdám is szégyellni fogja, amikor eljön a maga dicsőségében és Ábájának dicsőségében és a szent Málákhim dicsőségében. ²⁷És Ámen, mondom nektek, vannak az itt állók közül némelyek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják Elohim Királyságát.”

²⁸És történt e beszédek után mintegy nyolc nappal, hogy maga mellé vette Kefát és Yochánánt és Yá’ákovot, és felment a hegyre, és imádkozott. ²⁹És arcainak ábrázata elváltozott imádkozása közben, és ruházata fehérré és felette ragyogóvá vált. ³⁰És íme, két férfi beszélt vele: Mosheh és Eli’Yáhu, ³¹akik dicsőségükben megjelenve arról beszéltek, ami rá várt: hogy beteljesítse végzését Yerusháláyimban, hogy kivágattassék az élők földjéből.

³²És mély álom szállt Kefára és azokra, akik vele voltak, és amikor felébredtek, látták az ő dicsőségét, és a két férfit, akik mellette álltak. ³³És történt, hogy amikor azok eltávoztak tőle, mondá Kefá Yeshuának: „Ádoni, jó nekünk itt lennünk, készítsünk hát három sátrat: egyet neked, egyet Moshehnak és egyet Eli’Yáhunak”, mert nem tudta, mit beszél. ³⁴Még ezt beszélte, és íme, felhő borult rájuk, és bementek a felhő közepébe, és megrettentek. ³⁵És íme, hang jött ki a felhő közepéből, mondván: „Ez az én Fiam, az én szerettem, reá hallgassatok.” ³⁶És amikor a hang hallatszott, Yeshuát egyedül találták, ők pedig hallgattak, és nem mondtak el semmit senkinek azokban a napokban mindabból, amit láttak.

³⁷És történt másnap, amikor lejöttek a hegyről, hogy sokan a nép közül elébe mentek. ³⁸És íme, egy közülük így kiáltott, mondván: „Kérlek, Rábi, tekints fiamra, mert ő az én egyetlenem. ³⁹És egy szellem tapad hozzá, és ő hirtelen felkiált, mert megragadja őt, míg tajtékot nem csorgat, és nem enged tőle, míg össze nem zúzza. ⁴⁰És kértem Tálmidimjaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.” ⁴¹És felele Yeshuá és mondá: „Ó, nemzedék, mely nem hisz benne, elferdült nemzedék, meddig leszek még veletek, meddig viszlek még titeket? Vezesd ide a fiadat.” ⁴²És még oda sem ért, megrázta őt a szellem, és tépte őt, Yeshuá pedig ráförmedt a tisztátalan szellemre, és meggyógyította a gyermeket betegségéből, és visszaadta őt apjának. ⁴³És elámultak mindnyájan Elohim erejének nagyságán.

És miközben ők mindnyájan csodálkoztak mindazon, amit Yeshuá tett, szólt Tálmidimjaihoz: ⁴⁴„Tegyétek ti e szavakat füleitekbe, mert íme, az Ben HáÁdám emberek kezeibe adatik.” ⁴⁵De ők nem értették ezt a beszédet, mert el volt rejtve előlük, hogy fel ne fogják, és féltek megkérdezni őt e dolog felől.

⁴⁶Akkor az jött fel a szívükbe, hogy vitatkozzanak, ki a nagyobb közöttük. ⁴⁷És Yeshuá, látva szívük gondolatait, vett egy gyermeket, és maga mellé állította, ⁴⁸és szólt hozzájuk: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be, és aki engem befogad, az fogadja be az ő arcait, aki engem küldött, mert aki a legkisebb mindnyájatok közül, az a nagy.”

⁴⁹És felele Yochánán és mondá: „Ádoni, láttunk egy embert, aki gonosz szellemeket űz ki a te nevedben, és megtiltottuk neki ezt a cselekedetet, mivel nem járt velünk a te követésedben.” ⁵⁰És mondá neki Yeshuá: „Ne tiltsátok meg neki, mert az az ember, aki nincs ellenünk, mellettünk van.”

⁵¹És történt, amikor közeledtek a napok, hogy felvétessék, hogy szilárdan Yerusháláyim felé fordította arcait, hogy felmenjen. ⁵²És követeket küldött maga előtt, ők pedig elmentek, és megérkeztek Shomronban az egyik faluhoz, hogy szállást készítsenek neki. ⁵³De nem nyitották meg neki ajtajukat, mivel látták, hogy arcai Yerusháláyim felé tartanak. ⁵⁴És látták ezt Tálmidimjai, Yá’ákov és Yochánán, és mondák: „Ádoneynu, akarod-e, hogy szóljunk, és tűz szálljon le az Egekből, és eméssze meg őket, amint Eli’Yáhu tette?” ⁵⁵De ő feléjük fordult, és rájuk förmedt: „Nem tudjátok, honnan való szellemetek forrása. ⁵⁶Mert nem azért jött az Ben HáÁdám, hogy elpusztítson egy Nefesht, hanem hogy megmentse őket.” És elmentek egy másik faluba.

⁵⁷És útközben így szólt hozzá egy ember: „Ádoni, követlek téged, ahová csak mész.” ⁵⁸És mondá neki Yeshuá: „A rókáknak vermeik vannak, és az Egek madarának fészke, de az Ben HáÁdámnak nincs helye, ahová fejét lehajtsa.” ⁵⁹És egy másik embernek mondá: „Jöjj utánam.” De mondá neki az az ember: „Ádoni, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.” ⁶⁰És mondá neki Yeshuá: „Hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd Elohim Királyságát a földön.” ⁶¹És még egy másik ember mondá neki: „Követlek téged, Ádoni, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam házam fiaitól a Shálom szavaival.” ⁶²És mondá neki Yeshuá: „Minden ember, aki ekéjére teszi kezét, és hátratekint, nem alkalmas Elohim Királyságára.”

Szójegyzék: Ábá (אָבָא- 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Édesapa • Ádám (אָדָם- 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádoneynu (אֲדֹנֵינוּ- 𐤀𐤃𐤍𐤉𐤍𐤅) – Uraink • Ádoni (אֲדֹנִי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Eli’Yáhu (אֵלִיָּהוּ- 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yahuwah – Illés • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Hordosz (הוֹרְדוֹס – 𐤄𐤅𐤓𐤃𐤅𐤎) – Heródes (görög: hős) • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Kohen (כֹּהֵן- 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Kohen Gádol (כֹּהֵןגָּדוֹל- 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap – Yiszrá’El főpapja, aki a Mishkán/Templom legszentebb szolgálatát végezte • Málákhim (מַלְאָכִים- 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok/küldöttek • Máshiách (מָשִׁיחַ- 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Mosheh (מֹשֶׁה- 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Nefesh (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Örömhír (בְּשׂוֹרָה- 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Beszoráh ➣ Evangélium • Rábi (רַבִּי- 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Shálom (שָׁלוֹם- 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Teljesség/Jólét/Épség • Shlichim (שְׁלִיחִים- 𐤔𐤋𐤉𐤇𐤉𐤌) – Küldöttek/Apostolok • Shomron (שֹׁמְרוֹן- 𐤔𐤌𐤓𐤅𐤍) – Szamária; az északi királyság fővárosa • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים- 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Yá’ákov (יַעֲקֹב- 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם- 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן- 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János

[HU] Lukász 8

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Történt ezután, hogy átment a városokban és a falvakban, hirdette és hallatta Elohim Királyságát, és vele volt a tizenkettő, ²és néhány asszony, akik betegségekből és rossz szellemektől gyógyultak meg: Miryám, akit Mágdálinak neveztek, akiből hét rossz szellem ment ki, ³és Yocháná, Kuzának, Hordosz intézőjének felesége, és Shoshánáh, és sok más asszony is, akik vagyonukból szolgáltak neki.

⁴Amikor nagy sokaság gyűlt össze, akik minden városból jöttek hozzá, példázatban szólt: ⁵„A magvető kiment vetni, és vetés közben szétszórt a magból az útfél mellé, és lábbal eltaposták, és megették az Egek madarai. ⁶Némelyik a sziklára hullott, és amikor kihajtott, elszáradt, mert nem volt benne nedvesség. ⁷Némelyik a tövisek közé hullott, és felnőttek vele a tövisek is, és elnyelték. ⁸Némelyik pedig a jó földbe hullott, és felnőtt, és termés gyümölcsét hozta, száz mértékkel.” És miközben ezt mondta, felkiáltott: „Akinek fülei vannak a hallásra, hallja!”

⁹Ekkor megkérdezték tőle Tálmidimjai, mit jelent ez a példázat. ¹⁰Ő ezt mondta: „Nektek megadatott megismerni Elohim Királysága titkait, a többieknek pedig csak példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek. ¹¹Ez pedig a példázat: A mag Elohim Igéje. ¹²Akik az útfélen vannak, azok hallották, de jön a Szátán, és kiragadja az Igét szívükből, hogy ne higgyenek, és ne szabaduljanak meg. ¹³Akik a sziklán vannak, azok hallják, és örömmel fogadják az Igét, de nincs gyökerük, és csak rövid ideig hisznek, a megpróbáltatás napján pedig elpártolnak. ¹⁴Amelyik a tövisek közé hullik, azok a hallók, akik útjukon járva elnyeletnek sok gondban, gazdagságban és az emberek élvezeteiben, és nem hoznak gyümölcsöt. ¹⁵Amelyik pedig a jó földön van, azok jó szívvel és álló lélekkel hallgatják az Igét, és reménységük velük van, míg gyümölcsöt nem teremnek.”

¹⁶„Senki sem gyújt lámpást, hogy edénnyel betakarja, vagy az ágy alá tegye, hanem a Menorahra teszi, hogy mindenki, aki bejön, lássa a világosságát. ¹⁷Mert nincs rejtett, ami föl ne tárulna, és nincs titok, ami ki ne tudódna, és napvilágra ne kerülne. ¹⁸Vigyázzatok tehát, hogyan hallgattok! Mert akinek van, annak adatik még, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé.”

¹⁹Ekkor eljöttek hozzá anyja és testvérei, de nem tudtak hozzá jutni a nép sokasága miatt. ²⁰Tudtára adták neki: „Anyád és testvéreid kint állnak, és látni szeretnének.” ²¹Ő pedig így válaszolt nekik: „Anyám és testvéreim azok, akik Elohim Igéjét hallgatják, és megteszik azt.”

²²Történt egy napon, hogy hajóra szállt, ő és Tálmidimjai, és így szólt hozzájuk: „Keljünk át a tó túlsó partjára!” És elindultak a hajóval. ²³Miközben hajóztak, ő elaludt. Ekkor szélvihar támadt a tavon, és hatalmas vizek áradtak rájuk, úgyhogy a halál kapuihoz értek. ²⁴Odamentek hát, felébresztették, és így szóltak: „Ádoneinu, Ádoneinu, elveszünk!” Ő pedig felébredt, ráparancsolt a szélre és a vizek tombolására, és azok elhallgattak, és a vihar csendességgé vált. ²⁵Ekkor ezt mondta nekik: „Hol hát a ti hitetek?” Ők pedig megrettentek és csodálkoztak, és így szóltak egymáshoz: „Ki ez, hogy a szélnek és a vizeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek a hangjának?”

²⁶Azután a Gádri földjére értek, amely Gálilval átellenben fekszik. ²⁷Amikor partra szállt, szembejött vele egy ember a városból, akiben rossz szellemek voltak. Már sok napja meztelen volt, ruha nélkül, és nem házban lakott, hanem a sírboltokban. ²⁸Amikor meglátta Yeshuát, leborult eléje, és nagy hangon felkiáltott: „Mi közöm hozzád, Yeshuá, magasságos El Fia? Könyörgök, ne gyötörj engem!” ²⁹Mert megparancsolta a tisztátalan szellemnek, hogy menjen ki ebből az emberből, mivel az sokszor megragadta őt, és láncokkal kötözték meg és bilincsekkel őrizték, de ő elszaggatta kötelékeit, és a gonosz szellem erejével a pusztába űzetett. ³⁰Megkérdezte tőle Yeshuá: „Mi a neved?” Az így felelt: „Máchánáyim!” – mert sok rossz szellem költözött belé. ³¹És kérlelték őt, hogy ne parancsolja őket a Tehomba alámenni. ³²Volt ott a hegyen egy nagy disznónyáj, amely legelészett; és kérlelték őt, engedje meg, hogy azokba menjenek. Ő pedig megengedte nekik. ³³Kijöttek hát a rossz szellemek az emberből, és bementek a disznókba, és a nyáj a meredekről a tóba rohant, és belefulladt. ³⁴A pásztorok pedig, látva, ami történt, elfutottak, és hírül vitték a dolgot a városba és a mezőre. ³⁵Kimentek hát a hely lakói, hogy lássák, mi történt, és odamentek Yeshuához, és ott találták az embert, akiből kimentek a rossz szellemek, amint felöltözve és ép elmével ül Yeshuá lábainál, és megrettentek. ³⁶Akik a saját szemeikkel látták a dolgot, elbeszélték nekik, hogyan gyógyult meg a megszállott. ³⁷Ekkor a Gádri földjének és környékének egész népe kérte őt, hogy távozzon tőlük, mert nagy félelem fogta el őket. Ő pedig hajóra szállt, és visszatért útjára. ³⁸Az az ember pedig, akiből kimentek a rossz szellemek, kérlelte, hogy mellette maradhasson. De Yeshuá elküldte, ezt mondva: ³⁹„Térj vissza házadba, és beszéld el a nagy dolgokat, amelyeket Elohim tett veled.” Ő pedig elment, és hirdette az egész városban, mit tett vele Yeshuá.

⁴⁰Amikor Yeshuá visszatért, kiment a nép, hogy fogadja arcait, mert mindnyájan várták őt. ⁴¹És íme, jött egy Yá’ir nevű ember, aki a Beit-Kneszet elöljárója volt; és leborult Yeshuá lábaihoz, és kérlelte, hogy jöjjön el a házába, ⁴²mert egyetlen leánya, mintegy tizenkét éves, halálán volt. És történt, amikor ment, szorongatta őt a nép sokasága.

⁴³És egy asszony, aki vérfolyásos volt, akinek folyásának napjai tizenkét éve tartottak, és minden vagyonát az orvosokra költötte, de ember keze nem érte el, hogy gyógyulást hozzon neki, ⁴⁴ez az asszony hátulról közelített hozzá, és megérintette ruhája szárnyát, és vérének folyása egy pillanat alatt elállt. ⁴⁵Yeshuá ekkor megkérdezte: „Ki érintett meg engem?” Amikor mindnyájan tagadták, Kefá és akik vele voltak, így feleltek: „Ádoni, a nép sokasága szorít és szorongat téged minden oldalról, és te azt mondod: ki érintett meg engem?” ⁴⁶De Yeshuá ezt mondta: „Valaki megérintett engem, mert tudtam lelkemben, hogy erő áradt ki belőlem.” ⁴⁷Amikor az asszony látta, hogy nem rejtőzhet el szemei elől, remegve jött, eléje borult, és elmondta az egész nép előtt, miért érintette meg őt, és hogyan gyógyult meg hirtelen, egy szempillantás alatt. ⁴⁸Yeshuá pedig ezt mondta neki: „Légy erős, leányom! Hited megszabadított téged. Menj el békességgel!”

⁴⁹Még beszélt, amikor jött valaki a Beit-Kneszeti elöljáró embereitől, és ezt mondta: „Leányod meghalt, ne fáraszd tovább a Rábit!” ⁵⁰Amikor Yeshuá ezt meghallotta, így szólt hozzá: „Ne félj, csak higgy, és lesz neki szabadulása.” ⁵¹Amikor bement a házba, senkit sem engedett bemenni vele, csak Kefát, Yochanánt és Yá’ákovot, meg a kislány apját és anyját. ⁵²Mindnyájan sírtak és gyászolták őt, de ő ezt mondta: „Ne sírjatok, mert nem halt meg, csak alszik!” ⁵³Erre kinevették, mert tudták, hogy meghalt. ⁵⁴Ő azonban mindnyájukat kiküldte a házból, megfogta a kezét, és szólította: „Kelj fel, leányom!” ⁵⁵Ekkor visszatért hozzá a léleke, és azonnal felkelt, ő pedig megparancsolta, hogy adjanak neki enni. ⁵⁶Szülei pedig nagyon elcsodálkoztak, de ő megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el, ami történt.

Szójegyzék: Ádoneinu (אֲדֹנֵינוּ- 𐤀𐤃𐤍𐤉𐤍𐤅) – Ádonáj/Mesterünk • Ádoni (אֲדֹנִי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Beit-Kneszet (בֵּיתכְּנֶסֶת- 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • El (אֵל- 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gádri (גַּדְרִי- 𐤂𐤃𐤓𐤉) – Gadárából való/Gadara népe • Gálil (גָּלִיל- 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Hordosz (הוֹרְדוֹס – 𐤄𐤅𐤓𐤃𐤅𐤎) – Heródes (görög: hős) • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh • Máchánáyim (מַחֲנַיִם- 𐤌𐤇𐤍𐤉𐤌) – Két tábor – város Gád területén • Miryám (מִרְיָם- 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Shoshánáh (שׁוֹשַׁנָּה- 𐤔𐤅𐤔𐤍𐤄) – liliom/rózsa • Szátán (שָׂטָן- 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Tehom (תְּהוֹם- 𐤕𐤄𐤅𐤌) – Mélység/Ősvíz • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yá’ákov (יַעֲקֹב- 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yochanán (יוֹחָנָן- 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes/János

[HU] Lukász 7

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Amikor befejezte minden beszédét a nép füle hallatára, bement Kfár-Náchumba. ²És ott egy századosnak volt egy szolgája, aki halálosan megbetegedett, s aki nagyon kedves volt a szemei előtt. ³Amint hallotta Yeshuá hírét, elküldte hozzá a Yáhudim vénei közül, hogy kérjék: jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját. ⁴Azok pedig odamentek Yeshuához, és így esdekeltek hozzá: „Méltó arra, hogy teljesítsd a kérését, ⁵mert szereti népünket, és ő építette nekünk a Beit-Kneszetet.” ⁶Elment hát velük Yeshuá. És amikor már közel ért a házhoz, és nem volt nagy a távolság közöttük, elküldte hozzá a százados a barátait, mondva: „Ádoni, ne fáraszd magadat, mert csekélyebb vagyok annál, hogy tetőm árnyéka alá jöjj. ⁷Ezért nem is tartottam méltónak magamat arra, hogy színed elé menjek, csak adj parancsot, és meggyógyul a szolgám. ⁸Mert én is hatalom keze alatt álló ember vagyok, és vannak kezem alatt hadi emberek; ha azt mondom egyiküknek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj, jön; és a szolgámnak: Tedd meg ezt, megteszi.” ⁹Meghallotta Yeshuá a szavait, elcsodálkozott, hátrafordult és így szólt az őt követő néphez: „Íme, mondom nektek, ekkora hitet Yiszrá’Elben sem találtam!” ¹⁰És visszatértek a küldöttek a házba, és úgy találták, hogy meggyógyult a beteg szolga.

¹¹És lőn másnap, hogy elment egy városba, melynek neve Nain, és Tálmidimjai mentek vele, és nagy néptömeg. ¹²És amint közeledett a város kapujához, íme, emberek hoztak ki onnan egy halottat, anyjának egyetlen fiát, ő pedig özvegyasszony volt, és sokan voltak a városból ővele. ¹³És meglátta őt a HaÁdon, és könyörületei megindultak iránta, és így szólt hozzá: „Ne sírj!” ¹⁴És odalépett, és megérintette a hordágyat, a vivői pedig megálltak, és így szólt: „Íme, én szólok hozzád, kelj fel, ifjú!” ¹⁵És felserkent a halott, felült és beszélni kezdett, ő pedig odaadta őt az anyjának. ¹⁶És félelem fogta el mindnyájukat, és dicsőítették Elohimot, és ezt mondták: „Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Elohim az ő népét.” ¹⁷És elterjedt e dolog híre róla egész Yáhu’Dáhban és az egész környéken.

¹⁸És Yochánánnak hírül vitték Tálmidimjai mindezeket. ¹⁹És magához hívott Yochánán kettőt a Tálmidimjai közül, és elküldte őket Yeshuához, mondva: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” ²⁰És odamentek hozzá a férfiak, és ezt mondták: „Bemerítő Yochánán küldött minket hozzád, mondva: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” ²¹És abban az órában sokaknak gyógyulást fakasztott betegségekből, csapásokból és gonosz szellemekből, és sok vaknak visszaadta szemeik világát. ²²És felelt Yeshuá, és ezt mondta nekik: „Menjetek el, és vigyétek hírül Yochánánnak, amit láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak, süketek hallanak, halottak támadnak fel, és a szegényeknek Yeshuáh hirdettetik, ²³és boldog az az ember, aki meg nem botlik énbennem.”

²⁴És lőn, amikor elmentek Yochánán követei, beszélni kezdett a néptömeghez Yochánán felől: „Mit mentetek ki a pusztába látni? Szélingatta nádszálat? ²⁵Hát mit mentetek ki látni? Pompás ruhába öltözött embert? Íme, akik pompás öltözetben élnek és gyönyörűségekben gyönyörködnek, azok a királyok udvaraiban vannak. ²⁶Hát mit mentetek ki látni? Prófétát? Íme, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat. ²⁷Mert ő az, akiről meg van írva: Íme, elküldöm követemet színed előtt, és elkészíti utadat előtted. ²⁸Mondom nektek: asszonytól születettek között nem támadt nagyobb Yochánánnál, de a legkisebb Elohim Királyságában nagyobb lesz nála.” ²⁹És az egész nép és a vámszedők is, amikor ezt hallották, igazat adtak Elohimnak, bemerítkezvén a Yochánán bemerítésével, ³⁰de a Perushim és a Toráh bölcsei megvetették Elohim tanácsát, és nem merítkeztek be az ő bemerítésével. ³¹„Kihez hasonlítsam tehát e nemzedék fiait, és kihez hasonlók? ³²Hasonlók a gyermekekhez, akik a piactereken ülnek, és egymásnak kiáltják: Énekeltünk nektek, és nem táncoltatok, siratót zengtünk, és nem sirattatok. ³³Mert eljött bemerítő Yochánán, aki nem eszik kenyeret és nem iszik bort, és azt mondjátok: shed – démon van benne. ³⁴És eljött a Ben HáÁdám, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme, falánk és részeges ember, a vámszedők és a bűnösök barátja. ³⁵De a bölcsesség igazolódott minden fiának cselekedeteiben.”

³⁶És egy a Perushim közül hívta őt, hogy menjen el, és kenyeret egyék vele. És bement a Párush házába, és asztalhoz telepedett. ³⁷És íme, egy bűnös asszony a városban, amikor megtudta, hogy asztalnál ül a Párush házában, fogott egy palack mirhás olajat, ³⁸és odament, és megállt mögötte a lábainál sírva, és könnyeit kezdte ontani a lábaira, és letörölte a könnyeket azokról haja fürtjeivel, és csókolgatta a lábait, és megkente azokat az olajjal. ³⁹És a Párush, aki meghívta őt enni, látta ezt, és így szólt a szívében: „Ha ez próféta volna, tudná, ki ez, és milyen ez az asszony, aki hozzáér, hogy a bűn asszonya.” ⁴⁰És felelt Yeshuá, és így szólt hozzá: „Shim’on, szavam van hozzád.” Ő pedig így szólt: „Szólj, Rábi!” ⁴¹És ezt mondta: „Egy kölcsönadónak volt két adósa: az egyiknek adóssága ötszáz ezüst, a másiknak adóssága ötven. ⁴²És mivel kezük nem érte el, hogy megfizessenek neki, elengedte mindkettőjüknek a tartozást. Melyikük szereti hát őt jobban közülük?” ⁴³És felelt Shim’on, és így szólt: „Ez az, gondolatom szerint, akinek többet engedett el.” Ő pedig így szólt hozzá: „Helyesen ítéltél.” ⁴⁴És az asszony felé fordult, és így szólt Shim’onhoz: „Látod-e ezt az asszonyt? Íme, bejöttem a házadba, vizeket nem adtál a lábaimra, ő pedig könnyeivel öntözte lábaimat, és letörölte a könnyeket azokról a haja fürtjeivel. ⁴⁵Szád csókjaival te nem csókoltál meg engem, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni lábaimat. ⁴⁶Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig megkente lábaimat mirhás olajjal. ⁴⁷Ezért mondom neked: megbocsáttattak az ő bűnei, a sokak, mert sokat szeretett; de akinek igen kevés bocsáttatik meg, az igen keveset szeret.” ⁴⁸És így szólt hozzá: „Megbocsáttattak a te bűneid.” ⁴⁹És akik vele ültek az asztalnál, kezdtek tűnődni szívükben: „Kicsoda ez, hogy a vétkeket is megbocsátja?” ⁵⁰Ő pedig így szólt az asszonyhoz: „Hited megszabadított téged, menj el békességgel!”

Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádonáj (אֲדֹנָי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Ádoni (אֲדֹנִי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Beit-Kneszet (בֵּיתכְּנֶסֶת- 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HaÁdám (בֶּן- הָאָדָם- 𐤁𐤍𐤄𐤀𐤃𐤌) – Ember Fia • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Keszef (כֶּסֶף- 𐤊𐤎𐤐) – Ezüst/Pénz • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Párush (פָּרוּשׁ- 𐤐𐤓𐤅𐤔) – Elkülönült/Farizeus • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Shim’on (שִׁמְעוֹן- 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Toráh (תּוֹרָה- 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Tanítás/Útmutatás • Tzedek (צֶדֶק- 𐤑𐤃𐤒) – Igazság/Igazságosság • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה- 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yeshuáh (יְשׁוּעָה- 𐤉𐤔𐤅𐤏𐤄) – Szabadítás/Szabadulás/Megváltás • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל- 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yochánán (יוֹחָנָן- 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János

[HU] Lukász 6

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Történt egy Shábátnapon, az omer felmutatása után, hogy gabonaföldön ment át, és Tálmidimjai kalászokat tépdestek, kezeik között morzsolták, és ették. ²Némely Perushim férfiak ezt mondták: „Miért teszitek azt, amit Shábáton nem szabad tenni?” ³Yeshuá így felelt nekik, és mondá: „Hát nem olvastátok, amit Dávid tett, amikor megéhezett, ő és azok, akik vele voltak? ⁴Amikor bement Elohim házába, vette a Jelenlét Kenyereket, megette, és adott azoknak is, akik vele voltak; pedig nem a Toráh szerint való volt nekik megenni, csakis a Kohánim számára egyedül.” ⁵És mondá nekik továbbá: „Mert az Ben HaÁdám ura a Shábátnak.”

⁶Történt egy másik Shábátnapon, hogy bement, és tanított a Beit-Kneszetben, és ott volt egy ember, akinek a jobb keze sorvadt volt. ⁷A Szofrim és a Perushim pedig lestek rá, hogy lássák, gyógyít-e Shábáton, hogy így vádaskodási alapot találjanak ellene. ⁸Ő pedig látta gondolataikat, és mondá a sorvadt kezű embernek: „Kelj fel, és állj a gyülekezés közepébe!” Az felkelt, és odaállt. ⁹És mondá nekik Yeshuá: „Kérdeznék tőletek egy kérdést: vajon a Toráh szerint való-e Shábáton jót tenni vagy rosszat tenni, életet megmenteni vagy elpusztítani?” ¹⁰És körültekintett rajtuk köröskörül, és mondá neki: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az úgy tett, és keze visszatért épségébe, mint a másik. ¹¹Azok pedig megteltek nagy haraggal, és mondák egyik a másikának, hogy mit tegyenek Yeshuával.

¹²Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és Elohimhoz imádkozva töltötte az egész éjszakát. ¹³És a reggel fényekor odahívta Tálmidimjait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket küldötteknek (apostoloknak) nevezett: ¹⁴Shim’ont, akit Kefá névvel nevezett el, és Andreászt, a testvérét, Yá’ákovot és Yochánánt, Filiposzt és Bár-Tálmájt, ¹⁵Mátit’Yáhut és T’omát, Yá’ákovot, Chálfáj fiát és Shim’ont, akit HaKanai-nak (Zélótának) neveztek, ¹⁶Yáhu’Dáht, Yá’ákov fiát, és Yáhu’Dáh Ish-K’riyott, aki kezébe adta őt.

¹⁷És lement velük, és megállt a síkságon, Tálmidimjainak nagy sokasága és nagy néptömeg közepette egész Yáhu’Dáhból, Yerusháláyimből, valamint Tzor és Tzidon partvidékéről, akik eljöttek, hogy hallgassák beszédeit, és gyógyulást találjanak betegségükre. ¹⁸És ezek, akik eljöttek, akikből eltávolította a tisztátalanság szellemeit, amelyek rettegtették őket. ¹⁹És az egész sokaság, mindnyájan igyekeztek megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, hogy gyógyulást vigyen fel mindnyájukra.

²⁰És ő felemelte szemeit Tálmidimjaira, és mondá: „Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek Elohim Királysága. ²¹Boldogok vagytok, akik éheztek e napon, mert jóllakásig fogtok jóllakni. Boldogok vagytok, akik sírtok e napon, mert nevetéssel fogtok nevetni. ²²Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, vagy gyaláznak titeket, és neveteket rossz hírbe hozzák, az Ben HaÁdámért. ²³Örüljetek és ujjongjatok azon a napon, mert nagy a ti jutalmatok az egekben, mert ugyanígy tették atyáik a prófétákkal hajdan. ²⁴De jaj nektek, gazdagok, mert elértétek vigasztalástokat! ²⁵Jaj nektek, akik jóllaktatok e napon, mert azután éhezni fogtok! Jaj nektek, akik kacagtok e napon, mert gyásznak és sírásnak vagytok kijelölve! ²⁶Jaj nektek, akiket magasztal minden ember szája, mert ugyanígy tették atyáik a hamis prófétákkal is!”

²⁷„De nektek, akik hallgattok a hangomra, nektek mondom én: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel; ²⁸áldjátok átkozóitokat, és imádkozzatok üldözőitekért. ²⁹Aki megüt téged az egyik arcodon, fordítsd oda neki a másikat is, és aki elveszi rólad felsőruhádat, attól ne tagadd meg alsóruhádat sem. ³⁰Adj mindenkinek, aki kér tőled, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza. ³¹És amint szeretnétek, hogy az emberek cselekedjenek veletek, úgy cselekedjetek velük ti is.”

³²„Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, micsoda érdem az nektek? Hiszen a bűnösök is szeretik az ő szeretőiket. ³³És ha jót tesztek azokkal, akik jót tesznek veletek, micsoda érdem az nektek? Hiszen ugyanígy tesznek a bűnösök is. ³⁴És ha kölcsönt adtok azoknak az embereknek, akiktől remélitek, hogy megfizetnek nektek, micsoda érdem az nektek? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy viszonzásuk visszatérüljön hozzájuk. ³⁵Hanem szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót velük ingyen, és ne várjatok viszonzást: akkor nagy lesz a ti jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jó a gonoszokhoz és azokhoz, akik a jót nem ismerik. ³⁶Legyetek irgalmasok, mert a ti Ábátok irgalmas.”

³⁷„Ne ítéljetek meg másokat, és nem ítéltettek meg előttük. Ne kárhoztassátok őket, és nem kárhoztatnak titeket. Igazoljátok őket, és igazolni fognak titeket. ³⁸Adjatok, és adatik nektek: teljes mértékkel, minden partján túlcsorduló mértékkel térítik vissza öletekbe; amit alánnyomtak, és amit megráztak. Mert amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek nektek.”

³⁹És felemelte példázatát, és mondá: „Vajon vezetheti-e a vak a vakot? Nem esnek-e mind a ketten verembe? ⁴⁰A tanítvány nem nagyobb mesterénél; de ha teljessé válik, olyan lesz, mint a mestere. ⁴¹Miért nézed a szálkákat, amelyek testvéred szemében vannak, a saját szemedben lévő gerendára pedig nem teszed a szívedet? ⁴²És hogyan mondhatod testvérednek: hagyd csak, testvérem, hadd távolítsam el a szálkákat a szemedből, miközben a saját szemedben lévő gerendára nem teszed a szívedet, te magad? Képmutató, távolítsd el előbb a gerendát a saját szemedből, és azután fogsz látni ahhoz, hogy eltávolítsd a szálkákat testvéred szeméből.”

⁴³„Nincs jó fa, amely romlott gyümölcsöt teremne, és nincs romlott fa, amely jó gyümölcsöt teremne. ⁴⁴Mert minden egyes fa a maga gyümölcséről ismerszik meg. Tüskebokorról nem szednek fügét, és tövisbokorról nem szednek szőlőt. ⁴⁵A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember szíve gonosz kincséből hozza elő a gonoszt. Mert a szív teltségéből buzog ki minden száj. ⁴⁶És miért szólítotok engem így: Uram, Uram, és nem teszitek azt, amit én parancsolok nektek?”

⁴⁷„Mindenki, aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és megteszi azokat: megmondom nektek, kihez hasonló. ⁴⁸Vajon nem hasonló-e ahhoz az emberhez, aki házat épít, aki mélyre ásott, és kősziklára vetette alapját: és amikor sodró eső jött, és patak tört a házra, nem tudta megmozdítani azt, mert kősziklán volt az alapja. ⁴⁹De aki hallja beszédeimet, és nem teszi meg azokat, az hasonló ahhoz az emberhez, aki a porra építi a házát alap nélkül: és amikor rátört az áradat, leomlott a ház hirtelen, és nagy lett az ő összeomlása.”

Szójegyzék: Ábá (אָבָא- 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Édesapa • Ádonáj (אֲדֹנָי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Andreász (אַנְדְּרֵאָס- 𐤀𐤍𐤃𐤓𐤀𐤎) – férfias (görög • Bár-Tálmáj (בַּר־תַּלְמַי— 𐤁𐤓𐤕𐤋𐤌𐤉- 𐤁𐤓𐤕𐤋𐤌𐤉) – Talmáj fia (arámi • Beit-Kneszet (בֵּיתכְּנֶסֶת- 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Dávid (דָּוִד- 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Filiposz (פִילִיפּוֹס- 𐤐𐤉𐤋𐤉𐤐𐤅𐤎) – Fülöp/lóbarát • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Kohen (כֹּהֵן- 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Mátit’Yáhu (מַתִּתְיָהוּ- 𐤌𐤕𐤕𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah ajándéka • omer (עֹמֶר- 𐤏𐤌𐤓) – Kéve/Mérőedény – űrmérték • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Petros (פֶּטְרוֹס- 𐤐𐤈𐤓𐤅𐤎) – kő/szikla (görög) – Péter • Shábát (שַׁבָּת- 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja – a hetedik nap • Shim’on (שִׁמְעוֹן- 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים- 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • T’omá (תּוֹמָא— 𐤕𐤅𐤌𐤀- ) – iker (arámi) • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Toráh (תּוֹרָה- 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás/Útmutatás – Yahuwah parancsainak és tanításainak gyűjteménye • Tzidon (צִידוֹן- 𐤑𐤉𐤃𐤅𐤍) – Halászat/Vadászat – Szidon főníciai kikötőváros a mai Libanon területén • Tzor (צֹר- 𐤑𐤓) – föníciai kikötőváros – pogány főníciai főváros (Tyrosz • Yá’ákov (יַעֲקֹב- 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה- 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם- 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן- 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János

[HU] Lukász 5

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹És történt, amikor a Gineszár tenger partján állt, a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassák Elohim igéjét. ²És meglátott két hajót a tenger partján állni; a halászok pedig kiszálltak belőlük, és mosták a hálóikat. ³És beszállt az egyik hajóba, amely Shim’oné volt, és megkérte őt, hogy vigye őt egy kissé el a szárazföldtől, azután leült, és tanította a hajóból a sokaságot. ⁴És amikor befejezte a tanítást, ezt mondta Shim’onnak: „Evezz a mélység színe felé, és vessétek ki hálóitokat fogásra oda!” ⁵És felelt Shim’on, és ezt mondta neki: „Ádoni, egész éjszaka fáradoztunk, és nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálókat.” ⁶És amikor ezt megtették, igen sok halat fogtak, úgyhogy szakadoztak a hálóik; ⁷és jelt adtak társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. És azok jöttek, és megtöltötték mind a két hajót, úgyhogy süllyedezni kezdtek. ⁸És meglátta Shim’on Kefá, és leborult Yeshuá lábai elé, és ezt mondta: „Menj el tőlem, mert vétkes ember vagyok, Ádoni!” ⁹Mert remegés fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak, a halfogás miatt, amelyet fogtak; ¹⁰és ugyanígy megrémült Yá’ákov és Yochánán is, Zavdi fiai, akik Shim’on társai voltak. És ezt mondta Yeshuá Shim’onnak: „Ne félj, mert mostantól fogva embereket fogsz!” ¹¹És elvitték a hajókat a szárazföldre, és otthagytak mindent, és követték őt.

¹²És történt, amikor az egyik városban járt, íme, egy ember jött elébe, akinek a teste tele volt leprával, és amikor meglátta Yeshuát, arcaira borult, és könyörgött hozzá, mondván: „Ádoni, ha akarod, megtisztíthatsz engem.” ¹³És kinyújtotta a kezét, és megérintette őt, és ezt mondta: „Akarom, tisztulj meg!” És a lepra eltávozott tőle abban a pillanatban. ¹⁴És megparancsolta neki, hogy senkinek ne mondja el, hanem: „Menj, és mutasd meg magadat a Kohen szemei előtt, és vidd oda az áldozatot megtisztulásodért, ahogyan Mosheh megparancsolta, bizonyságul nekik.” ¹⁵De a híre egyre csak terjedt és növekedett, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassa az ő szavát, és gyógyírt találjon betegségeikre. ¹⁶De ő félrevonult, átment a pusztába, hogy imádkozzék.

¹⁷És történt az egyik napon, amikor a népet tanította, hogy ott ültek előtte a Perushim és a Tóra tanítói, akik eljöttek Gálil minden falujából, Yáhu’Dáhból és Yerusháláyimből, és Yahuwah ereje megnyilvánult benne, hogy meggyógyítsa őket. ¹⁸És íme, férfiak, akik egy csontjaiban megtört embert hoztak az ágyon, és igyekeztek bevinni őt eléje, a házba. ¹⁹És nem találtak módot, hogyan vigyék be őt a sokaság miatt, és felmentek a háztetőre, és leeresztették őt ágyastól a nyíláson át a mennyezeten keresztül a ház belsejébe, Yeshuá elé. ²⁰És amikor látta hitüket, ezt mondta: „Ben Ádám ➣ Ember fia, megbocsáttattak neked a te vétkeid.” ²¹És a Szofrim és a Perushim tanakodni kezdtek szívükben, mondván: „Kicsoda ez, aki káromlásokat szól? Ki bocsáthat meg vétkeket Elohimon kívül, egyedül?” ²²És látta Yeshuá gondolkodásukat, és felelt, és ezt mondta nekik: „Miért tanakodtok szívetekben? ²³Mert mi könnyebb: ezt mondani: Megbocsáttattak neked a te vétkeid, – vagy ezt mondani: Kelj fel és járj? ²⁴De azért, hogy megtudjátok, hogy van felhatalmazása Ben HáÁdámnak a földön vétkeket megbocsátani,” – akkor ezt mondta a csontjaiban megtörtnek: „Neked mondom, kelj fel, vedd ágyadat, és menj el a te házadba!” ²⁵És sietve felkelt előttük, és felvette a fekhelyét, és elment a házába, dicsőséget adva Elohimnak. ²⁶És rettegés fogta el mindnyájukat, és dicsőséget adtak Elohimnak, és szívük megtelt félelemmel, és ezt mondták: „Csodálatos dolgokat láttunk ma!”

²⁷És lőn e dolgok után: kiment, és meglátott egy vámszedőt, aki a vámházban ült, akinek a neve Levi, és ezt mondta neki: „Kövess engem!” ²⁸És otthagyott mindent, és felkelt, és követte őt. ²⁹És Levi nagy lakomát készített neki a házában, és sok vámszedő más emberekkel együtt ült velük az asztalnál. ³⁰És zúgolódtak a Perushim és a közöttük lévő Szofrim a Tálmidimjai ellen, mondván: „Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a vétkesekkel?” ³¹És felelt Yeshuá, és ezt mondta nekik: „Az erőseknek nincs dolguk az orvossal, hanem a betegeknek. ³²Nem azért jöttem, hogy igazakat hívjak, hanem vétkeseket megtérésre.”

³³És ezt mondták neki: „Miért böjtölnek gyakran Yochánán Tálmidimjai és imádkoznak sokat, és ugyanígy a Perushim Tálmidimjai is, a tieid pedig esznek és isznak?” ³⁴És ezt mondta nekik Yeshuá: „Hogyan kényszeríthetnétek a menyegző fiait böjtölni, amíg velük van a vőlegény? ³⁵Íme, jönnek napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak azokban a napokban.” ³⁶És felemelt nekik egy mashalt is, mondván: „Senki sem szakít foltot új ruhából, hogy régi ruhára varrja, mert úgy az új ruha is elszakadna, és a folt is, amely az új ruhából való, nem illene a régi ruhához. ³⁷És mustot sem tölt senki régi tömlőkbe, nehogy a must szétrepessze a tömlőket, és kiömöljék a bor, és a tömlők is tönkremenjenek. ³⁸Hanem a mustot új tömlőkbe töltik, és mindkettő együtt megmarad. ³⁹És senki sem, aki óbort iszik, kívánkozik azonnal a mustra, mert ezt mondja: nemde az óbor jobb annál?”

Szójegyzék: Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Ben Ádám (בֶּן אָדָם – 𐤁𐤍 𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל – 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Gineszár (גִּנֵּיסַר – 𐤂𐤍𐤉𐤎𐤓) – Genezáret – tó és part Gálil-ban • Kefá (כֵּיפָא – 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Levi (לֵוִי – 𐤋𐤅𐤉) – csatlakozó – Yá’ákov fia, a papi/szolgáló törzs • Mashal (מָשָׁל – 𐤌𐤔𐤋) – példázat/hasonlat • Mosheh (מֹשֶׁה – 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Petrosz (פֶּטְרֹוס – 𐤐𐤈𐤓𐤅𐤎) – szikla (görög) – Péter • Shim’on (שִׁמְעוֹן – 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János • Zavdi (זַבְדִּי – 𐤆𐤁𐤃𐤉) – Yahuwah ajándéka – Yá’ákov és Yochánán apja