[HU] Iyov 33

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹De most halld meg, Iyov, szavaimat, és minden beszédemre figyelj!
²Íme, most kinyitottam a számat, beszélt nyelvem az ínyemben.
³Szívem egyenessége a beszédem, és ajkaim tudását tisztán szólják.
⁴El szelleme alkotott engem, és Sháddáj lehelete éltet.
⁵Ha tudsz, felelj nekem, sorakozz fel előttem, állj ki!
⁶Íme, én olyan vagyok, mint te, El előtt: agyagból szakítottak engem is.
⁷Íme, rettegésem nem rémít meg téged, és kezem nem nehezedik rád.

⁸Bizony, azt mondtad füleim hallatára, és a szavak hangját hallottam:
⁹Tiszta vagyok, vétek nélkül, mocsoktalan vagyok, és nincs bűnöm.
¹⁰Íme, ürügyeket talál ellenem, ellenségének tart engem,
¹¹kalodába teszi lábaimat, őrzi minden ösvényemet.
¹²Íme, ebben nincs igazad, felelem neked, mert Eloah nagyobb a halandónál.
¹³Miért pereltél ellene, hogy egyetlen szavára sem felel?

¹⁴Mert egyféleképpen szól El, és kétféleképpen, de nem törődnek vele.
¹⁵Álomban, éjszakai látomásban, amikor mély álom száll az emberekre,
szendergésben a fekvőhelyen, ¹⁶akkor megnyitja az emberek fülét, és intelmükre pecsétet tesz,
¹⁷hogy eltérítse az embert a tettétől, és a kevélységet a férfitól elfedje.

¹⁸Visszatartja Nefeshét a sírgödörtől, és életét, hogy a hajítódárda által át ne keljen.
¹⁹Megfeddetik fájdalommal a fekvőhelyén, és csontjainak háborgása szüntelen.
²⁰Megutáltatja vele élete a kenyeret, és Nefeshével a kívánatos eledelt.
²¹Húsa elenyészik, hogy nem látható, és csontjai, amelyek nem látszottak, kiállnak.
²²Közeledik a sírgödörhöz Nefeshe, és élete a halálthozókhoz.

²³Ha van mellette egy Málákh, közbenjáró, egy az ezer közül, hogy megmondja az embernek az ő egyenességét,
²⁴akkor megkönyörül rajta, és ezt mondja: Mentsd meg, hogy ne szálljon le a sírgödörbe, találtam váltságot!
²⁵Húsa üdébb lesz, mint ifjúkorában, visszatér fiatalsága napjaihoz.

²⁶Könyörög Eloahhoz, és ő kedvét leli benne, ujjongással nézi arcait, és visszaadja a halandónak az ő igazságát.
²⁷Énekel az emberek előtt, és ezt mondja: Vétkeztem, és az egyenest elgörbítettem, de nem fizettek meg nekem szerinte.
²⁸Megváltotta Nefeshét, hogy ne keljen át a sírgödrön, és élete a világosságban lát.

²⁹Íme, mindezeket megcselekszi El kétszer, háromszor a férfival,
³⁰hogy visszahozza Nefeshét a sírgödörből, hogy ragyogjon az élők világosságában.
³¹Figyelj, Iyov, hallgass rám! Hallgass el, és majd én beszélek!
³²Ha vannak szavak, felelj nekem, beszélj, mert szeretnék neked igazat adni.
³³Ha pedig nincsenek, te hallgass rám! Hallgass el, és bölcsességre tanítlak.

Szójegyzék: El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Eloah (אֱלוֹהַּ – 𐤀𐤋𐤅𐤄) – Teremtő/Hatalmasság • Iyov (אִיּוֹב – 𐤀𐤉𐤅𐤁) – Jób • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – Követ/Hírnök/angyal • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Sháddáj (שַׁדַּי – 𐤔𐤃𐤉) – Mindenható

[HU] Iyov 32

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Ekkor abbahagyta ez a három férfi, hogy válaszoljon Iyovnak, mert ő igaz volt a saját szemeiben.
²Akkor fellángolt a haragja a Buzból való Elihunak, Bárákh’El fiának, Rám nemzetségéből.
Iyov ellen lángolt fel a haragja, amiért igaznak tartotta lelkét Elohimmal szemben.
³És három barátja ellen is fellángolt a haragja, mivel nem találtak választ,
mégis bűnösnek nyilvánították Iyovot.
⁴Elihu pedig várt Iyovra a szavakkal, mert azok napokban idősebbek voltak nála.
⁵De látta Elihu, hogy nincs válasz a három férfi szájában, és fellángolt a haragja.

⁶Megszólalt a Buzból való Elihu, Bárákh’El fia, és ezt mondta:
Fiatal vagyok én napokban, ti pedig öregek,
ezért visszahúzódtam, és féltem közölni veletek a tudásomat.
⁷Azt mondtam: a napok beszéljenek,
és az évek sokasága ismertesse meg a bölcsességet.
⁸Bizony, a szellem az a halandóban, és Sháddáj lehelete teszi értőkké őket.
⁹Nem a sokak a bölcsek, és nem az öregek értik az ítéletet.
¹⁰Ezért azt mondom: hallgass rám, hadd közöljem tudásomat én is!

¹¹Íme, vártam a szavaitokra, füleltem értelmeitekre,
amíg a szavakat kutattátok. ¹²Rátok figyeltem,
de íme, nincs, aki Iyovot megcáfolná, aki közületek felelne mondásaira.
¹³Nehogy azt mondjátok: bölcsességet találtunk; El sodorja el őt, nem ember.
¹⁴Nem ellenem sorakoztatott fel szavakat, és nem a ti mondásaitokkal felelek neki.
¹⁵Megrettentek, nem feleltek többé,
elszöktek tőlük a szavak.
¹⁶És én vártam, mivel nem beszéltek,
mert megálltak, nem feleltek többé.

¹⁷Felelek hát én is a magam részéről, közlöm tudásomat én is.
¹⁸Mert tele vagyok szavakkal, szorongat engem bensőm szelleme.
¹⁹Íme, a bensőm olyan, mint a bor, amelynek nincs nyílása,
mint az új tömlők, szét fog hasadni.
²⁰Hadd beszéljek, hogy könnyítsek magamon,
megnyitom ajkaimat és felelek.
²¹Ne legyek személyválogató senki férfival szemben,
és ne hízelegjek egyetlen embernek sem.
²²Mert nem értek a hízelgéshez,
különben hamar elragadna engem az alkotóm.

Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Bárákh’El (בַּרַכְאֵל – 𐤁𐤓𐤊𐤀𐤋) – Elohim megáldotta – Elihu apja; az álef (א) aposztrófként jelölve • Buz (בּוּז – 𐤁𐤅𐤆) – Megvetés • El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Elihu (אֱלִיהוּ – 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Ő az én Elohim-om • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Sháddáj (שַׁדַּי – 𐤔𐤃𐤉) – Mindenható

[HU] Iyov 31

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Szövetséget vágtam szemeimmel, hogyan is tekintenék hát szűzre?
²És mi az osztályrész Eloahtól onnan fentről,
és az örökség Sháddájtól a magasságokból?
³Hát nem veszedelem vár a gonoszra, és balsors a vétket cselekvőkre?
⁴Hát nem ő látja útjaimat, és számolja minden lépésemet?
⁵Ha hamissággal jártam, és csalárdságra sietett lábam,
⁶mérjen meg engem igazság mérlegén, és tudja meg Eloah feddhetetlenségemet!
⁷Ha lépésem letért az útról, és szemeim után ment szívem,
és kezeimhez folt tapadt,
⁸hadd vessek, és más egye meg,
és sarjaim szakíttassanak ki gyökerestül!

⁹Ha asszony miatt csábult el szívem,
és felebarátom ajtajánál leselkedtem,
¹⁰őröljön másnak feleségem, és fölébe hajoljanak mások.
¹¹Mert fajtalanság az, és bírák elé való vétek.
¹²Mert tűz az, mely az enyészet helyéig emészt,
és minden termésemet gyökerestül kiirtja.

¹³Ha megvetettem szolgám igazát és szolgálóm igazát,
amikor perük volt velem,
¹⁴mit cselekszem hát, amikor fölkel El,
és amikor számon kér, mit felelek neki?
¹⁵Hát nem az alkotott engem a méhben, aki őt is alkotta?
És nem ugyanaz formált-e bennünket az anyaméhben?

¹⁶Ha megtagadtam a nincstelenek kívánságát,
és az özvegy szemeit elsorvasztottam,
¹⁷és falatomat egymagam ettem meg,
és nem evett belőle az árva,
¹⁸— hiszen ifjúságomtól fogva apaként nevelt engem,
és anyám méhétől fogva vezetem őt —
¹⁹ha láttam veszendőt ruha nélkül,
és nincs takarója a szegénynek,
²⁰ha nem áldottak engem ágyékai,
és juhaim nyíretéből föl nem melegedett,
²¹ha kezemet az árva ellen lóbáltam,
mert láttam, hogy a kapuban van segítségem,
²²essék le vállam a lapockájáról, és karom törjön le tövéből!

²³Mert rettegés volt rám nézve El veszedelme,
és fensége miatt nem bírtam.
²⁴Ha aranyat tettem bizodalmammá,
és a színaranynak mondtam: bizalmam!
²⁵Ha örültem, hogy nagy a vagyonom,
és hogy sokat szerzett kezem,
²⁶ha láttam a világosságot, amint ragyog,
és a holdat, amint pompásan halad,
²⁷és titokban elcsábult szívem,
és kezem szájamhoz csókolt,
²⁸az is bírák elé való vétek volna,
mert megtagadtam volna Elt odafönt.

²⁹Ha örültem gyűlölőm romlásán,
és ujjongtam, amikor baj érte —
³⁰de nem engedtem szájpadlásomat vétkezni,
hogy átokkal kérjem életét —
³¹ha nem mondták sátram emberei:
ki ad olyat a húsából, ki ne lakott volna jól?
³²Kint nem hált meg a jövevény, ajtóimat kitártam az út felé.

³³Ha eltakartam, mint Ádám, vétkeimet,
keblemben rejtegetve bűnömet,
³⁴mert rettegtem a nagy sokaságtól,
és a nemzetségek megvetése rémített,
és némán maradtam, ki sem léptem az ajtón —
³⁵ki adja, hogy legyen, aki meghallgat?
Íme, a kézjegyem! Sháddáj feleljen nekem,
és írjon iratot a perlő emberem!
³⁶Bizony, vállamon hordoznám,
koszorúkként magamra kötném!
³⁷Lépéseim számát megmondanám neki,
fejedelemként közelednék hozzá.

³⁸Ha ellenem kiált a termőföldem,
és vele együtt sírnak barázdái,
³⁹ha erejét pénz nélkül ettem,
és gazdái életét kioltottam,
⁴⁰búza helyett tövis sarjadjon,
és árpa helyett bűzös gaz!

Itt végződnek Iyov beszédei.

Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádámáh (אֲדָמָה – 𐤀𐤃𐤌𐤄) – Termőföld/Talaj • El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Eloah (אֱלוֹהַּ – 𐤀𐤋𐤅𐤄) – Teremtő/Hatalmasság • Iyov (אִיּוֹב – 𐤀𐤉𐤅𐤁) – Jób • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Sháddáj (שַׁדַּי – 𐤔𐤃𐤉) – Mindenható • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye

[HU] Iyov 30

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹De most nevetnek rajtam, akik napokban fiatalabbak nálam,
akiknek apáit megvetettem,
hogy nyájam kutyái mellé helyezzem.
²Kezeik ereje is — mire nekem?
Rajtuk elveszett a teljes erő.
³Ínségtől és éhségtől magányosan,
akik a szárazságot rágják,
a minap pusztaságot és pusztaságot.
⁴Akik sós füvet tépnek a bokor mellett,
és a rekettye gyökere a kenyerük.

⁵A közből űzetnek ki,
kiáltanak rájuk, mint a tolvajra.
⁶A völgyek borzalmában kell lakniuk,
a por üregeiben és a sziklákban.
⁷A bokrok között ordítanak,
a csalán alatt összehúzódnak.
⁸Balgák fiai, sőt név nélküli emberek fiai,
kicsapdosták őket az országból.
⁹És most az ő gúnydaluk lettem,
és szóbeszédjük lettem nekik.

¹⁰Utálnak engem, távol maradnak tőlem,
és arcomtól nem tartják vissza a köpést.
¹¹Mert ő kioldotta húromat és megalázott engem,
és a zablát levetették előlem.
¹²Jobb felől kelnek fel a kölykök,
lábaimat ellökik,
és felhányják ellenem pusztulásuk útjait.
¹³Lerontják ösvényemet,
romlásomon nyernek — nincs segítőjük.

¹⁴Mint széles résen át jönnek,
a pusztulás alatt gördülnek tova.
¹⁵Rémségek fordulnak ellenem,
mint a szél, úgy üldözik méltóságomat,
és mint a felleg, elmúlt szabadulásom.
¹⁶És most kiömlik bennem Nefeshem,
megragadnak engem a nyomorúság napjai.
¹⁷Éjjel csontjaimat átfúrja rólam,
és rágóim nem nyugszanak.

¹⁸Nagy erővel elváltozik öltözetem,
mint köntösöm nyaka, úgy övez körül.
¹⁹A sárba vetett engem,
és hasonlóvá lettem a porhoz és a hamuhoz.
²⁰Hozzád kiáltok, de nem felelsz nekem,
megállok, és csak nézel engem.
²¹Kegyetlenné változol irántam,
kezed erejével támadsz rám.

²²Fölemelsz a szélre, meglovagoltatsz vele,
és szétoldasz a zúgásban.
²³Mert tudom, hogy halálba viszel,
a találkozás házába minden élőnek.
²⁴Csak nem rom ellen nyújt-e ki kezet,
ha pusztulásában nekik kiáltás van.
²⁵Vajon nem sírtam-e a nehéz napú emberért?
Nem bánkódott-e Nefeshem a szűkölködőért?

²⁶Mert jót reméltem, és rossz jött,
és világosságra vártam, és sötétség jött.
²⁷Bensőm forr, és nem hallgat,
elém jöttek a nyomorúság napjai.
²⁸Gyászolva járok, nap nélkül,
fölkelek a gyülekezésben, segítségért kiáltok.
²⁹A sakálok testvére lettem,
és a struccok társa.
³⁰Bőröm megfeketedett rajtam,
és csontom kiszáradt a hőségtől.
³¹És gyásszá lett a citerám,
és sípom a sírók hangjává.

Szójegyzék: Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet

[HU] Iyov 29

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Iyov ismét fölemelte mondását, és ezt mondta:
²Bárcsak olyan volnék, mint a hajdani hónapokban,
mint azokban a napokban, amikor Eloah őrzött engem!
³Amikor mécsese világított fejem fölött,
és világosságánál jártam a sötétben;
⁴amilyen ifjúságom napjaiban voltam,
amikor Eloah meghittsége volt sátram fölött;
⁵amikor még velem volt Sháddáj,
és körülöttem voltak ifjaim;
⁶amikor lépteimet tejszínben mostam,
és a kőszikla olajpatakokat öntött mellettem.

⁷Amikor kimentem a kapuhoz a város fölé,
a téren készítettem el ülőhelyemet,
⁸megláttak az ifjak, és elrejtőztek,
az öregek fölkeltek, és állva maradtak.
⁹A fejedelmek visszatartották szavaikat,
és tenyerüket szájukra tették.
¹⁰A vezérek hangja elrejtőzött,
és nyelvük ínyükhöz tapadt.

¹¹Mert a fül, amely hallott, boldognak mondott engem,
és a szem, amely látott, mellettem tanúskodott.
¹²Mert megmentettem a kiáltó nyomorultat,
és az árvát, akinek nem volt segítője.
¹³A veszendő áldása rám szállt,
és az özvegy szívét ujjongásra indítottam.
¹⁴Igazságot öltöttem magamra, és az is felöltött engem,
mint köntös és süveg, olyan volt ítéletem.

¹⁵szemek voltam a vaknak,
és lábak a sántának én.
¹⁶Atyja voltam a szűkölködőknek,
és az ügyet, amelyet nem ismertem, kivizsgáltam.
¹⁷Összetörtem az álnok zápfogait,
és fogai közül kivetettem a zsákmányt.

¹⁸Azt mondtam: fészkemmel együtt halok meg,
és mint a homok, megsokasítom napjaimat.
¹⁹Gyökerem nyitva áll a vizek felé,
és ágamon harmat hál meg.
²⁰Dicsőségem megújul velem,
és íjam kezemben kicserélődik.

²¹Rám hallgattak és vártak,
és elnémultak tanácsomra.
²²Szavam után nem szóltak újra,
és rájuk csöpögött beszédem.
²³Vártak rám, mint az esőre,
és szájukat tárták a tavaszi esőre.

²⁴Rájuk mosolyogtam, ha nem hittek,
és arcaim világosságát nem ejtették le.
²⁵Megválasztottam útjukat, és főként ültem,
és úgy laktam, mint király a seregben,
mint aki gyászolókat vigasztal.

Szójegyzék: Eloah (אֱלוֹהַּ – 𐤀𐤋𐤅𐤄) – Teremtő/Hatalmasság • Iyov (אִיּוֹב – 𐤀𐤉𐤅𐤁) – Jób • Sháddáj (שַׁדַּי – 𐤔𐤃𐤉) – Mindenható • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim