Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1Küldd kenyered a vizek színére,
mert a napok sokaságában megtalálod azt!
2Adj részt hétnek, sőt nyolcnak is,
mert nem tudod,
milyen rossz lesz a földön!
3Ha megtelnek a fellegek,
esőt öntenek a földre.
És ha esik a fa délre, vagy ha északra,
a helyen, ahol esik a fa, ott lesz.
4Aki a szelet figyeli, nem vet,
és aki a fellegeket nézi, nem arat.
5Ahogyan nem ismered, mi a szél útja,
mint ahogyan a csontok keletkezését a viselős méhében,
úgy nem ismered Elohim munkáját,
aki mindent megtesz.
6Reggel vesd el a magodat,
és estére se pihentesd a kezeidet,
mert nem tudod, melyik sikerül:
ez, vagy amaz,
vagy mind a kettő együtt lesz jó.
7És édes a világosság,
és jó a szemeknek látni a napot.
8Mert ha sok évet él az Ádám,
mindben örüljön,
de emlékezzen a sötétség napjaira,
mert sok lesz:
minden, ami jön, hiábavalóság.
9Örülj, ifjú, ifjúságodban,
és tegyen jót veled a szíved ifjúkorod napjaiban,
és járj szíved útjain és szemeid látása szerint!
De tudd meg, hogy mindezekért Elohim ítéletre visz téged!
10És távolítsd el a bosszúságot szívedből,
és vidd el a rosszat húsodtól,
mert az ifjúkor és a feketeség hiábavalóság.
Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim
Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1Halálos legyek rothadásba és erjedésbe viszik a kenőcskészítő olaját; nehezebbet nyom a bölcsességnél és a tisztességnél egy kevés ostobaság. 2A bölcs szíve a jobbjához van, az ostoba szíve pedig a baljához. 3És az úton is, amikor az ostoba jár, hiányzik a szíve, és mindenkinek megmondja, hogy ostoba ő.
4Ha az uralkodó szelleme föltámad ellened, helyedet el ne hagyd, mert a gyógyír nagy vétkeket nyugton hagy. 5Van egy rossz, amelyet láttam a nap alatt, mint tévedés, amely az uralkodó orcája elől jön elő: 6az ostobaság a sok magasba helyeztetett, a gazdagok pedig az alacsonyban ülnek. 7Láttam szolgákat lovakon, és fejedelmeket gyalog járni a földön, mint szolgák.
8Aki gödröt ás, beleesik, és aki kerítést bont, megmarja a kígyó. 9Aki köveket fejt, fájdalmat szenved általuk, aki fát hasít, veszélybe kerül általuk. 10Ha eltompult a vas, és ő a színét (élét) nem élesítette ki, akkor erőket kell megfeszítenie; a haszon pedig: sikerre vinni — bölcsesség. 11Ha megmar a kígyó ráolvasás nélkül, akkor nincs haszna a nyelv urának.
12A bölcs szájának szavai kedvesség, az ostoba ajkai pedig elnyelik őt. 13Szája szavainak kezdete ostobaság, és szájának vége gonosz őrület. 14És az ostoba sokasítja a szavakat; nem tudja az ember, mi lesz, és ami utána lesz, ki mondja meg neki? 15Az ostobák fáradozása kifárasztja őt, aki nem tudja, hogyan menjen a városba.
16Jaj neked, ország, amelynek királya gyermek, és fejedelmeid reggel esznek! 17Boldog vagy, ország, amelynek királya szabadok fia, és fejedelmeid a maga idejében esznek, erővel és nem részegségben! 18A két kéz restségében megroskad a gerendázat, és a kezek lazaságában csöpög a ház. 19Nevetésre készítik a kenyeret, és a bor megvidámítja az életet, a pénz pedig mindenre megfelel. 20Még gondolatodban se átkozd a királyt, és hálószobáid kamráiban se átkozd a gazdagot, mert az Egekre madara elviszi a hangot, és a szárnyak ura jelenti a szót.
Szójegyzék: Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye
KHL 10
Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1Mert mindezt szívemre vettem, hogy kifürkésszem mindezt: hogy az igazak és a bölcsek és az ő munkáik Elohim kezében vannak; szeretet is, gyűlölet is — nem tudja az ember; minden előttük van. 2Minden úgy van mindenkivel: egy és ugyanaz a sors éri az igazat és a gonoszt, a jót és a tisztát és a tisztátalant, azt, aki áldoz, és azt, aki nem áldoz; amint a jó, úgy a vétkező, az esküvő úgy, mint aki fél az eskütől. 3Ez a rossz mindabban, ami a nap alatt történik, hogy egy és ugyanaz a sors éri mindet; és az emberek fiainak szíve is tele van rosszal, és esztelenség van szívükben életükben, és azután a halottakhoz mennek. 4Mert aki minden élőhöz hozzá van kapcsolva, annak van bizodalma: mert élő kutya jobb, mint a halott oroszlán. 5Mert az élők tudják, hogy meg fognak halni; de a halottak semmit sem tudnak, és nincs többé jutalmuk, mert emlékük feledésbe merül. 6Szeretetük is, gyűlöletük is, irigységük is már elveszett; és nincs többé részük soha semmiben sem, ami a nap alatt történik.
7Menj, edd örömmel kenyeredet, és idd jó szívvel borodat, mert már kedvelte Elohim a te műveidet.
8Minden időben legyenek ruháid fehérek, és fejedről az olaj ne hiányozzék. 9Lásd az életet az asszonnyal, akit szeretsz, mulandóságod életének minden napján, amelyet neked adott a nap alatt, mulandóságod minden napján; mert ez a te részed az életben, és fáradságodban, amellyel fáradozol a nap alatt. 10Mindazt, amit kezed elérni képes, hogy megtedd, erőddel tedd meg; mert nincs cselekvés, sem számvetés, sem ismeret, sem bölcsesség She’olban, ahová te mész.
11Visszatértem, és láttam a nap alatt, hogy nem a gyorsaké a futás, és nem a hősöké a harc, és nem is a bölcseké a kenyér, és nem is az értelmeseké a gazdagság, és nem is a tudóké a kegy; mert idő és véletlen éri őket mind. 12Mert nem tudja az ember a maga idejét sem: mint a halak, amelyek megfogatnak a rossz hálóban, és mint a madarak, amelyek megfogatnak a tőrben — úgy ejtetnek tőrbe az emberek fiai a rossz időben, amikor hirtelen rájuk esik.
13Ezt a bölcsességet is láttam a nap alatt, és nagynak tűnt nekem: 14Volt egy kicsiny város, és kevés ember benne; és jött ellene egy nagy király, és körülvette, és nagy ostromműveket épített ellene. 15És találtatott benne egy szegény bölcs ember, és ő megmentette a várost bölcsességével; de senki sem emlékezett arra a szegény emberre. 16És azt mondtam én: Jobb a bölcsesség az erőnél; de a szegény bölcsessége megvetett, és szavait nem hallgatják meg.
17A bölcsek szavai nyugalomban hallatnak meg
inkább, mint az uralkodó kiáltása a balgák között.
18Jobb a bölcsesség a harci eszközöknél;
de egyetlen vétkező sok jót pusztít el.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • She’ol (שְׁאוֹל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Alvilág/A holtak birodalma – a halál utáni lét helye • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye
Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1Ki olyan, mint a bölcs, és ki tudja egy dolog megfejtését? Az ember bölcsessége megvilágosítja arcait, és arcainak keménysége elváltoztatik. 2Én: a király száját őrizd meg, és pedig Elohim esküjének dolga miatt. 3Ne riadj meg elmenni az arca elől, ne állj meg rossz dologban, mert mindent megtesz, amit akar. 4Mivelhogy a király szava hatalom, és ki mondja neki: Mit teszel? 5Aki a parancsolatot megőrzi, nem ismer rossz dolgot, és az időt meg az ítéletet ismeri a bölcs szíve. 6Mert minden ügynek van ideje és ítélete, mert nagy az ember baja rajta. 7Mert nem tudja, mi lesz, mert ahogyan lesz, ki adja tudtára neki? 8Nincs ember, aki uralkodna a szélen, hogy visszatartsa a szelet, és nincs uralom a halál napján, és nincs elbocsátás a háborúban, és nem menti meg a gonoszság a maga gazdáját.
9Mindezt láttam, és szívemet ráirányítottam minden tettre, amit a nap alatt tettek: olyan idő, amikor uralkodott az ember az emberen, neki magának rosszra. 10És így láttam gonoszokat eltemetve, és bementek, és a szent helyről jártak el, és elfelejtették őket a városban, akik így tettek; ez is hiábavalóság. 11Mivelhogy nem hajtatik végre gyorsan az ítélet a rossz tett ellen, azért telik meg az emberek fiainak szíve bennük arra, hogy rosszat tegyenek. 12Mert a vétkező százszor tesz rosszat, és hosszúra nyújtja a magáét; mert mégis tudom én, hogy jó lesz az Elohim-félőknek, akik félnek az arca előtt. 13De jó nem lesz a gonosznak, és nem nyújtja hosszúra napjait, mint az árnyék, mivelhogy nem fél Elohim arca elől.
14Van hiábavalóság, ami a földön történik: hogy vannak igazak, akiket úgy ér, mint a gonoszok tette, és vannak gonoszok, akiket úgy ér, mint az igazak tette; azt mondtam, hogy ez is hiábavalóság. 15És dicsértem én az örömöt, mert nincs jobb az embernek a nap alatt, mint hogy egyen és igyon és örüljön; és ez kíséri őt fáradozásában élete napjain át, amelyeket Elohim adott neki a nap alatt. 16Amikor szívemet arra irányítottam, hogy megismerjem a bölcsességet, és lássam az ügyet, ami a földön történik — mert sem nappal, sem éjjel nem lát szemeivel alvást az ember — 17akkor láttam Elohim minden tettét, hogy nem képes az ember megtalálni a tettet, ami a nap alatt történik; amiért fáradozik az ember keresve, mégsem találja meg; és ha azt is mondja a bölcs, hogy tudja, nem képes megtalálni.
Szójegyzék: Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye
Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1Jobb a név a jó olajnál, és a halál napja a megszületése napjánál. 2Jobb a gyász házába menni, mint a lakoma házába menni, mert az minden ember vége, és az élő a szívére veszi. 3Jobb a bánat a nevetésnél, mert az arcok rosszában jobbá lesz a szív. 4A bölcsek szíve a gyász házában, az ostobák szíve pedig az öröm házában. 5Jobb a bölcs dorgálását hallani, mint az ostobák énekét hallgató embert. 6Mert amilyen a tövisek hangja a fazék alatt, olyan az ostoba nevetése. És ez is hiábavalóság. 7Mert az elnyomás megbolondítja a bölcset, és elveszejti a szívet az ajándék.
8Jobb a dolog vége a kezdeténél, jobb a türelmes lélek a gőgös léleknél. 9Ne siess lelkedben haragra, mert a harag az ostobák ölében nyugszik. 10Ne mondd: hogy van az, hogy a hajdani napok jobbak voltak ezeknél? Mert nem bölcsességből kérdezel efelől. 11Jó a bölcsesség az örökséggel, és hasznos a napot látóknak. 12Mert a bölcsesség árnyékában, a pénz árnyékában; és a tudás haszna: a bölcsesség életben tartja gazdáját. 13Lásd HáElohim munkáját: mert ki tudja kiegyenesíteni azt, amit ő meggörbített? 14A jó napján légy jóban, és a rossz napján lásd: ezt is, amazt is ezzel szemben tette HáElohim, amiatt, hogy ne találjon az ember őutána semmit.
15Mindezt láttam hiábavalóságom napjaiban: van igaz, aki elvész igazságában, és van gonosz, aki sokáig él gonoszságában. 16Ne légy igaz fölöttébb, és ne légy bölcs túlságosan: miért tennéd magad pusztává? 17Ne légy gonosz fölöttébb, és ne légy bolond: miért halnál meg időd előtt? 18Jó, hogy megragadod ezt, és arról se vedd le a kezedet, mert az Elohimfélő kijön mindezekkel. 19A bölcsesség erőssé teszi a bölcset, jobban, mint tíz uralkodó, akik a városban voltak. 20Mert nincs igaz Ádám a földön, aki jót cselekedne és ne vétkezne. 21Mindazokra a szavakra is, amiket beszélnek, ne add szívedet, hogy ne halld szolgádat, amint átkoz téged. 22Mert sok ízben tudta szíved, hogy te is átkoztál másokat.
23Mindezt megpróbáltam a bölcsességgel. Azt mondtam: bölccsé leszek, de az távol volt tőlem. 24Távol van, ami van, és mély, mély: ki találja meg? 25Körüljártam én és szívem, hogy megismerjem és kikutassam, és keressem a bölcsességet és a számvetést, és hogy megismerjem a gonoszságot mint esztelenséget, és az ostobaságot mint elvakultságot. 26És úgy találom én: keserűbb a halálnál az asszony, aki tőrök és hálók a szíve, bilincsek a kezei. Aki jó HáElohim előtt, megmenekül tőle, de a vétkes megfogatik általa. 27Lásd, ezt találtam – mondta Kohelet -, egyiket a másikhoz, hogy megtaláljam a számvetést, 28amit még keresett Nefeshem, de nem találtam: egy Ádámot ezer közül találtam, de asszonyt mindezek között nem találtam. 29Lásd, csak ezt találtam: hogy HáElohim egyenesnek teremtette az Ádámot, ők pedig sok mesterkedést kerestek.
Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Lelk (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh: Lélek/Élőlény/Élet • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye
