[HU] Bereshit 35

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Elohim ezt mondta Yá’ákovnak: Kelj fel, menj föl Beit-Elbe, és lakj ott! Készíts ott oltárt az Elnek, aki megjelent neked, amikor menekültél testvéred, Eszáv arcai elől! ²Ekkor azt mondta Yá’ákov a háza népének és mindazoknak, akik vele voltak: Távolítsátok el az idegen elohimot, amelyek köztetek vannak, tisztítsátok meg magatokat, és váltsatok ruhát! ³Keljünk fel, és menjünk föl Beit-Elbe! Oltárt készítek ott az Elnek, aki meghallgatott szorongatásom napján, és velem volt az úton, amelyen jártam. ⁴Átadták azért Yá’ákovnak az összes idegen elohimot, amely a kezeikben volt, meg a fülbevalókat, amelyek a fülükben voltak; Yá’ákov pedig elásta azokat a cserfa alá, amely Shekhemnél van. ⁵Majd elindultak, és Elohim rettegése szállt a körülöttük lévő városokra, azért nem üldözték Yá’ákov fiait.

⁶Így érkezett meg Yá’ákov Luzba, amely Kená’án földjén van, azaz Beit-Elbe, ő és az egész nép, amely vele volt. ⁷Oltárt épített ott, és elnevezte azt a helyet El Beit-Elnek, mert ott nyilatkozott meg neki HáElohim, amikor testvére arcai elől menekült. ⁸Ott halt meg Dvoráh, Rivkáh dajkája, és eltemették Beit-El alatt a tölgyfa alá; ezért nevezték el azt Álon-Bákhut – Siratás tölgyfájának.

⁹Elohim ismét megjelent Yá’ákovnak, amikor visszatért Pádán-Árámból, és megáldotta őt. ¹⁰Ezt mondta neki Elohim: Yá’ákov a neved. Nem hívnak többé Yá’ákovnak a neveden, hanem Yiszrá’El lesz a neved. Így nevezte el Yiszrá’Elnek. ¹¹Majd ezt mondta neki Elohim: Én vagyok El-Sháddáj! Szaporodj és sokasodj! Nép, sőt népek gyülekezése lesz belőled, és királyok származnak ágyékaidból. ¹²A földet, amelyet Ávráhámnak és Yitzcháknak adtam, neked adom; és utánad a magodnak adom azt a földet.

¹³Azután felment tőle Elohim azon a helyen, ahol beszélt vele. ¹⁴Yá’ákov pedig oszlopot állított azon a helyen, ahol beszélt vele, kőoszlopot; italáldozatot öntött rá, és olajat öntött rá. ¹⁵Yá’ákov Beit-Elnek nevezte el azt a helyet, ahol Elohim beszélt vele.

¹⁶Azután elindultak Beit-Elből. Még egy mezőnyi út volt, hogy Efrátáhba érjenek, amikor szült Ráchel, és kemény volt a szülése. ¹⁷És történt, amikor keményen vajúdott, hogy ezt mondta neki a bába: Ne félj, mert ez is fiad lett! ¹⁸És történt, amikor kiszállt a Nefeshe, mert meghalt, hogy Ben-Oninak nevezte el; az apja viszont Ben’Yáminnak nevezte. ¹⁹Így halt meg Ráchel, és eltemették az Efrátáhba, azaz Beit-Lechembe vezető úton. ²⁰Yá’ákov oszlopot állított a sírja fölé; ez Ráchel sírjának oszlopa mind a mai napig. ²¹Azután elindult Yiszrá’El, és Migdál-Ederen túl vert sátrat.

²²És történt, amikor Yiszrá’El azon a földön lakott, hogy elment Reuven, és lefeküdt Bilháhval, apja ágyasával; és meghallotta Yiszrá’El. Yá’ákov fiai pedig tizenketten voltak. ²³Leáh fiai: Reuven, Yá’ákov elsőszülöttje, meg Shim’on, Levi és Yáhu’Dáh, Yiszákhár és Z’vulun. ²⁴Ráchel fiai: Yoszef és Ben’Yámin. ²⁵Bilháhnak, Ráchel szolgálójának a fiai: Dán és Náftáli. ²⁶Zilpáhnak, Leáh szolgálójának a fiai: Gád és Ásher. Ezek Yá’ákov fiai, akik Pádán-Árámban születtek neki.

²⁷És eljutott Yá’ákov apjához, Yitzchákhoz Mámreba, Kiryát-Árbába, azaz Chevronba, ahol jövevényként lakott Ávráhám és Yitzchák. ²⁸Yitzchák napjai száz év és nyolcvan év voltak. ²⁹Akkor kimúlt Yitzchák, és meghalt, és népéhez gyűjtetett vénen és napokkal betelve; és eltemették őt fiai, Eszáv és Yá’ákov.

Szójegyzék: Álon-Bákhut (אַלּוֹן בָּכוּת – 𐤀𐤋𐤅𐤍 𐤁𐤊𐤅𐤕) – Siratás tölgyfája • Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ásher (אָשֵׁר – 𐤀𐤔𐤓) – Boldog – Yá’ákov fia [köve: a Társhish] • Ávráhám (אַבְרָהָם – 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Beit-El (בֵּית־אֵל – 𐤁𐤉𐤕𐤀𐤋) – Elohim háza – város és szenthely • Beit-Lechem (בֵּית לֶחֶם – 𐤁𐤉𐤕𐤋𐤇𐤌) – A kenyér háza – Z’vulun városa • Ben-Oni (בֶּן־אוֹנִי – 𐤁𐤍𐤀𐤅𐤍𐤉) – Fájdalmam fia • Ben’Yámin (בִּנְיָמִין – 𐤁𐤍𐤉𐤌𐤉𐤍) – Jobb kéz fia – Yá’ákov fia [köve: a Yáhfeh] • Bilháh (בִּלְהָה – 𐤁𐤋𐤄𐤄) – Rémület/Együgyű • Chevron (חֶבְרוֹן – 𐤇𐤁𐤓𐤅𐤍) – Szövetség/Társulás – ősatyák városa • Dán (דָּן – 𐤃𐤍) – Bíró/Ítélet – Yá’ákov fia [köve: a Leshem] • Dvoráh (דְּבוֹרָה – 𐤃𐤁𐤅𐤓𐤄) – Méh/Szorgalmas • Efrátáh (אֶפְרָתָה – 𐤀𐤐𐤓𐤕𐤄) – Chur anyja/helynév • El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • El-Sháddáj (אֵל שַׁדַּי – 𐤀𐤋 𐤔𐤃𐤉) – A Mindenható • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Eszáv (עֵשָׂו – 𐤏𐤔𐤅) – Szőrös/Cselekvő/Ézsau – Yitzchák fia, Yá’ákov ikertestvére, Edom ősatyja • Gád (גָּד – 𐤂𐤃) – Szerencse/Csapat – Yá’ákov fia [köve: az Áchlámáh] • Kená’án (כְּנַעַן – 𐤊𐤍𐤏𐤍) – Kereskedő/Megalázott • Kiryát-Árbá (קִרְיַת אַרְבַּע – 𐤒𐤓𐤉𐤕 𐤀𐤓𐤁𐤏) – Négyes város/Árbá városa – Chevron régi neve • Leáh (לֵאָה – 𐤋𐤀𐤄) – Fáradt/Tehén • Levi (לֵוִי – 𐤋𐤅𐤉) – csatlakozó – Yá’ákov fia, a papi/szolgáló törzs [köve: a Báreket] • Luz (לוּז – 𐤋𐤅𐤆) – Mandulafa – Beit-El korábbi neve • Mámre (מַמְרֵא – 𐤌𐤌𐤓𐤀) – Erő/Lát • Migdál-Eder (מִגְדַּל־עֵדֶר – 𐤌𐤂𐤃𐤋𐤏𐤃𐤓) – Nyáj tornya • Náftáli (נַפְתָּלִי – 𐤍𐤐𐤕𐤋𐤉) – Küzdelmem – Yá’ákov fia [köve: a Shevo] • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Pádán-Árám (פַּדַּן אֲרָם – 𐤐𐤃𐤍 𐤀𐤓𐤌) – Árám mezeje • Ráchel (רָחֵל – 𐤓𐤇𐤋) – Ráhel/Anyajuh • Rivkáh (רִבְקָה – 𐤓𐤁𐤒𐤄) – Rebekka/Megkötő • Reuven (אָשֵׁר – 𐤀𐤔𐤓) – Boldog – Yá’ákov fia [köve: az Odem] • Shekhem (שְׁכֶם – 𐤔𐤊𐤌) – Váll/Háton visz – város Efráyim hegyén • Shim’on (שִׁמְעוֹן – 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia [köve: a Pitdáh] • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia [köve: a Nofekh] • Yiszákhár (יִשָּׂשכָר – 𐤉𐤔𐤔𐤊𐤓) – Jutalom/Bér – Yá’ákov fia [köve: a Szápir] • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yitzchák (יִצְחָק – 𐤉𐤑𐤇𐤒) – nevetni fog • Yoszef (יוֹסֵף – 𐤉𐤅𐤎𐤐) – Gyarapítson/Hozzáadjon – Yá’ákov fia [köve: Shohám] • Zilpáh (זִלְפָּה – 𐤆𐤋𐤐𐤄) – Csepp/Folyás • Z’vulun (זְבוּלֻן – 𐤆𐤁𐤅𐤋𐤍) – Lakóhely – Yá’ákov fia [köve: a Yáhálom]

[HU] Bereshit 34

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Kiment Dináh, Leáh leánya, akit Yá’ákovnak szült, hogy lássa annak a földnek a leányait. ²Meglátta őt Shekhem, a Chivi Chámornak, a föld fejedelmének fia, fogta őt, vele hált, és megerőszakolta. ³De a Nefeshe ragaszkodott Dináhhoz, Yá’ákov leányához, megszerette a leányt, és a leány szívére beszélt. ⁴Így szólt Shekhem az apjához, Chámorhoz: Vedd el nekem ezt a leánykát feleségül! ⁵Yá’ákov meghallotta, hogy meggyalázta Dináht, a leányát, de a fiai a jószágával a mezőn voltak, ezért hallgatott Yá’ákov, amíg meg nem jöttek. ⁶Kiment Chámor, Shekhem apja, Yá’ákovhoz, hogy beszéljen vele.

⁷Yá’ákov fiai pedig megjöttek a mezőről, amint meghallották; fájó haragra gyúltak a férfiak, és nagyon felgerjedt a haragjuk, mert becstelenséget követett el Yiszrá’Elben, hogy Yá’ákov leányával hált — így nem szabad cselekedni. ⁸Beszélt velük Chámor, mondván: Shekhem, a fiam — a lelke megkívánta a leányotokat; adjátok őt neki feleségül! ⁹Házasodjatok össze velünk: leányaitokat adjátok nekünk, és leányainkat vegyétek el magatoknak. ¹⁰Velünk lakjatok, és a föld előttetek lesz: lakjatok és járjátok be, és szerezzetek benne birtokot. ¹¹Shekhem pedig így szólt a leány apjához és testvéreihez: Hadd találjak kegyet a szemetekben, és amit mondotok nekem, megadom. ¹²Halmozzatok rám Igen nagy mátkapénzt és ajándékot, megadom, ahogy mondjátok nekem; csak adjátok nekem a leányt feleségül!

¹³De Yá’ákov fiai álnoksággal feleltek Shekhemnek és Chámornak, az apjának — így beszéltek, mert meggyalázta Dináht, a húgukat. ¹⁴Ezt mondták nekik: Nem tehetjük meg ezt a dolgot, hogy a húgunkat körülmetéletlen férfinak adjuk, mert gyalázat az nekünk. ¹⁵Csak ebben egyezünk bele veletek: ha olyanok lesztek, mint mi, hogy körülmetélkedik nálatok minden férfi. ¹⁶Akkor odaadjuk nektek a leányainkat, és a ti leányaitokat elvesszük magunknak, veletek lakunk, és egy néppé leszünk. ¹⁷De ha nem hallgattok ránk, hogy körülmetélkedjetek, fogjuk a leányunkat, és elmegyünk. ¹⁸Tetszett a beszédük Chámor szemében és Shekhem, Chámor fia szemében. ¹⁹Nem is késlekedett az ifjú, hogy megtegye a dolgot, mert kedvét lelte Yá’ákov leányában; ő pedig tekintélyesebb volt apja egész házánál.

²⁰Elment Chámor és Shekhem, a fia, városuk kapujához, és így beszéltek városuk férfiaihoz, mondván: ²¹Ezek a férfiak békések velünk; hadd lakjanak a földön, és járják be azt, hiszen a föld, íme, tágas előttük mindkét irányban. A leányaikat feleségül vesszük magunknak, és a leányainkat odaadjuk nekik. ²²De csak ebben egyeznek bele a férfiak, hogy velünk lakjanak, hogy egy néppé legyünk: ha körülmetélkedik nálunk minden férfi, ahogyan ők körül vannak metélve. ²³Jószáguk, vagyonuk és minden állatuk — nem a miénk lesznek-e? Csak egyezzünk bele velük, és velünk laknak. ²⁴Hallgatott is Chámorra és Shekhemre, a fiára, mindenki, aki városa kapuján kijárt, és körülmetélkedett minden férfi, mindenki, aki városa kapuján kijárt.

²⁵A harmadik napon történt pedig, amikor fájdalmaik voltak, hogy fogta Yá’ákov két fia, Shim’on és Levi, Dináh testvérei, ki-ki a kardját, rátörtek a városra biztonságában, és megöltek minden férfit. ²⁶Chámort és Shekhemet, a fiát, kard élével ölték meg, kivették Dináht Shekhem házából, és elmentek. ²⁷Yá’ákov fiai rátörtek az elesettekre, és kifosztották a várost, mert meggyalázták a húgukat. ²⁸Juhaikat, marháikat és szamaraikat, s ami a városban és ami a mezőn volt, elvitték. ²⁹Minden vagyonukat, minden gyermeküket és asszonyaikat fogságba ejtették, és zsákmányul vittek mindent, ami a házban volt.

³⁰Ekkor így szólt Yá’ákov Shim’onhoz és Levihez: Bajba sodortatok engem, bűzössé tettetek a föld lakója, a Kená’áni és a Perizi előtt. Én csak kevesedmagammal vagyok; ha összegyűlnek ellenem, lecsapnak rám, és elpusztulok én meg a házam. ³¹De ők azt mondták: Hát paráznaként bánjon a húgunkkal?!

Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Chámor (חֲמוֹר – 𐤇𐤌𐤅𐤓) – Szamár – Shekhem atyja, pogány Káná’áni fejedelem • Chivi (חִוִּי – 𐤇𐤅𐤉) – Hivvi/Falusi – pogány nemzetség • Dináh (דִּינָה – 𐤃𐤉𐤍𐤄) – Ítélet/Igazságszolgáltatás • Kená’án (כְּנַעַן – 𐤊𐤍𐤏𐤍) – Kereskedő/Megalázott • Kená’án (כְּנַעַן – 𐤊𐤍𐤏𐤍) – Kereskedő/Megalázott • Leáh (לֵאָה – 𐤋𐤀𐤄) – Fáradt/Tehén • Lelk (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh: Lélek/Élőlény/Élet • Levi (לֵוִי – 𐤋𐤅𐤉) – csatlakozó – Yá’ákov fia, a papi/szolgáló törzs [köve: a Báreket] • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Perizi (פְּרִזִּי – 𐤐𐤓𐤆𐤉) – Perizzi/Falusi/Nyílt vidéki – pogány nemzetség • Shekhem (שְׁכֶם – 𐤔𐤊𐤌) – Váll/Háton visz – város Efráyim hegyén • Shim’on (שִׁמְעוֹן – 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia [köve: a Pitdáh] • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa

[HU] Bereshit 33

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Yá’ákov fölemelte szemeit, és látta, és íme Eszáv jön, és vele négyszáz ember. Ekkor szétosztotta a gyermekeket Leáhra, Ráchelra és a két szolgálóra. ²Előrehelyezte a szolgálókat és gyermekeiket elöl, Leáht és gyermekeit hátrébb, Ráchelt és Yoszefet leghátul. ³Ő maga átvonult előttük, és leborult a földig hétszer, amíg odaért a testvéréhez. ⁴Eszáv eléje futott, megölelte, a nyakára borult, és megcsókolta őt, és sírtak. ⁵Fölemelte szemeit, és látta az asszonyokat és a gyermekeket, és ezt mondta: Kik ezek neked? Ő pedig így szólt: A gyermekek, akikkel Elohim megkegyelmezett a te szolgádnak. ⁶Ekkor odaléptek a szolgálók, ők és gyermekeik, és leborultak. ⁷Odalépett Leáh is és gyermekei, és leborultak, azután odalépett Yoszef és Ráchel, és leborultak. ⁸És ezt mondta: Mi neked ez az egész tábor, amellyel találkoztam? Ő pedig így szólt: Hogy kegyelmet találjak uram szemében. ⁹Eszáv ezt mondta: Van nekem bőven, testvérem, legyen tiéd, ami a tiéd. ¹⁰De Yá’ákov ezt mondta: Ne úgy, kérlek! Ha hát kegyelmet találtam szemedben, fogadd el ajándékomat kezemből, mert hiszen úgy láttam arcaidat, mint Elohim Arcainak látása, és jóindulattal fogadtál engem. ¹¹Fogadd el, kérlek, áldásomat, amely elhozatott neked, mert Elohim megkegyelmezett nekem, és mert van mindenem. És unszolta őt, és elfogadta. ¹²Akkor ezt mondta: Induljunk és menjünk, én pedig szemközt haladok veled. ¹³De ő ezt mondta neki: Az én uram tudja, hogy a gyermekek gyengék, és a szoptatós juhok meg marhák rajtam vannak; ha túlhajtják őket egy napig, meghal az egész nyáj. ¹⁴Vonuljon át, kérlek, az én uram szolgája előtt, én pedig vezetgetek lassan, az előttem levő jószág lépése szerint és a gyermekek lépése szerint, amíg eljutok uramhoz Sze’irbe. ¹⁵Eszáv ezt mondta: Hadd állítsak melléd, kérlek, a velem levő népből. De ő így szólt: Minek ez? Hadd találjak kegyelmet uram szemében. ¹⁶És Eszáv visszatért azon a napon útjára Sze’irbe.

¹⁷Yá’ákov pedig Szukotba indult, és házat épített magának, jószágának pedig sátrakat csinált; ezért nevezte el a hely nevét Szukotnak. ¹⁸És épségben eljutott Yá’ákov Shekhem városához, amely Kená’án földjén van, amikor Pádán-Árámból jött, és letáborozott a város előtt. ¹⁹És megvette a mezőség azon részét, ahol fölverte ott a sátrát, Chámor, Shekhem atyja fiainak kezéből száz Keszítáért. ²⁰És oltárt állított ott, és így nevezte el: El Elohéi Yiszrá’El.

Szójegyzék: Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Chámor (חֲמוֹר – 𐤇𐤌𐤅𐤓) – Szamár – Shekhem atyja, pogány Káná’áni fejedelem • El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • El Elohéi Yiszrá’El (אֵל אֱלֹהֵי יִשְׂרָאֵל – 𐤀𐤋 𐤀𐤋𐤄𐤉 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – El, Yiszrá’El Elohim-ja • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Eszáv (עֵשָׂו – 𐤏𐤔𐤅) – Szőrös/Cselekvő/Ézsau – Yitzchák fia, Yá’ákov ikertestvére, Edom ősatyja • Kená’án (כְּנַעַן – 𐤊𐤍𐤏𐤍) – Kereskedő/Megalázott • Keszítá (קְשִׂיטָה – 𐤒𐤔𐤉𐤈𐤄) – Ősi pénzegység/súlyegység • Leáh (לֵאָה – 𐤋𐤀𐤄) – Fáradt/Tehén • Pádán-Árám (פַּדַּן אֲרָם – 𐤐𐤃𐤍 𐤀𐤓𐤌) – Árám mezeje • Ráchel (רָחֵל – 𐤓𐤇𐤋) – Ráhel/Anyajuh • Shekhem (שְׁכֶם – 𐤔𐤊𐤌) – Váll/Háton visz – város Efráyim hegyén • Sze’ir (שֵׂעִיר – 𐤔𐤏𐤉𐤓) – Szőrös/Bozótos – Edom hegyvidéke • Szukot (סֻכּוֹת – 𐤎𐤊𐤅𐤕) – Sátrak ünnepe • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yoszef (יוֹסֵף – 𐤉𐤅𐤎𐤐) – Gyarapítson/Hozzáadjon – Yá’ákov fia [köve: Shohám]

[HU] Bereshit 32

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Yá’ákov is ment a maga útján, és találkoztak vele Elohim Málákhimja [Angyalai]. ²És mondta Yá’ákov, amikor meglátta őket: Elohim tábora ez. És elnevezte annak a helynek a nevét Máchánáyimnak.

³És küldött Yá’ákov Málákhimot [Követeket] maga előtt Eszávhoz, a testvéréhez, Sze’ir földjére, Edom mezejére. ⁴És megparancsolta nekik, mondván: Így szóljatok uramhoz, Eszávhoz: Így szól szolgád, Yá’ákov: Lávánnál tartózkodtam jövevényként, és időztem mostanáig. ⁵És lett nekem ökröm és szamaram, juhom és szolgám és szolgálóm; és üzenetet küldtem, hogy tudtára adjam uramnak, hogy kegyelmet találjak a szemeidben. ⁶És visszatértek a követek Yá’ákovhoz, mondván: Elmentünk testvéredhez, Eszávhoz, és ő is jön eléd, és négyszáz férfi van vele. ⁷És nagyon megfélemlett Yá’ákov, és szorongott; és kétfelé osztotta a népet, amely vele volt, meg a juhokat és a marhákat és a tevéket két táborra. ⁸És mondta: Ha eljön Eszáv az egyik táborhoz, és megveri azt, akkor a megmaradt tábor menekvésre lesz.

⁹És mondta Yá’ákov: Atyámnak, Ávráhámnak Elohima és atyámnak, Yitzcháknak Elohima, Yáhuwáh, aki mondtad nekem: Térj vissza földedre és szülőhazádba, és jót teszek veled! ¹⁰Kisebb vagyok minden hűségszereteteknél és minden hűségnél, amelyet cselekedtél szolgáddal; mert botommal keltem át ezen a Yárdenen, és most két táborrá lettem. ¹¹Ments meg, kérlek, testvérem kezéből, Eszáv kezéből, mert félek tőle, hogy eljön és megver engem, anyát a fiakkal együtt. ¹²És te mondtad: Jót tévén jót teszek veled, és úgy teszem magodat, mint a tenger homokját, amelyet nem lehet megszámlálni sokasága miatt.

¹³És ott töltötte azt az éjszakát; és vett abból, ami a kezébe került, ajándékot testvérének, Eszávnak: ¹⁴kétszáz kecskét és húsz bakot, kétszáz juhot és húsz kost, ¹⁵harminc szoptatós tevét a fiaikkal, negyven tehenet és tíz bikát, húsz nőstényszamarat és tíz szamárcsikót. ¹⁶És szolgái kezébe adta, nyájat nyájat külön, és mondta szolgáinak: Keljetek át előttem, és hagyjatok térközt nyáj és nyáj között. ¹⁷És megparancsolta az elsőnek, mondván: Amikor találkozik veled Eszáv, a testvérem, és megkérdez téged, mondván: Kié vagy, és hová mész, és kié ezek előtted? — ¹⁸akkor mondd: Szolgádé, Yá’ákové; ajándék ez, küldve uramnak, Eszávnak; és íme, ő maga is mögöttünk van. ¹⁹És megparancsolta a másodiknak is, a harmadiknak is, mindazoknak is, akik a nyájak után mentek, mondván: E szó szerint szóljatok Eszávhoz, amikor megtaláljátok őt. ²⁰És mondjátok: Íme, szolgád, Yá’ákov is mögöttünk van. Mert mondta: Megengesztelem arcait az ajándékkal, amely előttem megy, és azután látom meg az arcait; talán fölemeli arcaimat. ²¹És átkelt az ajándék előtte; ő pedig azon az éjszakán a táborban töltötte az éjt.

²²És fölkelt azon az éjszakán, és vette két feleségét és két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és átkelt a Yábok gázlóján. ²³És vette őket, és átküldte őket a patakon, és átküldte azt, amije volt. ²⁴És egyedül maradt Yá’ákov; és tusakodott egy férfi vele a hajnal följöttéig. ²⁵És látta, hogy nem bír vele, és megérintette csípőjének forgócsontját; és kificamodott Yá’ákov csípőjének forgócsontja, miközben tusakodott vele.

²⁶És mondta: Bocsáss el, mert följött a hajnal! De mondta: Nem bocsátlak el, hacsak meg nem áldasz engem. ²⁷És mondta neki: Mi a neved? És mondta: Yá’ákov. ²⁸És mondta: Nem Yá’ákov mondatik többé a neved, hanem Yiszrá’El, mert küzdöttél Elohimmal és emberekkel, és győztél. ²⁹És megkérdezte Yá’ákov, és mondta: Add tudtomra, kérlek, a Nevedet! De mondta: Miért kérded ezt, a Nevemet? És megáldotta őt ott. ³⁰És elnevezte Yá’ákov annak a helynek a nevét Peni’Elnek, mert: Láttam Elohimot arcokról arcokra, és megmenekült a Nefeshem.

Szójegyzék: Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ávráhám (אַבְרָהָם – 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Edom (אֱדוֹם – 𐤀𐤃𐤅𐤌) – Vörös – Észáv leszármazottai • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Eszáv (עֵשָׂו – 𐤏𐤔𐤅) – Szőrös/Cselekvő/Ézsau – Yitzchák fia, Yá’ákov ikertestvére, Edom ősatyja • Hűségszeretet (חֶסֶד- 𐤇𐤎𐤃) – Cheszed: Kegy/Kegyelem/Hűség/Szövetségi hűség • Láván (לָבָן – 𐤋𐤁𐤍) – Fehér • Máchánáyim (מַחֲנַיִם – 𐤌𐤇𐤍𐤉𐤌) – Két tábor – város Gád területén • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Málákhim (מַלְאָכִים – 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok/küldöttek • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Peni’El (פְּנִיאֵל – 𐤐𐤍𐤉𐤀𐤋) – Elohim Arcai • Penu’El (פְּנוּאֵל – 𐤐𐤍𐤅𐤀𐤋) – Elohim Arcai – város a Yárden keleti oldalán • Sze’ir (שֵׂעִיר – 𐤔𐤏𐤉𐤓) – Szőrös/Bozótos – Edom hegyvidéke • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yábok (יַבֹּק – 𐤉𐤁𐤒) – kiöntő – a Yárden mellékfolyója • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yárden (יַרְדֵּן – 𐤉𐤓𐤃𐤍) – Jordán/Leszálló/Lefolyó – Jordán • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yitzchák (יִצְחָק – 𐤉𐤑𐤇𐤒) – nevetni fog

[HU] Bereshit 31

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹És meghallotta Láván fiainak szavait, akik ezt mondták: Elvette Yá’ákov mindazt, ami atyánké volt, és atyánkéból szerezte mind ezt a gazdagságot. ²És látta Yá’ákov Láván arcait, és íme, nem volt vele olyan, mint tegnap és tegnapelőtt. ³És ezt mondta Yáhuwáh Yá’ákovnak: Térj vissza atyáid földjére és szülőföldedre, és veled leszek. ⁴És elküldött Yá’ákov, és hívatta Ráchelt és Leáht a mezőre, a nyájához, ⁵és ezt mondta nekik: Látom atyátok arcait, hogy nem olyanok irántam, mint tegnap és tegnapelőtt; de atyám Elohima velem volt. ⁶És ti tudjátok, hogy egész erőmmel szolgáltam atyátokat. ⁷De atyátok rászedett engem, és megváltoztatta béremet tízszer; de Elohim nem engedte neki, hogy rosszat tegyen velem. ⁸Ha így szólt: A pettyesek lesznek a béred, akkor az egész nyáj pettyeseket ellett; és ha így szólt: A csíkosak lesznek a béred, akkor az egész nyáj csíkosakat ellett. ⁹És elvette Elohim atyátok jószágát, és nekem adta. ¹⁰És történt a nyáj párzásának idején, hogy fölemeltem szemeimet, és láttam álomban, és íme, a nyájra fölhágó bakok csíkosak, pettyesek és tarkák.

¹¹És ezt mondta nekem Málákh Elohim álomban: Yá’ákov! És ezt mondtam: Itt vagyok. ¹²És ezt mondta: Emeld föl, kérlek, szemeidet, és lásd: minden, a nyájra fölhágó bak csíkos, pettyes és tarka; mert láttam mindazt, amit Láván tesz veled. ¹³Én vagyok Beit-El Elje, ahol szent oszlopot kentél föl, ahol fogadalmat tettél nekem fogadalommal. Most kelj föl, menj ki erről a földről, és térj vissza szülőföldedre.

¹⁴És felelt Ráchel és Leáh, és ezt mondták neki: Van-e még részünk és örökségünk atyánk házában? ¹⁵Nemde idegeneknek számítunk neki, hiszen eladott bennünket, és emésztvén fölemésztette pénzünket is? ¹⁶Mert mind a gazdagság, amelyet Elohim elvett atyánktól, a mienk és fiainké. Most tehát mindent, amit Elohim mondott neked, tedd meg.

¹⁷És fölkelt Yá’ákov, és föltette fiait és feleségeit a tevékre. ¹⁸És elhajtotta minden jószágát és minden szerzeményét, amelyet összegyűjtött, szerzeménye jószágát, amelyet összegyűjtött Pádán-Árámban, hogy elmenjen atyjához, Yitzchákhoz, Kená’án földjére. ¹⁹Láván pedig elment juhait nyírni, és ellopta Ráchel a Teráfimot, amely atyjáé volt. ²⁰És kilopta magát Yá’ákov az Árámi Láván szívéből azzal, hogy nem mondta meg neki, hogy menekül. ²¹És megszökött ő és mindene, ami az övé volt; és fölkelt, és átkelt a Folyamon, és arcait Gil’ád hegysége felé fordította.

²²És megmondták Lávánnak a harmadik napon, hogy megszökött Yá’ákov. ²³És maga mellé vette testvéreit, és üldözte őt hét napi járóföldön át, és utolérte őt a Gil’ád hegységénél. ²⁴És eljött Elohim az Árámi Lávánhoz az éjszakai álomban, és ezt mondta neki: Vigyázz magadra, nehogy szólj Yá’ákovnak jótól rosszig.

²⁵És utolérte Láván Yá’ákovot; Yá’ákov pedig fölverte sátrát a hegyen, és Láván is fölverte testvéreivel a Gil’ád hegységén. ²⁶És ezt mondta Láván Yá’ákovnak: Mit tettél, hogy kiloptad szívemet, és elhajtottad leányaimat, mint kard foglyait? ²⁷Miért rejtőztél el, hogy megszökj, és kiloptad magad tőlem, és nem mondtad meg nekem? Hiszen elbocsátottalak volna örömmel és énekekkel, dobbal és citerával. ²⁸És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Most balgán cselekedtél, hogy ezt tetted. ²⁹Volna erő kezemben, hogy rosszat tegyek veletek, de atyátok Elohima az elmúlt éjjel ezt mondta nekem, mondván: Vigyázz magadra, nehogy szólj Yá’ákovnak jótól rosszig. ³⁰És most: elmenvén elmentél, mert vágyakozván vágyakoztál atyád háza után – de miért loptad el az elohimomat? ³¹És felelt Yá’ákov, és ezt mondta Lávánnak: Mert féltem, mert azt mondtam: nehogy elragadd leányaidat tőlem. ³²Akinél megtalálod elohimodat, az ne maradjon életben; testvéreink előtt ismerd föl, mi van nálam, és vidd el magadnak. Yá’ákov ugyanis nem tudta, hogy Ráchel lopta el azokat. ³³És bement Láván Yá’ákov sátrába és Leáh sátrába és a két szolgálóleány sátrába, de nem találta; és kijött Leáh sátrából, és bement Ráchel sátrába. ³⁴Ráchel pedig fogta a Teráfimot, és betette a teve nyergébe, és ráült. És végigtapogatta Láván az egész sátrat, de nem találta. ³⁵És ezt mondta atyjának: Ne gerjedjen harag uram szemeiben, hogy nem tudok fölkelni előtted, mert asszonyok módja van rajtam. És kutatott, de nem találta a Teráfimot.

³⁶És haragra gerjedt Yá’ákov, és pörölt Lávánnal; és felelt Yá’ákov, és ezt mondta Lávánnak: Mi a vétkem, mi a bűnöm, hogy üldözőbe vettél engem? ³⁷Hogy végigtapogattad minden holmimat, mit találtál házad minden holmijából? Tedd ide testvéreim és testvéreid elé, és döntsenek ők kettőnk között. ³⁸Ez húsz év, hogy nálad vagyok; juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg. ³⁹A széttépettet nem vittem hozzád, én magam viseltem kárát; kezemtől követelted azt, amit elloptak nappal, és amit elloptak éjjel. ⁴⁰Voltam: nappal megemésztett a hőség, és a fagy éjjel, és elszállt álmom szemeimből. ⁴¹Ez nekem húsz év a házadban: szolgáltalak tizennégy évet két leányodért, és hat évet nyájadért, és megváltoztattad béremet tízszer. ⁴²Ha atyám Elohima, Ávráhám Elohima és Yitzchák félelme nem lett volna velem, akkor most üres kézzel bocsátanál el. Nyomorúságomat és kezeim fáradságát látta Elohim, és ítéletet tett az elmúlt éjjel.

⁴³És felelt Láván, és ezt mondta Yá’ákovnak: A leányok az én leányaim, és a fiúk az én fiaim, és a nyáj az én nyájam, és minden, amit látsz, az enyém; de leányaimnak mit tehetnék ma, vagy fiaiknak, akiket szültek? ⁴⁴És most jöjj, kössünk szövetséget, én és te, és legyen tanúvá köztem és közted. ⁴⁵És fogott Yá’ákov egy követ, és fölállította szent oszlopként. ⁴⁶És ezt mondta Yá’ákov testvéreinek: Szedjetek köveket! És köveket vettek, és kőrakást csináltak, és ettek ott a kőrakáson. ⁴⁷És elnevezte azt Láván Yegár-Száhádutának, Yá’ákov pedig elnevezte Gál-Ednek. ⁴⁸És ezt mondta Láván: Ez a kőrakás tanú köztem és közted ma. Ezért nevezte el Gál-Ednek, ⁴⁹és Mitzpáhnak, mert ezt mondta: Őrködjék Yáhuwáh köztem és közted, amikor elrejtőzünk, ki-ki a társa elől. ⁵⁰Ha sanyargatod leányaimat, és ha feleségeket veszel leányaim mellé – nincs ember velünk, lásd, Elohim a tanú köztem és közted. ⁵¹És ezt mondta Láván Yá’ákovnak: Íme, ez a kőrakás, és íme, a szent oszlop, amelyet fölállítottam köztem és közted. ⁵²Tanú ez a kőrakás, és tanú a szent oszlop, hogy én nem megyek át hozzád e kőrakáson túlra, és hogy te nem jössz át hozzám e kőrakáson és e szent oszlopon túlra rosszra. ⁵³Ávráhám Elohima és Náchor elohima ítéljenek köztünk, atyjuk elohima. És megesküdött Yá’ákov atyja, Yitzchák Félelmére. ⁵⁴És vágott Yá’ákov áldozatot a hegyen, és meghívta testvéreit, hogy egyenek kenyeret; és ettek kenyeret, és a hegyen töltötték az éjszakát. ⁵⁵És korán reggel fölkelt Láván, és megcsókolta fiait és leányait, és megáldotta őket; és elment, és visszatért Láván a maga helyére.

Szójegyzék: Árámi (אֲרַמִּי – 𐤀𐤓𐤌𐤉) – Arámból való/Árám népe • Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ávráhám (אַבְרָהָם – 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Beit-El (בֵּית־אֵל – 𐤁𐤉𐤕𐤀𐤋) – Elohim háza – város és szenthely • El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Folyam (נָהָר – 𐤍𐤄𐤓) – Náhár: Folyam/Folyó/Patak/Vízáramlat • Gál-Ed (גַּלְעֵד – 𐤂𐤋𐤏𐤃) – Tanúhalom (גַּל halom + עֵד tanú); Gileád • Gil’ád (גִּלְעָד – 𐤂𐤋𐤏𐤃) – tanúság halma – terület a Yárden keleti oldalán • Kená’án (כְּנַעַן – 𐤊𐤍𐤏𐤍) – Kereskedő/Megalázott • Láván (לָבָן – 𐤋𐤁𐤍) – Fehér • Leáh (לֵאָה – 𐤋𐤀𐤄) – Fáradt/Tehén • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Mitzpáh (מִצְפָּה – 𐤌𐤑𐤐𐤄) – őrhely/őrtorony – gyülekezési hely Gil’ádban • Náchor (נָחוֹר – 𐤍𐤇𐤅𐤓) – Horkoló/Szuszogó – Ávráhám testvére, Terách fia • Pádán-Árám (פַּדַּן אֲרָם – 𐤐𐤃𐤍 𐤀𐤓𐤌) – Árám mezeje • Ráchel (רָחֵל – 𐤓𐤇𐤋) – Ráhel/Anyajuh • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Teráfim (תְּרָפִים – 𐤕𐤓𐤐𐤉𐤌) – Házi bálványok/jósló figurák • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yegár-Száhádutá (יְגַר שָׂהֲדוּתָא – 𐤉𐤂𐤓 𐤔𐤄𐤃𐤅𐤕𐤀) – Tanúhalom (arámi) • Yitzchák (יִצְחָק – 𐤉𐤑𐤇𐤒) – nevetni fog