[HU] Shmu’El álef 20

Szerző: Sipos Richard | szept 21, 2026

¹Dávid pedig elmenekült a Rámáhi Nájotból, és elment, és ezt mondta Yáhu’Nátán előtt: Mit tettem, mi az én vétkem, és mi az én bűnöm apád előtt, hogy keresi a Nefeshemet? ²Ő pedig ezt mondta neki: Távol legyen, nem fogsz meghalni! Íme, apám nem tesz semmit, sem nagy dolgot, sem kis dolgot, amit föl ne tárna a fülemnek; és miért titkolná el apám előlem ezt a dolgot? Nincs ez így. ³De Dávid még megesküdött, és ezt mondta: Jól tudja apád, hogy kegyelmet találtam a szemedben, ezért azt mondta: Ne tudja meg ezt Yáhu’Nátán, nehogy elszomorodjék. De él Yáhuwáh, és él a te Nefeshed, hogy csak egy lépésnyi van köztem és a halál között. ⁴Yáhu’Nátán pedig ezt mondta Dávidnak: Amit a Nefeshed mond, megteszem neked. ⁵Dávid ekkor ezt mondta Yáhu’Nátánnak: Íme, holnap újhold lesz, és nekem ülnöm kellene a királlyal együtt enni; engedj el engem, hadd rejtőzzem el a mezőn a harmadik estig. ⁶Ha hiányolva hiányol engem apád, akkor mondd: Kérve kért engem Dávid, hogy elszaladhasson Beit-Lechembe, az ő városába, mert ott van az évenkénti áldozat az egész nemzetségnek. ⁷Ha így szól: Jól van, akkor Shálom a te szolgádnak; de ha haragra haragszik, tudd meg, hogy a gonoszság elhatároztatott nála. ⁸Cselekedj hát hűségszeretetet a te szolgáddal, mert Yáhuwáh szövetségébe vitted a te szolgádat magaddal; és ha van bennem vétek, ölj meg te engem, de apádhoz miért vinnél engem? ⁹Yáhu’Nátán pedig ezt mondta: Távol legyen tőled! Mert ha tudva megtudom, hogy elhatároztatott apámnál a gonoszság, hogy rád jöjjön, vajon nem tárom-e azt föl neked? ¹⁰Dávid pedig ezt mondta Yáhu’Nátánnak: Ki tudatja velem, vagy mit felel neked apád keményen? ¹¹Yáhu’Nátán ezt mondta Dávidnak: Jöjj, menjünk ki a mezőre! És kimentek mindketten a mezőre.

¹²Yáhu’Nátán ekkor ezt mondta Dávidnak: Yáhuwáh, Yiszrá’El Elohima! Amikor kifürkészem apámat holnap ilyenkor vagy harmadnapra, és íme, jó van Dávid felé — vajon nem küldök-e akkor hozzád, és nem tárom-e föl a füledet? ¹³Így cselekedjék Yáhuwáh Yáhu’Nátánnal, és így tetézze, ha apám jónak látja a gonoszságot ellened; akkor föltárom a füledet, és elbocsátalak, és menj el békével; és legyen Yáhuwáh veled, ahogyan apámmal volt. ¹⁴És nemcsak amíg élek: cselekedd velem Yáhuwáh hűségszeretetét, hogy meg ne haljak, ¹⁵és ne vágd el a te hűségszeretetedet a házamtól örökre — még akkor sem, amikor Yáhuwáh kiirtja Dávid ellenségeit, mindegyiket a föld színéről. ¹⁶Így kötött Yáhu’Nátán szövetséget Dávid házával, és számon kéri Yáhuwáh Dávid ellenségeinek kezéből. ¹⁷Yáhu’Nátán pedig ismét megeskette Dávidot az iránta való szeretetében, mert Nefeshének szeretetével szerette őt.

¹⁸Yáhu’Nátán ekkor ezt mondta neki: Holnap újhold, és hiányolni fognak téged, mert hiányzik a helyed. ¹⁹Harmadnapra szállj le erősen, és menj arra a helyre, ahol elrejtőztél a cselekvés napján, és ülj az Ezel köve: mellett. ²⁰Én pedig három nyilat lövök oldalra, mintha célba lőnék. ²¹És íme, elküldöm a fiút: Menj, keresd meg a nyilakat! Ha mondva mondom a fiúnak: Íme, a nyilak innen feléd és tovább, vedd föl őket! — akkor jöjj, mert Shálom Lechá [Békesség neked], és nincs semmi, él Yáhuwáh. ²²De ha így mondom a legénynek: Íme, a nyilak tőled tovább vannak — akkor menj, mert elküldött téged Yáhuwáh. ²³A dologról pedig, amelyet beszéltünk én és te, íme, Yáhuwáh van köztem és közted örökre.

²⁴Dávid tehát elrejtőzött a mezőn; és amikor eljött az újhold, leült a király az ételhez enni. ²⁵Leült a király a helyére, mint máskor, a fal melletti helyre, és fölkelt Yáhu’Nátán, és leült Ávner Shá’ul mellé, és hiányzott Dávid helye. ²⁶Shá’ul pedig semmit sem szólt azon a napon, mert azt mondta: Eset ez, nem tiszta, mert nem tisztult meg. ²⁷És lett az újhold másnapján, a második napon, hogy megint hiányzott Dávid helye; és ezt mondta Shá’ul a fiának, Yáhu’Nátánnak: Miért nem jött el Yisháj fia sem tegnap, sem ma az ételhez? ²⁸Yáhu’Nátán pedig így felelt Shá’ulnak: Kérve kért engem Dávid, hogy elmehessen Beit-Lechembe. ²⁹És ezt mondta: Engedj el engem, kérlek, mert nemzetségi áldozatunk van a városban, és a testvérem parancsolta nekem; most azért, ha kegyelmet találtam a szemedben, hadd szökjem el, kérlek, és lássam a testvéreimet. Ezért nem jött el a király asztalához.

³⁰Ekkor föllángolt Shá’ul haragja Yáhu’Nátán ellen, és ezt mondta neki: A lázadás elferdültjének fia! Hát nem tudom-e, hogy te Yisháj fiát választod a magad szégyenére és anyád meztelenségének szégyenére? ³¹Mert minden napon, amíg Yisháj fia él a Ádámáhn, nem szilárdulsz meg sem te, sem a királyságod. Most azért küldj, és hozasd ide hozzám, mert a halál fia ő! ³²Yáhu’Nátán pedig így felelt apjának, Shá’ulnak, és ezt mondta neki: Miért kell meghalnia? Mit tett? ³³Ekkor Shá’ul rávetette a lándzsát, hogy leüsse őt; és megtudta Yáhu’Nátán, hogy elhatároztatott ez apjánál, hogy megölje Dávidot. ³⁴Yáhu’Nátán pedig fölkelt az asztaltól izzó haragban, és nem evett az újhold második napján kenyeret, mert elszomorodott Dávid miatt, mert megszégyenítette őt az apja.

³⁵És lett reggel, hogy kiment Yáhu’Nátán a mezőre a Dáviddal megbeszélt időre, és egy kis fiú volt vele. ³⁶Ezt mondta a fiújának: Fuss, keresd meg, kérlek, a nyilakat, amelyeket én lövök! A fiú futott, ő pedig kilőtte a nyilat, hogy túlhaladjon rajta. ³⁷És amikor a fiú a nyíl helyéhez ért, amelyet Yáhu’Nátán kilőtt, Yáhu’Nátán a fiú után kiáltott, és ezt mondta: Nemde a nyíl tőled tovább van? ³⁸És Yáhu’Nátán a fiú után kiáltott: Gyorsan, siess, meg ne állj! És fölszedte Yáhu’Nátán fiúja a nyilakat, és urához ment. ³⁹A fiú pedig semmit sem tudott, csak Yáhu’Nátán és Dávid tudta a dolgot. ⁴⁰Yáhu’Nátán ekkor odaadta fegyvereit a fiúnak, aki nála volt, és ezt mondta neki: Menj, vidd be a városba. ⁴¹A fiú elment, Dávid pedig fölkelt a dél felőli oldal mellől, és arcára borult a földre, és háromszor meghajolt; és megcsókolták egymást, és sírtak egymás miatt, amíg Dávid túl nem tett rajta. ⁴²Yáhu’Nátán ekkor ezt mondta Dávidnak: Menj békével, mivelhogy megesküdtünk mindketten Yáhuwáh nevében, mondván: Yáhuwáh legyen köztem és közted, és magom és magod között örökre!

Szójegyzék: Ádámáh (אֲדָמָה – 𐤀𐤃𐤌𐤄) – Termőföld/Talaj • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ávner (אַבְנֵר – 𐤀𐤁𐤍𐤓) – Atyám a lámpás • Beit-Lechem (בֵּית לֶחֶם – 𐤁𐤉𐤕𐤋𐤇𐤌) – A kenyér háza – Z’vulun városa • Brít (בְּרִית – 𐤁𐤓𐤉𐤕) – Szövetség • Cheszed (חֶסֶד – 𐤇𐤎𐤃) – Hűségszeretet/Kegy/Kegyelem/Hűség/Szövetségi hűség • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Ezel (אֶזֶל – 𐤀𐤆𐤋) – Eltávozás/A távozás köve: • Hűségszeretet (חֶסֶד- 𐤇𐤎𐤃) – Cheszed: Kegy/Kegyelem/Hűség/Szövetségi hűség • Lechá (לְךָ – 𐤋𐤊) – Neked/Számodra/Téged Illetően • Nájot (נָיוֹת – 𐤍𐤉𐤅𐤕) – Lakhelyek/Próféta-szállás Rámáh mellett • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Rámáh (רָמָה – 𐤓𐤌𐤄) – Magaslat – város Ben’Yáminban • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Békesség/Teljesség/Jólét/Épség • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Yáhu’Nátán (יְהוֹנָתָן – 𐤉𐤄𐤅𐤍𐤕𐤍) – Yáhuwáh adta • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yisháj (יִשַׁי – 𐤉𐤔𐤉) – Létezik/Yáhuwáh ajándéka • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa

[HU] Shmu’El álef 19

Szerző: Sipos Richard | szept 21, 2026

¹Shá’ul beszélt fiához, Yáhu’Nátánhoz és összes szolgájához, hogy megöljék Dávidot. De Yáhu’Nátán, Shá’ul fia nagyon kedvelte Dávidot. ²És megmondta Yáhu’Nátán Dávidnak, mondván: Apám, Shá’ul az életedre tör. Most azért vigyázz magadra reggel, ülj rejtekhelyen és rejtőzz el. ³Én pedig kimegyek, és megállok apám oldalán a mezőn, ahol te leszel, és beszélni fogok rólad apámhoz. Majd meglátom, hogy mi van, és megmondom neked. ⁴Yáhu’Nátán jót szólt Dávidról apjához, Shá’ulhoz, és ezt mondta neki: Ne vétkezzék a király szolgája, Dávid ellen, mert ő nem vétett ellened, sőt tettei nagyon jók neked. ⁵Tenyerébe tette a Nefeshét, leverte a Pelishtit, és Yáhuwáh nagy szabadulást szerzett egész Yiszrá’Elnek. Te láttad, és örültél. Miért is vétkeznél ártatlan vér ellen, megölve Dávidot ok nélkül? ⁶Shá’ul hallgatott Yáhu’Nátán szavára; és megesküdött Shá’ul: Él Yáhuwáh, nem ölik meg! ⁷Ekkor hívta Yáhu’Nátán Dávidot, és elmondta neki Yáhu’Nátán mindezeket a szavakat. Majd elvitte Yáhu’Nátán Dávidot Shá’ulhoz, és olyan lett előtte, mint tegnap és tegnapelőtt.

⁸A harc tovább folyt. Dávid kiment és harcolt a Pelishtim ellen, nagy csapást mért rájuk, és megfutamodtak előle. ⁹Ekkor Yáhuwáh rossz szelleme szállt Shá’ulra, miközben házában ült, lándzsája a kezében. Dávid pedig pengetett a kezével. ¹⁰Shá’ul a lándzsával a falhoz akarta szegezni Dávidot, de ő félrehajolt Shá’ul elől, és a lándzsa a falba fúródott. Dávid pedig megfutott és elmenekült azon az éjszakán.

¹¹Ekkor Shá’ul követeket küldött Dávid házához, hogy őrizzék, és megöljék reggel. De Dávidnak megmondta felesége, Mikhál, mondván: Ha nem mented a Nefeshedet ma éjjel, holnap megölnek! ¹²És leeresztette Mikhál Dávidot az ablakon át. Ő pedig elment, megfutott és elmenekült. ¹³Ekkor fogta Mikhál a Teráfimot, és az ágyba tette, kecskeszőr-fonatot tett a fejéhez, és betakarta a ruhával. ¹⁴Shá’ul követeket küldött, hogy fogják el Dávidot, de ő azt mondta: Beteg. ¹⁵Ekkor Shá’ul elküldte a követeket, hogy nézzék meg Dávidot, mondván: Hozzátok fel hozzám ágyastul, hogy megöljem. ¹⁶Amikor a követek bementek, íme, a Teráfim volt az ágyban, és a kecskeszőr-fonat a fejénél. ¹⁷Ekkor Shá’ul ezt mondta Mikhálnak: Miért csaltál meg így engem, és engedted el ellenségemet, hogy elmeneküljön? Mikhál ezt mondta Shá’ulnak: Ő mondta nekem: Engedj el, miért öljelek meg?

¹⁸Dávid pedig megfutott és elmenekült, és elment Shmu’Elhez Rámáhba, és elmondta neki mindazt, amit Shá’ul tett vele. Azután elment ő és Shmu’El, és Náyotban laktak. ¹⁹De jelentették Shá’ulnak, mondván: Íme, Dávid Náyotban van, Rámáhban. ²⁰Akkor Shá’ul követeket küldött, hogy fogják el Dávidot. De meglátták a Nevi’im csapatát, amint prófétáltak, és Shmu’El ott állt fölöttük elöljáróként, és Ruách Elohim szállt Shá’ul követeire, és ők is prófétáltak. ²¹Jelentették Shá’ulnak, és ő más követeket küldött, de azok is prófétáltak. Harmadszor is küldött Shá’ul követeket, és azok is prófétáltak. ²²Ekkor maga is elment Rámáhba, és eljutott a nagy kútig, amely Szekhuban van, és megkérdezte, mondván: Hol van Shmu’El és Dávid? És mondták: Íme, Náyotban, Rámáhban. ²³Elment tehát oda, Náyotba, Rámáhba, de őrá is szállt Ruách HáElohim, és ment és prófétált, amíg meg nem érkezett Náyotba, Rámáhba. ²⁴Akkor levetette ő is ruháit, és prófétált ő is Shmu’El előtt, és meztelenül esett ott egész azon a napon és egész azon az éjszakán. Ezért mondják: Hát Shá’ul is a Nevi’im között van?

Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Mikhál (מִיכַל – 𐤌𐤉𐤊𐤋) – Ki olyan, mint El?/Patak • Náyot (נָיוֹת – 𐤍𐤉𐤅𐤕) – Lakhelyek/Próféta-szállás Rámáh mellett • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Nevi’im (נְבִיאִים – 𐤍𐤁𐤉𐤀𐤌) – Próféták • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי – 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus/Betolakodó • Rámáh (רָמָה – 𐤓𐤌𐤄) – Magaslat – város Ben’Yáminban • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Shmu’El (שְׁמוּאֵל – 𐤔𐤌𐤅𐤀𐤋) – Elohim meghallgatta • Szekhu (שֶׂכוּ – 𐤔𐤊𐤅) – Magaslat/Kilátóhely • Teráfim (תְּרָפִים – 𐤕𐤓𐤐𐤉𐤌) – Házi bálványok/jósló figurák • Vér (דָּם – 𐤃𐤌) – Dám – az élet hordozója • Yáhu’Nátán (יְהוֹנָתָן – 𐤉𐤄𐤅𐤍𐤕𐤍) – Yáhuwáh adta • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa

[HU] Shmu’El álef 18

Szerző: Sipos Richard | szept 21, 2026

¹És történt, amikor befejezte a beszédet Shá’ullal, hogy Yáhu’Nátán Nefeshe összekötteték Dávid Nefeshével, és úgy szerette őt Yáhu’Nátán, mint a maga Nefeshét. ²És magához vette őt Shá’ul azon a napon, és nem engedte, hogy visszatérjen apja házába. ³És szövetséget kötött Yáhu’Nátán Dáviddal, mert szerette őt, mint a maga Nefeshét. ⁴És levetette Yáhu’Nátán a köpenyt, amely rajta volt, és Dávidnak adta, és az öltözékét, és egészen a kardjáig, és az íjáig, és az övéig. ⁵És kivonult Dávid, és mindenütt, ahová küldte őt Shá’ul, sikerrel járt, és Shá’ul a harcosok fölé rendelte őt. És jó volt ez az egész nép szemében, és Shá’ul szolgáinak szemében is.

⁶És történt, amikor hazatértek, amikor visszatért Dávid a Pelishti leverése után, hogy kivonultak az asszonyok Yiszrá’El minden városából énekelve és körtáncot lejtve Shá’ul király elé, dobokkal, örömmel és három (húros) hangszerekkel. ⁷És énekelve feleltek egymásnak a vigadozó asszonyok, és így szóltak:

Megverte Shá’ul a maga ezreit, és Dávid a maga tízezreit!

⁸És nagyon haragra gerjedt Shá’ul, és rossz volt a szemében ez a dolog, és így szólt: Dávidnak tízezreket adtak, nekem pedig ezreket adtak, már csak a királyság hiányzik neki! ⁹És gyanakvó szemmel nézte Shá’ul Dávidot attól a naptól fogva és azután.

¹⁰És történt másnap, hogy rátört Elohim rossz Szelleme Shá’ulra, és prófétált a ház belsejében, Dávid pedig játszott a kezével, mint napról napra, és a lándzsa Shá’ul kezében volt. ¹¹És elhajította Shá’ul a lándzsát, és azt mondta: Falhoz szegezem Dávidot! De kitért Dávid előle kétszer. ¹²És félt Shá’ul Dávidtól, mert vele volt Yáhuwáh, Shá’ultól pedig eltávozott. ¹³És eltávolította őt Shá’ul maga mellől, és ezer parancsnokává tette magának, és ki- és bevonult a nép élén. ¹⁴És Dávid minden útján sikerrel járt, és Yáhuwáh vele volt. ¹⁵És látta Shá’ul, hogy nagyon sikeres, és rettegett tőle. ¹⁶De egész Yiszrá’El és Yáhu’Dáh szerette Dávidot, mert ő vonult ki és be előttük.

¹⁷És így szólt Shá’ul Dávidhoz: Íme, idősebb leányom, Meráv — őt adom neked feleségül, csak légy nekem a vitézség fiává, és harcold Yáhuwáh harcait! Shá’ul pedig így gondolta: Ne az én kezem legyen rajta, hanem a Pelishti keze legyen rajta. ¹⁸És így szólt Dávid Shá’ulhoz: Ki vagyok én, és mi az én életem, apám családja Yiszrá’Elben, hogy a király veje legyek? ¹⁹És történt akkor, amikor oda kellett volna adni Merávot, Shá’ul leányát Dávidnak, hogy a Mechóláhi Ádri’Elnek adták őt feleségül.

²⁰És megszerette Mikhál, Shá’ul leánya Dávidot, és jelentették Shá’ulnak, és jó volt ez a szemében. ²¹És így szólt Shá’ul: Odaadom őt neki, hogy csapdává legyen számára, és hogy a Pelishti keze legyen rajta. És így szólt Shá’ul Dávidhoz: Kettő révén leszel ma a vőm. ²²És megparancsolta Shá’ul a szolgáinak: Beszéljetek Dáviddal titokban, mondván: Íme, kedvel téged a király, és minden szolgája szeret téged, légy tehát a király veje. ²³És elmondták Shá’ul szolgái Dávid fülébe ezeket a szavakat, és így szólt Dávid: Csekély dolog-e a szemetekben a király vejévé lenni? Hiszen én szegény és jelentéktelen ember vagyok. ²⁴És jelentették Shá’ul szolgái neki, mondván: Ilyen szavakat szólt Dávid. ²⁵És így szólt Shá’ul: Így szóljatok Dávidhoz: Nem kíván a király menyasszonyi árat, csak száz Pelishti előbőrét, hogy bosszút álljon a király ellenségein. Shá’ul pedig azt tervezte, hogy Dávidot a Pelishti kezébe ejti. ²⁶És elmondták szolgái Dávidnak ezeket a szavakat, és jó volt a dolog Dávid szemében, hogy a király vejévé legyen. És nem teltek le a napok, ²⁷amikor felkelt Dávid, és elment, ő és emberei, és megvert a Pelishti közül kétszáz embert. És elhozta Dávid az előbőrüket, és teljes számban átadta őket a királynak, hogy a király vejévé legyen. És neki adta Shá’ul Mikhált, a leányát feleségül. ²⁸És látta Shá’ul, és megtudta, hogy Yáhuwáh Dáviddal van, és Mikhál, Shá’ul leánya szerette őt. ²⁹És még jobban félt Shá’ul Dávidtól, és ellensége lett Shá’ul Dávidnak minden napon.

³⁰És kivonultak a Pelishti vezérei, és történt, valahányszor kivonultak, Dávid sikeresebb volt Shá’ul minden szolgájánál, és nagyon becses lett a neve.

Szójegyzék: Ádri’El (עַדְרִיאֵל – 𐤏𐤃𐤓𐤉𐤀𐤋) – El a segítségem/El nyája • Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Mechóláh (מְחֹלָה – 𐤌𐤇𐤋𐤄) – Tánc helye/Táncos város • Meráv (מֵרַב – 𐤌𐤓𐤁) – Sokaság/Bőség (Shá’ul idősebb leánya • Mikhál (מִיכַל – 𐤌𐤉𐤊𐤋) – Ki olyan, mint El?/Patak • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי – 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus/Betolakodó • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia [köve: a Nofekh] • Yáhu’Nátán (יְהוֹנָתָן – 𐤉𐤄𐤅𐤍𐤕𐤍) – Yáhuwáh adta • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa

[HU] Shmu’El álef 17

Szerző: Sipos Richard | szept 21, 2026

¹Összegyűjtötték a Pelishti a táboraikat a harcra, és összegyűltek Szokohnál, amely Yáhu’Dáhé, és tábort ütöttek Szokoh és Ázekáh között, Efesz-Dámimnál. ²Shá’ul és a Yiszrá’Eli férfiak összegyűltek, és tábort ütöttek az Eláh-völgyében, és csatarendbe álltak a Pelishti elé. ³A Pelishti a hegyen álltak innen, Yiszrá’El pedig a hegyen állt onnan, és a völgy közöttük volt. ⁴Ekkor kijött a köztes ember a Pelishti táboraiból, Golját a neve, Gátból; magassága hat könyök és egy arasz. ⁵rézsisak a fején, és pikkelyes páncélba volt öltözve; a páncél súlya ötezer shekel réz. ⁶rézvért a lábain, és rézdárda a vállai között. ⁷Lándzsájának nyele, mint a szövők zugolyfája, és lándzsájának hegye hatszáz shekel vas; és a pajzshordozója ment előtte. ⁸Megállt, és odakiáltott Yiszrá’El csatasorainak, és ezt mondta nekik: Miért jöttetek ki csatarendbe állni a harcra? Hát nem én vagyok a Pelishti, ti pedig Shá’ul szolgái? Válasszatok ki magatoknak egy embert, és jöjjön le hozzám! ⁹Ha le tud velem küzdeni és megöl engem, akkor szolgáitok leszünk; de ha én bírok vele és megöltem őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink, és szolgáltok minket. ¹⁰Ezt mondta a Pelishti: Én gyaláztam Yiszrá’El csatasorait ezen a napon; adjatok nekem egy embert, hogy megküzdjünk együtt! ¹¹Amikor meghallotta Shá’ul és egész Yiszrá’El a Pelishti ezen beszédeit, megrettentek és Igen féltek.

¹²Dávid pedig annak az Efráti embernek a fia volt Beit-Lechem Yáhu’Dáhból, akinek a neve Yisháj, és nyolc fia volt; és az ember Shá’ul napjaiban öreg volt, koros a férfiak között. ¹³Yisháj három nagyobbik fia elment, Shá’ul után mentek a harcba; és három fiának a neve, akik a harcba mentek: Eli’áv az elsőszülött, utána AviNádáv, a harmadik pedig Shámáh. ¹⁴Dávid volt a legkisebb; a három nagyobbik pedig Shá’ul után ment. ¹⁵Dávid járt és visszatért Shá’ultól, hogy legeltesse apjának juhait Beit-Lechemben. ¹⁶A Pelishti pedig odalépett reggel és este, és kiállt negyven napon át.

¹⁷Ekkor ezt mondta Yisháj a fiának, Dávidnak: Vidd el a testvéreidnek ezt az éfa pörkölt gabonát és ezt a tíz kenyeret, és szaladj el a táborba a testvéreidhez. ¹⁸Ezt a tíz darab sajtot pedig vidd el az ezred parancsnokának; testvéreidet látogasd meg Shálommal, és a zálogukat hozd el. ¹⁹Shá’ul és ők, meg Yiszrá’El minden férfia az Eláh-völgyében harcolnak a Pelishtivel. ²⁰Felkelt Dávid korán reggel, rábízta a juhokat egy őrzőre, felvette és elment, ahogyan Yisháj parancsolta neki; és megérkezett a szekértáborhoz, miközben a sereg kivonult a csatasorba, és csatakiáltást hallattak a harcra. ²¹Csatarendbe állt Yiszrá’El és a Pelishti, csatasor csatasorral szemben. ²²Dávid lerakta magáról a holmiját a holmiőrző kezéhez, és a csatasorhoz futott; megérkezett, és Shálom felöl kérdezte a testvéreit. ²³És miközben beszélt velük, íme, feljött a köztes ember, Golját a Pelishti, a neve, Gátból, a Pelishti csatasoraiból, és ugyanazokat a beszédeket mondta; és Dávid meghallotta. ²⁴Yiszrá’El minden férfia pedig, amikor meglátták azt az embert, elfutottak előle, és Igen féltek. ²⁵Ezt mondta Yiszrá’El egy-egy férfia: Láttátok ezt a feljövő embert? Bizony, hogy gyalázza Yiszrá’Elt, azért jön fel; és az lesz, hogy azt az embert, aki megöli, nagy gazdagsággal gazdagítja a király, és a leányát adja neki, és apjának házát szabaddá teszi Yiszrá’Elben. ²⁶Ekkor ezt mondta Dávid a mellette álló embereknek: Mi történik majd azzal az emberrel, aki megöli ezt a Pelishtit, és elveszi a gyalázatot Yiszrá’Elről? Mert ki ez a körülmetéletlen Pelishti, hogy gyalázta az élő Elohim csatasorait? ²⁷A nép pedig így szólt hozzá, e beszéd szerint, mondván: Így történik azzal az emberrel, aki megöli őt.

²⁸Amikor meghallotta Eli’áv, a legnagyobbik testvére, hogy az emberekkel beszél, fellángolt Eli’áv haragja Dávid ellen, és ezt mondta: Miért jöttél le, és kire bíztad azt a néhány juhot a pusztában? Én ismerem a te elbizakodottságodat és szíved gonoszságát: hogy a harcot lásd, azért jöttél le. ²⁹Ekkor ezt mondta Dávid: Mit tettem most? Hát nem csak beszéd volt? ³⁰És elfordult mellőle egy másik felé, és ugyanezt a beszédet mondta; és a nép ugyanúgy válaszolt neki, mint az előbbi beszéd szerint.

³¹Meghallották a beszédeket, amelyeket Dávid mondott, és jelentették Shá’ul előtt, ő pedig magához vette. ³²És ezt mondta Dávid Shá’ulnak: Ne essen el senki szíve miatta; a te szolgád elmegy, és megküzd ezzel a Pelishtivel. ³³De Shá’ul ezt mondta Dávidnak: Nem bírsz elmenni ez ellen a Pelishti ellen, hogy megküzdj vele, mert te ifjú vagy, ő pedig harc embere ifjúsága óta. ³⁴Dávid azonban ezt mondta Shá’ulnak: Pásztor volt a te szolgád az apjának a juhainál; és ha jött az oroszlán meg a medve, és elvitt egy bárányt a nyájból, ³⁵kimentem utána, levertem és kiragadtam a szájából; és ha ellenem támadt, megragadtam a szakállánál, levertem és megöltem. ³⁶Az oroszlánt is, a medvét is leverte a te szolgád; és ez a körülmetéletlen Pelishti olyan lesz, mint egy azok közül, mert gyalázta az élő Elohim csatasorait. ³⁷Majd ezt mondta Dávid: Yáhuwáh, aki megmentett engem az oroszlán mancsából és a medve mancsából, ő ment meg ennek a Pelishtinek a kezéből. Ekkor ezt mondta Shá’ul Dávidnak: Menj, és Yáhuwáh legyen veled! ³⁸És felöltöztette Shá’ul Dávidot a saját ruháiba, rézsisakot adott a fejére, és páncélba öltöztette őt. ³⁹Dávid felövezte a kardját a ruhái fölé, és nekifeszült, hogy járjon, mert nem próbálta; és ezt mondta Dávid Shá’ulnak: Nem bírok ezekben járni, mert nem próbáltam. És levette azokat Dávid magáról. ⁴⁰Kezébe vette a botját, és kiválasztott magának öt sima követ a patakból, és beletette azokat a pásztoredénybe, amije volt, a tarisznyába; és a parittyája a kezében, és odalépett a Pelishtihez. ⁴¹És ment a Pelishti, ment és közeledett Dávidhoz; és a pajzshordozó ember előtte. ⁴²Amikor a Pelishti odanézett és meglátta Dávidot, megvetette őt, mert ifjú volt, vöröses és szép tekintetű. ⁴³Ekkor ezt mondta a Pelishti Dávidnak: Hát kutya vagyok én, hogy botokkal jössz ellenem? És szidalmazta a Pelishti Dávidot az ő elohimával. ⁴⁴És ezt mondta a Pelishti Dávidnak: Gyere hozzám, hadd adjam a testedet az Egekre madarának és a mező vadjának! ⁴⁵De Dávid ezt mondta a Pelishtinek: Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, én pedig hozzád megyek Yáhuwáh Tzeváot nevében, Yiszrá’El csatasorainak Elohimában, akit te gyaláztál. ⁴⁶Ezen a napon kezembe zár téged Yáhuwáh, és leverlek, és leveszem a fejedet rólad, és odaadom a Pelishti táborának hulláját ezen a napon az Egekre madarának és a föld vadjának; és megtudja az egész föld, hogy van Elohima Yiszrá’Elnek. ⁴⁷És megtudja ez az egész gyülekezés, hogy nem karddal és lándzsával szabadít Yáhuwáh, mert Yáhuwáhé a harc, és ő ad benneteket a kezünkbe.

⁴⁸És az lett, hogy amikor felkelt a Pelishti, és ment és közeledett Dávid elé, akkor Dávid sietett, és a csatasor felé futott a Pelishti elé. ⁴⁹És kinyújtotta Dávid a kezét az edény felé, és vett onnan egy követ, és elparittyázta, és úgy verte homlokon a Pelishtit, hogy a kő belesüllyedt a homlokába, és arcára esett a földre. ⁵⁰Így bírt Dávid a Pelishtivel parittyával és kővel, és leverte a Pelishtit, és megölte; és kard nem volt Dávid kezében. ⁵¹Odafutott Dávid, megállt a Pelishti mellett, fogta a kardját, kihúzta a hüvelyéből, és megölte vele, és levágta vele a fejét; amikor látták a Pelishti, hogy meghalt a hősük, megfutamodtak. ⁵²Felkeltek Yiszrá’El és Yáhu’Dáh férfiai, csatakiáltást hallattak, és üldözték a Pelishtit, amíg a völgyhöz érsz, és Ekron kapuiig; és elhullottak a Pelishti sebesültjei a Sha’aráyim felé vivő úton, egészen Gátig és Ekronig. ⁵³Visszatértek Yiszrá’El fiai a Pelishti üldözéséből, és kifosztották a táboraikat. ⁵⁴Dávid pedig fogta a Pelishti fejét, és elvitte Yerusháláyimba; a fegyvereit pedig a sátrában helyezte el.

⁵⁵Amikor látta Shá’ul, hogy kimegy Dávid a Pelishti elé, ezt mondta Ávnernak, a sereg parancsnokának: Kinek a fia ez az ifjú, Ávner? Ekkor ezt mondta Ávner: Az életedre, ó király, nem tudom. ⁵⁶És ezt mondta a király: Kérdezd meg te, kinek a fia ez a fiatal. ⁵⁷És amikor visszatért Dávid, miután leverte a Pelishtit, fogta őt Ávner, és bevitte Shá’ul elé; a Pelishti feje a kezében volt. ⁵⁸Ekkor ezt mondta neki Shá’ul: Kinek a fia vagy, te ifjú? És ezt mondta Dávid: A te szolgádnak, a Beit-Lechemi Yishájnak a fia.

Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • AviNádáv (אֲבִינָדָב – 𐤀𐤁𐤉𐤍𐤃𐤁) – Atyám nemeslelkű/Nemes atya • Ávner (אַבְנֵר – 𐤀𐤁𐤍𐤓) – Atyám a lámpás • Ázekáh (עֲזֵקָה – 𐤏𐤆𐤒𐤄) – Felszántott/Körülkerített – pogány város • Beit-Lechem (בֵּית לֶחֶם – 𐤁𐤉𐤕𐤋𐤇𐤌) – A kenyér háza – Z’vulun városa • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Efesz-Dámim (אֶפֶס דַּמִּים – 𐤀𐤐𐤎 𐤃𐤌𐤉𐤌) – A vér határa/A vér vége • Efráti (אֶפְרָתִי – 𐤀𐤐𐤓𐤕𐤉) – Efrátai (Beit-Lechem környéki) • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Ekron (עֶקְרוֹן – 𐤏𐤒𐤓𐤅𐤍) – Pelishti város • Eláh (אֵלָה – 𐤀𐤋𐤄) – Hoshe’á apja • Eli’áv (אֱלִיאָב – 𐤀𐤋𐤉𐤀𐤁) – El az atyám • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gáj (גַּיְא – 𐤂𐤉𐤀) – Völgy • Gát (גַּת – 𐤂𐤕) – Pelishti város/szőlőprés • Golját (גָּלְיָת – 𐤂𐤋𐤉𐤕) – Száműzött/Felfedett (filiszteus harcos • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי – 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus/Betolakodó • Réz (נְחֹשֶׁת – 𐤍𐤇𐤔𐤕) – Nechoshet: Réz/bronz • Sha’aráyim (שַׁעֲרַיִם – 𐤔𐤏𐤓𐤉𐤌) – Két kapu • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Békesség/Teljesség/Jólét/Épség • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Shámáh (שַׁמָּה – 𐤔𐤌𐤄) – Pusztulás/Döbbenet • Shekel (שֶׁקֶל – 𐤔𐤒𐤋) – Mérték/Súlyegység – kb. 11-14 gramm • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szokoh (שׂוֹכֹה – 𐤔𐤅𐤊𐤄) – Sövény/Védelem – pogány város • Test (בָּשָׂר – 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Tzeváot (צְבָאוֹת – 𐤑𐤁𐤀𐤅𐤕) – Seregek – Yáhuwáh jelzője • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia [köve: a Nofekh] • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yisháj (יִשַׁי – 𐤉𐤔𐤉) – Létezik/Yáhuwáh ajándéka • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa

[HU] Shmu’El álef 16

Szerző: Sipos Richard | szept 21, 2026

¹Yáhuwáh ezt mondta Shmu’Elnek: Meddig gyászolsz még Shá’ul miatt, holott én elvetettem őt, hogy ne uralkodjék Yiszrá’El fölött? Töltsd meg szarudat olajjal, és menj: elküldelek téged a Beit-Lechemi Yishájhoz, mert láttam a fiai között magamnak királyt. ²Ezt mondta Shmu’El: Hogyan menjek? Ha meghallja Shá’ul, megöl engem. De Yáhuwáh ezt mondta: Egy üszőborjút végy a kezedbe, és mondd: Áldozni jöttem Yáhuwáhnak. ³És hívd meg Yishájt az áldozatra, én pedig tudtodra adom, hogy mit cselekedj: és kend fel nekem azt, akit mondok neked. ⁴És megcselekedte Shmu’El azt, amit Yáhuwáh szólt, és elment Beit-Lechembe. Reszketve mentek eléje a város vénei, és ezt mondta: Békés-e a jöveteled? ⁵Ezt mondta: Békés. Áldozni jöttem Yáhuwáhnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra. És megszentelte Yishájt és fiait, és meghívta őket az áldozatra.

⁶És történt, amikor megérkeztek, meglátta Eli’ávot, és ezt mondta: Bizonyára Yáhuwáh előtt a Máshiáhja. ⁷De Yáhuwáh ezt mondta Shmu’Elnek: Ne tekints a megjelenésére, sem termete magasságára, mert elvetettem őt. Mert nem az, amit az ember lát: mert az ember a szemekre tekint, de Yáhuwáh a szívre tekint. ⁸Ekkor Yisháj szólította AviNádávot, és elvezette Shmu’El elé, de ezt mondta: Ezt sem választotta Yáhuwáh. ⁹Akkor Yisháj Shámáhot vezette el, de ezt mondta: Ezt sem választotta Yáhuwáh. ¹⁰Így vezette el Yisháj hét fiát Shmu’El elé, de Shmu’El ezt mondta Yishájnak: Nem választotta Yáhuwáh ezeket. ¹¹Majd ezt mondta Shmu’El Yishájnak: Itt van mind a fiad? Ezt felelte: Hátravan még a legkisebb, és íme, a juhokat őrzi. Ekkor ezt mondta Shmu’El Yishájnak: Küldj el, és hozd el őt, mert nem ülünk le, amíg ide nem ér. ¹²Elküldött tehát, és elhozta őt. Ő pedig pirospozsgás volt, szép szemekkel és jó tekintetű. És ezt mondta Yáhuwáh: Kelj fel, kend fel őt, mert ez ő! ¹³Fogta tehát Shmu’El az olajos szarut, és felkente őt testvérei közepette. És rátört Ruách Yáhuwáh Dávidra attól a naptól fogva és azután. Shmu’El pedig felkelt, és elment Rámáhba.

¹⁴Ruách Yáhuwáh pedig eltávozott Shá’ultól, és rossz szellem rettegtette őt Yáhuwáhtól. ¹⁵Ekkor ezt mondták Shá’ul szolgái neki: Íme, Elohim rossz szelleme rettegtet téged. ¹⁶Mondja meg urunk: szolgáid előtted vannak, keresnek egy embert, aki ért a lant pengetéséhez; és lesz, hogy amikor rajtad lesz Elohim rossz szelleme, akkor pengetni fog a kezével, és jól lesz dolgod. ¹⁷Ezt mondta Shá’ul a szolgáinak: Nézzetek hát nekem egy embert, aki jól pengeti a lantot, és hozzátok hozzám. ¹⁸Ekkor megszólalt egy a legények közül, és ezt mondta: Íme, láttam a Beit-Lechemi Yisháj egy fiát, aki ért a pengetéshez, derék vitéz és harcos férfi, értő beszédű és szép alakú ember, és Yáhuwáh vele van. ¹⁹Ezért követeket küldött Shá’ul Yishájhoz, és ezt mondta: Küldd hozzám Dávidot, a fiadat, aki a juhok mellett van. ²⁰Fogott tehát Yisháj egy szamarat, kenyeret, egy tömlő bort és egy kecskegidát, és elküldte Dávid, a fia kezével Shá’ulnak. ²¹És megérkezett Dávid Shá’ulhoz, és megállt előtte. Ő pedig nagyon megszerette, és a fegyverhordozója lett. ²²És ezt üzente Shá’ul Yishájnak: Álljon csak Dávid előttem, mert kedvet talált a szemeimben. ²³És lesz, valahányszor rajta volt Shá’ulon Elohim szelleme, vette Dávid a lantot, és pengetett a kezével; Shá’ul ilyenkor megkönnyebbült, és jól volt dolga, és eltávozott tőle a rossz szellem.

Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • AviNádáv (אֲבִינָדָב – 𐤀𐤁𐤉𐤍𐤃𐤁) – Atyám nemeslelkű/Nemes atya • Beit-Lechem (בֵּית לֶחֶם – 𐤁𐤉𐤕𐤋𐤇𐤌) – A kenyér háza – Z’vulun városa • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Eli’áv (אֱלִיאָב – 𐤀𐤋𐤉𐤀𐤁) – El az atyám • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Máshiáh (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Messiás • Rámáh (רָמָה – 𐤓𐤌𐤄) – Magaslat – város Ben’Yáminban • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Shámáh (שַׁמָּה – 𐤔𐤌𐤄) – Pusztulás/Döbbenet • Shmu’El (שְׁמוּאֵל – 𐤔𐤌𐤅𐤀𐤋) – Elohim meghallgatta • Szelleme/Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Szél/Lehelet • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yisháj (יִשַׁי – 𐤉𐤔𐤉) – Létezik/Yáhuwáh ajándéka • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa