[HU] Shmu’El álef 24

Szerző: Sipos Richard | jún 26, 2026

¹És feljött Shá’ul a Pelishtim nyomában való járásból, és jelentették neki, mondván: Íme, Dávid Ein-Gedi pusztájában van. ²És vett Shá’ul háromezer válogatott férfit egész Yiszrá’Elből, és elment, hogy megkeresse Dávidot és embereit a zergék kősziklái színén. ³És eljutott a juhaklokhoz az út mellett, és ott egy barlang volt, és bement Shá’ul, hogy befedje lábait; Dávid pedig és emberei a barlang oldalainál ültek. ⁴És mondták Dávid emberei neki: Íme a nap, amelyről Yahuwah mondta neked: Íme, kezedbe adom ellenségedet, és tégy vele, ahogy jó a szemeidben. És felkelt Dávid, és levágta titokban Shá’ul köpenyének szárnyát. ⁵És volt ezután, hogy verte Dávidot az ő szíve, mivel levágta a szárnyat, amely Shá’ulé volt. ⁶És mondta embereinek: Távol legyen tőlem Yahuwahtól, hogy ezt a dolgot megtegyem az én urammal, Yahuwah Máshiáchjával, hogy kezemet kinyújtsam ellene, mert Yahuwah Máshiáchja ő. ⁷És szétszórta Dávid az embereit e szavakkal, és nem engedte nekik, hogy felkeljenek Shá’ul ellen. Shá’ul pedig felkelt a barlangból, és ment az úton.

⁸És felkelt Dávid ezután, és kiment a barlangból, és kiáltott Shá’ul után, mondván: Uram, királyom! És hátratekintett Shá’ul, és Dávid meghajolt arcaival a földig, és leborult. ⁹És mondta Dávid Shá’ulnak: Miért hallgatsz az ember szavaira, mondván: Íme, Dávid a te bajodat keresi? ¹⁰Íme, e napon látták szemeid, hogy kezembe adott téged Yahuwah ma a barlangban, és mondták, hogy megöljelek, de megszánt téged a szemem, és mondtam: Nem nyújtom ki kezemet az én uram ellen, mert Yahuwah Máshiáchja ő. ¹¹És atyám, lásd, lásd is köpenyed szárnyát kezemben, mert amikor levágtam köpenyed szárnyát, és nem öltelek meg, ismerd meg és lásd, hogy nincs kezemben rossz, sem hűtlenség, és nem vétkeztem ellened, te pedig vadászod lelkemet, hogy elvedd azt. ¹²Tegyen ítéletet Yahuwah köztem és közted, és álljon bosszút értem Yahuwah rajtad, de az én kezem nem lesz ellened. ¹³Ahogy mondja a régiek példabeszéde: A gonoszoktól ered a gonoszság, de az én kezem nem lesz ellened. ¹⁴Ki után jött ki Yiszrá’El királya? Ki után üldözöl te? Egy döglött kutya után, egy bolha után? ¹⁵Legyen hát Yahuwah a bíró, és tegyen ítéletet köztem és közted, és lássa, és perelje peremet, és szolgáltasson nekem igazságot kezedből.

¹⁶És volt, amikor befejezte Dávid e szavak mondását Shá’ulhoz, hogy mondta Shá’ul: A te hangod ez, fiam, Dávid? És felemelte Shá’ul a hangját, és sírt. ¹⁷És mondta Dávidnak: Igazabb vagy te nálam, mert te a jót cselekedted velem, én pedig a rosszat cselekedtem veled. ¹⁸És te ma tudtul adtad, hogy jót tettél velem, mivel Yahuwah kezedbe zárt engem, és nem öltél meg. ¹⁹És ha rátalál valaki ellenségére, vajon útjára bocsátja-e jóban? És Yahuwah fizessen neked jóval azért, amit ezen a napon tettél velem. ²⁰És most, íme, tudom, hogy uralkodván uralkodni fogsz, és kezedben megáll Yiszrá’El királysága. ²¹És most esküdj meg nekem Yahuwahra, hogy nem írtod ki utódaimat utánam, és nem törlöd ki nevemet atyám házából. ²²És megesküdött Dávid Shá’ulnak, és elment Shá’ul házába, Dávid pedig és emberei felmentek a sziklavárba.

Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Ein-Gedi (עֵין גֶּדִי – 𐤏𐤉𐤍𐤂𐤃𐤉) – Kecskegida forrása – oázis a Holt-tenger partján • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי – 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus/Betolakodó • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa

[HU] Shmu’El álef 23

Szerző: Sipos Richard | jún 26, 2026

¹Jelentették Dávidnak, mondván: Íme, a Pelishtim hadakoznak Ke’iláh ellen, és fosztogatják a szérűket. ²Ekkor megkérdezte Dávid Yahuwaht, mondván: Elmenjek, és megverjem-e ezeket a Pelishtimet? Yahuwah ezt mondta Dávidnak: Menj, és verd meg a Pelishtimet, és szabadítsd meg Ke’iláht. ³De ezt mondták Dávid emberei neki: Íme, mi itt Yáhu’Dáhban félünk, hát még, ha elmegyünk Ke’iláhba a Pelishtim hadrendjei ellen! ⁴Dávid ismét megkérdezte Yahuwaht, és Yahuwah így válaszolt neki, mondván: Kelj fel, menj le Ke’iláhba, mert kezedbe adom a Pelishtimet. ⁵Elment tehát Dávid és emberei Ke’iláhba, harcolt a Pelishtim ellen, elhajtotta jószágaikat, és nagy csapást mért rájuk. Így szabadította meg Dávid Ke’iláh lakóit.

⁶Történt pedig, hogy amikor Evyátár, Áchimelekh fia Dávidhoz menekült Ke’iláhba, kezében Efoddal ment le. ⁷Jelentették Shá’ulnak, hogy Dávid Ke’iláhba ment, és ezt mondta Shá’ul: Kezembe adta őt Elohim, mert bezárta magát, hogy egy városba ment, amelynek kapui és retesze vannak. ⁸Ezért összehívta Shá’ul az egész népet a harcra, hogy lemenjen Ke’iláhba, és körülzárja Dávidot és embereit. ⁹De megtudta Dávid, hogy Shá’ul a rosszat forralja ellene, és ezt mondta Evyátár Kohennek: Hozd ide az Efodot! ¹⁰És ezt mondta Dávid: Yahuwah, Yiszrá’El Elohimja, hallván hallotta szolgád, hogy Shá’ul Ke’iláhba akar jönni, hogy elpusztítsa a várost énmiattam. ¹¹Kiszolgáltatnak-e engem Ke’iláh polgárai a kezébe? Lejön-e Shá’ul, ahogyan szolgád hallotta? Yahuwah, Yiszrá’El Elohimja, jelentsd meg, kérlek, szolgádnak! És ezt mondta Yahuwah: Lejön. ¹²Akkor ezt mondta Dávid: Kiszolgáltatnak-e Ke’iláh polgárai engem és embereimet Shá’ul kezébe? És ezt mondta Yahuwah: Kiszolgáltatnak. ¹³Felkelt tehát Dávid és emberei, mintegy hatszáz férfi, kivonultak Ke’iláhból, és jártak, amerre csak járhattak. Amikor pedig jelentették Shá’ulnak, hogy Dávid elmenekült Ke’iláhból, lemondott a kivonulásról.

¹⁴Dávid a pusztában lakott a sziklavárakban, és a hegyen lakott, Zif pusztájában. Shá’ul kereste őt minden nap, de nem adta őt Elohim a kezébe. ¹⁵És látta Dávid, hogy Shá’ul kivonult, hogy lelkére törjön. Dávid pedig Zif pusztájában volt, az erdőségben. ¹⁶Ekkor felkelt Yáhu’Nátán, Shá’ul fia, és elment Dávidhoz az erdőségbe, és megerősítette kezét Elohimban. ¹⁷És ezt mondta neki: Ne félj, mert nem talál meg téged apámnak, Shá’ulnak keze, és te leszel Yiszrá’El fölött király, én pedig a második leszek melletted. Apám, Shá’ul is így tudja. ¹⁸És szövetséget kötöttek ketten Yahuwah színe előtt. Dávid az erdőségben maradt, Yáhu’Nátán pedig hazament.

¹⁹Akkor felmentek a Zifim Shá’ulhoz Giv’áhba, mondván: Vajon nem nálunk rejtőzködik-e Dávid a sziklavárakban, az erdőségben, Chákhiláh halmán, amely Yeshimontól jobbra van? ²⁰Most tehát, lelked minden kívánsága szerint, ó király, hogy lejöjj, jöjj le, a mi dolgunk pedig az lesz, hogy kiszolgáltassuk őt a király kezébe. ²¹És ezt mondta Shá’ul: Áldottak vagytok ti Yahuwah előtt, mert szántatok engem. ²²Menjetek hát, készüljetek tovább, tudjátok meg és nézzétek meg a helyét, ahol a lába jár, ki látta őt ott, mert azt mondta nekem, hogy ravaszkodván ravaszkodik. ²³Nézzétek meg és tudjátok meg minden rejtekhelyet, ahol elrejtőzik, azután térjetek vissza hozzám biztos hírrel, és veletek megyek. És lesz, ha az országban van, kikutatom őt Yáhu’Dáh minden ezrei közül. ²⁴Felkeltek tehát, és Shá’ul előtt Zifbe mentek.

Dávid pedig embereivel együtt Má’on pusztájában volt, a síkságon, Yeshimontól jobbra. ²⁵Elment Shá’ul és emberei, hogy keressék, de jelentették Dávidnak, ezért lement a sziklához, és Má’on pusztájában maradt. Meghallotta ezt Shá’ul, és üldözte Dávidot Má’on pusztájában. ²⁶És ment Shá’ul a hegy egyik oldalán, Dávid és emberei pedig a hegy másik oldalán. Dávid sietve ment Shá’ul elől, mert Shá’ul és emberei körülfogták Dávidot és embereit, hogy elfogják őket. ²⁷De követ jött Shá’ulhoz, mondván: Siess és menj, mert betörtek a Pelishtim az országba! ²⁸Ekkor visszatért Shá’ul a Dávid üldözéséből, és a Pelishtim ellen ment. Ezért nevezték el azt a helyet Szelá HáMáchlekotnak.

Szójegyzék: Áchimelekh (אֲחִימֶלֶךְ – 𐤀𐤇𐤉𐤌𐤋𐤊) – A király testvérem – Kohen, Evyátár apja • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Chákhiláh (חֲכִילָה – 𐤇𐤊𐤉𐤋𐤄) – Sötét/Homályos (halom) • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Efod (אֵפוֹד – 𐤀𐤐𐤅𐤃) – Koheni mellény/Szolgálati ruha • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Evyátár (אֶבְיָתָר – 𐤀𐤁𐤉𐤕𐤓) – Bőség atyja – Kohen, Áchimelekh fia • Giv’áh (גִּבְעָה – 𐤂𐤁𐤏𐤄) – Domb (Shá’ul szülővárosa, BenYáminban – BenYámin városa • HáMáchlekot (הַמַּחְלְקוֹת – 𐤄𐤌𐤇𐤋𐤒𐤅𐤕) – A szétválasztások/Az elválások • Ke’iláh (קְעִילָה – 𐤒𐤏𐤉𐤋𐤄) – Erőd – pogány város • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Má’on (מָעוֹן – 𐤌𐤏𐤅𐤍) – Lakóhely/Hajlék – város a hegyvidéken • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי – 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus/Betolakodó • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yáhu’Nátán (יְהוֹנָתָן – 𐤉𐤄𐤅𐤍𐤕𐤍) – Yahuwah adta • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yeshimon (יְשִׁימוֹן – 𐤉𐤔𐤉𐤌𐤅𐤍) – Pusztaság/Kietlen vidék • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Zif (זִיף – 𐤆𐤉𐤐) – Fényes/Olvasztott – pogány város • Zifi (זִפִי – 𐤆𐤐𐤉) – Zif lakója/Zif-i

[HU] Shmu’El álef 22

Szerző: Sipos Richard | jún 26, 2026

¹Dávid elment onnan, és megmenekült Ádulám barlangjába; meghallották testvérei és apja egész háza, és lementek hozzá oda. ²És hozzá gyülekezett minden szorongatott ember, és minden ember, akinek hitelezője volt, és minden keserű lelkű ember, és vezérükké lett; és voltak vele mintegy négyszáz ember.

³És elment Dávid onnan Moáv Mitzpehjébe, és ezt mondta Moáv királyának: Hadd jöjjön ki apám és anyám, és legyenek veletek, amíg meg nem tudom, mit fog tenni velem Elohim. ⁴És odavezette őket Moáv királyának színe elé, és náluk laktak mindazokon a napokon, amíg Dávid a sziklavárban volt. ⁵Gád próféta pedig ezt mondta Dávidnak: Ne maradj a sziklavárban; menj el, és érkezz meg magadnak Yáhu’Dáh földjére. És elment Dávid, és megérkezett Cháret erdejébe.

⁶És meghallotta Shá’ul, hogy felfedezték Dávidot és az embereket, akik vele voltak; Shá’ul pedig Giv’áhban lakott a tamariszkuszfa alatt a magaslaton, lándzsája a kezében, és minden szolgája mellette állt. ⁷És ezt mondta Shá’ul a mellette álló szolgáinak: Halljátok hát, BenYámin fiai! Vajon Yisháj fia is ad-e mindnyájatoknak mezőket és szőlőket, mindnyájatokat ezredek fejedelmeivé és századok fejedelmeivé tesz-e, ⁸hogy összeesküdtetek mindnyájan ellenem, és nincs, aki feltárná fülemet, amikor a fiam szövetséget kötött Yisháj fiával, és nincs köztetek, aki bánkódna miattam és feltárná fülemet, hogy a fiam felállította szolgámat ellenem lesbe, ahogy ezen a napon is? ⁹És megszólalt az Edomi Doeg, aki Shá’ul szolgái fölé volt rendelve, és ezt mondta: Láttam Yisháj fiát, amint Nobba érkezett, Áchimelekhhez, Áchitub fiához. ¹⁰És megkérdezte érte Yahuwaht, és útravalót adott neki, és a Pelishti Golját kardját is odaadta neki.

¹¹És elküldött a király, hogy hívják Áchimelekhet, a Kohent, Áchitub fiát, és apja egész házát, a Nobi Kohánimot; és eljöttek mindnyájan a királyhoz. ¹²És ezt mondta Shá’ul: Hallgass hát ide, Áchitub fia! Ő pedig így felelt: Itt vagyok, uram. ¹³És ezt mondta neki Shá’ul: Miért esküdtetek össze ellenem, te és Yisháj fia, hogy kenyeret és kardot adtál neki, és megkérdezted érte Elohimot, hogy felkeljen ellenem lesbe, ahogy ezen a napon is? ¹⁴És felelt Áchimelekh a királynak, és ezt mondta: És ki olyan megbízható minden szolgád között, mint Dávid, a király veje, aki engedelmes parancsodnak, és tisztelt a házadban? ¹⁵Vajon ma kezdtem-e megkérdezni érte Elohimot? Távol legyen tőlem! Ne tulajdonítson a király szolgájának ilyen dolgot, sem apám egész házának, mert szolgád nem tudott minderről semmit, kicsit vagy nagyot. ¹⁶És ezt mondta a király: Halállal halsz meg, Áchimelekh, te és apád egész háza! ¹⁷És ezt mondta a király a mellette álló futároknak: Forduljatok oda, és öljétek meg Yahuwah Kohenjeit, mert az ő kezük is Dáviddal van, és mert tudták, hogy szökik, és nem tárták fel a fülemet; de nem akarták a király szolgái kinyújtani kezüket, hogy rátámadjanak Yahuwah Kohenjeire. ¹⁸És ezt mondta a király Doegnak: Fordulj oda te, és támadj rá a Kohánimra! És odafordult az Edomi Doeg, és ő maga támadt rá a Kohánimra, és megölt azon a napon nyolcvanöt embert, akik len Efodot hordoztak. ¹⁹És Nobot, a Kohánim városát, kardélre hányta, férfitól asszonyig, gyermektől csecsemőig, ökröt és szamarat és bárányt, kardélre.

²⁰De megmenekült egy fia Áchimelekhnek, Áchitub fiának, akinek a neve Ebjátár volt, és elszökött Dávid után. ²¹És hírül adta Ebjátár Dávidnak, hogy megölte Shá’ul Yahuwah Kohenjeit. ²²Dávid pedig ezt mondta Ebjátárnak: Tudtam azon a napon, amikor ott volt az Edomi Doeg, hogy bizonnyal jelenteni fog Shá’ulnak; én okoztam apád egész háza minden lelkének vesztét. ²³Maradj velem, ne félj, mert aki az én lelkemet keresi, az keresi a te lelkedet is; mert oltalom vagy mellettem.

Szójegyzék: Áchimelekh (אֲחִימֶלֶךְ – 𐤀𐤇𐤉𐤌𐤋𐤊) – A király testvérem – Kohen, Evyátár apja • Áchitub (אֲחִיטוּב – 𐤀𐤇𐤉𐤈𐤅𐤁) – Jóság atyja/Jó testvér • Ádulám (עֲדֻלָּם – 𐤏𐤃𐤋𐤌) – Menedék/Igazságos nép – pogány város • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • BenYámin (בִּנְיָמִין – 𐤁𐤍𐤉𐤌𐤉𐤍) – Jobb kéz fia • Cháret erdő (חָרֶת – 𐤇𐤓𐤕) – Vésett/Karcolt (erdő) • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Doeg (דֹּאֵג – 𐤃𐤀𐤂) – Aggódó/Aggodalmas • Ebjátár (אֶבְיָתָר – 𐤀𐤁𐤉𐤕𐤓) – Bőség atyja • Edom (אֱדוֹם – 𐤀𐤃𐤅𐤌) – Vörös – Észáv leszármazottai • Efod (אֵפוֹד – 𐤀𐤐𐤅𐤃) – Koheni mellény/Szolgálati ruha • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gád (גָּד – 𐤂𐤃) – Szerencse/Csapat – Yá’ákov fia • Giv’áh (גִּבְעָה – 𐤂𐤁𐤏𐤄) – Domb (Shá’ul szülővárosa, BenYáminban – BenYámin városa • Golját (גָּלְיָת – 𐤂𐤋𐤉𐤕) – Száműzött/Felfedett (filiszteus harcos • HáKohen (הַכֹּהֵן – 𐤄𐤊𐤄𐤍) – A Pap – a határozott névelős alak • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh • Mitzpeh (מִצְפֵּה – 𐤌𐤑𐤐𐤄) – Őrhely/Kilátó (Moáv városa) • Moáv (מוֹאָב – 𐤌𐤅𐤀𐤁) – Atyától való – Lót leszármazottai • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Nob (נֹב – 𐤍𐤁) – Magaslat/Gyümölcs (papi város) • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי – 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus/Betolakodó • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yisháj (יִשַׁי – 𐤉𐤔𐤉) – Létezik/Yahuwah ajándéka

[HU] Shmu’El álef 21

Szerző: Sipos Richard | jún 26, 2026

¹Majd felkelt és elment, Yáhu’Nátán pedig bement a városba. ²Dávid Novba ment, Áchimelekh Kohenhez; Áchimelekh pedig megrettenve ment Dávid elé, és ezt mondta neki: Miért vagy egyedül, és senki sincs veled? ³Dávid ezt mondta Áchimelekh Kohennek: A király parancsolt nekem egy dolgot, és ezt mondta nekem: Senki se tudjon semmit a dologról, amiért elküldelek, és amit parancsoltam neked. A legényeket pedig egy bizonyos helyre rendeltem. ⁴Most azért mi van a kezed alatt? Öt kenyeret adj a kezembe, vagy ami akad. ⁵A Kohen így felelt Dávidnak: Nincs közönséges kenyér a kezem alatt, csak szent kenyér van, ha a legények megtartóztatták magukat az asszonytól. ⁶Dávid így felelt a Kohennek: Bizony, asszony el van zárva tőlünk tegnaptól és tegnapelőttől, amióta elindultam, és a legények edényei szentek; és ha az út közönséges is, mennyivel inkább szentelődik meg ma az edényben. ⁷Ekkor a Kohen szentet adott neki, mert nem volt ott kenyér, csak Lechem HaPanim, amelyet elvettek Yahuwah arcai elől, hogy meleg kenyeret tegyenek oda elvételének napján.

⁸Ott volt Shá’ul szolgái közül egy ember azon a napon, vissza volt tartva Yahuwah arcai előtt, neve az Edomi Doeg, Shá’ul pásztorainak hatalmasa. ⁹Dávid ezt mondta Áchimelekhnek: Nincs-e itt a kezed alatt lándzsa vagy kard? Mert sem a kardomat, sem a fegyvereimet nem vettem a kezembe, mivel sürgős volt a király dolga. ¹⁰A Kohen ezt mondta: A Pelishti Gálját kardja, akit levágtál az Eláh völgyében, íme, ott van köpenybe csavarva az Efod mögött. Ha azt el akarod venni magadnak, vedd el, mert nincs itt más rajta kívül. Dávid ezt mondta: Nincs hozzá hasonló, add ide nekem!

¹¹Felkelt Dávid, és elmenekült azon a napon Shá’ul elől, és Ákhishhoz, Gát királyához ment. ¹²Ákhish szolgái ezt mondták neki: Hát nem Dávid ez, az ország királya? Hát nem róla énekelték a körtáncokban, mondván:

¹³Levert Shá’ul a maga ezreit, és Dávid a maga tízezreit.

¹⁴Dávid szívébe vette ezeket a szavakat, és nagyon félt Ákhish, Gát királya arcaitól. ¹⁵Elváltoztatta viselkedését a szemeik előtt, és őrjöngött a kezeik között, firkált a kapu ajtószárnyaira, és a nyálát a szakállára csurgatta. ¹⁶Ákhish ezt mondta a szolgáinak: Íme, láttok egy őrjöngő embert; miért hozzátok őt hozzám? ¹⁷Hát híján vagyok az őrülteknek, hogy ezt is idehoztátok, hogy őrjöngjön mellettem? Hát ez bemegy az én házamba?

Szójegyzék: Áchimelekh (אֲחִימֶלֶךְ – 𐤀𐤇𐤉𐤌𐤋𐤊) – A király testvérem – Kohen, Evyátár apja • Ákhish (אָכִישׁ – 𐤀𐤊𐤉𐤔) – vitatott jelentés • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Doeg (דֹּאֵג – 𐤃𐤀𐤂) – Aggódó/Aggodalmas • Edomi (אֲדֹמִי – 𐤀𐤃𐤅𐤌𐤉) – vörös • Efod (אֵפוֹד – 𐤀𐤐𐤅𐤃) – Koheni mellény/Szolgálati ruha • Eláh (אֵלָה – 𐤀𐤋𐤄) – Hoshe’á apja • Gálját (גָּלְיָת – 𐤂𐤋𐤉𐤕) – vitatott/”Feltáró”/”Száműzött” • Gát (גַּת – 𐤂𐤕) – Pelishti város/szőlőprés • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Lechem HaPanim (לֶחֶם הַפָּנִים – 𐤋𐤇𐤌 𐤄𐤐𐤍𐤉𐤌) – Jelenlét Kenyér/„Arc kenyere” (Mishkán-i szakkifejezés a szent kenyér konkrét fajtájára) • Nov (נֹב – 𐤍𐤁) – Magaslat/Gyümölcs (papi város Benjáminban) • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי – 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus/Betolakodó • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Yáhu’Nátán (יְהוֹנָתָן – 𐤉𐤄𐤅𐤍𐤕𐤍) – Yahuwah adta • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve

[HU] Shmu’El álef 20

Szerző: Sipos Richard | jún 26, 2026

¹Dávid pedig elmenekült a Rámáh-beli Nájotból, és elment, és ezt mondta Yáhu’Nátán előtt: Mit tettem, mi az én vétkem, és mi az én bűnöm apád előtt, hogy keresi a Nefeshemet? ²Ő pedig ezt mondta neki: Távol legyen, nem fogsz meghalni! Íme, apám nem tesz semmit, sem nagy dolgot, sem kis dolgot, amit föl ne tárna a fülemnek; és miért titkolná el apám előlem ezt a dolgot? Nincs ez így. ³De Dávid még megesküdött, és ezt mondta: Jól tudja apád, hogy kegyelmet találtam a szemedben, ezért azt mondta: Ne tudja meg ezt Yáhu’Nátán, nehogy elszomorodjék. De él Yahuwah, és él a te Nefeshed, hogy csak egy lépésnyi van köztem és a halál között. ⁴Yáhu’Nátán pedig ezt mondta Dávidnak: Amit a Nefeshed mond, megteszem neked. ⁵Dávid ekkor ezt mondta Yáhu’Nátánnak: Íme, holnap újhold lesz, és nekem ülnöm kellene a királlyal együtt enni; engedj el engem, hadd rejtőzzem el a mezőn a harmadik estig. ⁶Ha hiányolva hiányol engem apád, akkor mondd: Kérve kért engem Dávid, hogy elszaladhasson Beit-Lechembe, az ő városába, mert ott van az évenkénti áldozat az egész nemzetségnek. ⁷Ha így szól: Jól van, akkor békesség a te szolgádnak; de ha haragra haragszik, tudd meg, hogy a gonoszság elhatároztatott nála. ⁸Cselekedj hát hűségszeretetet a te szolgáddal, mert Yahuwah szövetségébe vitted a te szolgádat magaddal; és ha van bennem vétek, ölj meg te engem, de apádhoz miért vinnél engem? ⁹Yáhu’Nátán pedig ezt mondta: Távol legyen tőled! Mert ha tudva megtudom, hogy elhatároztatott apámnál a gonoszság, hogy rád jöjjön, vajon nem tárom-e azt föl neked? ¹⁰Dávid pedig ezt mondta Yáhu’Nátánnak: Ki tudatja velem, vagy mit felel neked apád keményen? ¹¹Yáhu’Nátán ezt mondta Dávidnak: Jöjj, menjünk ki a mezőre! És kimentek mindketten a mezőre.

¹²Yáhu’Nátán ekkor ezt mondta Dávidnak: Yahuwah, Yiszrá’El Elohimja! Amikor kifürkészem apámat holnap ilyenkor vagy harmadnapra, és íme, jó van Dávid felé — vajon nem küldök-e akkor hozzád, és nem tárom-e föl a füledet? ¹³Így cselekedjék Yahuwah Yáhu’Nátánnal, és így tetézze, ha apám jónak látja a gonoszságot ellened; akkor föltárom a füledet, és elbocsátalak, és menj el békével; és legyen Yahuwah veled, ahogyan apámmal volt. ¹⁴És nemcsak amíg élek: cselekedd velem Yahuwah hűségszeretetét, hogy meg ne haljak, ¹⁵és ne vágd el a te hűségszeretetedet a házamtól örökre — még akkor sem, amikor Yahuwah kiirtja Dávid ellenségeit, mindegyiket a föld színéről. ¹⁶Így kötött Yáhu’Nátán szövetséget Dávid házával, és számon kéri Yahuwah Dávid ellenségeinek kezéből. ¹⁷Yáhu’Nátán pedig ismét megeskette Dávidot az iránta való szeretetében, mert Nefeshének szeretetével szerette őt.

¹⁸Yáhu’Nátán ekkor ezt mondta neki: Holnap újhold, és hiányolni fognak téged, mert hiányzik a helyed. ¹⁹Harmadnapra szállj le erősen, és menj arra a helyre, ahol elrejtőztél a cselekvés napján, és ülj az Ezel köve mellett. ²⁰Én pedig három nyilat lövök oldalra, mintha célba lőnék. ²¹És íme, elküldöm a fiút: Menj, keresd meg a nyilakat! Ha mondva mondom a fiúnak: Íme, a nyilak innen feléd és tovább, vedd föl őket! — akkor jöjj, mert békesség neked, és nincs semmi, él Yahuwah. ²²De ha így mondom a legénynek: Íme, a nyilak tőled tovább vannak — akkor menj, mert elküldött téged Yahuwah. ²³A dologról pedig, amelyet beszéltünk én és te, íme, Yahuwah van köztem és közted örökre.

²⁴Dávid tehát elrejtőzött a mezőn; és amikor eljött az újhold, leült a király az ételhez enni. ²⁵Leült a király a helyére, mint máskor, a fal melletti helyre, és fölkelt Yáhu’Nátán, és leült Ávner Shá’ul mellé, és hiányzott Dávid helye. ²⁶Shá’ul pedig semmit sem szólt azon a napon, mert azt mondta: Eset ez, nem tiszta, mert nem tisztult meg. ²⁷És lett az újhold másnapján, a második napon, hogy megint hiányzott Dávid helye; és ezt mondta Shá’ul a fiának, Yáhu’Nátánnak: Miért nem jött el Yisháj fia sem tegnap, sem ma az ételhez? ²⁸Yáhu’Nátán pedig így felelt Shá’ulnak: Kérve kért engem Dávid, hogy elmehessen Beit-Lechembe. ²⁹És ezt mondta: Engedj el engem, kérlek, mert nemzetségi áldozatunk van a városban, és a testvérem parancsolta nekem; most azért, ha kegyelmet találtam a szemedben, hadd szökjem el, kérlek, és lássam a testvéreimet. Ezért nem jött el a király asztalához.

³⁰Ekkor föllángolt Shá’ul haragja Yáhu’Nátán ellen, és ezt mondta neki: A lázadás elferdültjének fia! Hát nem tudom-e, hogy te Yisháj fiát választod a magad szégyenére és anyád meztelenségének szégyenére? ³¹Mert minden napon, amíg Yisháj fia él a Ádámáhn, nem szilárdulsz meg sem te, sem a királyságod. Most azért küldj, és hozasd ide hozzám, mert a halál fia ő! ³²Yáhu’Nátán pedig így felelt apjának, Shá’ulnak, és ezt mondta neki: Miért kell meghalnia? Mit tett? ³³Ekkor Shá’ul rávetette a lándzsát, hogy leüsse őt; és megtudta Yáhu’Nátán, hogy elhatároztatott ez apjánál, hogy megölje Dávidot. ³⁴Yáhu’Nátán pedig fölkelt az asztaltól izzó haragban, és nem evett az újhold második napján kenyeret, mert elszomorodott Dávid miatt, mert megszégyenítette őt az apja.

³⁵És lett reggel, hogy kiment Yáhu’Nátán a mezőre a Dáviddal megbeszélt időre, és egy kis fiú volt vele. ³⁶Ezt mondta a fiújának: Fuss, keresd meg, kérlek, a nyilakat, amelyeket én lövök! A fiú futott, ő pedig kilőtte a nyilat, hogy túlhaladjon rajta. ³⁷És amikor a fiú a nyíl helyéhez ért, amelyet Yáhu’Nátán kilőtt, Yáhu’Nátán a fiú után kiáltott, és ezt mondta: Nemde a nyíl tőled tovább van? ³⁸És Yáhu’Nátán a fiú után kiáltott: Gyorsan, siess, meg ne állj! És fölszedte Yáhu’Nátán fiúja a nyilakat, és urához ment. ³⁹A fiú pedig semmit sem tudott, csak Yáhu’Nátán és Dávid tudta a dolgot. ⁴⁰Yáhu’Nátán ekkor odaadta fegyvereit a fiúnak, aki nála volt, és ezt mondta neki: Menj, vidd be a városba. ⁴¹A fiú elment, Dávid pedig fölkelt a dél felőli oldal mellől, és arcára borult a földre, és háromszor meghajolt; és megcsókolták egymást, és sírtak egymás miatt, amíg Dávid túl nem tett rajta. ⁴²Yáhu’Nátán ekkor ezt mondta Dávidnak: Menj békével, mivelhogy megesküdtünk mindketten Yahuwah nevében, mondván: Yahuwah legyen köztem és közted, és magom és magod között örökre!

Szójegyzék: Ádámáh (אֲדָמָה – 𐤀𐤃𐤌𐤄) – Termőföld/Talaj • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ávner (אַבְנֵר – 𐤀𐤁𐤍𐤓) – Atyám a lámpás • Beit-Lechem (בֵּית לֶחֶם – 𐤁𐤉𐤕𐤋𐤇𐤌) – A kenyér háza – Zvulun városa • Brít (בְּרִית – 𐤁𐤓𐤉𐤕) – Szövetség • Cheszed (חֶסֶד – 𐤇𐤎𐤃) – Hűségszeretet/Szövetségi hűség • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Ezel (אֶזֶל – 𐤀𐤆𐤋) – Eltávozás/A távozás köve • Nájot (נָיוֹת – 𐤍𐤉𐤅𐤕) – Lakhelyek/Próféta-szállás Rámáh mellett • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Rámáh (רָמָה – 𐤓𐤌𐤄) – Magaslat – város BenYáminban • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Yáhu’Nátán (יְהוֹנָתָן – 𐤉𐤄𐤅𐤍𐤕𐤍) – Yahuwah adta • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yisháj (יִשַׁי – 𐤉𐤔𐤉) – Létezik/Yahuwah ajándéka • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa