[HU] Shmu’El álef 25

Szerző: Sipos Richard | szept 21, 2026

¹Shmu’El meghalt, és összegyűlt egész Yiszrá’El, gyászt tartottak fölötte, és eltemették őt házánál, Rámáhban. Dávid pedig fölkelt, és lement Párán pusztájába.

²Volt egy ember Má’onban, akinek a műve Kármelban volt; az az ember Igen nagy volt, és volt neki háromezer juha és ezer kecskéje. És éppen juhait nyírta Kármelban. ³Az ember neve Návál, feleségének neve pedig Ávigáyil; az asszony jó eszű és szép formájú volt, az ember azonban kemény és gonosz cselekedetű, és Kálebi volt. ⁴És meghallotta Dávid a pusztában, hogy Návál a juhait nyírja. ⁵És elküldött Dávid tíz legényt, és ezt mondta Dávid a legényeknek: Menjetek föl Kármelba, menjetek el Náválhoz, és kérdezzétek meg őt a Nevemben Shálom felől. ⁶És ezt mondjátok: Az élethez! Te is Shálomban, házad is Shálomban, és minden, ami a tiéd, Shálomban! ⁷Most pedig hallottam, hogy nyíróid vannak. Most a te pásztoraid velünk voltak, nem szégyenítettük meg őket, és nem hiányzott nekik semmijük az egész idő alatt, amíg Kármelban voltak. ⁸Kérdezd meg legényeidet, és megmondják neked. Találjanak hát kegyelmet legényeim a szemeidben, mert jó napra jöttünk. Adj, kérlek, amit a kezed talál, szolgáidnak és fiadnak, Dávidnak.

⁹És megérkeztek Dávid legényei, és elmondták Náválnak mindezeket a szavakat Dávid nevében, azután megpihentek. ¹⁰De Návál így felelt Dávid szolgáinak, és ezt mondta: Ki Dávid, és ki Yisháj fia? Manapság sok a szolga, akik elszakadtak, ki-ki az urától. ¹¹Vegyem-e a kenyeremet és a vizeimet és a vágott marháimat, amelyeket nyíróimnak vágtam, és adjam olyan embereknek, akikről nem tudom, honnan valók? ¹²És megfordultak Dávid legényei az útjukon, visszatértek, megérkeztek, és elmondtak neki mindent e szavak szerint. ¹³Akkor ezt mondta Dávid az embereinek: Kösse fel mindenki a kardját! És felkötötte mindenki a kardját, és felkötötte Dávid is a kardját. És felment Dávid után mintegy négyszáz ember, kétszáz pedig a fölszerelésnél maradt.

¹⁴Ávigáyilnak, Návál feleségének pedig megmondta egy legény a legények közül, és ezt mondta: Íme, Dávid követeket küldött a pusztából, hogy áldják urunkat, de ő rájuk támadt. ¹⁵Pedig azok az emberek Igen jók voltak hozzánk, nem szégyenítettek meg, és nem hiányzott nekünk semmink az egész idő alatt, amíg velük jártunk, amikor a mezőn voltunk. ¹⁶Falként voltak körülöttünk éjjel is, nappal is, mindvégig, amíg velük voltunk, a juhokat legeltetve. ¹⁷Most pedig tudd meg és lásd, mit teszel, mert eldöntött a gonoszság urunk ellen és egész háza ellen. Ő pedig olyan hitvány ember, hogy nem lehet hozzá szólni.

¹⁸Akkor Ávigáyil sietett, és vett kétszáz kenyeret, két tömlő bort, öt elkészített juhot, öt mérték pörkölt gabonát, száz aszúszőlő-fürtöt és kétszáz fügekalácsot, és szamarakra rakta. ¹⁹És ezt mondta legényeinek: Menjetek át előttem, íme, én jövök utánatok. De a férjének, Náválnak nem mondta meg. ²⁰És történt, amint a szamáron ülve lement a hegy rejtekében, íme, Dávid és emberei lefelé jöttek vele szemközt, és összetalálkozott velük. ²¹Dávid pedig ezt mondta: Bizony hiába őriztem meg mindazt, ami ezé az emberé a pusztában, és semmi sem hiányzott mindabból, ami az övé, mert rosszal fizetett a jóért. ²²Így tegyen Elohim Dávid ellenségeivel, és így adjon hozzá, ha reggelig meghagyok mindabból, ami az övé, akár egy falra vizelőt is!

²³És meglátta Ávigáyil Dávidot, sietett, és leszállt a szamárról, és Dávid arcai elé borult arcára, és a földre hajolt. ²⁴És a lábaihoz borult, és ezt mondta: Rajtam, uram, rajtam a vétek! Hadd szóljon, kérlek, szolgálóleányod a füleidbe, és hallgasd meg szolgálóleányod szavait! ²⁵Ne tegye, kérlek, uram, a szívét erre a hitvány emberre, Náválra, mert amilyen a neve, olyan ő maga is: Návál – Bolond a neve, és bolondság van vele. Én, a te szolgálóleányod pedig nem láttam uram legényeit, akiket küldtél. ²⁶Most pedig, uram, az élő Yáhuwáhra és a te életedre mondom: Yáhuwáh visszatartott téged a vérontásba meneteltől és attól, hogy kezed szabadítson meg téged. Most pedig legyenek olyanok, mint Návál, az ellenségeid és azok, akik uram ellen rosszat keresnek. ²⁷Most pedig ezt az áldást, amelyet szolgálód hozott uramnak, adják a legényeknek, akik uram lábai nyomában járnak. ²⁸Bocsásd meg, kérlek, szolgálóleányod vétkét, mert bizonyosan maradandó házat épít Yáhuwáh Ádoninak, mert uram Yáhuwáh harcait harcolja, és rossz nem találtatik benned a te napjaidban. ²⁹És ha támad ember, hogy üldözzön téged, és életedre törjön, uram élete az élők csomójába lesz kötve Yáhuwáhnál, a te Elohimodnál; ellenségeid életét pedig elhajítja a parittya öblében. ³⁰És lesz, amikor Yáhuwáh megteszi uramnak mindazt a jót, amit szólt felőled, és Yiszrá’El fölé Nágiddá rendel téged, ³¹akkor ez ne legyen neked botlássá és uram szívének akadályává, hogy ok nélkül ontottál vért, és hogy uram maga szabadította meg magát. És amikor Yáhuwáh jót tesz urammal, emlékezzél meg szolgálóleányodról!

³²Akkor ezt mondta Dávid Ávigáyilnak: Áldott Yáhuwáh, Yiszrá’El Elohima, aki elém küldött téged a mai napon! ³³És áldott a te eszességed, és áldott vagy te magad, aki visszatartottál ma engem a vérontásba meneteltől, és attól, hogy kezem szabadítson meg engem! ³⁴De bizony, az élő Yáhuwáhra, Yiszrá’El Elohimára mondom, aki visszatartott engem attól, hogy rosszat tegyek veled: ha nem siettél volna, és nem jöttél volna elém, bizony reggel virradatáig nem maradt volna Náválnak egy falra vizelője sem! ³⁵És elvette Dávid a kezéből, amit hozott neki, és ezt mondta neki: Menj fel Shálomban a házadba! Lásd, hallgattam a szavadra, és felemeltem orcádat.

³⁶És megérkezett Ávigáyil Náválhoz, és íme, lakomája volt a házában, mint a király lakomája, és Návál szíve jó hangulatban volt rajta, mert Igen részeg volt; ezért nem mondott meg neki semmit, sem kicsit, sem nagyot, a reggel világosságáig. ³⁷És történt reggel, amikor kiment a bor Náválból, megmondta neki a felesége ezeket a dolgokat, és meghalt benne a szíve, és ő kővé lett. ³⁸És történt mintegy tíz nap múlva, hogy megverte Yáhuwáh Návált, és meghalt.

³⁹És meghallotta Dávid, hogy meghalt Návál, és ezt mondta: Áldott Yáhuwáh, aki megvívta gyalázatom perét Návál kezéből, és szolgáját visszatartotta a rossztól, Návál rosszaságát pedig visszafordította Yáhuwáh a fejére! Azután elküldött Dávid, és szólt Ávigáyil felől, hogy feleségül vegye őt magának. ⁴⁰És megérkeztek Dávid szolgái Ávigáyilhoz Kármelba, és szóltak hozzá, ezt mondva: Dávid küldött minket hozzád, hogy feleségül vegyen téged magának. ⁴¹És fölkelt, arcára borult a földre, és ezt mondta: Íme, szolgálóleányod szolgáló, hogy mossa uram szolgáinak lábait. ⁴²És sietett, és fölkelt Ávigáyil, és szamárra ült, és öt leánya, akik a lábai nyomában jártak; és ment Dávid követei után, és a felesége lett.

⁴³És Áchino’ámot Dávid Yizre’Elből vette el, és mindketten a feleségei lettek. ⁴⁴Shá’ul pedig odaadta leányát, Mikhált, Dávid feleségét, Páltinak, Láyish fiának, aki Gálimból való volt.

Szójegyzék: Áchino’ám (אֲחִינֹעַם – 𐤀𐤇𐤉𐤍𐤏𐤌) – testvérem a kedvesség – Dávid Yizre’Eli felesége • Ádonim (אֲדוֹנִים – 𐤀𐤃𐤅𐤍𐤉𐤌) – Urak – az „úr” alaki/fenségi többes alakja • Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ávigáyil (אֲבִיגַיִל – 𐤀𐤁𐤉𐤂𐤉𐤋) – Atyám öröme – Dávid felesége, Návál özvegye • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálim (גַּלִּים – 𐤂𐤋𐤉𐤌) – Halmok/Hullámok • Káleb (כָּלֵב – 𐤊𐤋𐤁) – Hűséges – hűséges kém, Yefuneh fia • Kármel (כַּרְמֶל – 𐤊𐤓𐤌𐤋) – Gyümölcsöskert – hegység és terület • Láyish (לַיִשׁ – 𐤋𐤉𐤔) – Oroszlán • Má’on (מָעוֹן – 𐤌𐤏𐤅𐤍) – Lakóhely/Hajlék – város a hegyvidéken • Máyim (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – vizek • Mikhál (מִיכַל – 𐤌𐤉𐤊𐤋) – Ki olyan, mint El?/Patak • Nágid (נָגִיד – 𐤍𐤂𐤉𐤃) – Fejedelem/Kijelölt vezető (a magyar „fejedelem” ezt adja vissza) • Návál (נָבָל – 𐤍𐤁𐤋) – Bolond/Ostoba – Ávigáyil első férje • Nevaláh (נְבָלָה – 𐤍𐤁𐤋𐤄) – Bolondság/Gyalázatos tett • Pálti (פַּלְטִי – 𐤐𐤋𐤈𐤉) – Megszabadításom • Párán (פָּארָן – 𐤐𐤀𐤓𐤍) – Dicsőséges/Ékességek helye • Rámáh (רָמָה – 𐤓𐤌𐤄) – Magaslat – város Ben’Yáminban • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Békesség/Teljesség/Jólét/Épség • Shmu’El (שְׁמוּאֵל – 𐤔𐤌𐤅𐤀𐤋) – Elohim meghallgatta • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Vér (דָּם – 𐤃𐤌) – Dám – az élet hordozója • vizei (מַיִם- 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yisháj (יִשַׁי – 𐤉𐤔𐤉) – Létezik/Yáhuwáh ajándéka • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yizre’El (יִזְרְעֶאל – 𐤉𐤆𐤓𐤏𐤀𐤋) – Elohim vet – síkság Yiszrá’El északi részén

[HU] Shmu’El álef 24

Szerző: Sipos Richard | szept 21, 2026

¹És feljött Shá’ul a Pelishtim nyomában való járásból, és jelentették neki, mondván: Íme, Dávid Ein-Gedi pusztájában van. ²És vett Shá’ul háromezer válogatott férfit egész Yiszrá’Elből, és elment, hogy megkeresse Dávidot és embereit a zergék kősziklái színén. ³És eljutott a juhaklokhoz az út mellett, és ott egy barlang volt, és bement Shá’ul, hogy befedje lábait; Dávid pedig és emberei a barlang oldalainál ültek. ⁴És mondták Dávid emberei neki: Íme a nap, amelyről Yáhuwáh mondta neked: Íme, kezedbe adom ellenségedet, és tégy vele, ahogy jó a szemeidben. És felkelt Dávid, és levágta titokban Shá’ul köpenyének szárnyát. ⁵És volt ezután, hogy verte Dávidot az ő szíve, mivel levágta a szárnyat, amely Shá’ulé volt. ⁶És mondta embereinek: Távol legyen tőlem Yáhuwáhtól, hogy ezt a dolgot megtegyem az én urammal, Yáhuwáh Máshiáchjával, hogy kezemet kinyújtsam ellene, mert Yáhuwáh Máshiácha ő. ⁷És szétszórta Dávid az embereit e szavakkal, és nem engedte nekik, hogy felkeljenek Shá’ul ellen. Shá’ul pedig felkelt a barlangból, és ment az úton.

⁸És felkelt Dávid ezután, és kiment a barlangból, és kiáltott Shá’ul után, mondván: Uram, a király! És hátratekintett Shá’ul, és Dávid meghajolt arcaival a földig, és leborult. ⁹És mondta Dávid Shá’ulnak: Miért hallgatsz az ember szavaira, mondván: Íme, Dávid a te bajodat keresi? ¹⁰Íme, e napon látták szemeid, hogy kezembe adott téged Yáhuwáh ma a barlangban, és mondták, hogy megöljelek, de megszánt téged a szemem, és mondtam: Nem nyújtom ki kezemet az én uram ellen, mert Yáhuwáh Máshiácha ő. ¹¹És atyám, lásd, lásd is köpenyed szárnyát kezemben, mert amikor levágtam köpenyed szárnyát, és nem öltelek meg, ismerd meg és lásd, hogy nincs kezemben rossz, sem hűtlenség, és nem vétkeztem ellened, te pedig vadászod lelkemet, hogy elvedd azt. ¹²Tegyen ítéletet Yáhuwáh köztem és közted, és álljon bosszút értem Yáhuwáh rajtad, de az én kezem nem lesz ellened. ¹³Ahogy mondja a régiek példabeszéde: A gonoszoktól ered a gonoszság, de az én kezem nem lesz ellened. ¹⁴Ki után jött ki Yiszrá’El királya? Ki után üldözöl te? Egy döglött kutya után, egy bolha után? ¹⁵Legyen hát Yáhuwáh a bíró, és tegyen ítéletet köztem és közted, és lássa, és perelje peremet, és szolgáltasson nekem igazságot kezedből.

¹⁶És volt, amikor befejezte Dávid e szavak mondását Shá’ulhoz, hogy mondta Shá’ul: A te hangod ez, fiam, Dávid? És felemelte Shá’ul a hangját, és sírt. ¹⁷És mondta Dávidnak: Igazabb vagy te nálam, mert te a jót cselekedted velem, én pedig a rosszat cselekedtem veled. ¹⁸És te ma tudtul adtad, hogy jót tettél velem, mivel Yáhuwáh kezedbe zárt engem, és nem öltél meg. ¹⁹És ha rátalál valaki ellenségére, vajon útjára bocsátja-e jóban? És Yáhuwáh fizessen neked jóval azért, amit ezen a napon tettél velem. ²⁰És most, íme, tudom, hogy uralkodván uralkodni fogsz, és kezedben megáll Yiszrá’El királysága. ²¹És most esküdj meg nekem Yáhuwáhra, hogy nem írtod ki utódaimat utánam, és nem törlöd ki Nevemet atyám házából. ²²És megesküdött Dávid Shá’ulnak, és elment Shá’ul házába, Dávid pedig és emberei felmentek a sziklavárba.

Szójegyzék: Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Ein-Gedi (עֵין גֶּדִי – 𐤏𐤉𐤍𐤂𐤃𐤉) – Kecskegida forrása – oázis a Holt-tenger partján • Lelk (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh: Lélek/Élőlény/Élet • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Messiás/Felkent [Krisztus] • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי – 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus/Betolakodó • Pelishtim (פְּלִשְׁתִּים – 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉𐤌) – Filiszteusok/Vándorok • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa

[HU] Shmu’El álef 23

Szerző: Sipos Richard | szept 21, 2026

¹Jelentették Dávidnak, mondván: Íme, a Pelishtim hadakoznak Ke’iláh ellen, és fosztogatják a szérűket. ²Ekkor megkérdezte Dávid Yáhuwáht, mondván: Elmenjek, és megverjem-e ezeket a Pelishtimet? Yáhuwáh ezt mondta Dávidnak: Menj, és verd meg a Pelishtimet, és szabadítsd meg Ke’iláht. ³De ezt mondták Dávid emberei neki: Íme, mi itt Yáhu’Dáhban félünk, hát még, ha elmegyünk Ke’iláhba a Pelishtim hadrendjei ellen! ⁴Dávid ismét megkérdezte Yáhuwáht, és Yáhuwáh így válaszolt neki, mondván: Kelj fel, menj le Ke’iláhba, mert kezedbe adom a Pelishtimet. ⁵Elment tehát Dávid és emberei Ke’iláhba, harcolt a Pelishtim ellen, elhajtotta jószágaikat, és nagy csapást mért rájuk. Így szabadította meg Dávid Ke’iláh lakóit.

⁶Történt pedig, hogy amikor Evyátár, Áchimelekh fia Dávidhoz menekült Ke’iláhba, kezében Efoddal ment le. ⁷Jelentették Shá’ulnak, hogy Dávid Ke’iláhba ment, és ezt mondta Shá’ul: Kezembe adta őt Elohim, mert bezárta magát, hogy egy városba ment, amelynek kapui és retesze vannak. ⁸Ezért összehívta Shá’ul az egész népet a harcra, hogy lemenjen Ke’iláhba, és körülzárja Dávidot és embereit. ⁹De megtudta Dávid, hogy Shá’ul a rosszat forralja ellene, és ezt mondta Evyátár Kohennek: Hozd ide az Efodot! ¹⁰És ezt mondta Dávid: Yáhuwáh, Yiszrá’El Elohima, hallván hallotta szolgád, hogy Shá’ul Ke’iláhba akar jönni, hogy elpusztítsa a várost énmiattam. ¹¹Kiszolgáltatnak-e engem Ke’iláh polgárai a kezébe? Lejön-e Shá’ul, ahogyan szolgád hallotta? Yáhuwáh, Yiszrá’El Elohima, jelentsd meg, kérlek, szolgádnak! És ezt mondta Yáhuwáh: Lejön. ¹²Akkor ezt mondta Dávid: Kiszolgáltatnak-e Ke’iláh polgárai engem és embereimet Shá’ul kezébe? És ezt mondta Yáhuwáh: Kiszolgáltatnak. ¹³Felkelt tehát Dávid és emberei, mintegy hatszáz férfi, kivonultak Ke’iláhból, és jártak, amerre csak járhattak. Amikor pedig jelentették Shá’ulnak, hogy Dávid elmenekült Ke’iláhból, lemondott a kivonulásról.

¹⁴Dávid a pusztában lakott a sziklavárakban, és a hegyen lakott, Zif pusztájában. Shá’ul kereste őt minden nap, de nem adta őt Elohim a kezébe. ¹⁵És látta Dávid, hogy Shá’ul kivonult, hogy lelkére törjön. Dávid pedig Zif pusztájában volt, az erdőségben. ¹⁶Ekkor felkelt Yáhu’Nátán, Shá’ul fia, és elment Dávidhoz az erdőségbe, és megerősítette kezét Elohimban. ¹⁷És ezt mondta neki: Ne félj, mert nem talál meg téged apámnak, Shá’ulnak keze, és te leszel Yiszrá’El fölött király, én pedig a második leszek melletted. Apám, Shá’ul is így tudja. ¹⁸És szövetséget kötöttek ketten Yáhuwáh Arcai előtt. Dávid az erdőségben maradt, Yáhu’Nátán pedig hazament.

¹⁹Akkor felmentek a Zifim Shá’ulhoz Giv’áhba, mondván: Vajon nem nálunk rejtőzködik-e Dávid a sziklavárakban, az erdőségben, Chákhiláh halmán, amely Yeshimontól jobbra van? ²⁰Most tehát, lelked minden kívánsága szerint, ó király, hogy lejöjj, jöjj le, a mi dolgunk pedig az lesz, hogy kiszolgáltassuk őt a király kezébe. ²¹És ezt mondta Shá’ul: Áldottak vagytok ti Yáhuwáh előtt, mert szántatok engem. ²²Menjetek hát, készüljetek tovább, tudjátok meg és nézzétek meg a helyét, ahol a lába jár, ki látta őt ott, mert azt mondta nekem, hogy ravaszkodván ravaszkodik. ²³Nézzétek meg és tudjátok meg minden rejtekhelyet, ahol elrejtőzik, azután térjetek vissza hozzám biztos hírrel, és veletek megyek. És lesz, ha az országban van, kikutatom őt Yáhu’Dáh minden ezrei közül. ²⁴Felkeltek tehát, és Shá’ul előtt Zifbe mentek.

Dávid pedig embereivel együtt Má’on pusztájában volt, a síkságon, Yeshimontól jobbra. ²⁵Elment Shá’ul és emberei, hogy keressék, de jelentették Dávidnak, ezért lement a sziklához, és Má’on pusztájában maradt. Meghallotta ezt Shá’ul, és üldözte Dávidot Má’on pusztájában. ²⁶És ment Shá’ul a hegy egyik oldalán, Dávid és emberei pedig a hegy másik oldalán. Dávid sietve ment Shá’ul elől, mert Shá’ul és emberei körülfogták Dávidot és embereit, hogy elfogják őket. ²⁷De követ jött Shá’ulhoz, mondván: Siess és menj, mert betörtek a Pelishtim az országba! ²⁸Ekkor visszatért Shá’ul a Dávid üldözéséből, és a Pelishtim ellen ment. Ezért nevezték el azt a helyet Szelá HáMáchlekotnak.

Szójegyzék: Áchimelekh (אֲחִימֶלֶךְ – 𐤀𐤇𐤉𐤌𐤋𐤊) – A király testvérem – Kohen, Evyátár apja • Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Chákhiláh (חֲכִילָה – 𐤇𐤊𐤉𐤋𐤄) – Sötét/Homályos (halom) • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Efod (אֵפוֹד – 𐤀𐤐𐤅𐤃) – Koheni mellény/Szolgálati ruha • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Evyátár (אֶבְיָתָר – 𐤀𐤁𐤉𐤕𐤓) – Bőség atyja – Kohen, Áchimelekh fia • Giv’áh (גִּבְעָה – 𐤂𐤁𐤏𐤄) – Domb (Shá’ul szülővárosa, Ben’Yáminban – Ben’Yámin városa • HáMáchlekot (הַמַּחְלְקוֹת – 𐤄𐤌𐤇𐤋𐤒𐤅𐤕) – A szétválasztások/Az elválások • Ke’iláh (קְעִילָה – 𐤒𐤏𐤉𐤋𐤄) – Erőd – pogány város • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – pap – Áháron leszármazottja • Lelk (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh: Lélek/Élőlény/Élet • Má’on (מָעוֹן – 𐤌𐤏𐤅𐤍) – Lakóhely/Hajlék – város a hegyvidéken • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי – 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus/Betolakodó • Pelishtim (פְּלִשְׁתִּים – 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉𐤌) – Filiszteusok/Vándorok • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Szelá HáMáchlekot (סֶלַע הַמַּחְלְקוֹת – 𐤎𐤋𐤏 𐤄𐤌𐤇𐤋𐤒𐤅𐤕) – Megosztások/Elválások Sziklája • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia [köve: a Nofekh] • Yáhu’Nátán (יְהוֹנָתָן – 𐤉𐤄𐤅𐤍𐤕𐤍) – Yáhuwáh adta • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yeshimon (יְשִׁימוֹן – 𐤉𐤔𐤉𐤌𐤅𐤍) – Pusztaság/Kietlen vidék • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Zif (זִיף – 𐤆𐤉𐤐) – Fényes/Olvasztott – pogány város • Zifim (זִפִים – 𐤆𐤐𐤉𐤌) – Zif lakói

[HU] Shmu’El álef 22

Szerző: Sipos Richard | szept 21, 2026

¹Dávid elment onnan, és megmenekült Ádulám barlangjába; meghallották testvérei és apja egész háza, és lementek hozzá oda. ²És hozzá gyülekezett minden szorongatott ember, és minden ember, akinek hitelezője volt, és minden keserű lelkű ember, és vezérükké lett; és voltak vele mintegy négyszáz ember.

³És elment Dávid onnan Moáv Mitzpehjébe, és ezt mondta Moáv királyának: Hadd jöjjön ki apám és anyám, és legyenek veletek, amíg meg nem tudom, mit fog tenni velem Elohim. ⁴És odavezette őket Moáv királyának arcai elé, és náluk laktak mindazokon a napokon, amíg Dávid a sziklavárban volt. ⁵Gád próféta pedig ezt mondta Dávidnak: Ne maradj a sziklavárban; menj el, és érkezz meg magadnak Yáhu’Dáh földjére. És elment Dávid, és megérkezett Cháret erdejébe.

⁶És meghallotta Shá’ul, hogy felfedezték Dávidot és az embereket, akik vele voltak; Shá’ul pedig Giv’áhban lakott a tamariszkuszfa alatt a magaslaton, lándzsája a kezében, és minden szolgája mellette állt. ⁷És ezt mondta Shá’ul a mellette álló szolgáinak: Halljátok hát, Ben’Yámin fiai! Vajon Yisháj fia is ad-e mindnyájatoknak mezőket és szőlőket, mindnyájatokat ezredek fejedelmeivé és századok fejedelmeivé tesz-e, ⁸hogy összeesküdtetek mindnyájan ellenem, és nincs, aki feltárná fülemet, amikor a fiam szövetséget kötött Yisháj fiával, és nincs köztetek, aki bánkódna miattam és feltárná fülemet, hogy a fiam felállította szolgámat ellenem lesbe, ahogy ezen a napon is? ⁹És megszólalt az Edomi Doeg, aki Shá’ul szolgái fölé volt rendelve, és ezt mondta: Láttam Yisháj fiát, amint Nobba érkezett, Áchimelekhhez, Áchitub fiához. ¹⁰És megkérdezte érte Yáhuwáht, és útravalót adott neki, és a Pelishti Golját kardját is odaadta neki.

¹¹És elküldött a király, hogy hívják Áchimelekhet, a Kohent, Áchitub fiát, és apja egész házát, a Nobi Kohánimot; és eljöttek mindnyájan a királyhoz. ¹²És ezt mondta Shá’ul: Hallgass hát ide, Áchitub fia! Ő pedig így felelt: Itt vagyok, uram. ¹³És ezt mondta neki Shá’ul: Miért esküdtetek össze ellenem, te és Yisháj fia, hogy kenyeret és kardot adtál neki, és megkérdezted érte Elohimot, hogy felkeljen ellenem lesbe, ahogy ezen a napon is? ¹⁴És felelt Áchimelekh a királynak, és ezt mondta: És ki olyan megbízható minden szolgád között, mint Dávid, a király veje, aki engedelmes parancsodnak, és tisztelt a házadban? ¹⁵Vajon ma kezdtem-e megkérdezni érte Elohimot? Távol legyen tőlem! Ne tulajdonítson a király szolgájának ilyen dolgot, sem apám egész házának, mert szolgád nem tudott minderről semmit, kicsit vagy nagyot. ¹⁶És ezt mondta a király: Halállal halsz meg, Áchimelekh, te és apád egész háza! ¹⁷És ezt mondta a király a mellette álló futároknak: Forduljatok oda, és öljétek meg Yáhuwáh Kohánimát, mert az ő kezük is Dáviddal van, és mert tudták, hogy szökik, és nem tárták fel a fülemet; de nem akarták a király szolgái kinyújtani kezüket, hogy rátámadjanak Yáhuwáh Kohánimára. ¹⁸És ezt mondta a király Doegnak: Fordulj oda te, és támadj rá a Kohánimra! És odafordult az Edomi Doeg, és ő maga támadt rá a Kohánimra, és megölt azon a napon nyolcvanöt embert, akik len Efodot hordoztak. ¹⁹És Nobot, a Kohánim városát, kardélre hányta, férfitól asszonyig, gyermektől csecsemőig, ökröt és szamarat és bárányt, kardélre.

²⁰De megmenekült egy fia Áchimelekhnek, Áchitub fiának, akinek a neve Ebjátár volt, és elszökött Dávid után. ²¹És hírül adta Ebjátár Dávidnak, hogy megölte Shá’ul Yáhuwáh Kohánimát. ²²Dávid pedig ezt mondta Ebjátárnak: Tudtam azon a napon, amikor ott volt az Edomi Doeg, hogy bizonnyal jelenteni fog Shá’ulnak; én okoztam apád egész háza minden lelkének vesztét. ²³Maradj velem, ne félj, mert aki az én lelkemet keresi, az keresi a te lelkedet is; mert oltalom vagy mellettem.

Szójegyzék: Áchimelekh (אֲחִימֶלֶךְ – 𐤀𐤇𐤉𐤌𐤋𐤊) – A király testvérem – Kohen, Evyátár apja • Áchitub (אֲחִיטוּב – 𐤀𐤇𐤉𐤈𐤅𐤁) – Jóság atyja/Jó testvér • Ádulám (עֲדֻלָּם – 𐤏𐤃𐤋𐤌) – Menedék/Igazságos nép – pogány város • Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ben’Yámin (בִּנְיָמִין – 𐤁𐤍𐤉𐤌𐤉𐤍) – Jobb kéz fia – Yá’ákov fia [köve: a Yáhfeh] • Cháret (חָרֶת – 𐤇𐤓𐤕) – Vésett/Karcolt (erdő) • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Doeg (דֹּאֵג – 𐤃𐤀𐤂) – Aggódó/Aggodalmas • Ebjátár (אֶבְיָתָר – 𐤀𐤁𐤉𐤕𐤓) – Bőség atyja • Edom (אֱדוֹם – 𐤀𐤃𐤅𐤌) – Vörös – Észáv leszármazottai • Efod (אֵפוֹד – 𐤀𐤐𐤅𐤃) – Koheni mellény/Szolgálati ruha • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gád (גָּד – 𐤂𐤃) – Szerencse/Csapat – Yá’ákov fia [köve: az Áchlámáh] • Giv’áh (גִּבְעָה – 𐤂𐤁𐤏𐤄) – Domb (Shá’ul szülővárosa, Ben’Yáminban – Ben’Yámin városa • Golját (גָּלְיָת – 𐤂𐤋𐤉𐤕) – Száműzött/Felfedett (filiszteus harcos • HáKohen (הַכֹּהֵן – 𐤄𐤊𐤄𐤍) – A Pap – a határozott névelős alak • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – pap – Áháron leszármazottja • Lelk (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh: Lélek/Élőlény/Élet • Mitzpeh (מִצְפֵּה – 𐤌𐤑𐤐𐤄) – Őrhely/Kilátó (Moáv városa) • Moáv (מוֹאָב – 𐤌𐤅𐤀𐤁) – Atyától való – Lót leszármazottai • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Nob (נֹב – 𐤍𐤁) – Magaslat/Gyümölcs (papi város) • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי – 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus/Betolakodó • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia [köve: a Nofekh] • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yisháj (יִשַׁי – 𐤉𐤔𐤉) – Létezik/Yáhuwáh ajándéka

[HU] Shmu’El álef 21

Szerző: Sipos Richard | szept 21, 2026

¹Majd felkelt és elment, Yáhu’Nátán pedig bement a városba. ²Dávid Novba ment, Áchimelekh Kohenhez; Áchimelekh pedig megrettenve ment Dávid elé, és ezt mondta neki: Miért vagy egyedül, és senki sincs veled? ³Dávid ezt mondta Áchimelekh Kohennek: A király parancsolt nekem egy dolgot, és ezt mondta nekem: Senki se tudjon semmit a dologról, amiért elküldelek, és amit parancsoltam neked. A legényeket pedig egy bizonyos helyre rendeltem. ⁴Most azért mi van a kezed alatt? Öt kenyeret adj a kezembe, vagy ami akad. ⁵A Kohen így felelt Dávidnak: Nincs közönséges kenyér a kezem alatt, csak szent kenyér van, ha a legények megtartóztatták magukat az asszonytól. ⁶Dávid így felelt a Kohennek: Bizony, asszony el van zárva tőlünk tegnaptól és tegnapelőttől, amióta elindultam, és a legények edényei szentek; és ha az út közönséges is, mennyivel inkább szentelődik meg ma az edényben. ⁷Ekkor a Kohen szentet adott neki, mert nem volt ott kenyér, csak Lechem HáPánim, amelyet elvettek Yáhuwáh Arcai elől, hogy meleg kenyeret tegyenek oda elvételének napján.

⁸Ott volt Shá’ul szolgái közül egy ember azon a napon, vissza volt tartva Yáhuwáh Arcai előtt, neve az Edomi Doeg, Shá’ul pásztorainak hatalmasa. ⁹Dávid ezt mondta Áchimelekhnek: Nincs-e itt a kezed alatt lándzsa vagy kard? Mert sem a kardomat, sem a fegyvereimet nem vettem a kezembe, mivel sürgős volt a király dolga. ¹⁰A Kohen ezt mondta: A Pelishti Gálját kardja, akit levágtál az Eláh-völgyében, íme, ott van köpenybe csavarva az Efod mögött. Ha azt el akarod venni magadnak, vedd el, mert nincs itt más rajta kívül. Dávid ezt mondta: Nincs hozzá hasonló, add ide nekem!

¹¹Felkelt Dávid, és elmenekült azon a napon Shá’ul elől, és Ákhishhoz, Gát királyához ment. ¹²Ákhish szolgái ezt mondták neki: Hát nem Dávid ez, az ország királya? Hát nem róla énekelték a körtáncokban, mondván:

¹³Levert Shá’ul a maga ezreit, és Dávid a maga tízezreit.

¹⁴Dávid szívébe vette ezeket a szavakat, és nagyon félt Ákhish, Gát királya arcaitól. ¹⁵Elváltoztatta viselkedését a szemeik előtt, és őrjöngött a kezeik között, firkált a kapu ajtószárnyaira, és a nyálát a szakállára csurgatta. ¹⁶Ákhish ezt mondta a szolgáinak: Íme, láttok egy őrjöngő embert; miért hozzátok őt hozzám? ¹⁷Hát híján vagyok az őrülteknek, hogy ezt is idehoztátok, hogy őrjöngjön mellettem? Hát ez bemegy az én házamba?

Szójegyzék: Áchimelekh (אֲחִימֶלֶךְ – 𐤀𐤇𐤉𐤌𐤋𐤊) – A király testvérem – Kohen, Evyátár apja • Ákhish (אָכִישׁ – 𐤀𐤊𐤉𐤔) – vitatott jelentés • Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Doeg (דֹּאֵג – 𐤃𐤀𐤂) – Aggódó/Aggodalmas • Edomi (אֲדֹמִי – 𐤀𐤃𐤅𐤌𐤉) – vörös • Efod (אֵפוֹד – 𐤀𐤐𐤅𐤃) – Koheni mellény/Szolgálati ruha • Eláh (אֵלָה – 𐤀𐤋𐤄) – Hoshe’á apja • Gálját (גָּלְיָת – 𐤂𐤋𐤉𐤕) – vitatott/”Feltáró”/”Száműzött” • Gát (גַּת – 𐤂𐤕) – Pelishti város/szőlőprés • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – pap – Áháron leszármazottja • Lechem HáPánim (לֶחֶם הַפָּנִים – 𐤋𐤇𐤌 𐤄𐤐𐤍𐤉𐤌) – Jelenlét Kenyér/„Arc kenyere” (Mishkán-i szakkifejezés a szent kenyér konkrét fajtájára) • Nov (נֹב – 𐤍𐤁) – Magaslat/Gyümölcs (papi város Ben’Yáminban) • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי – 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus/Betolakodó • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Yáhu’Nátán (יְהוֹנָתָן – 𐤉𐤄𐤅𐤍𐤕𐤍) – Yáhuwáh adta • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve