Yitro az első prozelita

Elérkeztünk az egyik legfontosabb hetiszakaszhoz, ahol történetünk legmeghatározóbb eseményét olvashatjuk: 

Yahuwah Törvényének a kinyilatkoztatása.

Szembetűnő, hogy a kirekesztéssel, a más népek lenézésével vádolt zsidóság, identitásának leglényegesebb eseményét leíró szakaszát egy idegen nép, mely később egyik ellenségévé válik, midián pogány papjáról nevezi el. Azon túl, hogy Mózes apósáról van szó, Yitro ezt a tiszteletet elsősorban annak köszönheti, hogy ő volt a történelem első betérő prozelitája, legalább is akiről a Biblia beszámol.

Yitro személye és szerepe az Üdvtöténetben egy igazi önzetlen segítőtársé. Eleve ő biztosította a nagy prófétának a helyet és feltételeket, hogy megpihenjen és felépüljön megpróbáló utazása után. Méltó és derék feleséget nevelt és kínált fel Mózesnek Cippóra személyében, illetve őrzi és birtokolja azt a helyet, ahol Mózes szemtől szemben találkozik Yahuwha-val a Horeb hegyen.

Yitro egyfajta háttér támogatóként vigyázott Mózes vagyonára, feleségére és gyerekeire. Elhozza őket, miután gondjukat viselte, mivel Mózesnek más dolga volt ez idő alatt. Segíti vejét, nem terheli le, hanem elhívásának betöltésében segédkezik. Később pedig bizonyságot tesz hitéről, miután meglátta Yahuwah hatalmát a zsidó nép Egyiptomból való látványos kiszabadítása révén. Ekkor jelenti ki Yahuwah kizárólagosságát a többi „istenség” felett

és az úrvacsora egyfajta előképeként, megtörik vele a kenyeret a lévita papok.

Ezzel a cselekedettel lényegében vallást tesz hitéről, majd a szövetség jeleként (hiszen körülmetélése már megvolt), asztalhoz ül a zsidó papsággal, egyfajta családba való befogadás jeléül.

A hetiszakasz, bár a 10 Parancsolat kinyilatkoztatásáról szól, a tőlünk megszokottól eltérő módon, nem ezt az eseményt fogjuk kiemelni a történetből, mivel a törvénnyel kapcsolatban számtalan írásunk van, így nem tartom szükségesnek ismételni magam. Itt egy apró és kevésbé feltűnő jelenség tartalmaz számunkra egy másik óriási üzenetet:

Az Egyház eredeti piramis alakja: a Családfa

Amint megtörténik a néphez való csatlakozása, Yitro fokozottan folytatja szolgálatát továbbra is Mózes irányába. Elohim ihletésére azt ajánlja vejének, hogy nevezzen ki 70 bölcs férfit, akinek leosztja a kisebb feladatokat, azért, hogy csak a nagyobb ügyekben kelljen Mózesnek ítéletet hoznia.

Egyfajta piramis rendszert javasol, hogy könnyítsen Mózes dolgán

Ezt a tanácsot Mózes meg is fogadja és így válik szabaddá arra, hogy teljességgel betöltse elhívását és folytathassa útját. Ha egyedül Mózesnek kellett volna minden ügyben bíráskodnia, nem maradt volna ideje Yahuwah elé menni imában és szellemben folyamatosan táplálni Elohim-mal a kapcsolatot, ami egyébként az ő esetében gyakran “négyszemközt” történt. Mert a túlzott létszám feletti felügyelet, a törvény a leírt, betű szerinti, gépies módon való betartására és érvényesítésére kényszerítette volna előbb-utóbb. Kimondható, hogy Yitro egyfajta elfarizeusodástól óvta meg vejét e-jótanácsa által.

Ezek szerint a piramis rendszer mégis Elohim szerinti lenne?

Amint sok más területen is megfigyelhető ez a fajta kisajátítás, a piramisépítés sem kivétel a szabálynak: Sátán semmit nem talál fel magától, hanem csupán az eredeti és Elohim szerinti dolgokat sajátítja ki folyton, hogy annak elferdült és bemocskolt változatát léptesse működésbe az eredeti helyett. Az ő hamis keresztény egyházi piramis rendszere is azt a célt szolgálja, hogy megutáltassa az eredetit sokakkal, hogy ennek hatására az egésznek az elvetése és tagadása által végül inkább a káoszt és az anarchiát válasszák az eredeti rend helyett. Ekkor fordulnak el sokan a hittől és más bálványokat neveznek ki: ateizmus, tudomány, politikai irányzatok, kábítószerek, pénz, siker, vagy egyéb rendszerezettebbnek tűnő vallások, vagy sok esetben megfelel nekik a hamisítvány és maradnak az álkeresztény istállóikban.

Az Egyház helyett (nagy E-vel), a Messiás Teste helyett, vagy mellett működő kisebb emberi piramis rendszerek, egyházaknak nevezett és elismert nagyobb, közepes, vagy egészen kicsi szekták, ezt az eredeti modellt hamisítják és járatják le.

A Messiás Testében működnie kell annak a fajta piramis rendszernek, mely nem kőbevésett, nem egyiptomi és földhözragadt. Mert a jelenlegi piramis hamisítványokban, mindenki elfoglalja végleges helyét, mint egy több tonnás elmozdíthatatlan kőtömb, ahonnan évtizedeken keresztül ki se lehet őket vakarni. Így működnek ma a gyülekezetek és egyházak többsége, ahol a pásztorok és az egyéb szolgálók fixen ki vannak nevezve, azaz felkenve, miután elvégzik a saját maguk által összeállított és meghatározott kurzusokat, ahol a Szent Szellem vezetése helyett módszereket neveznek ki maguk fölé követendő normának, hogy ugyanazon nyájhoz tartozó, szellemben felnőni nem képes és/vagy nem hajlandó birkákon uralkodjanak jézus nevében és határozatlan ideig. Azáltal, hogy egy-egy feladattal, vagy szolgálati titulussal kenik fel egymást az emberek nem veszik észre, hogy a többi négy szolgálati ajándéktól fosztják meg magukat. Mind az öt szolgálati ajándék az emberek többségénél működnie kell időnként és az adott helyzethez igazodva.

Ne feledjük, hogy Dávid is felmarkolta mind az öt követ a folyónál, mielőtt a filiszteusok ellen indult volna, de csak egyet használt fel Góliát megölésére, a másik négy pedig készenlétben maradt az erszényében.

Az Elohim-tól való eredeti piramis rendszer – vagy nevezzük inkább CSALÁDFÁNAK, inkább egy fejére állított piramis alakzatként jelenik meg. A pásztori szolgálatban tevékenykedő testvérek, csak addig pásztoroljanak embereket, amíg ezek az emberek maguk is pásztorolásra alkalmassá nem válnak, újabb tanítványok fogadására. A gyerek addig gyerek, amíg a felnőttkort el nem éri, mikor is el kell engedni, hogy önálló felnőtt életet éljen. El kell engedni őket otthonról, sőt ha nem akarnak az elérkezett időben maguktól továbbmenni, akkor kellő szeretettel, ki is kell őket „rúgni” szellemi értelemben, hogy felnőjenek. Így kellene, hogy működjön egy vér szerinti, fizikai családban és a Messiás Testében élő közösségekben is.

Mert a gyülekezet nem árvaház, ahol néhány nevelő felügyel egy rakás árva gyereket, akár életük végéig, hanem a család modelljét követve, belátható mennyiségű gyermek felett való sáfárkodás, melynek célja mindig és mindenkor a felnőttkorúságra és önállóságra való vezetés.

Felnőtt gyerekeink innentől fogva testvérekké válnak, akiket legfeljebb emlékeztethetünk a tőlünk tanultakra, de tovább tanítani őket már nem kell, hiszen mindannyian belülről taníttatunk Ruach HaKodesh által a Jeremiási ígéret szerint.

Ennek a piramisnak a tetején nem a pásztor, a pápa vagy egyéb kőműves Got hamis istenség szeme áll, mint az amerikai dollár jegybankjaikon, vagy a katolikus templomok oltárai felett, illetve egyes sötét társaságok páholyaiban, hanem Yahushua HaMashiah, kinek Mózes volt az előképe ebben a történetben.

Egy olyan piramisról beszélünk, mely nem kőből és porból áll évezredeken át bebetonozva, hanem kisebb családi körök, dinamikusan működő piramis-szerű rendszer, ahol szellemi fejlődésének megfelelően az emberek szerepkörei módosulnak, váltják egymást és Ruach HaKodesh működése által kapcsolódnak egymáshoz ezek a kisebb sejtek, mint a nagyobb Testet alkotó tagok.

Pál semmi másról nem beszélt maga sem. Amikor megérkezett egy adott helyre, gyülekezetbe egy adott időben és szituációban, a tisztségeket e-szerint a Ruach HaKodesh által megadott vezetés szerint osztották ki és nem a megszerzett papírok és képzések alapján.

Egyetlen Pásztor a Fej, maga Yahuwah (aki megment), azaz Yahushua, mi pedig nem egy kőtemplomnak a kemény nyakú, vagy kőszívű téglái vagyunk, hanem egy mozgó Szentély szellemi összetevői, a Pusztai Szent Sátor modellje alapján, mely nem helyhez kötött, hanem mozgásban levő, mobilis és vándor.

Ahogy a címben is említettem, talán nem is piramisról beszélünk itt, vagy legfeljebb egy fordított piramisról, ahol valaki minél nagyobb, annál inkább nem a másik felett áll, hanem alulról támogatja, ahogy egy családfánál is láthatjuk.

Az idősebb, a szülő, lejjebb van és belőle hajtanak ki és táplálkoznak az új ágak, a következő generáció.

Így teljesedik be Yahushua szava a szolgálatról, Yahushua, mint ennek a Családnak a közös gyökere, az aki lábainkat megmossa, hogy mi is, a magunk szerényebb szintjén ugyanezt tegyük az utánunk érkezőkkel. Mert aki nagy akar lenne közöttetek, az legyen mindenki szolgája. Márk 10:43. Ez a család elsőszülöttjének is a szerepe, a Választott Népnek, ahogy egy másik írásomban szemléltetem: Választott nép? Igen, de mire?

Mózes a 70 bölcs kinevezése által nem föléjük helyezte magát, hanem ő, mint tartópillér, a Törvény tartópillére, támogatta 70 társát, hogy amíg ők a részletekkel foglalkoznak, a saját szerepét be tudja tölteni.

Pin It on Pinterest

Share This