Mert közeledik ez a nép a szájával és ajkaival tisztelnek engem, de szíve eltávolodott tőlem. És hiábavalóság az ő tőlem való félelmük, emberek parancsolatait tanítván."

Mátit'Yáhu 15:8-9 [Máté 15:8-9]

Aki ma rákeres a messiási zsidó kifejezésre, kipás, tálitos, sófárt fújó, héberül imádkozó, „Yeshuá” nevét hangoztató gyülekezetek képeivel találkozik. Sokan, akik a kereszténység üressége elől menekülve a zsidó gyökerek felé indultak, itt vélik megtalálni azt, amit kerestek: a Bibliához hű, eredeti, „zsidó” hitet.

Ebben az írásban azt nézzük meg, mit takar valójában ez a fogalom, ki a messiási zsidó a Biblia szerint, és miért kell nagyon óvatosnak lennie annak, aki a messiáshívő zsidó mozgalom felé fordul.

A messiási zsidó nem attól lesz az, hogy messiási gyülekezetbe jár. Hanem attól, hogy zsidónak született, megnyílik a szeme a Messiásra, elfogadja Őt, és Benne újjászületik.

Mi a messiási zsidóság? Amit a Wikipédia ír róla

A Wikipédia „Messiási zsidóság” szócikke szerint a messiási zsidóság új vallási mozgalom, amely a kereszténység és a judaizmus elemeit, valamint a zsidó hagyományt keveri egymással. A szócikk maga használja rá a szinkretikus szót, vagyis vallási elemek összeolvasztását. Tagjai többnyire zsidó származásúak, akik Yeshuát [Jézust] elfogadják Messiásnak, de továbbra is zsidónak tartják magukat, és megtartják a zsidó szokásokat.

A szócikk azt is megemlíti, hogy vannak közösségek, amelyek elhatárolódnak a rabbinikus, talmudi judaizmustól, és zsidó identitásukat nem a rabbik hagyományára, hanem Mosheh [Mózes] Toráhjára építik, amely szerintük a Messiásban teljesedett be. Ezen az oldalon mi pontosan ezt képviseljük.

A mozgalom a Wikipédia szerint az 1960-as és 1970-es években jelent meg. Az Egyesült Államokban a hetvenes évek közepére ötvenezernél, 1993-ra mintegy 160 ezer főre nőtt a messiási zsidók száma. Ma világszerte nagyjából 350 ezer követőjük van, és több mint 400 messiási zsinagógájuk, ebből legalább 150 az Egyesült Államokban.

Már maga a lexikon is kimondja a lényeget: keverék. És ahol keverék van, ott a kérdés mindig az, hogy mi került bele.

A messiási zsidóság nem az 1960-as években kezdődött

A Wikipédia az 1960–70-es évekre és az Egyesült Államokra teszi a mozgalom megjelenését. Ez azonban csak a mai szervezetek és a „messiási” címke születése. A messiási hit nem Amerikában kezdődött, sőt nem is Yeshuá földi szolgálatával és első tanítványainak összegyűjtésével. Sokkal régebbi.

A Messiásról szóló első ígéret már az Édenben elhangzott: az asszony magva összetiporja a kígyó fejét (Bereshit 3:15 [1Mózes 3:15]). Ez az ígéret minden emberé, hiszen akkor még nem volt sem héber, sem zsidó nép.

Ávráhám még nem volt zsidó. Ő héber volt (Bereshit 14:13 [1Mózes 14:13]), a zsidóság és egész Yiszrá’El [Izrael] ősatyja. A hitben mégis ő az első, akiről maga Yeshuá mondja ki, hogy látta Őt:

Ávráhám, a ti Ávotok ujjongott, hogy láthatja az én napomat; és látta, és örült." És ezt mondták neki a Yáhu'dim: "Még ötvenéves sem vagy, és Ávráhámot láttad?" És ezt mondta nekik Yeshuá: "Ámen, ámen, mondom nektek, én már voltam, mielőtt Ávráhám lett volna."

Yochánán 8:56-58 [János 8:56-58]

A nép messiási hite Yá’ákovval kezdődik, akit Elohim [Isten] Yiszrá’Elnek nevezett el. Ő Málákh Yáhuwáh-val, Yáhuwáh Követével találkozott, akiben mi a testté lett Igét, Yeshuát látjuk, még a megtestesülése előtt. Peni’Elnél egész éjjel birkózott vele, és utána ezt mondta: „Láttam Elohimot arcokról arcokra” (Bereshit 32:30 [1Mózes 32:30]). Halála előtt pedig ezt a Málákh-ot nevezte a Megváltójának:

Azután megáldotta Yoszefet, és így szólt: Elohim, aki előtt jártak atyáim, Ávráhám és Yitzchák, Elohim, aki pásztorolt engem, mióta vagyok, mind a mai napig, a Málákh, aki megváltott engem minden bajból, áldja meg a fiúkat, és neveztessék rajtuk az én Nevem, meg atyáim, Ávráhám és Yitzchák neve, és sokasodjanak halak módjára nagy sokassággá a Föld közepén!

Bereshit 48:15-16 [1Mózes 48:15-16]

Ugyanő prófétált a Yáhu’Dáh [Júda] törzséből eljövő Shilohról, akié a népek összegyülekezése (Bereshit 49:10 [1Mózes 49:10]), és ugyanebben az áldásban kiáltott fel: „Szabadításodra várok, Yáhuwáh!” (Bereshit 49:18 [1Mózes 49:18]). Héberül: lishuátkhá kivvíti Yáhuwáh. A „szabadításod” héber szavában ott a név: yeshuá.

Yá’ákov volt az első messiási izraelita: látta a Messiást, Megváltójának nevezte, és várta Őt. Az ő hite lett egy egész nép öröksége.

Innen húzódik tovább a vonal. Mosheh nagyobb gazdagságnak tartotta a Messiás gyalázatát Egyiptom kincseinél (Igeret el HáIvrim 11:26 [Zsidók 11:26]). Utána Dávid és a próféták következtek, végül pedig az öreg Shim’on [Simeon] és Chánáh [Anna] prófétanő a Templomban. Ők Yiszrá’El vigasztalását várták, és amikor meglátták a gyermek Yeshuát, felismerték benne (Lukász 2:25–38 [Lukács 2:25–38]). Ők valódi messiási zsidók voltak: mozgalom, egyesület és jelmez nélkül.

Ebben az értelemben a zsidó nép a kezdetektől messiási nép, hiszen ma is a Messiást várja. A várakozás azonban önmagában még nem messiási hit. Yeshuá maga mondja: ha hinnétek Moshehnek, nekem is hinnétek, mert ő rólam írt (Yochánán 5:46 [János 5:46]). A szó teljes értelmében az a zsidó messiási, aki Yá’ákovhoz hasonlóan felismeri a Messiásban a Megváltóját.

A messiási zsidóság tehát nem egy 20. századi amerikai mozgalom, hanem Yiszrá’El eredeti hite. Új csak a címke.

Ki a messiási zsidó valójában?

A messiási zsidó vagy messiáshívő zsidó kifejezés kéttagú, és mindkét tagnak igaznak kell lennie. Az első: zsidó. Ez nem választás, nem érzés és nem tagság kérdése. Zsidó az, akiben zsidó vér folyik, aki Ávráhám, Yitzchák és Yá’ákov [Ábrahám, Izsák és Jákob] természetes ágából származik. A második: messiási. Ez sem tagság. Messiási az, akinek Elohim kegyelméből lehull a lepel a szeméről, felismeri Yeshuá HáMáshiáchban a megígért Messiást, elfogadja Őt, és Benne újjászületik.

És felelt Yeshuá, és így szólt hozzá: "Ámen, ámen, én mondom neked: ha nem születik az ember a fenti forrásból, nem láthatja meg Elohim Királyságát." És szólt hozzá Nákdimon: "Hogyan tud megszületni az ember, amikor vén? Hát vissza tud-e térni anyja méhébe, és megszületni másodszor?" Felelt Yeshuá: "Ámen, ámen, én mondom neked: ha nem születik az ember a vizekből és a Ruáchból, nem mehet be Elohim Királyságába. Aki a testből született, test az, és aki a Ruáchból született, Ruách az.

Yochánán 3:3-6 [János 3:3-6]

Nem a zsinagóga, nem a gyülekezet, nem a kipa és nem a héber ima tesz valakit Elohim gyermekévé, hanem az, hogy vízből és Szellemből újjászületik. Ez zsidóra és nem zsidóra egyformán érvényes. A zsidó, aki újjászületik, visszaoltatik a saját olajfájába, ahogy Shá’ul [Pál] írja (Igeret el HáRomim 11:23–24 [Róma 11:23–24]). A nem zsidó, aki újjászületik, beoltatik ugyanabba a fába. Ettől azonban nem lesz zsidó, és nincs is rá szüksége, hogy az legyen.

Zsidónak születni kell. Messiásinak újjá kell születni. A kettőt nem lehet sem megvásárolni, sem gyülekezeti tagsággal megszerezni.

Külsőségek, cirkusz és kiosztott identitások

A messiáshívő mozgalom egyik legnagyobb baja, hogy a hangsúlyt a külsőre teszi. Kipa, tálit, cicit, sófár, héber dalok, táncok, menóra, „zsidó” ünnepi kellékek. Ahol a szellemi tartalom hiányzik, ott a díszlet egyre nagyobb lesz. Egy idő után már nem az számít, ki született újjá, hanem az, ki hogyan néz ki, és mennyire ismeri a zsidó szokásokat.

Ennél is súlyosabb, hogy sok helyen hamis identitásokat osztogatnak. Zsidó származás nélküli embereket győznek meg arról, hogy ők „valójában” zsidók, elveszett törzsek leszármazottai, vagy hogy a hitük által azzá váltak. Ez hazugság, és ami hazugságra épül, az nem Elohimtól van. A nem zsidó hívőnek nem jelmezre van szüksége, hanem beoltásra. Nem zsidóvá kell válnia, hanem Yeshuá Testének tagjává.

És itt jön a legnagyobb paradoxon. Ezek a közösségek a zsidó gyökerekre hivatkoznak, valójában mégis továbbviszik, sőt tökélyére emelik a behelyettesítő teológiát, amelyet a római egyház óta próbálnak mindenkivel elhitetni. Ennek lényege, hogy az egyház lépett Yiszrá’El helyére, és egy kiragadott igére hivatkozva (Igeret el HáRomim 2:28–29 [Róma 2:28–29]) azt tanítja: az a zsidó, aki szívében körülmetélt. Régen ezt templomban hirdették, ma kipában. A végeredmény ugyanaz: a zsidó nép identitását elveszik tőle, és szétosztják olyanok között, akiknek nem jár.

A judaizmusról szóló írásomban ezt már így fogalmaztam meg: a nem zsidó hívőt a sátán arra csábítja, hogy a beoltás helyett vegyen fel egy hamis identitást, és vesse alá magát olyan felesleges törvényeknek, amelyek még vakabbá teszik Yáhuwáh eredeti Toráhjára nézve (Judaizmus: Mentőöv, vagy halálos Méreg?).

Elohim nem a jelmezt nézi, hanem a szívet. A Messiás nem díszletet épít, hanem templomot: bennünk.

A lepel neve: Talmud és rabbinikus hagyomány

Itt érkezünk el a legsúlyosabb kérdéshez. A messiási zsidó mozgalom jelentős része nemcsak a külsőségeket hozza be, hanem a rabbinikus judaizmus tanait is: a Talmudot, a Misnát, a szájhagyományt, a rabbik áldásait, szokásait és ünnepeit. Sok messiási közösségben a Toráh csak egy a sok „szent” könyv közül, és a rabbik szava ugyanolyan tekintély, mint az Írás.

Csakhogy éppen ez az, ami miatt a zsidóság nem ismerte fel Yeshuában a Messiást. Shá’ul világosan leírja, hogy amikor Mosheht olvassák, lepel van a szívükön, és ez a lepel csak a Messiásban tűnik el (Igeret el HáKorintim Bet 3:14–16 [2Korinthus 3:14–16]). Ezt a leplet nem Elohim szőtte: emberi kéz rakta rá a Toráhra, rétegről rétegre, „parancsra parancs, szabályra szabály” (Yeshá’Yáhu 28:10 [Ézsaiás 28:10]).

Ahogy a Lepel és messiási kor és a Judaizmus című írásokban bővebben kifejtettem: a babiloni száműzetés után a vallási vezetők jó szándékkal, de emberi módon próbálták bebiztosítani, hogy a nép soha többé ne szegje meg a Törvényt. Szabályt szabályra halmoztak, és később azt állították róla, hogy Mosheh a Sínai-hegyen szóban kapta. Ebből lett a szóbeli tan, majd a Talmud. Ez a hagyomány telepedett rá a Toráhra, és ez homályosította el a nép szemét annyira, hogy amikor maga a testté lett Ige megjelent közöttük, nem ismerték fel.

Akkor Perushim és Szofrim jöttek Yeshuá elé Yerusháláyimból, ezt mondva: "Miért hagyják el Tálmidimaid a vének hagyományát? Mert nem mossák meg kezeiket a kenyér evéséhez." Ő pedig felelt és ezt mondta nekik: "És ti miért hagyjátok el ti is Elohim parancsolatát a ti hagyományotok miatt?

Mátit'Yáhu 15:1-3 [Máté 15:1-3]

Yeshuá nem a Toráht támadta, hanem az ősök hagyományát, amely miatt a nép a Toráht is áthágta. Márkosznál [Márknál] ugyanezt még élesebben mondja: a hagyományotokkal érvénytelenítitek Elohim Igéjét (Márkosz 7:13 [Márk 7:13]).

A Talmud és a rabbinikus hagyomány nem út a Messiáshoz. Éppen ez a lepel takarta el Őt a nép szeme elől.

Farizeusság és rabbinikus judaizmus: egy és ugyanaz

Sokan úgy beszélnek a farizeusokról, mintha egy rég letűnt, történelmi csoport lennének, amelynek ma már semmi köze a zsidósághoz. Ez nem igaz. A Templom lerombolása (Kr. u. 70) után a papság, a szadduceusok és a Templomhoz kötött rend eltűnt. Egyetlen irányzat maradt fenn: a farizeusoké. Az ő iskoláikból, az ő tanítóik szájhagyományából nőtt ki a Misna, majd a Talmud, és ezzel a ma ismert rabbinikus judaizmus.

A farizeusság és a rabbinikus judaizmus nem két dolog. Ugyanaz a fa, ugyanaz a gyökér, ugyanaz a kovász.

És Yeshuá így szólt hozzájuk: "Vigyázzatok, és őrizkedjetek a Perushim és a Tzádukim kovászától!" … Akkor megértették, hogy nem azt mondta nekik, hogy a kenyér kovászától őrizkedjenek, hanem a Perushim és a Tzádukim tanításától.

Mátit'Yáhu 16:6,12 [Máté 16:6,12]

Yeshuá nem a farizeusok kenyerétől óvta tanítványait, hanem a tanításuktól. Ha tehát egy messiáshívő közösség a farizeusok örököseinek tanításait, áldásait és ünnepeit veszi át, akkor szó szerint azt a kovászt eszi, amelytől a Messiás óvott. Ezt a kovászt nem lehet „megkeresztelni”, nem lehet Yeshuá nevét ráírni, és nem lehet „messiási” változatban fogyasztani. Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti (Igeret el HáGalatim 5:9 [Galata 5:9]).

Talmudi fertőzés a már amúgy is torz kereszténységben

A probléma kettős. A pogányokból lett kereszténység évszázadok óta hordozza a maga keverékét: pogány ünnepeket, bálványokat, emberi tanokat (erről a Karácsonyi üzenet és a A „szent fa” tilalma című írásban írtam). Sok őszinte hívő érzi ezt, és elindul a gyökerek felé. A messiási zsidóság pedig sok esetben nem a tiszta gyökérhez vezeti, hanem egy másik, ugyanolyan emberi keverékhez.

Így a már amúgy is beteg testbe egy újabb fertőzés kerül: a pogány kovász mellé most a talmudi kovász. Karácsony helyett Hanuka, Mikulás helyett rabbinikus áldások, a pápa helyett a rabbik tekintélye. A csere nem gyógyulás, csak tünetváltás. Ahogy a Hanukáról szóló írásomban is bemutattam: amit emberek tettek hozzá Elohim rendeléséhez, azt nem lehet „zsidósággal” megszentelni.

Aki a pogány hagyományból a rabbinikus hagyományba menekül, az nem szabadult meg. Csak gazdát cserélt.

Akiben Ruách HáKodesh él, az kiköpi

Végül a legfontosabb: akiben valóban Ruách HáKodesh [Szent Szellem] él és működik, az nem tud megbékélni ezzel a keverékkel. Nem kell neki listát adni arról, mit tartson meg a rabbinikus hagyományból és mit ne. A benne élő Szellem maga undorodik meg tőle. Ahogy a gyomor kiveti azt, ami romlott, úgy veti ki a hívő szelleme a hamis, nem Toráh-alapú judaizmus minden tételét és gondolatát.

Ez nem gyűlölet a zsidó nép iránt. Éppen ellenkezőleg: aki szereti a zsidó népet, az nem akarja, hogy rajta maradjon a lepel. Shá’ul, aki maga is farizeus volt, és a rabbinikus tanítás legjobb iskolájában nevelkedett, minden korábbi „nyereségét” kárnak és szemétnek tekintette a Messiás ismeretéhez képest (Igeret el HáFilipim 3:5–8 [Filippi 3:5–8]). Ő nem visszacsempészte a farizeusságot a gyülekezetbe, hanem kiköpte az életéből.

Az újjászületett ember nem válogat a rabbik tanításaiból. Ruách HáKodesh egyszerűen kiveti belőle az egészet.

A messiási zsidó mozgalom Magyarországon

Itthon a messiáshívő zsidó jelenlét kicsi, és sajnos a fent leírt betegségek nálunk is megvannak, néha még súlyosabb formában. Saját tapasztalatunk alapján nagyjából ezeket a típusokat látjuk:

  • A Zsidók Jézusért magyarországi szolgálata. Tiszteljük, hogy az Evangéliumot próbálják hirdetni a zsidóság felé, de amit mi látunk, az langyos és erőtlen térítgetés, szellemi tűz és valódi tanítás nélkül. Ráadásul nők tanítanak náluk, amit egy hithű zsidó soha nem fog elfogadni. Ezzel aláássák a Toráht, és vele együtt magát az Evangéliumot is, amelyet hirdetni igyekeznek nekik.
  • Csoportok, ahol lényegében senki sem zsidó, legkevésbé a tanítók. Tanítás helyett amerikai messiáshívő tanítók gondolatait elemezgetik, nem szellemi, hanem filozófiai szinten. Szó esik a gyökerekről, de élet nem fakad belőle.
  • A messiási zsidó címke mögé bújt bohóckodás. Vannak, akik börtönből szabadulva szó szerint cirkuszt csinálnak ebből a névből. A társaság annyira ökumenikus és szinkretista, hogy nemcsak a keresztény egyházak hadaival, köztük a katolikus egyházzal egyesül, hanem keleti szektákkal és okkult filozófiák követőivel is.
  • Egy mikrogyülekezet, amelynek nevét inkább le se írom. Vezetői, egy zsidó és részben zsidó házaspár, odáig jutottak, hogy teljesen megtagadták Yeshuát, és a Szövetség vérét, szó szoros értelmében, lábbal tiporták. Ez a vég, ahová a rabbinikus kovász elvezethet, mert bár nem tanították – az elején – a zsidók iránti rajongás és tetszésvágy odáig vezette őket, hogy ez a szellemiség végképp kioltotta őket. Ez a szolgálat szerencsére már nem él, ahogy lényegében akkor sem élt, amikor még működött. Mi magunk is ebből az egyből jöttünk ki. Mind közül mégis ez volt a legveszedelmesebb. Rengeteg mély és igaz szellemi üzenetet közvetítettek, amelyeket részben, megtisztítva és továbbmélyítve ma mi viszünk tovább. Fordulásukkal azonban mindezt lesöpörték az asztalról, és sokakban bizonyára még utálatossá is tették azt, ami igaz volt.

Nem az a célunk, hogy embereket ítéljünk meg. Az a célunk, hogy aki őszintén keresi a zsidó gyökereket, ne essen bele ezekbe a csapdákba, és ne a díszletet, a hagyományt vagy egy újabb vallási közösséget találja meg, hanem magát a Messiást.

És mi? Egy család, nem gyülekezet

Az Erev Shabbat mögött egy család áll. Mi sem vagyunk gyülekezet, és nem is akarunk az lenni. Nem tagokat gyűjtünk, nem identitást osztunk, nem hagyományt tanítunk. Emberek felé szolgálunk: segítünk nekik abban, hogy életük az engedelmességük mértékében helyreálljon Yáhuwáh Igéje szerint.

A hangsúlyt két dologra tesszük: az újjászületésre és a személyes vezetettségre. Arra, hogy minden hívő maga ismerje meg a Messiást, és Ruách HáKodesh vezesse, ne egy rabbi, egy pásztor vagy egy szervezet. Ehhez jó alapot adhat az a néhány szerény tanítás, amelyet ezen a honlapon olvashatsz. Bővebben rólunk.

És ezt mondta Yeshuá a benne hívő Yáhu'dimnak: "Ha megmaradtok az Igéimben, akkor valóban és igazán Tálmidimaim vagytok; mert megértitek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket." … Ha tehát a Fiú szabadokká tesz titeket, valóban szabadok lesztek.

Yochánán 8:31-32,36 [János 8:31-32,36]

A messiási zsidó nem egy mozgalom tagja. Egy zsidó, akinek szeméről lehullott a lepel, és aki a Messiásban szabad lett.

Lásd még: Judaizmus: Mentőöv, vagy halálos Méreg?, Lepel és messiási kor, Választott nép? Igen, de mire?, Hanuka: Yáhuwáh ünnepe, vagy emberi hozzátoldás?, Héber–magyar bibliai fogalomtár