Mivel minden törvény beteljesedése és kiteljesedése azon a Shavuot-i (Pünkösdi) napon történt, amelyről az Apostolok Cselekedetei címet viselő könyv számol be, amelyen kitöltetett Ruach HaKodesh (a Szent Szellem), a tized és az adomány törvényeinek rendes és végleges működését, valamint alkalmazásának módját is itt kell elsőként keresnünk. A törvény a Messiásig volt a tanítónk – ahogy olvassuk a Galatákhoz írt levélben -, de ettől a ponttól kezdve, maga a Messiás és a bennünk élő Szelleme vezet bennünket akaratának, vagyis a törvénynek a megértéséig. Így, amikor betöltekezünk, Ruach HaKodesh maga fog visszavezetni minket a régi parancsolatokhoz, és segít azok helyes megértésében.

Korábban két írást is tettem közzé: A Tanítványok Cselekedetei, illetve a Nem lesz semmid és mégis boldog leszel címűeket. Különösen ez utóbbiban foglalkozom azzal, hogyan is kellene kinéznie az Egyház – vagyis a Messiás Teste – anyagi és társadalmi szerkezetének. Pontosabban nem új dolgot írok le, hanem arra emlékeztetlek, amit az Apostolok Cselekedeteiben már 2000 éve olvashatunk. Rámutatok arra is, hogy nekünk ma sem kellene másként élnünk, mint ahogyan az akkori tanítványok éltek.

Azonban velük ellentétben, mi sajnos már igen ritkán élünk ilyen szoros és közvetlen kapcsolatban egymással.

Mert hogyan is éltek az első tanítványok?
Ahogyan az Ószövetségi Törvény teljességre jutása az Apostolok Cselekedeteiben leírt Shavuot-i napon valósult meg Ruach HaKodesh kiáradásával, úgy a választott nép társadalmi felépítésére és működésére vonatkozó törvények is ekkor teljesedtek be a legtökéletesebb formában. Erről világosan tanúskodik az Apostolok Cselekedetei 4. fejezetének 32. versétől az 5. fejezet 16. verséig terjedő szakasz:

Most azért, Yahuwah, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet, A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, Yahushua neve által. És minután könyörögtek, megmozdult a hely, ahol egybegyűltek; és beteltek mindnyájan Ruach HaKodesh-sel, és Elohim beszédét bátorsággal szólták. A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt; és senki semmi marháját nem mondta magáénak, hanem nekik mindenük közös volt. És az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Yahushua feltámadásáról; és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Mert szűkölködő sem volt ő közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozták az eladottak árát, És letették az apostolok lábainál: aztán szétosztották az egyesek közt, amint kinek-kinek szüksége volt. ApCsel 4:29-35

Amikor Yeshua keresztáldozata, halála, feltámadása, mennybemenetele és Szellemének kitöltése beteljesedett, maga Yahushua lett az Egyház Feje, így Ruach HaKodesh, az Ő Szelleme, azaz Ő maga vált annak szervezőjévé. Ezáltal a tanítványok szellemi értelemben mind a Lévitai rangra emelkedtek. Ezért minden, a Lévitákra vonatkozó törvény, amelyet a Tórában olvasunk, ránk is érvényes.

Mi mindannyian a Melkisédek rendje szerinti Egyetlen Főpapnak, Yahushua-nak vagyunk munkatársai a Szentélyben. Ezért a főpapokra vonatkozó törvények Őrá érvényesek, míg a Lévitákra vonatkozók miránk. Természetesen az összes többi törvény is érvényes, amennyiben Ruach HaKodesh rendezi el bennünk, és kéri engedelmességünket, hogy azt érvényre is juttassa – ahogyan erről már több helyen is bővebben írtam.
Parancsolatok ma, Yahushua HaMashiah-ban, illetve A Törvény Summája és továbbá Halálbüntetés (az ÉLET kezdete)

Tized | Adomány a Messiás Testének szolgálatában

Az Apostolok Cselekedetei 4. és 5. fejezetében világosan láthatjuk, hogy amint szellemi értelemben Lévitákká lettünk, és az örök Szentélyben szolgálunk Yahushua Főpap mellett, nekünk – akárcsak a régi, test szerinti Lévitáknak – nincs saját tulajdonunk, sem földi örökségünk.

Mit jelent ez számunkra ma?

Ismét visszatérünk az alapvető kérdéshez:
A Szövetségem megvan-e? Érvényes-e? Működik-e? Valóban Lévita vagyok-e szellemi értelemben?

Ha igen, akkor teljes lényem – minden, ami hozzám tartozik: jövedelmem, munkám, családom, időm, földi javaim – mind a Szentély épülését/Elohim Országát kell, hogy szolgálja.

Az anyagiakat, amelyeket keresek, kizárólag erre a célra szabad fordítanom. Ha például üzemanyagra kell költenem, mert munkába kell járnom, hogy a családomat eltartsam, az is a Szentély javát szolgálja. Hiszen saját és családom jóléte, egészséges életmódja maga a Szentély, vagyis a Messiás Testének megerősödését segíti elő. Mert ennek következtében leszek elég jó formában és egészségben, hogy teljesíthessem a szolgálatot és, hogy bizonyság, példa lehessek mások előtt.

Ezért elengedhetetlen, hogy folyamatos imádságban kérjük a Messiás Szellemét, hogy vezessen bennünket, és belülről mutassa meg, mire és hogyan költsünk.

Minden nevünkre bejegyzett tulajdon – bár világi értelemben a miénk – valójában a közösséget, a közös Szentélyt, a Messiás Testének működését és növekedését kell, hogy szolgálja. Ez nem azt jelenti, hogy folyamatosan egymásnak adjuk, amink van, hanem hogy egész életvitelünk tükrözze az átadott életünket. Minden kiadásunknak, minden elfogyasztott ételünknek olyan mértékben és módon kell történnie, hogy az szolgálatunk fennmaradását, megerősödését és beteljesedését segítse elő.
Ezért mindennemű elhízás nem más, mint a vele arányos szellemi rendezetlenségnek a tükre, a feleslegesség jele, ahogy említem a kóserságról szóló tanításomban,

Ebben az értelemben a tized és az adomány számunkra már nem különül el egymástól, hanem egybefonódik, és általánossá válik. A mi tizedünk és adományunk az Egyetlen Főpapunkat illeti, illetve azokat a levitatársainkat, akik éppen hiányt szenvednek valamiben, amiből nekünk többletünk van.

A mi tizedünk és adományunk legnagyobb modelljét maga a Mester tárja elénk egy példázatban, amely világosan megmutatja, milyennek is kellene lennie ennek a szellemi életformának:
Amikor Yeshua feltekintett, látta, hogy a gazdagok dobják adományaikat a perselybe. Észrevett egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott be, és így szólt: „Bizony, mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy többet dobott be, mint mindnyájan. Mert ezek mindnyájan a fölöslegükből adtak Elohim-nak, ő azonban mindazt a szegénységéből, amije csak volt, odaadta megélhetésére.” Lukács 21:1-4

Ahogyan az imént olvastuk az ApCsel-ben, senkinek sem volt több vagy kevesebb, mindenki a szüksége szerint részesült a közös vagyonból. Mivel ma nem élünk fizikailag egy közösségben, nem lakunk egy helyen, és nem látunk bele közvetlenül egymás életébe, csak jelezni tudjuk a másiknak, hogy mire van szükségünk. Ugyanakkor folyamatosan kérnünk kell Ruach HaKodesh vezetését abban, hogy mutassa meg nekünk, jelentse ki, hogy kinek, mikor és mit juttassunk el. Amit el tudunk juttatni, az lehet szellemi-lelki, vagy anyagi támogatás is: egy ima, egy telefonhívás, egy látogatás, egy bátorító szó, egy igei üzenet, egy kiló liszt, egy pár cipő vagy akár egy banki átutalás.

Ha úgy érzed, hogy többleted van – legyen az pénz, idő, tudás vagy tehetség –, ne hagyd, hogy haszontalanul felhalmozódjon, mint az elásott talentum a példázatban. Kérd a Főpapot, hogy mutassa meg, melyik levita társaddal kell megosztanod, amit Tőle kaptál, mert neki épp abból van hiánya. Hiánya pedig azért lehet, hogy megpróbálja hitét ezáltal. Kitől várja a megoldást? És ha Elohim-tól várod kitartóan, akkor küldi a másikat feléd, aki viszi azt amire szükséged van.

Ezért fontos mindkét szereplőnek engedelmességben lennie folyamatosan, hogy az összeköttetés meg is történjen.

Akik még a hagyományos heti keresztény alkalmaikon jönnek össze (általában vasárnaponként), leadják egymásnak a kötelező bájvigyort, elmondják a háromszavas „hogy vagy? – jól, dicsőség az Úrnak” beszélgetéseiket, végighallgatják a birkapásztoraik teológiai semmit mondásait, higított tej-szerű kiüresedett szónoklataitak, majd mindenki hazarohan a világiak közé, a saját kis elszigetelt barlangjába, ahol éli tovább a maga kis világát.

Azok viszont, akik kiléptünk a birkanyájakból, mert vágyunk az eredeti forma visszaállítására, igyekszünk kapcsolatot tartani egymással, és amikor lehetséges, személyesen is találkozunk, ahogyan a Szellem vezet bennünket. Mi nem egy központi bankba, vagy perselybe tesszük be dolgainkat, amit a vezetői réteg szétoszt maguk között és nem a teljes közösség között, ahogy az első apostolok tették törvényhű módon, hanem egyenrangú testvérekként megbeszéljük, látásunk és érzésünk szerint, hogy kinek-mire van szüksége. A mi tizedeink és adományaink olyan helyre mennek, ahol Mesterünk is látni akarja, és nem önjelölt, emberileg felkent állszolgálók zsebeit duzzasztják.

Mivel azonban kevesen vagyunk és nagy földrajzi távolságok választanak el minket egymástól, az utazási költségek és az idő hiánya gyakran akadályoznak bennünket ebben.

Tized | Adomány a siker evangélisták szolgálatában

A tizeded és adományod csak annyiban tölti be a törvény szerinti szerepét és válik valódi áldássá, amennyiben azok, akiknek adod – legyen az lelkész, pásztor, kijelölt szolgáló, egyház vagy hálózat – valóban hozzájárulnak a Messiás Testének építéséhez. A hamis és alternatív egyházak, bármennyire illegitim módon működnek is, mégis képesek az embereket – ha másra nem is, de legalább – az újjászületésig eljuttatni.

A legtöbbünk elmondhatja magáról, hogy valamilyen szektában, denominációban, azaz intézményes protestáns vagy neo-protestáns egyházban született újjá. Bár torzszülöttek voltunk éveken át, mert ezeknek a rendszereknek az elsődleges célja nem az volt, hogy bárki is elérje a felnőttkort a hitben, hanem az, hogy a létszámot növeljék és fenntartsák. De mégis megszülettünk.

Ilyen helyre beadni tizedeinket és adományainkat bár nem érdemes, mégsem volt teljesen felesleges és ne is vádold magad azért, mert infantilis módon pazaroltad erődet, idődet és pénzedet olyanokra, akik nem méltók rá.
Azért sem vádold magad, mert egyrészt kikényszerítették belőled aljas pszicho terrort alkalmazó világi módszerekkel, kihasználva ártatlanságodat. Hiszen, ha nem adakozol, átkozott leszel, stb, ahogy szokták szólni a mikrofonokba. Másrészt pedig tiszta gyermeki szívből, örömmel odaadtad akkori rabtartóidnak, mert szeretted őket és hálás voltál szolgálatukért, akármilyen hamis is volt. Végeredményben ők voltak szellemi szüleid.

De most már felnőttél, vagy ha nem: épp itt az ideje önálló életet élned! Ideje, hogy te szolgálj mások felé.
Továbbá már nem egyetlen helyről kapod többé a táplálékot és a biztatást, hogy teljes értékű felnőtté válj, hanem megismersz más és akár több testvért és szolgálót is önálló utad elején – olyanokat, akik esetenként bajba kerülnek, valamiben hiányt szenvednek és akiknek a szolgálatukat valamilyen formában támogatni szükséges, hogy az fennmaradhasson.

Most már közvetlen felülről kell elkérned és megkapnod, hogyan és miben kell segíteni a felebarátodnak és testvérednek. Nem közvetítőkön, nem intézményesített rendszereken keresztül, hanem közvetlenül felülről, a benned lakozó és élő Messiás Szelleme által.
Neked kell már tudni, hogy mivel tudsz a Szentély építésében részt venni: saját karoddal, saját tudásoddal, befolyásoddal, eszközeiddel vagy pénzeddel és egyéb javaiddal – hogy a másik helyzetét fenntartsd, felhozd őt a testvérek szintjére, hogy senkinek se legyen se több, se kevesebb, ahogyan azt olvastuk.

Ruach HaKodesh meg fogja mutatni, hogy közülünk, a valódi Egyház tagjai közül, kinek mire van szüksége, és mikor.

Neked azonban erre figyelned kell és tettre készen állni!

Ha látod, hogy testvéred szamara vagy ökre az úton kidőlve fekszik, ne fordulj el tőlük, hanem segíts neki lábra állni. 5Mózes 22:4

Egyik kedvenc mintatörvényem, amelyben benne van minden: a kegyesség, a tized, az adomány, a türelem, az önzetlenség, egyszóval a felebaráti szeretet. Az adomány és a tized célja nemcsak az, hogy támogassuk a közösséget, hanem az is, hogy meggátoljuk a népen belüli elszegényedést.

Amikor pedig külsősökön segítünk, szolgálattal, igével, de akár anyagilag is, minden egyes kiadott erőfeszítés, idő és pénzösszegnek az illetőnek a Szentélybe való meghívását és bejutásának az elősegítését kell, hogy szolgálja. És nem azt, hogy pd. szomját oltsa vele a kocsmába, vagy hiábavalóságokra költse.

Újjászületésed és önállósodásod következményeként le fogsz szokni arról, hogy azokat a szellemi szüleidet pénzzel támogasd, akik nem engedtek téged felnőni. Bár anyagi támogatásoddal bizonyos mértékben növeled az új tanítványok számának a lehetőségét, mégis sokkal nagyobb arányban erősíted viszont azokat, akik gyermekkorban tartanak másokat, és ezzel több kárt okozol, mint jót.
Rabtartókat ne támogass, mert a rabtartó lázadásban van! A lázadás pedig egyenlő a varázslással. A törvény pedig egyértelműen kimondja: Varázslónőt ne hagyj életben. 2Mózes 22:17. Ami nem azt jelenti, hogy fizikailag megölöd, hanem hogy szellemben ellehetetleníted a fennmaradását – vagyis megakadályozod, hogy abból a bűnből éljen meg, nem járulsz többet hozzá, nem támogatod semmilyen szinten, sem imában, sem anyagilag.
Ez nem csupán a nőkre vonatkozik, hanem a férfiakra is. De ha történetesen épp egy nőről van szó, akkor annál is inkább, mert nekik – nagyon kivételes eseteket leszámítva – egyáltalán nem lenne szabad tanítani vagy pásztori szerepet betölteni. Amit ma a keresztény világban ezen a téren tapasztalunk, a mértéktelen elnőiesedést, az nemsokára kőkemény ítélet által meg fog tisztulni! – de ez sajnos már a világnak nem ebben a mai formájában valósul majd meg, hanem a közelgő Messiási birodalomban.

Újjászületésed és önállósodásod következményeként meg fogsz ismerkedni valódi testvérekkel – azokkal, akik teszik a dolgukat a közösség érdekében. Velük együtt fogsz szolgálni, mellettük, kiegészítő szolgálóként. Lényegében amitek van, azt megosztjátok egymással: tizedet és adományt cseréltek.
Az egyik bölcsességben gazdagabb, a másik gyógyításban, a harmadik pedig bőségesebb anyagi javakkal rendelkezik. Akik engedelmességben élnek, azoknak a Ruach HaKodesh megmutatja, hogy ki, mivel és mikor járuljon hozzá a másiknak a szolgálatához.

Ha olvasol, vagy hallasz valamit, amitől áldottabb lesz az életed, amitől szellemben egy lépéssel előrébb jutottál, akkor viszonozd az illetőnek. Ha egy szolgálat megnyitotta a szemed valamire, támogasd, hogy tovább működhessen és még több látást adhasson neked:

Szemet szemért, fogat fogért

A törvény így, pozitív értelemben is érvényes. Kaptál valakitől „szemet”, mellyel szellemi látásod élesebbé vált? Adj viszonzásul az ő szemének is, hogy még többet lásson, és legközelebb még többet tudjon adni. Vagyis biztosíts neki a feltételeket, hogy minél több időt tölthessen Elohim jelenlétében és szolgálatában, hogy mások szemét is tisztábbá tehesse.

Kaptál „fogat” valakitől szolgálótól? Olyan üzenetet, szabadítószolgálatot, kézrátételes imát amely által a gyermekkorúság és a rabszolgaság helyett megtanultál önállóan és engedelmességben Elohim elé járulni emberi segítség nélkül? Megtanultad magadtól is megrágni a keményebb eledelt? Adj viszonzásul „fogat” annak, akitől ezt kaptad – vagyis biztosíts számára fizikai táplálékot is, hogy ne éhezzen, legyen harapni valója és minél nagyobb mértékben folytathassa ezt a felnőtté tevő szolgálatot más, az infantilizmusban rekedt többi torzszülött felé.

Keveseknek adatik meg a teljes idejű szolgálat lehetősége, és nem is várható el, hogy mindig, minden körülmények között teljes állásban csak a Szentélyt szolgáljuk. Ez egy dinamikusan változó állapot – éppúgy, ahogyan maga a Szentély is az.
Még egy olyan kimagasló személy, mint Pál is, gyakran sátorkészítésből tartotta el magát a szolgálat mellett. Viszont más időszakokban valóban a testvéri közösség gondoskodott róla: szállást, ruhát, ételt, vigasztaló szavakat, imát vagy akár anyagi támogatást biztosított számára.

Ma mégis rengeteg teljes idejű „szolgálót” látni, akik el is várják, hogy őt eltartsák a többiek.
Ma mégis sokan azt képzelik magukról, hogy teljes idejű szolgálatra hívta el őket az Úr.
Ezeket általában saját emberi lelkük hívja el bármiféle szolgálatra.
Az Úr hangja helyett, pedig saját vágyuk visszhangját hallják általában, mely lényge, hogy ők maguk szeretnének urak lenni mások felett.

Ez is karrier, építik is, mint a mammont szolgáló karrieristák. Lásd a hagyományos történelmi egyházak lelkészeit, akik a teológia elvégzése után, kapnak lakást, autót, az egyház fizeti a rezsit és benzint is, mindezt a havi fizetésükön túl, azért, hogy vasárnaponként egy félórás kiselőadást tartsanak a maréknyi híveknek, akik még nem haltak ki a padok közül. Esetleg hétközben meglátogatnak egy-egy idős nénit, aki felé szolgálgatnak, ha nagyon lelkesek és egyáltalán valóban hívők – mert a hit már rég nem alap feltétel a teológia elvégzéséhez – még egy ifi alkalmat is megtartanak szerda esténként, ha nagyon buzgók.
De ne higgye senki, hogy neo-protestáns, pünkösdi és karizmatikus körökben bármilyen szinten jobb lenne a helyzet.

Összegezve a hamis egyházakról és a sikerevangélistákról:

A pénztől elvakult rabtartókért imádkozni kell – nem támogatni őket.

Imádkozni azért, hogy megtérjenek tévelygéseikből, hogy ebben a formában megszűnjenek létezni, és hogy több kárt ne okozzanak. Kérni kell a Seregek Urát, hogy szabadítsa fel azokat, akiket ezek az emberek megkötöztek, hogy végre teljes értékű tanítványokká váljanak ők maguk is és csatlakozzanak végre hozzánk, a valóban egyetemes egyházhoz, mely szellemi, nem kőből vagy államilag elismert papírokból épül fel.
Tized és adomány csak annak jár, aki nem csupán tagja a Messiás Testének, hanem úgy is szolgál, ahogyan Yahushua, a mi főpapunk megparancsolta mindnyájunknak.
Nem úgy, mint egy „kisfőpap”, aki párhuzamosan, saját leányvállalatának vezetőjeként működik, hanem alázattal, Yahushua alatt és mellette, az Ő jobbkezeként – kizárólag az Ő dicsőségére és az Ő Egyházáért. Nem pedig úgy, hogy mindenféle a bibliából kiragadt fogalmakat, amit fantázianévként ragaszt magára, kisajátítva és pecsétként használva azokat, hogy emberi lelkeket lopkodjon saját vesztére.

Katolikus? (Azaz szó szerint „egyetemes”?)
Lutheránus/Evangéliumi/Evangélista? (Bitorolva magát az evangélium eszméjét?)
Református? (Azzal büszkélkedve, hogy helyreállítja az eredetit, de félúton megállva?)
Baptista? (Kisajátítva a keresztséget, a bemeritkezést?)
És a többiek is: Hit Gyülekezete? Szombatisták? Pünkösdiek? Alfa hálózat, Omega kurzus? (vagy fordítva, a fene se tudja már) és a többi bejegyzett, államilag támogatott kis- és középvállalkozás? Vajon tényleg a Messiás Testét építik – vagy csak saját kis birodalmukat?
Van azonban egy jó hírem, Elohim sokmindent, amit rosszul cselekszenek az emberek, saját Országa javára fordítja. Akik Őt keresik, meg is találják időben, akkor is, ha más emberek belépnek a keresők és Elohim közé. De jaj azoknak, akik által ez megtörténik.

Tized | Adomány Pál szerinti módon

Pál apostol többször hangsúlyozza, hogy joga lenne az anyagi támogatásra, mégis inkább saját munkájából tartja el magát, hogy ne legyen teher a hívők számára. Az alábbi igeszakaszok foglalkoznak ezzel a témával.

1Korinthus 9:6-14
Avagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk ahhoz, hogy ne dolgozzunk? (…) Ki szolgál katonaként a saját zsoldján? (…) Ha mi nektek a szellemi javakat vetettük, nagy dolog-e, ha a ti anyagi javaitokat aratjuk? (…) Azok, akik a templomi szolgálatot végzik, a templomból élnek, és akik az oltár körül forgolódnak, az oltárról kapják részüket. Így rendelte Yahuwah is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek.

Galata 6:6
Akit az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját.

1Timóteus 5:17-18
A jól vezető presbiterek kettős megbecsülést érdemelnek, különösen azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak. Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökör száját ne kösd be, és Méltó a munkás a maga bérére.

Mivel már akkoriban is torzulás ütötte fel a fejét az egyházban, és az Apostolok Cselekedetei időszaka után Pál már eltévelyedő gyülekezetekhez kényszerült írni, ő maga is inkább a saját munkájából élt, semmint hogy olyan „testvérekre” hagyatkozzon, akiknek életében a kapzsiság és az anyagiasság jelei voltak felfedezhetők.

ApCsel 18:3 (Korinthusban)
Mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk maradt, és dolgozott: sátorkészítő volt ugyanis mestersége szerint.

1Korinthus 9:12, 15
De mi nem éltünk ezzel a jogunkkal, hanem mindent eltűrünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk a Felkent/Messiás evangéliuma elé. (…) Inkább meghalok, semhogy valaki ezt a dicsekvésemet semmivé tegye.

2Korinthus 11:7-9
Vajon bűnt követtem el azzal, hogy megaláztam magamat, hogy ti felmagasztaltassatok, amikor ingyen hirdettem nektek az Elohim evangéliumát? Más gyülekezetektől kaptam támogatást, hogy ne legyek terhetekre. Amikor pedig nálatok voltam, és szükséget szenvedtem, nem terheltem meg senkit, mert a Makedóniából jött testvérek fedezték szükségleteimet.

2Thesszalonika 3:7-9
Ti magatok tudjátok, hogyan kell minket követni, mert nem viselkedtünk rendetlenül közöttetek, senkitől sem ettünk ingyen kenyeret, hanem fáradozva és dolgozva éjjel-nappal, hogy senkinek se legyünk terhére. Nem mintha nem lett volna jogunk rá, hanem hogy példát adjunk nektek magatok követésére.

Pál elismeri, hogy jogos lenne számára az anyagi támogatás, és idézi is az Ószövetségből, hogy „Méltó a munkás a maga bérére” (5Móz 25:4, Lukács 10:7). Ugyanakkor ő maga inkább saját munkájából tartotta el magát, hogy ne legyen teher a gyülekezetek számára, és hogy senki ne vádolhassa meg őt anyagi érdekekkel.
Kénytelen volt ezt tenni, mert az akkori Egyház, ahogy a mai is, olyan szinten megtelt kapzsisággal, hogy még azokat is képesek voltak éhezni hagyni, akik magát az Életet vitték nekik.

Hogyan működik ez nálunk?

Saját honlapunkon és YouTube-csatornánkon mi is adakozásra és támogatásra kérjük fel az embereket. Sajnos ezt külön hangsúlyozni kell, mert a „mindent ingyen akaró, ingyen elváró, ingyenélő” önző ember – és itt a tanítványokról beszélek – előszeretettel játszák a balga gyereket. Hivatkoznak azokra a túlkapásokra, amelyeket egyes gyülekezetekben tapasztaltak, hogy így mossák kezüket, azaz a lelkiismeretüket, és önkényesen felmentsék magukat többek között e kötelességük alól is.

Attól, hogy bizonyos helyeken elhízott, falánk és anyagias hamis pásztorokat, illetve sikerevangélistákat láttál, akik szellemi nyomást gyakorolnak, hamis és destruktív módon kikönyörgik vagy kiprédikálják az emberek zsebéből a pénzt – mondván, hogy „aki nem ad, nem kap, és átok lesz rajta” –, ne merjed azt gondolni, hogy jogod van lehúzni a rolót, és ücsörögni a babérjaidon!

Ismét: ne essél az egyik végletből a másikba

Senki ne gondolja, hogy emiatt a tized és az adomány kérdése érvénytelen lenne, és ő maga felmentést kapna alóla. A benned lakozó sunyiság és anyagias ösztön, ha nem halt meg teljesen óembereddel, pontosan ugyanolyanná tesz téged, mint emezek a méltatlan hamis szolgálók, akik pénzért és dicsőségért szolgálják az általuk „Úr Jézus Krisztusnak” nevezett Mesterünket.

A te dolgod nem csupán a hamis szolgálók leleplezése, hanem az is, hogy az eredetit megtisztítsd elmédben a hamisítványtól, annak megújulása által és így visszakapd/visszaállítsad az eredeti változatot. Nem eldobni kell az Igét, amelyet mások kisajátítottak és bemocskoltak, hanem kérni és fáradozni annak megtisztításán és helyreállításán.

Ezek után egyesek mégis úgy kommentálják a videóimat, hogy „csalódás volt látni az adakozásra való felhívást a végén”. Ez nemcsak szomorú, hanem az illető szánalmasan önző szellemi állapotát is tükrözi egyben.

Pontosan tudván az Egyháznak ezt a szomorú anyagias helyzetét, többször kértem imámban Elohim-tól, hogy lehetőség szerint a világból – saját szakmámból, ahogyan Pál tette a sátorkészítéssel – tudjam ellátni magam és a családom, ne pedig ebből a többségében hálátlan társaságból. Valóban nem szeretném, ha a megélhetésünk rajtatok múlna. Elohim pedig éppen azáltal áld meg a leginkább, hogy erre az imámra válaszol: mindennel rendelkezünk, amire szükségünk van – ha olykor szűkösen is, de mindenünk megvan.

Vannak testvérek, akik a szegény asszonyhoz hasonlóan, nehéz anyagi helyzetük ellenére jelképes kis összegekkel támogatnak minket – és ezzel megszégyenítik azokat, akik megtehetnék, hogy adjanak, de még a feleslegükből sem osztozkodnak.

Az, aki így gondolkodik, aki felmenti magát a szeretet törvényének e-fajta beteljesedése alól, holott szíve mélyén tudja, hogy rosszul cselekszik, annak jusson eszébe, mi történt azzal a házaspárral az ApCselben, akik – bár ők legalább adtak-, de nem tiszta szívből és hazudtak az Atya előtt. Mert bizony te is nagyon jól tudod, mert már többször olvastad: hogy többek között a fösvények sem öröklik a Mennyeknek országát.

Amikor a tizededet és adományodat magad fogyaszthatod el

Létezik egy igen érdekes eset a tizedek és adományok parancsolatai között, melyet az 5Mózes 14:22-26-ban találunk és ami így szól: Termésedből, mindabból, ami meződön terem, évről évre vedd ki a tizedet! Yahuwah-nak, Elohim-nak színe előtt edd meg gabonád, mustod, olajad tizedét, marháid és juhaid elsőszülöttjét azon a helyen, amelyet kiválaszt, hogy ott lakjék az ő neve. Így tanuld meg félni Yahuwah-t, Elohim-ot minden időben. Ha pedig hosszabb számodra az út, és nem tudod odavinni azokat, mert távol esik tőled az a hely, amelyet Yahuwah, Elohim választott, hogy oda helyezze nevét, téged pedig megáldott Yahuwah Elohim, akkor add el pénzen a termést, vedd a kezedbe a pénzt, és menj el arra a helyre, amelyet kiválasztott Yahuwah Elohim. Vásárolj a pénzen mindent, amit megkívánsz: ökröt, juhot, bort, vidámító italt és mindenfélét, amit megkíván a lelked, és egyél ott Yahuwah Elohim-nak színe előtt, és örvendezzél te és házadnak népe.

A szolgálatra, a saját szolgálatunknak és a mások szolgálatának a támogatása folyamatos kell, hogy legyen az életünkben. Itt viszont van egy olyan eset is, amikor megvehetsz mindent, amit csak megkíván a lelked, azaz a saját magad örömére. Azonban itt se felejtsük el, hogy ott, azon a helyen amelyet Yahuwah kiválaszt és az Ő színe előtt!

Ez lehet nyaralás, vagy tárgyi jutalom, bármi, ami örömöt okoz. Természetesen újjászületett hivőkként ezt is mint mindent, Tőle elkérve.

Ne feledjük, hogy nem vagyunk aszkéták, szerzetesek, vagy apácák. Mi életre vagyunk elhívva, nem önsanyargatásra. Nem arra vagyunk hivatottak, mint egyes önmegváltó vallásos démonizált ember, aki, mint „szent” Ferenc, azt hiszi, hogy azáltal üdvözül, hogy lényegében mindentől megfosztja saját magát önhatalmúlag. Ők azok, akik a világiak kicsapongására válaszként átesnek a másik végletbe. Újjászületett tanítványokként mi szabadságra vagyunk elhívva. Elohim törvényének határain belül pedig igen nagy szabadságunk van. A törvény maga adja meg mindennek a mértékét, amin belül a földi javakat, a testi/lelki örömöket, melyeket szintúgy a Teremtő alkotott saját gyermekei számára, hálaadással, teljességgel élvezhetjük, ahogy Pál is írja Timoteushoz írt első levelében.

Tized | Adomány a régi Szentélyek szolgálatában

Ahogy az elején írtam, hit által igazultunk meg! Azonban a bennünk lakozó és Vigasztaló Ruach HaKodesh az eredeti törvény alapján immár önműködő és aktív formában teljesíti be a Parancsolatait mi bennünk. Ezért azok számára, akik engedelmesek, és szellemi érettségre, nagykorúságra vágynak és törekszenek, érdemes lenne elmélyedni abban, miként működött az Ószövetségben a tized és az adomány törvénye, és felismerni, hogy a két szövetség lényege valójában ugyanaz. Ha ezt megértjük, akkor tudatosan, a bennünk élő Messiás Szellemével összhangban és vele együttműködve tudjuk érvényre juttatni a tizedről és az adományról szóló törvényeket.

Azt, hogy tizedeink és adományaink elsősorban a Szentély, a Messiás Testének építését kell, hogy szolgálják, talán semmi sem fejezi ki jobban, mint az az igevers, amelyet éppen e-tanítás megfogalmazásának idején, az e-heti zsidó szokás szerinti Tórai szakaszban, a Vájjákhél hetiszakaszban találunk:

2Mózes 35:4-29
És azt mondta még Mózes az Izráel fiai egész gyülekezetének: Ez az, amit Yahuwah parancsolt: gyűjtsetek magatok közt ajándékot Yahuwah-nak. Mindenki, akinek szíve önként hajlandó arra, hozzon felajánlást Yahuwah-nak, aranyat, ezüstöt és rezet. Kék, bíborpiros, karmazsinszínű lenfonalat és kecskeszőrt. Vörösre festett kosbőröket, borzbőröket és akáciafát. Világítóolajat, balzsamot a kenet olajához és fűszereket a füstöléshez. Ónixköveket és foglalatba való drágaköveket az éfódhoz és a hósenhez. Akik értenek hozzá közületek, jöjjenek elő, hogy megcsinálják mindazt, amit Yahuwah parancsolt: A hajlékot, annak sátrát és takaróját, horgait, deszkáit, reteszrúdjait, oszlopait és talpait. A ládát és rúdjait a fedéllel együtt és a függőkárpitot. Az asztalt és rúdjait, minden edényét és a szent kenyerekhez valókat. A világító mécsestartót és a hozzá való eszközöket: a mécseseit és a világítóolajat. A füstölőoltárt és rúdjait, a kenet olaját és a jó illatú füstölőt, a hajlék ajtajára tett takarót. Az egészen elégő áldozat oltárát, annak rézrostélyát, rúdjait és minden eszközét, a mosdómedencét és állványát. Az udvar szőnyegeit, oszlopait, talpait és az udvar kapujának függönyét. A hajlék szögeit, az udvar szögeit és köteleit. A szolgálati ruhákat a szent hajlékban való szolgálathoz, Áron szent ruháit és fiai papi öltözékét. Azután eltávozott Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes elől. És eljött mindenki, akit szíve indított, és akit szelleme hajtott, és felajánlásokat hoztak Yahuwah-ak a gyülekezet hajlékának elkészítéséhez, minden ott végzendő szolgálathoz és a szent ruhákhoz. És eljöttek a férfiak és az asszonyok, mindenki, akit szíve indított. Kapcsokat, függőket, gyűrűket, karperecet, mindenféle aranytárgyakat hozott mindenki, aki aranyból való ajándékot ajánlott föl Yahuwah-nak. És mindenki aszerint, amije volt, hozott kék, bíborpiros és karmazsinszínű fonalat és lenfonalat, kecskeszőrt, vörösre festett kosbőröket és borzbőröket. Aki ezüstöt vagy rezet tudott vinni, mind felhozta ajándékul Yahuwah-nak, és akinek akáciafája volt, fölhozta a különféle munkákban való felhasználásra. Az asszonyok közül pedig mind, akik értettek hozzá, saját kezükkel fontak, és fölvitték azt, amit fontak, a kék, bíborpiros és karmazsinszínű fonalat és a lenfonalat. Azok az asszonyok pedig, akik értettek hozzá, kecskeszőrt fontak. A főemberek pedig ónixköveket, foglalni való köveket hoztak az éfódhoz és a hósenhez. Illatszert is és olajat a mécsesbe és a kenethez és fűszereket a füstöléshez. Minden férfi és asszony, akit szíve önként indított, hogy áldozzon az egész munkára, amelyet Yahuwah elrendelt Mózes által, hogy véghez vigyenek: Izráel fiai mind önként hoztak ajándékot Yahuwah-nak.

Felsorolni is hosszú lenne, mennyi mindenből áll a Szentély, és hányféleképpen járulhatunk hozzá az építéséhez. Még ennél is hosszabb lenne minden egyes tárgy szellemi és szimbolikus jelentését részletesen kifejteni.

Fontos kiemelni, hogy az adomány mindig szívből kell, hogy fakadjon.

Aki ad, azt ne kényszer vagy nyomás vezesse, hanem jókedv, öröm, és Ruach HaKodesh által a szívünkbe vésett és megelevenített törvény. Az olaj, a fűszerek, a deszkák, az arany, az állatbőrök – mindezek szimbolizálják a hálaadásunkat, a tálentumainkat, az anyagi javainkat, munkánk gyümölcsét, látásunkat, bölcsességünket, saját erőnket, akaratunkat és szavainkat. Ezekkel ruházzuk és kenjük fel a Főpapot és egymást, és mindezekből részesülünk is a szolgálat által.
Lást még az Örökkévaló ünnepek c. tanításomat, ahol bővebben írok arról, miként éljük meg a Szentélyben való szolgálatot és az ígéretek, ünnepek és parancsolatok állandó és folyamatos jellegét.

A lényeg az, hogy Mózes nem saját elképzelései szerint építette fel a Pusztai Sátrat, hanem az alapján a Minta alapján, amelybe betekintést nyert, ahogyan Elohim megparancsolta: 2Mózes 25:40 – Vigyázz, hogy mindent a szerint a minta szerint készíts, amelyet a Hóreben mutattam neked.
Mi más lenne ez a Minta, mint a Messiás Teste, az a Szentély, melynek mi már konkrét tagjai lehetünk. Ne lenne érvényes ránk ez a Tórai rész és ennek utasításai, mert – úgy mond – nem vagyunk már törvény alatt?
Akik ezt kimondják, azok a valódi Szentély építésének a lehetőségétől vágják el saját magukat és mind azokat, akikkel ezt a badarságot el tudják hitetni.

Ezeket az ősi parancsolatokat teljesíteni és érvényre juttatni szükséges abban a végleges és örökkévaló Szentélyben, amelyhez mindannyian hivatottak vagyunk tartozni.

Ahogy folyamatosan szólok erről, sokan NEM ezt a Szentélyt építik, hanem saját cserkésztáborukat azok kis sátraival, melyek ennek a kis hamisítványai. Bár azt gondolják, hogy a Messiás Testét és Elohim Országát építik, mégsem ez történik és becsapják saját magukat és sokakat másokat, akiknek a vezetőinek kiáltják magukat.
Elohim kegyelme azonban, hogy ezekben az emberi tákolmányokban is engedi, hogy megszülessenek tanítványai, illetve egy idő után ki is hívja őket onnan, bár ennek a meghívásnak igen kevesen tesznek eleget.

Tized | Adomány Ábramtól Melkishédeknek

Felmerül tehát a kérdés: hogyan állj hozzá mindehhez, és miként valósítsd meg? Kinek, miben és mi által segíts?

Tedd azt, amit Ábrahám tett, amikor szövetségre lépett Elohim-mal, és elé jött Melkisédek, a főpapi fejedelem, hogy a szövetség jeleit magához vegye.

Ekkor Ábrahám ígéretet tett, és mindenéből tizedet adott.

Sok tanító úgy értelmezi ezt az eseményt, hogy Ábrahám tizede szimbolikus volt: a tízes szám – mint a teljesség száma – lényegében a teljes vagyonát és egész lényét fejezte ki. Ez a megközelítés valóban helytálló, ahogy ez az írás is eddig épp erről szólt. Mindenünk Elohimé – hiszen mindent Tőle kaptunk, hogy az Ő oltárára visszahelyezzük.

Ahogyan Ábrahám is tette saját fiával, Izsákkal: felajánlotta, hogy aztán megtisztulva, minden önös érdektől és bálványozástól megszabadulva visszakapja. Erről bővebben is beszámolok a Shabbat VÁJJÉRÁ című írásomban, az „Emberáldozat” fejezetnél.

Az Ószövetség világosan beszél a tizedről: ez Elohimnak szentelt részesedés, amely elsősorban a léviták, a szegények és az özvegyek támogatására szolgált.

Adományainknak és bőkezűségünknek szívből fakadó önzetlenségből kell születniük, nem pedig kötelességtudatból, kényszerből, vagy akár viszonzás reményében.

Ezt erősíti meg és teljesíti be Yeshua, amikor szól:
Máté 6:3 – Te pedig amikor adakozol, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb,…
Yeshua itt az adakozás helyes hozzáállásáról tanít. Arra buzdít, hogy amikor segítünk másoknak, ne tegyük azt kérkedve vagy elismerést várva, hanem titokban, tiszta szívvel. A következő vers így folytatja:
Máté 6:4 – …hogy adakozásod titokban történjék, és a te Atyád, aki látja, ami titokban van, megfizet neked nyilván.

Ez összhangban van az Ószövetség tanításával is, amely az önzetlen adakozást és a szívből jövő jótékonyságot hangsúlyozza.

És talán igy értjük meg jobban a gazdag ifjú példázatát is, amit a Máté 19, Márk 10 és Lukács 18-ban is olvasunk. Ott is a Melkishédek rendje szerinti Főpap Yeshua, ahogy akkor Ábrahámtól, mindent megkapott, tőle a gazdag ifjútól is ezt várta.

Egyszóval, miként teljesednek be benned a tizedről és az adakozásról szóló parancsolatok?
Kérdezd meg imában, könyörgésben, böjtben – magától a Főpaptól.

Talán épp egy világi embernek kell adnod valamit a Szentélyen kívül, hogy felismerje: őt is meghívták ebbe a Sátorba, és ő is levitává válhat újjászületése által.

Hiszen a tized nem mindig a főpapé és a lévitáké volt, hanem az özvegyeké, árváké, szegényeké, jövevényeké és idegeneké – ahogyan azt 5Mózes 26:12-13-ban olvassuk : Ha a harmadik esztendőben, a tized esztendejében minden tizededet pontosan megadtad, és odaadtad a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között és megelégedjenek…”

A legtökéletesebb ajándék és adomány az, amikor az, aki kapja, még csak nem is tudja, ki az adományozó. A legjobb ajándék és felajánlás pedig az, amit olyasvalakinek adunk, aki nem tudja viszonozni. Ahogyan Lukács 14:13-14-ben olvashatjuk: Amikor pedig lakomát készítesz, hívd meg a szegényeket, a csonkabonkákat, a sántákat és a vakokat. És boldog leszel, mert nem tudják viszonozni neked; mert az igazak feltámadásakor kapod meg jutalmadat.

Befejezésül:

A tanítás legelején már szóltam arról az alapigazságról, hogy bármilyen törvényről – így a tizedről és az adományokról is – beszélni teljesen értelmetlen, sőt káros és üres farizeusi szócsépléssé válik, ha nincs Szövetséged a Messiással és nem töltekeztél még be Szellemével.

Ha nem vagy újjászületve, azaz nem vagy lévita, akkor egyrészt semmilyen módon nem illet meg téged tized vagy adomány, mint szolgáló – ezt le kell szögezni. Másrészt, ha a törvényt önmagában bálványozod, az nemhogy megmentene, hanem egyenesen megítél.

Jó dolog adakozni a Szentélyen kívül tartózkodó nép tagjaként, ahogyan az az Ószövetség idején is működött. Ezzel jót teszel mind Elohim országának, mind saját magadnak, és áldott leszel általa rövidtávon. Azonban senki – így te sem – nincs arra elhívva, hogy élete végéig csupán a Szentély külső támogatójaként éljen. Hanem arra vagy elhívva, hogy újjászüless, és magad is a Szentély tagjaként, levitaként élj tovább és mindörökre.

Mert akárhogy erőlködsz is, nem fogod tudni betartani a törvényt, megigazulni pedig végképp nem leszel képes általa. Neked nem tized, adomány, ünnepek, vagy bármilyen törvénnyel kell foglalkoznod, hanem könyörögni, hogy egyáltalán bűnbánatra juss. Bűnbánatra többek között azért, mert Yeshua helyett egyáltalán bármikor azt merészelted gondolni, hogy te majd kézbe veszed saját sorsodat, saját életedet, és örök életedet majd jó cselekedeteid által elnyered magadnak.
Összetöretésed nélkül, óembered nem fog meghalni és tovább gyalázod a Bárány érted is kiontatott vérét, melyet magatartásoddal és farizeusi gőgödben továbbra is kikerülsz saját vesztedre.

Neked Újjá kell születned és be kell töltekezned Ruach HaKodesh-sel, aki maga vési be parancsolatait közvetlenül a szívedbe, hogy azok új és megtisztított ösztöneiddé váljanak, irányítva cselekedeteidet és életedet.

Te pedig aki már újjá vagy születve és felnőtt emberként kellene viselkedned, másokat pedig felnevelni, hogy önállóak és nagykorúak, Leviták legyenek az egyedüli főpap Yahushua szolgáikként, neked is van rendezni valód. Megtérni abból a tévhitből, melyet elődeid, saját szellemi szüleid beléd ültettek, hogy

a tized és az adomány a saját kis birodalmad, kis vatikánod építésére fordítható

Hogy végre befejezd ámokfutásodat és ne gyárts több torzszülött hívőt magad köré.
Saját torzszülöttségedből kérj gyógyulást, hogy tündöklő új teremtésként lépj tovább, okos szűzként felkészülve a küszöbön álló nagy találkozásra.
(Hiszen csak a torzszülött képes újabb torzszülöttet nemzeni).

Órákon át lehetne fejtegetni és példákkal magyarázni, miként kellene működnie a tized és az adomány törvényének. Már így is túl hosszúra nyúlt ez az üzenet.

És hogy összhangban maradjak az alapelvemmel, miszerint egy idő után nem taníthatjuk egymást, hanem kizárólag Ruach HaKodesh vezethet tovább a tanítványi úton, befejezésül szeretném felolvasni az Ószövetségben található parancsolatokat, amelyek a tizedről és az adományról szólnak.

Csak az Igét szeretném szólni emberként – te pedig közben kérd és engedd Ruach HaKodesh-t, hogy elvégezze benned e-parancsolatok bevésését, hogy élővé váljanak a szívedben, majd elkezdjenek működni is a látható világban.

Nem kényszerből, nem érdekből, hanem örömmel és jókedvvel – azaz szeretetből.

1. Tizedről szóló igék:

• 1Mózes 14:20 – „És áldott legyen a Magasságos Elohim, aki kezedbe adta ellenségeidet! És tizedet adott neki mindenből.” (Ábrahám tizedet adott Melkisédeknek.)
• 1Mózes 28:22 – „Ez a kő, amelyet oszlopul állítottam, Elohim háza lesz, és mindabból, amit adsz nekem, hűségesen megadom neked a tizedet.” (Jákób fogadalma Elohimnak.)
• 3Mózes 27:30-32 – „A föld minden tizede, akár a föld vetéséből, akár a fák gyümölcséből Yahuwah-é, szent Yahuwah-nak. (…) A barom és a juhakolból minden tizedik darab, amely átmegy a számolóbot alatt, szent legyen Yahuwah-nak.”
• 4Mózes 18:21, 26 – „A lévitáknak pedig adtam Izráelben minden tizedet örökségül, szolgálatuk fejében, amelyet a gyülekezet sátránál teljesítenek.” (A léviták megélhetésére rendelt tized.)
• 5Mózes 12:6 – „Odavigyétek égőáldozataitokat, véresáldozataitokat, tizedeiteket, kezetek felemelt áldozatait, fogadalmi és önkéntes áldozataitokat, meg marháitok és juhaitok elsőszülöttjeit.”
• 5Mózes 14:22-29 – „A földed termésének minden tizedét add meg esztendőről esztendőre.” (A tized célja: Yahuwah tisztelete, a szegények segítése.)
• 5Mózes 26:12-13 – „Ha a harmadik esztendőben, a tized esztendejében minden tizededet pontosan megadtad, és odaadtad a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között és megelégedjenek…”
• 2Krónikák 31:5-6 – „Izráel fiai bőségesen hozták be a gabona, bor, olaj, méz és a mező minden termésének zsengéjét, és mindenből a tizedet is bőségesen hozták be.”
• Nehémiás 10:37-38 – „Hozzuk Elohim házába a földünk első termését, a gyümölcsfák első termését, a fiaink és barmaink elsőszülötteit… és tizedet adunk a földünk terméséből a lévitáknak…”
• Malakiás 3:8-10 – „Vajon az ember csalhatja-e Elohimot? Ti mégis megcsaltatok engem! (…) Hozzátok be a raktárba a tizedet mind, hogy legyen ennivaló az én házamban, és tegyetek próbára engem – mondja a Seregek Yahuwah-ja –, ha nem nyitom meg az ég csatornáit…”

---

2. Adományokról, adakozásról szóló igék:

• 2Mózes 25:2 – „Mondd meg Izráel fiainak, hogy szedjenek nekem ajándékot; mindenkitől, akinek szíve indítja, vegyetek ajándékot számomra.”
• 2Mózes 35:5 – „Szívből jövő adományt hozzatok Yahuwah-nak.”
• 5Mózes 15:7-8, 10 – „Ha valaki szegény lesz testvéreid közül, (…) ne keményítsd meg a szívedet, és ne zárd be kezedet a szűkölködő testvéred előtt! Hanem nyisd meg előtte a kezedet, és adj neki kölcsön annyit, amennyire szüksége van. (…) Örömmel adj neki, és ne legyen szomorú a szíved, amikor adsz neki.”
• Példabeszédek 3:9-10 – „Tiszteld Yahuwah-t vagyonodból és egész termésed zsengéjéből; akkor bőven megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból.”
• Példabeszédek 11:24-25 – „Van, aki bőven adakozik, mégis gyarapszik, más meg visszatartja, amije van, mégis szűkölködik. Az ajándékozó ember bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.”
• Példabeszédek 19:17 – „Aki könyörül a nincstelenen, Yahuwah-nak ad kölcsön, és ő megfizeti neki, amit adott.”
• Példabeszédek 22:9 – „Aki jó szemmel néz másokra, megáldatik, mert kenyeréből adott a szegénynek.”
• Ézsaiás 58:7-10 – „Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba vidd be; ha meztelent látsz, öltöztesd fel, és testvéred elől ne zárkózz el!”
• Dániel 4:27 – „Törd meg bűneidet igazsággal és vétkeidet azzal, hogy irgalmasságot cselekszel a szegényekkel, ha talán hosszabb lehet a te békességed.”
• Zsoltárok 112:9 – „Szétosztott, adott a szegényeknek; igazsága megmarad örökké, szarva felemeltetik dicsőséggel.”

---