Szerző: Sipos Richard | máj 10, 2026
1A király, Dávid pedig megöregedett, benapokba jutott, és betakargatták ruhákkal, de nem melegedett föl. 2Akkor ezt mondták neki szolgái: Keressenek uramnak, a királynak egy szűz leányt, hogy a király előtt álljon, és legyen az ő ápolója; feküdjön az öledben, és melegedjék föl az én uram, a király. 3Kerestek tehát egy szép leányt Yiszrá’El egész határában, és rátaláltak a shunámit Ávishágra, és bevitték a királyhoz. 4A leány igen szép volt, ő lett a király ápolója, és szolgálta őt; de a király nem ismerte meg őt.
5Ádoni’Yáhu, Chágit fia pedig felmagasztalta magát, mondván: Én leszek a király! És szerzett magának harci kocsit, lovasokat és ötven férfit, akik előtte futottak. 6Apja nem szomorította meg őt napjaitól fogva, mondván: Miért cselekedtél így? És ő is igen szép termetű volt; őt Ávshálom után szülte anyja. 7Szavai Yoávbal, Tzeru’Yáh fiával és Evyátár Kohennel voltak, és ezek segítettek Ádoni’Yáhu után. 8De Tzádok Kohen, Bená’Yáhu, Yáhu’Yádá fia, Nátán próféta, Shim’i és Re’i, meg a vitézek, akik Dávidé voltak, nem voltak Ádoni’Yáhuval. 9És Ádoni’Yáhu juhot, marhát és hizlaltat áldozott a Zochelet-kőnél, amely az Ein-Rogel mellett van, és meghívta minden testvérét, a király fiait, és Yáhu’Dáh minden férfiát, a király szolgáit. 10De Nátán prófétát, Bená’Yáhut, a vitézeket és testvérét, Shlomoht nem hívta meg.
11Akkor ezt mondta Nátán Bat-Shevának, Shlomoh anyjának: Nem hallottad, hogy Ádoni’Yáhu, Chágit fia uralkodik, és urunk, Dávid nem tudja? 12Most azért jöjj, hadd adjak neked tanácsot, és mentsd meg a te Nefeshedet és fiad, Shlomoh Nefeshét. 13Eredj, és menj be Dávid királyhoz, és mondd neki: Nemde te, uram, király, megesküdtél szolgálólányodnak, mondván: Bizony Shlomoh, a te fiad uralkodik utánam, és ő ül majd a trónomra? Miért uralkodik hát Ádoni’Yáhu? 14Íme, amíg te ott beszélsz a királlyal, én is bemegyek utánad, és megtöltöm a te szavaidat.
15Bat-Shevá be is ment a királyhoz a belső szobába; a király pedig igen öreg volt, és a shunámit Ávishág szolgálta a királyt. 16Bat-Shevá meghajolt, és leborult a király előtt, a király pedig ezt mondta: Mi van veled? 17Az így szólt neki: Uram, te megesküdtél Yahuwahra, a te Elohimodra szolgálólányodnak: Bizony Shlomoh, a te fiad uralkodik utánam, és ő ül majd a trónomra. 18Most pedig, íme, Ádoni’Yáhu uralkodik, és te, uram, király, nem tudod. 19Mert bikát, hizlalt borjút és juhot áldozott bőséggel, és meghívta a király minden fiát, Evyátár Kohent és Yoávot, a sereg vezérét; csak szolgádat, Shlomoht nem hívta meg. 20És te, uram, király — egész Yiszrá’El szemei rajtad vannak, hogy megmondd nekik, ki ül majd uramnak, a királynak a trónjára őutána. 21Mert úgy lesz, hogy amikor uram, a király lefekszik atyáival, akkor én és fiam, Shlomoh bűnösök leszünk.
22És íme, amíg még beszélt a királlyal, megjött Nátán próféta. 23Jelentették a királynak, mondván: Íme, Nátán próféta. Erre ő bement a király elé, és leborult a király előtt arcaira a földre. 24Ezt mondta Nátán: Uram, király, te mondtad-e: Ádoni’Yáhu uralkodik utánam, és ő ül majd a trónomra? 25Mert lement ma, és bikát, hizlalt borjút és juhot áldozott bőséggel, és meghívta a király minden fiát, a sereg vezéreit és Evyátár Kohent, és íme, esznek és isznak előtte, és ezt mondják: Éljen Ádoni’Yáhu király! 26De engem, szolgádat, és Tzádok Kohent, és Bená’Yáhut, Yáhu’Yádá fiát, és szolgádat, Shlomoht nem hívta meg. 27Ha az én uramtól, a királytól lett ez a dolog, akkor miért nem tudattad szolgáddal, ki ül majd uramnak, a királynak a trónjára őutána?
28Akkor Dávid király válaszolt, és ezt mondta: Hívjátok hozzám Bat-Shevát! Ő bement a király elé, és megállt a király előtt. 29Akkor a király megesküdött, és ezt mondta: Él Yahuwah, aki megváltotta Nefeshemet minden szorongatásból, 30hogy amiképpen megesküdtem neked Yahuwahra, Yiszrá’El Elohimjára, mondván: Bizony Shlomoh, a te fiad uralkodik utánam, és ő ül majd a trónomra helyettem — úgy is cselekszem a mai napon. 31Erre Bat-Shevá arcaival a földig hajolt, és leborult a király előtt, és ezt mondta: Éljen az én uram, Dávid király, örökké!
32Azután ezt mondta Dávid király: Hívjátok hozzám Tzádok Kohent, Nátán prófétát és Bená’Yáhut, Yáhu’Yádá fiát! És ezek bementek a király elé. 33A király ezt mondta nekik: Vegyétek magatok mellé uratok szolgáit, és ültessétek fiamat, Shlomoht az öszvérre, amely az enyém, és vezessétek le őt a Gichonhoz! 34És kenje ott fel őt Tzádok Kohen és Nátán próféta királlyá Yiszrá’El fölött, és fújjátok meg a kürtöt, és mondjátok: Éljen Shlomoh király! 35Azután vonuljatok fel utána, ő pedig jöjjön, és üljön a trónomra, és ő uralkodjék helyettem; mert őt rendeltem, hogy fejedelem legyen Yiszrá’El és Yáhu’Dáh fölött. 36Akkor Bená’Yáhu, Yáhu’Yádá fia válaszolt a királynak, és ezt mondta: Ámen! Így mondja Yahuwah, az én uramnak, a királynak Elohimja! 37Ahogyan Yahuwah az én urammal, a királlyal volt, úgy legyen Shlomohval is, és tegye trónját nagyobbá az én uram, Dávid király trónjánál!
38Lement tehát Tzádok Kohen, Nátán próféta és Bená’Yáhu, Yáhu’Yádá fia, meg a Kreti és a Pleti, és Shlomoht Dávid király öszvérére ültették, és levezették őt a Gichonhoz. 39És Tzádok Kohen vette az olajosszarut a Ohelből, és fölkente Shlomoht; majd megfújták a kürtöt, és az egész nép ezt mondta: Éljen Shlomoh király! 40Azután az egész nép fölvonult utána, és a nép fuvolákon fuvolázott, és igen nagy örömmel örvendezett, úgyhogy meghasadt a föld a hangjuktól.
41Meghallotta ezt Ádoni’Yáhu és a meghívottak mind, akik vele voltak, amint éppen befejezték az evést. És Yoáv meghallotta a kürt hangját, és ezt mondta: Miért van a város zajongó hangja? 42Még beszélt, amikor íme, megjött Yonátán, Evyátár Kohen fia. És ezt mondta Ádoni’Yáhu: Jöjj be, mert derék férfi vagy, és jót hozol hírül. 43Yonátán így válaszolt, és ezt mondta Ádoni’Yáhunak: De! A mi urunk, Dávid király Shlomoht tette királlyá. 44És elküldte vele a király Tzádok Kohent, Nátán prófétát és Bená’Yáhut, Yáhu’Yádá fiát, meg a Kretit és a Pletit, és a király öszvérére ültették őt. 45És fölkente őt Tzádok Kohen és Nátán próféta királlyá a Gichonnál, és örvendezve vonultak fel onnan, és felzúdult a város. Ez az a hang, amelyet hallottatok. 46És Shlomoh már a királyság trónján is ül. 47Sőt a király szolgái is bementek, hogy áldják urunkat, Dávid királyt, mondván: Tegye a te Elohimod Shlomoh nevét jobbá a te nevednél, és trónját nagyobbá a te trónodnál! És meghajolt a király a fekvőhelyén, 48és ezt is mondta a király: Áldott Yahuwah, Yiszrá’El Elohimja, aki adta a mai napon, hogy üljön valaki a trónomra, és szemeim látják. 49Ekkor megrettentek, és fölkeltek mindnyájan a meghívottak, akik Ádoni’Yáhunál voltak, és elment ki-ki a maga útjára.
50Ádoni’Yáhu pedig félt Shlomoh arcaitól, azért fölkelt, elment, és megragadta a Mizbeách szarvait. 51És jelentették Shlomohnak, mondván: Íme, Ádoni’Yáhu fél Shlomoh királytól, és íme, megragadta a Mizbeách szarvait, mondván: Esküdjék meg nekem ma Shlomoh király, hogy nem öli meg szolgáját karddal! 52Erre ezt mondta Shlomoh: Ha derék ember lesz, egy hajszála sem esik a földre; de ha rosszat találnak benne, akkor meghal. 53És elküldött Shlomoh király, és lehozták őt a Mizbeáchról; ő pedig bement, és leborult Shlomoh király előtt, és ezt mondta neki Shlomoh: Eredj a házadba!
Szójegyzék: Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Ádoni’Yáhu (אֲדֹנִיָּהוּ – 𐤀𐤃𐤍𐤉𐤄𐤅) – Dávid és Chágit fia, trónkövetelő Shlomoh ellen • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ávishág (אֲבִישַׁג – 𐤀𐤁𐤉𐤔𐤂) – a shunámit leány, Dávid öregkori ápolója • Ávshálom (אַבְשָׁלוֹם – 𐤀𐤁𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke atyja • Bat-Shevá (בַּת־שֶׁבַע – 𐤁𐤕𐤔𐤁𐤏) – Esküleánya/Hét leánya • Bená’Yáhu (בְּנָיָהוּ – 𐤁𐤍𐤉𐤄𐤅) – Yáhu’Yádá fia, Shlomoh hadvezére • Chágit (חַגִּית – 𐤇𐤂𐤉𐤕) – Ádoni’Yáhu anyja, Dávid egyik felesége • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Ein-Rogel (עֵין רֹגֵל – 𐤏𐤉𐤍𐤓𐤂𐤋) – Kémlelő/Mosó forrása – forrás Yerusháláyim mellett • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Evyátár (אֶבְיָתָר – 𐤀𐤁𐤉𐤕𐤓) – Bőség atyja – Kohen, Áchimelekh fia • Gichon (גִּיחוֹן – 𐤂𐤉𐤇𐤅𐤍) – Előtörő • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Kreti (כְּרֵתִי – 𐤊𐤓𐤕𐤉) – Krétai – Pelishti-vidéki nép • Mizbeách (מִזְבֵּחַ – 𐤌𐤆𐤁𐤇) – Oltár • Nátán (נָתָן – 𐤍𐤕𐤍) – Adott/Ajándékozott (próféta • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Ohel (אֹהֶל – 𐤀𐤄𐤋) – Sátor – a szent Sátor, amelyben a frigyláda állt • Pleti (פְּלֵתִי – 𐤐𐤋𐤕𐤉) – Dávid hűséges külföldi királyi testőre • Re’i (רֵעִי – 𐤓𐤏𐤉) – Dávid hűséges embere • Shim’i (שִׁמְעִי – 𐤔𐤌𐤏𐤉) – Híres/Hallomásom • Shlomoh (שְׁלֹמֹה – 𐤔𐤋𐤌𐤄) – Salamon, békés • Tzádok (צָדוֹק – 𐤑𐤃𐤅𐤒) – hűséges Kohen Dávid és Shlomoh idejében • Tzeru’Yáh (צְרוּיָה – 𐤑𐤓𐤅𐤉𐤄) – Balzsam • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yáhu’Yádá (יְהוֹיָדָע – 𐤉𐤄𐤅𐤉𐤃𐤏) – Yahuwah tudja, Benáyáh apja • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yoáv (יוֹאָב – 𐤉𐤅𐤀𐤁) – Yahuwah az atya • Yonátán (יוֹנָתָן – 𐤉𐤅𐤍𐤕𐤍) – Yahuwah adta • Zochelet (זֹחֶלֶת – 𐤆𐤇𐤋𐤕) – áldozati kő Ein-Rogel mellett
Szerző: Sipos Richard | máj 7, 2026
1Őrizd lábaidat, amikor Elohim Házába mész, és közeledj, hogy hallgass, inkább, mint hogy a balgák áldozatot adjanak, mert nem tudnak rosszat tenni. 2Ne hirtelenkedd el szádat, és szíved ne siessen szót kihozni Elohim előtt, mert Elohim az Egekben van, te pedig a földön, ezért legyenek szavaid kevesek. 3Mert eljön az álom a foglalatosság sokaságában, és az ostoba hangja a szavak sokaságában. 4Amikor fogadalmat fogadsz Elohimnak, ne késlekedj megfizetni, mert nincs kedve az ostobákban; amit megfogadsz, fizesd meg. 5Jobb, hogy ne fogadj, mint hogy fogadj és ne fizess. 6Ne engedd, hogy szád vétekbe ejtse testedet, és ne mondd a követ előtt, hogy tévedés volt. Miért háborodjék fel Elohim a hangodon, és tegye tönkre kezeid alkotását? 7Mert az álmok és a hiábavalóságok és a szavak sokaságában – bizony Elohimot féld!
8Ha a szegény elnyomását és a jog és az igazság elrablását látod a tartományban, ne csodálkozz el a dolgon, mert magas a magas fölött vigyáz, és magasak vannak fölöttük. 9És a föld haszna mindenben benne van: a király maga is a szántóföldnek szolgál.
10Aki szereti a pénzt, nem lakik jól pénzzel, és aki szereti a sokaságot, annak nincs jövedelme; ez is hiábavalóság. 11A jónak sokasodtával sokasodnak, akik eszik azt, és mi haszna van belőle gazdájának, hacsak a szemeivel nézi? 12Édes a szolgálónak álma, akár keveset, akár sokat eszik, de a gazdagnak jóllakottsága nem engedi őt aludni. 13Van egy fájdalmas rossz, amit láttam a nap alatt: gazdagság, amit gazdája a maga kárára őriz. 14És elvész az a gazdagság rossz foglalatosság által, és fiút nemz, de nincs a kezében semmi. 15Ahogy kijött anyja méhéből, mezítelenül tér vissza, hogy menjen, ahogy jött, és semmit nem visz el fáradozásából, amit a kezében elvihetne. 16És ez is fájdalmas rossz: egészen úgy, ahogy jött, úgy megy el, és mi haszna van neki, hogy a szélnek fáradozik? 17Minden napjait is sötétben eszi, és sok bosszúságban, és betegségében és háborgásában.
18Íme, amit én láttam: jó, ami szép, hogy egyék és igyék az ember, és lásson jót minden fáradozásában, amivel fárad a nap alatt élete napjainak száma szerint, amelyeket Elohim adott neki, mert ez az ő része. 19Minden ember is, akinek Elohim gazdagságot és kincseket adott, és hatalmat adott neki, hogy egyék belőle, és felvegye a részét, és örüljön fáradozásában – ez Elohim ajándéka. 20Mert nem sokat emlékezik élete napjaira, mert Elohim szíve örömével felel neki.
Szójegyzék: Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye
Szerző: Sipos Richard | máj 7, 2026
1Jaj, hogy elhomályosult az arany,
megváltozott a jó színarany!
Kiöntettek a Kodesh kövei
minden utca sarkán.
2Tzion drága fiai,
akiket színaranyban mértek,
jaj, hogy cserépedénynek számítottak,
fazekas kezeinek műve!
3Még a sakálok is kihúzzák emlőiket,
szoptatják kölykeiket,
de népem leánya kegyetlenné lett,
mint a struccok a pusztában.
4A szopós nyelve ínyéhez tapadt
a szomjúságtól,
kisgyermekek kenyeret kértek,
de senki sem tört nekik.
5Akik csemegéket ettek,
elpusztultak az utcákon,
akiket bíborban hordoztak,
szemétdombokat öleltek.
6És nagyobb lett népem leányának bűne,
mint Sz’dom vétke,
amely felfordult egy pillanat alatt,
és nem nyúltak hozzá kezek.
7Tisztábbak voltak nazírjai a hónál,
fehérebbek a tejnél,
testük pirosabb volt a korálloknál,
Szápir volt az alakjuk.
8Sötétebb lett a koromnál ábrázatuk,
nem ismerték fel őket az utcákon,
bőrük csontjaikhoz tapadt,
kiszáradt, mint a fa.
9Jobban jártak a kard megöltjei
az éhség megöltjeinél,
mert ezek átdöfötten enyésztek el,
a mező terméseitől megfosztva.
10Irgalmas asszonyok kezei
megfőzték gyermekeiket,
táplálékul lettek azok nekik
népem leányának összeomlásában.
11Bevégezte Yahuwah az ő haragját,
kiöntötte izzó haragját,
és tüzet gyújtott Tzionban,
amely megemésztette alapjait.
12Nem hitték a föld királyai,
sem a világ minden lakói,
hogy bejön ostromló és ellenség
Yerusháláyim kapuin.
13Prófétáinak vétkeitől,
Kohenjainak bűneitől,
akik kiontották benne
az igazak vérét.
14Vakokként tántorogtak az utcákon,
beszennyezve vérrel,
úgyhogy nem érinthették
öltözeteiket.
15Térjetek félre, tisztátalan! – kiáltották feléjük –
térjetek félre, félre, ne érintsetek!
Mert elmenekültek és bolyongtak is,
azt mondták a pogányok között:
Nem laknak itt tovább!
16Yahuwah arcai szórták szét őket,
nem tekint rájuk többé;
a Kohánim arcait nem becsülték,
a vénekkel nem kegyelmeztek.
17Még most is elsorvadnak szemeink,
hiábavaló segítségünkre várva;
őrhelyünkön kémleltünk
nép felé, amely nem szabadít.
18Vadásztak lépteinkre,
hogy ne járhassunk tereinken;
elközelgett a végünk, beteltek napjaink,
mert eljött a végünk.
19Gyorsabbak voltak üldözőink
az Egek sasainál;
a hegyeken hevesen üldöztek minket,
a pusztában leselkedtek ránk.
20Orrunk lehelete, Yahuwah Felkentje,
foglyul esett az ő vermeikben,
akiről azt mondtuk:
Az ő árnyékában élünk a pogányok között.
21Örvendezz és vigadj, Edom leánya,
aki ‘Utz földjén laksz!
Hozzád is eljut a pohár,
megrészegülsz és levetkőzöl.
22Bevégződött bűnöd, Tzion leánya,
nem visz többé fogságba;
számon kéri bűnödet, Edom leánya,
leleplezi vétkeidet.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Kodesh (קֹדֶשׁ – 𐤒𐤃𐤔) – Szent/Szentély – az elkülönített hely • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Sz’dom (סְדֹם – 𐤎𐤃𐤌) – Szodoma/Égés/Kiszáradt • Szápir (סַפִּיר – 𐤎𐤐𐤓) – Zafír – a Choshen 5. köve • ‘Utz (עוּץ – 𐤏𐤅𐤑) – „Iyov földje” – Edom lakóhelye, 4:21 • Vér (דָּם – 𐤃𐤌) – Dám – az élet hordozója • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Záháv (זָהָב – 𐤆𐤄𐤁) – Arany
Szerző: Sipos Richard | máj 7, 2026
1Én vagyok a férfi, aki nyomorúságot látott Yahuwah haragjának botja által. 2Engem vezetett és járatott sötétségben és nem világosságban. 3Bizony ellenem fordítja, újra meg újra forgatja kezét egész nap.
4Elsorvasztotta húsom és bőröm,
összetörte csontjaimat. 5Épített ellenem és körülvett méreggel és gyötrelemmel. 6Sötét helyekre ültetett engem, mint az örök halottakat.
7Falat emelt körém, hogy ki ne jussak,
elnehezítette bilincsemet. 8Még ha kiáltok is és segítségért könyörgök,
elzárja imádságomat. 9Elfalazta utaimat faragott kővel,
ösvényeimet görbévé tette.
10Leselkedő medve ő nekem,
oroszlán a rejtekhelyeken. 11Utaimat eltérítette és széttépett engem,
pusztává tett engem. 12Felvonta íját,
és odaállított engem céltáblául a nyílnak.
13Veséimbe juttatta tegzének fiait. 14Nevetséggé lettem egész népemnek,
gúnydaluk vagyok egész nap. 15Jóllakatott keserűségekkel,
megrészegített ürömmel.
16Kaviccsal tördelte fogaimat,
hamuba sújtott engem. 17És elvetted a békességtől Nefeshemet,
elfeledtem a jót.
18És mondtam: Elveszett az erőm
és reménységem Yahuwahtól.
19Emlékezz nyomorúságomra és hontalanságomra,
az ürömre és a méregre! 20Emlékezvén emlékezik,
és lehorgad bennem Nefeshem.
21Ezt fordítom szívemhez,
azért remélek: 22Yahuwah hűségszeretetei – mert nem fogytak el,
mert nem szűntek meg irgalmai: 23újak minden reggel,
nagy a te hűséged!
24Osztályrészem Yahuwah – mondja Nefeshem –,
azért remélek benne.
25Jó Yahuwah a benne reménykedőkhöz,
a Nefeshhez, amely őt keresi. 26Jó várni és csendben lenni Yahuwah szabadítására.
27Jó a férfinak, ha igát hordoz ifjúságában. 28Üljön magányosan és hallgasson,
mert ő rakta rá. 29Tegye porba száját,
talán van remény. 30Adja oda arcát az őt ütőnek,
lakjék jól gyalázattal.
31Mert nem vet el örökre Ádonáj. 32Mert ha megszomorít is,
irgalmaz hűségszereteteinek sokasága szerint. 33Mert nem szívéből alázza meg
és szomorítja meg az ember fiait.
34Hogy lába alá tiporják
egy ország minden foglyát, 35hogy elhajlítsák a férfi jogát
‘Elyon arca előtt, 36hogy elferdítsék az embert perében –
Ádonáj nem látta volna?
37Ki az, aki szólt és meglett,
ha Ádonáj nem parancsolta? 38‘Elyon szájából nem a rossz és a jó jön-e elő?
39Miért panaszkodik az élő ember,
a férfi vétkei miatt? 40Kutassuk útjainkat és vizsgáljuk meg,
és térjünk vissza Yahuwahhoz!
41Emeljük fel szívünket a tenyerekhez
Elhez az Egekben: 42Mi vétkeztünk és lázadtunk,
te nem bocsátottál meg.
43Beburkolóztál haragba és üldöztél bennünket,
öltél, nem könyörültél. 44Beburkolóztál felhőbe,
hogy ne hatoljon át imádság.
45Söpredékké és megvetetté tettél bennünket
a népek között. 46Ránk tátották szájukat minden ellenségeink. 47Rettegés és romlás lett a részünk,
pusztulás és összetörés.
48vizek patakjaiként folyik le szemem
népem leányának összetörése miatt. 49Szemem árad és nem szűnik,
nincs megállás, 50míg le nem tekint és meg nem látja
Yahuwah az Egekből.
51Szemem fájdalmat okoz Nefeshemnek
városom minden leánya miatt.
52Vadászva vadásztak rám, mint a madárra,
ellenségeim ok nélkül. 53Veremben vágták el életemet,
és követ dobtak rám. 54vizek áradtak fejem fölé,
mondtam: el vagyok vágva!
55Segítségül hívtam nevedet, Yahuwah,
a verem mélyéről. 56Szavamat meghallottad:
Ne rejtsd el füledet sóhajom,
kiáltásom elől!
57Közel jöttél azon a napon, amikor hívtalak,
így szóltál: Ne félj!
58Perelted, Ádonáj, Nefeshem pereit,
megváltottad életemet. 59Láttad, Yahuwah, a velem szembeni ferdeséget,
ítéld meg ítéletemet! 60Láttad minden bosszújukat,
minden tervüket ellenem.
61Hallottad gyalázkodásukat, Yahuwah,
minden tervüket ellenem. 62Támadóim ajkai és mormolásuk
ellenem egész nap. 63Ülésüket és felkelésüket tekintsd meg,
gúnydaluk vagyok.
64Fizess vissza nekik tettüket, Yahuwah,
kezeik műve szerint! 65Adj nekik szív-elborulást,
átkod legyen rajtuk! 66Üldözd őket haraggal és pusztítsd ki őket
Yahuwah Egei alól!
Szójegyzék: Ádonáj (אֲדֹנָי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Cheszed (חֶסֶד – 𐤇𐤎𐤃) – Hűségszeretet/Szövetségi hűség • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • ‘Elyon (עֶלְיוֹן – 𐤏𐤋𐤉𐤅𐤍) – Felséges/Magasságos – elohimi cím • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve
Szerző: Sipos Richard | máj 7, 2026
1Jaj, hogy borított felhőt haragjában Ádonáj Tzion leányára!
Az égből a földre dobta Yiszrá’El ékességét,
és nem gondolt lábai zsámolyára haragja napján.
2Elnyelte Ádonáj, és nem kímélte Yá’ákov összes hajlékát.
Lerombolta haragjában Yáhu’Dáh leányának erődítményeit,
földre döntötte,
meggyalázta a királyságot és vezéreit.
3Letörte izzó haragjában Yiszrá’El minden szarvát,
visszafordította jobbját az ellenség elől,
és lángolt Yá’ákovban, mint lángoló tűz,
amely emészt körös-körül.
4Megfeszítette íját, mint ellenség,
odaállította jobbját, mint támadó,
és megölt mindent, ami a szemnek kívánatos volt.
Tzion leányának sátrában
tűzként öntötte ki haragját.
5Olyan lett Ádonáj, mint ellenség:
elnyelte Yiszrá’Elt,
elnyelte minden palotáját,
elpusztította erődítményeit,
és megsokasította Yáhu’Dáh leányában a panaszt és a jajt.
6Erőszakkal lerántotta, mint kertet, sövényét,
elpusztította kijelölt helyét.
Feledésbe juttatott Yahuwah a Tzionon ünnepet és Shábátot,
és haragja bosszújában megvetett királyt és Kohent.
7Elvetette Ádonáj az oltárát,
megutálta Mikdáshát.
Az ellenség kezébe juttatta palotái falait.
Hangot hallattak Beit–Yahuwahban, mint ünnepnapon.
8Eltökélte Yahuwah, hogy lerombolja Tzion leányának várfalát:
kifeszítette a mérőzsinórt,
nem fordította vissza kezét a pusztítástól.
Gyászba borította a sáncot és a várfalat,
együtt sorvadtak el.
9Földbe süllyedtek kapui,
elpusztította és összetörte zárait.
Királya és vezérei a pogányok közt vannak,
nincs Toráh,
prófétái sem találnak látomást Yahuwahtól.
10A földön ülnek, némán Tzion leányának vénei,
port hintettek fejükre,
zsákruhát öltöttek.
A földre hajtották fejüket Yerusháláyim szüzei.
11Elfogytak a könnyektől szemeim,
háborognak beleim,
a földre ömlött májam népem leányának romlása miatt,
mert elalélt csecsemő és kisded a város terein.
12Anyjuknak mondják:
Hol van gabona és bor?
miközben elalélnak, mint a sebesült, a város terein,
miközben kiömlik lelkük anyjuk ölébe.
13Mit hozzak föl tanúul melletted,
mihez hasonlítsalak, Yerusháláyim leánya?
Mihez mérjelek, hogy megvigasztaljalak, Tzion szűz leánya?
Mert nagy, mint a tenger, a te romlásod,
ki gyógyíthat meg téged?
14Prófétáid hiábavalót és ízetlent láttak neked,
és nem leplezték le bűnödet,
hogy visszafordítsák fogságodat,
hanem hiábavaló és félrevezető terheket láttak neked.
15Összecsapták fölötted kezeiket mind, akik az úton járnak,
fölszisszentek és csóválták fejüket Yerusháláyim leánya fölött:
Ez az a város, amelyről azt mondták, hogy a szépség tökéletessége,
az egész föld öröme?
16Föltátották rád szájukat minden ellenségeid,
fölszisszentek és csikorgatták fogukat,
azt mondták:
Elnyeltük!
Bizony ez az a nap, amelyre vártunk,
elértük,
megláttuk!
17Megtette Yahuwah, amit eltervezett,
beteljesítette szavát,
amit elrendelt a régi idők napjaitól fogva:
rombolt, és nem kímélt,
és megörvendeztette fölötted az ellenséget,
fölemelte szorongatóid szarvát.
18Kiáltott szívük Ádonájhoz:
Tzion leányának várfala,
folyasd, mint a patak, könnyedet éjjel és nappal!
Ne adj nyugtot magadnak,
ne csillapodjon le szemed leánya!
19Kelj föl,
jajgass az éjszakában,
az őrváltások kezdetén!
Öntsd ki, mint a vizeket, szívedet
Ádonáj színe előtt!
Emeld föl hozzá kezeidet csecsemőid lelkéért,
akik elaléltak az éhségtől minden utcasarkon.
20Lásd, Ádonáj, és tekints arra,
akivel így bántál!
Vajon megegyék-e az asszonyok méhük gyümölcsét,
a dédelgetett csecsemőket?
Vajon megöljék-e Ádonáj Mikdáshában a Kohent és a prófétát?
21A földön fekszenek az utcákon ifjú és vén,
szüzeim és ifjaim fegyvertől estek el.
Megölted haragod napján,
mészároltál, nem kíméltél.
22Összehívtad, mint ünnepnapra, rettegéseimet körös-körül,
és nem volt Yahuwah haragja napján menekülő, sem megmaradó.
Akiket dédelgettem és fölneveltem,
azokat ellenségem megsemmisítette.
Szójegyzék: Ádonáj (אֲדֹנָי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh • Mikdásh (מִקְדָּשׁ – 𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély • Shábát (שַׁבָּת – 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja – a hetedik nap • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Toráh (תּוֹרָה – 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás/Útmutatás – Yahuwah parancsainak és tanításainak gyűjteménye • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve
