Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1Eltökéltem hát szívemben, hogy nem térek vissza hozzátok ismét szomorúsággal. 2Mert ha én megszomorítlak titeket, ki vidámít fel akkor engem, ha nem az, akit énáltalam ért szomorúság? 3És éppen ezt írtam meg, hogy ne érjen engem szomorúság jöttömkor azok miatt, akik felől örvendeznem kellene, bízva mindnyájatokban, hogy az én örömöm mindnyájatok öröme. 4Mert sok gyötrelemből és szívbeli szorongásból írtam nektek, könnyek áradatával, és nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem csak azért, hogy megismerjétek azt az erős szeretetet, amellyel szerettelek titeket.
5És ha valaki közületek szomorúságot okozott, nem csupán engem szomorított meg egymagamban, hanem — hogy ne halmozzak szavakat — valamennyire titeket mindnyájatokat is megszomorított. 6Elég annak az embernek az a feddés, amellyel sokan megfeddték őt. 7Azért most fordítva, adjatok kegyelmet annak az embernek, és szóljatok a szívére, nehogy a túlságos szomorúságában elnyelődjék, mert nagy az ő szomorúsága. 8Ezért kérlek titeket, gondoskodjatok róla szeretetetekben. 9Mert ezért is írtam, hogy próbára tegyelek titeket, megtudván, vajon engedelmesek vagytok-e minden parancsolatomnak. 10És akinek ti megbocsátotok, annak én is megbocsátok; mert én, ha bocsátottam valamit, azt tiértetek bocsátottam meg, a Máshiách színe előtt, 11nehogy rászedjen minket a Szátán, mert nincsenek rejtve előttünk az ő cselszövései.
12És amikor Tróászba jöttem a Máshiách Örömhírének dolgában, ahol kapu nyílt meg nekem a mi Urunkban, 13nem nyugodott meg a szellemem énbennem, mert nem találtam ott Titusz testvéremet; azért elfordultam, és elmentem tőlük Macedóniába. 14De áldott legyen Elohim, aki szabadulást ad nekünk a mi Felkentünkben mindenkor, és az ő ismeretének illatát árasztja általunk minden helyen. 15Mert mi a Máshiách jó illata vagyunk Elohim előtt, mind a megszabadulók között, mind az elveszők között: 16ezeknek a halál illata halálra, azoknak az életek illata az életekre. És ki alkalmas ilyen papságra? 17Mert mi nem vagyunk olyanok, mint a sokak, akik felforgatják Elohim igéit, hanem a szív egyenességében, Elohim előtt, és Elohimban szólunk a Máshiáchban.
Szójegyzék: Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Örömhír (בְּשׂוֹרָה – 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Beszoráh/Evangélium • Szátán (שָׂטָן – 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Titusz (טִיטוּס – 𐤈𐤉𐤈𐤅𐤎) – Titusz/tiszteletreméltó
Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1Shá’ul ➣ Paulosz, a Máshiách Yeshuá Sháliách – Küldöttje Elohim akaratából, én és Timotiyosz, a testvérünk, Elohim Édáhjának – gyülekezetének, amely Korinthuszban van, és mindazoknak a szenteknek, akik Akhája földjén vannak: 2Kegyelmet és békességet adjon nektek Elohim, a mi Ábánk, és Ádonénu Yeshuá HáMáshiách. 3Áldott Ő, az Elohim, Ádonénu Yeshuá HáMáshiách Atyja, az irgalmak Atyja és minden vigasztalás Elohimja, 4aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, és aki erőt ad nekünk, hogy megvigasztaljunk másokat minden nyomorúságukban, azzal a vigasztalással, amellyel mi megvigasztaltattunk Elohim által. 5Mert amiképpen megsokasodtak fájdalmaink a Máshiáchért, úgy a Máshiách által megsokasodnak vigasztalásaink is. 6Ha bajok törtek ránk, vigasztalás és szabadulás támad belőlük nektek; és ha vigasztalást nyerünk, ti vagytok a megvigasztaltak, mert megnövekszik erőtök, hogy elhordozzátok ugyanazokat a szenvedéseket, amelyeket mi is szenvedünk. 7És van nekünk hűséges reménységünk felőletek tudatunkban, hogy amiképpen részetek van a nyomorúságban, úgy lesz részetek a vigasztalásban is.
8Mert nem akarjuk, testvéreink, eltitkolni előletek a nyomorúságokat, amelyek értek minket Ázsiában, hogy igen nehézzé váltak rajtunk, erőnkön felül, annyira, hogy még életeink felől is azt mondtuk: nincs remény. 9És mi beszéltünk a szivünkkel, mondván: a halál ítélete szabatott ki ránk – hogy ne bizakodjunk többé nefesünkben, hanem Elohimban, aki életre kelti a halottakat; 10aki megmentett minket ettől a kemény haláltól, mert Ő a Megmentő, és benne reménykedtünk, hogy ezután is megment minket; 11mivel ti is sietve segítségünkre lesztek imádságotokkal, és ezáltal sokan adnak majd hálát Elohimnak a kegyelem ajándékáért, amelyet sokak imádsága által adott nekünk.
12És ez a mi dicsekvésünk, amelyről szivünk tanúságot tesz nekünk, hogy a kezek tisztaságában és tiszta nefessel, Elohim szive szerint jártunk a föld közepette, és kiváltképpen táboraitok közepette, nem hús és vér bölcsességével, hanem Elohim kegyelmével. 13Mert nem írtunk nektek egyebet, csak azt, amit olvastok és el is fogadtok, és reménylem, hogy szavaimat be is teljesítitek a végezetig, 14amiképpen részben már elismertetek minket: hogy mi dicsekvésetek vagyunk, miként ti is a mienk Ádonénu Yeshuá napján.
15És ezzel a bizodalommal volt szándékában szivemnek, hogy hozzátok jöjjek, hogy másodszor is kegyelmi kíséretet adjak nektek; 16és hogy átmenjek rajtatok keresztül Makedóniába, és Makedóniából visszatérjek hozzátok, és ti bocsássatok útnak engem Yáhu’Dáh földjére. 17És amikor ez volt szándékomban, vajon könnyelmű szivű voltam-e ebben? Vagy hús és vér gondolata szerint volt-e a gondolatom, hogy számban „igen” és „nem”, „nem” és „igen” legyen egyként? 18Elohim hűségére mondom, hogy szavunk hozzátok nem volt „igen” és „nem”. 19Mert Ben HáElohim, a Máshiách Yeshuá, akit mi – én, Szilvánosz és Timotiyosz – hirdettünk közöttetek, nem volt „igen” és „nem”, mert csak igazság van őbenne. 20És őbenne Elohim minden ígérete igazság és ámen, a mi kezeink által, Elohim dicsőségére. 21Mert Elohim az, aki megerősített minket a Máshiáchban veletek együtt, és felkent minket az Ő szent kenetével; 22és erős menedékünk is lett nekünk, és Ruáchját adta szivünkbe zálogul nekünk. 23Én pedig Elohimot hívom tanúul magam mellett, hogy irántatok való könyörületemből nem jöttem még el Korinthuszba mind ez ideig. 24Mert nem azért, hogy uralkodjunk hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek, mert szilárdan álltok a hitben.
Szójegyzék: Ábá (אָבָא- 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Édesapa • Ádonénu (אֲדֹנֵינוּ- 𐤀𐤃𐤍𐤉𐤍𐤅) – Urunk (messiási megszólítás) • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Édáh (עֵדָה- 𐤏𐤃𐤄) – gyülekezet/közösség • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • HáMáshiách (הַמָּשִׁיחַ- 𐤄𐤌𐤔𐤉𐤇) – a Felkent • Máshiách (מָשִׁיחַ- 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Nefes (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – élőlény/lélek/élet • Nefesh (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Pólosz (פּוֹלוֹס- 𐤐𐤅𐤋𐤅𐤎) – Pál • Ruách (רוּחַ- 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Sháliách (שָׁלִיחַ- 𐤔𐤋𐤉𐤇) – Küldött/Apostol/Követ • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Timotiyosz (טִימוֹתִיּוֹס- 𐤈𐤉𐤌𐤅𐤕𐤉𐤅𐤎) – Timóteus/aki Elohim-ot tiszteli • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה- 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment
Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1A szentek számára szánt adományok gyűjtéséről pedig: ahogyan megparancsoltam Galácia Kehiláhjainak, úgy tegyetek ti is. 2A szombat egy napján mindegyikőtök, amennyit a keze talál, emelje fel adományát, hogy nála letétként legyen, és ne akkor gyűjtsétek az adományokat, amikor megérkezem. 3És lesz, hogy amikor megérkezem, elküldöm azokat az embereket, akik jók a szemetekben, levelekkel, hogy elvigyék adományotokat Yerusháláyimba. 4És ha alkalmas lesz a dolog, hogy én is menjek, akkor velem fognak menni.
5Én pedig hozzátok megyek Macedóniából, mert Macedónián keresztül vonulok át. 6És talán nálatok időzöm, vagy a tél napjait is eltöltöm veletek, hogy ti útnak indítsatok engem oda, ahova megyek. 7Mert nem akarlak titeket csak úgy futólag látni, mint vándor, aki betér megszállni, hanem remélem, hogy nálatok maradok néhány napig, ha akarja Yhwh. 8Efezusban pedig várakozom a Sávuot ünnepéig, 9mert nagy kapu nyílt meg ott nekem, és nagy a munka, és sokan vannak az ellenszegülők.
10És amikor megérkezik Timotiyosz, adjátok meg neki, hogy félelem nélkül időzhessen nálatok, mert Yhwh munkáját végzi ő is, akárcsak én. 11Ezért senki se vesse meg őt, hanem indítsátok útnak békességgel, hogy hozzám jöjjön, mert várom őt a testvérekkel együtt. 12És ami Ápolosz testvérünket illeti: íme, nagyon unszoltam őt, hogy menjen el hozzátok a testvérekkel, de semmi kedve sem volt most elmenni. El fog menni, ha alkalmas idő adódik.
13Legyetek éberek, álljatok meg a hit útján, legyetek erősek, és cselekedjetek vitézül! 14És minden cselekedeteteket szeretetből tegyétek!
15Én pedig, íme, kérlek titeket, testvéreim — hiszen ismeritek Sztefanász házát, hogy ők Akhája első gyümölcse, és odaszentelték lelküket a szentek szolgálatára —, 16hogy ti is engedelmeskedjetek az ilyen embereknek, és mindenkinek, aki velük együtt munkálkodik és szolgál. 17Én pedig örültem Sztefanász, Fortunátosz és Akhájkosz megérkezésének, mert ők betöltötték hiányomat helyettetek. 18És mivel megnyugtatták szellememet és a tiéteket együttesen — ezért ismerjétek el az ilyen emberek értékét és becsét!
19Ázsia Kehiláhjai békességet kérnek nektek. Ákilász és Priszka sok békességet mondanak nektek HáÁdonunkban, a házuknál lévő edával együtt. 20A testvérek mindnyájan békességet kérnek nektek. Kérjetek békességet egymásnak, ki-ki a felebarátjának, a szentség csókjával. 21Én, Shá’ul, békességet kérek nektek saját kezem írásával. 22Aki nem szereti az Ádon Yeshuá HáMáshiáchot, legyen kiátkozva (chérem)! Marana tha! 23Yeshuá HaMáshiách, a mi Ádonunk kegyelme veletek! 24És szeretetem mindnyájatokkal Yeshuá HaMáshiáchban! Ámen.
Szójegyzék: Ádon (אָדוֹן – 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ápolosz (אַפּוֹלּוֹס – 𐤀𐤐𐤅𐤋𐤅𐤎) – Ápolosz/pusztító • Kehiláh (קְהִלָּה – 𐤒𐤄𐤋𐤄) – gyülekezet/közösség • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Pólosz (פּוֹלוֹס – 𐤐𐤅𐤋𐤅𐤎) – Pál • Sávuot (שָׁבֻעוֹת – 𐤔𐤁𐤏𐤅𐤕) – Hetek ünnepe/pünkösd • Timotiyosz (טִימוֹתִיּוֹס – 𐤈𐤉𐤌𐤅𐤕𐤉𐤅𐤎) – Timóteus/aki Elohim-ot tiszteli • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yhwh (יְהֹוָה – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Yahuwah/az Örökkévaló neve
Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1Tudtotokra adom, testvéreim, még egyszer az Örömhírt, amelyet a fületekbe kiáltottam — nemde az, amelyet befogadtatok, és amelyhez ragaszkodtok. 2És általa üdvözültök is, ha megtartjátok a beszédet úgy, ahogy hirdettem nektek; hacsak nem hiába lettetek hívőkké. 3Mert minden dolog elején átadtam nektek, amit én magam is kaptam: hogy meghalt a Máshiách a mi bűneinkért a Szentírások szerint, 4és hogy eltemettetett, és feltámadt a harmadik napon a Szentírások szerint, 5és hogy megjelent Kefának, és azután a tizenkettőnek. 6Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még élnek mind a mai napig, néhányan pedig elaludtak álmukban. 7Azután megjelent Yá’ákovnak, és azután mind a Shlichimnek. 8És mindezek után megjelent nekem is, aki olyan vagyok, mint az elvetélt magzat. 9Mert kicsiny vagyok én a Shlichim között, olyannyira, hogy megkisebbedtem ahhoz, hogy Sháliách – Küldött-nak neveztessem, mert üldöztem Elohim Kehiláhját. 10De Elohim kegyelméből vagyok az, ami vagyok, és kegyelme, amely rajtam van, nem volt hiábavaló, mert többet fáradoztam mindnyájuknál — és nem én, hanem Elohim kegyelme, amely velem volt. 11És most, akár én, akár ők: így hirdetjük, és így lettetek hívőkké.
12És miután hirdettetik, hogy a Máshiách feltámadt a halottak közül, hogyan mondják közületek némely emberek, hogy nincs feltámadás a halottaknak? 13És ha nincs feltámadás a halottaknak, akkor a Máshiách sem támadt fel. 14És ha nem támadt fel a Máshiách, akkor hiábavaló a mi hirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek is. 15Sőt Elohim hamis tanúinak is bizonyulunk, mert tanúskodtunk Elohim felől, hogy feltámasztotta a Máshiácht — amit nem támasztott fel, ha igaz a beszéd, hogy a halottak nem támadnak fel. 16Mert ha a halottak nem támadnak fel, akkor a Máshiách sem támadt fel. 17És ha nem támadt fel a Máshiách, hiábavaló a ti hitetek, és bűneitek még rajtatok vannak. 18Sőt azok is, akik elaludtak a Máshiáchban, elveszett a győzelmük. 19Ha csak ebben az életben vetettük menedékünket a Máshiáchba, akkor nyomorultabbak vagyunk minden embernél.
20De most íme a Máshiách feltámadt a halottak közül, a zsengék elseje a halál alvói közül. 21Mert ahogyan ember keze által jött a halál, úgy ember keze által a halottak feltámadása. 22És ahogyan mindnyájan meghaltak Ádámban, úgy mindnyájan életre kelnek a Máshiáchban. 23És kiki a maga rendje szerint, amely megillet: a Máshiách a zsengék elseje, és azután akik hisznek a Máshiáchban feltámadnak az ő eljövetelének idején. 24Azután a vég, amikor visszaadja a Királyságot Elohimnak, az Atyának, azon a napon, amikor megsemmisít minden uralmat, minden hatalmasságot és erőt. 25Mert uralkodva kell uralkodnia, míg lába alá nem veti minden ellenségét. 26És az utolsó ellenség, amely megsemmisíttetik, a halál. 27Mert mindent lába alá vetett. És amikor azt mondatik, hogy „mindent alávetett lába alá”, nyilvánvaló ez: hogy mindenek alávettettek neki, kivéve azt, aki alávetette neki a mindent. 28És amikor majd leigázza a mindent, akkor a Fiú is alávettetik annak, aki alávetette neki a mindent, lába alá — hogy Elohim legyen minden a mindenben.
29Ha pedig nem így van — ha nincs feltámadás a halottaknak — mi hasznuk azoknak, akik bemerítkeznek a halottakért? Miért merítkeznek be értük, ha azok nem támadnak fel soha? 30És miért vetjük mi is oda lelkünket a veszedelem elé minden pillanatban? 31Az én ujjongásomra, amellyel ujjongok bennetek, testvéreim, Yeshuá HáMáshiách, a mi Ádonájunk színe előtt: íme megesküdtem, hogy én napról napra halni indulok. 32És ha Efezusban ember módjára harcoltam az erdő vadjával, mit ad és mit told ez hozzám, ha a halottak nem támadnak fel? „Együnk és igyunk, mert holnap meghalunk!” 33Ne hallgassatok a hazug beszédekre: a gonosz emberek társasága elferdíti az egyenesek ösvényeit. 34Ébredjetek fel igazságban, és ne vétkezzetek, mert vannak emberek, akikben nincs Elohim ismerete — szégyenetekre mondom ezt.
35És ha azt mondja valaki: hogyan támadnak fel a halottak, milyen testtel jönnek elő? 36Esztelen! A mag, amelyet vetsz, nem éled meg, hacsak előbb meg nem hal. 37És amit vetsz, nem azt a testet veted, amely majd kisarjad, hanem csupasz szemet: búzát vagy valami más magot. 38De Elohim ad neki testet akarata szerint, és minden egyes magnak a maga neme szerinti testet. 39És nem minden hús egy és ugyanaz a hús, hanem más az ember húsa a maga neme szerint, és más a barom húsa, a madár húsa és a halak húsa, mindegyik a maga neme szerint. 40És vannak testek az Egekben, és vannak testek a földön; de az Egekbeli testek dicsősége más, mint a földi testek dicsősége. 41Más dicsősége van a napnak, és más dicsősége a holdnak, és más dicsősége a csillagoknak, mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségében. 42És így a halottak feltámadásában is: romlás vermében vettetik el, és életre kel, örök életre. 43Dicsőség nélkül vettetik el, és dicsőségben kel fel; erő nélkül vettetik el, és erőben kel fel. 44Elvettetik mint Nefesh Cháyá ➣ élő lélek teste, és felkél mint olyan test, amely Ruách. Van Nefesh Cháyá ➣ élő lélek test, és van olyan test, amely Ruách. 45És így van megírva: „És lett az Ádám” — az első Ádám Nefesh Cháyá ➣ Élő lélekké, az utolsó Ádám pedig életet adó Ruáchá.
46És nem az az első, amely Ruách, hanem az, amelynek lehelete az orrában van, és utána az, amely Ruách. 47Az első ember por a földből, és a második ember az Ádon az Egekből. 48Amilyen az első, a por, olyanok fiai is, porból valók; és amilyen a második, az Egekből való, olyanok azok is, akik az övéi, az Egekből valók. 49És ahogyan magunkra öltöttük az ember képmását, akinek alapja a porból van, úgy öltjük majd magunkra annak az embernek a képmását, akinek származása az Egekből van.
50És ezt mondom, testvéreim: nincs erejük a húsnak és vérnek, hogy örököljék Elohim Királyságát, és a romlás fia nem örökli a romolhatatlanságot. 51Lássátok, íme titkot tárok fel: nem alszunk el mindnyájan a halálba, de elváltozik lelkeink valója mindnyájunknak. 52Egy pillanat alatt, mint szem rebbenése, a jóbélkürt elnyújtott fúvásakor, az utolsó riadáskor — mert megfúvatik a sófár, és a halottak felébrednek örök életre, és elváltozik lelkeink valója. 53Mert ennek a romlás fiának romolhatatlanságot kell öltenie, és ennek a halál fiának halhatatlanságot kell felöltenie. 54És amikor a romlás fia romolhatatlanságot ölt, és a halál fia halhatatlanságot ölt, akkor teljesül az írott beszéd: „Elnyeletett a halál örökre.
55Hol a te győzelmed, halál? Hol a te erőd vesszeje, She’ol?” 56A halál vesszeje a bűn, és a bűn ereje a Toráh. 57De áldott Elohim, aki győzedelmes szabadulást adott nekünk a mi Ádonájunk, Yeshuá HáMáshiách keze által. 58Ezért legyetek szilárdak és megalapozottak, szeretett testvéreim, és ne tántorodjatok meg, és a mi Ádonájunk szolgálatában fáradozzatok napról napra még többet, mert tudjátok, hogy nem hiábavaló a ti munkátok a mi Ádonájunkban.
Szójegyzék: Ádám (אָדָם- 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádon (אָדוֹן- 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ádonáj (אֲדֹנָי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Atya (אָב- 𐤀𐤁) – Áv • Cháyá (חַיָּה- 𐤇𐤉𐤄) – Élő • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • HáMáshiách (הַמָּשִׁיחַ- 𐤄𐤌𐤔𐤉𐤇) – a Felkent • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Kehiláh (קְהִלָּה- 𐤒𐤄𐤋𐤄) – gyülekezet/közösség • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh • Máshiách (מָשִׁיחַ- 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Nefesh (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Örömhír (בְּשׂוֹרָה- 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Beszoráh/Evangélium • Ruách (רוּחַ- 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Seol (שְׁאוֹל- 𐤔𐤀𐤅𐤋) – A holtak birodalma/Sír/Hádész • Sháliách (שָׁלִיחַ- 𐤔𐤋𐤉𐤇) – Küldött/Apostol/Követ • Shlichim (שְׁלִיחִים- 𐤔𐤋𐤉𐤇𐤉𐤌) – Küldöttek/Apostolok • sófár (שׁוֹפָר- 𐤔𐤅𐤐𐤓) – kürt/kos-szarv • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Toráh (תּוֹרָה- 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás/Útmutatás – Yahuwah parancsainak és tanításainak gyűjteménye • Yá’ákov (יַעֲקֹב- 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment
Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1Ti pedig törekedjetek a szeretetre, kérjétek teljes erőtökből a Ruách ajándékait, és mindezek fölött, hogy prófétáljatok. 2Mert aki nyelvek dadogásával szól, nem emberekhez szól, hanem Elohimhoz, mert senki sem érti őt, hanem titkokat buzog a Ruáchban. 3Aki pedig prófétál, embereknek hirdet lelket visszatérítő igéket, jó intést és vigasztaló szavakat. 4Aki a nyelven szól, a maga lelkét téríti vissza, de aki prófétál, az edáh (közösség) lelkét téríti vissza. 5És bárcsak adatnék a nyelvek adománya mindnyájatoknak, sőt még inkább, hogy mindnyájan próféták legyetek; mert nagyobb az, aki prófétál, mint a nyelv birtokosa, kivéve, ha megfejti a szavait, hogy az ő közössége (edáh) épüljön fel belőle.
6Most pedig, ha elmegyek hozzátok, testvéreim, és ha nyelveken szólok, mit használok nektek, ha nem szólom hozzátok szavaimat mint látó, vagy ismeretet tanító, mint próféta, vagy hír megértője? 7A hangadó eszközök is, amelyekben nincs az életek lehelete, mint a fuvola vagy a hárfa, ha nem adnak megkülönböztetett hangot, ki érti meg, mit zeng a fuvola vagy mit szól a hárfa? 8A kürt is, ha bizonytalan hangot ad, ki sorakozik fel a harcra? 9Így ti is, ha nem hoztok ki nyelvetekkel világos szavakat, ki érti meg, mi jön ki ajkaitokon? Nemde olyanok lesztek akkor, mint akik a szélnek beszélnek? 10Ha annyi sok nyelv volna is a földön, ezekből és ezekből, egy sem találtatik közöttük olyan mély, hogy ne lehetne megérteni szavainak hangját. 11És ha én nem értem a szavak megfejtését, akkor a szólónak szemében nyelvében dadogó leszek, és így lesz az ő szemében ő is nekem. 12Így hát ti is, mivel a Ruách ajándékait kéritek, törekedjetek az edáh (közösség) javára, hogy nagyobb erővel épüljön fel. 13Ezért aki a nyelven szól, imádkozzék azért, hogy szavainak megfejtője is lehessen.
14Mert ha imádkozom a nyelven, ajkaim szelleme imádkozik, de szívem értelme nem terem termést. 15Mi tehát most? Imádkozom ajkaim szellemével, és imádkozom szívem értelmével is; énekelek ajkaim szellemével, és énekelek szívem értelmével is. 16Mert ha nem így volna, amikor te ajkaid szellemével áldasz, és az avatatlan ott áll a maga helyén előtted, hogyan felel áment a te áldásodra, ha nincs tudomása arról, mit mondasz? 17Igaz, te jól teszed, amikor áldasz, de társad nem épül belőled. 18Hálát adok Elohimnak, hogy enyém a nyelv adománya, mindnyájatok fölött. 19De a gyülekezetben inkább választom, hogy öt szót szóljak szívem értelmével, hogy tanítsam a hallgatókat, mint tízezer szót nyelvek dadogásával.
20Testvéreim, ne legyetek gyermekek az értelemben, és csak a gonoszságban legyetek gyermekek, de az értelemben legyetek érettek. 21Meg van írva a Toráhban: „Idegen ajak dadogásával és más nyelven szólok ehhez a néphez, és ezzel sem fognak rám hallgatni”, mondja Yahuwah. 22Ezért a nyelvek jelül vannak, nem a hivőknek, hanem azoknak, akik nem hisznek; a prófétálás pedig nem azoké, akik nem hisznek, hanem a hivőké.
23És íme, ha összegyűl az egész edáh (közösség) mint egy, és mindnyájan nyelveken szólnak, és bemennek oda avatatlanok vagy emberek, akik nem hisznek, nemde azt mondják, hogy őrjöngtök? 24De ha mindnyájan prófétálnak, és bemegy oda valaki, akinek nincs hite, vagy egy avatatlan, ő feddést hall mindnyájuk szájából és ítéletet mindnyájuk szájából, 25és így szívének titkai feltárulnak, és arcaira borul a földre, leborul Elohim előtt, és felel, mondván: Bizony, Elohim van közöttetek.
26Most tehát mi a teendő, testvéreim? Amikor összegyűltök együtt, és mindenki közületek: van nála zsoltár, vagy intés a szájában, vagy látomás szava, vagy nyelv szólása, vagy szó megfejtése — legyen mindez a gyülekezet javára. 27És ha valaki a nyelven szól, ketten legyenek a szólók, vagy legfeljebb hárman, és nem többen, és ez amaz után szóljanak, és egy fejtse meg. 28De ha nincs megfejtő, akkor hallgasson a gyülekezetben, és a maga lelkéhez és Elohimhoz szóljon. 29A próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak, és a többiek vizsgálják meg szavaikat. 30És ha kinyilatkoztatik valami az ott ülők egyikének, akkor hallgasson el az első. 31Mert mindnyájan prófétálhattok, ez amaz után, hogy mindnyájan tanuljanak, és mindnyájan vigasztalást nyerjenek. 32Nemde a próféták szellemei a próféták akarata szerint visszatartottak? 33Mert Elohim nem a zűrzavar Elohimja, hanem a békesség Elohimja, mint a szentek minden Kehiláhjában.
34Asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetben, mert nincs engedélyük, hogy ott szóljanak, hanem hogy alávessék magukat, ahogyan a Toráh is mondja. 35És ha kívánnak megtanulni valamit, kérdezzék meg férjeiket a házban, mert szégyen az asszonynak a gyülekezetben szólni. 36Vagy mit gondoltok? Vajon tőletek indult ki Elohim Igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el? 37Ha valaki prófétának tartja magát, vagy olyan ember, akiben Ruách van, értse meg jól, hogy amit nektek írok, az HáÁdon parancsolata. 38És aki ezt nem érti, az ne értse. 39Ezért, testvéreim, kérjétek teljes erőtökből, hogy prófétáljatok, és a nyelveken szólástól se tartsatok vissza. 40De minden az ítélet szerint történjék, és helyes rendben.
Szójegyzék: Ádon (אָדוֹן – 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Kehiláh (קְהִלָּה – 𐤒𐤄𐤋𐤄) – gyülekezet/közösség • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Toráh (תּוֹרָה – 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás/Útmutatás – Yahuwah parancsainak és tanításainak gyűjteménye • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve
