[HU] Yochánán 15

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹„Én vagyok a szőlőtő, az igaz szőlőtő, és az én Ábám a szőlőműves. ²Minden szőlővesszőt énbennem, amely nem terem szőlőfürtöket, kivágja azt, és amely szőlőfürtöket terem, azt fenntartja, hogy megsokasítsa a gyümölcsét. ³Ti tiszták vagytok immár az én beszédeim szerint, amelyeket szóltam nektek. ⁴Ragaszkodjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem ragaszkodik a szőlőtőhöz, úgy ti sem, ha nem ragaszkodtok énbennem. ⁵Én vagyok a szőlőtő, és ti a szőlővesszők: aki ragaszkodik énbennem, és én őbenne, az ér el sok gyümölcsöt, mert nélkülem nem tehettek semmit. ⁶Aki nem ragaszkodik énbennem, kivetik, mint a hajtást, amely elszárad, és szedvén összeszedik azt, és tűzre adják, és elég. ⁷Ha énbennem ragaszkodtok, és beszédeim megőrződnek tibennetek, kérjetek, és megtörténik nektek szívetek minden kérése szerint. ⁸Ezzel naggyá lesz az én Ábám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és Tálmidimjaimmá lesztek nekem.”

⁹„Ahogyan szeretett engem az Ábá, úgy szerettelek én is titeket: keressetek menedéket az én szeretetemben mindig. ¹⁰Ha parancsolataimat megtartjátok, menedéket találtok az én szeretetemben mindig, ahogyan én is megtartottam az én Ábám parancsolatait, és menedéket találok az ő szeretetében mindig. ¹¹Ezeket a beszédeket azért szóltam nektek, hogy az én örömöm legyen rajtatok, és örömötök betöltse lelketeket.”

¹²„És ez az én parancsolatom, hogy szeresse a férfi az ő atyjafiát, ahogyan én szerettelek titeket. ¹³Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki odaadja életét kedveltjeiért. ¹⁴És ti az én kedveltjeim vagytok, ha megteszitek azt, amit én parancsolok nektek. ¹⁵Többé nem hívlak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ő ura; de titeket kedveltjeimnek hívtalak, mert mindazt, amit hallottam az én Ábám szájából, tudattam veletek. ¹⁶Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon örökké, és minden dolgot, amit kértek az Ábától az én nevemben, megadja nektek. ¹⁷És ez a parancsolat, amit én parancsolok nektek, hogy a férfi az ő felebarátját szeressétek.”

¹⁸„Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg, hogy engem gyűlölt előbb, mint titeket. ¹⁹Ha a világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé; de mivel nem vagytok a világból, hanem én választottalak ki titeket a világból, ezért gyűlöl titeket a világ. ²⁰Emlékezzetek az igére, amelyet mondtam nektek: nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én beszédeimet megtartották, a ti beszédeiteket is meg fogják tartani. ²¹De mindezeket megteszik veletek az én nevemért, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem. ²²Ha nem jöttem volna és nem szóltam volna hozzájuk, nem volna rajtuk vétek; de most nincs felelet a szájukban a vétkükre. ²³Aki engem gyűlöl, gyűlöli az én Ábámat is. ²⁴Ha nem tettem volna közöttük a cselekedeteket, amelyeket más senki nem tett, nem volna rajtuk vétek; de most látták az én cselekedeteimet, és gyűlöltek engem is és az én Ábámat is. ²⁵De hogy beteljesedjék az ige, amely meg van írva az ő Toráhjukban: ok nélküli gyűlölettel gyűlöltek engem.”

²⁶„De amikor eljön a Közbenjáró, akit én elküldök hozzátok az Ábától, ő a Ruách HáEmet ➣ az Igazság Szelleme, aki az Ábá forrásából jön ki, ő tesz majd bizonyságot felőlem; ²⁷és ti is bizonyságot tesztek felőlem, mert kezdettől fogva velem vagytok.”

Szójegyzék: Ábá (אָבָא – 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Édesapa • Melitz (מֵלִיץ – 𐤌𐤋𐤉𐤑) – Szószóló/Közbenjáró/Tolmács – a Szent Szellem címe • Ruách HáEmet (רוּחַ הָאֱמֶת – 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤀𐤌𐤕) – Az Igazság Szelleme • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Toráh (תּוֹרָה – 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás/Útmutatás – Yahuwah parancsainak és tanításainak gyűjteménye

[HU] Yochánán 14

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹„Ne rettenjen meg a ti szívetek: higgyetek Elohimban, és ugyanígy higgyetek énbennem. ²Sok lakóhely található az én Ábám házában; mert ha nem így volna, megmondtam volna nektek, hiszen elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. ³És miután elmegyek és helyet készítek nektek, ismét visszatérek, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is velem. ⁴És ti tudjátok, hová megyek, és az utat is tudjátok.”

⁵És így szólt hozzá T’omá: „Ádoni, nem tudjuk, hová mész: és hogyan ismerhetnénk az utat?” ⁶És így szólt hozzá Yeshuá: „Én vagyok az út és az igazság és az élet, és senki sem jut el az Ábához, csakis énáltalam. ⁷Ha ismernétek engem, ismernétek az én Ábámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok is őt.”

⁸És így szólt hozzá Filiposz: „Ádoni, mutasd meg nekünk kérlek az Ábát, és az elég nekünk!” ⁹És így szólt hozzá Yeshuá: „Annyi napja már veletek vagyok, és még mindig nem ismersz engem, Filiposz? Aki engem lát, látja az Ábát; és hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Ábát? ¹⁰Vajon nem hiszed, hogy én az Ábában vagyok, és az Ábá énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én szólok nektek, nem önmagamtól szólom; hanem az Ábá, aki bennem lakozik, ő viszi végbe bennem az ő cselekedeteit. ¹¹Higgyetek nekem, hogy én az Ábában vagyok, és az Ábá énbennem van; és ha nem, akkor magukért e cselekedetekért higgyetek nekem.”

¹²„Ámen, ámen, mondom nektek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, megteszi ő is, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz, mert én az én Ábámhoz megyek. ¹³És mindazt, amit kértek az én nevemben, megteszem, hogy felmagasztaltassék az Ábá dicsősége a Fiúban; ¹⁴minden dolgot, amit kértek az én nevemben, én megteszem azt.”

¹⁵„Ha szerettek engem, megtartjátok az én Mitzváhimat. ¹⁶És én esedezni fogok az Ábá arcához, és ő másik Szószólót ad nektek, hogy veletek lakozzék mindörökké: ¹⁷nemde ő a Ruách HáEmet ➣ az Igazság Szelleme, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, és nem is ismeri őt; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakozik, és bennetek is lesz.”

¹⁸„Nem hagylak titeket árvákul, mert eljövök hozzátok. ¹⁹Még egy kevés kis idő, és a világ többé nem lát engem, ti azonban megláttok engem, mert én élek, és így ti is élni fogtok. ²⁰Azon a napon megtudjátok, hogy én az én Ábámban vagyok, és ti énbennem, és én tibennetek. ²¹Akinél megvannak az én parancsolataim, és megőrzi, hogy megtegye azokat, az az, aki szeret engem; és aki szeret engem, szeretve van az én Ábámtól, és én is szeretem őt, és kijelentem magamat neki.”

²²És így szólt hozzá Yáhu’Dáh, nem az Ish-Keriyot: „Ádoni, és hogyan van az, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, és nem a világnak?” ²³És felelt Yeshuá, és így szólt hozzá: „Ha valaki szeret engem, megőrzi az én igéimet, és az én Ábám szereti őt, és hozzá megyünk, és nála lakozunk. ²⁴És aki nem szeret engem, az nem őrzi meg az én igéimet; és azok az igék, amelyeket hallotok, nem az én szívemből valók, hanem az Ábá szájából, aki elküldött engem.”

²⁵„Ezeket szóltam nektek, amíg veletek lakozom. ²⁶De a Szószóló, a Ruách HáKodesh, akit az Ábá küld az én nevemben, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. ²⁷És most Shálomot hagyok nektek, az én Shálomomat adom nektek; nem úgy, ahogyan a világ adja, adom én nektek. Ne háborogjon a ti szívetek, és ne rettenjen meg. ²⁸Vajon nem hallottátok, amit mondtam nektek, hogy elmegyek tőletek, és ismét visszatérek hozzátok? Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy azt mondom nektek: az Ábához megyek, mert az Ábá nagyobb nálam. ²⁹És most megmondtam nektek a dolgot, mielőtt megtörténik, hogy higgyetek, miután megtörténik. ³⁰És már nem szólhatok többet veletek, mert jön e-világ fejedelme, és neki nincs énbennem semmi része, semmiféle. ³¹Csak azért, hogy megtudja a világ, hogy én szeretem az Ábát, és úgy cselekszem mindenben, ahogyan parancsolta nekem az Ábá: Keljetek fel, induljunk innen!”

Szójegyzék: Ábá (אָבָא – 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Édesapa • Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Filiposz (פִילִיפּוֹס – 𐤐𐤉𐤋𐤉𐤐𐤅𐤎) – Fülöp/lóbarát • Má’on (מָעוֹן – 𐤌𐤏𐤅𐤍) – Lakóhely/Hajlék – város a hegyvidéken • Melitz (מֵלִיץ – 𐤌𐤋𐤉𐤑) – Szószóló/Közbenjáró/Tolmács – a Szent Szellem címe • Mitzváh (מִצְוָה – 𐤌𐤑𐤅𐤄) – Parancsolat – kötelező teendő vagy tilalom • Ruách HáEmet (רוּחַ הָאֱמֶת – 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤀𐤌𐤕) – Az Igazság Szelleme • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ – 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Teljesség/Jólét/Épség • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • T’omá (תְּאוֹמָא – 𐤕𐤀𐤅𐤌𐤀) – Tamás/Iker • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yáhu’Dáh Ish-Keriyot (יְהוּדָה אִישׁ קְרִיּוֹת – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄𐤀𐤉𐤔𐤒𐤓𐤉𐤅𐤕) – Júdás Iskáriótes • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment

[HU] Yochánán 13

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹A Peszách ünnepe előtt történt, és Yeshuá tudta, hogy eljött az ő ideje, hogy felmenjen e földről az Ábához; és kiválasztottait, akiket szeretett e földön, azokat attól fogva így szerette mindvégig. ²A vacsora befejezése után, miután a Szátán Yáhu’Dáhnak, Shim’on fiának, Ish-Keriyotnak a szívébe adta, hogy árulja el őt, ³Yeshuá tudta, hogy az Ábá mindent a kezébe adott, és hogy ő Elohimtól jött ki, és Elohimhoz tér vissza: ⁴felkelt az asztaltól, és levetette ruháit, és egy kendőt vett, és körülövezte a derekát; ⁵azután vizet öntött a mosdótálba, és kezdte mosni Tálmidimjai lábait, és törölni azokat a kendővel, amellyel körül volt övezve.

⁶És odajött Shim’on Kefához, és az így szólt hozzá: „Ádoni, te mosod meg az én lábaimat?” ⁷És Yeshuá felelt, és így szólt hozzá: „Amit én teszek ebben, azt most még nem érted, de azután majd megérted.” ⁸Kefá így szólt hozzá: „Nem mosod meg az én lábaimat soha.” És Yeshuá felelt neki: „Ha nem moslak meg, nincs részed velem.” ⁹Shim’on Kefá így szólt hozzá: „Kérlek, Ádoni, ne csak a lábaimat, hanem a kezeimet és a fejemet is!” ¹⁰És Yeshuá így szólt hozzá: „Aki megmosdott, annak nincs szüksége, hogy mást mosson, csak a lábait, mert ő egészen tiszta; és ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” ¹¹Mert ismerte azt, aki elárulja őt; azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”

¹²És miután megmosta lábaikat, és felvette ruháit, visszatért és letelepedett, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok-e, mit tettem veletek? ¹³Ti hívtok engem Rábinak és Ádonnak, és jól mondjátok, mert az vagyok. ¹⁴És ha tehát én, az Ádon és a Rábi, megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok ki-ki a felebarátja lábait. ¹⁵Mert én példát adtam nektek, hogy ti is úgy tegyetek, ahogyan én tettem veletek. ¹⁶Ámen, ámen, mondom nektek: nem nagyobb a szolga az uránál, és nem nagyobb a küldött annál, aki elküldte őt. ¹⁷És ha tudjátok ezt, boldogok vagytok, ha így cselekesztek. ¹⁸Nem szólok mindnyájatokról: én ismerem azokat, akiket kiválasztottam; de hogy beteljesedjék az Írás: Aki kenyeremet eszi, naggyá tette ellenem a sarkát. ¹⁹Mostantól megmondom nektek a dolgot, mielőtt megjönne, hogy higgyétek, amikor megjön, hogy én vagyok. ²⁰Ámen, ámen, mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, az arcomat fogadja be; és aki engem befogad, az befogadja az én küldőm arcát.”

²¹És történt, amikor Yeshuá elmondta ezeket a szavakat, megrendült a Szelleme az ő belsejében, és kijelentette nekik, mondván: „Ámen, ámen, mondom nektek, hogy egy közületek elárul engem.” ²²És a Tálmidim arcokkal néztek egymás arcaiba, mert nem tudták, kiről beszél. ²³És egy a Tálmidimjai közül, akit Yeshuá szeretett, az ő keblére dőlt. ²⁴És intett neki Shim’on Kefá, és így szólt hozzá: „Mondd meg, kérlek, ki az, akiről beszél?” ²⁵És az ráhajolt Yeshuá nyakára, és így szólt hozzá: „Ádoni, ki az?” ²⁶És Yeshuá felelt: „Az, akinek én bemártom a falatot, és odaadom neki.” És bemártotta a falatot, és vette azt, és odaadta Yáhu’Dáhnak, Shim’on fiának, Ish-Keriyotnak. ²⁷És miután megette a falatot, a Szátán az ő belsejébe ment. És Yeshuá így szólt hozzá: „Amit teszel, gyorsan tedd meg!” ²⁸És senki sem tudta az ott ülők közül a lakomán, miért szólt így hozzá. ²⁹Mert voltak, akik azt gondolták, mivel a pénzeszacskó Yáhu’Dáh kezében volt, hogy ezért mondta neki Yeshuá: „Vedd meg, amink hiányzik az ünnepre”, vagy hogy adjon valamit a szegényeknek. ³⁰És ő, miután a falatot a szájához vette, hirtelen kiment; és éjszaka volt.

³¹És történt, amikor kiment, Yeshuá így szólt: „Most dicsőült meg a Ben HáÁdám dicsőségben, és őbenne Elohim dicsőült meg dicsőségben. ³²És Elohim megdicsőíti őt az ő dicsőségében, és sietve dicsőíti meg őt. ³³Drága fiaim, még egy kevés ideig veletek ülök, és ti keresni fogtok engem; és amint mondtam a Yáhu’dimnak, hogy ahova én megyek, oda ti nem tudtok eljönni, úgy mondom most nektek is. ³⁴Íme, új mitzvát adok nektek, hogy szeresse ki-ki a felebarátját; ahogyan én szerettelek titeket, úgy ti is, ki-ki a felebarátját szeressétek. ³⁵Erről tudják meg mind, hogy az én Tálmidimjaim vagytok, ha a társak szeretete megszáll közöttetek.”

³⁶És Shim’on Kefá így szólt hozzá: „Ádoni, hova mész?” És Yeshuá felelt: „Ahova én megyek, oda nem tudsz utánam jönni ma, de íme, jönnek napok, és utánam jössz.” ³⁷És Kefá így szólt hozzá: „Ádoni, miért nem tudok utánad menni ma? Hiszen az életemet adom éretted!” ³⁸És Yeshuá felelt: „Az életedet adod-e érettem? Ámen, ámen, mondom neked: nem szólal meg a kakas, míg háromszor meg nem tagadsz engem.”

Szójegyzék: Ábá (אָבָא – 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Édesapa • Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádon (אָדוֹן – 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּן הָאָדָם – 𐤁𐤍 𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Kefá (כֵּיפָא – 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Mitzva (מִצְוָה — 𐤌𐤑𐤅𐤄 – ) – parancsolat, utasítás, kötelesség • Peszách (פֶּסַח – 𐤐𐤎𐤇) – Átugrás/Elkerülés – a Kivonulás ünnepe • Petrosz (פֶּטְרֹוס – 𐤐𐤈𐤓𐤅𐤎) – szikla (görög) – Péter • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Shim’on (שִׁמְעוֹן – 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia • Szátán (שָׂטָן – 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Yáhu’Dáh Ish-Keriyot (יְהוּדָה אִישׁ קְרִיּוֹת – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄𐤀𐤉𐤔𐤒𐤓𐤉𐤅𐤕) – Júdás Iskáriótes • Yáhu’dim (יְהוּדִים – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – zsidók/Yáhu’Dáh népe • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment

[HU] Yochánán 12

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Yeshuá hat nappal Peszách ünnepe előtt Beit-Ányába ment, ahol El’ázár, a halott volt, akit feltámasztott a halottak közül. ²Ott vacsorát készítettek neki este, és Mártá szolgált fel neki, El’ázár pedig egyike volt az asztalnál ülőknek. ³Miryám ekkor fogott egy font igen drága, tiszta nárduskenetet, megkente vele Yeshuá lábait, és hajával törölte meg a lábait; a ház pedig megtelt a kenet illatával. ⁴Tálmidimjai közül az egyik pedig, Yáhu’Dáh ben-Shimon Isz-Krayot, aki később elárulta őt, így szólt: ⁵„Miért nem adatott el ez a kenet háromszáz dénáryonért, hogy a szegényeknek adják?” ⁶Ezt pedig nem a szegények iránti gondoskodásból mondta, hanem azért, mert tolvaj volt, és náluk volt a pénzesláda, és elvitte abból, amit beletettek. ⁷Yeshuá így szólt: „Hagyd őt; temetésem napjára készítette ezt. ⁸Mert a szegényeket mindig megtaláljátok magatok előtt, engem azonban nem találtok mindig magatok előtt.”

⁹A Yáhu’dim közül sokan meghallották, hogy ott van, és odamentek, nemcsak Yeshuá miatt, hanem azért is, hogy lássák El’ázárt, akit feltámasztott a halottak közül. ¹⁰A Kohánim vezetői pedig tanácsot tartottak, hogy El’ázárt is megöljék, ¹¹mert miatta mentek el sokan a Yáhu’dim közül, és hittek Yeshuában.

¹²Másnap, amikor az ünnepre felzarándoklók közül sokan meghallották, hogy Yeshuá Yerusháláyimba jön, ¹³pálmaágakat vettek a kezükbe, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak:

Hoshi Ánu!
Ments meg minket!

Bárukh hábá beShem Yahuwah,
Áldott, aki Yahuwah nevében jön

Melekh Yiszrá’El!
Yiszrá’El Királya!

¹⁴Yeshuá pedig talált egy szamárcsikót, és felült rá, ahogyan meg van írva: ¹⁵„Ne félj, Tzion leánya, íme, királyod jön hozzád, szamárcsikón, nőstényszamarak fián ülve.” ¹⁶Mindezt Tálmidimjai eleinte nem értették, de miután Yeshuá dicsőségbe vétetett, akkor visszaemlékeztek arra, hogy ez volt megírva róla, és hogy ezt is megtették vele. ¹⁷A nép pedig, amely vele volt, amikor kihívta El’ázárt a sírjából, és feltámasztotta a halottak közül, bizonyságot tett szájával. ¹⁸Ezért is vonult ki a nép a fogadására, miután meghallották, hogy ezt a jelet tette. ¹⁹A Perushim pedig így szóltak egymáshoz: „Látjátok, hogy kezetek semmit sem ér el? Íme, minden ember őutána vonul!”

²⁰Az ünnepre felzarándoklók között, hogy leboruljanak, voltak görögök is. ²¹Ezek odamentek Filiposzhoz, aki a Gálili Beit-Tzáydáhból való volt, és kérlelték az arcát, mondván: „uram, látni szeretnénk Yeshuát.” ²²Filiposz elment, és szólt Andreásznak, és Andreász és Filiposz elmondták a dolgot Yeshuának. ²³Yeshuá így felelt nekik, mondván: „Íme, eljött az idő, hogy a Ben HáÁdám megdicsőüljön a dicsőségében. ²⁴Ámen, ámen, mondom nektek: ha a gabonaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sok magot hoz. ²⁵Aki szereti a lelkét, az kivágatik tőle; aki pedig gyűlöli a lelkét ebben a világban, megőriztetik az számára örök életre. ²⁶Aki engem akar szolgálni, járjon az én nyomaimban, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki engem szolgál, azt megbecsüli az Ábá.

²⁷Most megrendült az én Nefeshem, és mit mondjak? Ábám, ments meg engem ettől az időtől? De hiszen éppen ezért az időért jöttem! ²⁸Ábám, magasztald fel neved dicsőségét!” És íme, hang felelt az Egekből: „Felmagasztaltam a dicsőségét, és még fel is magasztalom.” ²⁹A nép pedig, amely ott állt, hallotta, és azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások közülük azt mondták: „Málákh beszélt hozzá.” ³⁰Yeshuá felelt és mondta: „Nem énértem volt ez a hang, hanem tiértetek. ³¹Most döntetett el e világ ítélete, most taszíttatik ki taszíttatással e világ fejedelme. ³²Én pedig, amikor felemeltetem a földről, magamhoz vonzok minden embert.” ³³Ezeket a szavakat azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.

³⁴A nép pedig így felelt neki: „Mi azt hallottuk a Toráh szájából, hogy a Máshiách örökre él: akkor hogyan mondhatod te, hogy felemeltetvén felemeltetik a Ben HáÁdám? Ki ez a Ben HáÁdám?” ³⁵Yeshuá pedig így szólt hozzájuk: „Még egy kevés ideig világít nektek a világosság. Járjatok a világosságában, amíg megvan, hogy a sötétség be ne borítson titeket; mert aki a sötétségben jár, oda megy, ahová nem tudja. ³⁶Higgyetek a világosságban, amíg az fölöttetek ragyog, hogy a világosság fiai legyetek.” Ezeket a szavakat mondta Yeshuá, majd elment, és elrejtőzött előlük.

³⁷Ők pedig nem hittek benne, noha ennyi jelet tett előttük, ³⁸hogy beteljesedjék Yeshá’Yáhu próféta szava, amelyet mondott: „Yahuwah, ki hitt a mi hírünknek, és Yahuwah karja ki előtt lett nyilvánvalóvá?” ³⁹Ezért nem tudtak hinni, mert Yeshá’Yáhu ezt is mondta: ⁴⁰„Vakítsd meg szemeiket, és tedd kövérré szívüket, hogy ne lássanak szemeikkel, és szívük ne értsen, hogy vissza ne forduljanak, és meg ne gyógyítsam őket.” ⁴¹Ezeket a szavakat Yeshá’Yáhu mondta, amikor látta az ő dicsőségét, és őróla prófétált.

⁴²Mindazonáltal a vezetők közül is sokan hittek benne, de a Perushim miatt nem vallották meg szájukkal, nehogy kiközösítsék őket gyülekezetükből; ⁴³mert az emberek dicsősége drágább volt szemükben, mint Elohim dicsősége.

⁴⁴Yeshuá pedig kiáltott, és mondta: „Aki hisz énbennem, nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem; ⁴⁵és aki engem lát, azt látja, aki elküldött engem. ⁴⁶Én világosságul jöttem a világba, hogy mindenki, aki hisz énbennem, ne lakjék a sötétségben. ⁴⁷És ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el őt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem a világot. ⁴⁸Aki megvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van bírája: a szó, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. ⁴⁹Mert én nem a magam szívéből szóltam, hanem az Ábá, aki elküldött engem, ő parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. ⁵⁰És tudom, hogy az ő Mitzváhja Cháyei Olám ➣ Örök Élet. Ezért amit az Ábá mondott nekem, hogy szóljam, úgy szólom, ahogyan szólnom kell.”

Szójegyzék: Ábá (אָבָא- 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Édesapa • Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ámen (אָמֵן- 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Andreász (אַנְדְּרֵאָס- 𐤀𐤍𐤃𐤓𐤀𐤎) – férfias (görög • Bárukh hábá beShem Yahuwah (בָּרוּךְהַבָּאבְּשֵׁםיְהוָה- 𐤁𐤓𐤅𐤊𐤄𐤁𐤀𐤁𐤔𐤌𐤉𐤄𐤅𐤄) – Áldott, aki Yahuwah nevében jön (Zsolt 118:26) • Beit-Ányá (בֵּיתעַנְיָה- 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤉𐤄) – Beit-Ányáh/Szegények háza • Beit-Kneszet (בֵּיתכְּנֶסֶת- 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Beit-Tzáydáh (בֵּיתצַיְדָא- 𐤁𐤉𐤕𐤑𐤉𐤃𐤄) – halászok háza – Betsaida • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּןהָאָדָם- 𐤁𐤍𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Cháyei Olám (חַיֵּיעוֹלָם- 𐤇𐤉𐤉𐤏𐤅𐤋𐤌) – Örök Élet • dénáryon (דִּינָרְיוֹן- 𐤃𐤉𐤍𐤓𐤉𐤅𐤍) – római ezüstpénz, napszámos napi bére • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • El’ázár (אֶלְעָזָר- 𐤀𐤋𐤏𐤆𐤓) – Elohim segített – Aharon fia, a FőPap • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Filiposz (פִילִיפּוֹס- 𐤐𐤉𐤋𐤉𐤐𐤅𐤎) – Fülöp/lóbarát • Gálil (גָּלִיל- 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Hoshi Ánu (הוֹשִׁיעָהנָּא- 𐤄𐤅𐤔𐤉𐤏𐤍𐤀) – Hozsánna/Kérlek szabadíts meg! • Kohánim (כֹּהֲנִים- 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh • Málákh (מַלְאָךְ- 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Máshiách (מָשִׁיחַ- 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Melekh Yiszrá’El (מֶלֶךְיִשְׂרָאֵל- 𐤌𐤋𐤊𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Yiszrá’El Királya • Miryám (מִרְיָם- 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Mitzváh (מִצְוָה- 𐤌𐤑𐤅𐤄) – Parancsolat – kötelezőteendővagy tilalom • Nefesh (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Shimon (שִׁימוֹן- 𐤔𐤉𐤌𐤅𐤍) – Fiai felsorolva (külön a törzstől) • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Toráh (תּוֹרָה- 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás/Útmutatás – Yahuwah parancsainak és tanításainak gyűjteménye • Tzion (צִיּוֹן- 𐤑𐤉𐤅𐤍) – Dávid városa; Yerusháláyim szent neve • Yáhu’Dáh Isz-Krayot (יְהוּדָהאִישׁקְרִיּוֹת- 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄𐤀𐤉𐤔𐤒𐤓𐤉𐤅𐤕) – Júdás Iskáriótes • Yáhu’dim (יְהוּדִים- 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – zsidók/Yáhu’Dáh népe • Yahuwah (יַהוּהָ- 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם- 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshá’Yáhu (יְשַׁעְיָהוּ- 𐤉𐤔𐤏𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah szabadít – Ézsaiás • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל- 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa

[HU] Yochánán 11

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Volt pedig egy beteg ember, neve El’ázár, Beit-Ányából, Miryám és testvére, Mártá lakóhelyéről. ²Ez az a Miryám, aki megkente HáÁdont illatos kenettel, és hajával megtörölte lábait: az ő testvére, El’ázár volt a beteg. ³A lánytestvérek elküldtek hozzá, mondván: „Ádoni, íme, akit szeret a lelked, beteg.” ⁴Yeshuá meghallotta, és ezt mondta: „Ez a betegség nem halálra van, hanem HáElohim dicsőségére, hogy általa megdicsőüljön Ben HáElohim.” ⁵És Yeshuá szerette Mártát és lánytestvérét és El’ázárt. ⁶És lett, amikor meghallotta, hogy beteg, késlekedett, és két napig azon a helyen maradt, ahol volt, ⁷és azután így szólt Tálmidimjaihoz: „Menjünk, és térjünk vissza Yáhu’Dáh földjére!” ⁸Tálmidimjai ezt mondták neki: „Rábink, hát nem most akartak megkövezni a Yáhu’dim, és te ismét oda térsz vissza?” ⁹Yeshuá így felelt: „Nemde tizenkét órája van a nappalnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát, ¹⁰de aki éjjel jár, megbotlik, mert nincs benne a világosság.” ¹¹Ezeket beszélte, és azután ezt mondta nekik: „El’ázár, a mi barátunk alszik, de elmegyek, hogy felébresszem álmából.” ¹²Tálmidimjai ezt felelték: „Ádoni, ha alszik, meggyógyul.” ¹³Yeshuá pedig a haláláról beszélt így, ők azonban azt gondolták, hogy az álomban való pihenéséről szól. ¹⁴Akkor Yeshuá világos beszéddel mondta nekik: „El’ázár meghalt, ¹⁵és örvendek tiértetek, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!” ¹⁶T’omá, akit Didumosznak hívnak, ezt mondta Tálmidimotársainak: „Menjünk el mi is, és haljunk meg vele.”

¹⁷És megérkezett Yeshuá, és úgy találta, hogy az már négy napja fekszik a sírban. ¹⁸Beit-Ányá pedig közel volt Yerusháláyimhoz, mintegy tizenöt barázda-szántóföldnyire. ¹⁹És sok Yáhu’dim jött el Mártához és Miryámhoz, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. ²⁰És lett, amint Mártá meghallotta, hogy Yeshuá jön, kiment elébe, Miryám pedig a házban ült. ²¹És így szólt Mártá Yeshuához: „Ádoni, ha itt lettél volna velünk, nem halt volna meg a testvérem. ²²De most is tudom, hogy mindazt, amit kérsz HáElohimtól, megadja neked HáElohim.” ²³Yeshuá ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred.” ²⁴Mártá így szólt hozzá: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” ²⁵Yeshuá ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az életek; aki hisz énbennem, ha meg is hal, feltámad és él, ²⁶és minden élő, aki hisz énbennem, nem hal meg soha. Hiszed-e ezt te?” ²⁷Ő így szólt hozzá: „Igen, Ádoni, én hiszem, hogy te vagy a Máshiách, Ben HáElohim, aki eljön a világba.”

²⁸És amikor ezt mondta, elment, és titokban hívta lánytestvérét, Miryámot, mondván: „Itt van a Rábi, és hív téged.” ²⁹És az meghallotta, és felkelt, mint egy pillanat alatt, és odament hozzá. ³⁰Yeshuá pedig még nem ért be a faluba, hanem még mindig azon a helyen állt, ahol Mártá találkozott vele. ³¹A Yáhu’dim pedig, akik vele voltak a házban és vigasztalták, amikor látták, hogy Miryám felkelt és hirtelen kiment, utánamentek, azt gondolva, hogy a sírhoz megy sírni ott. ³²És Miryám odaért arra a helyre, ahol Yeshuá állt, és meglátta őt, és leborult a lábaihoz, és ezt mondta neki: „Ádoni, ha itt lettél volna velünk, nem halt volna meg a testvérem.”

³³Amint Yeshuá látta őt sírni, és a Yáhu’dimat is, akik vele sírtak, megkeseredett a szelleme bensejében, és felkavarodott a szíve, ³⁴és így szólt: „Hová temettétek őt?” Ők ezt mondták neki: „Jöjj, Ádonénu, és lásd.” ³⁵Yeshuá sírt. ³⁶A Yáhu’dim ezt mondták: „Lássátok, mily csodálatos a szeretete iránta!” ³⁷Némelyek pedig közülük így szóltak: „Ő, aki megnyitotta a vak szemeit, nem volt képes megóvni ezt is a haláltól?”

³⁸Yeshuá pedig lelke keserűségében a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt a száján. ³⁹Yeshuá ezt mondta: „Hengerítsétek el a követ.” Mártá, az elhunyt lánytestvére így szólt hozzá: „Ádoni, már bűzlik, hiszen négy napja van ott.” ⁴⁰Yeshuá ezt mondta neki: „Nem mondtam-e neked: ha hiszel, meglátod HáElohim dicsőségét?” ⁴¹És elhengerítették a követ, ahová a halottat helyezték, Yeshuá pedig felemelte szemeit a magasba, és ezt mondta: „Hálát adok neked, Ábám, hogy meghallgattál engem. ⁴²És én tudtam, hogy mindig meghallgatsz engem, de a körülöttem álló nép miatt szóltam így, hogy higgyék, hogy te küldtél engem.” ⁴³És amikor így befejezte a beszédet, hangos szóval kiáltott: „El’ázár, kelj fel és jöjj ki!” ⁴⁴És kijött a halott, kezei és lábai halotti pólyákkal megkötve, és arcai kendővel körülkötve. Yeshuá ezt mondta nekik: „Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni.”

⁴⁵És sokan a Yáhu’dim közül, akik eljöttek Miryámhoz, amikor látták, amit Yeshuá tett, hittek benne. ⁴⁶Némelyek pedig közülük elmentek a Perushimhoz, és elmondták nekik, amit Yeshuá tett.

⁴⁷És összegyűjtötték a Kohanim fejei és a Perushim a Szánhedrint, és így szóltak: „Mit tegyünk? Hiszen ez az ember sok jelt tesz. ⁴⁸Ha ráhagyjuk, mint ma is, nemde mindnyájan hisznek majd benne, és jönnek a rómaiak, és elveszik helyünket és népünket.” ⁴⁹Egyikük pedig, Káyáfá a neve, aki Kohen Gádol volt abban az évben, ezt mondta nekik: „Ti nem értetek semmit. ⁵⁰És nem is fogjátok fel, hogy jobb nektek, ha egyetlen ember hal meg a népért, mint hogy az egész nép elvesszen.” ⁵¹És nem a szívéből beszélt így, hanem mivel Kohen Gádol volt abban az évben, prófétált a szája által, hogy Yeshuá meg fog halni a népért; ⁵²és nem csak a népért, hanem azért is, hogy összegyűjtse HáElohim szétszórt fiait, és eggyé legyenek. ⁵³És attól a naptól fogva együtt tanácskoztak róla, hogy megöljék.

⁵⁴Ezért Yeshuá nem járt többé nyíltan a Yáhu’dim között, hanem elhúzódott onnan a pusztához közeli vidékre, egy városba, melynek neve Efráyim, és ott lakott Tálmidimjaival.

⁵⁵És közeledett a Yáhu’dim Peszách-ünnepe, és sokan felmentek a vidékről Yerusháláyimba Peszách előtt, hogy ott megszenteljék magukat. ⁵⁶És keresték Yeshuát, és így szóltak egymáshoz, a Beit-HáMikdáshban állva: „Mit forgattok a szívetekben? Vajon nem jön el az ünnepre?” ⁵⁷A Kohanim fejei pedig és a Perushim parancsot adtak, hogy ha valaki tudja, hol van a helye, jelentse be, hogy elfoghassák.

Szójegyzék: Ábá (אָבָא – 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Édesapa • Ádonénu (אֲדֹנֵינוּ – 𐤀𐤃𐤍𐤉𐤍𐤅) – Urunk (messiási megszólítás) • Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Beit HáMikdásh (בֵּית הַמִּקְדָּשׁ – 𐤁𐤉𐤕𐤄𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély/Templom • Beit-Ányá (בֵּית עַנְיָה – 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤉𐤄) – Beit-Ányáh/Szegények háza • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Efráyim (אֶפְרַיִם – 𐤀𐤐𐤓𐤉𐤌) – Efraim/Kettős gyümölcs – Yoszef fia • El’ázár (אֶלְעָזָר – 𐤀𐤋𐤏𐤆𐤓) – Elohim segített – Aharon fia, a FőPap • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Futam (στάδιον – ) – kb. 185 méteres hosszmérték, görög-római futópálya hossza • Káyáfá (קַיָּפָא – 𐤒𐤉𐤐𐤀) – Kajafás • Kohanim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok, szolgálók (tsz.) • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל – 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap – Yiszrá’El főpapja, aki a Mishkán/Templom legszentebb szolgálatát végezte • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Miryám (מִרְיָם – 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Peszách (פֶּסַח – 𐤐𐤎𐤇) – Átugrás/Elkerülés – a Kivonulás ünnepe • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Szánhedrin (סַנְהֶדְרִין – 𐤎𐤍𐤄𐤃𐤓𐤉𐤍) – Nagytanács • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • T’omá/Didumosz (תְּאוֹמָא – 𐤕𐤀𐤅𐤌𐤀) – Tamás/Iker • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Yáhu’dim (יְהוּדִים – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – zsidók/Yáhu’Dáh népe • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment