[HU] Bereshit 45

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹És nem tudta Yoszef türtőztetni magát mindazok előtt, akik mellette álltak, és így kiáltott: Vezessetek ki minden embert mellőlem! És nem állt mellette senki, amikor Yoszef megismertette magát testvéreivel. ²És hangos sírásra fakadt, és meghallották a Mitzrim, és meghallotta Pár’oh háza is. ³És ezt mondta Yoszef a testvéreinek: Én vagyok Yoszef! Él-e még az apám? És nem tudtak testvérei felelni neki, mert megrettentek előtte. ⁴És ezt mondta Yoszef a testvéreinek: Lépjetek közelebb hozzám! És közelebb léptek. És így szólt: Én vagyok Yoszef, a testvéretek, akit eladtatok Mitzráyimba. ⁵És most ne bánkódjatok, és ne gyúljon harag a szemeitekben, hogy eladtatok engem ide, mert életben tartásra küldött el engem Elohim előttetek. ⁶Mert ez két éve, hogy éhínség van a föld közepén, és még öt esztendő, amelyben nincs sem szántás, sem aratás. ⁷És elküldött engem Elohim előttetek, hogy maradékot adjon nektek a földön, és életben tartson benneteket nagy szabadulásra. ⁸És most nem ti küldtetek engem ide, hanem Elohim; és ő tett engem Pár’oh atyjává, és egész házának urává, és uralkodóvá Mitzráyim egész földjén. ⁹Siessetek, és menjetek fel apámhoz, és mondjátok meg neki: Ezt mondja a fiad, Yoszef: Elohim egész Mitzráyim urává tett engem; jöjj le hozzám, ne állj meg! ¹⁰És Goshen földjén fogsz lakni, és közel leszel hozzám te, és a fiaid, és a fiaid fiai, és a juhaid, és a marháid, és mindened, amid van. ¹¹És ellátlak ott, mert még öt év éhínség van, hogy nyomorba ne juss te, és a házad, és mindened, amid van.

¹²És íme, a szemetek lát, és testvérem, Ben’Yámin szeme is, hogy az én szám az, amely hozzátok beszél. ¹³És adjátok hírül apámnak minden dicsőségemet Mitzráyimban, és mindazt, amit láttatok, és siessetek, és hozzátok le apámat ide. ¹⁴És testvérének, Ben’Yáminnak a nyakára esett, és sírt; és Ben’Yámin is sírt az ő nyakán. ¹⁵És megcsókolta minden testvérét, és sírt fölöttük; és azután beszéltek vele a testvérei.

¹⁶És a hír hallatszott Pár’oh házában, ezt mondva: Megjöttek Yoszef testvérei. És jó volt Pár’oh szemében és szolgáinak szemében. ¹⁷És ezt mondta Pár’oh Yoszefnek: Mondd meg testvéreidnek: Ezt tegyétek: rakjátok meg jószágaitokat, és menjetek, jussatok el Kená’án földjére. ¹⁸És vegyétek apátokat és háznépeteket, és jöjjetek hozzám, és nektek adom Mitzráyim földjének javát, és egyétek a föld kövérjét. ¹⁹És neked parancsolva: Ezt tegyétek: vigyetek magatoknak Mitzráyim földjéről szekereket gyermekeiteknek és feleségeiteknek, és vegyétek fel apátokat, és jöjjetek. ²⁰És a szemetek ne sajnálja holmitokat, mert Mitzráyim egész földjének java a tiétek.

²¹És így tettek Yiszrá’El fiai. És adott nekik Yoszef szekereket Pár’oh parancsa szerint, és adott nekik élelmet az útra. ²²Mindnyájuknak adott, kinek-kinek öltözet ruhát, és Ben’Yáminnak adott háromszáz Keszefet és öt öltözet ruhát. ²³És apjának küldött ekképpen: tíz szamarat, amelyek vittek Mitzráyim javából, és tíz nőstény szamarat, amelyek vittek gabonát, és kenyeret, és élelmet apjának az útra. ²⁴És elbocsátotta testvéreit, és elmentek, és ezt mondta nekik: Ne háborogjatok az úton.

²⁵És felmentek Mitzráyimból, és megérkeztek Kená’án földjére apjukhoz, Yá’ákovhoz. ²⁶És hírül adták neki, ezt mondva: Yoszef még él, és ő uralkodik Mitzráyim egész földjén! És elernyedt a szíve, mert nem hitt nekik. ²⁷És elmondták neki Yoszef minden szavát, amit nekik mondott, és látta a szekereket, amelyeket Yoszef küldött, hogy őt elvigyék, és föléledt apjuk, Yá’ákov szelleme. ²⁸És ezt mondta Yiszrá’El: Elég! Még él Yoszef, a fiam; megyek, és látom őt, mielőtt meghalok.

Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ben’Yámin (בִּנְיָמִין – 𐤁𐤍𐤉𐤌𐤉𐤍) – Jobb kéz fia – Yá’ákov fia [köve: a Yáhfeh] • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Goshen (גּוֹשֶׁן – 𐤂𐤅𐤔𐤍) – Közeledés/Termékeny vidék – terület Yáhu’Dáh-ban • Kená’án (כְּנַעַן – 𐤊𐤍𐤏𐤍) – Kereskedő/Megalázott • Mitzráyim (מִצְרַיִם – 𐤌𐤑𐤓𐤉𐤌) – Egyiptom: Szorítások • Mitzrim (מִצְרִים – 𐤌𐤑𐤓𐤉𐤌) – Egyiptomiak • Pár’oh (פַּרְעֹה – 𐤐𐤓𐤏𐤄) – Nagy Ház/Fáraó – Mitzráyim uralkodója • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Keszef (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – ezüst/Pénz • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yoszef (יוֹסֵף – 𐤉𐤅𐤎𐤐) – Gyarapítson/Hozzáadjon – Yá’ákov fia [köve: Shohám]

[HU] Bereshit 44

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Megparancsolta annak, aki a háza fölött volt, mondván: Töltsd meg ezeknek az embereknek a zsákjait élelemmel, amennyit csak el bírnak vinni, és tedd mindegyik ember pénzét a zsákja szájába. ²Serlegemet pedig, az ezüst serleget, tedd a legkisebbik zsákjának szájába, gabonája pénzével együtt. És az úgy tett, Yoszef szava szerint, ahogyan mondta. ³Megvirradt a reggel, és az embereket útnak indították, őket és szamaraikat. ⁴Ők kimentek a városból, nem mentek messzire, és Yoszef azt mondta annak, aki a háza fölött volt: Kelj fel, üldözd az embereket, és érd utol őket, és mondd nekik: Miért fizettetek rosszal a jó helyett? ⁵Hát nem ez az, amelyben uram iszik, és amellyel jósolván jósol? Rosszat tettetek azzal, amit cselekedtetek. ⁶Utolérte őket, és elmondta nekik ezeket a szavakat. ⁷Ők azt mondták neki: Miért beszél uram ilyen szavakat? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot tegyenek! ⁸Íme, a pénzt, amelyet zsákjaink szájában találtunk, visszahoztuk hozzád Kená’án földjéről; hogyan lopnánk hát urad házából ezüstöt vagy aranyat? ⁹Akinél megtalálják szolgáid közül, az haljon meg, és mi is rabszolgái leszünk uramnak. ¹⁰Ő azt mondta: Most is legyen szavaitok szerint: akinél megtalálják, az lesz nekem rabszolgám, ti pedig ártatlanok lesztek. ¹¹Sietve leeresztették mindegyikük a zsákját a földre, és kinyitotta mindegyik a maga zsákját. ¹²Ő pedig kutatott: a legnagyobbikon kezdte, és a legkisebbiken végezte; és megtaláltatott a serleg Ben’Yámin zsákjában. ¹³Megszaggatták ruhájukat, mindegyik fölrakta szamarára, és visszatértek a városba.

¹⁴Bement Yáhu’Dáh és testvérei Yoszef házába — ő pedig még ott volt —, és a földre estek elé. ¹⁵Yoszef azt mondta nekik: Micsoda dolog ez, amit cselekedtetek? Hát nem tudtátok, hogy jósolván jósol az olyan ember, mint én? ¹⁶Yáhu’Dáh azt mondta: Mit mondjunk uramnak, mit beszéljünk, és hogyan mutatkozunk igaznak? Elohim megtalálta szolgáid bűnét. Íme, rabszolgái vagyunk uramnak, mi is, az is, akinek kezében a serleg megtaláltatott. ¹⁷De ő azt mondta: Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem! Az az ember, akinek kezében a serleg megtaláltatott, az lesz nekem rabszolgám, ti pedig menjetek fel Shálomban apátokhoz.

¹⁸Odalépett hozzá Yáhu’Dáh, és azt mondta: Kérlek, uram, hadd szóljon szolgád egy szót uram füléibe, és ne gerjedjen haragod szolgád ellen, hiszen olyan vagy te, mint Pár’oh. ¹⁹Uram megkérdezte szolgáit, mondván: Van-e apátok vagy testvéretek? ²⁰Mi azt mondtuk uramnak: Van egy öreg apánk és egy öregkori gyermek, egy kicsi; ennek testvére meghalt, és ő maradt egyedül anyjától, és apja szereti őt. ²¹Te azt mondtad szolgáidnak: Hozzátok le őt hozzám, hadd vessem rá szememet. ²²Mi azt mondtuk uramnak: Nem hagyhatja el a fiú az apját; ha elhagyja apját, az meghal. ²³Te azt mondtad szolgáidnak: Ha le nem jön veletek a legkisebb testvéretek, ne lássátok többé az Arcaimat.

²⁴Történt, amikor felmentünk szolgádhoz, az apámhoz, elmondtuk neki uram szavait. ²⁵Apánk azt mondta: Menjetek vissza, vegyetek nekünk egy kevés élelmet. ²⁶Mi azt mondtuk: Nem mehetünk le; ha velünk lesz a legkisebb testvérünk, akkor lemegyünk, mert nem láthatjuk annak az embernek az arcait, ha a legkisebb testvérünk nincs velünk. ²⁷Szolgád, az apám azt mondta nekünk: Ti tudjátok, hogy kettőt szült nekem a feleségem. ²⁸Az egyik kiment tőlem, és azt mondtam: Bizony széttépetvén széttépetett; és nem láttam őt mindeddig. ²⁹Ha ezt is elviszitek arcaim elől, és végzet éri, akkor rosszban leszállítjátok ősz hajamat a She’olba. ³⁰Most tehát, amint megérkezem szolgádhoz, az apámhoz, és a fiú nincs velünk — Nefeshe pedig az ő Nfeshéhez van kötve —, ³¹akkor lesz, hogy amint látja: nincs meg a fiú, meghal; és szolgáid bánatban leszállítják szolgádnak, az apánknak ősz haját a She’olba. ³²Mert szolgád kezességet vállalt a fiúért apámnál, mondván: Ha nem hozom el hozzád, vétkezem apám ellen minden időben. ³³Most azért hadd maradjon szolgád a fiú helyett uram rabszolgájaként, a fiú pedig menjen fel testvéreivel. ³⁴Mert hogyan menjek fel apámhoz, ha a fiú nincs velem? Ne lássam a rosszat, amely apámat éri!

Szójegyzék: Arany (זָהָב – 𐤆𐤄𐤁) – Záháv • Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ben’Yámin (בִּנְיָמִין – 𐤁𐤍𐤉𐤌𐤉𐤍) – Jobb kéz fia – Yá’ákov fia [köve: a Yáhfeh] • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Ezüst (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Keszef: ezüst/Pénz • Kená’án (כְּנַעַן – 𐤊𐤍𐤏𐤍) – Kereskedő/Megalázott • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Pár’oh (פַּרְעֹה – 𐤐𐤓𐤏𐤄) – Nagy Ház/Fáraó – Mitzráyim uralkodója • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Békesség/Teljesség/Jólét/Épség • She’ol (שְׁאוֹל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Alvilág/A holtak birodalma – a halál utáni lét helye • Keszef (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Ezüst/Pénz • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia [köve: a Nofekh] • Yoszef (יוֹסֵף – 𐤉𐤅𐤎𐤐) – Gyarapítson/Hozzáadjon – Yá’ákov fia [köve: Shohám] • Záháv (זָהָב – 𐤆𐤄𐤁) – Arany

[HU] Bereshit 43

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Az éhínség pedig súlyos volt az országban. ²És történt, amikor befejezték a gabona megevését, amelyet Mitzráyimból hoztak, ezt mondta nekik az apjuk: Térjetek vissza, vegyetek nekünk egy kevés élelmet! ³De Yáhu’Dáh így szólt hozzá, mondván: Figyelmeztetvén figyelmeztetett bennünket az az ember, mondván: Nem fogjátok látni az Arcaimat, hacsak nincs veletek a testvéretek. ⁴Ha elküldöd velünk a testvérünket, lemegyünk, és veszünk neked élelmet. ⁵De ha nem küldöd el, nem megyünk le, mert az az ember azt mondta nekünk: Nem fogjátok látni az Arcaimat, hacsak nincs veletek a testvéretek. ⁶Yiszrá’El ezt mondta: Miért tettetek rosszat velem, hogy elmondtátok annak az embernek, hogy van még testvéretek? ⁷Ők így feleltek: Kérdezvén kérdezett az az ember rólunk és a rokonságunkról, mondván: Él-e még az apátok? Van-e még testvéretek? És elmondtuk neki e szavak szerint. Tudván tudhattuk-e, hogy azt mondja: Hozzátok le a testvéreteket? ⁸Akkor Yáhu’Dáh így szólt Yiszrá’Elhez, az apjához: Küldd el a fiút velem, és keljünk fel, induljunk, hogy éljünk és ne haljunk meg, sem mi, sem te, sem a kicsinyeink. ⁹Én kezeskedem érte, az én kezemből kérd számon. Ha nem hozom vissza hozzád, és nem állítom eléd, vétkeztem ellened minden napon. ¹⁰Mert ha nem késlekedtünk volna, már bizony kétszer visszatértünk volna.

¹¹Akkor ezt mondta nekik Yiszrá’El, az apjuk: Ha már így van, akkor ezt tegyétek: vegyetek az ország dicséretéből az edényeitekbe, és vigyetek le annak az embernek ajándékot: egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, gyógyfüvet és ladánumot, pisztáciát és mandulát. ¹²És kétszeres pénzt vigyetek a kezetekben, és a pénzt, amely visszakerült a zsákjaitok szájában, vigyétek vissza a kezetekben — talán tévedés volt. ¹³A testvéreteket is vegyétek, és keljetek fel, térjetek vissza ahhoz az emberhez. ¹⁴El-Sháddáj pedig adjon nektek irgalmat az előtt az ember előtt, hogy elengedje veletek a másik testvéreteket és Ben’Yámint. Én pedig — ahogy gyermekeimtől megfosztattam — megfosztattam.

¹⁵Fogták tehát a férfiak ezt az ajándékot, és kétszeres pénzt vettek a kezeikbe, meg Ben’Yámint is. Felkeltek, lementek Mitzráyimba, és megálltak Yoszef előtt. ¹⁶Amikor Yoszef meglátta velük Ben’Yámint, így szólt a háza fölé rendeltnek: Vidd be a férfiakat a házba, vágj le vágnivalót, és készítsd el, mert velem fognak enni a férfiak délben. ¹⁷A férfi úgy tett, ahogyan Yoszef mondta, és bevitte a férfiakat Yoszef házába. ¹⁸A férfiak pedig megijedtek, mert bevitték őket Yoszef házába, és ezt mondták: A pénz miatt hoztak ide, amely az elején visszakerült a zsákjainkba, nehogy ránk hengeredjenek, ránk vessék magukat, és rabszolgául vegyenek bennünket a szamarainkkal együtt. ¹⁹Odaléptek hát ahhoz a férfihoz, aki Yoszef háza fölé volt rendelve, és szóltak hozzá a ház bejáratánál, ²⁰és ezt mondták: Kérünk, uram, lejövén lejöttünk az elején élelmet venni. ²¹De történt, amikor megérkeztünk a szálláshelyre, és kinyitottuk a zsákjainkat, íme, mindegyikünk pénze ott volt a zsákja szájában, a pénzünk a teljes súlyában. Most visszahoztuk a kezünkben. ²²És más pénzt is hoztunk le a kezünkben, hogy élelmet vegyünk. Nem tudjuk, ki tette a pénzünket a zsákjainkba. ²³Ő pedig így felelt: Shálom nektek, ne féljetek! A ti Elohimotok és atyátok Elohima adott nektek rejtett kincset a zsákjaitokba; a ti pénzetek hozzám jutott. És kihozta hozzájuk Shim’ont.

²⁴Bevitte a férfiakat Yoszef házába, vizeket adott, és megmosták a lábaikat, a szamaraiknak meg abrakot adott. ²⁵Ők pedig előkészítették az ajándékot Yoszef déli megérkezéséig, mert hallották, hogy ott esznek kenyeret.

²⁶Amikor Yoszef hazaérkezett, bevitték neki a házba az ajándékot, amely a kezeikben volt, és földig hajoltak előtte. ²⁷Ő pedig megkérdezte tőlük a Shálomuk felől, és így szólt: Shálomban van-e öreg apátok, akiről beszéltetek? Él-e még? ²⁸Ők így feleltek: Shálomban van a te szolgád, az apánk, még él. Majd meghajoltak és leborultak. ²⁹Amikor fölemelte a szemeit, és meglátta testvérét, Ben’Yámint, anyja fiát, ezt mondta: Ez a ti legkisebb testvéretek, akiről beszéltetek nekem? Majd így szólt: Elohim legyen kegyelmes hozzád, fiam. ³⁰Yoszef pedig sietett, mert fölgerjedtek az irgalmai a testvére iránt, és sírni kívánt; bement a belső szobába, és ott sírt. ³¹Azután megmosta az arcait, és kijött. Erőt vett magán, és így szólt: Hozzatok kenyeret! ³²Külön tettek neki, és külön nekik, és külön a vele evő Mitzrimnek, mert nem ehetnek a Mitzrim az Ivrimmel kenyeret, mert utálatosság az Mitzráyim számára. ³³Leültek előtte: az elsőszülött az elsőszülöttsége szerint, és a legkisebb a kicsisége szerint, és álmélkodtak a férfiak, ki-ki a társára. ³⁴Ő pedig adagokat emelt az arcai elől hozzájuk, de Ben’Yámin adagja megsokszorozódott mindnyájuk adagjához képest öt mértékkel. És ittak, és megrészegültek vele együtt.

Szójegyzék: Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ben’Yámin (בִּנְיָמִין – 𐤁𐤍𐤉𐤌𐤉𐤍) – Jobb kéz fia – Yá’ákov fia [köve: a Yáhfeh] • El-Sháddáj (אֵל שַׁדַּי – 𐤀𐤋 𐤔𐤃𐤉) – A Mindenható • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Ivrim (עִבְרִים – 𐤏𐤁𐤓𐤉𐤌) – Héberek/Átkelők • Mitzráyim (מִצְרַיִם – 𐤌𐤑𐤓𐤉𐤌) – Egyiptom: Szorítások • Mitzrim (מִצְרִים – 𐤌𐤑𐤓𐤉𐤌) – Egyiptomiak • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Békesség/Teljesség/Jólét/Épség • Shim’on (שִׁמְעוֹן – 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia [köve: a Pitdáh] • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia [köve: a Nofekh] • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yoszef (יוֹסֵף – 𐤉𐤅𐤎𐤐) – Gyarapítson/Hozzáadjon – Yá’ákov fia [köve: Shohám]

[HU] Bereshit 42

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Yá’ákov látta, hogy van gabona Mitzráyimban, és ezt mondta Yá’ákov a fiainak: Miért néztek egymásra? ²És ezt mondta: Íme, hallottam, hogy van gabona Mitzráyimban; menjetek le oda, és vegyetek nekünk onnan, hogy éljünk és ne haljunk meg. ³Lement tehát Yoszef tíz testvére, hogy gabonát vegyenek Mitzráyimból. ⁴De Ben’Yámint, Yoszef öccsét nem küldte el Yá’ákov a testvéreivel, mert azt mondta: nehogy baj érje. ⁵És eljöttek Yiszrá’El fiai gabonát venni az érkezők között, mert éhínség volt Kená’án földjén.

⁶Yoszef pedig az ország kormányzója volt; ő adott el gabonát a föld egész népének. És megérkeztek Yoszef testvérei, és arcokkal a földre borultak előtte. ⁷Yoszef meglátta a testvéreit, és felismerte őket, de idegennek tettette magát velük szemben, és keményen beszélt hozzájuk. Megkérdezte tőlük: Honnan jöttetek? Ők azt mondták: Kená’án földjéről, élelmet venni. ⁸Yoszef felismerte a testvéreit, ők azonban nem ismerték fel őt. ⁹És visszaemlékezett Yoszef az álmokra, amelyeket róluk álmodott, és ezt mondta nekik: Kémek vagytok! Azért jöttetek, hogy az ország meztelenségét meglássátok! ¹⁰De azok azt mondták neki: Nem, uram; a te szolgáid azért jöttek, hogy élelmet vegyenek. ¹¹Mindnyájan egy ember fiai vagyunk; őszinték vagyunk, nem voltak kémek a te szolgáid. ¹²De ő azt mondta nekik: Nem! Bizony az ország meztelenségét jöttetek meglátni! ¹³Azok azt mondták: Tizenketten vagyunk, a te szolgáid, testvérek, egy ember fiai Kená’án földjén; és íme, a legkisebb most az apánknál van, egyikünk pedig nincs meg. ¹⁴De Yoszef azt mondta nekik: Ez az, amit mondtam nektek: kémek vagytok! ¹⁵Ezzel tesztellek titeket: Pár’oh életére, nem mentek ki innen, csak ha idejön a legkisebb testvéretek! ¹⁶Küldjetek el magatok közül egyet, hogy elhozza a testvéreteket, ti pedig fogságban maradtok, hogy megvizsgáltassanak szavaitok, igaz-e veletek; ha pedig nem, Pár’oh életére, bizony kémek vagytok! ¹⁷És őrizetbe gyűjtötte őket három napra.

¹⁸A harmadik napon ezt mondta nekik Yoszef: Ezt tegyétek, és éltek, mert én HáElohimot félem! ¹⁹Ha őszinték vagytok, egyik testvéretek maradjon fogva az őrizetetek házában, ti pedig menjetek, vigyetek gabonát házaitok éhsége miatt. ²⁰A legkisebb testvéreteket pedig hozzátok el hozzám, hogy igaznak bizonyuljanak szavaitok, és ne haljatok meg. És úgy tettek. ²¹És ezt mondták egymásnak: Bizony vétkesek vagyunk a testvérünk miatt, mert láttuk Nefeshe szorongatását, amikor könyörgött nekünk, de nem hallgattunk rá; ezért jött ránk ez a szorongatás. ²²És felelt nekik Reuven, ezt mondva: Nem szóltam-e nektek, mondván: ne vétkezzetek a gyermek ellen? De nem hallgattatok rá, és íme, a vére is számon kéretik. ²³Ők pedig nem tudták, hogy Yoszef érti, mert a tolmács volt közöttük. ²⁴És elfordult tőlük, és sírt; majd visszafordult hozzájuk, és beszélt velük, és elvette közülük Shim’ont, és megkötöztette őt a szemük láttára.

²⁵És megparancsolta Yoszef, hogy töltsék meg az edényeiket gabonával, és tegyék vissza mindegyiknek a pénzét a zsákjába, és adjanak nekik útravalót az útra; és úgy tettek velük. ²⁶És feltették a gabonájukat a szamaraikra, és elmentek onnan. ²⁷És kinyitotta az egyik a zsákját, hogy abrakot adjon a szamarának a szálláson, és meglátta a pénzét: íme, ott volt a zsákja szájában. ²⁸És azt mondta a testvéreinek: Visszakerült a pénzem, és íme, itt van a zsákomban is! És kiment a szívük, és remegve fordultak egymáshoz, ezt mondva: Mit tett ez velünk Elohim?!

²⁹És megérkeztek Yá’ákovhoz, az apjukhoz, Kená’án földjére, és elmondtak neki mindent, ami velük történt, ezt mondva: ³⁰Keményen beszélt velünk az a férfi, az ország ura, és úgy bánt velünk, mintha az Országot kémlelnénk. ³¹De mi azt mondtuk neki: Őszinték vagyunk, nem voltunk kémek. ³²Tizenketten vagyunk testvérek, apánk fiai; az egyikünk nincs meg, a legkisebb pedig most az apánknál van Kená’án földjén. ³³És azt mondta nekünk az a férfi, az ország ura: Ezzel tudom meg, hogy őszinték vagytok: egyik testvéreteket hagyjátok nálam, házaitok éhsége miatt valót pedig vegyetek, és menjetek el. ³⁴És hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket, akkor megtudom, hogy nem kémek vagytok, hanem őszinték; a testvéreteket visszaadom nektek, és az országban kereskedhettek.

³⁵És történt, amikor kiürítették a zsákjaikat, íme, mindegyiknek ott volt a pénzes zacskója a zsákjában; és látták a pénzes zacskóikat, ők is és az apjuk is, és megrettentek. ³⁶És azt mondta nekik Yá’ákov, az apjuk: Megfosztottatok engem a gyermekeimtől! Yoszef nincs meg, Shim’on nincs meg, és Ben’Yámint akarjátok elvinni; rám szakadt mindez! ³⁷És szólt Reuven az apjához, ezt mondva: A két fiamat öld meg, ha nem hozom őt vissza hozzád! Add a kezemre, és én visszahozom hozzád. ³⁸De ő azt mondta: Nem megy le veletek a fiam, mert a testvére meghalt, és ő egyedül maradt meg; ha baj éri az úton, amelyen jártok, akkor bánattal viszitek le ősz fejemet a She’olba.

Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ben’Yámin (בִּנְיָמִין – 𐤁𐤍𐤉𐤌𐤉𐤍) – Jobb kéz fia – Yá’ákov fia [köve: a Yáhfeh] • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Kená’án (כְּנַעַן – 𐤊𐤍𐤏𐤍) – Kereskedő/Megalázott • Mitzráyim (מִצְרַיִם – 𐤌𐤑𐤓𐤉𐤌) – Egyiptom: Szorítások • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Ország (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Áretz/Eretz: Föld/Ország/Terület – teremtett élettér • Pár’oh (פַּרְעֹה – 𐤐𐤓𐤏𐤄) – Nagy Ház/Fáraó – Mitzráyim uralkodója • Reuven (אָשֵׁר – 𐤀𐤔𐤓) – Boldog – Yá’ákov fia [köve: az Odem] • She’ol (שְׁאוֹל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Alvilág/A holtak birodalma – a halál utáni lét helye • Shim’on (שִׁמְעוֹן – 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia [köve: a Pitdáh] • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Vér (דָּם – 𐤃𐤌) – Dám – az élet hordozója • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yoszef (יוֹסֵף – 𐤉𐤅𐤎𐤐) – Gyarapítson/Hozzáadjon – Yá’ákov fia [köve: Shohám]

[HU] Bereshit 41

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹És történt két esztendő napjainak végén, hogy Pár’oh álmot álmodott: és íme, ott állt a Folyam mellett. ²És íme, a Folyamból hét tehén jött föl, szép külsejűek és kövér húsúak, és legeltek a sás között. ³És íme, hét másik tehén jött föl utánuk a Folyamból, rút külsejűek és sovány húsúak, és odaálltak a tehenek mellé a Folyam partjára. ⁴És megették a rút külsejű és sovány húsú tehenek a hét szép külsejű és kövér tehenet. És fölébredt Pár’oh.

⁵És elaludt, és álmodott másodszor: és íme, hét kalász nőtt egy száron, kövéren és szépen. ⁶És íme, hét sovány és a keleti széltől kiaszott kalász sarjadt utánuk. ⁷És elnyelték a sovány kalászok a hét kövér és telt kalászt. És fölébredt Pár’oh, és íme, álom volt. ⁸És történt reggel, hogy nyugtalan lett a szelleme, és elküldött, és összehívatta Mitzráyim minden jövendőmondóját és minden bölcsét. És elbeszélte nekik Pár’oh az álmát, de nem volt, aki megfejtse azokat Pár’ohnak.

⁹És szólt a főpohárnok Pár’ohhoz, mondván: A vétkeimről emlékezem meg ma. ¹⁰Pár’oh megharagudott a szolgáira, és őrizetbe adott engem a testőrparancsnok házában, engem és a fősütőmestert. ¹¹És álmot álmodtunk egy éjszakán, én is, ő is; ki-ki a maga álmának megfejtése szerint álmodtunk. ¹²És volt ott velünk egy Ivri ifjú, a testőrparancsnok szolgája, és elbeszéltük neki, és megfejtette nekünk az álmainkat; ki-kinek a maga álma szerint fejtette meg. ¹³És lett, ahogyan megfejtette nekünk, úgy lett: engem visszahelyezett a hivatalomba, amazt pedig fölakasztotta.

¹⁴És elküldött Pár’oh, és hívatta Yoszefet, és sietve kihozták a tömlöcből, és megborotválkozott, és ruhát váltott, és bement Pár’ohhoz. ¹⁵És szólt Pár’oh Yoszefhez: Álmot álmodtam, és nincs, aki megfejtse, én pedig hallottam rólad, mondván: hallasz egy álmot, hogy megfejtsd azt. ¹⁶És felelt Yoszef Pár’ohnak, mondván: Elohim nélkülem fog megfelelni Pár’oh békességének.

¹⁷És szólt Pár’oh Yoszefhez: Álmomban íme, ott álltam a Folyam partján. ¹⁸És íme, a Folyamból hét tehén jött föl, kövér húsúak és szép alakúak, és legeltek a sás között. ¹⁹És íme, hét másik tehén jött föl utánuk, satnyák és nagyon rút alakúak és sovány húsúak; nem láttam hozzájuk foghatót egész Mitzráyim földjén a rútságra nézve. ²⁰És megették a sovány és rút tehenek az első hét kövér tehenet. ²¹És bementek a gyomrukba, de nem lehetett tudni, hogy bementek a gyomrukba, mert a külsejük rút volt, mint kezdetben. És fölébredtem.

²²És láttam álmomban: és íme, hét kalász nőtt egy száron, teltek és szépek. ²³És íme, hét összeaszott, sovány, a keleti széltől kiszárított kalász sarjadt utánuk. ²⁴És elnyelték a sovány kalászok a hét szép kalászt. És elmondtam a jövendőmondóknak, de nem volt, aki megmagyarázza nekem.

²⁵És szólt Yoszef Pár’ohhoz: Pár’oh álma egy; amit HáElohim cselekszik, megjelentette Pár’ohnak. ²⁶A hét jó tehén hét esztendő, és a hét jó kalász hét esztendő — az álom egy. ²⁷És a hét sovány és rút tehén, amely utánuk jött föl, hét esztendő; és a hét üres, a keleti széltől kiaszott kalász az éhínség hét esztendeje lesz. ²⁸Ez az a dolog, amelyet szóltam Pár’ohnak: amit HáElohim cselekszik, megmutatta Pár’ohnak. ²⁹Íme, hét esztendő jön, nagy bőség egész Mitzráyim földjén. ³⁰És fölkel utánuk az éhínség hét esztendeje, és feledésbe merül minden bőség Mitzráyim földjén, és felemészti az éhínség az Országot. ³¹És nem ismerszik meg a bőség az országban azon éhínség miatt, amely utána jön, mert nagyon súlyos lesz az. ³²És hogy megismétlődött az álom Pár’ohnak kétszer: mert szilárdan elrendelte a dolgot HáElohim, és siet HáElohim, hogy megtegye.

³³És most szemeljen ki Pár’oh egy értelmes és bölcs embert, és állítsa Mitzráyim földje fölé. ³⁴Cselekedjék Pár’oh, és rendeljen felügyelőket az ország fölé, és ötödölje meg Mitzráyim földjét a bőség hét esztendejében. ³⁵És gyűjtsenek össze minden élelmet ezekben a jó esztendőkben, amelyek jönnek, és halmozzanak föl gabonát Pár’oh keze alatt, élelmet a városokban, és őrizzék meg. ³⁶És legyen az élelem tartalék az országnak az éhínség hét esztendejére, amely Mitzráyim földjén lesz, hogy ki ne vesszen az ország az éhínség miatt.

³⁷És jó volt a dolog Pár’oh szemében és minden szolgája szemében. ³⁸És szólt Pár’oh a szolgáihoz: Találunk-e ehhez hasonló férfit, akiben Ruách Elohim van? ³⁹És szólt Pár’oh Yoszefhez: Miután Elohim tudtodra adta mindezt, nincs hozzád hasonló értelmes és bölcs. ⁴⁰Te leszel a házam fölött, és a te szádra csókol egész népem; csak a trónnal leszek nagyobb nálad. ⁴¹És szólt Pár’oh Yoszefhez: Lásd, fölébe helyeztelek téged egész Mitzráyim földjének! ⁴²És levette Pár’oh a pecsétgyűrűjét a kezéről, és Yoszef kezére tette, és gyolcsruhába öltöztette, és aranyláncot tett a nyakára. ⁴³És körülhordoztatta a második kocsiján, amely az övé, és kiáltottak előtte: Ávrekh [Térdre Atyátok előtt]. És fölébe helyezte egész Mitzráyim földjének. ⁴⁴És szólt Pár’oh Yoszefhez: Én vagyok Pár’oh, és nélküled nem emeli föl senki a kezét vagy a lábát egész Mitzráyim földjén. ⁴⁵És elnevezte Pár’oh Yoszef nevét Tzáfnát-Pá’neáchnak, és hozzáadta feleségül Ászenátot, Potiferának, On papjának a leányát. És kiment Yoszef Mitzráyim földje fölé.

⁴⁶És Yoszef harminc esztendős volt, amikor Mitzráyim királya, Pár’oh előtt állt. És kiment Yoszef Pár’oh elől, és bejárta egész Mitzráyim földjét.

⁴⁷És termett a föld a bőség hét esztendejében marokszámra. ⁴⁸És összegyűjtött minden élelmet a hét esztendő alatt, amely Mitzráyim földjén volt, és élelmet helyezett a városokba: a város élelmét, amely körülötte volt, abba helyezte. ⁴⁹És fölhalmozott Yoszef gabonát, mint a tenger homokját, nagyon sokat, amíg fölhagyott a számbavételével, mert nem volt száma.

⁵⁰És Yoszefnek két fia született, mielőtt eljött az éhínség esztendeje, akiket szült neki Ászenát, Potiferának, On papjának a leánya. ⁵¹És elnevezte Yoszef az elsőszülött nevét Menáshehnak: mert elfeledtette velem Elohim minden gyötrelmemet és atyám egész házát. ⁵²És a második nevét Efráyimnak nevezte: mert termékennyé tett engem Elohim nyomorúságom földjén.

⁵³És bevégződött a bőség hét esztendeje, amely Mitzráyim földjén volt, ⁵⁴és megkezdődött az éhínség hét esztendeje, ahogyan szólt Yoszef. És éhínség volt minden országban, de egész Mitzráyim földjén volt kenyér. ⁵⁵És megéhezett egész Mitzráyim földje, és kenyérért kiáltott a nép Pár’ohhoz, és szólt Pár’oh egész Mitzráyimnak: Menjetek Yoszefhez, amit mond nektek, azt tegyétek. ⁵⁶És az éhínség az egész föld színén volt, és megnyitotta Yoszef mindazt, amiben gabona volt, és árult Mitzráyimnak, és súlyosbodott az éhínség Mitzráyim földjén. ⁵⁷És az egész föld Mitzráyimba jött Yoszefhez gabonát venni, mert súlyos volt az éhínség az egész földön.

Szójegyzék: Arany (זָהָב – 𐤆𐤄𐤁) – Záháv • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ászenát (אָסְנַת – 𐤀𐤎𐤍𐤕) – Neit-hez tartozó • Ávrekh (אַבְרֵךְ – 𐤀𐤁𐤓𐤊) – Térdre!/hódolatra szólító kiáltás • Efráyim (אֶפְרַיִם – 𐤀𐤐𐤓𐤉𐤌) – Efraim/Kettős gyümölcs – Yoszef fia [köve: a Shohám] • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Folyam (יְאוֹר – 𐤉𐤀𐤅𐤓) – Ye’or (itt: a Nílus) • Ivri (עִבְרִי – 𐤏𐤁𐤓𐤉) – Héber/Átkelő/Túlsó parti; többes szám: Ivrim – Yiszrá’El fiainak egyik önmegnevezése • Menásheh (מְנַשֶּׁה – 𐤌𐤍𐤔𐤄) – Manassé/Feledtető – Yoszef elsőszülött fia [köve: a Shohám] • Mitzráyim (מִצְרַיִם – 𐤌𐤑𐤓𐤉𐤌) – Egyiptom: Szorítások • Mitzri (מִצְרִי – 𐤌𐤑𐤓𐤉) – Egyiptomi • On (אוֹן – 𐤀𐤅𐤍) – Napváros/Heliopolis • Ország (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Áretz/Eretz: Föld/Ország/Terület – teremtett élettér • Pár’oh (פַּרְעֹה – 𐤐𐤓𐤏𐤄) – Nagy Ház/Fáraó – Mitzráyim uralkodója • Potiferá (פּוֹטִי פֶרַע – 𐤐𐤅𐤈𐤉 𐤐𐤓𐤏) – Ráh ajándéka • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Tzáfenát-Pá’neách (צָפְנַת פַּעְנֵחַ – 𐤑𐤐𐤍𐤕 𐤐𐤏𐤍𐤇) – Titkok feltárója • Yoszef (יוֹסֵף – 𐤉𐤅𐤎𐤐) – Gyarapítson/Hozzáadjon – Yá’ákov fia [köve: Shohám] • Záháv (זָהָב – 𐤆𐤄𐤁) – Arany