[HU] Yeshá’Yáhu 50

1Ezt mondja Yáhuwáh:
Hol van anyátok válólevele, amellyel elküldtem őt?
Vagy ki az én hitelezőim közül, akinek eladtalak titeket?
Íme, vétkeitek miatt adattatok el,
és bűneitek miatt küldetett el anyátok!

2Miért jöttem, és nem volt senki?
Szólítottam, és nem volt, aki válaszoljon?
Vajon megrövidülvén megrövidült-e a kezem a megváltástól,
vagy nincs bennem erő a megmentésre?
Íme, dorgálásommal kiszárítom a tengert,
folyókká teszem a pusztaságot;
bűzlik halaik, mert nincs vizek,
és elpusztulnak a szomjúságtól.

3Sötétségbe öltöztetem az Egeket,
és zsákot teszek takarójukká.

4Adonáj Yáhuwáh,
Tálmidim nyelvét adta nekem,
hogy tudjam szóval támogatni az elfáradtat.
Felébreszt reggelenként, reggelenként felébreszti fülemet,
hogy halljak, mint a Tálmidim.

5Adonáj Yáhuwáh,
megnyitotta nekem a fület,
és én nem voltam engedetlen,
nem hátráltam hátrafelé.

6Hátamat odaadtam a verőknek,
és Arcaimat a tépőknek;
Arcaimat nem rejtettem el
a gyalázat és a köpés elől.

7De Adonáj Yáhuwáh,
megsegít engem,
ezért nem maradtam gyalázatban;
ezért tettem Arcaimat olyanná, mint a kovakő,
és tudtam, hogy nem vallok szégyent.

8Közel van, aki igazat ad nekem,
ki perel velem? Álljunk elő együtt!
Ki az én perlő ellenfelem? Lépjen ide hozzám!

9Íme, Adonáj Yáhuwáh,
megsegít engem,
ki az, aki bűnösnek mond engem?
Íme, mindnyájan, mint a ruha, szétmállanak,
moly emészti meg őket.

10Ki közületek az, aki féli Yáhuwáht,
hallgatva szolgája szavára?
Aki sötétségben jár,
és nincs ragyogás neki,
bízzon Yáhuwáh nevében,
és támaszkodjon Elohimára!

11Íme, mindnyájan, akik tüzet gyújtotok,
akik fáklyákkal övezitek magatokat:
járjatok tüzetek lángjában,
és a fáklyákban, melyeket meggyújtottatok!
Kezemből lett ez nektek,
fájdalomban fekszetek le.

Szójegyzék: Adonáj (אֲדֹנָי) – Uram (az én Uram) • Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Máyim (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – vizek • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve

[HU] Yeshá’Yáhu 49

1Hallgassatok rám, szigetek,
és figyeljetek, távoli nemzetek!
Yáhuwáh méhből hívott el engem,
anyám belsejéből emlékezett meg Nevemről.

2Számat éles karddá tette,
keze árnyékában rejtett el engem;
kifényesített nyíllá tett engem,
tegzében rejtett el engem.

3És ezt mondta nekem:
Szolgám vagy te, Yiszrá’El,
akiben megdicsőülök.

4Én pedig ezt mondtam:
Hiába fáradoztam,
semmiért és hiábavalóságért emésztettem el erőmet;
ám ítéletem Yáhuwáhnál van,
és munkám jutalma Elohimomnál.

5És most ezt mondta Yáhuwáh,
aki méhből formált engem szolgájává,
hogy Yá’ákovot hozzá visszatérítsem,
és Yiszrá’El hozzá gyűjtessék –
becsültté lettem Yáhuwáh szemeiben,
és Elohimom lett az erőm –

6és ezt mondta:
Kevés, hogy szolgám légy,
hogy felállítsd Yá’ákov törzseit,
és Yiszrá’El megőrzöttjeit visszahozd;
a nemzetek világosságává teszlek,
hogy szabadításom a föld széléig érjen.

7Ezt mondja Yáhuwáh, Yiszrá’El Megváltója, Szentje,
annak, akit megvet a lélek, akit utál a nemzet,
az uralkodók szolgájának:
Királyok látják meg és kelnek föl,
fejedelmek, és leborulnak –
Yáhuwáhért, aki hűséges,
Kádosh Yiszrá’Elért [Yiszrá’El Szentjéért], aki kiválasztott téged.

8Ezt mondja Yáhuwáh:
A kegyelem idején meghallgattalak,
és a szabadítás napján megsegítettelek;
megőrizlek és néped szövetségévé teszlek,
hogy felállítsd a földet,
hogy birtokba adj puszta örökségeket;

9hogy ezt mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki!
a sötétségben levőknek: Mutatkozzatok meg!
Az utak mentén legelnek,
és minden kopár magaslaton lesz legelőjük.

10Nem éheznek és nem szomjaznak,
nem veri őket hőség és nap,
mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti őket,
és vizek forrásaihoz tereli őket.

11És úttá teszem minden hegyemet,
és országútjaim felemeltetnek.

12Íme, ezek messziről jönnek,
és íme, ezek észak és nyugat felől,
és ezek Szinim földjéről.

13Ujjongjatok, Egekre, és vigadj, föld,
törjetek ki ujjongásba, hegyek!
Mert megvigasztalta népét Yáhuwáh,
és nyomorultjain megkönyörül.

14De Tzion ezt mondta:
Elhagyott engem Yáhuwáh,
és Ádonáj megfeledkezett rólam.

15Megfeledkezik-e az asszony csecsemőjéről,
hogy ne könyörüljön méhe fián?
Ezek megfeledkezhetnek,
de én nem feledkezem meg rólad.

16Íme, tenyereimre véstelek,
falaid szüntelen előttem vannak.

17Sietnek fiaid,
rombolóid és pusztítóid kivonulnak belőled.

18Emeld föl körös-körül szemeidet és lásd:
mind összegyűltek, eljöttek hozzád.
Élek én – így szól Yáhuwáh –,
hogy mindnyájukat ékességként öltöd magadra,
és felkötöd őket, mint a menyasszony.

19Mert romjaid és puszta helyeid,
és feldúlt földed –
bizony most szűk leszel a lakóknak,
és eltávolodnak elnyelőid.

20Még ezt mondják füleidbe
gyermektelenséged fiai:
Szűk nekem ez a hely,
lépj odébb, hadd telepedjem le!

21És ezt mondod szívedben:
Ki szülte nekem ezeket?
Hiszen gyermektelen és meddő voltam,
száműzött és elűzött;
és ezeket ki nevelte fel?
Íme, én egyedül maradtam,
ezek hol voltak?

22Ezt mondja Ádonáj Yáhuwáh:
Íme, felemelem kezemet a nemzetek felé,
és a népek felé felemelem zászlómat;
és ölükben hozzák fiaidat,
leányaidat pedig vállukon viszik.

23És királyok lesznek dajkáid,
és fejedelemasszonyaik szoptatóid;
orcával a földre borulnak előtted,
és lábaid porát nyaldossák;
és megtudod, hogy én vagyok Yáhuwáh,
akik bennem reménykednek, nem szégyenülnek meg.

24Elvehető-e a hőstől a zsákmány,
és megmenekülhet-e az igaz foglya?

25Bizony, ezt mondja Yáhuwáh:
A hős foglya is elvétetik,
és a zsarnok zsákmánya megmenekül;
perlőddel én perelek,
és fiaidat én szabadítom meg.

26És elnyomóiddal megetetem saját húsukat,
és mint musttól, saját vérüktől részegednek meg;
és megtudja minden test,
hogy én, Yáhuwáh, vagyok szabadítód,
és megváltód, Yá’ákov Erőse.

Szójegyzék: Ádonáj (אֲדֹנָי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yáhuwáh tiszteletteljes megszólítása • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Kádosh Yiszrá’El (קְדוֹשׁ יִשְׂרָאֵל – 𐤒𐤃𐤅𐤔 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Izráel Szentje; Aki Izráelt Megszenteli [Yeshuá HáNátzráti] • Szinim (סִינִים – 𐤎𐤉𐤍𐤉𐤌) – Kínaiak • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tzion (צִיּוֹן – 𐤑𐤉𐤅𐤍) – Dávid városa; Yerusháláyim szent neve • Vér (דָּם – 𐤃𐤌) – Dám – az élet hordozója • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa

[HU] Yeshá’Yáhu 48

1Halljátok meg ezt, Yá’ákov háza,
akiket Yiszrá’El nevén neveznek,
és akik Yáhu’Dáh vizeiből jöttetek ki,
akik Yáhuwáh nevére esküsztök,
és Yiszrá’El Elohimát emlegetitek,
de nem igazságban és nem igaz tettben!

2Mert a szent városról nevezik magukat,
és Yiszrá’El Elohimára támaszkodnak,
Yáhuwáh Tzeváot a neve.

3A korábbiakat régtől fogva kijelentettem,
az én számból jöttek ki, és hallattam azokat;
hirtelen cselekedtem, és bekövetkeztek.

4Mert tudtam, hogy makacs vagy,
vasból van inad a nyakadban,
a homlokod pedig réz,

5ezért kijelentettem neked régtől fogva,
mielőtt bekövetkezett, hallattam veled,
nehogy azt mondd:
bálványom tette ezeket,
faragott képem és öntött szobrom parancsolta őket.

6Hallottad, lásd mindezt,
ti pedig — vajon nem hirdetitek?
Mostantól újdonságokat hallatok veled,
és rejtett dolgokat, melyeket nem ismertél.

7Most teremtettek, és nem régtől fogva,
és a mai nap előtt nem is hallottad őket,
nehogy azt mondd: Íme, ismertem őket.

8Nem is hallottad, nem is tudtad,
régtől fogva nem nyílt meg a füled;
mert tudtam, hogy hűtlenül hűtlen leszel,
és hitszegőnek hívnak születésed óta.

9Nevemért tartóztatom haragomat,
és dicséretemért fékezem magam érted,
hogy ki ne irtsalak.

10Íme, megolvasztottalak, de nem ezüstként,
megválasztottalak a nyomorúság kohójában.

11Önmagamért, önmagamért cselekszem,
mert hogyan engedném meggyalázni?
És dicsőségemet másnak nem adom.

12Hallgass rám, Yá’ákov, és Yiszrá’El, akit elhívtam!
Én vagyok az; én vagyok az első,
és én vagyok az utolsó is.

13Bizony, az én kezem alapozta meg a földet,
és jobbom feszítette ki az Egeket;
szólítom őket, és előállnak együtt.

14Gyűljetek össze mind, és halljátok!
Ki jelentette ki közöttük ezeket?
Yáhuwáh szereti őt,
végrehajtja akaratát Bávelen,
és karja a Kászdim ellen lesz.

15Én, én szóltam, el is hívtam őt,
elhoztam, és sikerre viszi útját.

16Közeledjetek hozzám, halljátok ezt:
nem kezdettől fogva szóltam titokban,
attól az időtől, hogy lett, ott vagyok én;
és most Ádonáj, Yáhuwáh küldött el engem
és az ő Ruácha.

17Így szól Yáhuwáh, a te megváltód, Kádosh Yiszrá’El [Yiszrá’El Szentje]:
Én vagyok Yáhuwáh, a te Elohimod,
aki haszonra tanítalak,
aki azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.

18Bárcsak figyeltél volna parancsaimra!
Akkor Folyamként lett volna Shálomod,
és igazságod, mint a tenger hullámai.

19Magod olyan lett volna, mint a homok,
és méhed sarjai, mint annak szemcséi;
nem irtatott volna ki és nem pusztult volna el
a neve előlem.

20Menjetek ki Bávelből,
fussatok ki a Kászdim közül!
Ujjongás hangján hirdessétek, hallassátok ezt,
vigyétek ki a föld széléig!
Mondjátok:
Megváltotta Yáhuwáh szolgáját, Yá’ákovot!

21És nem szomjaztak, amikor a pusztaságokon vezette őket;
vizeket fakasztott nekik a kősziklából,
meghasította a kősziklát,
és vizek ömlöttek.

22Nincs Shálom — mondja Yáhuwáh — a gonoszoknak.

Szójegyzék: Ádonáj (אֲדֹנָי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yáhuwáh tiszteletteljes megszólítása • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Bável (בָּבֶל – 𐤁𐤁𐤋) – Babilon/Zűrzavar • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Ezüst (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Keszef: ezüst/Pénz • Folyam (נָהָר – 𐤍𐤄𐤓) – Náhár: Folyam/Folyó/Patak/Vízáramlat • Kádosh Yiszrá’El (קְדוֹשׁ יִשְׂרָאֵל – 𐤒𐤃𐤅𐤔 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Izráel Szentje; Aki Izráelt Megszenteli [Yeshuá HáNátzráti] • Kászdim (כַּשְׂדִּים – 𐤊𐤔𐤃𐤉𐤌) – Kászdeusok/Kászdim; Kászdeus Nép • Keszef (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – ezüst/Pénz • Máyim (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – vizek • Réz (נְחֹשֶׁת – 𐤍𐤇𐤔𐤕) – Nechoshet: Réz/bronz • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Békesség/Teljesség/Jólét/Épség • Tzeváot (צְבָאוֹת – 𐤑𐤁𐤀𐤅𐤕) – Seregek – Yáhuwáh jelzője • vizei (מַיִם- 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia [köve: a Nofekh] • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa

[HU] Yeshá’Yáhu 47

1Szállj le, és ülj a porba, Bável szűz lánya!
Ülj a földre, nincs trónus, Kászdim lánya!
Mert nem hívnak többé téged finomnak és dédelgetettnek.

2Fogd a malomköveket, és őrölj lisztet,
fedd fel fátyladat,
emeld fel uszályodat, fedd fel combodat,
gázolj át a folyókon!

3Felfedessék meztelenséged,
láttassék gyalázatod is!
Bosszút állok, és nem kímélek embert.

4Megváltónk – Yáhuwáh Tzeváotja az ő neve –
Kádosh Yiszrá’El [Yiszrá’El Szentje].

5Ülj némán, és menj a sötétségbe, Kászdim lánya!
Mert nem hívnak többé téged a királyságok úrnőjének.

6Megharagudtam népemre,
megszentségtelenítettem örökségemet,
és kezedbe adtam őket.
Te nem adtál nekik irgalmakat,
az öregre súlyosan ránehezítetted igádat.

7És ezt mondtad: Örökké úrnő leszek!
Úgyhogy nem vetted ezeket szívedre,
nem gondoltál a végére.

8Most pedig halld ezt, te gyönyörökben élő,
aki biztonságban lakol,
aki ezt mondod szívedben:
Én, és rajtam kívül senki más!
Nem ülök özvegyen,
és nem ismerem meg a gyermektelenséget.

9De rád jön mindkettő egy szempillantás alatt, egyetlen napon:
a gyermektelenség és az özvegység.
Teljes mértékükben jönnek rád,
varázslásaid sokasága ellenére,
ráolvasásaid nagy erejével együtt.

10Gonoszságodban bíztál,
ezt mondtad: Nem lát engem senki.
Bölcsességed és tudásod, az térített el téged,
és ezt mondtad szívedben:
Én, és rajtam kívül senki más!

11De rád jön a veszedelem,
nem tudod elhárítani.
Rád esik a pusztulás,
nem bírod elhárítani.
És rád jön hirtelen a rom,
amelyről nem tudsz.

12Állj csak elő ráolvasásaiddal
és varázslásaid sokaságával,
amelyekkel ifjúságod óta vesződtél,
hátha hasznát veheted,
hátha megrémítesz!

13Belefáradtál tanácsaid sokaságába.
Álljanak hát elő, és mentsenek meg téged,
akik az Egeket fürkészik,
akik a csillagokat nézik,
akik újholdanként tudatják,
mi jön rád.

14Íme, olyanok lettek, mint a tarló,
tűz égette el őket.
Nem mentik meg életüket a láng hatalmából.
Nem parázs az, amelynél melegednének,
nem tűz, amely előtt ülnének.

15Ilyenek lettek számodra azok, akikkel vesződtél,
akikkel kereskedtél ifjúságod óta:
ki-ki a maga irányába tévelyeg,
nincs, aki megmentsen téged.

Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Bável (בָּבֶל – 𐤁𐤁𐤋) – Babilon/Zűrzavar • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Kádosh Yiszrá’El (קְדוֹשׁ יִשְׂרָאֵל – 𐤒𐤃𐤅𐤔 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Izráel Szentje; Aki Izráelt Megszenteli [Yeshuá HáNátzráti] • Kászdim (כַּשְׂדִּים – 𐤊𐤔𐤃𐤉𐤌) – Káldeusok • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tzeváot (צְבָאוֹת – 𐤑𐤁𐤀𐤅𐤕) – Seregek – Yáhuwáh jelzője • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa

[HU] Yeshá’Yáhu 46

1Térdre rogyott Bel,
görnyedez Nebo,
bálványaik a vadállatra és a baromra kerültek,
terheitek megrakva,
teher a fáradt állatnak.

2Görnyedeztek, térdre rogytak együtt,
nem bírták megmenteni a terhet,
és Nefeshük fogságba ment.

3Hallgassatok rám, Yá’ákov háza,
és Yiszrá’El házának egész maradéka,
a hastól hordozottak,
akiket viszek a méhtől fogva:

4És vénségetekig én vagyok az,
és ősz korotokig én viszlek;
én alkottam, és én emelek,
és én viszlek, és én mentek meg.

5Kihez hasonlítotok engem,
kivel tesztek egyenlővé,
kihez mértek, hogy hasonlók legyünk?

6Akik aranyat ontanak az erszényből,
és ezüstöt mérnek a mérlegrúdon,
ötvöst bérelnek, és az elé teszi azt;
leborulnak, sőt arcra esnek.

7Vállon emelik, hordozzák,
és lerakják a helyére, és ott áll,
helyéről nem mozdul;
sőt ha kiált hozzá, nem válaszol,
nyomorúságából nem szabadítja meg.

8Emlékezzetek erre, és legyetek erősek,
vegyétek szívetekre, ti hűtlenek!

9Emlékezzetek az elsőkre öröktől fogva,
mert én vagyok az El, és nincs más,
Elohim, és nincs hozzám hasonló!

10Aki megmondom a kezdettől a véget,
és eleve azt, ami még nem történt meg;
aki ezt mondom: tervem megáll,
és minden kívánságomat megteszem.

11Aki hívok napkeletről egy ragadozó madarat,
távoli országból tervem emberét;
sőt szóltam, sőt el is hozom,
formáltam, sőt meg is teszem.

12Hallgassatok rám, kemény szívűek,
akik messze vagytok az igazságtól!

13Közel hoztam igazságomat, nem lesz messze,
és szabadításom nem késik;
és adok a Tzionban szabadulást,
Yiszrá’Elnek ékességemet.

Szójegyzék: Arany (זָהָב – 𐤆𐤄𐤁) – Záháv • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Ezüst (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Keszef: ezüst/Pénz • Keszef (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – ezüst/Pénz • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tzion (צִיּוֹן – 𐤑𐤉𐤅𐤍) – Dávid városa; Yerusháláyim szent neve • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Záháv (זָהָב – 𐤆𐤄𐤁) – Arany

Pin It on Pinterest