[HU] Shmu’El Bet 19

Szerző: Sipos Richard | szept 21, 2026

¹És megrendült a király, fölment a kapu fölötti felső helyiségbe, és sírt; és így szólt mentében: Fiam, ÁvShálom, fiam, fiam, ÁvShálom! Bárcsak én haltam volna meg helyetted, ÁvShálom, fiam, fiam! ²És jelentették Yoávnak: Íme, a király sír és gyászol ÁvShálom miatt. ³És gyásszá lett a szabadulás azon a napon az egész népnek, mert hallotta a nép azon a napon, amint mondták: Bánkódik a király a fia miatt. ⁴És lopva ment be a nép azon a napon a városba, ahogyan lopva megy a megszégyenült nép, amikor megfutamodik a harcban. ⁵A király pedig betakarta arcait, és hangos szóval kiáltott a király: Fiam, ÁvShálom, ÁvShálom, fiam, fiam! ⁶És bement Yoáv a királyhoz a házba, és ezt mondta: Megszégyenítetted ma minden szolgád arcait, akik megmentették ma a te életedet, és fiaid és leányaid életét, és feleségeid életét és másodrangú feleségeid életét; ⁷azzal, hogy szereted gyűlölőidet, és gyűlölöd szeretőidet. Mert kimutattad ma, hogy nincsenek neked vezéreid és szolgáid; mert tudom ma, hogy ha ÁvShálom élne, mi pedig mindnyájan ma holtak volnánk, akkor az volna helyes a szemeidben. ⁸Most pedig kelj föl, menj ki, és beszélj szolgáid szívére; mert Yáhuwáhra esküszöm, hogy ha nem mész ki, nem marad melletted ember ezen az éjjelen; és rosszabb lesz neked ez minden bajnál, ami rád jött ifjúságodtól mostanáig. ⁹És fölkelt a király, és leült a kapuban; és az egész népnek jelentették, mondván: Íme, a király a kapuban ül. És az egész nép a király elé jött; Yiszrá’El pedig elmenekült, mindenki a sátraihoz. ¹⁰És civódott az egész nép Yiszrá’El minden törzsében, mondván: A király mentett ki minket ellenségeink markából, és ő szabadított meg minket a Pelishtim markából, és most elmenekült az országból ÁvShálom elől. ¹¹De ÁvShálom, akit fölkentünk magunk fölé, meghalt a harcban; most pedig miért hallgattok arról, hogy visszahozzátok a királyt?

¹²És Dávid király elküldött Tzádokhoz és Evyátárhoz, a Kohánimhoz, ezt mondva: Beszéljetek Yáhu’Dáh véneihez, mondván: Miért lennétek utolsók a király visszahozásában az ő házába? Hiszen egész Yiszrá’El beszéde eljutott a királyhoz, az ő házába. ¹³Testvéreim vagytok ti, csontom és húsom vagytok ti; és miért lennétek utolsók a király visszahozásában? ¹⁴És Ámászának mondjátok: Hiszen csontom és húsom vagy te; úgy tegyen velem Elohim, és úgy folytassa, ha nem leszel hadseregparancsnok előttem minden napon, Yoáv helyett. ¹⁵És meghajlította Yáhu’Dáh minden emberének szívét, mint egyetlen emberét; és elküldtek a királyhoz: Térj vissza te és minden szolgád!

¹⁶És visszatért a király, és eljutott a Yárdenig; Yáhu’Dáh pedig Gilgálba jött, hogy a király elé menjen, hogy átvigye a királyt a Yárdenen. ¹⁷És sietett Shim’i, Gerá fia, a Ben’Yámini, aki Báchurimból való volt, és lement Yáhu’Dáh emberével Dávid király elé. ¹⁸És ezer ember volt vele Ben’Yáminból, és Tzivá, Shá’ul házának szolgája, és tizenöt fia és húsz szolgája vele; és átkeltek a Yárdenen a király előtt. ¹⁹És átment a komp, hogy átvigye a király házát, és hogy megtegye, ami jó a szemeiben; Shim’i pedig, Gerá fia, leborult a király előtt, amikor az átkelt a Yárdenen. ²⁰És ezt mondta a királynak: Ne számítsa be nekem uram a bűnt, és ne emlékezz arra, amit elvetemülten tett szolgád azon a napon, amelyen kiment uram, a király, Yerusháláyimból, hogy szívére vegye a király. ²¹Mert tudja szolgád, hogy én vétkeztem; és íme, eljöttem ma elsőként Yoszef egész házából, hogy lemenjek uram, a király elé. ²²És megszólalt Ávisháj, Tzeru’Yáh fia, és ezt mondta: Vajon ezért ne ölessék-e meg Shim’i, hiszen átkozta Yáhuwáh fölkentjét? ²³És ezt mondta Dávid: Mi közöm hozzátok, Tzeru’Yáh fiai, hogy ma ellenségemmé lettetek? Ma öljenek meg embert Yiszrá’Elben? Hiszen vajon nem tudom-e, hogy ma én vagyok a király Yiszrá’El fölött? ²⁴És ezt mondta a király Shim’inek: Nem halsz meg. És megesküdött neki a király.

²⁵És Mefivoshet, Shá’ul fia lement a király elé; és nem gondozta lábait, és nem gondozta bajszát, és ruháit nem mosta ki, attól a naptól fogva, hogy a király elment, addig a napig, amelyen békében visszajött. ²⁶És lett, amikor Yerusháláyimba jött a király elé, ezt mondta neki a király: Miért nem jöttél velem, Mefivoshet? ²⁷És ő ezt mondta: Ádoni Melekh [Uram, Király], szolgám csapott be engem; mert ezt mondta szolgád: Fölnyergeltetem magamnak a szamarat, és ráülök, és megyek a királlyal — mert sánta a te szolgád. ²⁸És megrágalmazta szolgádat uram, a király előtt; de uram, a király olyan, mint HáElohim Málákha; tedd hát, ami jó a szemeidben. ²⁹Mert apám egész háza nem volt más, mint a halál emberei uram, a király előtt, te mégis szolgádat azok közé ültetted, akik asztalodnál esznek; és mi jogom volna még, hogy tovább kiáltsak a királyhoz? ³⁰És ezt mondta neki a király: Miért beszéled még tovább szavaidat? Megmondtam: te és Tzivá osztozzatok a mezőn. ³¹És ezt mondta Mefivoshet a királynak: Akár az egészet is vegye el, miután békében bejött uram, a király az ő házába!

³²És Bárziláj, a Gil’ádi, lejött Rogelimból, és átkelt a királlyal a Yárdenen, hogy búcsúztassa őt a Yárdennél. ³³És Bárziláj Igen öreg volt, nyolcvan éves; és ő látta el a királyt, amikor Máchánáyimban időzött, mert Igen nagy ember volt. ³⁴És ezt mondta a király Bárzilájnak: Te kelj át velem, és én ellátlak téged magamnál Yerusháláyimban. ³⁵És ezt mondta Bárziláj a királynak: Mennyi életem éveinek napja még, hogy fölmenjek a királlyal Yerusháláyimba? ³⁶Nyolcvan éves vagyok ma; meg tudom-e különböztetni a jót a rossztól? Megízleli-e szolgád, amit eszik és amit iszik? Hallom-e még az énekesek és énekesnők hangját? És miért legyen szolgád még terhére Ádoni HáMelekhnek [Uamnak, a Királynak]? ³⁷Egy keveset kel át szolgád a Yárdenen a királlyal; és miért jutalmazna engem a király ezzel a jutalommal? ³⁸Hadd térjen vissza szolgád, hogy meghaljak városomban, apám és anyám sírjánál; de íme, szolgád Kimhám, ő keljen át uram, a királlyal, és tedd vele, ami jó a szemeidben. ³⁹És ezt mondta a király: Velem keljen át Kimhám, és én megteszem vele, ami jó a szemeidben; és mindent, amit választasz rám bízva, megteszek érted. ⁴⁰És átkelt az egész nép a Yárdenen, a király is átkelt; és megcsókolta a király Bárzilájt, és megáldotta őt, és ő visszatért lakóhelyére. ⁴¹És átkelt a király Gilgálba, és Kimhám átkelt vele; és Yáhu’Dáh egész népe átvitte a királyt, és Yiszrá’El népének fele is.

⁴²És íme, Yiszrá’El minden embere a királyhoz jött, és ezt mondták a királynak: Miért loptak el téged testvéreink, Yáhu’Dáh emberei, és vitték át a királyt és házát a Yárdenen, és Dávid minden emberét vele? ⁴³És felelt Yáhu’Dáh minden embere Yiszrá’El emberének: Mert közelebb áll hozzám a király; és miért gerjedtél haragra emiatt? Ettünk-e bármit is a királytól, vagy adott-e nekünk ajándékot? ⁴⁴És felelt Yiszrá’El embere Yáhu’Dáh emberének, és ezt mondta: Tíz rész illet engem a királyból, és Dávidban is több jogom van nálad; miért becsültél le engem, és miért nem volt enyém az első szó királyom visszahozásában? De Yáhu’Dáh emberének szava erősebb volt Yiszrá’El emberének szavánál.

Szójegyzék: Ádoni HáMelekh (אֲדֹנִי הַמֶּלֶךְ – 𐤀𐤃𐤍𐤉 𐤄𐤌𐤋𐤊) – Uram, A Király/Uram, A Királyom • Ádoni Melekh (אֲדֹנִי מֶלֶךְ – 𐤀𐤃𐤍𐤉 𐤌𐤋𐤊) – Uram, Király! • Ámászá (עֲמָשָׂא – 𐤏𐤌𐤔𐤀) – Teher/Nép • Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ávisháj (אֲבִישַׁי – 𐤀𐤁𐤉𐤔𐤉) – Apám ajándéka • ÁvShálom (אַבְשָׁלוֹם – 𐤀𐤁𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke atyja • Báchurim (בַּחוּרִים – 𐤁𐤇𐤅𐤓𐤉𐤌) – Ifjak (helység) • Bárziláj (בַּרְזִלַּי – 𐤁𐤓𐤆𐤋𐤉) – Vasból való/Vaskemény • Ben’Yámin (בִּנְיָמִין – 𐤁𐤍𐤉𐤌𐤉𐤍) – Jobb kéz fia – Yá’ákov fia [köve: a Yáhfeh] • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Evyátár (אֶבְיָתָר – 𐤀𐤁𐤉𐤕𐤓) – Bőség atyja – Kohen, Áchimelekh fia • Gerá (גֵּרָא – 𐤂𐤓𐤀) – Jövevény/Idegen lakos • Gil’ád (גִּלְעָד – 𐤂𐤋𐤏𐤃) – tanúság halma – terület a Yárden keleti oldalán • Gilgál (גִּלְגָּל – 𐤂𐤋𐤂𐤋) – Kör/Elgördítés (szent hely – Yiszrá’El első tábora • Kimhám (כִּמְהָם – 𐤊𐤌𐤄𐤌) – Vágyakozás • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – pap – Áháron leszármazottja • Máchánáyim (מַחֲנַיִם – 𐤌𐤇𐤍𐤉𐤌) – Két tábor (helység) • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – Követ/angyal • Mefivoshet (מְפִיבֹשֶׁת – 𐤌𐤐𐤉𐤁𐤔𐤕) – Szégyen-pusztító (Yáhu’Nátán fia • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי – 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus/Betolakodó • Pelishtim (פְּלִשְׁתִּים – 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉𐤌) – Filiszteusok/Vándorok • Rogelim (רֹגְלִים – 𐤓𐤂𐤋𐤉𐤌) – Járókelők/Kémlelők (helynév • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Shim’i (שִׁמְעִי – 𐤔𐤌𐤏𐤉) – Híres/Hallomásom • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tzádok (צָדוֹק – 𐤑𐤃𐤅𐤒) – hűséges Kohen Dávid és Shlomoh idejében • Tzeru’Yáh (צְרוּיָה – 𐤑𐤓𐤅𐤉𐤄) – Balzsam • Tzivá (צִיבָא – 𐤑𐤉𐤁𐤀) – Ültetvény/Növényzet • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia [köve: a Nofekh] • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yárden (יַרְדֵּן – 𐤉𐤓𐤃𐤍) – Jordán/Leszálló/Lefolyó – Jordán • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yoáv (יוֹאָב – 𐤉𐤅𐤀𐤁) – Yáhuwáh az atya • Yoszef (יוֹסֵף – 𐤉𐤅𐤎𐤐) – Gyarapítson/Hozzáadjon – Yá’ákov fia [köve: Shohám]

[HU] Shmu’El Bet 18

Szerző: Sipos Richard | szept 21, 2026

¹És számba vette Dávid a népet, amely vele volt, és ezredeseket meg századosokat helyezett föléjük. ²És kibocsátotta Dávid a népet: egyharmadát Yoáv keze alá, egyharmadát Ávisháj, Tzeru’Yáh fia, Yoáv testvére keze alá, egyharmadát pedig a Gáti Itáj keze alá. És ezt mondta a király a népnek: Kimenvén kimegyek én is veletek. ³De a nép ezt mondta: Nem mész ki, mert ha menekülvén menekülünk is, nem fordítják ránk a szívüket, és ha meghal is felünk, nem fordítják ránk a szívüket; mert te most annyi vagy, mint mi tízezren. Most pedig jobb, hogy a városból légy nekünk segítségül. ⁴És ezt mondta nekik a király: Ami jó a szemetekben, azt teszem. És megállt a király a kapu oldalánál, és az egész nép kivonult százanként és ezrenként. ⁵És megparancsolta a király Yoávnak, Ávishájnak és Itájnak, mondván: Gyengéden bánjatok az én kedvemért a fiúval, ÁvShálommal! És az egész nép hallotta, amikor a király parancsot adott minden vezérnek ÁvShálom dolga felől.

⁶És kivonult a nép a mezőre Yiszrá’El elé, és az ütközet az Efráyimi erdőben volt. ⁷És megverettek ott Yiszrá’El népe Dávid szolgái előtt, és nagy vereség volt ott azon a napon: húszezer. ⁸És szétterjedt ott az ütközet az egész vidék színén, és többet evett az erdő a népből, mint amennyit evett a fegyver azon a napon.

⁹És ÁvShálom találkozott Dávid szolgáival. ÁvShálom egy öszvéren nyargalt, és az öszvér bement egy nagy tölgyfa sűrű ágai alá, és a feje beleakadt a tölgyfába, és ott maradt az Egek között és a föld között, az öszvér pedig, amely alatta volt, továbbment. ¹⁰És meglátta egy ember, és jelentette Yoávnak, és ezt mondta: Íme, láttam ÁvShálomot egy tölgyfán függeni. ¹¹És ezt mondta Yoáv az embernek, aki jelentette neki: Hát íme, láttad, és miért nem sújtottad le ott a földre? Akkor rajtam lett volna, hogy adjak neked tíz ezüstöt és egy övet. ¹²De az ember ezt mondta Yoávnak: És ha ezer ezüstöt mérnének is a tenyeremre, nem nyújtanám ki kezemet a király fiára, mert fülünk hallatára parancsolta meg a király neked, Ávishájnak és Itájnak, mondván: Vigyázzatok, bárki legyen is, a fiúra, ÁvShálomra! ¹³Vagy ha hamisan cselekedtem volna az életem ellen — és semmi dolog nem marad rejtve a király elől —, akkor te magad álltál volna félre. ¹⁴És ezt mondta Yoáv: Nem így vesztegetem előtted az időt! És vett három vesszőt a kezébe, és beledöfte őket ÁvShálom szívébe, aki még élt a tölgyfa szívében. ¹⁵És körülfogta tíz legény, Yoáv fegyverhordozói, és leütötték ÁvShálomot, és megölték.

¹⁶És megfújta Yoáv a kürtöt, és visszatért a nép Yiszrá’El üldözéséből, mert Yoáv megkímélte a népet. ¹⁷És fogták ÁvShálomot, és bedobták az erdőben a nagy gödörbe, és Igen nagy kőrakást emeltek föléje; és egész Yiszrá’El elmenekült, ki-ki a sátrába. ¹⁸ÁvShálom pedig vett még életében, és felállított magának egy oszlopot, amely a Király-völgyben van, mert ezt mondta: Nincs fiam, hogy emlékezetbe idézze a Nevemet. És az oszlopot a saját nevéről nevezte el, és úgy hívják azt: Yad ÁvShálom – ÁvShálom keze, mind e mai napig.

¹⁹És Áchimá’átz, Tzádok fia ezt mondta: Hadd fussak, kérlek, és hadd vigyek örömhírt a királynak, hogy igazságot szolgáltatott neki Yáhuwáh az ellenségei kezéből. ²⁰De ezt mondta neki Yoáv: Nem vagy te az örömhír embere ezen a napon; majd egy másik napon vigyél örömhírt, de ezen a napon ne vigyél örömhírt, hiszen a király fia meghalt. ²¹És ezt mondta Yoáv a Kushinak: Menj, jelentsd a királynak, amit láttál. És leborult a Kushi Yoáv előtt, és futásnak eredt. ²²És még egyszer szólt Áchimá’átz, Tzádok fia, és ezt mondta Yoávnak: Bármi legyen is, hadd fussak, kérlek, én is a Kushi után. De ezt mondta Yoáv: Miért futnál éppen te, fiam, hiszen nincs örömhír, amelyért jutalmat találnál? ²³Bármi legyen is, futok! És ezt mondta neki: Fuss! És futott Áchimá’átz a kikár-úton, és megelőzte a Kushit.

²⁴És Dávid a két kapu között ült, az őrálló pedig fölment a kapu tetejére, a falra, és fölemelte szemeit és látta, hogy íme, egy ember fut egyedül. ²⁵És kiáltott az őrálló, és jelentette a királynak, és ezt mondta a király: Ha egyedül van, örömhír van a szájában. És az egyre közelebb jött. ²⁶És látott az őrálló egy másik embert futni, és kiáltott az őrálló a kapuőrnek, és ezt mondta: Íme, egy ember fut egyedül. És ezt mondta a király: Az is örömhírvivő. ²⁷És ezt mondta az őrálló: Úgy látom az elsőnek a futását, mint Áchimá’átz, Tzádok fia futását. És ezt mondta a király: Jó ember ez, és jó örömhírrel jön.

²⁸És kiáltott Áchimá’átz, és ezt mondta a királynak: Shálom És leborult a király előtt arcaival a földre, és ezt mondta: Bárukh Yáhuwáh, a te Elohimod, aki kiszolgáltatta az embereket, akik fölemelték kezeiket az én Ádoni HáMelekh [Uam, a Király] ellen. ²⁹És ezt mondta a király: Shálom van-e a fiúval, ÁvShálommal? És ezt mondta Áchimá’átz: Láttam a nagy tömeget, amikor elküldte Yoáv a király szolgáját és a te szolgádat, de nem tudtam, mi az. ³⁰És ezt mondta a király: Fordulj el, állj meg itt. És elfordult, és megállt. ³¹És íme, a Kushi megjött, és ezt mondta a Kushi: Fogadjon örömhírt az én Ádoni HáMelekh, mert igazságot szolgáltatott ma neked Yáhuwáh mindazok kezéből, akik fölkeltek ellened. ³²És ezt mondta a király a Kushinak: Shálom van-e a fiúval, ÁvShálommal? És ezt mondta a Kushi: Legyenek olyanok, mint az a fiú, az én Ádoni HáMelekh ellenségei és mind, akik ellened keltek fel, rosszra.

Szójegyzék: Áchimá’átz (אֲחִימַעַץ – 𐤀𐤇𐤉𐤌𐤏𐤑) – testvérem haragja/Dühöm testvére • Ádoni HáMelekh (אֲדֹנִי הַמֶּלֶךְ – 𐤀𐤃𐤍𐤉 𐤄𐤌𐤋𐤊) – Uram, A Király/Uram, A Királyom • Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ávisháj (אֲבִישַׁי – 𐤀𐤁𐤉𐤔𐤉) – Apám ajándéka • ÁvShálom (אַבְשָׁלוֹם – 𐤀𐤁𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke atyja • Bárukh (בָּרוּךְ – 𐤁𐤓𐤅𐤊) – Áldott • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Efráyim (אֶפְרַיִם – 𐤀𐤐𐤓𐤉𐤌) – Efraim/Kettős gyümölcs – Yoszef fia [köve: a Shohám] • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Ezüst (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Keszef: ezüst/Pénz • Gáti (גִּתִּי – 𐤂𐤕𐤉) – Gát városbeli • Itáj (אִתַּי – 𐤀𐤕𐤉) – Velem van • Keszef (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – ezüst/Pénz • Kikár (כִּכָּר – 𐤊𐤊𐤓) – kör, kerek; kerek kenyér; tálentum (súlyegység, ~34 kg); kerek síkság, völgy-medence • Kushi (כּוּשִׁי – 𐤊𐤅𐤔𐤉) – Etióp/Kúsita • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Békesség/Teljesség/Jólét/Épség • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tzádok (צָדוֹק – 𐤑𐤃𐤅𐤒) – hűséges Kohen Dávid és Shlomoh idejében • Tzeru’Yáh (צְרוּיָה – 𐤑𐤓𐤅𐤉𐤄) – Balzsam • Yád ÁvShálom (יַד אַבְשָׁלוֹם – 𐤉𐤃𐤀𐤁𐤔𐤋𐤅𐤌) – ÁvShálom keze/emlékoszlop neve • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yoáv (יוֹאָב – 𐤉𐤅𐤀𐤁) – Yáhuwáh az atya

[HU] Shmu’El Bet 17

Szerző: Sipos Richard | szept 21, 2026

¹Azután ezt mondta Áchitofel ÁvShálomnak: Hadd válasszak ki tizenkétezer embert, fölkelek, és üldözöm Dávidot még ma éjjel. ²Rátörök, amíg fáradt és erőtlen kezű, és megrettentem, és elfut az egész vele levő nép, és levágom a királyt egyedül. ³És visszatérítem az egész népet hozzád; az egész visszatérése azon az emberen múlik, akit te keresel, és az egész nép békében lesz. ⁴Helyesnek látszott ez a beszéd ÁvShálom szemében és Yiszrá’El minden vénének szemében.

⁵De ÁvShálom ezt mondta: Hívjátok ide az arki Chushájt is, hadd halljuk, mi van az ő szájában is. ⁶Amikor Chusháj megérkezett ÁvShálomhoz, így szólt hozzá ÁvShálom: Ezt a beszédet mondta Áchitofel. Megtegyük-e az ő beszéde szerint? Ha nem, te szólj! ⁷Chusháj ezt mondta ÁvShálomnak: Nem jó a tanács, amelyet Áchitofel adott ezúttal. ⁸Majd ezt mondta Chusháj: Te ismered apádat és az embereit, hogy vitézek ők, és keserű lelkűek, mint a kölykeitől megfosztott medve a mezőn. Apád pedig a háború embere, és nem hál a néppel. ⁹Íme, most ő valamelyik veremben rejtőzik, vagy az egyik helyen. És lesz, hogy amikor elesnek köztük kezdetben, és aki hallja, meghallja, azt mondja majd: vereség lett az ÁvShálomot követő nép között. ¹⁰Akkor pedig még a vitéz is, akinek szíve mint az oroszlán szíve, olvadva megolvad; mert tudja egész Yiszrá’El, hogy vitéz az apád, és vitézek a vele levők. ¹¹Hanem azt tanácsolom, hogy gyűljön hozzád egész Yiszrá’El Dántól Be’er-Sheváig, mint a tenger melletti homok sokasága, és a te arcaid menjenek a harcba. ¹²És rátörünk az egyik helyen, ahol megtaláljuk őt, és ráereszkedünk, ahogyan a harmat esik a földre, és nem marad meg belőle és a vele levő emberek közül egy sem. ¹³Ha pedig valamelyik városba húzódik vissza, hozzon egész Yiszrá’El köteleket ahhoz a városhoz, és lehúzzuk azt a patakmederig, amíg nem található ott egy kavics sem. ¹⁴Erre ezt mondta ÁvShálom és minden Yiszrá’Eli férfi: Jobb az arki Chusháj tanácsa Áchitofel tanácsánál. Mert Yáhuwáh rendelte el, hogy meghiúsítsák Áchitofel jó tanácsát, azért, hogy Yáhuwáh elhozza a rosszat ÁvShálomra.

¹⁵Chusháj pedig ezt mondta Tzádok és Evyátár Kohánimnak: Így meg így tanácsolt Áchitofel ÁvShálomnak és Yiszrá’El véneinek, én pedig így meg így tanácsoltam. ¹⁶Most tehát küldjetek gyorsan, és jelentsétek Dávidnak ezt: Ne töltsd ma éjjel a pusztának gázlóinál, hanem átkelvén kelj át, nehogy elnyeljék a királyt és az egész vele levő népet. ¹⁷Yáhu’Nátán és Áchimá’átz a Rogel-forrásnál álltak, és odament egy szolgálóleány, és hírt vitt nekik, ők pedig elmentek, és hírt vittek Dávid királynak; mert nem mehettek be, hogy meglássák őket a városban. ¹⁸De meglátta őket egy fiú, és elmondta ÁvShálomnak. Ezért mindketten gyorsan elmentek, és bementek egy Báchurimi ember házába, akinek volt egy kútja az udvarában, és leereszkedtek oda. ¹⁹Az asszony pedig fogott egy takarót, ráterítette a kút szájára, és tört gabonát szórt rá, és nem lehetett tudni semmit. ²⁰Amikor megérkeztek ÁvShálom szolgái az asszonyhoz a házba, és ezt mondták: Hol van Áchimá’átz és Yáhu’Nátán? Az asszony így felelt nekik: Átkeltek a vizek Folyamán. És keresték, de nem találták, és visszatértek Yerusháláyimba.

²¹És lett, miután elmentek, fölmentek a kútból, elmentek, és hírt vittek Dávid királynak; ezt mondták Dávidnak: Keljetek föl, és keljetek át gyorsan a vizeken, mert így tanácsolt ellenetek Áchitofel. ²²Fölkelt azért Dávid és az egész vele levő nép, és átkeltek a Yárdenen; a reggel virradtáig nem hiányzott egy sem, aki ne kelt volna át a Yárdenen.

²³Áchitofel pedig látta, hogy nem cselekedtek tanácsa szerint, fölnyergelte a szamarat, fölkelt, és elment házához, a városába, rendelkezett háza felől, és megfojtotta magát; meghalt, és apja sírjába temették.

²⁴Dávid pedig megérkezett Máchánáyimba, ÁvShálom pedig átkelt a Yárdenen, ő és minden Yiszrá’Eli férfi vele. ²⁵ÁvShálom pedig Ámászát állította a hadsereg élére Yoáv helyett; Ámászá egy Yitrá nevű Yiszrá’Eli ember fia volt, aki bement Ávigáyilhoz, Náchásh leányához, Tzeru’Yáh, Yoáv anyja lánytestvéréhez. ²⁶És tábort ütött Yiszrá’El és ÁvShálom a Gil’ád földjén.

²⁷És lett, amikor Dávid megérkezett Máchánáyimba, az Ámoni fiak Rábáhból való Shovi, Náchásh fia, a Lodvárból való Mákhir, Ámi’El fia és a Gil’ádi Rogelimből való Bárziláj ²⁸ágyat, tálakat és cserépedényt, búzát, árpát, lisztet és pörkölt gabonát, babot és lencsét meg pörkölt magvakat, ²⁹mézet és vajat, juhokat és tehéntejből való sajtokat hoztak Dávidnak és a vele levő népnek, hogy egyenek; mert ezt mondták: A nép éhes, fáradt és szomjas a pusztában.

Szójegyzék: Áchimá’átz (אֲחִימַעַץ – 𐤀𐤇𐤉𐤌𐤏𐤑) – testvérem haragja/Dühöm testvére • Áchitofel (אֲחִיתֹפֶל – 𐤀𐤇𐤉𐤕𐤐𐤋) – testvér bolondsága • Ámászá (עֲמָשָׂא – 𐤏𐤌𐤔𐤀) – Teher/Nép • Ámi’El (עַמִּיאֵל – 𐤏𐤌𐤉𐤀𐤋) – Népem El • Ámon (עַמּוֹן – 𐤏𐤌𐤅𐤍) – Nép/Népből való – Lót leszármazottai • Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ávigáyil (אֲבִיגַיִל – 𐤀𐤁𐤉𐤂𐤉𐤋) – Atyám öröme – Dávid felesége, Návál özvegye • ÁvShálom (אַבְשָׁלוֹם – 𐤀𐤁𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke atyja • Báchurim (בַּחֻרִים – 𐤁𐤇𐤓𐤉𐤌) – Ifjak (helye) (helynév • Bárziláj (בַּרְזִלַּי – 𐤁𐤓𐤆𐤋𐤉) – Vasból való/Vaskemény • Be’er-Shevá (בְּאֵר שֶׁבַע – 𐤁𐤀𐤓 𐤔𐤁𐤏) – Eskü kútja – ősi szent hely • Chusháj (חוּשַׁי – 𐤇𐤅𐤔𐤉) – „Gyors”/„Sietős” • Dán (דָּן – 𐤃𐤍) – Bíró/Ítélet – Yá’ákov fia [köve: a Leshem] • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Evyátár (אֶבְיָתָר – 𐤀𐤁𐤉𐤕𐤓) – Bőség atyja – Kohen, Áchimelekh fia • Folyam (נָהָר – 𐤍𐤄𐤓) – Náhár: Folyam/Folyó/Patak/Vízáramlat • Gil’ád (גִּלְעָד – 𐤂𐤋𐤏𐤃) – tanúság halma – terület a Yárden keleti oldalán • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – pap – Áháron leszármazottja • Lodvár (לוֹ דְבָר – 𐤋𐤅𐤃𐤁𐤓) – „Nincs legelő”/„Nincs szó (hír)” • Máchánáyim (מַחֲנַיִם – 𐤌𐤇𐤍𐤉𐤌) – Két tábor – város Gád területén • Mákhir (מָכִיר – 𐤌𐤊𐤉𐤓) – Eladott/Megvásárolt – Menásheh elsőszülöttje • Náchásh (נָחָשׁ – 𐤍𐤇𐤔) – Kígyó/Megtévesztő • Rábáh (רַבָּה – 𐤓𐤁𐤄) – nagy/hatalmas – város a hegyvidéken • Rogel (רֹגֵל – 𐤓𐤂𐤋) – Takács/Nyomozó – forrás Yerusháláyim mellett • Rogelim (רֹגְלִים – 𐤓𐤂𐤋𐤉𐤌) – Járókelők/Kémlelők (helynév • Shovi (שֹׁבִי – 𐤔𐤁𐤉) – „Fogoly”/„Visszatérő” • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tzádok (צָדוֹק – 𐤑𐤃𐤅𐤒) – hűséges Kohen Dávid és Shlomoh idejében • Tzeru’Yáh (צְרוּיָה – 𐤑𐤓𐤅𐤉𐤄) – Balzsam • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yáhu’Nátán (יְהוֹנָתָן – 𐤉𐤄𐤅𐤍𐤕𐤍) – Yáhuwáh adta • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yárden (יַרְדֵּן – 𐤉𐤓𐤃𐤍) – Jordán/Leszálló/Lefolyó – Jordán • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yitrá (יִתְרָא – 𐤉𐤕𐤓𐤀) – „Bőség”/„Többlet” • Yoáv (יוֹאָב – 𐤉𐤅𐤀𐤁) – Yáhuwáh az atya

[HU] Shmu’El Bet 16

Szerző: Sipos Richard | szept 21, 2026

¹Dávid egy kevéssel túljutott a tetőn, és íme, Tzivá, Mefivoshet szolgája jött elébe, fölszerszámozott szamarak párjával, és rajtuk kétszáz kenyér, száz aszú szőlő, száz nyári gyümölcs és egy tömlő bor. ²A király ezt mondta Tzivának: Mire valók ezek neked? Tzivá ezt mondta: A szamarak a király házáé, hogy rajtuk járjanak, a kenyér és a nyári gyümölcs az ifjaké, hogy egyenek, a bor pedig, hogy igyon a pusztában elfáradt. ³A király ezt mondta: És hol van urad fia? Tzivá ezt mondta a királynak: Íme, Yerusháláyimban ül, mert azt mondta: Ma adja vissza nekem Yiszrá’El háza apám királyságát. ⁴A király ezt mondta Tzivának: Íme, tiéd minden, ami Mefivosheté. Tzivá ezt mondta: Leborulok; hadd találjak kegyet szemeidben, Ádoni HáMelekh [Uam, a Király].

⁵Dávid király Báchurimig ért, és íme, onnan egy ember jött ki, Shá’ul háza nemzetségéből, neve Shim’i, Gerá fia; kijövén kijött, és átkozódott. ⁶Kövekkel hajigálta Dávidot és Dávid király minden szolgáját, pedig az egész nép és az összes hős a jobbján és a balján volt. ⁷És így szólt Shim’i átkozódásában: Menj el, menj el, te vér embere, te elvetemült ember! ⁸Megtéríti rád Yáhuwáh Shá’ul házának minden vérét, akinek helyébe királlyá lettél, és Yáhuwáh a királyságot fiad, ÁvShálom kezébe adta; és íme, bajodban vagy, mert vér embere vagy te!

⁹Ávisháj, Tzeru’Yáh fia ezt mondta a királynak: Miért átkozza ez a döglött kutya uramat, a királyt? Hadd menjek át, és vegyem le a fejét! ¹⁰A király ezt mondta: Mi közöm hozzátok, Tzeru’Yáh fiai? Mert így átkozódik, mert Yáhuwáh mondta neki: Átkozd Dávidot — és ki mondja: Miért tetted ezt? ¹¹Dávid ezt mondta Ávishájnak és minden szolgájának: Íme, a fiam, aki ágyékomból jött, az életemet keresi — mennyivel inkább most ez a Ben’Yámini! Hagyjátok őt, hadd átkozódjék, mert Yáhuwáh mondta neki. ¹²Talán meglátja Yáhuwáh szememet, és Yáhuwáh jót térít vissza nekem ennek mai átka helyett. ¹³Dávid és emberei mentek az úton, Shim’i pedig a hegy oldalán haladt vele átellenben, menvén és átkozódván, és köveket hajigált vele átellenben, és porral porozott. ¹⁴Megérkezett a király és az egész nép, amely vele volt, fáradtan, és ott megpihent.

¹⁵ÁvShálom és az egész nép, Yiszrá’El férfiai, megérkeztek Yerusháláyimba, és Áchitofel vele. ¹⁶És történt, amikor az arki Chusháj, Dávid barátja megérkezett ÁvShálomhoz, ezt mondta Chusháj ÁvShálomnak: Yechi HáMelekh [Éljen a Király!] ¹⁷ÁvShálom ezt mondta Chushájnak: Ez a te hűségszereteted barátod iránt? Miért nem mentél barátoddal? ¹⁸Chusháj ezt mondta ÁvShálomnak: Nem, hanem akit Yáhuwáh, ez a nép és Yiszrá’El minden férfia kiválasztott, azé leszek, és vele maradok. ¹⁹És másodszor: kit szolgáljak? Nemde fia előtt? Ahogyan apád előtt szolgáltam, úgy leszek előtted.

²⁰ÁvShálom ezt mondta Áchitofelnek: Adjatok tanácsot, mit tegyünk. ²¹Áchitofel ezt mondta ÁvShálomnak: Menj be apád másodrangú feleségeihez, akiket a ház őrzésére hagyott; és meghallja egész Yiszrá’El, hogy bűzössé tetted magad apád előtt, és megerősödnek mindazok kezei, akik veled vannak. ²²Sátrat vontak fel ÁvShálomnak a tetőre, és bement ÁvShálom apja másodrangú feleségeihez egész Yiszrá’El szemei láttára. ²³Áchitofel tanácsa, amelyet azokban a napokban tanácsolt, olyan volt, mintha valaki Elohim szavát kérdezné; ilyen volt Áchitofel minden tanácsa Dávidnak is, ÁvShálomnak is.

Szójegyzék: Áchitofel (אֲחִיתֹפֶל – 𐤀𐤇𐤉𐤕𐤐𐤋) – testvér bolondsága • Ádoni HáMelekh (אֲדֹנִי הַמֶּלֶךְ – 𐤀𐤃𐤍𐤉 𐤄𐤌𐤋𐤊) – Uram, A Király/Uram, A Királyom • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ávisháj (אֲבִישַׁי – 𐤀𐤁𐤉𐤔𐤉) – Apám ajándéka • ÁvShálom (אַבְשָׁלוֹם – 𐤀𐤁𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke atyja • Báchurim (בַּחֻרִים – 𐤁𐤇𐤓𐤉𐤌) – Ifjak (helye) (helynév • Ben’Yámin (בִּנְיָמִין – 𐤁𐤍𐤉𐤌𐤉𐤍) – Jobb kéz fia – Yá’ákov fia [köve: a Yáhfeh] • Chusháj (חוּשַׁי – 𐤇𐤅𐤔𐤉) – „Gyors”/„Sietős” • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gerá (גֵּרָא – 𐤂𐤓𐤀) – Jövevény/Idegen lakos • Hűségszeretet (חֶסֶד- 𐤇𐤎𐤃) – Cheszed: Kegy/Kegyelem/Hűség/Szövetségi hűség • Mefivoshet (מְפִיבֹשֶׁת – 𐤌𐤐𐤉𐤁𐤔𐤕) – Szégyen-pusztító (Yáhu’Nátán fia • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Shim’i (שִׁמְעִי – 𐤔𐤌𐤏𐤉) – Híres/Hallomásom • Tzeru’Yáh (צְרוּיָה – 𐤑𐤓𐤅𐤉𐤄) – Balzsam • Tzivá (צִיבָא – 𐤑𐤉𐤁𐤀) – Ültetvény/Növényzet • Vér (דָּם – 𐤃𐤌) – Dám – az élet hordozója • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yárden (יַרְדֵּן – 𐤉𐤓𐤃𐤍) – Jordán/Leszálló/Lefolyó – Jordán • Yechi HáMelekh (יְחִי הַמֶּלֶךְ – 𐤉𐤇𐤉 𐤄𐤌𐤋𐤊) – Éljen A Király! • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa

[HU] Shmu’El Bet 15

Szerző: Sipos Richard | szept 21, 2026

¹Történt ezek után, hogy szerzett magának ÁvShálom harci kocsit és lovakat, meg ötven embert, akik előtte futottak. ²Korán felkelt ÁvShálom, és odaállt a kapuba vivő út mellé; és történt, hogy mindenkit, akinek peres ügye volt, és a királyhoz ment ítéletre, megszólított ÁvShálom, és ezt mondta: Melyik városból való vagy? És az így felelt: Yiszrá’El egyik törzséből való a te szolgád. ³Akkor ezt mondta neki ÁvShálom: Nézd, a te ügyeid jók és helyesek, de a király részéről nincs, aki meghallgasson téged. ⁴És ezt mondta ÁvShálom: Ki tenne engem bíróvá az országban, hogy hozzám jönne mindenki, akinek pere és ítélni valója van, és én igazat szolgáltatnék neki! ⁵És történt, hogy amikor valaki közeledett, hogy leboruljon előtte, akkor kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és megcsókolta. ⁶Így tett ÁvShálom egész Yiszrá’Ellel, akik ítéletre mentek a királyhoz; és ellopta ÁvShálom Yiszrá’El embereinek szívét.

⁷És történt negyven esztendő múltával, hogy ezt mondta ÁvShálom a királynak: Hadd menjek el, hogy teljesítsem Chevronban a fogadalmamat, amelyet Yáhuwáhnak fogadtam. ⁸Mert fogadalmat fogadott a te szolgád, amikor Geshurban, Árámban laktam, ezt mondva: Ha valóban visszavisz engem Yáhuwáh Yerusháláyimba, akkor szolgálni fogok Yáhuwáhnak. ⁹És ezt mondta neki a király: Menj el Shálommal! És fölkelt, és elment Chevronba. ¹⁰És kémeket küldött ÁvShálom Yiszrá’El minden törzsébe, ezt mondva: Amikor meghalljátok a kürt hangját, mondjátok: Király lett ÁvShálom Chevronban! ¹¹És ÁvShálommal ment kétszáz ember Yerusháláyimból, akiket meghívtak, és jóhiszeműen mentek, és nem tudtak semmit. ¹²És elküldött ÁvShálom a Giloi Áchitofelért, Dávid tanácsosáért, a városából, Giloból, mialatt bemutatta az áldozatokat; és az összeesküvés erős lett, és a nép egyre szaporodott ÁvShálom mellett.

¹³És megérkezett a hírvivő Dávidhoz, ezt mondva: Yiszrá’El emberének szíve ÁvShálom után fordult! ¹⁴És ezt mondta Dávid minden szolgájának, akik vele voltak Yerusháláyimban: Keljetek fel, és meneküljünk, mert nem lesz számunkra menekvés ÁvShálom elől! Siessetek menni, nehogy siessen, és utolérjen minket, és ránk zúdítsa a bajt, és a várost kardélre hányja! ¹⁵És ezt mondták a király szolgái a királynak: Mindenben, amit csak választ uram, a király, íme, a te szolgáid vagyunk. ¹⁶És kiment a király, és egész háza a lábai nyomában; de otthagyott a király tíz asszonyt, másodrangú feleségeket, hogy őrizzék a házat. ¹⁷És kiment a király, és az egész nép a lábai nyomában, és megálltak a távoli háznál. ¹⁸És minden szolgája átvonult mellette, és minden Kereti és minden Peleti, és minden Gáti — hatszáz ember, akik a lábai nyomában jöttek Gátból —, átvonultak a király arcai előtt.

¹⁹És ezt mondta a király a Gáti Itájnak: Miért jössz te is velünk? Térj vissza, és maradj a királynál, mert idegen vagy, és száműzött is a magad helyéről. ²⁰Tegnap jöttél, és ma máris bujdosásra indítsalak, hogy velünk jöjj? Én pedig megyek, ahova megyek. Térj vissza, és vidd vissza testvéreidet magaddal — hűségszeretet és hűség legyen veled! ²¹De felelt Itáj a királynak, és ezt mondta: Él Yáhuwáh, és él Ádoni HáMelekh [Uam, a Király], hogy azon a helyen, ahol lesz Ádoni HáMelekh, akár halálra, akár életre, ott lesz a te szolgád is! ²²És ezt mondta Dávid Itájnak: Menj, és vonulj át! És átvonult a Gáti Itáj, és minden embere, és az egész kísérő gyermeksereg, amely vele volt. ²³És az egész ország nagy hangon sírt, ahogy az egész nép átvonult; és a király átkelt a Kidron-patakon, és az egész nép átkelt a puszta felé vivő úton.

²⁴És íme, ott volt Tzádok is, és vele minden Levi’im, akik Áron Brit HáElohimot [Elohim Szövetség Ládáját] vitték; és letették Áron Brit HáElohimot, és felment Evyátár, amíg az egész nép ki nem vonult a városból. ²⁵És ezt mondta a király Tzádoknak: Vidd vissza Áron Brit HáElohimot a városba! Ha kegyelmet találok Yáhuwáh szemei előtt, akkor visszahoz engem, és látnom engedi azt és lakóhelyét. ²⁶De ha így szól: Nem gyönyörködöm benned — íme, itt vagyok, tegyen velem úgy, ahogy jónak látja a szemeiben! ²⁷És ezt mondta a király Tzádok Kohennek: Látnok vagy-e te? Térj vissza a városba Shálommal, és Áchimá’átz, a fiad, és Yáhu’Nátán, Evyátár fia, a ti két fiatok veletek. ²⁸Lássátok, én a puszta síkságainál^* késlekedem, amíg szó nem jön tőletek, hogy hírt adjon nekem. ²⁹És visszavitte Tzádok és Evyátár Áron Brit HáElohimot Yerusháláyimba, és ott maradtak.

³⁰És Dávid fölfelé ment az Olajfák hágóján, fölfelé menet sírva, és a feje betakarva, és mezítláb ment; és az egész nép, amely vele volt, mindenki betakarta a fejét, és fölfelé mentek, fölfelé menet sírva. ³¹És Dávidnak jelentették, ezt mondva: Áchitofel az összeesküvők között van ÁvShálommal! És ezt mondta Dávid: Tedd bolonddá Áchitofel tanácsát, Yáhuwáh! ³²És történt, hogy amikor Dávid a tetőre ért, ahol leborulni szokott Elohim előtt, íme, szembejött vele az Árki Chushái, megszaggatott köntössel és földdel a fején. ³³És ezt mondta neki Dávid: Ha átvonulsz velem, akkor teher leszel rajtam; ³⁴de ha visszatérsz a városba, és ezt mondod ÁvShálomnak: A te szolgád vagyok, ó király; apád szolgája voltam azelőtt, most pedig a te szolgád vagyok — akkor meghiúsítod nekem Áchitofel tanácsát. ³⁵És nemde veled lesznek ott Tzádok és Evyátár, a Kohánim? És így legyen: minden szót, amelyet a király házából hallasz, jelentsd Tzádoknak és Evyátárnak, a Kohánimnak. ³⁶Íme, ott van velük a két fiuk, Áchimá’átz, Tzádoké, és Yáhu’Nátán, Evyátáré; küldjetek általuk hozzám minden szót, amelyet hallotok. ³⁷És bement Chushái, Dávid barátja a városba, ÁvShálom pedig megérkezett Yerusháláyimba.

Szójegyzék: Áchimá’átz (אֲחִימַעַץ – 𐤀𐤇𐤉𐤌𐤏𐤑) – testvér haragja/Hevesség testvére • Áchitofel (אֲחִיתֹפֶל – 𐤀𐤇𐤉𐤕𐤐𐤋) – testvér bolondsága • Ádoni HáMelekh (אֲדֹנִי הַמֶּלֶךְ – 𐤀𐤃𐤍𐤉 𐤄𐤌𐤋𐤊) – Uram, A Király/Uram, A Királyom • Árám (אֲרָם – 𐤀𐤓𐤌) – Szíria/magasság; Shem fia • Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Árki (אַרְכִּי – 𐤀𐤓𐤊𐤉) – Chushái nemzetsége/Erek városához tartozó • Áron Brit (אֲרוֹן בְּרִית – 𐤀𐤓𐤅𐤍 𐤁𐤓𐤉𐤕) – A Szövetség Ládája • ÁvShálom (אַבְשָׁלוֹם – 𐤀𐤁𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke atyja • Chevron (חֶבְרוֹן – 𐤇𐤁𐤓𐤅𐤍) – Szövetség/Társulás – ősatyák városa • Chushái (חוּשַׁי – 𐤇𐤅𐤔𐤉) – Aki siet • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Evyátár (אֶבְיָתָר – 𐤀𐤁𐤉𐤕𐤓) – Bőség atyja – Kohen, Áchimelekh fia • Gát (גַּת – 𐤂𐤕) – Pelishti város/szőlőprés • Geshur (גְּשׁוּר – 𐤂𐤔𐤅𐤓) – Gessur/Híd – arámi királyság Báshán határán • Gilo (גִּלֹה – 𐤂𐤋𐤄) – Öröm helye • Hűségszeretet (חֶסֶד- 𐤇𐤎𐤃) – Cheszed: Kegy/Kegyelem/Hűség/Szövetségi hűség • Itáj (אִתַּי – 𐤀𐤕𐤉) – Velem (van • Kereti (כְּרֵתִי – 𐤊𐤓𐤕𐤉) – Dávid elit személyi testőrsége • Kidron (קִדְרוֹן – 𐤒𐤃𐤓𐤅𐤍) – Sötét/Homályos • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – pap – Áháron leszármazottja • Levi’im (לְוִיִּים – 𐤋𐤅𐤉𐤉𐤌) – Leviták/Csatlakozók • Peleti (פְּלֵתִי – 𐤐𐤋𐤕𐤉) – Dávid elit személyi testőrsége • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Teljesség/Jólét/Épség • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tzádok (צָדוֹק – 𐤑𐤃𐤅𐤒) – hűséges Kohen Dávid és Shlomoh idejében • Yáhu’Nátán (יְהוֹנָתָן – 𐤉𐤄𐤅𐤍𐤕𐤍) – Yáhuwáh adta • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa