[HU] Shmu’El Bet 18

Szerző: Sipos Richard | jún 26, 2026

¹És számba vette Dávid a népet, amely vele volt, és ezredeseket meg századosokat helyezett föléjük. ²És kibocsátotta Dávid a népet: egyharmadát Yoáv keze alá, egyharmadát Ávisháj, Tzeru’Yáh fia, Yoáv testvére keze alá, egyharmadát pedig a Gáti Itáj keze alá. És ezt mondta a király a népnek: Kimenvén kimegyek én is veletek. ³De a nép ezt mondta: Nem mész ki, mert ha menekülvén menekülünk is, nem fordítják ránk a szívüket, és ha meghal is felünk, nem fordítják ránk a szívüket; mert te most annyi vagy, mint mi tízezren. Most pedig jobb, hogy a városból légy nekünk segítségül. ⁴És ezt mondta nekik a király: Ami jó a szemetekben, azt teszem. És megállt a király a kapu oldalánál, és az egész nép kivonult százanként és ezrenként. ⁵És megparancsolta a király Yoávnak, Ávishájnak és Itájnak, mondván: Gyengéden bánjatok az én kedvemért a fiúval, Ávshálommal! És az egész nép hallotta, amikor a király parancsot adott minden vezérnek Ávshálom dolga felől.

⁶És kivonult a nép a mezőre Yiszrá’El elé, és az ütközet az Efráyimi erdőben volt. ⁷És megverettek ott Yiszrá’El népe Dávid szolgái előtt, és nagy vereség volt ott azon a napon: húszezer. ⁸És szétterjedt ott az ütközet az egész vidék színén, és többet evett az erdő a népből, mint amennyit evett a fegyver azon a napon.

⁹És Ávshálom találkozott Dávid szolgáival. Ávshálom egy öszvéren nyargalt, és az öszvér bement egy nagy tölgyfa sűrű ágai alá, és a feje beleakadt a tölgyfába, és ott maradt az Egek között és a föld között, az öszvér pedig, amely alatta volt, továbbment. ¹⁰És meglátta egy ember, és jelentette Yoávnak, és ezt mondta: Íme, láttam Ávshálomot egy tölgyfán függeni. ¹¹És ezt mondta Yoáv az embernek, aki jelentette neki: Hát íme, láttad, és miért nem sújtottad le ott a földre? Akkor rajtam lett volna, hogy adjak neked tíz ezüstöt és egy övet. ¹²De az ember ezt mondta Yoávnak: És ha ezer ezüstöt mérnének is a tenyeremre, nem nyújtanám ki kezemet a király fiára, mert fülünk hallatára parancsolta meg a király neked, Ávishájnak és Itájnak, mondván: Vigyázzatok, bárki legyen is, a fiúra, Ávshálomra! ¹³Vagy ha hamisan cselekedtem volna az életem ellen — és semmi dolog nem marad rejtve a király elől —, akkor te magad álltál volna félre. ¹⁴És ezt mondta Yoáv: Nem így vesztegetem előtted az időt! És vett három vesszőt a kezébe, és beledöfte őket Ávshálom szívébe, aki még élt a tölgyfa szívében. ¹⁵És körülfogta tíz legény, Yoáv fegyverhordozói, és leütötték Ávshálomot, és megölték.

¹⁶És megfújta Yoáv a kürtöt, és visszatért a nép Yiszrá’El üldözéséből, mert Yoáv megkímélte a népet. ¹⁷És fogták Ávshálomot, és bedobták az erdőben a nagy gödörbe, és igen nagy kőrakást emeltek föléje; és egész Yiszrá’El elmenekült, ki-ki a sátrába. ¹⁸Ávshálom pedig vett még életében, és felállított magának egy oszlopot, amely a Király-völgyben van, mert ezt mondta: Nincs fiam, hogy emlékezetbe idézze a nevemet. És az oszlopot a saját nevéről nevezte el, és úgy hívják azt: Yad Ávshálom – Ávshálom keze, mind e mai napig.

¹⁹És Áchimá’atz, Tzádok fia ezt mondta: Hadd fussak, kérlek, és hadd vigyek örömhírt a királynak, hogy igazságot szolgáltatott neki Yahuwah az ellenségei kezéből. ²⁰De ezt mondta neki Yoáv: Nem vagy te az örömhír embere ezen a napon; majd egy másik napon vigyél örömhírt, de ezen a napon ne vigyél örömhírt, hiszen a király fia meghalt. ²¹És ezt mondta Yoáv a Kushinak: Menj, jelentsd a királynak, amit láttál. És leborult a Kushi Yoáv előtt, és futásnak eredt. ²²És még egyszer szólt Áchimá’atz, Tzádok fia, és ezt mondta Yoávnak: Bármi legyen is, hadd fussak, kérlek, én is a Kushi után. De ezt mondta Yoáv: Miért futnál éppen te, fiam, hiszen nincs örömhír, amelyért jutalmat találnál? ²³Bármi legyen is, futok! És ezt mondta neki: Fuss! És futott Áchimá’atz a kikár-úton, és megelőzte a Kushit.

²⁴És Dávid a két kapu között ült, az őrálló pedig fölment a kapu tetejére, a falra, és fölemelte szemeit és látta, hogy íme, egy ember fut egyedül. ²⁵És kiáltott az őrálló, és jelentette a királynak, és ezt mondta a király: Ha egyedül van, örömhír van a szájában. És az egyre közelebb jött. ²⁶És látott az őrálló egy másik embert futni, és kiáltott az őrálló a kapuőrnek, és ezt mondta: Íme, egy ember fut egyedül. És ezt mondta a király: Az is örömhírvivő. ²⁷És ezt mondta az őrálló: Úgy látom az elsőnek a futását, mint Áchimá’atz, Tzádok fia futását. És ezt mondta a király: Jó ember ez, és jó örömhírrel jön.

²⁸És kiáltott Áchimá’atz, és ezt mondta a királynak: Békesség! És leborult a király előtt arcaival a földre, és ezt mondta: Bárukh Yahuwah, a te Elohimod, aki kiszolgáltatta az embereket, akik fölemelték kezeiket az én uram, királyom ellen. ²⁹És ezt mondta a király: Békesség van-e a fiúval, Ávshálommal? És ezt mondta Áchimá’atz: Láttam a nagy tömeget, amikor elküldte Yoáv a király szolgáját és a te szolgádat, de nem tudtam, mi az. ³⁰És ezt mondta a király: Fordulj el, állj meg itt. És elfordult, és megállt. ³¹És íme, a Kushi megjött, és ezt mondta a Kushi: Fogadjon örömhírt az én uram, királyom, mert igazságot szolgáltatott ma neked Yahuwah mindazok kezéből, akik fölkeltek ellened. ³²És ezt mondta a király a Kushinak: Békesség van-e a fiúval, Ávshálommal? És ezt mondta a Kushi: Legyenek olyanok, mint az a fiú, az én uram, királyom ellenségei és mind, akik ellened keltek fel, rosszra.

Szójegyzék: Áchimá’atz (אֲחִימַעַץ – 𐤀𐤇𐤉𐤌𐤏𐤑) – testvérem haragja/Dühöm testvére • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ávisháj (אֲבִישַׁי – 𐤀𐤁𐤉𐤔𐤉) – Apám ajándéka • Ávshálom (אַבְשָׁלוֹם – 𐤀𐤁𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke atyja • Bárukh (בָּרוּךְ – 𐤁𐤓𐤅𐤊) – Áldott • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Efráyim (אֶפְרַיִם – 𐤀𐤐𐤓𐤉𐤌) – Efraim/Kettős gyümölcs – Yoszef fia • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gáti (גִּתִּי – 𐤂𐤕𐤉) – Gát városbeli • Itáj (אִתַּי – 𐤀𐤕𐤉) – Velem (van • Keszef (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Ezüst/Pénz • Kikár (כִּכָּר – 𐤊𐤊𐤓) – kör, kerek; kerek kenyér; tálentum (súlyegység, ~34 kg); kerek síkság, völgy-medence • Kushi (כּוּשִׁי – 𐤊𐤅𐤔𐤉) – Etióp/Kúsita • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tzádok (צָדוֹק – 𐤑𐤃𐤅𐤒) – hűséges Kohen Dávid és Shlomoh idejében • Tzeru’Yáh (צְרוּיָה – 𐤑𐤓𐤅𐤉𐤄) – Balzsam • Yád Ávshálom (יַד אַבְשָׁלוֹם – 𐤉𐤃𐤀𐤁𐤔𐤋𐤅𐤌) – Ávshálom keze/emlékoszlop neve • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yoáv (יוֹאָב – 𐤉𐤅𐤀𐤁) – Yahuwah az atya

[HU] Shmu’El Bet 17

Szerző: Sipos Richard | jún 26, 2026

¹Azután ezt mondta Áchitofel Ávshálomnak: Hadd válasszak ki tizenkétezer embert, fölkelek, és üldözöm Dávidot még ma éjjel. ²Rátörök, amíg fáradt és erőtlen kezű, és megrettentem, és elfut az egész vele levő nép, és levágom a királyt egyedül. ³És visszatérítem az egész népet hozzád; az egész visszatérése azon az emberen múlik, akit te keresel, és az egész nép békében lesz. ⁴Helyesnek látszott ez a beszéd Ávshálom szemében és Yiszrá’El minden vénének szemében.

⁵De Ávshálom ezt mondta: Hívjátok ide az arki Chushájt is, hadd halljuk, mi van az ő szájában is. ⁶Amikor Chusháj megérkezett Ávshálomhoz, így szólt hozzá Ávshálom: Ezt a beszédet mondta Áchitofel. Megtegyük-e az ő beszéde szerint? Ha nem, te szólj! ⁷Chusháj ezt mondta Ávshálomnak: Nem jó a tanács, amelyet Áchitofel adott ezúttal. ⁸Majd ezt mondta Chusháj: Te ismered apádat és az embereit, hogy vitézek ők, és keserű lelkűek, mint a kölykeitől megfosztott medve a mezőn. Apád pedig a háború embere, és nem hál a néppel. ⁹Íme, most ő valamelyik veremben rejtőzik, vagy az egyik helyen. És lesz, hogy amikor elesnek köztük kezdetben, és aki hallja, meghallja, azt mondja majd: vereség lett az Ávshálomot követő nép között. ¹⁰Akkor pedig még a vitéz is, akinek szíve mint az oroszlán szíve, olvadva megolvad; mert tudja egész Yiszrá’El, hogy vitéz az apád, és vitézek a vele levők. ¹¹Hanem azt tanácsolom, hogy gyűljön hozzád egész Yiszrá’El Dántól Be’er-Sheváig, mint a tenger melletti homok sokasága, és a te arcaid menjenek a harcba. ¹²És rátörünk az egyik helyen, ahol megtaláljuk őt, és ráereszkedünk, ahogyan a harmat esik a földre, és nem marad meg belőle és a vele levő emberek közül egy sem. ¹³Ha pedig valamelyik városba húzódik vissza, hozzon egész Yiszrá’El köteleket ahhoz a városhoz, és lehúzzuk azt a patakmederig, amíg nem található ott egy kavics sem. ¹⁴Erre ezt mondta Ávshálom és minden Yiszrá’Eli férfi: Jobb az arki Chusháj tanácsa Áchitofel tanácsánál. Mert Yahuwah rendelte el, hogy meghiúsítsák Áchitofel jó tanácsát, azért, hogy Yahuwah elhozza a rosszat Ávshálomra.

¹⁵Chusháj pedig ezt mondta Tzádok és Evyátár Kohánimnak: Így meg így tanácsolt Áchitofel Ávshálomnak és Yiszrá’El véneinek, én pedig így meg így tanácsoltam. ¹⁶Most tehát küldjetek gyorsan, és jelentsétek Dávidnak ezt: Ne töltsd ma éjjel a pusztának gázlóinál, hanem átkelvén kelj át, nehogy elnyeljék a királyt és az egész vele levő népet. ¹⁷Yáhu’Nátán és Áchimá’atz a Rogel-forrásnál álltak, és odament egy szolgálóleány, és hírt vitt nekik, ők pedig elmentek, és hírt vittek Dávid királynak; mert nem mehettek be, hogy meglássák őket a városban. ¹⁸De meglátta őket egy fiú, és elmondta Ávshálomnak. Ezért mindketten gyorsan elmentek, és bementek egy Báchurimi ember házába, akinek volt egy kútja az udvarában, és leereszkedtek oda. ¹⁹Az asszony pedig fogott egy takarót, ráterítette a kút szájára, és tört gabonát szórt rá, és nem lehetett tudni semmit. ²⁰Amikor megérkeztek Ávshálom szolgái az asszonyhoz a házba, és ezt mondták: Hol van Áchimá’atz és Yáhu’Nátán? Az asszony így felelt nekik: Átkeltek a vizek folyamán. És keresték, de nem találták, és visszatértek Yerusháláyimba.

²¹És lett, miután elmentek, fölmentek a kútból, elmentek, és hírt vittek Dávid királynak; ezt mondták Dávidnak: Keljetek föl, és keljetek át gyorsan a vizeken, mert így tanácsolt ellenetek Áchitofel. ²²Fölkelt azért Dávid és az egész vele levő nép, és átkeltek a Yárdenen; a reggel virradtáig nem hiányzott egy sem, aki ne kelt volna át a Yárdenen.

²³Áchitofel pedig látta, hogy nem cselekedtek tanácsa szerint, fölnyergelte a szamarat, fölkelt, és elment házához, a városába, rendelkezett háza felől, és megfojtotta magát; meghalt, és apja sírjába temették.

²⁴Dávid pedig megérkezett Máchánáyimba, Ávshálom pedig átkelt a Yárdenen, ő és minden Yiszrá’Eli férfi vele. ²⁵Ávshálom pedig Ámászát állította a hadsereg élére Yoáv helyett; Ámászá egy Yitrá nevű Yiszrá’Eli ember fia volt, aki bement Ávigáyilhoz, Náchásh leányához, Tzeru’Yáh, Yoáv anyja lánytestvéréhez. ²⁶És tábort ütött Yiszrá’El és Ávshálom a Gil’ád földjén.

²⁷És lett, amikor Dávid megérkezett Máchánáyimba, az Ámoni fiak Rábáhból való Shovi, Náchásh fia, a Lodvárból való Mákhir, Ámi’El fia és a Gil’ádi Rogelimből való Bárziláj ²⁸ágyat, tálakat és cserépedényt, búzát, árpát, lisztet és pörkölt gabonát, babot és lencsét meg pörkölt magvakat, ²⁹mézet és vajat, juhokat és tehéntejből való sajtokat hoztak Dávidnak és a vele levő népnek, hogy egyenek; mert ezt mondták: A nép éhes, fáradt és szomjas a pusztában.

Szójegyzék: Áchimá’atz (אֲחִימַעַץ – 𐤀𐤇𐤉𐤌𐤏𐤑) – testvérem haragja/Dühöm testvére • Áchitofel (אֲחִיתֹפֶל – 𐤀𐤇𐤉𐤕𐤐𐤋) – testvér bolondsága • Ámászá (עֲמָשָׂא – 𐤏𐤌𐤔𐤀) – Teher/Nép • Ámi’El (עַמִּיאֵל – 𐤏𐤌𐤉𐤀𐤋) – Népem El • Ámon (עַמּוֹן – 𐤏𐤌𐤅𐤍) – Nép/Népből való – Lót leszármazottai • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ávigáyil (אֲבִיגַיִל – 𐤀𐤁𐤉𐤂𐤉𐤋) – Atyám öröme – Dávid felesége, Návál özvegye • Ávshálom (אַבְשָׁלוֹם – 𐤀𐤁𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke atyja • Báchurim (בַּחֻרִים – 𐤁𐤇𐤓𐤉𐤌) – Ifjak (helye) (helynév • Bárziláj (בַּרְזִלַּי – 𐤁𐤓𐤆𐤋𐤉) – Vasból való/Vaskemény • Be’er-Shevá (בְּאֵר שֶׁבַע – 𐤁𐤀𐤓 𐤔𐤁𐤏) – Eskü kútja – ősi szent hely • Chusháj (חוּשַׁי – 𐤇𐤅𐤔𐤉) – „Gyors”/„Sietős” • Dán (דָּן – 𐤃𐤍) – Bíró/Ítélet – Yá’ákov fia • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Evyátár (אֶבְיָתָר – 𐤀𐤁𐤉𐤕𐤓) – Bőség atyja – Kohen, Áchimelekh fia • Gil’ád (גִּלְעָד – 𐤂𐤋𐤏𐤃) – tanúság halma – terület a Yárden keleti oldalán • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Lodvár (לוֹ דְבָר – 𐤋𐤅𐤃𐤁𐤓) – „Nincs legelő”/„Nincs szó (hír)” • Máchánáyim (מַחֲנַיִם – 𐤌𐤇𐤍𐤉𐤌) – Két tábor – város Gád területén • Mákhir (מָכִיר – 𐤌𐤊𐤉𐤓) – Eladott/Megvásárolt – Menásheh elsőszülöttje • Náchásh (נָחָשׁ – 𐤍𐤇𐤔) – Kígyó/Megtévesztő • Rábáh (רַבָּה – 𐤓𐤁𐤄) – nagy/hatalmas – város a hegyvidéken • Rogel (רֹגֵל – 𐤓𐤂𐤋) – Takács/Nyomozó – forrás Yerusháláyim mellett • Rogelim (רֹגְלִים – 𐤓𐤂𐤋𐤉𐤌) – Járókelők/Kémlelők (helynév • Shovi (שֹׁבִי – 𐤔𐤁𐤉) – „Fogoly”/„Visszatérő” • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tzádok (צָדוֹק – 𐤑𐤃𐤅𐤒) – hűséges Kohen Dávid és Shlomoh idejében • Tzeru’Yáh (צְרוּיָה – 𐤑𐤓𐤅𐤉𐤄) – Balzsam • Yáhu’Nátán (יְהוֹנָתָן – 𐤉𐤄𐤅𐤍𐤕𐤍) – Yahuwah adta • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yárden (יַרְדֵּן – 𐤉𐤓𐤃𐤍) – Jordán/Leszálló/Lefolyó – Jordán • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yitrá (יִתְרָא – 𐤉𐤕𐤓𐤀) – „Bőség”/„Többlet” • Yoáv (יוֹאָב – 𐤉𐤅𐤀𐤁) – Yahuwah az atya

[HU] Shmu’El Bet 16

Szerző: Sipos Richard | jún 26, 2026

¹Dávid egy kevéssel túljutott a tetőn, és íme, Tzivá, Mefivoshet szolgája jött elébe, fölszerszámozott szamarak párjával, és rajtuk kétszáz kenyér, száz aszú szőlő, száz nyári gyümölcs és egy tömlő bor. ²A király ezt mondta Tzivának: Mire valók ezek neked? Tzivá ezt mondta: A szamarak a király házáé, hogy rajtuk járjanak, a kenyér és a nyári gyümölcs az ifjaké, hogy egyenek, a bor pedig, hogy igyon a pusztában elfáradt. ³A király ezt mondta: És hol van urad fia? Tzivá ezt mondta a királynak: Íme, Yerusháláyimban ül, mert azt mondta: Ma adja vissza nekem Yiszrá’El háza apám királyságát. ⁴A király ezt mondta Tzivának: Íme, tiéd minden, ami Mefivosheté. Tzivá ezt mondta: Leborulok; hadd találjak kegyet szemeidben, uram, királyom.

⁵Dávid király Báchurimig ért, és íme, onnan egy ember jött ki, Shá’ul háza nemzetségéből, neve Shim’i, Gerá fia; kijövén kijött, és átkozódott. ⁶Kövekkel hajigálta Dávidot és Dávid király minden szolgáját, pedig az egész nép és az összes hős a jobbján és a balján volt. ⁷És így szólt Shim’i átkozódásában: Menj el, menj el, te vér embere, te elvetemült ember! ⁸Megtéríti rád Yahuwah Shá’ul házának minden vérét, akinek helyébe királlyá lettél, és Yahuwah a királyságot fiad, Ávshálom kezébe adta; és íme, bajodban vagy, mert vér embere vagy te!

⁹Ávisháj, Tzeru’Yáh fia ezt mondta a királynak: Miért átkozza ez a döglött kutya uramat, a királyt? Hadd menjek át, és vegyem le a fejét! ¹⁰A király ezt mondta: Mi közöm hozzátok, Tzeru’Yáh fiai? Mert így átkozódik, mert Yahuwah mondta neki: Átkozd Dávidot — és ki mondja: Miért tetted ezt? ¹¹Dávid ezt mondta Ávishájnak és minden szolgájának: Íme, a fiam, aki ágyékomból jött, az életemet keresi — mennyivel inkább most ez a BenYámini! Hagyjátok őt, hadd átkozódjék, mert Yahuwah mondta neki. ¹²Talán meglátja Yahuwah szememet, és Yahuwah jót térít vissza nekem ennek mai átka helyett. ¹³Dávid és emberei mentek az úton, Shim’i pedig a hegy oldalán haladt vele átellenben, menvén és átkozódván, és köveket hajigált vele átellenben, és porral porozott. ¹⁴Megérkezett a király és az egész nép, amely vele volt, fáradtan, és ott megpihent.

¹⁵Ávshálom és az egész nép, Yiszrá’El férfiai, megérkeztek Yerusháláyimba, és Áchitofel vele. ¹⁶És történt, amikor az arki Chusháj, Dávid barátja megérkezett Ávshálomhoz, ezt mondta Chusháj Ávshálomnak: Éljen a király, éljen a király! ¹⁷Ávshálom ezt mondta Chushájnak: Ez a te hűségszereteted barátod iránt? Miért nem mentél barátoddal? ¹⁸Chusháj ezt mondta Ávshálomnak: Nem, hanem akit Yahuwah, ez a nép és Yiszrá’El minden férfia kiválasztott, azé leszek, és vele maradok. ¹⁹És másodszor: kit szolgáljak? Nemde fia előtt? Ahogyan apád előtt szolgáltam, úgy leszek előtted.

²⁰Ávshálom ezt mondta Áchitofelnek: Adjatok tanácsot, mit tegyünk. ²¹Áchitofel ezt mondta Ávshálomnak: Menj be apád másodrangú feleségeihez, akiket a ház őrzésére hagyott; és meghallja egész Yiszrá’El, hogy bűzössé tetted magad apád előtt, és megerősödnek mindazok kezei, akik veled vannak. ²²Sátrat vontak fel Ávshálomnak a tetőre, és bement Ávshálom apja másodrangú feleségeihez egész Yiszrá’El szemei láttára. ²³Áchitofel tanácsa, amelyet azokban a napokban tanácsolt, olyan volt, mintha valaki Elohim szavát kérdezné; ilyen volt Áchitofel minden tanácsa Dávidnak is, Ávshálomnak is.

Szójegyzék: Áchitofel (אֲחִיתֹפֶל – 𐤀𐤇𐤉𐤕𐤐𐤋) – testvér bolondsága • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ávisháj (אֲבִישַׁי – 𐤀𐤁𐤉𐤔𐤉) – Apám ajándéka • Ávshálom (אַבְשָׁלוֹם – 𐤀𐤁𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke atyja • Báchurim (בַּחֻרִים – 𐤁𐤇𐤓𐤉𐤌) – Ifjak (helye) (helynév • BenYámin (בִּנְיָמִין – 𐤁𐤍𐤉𐤌𐤉𐤍) – Jobb kéz fia • Chusháj (חוּשַׁי – 𐤇𐤅𐤔𐤉) – „Gyors”/„Sietős” • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gerá (גֵּרָא – 𐤂𐤓𐤀) – Jövevény/Idegen lakos • Mefivoshet (מְפִיבֹשֶׁת – 𐤌𐤐𐤉𐤁𐤔𐤕) – Szégyen-pusztító (Yáhu’Nátán fia • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Shim’i (שִׁמְעִי – 𐤔𐤌𐤏𐤉) – Híres/Hallomásom • Tzeru’Yáh (צְרוּיָה – 𐤑𐤓𐤅𐤉𐤄) – Balzsam • Tzivá (צִיבָא – 𐤑𐤉𐤁𐤀) – Ültetvény/Növényzet • Vér (דָּם – 𐤃𐤌) – Dám – az élet hordozója • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yárden (יַרְדֵּן – 𐤉𐤓𐤃𐤍) – Jordán/Leszálló/Lefolyó – Jordán • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa

[HU] Shmu’El Bet 15

Szerző: Sipos Richard | jún 26, 2026

¹Történt ezek után, hogy szerzett magának ÁvShálom harci kocsit és lovakat, meg ötven embert, akik előtte futottak. ²Korán felkelt ÁvShálom, és odaállt a kapuba vivő út mellé; és történt, hogy mindenkit, akinek peres ügye volt, és a királyhoz ment ítéletre, megszólított ÁvShálom, és ezt mondta: Melyik városból való vagy? És az így felelt: Yiszrá’El egyik törzséből való a te szolgád. ³Akkor ezt mondta neki ÁvShálom: Nézd, a te ügyeid jók és helyesek, de a király részéről nincs, aki meghallgasson téged. ⁴És ezt mondta ÁvShálom: Ki tenne engem bíróvá az országban, hogy hozzám jönne mindenki, akinek pere és ítélni valója van, és én igazat szolgáltatnék neki! ⁵És történt, hogy amikor valaki közeledett, hogy leboruljon előtte, akkor kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és megcsókolta. ⁶Így tett ÁvShálom egész Yiszrá’Ellel, akik ítéletre mentek a királyhoz; és ellopta ÁvShálom Yiszrá’El embereinek szívét.

⁷És történt negyven esztendő múltával, hogy ezt mondta ÁvShálom a királynak: Hadd menjek el, hogy teljesítsem Chevronban a fogadalmamat, amelyet Yahuwahnak fogadtam. ⁸Mert fogadalmat fogadott a te szolgád, amikor Geshurban, Árámban laktam, ezt mondva: Ha valóban visszavisz engem Yahuwah Yerusháláyimba, akkor szolgálni fogok Yahuwahnak. ⁹És ezt mondta neki a király: Menj el shálommal! És fölkelt, és elment Chevronba. ¹⁰És kémeket küldött ÁvShálom Yiszrá’El minden törzsébe, ezt mondva: Amikor meghalljátok a kürt hangját, mondjátok: Király lett ÁvShálom Chevronban! ¹¹És ÁvShálommal ment kétszáz ember Yerusháláyimből, akiket meghívtak, és jóhiszeműen mentek, és nem tudtak semmit. ¹²És elküldött ÁvShálom a Giloi Áchitofelért, Dávid tanácsosáért, a városából, Giloból, mialatt bemutatta az áldozatokat; és az összeesküvés erős lett, és a nép egyre szaporodott ÁvShálom mellett.

¹³És megérkezett a hírvivő Dávidhoz, ezt mondva: Yiszrá’El emberének szíve ÁvShálom után fordult! ¹⁴És ezt mondta Dávid minden szolgájának, akik vele voltak Yerusháláyimban: Keljetek fel, és meneküljünk, mert nem lesz számunkra menekvés ÁvShálom elől! Siessetek menni, nehogy siessen, és utolérjen minket, és ránk zúdítsa a bajt, és a várost kardélre hányja! ¹⁵És ezt mondták a király szolgái a királynak: Mindenben, amit csak választ uram, a király, íme, a te szolgáid vagyunk. ¹⁶És kiment a király, és egész háza a lábai nyomában; de otthagyott a király tíz asszonyt, másodrangú feleségeket, hogy őrizzék a házat. ¹⁷És kiment a király, és az egész nép a lábai nyomában, és megálltak a távoli háznál. ¹⁸És minden szolgája átvonult mellette, és minden Kreti és minden Pleti, és minden Gáti — hatszáz ember, akik a lábai nyomában jöttek Gátból —, átvonultak a király színe előtt.

¹⁹És ezt mondta a király a Gáti Itájnak: Miért jössz te is velünk? Térj vissza, és maradj a királynál, mert idegen vagy, és száműzött is a magad helyéről. ²⁰Tegnap jöttél, és ma máris bujdosásra indítsalak, hogy velünk jöjj? Én pedig megyek, ahova megyek. Térj vissza, és vidd vissza testvéreidet magaddal — hűségszeretet és hűség legyen veled! ²¹De felelt Itáj a királynak, és ezt mondta: Él Yahuwah, és él az én uram, a király, hogy azon a helyen, ahol lesz az én uram, a király, akár halálra, akár életre, ott lesz a te szolgád is! ²²És ezt mondta Dávid Itájnak: Menj, és vonulj át! És átvonult a Gáti Itáj, és minden embere, és az egész kísérő gyermeksereg, amely vele volt. ²³És az egész ország nagy hangon sírt, ahogy az egész nép átvonult; és a király átkelt a Kidron-patakon, és az egész nép átkelt a puszta felé vivő úton.

²⁴És íme, ott volt Tzádok is, és vele minden Lewi’im, akik Elohim Szövetség Ládáját vitték; és letették Elohim ládáját, és felment Evyátár, amíg az egész nép ki nem vonult a városból. ²⁵És ezt mondta a király Tzádoknak: Vidd vissza Elohim ládáját a városba! Ha kegyelmet találok Yahuwah szemei előtt, akkor visszahoz engem, és látnom engedi azt és lakóhelyét. ²⁶De ha így szól: Nem gyönyörködöm benned — íme, itt vagyok, tegyen velem úgy, ahogy jónak látja a szemeiben! ²⁷És ezt mondta a király Tzádok Kohennek: Látnok vagy-e te? Térj vissza a városba shálommal, és Áchimá’átz, a fiad, és Yáhu’Nátán, Evyátár fia, a ti két fiatok veletek. ²⁸Lássátok, én a puszta síkságainál^* késlekedem, amíg szó nem jön tőletek, hogy hírt adjon nekem. ²⁹És visszavitte Tzádok és Evyátár Elohim ládáját Yerusháláyimba, és ott maradtak.

³⁰És Dávid fölfelé ment az Olajfák hágóján, fölfelé menet sírva, és a feje betakarva, és mezítláb ment; és az egész nép, amely vele volt, mindenki betakarta a fejét, és fölfelé mentek, fölfelé menet sírva. ³¹És Dávidnak jelentették, ezt mondva: Áchitofel az összeesküvők között van ÁvShálommal! És ezt mondta Dávid: Tedd bolonddá Áchitofel tanácsát, Yahuwah! ³²És történt, hogy amikor Dávid a tetőre ért, ahol leborulni szokott Elohim előtt, íme, szembejött vele az árki Chushái, megszaggatott köntössel és földdel a fején. ³³És ezt mondta neki Dávid: Ha átvonulsz velem, akkor teher leszel rajtam; ³⁴de ha visszatérsz a városba, és ezt mondod ÁvShálomnak: A te szolgád vagyok, ó király; apád szolgája voltam azelőtt, most pedig a te szolgád vagyok — akkor meghiúsítod nekem Áchitofel tanácsát. ³⁵És nemde veled lesznek ott Tzádok és Evyátár, a Kohánim? És így legyen: minden szót, amelyet a király házából hallasz, jelentsd Tzádoknak és Evyátárnak, a Kohánimnak. ³⁶Íme, ott van velük a két fiuk, Áchimá’átz, Tzádoké, és Yáhu’Nátán, Evyátáré; küldjetek általuk hozzám minden szót, amelyet hallotok. ³⁷És bement Chushái, Dávid barátja a városba, ÁvShálom pedig megérkezett Yerusháláyimba.

^*28: MT ketiv בְּעַבְרוֹת „gázlók”; qere בְּעַרְבוֹת „síkságok”. A fordítás a qere-olvasatot követi.

Szójegyzék: Áchimá’átz (אֲחִימַעַץ – 𐤀𐤇𐤉𐤌𐤏𐤑) – testvér haragja/Hevesség testvére • Áchitofel (אֲחִיתֹפֶל – 𐤀𐤇𐤉𐤕𐤐𐤋) – testvér bolondsága • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • ÁvShálom (אַבְשָׁלוֹם – 𐤀𐤁𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke atyja • Chevron (חֶבְרוֹן – 𐤇𐤁𐤓𐤅𐤍) – Szövetség/Társulás – ősatyák városa • Chushái (חוּשַׁי – 𐤇𐤅𐤔𐤉) – Aki siet • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Evyátár (אֶבְיָתָר – 𐤀𐤁𐤉𐤕𐤓) – Bőség atyja – Kohen, Áchimelekh fia • Gát (גַּת – 𐤂𐤕) – Pelishti város/szőlőprés • Geshur (גְּשׁוּר – 𐤂𐤔𐤅𐤓) – Gessur/Híd – arámi királyság Báshán határán • Gilo (גִּלֹה – 𐤂𐤋𐤄) – Öröm helye • Itáj (אִתַּי – 𐤀𐤕𐤉) – Velem (van • Kidron (קִדְרוֹן – 𐤒𐤃𐤓𐤅𐤍) – Sötét/Homályos • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Lewi’im (לְוִיִּים – 𐤋𐤅𐤉𐤉𐤌) – Leviták/Csatlakozók • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Teljesség/Jólét/Épség • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tzádok (צָדוֹק – 𐤑𐤃𐤅𐤒) – hűséges Kohen Dávid és Shlomoh idejében • Yáhu’Nátán (יְהוֹנָתָן – 𐤉𐤄𐤅𐤍𐤕𐤍) – Yahuwah adta • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa

[HU] Shmu’El Bet 14

Szerző: Sipos Richard | jún 26, 2026

¹Megtudta Yoáv, Tzeru’Yáh fia, hogy a király szíve Ávshálomon van. ²Elküldött azért Yoáv Tekoába, hozatott onnan egy bölcs asszonyt, és ezt mondta neki: Gyászolj, kérlek, és ölts gyászruhát, ne kend meg magad olajjal, és légy olyan, mint egy asszony, aki már sok napja gyászol egy halottat. ³Menj be a királyhoz, és beszélj hozzá e szó szerint! És Yoáv a szájába adta a szavakat.

⁴Szólt a tekoai asszony a királyhoz, orrára esett a földre, leborult, és ezt mondta: Segíts, ó király! ⁵Ezt mondta neki a király: Mi van veled? Így felelt: Bizony, özvegyasszony vagyok, meghalt a férjem. ⁶Szolgálólányodnak két fia volt, és összevesztek ketten a mezőn, és nem volt, aki szétválasztotta volna őket, és leütötte az egyik a másikat, és megölte. ⁷És íme, az egész nemzetség fölkelt szolgálólányod ellen, és ezt mondták: Add ki azt, aki leütötte a testvérét, hogy megöljük őt a testvére életéért, akit meggyilkolt, és kiirtsuk az örököst is! Így kioltják még a parazsamat is, amely megmaradt, hogy ne maradjon a férjemnek se neve, se maradéka a Ádámáh színén.

⁸Ezt mondta a király az asszonynak: Menj haza, és én majd rendelkezem felőled! ⁹Így szólt a tekoai asszony a királyhoz: Rajtam, uram, király, a bűn, és atyám házán; a király és az ő trónja pedig ártatlan. ¹⁰Ezt mondta a király: Aki ellened szól, hozd elém, és nem nyúl hozzád többé. ¹¹Az asszony így szólt: Emlékezzék csak meg a király Yahuwahról, a te Elohimodról, hogy ne pusztítson tovább a vér megtorlója, és ne irtsák ki a fiamat! Ő pedig ezt mondta: Él Yahuwah, hogy egy hajszál sem esik le fiad fejéről a földre!

¹²Ezt mondta az asszony: Hadd szóljon, kérlek, szolgálólányod uramhoz, a királyhoz egy szót! Így felelt: Beszélj! ¹³Az asszony ezt mondta: Hát miért gondoltál ilyet Elohim népe ellen? Hiszen e szó kimondásával maga a király is bűnös, mert nem hozatja vissza a király az ő eltaszítottját. ¹⁴Mert meghalván meghalunk, és olyanok vagyunk, mint a vizek, amelyek a földre ömlenek, és nem gyűjthetők össze. És Elohim nem vesz el lelket, hanem terveket sző, hogy ne maradjon eltaszítva előle az eltaszított. ¹⁵És most, hogy eljöttem elmondani uramnak, a királynak e szót, mert megfélemlített engem a nép, ezt mondta szolgálólányod: Hadd szóljak, kérlek, a királyhoz; hátha megteszi a király szolgálóleánya szavát. ¹⁶Mert meghallgatja a király, és megmenti szolgálóleányát annak markából, aki ki akar irtani engem és fiamat együtt Elohim örökségéből. ¹⁷És ezt mondta szolgálólányod: Legyen, kérlek, uram, a király szava megnyugvásomra, mert mint Elohim Málákhja, olyan az én uram, a király, hogy meghallja a jót és a rosszat. És Yahuwah, a te Elohimod legyen veled!

¹⁸Megszólalt a király, és ezt mondta az asszonynak: Ne titkolj el, kérlek, előlem semmit, amit én kérdezek tőled! Az asszony így szólt: Beszéljen csak uram, a király! ¹⁹Ezt mondta a király: Nem Yoáv keze van veled mindebben? Az asszony így felelt: A te életedre, uram, király, nem lehet sem jobbra, sem balra térni mindattól, amit uram, a király mondott! Bizony a te szolgád, Yoáv parancsolta meg nekem, és ő adta szolgálólányod szájába mindeme szavakat. ²⁰Azért, hogy más fordulatot adjon a dolognak, tette szolgád, Yoáv ezt a dolgot. De az én uram bölcs, mint Elohim Málákhjának bölcsessége, hogy tudjon mindent, ami a Áretzen történik.

²¹Ezt mondta a király Yoávnak: Íme hát, megtettem ezt a dolgot. Eredj, hozd vissza a fiút, Ávshálomot! ²²Yoáv arcaira esett a földre, leborult, és áldotta a királyt. És ezt mondta Yoáv: Ma tudta meg szolgád, hogy kegyet találtam szemeidben, uram, király, mert megtette a király szolgája szavát. ²³Fölkelt Yoáv, elment Geshurba, és elhozta Ávshálomot Yerusháláyimba. ²⁴De ezt mondta a király: Vonuljon a maga házába, és arcaimat ne lássa! Ávshálom tehát a maga házába vonult, és a király arcait nem látta.

²⁵És mint Ávshálom, nem volt férfi, akit annyira dicsértek volna szépségéért egész Yiszrá’Elben: talpától a feje tetejéig nem volt benne hiba. ²⁶És amikor megnyíratta a fejét – mert az napok végén történt, napról napra, amikor nyíratta, mert nehéz volt rajta, azért nyíratta – megmérte feje haját: kétszáz shekel a királyi mérték szerint. ²⁷Született Ávshálomnak három fia, és egy leánya, akinek a neve Támár; ő szép megjelenésű asszony volt.

²⁸Lakott Ávshálom Yerusháláyimban két évig, és a király arcait nem látta. ²⁹Üzent Ávshálom Yoávnak, hogy elküldje a királyhoz, de ő nem akart eljönni hozzá; üzent másodszor is, de ő mégsem akart eljönni. ³⁰Ezt mondta szolgáinak: Nézzétek, Yoáv birtoka az enyém mellett van, és árpája van ott; menjetek, és gyújtsátok föl tűzzel! Föl is gyújtották Ávshálom szolgái a birtokot tűzzel. ³¹Fölkelt Yoáv, elment Ávshálom házába, és ezt mondta neki: Miért gyújtották föl szolgáid az én birtokomat tűzzel? ³²Így felelt Ávshálom Yoávnak: Íme, üzentem neked, mondván: Jöjj ide, hadd küldjelek a királyhoz, hogy ezt mondd: Miért jöttem el Geshurból? Jobb volna nekem, ha még ott lennék! Most hát hadd lássam a király arcait, és ha van bennem bűn, öljön meg! ³³Bement Yoáv a királyhoz, és elmondta neki; ő pedig hívatta Ávshálomot. Bement a királyhoz, leborult orrára a földre a király előtt, és megcsókolta a király Ávshálomot.

Szójegyzék: Ádámáh (אֲדָמָה – 𐤀𐤃𐤌𐤄) – Termőföld/Talaj • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ávshálom (אַבְשָׁלוֹם – 𐤀𐤁𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke atyja • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Geshur (גְּשׁוּר – 𐤂𐤔𐤅𐤓) – Gessur/Híd – arámi királyság Báshán határán • Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Shekel (שֶׁקֶל – 𐤔𐤒𐤋) – Mérték/Súlyegység – kb. 11-14 gramm • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Támár (תָּמָר – 𐤕𐤌𐤓) – Pálma • Tekoa (תְּקוֹעַ – 𐤕𐤒𐤅𐤏) – Trombitafújás/sátorverés helye • Tzeru’Yáh (צְרוּיָה – 𐤑𐤓𐤅𐤉𐤄) – Balzsam • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yoáv (יוֹאָב – 𐤉𐤅𐤀𐤁) – Yahuwah az atya