Menj Egyiptomba
A történet leírása elején Ábrám útja számunkra még bizonytalan. Kap Elohim-tól egy utasítást, hogy menjen ki arra a földre, amit mutat neki. Kánaán területére való megérkezése után nem sokkal nagy éhínség tör ki. Érthetetlen, miért esik rá ez az átok a térségre alig, hogy Ábrám odaérkezik (bár igazából mennyi idő telt el a két esemény között, nem tudjuk). Ábrám látszólag még teljesen engedelmes Yahuwah-nak, mégis baj éri. Ábrámot nem büntetés éri, hanem, mint mindannyiunknak, szüksége volt megismerni Egyiptomot.
Aztán ott, húgaként mutatja be feleségét, majd ebből fakadóan Yahuwah, csapásokat mér Fáraóra és a népre Száráj miatt. Ábrám ferdített a valóságon, mégis az „ártatlan” egyiptomiakat sújtja.
Ezen túl Yahuwah még meg is áldja Ábrámot mindenféle ajándékkal, ami vagyona egy részét képezte. Izrael népének alaptőkéjének egy jelentős része ekkor került ősatyánk birtokába.
Látomásban Yahuwah megmutatja Ábrámnak, hogy mi lesz a sorsa ivadékának. Hasonló utat kell bejárniuk: az ősatyák éhínség miatt Egyiptomba költöznek, majd 400 év rabszolgaság és ezt követően egy nagy vagyonnal felruházva, kivonulnak majd. Ez a vagyon, Ábrám gazdagságának visszaszolgáltatása volt, hiszen a nép minden tulajdona odaveszett Egyiptomban, mikor rabszolgasorba került.
Hívő utunk elején tapasztaljuk mi is, hogy botladozunk, tévedünk, baklövéseink vannak, mégsem kell mindig elszenvednünk a következményeket. Sőt gyakran még további áldásokat is kapunk. Hasonlóképpen, mint ahogy Száráj teljes védettséget élvezett Fáraó mellett, Ábrám pedig még azt a vagyont is megtarthatta, amit „húgáért” kapott.
Ez az a bizonyos igen kényelmes gondtalan gyermekkori állapot, amit sokan szeretnénk megőrizni.
Valóban jó dolog gyermekként élni Yahuwah kebelén, azonban, ha eljön a felnőttkor ideje és mi gyermekek akarunk maradni, akkor egy igen nehéz időszak következik be, amit akár szellemi lázadó kamaszkornak is lehetne nevezni. Hiszen Yahuwah minket nem örök gyermeknek hívott el, hanem felelősségteljes felnőtt férfiúkká akar formálni.
Aminek maradnia kell a gyermeki időkből csupán a tiszta szív, ahogy Elohim és felebarátunk iránt érzünk és cselekszünk, feltétel nélküli szeretettel. Ez lehet egyik oka a szellemi megtorpanásnak, amikor nem jutunk előrébb egy idő után. Elvetjük a felelősséget, mint a fiatal, aki nem akar belépni a felnőttkorba.
Gyermekeknek gondoljuk, hazudjuk magunkat, saját magunk előtt elsősorban, lényegében idétlenné és haszontalanná tesszük magunkat. Sajnos ennek a beteges állapotnak nem csak mi vagyunk az okai. Azok, akik bennünket tanítanak és szellemi atyáink szerepét töltik be, szintén abban a tévhitben rekedtek meg, hogy ők életünk végéig tanítanak majd bennünket, nekünk csak szépen le kell csücsülnünk a gyülekezet padjaiba és vasárnapról vasárnapra, évről évre ugyanazt a pásztort hallgatni és követni. Ez a katolikus gyökér a legmegújultabb gyülekezetekben is továbbra ott szedi szellemben áldozatait.
Egy másik hibába is gyakran beleesünk. Túlzottan megvetünk mindent, ami egyiptomi, ami a régi életünk része volt. A múltunk teljes lezárásával és elvetésével rohanunk bele valami vallási burokba, mint egy kolostorba, ahonnan alig vagyunk hajlandóak kilépni a világba.
Pedig épp ebben a világban szereztük meg azt a tőkét, amellyel tudunk szolgálni e világ felé.
Ez a világ az a hely, ahol a helyünk van, bármennyire nem tetszik ez nekünk. Az Úri imádságban Yahushua ezt erősíti meg. Nem lehetünk a világ uralma alatt szellemben, de testileg benne kell maradnunk. A világból származik minden vagyon, tudás, ismeret, és anyagiak is mely alapul szolgál későbbi feladatainknak. Nem érdemes elvetni az emberi tudományok minden aspektusát sem. Bár lehet, hogy látszólag ellentmond Yahuwah igéjének, sok esetben mégis pont, hogy Őt igazolják a világi megfigyelések és felfedezések is.
Yahushua is Egyiptomból jött ki
Van egy harmadik Egyiptomi száműzetési történet a Szentírásban. Nem más, mint amikor Urunk menekült oda földi családjával, a heródesi üldöztetés elől. Yahushua gyermekkorának nagy részét szintén Egyiptomba töltötte. Az e-heti háftárá betejesedéseként,
a népek Világossága itt ismerte meg a népeket, a nem zsidó embereket, akikért a világba érkezett,
hogy hozzájuk is eljusson ismerete és a megváltás. Ezzel Ő is példát állított elénk. Neki nem volt szüksége megismerni bárkit, hiszen mindenkit ismert eredendően. Mégis földi ember lévén végigjárta előttünk azt az utat, amit nekünk is végig kell járnunk, ha követjük Őt.
Következő hetiszakasz: VÁJJÉRÁ