Noé és Ábrahám a hívő élet szakaszai
A zsidóság Ábrahámot nagyobb caddiknak tekinti, mint Noét. (A caddik szó azt jelenti, hogy igaz). Ennek oka maga a leírásban rejlik: Noé igaz, tökéletes férfiú volt a maga nemzetségében. Ezt sokan úgy értelmezik, hogy abban az időben, mivel az egész emberiség súlyosan megromlott, nem egy túlzottan nagy erény igaznak lenni és kisebb engedelmességgel is jóval nagyobb mértékben ki lehet tűnni a tömegből.
Sokkal könnyebb tökéletesnek lenni egy olyan korban, mint később Ábrahám idejében. Ezért Ábrahám sokkal nagyobb caddiknak számít, mivel ő a magasabb erkölcsi mércén mozgó kortársaitól is kitűnik. Ezek az ellentétes jellemvonások úgy nyilvánulnak meg, hogy Noé szó nélkül építi a maga bárkáját Elohim utasítására, de semmi bizonyságtevésről és mások felé való szolgálatról, vagy közbenjárásról nem olvasunk. Ellenben Ábrahám alkudozott a végsőkig az Örökkévalóval, hogy nehogy odavesszen a legkisebb igaz is mikor a bűnös városokat ment Elohim elpusztítani.
Mások azonban kiegyensúlyozottabb álláspontot képviselnek, ugyanis szétválasztják a személyeket és nem merészkednek meggondolatlan összehasonlításokba. Úgy vélik, hogy Noénak egyszerűen abban az időben nem az volt a feladata, hogy mások felé menjen és megváltoztassa őket. Kész tény volt, hogy Yahuwah minden élőt el akart pusztítani, így nem volt aktualitása bármilyen szolgálatnak. Noénak igenis szó nélkül kellett építkeznie tudván, hogy rajta, és családján kívül, minden ember meghal. Ábrahámnak pedig más korban, más emberként, más volt a feladata.
Magam is sokkal inkább e a második elmélet felé hajlanék. Azonban nem a két személy megvitatásában látom ennek a két Patriarchának az üzenetét. A mi hívő életünk is Noéi és Ábrahámi szakaszokból áll.
A leggyakoribb hiba, amibe beleesünk frissen megtért és/vagy újjászületett hívőkként, hogy azonnal meg akarjuk váltani a világot.
Egy jó és természetes indulat ez, hisz gyermekkorban vagyunk és túlbuzgó, túláradó életerőnk és naivitásunk arra indít, hogy a Messiás megváltását világgá akarjuk azonnal kürtölni. Úgy, mint a kisgyermek, aki valami nagy igazságra jön rá és a környezetében mindenkit meg akar győzni róla. Magam is ilyen voltam természetesen és néha rossz következményei lettek. Egyrészt beszaladtam olyan területekre, ahova Elohim nem akart, hogy menjek, így védtelenné váltam és megmartak lélekben, szellemben egyaránt, illetve a rossz helyen elmondott bizonyság, vagy “szolgálat” Yahuwah országát jobb esetben csak egyszerűen nem építi, de gyakran még rombolni is tudja. Később, nálam szellemben fiatalabb testvérek irányában való szolgálataim során, az alap tanítás épp ez volt. Ne akarj mindent, mindenkinek, mindenhol, mindenkor és azonnal.
Úgy szoktam fogalmazni nekik, hogy egyfajta önzést kell alkalmazni. Egy olyan pozitív önzést, amikor tudatosan azért foglalkozom kizárólag magammal, hogy másokban tudatlanságom miatt, véletlenül se okozzak kárt.
Első lépésként az embernek magát kell felépíteni, hogy nagykorúságra jusson.
Csak felnőtt férfiú tud szolgálni és szellemi atyává válni és maradni amíg saját szellemi gyermekei fel nem nőnek maguk is és lesznek további atyák mások számára.
Saját 6 éves kisfiam is már sok esetben tudja, mert elmondtam neki, hogy bár akar csinálni valamit, meg is lenne hozzá a készsége, mégsem teheti bármikor, bárhogyan, mert nála, koránál fogva könnyebben történhet baleset. Ilyen a főzésben való részvétel, a késsel való bánás, a kályha begyújtása, amit mind tud, de kizárólag az én jelenlétemben és felügyeletem alatt csinálhat. A szellemi munka hasonlóképpen csak megerősödött, megedzett, a korának megfelelő feladatokkal lehet csak eredményes, áldásos és Yahuwah szerinti.
A Noétól Ábrahámig sorrend minden hívő ember életében érvényesülnie kell.
Először építsd meg csendben a bárkádat, hogy magad és amid van megmeneküljön, majd miután ismét száraz talajon megveted a lábadat és meggyökerezel, mehetsz másokért küzdeni, ahogy Ábrahám tette.
Ha Noé leállt volna evangelizálni, prédikálni, prófétálni vagy egyszerűen vitatkozni mindazokkal, akik minden bizonnyal folyamatosan gúnyolhatták, hogy miféle bolond az, aki a sivatag közepén óriás hajót épít, hisz sehol egy csepp eső sem, akkor sem ő, sem családja nem menekül meg soha, és a romlott világgal együtt elpusztulnak.
Ábrahám sem született volna meg ez esetben és az üdvtörténet megszakadt volna, az ember nem megváltásra került volna, hanem visszavonhatatlan törlésre. Ha magunk nem tartjuk be ezt a sorrendet, félő, hogy a mi szellemi örökségünk nem megváltást hoz mások számára, hanem egyszerűen meghal és elillan.
Sok-sok történetet hallottam, szellemileg meghalt hívő emberekről, akik talán ezt a szabályt nem ismervén, idősebb testvérek hiányába, gyermekként kimentek a csatatérre, ahol náluk sokkal képzettebb és erősebb ellenséges erők egyszerűen eltaposták bennük az épp kibontakozásban levő hitet és búzgóságot.
Amikor jönnek a bolond szűzek
A végidők utolsó szakaszát éljük, mivel a pecsétek felbontása vélhetően 2019 körül már elkezdődött, a koronás lovag szabadonengedésével, mely nyilaival beoltatta a világ több, mint két haramdát és háború/halál pusztít azóta egyre inkább a második pecsét következményeként, illetve az első időzített bombája miatt, melyet az emberek ereibe engedtek ereszteniük. Ezért ideje beszélnünk arról is, hogy nemsokára, amikor elkezdenek hozzánk áramlani a bolond szűzek olajért, azok a bolond hívők, akik az engedelmesség, a törvény és kegyelem egybeforrásának hirdetése helyett, az eredeti nevek használata helyett, a siker evangéliumokat, a törvény tiprását és egyéb örjöngést választottak, illetve démonok nevét használták Elohim és az Ő Báránya megszólítására, vagy azok, akik az eredeti nevekhez bár visszatértek és a törvény fontosságát is felfedezték, mégis a törvény száraz betűihez mentek vissza és Ruach HaKodesh szellemi ajándékait, magát a betöltekezést és újjászületést visszautasították, akkor az ige szerint nekünk, okosaknak, már ismét
nem Abrahám, hanem Noé jellemvonását és hozzáállását kell ismét felöltöznünk.
Akkor már nem lehet a megmaradt időnket – energiánkat az ő taníttatásukra, sőt az értük való imára sem fecsérelni. Eddig mindvégig ezt tettük. Változás helyett leginkább vádak: farizusság – szekta – szélsőség az egyik oldalról, a másikról pedig hamis karizmatikusság, idegen szellemek működése, stb volt a jussunk. Eljön hamar az idő, és már az ajtónál van, a Völegénnyel együtt, amikor az utosló percekben, már nem mint csecsemők, hanem, épp úgy mint kifáradt szellemben megöregedett aggastyánok, a próbák és a bolond szüzek több évtizdes elutasításai miatt kifulladva, ismét önzőnek kell lennünk és saját üdvösségünkre figyelni.
Hiszen, ha leállunk velük foglalkozni, már-már a megmaradt olajunkat fogjuk elveszíteni azáltal, hogy sajnálatból, kiábrándultságból és humanizmusból akár fel is oldozzuk őket eddigi engedetlenségeikből, bűneikre hamis szeretetből leplet dobunk, elnézőek leszünk erőtlenségünkben és ezáltal bűnrészeseikké válunk. Ez esetben a mi olajunk is elillanna, hiszen bűneik megfertőznek bennünket és bolondokká válnánk magunk is.
Talán mások is érzik szolgálataikban: világiak már a gyógyulás lehetőségét is elutasítják többségében. Akik még engedik maguknak megtapasztalni a Messiás máig ható gyógyító erejét és megengedik, hogy imádkozzunk értük, azok is legfeljebb megköszönik a segítséget és továbbmennek. Yeshua-ról, arról, aki a gyógyítást elvégezte rajtuk már hallani sem akarnak. Bemerítkezésig elmenő emberek, szintén csak megúszni akarják életüket, még a tanítványi útra lépés előtt lelépnek a színpadról és nyomtalanul eltűnnek.
Már hívő, de vallásos társaink egyre mélyebben vannak saját dogmáikban és hallani sem akarnak továbblépésről. Újjászületett testvéreink, pedig továbbra is jól megvannak és jól érzik magukat gyermekkorúságukban és eszük ágában sincs továbblépni a gyüli és egyház és hálózatnak nevezett szellemi óvodáikból. A jólét ígérete és a dicséretnek nevezett mámorító koncertek bőven kielégítik silány szükségleteiket, és szellemi igénytelenségükben nem éreznek semmiben hiányt.
Érkezik az idő, amikor ismét magunkra kell zárkóznunk, magunkkal foglalkoznunk és elvégezni az utolsó simitásokat. Hiszen az elutasítottságtól, mocskolódástól, harctól és szolgálattól le vagyunk izzadva, ki vagyunk fáradva, sebeink vannak és így mi sem állhatunk feldíszített Menyasszonyként a Völegény elé, hogy magával vigyen bennünket. Küszöbön van az idő,
amikor saját magunk szépítgetésére kell fordítanunk az időnket-energiánkat,
azaz megerősítenünk a Szellem, Ruach HaKodesh jelenlétét magunkban, hogy lámpásunk telve maradjon és égjen mindvégíg.
Bolond társainkat pedig küldjük vissza oda ahonnan jöttek, ahol eddig is voltak. Keresztény szellemi árusok, gyülekezetek, egyházak, pásztorok és emberi szolgálatok uralma alatt tengődtek, a-helyett, hogy hallgattak volna a prófétai szóra? Akkor menjenek oda vissza, maradjanak ott, ahol eddig is jól érezték magukat.
Ki-ki saját szélsőségébe, a kiüresedett karizmatikus cirkuszaikba, vagy épp a vallásos törvényben reménykedő mindenféle egyenruhába öltözött bábok közé.
Egyszóval mindazok, akik nem voltak hajlandóak továbbvinni a reformácicót.
Sőt azok is, akik olykor még a saját szolgálatuk nevével is elhitték, saját magukkal és másokkal hogy utánnuk (nem az Özönvíz), hanem nincs reformálni való az egyházban, ők elhozták a végső-, az utolsót reformációt.
Mert lámpás a parancsolat (Mitzvák), és világosság a tanítás (Tóra), és az élet útja a tanító feddés, amely megőriz téged a gonosz asszonytól és az idegen asszony hízelgő nyelvétől. Példabeszsédek 6:23
Mondhatnám … és megóv téged, hogy a Völegény számára egy gonosz, hízelgő és idegen asszonnyá ne válj te magad, egyszóval egy bolond szűzzé, akinek azt mondja majd: „Sosem ismertelek téged”.
Nem ismertelek, mert nem a nevemen szólítottál, mert a parancsolataimat érvénytelenné tetted, vagy azért, mert mindezeket megtartottad, de kegyelmemet, Szövetségemet és a Szellemem saját szívedbe való beköltözését visszautasítottad.
Amikor pedig az ajtó rájuk zárul és nem mennek el első körben, talán még mindig lesz három és fél évük, amikor még kijózanodhatnak és végre ők is megtöltik majd lámpásaikat igaz olajjal, akár az eltűntek – az okos szűzek – hátramaradt hagyatéka, szolgálata, szavainak emlékezete által. Nem tudom, hogy lesz-e még esélyük, én szívből kívánom, hogy legyen, de nem lehetünk bizonyosak erről. A világból való kivételünk után, az Üdvösség ekkor elvileg kizárólag arra a zsidóságra száll vissza, aki még nem ismeri a Messiás Yahushua-t.
Hamis bálvány neveiket ekkor talán elhagyják, a tövénnyel megbarátkoznak azok, akik eddig tiporták. Egyben azok akik ellenben épp a törvény tiszteletéből várták volna üdvösségüket a törvényt helyére teszik, és végre bevésésre kerül mindkét társaság szívébe, hogy végül egyesüljenek az Egyház-ban és egyben velünk, akik már kivétettünk a világból.
Átmennek ugyan, de úgy, mint akik tűzön mentek át. 1Korintus 3:15
Egyszerre nem kívánom ezt senki számára, és mégis kívánom mindazok számára, akik bolondságukról egyre inkább bizonyságot tesznek, és ahogy haladunk a cél felé, a kitűzött idő felé, annál inkább ragaszkodnak körmükszakadtáig a megszokott vallásos állapotukhoz és bálványaikhoz. Ha már a prófétai szóra nem hallgattak, kezdjék el érezni saját bőrükön a kohó tisztító tűzét.
Te pedig érezni fogod, hogy mikor jön el személyesen életedben az a pont, amikor, mint Noé már csak a saját bárkád befejezésével és annak ajtajának bezárásával kell foglalkoznod. Aztán kopoghat rajta, aki akar.
Következő hetiszakasz: LEKH-LEKHÁ