יהוה YaHuWaH / Elohim / YaHuSHua יהושע

Sokak számára már rég nem kérdés az, hogy eljött az idő amikor valamit kezdeni kell az Örökkévaló és a Messiás eredeti-kinyilatkoztatott neveivel. A helyreállás, vagy nevezzük reformációnak egyik fajsúlyos és elengedhetetlen fordulópontja ez. 

Azt is sokan tudják, hogy a héber betűk szám értékkel bírnak. Így a Szentírásokban rögzített összes szónak és betűnek megvan a pontos helye és súlya. Azokból elvenni, hozzáadni azért tilos, mert egy tökéletes egységet alkot, melyből, ha bármit elveszünk, vagy hozzáadunk, annak az emberre gyakorolt áldásos és életet adó hatása borulhat.

Az is nyilvánvaló továbbá, hogy a hazugság atyja, az ellenség mindent hamisít. Így a Szentírás idegen nyelvekre való fordítása során az Örökkévaló, az Ő Felkentje és magyar nyelven még az Ő Szellemének félrefordítása/csorbítása az egyik kiemelt célja, hiszen az Üdvösség magjáig igyekszik beférkőzni, hogy valamiféle atomhasadással megfossza eredeti erejétől.

YHWH / יהוה / YaHuWaH

A névnek az elvetése szintén a rabbinikus judaizmus-hoz vezethető vissza. A zsidóság a babiloni fogság idején kialakult un. szóbeli hamis és emberi tanok, a második parancsolat meg nem szegése érdekében, miszerint nem szabad YHWH nevét hiába venni, egyszerűen megtiltotta használatát, így biztosítva azt, hogy véletlenül se vegye hiába szájára egyetlen zsidó sem. Elohimunk nevét Yahuwah-t egyszerűen törölték a köztudatból. Tóra olvasáskor is más kifejezéseket használnak nevének behelyettesítőjeként. Így hallhatjuk a HaShem (A Név), illetve Ádonáj (Úr) kifejezéseket.

Nagyon sok igen hasznos anyagot találni az interneten arról miként kellene ejteni az Ő nevét, miért fontos ez a próféciák tükrében, illetve a Szellemi kihatását illetően, ezeket valószínű én is majd a jövőben kifejtem bővebben. Most azonban mielőtt beleesnénk a betű szerinti kutatás és új teológia kialakítása csapdájába,

mindenekelőtt a Szent Szellem/Ruach HaKodesh vezetésére kell bízni a kérdést

Legyen ez az olvasmány az Ő kezében a megfogalmazásától az elolvasásig. Nyilatkoztassa ki számunkra mit kezdjünk és miként használjuk eredeti neveit. Nehogy egy hiábavaló Szellemi töltetétől megfosztott farizeusi ámokfutás legyen belőle. Ne érdekből, sem azért, hogy még-extrább keresztényeknek akarjuk érezni ettől magunkat, hanem azért, hogy engedelmességben továbblépjünk a megszentelődés útján és ne engedjük, hogy az ellenség hülyét csináljon továbbra is belőlünk azáltal, hogy még a Legszentebbnek a neveit is eltorzítja/ellopkodja előlünk.

Mindenki nagyon jól tudja, hogy a kimondott szónak súlya van a szellemvilágban. Hogyan lenne ez másképpen a Mindenható neveivel kapcsolatban?!

A héber betűk számértékkel is bírnak. A zsidó szóferek, tóramásolók is, a legkisebb hiba elkövetése esetén, az egész lapot, vagy akár tekercset megsemmisítik és újból kezdik. Minden szónak van számértéke, mely egyfajta tökéletes matematikaként, élővé teszi az Írást.

Elohim nevei tartalmazzák a leginkább ezt az Életet adó erőt

melyet, ha bármilyen szinten megváltoztatunk, magunkat akadályozzuk meg attól, hogy áldásos hatását kifejtse.

Lásd: Genetikailag belénk kódolt YHWH

YaHuShuah HaMashiah

Az Tanach-ban többször találkozunk a Yahushuah névvel melyet Józsué-Jósua formájában ad vissza a fordítás. Mindkét név egyetlen névként jelenik meg az eredeti fordításban : יהושע (YHSWH – YaHuShuah).

YESHUA

Valóban ezt a Nevet kapta meg földi anyjától születésénél Gábriel utasítására, hiszen akkor abban a kontextusban: Ő fogja megmenteni az Ő népét a bűneitől. (Máté 1:21). Azonban nekünk, akik újjászülettünk a Messiásban és megkaptuk a Szent Szellemet, ezt a nevet már nem a jövőbeli formájában illene használni, hiszen az ígéret már beteljesedett bennünk.

ה

A Megváltó-nak ezzel a betűvel kiegészített neve, már a jelen időnek, illetve az állandó és örök időnek a grammatikai jele. Miért gondolja bárki újjászületett ember, hogy ebből a névből, mely minden név felett való, ki lehet hagyni

azt a ה betűt, mely Ábrám és Száráj nevébe is belekerült az Örök Szövetség és Élet jeléül?

Így maradt YaHuShuah-ból végül egyszerűen Yeshua, egy név, amely csak egyszer fordult elő ebben a formában, és aminek jelentése: Yahuwa meg fog menteni, ahogy születésekor a Váltásgmű ígéreteként megkapta. Úgy gondolom, hogy azok az emberek, akik még nem ismerik Őt, talán hívhatják is, amikor Róla beszélünk nekik mi is használhatjuk, azonban ha újjászülettünk a Messiásban és megkaptuk a Szent Szellemet, nevének már főként a jelen/az állandó és örök formáját illene használnunk.

Születésekor a Yeshua nevet kapja, amikor pedig a váltásgművet követően megjelenik az ítélőszék előtt a világ bűneitől beszennyezett ruhában Zakariás látomása szerint, ott már Yahushua nevén szerepel, mert: Beteljesedett! Itt már nem az ígéret, a jövő idejű ragozás van, hanem érvénybe lép és örök, az állandó, a jelen idejű igeragozás: Yahuwah Megment(ett). (a magyar fordítás Jósua főpapként fordította).

Minden egyes héber betűnek nem csupán számértéke, azaz matematikailag is kiszámítható súlya van, amikor kimondják őket, hanem külön jelentéssel is bírnak. Így a ה-betű jelentése: Íme – Jel – Szövetség. Eredeti nevét lehetne a következőképpen is meghatározni, amely tartalomtól valahol megfosztották:

ÍME Elohim Báránya, aki a SZÖVETSÉG JELE

ש

További fontos és érdekes betű, mely YHWH névben megjelenik, hogy a Megváltó nevét alkossa a ש (SHin). Ennek a betűnek a jelentése többek között az elpusztítást is jelenti. A Fiú halálának szükségszerűségét jelzi a ש, hogy ez a ה Jel érvénybe lépjen. De ש, YHWH egyik megnevezésének, az El Shaddáj-nak (Mindenható-nak) a rövidítéseként is szolgál, ahogy gyakran találkozhatunk vele mezuzákon.

Mennyire kifejezőbb és teljesebb így YaHuShuah neve, mintha csak szabadítóként mondjuk ki nevét. Hiszen Ő valóban a Szabadító, de nem csak, hanem épp azáltal szabadít, hogy Ő a megöletett Bárány is és a Szövetség Jele a Vére által, aki ráadásul EGY az Atyával.

YaHuShuah, Elohim bárányának a neve szükséges egybeolvadnia YHWH-val, hiszen jelentése is nem más, mint YaHuWah Megment.

Hogy gondolhatja bárki, hogy azokat a neveket, amelyeket Ő megadott saját maga megnevezésére, azt mindenféle nyelvre le lehet fordítani, azaz eltorzítani, adott esetben a zeusz és egyéb pogány szellemi főfejedelemség nevéből derivált kifejezésekkel fel lehet cserélni? (Theos/Dios/Deusz – Je-Sus/Heil-Zeus)

Senki sem fordítja le az emberek nevét, amikor külföldre mennek. Ez a másik iránt tanúsított tiszteletlenség jelének minősülne és sokakat megsértene. Ha képesek vagyunk megérteni, mennyire fontos tiszteletben tartani felebarátunk nevét, sőt eszünkbe nem jut megváltoztatni azt kényünk-kedvünk szerint, miért nem vesszük észre, mennyivel fontosabb ez Yahuwah, a mi Elohimunk esetében!?

A bibliában azonban olvasunk két olyan esetet, amikor idegenek zsidó neveket írnak felül saját pecsétjeikkel:

1. Az első volt József, akiből a bár jóindulatú, de Elohim-ot csak részleteiben ismerő fáraó a Zaphnath-Paaneah névvel illette Yahushua egyik legfőbb előképét, saját hasznára és használatára.
2. A másik pedig a későbbi babiloni hatalom, mely a zsidók fogságba vitelét követően – miután lerombolták a Szentélyt és annak eszközeit magukkal vitték saját pogány isteneiknek szentelve azokat – felcserélték Dániel, Hanániah, Mishael és Azariah nevét, Belteshazzar, Shadrach, Meshach és Abed-nego-ra.

Ugyanez a birodalmi szellemiség, nevezzük egyiptominak vagy babiloninak, lényegében ezeknek a római leszármazottja és leányvállalata változtatta át Elohim-ot theosszá (istenné), Yahushuát iesusszá, hogy tovább tiszteljék általuk régi főbálványaikat.

Érdekes megfigyelni, hogy a hamisítás és szétdobálás munkája itt még nem állt meg. Ugyanis a többi kisebb bálványaik kultusza szintén tovább él, de épp ellenkezőleg, ők zsidó nevekkel élnek tovább. Így lett Aphrodité-ból és Vénusz-ból Szűz Mária, a többi Mars, Szaturnusz, Hermész és egyéb görög-római istenségeket „szentté” avattak és a biblia egyéb zsidó szereplőinek nevét örökölték meg: (Szent Pál, Péter, János, és a többiek).

Itt látjuk azt a folyamatot, amikor az Igazakat pogányosítják, a hamisakat pedig Héberesítik. Az összekeverés és szétdobálás alapos és minden területre kiterjedő romboló munkájának kitűnő példái ezek.

Jézus

Nagyon sokkoló volt és elkeserítő számomra is, amikor szembesültem azzal, hogy még ez a név is tartalmazza az antikrisztus pecsétjét már az Evangélium első fordításai idejétől fogva.

Mert talán ismeretes számotokra ez az elmélet, hogy YaHuShuah nevének görögre való lefordítása nem más, mint a „heil zeus” üdvözlés. Erőltetettnek tűnik első ránézésre, főként, hogy a spanyol nyelven erős H-val kiejtett J betűre alapozzák az elméletet azok, akik ezt hirdetik, holott amikor a görögök kitalálták a Yeszusz kifejezést, a spanyol nyelv nem is létezett. A hasonlóság azonban önmagában elég aggasztó ahhoz, hogy a bölcs ember, inkább úgy döntsön, hogy tartózkodik ilyen kétséges nevek használatától. Elég komolynak tűnik a jelenség ahhoz, hogy esélyt adjunk annak, hogy valamilyen módon ennek a hátterében is az ellenség bújjon meg.

Ezt az emberi jó szándékot, miszerint a Megváltó nevét közelebb akarják hozni ajkukhoz, azaz anyanyelvükhöz, felhasználja az ördög az emberi tudat alatt, arra, hogy saját hamis káromlásaival beszennyezze a minden név felett való Nevet. Ahogy a mondás is tanítja:

A pokolba vezető út csupa jó szándékkal van kikövezve

Sátán pedig többek között annak is mestere, hogyan tudja felhasználni az emberi jó és tiszta szándékokat YaHuWaH tervének hátráltatásához, YaHuShuah személyének beszennyezése által.

A görögök nem tartották meg Yahushuah -wah végződését, mivel az -a végződés a női alak jele. Így valóban jó okuk volt változtatni rajta, de a probléma az volt, hogy az -us hozzáadott hímnemű végződésű alak közvetlenül a Zeusz nevéből származik, aki a férfiasság prototípusa volt, hitük szerint, a világ első férfija. Ennek eredményeként megszületett egy név, amelynek hangzása teljes mértékben magában foglalja zeusz nevét, amikor kiejtik: Ieszusz. Egy olyan név jött létre, melynek ugyanolyan problémásnak kellett volna tűnnie számukra, mint az eredeti forma és annak női konnotációja.

Sajnos itt még mindig nem áll meg a dolog, de ami következik ezek után, már csak hab a tortán: Mert amikor a görög fordítást, Ieszusz-t, a latin nyelvűek átvették, egyszerűen megtartották minden módosítás nélkül. Itt felmerül a kérdés, hogy miként volt gyomra bármelyik latin nyelvű hívőnek ezt a nevet ebben a formában megtartani és kiejteni a száján, amikor a Messiásról beszélt, tudván azt, hogy a szusz szó latin nyelven egy létező és a hétköznapokban használt kifejezés volt, mely nem más jelent, mint disznót!?

És ha mindez nem lenne még elég meggyőző, hogy miért problémás ezzel a görög és a belőle derivált szóval illetni a Messiást, akkor azt is érdemes megemlíteni, hogy

a görög gematria szerint, iesus gyök betűinek számértéke nem más, mint 666.

Pontosabban a ieszusz név arra a három görög mássalhangzóra artikulálódik, mely ezt a számot eredményezi. János a jelenések könyvébe pontosan ezt a három magánhangzót írta le a fenevad száma közlésekor: χξϛ (tsi kszi sztigma). Ehhez hozzáadva a magánhangzókat, illetve az idők folyamán a betűk módosított írásmódjával végül eljutottak a Ἰησοῦς névhez, ahol igen ravasz módon már eltűntették az egyértelmű eredeti betűk grafikáját.

Erről külön tanulmányt lehetne írni, hogy miként sajátította ki az antikrisztus Megváltónk szerepét és személyét, hogy az ő hamis nevével ruházza Őt fel. Várható továbbá az is, hogy amikor az Antikrisztus színre lép néhány hónapon/apró éven belül, ezzel a jó előre bekészített jelenséggel fog érvelni, hogy megtévesszen sokakat mondván, hogy a 2000 évvel ezelőtt a földön járt Názáreti „jézus”-ra átnevezett, valódi Messiás Yahushua volt a megjövendölt antikrisztus és innentől fogva ő természetesen az „igazi”. Készülhetünk erre a fajta megtévesztő propagandára is akár.

Tudom, hogy megbotránkoztató és szinte elfogadhatatlan. Már szinte felmerül a kérdés, és az Örökkévaló-ra kezdenénk haragudni, hogy miért engedte meg az ellenségnek még a neveit is ilyen szinten megcsorbítani és ellopni tőlünk?! Miért engedte, hogy ilyen súlyos szinten félrevezessen bennünket és testvéreink millióit az idők folyamán?!

És még mielőtt kísértésbe esnénk, hogy saját magunkat vádoljuk, kárhoztassuk akár azért, mert hamis neveket használtunk eddig, ismét ismerjük fel hogy előre kell nézni nem hátra. Van tudatlanság ideje és van megtévesztés, amibe mindannyian beleestünk.

Nem az a lényeg, hogy eddig, miként hívtuk hamisan, hiszen tiszta szívből tettük és ezért működött is.

Sokan újjá is születtünk úgy, hogy Jézus nevére merítkeztünk be, talán még betöltekeztek olyanok is, akik az elején, vagy akár mai napig lélek-nek nevezik Azt, aki Szellem. Mégis megkaptuk és az Örök Élet a miénk, mert bár tudatlanul hamisított neveken szólítottuk, a szívünkben mi az Igazit láttuk és Neki mondtunk igent.

Azért is fontos hangsúlyozni ezeket, mert a Kegyelem ideje még tart és sajnálattal tapasztalom ismét és ebben a témában is, hogy akik ugyanezeket a helyreállításokat hirdetik gyakran átesnek a másik végletbe, amikor már-már kijelentik, de legalábbis utalnak rá, hogy akik Isten–Jézus(ka)-Szentlélek és egyéb hamis/lekicsinylő kifejezést használtak hívő életük során, lényegében a halál fiai. Ez súlyos kárhoztatás és bűn. Nekünk továbbra is szeretettel kell hirdetni a helyreállást a megoldást felkínálva és nem a haldoklókat idő előtt kivégezni.

Mint minden más reformálandó dologban, a nevek helyreállásának felismerése után a régiben való maradás, már más korszakot nyit meg az emberek előtt, mely apránként a kegyelmi időkből vezeti ki a továbblépni nem akaró lázadókat. Erre a veszélyre viszont fel kell hívni a figyelmet.

Örüljünk, hogy a kegyelem ideje még mindig tart. Örüljünk, hogy Ruach HaKodesh – a Szent Szellem továbbra is vezet bennünket. Örüljünk, hogy kérhetjük az engedelmes szívét, hogy még azt is el tudjuk fogadni, ami ma lehet, hogy még elfogadhatatlannak tűnik. Örüljünk, hogy megvannak még az eredeti nevek melyek fel lettek számunkra kínálva azért, hogy éljünk velük és hogy éljünk általuk.

És most tegye fel a kérdést mindenki szívében a Ruach HaKodesh-nek, valóban azt akarja az Örökkévaló, hogy az eredeti neveit használjuk ismét? Mert, ha belülről szól és mégsem tesszük meg a lépést, akkor más idők köszöntenek be életünkbe.

Elohim / אלוהים

Elohim helyett, hamis elohimok neveinek használata jellemző szerte a világon.

Lássunk néhányat a világ jelentősebb nyelveiből (köztük természetesen a Magyarból is), melyekben a mai napig több milliárd ember egészen más kifejezés által szólítja meg a Mindenhatót, aki magát először Elohim-ként nyilatkoztatta ki nekünk.

Theos-Zeus

Az Újszövetségben szereplő eredetileg is görög nyelven íródott levelek feltehetően későbbi átírásokban már a Theos szó szerepel Elohim helyett. Nem kell különösebb teológiai, történelmi vagy nyelvészeti ismeret, hogy az ember felismerje ennek a kifejezésnek eredetét: Theos-Zeus.

Egyértelműen kizárt, hogy egy olyan személy, mint Pál képes lett volna már csak emberileg is, hogy a zeuszból derivált szavakat használja Elohim helyett. Ha mégis megtette volna még inkább kizárt, hogy ezt a Szent Szellem-től kapta volna. Igenis Pál a görög eredetibe is az Elohim és a YHWH alakzatokat írta le és nem mást.

Ebből a Theos-ból származik a későbbi latin átírásokban a Deus kifejezés, mely tovább alakult Dios/Dieu, stb formákra a többi latin nyelvekben.

A további két kifejezés eredete nem tisztázott és meghatározása sokkal nehezebb. Mégis bármelyik elmélet igaz, használatát igen problematikussá teszi.

ǥuđán / God

Az angol és német God/Got szó három különböző helyről is származhat: a Babiloniában található Gad istenségtől melyet a zsidó nép is elkezdett tisztelni a babiloni fogság idején, és melyet Ézsaiás könyve is említ a 65. fejezetben.

Továbbá ǥuđán ősgermán kifejezés is állhat a háttérben, melynek jelentései: áldozat–kiöntés.

Mások szerint God származhat egyszerűen a Góth germán nép nevéből is. Ugyanis a germán világban, ahol mindig is előtérben volt az übermensch szemlélet, a Góth törzseket a többi germán törzs még maguknál is felsőrendűbbnek tekintette. Ugyanis a Góth-ok voltak a legerősebb, a legharciasabb és legyőzhetetlennek számító germán szuperhősök. Egy ember-központú javarészt germán szellemiségű és etnikumú angol-száz/dán-viking származású angol nyelvű világban könnyen megeshet, hogy God nem más, mint maga az isteni rangra emelt ember jelképe. A kereszténység felvételekor ezt a legfőbb szellemi hatalmat kifejező terminust használták fel a Mindenható Elohim elnevezésére, ahogy mások is tették.

Isten / Ishtar

A magyar Isten szó talán a legérdekesebb és egyben a legsúlyosabb is. Itt is igen ködös, hogy miként került bele nyelvünkbe, illetve hogyan vált a legfőbb Szellemi hatalmasságra alkalmazott megszólítás. Egyes nyelvészek szerint a szó perzsa, mások szerint finnugor, továbbiak szerint pedig sumér eredetű, jelentése pedig „ős”, „egy”, vagy „egyetlen”. Idáig nem is volna olyan nagy gond, hiszen valóban az Ős Egyetlen Egy Elohim-ról beszélünk.

A szó azonban feltűnően hasonlít egy másik szintén perzsa és sumér eredetű jelenségre, mely nem más, mint Ishtár.

Női szerelem, termékenység, néha háború istene, melyet Vénussz-al, az esthajnalcsillaggal azonosítottak. A kanaanitáknál és mezopotámiaknál Astarté – vagy Astoret néven ismeretes. Jelképe a nyolc ágú csillag (olyan, mint ami a Székely zászlón is látható). Ő az a bizonyos főistenség, melyet még babiloniában is oly nagy tiszteletben tartottak, hogy maga a kapu, melyen keresztül a zsidó nép fogságba vonult a városba, róla lett elnevezve. Ennek maradványát máig Berlinben őrzik egy múzeumban, a sátán trónja közvetlen szomszédságában.

Ez utóbbi szomszédság sajnos nem csak a berlini múzeumra korlátozódik. További érdekesség, hogy ha ezt a szót héberül írjuk le אישטן akkor nem csupán hangzásában, de grafikailag is szinte megegyezik egy másik névvel: שָׂטָן (STN). Egyes magyar népi hagyományörző és természet gyógyászi körök is foglalkoznak ezzel a hátborzongató jelenséggel.

Ha esetleg nem is lenne ennyire súlyos a helyzet, ahogy azt az imént leírtuk és a sátán névhez való hasonlósága csak véletlen egybeesés, az isten és az isthár nevek szinte egybehangzása már önmagában felveti a kérdést, hogy bölcs-e ennek a kifejezésnek a használata a Teremtő megszólítására.

Egyébként nem tűnik meglepőnek, hogy egy olyan nép, mely országának megalapítását követően nem talált jobb döntést hozni, mint azonnal fel is kínálni azt a szűz Máriának, egy olyan névvel illesse a Mindenhatót, ami tükrözi a matriarchális rend iránti hajlamukat. Hiszen Ishtár nem csupán egy női istenség, hanem ráadásul az egek királynéjaként is emlegették. A történészek szerint személye egyrészt egybeolvad Astarté-éval, de még közvetlen elődje is a későbbi görög aphrodité-nek, majd a római vénusz-nak, mely később a híres szűz-máriává vedlett át – Megváltónk eredeti zsidó anyjának Mirjám szintén módosított nevének és személyének hamisított felhasználásával. 

Allah / Elah

Épp ennek ellenkezőjét látjuk viszont az Allah kifejezés esetében. Ugyanis Allah közvetlenül a héber/arameus Elah-ból, Elohim rövidített változatból ered azokból az időkből, amikor sem iszlám, sem kereszténység nem létezett, viszont az Egyetlen Elohim-ban hívő arabok igen, ahogy láthatjuk Yitro esetében. Máig a kopt és egyéb arab keresztények isten szó gyanánt Elohim-nak ezt a rövidített, majd tovább arabosított változatát használják. Itt nem egy idegen istenség nevéről van szó, melyet rátestáltak Elohim-ra, hanem épp ellenkezőleg történt. Itt azt a fordított esetet látjuk, amikor az eredeti nevet egy idegen szellemiség magára veszi. Így nyilatkoztatja ki magát Baál szellemisége egy hamis prófétának, majd kisajátítja rövidített verzióját Elah-ot és lényegében Elohim-nak nevezteti magát több milliárd ember által.

Ex-pasik?

Minden eset arra utal, hogy igen súlyos helyreállítani valók maradtak még hátra az Egyház számára. Akár tetszik, akár nem, bármilyen sokkoló, de nem más történik, minthogy

a Menyasszony a mai napig ex-pasijai neveit használja Férje megszólítására!

És még enyhén fejeztem ki magam. Mert a régi bálványok nem csupán ex-pasik, hanem kimondott stricik. Azt pedig, aki régi futtatói nevein szólítja Férjét minek lehetne nevezni? Menyasszony ő már egyáltalán, vagy még mindig egészen más, vagy minimum kevert/házasságtörő/parázna? Talán ez az alap jelenség lehet a gyökere a kereszténységben tapasztalható sok elferdülésnek? Hiszen a latin curba szó elhajlást/görbét jelent. Ezt a szót használta Károli is az eredeti fordításban. Ez visszavezet bennünket jó néhány ószövetségi próféciához, ahol Elohim saját feleségéit Izráelt és Júdát, ezekhez hasonló melléknevekkel illeti. Ma a Messiás – Krisztus által van egy harmadik feleség is Ephraim – a Nép-beliek, aki valljuk be nem különb a két másiknál.

A valódi és végső reform érdekében talán ennyire mélyre vissza kellene menni a gyökerekhez:

Hogyan szólítod meg a Teremtőt, a Mindenhatót, az Örökkévalót, a Megváltódat és az Ő Szellemét?

Nem zsidó gyökerekről kell itt beszélni. Még mindig nem. Még mindig sokkal súlyosabb és lényegesebb dolgokat kell visszaalakítani az eredetire, ami túlmutat a zsidó gyökereken is és amelyhez képest ez utóbbiak lényegtelenek.

Mert még sehol nem volt egyetlen zsidó sem, amikor az emberiség Yahuwah-nak és Elohimnak nevezte a Mindenhatót. Majd jött a zsidó farizeusság és törölte YHWH nevének kiejtését és ezt a bűnt a kereszténység máig elfogadja és műveli tovább. És ma messiáshívő zsidóként nekem is ezt a szintén eltorzult zsidó alapot kellene hirdetnem, ahogy azt sokan teszik is, akik még mindig HaShem/Adonáj sőt Ishtárt és egyéb hamisítványt használnak a Megváltó nevében is?

Nem tudom, hogy mit szólna bármelyik férfi hogyha saját barátnője/élettársa/felesége valamelyik ex-barátjának a nevén szólítaná őt. Kiből mit hozna ki egy ilyen jelenség és mennyi ideig bírná, amíg végleg el nem zavarja? Hát ennyire elképesztően türelmes Yahuwah hozzánk képest!

Mi viszont ismerjük fel a problémát és ne szomorítsuk tovább az Ő Szellemét azáltal, hogy prostiként viselkedünk és nem méltó és engedelmes Menyasszonyként. Ez a nehéz felismerés tényleg olyan, mint egy fájdalmas pofon. De jobb túlesni rajta időben és elfogadni, nehogy a végén elbocsátás legyen a kimenetel.

A Vőlegény az ajtónál van. Van-e olaj a lámpásainkban? Milyen nevekkel kentük fel a Felkentet és az Atyát? Mert a megszólítás felkenetés és mély jelentéssel bír, akkor is ha tudatlanságban tesszük. Yahuwah/Elohim/YahuShuah Szelleme pedig nem hatalmazott fel senkit, hogy más, szentségtelen szavakkal illessék Őt. Ismerjük fel, hogy ma még az eszes szüzek meg tudják mutatni hol keressük a valódi olajat, ha kiderülne, hogy még mindig a balgák táborához tartozol. Mert amikor eljön a Nap, az fog megjelenni neked, akinek a nevét hívod segítségül (Róma 10:13). Senkit ne érjen rossz meglepetés.

Pál is Theos-t használt?

Azonnal felmerülhet sokakban a kérdés, hogy miért szerepelhetne a görög eredetiben a Theos kifejezés Elohim helyett, ha ezzel a kifejezéssel bármi probléma lenne szellemi síkon? Pál leveleiben végig ez a kifejezés szerepel. Ő is ezt a szót használta!

Ez a jelenség esetleg arra utalna, hogy az Újszövetség mégsem görögül íródott volna, csupán későbbi fordítások azok az iratok, melyeket eredetiként állítottak be eddig? Több olyan biblia kutató is felbukkant az utóbbi években, akik azt állítják, hogy héber, esetleg arameus nyelven írták az eredeti szöveget, a görög csupán későbbi fordítás. Így érthető lenne, miért változhatott át Elohim Theosszá.

Meggyőződésem, hogy az Újszövetség bizonyos részei héberül, mások görögül íródtak vegyesen. Ahogy az Üdvösség ígérete is az eredeti héber népről egy időre áttevődött a gyűjtő nevén Görögökre, azaz a többi Nemzetre.

Meggyőződésem, hogy Máté, Márk és János evangéliuma valóban nem íródhatott eredetileg más nyelven, mint héberül.

Hiszen az Evangélium is először zsidóhoz szólt, ezért zsidó nyelven volt szükségszerű, hogy először megjelenjen a világban. Továbbá ezek az emberek, nem görög tudásukról voltak híresek. Egyszerű halász emberek voltak, akik az elnyomó hatalom nyelvén nem valószínű, hogy olyan szinten tudtak, hogy azon ilyen horderejű írásokat legyenek képesek megfogalmazni. Ez akkor is igaz, ha Máté és Márk valamilyen szinten már hellenizált zsidó családokból származtak, ahogy erre a „kereszt” nevük is utal.

Lukács viszont már görög volt, betért proselita. Az ő Evangéliuma már íródhatott görögül, hiszen nem csupán az anyanyelve volt, hanem az Üdvtörténet stafétabotját ebben az időszakban, a zsidók visszautasítása miatt, Elohim már kezdte átadni a „Görögök”, azaz a Nemzetek kezébe egy időre, amíg számuk be nem telik. Így szimbólikusan az egyik Evangélium görög nyelven való megfogalmazása által Elohim erős jelet állíthatott az emberiség elé, amivel jelezte, hogy mostantól az ajtó megnyílik nem-zsidók felé is.

Pál, ellentétben evangélista elődeivel, egy magas tudású és igen tanult ember volt, aki nem csupán római polgár volt, hanem a birodalom keleti részének nyelvét is tökéletesen beszélte. Amikor olyan gyülekezeteknek ír, akiknek tagjai többségben nem-zsidó emberekből áll, továbbá anyanyelvük görög, nem kérdés, hogy Pál nem fogja őket héberül megfogalmazott levelekkel traktálni, hogy majd esetleg a google-el, vagy egyéb ember fordítóval megoldják az értelmezésüket. Gondolkozzanak kicsit el ezen a kizárólag csak héberül megírt Újszövetség elméletnek hívei. Kézenfekvő, hogy azt a nyelvet fogja közvetítőként használni, melyet közösen beszélnek és értenek.

Ezért a két elmélet, miszerint az Újszövetség csupán csak görögül, vagy csak héberül íródott, két elventendő szélsőség, az igazság ismét valahol a kettő között rejlik.

Ezért úgy gondolom, hogy az Újszövetség nagy része igenis görögül íródott eredetileg, de nem csak görögül.

Azonban, azok a kéziratok, ahol a görög „eredetiben” Elohim helyett a Theos kifejezés áll, bizonyára későbbi átírások.

Emlékezzünk, miként reagált Pál, amikor, miután betértek Likóniába Barabással, ahol a helyiek, amint megtapasztalták a két apostol által történő csodákat és jeleket, isteneknek mondták őket, Pál-t Hermésszel azonosították, Barabást pedig Zeusszal és állatokat készültek feláldozni a tiszteletükre. Pál ekkor széttépte ruháját, a gyász jelképeként előttük. Tönkre tette egyetlen vagyonát, egyetlen védő eszközét, ami naptól, esőtől, széltől, homokvihartól és esti fagyoktól védte, azért, mert tudatlanságban szenvedő szellemben kisded pogány emberek, jóhiszeműen isteneknek mondták azokat, akik az Örömhírt hozták nekik.

Miként lett volna képes egy ilyen buzgó ember későbbi leveleiben az Elohim kifejezést lecserélni egy olyanra, mely egyértelműen Zeus nevének a derivált változata?

Elképzelhetetlen, hogy egy olyan derék és hű szolgája a Messiásnak, mint Pál engedte volna a Mindenható titulusát ilyen szintre degradálni, csupán azért, hogy kedvébe járjon az újonnan megtérőknek, csak azért, hogy az újjonan megtértek jobban értsék, hogy miről van szó. Teljesen irracionális és debil elképzelés! Igenis alap elvárás, hogy miután megismerted, el is fogadd és használd az Örökkévaló EREDETI nevét, és titulusait, ahogy Ő maga az eredetektől megfogalmazta. Nem kívánság műsor az Ő megszólításának módja. A szellemben gyermek pedig becézheti szíve tisztasága szerint az Atyát, de ahogy szellemben növekszünk, illik a gyermeki hablatyolásainkat fokozatosan elhagyni és felnőtt módjára viselkedni tiszteletünk jeléül.

Ezért kinek-kinek tudnia kell, milyen korban van. Ez az írás egy felszólítás azok számára, akik már szellemben elég stabilan állnak ahhoz, hogy a régi nevek jelentőségét felfogják és bátran kezdjék használni az eredetit a hamisak elhagyásával. Biztatás arra, hogy amit érzel belülről, azt nyíltan és bátran vállald, akkor is, ha tudod, hogy igen nagy az ellenszél és igen kevesen fognak ezért megdicsérni téged, sőt testvérek akár üldözni, visszautasítani is kezdhetnek. Nem ítélem el az istenezőket, ha tudatlanságból és gyermeki szívvel teszik, de mint minden törvények el kell, hogy jöjjön az ideje, mikor Ruach HaKodesh utasítására, helyre kell állnia az eredeti nevek használatának is.

Yahwé

Befejezésül és tovább biztatás gyanánt meg kell említeni, hogy évek óta megjelent a folyamat, amikor hívek milliói világszerte visszatérnek a Yahwé név használatához.

Bár úgy gondolom, nem kérdés, hogy az eredeti kiejtés Yahuwah, mégis ugyanazt mondjuk ki, hiszen a 4 mássalhangzó, melyeknek van számértéke és súlya a szellemvilágban, ki van mondva mindkét esetben. Yahuwéh, Yahuwah, igazából csak egy utolsó magánhangzó a különbség.

Hála Elohim-nak, nem csak, hogy egyedül nem vagyunk, de az Afrikai és Amerikai kereszténység nagy részénél az eredeti név már évtizedek óta folyamatosan terjed használatában és talán már alig akad közöttük valaki, aki ezen a néven megütközne. Ez több száz millió embert jelent.

Magyarországon, ismét van mit pótolni!

Lásd még: Genetikailag belénk kódolt YHWH

VIDEÓ VÁLTOZAT