Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1És felelt Iyov, és mondta:
2Ma is lázadás a panaszom,
kezem nehéz lett sóhajtásomon.
3Bárcsak tudnám, hol találom meg őt,
eljutnék székhelyéig!
4Elébe terjeszteném az ítéletet,
és számat feddésekkel tölteném meg,
5megtudnám a szavakat, amelyekkel felelne nekem,
és megérteném, mit mond nekem.
6Nagy erővel perelne-e velem?
Nem; hanem ő figyelne rám.
7Ott az igaz vitázna vele,
és örökre megszabadulnék bírámtól.
8Íme, előre megyek, és nincs ott,
és hátra, és nem veszem őt észre.
9Balra, amikor cselekszik, de nem ragadom meg,
jobbra fordul, de nem látom.
10Mert ismeri az utat, amelyen járok;
megvizsgált, mint arany jövök elő.
11Lépteibe kapaszkodott lábam,
útját megtartottam, és nem tértem el.
12Ajkainak parancsától nem tágítok,
kebelembe rejtettem szája mondásait.
13De ő egyben van, és ki fordíthatná vissza?
És amit Nefeshe kívánt, azt megtette.
14Mert beteljesíti, ami nekem rendeltetett,
és sok ehhez hasonló van nála.
15Ezért színe elől megrettenek;
megfontolom, és rettegek tőle.
16És El ellágyította szívemet,
és Sháddáj rémített meg engem.
17Mert nem a sötétség elől némultam el,
és arcaim elől borította be a homályt.
Szójegyzék: El (אֵל- 𐤀𐤋) – Hatalmasság/Erős • Iyov (אִיּוֹב- 𐤀𐤉𐤅𐤁) – Jób • Nefesh (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Nefesh (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Élőlélek/Élet/Önmaga • Sháddáj (שַׁדַּי- 𐤔𐤃𐤉) – Mindenható • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye
Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1Megszólalt a Téymáni Elifáz, és ezt mondta:
2Vajon Elnak használ-e a férfi?
Bizony önmagának használ az értelmes.
3Öröme van-e Sháddájnak abban, hogy igaz vagy?
Vagy nyeresége, hogy feddhetetlenné teszed útjaidat?
4Vajon hited miatt fenyít téged,
száll perbe veled?
5Nemde nagy a gonoszságod,
és nincs vége vétkeidnek?
6Mert zálogot vettél testvéreidtől ok nélkül,
és a meztelenek ruháit lehúztad.
7Nem adtál vizeket a fáradtnak inni,
és az éhezőtől megvontad a kenyeret.
8És a kar embere — övé a föld,
és a tekintély embere lakik benne.
9Özvegyeket küldtél el üresen,
és az árvák karjai összezúzattak.
10Ezért vannak körülötted csapdák,
és rémít téged a hirtelen rettegés;
11vagy sötétség — nem látsz,
és vizek áradata borít el téged.
12Nemde Eloah az Egek magasában van?
És nézd a csillagok fejét, mily magasak!
13És te azt mondtad: Mit tud El?
Hát a sűrű sötétségen át ítélkezhet?
14Felhők rejtik őt, és nem lát,
s az Egek körén jár-kel.
15Az ősidők ösvényét tartod-e szem előtt,
amelyet álnok emberek tapostak,
16akik idő előtt ragadtattak el,
folyamként öntetett ki alapzatuk?
17Akik azt mondták Elnak: Távozz tőlünk!
És mit tehet Sháddáj ellenük?
18Pedig ő töltötte meg házaikat jóval —
a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
19Látják az igazak és örülnek,
és az ártatlan gúnyolja őket:
20Bizony, kiirtatott ellenfelünk,
és maradékukat tűz emésztette meg.
21Légy hát társa vele, és békülj meg,
ezáltal jó jön rád.
22Fogadd el, kérlek, szájából a Toráht,
és tedd mondásait szívedbe.
23Ha visszatérsz Sháddájhoz, felépülsz,
ha eltávolítod a hamisságot sátradtól.
24És tedd a porba az aranyércet,
és a patakok kövei közé az ófíri aranyat,
25és Sháddáj lesz az aranyad,
és csillogó ezüstöd.
26Mert akkor Sháddájban gyönyörködsz,
és arcaidat Eloahhoz emeled.
27Könyörögsz hozzá, és meghallgat téged,
és fogadalmaidat teljesíted.
28Elhatározol egy dolgot, és megáll neked,
és útjaidra világosság ragyog.
29Mert ha megaláznak, azt mondod: Emelkedés!
És a lesütött szeműt megmenti.
30Megmenti azt is, aki nem ártatlan,
megmenekül kezeid tisztaságától.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Eloah (אֱלוֹהַּ – 𐤀𐤋𐤅𐤄) – Teremtő/Hatalmasság • Keszef (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Ezüst/Pénz • Sháddáj (שַׁדַּי – 𐤔𐤃𐤉) – Mindenható • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Toráh (תּוֹרָה – 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás/Útmutatás – Yahuwah parancsainak és tanításainak gyűjteménye • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Záháv (זָהָב – 𐤆𐤄𐤁) – Arany
Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1És felelt Iyov, és mondta:
2Hallgatván hallgassátok meg szavamat,
és legyen ez a ti vigasztalásotok!
3Tűrjetek el engem, és én beszélni fogok,
és miután beszéltem, gúnyolódhatsz.
4Vajon én emberhez szólok-e panaszommal?
És ha úgy volna, miért ne türelmetlenkedne szellemem?
5Forduljatok felém és szörnyedjetek el,
és tegyetek kezet szátokra!
6És ha visszaemlékezem, megrémülök,
és reszketés ragadja meg testemet.
7Miért élnek a bűnösök,
megöregednek, sőt erőben gyarapodnak?
8Magvuk megszilárdul előttük velük együtt,
és sarjadékaik szemeik előtt.
9Házaik békében vannak, félelem nélkül,
és nincs rajtuk Eloah vesszeje.
10Bikája hág, és nem hiába,
tehene megellik, és nem vetél.
11Kibocsátják kisdedeiket, mint a nyájat,
és gyermekeik ugrándoznak.
12Dob és hárfa mellett énekelnek,
és örvendeznek a síp hangjára.
13A jóban végzik be napjaikat,
és egy pillanat alatt a She’olba szállnak le.
14És mondták Elnek:
Távozz tőlünk, és útjaid ismeretét nem kívánjuk!
15Mi Sháddáj, hogy szolgáljuk őt,
és mi hasznunk, ha hozzá esedezünk?
16Íme, nem a kezeikben van jólétük;
a bűnösök tanácsa távol legyen tőlem!
17Hányszor alszik ki a bűnösök mécsese,
és jön rájuk veszedelmük,
kínokat oszt ki haragjában!
18Olyanok lesznek, mint a szalma a szél előtt,
és mint a polyva, melyet elragad a forgószél.
19Eloah a fiainak tartogatja gonoszságát;
fizessen meg neki magának, hogy megtudja!
20Lássák szemei saját pusztulását,
és Sháddáj haragjából igyék!
21Mert mi gondja van házára utána,
ha hónapjainak száma kettévágatott?
22Vajon Elt taníthat-e valaki tudásra,
őt, aki a magasságokat ítéli?
23Ez teljes épségében hal meg,
egészen gondtalanul és nyugodtan.
24Sajtárai tele vannak tejjel,
és csontjainak veleje üde.
25Amaz pedig keserű Nefeshsel hal meg,
és nem evett a jóból.
26Együtt fekszenek a porban,
és a féreg befedi őket.
27Íme, ismerem gondolataitokat,
és terveiteket, amelyekkel rám törtök.
28Mert azt mondjátok:
Hol van a nemes háza,
és hol a sátor, a bűnösök hajlékai?
29Nem kérdeztétek-e meg az úton járókat,
és jeleiket nem ismeritek-e fel,
30hogy a baj napjára tartatik fenn a gonosz,
a harag napjára vitetnek el?
31Ki veti szemére útját,
és amit ő tett, ki fizet meg neki?
32És őt a sírokhoz viszik,
és a sírhalom fölött virrasztanak.
33Édesek neki a völgy göröngyei,
és utána mindenki vonul,
és előtte se szeri, se száma.
34És hogyan vigasztaltok engem hiábavalósággal?
Válaszaitokból csak hűtlenség marad.
Szójegyzék: El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Eloah (אֱלוֹהַּ – 𐤀𐤋𐤅𐤄) – Teremtő/Hatalmasság • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Sháddáj (שַׁדַּי – 𐤔𐤃𐤉) – Mindenható • She’ol (שְׁאוֹל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Alvilág/A holtak birodalma – a halál utáni lét helye • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár
Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1Megszólalt a Na’amái Cófár, és ezt mondta:
2Ezért gondolataim feleletre indítanak,
és emiatt a bennem lévő nyugtalanság miatt.
3Megszégyenítésem feddését hallom,
és egy Ruách az értelmemből felel nekem.
4Tudod-e ezt ősidőktől fogva,
amióta Ádám a földre helyeztetett,
5hogy a gonoszok ujjongása rövid ideig tart,
és az hitetlen öröme egy pillanatig?
6Ha az Egekig emelkedne is fennsége,
és feje a felhőt érné is,
7ganéjához hasonlóan örökre elvész,
akik látták őt, ezt mondják: hol van?
8Mint álom, elrepül, és nem találják,
elűzetik, mint éjszakai látomás.
9A szem, amely látta őt, nem látja többé,
és helye nem szemléli őt tovább.
10Fiai a nincsteleneket engesztelik,
és kezei visszaadják vagyonát.
11Csontjai tele voltak ifjúságával,
de az vele együtt a porba fekszik.
12Ha édes is szájában a gonoszság,
nyelve alatt rejtegeti azt,
13kíméli azt, és nem ereszti el,
és ínye közepén tartja vissza,
14edele beleiben átváltozik,
viperák epéjévé lesz belsejében.
15Vagyont nyelt le, de kihányja,
hasából kihajtja El.
16Viperák mérgét szívja,
megöli őt az áspis nyelve.
17Nem nézhet a folyókra,
a méz és tejszín folyamaira, patakjaira.
18Visszaadja, amiért fáradozott, és nem nyeli le,
cseréjének vagyona szerint, és nem ujjong.
19Mert összezúzta, cserbenhagyta a nincsteleneket,
házat rabolt, de nem építi azt.
20Mert nem ismert nyugalmat hasában,
kívánatosából semmit sem ment meg.
21Nem maradt meg semmi falánkságától,
ezért nem lesz tartós a java.
22Bősége teljességében szorongatás éri,
a nyomorult minden keze rátör.
23Hogy megtöltse hasát,
haragja izzását bocsátja rá,
és rázúdítja edelébe.
24Ha vasfegyver elől menekül,
ércíj járja át.
25Kihúzza, és kijön hátából,
a villogó penge epéjéből;
rémületek vannak rajta.
26Minden sötétség félretéve az ő rejtett kincseinek,
megemészti őt nem szított tűz,
rosszul jár, ami sátrában megmaradt.
27Feltárják bűnét az Egek,
és a föld feltámad ellene.
28Elhurcolja házának termését,
szétfolyik haragja napján.
29Ez a gonosz Ádám osztályrésze Elohimtól,
és beszédének öröksége Eltől.
Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Folyamok (פַּלְגֵי – 𐤐𐤋𐤂𐤉) – Palgé-máyim (patakok/folyamok) • Na’amái (נַעֲמָתִי – 𐤍𐤏𐤌𐤕𐤉) – Na’amátból való – Cófár jelzője; az ájin (ע) aposztrófként jelölve • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye
Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1Ekkor megszólalt Iyov, és ezt mondta:
2Meddig keserítitek még Nefeshemet,
és törtök össze engem szavakkal?
3Immár tízszer gyaláztatok engem,
nem szégyellitek, hogy ridegen bántok velem?
4És ha valóban tévedtem is,
énnálam marad a tévedésem.
5Ha valóban fölém akartok magasodni,
és rám akarjátok bizonyítani gyalázatomat,
6tudjátok hát meg, hogy Eloah görbített meg engem,
és hálójával vett körül.
7Íme, kiáltok: Erőszak! — de nincs válasz,
segítségért kiáltok, de nincs ítélet.
8Ösvényemet körülfalazta, nem mehetek át,
és útjaimra sötétséget helyezett.
9Dicsőségemet lehúzta rólam,
és levette fejem koronáját.
10Lerombolt köröskörül, és elmegyek,
és kitépte, mint a fát, reménységemet.
11Fölgerjesztette ellenem haragját,
és úgy tekintett engem, mint ellenségeit.
12Együtt jönnek seregei,
és utat töltöttek föl ellenem,
és tábort vertek sátram körül.
13Testvéreimet eltávolította mellőlem,
és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
14Elmaradtak rokonaim,
és bizalmasaim elfelejtettek engem.
15Házam jövevényei és szolgálóleányaim idegennek tartanak,
idegen lettem szemeikben.
16Szolgámnak kiáltok, de nem felel,
számmal kell könyörögnöm neki.
17Leheletem idegenné vált feleségem előtt,
és könyörgésem méhem fiai előtt.
18Még a kisdedek is megvetnek engem,
ha fölkelek, ellenem beszélnek.
19Utál engem minden bizalmas emberem,
és akiket szerettem, ellenem fordultak.
20Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom,
és csak fogaim bőrével menekültem meg.
21Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, ti, barátaim,
mert Eloah keze érintett meg engem!
22Miért üldöztök engem, mint El,
és húsommal nem laktok jól?
23Bárcsak leírnák immár szavaimat,
bárcsak könyvbe vésnék be őket!
24Vas íróvesszővel és ólommal,
örökre kősziklába vágnák őket!
25Mert én tudom: megváltóm él,
és utolsóként a por fölött áll majd.
26És miután bőrömet így lenyúzzák,
húsomból mégis látom meg Eloahot,
27akit én magam látok meg magamnak,
és szemeim látják meg, és nem idegen.
Elsorvadtak veséim a keblemben.
28Mert ezt mondjátok: Hogyan üldözzük őt?
— hiszen a dolog gyökere bennem található!
29Rettegjetek hát a kardtól,
mert harag a kard büntetése a vétkekért,
hogy megtudjátok: van ítélet.
Szójegyzék: El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Eloah (אֱלוֹהַּ – 𐤀𐤋𐤅𐤄) – Teremtő/Hatalmasság • Iyov (אִיּוֹב – 𐤀𐤉𐤅𐤁) – Jób • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet
