Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1Megszólalt a Shuáchi Bildád, és ezt mondta:
2Meddig tesztek még gátat a szavaknak?
Értsetek meg, és aztán beszéljünk!
3Miért számítunk állatnak a szemetekben, miért vagyunk tisztátalanok előttetek?
4Te, aki szétszaggatod magadat haragodban,
vajon érted hagyják el a földet,
és mozdul el a kőszikla a helyéről?
5Bizony, a gonoszok világossága kialszik,
és nem ragyog tüzének lángja.
6A világosság elsötétül a sátrában,
és mécsese kialszik fölötte.
7Megszorulnak erős léptei,
és saját tanácsa veti le őt.
8Mert hálóba küldetik a lábaival,
és fonott háló fölött jár.
9Sarkát megragadja a csapda,
és erőre kap rajta a hurok.
10El van rejtve a földön a kötele,
és kelepcéje az ösvényen.
11Körös-körül rémítik őt a borzalmak,
és szétkergetik őt a lábainál.
12Éhségtől lesz erőtlen,
és a balsors készen áll az oldalánál.
13Felemészti bőrének tagjait,
tagjait felemészti a halál elsőszülöttje.
14Kiszakíttatik sátrából, a bizodalmából,
és a borzalmak királyához vonszolják.
15Az lakik a sátrában, ami nem az övé,
kénkövet szórnak lakhelyére.
16Alul elszáradnak gyökerei,
és felül lekonyul az ága.
17Emléke elvész a földről,
és nincs neve a piactér színén.
18Világosságból sötétségbe taszítják,
és a földkerekségről elűzik.
19Nincs sem ivadéka, sem utóda népe között,
és nincs, aki megmaradna lakóhelyein.
20Végnapján megborzadnak az utódok,
és az elődöket iszonyat ragadja meg.
21Bizony, ilyenek az álnok hajlékai,
és ez a helye annak, aki nem ismerte Elt.
Szójegyzék: El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Shuáchi (שׁוּחִי – 𐤔𐤅𐤇𐤉) – Shuách leszármazottja – Bildád jelzője; shin = Sh
Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1Ruáchom összetöretett,
napjaim kialudtak:
sírok az enyéim.
2Bizony, gúnyolódások vesznek körül,
és ingerkedéseiken időzik szemem.
3Tedd hát le a zálogot, állj jót értem önmagadnál!
Ki más csapna a kezembe?
4Mert szívüket elrejtetted az értelem elől,
azért nem engeded fölülkerekedni őket.
5Aki hízelgésért jelenti fel barátait,
annak fiainak szemei elsorvadnak.
6Odaállított a népek szólásmondásául,
olyan lettem, mint akinek arcába köpnek.
7Elhomályosult a bosszúságtól szemem,
és tagjaim mind olyanok, mint az árnyék.
8Elszörnyednek ezen az igazak,
és az ártatlan fölindul az hitetlen ellen.
9De az igaz megragadja a maga útját,
és akinek kezei tiszták, erőt gyarapít.
10De ti mindnyájan térjetek vissza, jöjjetek csak,
úgysem találok köztetek bölcset!
11Napjaim elmúltak, szétszakadtak terveim,
szívemnek kívánságai.
12Az éjszakát nappallá teszik,
a világosság közel van a sötétség miatt.
13Ha reménykedem is, a She’ol a házam,
a sötétségben vetettem meg fekvőhelyemet.
14A sírgödörnek kiáltom: Atyám vagy te!
Anyámnak és nénémnek a férget.
15Hol van hát akkor reménységem?
És reménységemet ki láthatja meg?
16A She’ol zárai alá szállnak le,
ha együtt a porba hanyatlunk.
Szójegyzék: Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • She’ol (שְׁאוֹל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Alvilág/A holtak birodalma – a halál utáni lét helye • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye
Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1Akkor megszólalt Iyov, és ezt mondta:
2Hallottam ilyesmit eleget,
nyomorúságos vigasztalók vagytok mindnyájan!
3Vége van-e a szél-szavaknak?
Vagy mi sarkall téged, hogy válaszolsz?
4Én is beszélhetnék, mint ti,
ha a ti Nefeshetek volna az én Nefeshem helyén;
szavakat fűzhetnék össze ellenetek,
és csóválhatnám fölöttetek a fejemet.
5Erősíthetnélek titeket szájammal,
és ajkaim rezdülése nem fogná vissza magát.
6Ha beszélek, nem enyhül fájdalmam,
és ha abbahagyom, mi múlik el tőlem?
7Bizony most kimerített engem;
elpusztítottad egész közösségemet.
8Összeráncoltál engem, tanúvá lett,
és ellenem támadt soványságom,
arcaim ellen tanúskodik.
9Haragja szétszaggatott és gyűlöl engem,
fogait csikorgatja ellenem,
szorongatóm élesíti ellenem szemeit.
10Feltátották ellenem szájukat,
gyalázattal verték arcaimat,
együtt gyűlnek össze ellenem.
11Kiszolgáltat engem El a galádnak,
és a bűnösök kezébe vet engem.
12Nyugodt voltam, de szétmorzsolt,
nyakon ragadott és összezúzott,
és céltáblául állított magának.
13Körülvettek engem íjászai,
felhasítja veséimet és nem könyörül,
kiontja a földre epémet.
14Rést tör rajtam rés után,
rám rohan, mint egy hős.
15Zsákruhát varrtam bőrömre,
és a porba fúrtam szarvamat.
16Arcaim kivörösödtek a sírástól,
és szempilláimon a halál árnyéka.
17Pedig nincs erőszak tenyereimben,
és imádságom tiszta.
18Föld, ne takard be véremet,
és ne legyen hely kiáltásomnak!
19Most is, íme, az Egekben a tanúm,
és bizonyságom a magasságokban.
20Csúfolóim a társaim,
Eloahhoz könnyezik szemem.
21Bárcsak igazságot tenne a férfinak Eloahval,
és az ember fiának a társával szemben!
22Mert a megszámlált évek eljönnek,
és olyan ösvényen megyek el, amelyről nem térek vissza.
Szójegyzék: Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Eloah (אֱלוֹהַּ – 𐤀𐤋𐤅𐤄) – Teremtő/Hatalmasság • Iyov (אִיּוֹב – 𐤀𐤉𐤅𐤁) – Jób • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet
Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1Megszólalt a Téymáni Elifáz, és ezt mondta:
2Felel-e a bölcs szél-tudással,
és töltheti-e meg keleti széllel a hasát?
3Feddőzik-e olyan beszéddel, amely nem használ,
és szavakkal, amelyekkel semmit sem ér el?
4Te bizony lerontod a félelmet,
és csökkented az áhítatot El előtt.
5Mert bűnöd tanítja a szádat,
és a ravaszok nyelvét választod.
6Saját szád ítél el téged, nem én,
és ajkaid vallanak ellened.
7Talán te születtél elsőnek az emberek között,
és a halmok előtt hoztak-e a világra?
8Talán Eloah titkos tanácsában hallgatóztál,
és magadhoz ragadtad a bölcsességet?
9Mit tudsz, amit mi ne tudnánk?
Mit értesz, ami nálunk ne volna meg?
10Ősz is, vén is van közöttünk,
hatalmasabb napokban apádnál.
11Kevés-e neked El vigasztalása,
és a hozzád szelíden szóló szó?
12Hova ragad el a szíved,
és miért villognak szemeid,
13hogy El ellen fordítod szellemedet,
és ilyen szavakat eresztesz ki a szádból?
14Mi a halandó, hogy tiszta lenne,
és hogy igaz volna az asszonytól született?
15Íme, szentjeiben sem bízik,
és az Egekre sem tiszták szemében.
16Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember,
aki issza, mint a vizet, az álnokságot!
17Megmutatom neked, hallgass rám,
és amit láttam, azt beszélem el,
18amit a bölcsek hirdettek,
és nem titkolták el atyáiktól;
19egyedül nekik adatott az ország,
és nem ment át közöttük idegen.
20A bűnös minden napján gyötrődik,
és számba vett évek vannak elrejtve az erőszakos számára.
21Rettenetek hangja van a füleiben,
békében tör rá a pusztító.
22Nem hiszi, hogy visszatér a sötétségből,
és kiszemelt prédája a fegyvernek.
23Bolyong kenyér után: hol van?
Tudja, hogy kész nála a sötétség napja.
24Rémítgeti a szükség és szorongatás,
erőt vesz rajta, mint csatára kész király,
25mert El ellen nyújtotta ki kezét,
és Sháddáj ellen hősködött.
26Nekirohant nyakszegve,
pajzsainak vastag dudoraival.
27Mert zsírral fedte be az arcait,
és hájat rakott az ágyékára;
28elpusztított városokban lakott,
házakban, amelyekben nem laknak,
amelyek kőhalmokká vannak rendelve.
29Nem gazdagodik meg, és nem áll meg vagyona,
és nem terjed ki a földön szerzeménye.
30Nem tér el a sötétségből,
hajtását láng szárítja el,
és szája leheletével távozik.
31Ne bízzék a hiábavalóságban, mert tévelyeg,
mert hiábavalóság lesz a cseréje.
32Ideje előtt telik be,
és ágai nem zöldellnek.
33Lerázza, mint a szőlő, éretlen fürtjét,
és elhullatja, mint az olajfa, virágát.
34Mert a hitvány közössége terméketlen,
és tűz emészti meg a megvesztegetés sátrait.
35Vajúdással bajt fogannak, és hiábavalóságot szülnek,
és méhük csalárdságot készít.
Szójegyzék: Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Eloah (אֱלוֹהַּ – 𐤀𐤋𐤅𐤄) – Teremtő/Hatalmasság • Sháddáj (שַׁדַּי – 𐤔𐤃𐤉) – Mindenható • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Záyit (זַיִת – 𐤆𐤉𐤕) – Olajbogyó/Olajfa
Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1Ember, asszonytól szülött, rövid napú és nyugtalansággal teli.
2Mint virág hajtott ki, és elhervadt; elfutott, mint az árnyék, és nem áll meg.
3Még erre is felnyitottad szemeidet, és engem viszel ítéletbe veled?
4Ki adhat tisztát tisztátalanból?
Egyetlenegy sem.
5Ha kiszabottak napjai,
hónapjainak száma nálad van,
határait megszabtad, és nem lépi át,
6fordulj el tőle, hogy megnyugodjon,
míg meg nem elégszik napjával, mint napszámos.
7Mert a fának van reménysége:
ha kivágják, még újra sarjad, és hajtása nem szűnik meg.
8Ha megöregszik is a földben gyökere,
és a porban hal el csonkja,
9a vizek illatától kivirágzik, és ágat hoz, mint az ültetvény.
10De a férfi meghal, és elerőtlenedik,
kimúlik az ember, és hol van?
11Elfogytak a vizek a tengerből,
és a folyó elapad, kiszárad,
12az ember pedig lefeküdt, és nem kel föl:
míg az Egek el nem múlnak, nem ébrednek föl,
és nem serkennek föl álmukból.
13Bárcsak a She’olban rejtegetnél engem,
elrejtenél, míg el nem múlik haragod,
kiszabnál nekem határidőt, és megemlékeznél rólam!
14Ha meghal a férfi, életre kel-e?
Szolgálatom minden napján várakozni fognék,
míg el nem jön fölváltásom.
15Szólítanál, és én felelnék neked;
kezeid alkotása után vágyakoznál.
16Mert most lépteimet számlálod;
nem őrzöd-e meg vétkemet?
17Lepecsételve zacskóban a hűtlenségem,
és rátapasztottad bűnömet.
18De a leomló hegy szétmállik,
és a kőszikla elmozdul helyéről.
19A köveket szétmorzsolják a vizek,
elsodorja áradásuk a föld porát,
és a halandó reménységét elveszítetted.
20Erőt veszel rajta örökre, és elmegy;
eltorzítod arcait, és elbocsátod.
21Tiszteletre jutnak fiai, és nem tudja;
kicsinnyé lesznek, és nem érti meg felőlük.
22Csak teste fáj rajta,
és Nefeshe gyászol rajta.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Máyim (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Vizek • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • She’ol (שְׁאוֹל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Alvilág/A holtak birodalma – a halál utáni lét helye • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim
