Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1Vajon nem hadiszolgálat-e a halandónak a földön,
és napjai nem olyanok-e, mint a napszámos napjai?
2Mint a rabszolga, aki az árnyékra eped,
és mint a napszámos, aki a munkabérét várja,
3úgy kaptam örökségül a hiábavalóság hónapjait,
és gyötrelmes éjszakákat mértek ki nekem.
4Ha lefekszem, azt mondom: Mikor kelek fel?
de elnyúlik az este, és tele vagyok hánykolódással hajnalig.
5Húsom férget és porgöröngyöt öltött magára,
bőröm összezárul, majd újból felfakad.
6Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél,
és remény híján múlnak el.
7Emlékezz, hogy szél az életeim,
nem tér vissza szemeim, hogy jót lássanak.
8Nem lát meg engem a látó szem,
szemeid rajtam, de már nem vagyok.
9Elenyészik a felhő és elmegy,
úgy nem jön fel, aki leszáll a She’olba.
10Nem tér vissza többé házába,
és nem ismeri fel többé a helye.
11Én is — nem tartóztatom meg a számat,
beszélni fogok szellemem szorultságában,
panaszkodni fogok Nefeshem keserűségében.
12Tenger vagyok-e, vagy tengeri szörny,
hogy őrséget állítasz ellenem?
13Amikor azt mondom: megvigasztal a fekhelyem,
panaszomban enyhít a heverőm,
14akkor álmokkal rémítesz,
és látomásokkal rettentesz engem.
15Inkább választja a fojtogatást Nefeshem,
a halált, mint csontjaimat.
16Megvetettem — nem élek örökké!
Hagyj fel velem, mert lehelet a napjaim!
17Micsoda a halandó, hogy ily nagyra tartod,
és hogy ráhelyezed a szívedet,
18és számon kéred minden reggel,
minden pillanatban próbára teszed?
19Meddig nem fordítod el rólam a tekinteted,
nem engedsz el, míg lenyelem a nyálamat?
20Vétkeztem — mit tegyek neked, emberek őrzője?
Miért tettél magadnak céltáblává,
hogy teher legyek magamnak?
21És miért nem bocsátod meg vétkemet,
és nem viszed el bűnömet?
Mert most a porba fekszem le,
és hajnalban keresel engem, de már nem vagyok.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Élő lélek/Élet/Önmaga • She’ol (שְׁאוֹל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Alvilág/A holtak birodalma – a halál utáni lét helye • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye
Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1Ekkor felelt Iyov, és ezt mondta:
2Bárcsak megmérnék, megmérnék bosszúságomat,
és romlásomat mérlegre tennék egyaránt!
3Mert most a tengerek homokjánál nehezebb volna,
ezért szavaim hevesek voltak.
4Mert Sháddáj nyilai velem vannak,
amelyek mérgét issza Ruáchom,
Eloáh rettentései csatasorba állnak ellenem.
5Ordít-e a vadszamár a fűben,
bőg-e az ökör takarmánya mellett?
6Megehető-e az ízetlen só nélkül,
van-e íz a mályva nyálkájában?
7Vonakodott megérinteni Nefeshem,
olyanok ezek, mint ételem betegsége.
8Bárcsak teljesülne kérésem,
és reménységemet megadná Eloáh!
9Bárcsak úgy akarná Eloáh, hogy összezúzzon,
kinyújtaná kezét, és kivágna engem!
10Akkor még lenne vigaszom,
és reszketve könyörögnék, hogy ne kíméljen,
mert nem tagadtam meg a Szent beszédeit.
11Mi az erőm, hogy várjak,
és mi a végem, hogy meghosszabbítsam Nefeshemet?
12Vajon kövek ereje-e az én erőm,
vagy érc-e az én húsom?
13Hát nincs-e bennem segítségem,
és nem űzetett-e el tőlem a tanács?
14A csüggedőnek jár barátjától a Cheszed,
az Sháddáj félelmét hagyja el.
15Testvéreim hűtlenül elárultak, mint a patak,
mint a patakok medre, úgy vonulnak el,
16amelyek a jégtől sötétlenek,
amelyekre ráhull, elrejtőzve, a hó.
17Amint felmelegszenek, elenyésznek,
ha forróság éri, elapadnak helyükről.
18Letérnek útjuk ösvényei,
a pusztaságba mennek fel, és elvesznek.
19Tekintettek Teymá ösvényeire,
Shevá karavánjai bennük reménykedtek.
20Megszégyenültek, mert bíztak benne,
odaértek, és megpirultak.
21Mert most ilyenné lettetek:
rémséget láttok, és megrettentek.
22Vajon mondtam-e: Adjatok nekem,
vagy javaitokból adjatok ajándékot értem,
23és szabadítsatok meg az ellenség kezéből,
és a zsarnokok kezéből váltsatok ki engem?
24Tanítsatok engem, és én hallgatok,
és értessétek meg velem, miben tévedtem!
25Mily világosak az egyenesség beszédei!
De mit feddhet a ti feddésetek?
26Szavakat akartok-e feddeni,
holott szélnek valók a kétségbeesett beszédei?
27Még az árvára is sorsot vetnétek,
és alkudoznátok barátotok fölött.
28Most pedig egyezzetek bele, forduljatok felém,
és szemetekbe nem hazudok-e.
29Térjetek vissza, kérlek, ne legyen álnokság,
térjetek vissza ismét, igazságom ebben van.
30Van-e nyelvemen álnokság,
vagy ínyem nem érti-e meg a gonoszságokat?
Szójegyzék: Cheszed (חֶסֶד – 𐤇𐤎𐤃) – Hűségszeretet/Kegy/Kegyelem/Hűség/Szövetségi hűség • Eloáh (אֱלוֹהַּ – 𐤀𐤋𐤅𐤄) – Teremtő/Hatalmasság • Iyov (אִיּוֹב – 𐤀𐤉𐤅𐤁) – Jób • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Sháddáj (שַׁדַּי – 𐤔𐤃𐤉) – Mindenható • Shevá (שֶׁבַע – 𐤔𐤁𐤏) – Eskü/Hét – Shim’on városa • Teymá (תֵּימָא – 𐤕𐤉𐤌𐤀) – Téma
Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1Kiálts csak!
Van-e, ki válaszol neked?
És melyik szenthez fordulsz?
2Mert a balgát megöli a bosszúság,
és az együgyűt halálba viszi a heves indulat.
3Én magam láttam egy balgát gyökeret verni,
és átkoztam hajlékát hirtelen.
4Távol vannak fiai a szabadulástól,
összezúzzák őket a kapuban,
és nincs, ki megmentse.
5Aratását az éhező eszi meg,
még a tövisek közül is kiveszi,
és a szomjazók vagyonukat sóvárogják.
6Mert nem a porból jön ki a hamisság,
és nem a földből sarjad a nyomorúság,
7hanem az ember nyomorúságra születik,
ahogy a szikra fiai magasra szállnak.
8De én Elhez fordulnék,
és Elohimra bíznám ügyemet,
9aki nagy dolgokat tesz, miknek nincs kikutatása,
csodákat, miknek nincs száma.
10Aki esőt ad a föld színére,
és vizeket bocsát a mezők színére.
11Hogy a megalázottakat magasba helyezze,
és a gyászolók szabadulásra emelkedjenek.
12Meghiúsítja a ravaszok terveit,
és kezeik nem visznek véghez eredményt.
13Megfogja a bölcseket ravaszságukban,
és a görbék tanácsa elhamarkodott.
14Nappal sötétségbe ütköznek,
és délben tapogatóznak, mint az éjszakában.
15Megszabadítja szájuk fegyverétől,
és az erős kezéből a szűkölködőt.
16Így lesz reménysége a nincstelennek,
a hamisság pedig befogja száját.
17Íme, boldog az ember, akit Eloáh megfedd,
azért Sháddáj fenyítését ne vesd meg!
18Mert ő fájdalmat okoz, de be is kötöz,
összezúz, de kezei meggyógyítanak.
19Hat szorongatásból ment meg téged,
és hétben nem érint baj.
20Éhségben megvált a haláltól,
és háborúban a fegyver kezéből.
21A nyelv ostorától rejtve leszel,
és nem félsz a pusztulástól, mikor jön.
22A pusztuláson és éhségen nevetsz,
és a föld vadjától ne félj.
23Mert a mező köveivel szövetséged van,
és a mező vadja békében van veled.
24És megtudod, hogy sátrad békében van,
és meglátogatod hajlékodat, és nem vétkezel.
25És megtudod, hogy sok a magod,
és sarjadékaid, mint a föld füve.
26Teljes érettségben térsz a sírba,
ahogy az asztag felhalmozódik a maga idejében.
27Íme, ezt kikutattuk, így van!
Hallgasd meg, és tudd meg magadnak.
Szójegyzék: Ádámáh (אֲדָמָה – 𐤀𐤃𐤌𐤄) – Termőföld/Talaj • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • ostortól (שׁוֹט – 𐤔𐤅𐤈) – shot – ostor, korbács • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim
Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1Megszólalt a Téymáni Elifáz, és ezt mondta:
2Ha valaki szót próbál hozzád intézni, terhedre lesz?
De ki tudja a szavakat visszatartani?
3Íme, sokakat intettél,
és a lankadt kezeket megerősítetted.
4A botladozót talpra állították szavaid,
és a roskadozó térdeket megerősítetted.
5Most pedig rád jön, és terhedre van;
hozzád ér, és megzavarodsz.
6Nem a te félelmed-e a bizodalmad,
és utaid feddhetetlensége a reménységed?
7Emlékezz csak: ki pusztult el ártatlanul,
és hol semmisültek meg az igazak?
8Ahogyan láttam: akik hamisságot szántanak
és nyomorúságot vetnek, azt is aratják.
9Eloáh leheletétől elvesznek,
és orra leheletétől elenyésznek.
10Az oroszlán ordítása és a fiatal oroszlán hangja,
és a fiatal oroszlánok fogai kitörnek.
11Az oroszlán préda nélkül pusztul el,
és a nőstény oroszlán fiai szétszélednek.
12Hozzám pedig egy szó lopózott,
és fülem suttogást fogott fel belőle,
13az éjszakai látomások tűnődéseiben,
amikor mély álom száll az emberekre.
14Rettegés ért engem és reszketés,
és minden csontomat rettegésbe ejtette.
15Egy szellő suhant el arcom előtt,
felborzolódott testem szőre.
16Megáll, de nem ismerem fel megjelenését,
egy alak van szemeim előtt;
csend, majd hangot hallok:
17Igaz lehet-e a halandó Eloáh előtt,
alkotója előtt tiszta lehet-e a férfi?
18Íme, szolgáiban sem bízik,
és Málákhimjaira balgaságot ró.
19Hát még az agyagházak lakói,
akiknek alapja a porban van,
összezúzzák őket a moly előtt!
20Reggeltől estig összetörnek,
észrevétlen elvesznek örökre.
21Nemde kiszakad sátorkötelük őbennük?
Meghalnak, de nem bölcsességgel.
Szójegyzék: Eloáh (אֱלוֹהַּ – 𐤀𐤋𐤅𐤄) – Teremtő/Hatalmasság • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Málákhim (מַלְאָכִים – 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok/küldöttek
Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1Ezután kinyitotta Iyov a száját,
és megátkozta a napját.
2Megszólalt Iyov,
és ezt mondta:
3Vesszen el a nap, amelyen születtem,
és az éjszaka, mely azt mondta: férfi fogant!
4Az a nap legyen sötétség,
ne keresse őt Eloáh odafönt,
és ne ragyogjon föléje fény!
5Váltsák magukhoz a sötétség és a halál árnyéka,
lakozzék fölötte felleg,
rémítsék meg a nap elfeketítői!
6Azt az éjszakát ragadja el a homály,
ne örvendjen az év napjai között,
a hónapok számába ne jusson be!
7Íme, az az éjszaka legyen meddő,
ne jöjjön bele ujjongás!
8Átkozzák meg, akik a nappalt átkozzák,
akik készek felkelteni a Leviátánt.
9Sötétüljenek el alkonyatának csillagai,
várjon fényre, de ne legyen,
és ne lássa meg a hajnal szempilláit,
10mert nem zárta be méhem ajtajait,
és nem rejtette el a nyomorúságot szemeim elől.
11Miért nem haltam meg a méhből,
a hasból kijöttem, és miért nem múltam ki?
12Miért fogadtak be a térdek,
és mire az emlők, hogy szopjak?
13Mert most feküdnék és nyugton volnék,
aludnék, akkor nyugalmam volna,
14királyokkal és a föld tanácsosaival,
kik romhalmokat építettek maguknak,
15vagy fejedelmekkel, akiknek aranyuk van,
akik megtöltötték házaikat ezüsttel.
16Vagy mint az elrejtett elvetélt magzat, nem volnék,
mint a csecsemők, akik nem láttak fényt.
17Ott a gonoszok megszűnnek háborogni,
és ott megnyugszanak az erőben elfáradtak.
18Együtt a foglyok nyugton vannak,
nem hallják a hajcsár hangját.
19Kicsiny és nagy ott egyforma,
és a szolga szabad az uraitól.
20Miért ad fényt a nyomorultnak,
és életeket a keserű lelkűeknek,
21akik várják a halált, de nincs,
és ássák azt jobban a rejtett kincseknél,
22akik örvendeznek ujjongásig,
vigadnak, mikor megtalálják a sírt,
23a férfinak, akinek útja el van rejtve,
és akit Eloáh körülkerített?
24Mert kenyerem előtt jön a sóhajom,
és kiömlenek, mint a vizek, ordításaim.
25Mert rettegéssel rettegtem, és rám jött,
és amitől féltem, az jött rám.
26Nem voltam nyugodt, és nem voltam csendes, és nem nyugodtam,
és jött a háborgás.
Szójegyzék: Arany (זָהָב – 𐤆𐤄𐤁) – Záháv • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Eloáh (אֱלוֹהַּ – 𐤀𐤋𐤅𐤄) – Teremtő/Hatalmasság • Ezüst (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Keszef: ezüst/Pénz • Keszef (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – ezüst/Pénz • Leviátán (לִוְיָתָן – 𐤋𐤅𐤉𐤕𐤍) – Tengeri szörny/Tekeredő • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Záháv (זָהָב – 𐤆𐤄𐤁) – Arany
