[HU] Bereshit 31

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹És meghallotta Láván fiainak szavait, akik ezt mondták: Elvette Yá’ákov mindazt, ami atyánké volt, és atyánkéból szerezte mind ezt a gazdagságot. ²És látta Yá’ákov Láván arcait, és íme, nem volt vele olyan, mint tegnap és tegnapelőtt. ³És ezt mondta Yahuwah Yá’ákovnak: Térj vissza atyáid földjére és szülőföldedre, és veled leszek. ⁴És elküldött Yá’ákov, és hívatta Ráchelt és Leáht a mezőre, a nyájához, ⁵és ezt mondta nekik: Látom atyátok arcait, hogy nem olyanok irántam, mint tegnap és tegnapelőtt; de atyám Elohimja velem volt. ⁶És ti tudjátok, hogy egész erőmmel szolgáltam atyátokat. ⁷De atyátok rászedett engem, és megváltoztatta béremet tízszer; de Elohim nem engedte neki, hogy rosszat tegyen velem. ⁸Ha így szólt: A pettyesek lesznek a béred, akkor az egész nyáj pettyeseket ellett; és ha így szólt: A csíkosak lesznek a béred, akkor az egész nyáj csíkosakat ellett. ⁹És elvette Elohim atyátok jószágát, és nekem adta. ¹⁰És történt a nyáj párzásának idején, hogy fölemeltem szemeimet, és láttam álomban, és íme, a nyájra fölhágó bakok csíkosak, pettyesek és tarkák.

¹¹És ezt mondta nekem Málákh Elohim álomban: Yá’ákov! És ezt mondtam: Itt vagyok. ¹²És ezt mondta: Emeld föl, kérlek, szemeidet, és lásd: minden, a nyájra fölhágó bak csíkos, pettyes és tarka; mert láttam mindazt, amit Láván tesz veled. ¹³Én vagyok Beit-El Elje, ahol szent oszlopot kentél föl, ahol fogadalmat tettél nekem fogadalommal. Most kelj föl, menj ki erről a földről, és térj vissza szülőföldedre.

¹⁴És felelt Ráchel és Leáh, és ezt mondták neki: Van-e még részünk és örökségünk atyánk házában? ¹⁵Nemde idegeneknek számítunk neki, hiszen eladott bennünket, és emésztvén fölemésztette pénzünket is? ¹⁶Mert mind a gazdagság, amelyet Elohim elvett atyánktól, a mienk és fiainké. Most tehát mindent, amit Elohim mondott neked, tedd meg.

¹⁷És fölkelt Yá’ákov, és föltette fiait és feleségeit a tevékre. ¹⁸És elhajtotta minden jószágát és minden szerzeményét, amelyet összegyűjtött, szerzeménye jószágát, amelyet összegyűjtött Pádán-Árámban, hogy elmenjen atyjához, Yitzchákhoz, Kená’án földjére. ¹⁹Láván pedig elment juhait nyírni, és ellopta Ráchel a Teráfimot, amely atyjáé volt. ²⁰És kilopta magát Yá’ákov az Árámi Láván szívéből azzal, hogy nem mondta meg neki, hogy menekül. ²¹És megszökött ő és mindene, ami az övé volt; és fölkelt, és átkelt a folyamon, és arcait Gil’ád hegysége felé fordította.

²²És megmondták Lávánnak a harmadik napon, hogy megszökött Yá’ákov. ²³És maga mellé vette testvéreit, és üldözte őt hét napi járóföldön át, és utolérte őt a Gil’ád hegységénél. ²⁴És eljött Elohim az Árámi Lávánhoz az éjszakai álomban, és ezt mondta neki: Vigyázz magadra, nehogy szólj Yá’ákovnak jótól rosszig.

²⁵És utolérte Láván Yá’ákovot; Yá’ákov pedig fölverte sátrát a hegyen, és Láván is fölverte testvéreivel a Gil’ád hegységén. ²⁶És ezt mondta Láván Yá’ákovnak: Mit tettél, hogy kiloptad szívemet, és elhajtottad leányaimat, mint kard foglyait? ²⁷Miért rejtőztél el, hogy megszökj, és kiloptad magad tőlem, és nem mondtad meg nekem? Hiszen elbocsátottalak volna örömmel és énekekkel, dobbal és citerával. ²⁸És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Most balgán cselekedtél, hogy ezt tetted. ²⁹Volna erő kezemben, hogy rosszat tegyek veletek, de atyátok Elohimja az elmúlt éjjel ezt mondta nekem, mondván: Vigyázz magadra, nehogy szólj Yá’ákovnak jótól rosszig. ³⁰És most: elmenvén elmentél, mert vágyakozván vágyakoztál atyád háza után – de miért loptad el az elohimomat? ³¹És felelt Yá’ákov, és ezt mondta Lávánnak: Mert féltem, mert azt mondtam: nehogy elragadd leányaidat tőlem. ³²Akinél megtalálod elohimodat, az ne maradjon életben; testvéreink előtt ismerd föl, mi van nálam, és vidd el magadnak. Yá’ákov ugyanis nem tudta, hogy Ráchel lopta el azokat. ³³És bement Láván Yá’ákov sátrába és Leáh sátrába és a két szolgálóleány sátrába, de nem találta; és kijött Leáh sátrából, és bement Ráchel sátrába. ³⁴Ráchel pedig fogta a Teráfimot, és betette a teve nyergébe, és ráült. És végigtapogatta Láván az egész sátrat, de nem találta. ³⁵És ezt mondta atyjának: Ne gerjedjen harag uram szemeiben, hogy nem tudok fölkelni előtted, mert asszonyok módja van rajtam. És kutatott, de nem találta a Teráfimot.

³⁶És haragra gerjedt Yá’ákov, és pörölt Lávánnal; és felelt Yá’ákov, és ezt mondta Lávánnak: Mi a vétkem, mi a bűnöm, hogy üldözőbe vettél engem? ³⁷Hogy végigtapogattad minden holmimat, mit találtál házad minden holmijából? Tedd ide testvéreim és testvéreid elé, és döntsenek ők kettőnk között. ³⁸Ez húsz év, hogy nálad vagyok; juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg. ³⁹A széttépettet nem vittem hozzád, én magam viseltem kárát; kezemtől követelted azt, amit elloptak nappal, és amit elloptak éjjel. ⁴⁰Voltam: nappal megemésztett a hőség, és a fagy éjjel, és elszállt álmom szemeimből. ⁴¹Ez nekem húsz év a házadban: szolgáltalak tizennégy évet két leányodért, és hat évet nyájadért, és megváltoztattad béremet tízszer. ⁴²Ha atyám Elohimja, Ávráhám Elohimja és Yitzchák félelme nem lett volna velem, akkor most üres kézzel bocsátanál el. Nyomorúságomat és kezeim fáradságát látta Elohim, és ítéletet tett az elmúlt éjjel.

⁴³És felelt Láván, és ezt mondta Yá’ákovnak: A leányok az én leányaim, és a fiúk az én fiaim, és a nyáj az én nyájam, és minden, amit látsz, az enyém; de leányaimnak mit tehetnék ma, vagy fiaiknak, akiket szültek? ⁴⁴És most jöjj, kössünk szövetséget, én és te, és legyen tanúvá köztem és közted. ⁴⁵És fogott Yá’ákov egy követ, és fölállította szent oszlopként. ⁴⁶És ezt mondta Yá’ákov testvéreinek: Szedjetek köveket! És köveket vettek, és kőrakást csináltak, és ettek ott a kőrakáson. ⁴⁷És elnevezte azt Láván Yegár-Száhádutának, Yá’ákov pedig elnevezte Gál-Ednek. ⁴⁸És ezt mondta Láván: Ez a kőrakás tanú köztem és közted ma. Ezért nevezte el Gál-Ednek, ⁴⁹és Mitzpáhnak, mert ezt mondta: Őrködjék Yahuwah köztem és közted, amikor elrejtőzünk, ki-ki a társa elől. ⁵⁰Ha sanyargatod leányaimat, és ha feleségeket veszel leányaim mellé – nincs ember velünk, lásd, Elohim a tanú köztem és közted. ⁵¹És ezt mondta Láván Yá’ákovnak: Íme, ez a kőrakás, és íme, a szent oszlop, amelyet fölállítottam köztem és közted. ⁵²Tanú ez a kőrakás, és tanú a szent oszlop, hogy én nem megyek át hozzád e kőrakáson túlra, és hogy te nem jössz át hozzám e kőrakáson és e szent oszlopon túlra rosszra. ⁵³Ávráhám Elohimja és Náchor elohimja ítéljenek köztünk, atyjuk elohimja. És megesküdött Yá’ákov atyja, Yitzchák Félelmére. ⁵⁴És vágott Yá’ákov áldozatot a hegyen, és meghívta testvéreit, hogy egyenek kenyeret; és ettek kenyeret, és a hegyen töltötték az éjszakát. ⁵⁵És korán reggel fölkelt Láván, és megcsókolta fiait és leányait, és megáldotta őket; és elment, és visszatért Láván a maga helyére.

Szójegyzék: Árámi (אֲרַמִּי – 𐤀𐤓𐤌𐤉) – Arámból való/Árám népe • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ávráhám (אַבְרָהָם – 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Beit-El (בֵּית־אֵל – 𐤁𐤉𐤕𐤀𐤋) – Elohim háza – város és szenthely • El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gál-Ed (גַּלְעֵד – 𐤂𐤋𐤏𐤃) – Tanúhalom (גַּל halom + עֵד tanú); Gileád • Gil’ád (גִּלְעָד – 𐤂𐤋𐤏𐤃) – tanúság halma – terület a Yárden keleti oldalán • Kená’án (כְּנַעַן – 𐤊𐤍𐤏𐤍) – Kereskedő/Megalázott • Láván (לָבָן – 𐤋𐤁𐤍) – Fehér • Leáh (לֵאָה – 𐤋𐤀𐤄) – Fáradt/Tehén • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Mitzpáh (מִצְפָּה – 𐤌𐤑𐤐𐤄) – őrhely/őrtorony – gyülekezési hely Gil’ádban • Náchor (נָחוֹר – 𐤍𐤇𐤅𐤓) – Horkoló/Szuszogó – Ávráhám testvére, Terách fia • Pádán-Árám (פַּדַּן אֲרָם – 𐤐𐤃𐤍 𐤀𐤓𐤌) – Árám mezeje • Ráchel (רָחֵל – 𐤓𐤇𐤋) – Ráhel/Anyajuh • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Teráfim (תְּרָפִים – 𐤕𐤓𐤐𐤉𐤌) – Házi bálványok/jósló figurák • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yegár-Száhádutá (יְגַר שָׂהֲדוּתָא – 𐤉𐤂𐤓 𐤔𐤄𐤃𐤅𐤕𐤀) – Tanúhalom (arámi) • Yitzchák (יִצְחָק – 𐤉𐤑𐤇𐤒) – nevetni fog

[HU] Bereshit 30

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Ráchel látta, hogy nem szült Yá’ákovnak, és féltékeny lett Ráchel a lánytestvérére, és ezt mondta Yá’ákovnak: Adj nekem fiakat, mert ha nem, meghalok! ²Akkor fellángolt Yá’ákov haragja Ráchel ellen, és ezt mondta: Vajon Elohim helyében vagyok-e én, aki megvonta tőled a méh gyümölcsét? ³Ő pedig ezt mondta: Itt van szolgálóm, Bilháh, menj be hozzá, hadd szüljön a térdeimre, hogy felépüljek én is őáltala. ⁴Odaadta neki Bilháht, a szolgálóját, feleségül, és bement hozzá Yá’ákov. ⁵Teherbe esett Bilháh, és fiút szült Yá’ákovnak. ⁶Akkor ezt mondta Ráchel: Megítélt engem Elohim, és meg is hallgatta a hangomat, és adott nekem fiút. Ezért nevezte el a nevét Dánnak. ⁷Megint teherbe esett, és másik fiút szült Bilháh, Ráchel szolgálója, Yá’ákovnak. ⁸Akkor ezt mondta Ráchel: Elohim-küzdelmekkel küzdöttem a lánytestvéremmel, és felül is kerekedtem. Ezért nevezte el a nevét Náftálinak.

⁹Látta Leáh, hogy abbahagyta a szülést, és fogta Zilpáht, a szolgálóját, és odaadta őt Yá’ákovnak feleségül. ¹⁰És szült Zilpáh, Leáh szolgálója, Yá’ákovnak fiút. ¹¹Akkor ezt mondta Leáh: Megjött a szerencse! Ezért nevezte el a nevét Gádnak. ¹²És szült Zilpáh, Leáh szolgálója, másik fiút Yá’ákovnak. ¹³Akkor ezt mondta Leáh: Boldogságomra, mert boldognak mondanak engem a leányok! Ezért nevezte el a nevét Áshernak.

¹⁴Elment Ruven a búzaaratás napjaiban, és talált mandragórákat a mezőn, és elvitte azokat Leáhnak, az anyjának. Akkor ezt mondta Ráchel Leáhnak: Adj, kérlek, nekem a fiad mandragóráiból. ¹⁵Ő pedig ezt mondta neki: Kevés-e, hogy elvetted a férjemet, hogy a fiam mandragóráit is el akarod venni? Akkor ezt mondta Ráchel: Ezért feküdjön veled ma éjjel a fiad mandragóráiért. ¹⁶Megjött Yá’ákov a mezőről este, és kiment Leáh elébe, és ezt mondta: Hozzám jössz be, mert bérbe vettelek a fiam mandragóráiért. És vele feküdt azon az éjszakán. ¹⁷Meghallgatta Elohim Leáht, és teherbe esett, és szült Yá’ákovnak ötödik fiút. ¹⁸Akkor ezt mondta Leáh: Megadta Elohim a béremet, amiért szolgálómat adtam a férjemnek. Ezért nevezte el a nevét Yiszákhárnak. ¹⁹Megint teherbe esett Leáh, és szült hatodik fiút Yá’ákovnak. ²⁰Akkor ezt mondta Leáh: Megajándékozott engem Elohim jó ajándékkal; ezúttal nálam fog lakozni a férjem, mert szültem neki hat fiút. Ezért nevezte el a nevét Zvulunnak. ²¹Azután leányt szült, és elnevezte a nevét Dináhnak.

²²Megemlékezett Elohim Ráchelről, meghallgatta őt Elohim, és megnyitotta a méhét. ²³Teherbe esett, és fiút szült, és ezt mondta: Összegyűjtötte Elohim a gyalázatomat. ²⁴És elnevezte a nevét Yoszefnek, mondván: Tegyen hozzá Yahuwah nekem másik fiút.

²⁵És történt, amikor megszülte Ráchel Yoszefet, ezt mondta Yá’ákov Lávánnak: Bocsáss el engem, hadd menjek el a helyemre és a földemre. ²⁶Add ide a feleségeimet és a gyermekeimet, akikért szolgáltalak téged, hadd menjek el, mert te tudod a szolgálatomat, amellyel szolgáltalak téged. ²⁷Akkor ezt mondta neki Láván: Ha, kérlek, kegyet találtam a szemedben — jelekből láttam, hogy megáldott engem Yahuwah teérted. ²⁸És ezt mondta: Jelöld meg a béredet rajtam, és megadom. ²⁹Ő pedig ezt mondta neki: Te tudod, hogyan szolgáltalak téged, és mivé lett a jószágod velem. ³⁰Mert kevés volt az, amid az érkezésem előtt volt, és kiterjedt sokasággá, és megáldott téged Yahuwah a lábam nyomán. Most pedig mikor cselekszem én is a magam házáért? ³¹Akkor ezt mondta: Mit adjak neked? Yá’ákov pedig ezt mondta: Ne adj nekem semmit. Ha megteszed nekem ezt a dolgot, megint legeltetem a nyájadat, őrzöm: ³²Végigjárom ma egész nyájadat, eltávolítva onnan minden pettyes és tarka jószágot, és minden sötét jószágot a juhok között, meg a tarkát és a pettyest a kecskék között; és ez lesz a bérem. ³³És tanúskodni fog mellettem az igazságom a holnapi napon, amikor eljössz a bérem fölött elém: minden, ami nem pettyes és tarka a kecskék között, és barna a juhok között, az lopott nálam. ³⁴Akkor ezt mondta Láván: Igen, bárcsak a szavad szerint lenne. ³⁵És eltávolította azon a napon a csíkos és tarka bakokat, és minden pettyes és tarka kecskét, mindent, amelyen fehérség volt, és minden barnát a juhok között, és a fiai kezébe adta. ³⁶És háromnapi utat tett maga és Yá’ákov közé; Yá’ákov pedig legeltette Láván megmaradt nyáját.

³⁷Akkor vett magának Yá’ákov friss nyárfa-, mandulafa- és platánfavesszőt, és fehér csíkokat hántott beléjük, kihántva a fehérséget, amely a vesszőkön volt. ³⁸És odaállította a vesszőket, amelyeket meghántott, az itatóvályúkba, a vízcsatornákba, ahová jött a nyáj inni, a nyájjal szemben; és gerjedeztek, amikor jöttek inni. ³⁹Gerjedezett a nyáj a vesszők felé, és ellett a nyáj csíkosakat, pettyeseket és tarkákat. ⁴⁰A bárányokat pedig külön választotta Yá’ákov, és a nyáj arcait a csíkos és minden sötét felé fordította Láván nyájában; és külön rakott magának nyájakat, és nem tette őket Láván nyája mellé. ⁴¹És történt, valahányszor gerjedezett az erős nyáj, odatette Yá’ákov a vesszőket a nyáj szeme elé a vályúkba, hogy gerjedezzenek a vesszők felé. ⁴²De amikor satnya volt a nyáj, nem tette oda; és lettek a satnyák Lávánéi, az erősek pedig Yá’ákovéi. ⁴³És kiterjedt az ember nagyon-nagyon, és lett neki sok nyája, meg szolgálói és szolgái, és tevéi és szamarai.

Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ásher (אָשֵׁר – 𐤀𐤔𐤓) – Boldog – Yá’ákov fia • Bilháh (בִּלְהָה – 𐤁𐤋𐤄𐤄) – Rémület/Együgyű • Dán (דָּן – 𐤃𐤍) – Bíró/Ítélet – Yá’ákov fia • Dináh (דִּינָה – 𐤃𐤉𐤍𐤄) – Ítélet/Igazságszolgáltatás • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gád (גָּד – 𐤂𐤃) – Szerencse/Csapat – Yá’ákov fia • Láván (לָבָן – 𐤋𐤁𐤍) – Fehér • Leáh (לֵאָה – 𐤋𐤀𐤄) – Fáradt/Tehén • Náftáli (נַפְתָּלִי – 𐤍𐤐𐤕𐤋𐤉) – Küzdelmem – Yá’ákov fia • Ráchel (רָחֵל – 𐤓𐤇𐤋) – Ráhel/Anyajuh • Ruven (רְאוּבֵן – 𐤓𐤀𐤅𐤁𐤍) – Lássátok, fiú! – Yá’ákov elsőszülöttje • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yiszákhár (יִשָּׂשכָר – 𐤉𐤔𐤔𐤊𐤓) – Jutalom/Bér – Yá’ákov fia • Yoszef (יוֹסֵף – 𐤉𐤅𐤎𐤐) – Gyarapítson/Hozzáadjon • Zilpáh (זִלְפָּה – 𐤆𐤋𐤐𐤄) – Csepp/Folyás • Zvulun (זְבוּלֻן – 𐤆𐤁𐤅𐤋𐤍) – Lakóhely – Yá’ákov fia

[HU] Bereshit 29

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Yá’ákov fölemelte lábait, és elment a keleti fiak földjére. ²És látta, és íme, egy kút a mezőn, és íme, ott három juhnyáj heverészik mellette, mert abból a kútból itatták a nyájakat; és a kő nagy volt a kút száján. ³És odagyűltek oda mind a nyájak, és elgördítették a követ a kút szájáról, és megitatták a juhokat, és visszafordították a követ a kút szájára, a helyére. ⁴És mondta nekik Yá’ákov: testvéreim, honnan valók vagytok? És mondták: Cháránból valók vagyunk. ⁵És mondta nekik: Ismeritek-e Lávánt, Náchor fiát? És mondták: Ismerjük. ⁶És mondta nekik: Shálomja van-e? És mondták: Shálom; és íme, Ráchel, a leánya, jön a juhokkal. ⁷És mondta: Íme, még nagy a nap, nincs itt az ideje begyűjteni a jószágot; itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek. ⁸És mondták: Nem tehetjük, amíg össze nem gyűlnek mind a nyájak, és el nem gördítik a követ a kút szájáról; akkor megitatjuk a juhokat.

⁹Még beszélt velük, és Ráchel megjött a juhokkal, amelyek az apjáéi voltak, mert ő legeltette azokat. ¹⁰És lett, amikor meglátta Yá’ákov Ráchelt, Lávánnak, anyja testvérének a leányát, és Lávánnak, anyja testvérének a juhait, odalépett Yá’ákov, és elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta Lávánnak, anyja testvérének a juhait. ¹¹És megcsókolta Yá’ákov Ráchelt, és fölemelte hangját, és sírt. ¹²És megmondta Yá’ákov Ráchelnek, hogy ő az apjának testvére, és hogy Rivkáh fia ő; és a leány elszaladt, és megmondta az apjának. ¹³És lett, amikor Láván meghallotta a hírét Yá’ákovnak, húga fiának, eléje futott, és megölelte, és megcsókolta, és bevitte a házába; és ő elbeszélte Lávánnak mind ezeket a dolgokat. ¹⁴És mondta neki Láván: Bizony, csontom és húsom vagy te. És lakott nála egy hónap napjaiig.

¹⁵És mondta Láván Yá’ákovnak: Vajon, mert testvérem vagy, ingyen szolgálsz nekem? Mondd meg nekem, mi a béred? ¹⁶És Lávánnak két leánya volt; a nagyobbik neve Leáh, és a kisebbik neve Ráchel. ¹⁷És Leáh szemei gyengék voltak, de Ráchel szép termetű és szép tekintetű volt. ¹⁸És szerette Yá’ákov Ráchelt, és mondta: Szolgálok neked hét évet Ráchelért, a kisebbik leányodért. ¹⁹És mondta Láván: Jobb, hogy neked adom őt, mint hogy más férfinak adjam; maradj nálam. ²⁰És szolgált Yá’ákov Ráchelért hét évet, és olyanok voltak a szemében, mint néhány nap, szeretetében iránta.

²¹És mondta Yá’ákov Lávánnak: Add ide a feleségemet, mert beteltek a napjaim, hadd menjek be hozzá. ²²És összegyűjtötte Láván annak a helynek minden emberét, és lakomát rendezett. ²³És lett este, és fogta a leányát, Leáht, és bevitte hozzá; és bement hozzá. ²⁴És Láván neki adta Zilpáht, a szolgálóját, Leáhnak, a leányának, szolgálóul. ²⁵És lett reggel, és íme, ő Leáh! És mondta Lávánnak: Mit tettél velem? Hát nem Ráchelért szolgáltam nálad? És miért csaptál be engem? ²⁶És mondta Láván: Nem tesznek így a mi helyünkön, hogy a fiatalabbat az elsőszülött előtt adják. ²⁷Töltsd be ennek a hetét, és odaadjuk neked amazt is a szolgálatért, amellyel szolgálsz nálam még másik hét évet.

²⁸És úgy tett Yá’ákov, és betöltötte ennek a hetét; és odaadta neki Ráchelt, a leányát, feleségül. ²⁹És Láván neki adta Bilháht, a szolgálóját, Ráchelnek, a leányának, szolgálóul. ³⁰És bement Ráchelhez is, és szerette Ráchelt is, jobban, mint Leáht; és szolgált nála még másik hét évet.

³¹És látta Yahuwah, hogy Leáh gyűlölt volt, és megnyitotta a méhét; Ráchel pedig meddő volt. ³²És teherbe esett Leáh, és fiút szült, és elnevezte őt Ruvennek, mert azt mondta: Mert látta Yahuwah a nyomorúságomat, mert most szeretni fog engem a férjem. ³³És ismét teherbe esett, és fiút szült, és azt mondta: Mert meghallotta Yahuwah, hogy gyűlölt vagyok én, és nekem adta ezt is; és elnevezte őt Shim’onnak. ³⁴És ismét teherbe esett, és fiút szült, és azt mondta: Most, ez egyszer ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki; ezért nevezte el őt Levinek. ³⁵És ismét teherbe esett, és fiút szült, és azt mondta: Ez egyszer dicsőítem Yahuwaht; ezért nevezte el őt Yáhu’Dáhnak. És abbahagyta a szülést.

Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Bilháh (בִּלְהָה – 𐤁𐤋𐤄𐤄) – Rémület/Együgyű • Chárán (חָרָן – 𐤇𐤓𐤍) – Hegyi vidék/Száraz (város • Láván (לָבָן – 𐤋𐤁𐤍) – Fehér • Leáh (לֵאָה – 𐤋𐤀𐤄) – Fáradt/Tehén • Levi (לֵוִי – 𐤋𐤅𐤉) – csatlakozó – Yá’ákov fia, a papi/szolgáló törzs • Náchor (נָחוֹר – 𐤍𐤇𐤅𐤓) – Horkoló/Szuszogó – Ávráhám testvére, Terách fia • Ráchel (רָחֵל – 𐤓𐤇𐤋) – Ráhel/Anyajuh • Rákot (רַכּוֹת – 𐤓𐤊𐤅𐤕) – Gyengéd/Lágy • Rivkáh (רִבְקָה – 𐤓𐤁𐤒𐤄) – Rebekka/Megkötő • Ruven (רְאוּבֵן – 𐤓𐤀𐤅𐤁𐤍) – Lássátok, fiú! – Yá’ákov elsőszülöttje • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Teljesség/Jólét/Épség • Shim’on (שִׁמְעוֹן – 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Zilpáh (זִלְפָּה – 𐤆𐤋𐤐𐤄) – Csepp/Folyás

[HU] Bereshit 28

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Ekkor Yitzchák szólította Yá’ákovot, megáldotta, és megparancsolta neki, ezt mondva: Nem fogsz feleséget venni a Kená’áni leányai közül! ²Kelj fel, menj Pádán-Árámba, anyád apjának, Betu’Elnek a házába, és onnan végy magadnak feleséget anyád testvérének, Lávánnak a leányai közül! ³El-Shádáj pedig áldjon meg téged, tegyen termékennyé és sokasítson meg, és népek gyülekezésévé légy. ⁴És adja neked Ávráhám áldását, neked és utódodnak veled együtt, hogy birtokba vedd jövevénységed földjét, amelyet Elohim adott Ávráhámnak.

⁵Így bocsátotta el Yitzchák Yá’ákovot, ő pedig elment Pádán-Árámba, az árámi Lávánhoz, Betu’El fiához, Rivkáhnak, Yá’ákov és Eszáv anyjának a testvéréhez.

⁶Látta Eszáv, hogy Yitzchák megáldotta Yá’ákovot, és elküldte Pádán-Árámba, hogy onnan vegyen magának feleséget, és hogy amikor megáldotta, megparancsolta neki, ezt mondva: Nem fogsz feleséget venni a Kená’áni leányai közül; ⁷és hogy Yá’ákov hallgatott apjára és anyjára, és elment Pádán-Árámba. ⁸Látta hát Eszáv, hogy rosszak a Kená’áni leányai apja, Yitzchák szemében. ⁹Elment ezért Eszáv Yishmá’Elhez, és feleségül vette addigi feleségein felül Máchálátot, Ávráhám fiának, Yishmá’Elnek a leányát, Neváyot lánytestvérét, magának feleségül.

¹⁰Yá’ákov kiment Be’er-Shevából, és Chárán felé ment. ¹¹Rátalált egy helyre, és ott töltötte az éjszakát, mert lement a nap. Fogott a hely kövei közül, a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. ¹²És álmot látott: és íme, egy létra volt a földre állítva, teteje pedig az Egekig érő, és íme, Elohim Málákhimja szállnak fel és szállnak le rajta. ¹³És íme, Yahuwah állt fölötte, és ezt mondta: Én vagyok Yahuwah, atyádnak, Ávráhámnak Elohimja, és Yitzchák Elohimja! A földet, amelyen fekszel, neked adom és utódodnak. ¹⁴És utódod olyan lesz, mint a föld pora, és kitörsz nyugatra és keletre, északra és délre, és áldást nyer benned és utódodban a föld minden nemzetsége. ¹⁵És íme, én veled vagyok, és megőrizlek mindenütt, ahova mész, és visszahozlak erre a földre, mert nem hagylak el, amíg meg nem teszem, amit mondtam neked.

¹⁶Yá’ákov fölébredt álmából, és ezt mondta: Bizony, Yahuwah van ezen a helyen, és én nem tudtam! ¹⁷Félt, és ezt mondta: Milyen félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Beit–Elohim ➣ Elohim háza, és ez az Egek kapuja.

¹⁸Yá’ákov korán fölkelt reggel, fogta a követ, amelyet a feje alá tett, fölállította emlékoszlopnak, és olajat öntött a tetejére. ¹⁹És elnevezte annak a helynek a nevét Beit-Elnek; de Luz volt a város neve azelőtt. ²⁰És fogadalmat fogadott Yá’ákov, ezt mondva: Ha velem lesz Elohim, és megőriz ezen az úton, amelyen járok, és ad nekem kenyeret enni és ruhát fölvenni, ²¹és békességben térek vissza apám házába, akkor Yahuwah lesz nekem Elohimmá. ²²Ez a kő pedig, amelyet emlékoszlopnak fölállítottam, Elohim háza lesz, és mindenből, amit adsz nekem, tizeddel tizedet adok neked.

Szójegyzék: Ádámáh (אֲדָמָה – 𐤀𐤃𐤌𐤄) – Termőföld/Talaj • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ávráhám (אַבְרָהָם – 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Be’er-Shevá (בְּאֵר שֶׁבַע – 𐤁𐤀𐤓 𐤔𐤁𐤏) – Eskü kútja – ősi szent hely • Beit-El (בֵּית־אֵל – 𐤁𐤉𐤕𐤀𐤋) – Elohim háza – város és szenthely • Betu’El (בְּתוּאֵל – 𐤁𐤕𐤅𐤀𐤋) – Elohim leánya/embere • Chárán (חָרָן – 𐤇𐤓𐤍) – Hegyi vidék/Száraz (város • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • El-Shádáj (אֵל שַׁדַּי – 𐤀𐤋 𐤔𐤃𐤉) – A Mindenható • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Eszáv (עֵשָׂו – 𐤏𐤔𐤅) – Szőrös/Cselekvő/Ézsau – Yitzchák fia, Yá’ákov ikertestvére, Edom ősatyja • Kená’án (כְּנַעַן – 𐤊𐤍𐤏𐤍) – Kereskedő/Megalázott • Kená’áni (כְּנַעֲנִי – 𐤊𐤍𐤏𐤍𐤉) – Kená’án-beli/Kereskedő • Láván (לָבָן – 𐤋𐤁𐤍) – Fehér • Luz (לוּז – 𐤋𐤅𐤆) – Mandulafa – Beit-El korábbi neve • Máchálát (מָחֲלַת – 𐤌𐤇𐤋𐤕) – Betegség/Könyörgés • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Málákhim (מַלְאָכִים – 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok/küldöttek • Neváyot (נְבָיוֹת – 𐤍𐤁𐤉𐤅𐤕) – magaslatok/legelők • Pádán-Árám (פַּדַּן אֲרָם – 𐤐𐤃𐤍 𐤀𐤓𐤌) – Árám mezeje • Rivkáh (רִבְקָה – 𐤓𐤁𐤒𐤄) – Rebekka/Megkötő • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yishmá’El (יִשְׁמָעֵאל – 𐤉𐤔𐤌𐤏𐤀𐤋) – Elohim meghallgat • Yitzchák (יִצְחָק – 𐤉𐤑𐤇𐤒) – nevetni fog

[HU] Bereshit 27

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹És történt, hogy amikor Yitzchák megöregedett, és szemei elhomályosultak, hogy ne lásson, hívta Eszávot, a nagyobbik fiát, és ezt mondta neki: Fiam! Ő pedig ezt mondta neki: Itt vagyok. ²És ezt mondta: Íme, kérlek, megöregedtem, nem tudom halálom napját. ³Most azért, kérlek, vedd fel fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és ejts el nekem vadat! ⁴És készíts nekem jó falatokat, ahogyan szeretem, és hozd el nekem, hadd egyem, hogy megáldjon téged Nefeshem, mielőtt meghalok.

⁵És Rivkáh hallotta, amikor Yitzchák beszélt Eszávhoz, a fiához. És elment Eszáv a mezőre vadat ejteni, hogy elhozza. ⁶És Rivkáh ezt mondta Yá’ákovnak, a fiának, így szólva: Íme, hallottam apádat, amint beszélt Eszávhoz, a testvéredhez, így szólva: ⁷Hozz nekem vadat, és készíts nekem jó falatokat, hadd egyem, és megáldalak téged Yahuwah színe előtt, halálom előtt. ⁸Most azért, fiam, hallgass a szavamra, arra, amit én parancsolok neked. ⁹Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nekem onnan két jó kecskegidát, hadd készítsek belőlük jó falatokat apádnak, ahogyan szereti. ¹⁰És beviszed apádnak, és eszik, azért, hogy megáldjon téged a halála előtt.

¹¹És Yá’ákov ezt mondta Rivkáhnak, az anyjának: Íme, Eszáv, a testvérem szőrös ember, én pedig sima ember vagyok. ¹²Talán megtapogat engem az apám, és olyan leszek a szemében, mint egy ámító, és átkot hozok magamra, nem áldást. ¹³És ezt mondta neki az anyja: Rajtam a te átkod, fiam, csak hallgass a szavamra, és menj, hozd el nekem.

¹⁴És elment, és elvette, és elvitte az anyjának, és az anyja jó falatokat készített, ahogyan az apja szerette. ¹⁵És Rivkáh vette Eszávnak, a nagyobbik fiának a drága ruháit, amelyek nála voltak a házban, és felöltöztette Yá’ákovot, a kisebbik fiát. ¹⁶És a kecskegidák bőreit ráhúzta a kezeire és a nyaka simaságára. ¹⁷És a jó falatokat és a kenyeret, amelyet készített, Yá’ákovnak, a fiának a kezébe adta.

¹⁸És bement az apjához, és ezt mondta: Apám! Ő pedig ezt mondta: Itt vagyok, ki vagy te, fiam? ¹⁹És Yá’ákov ezt mondta az apjának: Én vagyok Eszáv, az elsőszülötted, megtettem, ahogyan szóltál hozzám. Kelj fel, kérlek, ülj le, és egyél a vadamból, azért, hogy megáldjon engem a Nefeshed. ²⁰És Yitzchák ezt mondta a fiának: Mi ez, hogy ily hamar megtaláltad, fiam? Ő pedig ezt mondta: Mert Yahuwah, a te Elohimod juttatta elém.

²¹És Yitzchák ezt mondta Yá’ákovnak: Lépj közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg, fiam: te vagy-e az a fiam, Eszáv, vagy sem? ²²És Yá’ákov közelebb lépett Yitzchákhoz, az apjához, az pedig megtapogatta őt, és ezt mondta: A hang Yá’ákov hangja, a kezek pedig Eszáv kezei. ²³És nem ismerte fel őt, mert a kezei szőrösek voltak, mint Eszávnak, a testvérének a kezei, és megáldotta őt. ²⁴És ezt mondta: Te vagy az a fiam, Eszáv? Ő pedig ezt mondta: Én vagyok.

²⁵És ezt mondta: Hozd ide nekem, hadd egyem a fiam vadjából, azért, hogy megáldjon téged a Nefeshem. És odavitte neki, és evett, és bort hozott neki, és ivott. ²⁶És Yitzchák, az apja ezt mondta neki: Lépj közelebb, kérlek, és csókolj meg, fiam. ²⁷És közelebb lépett, és megcsókolta őt, az pedig megérezte ruháinak illatát, és megáldotta őt, és ezt mondta: Lásd, fiam illata olyan, mint a mező illata, amelyet megáldott Yahuwah. ²⁸És adjon neked HáElohim az Egek harmatából és a föld kövérségéből, és sok gabonát és mustot. ²⁹Szolgáljanak neked népek, és boruljanak le előtted nemzetek; légy úr testvéreid fölött, és boruljanak le előtted anyád fiai.

Aki átkoz téged, átkozott, és aki áld téged, áldott.

³⁰És történt, amint Yitzchák befejezte Yá’ákov megáldását, és csak épphogy kimenvén kiment Yá’ákov Yitzcháknak, az apjának a színe elől, hogy Eszáv, a testvére megjött a vadászatából. ³¹És ő is jó falatokat készített, és bevitte az apjának, és ezt mondta az apjának: Keljen fel apám, és egyék fia vadjából, azért, hogy megáldjon engem a Nefeshed. ³²És Yitzchák, az apja ezt mondta neki: Ki vagy te? Ő pedig ezt mondta: Én vagyok a fiad, az elsőszülötted, Eszáv. ³³És Yitzchák megrettent igen-igen nagy rettenéssel, és ezt mondta: Ki hát az, aki vadat ejtett, és behozta nekem, és ettem mindenből, mielőtt megjöttél, és megáldottam őt? Áldott is lesz.

³⁴Amint Eszáv meghallotta apjának szavait, fölkiáltott igen nagy és keserves kiáltással, és ezt mondta az apjának: Áldj meg engem is, apám! ³⁵Ő pedig ezt mondta: Eljött öcséd álnoksággal, és elvette áldásodat. ³⁶És ezt mondta: Vajon ezért nevezték Yá’ákovnak, hogy most kétszer fogott a sarkamba? Az elsőszülöttségemet elvette, és íme, most elvette áldásomat. És ezt mondta: Nem tartottál meg számomra áldást? ³⁷És Yitzchák felelt, és ezt mondta Eszávnak: Íme, úrrá tettem őt fölötted, és minden testvérét szolgákul adtam neki, és gabonával és musttal támogattam őt; neked hát mit tegyek, fiam? ³⁸És Eszáv ezt mondta az apjának: Csak az egy áldásod van neked, apám? Áldj meg engem is, apám! És fölemelte Eszáv a hangját, és sírt. ³⁹És Yitzchák, az apja felelt, és ezt mondta neki: Íme, a föld kövérségétől távol lesz a lakhelyed, és a felülről jövő Egek harmatától. ⁴⁰És kardodból fogsz élni, és öcsédet fogod szolgálni; és lesz, amikor föllázadsz, letöröd igáját a nyakadról.

⁴¹És Eszáv gyűlölte Yá’ákovot az áldás miatt, amellyel megáldotta őt az apja, és ezt mondta Eszáv a szívében: Közelednek apám gyászának napjai, és meggyilkolom Yá’ákovot, az öcsémet. ⁴²És hírül vitték Rivkáhnak Eszávnak, a nagyobbik fiának a szavait, és elküldött, és hívatta Yá’ákovot, a kisebbik fiát, és ezt mondta neki: Íme, Eszáv, a testvéred azzal vigasztalja magát ellened, hogy meggyilkol téged. ⁴³Most azért, fiam, hallgass a szavamra: kelj fel, menekülj Lávánhoz, a testvéremhoz, Cháránba. ⁴⁴És maradj nála néhány napig, amíg elfordul testvéred heve, ⁴⁵amíg elfordul testvéred haragja rólad, és elfelejti, amit tettél vele, és elküldök, és elhozatlak onnan. Miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon?

⁴⁶És Rivkáh ezt mondta Yitzcháknak: Megutáltam életeimet a Chiti leányai miatt; ha Yá’ákov feleséget vesz a Chiti leányai közül, mint ezek, ennek az országnak a leányai közül, minek nekem az életek?

Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Chárán (חָרָן – 𐤇𐤓𐤍) – Hegyi vidék/Száraz (város • Chiti (חִתִּי – 𐤇𐤕𐤉) – Hettita/Rettegő – Hettiták • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Eszáv (עֵשָׂו – 𐤏𐤔𐤅) – Szőrös/Cselekvő/Ézsau – Yitzchák fia, Yá’ákov ikertestvére, Edom ősatyja • Láván (לָבָן – 𐤋𐤁𐤍) – Fehér • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Rivkáh (רִבְקָה – 𐤓𐤁𐤒𐤄) – Rebekka/Megkötő • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yitzchák (יִצְחָק – 𐤉𐤑𐤇𐤒) – nevetni fog