Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, a kik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak, ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged. Jelenések 3:9
Sokan próbálták fejtegetni, kik lehetnek vajon ezek a hamis zsidók, akikről Yahuwah/Yahushua beszél Jánosnak. Ez a bibliai mondat, a zsidó nép kiválasztottsága ellen felhasznált leggyakoribb eszköz és fegyver. Sokan érthetetlenül állnak a sokkoló kifejezés előtt és nem igen foglalkozik a témával olyan, akinek hite nem a zsidó nép elvetésében gyökerezik. Az alábbiakban felsorolom, kik hogyan értelmezték eddig ezt a kijelentést, illetve felsorolom, hogy melyek azok az emberek, csoportok, akikről minden bizonnyal elmondható, hogy ők azok, rájuk vonatkozik ez a titulus.
A kérdést, mint minden mást, ami az Írásokban található nem érdemes túlbonyolítani és túlfilozofálni.
Hiszen Yahuwah kijelentett Szava emberekhez szól, egyszerű emberekhez, megértéséhez nem kell diploma, de még a 8 általános sem. Így felesleges fejtegetés helyett, térjünk vissza magához a nyers szöveghez.
Mit akar kifejezni? Egész egyszerűen azt, hogy lesznek,
vannak emberek, akik zsidónak mondják magukat, vagy annak számítanak, de nem azok, hanem az ellenség szolgái.
Továbbá hangsúlyozni kell, hogy az, aki ilyen “zsinagógához” tartozik, még nem a kárhozat fia. Ugyanis legtöbbjük – merem remélni – megtévesztés alatt álló ember, aki remélhetőleg időben megtér tévelygéséből. Mindig a kisebbség az, mely eredendően zsigeri romlottságból cselekszik és sorsa eleve elrendelt.
Hagyományos keresztény álláspont
A kereszténység legáltalánosabb álláspontja, hogy a Sátán zsinagógája egyszerűen a ma, magukat zsidóknak nevező, a judaizmus vallását követő egyének. Az emberek többsége úgy gondolja, vagy szeretné gondolni, hogy azokról van itt szó, akiknek ősei valamikor a választott néphez tartoztak, majd miután Yeshua-t megtagadták és keresztre feszítették, elvetésben részesültek és azóta a Sátánt szolgálják.
Valahol logikus és érthető is lehet ez a gondolatmenet, hiszen való igaz, hogy alapjából Sátán uralma alatt van mindenki, aki a Messiást tagadja.
Egy kivétel ez alól, maga a választott nép nagy része, akik nem hamis uralom alatt, sem elvetésben, hanem karantén állapotban van.
Minden bizonnyal előnyös zsidónak lenni, ezért is, mert egy időre a Messiás nélkül is különös védettséget élveznek a Sátán hatalma ellen Yahuwah-tól. Minden meg nem váltott teremtményen valamilyen szinten ott van Yahuwah megóvó keze, hiszen az élet nem is maradhatna fenn a világban máskülönben. De ez a védettség fokozottan érvényes az elsődlegesen kiválasztott népre nézve a Sinai hegynél kötött szövetség által.
Világi antiszemita álláspont
A világi antiszemiták pedig azonos állásponton vannak, mint a keresztény antiszemiták. A mai Izrael államának létjogosultságát is, többek között a már általam is tárgyalt kazár és összeesküvés elmélettel igyekeznek tagadni. És bár igen jelentős igazságalapja van annak, amit mondanak, mégis rossz hír számukra, hogy vádjaik a zsidóság egy igen vékony rétegére vonatkoznak. Így az általuk várva várt igazságszolgáltatás és ítélet, a zsidóságon belül azt a szűk réteget fogja csupán utolérni, illetve azokat, akik a zsidóság többi részét vakon gyűlölték amazok miatt, azaz épp őket, akik ezt várják.
Ezek az emberek azok, akik bár visszautasítják a bibliai kinyilatkoztatásokat, Yahuwah Szavát és a Messiás Vérét,mégis előszeretettel sajátítanak ki részleteket a Bibliából, amint azok az alattomos terveiket látszanak alátámasztani.
Mindkét antiszemitizmus lényege, hogy a zsidó nép kiválasztottságát kisajátítsa magának a vádló fél. Hamis kiválasztottságuk, nem teszi-e őket hamis zsidókká, így esetleg ők (is) beleesnek a feljebb említett hamis zsinagóga tagjai közé? Hiszen sokak közülük ki is mondják: “mi vagyunk a lelki zsidók”.
Zsidószerető keresztény álláspont
Másik véglet, mikor a zsidó oly bálvánnyá válik, hogy keresztény hívek szinte már betérnek a Messiás-tagadó judaizmusban, annyira, hogy szinte már azt gondolják, a zsidó identitás nagyobb biztosíték az örök életre, mint maga a Messiás vére. Ők a Sátán zsinagógája témájáról nem is beszélnek, kerülik, hiszen legfőbb bálványukat, a zsidót vonja kérdőre. Közülük igen sok egyén van, akik ebbe a kategóriába sorolhatók, mivel Krisztus maszkjában az antikrisztusi erőket szolgálják, akár akaratlanul is. Nem a keresztények beolttatásán dolgoznak, hanem
hamis és felületes vallásos hagyományok és külsőségek által tovább gyilkolják őket szellemben.
Továbbra, léteznek jól ismert keresztény hamis tanítók is, akik azt állítják, hogy a zsidóknak elég a régi szövetségük az üdvösséghez. Ez határozottan olyan kijelentés, amely kizárólag a Sátán papjainak szájából jöhet ki.
Gyakran és hamisan zsidóknak neveznek bárkit, aki ilyen társasághoz csatlakozik messiáshívő gyülekezet név alatt. Valóban, ugyanazt teszik, mint a zsidó gyűlölők, csak épp szeretetből. Ők is folyamatosan hangoztatják, hogy szívben-lélekben zsidóknak érzik magukat. Zsidóknak vallják magukat, de nem azok, egyértelműen, belesnek ők is ebbe a kategóriában.
Sőt, létezik, vagy inkább létezett – szerencsére csak – Magyarországon olyan fokozottan elvetemedett, magát egyszerre messiási és zsidónak valló társaság, aki már nyíltan megtagadta a Megváltó személyét alapjaiban meghatározó tények igaz voltát. Tudok tanokról, melyek tagadják, hogy Yeshua valódi szűztől és a Szent Szellem által fogant, azaz azt állítják, hogy József a biológiai apja. Tagadják, hogy a keresztre feszítés áldozat lett volna, illetve tagadják, hogy a Messiás drága vére szövetség és bűnök bocsánatára ontatott ki. Semmi más nem történt az ő esetükben, mint hogy sérüléseik és kereszténygyűlöletük, a rendezetlenül megélt identitás és az ezekből fakadó kisebbségi komplexus, már oly szintre fokozódik, hogy nem csak azt bontják vissza, ami valóban felesleges, hanem alaphittételeknek is úgy támadnak neki, hogy önmagukat zárják ki a Kegyelemből és a Szent Szellem megsértésének bűnét is elkövetik. Addig kiabálnak, hogy végre valaki felfigyeljen rájuk, már akkorát akarnak mondani, hogy valaki észrevegye őket, hogy már abba is beletipornak, ami mindig is Szent és igaz tan volt. Talán észre sem veszik, hogy már rég megtagadták azt, akit eredetileg szolgálni véltek. Róluk is beszélt Pál a következőképpen:
De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki nektek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen. Galaták 1:8-9
Választott Nép
Ahogy egy korábbi írásomban kifejtem, amit/akit Yahuwah kiválaszt, azt automatikusan kiválasztja az ellenség is. Amit zsidóellenes embertársaink szoktak emlegetni, hogy a zsidó Sátán választott népe, valahol sajnos igaz, csakhogy, azzal a csúsztatással és szándékkal, mellyel ők állítják, teljesen hamis a dolog,
hiszen továbbra is és elsősorban Yahuwah Népe IS marad mind e-közben.
Sátán kisajátítani akarja az emberiséget, azon belül, mindazokat, akik valamely két szövetség által Elohim népének tagjai: a zsidó a hórebi szövetség által és az Egyház, a Messiás vére által.
Zsidó összeesküvés elméletet erősítő zsidók
Sátán zsinagógája, minden olyan zsidó vérrel rendelkező pénzoligarcha, aki a mammont szolgálja szívvel-lélekkel.
Aki nem Jeruzsálembe vágyik haza, hanem Babiloni szétszóratásában meggyökerezve a világi nézeteket tartja törvénynek.
Ezek között vannak azok, akik akár tudatosan is feláldozták lelküket valamely eszme, szabadkőműves irányzat, vagy kimondottan az ördög oltárán. Közöttük többen harcolnak, minden ellen, ami zsidó-keresztény gyökérű. Sokan közülük annak ellenére, hogy zsidó származásúak, a rasszizmus elleni harc ürügyén, hevesen küzdenek a vallás és a kommunitarizmus minden formája ellen, hogy egységes, homogén és individualista, a tudományba vetett hiten alapuló globális emberi fajt fejlesszenek ki. Harcolnak Izrael állama ellen. Nyíltan, vagy burkoltan. Azaz engedik létezni a zsidó államot, de amennyire van rá hatalmuk, irányításuk alatt is igyekeznek tartani azt. Így érthetjük meg az összefonódásokat a cionizmus és egyes sötét társaságok között. Ki van nekik szolgáltatva politikai, hadügyi és gazdasági nyomás által, mint egy prostituált, aki kuncsaftjaiból él.
Hiszen ma Izrael inkább az amerikai barátjában és saját idomaiban, azaz fegyveriben bízik, mint Elohim-ban. Bár ez a bizalom kezd egyre inkább Elohim irányába eltolódni. A végső átbillenés pedig Armageddonnál fog megtörténni, amikor még az USA is ott fog állni Izraellel szemben az ígéret szerint.
Vallásos zsidók
De Sátán zsinagógájának tagjait megtaláljuk azok között is, akik vallásos zsidókként egyre nagyobb kitartással és arcátlansággal nyíltan támadják Yeshua személyét és Messiási rangját. Akik nem elégszenek meg talmudjaik és tradícióik hiábavaló elemezgetésével – ami legalább az identitásukat megóvja, amíg Yahushua vissza nem jön, hogy az ő szemüket is megnyissa – hanem folyamatosan becsmérlik és gyalázzák az Ő nevét
oly mértékben nem engedi lelkiismeretüket nyugodni az Ő személye.
Az interneten már alig találsz olyan “rabbit” és annak tanítását, aki sokáig bírná Yeshua személyének a megemlítése nélkül. Előbb-utóbb kényszert éreznek, hogy rossz színbe tüntessék fel és bizonygassák, hogy miért nem lehetett a Messiás. Ha pszichológus lennék, pozitívan állnék a jelenség előtt, hiszen amit az ember próbál magában elfojtani, arról beszél folyton tagadó módban. Azonban pedagógus a végzettségem, és bár tudom, hogy van ebben is igazság, nekem egy fokkal borúsabb érzéseim vannak mindezek hallatán.
Ahogy Yahushua idejében is a vezető papokhoz és farizeusokhoz szólva kijelentette Megváltónk, hogy a Sátán az Atyjuk (János 8:44), úgy ma is,
nem a hétköznapi ember/zsidó/ortodox zsidó az, aki a gondot okozza,
hanem a szellemi vezetők, a bölcsnek tartott „rabbik”.
Ilyen kulcsfontosságú pozícióban nem enged akárkit az ördög, hanem az általa “megbízható”, a hamis judaizmusnak elkötelezettebb egyéneit fogja előszeretettel felhasználni és a nép tanítói szerepével felruházni. Mivel, mint tudjuk, a világ feletti hatalmi joggal rendelkezik. Így a papi és rabbinikus székek felett is rendelkezési joga van természetesen, a világ összes intézményes vallási irányzat esetében, így a zsidóság felett is. Ezek a főemberek tehát, szintén a Sátán zsinagógája, hiszen ők azok, akik felelősek a nép tanításáért és szellemi állapotáért, ők azok, akik Yeshua ellen tanítanak olyanokat, akiket talán nem is zavarna különösképpen az Ő személye, ha ezek nem beszélnének ellene. Ők azok, akik a Messiás-tól egyre távolabb vezetik a zsidó híveket, és akik nélkül ez utóbbiak közül ki tudja hányan ismerték volna már fel Yeshua-ban a valódi Messiást. Bár ezek a hamis tanítók között is vélhetően a legtöbben megtévesztett, megváltandó egyszerű emberek, de bizonyára szép számmal lehetnek azok is, kik sorsa gyakran születésük előtt meg volt pecsételve. Olyanok, mint az akkori farizeusok és szadduceusok, akik pontosan tudták, hogy ki ellen szólnak és akik vélhetően már ott voltak az ősi lázadás idején, amikor Hellel-el (sátánnal) együtt egyenesen Yahuwah szemébe mondták, hogy nem kérnek belőle. Most pedig emberi formában ők is megjelennek közöttünk és pusztítják az emberiséget szellemben, közöttük kiváltképpen a zsidókat.
Egész egyszerűen, az ő esetükben sátán zsinagógájához tartozik mindenki, aki egyre hangosabban ordítja a mai napig is: “Feszítsd meg!, illetve Barabást akarjuk!” Bármilyen mértékben is felelős az a kereszténység, mely jézus nevében és kereszttel a kezében gyilkolta, égette, elűzte őseinket, az a zsidó, aki ma tudatosan lázad, és annál inkább lázad, ahogy az idő közeleg, Yeshua Messiási volta ellen, az a sátán zsinagógájának tekinthető.
De ismétlem: többségük nem zsigerileg tagjai, belső romlottságból adódóan, hanem csapdába esett foglyai, ketrecbe zárva, mint a galambok.
A judaizmuson belül azonban igen sokan vannak olyanok, akik inkább csendben maradnak. Nem tudhatják, így inkább bölcsen hallgatnak, nehogy kiderüljön, hogy mégis Ő volt az Igaz és ezért bűnhődniük kellene.
Ők azok, akik hasonlóak Gamáliel-hez az Apostolok Cselekedeteiből,
aki figyelmeztette a főtanácsot, hogy az apostolokat ne üldözzék, mert ha kiderülne, hogy Yahuwah-tól van a dolog, akkor lázadóknak bizonyulnának, ha pedig nem Tőle való, úgyis letűnik magától (ApCsel 5:34-39). Merem remélni, hogy ma a zsidók túlnyomó többsége olyan, mint Gamaliel. Akik inkább csendben várnak és nem szólnak semmit. Nem káromolják Yesua-t, bár minden okuk megvolna rá, tekintettel arra, amit a kereszténység az ő nevében elkövetett népünk ellen az évszázadok során. Ma is vannak ilyen zsidók, akik várnak és inkább nem szólnak, nem ítélkeznek. Ők alkotják azt a zsidó maradékot, akiknek visszaoltatása az eredeti gyökérbe hamarosan megtörténik. Addig pedig meg van nekik engedve, hogy langyosak legyenek, azért, hogy ne vétkezzenek. Bár elég valószínű, hogy a menthetetlen zsidók aránya, annál jóval nagyobb, mint gondolnám és már rég tudjuk a pontos számát az ősi próféciákból. Tudvalevő, hogy rövid éveken belül, a zsidóság egy harmada ismét elpusztul. Talán pont tőluk fogja megtisztítani Elohim a teljes népet, hogy kicsit később ismét beteljesedjen egy másik prófécia, miszerint Izrael teljessége üdvözül?Nem tudnám ezt határozottan kijelenteni, nem vagyok bizonyos benne, de igen gyanús a dolog.
Nem vallásos zsidók
A mai zsidók túlnyomó többsége és különösen az izraeliek hisznek Elohimban, de nem követnek semmilyen vallási irányzatot. Megtagadják az ortodoxia minden formáját, és szabadon gyakorolják hitüket, legfeljebb csak nagyobb ünnepeken járnak zsinagógába. Ezek az emberek valamilyen szinten tisztelik a rabbinikus tanításokat, mert még nem tudják megkülönböztetni az igazat a hamistól, csak annyiban vetik magukat tanaik alá, amennyiben józan eszük megengedi. Ezek a zsidók olyanok, mint a fentebb említettek, vagy Gamáliel, nem állnak tudatosan a Messiás-ellenesek oldalára. Ezek a zsidók mérhetetlenül toleránsak, ezért nem támadják Yeshua-t sem, hanem ugyanúgy tisztelik őt, mint bármely más vallású prófétát. Részei a langyos maradéknak ők is, amelynek megvan az az óriási előnye, hogy már javarészt megtisztultak a rabbinikus rárakódásoktól.
Utolsó földi szentély
A leglátványosabb és legegyértelműbb zsinagógája a Sátánnak természetesen az a templom, ami harmadik szentélyként hamarosan felépül Jeruzsálemben és ahol a már előkészületben álló hamis antikrisztusi papok csak arra várnak, hogy az áldozati rendet újból beindítsák.
Újabb áldozatok sorozata kezdődik meg nemsokára. Ez nem más, mint maga Elohim Bárányának a meggyalázása. Ez az a bizonyos meggyalázás, melyet Yahuwah meggátolt azáltal, hogy az előző Szentélyt engedte lerombolni a rómaiak által.
A zsidó népnek még tudatlanságból sem engedte meg, hogy a Bárány áldozata után bármilyen áldozatot bemutasson.
Még a rabbinikus irodalom és történészek is rögzítették, mindazokat a furcsa jelenségeket, melyek az utolsó szentély idején megjelentek pontosan Yeshua kereszthalálától kezdődően egészen a lerombolásáig. Az első jelről mi is tudunk: a kárpit kettéhasadt. Azonban kevesen tudják, de kb. 30-tól 70-ig, a Szentély ajtaja, minden éjszaka „magától” kinyílt. Továbbá, Yom Kippur idején a sors, minden esetben és negyven éven keresztül, a baloldalon álló bakra esett, melyet Azázelnek eresztettek ki a pusztába. Továbbá, ezen a Yom Kippuri napon egy bizonyos vérrel bekent karmazsin színű zsinór, többé nem fehéredett ki, ahogy azt korábban Yahuwah megadta a népnek, visszajelzésként, hogy elfogadta a nép bűneiért felkínált áldozatot. És végül a Menóra mécsesei szintén, mindennap kialudtak negyven éven keresztül, akárhogyan is próbálták a levita papok ezt megakadályozni. Yeshua elvetésének hibáját ilyen látványos és egyértelmű módon jelezte a népnek, mely a mai napig leirva található a rabbinikus irodalomban. Nincs tehát mentségük.
De visszatérve saját időnkbe, amikor felépül az utolsó templom, lesznek zsidók, akik még akkor is az Antikrisztus mellett állnak majd ki, amikor nyilvánvaló lesz az Írásokat ismerők számára, hogy nem az lehet a messiás, aki annak mondja majd magát (ő sem, mivel közben még mindig nem ismerik majd fel Yeshua-ban az igazit). A harmadik templomban olyan dolgok történnek majd, ami egy valódi ortodox zsidó számára egyértelmű jelzés lesz, hogy ezeken nem vehet részt. Illetve leleplezi az Antikrisztus hamis voltát is előttük. Sokakat nem fog tudni megtéveszteni. Ekkor óriási csalódás éri majd ezt a zsidó maradékot, hiszen eleinte ők is elhitték, hogy végre megérkezett az oly régóta várt messiás és a templom. Az ellenség nem korlátlan hatalmú.
A harcban Yahuwah-nak is vannak ellentámadásra használandó igen meggyőző fegyverei és védő eszközei, melyek közül a leghatásosabb maga az Ige, mint védőpajzs.
Az egyik ilyen esemény, amire gondolok az, hogy a jelenlegi papok, akik ki vannak jelölve a majdani templom áldozati rend újbóli megindítására, már most leszögezik, hogy ez a templom már mindenkié lesz, nem csak a zsidókké. Áldozni fognak a pápa, dalai és imámok láma jelenlétébe és együtt imádkoznak majd velük a világ békéjéért. Ott lesz minden vallás legfőbb vezetője és annak képviselői egy nagy ökumenikus színjáték folyamatos megrendezésében. Továbbá fel lesz állítva egy szobor, az Antikrisztus képére, mely előtt minden térdnek meg kell majd hajolnia a próféciák szerint, és aminek felállítása pillanatában, a híveknek el kell hagyniuk a várost a figyelmeztetés szerint.
Amikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot – melyról Dániel próféta szólt – ott állni, ahol nem kellene – aki olvassa, értse meg –, akkor akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre.
Márk 13:14
Egyértelmű, hogy a puritánabb ortodoxok be sem teszik majd lábukat ilyen cirkuszba és irtózatos szellemi megtörésen fognak keresztül menni, hiszen egyszerre csalódnak majd a várva várt 3. templomban és a messiásban.
Ennek a nagy csalódásnak a végkifejlete maga a valódi Messiás felismerése lesz.
Nem tudom, nincs mélyebb látásom azzal kapcsolatban, hogy mit is jelenthet majd valójában a Jelenések hamis zsinagógájaként leírt intézménye. Talán ennyi, de lehet, hogy ennél összetettebb. Annyi számomra egyértelmű, hogy a feljebb említett démoni uralom alatt szolgáló hamis zsidók már rég köztünk vannak, és rég akként lehet őket elkönyvelni. Felismerésük pedig egyre sürgetőbb, ahogy haladunk a hamis megváltó megérkezése felé.
Ezek nem zsidók, mert legfeljebb csak a testükön hordozzák a körülmetélés jelét, gyakran már ott sem, szívük pedig kövér és romlott, semmiképp sem körülmetélt. Nem zsidó, mert a mi Népünknél – kivéve a cionistákat – a vérszerinti származás nem elegendő kritérium.
Kizárólag a Szellemben való zsidó kötődés teszi a vérszerinti zsidót valódi izraelitává.
Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van
Róma 2:28
Vagy egyszerűen nem zsidó valaki, mert vérében sem az, a-nélkül pedig nincs Izrael még szívben-lélekben sem, vagy más csak akkor lesz újra zsidó, ha a szívét végre ugyanúgy körülmetélik, mint a hímvesszőjét. Aki pedig vér szerint és szívben is zsidó, bár még Yeshua-t nem fogadta el, de nem is lázad ellene és az Atyát viszont ismeri, és tiszta szívből szereti, azt senki ne merje Sátán népének mondani, mert ez esetben Yahuwah szeme fényére tör.
Senkinek nem tisztje külsösként, venni a bátorságot, hogy kritizáljon, belekontárkodjon és beleszóljon akár saját apja idősebb testvérével ápolt viszonyába! Ha valami nem tartozik rád, vigyázz, nehogy beleszólj! Addig kívánd, hogy az Atya elfenekelje idősebb testvéredet, amíg végül téged fog jól elverni helyette!
Sátán gyülekezete
De Sátánnak nemcsak hamis zsinagógája van, hanem hamis “keresztény” templomai is vannak. Akik Krisztusinak mondják magukat, de nem azok. Akik egyházaikkal és keresztény plusz és hamis törvényeikkel szintén leplet borítanak a Megváltót kereső emberek szemére, ahogy zsidó oldalon is történik. Akik képesek még Yeshua személyéből Jézus-bálványt csinálni, nem csak fa- és kőfaragás által, hanem hamis evangéliumok hirdetése által, mint például a siker és gazdagság evangéliuma, illetve a törvény tiprása által.
De vannak keresztény midrásh-filmek is, ahol ezoterikus páparajongó szakállas pofák eljátszák neked, hogy jézus mit csinált és mit mondott két evangéliumi kijelentés között. A Midrásh a zsidó irodalom azon része, mely kipótolja a Tóra-ban található „hiányosságokat”, és kitalálják az egyes szereplőknek, ősatyáknak, milyen is volt az életük azon túl, amit az Ige kinyilatkoztat róluk. „Chosen”, azaz kiválasztott. Ami a sorozatot illeti, mindenképp a sátán kiválasztott eszköze, hogy jól összekavarja a fejedben az evangélium üzenetét és ismeretét. Ennél sátánibb művet a Messiás Teste ellen, mint ez a film, Nagy Konstantin egyház alapítása óta nem tapasztaltam. Minden film, ahol szerencsétlen ember-színészek próbálják megjeleníteni a Megváltót, így saját arcvonásait ráerőltetik emberek milliárdjai elméjében, már önmagában egy rendkívül problematikus kérdés, de ez a sorozat túllép minden eddigi határon!
Sátán kereszténységéről még igen sokat lehetne mondani, a különböző hamis tanok és szekták, a törvénytiprás/elvetése és a Szent Szellem valódi ajándékainak a hamis használata és degradálása. De ezekről szól tanításaim igen jelentős része, nem tartom fontosnak, itt külön kifejteni, megismételni őket.
Mi hol tartunk?
Sátán zsinagógája lényegében mindenki, aki a Választott Nép lejáratásán dolgozik, tudatosan, vagy tudatlanul és talán nem csak belülről, azaz vérszerinti zsidóra értendő. Mindannyian beleeshetünk ebbe a kategóriába, kérdés, hogy időben ráébredünk-e, hogy miben kell sürgősen módosítani szellemi állapotunkon, álláspontunkon. A Sátán zsinagógájához való tartozás még nem a kárhozat önmagában. Van belőle is szabadulás, leleplezésük pedig egyben a benne levő emberek megmentését kell, hogy szolgálja.
Alapvetően az ördög zsinagógája szimbolizálja és összesíti mindazokat, akik úgy vélik, hogy birtokában vannak a végső igazságnak és ennek fényében üldözik a Messiás igaz követőit.
Ami biztos, hogy már nincs sok idő hátra, hogy teljes képet kapjuk erről a misztériumról is.
Hívő kereszténynek nem kell, vagy inkább nem kellene magyarázni, hogy a ma látható zsidó államnak miként van létjogosultsága a próféciák tükrében. Sajnos mégis szükséges, mivel a magukat szellemi Izraelnek kikiáltó hamis keresztény irányzatok olyan hányadát képezik az össz-kereszténységnek, hogy továbbra sem lehet figyelmen kívül hagyni őket és harcolni kell értük, hogy végre erre is megnyíljon szemük.
A próféciákat elfogadó híveknél is gyakran felmerül a kérdés, hogy miféle prófécia az, mely ilyen szintű szennyel és bűnökkel terhelt elferdült országot enged létrejönni?
Hogyan tekinthetjük a világ egyik legvilágiasabb és ateistább államát Yahuwah próféciáinak beteljesedésének?
Valóban jogos a kérdés, és ha valaki Szellemben van, és úgy tekint Erec országára, hamar érzékeli, hogy nem a meghatódottság, sem a szellemi katarzis vagy egyéb pozitív érzület járja át az embert.
Kié a Szent Föld?
Le kell szögezni, hogy
a Szent Föld kizárólagos tulajdonosa maga Yahuwah
és nem a zsidó nép, vagy tágabb értelemben az Izraeliták, sem semmilyen más ember. Ez az egyetlen földrész, ahol eredendően, e világ urának, Sátánnak nincs rendelkezési joga. Yahuwah akarata szerint pedig ezt a Földet a Választott Nép számára tartja fenn a kezdetektől, a végső időkig. Amikor akarata ellenére az engedetlen fiakat onnan időnként száműzni kényszerül, akkor egy-egy időre átengedi más népeknek.
Cionizmus
Röviden a cionizmus történetéről. Herzl Tivadar, a dohány utcai zsinagóga szomszédságában született pesti zsidó származású, de Bécsben élő és bécsi lapnak dolgozó németnyelvű újságíróként kiküldetésben járt Párizsban, amikor a híres Dreyfus ügy zajlott. Szemtanúja volt annak, amikor Dreyfus tisztet nagy nyilvánosság előtt megfosztották tisztségétől és rangjától, majd kardját is kettétörték, mert hazaárulással vádolták. Herzl megdöbbent azon, amikor egy lihegő csőcselék néptömeg gyűlt össze a helyszínre és azt üvöltöztek, hogy: “halál a zsidóra”. Megdöbbent azon, hogy alig egy évszázaddal a francia forradalom és az emberi jogok kinyilvánítása után, a francia nép még ezen a primitívségi szinten van.
Ahogy később kiderült, Dreyfusnak a keresztény és tősgyökeres francia felettes tisztjei voltak a vétkesek, és egy magyar Eszterházy gróf közvetítésével juttatták el a francia hadsereg titkos iratait a német tisztekhez. Ők voltak a hazaárulók, akik egy zsidót kiszemeltek bűnbaknak.
Dreyfus megaláztatásának és a nép dühöngésének látványa hatására született meg akkor, Párizsban Herzl Tivadar elméjében a modern zsidó állam fogalma.
Rájött, hogy kell egy ország, amivel mi rendelkezünk, ahol hadsereggel meg tudjuk védeni magunkat és ahol békében tudunk élni egymással.
A cionizmus Herzeltől máig hagyományosan ateista és szocialista szemléletű. Többségében hitehagyott, de identitásukban megmaradt zsidók vállalkozása, akik rájöttek még az oroszországi pogromokat és főként a holokausztot megelőző időszakban, hogy baj van, baj lesz, menni kell, vissza kell térni saját otthonunkba.
Ez következett be kicsit késve 19461-ban, amikor végül kikiáltották Izrael államát.
Anticionisták
Sokan tudják, hogy a világ legnagyobb anticionistái közé maguk zsidók, illetve hivatalosan vér szerint annak számító egyének tartoznak (pl. egyes magyar származású üzletemberek, akik Izraelben persona non grata-nak: nem kívánatosnak kinyilvánított személyek, arab terrorista csoportok hivatalos támogatói – a vészkorszakban gyerekként nyomkereső spicliként működött, aki náci gazdáit odavezette az elhurcolt zsidók lakásaira, hogy értéktárgyaikat lefoglalják).
Más zsidó anticionizmus is létezik, mely éppen ellenkezőleg, nem ateista, hanem vallási alapú. Itt is a magyar származású zsidóság jeleskedik és tűnik ki az átlagból. A Szatmári ortodox irányzat alapjaiban elutasítja, hogy bárki ember zsidó államot alapítson a Szent Földön. Számukra egyedül a Messiás az, aki jogosult Izrael államát ismét életre kelteni. Addig semmilyen joga nincs erre semmilyen zsidónak. Azonban a területen élni szabad, sőt ajánlatos. Ők is a hazatérés próféciáján dolgoznak csak kicsit másképp, a politikát és adminisztratív oldalát a dolognak teljesen mellőzve.
Ők azok, akik élvezik a cionista állam biztonsági rendszerét, katonai védelemét és szociális juttatásait, de se dolgozni, se szolgálni a hadseregben nem hajlandók. Pontosabban, munkába maguk helyett, saját feleségeiket küldik, mivel nekik a tanulás a dolguk a Talmud szerint. Ezek a nők pedig polgári munkájuk mellett még egy átlag 7-10 fős háztartást is el kell, hogy lássanak. Ez minden zsidó ortodox irányzatra jellemző, nem csak a Szatmárira!
A szatmári ortodoxia egyébként a világon a legelterjedtebb irányzat. Izraelen kívül Antwerpen és New York városában találhatók nagyobb közösségeik.
A szatmári irányzaton belül jött létre az un. neturei karta, „a város védelmezői”, akik nem csupán pacifista, hanem militáns és provokatív módon tiltakoznak Izrael állama ellen. Ők azok, akik palesztin zászlókba öltözve, izraeli zászlókat égetnek, miközben maguk is pénzelik az arab terrorista csoportokat, akik zsidó vért ontanak, illetve gyakran mutatkoznak Izrael legfőbb ellenségeinek vezéreivel. Ők azok, akik egy bizonyos törvény megszegése miatt elmennek a haza-, pontosabban a testvér-árulásig, mely az illegitim államalapításnál is sokkal súlyosabb törvényszegés. Ők azok, akik zsidókként, világi zsidó vért ontanak indirekt módon és saját halott testvéreik vére tapad a kezükhöz.
Egy tisztességes ortodox akkor van önmagával összhangban, ha mérsékelt, nem gyilkos szándékú anticionista nézeteket vall. A vallásos zsidónak saját szemszögéből valóban elfogadhatatlan a cionista állam ebben a formában. Amíg Yahushua által nem szabadul a judaizmus rabságából, addig joga van ezt hinni és így van összhangban a hitével. És ha nem bírná ki Izraeli zászló égetés nélkül, akkor mindezt megteheti szűk családi körben, a nyilvánosság és kamerák szemétől távol, hiszen egyik alapszabályunk, hogy az egymás közötti viszályainkat nem tárjuk ki mások elé.
Hazatérés parancsa/ígérete
Yahuwah szemszögéből kell szemlélni ezt a kaotikus helyzetet, ahol emberileg igen nehéz megmondani, hogy kinek van igaza, mert bár úgy tűnik, hogy senkinek, valójában mindenkinél (mármint a zsidó feleknél természetesen) van némi alapvető igazság, vagy legalábbis mentség a sok deviáns magatartásra.
Elohim akaratából és a Szentély lerombolását követően 70 körül a zsidó nép megkezdte történelmének máig tartó leghosszasabb száműzetését.
A próféciák szerint viszont, az idők végén a zsidóságnak haza kell térnie, mielőtt a Messiás visszajön.
Gondoljunk bele, hogy egy olyan néppel van dolgunk mely két szélsőségbe esett. Az egyik része, mely elhagyta vallásának gyakorlását, aki neheztel Teremtőjére, mert engedte a sok szenvedést és nem igen szándékozik tovább vállalni azt a szellemi terhet, mely szerintük szenvedéseiket okozta.
Másfelől azokat a zsidókat találjuk, akik azt az elferdült és mesterségesen felfújt vallásosságot követik, mely nem engedte felismerniük Yahushua-t messiásként, és akiknél ugyanazon üldöztetések és szenvedések azt eredményezték, hogy tovább fokozták vallásos tradícióik és emberi erőlködéseik, szokásaik iránti fanatizmust, hogy Elohim tetszését elnyerjék.
Ő a stréber süket gyerek, aki mindent másképp, többet csinál, mint amit elvárnak tőle. Ő az, aki képes az Izraeli tikkasztó nyári hőségben, fekete kaftánban és shtreimel-ben, azaz subában szenvedni, mert „bölcs” rabbik 150 évvel korábban a szibériai télben egyszer kijelentették, hogy így kell öltözködni és mivel azóta nem szólt senki, hogy 40 fok feletti izraeli hőségben esetleg viseletet kellene váltani, inkább úgy marad, nehogy törvényt és tradiciót megszegjen. És lehetne sorolni a sok felesleget.
Mégis megható és szeretetre méltó, hiszen meggyőződése, hogy az Atya örömére teszi.
Egyértelmű, hogy egyik fél sem képviseli azt az eredeti szerepet, identitást és utat, melyet Elohim számukra kijelölt azt követően, hogy a Messiást nem ismerték fel Yahushua-ban. Mégis érvényes az ígéret, a parancs, a prófécia, miszerint egy megadott időben haza kell térniük, mert
a Nép elvetése sosem történt meg és sosem fog megtörténni
(lásd: Róma 11, ha még mindig szükséges erre felhívni a figyelmet).
Képzeljük el, hogy egy Apa, elzavarja otthonról fiait, mert ezek nem bírják betartani az otthoni szabályokat. Nem bír velük és elege van belőlük. Majd mielőtt kiereszti őket, megparancsolja nekik, hogy napnyugta előtt térjenek haza, mert jön a veszedelem. A fiak egész nap bolyonghatnak, közülük van, aki még távolabb megy az atyai akarattól, mások pedig azokat már túlfűtött és túlbuzgó módon igyekeznek betartani, mert érzi, hogy rosszat tett, az apa neheztel rá, így jó kisfiút igyekszik játszani odakint. Ez a két ellentétes gyerek mégis idejében megérzi – ki-ki a maga helyén, ahová került-, hogy közeleg az éjszaka és nem lesz jó kint maradni a vadak és útonállók között.
Ki-ki milyen indíttatásból és szándékkal, de haza fog rohanni, mert tudja, hogy ott lesz biztonságban. Az Atya ilyenkor csupán annak is örül, hogy egyáltalán hazatérnek és közelednek vissza hozzá. Ha nem is úgy, azzal a bűnbánattal, vagy megtisztulással, melyet remél, de hazatérnek, hogy életben maradjanak. Aztán, majd ha ismét rájuk zárja az ajtót, elbánik majd velük kedve szerint.
Izraelnek, mint világias, sok tekintetben Elohim ellenes erők által is befolyásolt államnak, legalább annyi előnye van, hogy a nyáj újból egyesül, így
Yahuwah kimondott megengedő akarata, hogy akár ateista és szocialista indíttatásból jöjjön létre.
Így azok, akik Izrael világiasságát kritizálják, jogosan teszik, csak éppen látásuk nincs arról, hogy van olyan zsidó, akinél ez másképp már nem is tudna működni. Kritizálás helyett pedig örvendeznie kellene, hogy legalább ezt az egy törvényt betartja: a hazatérés parancsát. Akik pedig Izraelt elfogadják, a másik végletbe esnek, ők a bűnöket, ha nem is fogadják el tudatos módon, de leplet húznak rá, úgy tesznek, mintha nem lenne, így hagyják tovább romlani a helyzetet.
A vallásos zsidóságnak pedig egyszer rá kell majd jönnie, hogy világi testvérei nagy része nem csupán az antiszemitizmus miatt távolodott el a hittől.
Vannak közülük sokan, akiket a teljesen életidegen mai zsidó vallás tanai és törvényei győzte meg identitásuk felhagyásával.
Józan eszű zsidók nem válnak ortodoxokká, hanem inkább elmegy Nóbel díjat szerezni, vagy rosszab esetben bankot alapítani. És ez nem hit kérdése, sőt. Akinek bármi fogalma van Elohim dolgairól, hamar rájön, hogy a rabbinikus judaizmus tele van olyan tanokkal, törvényekkel és elvárásokkal, ami vállalhatatlan, mind intellektuális, mind az eredeti tiszta szellemi értelemben! De mivel nincs más alternatíva, inkább kilép a világ pusztájába, talentumait pedig felhasználja arra, hogy sikeres legyen, hogy taníttassa gyermekeit, hogy ők is megéljenek a számukra idegen és ellenséges világban. A pénz nem boldogít, de valóban jobb a semminél és sok esetben igen nagy segítség. Ez a szemlélet emberileg érthető és ehhez ragaszkodnak a mai cionista állam vezetői is. Pénz kell és fegyver, amíg ezek megvannak, addig minden rendben van. Ez az ő bálványuk, jelenleg.
Palesztin kérdés
Palesztin nép állítólag nem létezik, de nem is ez az érdekes. Akár létezhetne is, a filiszteusok szín tiszta leszármazottjai is lehetnének, akkor is idegenek lennének a Szent Földön, ahogy az ókori vélt, vagy valós őseik is az eredetektől fogva idegenek és gyarmatosító behatolók voltak. Innentől fogva a sok fecsegés és magyarázkodás a témában értelmét veszti.
Pontosabban palesztinok léteznek a római kor óta, mikor is a birodalom zsidótalanító működése odáig ment, hogy a Szent Földet palesztinává, a benne lakó zsidókat pedig palesztinokká nevezték át. A 30-as években íródott enciklopédiákban látható, hogy palesztinoknak nevezték a zsidó telepeseket, illetve palesztina zászlaja lényegében megegyezett a mai Izraeli zászlóval, Dávid csillaggal a közepén.
Tehát, ha úgy tetszik, palesztinok léteznek, és azok mi vagyunk zsidók.
Ez az egyik gúnynevünk több, mint 2000 éve.
De a palesztinnak nevezett arabok szemszögéből nem a filiszteusok, hanem inkább a kánaániták története az érdekesebb. Ahogy az első honfoglaláskor, Ráháb történetéből kiderül, az akkori lakosság, az ígéret földjének ókori albérlői sem örültek, amikor megjelentek az izraeliták. Ráháb szavaiból viszont tudjuk, hogy az izraeliták érkezése és birtokbavételi szándéka nem érte őket váratlanul.
Értesült a nép a zsidók érkezéséről és rettegett, ahogy olvashatjuk Józsué 2:9-11-ben.
Sok ember ma is ingatlanba fektet. Belvárosi garzonokat vásárolnak, a ma még kiskorú gyermekeik majdani tanulmányainak és felnőtt életük megkezdésének könnyítése végett. Addig pedig kiadja, termelje vissza a kiadásokat, ne álljon üresen. Hasonló történik a Szent Földdel kapcsolatban is.
Elohim akkor szólt. A kánaániták szívére adta, hogy eljött az idő. Bizonyára nem az idő eljövetelekor kapták az üzenetet, hanem őseiktől kezdődően, az összes generáció érezhette, hogy ez a föld nem az övék, de egy időre használatba vehetik. Idegeneknek érezték bizonyára magukat mindvégig. Majd, amikor eljött az idő, hogy a Tulajdonos, saját immár felnőtt gyermekének adja át az ingatlant, az albérlők különböző módon reagáltak és közülük sokan lázadtak.
A mai időkben sincs másképpen. Elohim nem veti el az arab népet. Hágár és Ishmael ígérete, amilyen mértékben a mai arabok az ő leszármazottjaik, épp úgy érvényes, mint az Izraelnek tett ígéretek. Ne feledjük, nem vagyunk kiváltságos, privilégiumokat élvező, hanem csak választott nép.
Kiválasztva, elkülönítve szolgálatra, mások szolgálatára és nem fordítva.
Azonban minket is megillet a lakhatás joga valahol a világon.
Tágabb értelemben, a Messiás által az arabokat is buzgón várjuk a nagycsaládban, annál is inkább, mert vér szerint is rokonaink. Nem kegyetlen módon dobja utcára az embereket Elohim.
A palesztinnak utólag elnevezett arab csoport, mely a Szent Földön élt az utóbbi néhány évszázadban bizonyára megkapta volna ezt az új otthont, ha engedelmeskedik. Azok, akik végül átkerültek például Jordániába, úgy hagyták el az országot, hogy továbbra is követeléseik vannak, és azt várják, hogy visszafoglalják otthagyott helyüket, nem mondható, még rájuk sem, hogy Elohim parancsának engedelmesek lettek volna. Így most a terület mellett való kitartásuk miatt igen nagy veszélyben és egyértelműen átok alatt vannak.
Az elengedést kell bennük kimunkálni, illetve a hitet, hogy ha Yahuwah valamit elvesz, akkor számukra jobbat ad a helyébe.
Nincs kétség, hogy Yahuwah Szelleme a zsidó telepesek előtt járt a 19. század végétől az állam megalapításán át, a mai napig. Így az ott élő népcsoportok, csakúgy, mint az akkori kánaániták megkapták az ultimátumot, hogy engedjék át a területet, nem a zsidóknak, hanem az egyetlen Tulajdonosnak, aki úgy rendelkezett, hogy a zsidó népet szállásolja el rajta.
Elohim nem kidobni, elsöpörni szándékozik senkit, hanem új hazával áldhatta volna meg ezt a népet, mely most oly sok fejfájást okoz a világ számára. Mert bizonyára ők okozzák és nem a zsidók. Ha engedelmeskedtek volna, akkor bőségesen visszakapták volna azt, amit elveszítettek.
Az idő eljött, és a zsidónak haza kell térnie, azért, hogy
a Messiás visszajövetelének előkészülésképpen beteljesedjenek az összegyűjttetésről szóló próféciák.
A zsidó hadsereg viszont nem ragadta meg a lehetőséget 40-50 évvel ezelőtt, amikor a világon senkit, az arabokon kívül, nem zavart volna, hogy arabokat arabokhoz küldjenek vissza igen határozott módon. Amikor a templomdomb visszafoglalták, kicsit túl korán fújták meg a sófárt, vagy legalább is azért kellett volna megfújni, hogy a megvan, de a lényeg még hátra van. A mai napig ennek isszuk a levét. Ma már szinte azért is bocsánatot vár el tőlünk a világ velük szemben, ha megpróbáljuk kikerülni a késszúrásaikat. Fegyveresen visszavágni a provokációnak pedig már egyenesen bűncselekmények számít. Itt tartunk.
Azt azonban semmiképp nem tagadom, hogy időnként embertelen bánásmódban részesülnek egyesek az ottani arabok közül. Hiszen háborús helyzetben bárki elveszítheti a türelmét, és embertelen módon viselkedhet izraeli katona is. Ez azonban nem menti fel az arabokat az alól, hogy maradásuk lázadáson alapszik, így a zsidó katonák későbbi túlkapásai, bár gyakran elítélendők is lehetnek, mégsem igazolják az arabok jogát a földhöz.
Egyébként is az, aki folyamatosan provokál, ne csodálkozzon, hogy előbb-utóbb visszaütnek, akár nagyobb erővel, mint amit a támadás megkövetelt volna.
Ujjal mutogatni ezek után pedig kimondottan aljas és cinikus cselekedet. Főként olyanoktól, akik direkt saját gyermekeik óvodái és korházai alá rejtik el az elpusztítani való fegyvereiket, hogy rá lehessen fogni az izraeli védekező hadseregre, hogy tudatosan ártatlanokat és gyerekeket gyilkol.
Elohim megáldotta volna őket bőséggel máshol, ahol amúgy is arabok élnek a számukra elkülönített több milliós négyzetkilométeres arab világ valamelyik pontján. Ha bárki számára viccesnek tűnne előző mondatom, ellenőrizze le maga: 13.150.000 km² az arab világ területe Marokkótól az Iráni határig, a földközi tengertől fekete Afrika határvonaláig. Ja, hogy a nagy része élhetetlen sivatag? A Szentföld is az volt, amíg ők éltek ott.
A zsidók szinte csoda módon virágzó oázissá munkálták a terület nagy részét.
Megfelelő életmóddal és nem csupán a kecskék legeltetéséből, hanem a föld megművelésének hajlandósága által, akár a sivatag is kizöldell.
Úgy gondolom, felesleges taglalni miféle kicsinyes és aljas szellemiség az,a mely sajnál egy zsebkendőnyi területet teljességében visszaengedni egy olyan népnek, akinek 2000 éve nincs hová mennie, és ostoba módon védelmezni egy ilyen óriási birtokkal rendelkező “kisebbséget”, hogy még osztozkodjunk velük a szinte semmin. Izrael jelenlegi területe 21.000 km². Ez nagyjából Pest, Bács kiskun és Jász Nagykun Szolnok megye együttes területe, mely jelenleg 6 millió zsidónak ad otthont és ahol további 3 millió arab tartanak el. Ha azt vesszük, hogy a világban szétszórva élő hivatalos zsidók száma további 12 millió lelket tesz ki, nem számolva az összegyűjtetés alatt levő elveszett törzsek leszármazottjait, illetve Júda törzsének elveszett tagjait, akik asszimilálva élnek szintén szétszórva, akkor egy nagyobb méretű összegyűjtetés esetén előreláthatólag úgy fogjuk magunkat érezni odahaza, mint szardíniák egy konzervdobozban. Ez esetben pedig a még mindig ottmaradt arabok, ha más miatt nem is, de az illatunk miatt bizonyára odébb fognak állni.
Valódi kazárok és hamis zsidók vagy fordítva
Alap jogunk a Földhöz abból fakad, hogy Jákob leszármazottjainak, azaz zsidóknak valljuk magunkat, azon belül a megmaradt, főként Júda és Benjámin törzseinek leszármazottjainak. Egyes elméletek szerint azonban Közép-Európa zsidó közössége nem Jákob, hanem a betért Kazárok sarja. Egy másik írásomban erről bővebben írok. De röviden annyit erről az elméletről, hogy három lehetőség van, mely egyikét sem lehet kizárni. Az első, hogy az elmélet hamis és mindannyian Júdától származunk. A másik pedig, hogy csupán csak a Kazár fejedelemségek tértek át a zsidó vallásra, ahogy több zsidó és nem-zsidó történész is állítja.
A harmadik eset az, amelyet érdekes módon több zsidó történész és génkutató is elfogad, hogy az elmélet teljesen igaz és Lengyelországtól, Magyarországon, Ukrajnán, Románián át egészen az orosz Ural hegységig letelepedett zsidók, mind Kazáriából származnak.
És itt általában megáll az elmélkedés, majd mélyen hallgat az a zsidóság, akit érint, mivel elég kellemetlenül hangzik.
Kazária azonban Izrael királyságától észak felé néhány száz kilométerre fekvő terület. Mely elhelyezése pontosan megegyezik a deportált izraelita törzsekről szóló történelmi beszámolókkal. Igen gyanús szokott lenni, amikor valaki mély vonzalmat érez a zsidó nép iránt, oly annyira, hogy ellenállhatatlan késztetést érezzen arra, hogy be is térjen. Ez nem a szabványos történet!
Az emberiségnek, a zsidókkal való kapcsolódása nem a kazárok lelkületét tükrözi általában, hanem inkább a kozákokét. Nem a vonzalom, hanem az iszonyat, nem betérni, hanem elűzni akarás a jellemző reakció.
Vonzalom igen sok esetben akkor alakul ki, amikor azonos gének egymás közelségére aktivizálódnak.
Ezt érezte bemerítő János is anyja méhében, mikor Myriam-Mária Yeshua-val a méhében meglátogatta Erzsébetet.
Nem kijelentés által, nem szellemi látásból, hanem csupán matematikai szintű gondolkodás által erős a gyanúm, hogy ha a Kazár elmélet igaznak bizonyulna, akkor ki fog derülni, hogy a Kazárok, legalábbis többségük a 10 elhurcolt izraelita törzsek valamilyen összetételének és létszámának a kombinációjából származik. Így teljesedik be az összegyűjtetés próféciája, nem a mai értelemben vett utolsó időkben, hanem Yahushua által, már saját korára is vonatkoztatott utolsó időktől kezdődően, azaz, az utóbbi 2000 év folyamán. Láss erről bőveb információt az: Izrael törzseinek összegyűjtetése c. írásunkban.
Annyi várna majd még ránk, hogy akik eddig azt gondoltuk, hogy Júda, Benjámin, Simeon, vagy akár Levi törzséből származunk, mivel ez a négy maradt meg valójában, sokunknál kiderül, hogy inkább Gád, Asher, Iszakár, vagy más az ősatyánk. Nem Lea, vagy Ráchel az ősanyánk, hanem akár valamelyik szolgálóleány.
El Sáddáj működése a mai Izrael területén
Akinek még mindig kétségei vannak afelől, hogy a modern Izrael államának bármiféle köze lenne a rég leírt próféciákhoz, nézzen utána izraeli angol nyelvű forrásokban, mennyi valódi csodának voltak szemtanúi, illetve megélői izraeli zsidók, amikor háború, vagy épp az őket támadó rakéták elől menekültek. Röviden és csak a leggyakoribb eset: arab oldalról az utóbbi évtizedekben kilőtt több tizezer rakéta becsapódásaikor, oly kis mértékű emberi veszteség volt, hogy a véletlennek, vagy a szerencsének tulajdonítani önmagában is vicc lenne.
A látszat és a többség akarata ellenére, aki a mai modern filiszteusokat akarja kicsi és sérülékeny Dávid-ként feltüntetni, a nagy gonosz zsidó Góliáttal szemben, nem látja be, hogy
valójában a történet épp ugyanúgy fest, mint Saul uralkodása idején.
Attól, hogy Izraelnek nagy az ütőereje, a világ legfejlettebb hadseregével rendelkezik, az óriás mégis és továbbra is a palesztin és a mögötte összesereglő emberek és államok, akik egyre inkább kétségbe vonják a zsidó állam létjogosultságát.
A ma Dávidja, saját erejével elbír az óriás Góliáttal, és ebben az erőben bízik. De hamar eljön az idő, amikor hasonlóan az eredeti Dávidhoz, kizárólag a Seregek Yahuwah-jában bízva fogja végleg legyőzni az ellenséget.
Izrael szerepe az utolsó időkben
A Szent Föld a zsidók összegyűjtetésének helye, ahol kollektív módon ki lesz nekik nyilvánítva a Messiás valódi személyazonossága, amikor siratni fogják, mint az elsőszülött fiút. (Zakariás 12:10)
Izrael állama az Antikrisztusnak is kiválasztott helyszíne. Hiszen ott fog felépülni az a gyalázatos templom, mely harmadik szentély néven az antikrisztus székhelye lesz. Ahol egyesíteni fogják a világ vallásait, illetve ahol Jeruzsálem – Yahuwah szerint oszthatatlan város – három részre fog szakadni. Ott fogják felépíteni azt a szobrot, amely előtt minden térdet meghajlásra kényszerítenek, mint Dániel idején.
Izrael továbbá az a hely, ahol a világ seregei összegyűlnek, hogy elpusztítsák a zsidókat Har Meggidó-nál, azaz Armageddon-nál, majd ezer évvel később, hasonlóan gyűlik majd össze Góg és Magóg a végső háborúra a millennium végén.
Jeruzsálem az a város, ahol a két tanú kivégzése, halála, illetve feltámadása, majd menybemenetele még eljövendő esemény.
Nem a jelenlegi írás tárgya felsorolni mind azokat az eseményeket, melyek nem is valósulhatnának meg, amíg a zsidó nép vissza nem foglalja a Szent Földet.
Senki ne gondolja, hogy ez a visszatérés tökéletes rendben, legnagyobb egyetértésben, szeretetben és harmóniában fog végbe menni, tiszteletben tartva minden egyes népcsoportot és azok vallási érdekeit, hagyományait és elképzeléseit.
Minden szülés fájdalmakkal jár.
A próféciák nem tartalmaznak olyan ígéretet, hogy visszatérésünk kielégít majd minden keresztény és egyéb csoportok modern igényeit. Annyi van leírva, hogy visszatérünk, akár tetszik egyeseknek, akár nem, csakúgy, mint az első alkalommal Józsué kíséretében. Aki nem bír elvonatkoztatni az emberi igazságérzületektől és megítélésektől, hamar beleesik abba a csapdába, melyet az ellenség állított számára: ellenszegülni Yahuwah akarata és próféciái ellen.
Egy ilyen hiba súlyos átokként és bénító méregként gátolja meg a hívő keresztényt, hogy betöltse, saját helyén és a zsidóság kiegészítő társaként azt a szerepet és azokat a próféciákat, melyeknek ő lenne egyik főszereplője.
A kereszténység zsidó szerető kisebbségi részét pedig óvatosságra intenek ezek a szavak. Mert minden csapdának létezik egy ellenpólusa, mely annak tükörképe és másik véglete, gyakran még veszedelmesebb, mint az első, hiszen a szeretet és elfogadás nevében működik. Ne védjünk vakon mindent, csak azért, mert zsidó címkét hordoz. Az elvakult elfogadás mérge szintén szolgálatod bénulását okozza csakúgy, mint zsidókritikus testvéreid elutasítása esetében.
Izraelben léteznek vallásos zsidó csoportok, akik célul tűzték ki, hogy a próféciákat beteljesítik, kicsit felgyorsítják. Kutatásaik alapján a világ több pontján találkoztak olyan népcsoportokkal, akik az izraelita törzseknek a leszármazottjainak tartják magukat, szokásaikban és tradícióikban pedig több olyan elem és jelenség található meg, ami kimondottan a zsidó vallás előírásaira utal: szombatfogadás péntek esténként, a menstruációs nőktől való elkülönülés, stb.
Ez a fajta összegyűjtetés valós és jogos, hiszen maga a genetika tudománya is megerősíti ezen csoportok izraelita vérvonalát, így nem kétséges, hogy a próféciák beteljesedése ezen a síkon is folyik.
Azonban tudnunk kell, hogy mindez csak a felület, mondhatni, hogy az utolsó simítások csupán, amikor a nép legtávolabbra került egyéneinek felkutatása történik. A teljes izraelita nép összegyűjtetése egy jóval korábban elkezdődött folyamat, mely akkor indult meg, amikor a szentélyt a római seregek lerombolták és a maradék judeai törzsek végső száműzetésüket elkezdték.
Kikből állt a 2000 éve elűzött zsidó nép?
Kevesen említik meg, hogy a Szentély lerombolása és a kiűzetés idején nem kettő, hanem négy törzs volt még jelen Judea területén.
Simeonnem tűnt el, hanem korábban beolvadt Judába.
Identitását elveszítette, de maguk a tagok máig köztünk vannak, a zsidó nép alkotórészei.
Hasonlóan, ahogy később ez Benjámin törzzsel is történt, a kiűzetéstől kezdődően fokozatosan sorvadt el tudatában, a törzsi identitása és lassan beolvadt a zsidó néppé alakuló Juda-(Simeon)-Levi (maradék)- és saját maga Benjámin csoportosulásba.
Levi törzsének a tagjai már a honfoglalástól kezdődően szétszóratásba került a többi törzsek közé, ahol tucatnyi városokban (menedékvárosokban) tömörültek, ahogy a Jákób által kihirdetett áldás és ígéret megjövendölte. Így Simeon, Júda és Benjámin területén is éltek Leviták, illetve nem kizárt, hogy a többi törzs deportálása idején sok levita egyszerűen lejjebb telepedett Júda és talán főként Benjámin területére, mely magábafoglalja Jeruzsálemet.
Azért is gondolom, hogy a többi Levitákból csak kevesebb tagot vihettek el a 10 törzzsel, mert a mai zsidóságon belül megmaradt Koheniták száma igen nagy. Saját tapasztalatom alapján, a magyarországi zsidóságnál feltűnően magas a számuk. Arról is ismerhetőek fel, hogy a felvett családi neveknél igyekeztek megőrizni a kezdő k-, c-, vagy cs- betűt. De az is lehetséges, hogy a Koheniták, mint a főpapi nemzetség, alapjából szaporulatában is többlet áldást kapott az Örökkévalótól, így a 2000 év folyamán erőteljesebben felfutott arányuk száma a többiekhez képest. Erről nincs tudásom/látásom, csak a tapasztalatom alapján figyeltem meg.
Mégis 10 törzs tűnt el!
Ahogy látjuk, minimum 3 törzs szinte teljes egészében megmaradt a mai napig, csupán csak egymásba olvadtak, így a zsidóságon belül senki sem tudhatja még, hogy Júda, Benjámin vagy Simeon a felmenője. Ha valóban 3, illetve Levi maradékával – mely tartalmazza az előbb említett kohéneket – 4 törzs maradt meg, akkor maga Yahuwah a próféták által miért említ mégis 10 „elveszett” törzset?
Tudjuk, hogy József törzse alapjából Efraimra és Menasszéra osztódott ketté.
Így nem 12, hanem máris 13 törzsről beszélünk.
Továbbá maga Menasszé is kettévált a Jordán partjainál. A törzs egyik része a folyó keleti partján maradt Gád és Ruben törzsével, a másik része pedig átkelt a Jordánon és elfoglalta jogos helyét a Szentföldön.
Tehát összesen 12 törzsből, egy feleződött, majd ennek egyik fele továbbfeleződött, így kapunk összesen 14 csoportot.
Így a mai zsidóság, mely Benjámin és Júda teljességéből, ez utóbbiba pedig szintén teljességében beolvadt Simeon és mellettük Levi maradékán túl valóban 10 törzs létezik szerte a világban, akik összegyűjtetésre várnak. Pontosabban az összegyűjtetés észrevétlenül történik és már rég folyamatban van. Nem a kortárs rabbik kezdeményezése által indult meg ennek a próféciának a beteljesedése, hanem már 2000 éve folyik miután megjelent a világban a végső és egyetlen Főrabbink, a Melkisédek rendje szerint!
2000 év óta tartó folyamat?
Úgy vélem, hogy az eredetileg Juda-Simeon-Benjámin-Levi maradékból álló zsidó néphez a századok folyamán csatlakozó csoportok, akár egész törzsek, vagy népek, könnyen lehetnek azoknak a 10 elhurcolt törzseknek a leszármazottjai, akiket a Perzsák magukkal vittek északkelet irányba az Izraeli királyságból.
A ma élő zsidó „bölcsek” szerint a Szentföldön való összegyűjtetést követően az Örökkévaló kinyilvánítja minden zsidó számára, hogy melyik törzsből származik. Ez egy talmudi-rabbinikus prófécia, mely bár nem szerepel a Szentírásokban explicit módon, de kivételesen figyelembe veszem, mert prófétikus tartalommal bír és minden bizonnyal erre is sor kerülhet, talán már a látható világban is.
Az izraelita vér, mint minden más vérvonal, magához vonzza szellemben azokat, akikben közösen benne van. Aki volt külföldi Magyar, vagy csupán Magyar külföldön, talán tapasztalta már, hogy megszólalás nélkül is valakiben felismerte a közös népcsoporthoz-kulturához való vonzódást, illetve, amikor kiderült, sokkal nagyobb lelkesedéssel ismerkedett meg test-vérével, mint ha egyszerűen az anyaország területén találkoztak volna.
A vér úgy működik, mint egy mágnes.
Ahogy a mágnes magához vonzza a rokon anyagból készült tárgyakat, az egyes fémtárgyakat, úgy az izraelitákat magához vonzotta
a száműzött mozgó júdeabeli mágnes több mint 2000 éves bolyongása során.
Ezek a visszacsatolt részecskék azóta is az alkotó részei a ma zsidó gyűjtőnéven ismert népcsoportnak. Csupán az eredeti és pontosabb törzsi identitásukról nincs még fogalmuk-fogalmunk. Úgy tűnik, hogy akiket ma zsidóknak nevezünk, azok valójában vegyesen nem Júda (és benne Benjámin-Levi-Simeon), hanem Júdán túl, az összes törzsnek a leszármazottjai lehetnek.
Kazár elmélet
Antiszemita embertársaink kedvenc témája és elmélete: a Kazár elmélet, miszerint a közép és kelet európai zsidók nem Júdeai törzsekből származó izraeliták leszármazottjai, hanem a Kazár birodalom szkíta népének judaizálása során hozzáadódott tömeg sarja.
Az azóta kialakult genetika tudomány sajnos nem tisztázta ezt a kérdést. Hiszen maguk az Izraeli zsidó génkutatók is megosztottak abban, hogy a Német-Osztrák-Lengyel-Magyar-Román-Bolgár-Ukrán-Orosz-Litván tájakról származó zsidók DNS-ében talált alkotóelemek valóban az izraelita származásra utalnak és azt bizonyítják, vagy sem.
Magam is hallottam sokat Kazár elméletekről és tagadhatatlan, hogy ez az egyébként ősmagyarsággal rokonságában álló szkíta népcsoport judaizált valamikor a római birodalom bukásának idején. Állítólag Árpád fejedelemnek felesége is egy prozelita kazár herceg lánya volt. Érdekes belegondolni, hogy ez esetben az 5 árpád házi katolikus „szent”, zsidó ősanyától származik. Igaz, hogy zsidó származású szentből a római egyház már azelőtt is rég bővelkedett, hiszen szinte minden bibliai zsidó szereplőt kanonizáltak, de hogy még a magyar szentek is valamilyen szinten azok…!
Sokan úgy vélik, hogy bár kazár betérés valóban történt, kizárólag a vezetői réteg, a kazár nemességre volt jellemző és nem terjedt ki a népre.
Nem kizárt, hogy
mégis az antiszemitáknak van igazuk és akár saját zsidó őseimnek is több köze van a kazár néphez, mint Júda törzséhez.
Azonban a kazárok betérése nem biztos, hogy véletlen. Nézzük csak meg, kik ezek a kazárok, hol helyezkedett el birodalmuk? Valahol a fekete és a kaszpi tenger között, a mai orosz, grúz és örmény területeken, Izraeltől észak-keletre. Pontosan az a térség, amerre a perzsák elvitték a törzseket.
A jól ismert Magyar zsidó Arthur Koestler által írt könyv a 13 törzsről talán igen csak rátapintott a lényegre. Koestlernek, a zsidó szellem öngyilkossági kísérlete, egészen váratlan profetikus fordulatot vehet és megdöbbentő igazságot fog nagy valószínűséggel felfedni előttünk a közeljövőben. Ha egyáltalán kiderül, hogy a kazár elmélet valóban igaz, illetve nagyobb tömegeket érintett.
Talán a modern zsidó állam mai elnevezése: Izrael, melyet a többségében ashkenázi európai zsidó holokauszt túlélők szavaztak meg, prófétikusan szintén erre az izraelita származásra utalna? Logikusabb lett volna ismét Júdeának elnevezni a területet, mely nevet viselt utoljára, mielőtt száműzték onnan a választott nép maradékát. Mégis az Izrael név mellett döntöttek.
Igen nagy esély van arra, hogy a később Kazária névvel illetett terület az a gyűjtőhely volt, ahová a perzsák száműzték a deportált izraelita törzseket.
Innen majd sokan továbbmentek, amint bizonyítja az izraelita származású apróbb közösségek Ázsiá és Afrika szerte, melyek az utóbbi évtizedekben kerültek napvilágra.
A kazárok betérésének irracionalitása!
Egyes történészek azt állítják, hogy a kazárok diplomáciai okokból kénytelenek voltak választani, és elfogadni a három nagy monoteista vallás egyikét. És mivel az egyik oldalon a keresztény világ állt, amellyel nem voltak túl jó kapcsolataik, a másik oldalon pedig az iszlám világ, amely nem volt sokkal szimpatikusabb a szemükben, mint az első, logikusan a zsidó vallást választották, egyfajta diplomáciai húzás, mely fenntartotta a semlegességüket és a status quot a térségben.
Miféle ostoba ötlet szülhetett ilyen elméletet a történészek fejében? Miért lett volna érdekük egy kicsi, jelentéktelen vallás felvétele, amely katonailag rendkívül gyenge a korábban említett két nagyhatalomhoz képest? Tudván a két szellemiségnek (a névleges kereszténységnek és az iszlámnak) zsigeri ellenségeskedését az eredetileg kiválasztott néppel szemben, akinek elsőszülöttségi helyére pályáznak a mai napig mindketten (Eszau és Ishmael) ?
Miért nem engedhették meg maguknak, hogy megőrizzék pogány vallásukat, és ne változtassanak semmin? Még akkor is, ha ez azt jelentette volna, hogy mindkét oldalról nyomást fognak rájuk gyakorolni, akár a pogányság, akár egy olyan vallás miatt, amely még nagyobb gyűlöletet szított volna ellenük a két felemelkedő nagyhatalom részéről?
Arról nem is beszélve, hogy ezek a kazárok a hunok-kunok, a magyarok, a tatárok és a többi -ár végződésű népek közvetlen rokonai. Azaz egy rendkívül harcias, bátor és erős nép. A puszta nevük hallatára a szomszéd népek a gatyáikba csináltak. Valóban politikai okok miatt kénytelenek lettek volna új vallást felvenni ezek a tekintélyes, nagyhatalmú emberek? Erősen kétlem! És még akkor sem, ha esetleg meggyengültek volna és az erejük elfogyott volna. Az e-fajta népek inkább választják a halált, mint az alávetettséget, csak úgy, mint az észak-amerikai indiánok – akik egyébként szintén rokon és szkíta nép -, és akiket soha nem lehetett rabszolgává tenni, mert inkább harcoltak az utolsó emberig, mintsem alávessék magukat a fehér embernek.
Képzeljünk el egy barbár népet dicsőségük, gazdagságuk és hatalmuk csúcsán, akik egy maroknyi júdeai menekülttel találkoznak, akiket száműztek földjükről. Ezek a szerényen öltözött júdeaiak, ünnepi ruhákban felöltözött fejedelemségek előtt jelennek meg, és ez utóbbiaknak semmi más nem jut az eszükbe, semmi más érzés nem üt beléjük, mint egy ellenállhatatlan vágy, hogy áttérjenek ezeknek a lúzereknek a vallására, akiknek ráadásul most rombolták le a szentélyét!? Van egy csepp racionalizmus egy ilyen történetben? Láttunk már ilyet az emberiség történetében, kivéve estetleg néhány viccben, vagy vígjátékban, de még ott se nagyon? Mintha ma a migránsok láttán Orbán Viktor ellenállhatatlan késztetést érezne arra, hogy elhagyja magyar miniszterelnöki posztját, áttérjen az iszlám hitre, és az ő maga által felépíttetett vaskerítés túloldalán táborokban telepedjen le új tesóival!
És ha az elméletem olyan debil és groteszknek tűnhet is, mint egy Marx-fívér vagy egy Woody Allen film, akkor sem mondhatok mást, mint: „Nincs más magyarázat erre!”
További „törzsek”
További erős gyanúim vannak bizonyos népek, népcsoportokkal kapcsolatban, akik szintén ezen a területen élnek a mai napig, a mai Kaukázus és észak Arábia területén, és helyzetüknél fogva, az üldöztetési szintjüknek köszönhetően, erős gyanakvásra adnak okot.
Miért gyűlöli annyira a török az örményt, hogy vele szemben is holokausztot követ el, sőt a mai napig Jeruzsálem egyik negyedét örmény negyednek neveznek, a török erőszak elől menekülő keresztény örmény odatelepedők után?
De beszélhetnénk még a kurdokról is, akik nem sorolhatók és nem tartoznak sehová. Muzulmán hitük és vallásuk ellenére igen jó kapcsolatokat ápolnak a modern zsidó állammal, bizonyára nem csupán azért, mert onnan kapják a fegyvereiket, hogy az előbb említett török ellen védekezzen, bár ez utóbbi tény nyilvánvalóan megerősíti a szimpátiát, hanem bizonyára más okai is lehetnek.
A palesztinnak nevezett közel-keleti araboknál is lehetnek még meglepetések. Már több, mint egy alkalommal történt, hogy egy palesztin arabot zsidónak néztem (illetve fordítva). Egyes történészek szerint a palesztinok is korábban visszatért izraeliták, akiket az iszlám magával szippantott időközben, így elveszítették identitástudatukat. De hangsúlyozom: Itt is legyünk óvatosak, bizonyára messze nem az egész társaságra igaz, csupán a palesztin gyűjtőnéven futó egyének egy része lehet valóban érintett szerintem is.
Továbbá lehetne beszélni a drúzokról és a szamaritánusokról, kik alapjából izraelita származásúaknak vallják magukat.
Illetve ismert még az afgán Pashtun népcsoport esete, akik hagyomány szerint izraelita törzsek leszármazottainak tekintik magukat, legalábbis a többségük. A tálibok között is igen sok pashtun származású harcos van, akik tudatukban egyszerre izraeliták és szélsőséges iszlamisták. Izraelita származásukat bizonyára nem fitogtatják a nem pashtun társaik előtt, de ők maguk többnyire tudatában vannak vele, akár tetszik nekik, akár nem.
Júda elveszett törzse
Gyakran megfeledkezünk arról az apróságról is, hogy bár Júda törzse az, amely minden időket átvészelt és amely sosem veszítette el globálisan az identitását, mégis léteznek Júda törzséből levált személyek, akár egész csoportok, akiknél megszakadt – egy időre – a törzsükkel/népükkel való összeköttetés, így identitásuk is feledésbe merült.
Ilyen nagy valószínűséggel például a Szábeusok/Mandeusok esete. Egy főként Irakban élő, ma már emigrációba kényszerült 200-300 ezer fős etno-vallási csoport. Ők a Babilóniában maradt Júdabéliek azon csoportját alkotta, akik nem csupán ellenkeztek visszatérni a Szent földre, hanem a zsidó vallásukat és identitásukat is meg akarták változtatni. Az arab történészeknek ez a hivatalos álláspontja ezzel a néppel kapcsolatban. Később bemerítő János tanítványai csatlakoztak hozzájuk, akik Júdeából elmenekültek azok után, hogy János fejét vették. Az Újszövetségből egyszer csak eltűnnek és valójában senki sem tudja mi történt velük. A legtöbb történész és teológus talán logikusnak tartja, hogy csatlakozhattak Yeshua tanítványaihoz, de maguk a Szábeusok számolnak be arról, hogy ezek a tanítványok nem csatlakoztak amazokhoz, hanem elmenekültek Babilónia területére, ahol valamilyen úton-módon egy idő után hozzájuk csatlakoztak. Ezt az információt személyes ismerettségből szereztük, maguktól iraki Szábeusoktól.
Európa másik végén pedig, egyes genetikai kutatások kimutatták, hogy az ibériai félsziget mai lakosságának egy ötöde az inkvizíció idején, a katolicizmust magukra kényszerítő zsidók leszármazottjai.
Nem beszélve azokról a számtalan asszimilálódott zsidóról, akik nem tudják és/vagy tagadják identitásukat és akiknél ez rendeződött már, vagy fog a közel jövőben és akiknél az izraelita vérvonalhoz tartozás gyakran ellenállást, szégyent vagy akár nyílt zsidógyűlöletet vált/váltott ki.
Hamis fekete héber izraeliták
Magyarországon talán kissé ismeretlen ez a fogalom, azonban egy terjedő és pusztító jelenség, mely a fekete emberek világában igen nagy kárt okoz. A Fekete héber izraeliták egy olyan mozgalom, amelynek követői úgy vélik, hogy ők a bibliai izraeliták leszármazottai. Ez a közösség az afroamerikaiak körében alakult ki az Egyesült Államokban több, mint egy évszázada. A mozgalom tagjai gyakran hangoztatják, hogy a fekete afrikaiak az eredeti izraeliták, és vissza kell térniük az ókori zsidó vallási és kulturális gyökerekhez.
Ennek hívei többsége úgy véli, hogy az askenázi és szefárd zsidók nem az eredeti izraeliták leszármazottai, hanem későbbi betelepülők vagy betért prozeliták. Szerintük az igazi izraeliták a fekete afrikai népek, különösen azok, akik az afrikai diaszpóra részeként kerültek Amerikába. Ezt azokkal a próféciákkal igyekszenek alátámasztjani, miszerint az utolsó időkben hajókon hozza vissza Izrael fiait és leányait a föld négy sarkából. Ezt ők úgy értelmezik, hogy az afrikai rabszolga kereskedelem idején beteljesedett prófécia, mely azt bizonyítja, hogy róluk szól és ők az izraeliták. Nos, a próféciák épp ellenkezőleg szólnak. A rabszolgaságból és a fogságból viszi haza a szabadságra az elveszett törzseket, nem fordítva. De ez csak egy a sok ellentmondás közül, nem is szeretném itt taglalni ezeket, csak rámutatni figyelmeztetésként ennek az elméletnek a hamisságára, hogy akik benne raboskodnak, azok jöjjenek ki, akár hajóval, de főként szellemi értelemben.
Néhány csoport kifejezetten vitatja a mai zsidó közösségek zsidóságának érvényességét, és azt állítja, hogy a bibliai zsidók fekete bőrűek voltak.
Lényegében a rabszolgasors és az évszázados sérülések, melyet a fehér embertől el kellett szenvedniük, kompenzálásként kialakult egyesekben a fekete felsőbbrendűség érzet és egy hamis kiválasztottság identitás.
Nem más ez, mint a feketékre szabott modern behelyettesítő teológia, melynek egyetlen célja, nem a valódi Izrael lerombolása, hanem az ebben az elméletben hívők végleges megsemmisítése, először is identitásbeli szinten, majd akár szellemi szinten is.
Állításaikat, hogy ők az eredeti zsidók, főként az 5Mózes 28:68 versére alapozzák, amelyre folyton rámutatnak: Visszavisz téged Yahuwah Egyiptomba hajókon, azon az úton, amelyről azt mondtam neked, hogy nem fogod többé látni. Ott majd áruljátok magatokat ellenségeiteknek szolgákul és szolgálóleányokul, de nem lesz, aki megvegyen. És itt felmerül a kérdés: tudnak ezek az emberek olvasni angolul vagy bármilyen más nyelven amin olvassák ezt a verset, akár héberül is? Visszahoztak közülük bárkit „Egyiptomba” a mai napig, amikor megpróbálták volna eladni magukat a helyieknek, akik pedig nem kértek már belőlük? Amerikába hurcolták el őket, ahol a fehérek sajnos valóban azt akarták, hogy a rabszolgáik legyenek. A diaszpórában élő zsidóság viszont ismét „Egyiptomba” került, de senkinek nem kellettünk. 2OOO évig próbáltunk asszimilálódni és a nemzetek részévé válni, de nem kértek belőlünk. Előbb-utóbb elűztek, vagy meggyilkoltak bennünket. Ez a történelmi tény! Továbbá a kiválasztott nép összegyűjtéséről szóló több prófécia arról beszél, hogy teveháton, hajókon, szekereken gyűjtetnek össze Jeruzsálembe, a Szentföldre a föld négy sarkáról. VISSZA a Szentföldre és nem Egyiptomba! Ez látható a 19. század közepe és főként 1948, Izrael államának újjászületése óta.
Nem csupán történelmi alapja nincs a dolognak, de az évszázadok folyamán és főként az elmúlt évszázadban tapasztalt jelek, csodák és próféciák beteljesedései mindenre mutatnak, csak arra nem amit ők állítanak. Elohim keze ugyanis annyira látványosan hordozza és védelmezi a valódi zsidóság identitását, ami vitathatatlan, ahogy taglalom az Izrael állama és cionizmus, illetve az Antiszemitizmus és keresztényellenesség írásokban.
Továbbá nem olvasták ezek az emberek az Énekek énekét, a Királyok Könyvét, Sámuel könyvét vagy a Krónikákat? Amikor maga Sába királynője bizonyos kisebbrendűségi komplexussal kéri, hogy a jeruzsálemi lányok ne mosolyogjanak a bőrszíne láttán stb… Valamint Dávid leírása, amikor Sámuel először látja? Vörös haj, pirospozsgás arc stb…? Sehol semmilyen fekete bőr, vagy nagyon göndör haj.
Azért is tartom fontosnak megemlíteni ezt a jelenséget a magyar közönség előtt, mert léteznek ma Magyarországon igen nagy okos írástudó-farizeus, aki Bibliával a kezében ezt a téveszmét terjesztik fehér-bőrű magyarokként, miközben a hivatalos és valódi zsidóságot hamisnak titulálják.
Ahogy mindjárt látni fogjuk léteznek fekete bőrű izraeliták, de semmiképp sem vonatkozik ez a származás minden fekete bőrűre, vagy azokra, akiket Amerikába deportáltak rabszolgáknak. A fekete bőrű zsidók eredetileg sémiták, akik keveredés és mutációk által az évezredek folyamán befeketedtek és nem fordítva. Minden antropológus és biológus tudja, hogy nem a bőr színe a fő kritérium, amely meghatározza a vérvonalat.
Összegyűjtetés folyamatban Izrael államában
Az összegyűjtetés másik, és látványosabb, mondhatni hivatalos síkon is folyik. Vallásos izraeli csoportok léteznek, akik végig kutatják a világ tájait, keresve, mind történelmi, mint genetikai alapokon az elveszett törzsek leszármazottjait. Így olvashatunk arról, hogy épp Kínából szállítottak vissza Erec-be több tucatnyi Benei Menasse (Menassé fiait), akiket valahol közép Ázsiában találtak meg. Más törzsekből származókra pedig fekete Afrikában: Szudánban, Elefántcsontparton vagy épp Dél-Afrikában találnak rá. Ezek a csoportok évszázadok óta a társadalom peremén élnek, részben zsidó szokásaik vannak, azon belül is részben eredeti Mózesi törvényeket tartanak, azonban érdekes módon poszt-babiloni judaista elemeket is átvettek valahonnan. Ez utóbbi tény a hagyományos zsidóság számára megerősítő „bizonyítéknak” számít arra vonatkozóan, hogy a szóbeli tant nem Babiloniából, hanem a Sinai hegyi kinyilatkoztatás részének tartják, melyet Mózes közvetlenül kapott volna az Örökkévalótól. Az én olvasatomban egyértelművé teszi, hogy az évszázadok folyamán arra járó vándor judaista zsidókkal találkoztak, akiktől eltanulták az „újításokat” és semmiképp nem bizonyítja a Tórához hozzáadott talmudista irodalom „isteni” ihletettségét. De ennek az írásnak nem ez az apropója.
Ezek az ázsiai és afrikai izraeliták vérvonala visszavezethető Jákobhoz, sőt mindegyik népcsoporton belül akadtak olyanok, akik Áron, főpapi leszármazottjai, kohének. Ezt maga a genetika erősíti meg.
Így találkozunk olyanokkal, akik eddig nem voltak közöttünk és külsejüket illetően tökéletes fekete afrikai, indiai, vagy éppen vágott szemű kelet ázsiai-nak kinéző izraeliták.
Kétségtelen, hogy az összegyűjtetés, ezen a síkon is érvényes és folyamatban van. Azonban a próféciák alapján, miszerint az utolsó időkben gyűjtetik össze a nép, nem csupán az utolsó évtizedekre, vagy évekre vonatkozik. Minden bizonnyal az utolsó idők az a korszak, ami Messiásunk idejében elkezdődött. Hiszen a kinyilatkoztatások alapján Yeshua saját kortársai figyelmét arra hívta fel, hogy az utolsó idők már akkor elkezdődtek.
A kegyelmi korszak bő 2000 éve, maga az utolsó idők, mely folyamán az izraelita törzsek összegyűjtése észrevétlenül, a legnagyobb diszkrécióban és csendben javarészt végbement.
Sokak, főként keresztények és palesztin aktivisták igyekeznek azonosítani az Izraelbe, főként Kelet-Európából visszatérő zsidókat a Jelenések könyvében említett hamis zsidókkal, a sátán zsinagógájával. Erről a témáról írok egy másik tanításban és valóban igen sok valódi, származásilag zsidó tartozik ebbe a csoportba. Azonban egyre inkább arra mutatnak a jelek, hogy a kazárok is a deportált izraeliták leszármazottjai és az Izraelbe telepedett európai zsidók tömegei csak arra várnak, hogy ígéret szerint újraéledjen bennük az eredeti törzsi identitás.
Ahogy máshol írom a sátán zsinagógájához való tartozás közülük csak azokra vonatkozik, akik főként szellemben ferdültek el olyan mértékben, hogy zsidó maszkban a sátán érdekeit képviselik, tudatosan, vagy tudat alatt. A sátán zsidó szolgái, bár jelen vannak a cionizmusban, zsidó ortodoxiában, de még a kereszténységben is, mégsem e-csoportok egészére vonatkozik, csupán egy kis töredéke, mely épp elég nagy kárt tesz, hogy rajtuk kívül az egész közösséget megutáltassák mások által.
Jelek felismerésének fontossága
Fontos jelezni, amikor bizonyos próféciák – amire sokan várnak – már a beteljesedés fázisban vannak. Hiszen amikor egy próféciának a megvalósulása folyamatban van, vagy már végbe is ment és ezt nem veszik észre azok akik várják,
akkor a következő jeleket és a további próféciák bekövetkezését sem fogják felismerni.
Nem fogadnak el látható folyamatokat maguk körül prófétikus eseményként, mert megtanulták, hogy előtte másnak kell megtörténnie. Ha pedig a szerintük soron levő prófécia beteljesedését nem képesek felismerni, akkor nem fogják a következőket sem, mert leragadtak annak a várásánál, mely rég megtörtént.
A zsidó állam újjáéledése egy fontos jel, de azon belül, ha belátjuk, hogy a zsidók összes törzse már javarészt összegyűjtetett, akkor könnyebben felfogjuk, hogy az idők mennyire közel vannak.
Annyira, hogy az Antikrisztus, nem csupán jelen van valahol a világban, hanem tudni is lehet, hogy kiről van szó egészen pontosan. Azt is tudni, hogy az a bizonyos 7 éves szerződés, amit megerősít majd a nemzetekkel, milyen köpenyben és címszó alatt fog megvalósulni a dánieli látás szerint. : Klímacsúcsok, Cop 28, Károly Király.
És miközben hamarosan nyilvánosságra hozza a világ előtt, hogy Dávid trónjának leszármazottja, így megtévesztheti a zsidóság jelentős részét, akik elfogadják őt Messiásnak, azt is tudhatjuk róla, hogy valójában ő sem a Júda törzséből származik, hanem a Dán törzséből, ahogyan az antikrisztusról szóló próféciák megjövendölik. Több történész szerint, Dán törzséből pedig sokan kerültek Wales területére, amelynek az antikrisztus nemrég hercege volt évtizedeken át.
Mert miközben várunk valaminek a beteljesedésére, és nem vesszük észre, hogy már megtörtént, vagy legalább is, mint ebben az esetben igen előrehaladott fázisban van a végbemenetele, nem ismerjük fel a következő soron levő események megjelenését, hiszen nem fogadjuk el időszerűségüket.
Egy másik folyamatban levő összegyűjtetés
Közben zajlik és befejeződik egy másik csoport összegyűjtése, a Messiás Teste, ami a népbeliekből álló Egyházat jelenti, és a próféciákban szimbolikusan az Efraim nevével azonosítanak. Annak ellenére, amit sokan hallottak és tanítottak, Júda nem azonos a zsidókkal, míg Izrael a nemzeteket képviseli. Júda a déli törzseket, Izrael pedig az északi izraelita törzseket szimbolizálja.
Ha nem vagy zsidó, és még nem kötötted meg a szövetséget Krisztussal, akkor fontos tudnod, hogy az összegyűjtés ígérete most nem kizárólag a zsidóságra vonatkozik, hanem rád is sor kerül, és kiemelt prioritásban vagy! Yeshua, a Messiás kereszthalála által már 2000 éve zajlik a Népek összegyűjtésének folyamata és ennek az idővonalnak a befejezése néhány rövid év vagy akár hónap kérdése is lehet. Ne hagyd ki ezt a lehetőséget, és ne utasítsd el azt az Evangéliumot, amelyet valószínűleg már többen hirdettek neked.
Ha zsidó vagy, akkor rád is vonatkozik ez a felhívás. Bár neked még van némi időd a megtérésre, amikor az egész nép végül felismeri Yeshua-ban a Messiást az ígéret szerint, azért ne késlekedj, és szabadulj meg minél előbb a hamis hagyományoktól és a Messiás-tagadó judaizmustól. Ha már elkezdődött benned a felismerés, hogy ki is valójában a Messiás, és vonakodsz cselekedni az esetleges közösségi vagy családi nyomás miatt, akkor csak nehezebb lesz a következő időszakot átvészelni, a nyomorúság korszakát, melynek küszöbén állunk.
Az is igaz rád, hogy a Szövetség és a védelem azokra vonatkozik, akik nyíltan megvallják azt a nevet, akiben hisznek: Yeshua.
Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom Atyám előtt, aki a mennyekben van. Máté 10:32-33
Ádám minden fiára vonatkozik ez: a bűn felismerése és megvetése. Ezután elfogadva a Megváltót visszanyerjük Shalom-unkat, békességünket az Atyával, majd Ruach HaKodesh, a Szent Szellem által elkezdődik megszentelődésünk folyamata, és így részesülünk az örök életben Yahushua, Elohim bárányának vére által.
Ebben az írásban nem a szokásos behelyettesítő teológia elméletének témáját fogom taglalni. Úgy gondolom, már lejárt ennek a győzködésnek az ideje, sokan megtették máig, magam is érintem más írásokban. Minden témának van ideje és határideje, melyet egyszer le kell zárni. Akik pedig eddig nem lettek meggyőzve, továbbra sem lesznek. Ha mégis ébredezne közülük valaki, tengernyi korábbi írásban tud kutakodni és meggyőződést szerezni magának.
Egy másfajta behelyettesítő „teológiával” fogunk foglalkozni. Egy olyannal, ami bizonyára az Örökkévaló akaratában van és nem az emberi agy, vagy romlott lelkiség szüleménye. Mert, amíg a kereszténység nagyobb része még mindig azon elmélkedik, miként léphet a zsidóság helyébe, nem veszi észre a valódi behelyettesítés lényegét.
Az újjászületett ember nem a zsidó, hanem egészen másnak a helyét foglalja majd el üdvözüléskor, amikor Menyasszonyként egyesül örökre a Vőlegénnyel, a Messiással.
A vallásos ember helyfoglalási kísérletei pedig hiábavalók maradnak. Az ilyen, a zsidót gondolja helyettesíteni, az újjászületett ember pedig angyalok felett ítélkezik majd, illetve üresen maradt, megtisztított helyüket hívatott elfoglalni.
A kereszténység egyik fő hivatása lett volna a zsidóság féltékennyé tétele, ehhez képest többségében továbbra is ő féltékeny a Krisztustól még mindig távol tévelygő zsidó népre.
Lehetséges-e, hogy a király fia féltékeny legyen a vándor koldusra még akkor is, ha épp számüzetésben levő testvéréről van szó? Vagy az e-féle féltékenység nem annak-e a jele, hogy aki hercegnek hiszi magát még minding nem teljességgel fia a Királynak ?
Amikor Helel, az egyik főangyal (Sátán) és párfogói fellázadtak Elohim ellen, száműzve lettek a Mennyeknek Országából. Ez az Ország, melyet az Örökkévaló tökéletesen berendezett, és ahol a bukott angyaloknak is megvolt a pontos, fontos helyük és szerepük. Kivetésük következtében egy űr támadt, amit mindenképp pótolni kell, hogy újból helyreálljon a tökéletesség állapota.
Az embert YaHuWaH a bukott angyalok helyének az elfoglalására teremtette.
Azonban nem helyezhette el őket azonnal végleges helyükre, mivel volt egy kihívója. Valaki, aki belegázolni próbált a Méltóságába, aki helyét el akarta foglalni. Yahuwah nem semmisítette meg azonnal, ahogy megtehette volna, hanem esélyt adott neki, hogy bizonyítson. Elohim saját maga számára pedig időt adott, hogy mérhetetlen hatalmát bemutassa a teremtett világ számára, beleértve az angyalokat és az embereket.
Az embernek szabad akaratot adott, mert joga volt sátánnak megkísérteni őt. Ez sikerült is. Majd az embert halálra ítélte, de az ítéletet nem hajtotta végre azonnal az emberen sem, hanem inkább egy lassú végkifulladásig tartó halálos folyamatra ítélte őket, amit világtörténelemnek is hívhatunk, de egyszerűbben kifejezve,
ez a folyamat nem más, mint maga az IDŐ.
Egy visszaszámlálás, amely nem más, mint Elohim irgalmának jele, egy olyan idő, amely alatt minden egyénnek lehetősége van kegyelmet nyerni azáltal, hogy felismeri a Megváltó Yahushuát, hogy helyreáljon a kapcsolata az Atyával.
Elohim szeretete és nagy kegyelme itt nyilvánul meg először, bármennyire az emberek többsége haragot, ítéletet, bosszút, sőt kegyetlenséget vélnek felfedezni az Éden Kertből való kiűzés cselekedetében. Ez a száműzetés a menedékváros törvényénének az első megnyilvánulása. Hiszen az ember Elohim elleni lázadása nem szándékos volt, nem ártani, megszégyeníteni akarták Teremtőjüket, hanem olyanok akartak lenni mint Ő, saját gyengeségüknek/kívánságuknak nem tudtak ellenállni. Olyanok szerettek volna lenni mint Ő, de nem azért, hogy helyébe lépjenek, nem gyűlölték meg Yahuwah-t, ahogy ezt Helel és társai tették és ők ebbe a megbocsáthatatlan bűnbe estek.
Az embernek ez volt a megmenekülés lehetőségének a záloga. Kaptunk időt, ahogy a nem szándékos gyilkos is kapott egy menekülési útvonalat és helyet, ahol elbújhatott a bosszúállók elől. Így kaptunk időt ahhoz, hogy észhez térjünk, visszatérjük, megtaláljuk és elfogadjuk Yeshua Váltságművét, a helyettünk halálraítélt helyettesítő áldozati bárányt, amitől a bosszúálló Elohim haragja lecsillapodik. 5Mózes19:4-6
Sátán és Elohim harca nem más, mint egy párbaj. És, mint minden tisztességes párbajban, illetve mivel a párbaj szabályait maga Elohim határozta meg, csakis tisztességes módon lehet megvívni. Az ellenség, bármilyen alattomos és megvetendő alak, mégis megilleti az alap tisztelet és vannak jogai a hadviselés szabályai szerint. Mint az úri világ idején tették az ellenfelek egymás között, tisztelettel, mindenféle ma elterjedt köpködés, üvöltözés és káromkodás nélkül vívták meg a párbajaikat az ellenfelek, ahol mindkét fél azonos fegyverrel a kezében, mutathatta meg, hogy ki az erősebb.
Túl könnyű lett volna, minden romlottat kidobni, majd kisöpörni, kitakarítani, és új lakókkal azonnal feltölteni Elohim országát. Yahuwah megpróbált, saját akaratukból, egyéni döntésük által megtért, megtisztult egyénekkel akarja feltölteni az üresen maradt helyeket. Ő valódi egyéniségeket akar látni maga körül, akik saját szándékukból szolgálják Őt és nem holmi üresagyú robotokat, vagy kényszer rabszolgákat.
Az angyaloknak is volt egy „idő”, amikor dönthettek, miután meg lettek teremtve. Volt aki másképp döntött és ez az emberiség nagy lehetősége, hogy olyanná váljon, mint amilyenek azok voltak, illetve felettük ítélkezzenek mindazért a rosszért, amivel sújtották az emberiség teljességét 6 ezer éves történelme során.
Az ember a tét. Vagy üdvözül a Messiás vére által, vagy követi kísértőjét a kárhozatba.
Sátán és démonjai azért dühöngenek, mert egyrészt tudják, hogy Yahuwah-t nem fogják legyőzni, másrészt azért, mert rettenetes megalázás számukra, akik még Elohim-nál is nagyobbnak gondolták magukat, hogy végül egyszerű emberek, az angyalokhoz képest alattomos jelentéktelen lények is föléjük kerülnek majd és „angyalok” lesznek helyettük. Ők pedig még az ember földi állapotánál is jóval alávalóbb kárhozott maradványok lesznek és lényegében már rég azok is.
Sajnos némi vigasztalásuk abban áll, hogy sokakat az emberek közül sikerül majd magukkal rántani az örök kárhozatba.
A mi vigasztalásunk pedig Yahushua HaMashiach-ban van, ki vére által kimenti mindazokat, akik elfogadják Áldozatát és Uralmát.
A zsidóság számára a mai napig érthetetlen rejtély, hogy a Szentírás, Elohim szava miért kezdődik az ábécé második betűjével a ב-tel (bet). BERESHIT BARA ELOHIM ET HA SHAMAIM VE ET HA ARETZ. Számukra teljesen logikátlan, hogy az első szó, első betűje ne az א aleffal kezdődjön, hiszen az eredetek eredetéről szól – elvileg – a leírás. Ez a kérdés valóban felmerülhet bárki számára és jogos a gyanakvás, hogy itt mintha valami nem stimmelne.
Bár igaz, hogy önmagában a betű veszélyes lehet, mégis jó tudni, hogy Yahuwah szavának, melyet héber nyelven rögzítettek, minden egyes betűje, azok kombinációja és szám-értéke további mély értelmezést és üzeneteket tartalmaz. Ezeket a tartalmakat kinek, mikor, milyen formában érdemes, vagy nem érdemes fejtegetni, most részletkérdés. A lényeg, hogy van és ez tény.
Mert egyébként az Elohim szó épp aleffel kezdődik. Miért nem saját megnevezésével kezdi az elbeszélést: „Elohim teremtette kezdetben, vagy Elohim, kezdetben, teremtette, stb.” Egyeseknek furcsának tűnhet ez a felvetés, de a zsidóságot ez valóban ősidők óta foglalkoztatja és a Messiásban számunkra is érdekes kérdés.
A judaizmus által adott válaszokat erre a kérdésre most átugorjuk és inkább azzal foglalkozunk, hogy miben van jelentősége ennek a látszólag apró kis „hibának” az Üdvtörténet és a Megváltás szempontjából?
Miben lett teremtve a Föld és az Ember?
A választ pedig a következő szavakban kapjuk meg : Tohu VáBohu (magyar fordításban sötétség, mélység, pusztaság – egyszóval sötét káosz) uralkodott a teremtett föld felett.
Hogyan is lehet, hogy ahol eredetileg csak Elohim létezik, ott bármilyen formában sötétség és káosz megférjen maga a Tökéletesség és az Örökkévalóság mellett? Lett volna valami Nála nagyobb, egy sötét univerzum, melyben még nem teljesedett ki teljesen? Elképzelhetetlen!
Akkor – ha lehet idősíkot jelző kifejezést használni ebben az esetben -, amikor csak Ő volt és semmi, senki más, kizárt, hogy bármiféle tohu vagy bohu létezett volna Tőle függetlenül és rajta kívül.
a B-réshit kifejezés nem más, mint annak a jelzése, hogy egy B-tervnek a megteremtésének vagyunk szemtanúi és részesei
Ahogy az ember megváltása sem volt benne az eredeti tervben, hanem örök élete volt és amint bebizonyította volna, hogy ellen tud állni a kígyó sziszegéseinek és a tiltott tudás kísértésének, „egy idő után”, az Ember megelőlegezett halhatatlansága örökérvényűvé vált volna. Talán azonnal, amint Éva és Ádám elküldték volna a kigyót ahová való, a-helyett, hogy leálltak vele vitatkozni. Ki tudja?
Mégis megtörtént, aminek nem kellett volna és bűnbe esett már az első emberpár. Ezért kellett Yahuwah-nak személyesen megjelennie a Fiú alakjában, megszületnie nőtől és emberi testet ölteni, kiüresítenie Önmagát, az Atyai- Örökkévaló Önmagához képest, hogy áldozati Bárányként a vérét kiontsa és elszenvedje helyettünk az ítéletet, hogy aki hisz Őbenne, Örök Élete legyen. Látni tehát, hogy az ember bűnbeesése miatt kellett elindítani a Megváltás Művét is.
Hasonló B-tervekkel van tele az egész Szentírás, lényegében az egész erről szól. Káin megölte Ábelt, ezért később Séth-el kellett helyettesíteni, hogy tovább haladjon a tiszta vérvonal. B-terv volt Noé utáni kegyelmi időnek kitolása. B-tervek voltak maguk a száműzetések is, melyek a törvényszegés következményei voltak. B-tervekkel volt teli Jákob élete és még lehetne sorolni.
A nép és emberiség folyamatos lázadása mindig arra készteti Yahuwah-t, hogy hatalmas kegyelmében, mindig hozzáigazítson egy kicsit, több időt ad, további türelmet tanúsít és az eseményeket is úgy igazítja, hogy végül mínél többen megtalálják a hozzá visszavezető utat, azaz Yeshua-t.
Az eredeti Teremtett Világ csak tökéletes lehetett
Amikor Elohim megteremtette saját országán belül az Őt körülvevő segítőtársakat, mindazokat a szellemi hatalmasságokat, fejedelemségeket és egyéb lényeket, amelyeket gyűjtőnevükön angyaloknak nevezünk, akkor minden tökéletesség, örökkévalóság és csupa fényesség volt. Nem volt sehol semmi sem sötét, sem keszekusza, ahová a Világosságot, azaz a Messiást utólag be kellett volna emelnie. Az Atya-Fiú-Szent Szellem egyetlen Elohim-ként gyönyörködött saját teremtményein, ezek között azon az egy igen magasztoson is, aki később megváltozik.
A mi világunk teremtésének a történetét megelőzte egy másik teremtés történet, melyről nem számol be a Biblia, mégis tudhatunk róla, mivel több prófécia is utal ezekre az ősi szellemvilágbeli időkre. Továbbá azért is tudhatjuk, mert amit olvasunk 1Mózes első soraiban nem ilyen helyzetet ír le. Itt már valami sötét és zűrzavaros állapot beállt és ebbe látjuk Teremtőnket beleszólni, amikor a föld és annak ege megsötétedett valami miatt, ekkor hozza be a Világosságát, a Messiást a bukott világba és kezd újra teremteni életet a kiszáradt földön.
Amit a mi Teremtőnk eredetileg alkotott, az maga a Tökély volt, e-felől nem lehet kétségünk.
Van egy tökéletes Világ, egy Királyság, ahol a Király megteremtette a szintén tökéletes alattvalóit, mivel Ő mint Tökéletesség, képtelen lenne mást teremteni, mint ami szintén tökéletes.
A bukás, mely következménye a Tohu VáBohu
Elohim Országa tehát nem lehetett más csak tökéletes. Ilyen tökéletes teremtmény volt maga Helel is – latin nevén Lucifer – nem a fényhordozó, hanem a fényes / fényt legfeljebb visszatükröző – a három arkangyal közül az egyik, aki végül saját szabad akaratából és önimádatában fellázadt és elhatározta, hogy saját trónját Yahuwah trónja fölé emeli, hogy uralkodhasson helyette. Vele együtt az angyali seregek harmada követte. Ezek is eredetileg tökéletes és örök angyali teremtmények voltak. Belőlük lett végül a Sátán (támadó/vádló/ellenséges) és a démonok, héberül shedim-ek (a felfuvalkodottak). Ézsaiás 14:12-14
Ekkor egy igen tragikus törés keletkezett abban a tökéletes világban, ahol többé ezek a lázadók már nem maradhattak meg. Ezeknek a bukott angyaloknak nem volt többé helyük a Mennyeknek Országában, ezért ki kellett őket vetni valahová, ez volt maga a föld. Mely vagy nem létezett, vagy már létezet és épp ennek a később megbukott főangyalnak volt valamilyen szinten az otthona. Minden esetre egy elkülönített légtér kellett ezek számára.
Egy olyan külön dimenziót kellett létrehozni, melyben Yahuwah nem volt jelen. Ekkor keletkezett – egy időre – a Tohu VáBohu „légtere”.
Yahuwah megtehette volna, hogy azonnal megsemmisíti az ellenszegülőket, valahogy mégsem ez történt. Miért?, nem lehet tudni pontosan, de sejteni igen. De lényegében nem meglepő, hogy ilyen pusztító lázadással szemben még mindig valamiféle türelmet tanúsít. Atyánk itt is egyfajta tökéletes „úriember” módjára viselkedik, aki ilyen helyzetben bizony, nem felindulásból cselekszik és lesújt, hanem időpontot ad kihívójának, hogy tisztességes módon egyenlő fegyverekkel megküzdhessenek. Megadta az esélyt kihívójának, hogy bizonyítani tudjon, valóban le tudja-e győzni Őt?
A Föld szerepe
Ehhez a párbajhoz már csak egy helyszínt kellett megjelölni és ez a helyszín maga a Sátán országa volt, a sötétség és káosz birodalma, azon belül pedig egy tét hiányzott.
Ekkor jelölte meg Elohim a Földet, mint kűzdőteret és rajta megteremtette az embert, mint tétet, melyért folyik a küzdelem.
Az angyalok 1/3-ának bukása űrt hagyott maga után Yahuwah eredetileg Tökéletes Országában.
Egy ilyen puccskísérlet esetén az emberek között nem kérdés, hogy milyen következményekkel jár, ahogy a történelem során többször szemtanúi lehettünk. A bukott puccskísérlőket ilyenkor hatálytalanul kivégzik, helyükre pedig új személyeket jelölnek ki, akik helyettesítik a fellázadt régi elvtársaikat. A puccskísérlők pedig általában katonák szoktak lenni, akiknek megvan hozzá a kellő fegyverzetük, illetve akik az uralomhoz legközelebb álló személyek.
Elohim azonban nem ember és nem a-ként gondolkodik. A lázadókat nem erővel és nem hatalommal akarja legyőzni, hanem épp az Ő gyengesége által akarja bemutatni, hogy így is hatalmasabb, mint az ellenség amikor ez teljes erejének és hatalmának a birtokában van.
Az Örökkévaló ellenségének birodalmába lép és ott, az ember megteremtése által, az emberen keresztül, annak szabadakaratának szintjén szándékozik legyőzni a Sátánt. Végül nem is egyenlő fegyverrel küzdenek, hanem felajánlja az ellenségnek, hogy nála sokkal szerényebb eszköz által fog megküzdeni.
Elohim azért teremti meg ekkor az embert, hogy az ember szabad akaratának színterén győzze le a Sátánt.
Továbbá később, amikor Ő maga, Megváltóként, Fiúként, Yahushua HaMashiah szerepében, személyesen gőzi le a kígyót a kereszten.
A föld ennek a kaotikus világnak a közepébe áll, mint egy sakktábla, hogy a nagy küzdelem színtereként szolgáljon. A tét pedig az ember. Ezt az embert, ha sikerül megkísértenie és megtartani a bűnbe mindvégig, Sátán viszi magával az örök kárhozatba. Azonban, ha az embernek sikerül megmaradni (vagy visszatérni) az eredeti bűntelen állapotba, az előbb említett Yeshua HaMashiah által, akkor elnyeri az örök életet.
A Bűneset és a Megoldás
Visszatérve a teremtéshez, a történet folytatását jól ismerjük. Az ember már az első lépéseknél megbukik. Ugyanis, a teremtett világ felett hatalmat kapott a Sátán és az azon belül, az elkülönített Mennyország részecske, az Éden kertbe is volt szabad bejárása. Így jelent meg kígyó néven Évának, hogy kísértésbe ejtse.
Az ember ezzel a cselekedetével nem csak elszakította magát a Teremtő közvetlen kapcsolatától és ítélte magát halálra, hanem felhatalmazta sátánt, hogy magával ragadja abba a fizikai világba, ahol a halál és idő folyamata elvezeti az embert az első – a test halálához – majd a második – a szellem halálához – feltéve, ha a sátán mindvégig megtévesztésben tudja tartani az embert a bűn uralma alatt és távol a Megváltó személyétől.
Attól a Megváltótól, aki a Názáreti Yeshua HaMashiah, az egyetlen út vissza az Atyához.
Ő az, aki vére által a bűntől megszabadítja az embert és keresztáldozata által egyidőben az ősi kígyó végleges kivégzését végezte el a látható idősíkon.
Mi az idő?
Az idő tehát nem más, mint a visszaszámlálás a halálig. A kegyelmi időszak, amely alatt a halálra ítélt embernek lehetősége van visszaadni lelkét és szellemét Teremtője kezébe Elohim Yeshua HaMashiah Bárányának kiontott vérén keresztül.
Az idő a lassú, késleltetett és fokozatos halá folyamata, amely lehetőséget ad az embernek, hogy megtérjen és megtalálja az örök élethez vezető utat.
Ádám és Éva bűnbeesése halát vont maga után. Azonban ez a halál nem úgy történt az ő estükben sem, hogy azonnali hatállyal végrehajtásra kerül. Hanem egy kegyelmi folyamat indult el, ahol öregedés és leépülés által egyre közelebb jut az ítélet végrehajtásához. Van hát ideje észre venni, megbánni bűnét/bűneit amíg le nem jár saját órája.
Ez az a pont, az oka annak amiért megszületett az idő a bűn következményeként. Az idő maga a halál, de nem hirtelen halál, hanem fokozatos, kiméletesebb változata annak. Az idő valójában csak attól a pillanattól kezdve létezik, hogy Ádámot és Évát száműzték az Édenkertből.
Akkor indult meg az idő, mint homokóra visszaszámláló ereje, amikor megkapták állatbőrüket és a jelenlegi fizikai törvényei hatálybaléptek. Ez a bőr, melyet a mai napig mindannyiunk magunk körül viselünk és amely romlik, ráncosodik, megbetegszik, öregszik, a végén pedig elhal és újból porrá lesz.
Összefoglalva, az idő nem más, mint az az idő, amely megadatott nekünk, hogy elkerüljük a halált, és megtaláljuk az élethez vezető utat, amely Yeshua HaMashiah.
Az ember célja
Azon túl amit eddig tudunk, mely szerint az ember a tét és érte folyik a küzdelem a két hatalom között, az ember teremtésének van még egy sokkal mélyebb értelme és célja. Ha ezt megértjük, akkor máris megválaszoltuk a világ legősibb és legzsigeribb kérdését, melyet valaha feltett az ember magának:
„kik vagyunk, miért vagyunk és hová megyünk?”
Ahogy korábban leírtuk:
Az angyalok 1/3-ának bukása űrt hagyott maga után Yahuwah eredetileg Tökéletes Országában. A Mennyei Királyság ebben a 2/3-os állapotban nem maradhat, mivel átmenetileg tökéletlenné vált.
Yahuwah nem semmisítette meg azonnal a lázadókat és egy ujj csettintéssel nem teremtett helyettük új szellemi fejedelemségeket és egyéb angyalokat. Legalábbis addig nem teszi, amíg a küzdelem véget nem ér.
De nem is fogja annak kimenetelkor sem. Ugyanis a helyettesítőket már rég megteremtette, ami nem más, mint az Emberiség megváltott része.
az Ember, Yahushua Megváltásának következményeként, az Örök Életbe belépve a bukott angyalok helyét foglalja el
Így pótolja végül Yahuwah, azt az űrt, amit mindenképp pótolni kell, hogy ismét Teljességre jusson vissza az Ő Királysága.
Sátán, mint fejedelem és démoni serege helyett, a Messiás, mint Király, maga Yahuwah Fiúként foglalja el Helel helyét, az üdvözült emberi seregek pedig a démonok helyébe lépnek.
Most már talán megértjük, hogy a világunk és az ember teremtésének mi a valódi célja. Megértjük azt az ellentmondást is, hogy amit Elohim teremt az eredetileg nem lehet tökéletlen, nem lehet sőtét, nem lehet káosz, nem lehet tohu, nem lehet bohu. Ő nem teremt sötétséget, űrt és halált. Hanem amit eredetileg tökéletesen megteremtett, Helel-ból lett Halál lázadása által és aki Fényesség angyala volt megszülte a sötétséget, mely addig nem létező fogalom volt.
Látjuk, hogy az angyaloknál is volt egy „idő”, amikor az időtlen Királyságban a tökéletes teremtményeknek is megvolt a szabad akaratuk arra, hogy eldöntsék, engedelmesek maradnak örökre a Teremtő iránt és elfogadja Teremtését úgy, ahogy van, vagy más utat választanak. Mivel ez utóbbi történt, szükség volt egy B-Tervre: És itt lépünk mi is színre. Ezek vagyunk mi!
Yahuwah nem teremtett újat, hogy Helel/Sátán helyét pótolja. Felajánlotta Önmagát a Fiúban, a Messiásban, hogy belépjen az üresen maradt helyére. Ezt láthatták saját szemükkel a tanítványok, amikor Yahushua elváltozott és megjelent Illés és Mózes között, mint a harmadik fejedelemség/főangyal helyébe lépve. Mózes és Illés részükről pedig nem mások, mint Mihály és Gábriel arkangyal. Erről bővebben olvashatsz a TERUMAH című tanításban.
Az apostolok (Mózes – törvény) és a próféták (Illés) alappillérein épült fel az az Egyház – a Messiás Teste – melynek feje (sarokköve) maga Yahushua HaMashiah
aki a Világosság, mely pótolja a fényességes hiányát. Akik pedig Benne újjászületünk, az Ő Teste, mi lépünk helyébe annak az 1/3-os angyali seregnek, akiket a Sátán magával rántott a pusztulásába.
Így értjük meg miként fogunk mi, emberek, angyalokat megítélni 1Kor 3:6 szerint. Az ítélet többek között az lesz számukra, hogy meglátják a világ egyik leggyengébb, legkisebb, legjelentéktelenebb teremtményét, az embert, saját otthagyott helyüket elfoglalni. Nincs számukra ennél megalázóbb ítélet és ezért gyűlölnek bennünket ennyire.
Ezek a felismerések pedig azért fontosak, hogy még nagyobb hittel, meggyőződéssel és céltudattal fussunk tovább a Messiásban a Cél felé. Jobban értjük azt is miért volt fontos Yahuwah-nak Fiúként és emberként magát megüresítve eljönni a világra, hogy megmentsen ily módon bennünket. Így kell nekünk is futnunk, nem erővel, sem hatalommal, hanem Yahuwah Szellemével betöltekezve.
A következő írásban arról lesz szó, hogy mi is a pusztai sátor, minek a mintája és az arnyéka. A pusztai Szent Sátor azon túl, hogy a Messiás Teste, az ebben a Szentélyben szolgáló újjászületett Lévita papok saját testei is.
Nem tudjátok, hogy ti Elohim temploma vagytok, és Elohim Szelleme lakik bennetek? 1Korintus 3:16 és 6:19
Ez nem mást jelent, mint azt, hogy az Eredeti Mennybéli Szentély, Yahushua HaMashia Teste, melyben Ő maga Yahushua főpapként szolgál, mi, a jobb kezei, a segédei, a Leviták, ennek az eredeti Szentélynek a kisebb kivetítései és képviselői vagyunk itt a földön.
A minta, amelyet Mózes láthatott, és amely alapján a Pusztai Sátor épült, nem más volt, mint a Messiás teste. A Tabernákulum minden jelképe a Messiásra, személyére, jellemzőire, szolgálatára és dicsőségére utal.
„Beszélek veled a két kerub közül” – mondja Yahuwah
Yahuwah azt mondta Mózesnek, hogy ezentúl a kerubok közül fog vele beszélni és felfedni parancsolatait.2Mózes 25:22
A frigyládát két arkangyal szárnya borította be. Két arkangyal védi a parancsolatot, két oszlop, vagy két kő lényegében, amelyek közül Yahuwah beszél. Yahuwah temploma az apostolok és a próféták két oszlopán vagy alapján nyugszik, és maga Yahushua a Messiás a sarokkő.
Ezért tehát nem vagytok már idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Elohim háza népe, akik az apostolok és próféták alapkövére épültetek, ahol a szegletkő maga Yahushua HaMashiah. Efézus 2: 19-20
Amikor Yeshua elváltozott, és Mózes megjelent Törvényként – az apostoli szolgálat lényegeként –, a másik oldalon pedig Illés, a prófétai küldetés fő képviselőjeként, Yahushua fejedelmeként jelent meg és tanúi vagyunk annak az angyali háromság újraegyesítésének, amelyet Helel (Lucifer) – a fényességes – bukása tört meg, így lett belőle Sátán, a vádló (Mt 17 – Mk 9 – Lk 9)
Maga Yahuwah, mint a Messiás (Krisztus), a Fiú szerepében elfoglalja a bukott arkangyal által hagyott üres helyet, és megszólal, ami azt jelenti, hogy a törvényre és a prófétákra támaszkodva saját Igéjével terjeszti dicsőségének fényét immár Saját maga, mivel az aki erre volt hivatott elhagyta helyét. Bár Mózes akkoriban emberi megjelenésében, csak külső tanúja volt a sátor építésének, de a két kerub nem más, mint Mihály és Gábriel arkangyal, akik a frigyládát díszítik és őrzik. Ott, mint az Olajfák hegyén a színeváltozáskor, csak a két kerub között és kizárólagos jelenlétében jelenik meg a Messiás. Ezeknek a keruboknak (apostoli és prófétai alapköveknek) kiegészítő szolgálata által szól Yahuwah. Ott felemelkedik hangja, hogy elmondja az Igét, amely testté lett Yahushua-ban, abban, aki a felkent Messiás.
A felkent Messiás pedig nem külön személy, nem három entitásból az egyik, hanem az Egyetlen Elohim egyik fő megjelenési formája, mely mindig is benne foglaltatott Yahuwah-ban és nem elválasztható tőle. Ez a fúziós egyesülés hasonló ahhoz a kezdeti ádámi állapothoz, amikor az első Ember, Ádám, magába foglalta a férfit és a nőt is, akit később elkülönítettek, kiválasztottak belőle és Évának neveztek el. Történt mindez, mert itt is a helyzet megkövetelte, hogy kijöjjön önmagából, így az ember nőies tulajdonsága megtestesült, hogy segítőtársa és társasága legyen a férfias oldalának.
A szentháromság, mely három személyt farag az Egy Elohim-ból, valóban eretnek tanítás. Azonban tartózkodjon bárki, attól hogy ebből a hamisságból a másik végletbe essen és unitárius, illetve egyéb Yahushuát, a Messiást egyszerű teremtménnyé, vagy arkangyallá degradálja.
Illetve Yahuwa-t a Megváltó és a Pártfogó/Vígasztaló attributumaitól megfosztó, még annál is eretnekebb és kárhoztató tanításokba essen.
Amikor Helel, Elohim Fényességét visszatükröző arkangyal még a helyén volt, akkor is már a már örök időktől fogva Benne volt minden hiánynak a pótlásának a hatalma és lehetősége. Yahuwah, mint megmentő: Yahushua, a Fiú szerepének addig nem kellett aktivizálódnia, amíg minden teremtett lény, angyal és főangyal a helyén volt és ellátta saját funkcióját, betöltötte szerepét. Az a lehetőség, hogy Yahuwah megment, ami héberül úgy hangzik, hogy YahuShua, mindig is benne volt. Az első teremtett világnak, az Ő Királyságában nem kellett volna hibának keletkeznie. De ha mégis megtörténne, és meg is történt a szabad akarat miatt, akkor Elohim ereje természetesen képes mindent helyrehozni. A bukott főangyal helyét maga Yahuwah, maga Elohim foglalta el, a Fiú minőségében, szerepkörében. Nem külön teremtmény, hanem Yahuwah külön képessége, mérhetetlen sokszínűségének egyik legfőbb megnyilvánulási formája. Yahushua a Megváltó, a helyreállító, a gyógyító és maga a Teremtő tulajdonsága az Egy Elohim-nak! Kihívok bárkit, hogy mutasson nekem egy olyan részletet az Írásokból, ahol bárki ember vagy próféta látomásban három, vagy kettő embert + galambot látott volna ülni egy Királyi székben! Minden alkalommal kizárólag Egy Elohim jelent meg, az Atya-Fiú-Ruach HaKodesh-t egyaránt magában foglalva. Lást még: Szentháromság vagy Szent hármasság?
Szentély felépülése és helyreállása
Hat nap múlva Yeshua magához vette Pétert (Kefash), Jakabot (Yaakov) és annak testvérét, Jánost (Yohanan), és felvitte őket magukban egy magas hegyre. És elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig fehér lett, mint a fényesség. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. Péter (Kefash) pedig megszólalt, és azt mondta Yeshua-nak: Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, építek itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. Még beszélt, amikor fényes felhő borította be őket, és szózat hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok. Amint a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és igen megijedtek. De Yeshua hozzájuk lépett, megérintette őket, és így szólt: Keljetek fel, és ne féljetek! Akkor szemüket fölemelték, és senkit sem láttak, csak egyedül Yeshua-t. Amikor a hegyről lejöttek, Yeshua megparancsolta nekik: Senkinek se szóljatok e látomásról, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból. Máté 17:1-9
Ez az esemény a Mennyei Templom tökéletes szolgálatának a helyreállításának a pillanata.
Kefash (Péter), Yakov (Jakab) és Yohanan (János), betekintést nyertek a Mennyei Szentély egyik részletébe, a Szentek Szentjébe. Itt maga Yahuwah Szava: a Fiú áll a Szövetség ládája felett és a két kérub közül Szól hozzánk.
Mi bennünk is, mint ennek a Szentélynek a földi árnyékai és képviselői, szíveinkbe vésett és égetett tűzlánggá vált törvény táblák felett és közül szólal meg Ruach HaKodesh, hogy belülről vezettessünk.
Eliyahu (Illés) visszatért
Ahogy olvasható Máté 17 folytatásaként:
És megkérdezték a tanítványai: Miért mondják hát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie? Ő pedig azt felelte: Illés (Eliyahu) csakugyan eljön előbb, és mindent helyreállít. De én azt mondom nektek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerték meg őt, hanem azt tették vele, amit akartak. Így kell az Emberfiának is szenvednie tőlük. Ekkor megértették a tanítványok, hogy bemerítő Jánosról (Yohananról) beszél. Máté 17:10-13
Az imént olvasott evangéliumi szakaszból kiderül számunkra egy igen érdekes jelenség, mellyel sokan nem igen tudnak mit kezdeni a kereszténységen belül. Azáltal, hogy Yeshua kijelenti, illetve egy régebbi próféciát erősít meg, miszerint Eliyahunak (Illés) el kell jönnie, úgy fest, mintha a Megváltó valamiféle reinkarnált emberről tenne tanúbizonyságot. Ez az ígéret nem más, mint az Ószövetség utolsó mondata, mely előre jelzi a Messiás eljövetelét, azáltal, hogy a Próféták prófétája, a legnagyobb hírnök, ismét megjelenik, azaz Eliyahu elküldetik meg egyszer.
Íme, elküldöm nektek Illést, a prófétát, mielőtt eljön Yahuwah nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy amikor eljövök, átokkal ne sújtsam a földet. Malakiás 4:5-6
Yohanan, aki bemerített, volt a kiáltó szó a pusztába, aki a fiak szívét az atyákhoz fordítja. Hogyan lehetséges az, hogy egy „ember” ismét eljön?
Yeshua ezek szerint híve volt, az általunk súlyosan okkultnak tartott un. reinkarnációnak esetleg?
Úgy tűnik, hogy igen. De ahogy jeleztem az imént, Illés idézőjelben volt csupán ember. Itt is meg kell érteni, hogy az ellenség még a reinkarnáció témával kapcsolatban sem talált ki semmit saját maga. Ő csupán fogja az eredetit és valami csavar által, elferdíti, illetve leszűkíti, vagy ebben az esetben kitágítja és el akarja hitetni az emberiséggel, hogy mindenki újjászületik a földre valamilyen formában és akár a végtelenségig. Erre a kereszténység ellenreakciója a teljes tagadás, ami által sajnos csorbul a prófétai látásuk bizonyos bibliai igazságokkal és törvényszerűségekkel kapcsolatban. Illetve azt az érzést tudja támasztani, illetve vádolni Elohim szavát, hogy ellentmondásban van, esetleg a sátáni reinkarnáció elmélet visszaigazolásaként tűnteti fel Yeshua ezen szavai által. Felhasználja a Messiás kijelentéseit arra, hogy a saját hamis elméletét igazolja, melyet sajnos nem csak a távol-keleti vallások és egyéb okkult tudomány hirdet és vall, hanem sajnos maga a rabbinikus judaizmus is!
A minden emberre kiterjesztett reinkarnációs elméletek az Evangélium üzenetétől és a Megváltás szükségszerűségétől igyekeznek megfosztani a megtévesztett embereket. Mert valóban hazugság az, hogy te, meg én, vagy bárki ember bármilyen formában reinkarnálódna. Ez a hazugság az egészben. Az ember csak egyszer születik a fizikai világba. Ez időszak alatt, lehetősége van, helyreállítani közös őseink, Ádám és Éva hibáját saját magára nézve azáltal, hogy az Elohim Bárányának kiontott Vérét elfogadja bűnei bocsánatára, így helyreáll kapcsolata az Atyával. Nincsenek további esélyek, földi életből következő földi életbe, hogy mindenféle jócselekedet által jó jegyeket gyűjtsünk, így kegyelmet nyerve általuk. Nekünk azonban végre ezt a hazugságot le kell lepleznünk és helyreállítani az eredeti verzióját minden elrabolt igazságnak az esetében is. Be kell látnunk, hogy igenis vannak, akik reinkarnálódni tudnak Elohim akarata szerint.
Olyan fejedelemségekről van szó, melyek Ő mellette vannak és Őt szolgálják, és melyeket Ő maga, saját akarata és terve alapján elküld a földre emberi testben, nőtől, és az ő esetükben, férfitől is megfoganva és megszületve, hogy elvégezzenek egy olyan magasztos feladatot, melyet mezei, halandó emberre bízni nem lehetséges.
A Malachim (hírnökök), azaz angyalok, Shaliachim (küldöttek), akiket egy bizonyos feladat elvégzésére emberi formát és testet kapnak, hogy véghez vigyék missziójukat. Hasonlóan ahhoz, ahogy Yahuwah saját magát is Fiú-ként közénk küldte, az Ő esetében, csak biológiai anyától születve, hogy a világ legnagyobb misszióját végrehajtsa. Így a reinkarnáció az ő esetükben lehetséges, mivel nem azért jönnek közénk, hogy eldőljön, üdvözülnek-e vagy sem, rendezik-e a Bárány Vére által a kapcsolatukat az Atyával vagy sem, hiszen alap elrendelt helyüket a lázadás idején megtartották és az Elohim mellett való maradást választották még a világ teremtése előtt. Ilyen küldötteket természetesen az ellentábornak is jogában áll időnként elküldeni. Így démonok és maga a sátán is a világra születnek, testben megjelennek, hogy elvégezzék gonosz küldetésüket, azon túl, hogy embereket is képesek megszállni.
Így láthatunk Eliyahu esetében, egy „embert”, aki a Bibliában kétszer jelenik meg ugyanazzal a fizikai tulajdonsággal, beleértve ruházatát, életmódját és étrendjét. Illés, mint bőrszíjakkal övezett állatszőrbe öltözött, a pusztában és barlangokban élő, sáskákkal és egyéb – amúgy kóser bogarakkal táplálkozó „vadember-ként” jelenik meg. Egy olyan ember, akinek Yeshua-hoz hasonlóan, szemmel láthatóan nincs semmije ezen a földön, azaz nincs sok köze hozzá, mert máshová tartozik.
Továbbá és visszatérve Malákiás könyv végéhez, érdekes megfigyelni, hogy e-két utolsó mondatot megelőzve, még Illés előtt, a 4. versben Elohim egy másik személyre és az által közvetített üzenetre is felhívja még figyelmünket:
Emlékezzetek meg szolgámnak, Mózesnek a tanításáról, a rendelkezésekről és parancsokról, amelyeket általa rendeltem a Hóreben egész Izráel számára! Malakiás 4:4
Ismét párhuzamba helyezve, illetve egy helyen van említve a két nagy személy, Illés és Mózes. A kettő mindig együtt jelenik meg. Az édenkertet elzáró két angyal, a szövetségládát takaró két kérub, Yeshua-t körbevevő két fejedelemség, illetve feltehetően a hónapokon belül nyilvánosságra lépő két tanú is nem más lesz, mint a másodszor, harmadszor, vagy sokadszor emberi testben megszületett két fejedelemség utolsó küldetése a földön.
Miután felismertük e két személy különlegességét és angyali lényegét, talán ideje lenne megnéznünk, hogy az Ige alapján, nincs-e utalás arra, hogy ez a két emberbőrbe bújtatott angyal, valójában kicsoda? Mi a személyazonosságuk, illetve elárulja-e Elohim a kinyilatkoztatott Igéjében, mi a neve ennek a két kérubnak?
Mózes / Mihály – Illés / Gábriel
Még mielőtt megválaszolnánk ezt a kérdést, jelzem, hogy nem soron kívüli oktalan és felesleges fejtegetés ezt a témát kutatni. Ha egyszer valami az Igében áll, annak a megértését, további összefüggések meglátását, illetve a kinyilatkoztatott Szót hivatott alátámasztani és megerősíteni. Segít jobban megérteni magát a Messiás lényegét, szerepét azáltal, hogy Elohim Országának a szellemi összetevőit látjuk és a fejedelmi rangokba egy kicsi betekintést nyerünk. Aki ezt okkultnak titulálja, tudja meg, hogy az okkult a rejtett, árnyékban tartott dolgot jelenti. Ami pedig a Bibliában rejtve, azaz „okkultálva” van, annak a napvilágra hozatala, magának a Világ Világosságnak, az Igének és annak tekintélyének a megerősítése az emberek szeme előtt. Azért fontos ez, hogy mélyebb ismeretünk és bizalmunk legyen a kinyilatkoztatott Igében, hiszen a mai időkben egyre nagyobb támadások érik, ilyen-olyan plusz és hamis iratok bukkannak fel, melyek teljesen ellentmondanak az eddig ismert írásokkal. Sok hívő embert is súlyosan megingatnak ezek a jelenségek hitüknek a legmélyében, a Bibliaba vetett hitükben. De nézzük is meg, miként kaptam meg, prófétai látás és igei alátámasztás által a következő üzenetet.
Azután megmutatta nekem Jósuát (Yahushua-t), a főpapot, aki Yahuwah angyala előtt állt, és a Sátánt, aki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt. És mondta Yahuwah a Sátánnak: Dorgáljon meg téged Yahuwah, te Sátán; dorgáljon meg Yahuwah…
Zakariás 3:1-2
Zakariás 3. fejezetében olvashatjuk Józsué – Yahushua főpap tárgyalását. Sátán vádolja Őt, Yahuwah Angyala pedig így szólt hozzá: „Dorgáljon meg tégedet Yahuwah!”
Yahuwah angyala több alkalommal megjelenik, és általában egyetértés van abban, hogy a Messiás így nyilatkoztatja ki magát a Megváltás ideje előtt. Az Úr angyalaként fordított, valójában Yahuwah Angyala, mindig és mindenkor a Messiás-t, azaz görög nevén Krisztust jelképezi, illetve konkrétan róla van szó. Például amikor megjelenik Sámson szüleinek, és nem fedi fel valódi nevét, mert az csodálatos. Zakariásnál tehát azt látjuk, hogy a Messiás védi Józsué főpapot, aki szennyes ruhában volt és Yahuwah előtt áll. Józsué, azaz Yahushua az eredeti héberben, itt jelenik meg a keresztáldozat után, amikor magára vette a világ bűneit és megáll az ítélőszék előtt. Bemocskolta magát másokért, mint ahogy azt korábban a főpapok tették a vörös tehén feláldozásakor, amikor magukra vették a nép tisztátlanságait a törvény elrendelése szerint.
A Messiás – a felkent Király – védelmezi Yahushua-t – a Főpapot. Itt látjuk a Messiást, aki dualista formában nyilvánul meg. Két további karakterre oszlik a Szent – nem háromság, hanem – Hármasság egyik fő alkotó eleme. A Fiú szerepkör és megnyilvánulási forma, mint Elohim hármasságának egyik alkotó eleme, további két különváló szerepet tölt be. Két külön funkciót tölt be a Legfelsőbb Bíróság előtt: a Messiás (mint Felkent Király) és Yahushua (mint Cohen HaGadol – a Főpap és Megváltó Melkisédek rendje szerint).
Lényegében azt látjuk, hogy a Messiás, megvédi Yahushua-t a Sátán vádlásaival szemben.
Illetve azt olvassuk, hogy: És mondá Yahuwah a Sátánnak: Dorgáljon meg téged Yahuwah, te Sátán; dorgáljon meg Yahuwah… Itt is érteni kell a Hármasság lényegét, mivel Egy azonos Elohim szól különböző helyről és szerepkörből, hogy magát védje és igazolja.
Yahuwah Angyala (a Messiás), mint Szellem, megvédi Yahushua főpapot, aki épp most halt meg emberi testben a kereszten.
Ha ezt megértettük, akkor menjünk tovább és emlékezzünk, hogy Judás levelében ugyanezt a történetet találjuk csak kicsit más szereplőkkel. A Messiás helyén Mihály arkangyalt találjuk, aki ugyanannak a Sátánnak a vádjai ellen védi, nem Yahushua-t, hanem Mózest.
De még Mihály arkangyal is, amikor Mózes testéről vitatkozott az ördöggel, maga sem merte elítélni rágalmazásért, hanem azt mondta: Dorgáljon meg téged Yahuwah! Júdás 1:9
Itt már nem Yahuwah mondja, hogy dorgáljon meg Yahuwah, hanem Mihály követve Urának, a Messiásnak Yahuwah-nak a példáját, amiről olvasunk Zachariásnál, ő is átengedi az ítélet jogát a Mindenhatónak. Bár tudjuk, hogy a végső és végzetes döfést, mely megöli a sárkányt, pontosan ez a Mihály arkangyal fogja megadni.
Elég kézenfekvőnek tűnik talán?
Jósua/Yahushua emberi képe és megnyilvánulása a Messiás-nak, akkor Mózes pedig az előzőhöz hasonlóan a földön emberi testben megjelent Mihály/Mikael
A tanítványok, akik Yahushua-t kísérték színeváltozása pillanatában, első látásra felismerték Mózest és Illést évszázadokkal e próféták elragadtatása után. Abban az időben, amikor sem a festészet, sem a fotózás nem létezett, illetve nem volt megengedett, honnan tudhatták volna, hogy Mózest és Illést látják? Amit láttak, az a két fő próféta szelleme volt, és így felismerték őket. Volt egy szellemi látásuk, amely lehetővé tette számukra, hogy felismerjék azt a testi megnyilvánulást, amelyen a két főangyal megjelent világunkban.
Maguk a tanítványok, mint emberek, a két arkangyal emberi formáját tudták csak megnevezni és értelmezni, melyen keresztül ezek sok évszázaddal korábban megjelentek a földön, mert ekkor a tanítványok még nem voltak ők maguk sem szellemben, hiszen Ruach HaKodesh még nem küldetett el a földre. Nekünk azonban, ez a szellemi látás, már megadatik, ezért érdemes beszélni róla és belátni azt, ami szemünk előtt áll.
Ne feledjük azt sem, hogy a zsidóság Mihály Arkangyallal azonosítja a pusztában előttünk vonuló nappal felhőt, éjszaka pedig tűzoszlopot alkotó jelenséget. Az újszövetségi népek pedig, velünk, messiási zsidókkal együtt, inkább úgy látjuk, hogy Yahuwah Angyala vonult akkor Mózes és a Nép előtt, azaz Yahushua HaMashiah. Két okát látom annak, hogy Mihályt és nem Krisztust, a Messiást ismerték fel abban a tűzoszlopban. Az egyik, az, hogy alapjából a zsidó nép nagyobbik része továbbra is lepel alá van száműzve, így bármi kérdésben, ami a valódi Messiást illeti, vakok és nem láthatják meg Őt. A másik pedig az, hogy lényegében Mihály is ott volt. Közvetlen a tűzoszlop mögött, a Messiás és a Nép között közvetítőként, akkor emberi testbe zárva és száműzve, küldetésben. Amikor a nép az oszlopra tekintett, akkor maguk előtt látták Mózest is, aki előttük haladt.
Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton, és bevigyen téged arra a helyre, amelyet elkészítettem.Vigyázz magadra előtte, és hallgass szavára! Ne bosszantsd föl őt, mert nem szenvedi el a ti gonoszságaitokat, mert az én nevem van őbenne. 2Mózes 23:21
Ahogy az előző heti parashatban (Mishpatim) olvashattuk, megerősítést kapunk arra vonatkozóan, hogy ki ez az angyal, aki a nép előtt haladt. Yahushua az egyetlen, akinek van hatalma megbocsátani vagy nem, és csak Őbenne találhatjuk meg az Örökkévaló nevét: Yahuwah-t. Bár Mihály arkangyal is jelen volt Mózes személyében, és ez az oka annak, hogy a zsidóság őt azonosítja ezzel az angyallal, hiszen Michael valóban mindig is a választott nép egyik fő őrzője volt közvetlenül a Messiás után.
Amikor a hajnalcsillag lehullott, vele együtt az égbolt csillagainak harmada is lehullott. A Sátánt, mint arkangyalt, kétségtelenül azok az angyali seregek követték, akik eredetileg is az ő parancsnoksága alatt álltak. Ézsaiás 14:12, Ezékiel 28:11-19
Bármilyen zsidó, keresztény vagy más képzeletbeli fantáziálás, hamis Énókh és egyéb gnosztikus könyvek bármennyire is igyekeznek bizonygatni, hogy négy, hét, tíz vagy még több arkangyal létezne, valójában csak három arkangyal létezik, illetve ma már inkább kettő, mert az egyik elhagyta a helyét.
A Biblia csak két fő fejedelemséget említ, Michaelt és Gabrielt.
Az összes többi Raphael, Uriel és más fantázianév – sőt kimondottan káromló nevek, ahogy kifejtem majd jövendő Apokríf iratok c. írásomban – csak emberi találmány, vagy még rosszabb, inkább az emberen keresztül még idegen szellemiségek megtévesztő tevékenysége áll. Esetleg létező fejedelemségek hamis és maguk által kitalált káromló nevei, de nem arkangyalok, hanem alacsonyabb rangúak a mennyei hierarchiában. Ezek igenis káromló nevek – tekintettel arra, hogy olyan tulajdonságokat vesznek fel, amelyek a Mindenható kizárólagos tulajdonát képezik, mint például a gyógyítás (Raphael), amely a megváltás és teremtés, az újrateremtés egyik formája, és ez kizárólag Yahuwah jogköre. Valamint Uriel azaz Elohim Fénye, amely tulajdonság nem ruházható át Yahuwah-ról valamelyik teremtményére, mert akkor Elohim elveszítené azt. Innentől fogva lássuk be, hogy semmiképpen sem lehetnek az ilyen káromló kijelentésekkel teli tűzdelt írások Ruach HaKodesh-től származó kinyilatkoztatásokat. Ha lennének más magasabb rangú szellemi fejedelemségek, a Biblia minden bizonnyal megemlítette volna őket, azon egyszerű oknál fogva, hogy ilyen szellemi hatalmasságok létezése önmagában megköveteli említésüket, már csak tiszteletbeli okokból is. A rang kötelez. Elohim közvetlen munkatársai ezek, akiket semmiképp nem rejt véka alá, ha léteznek. Olyan teremtmények ezek akik olyan nagy horderejű küldetéseket hajtanak végre, melyek a Szentírásban való említése elkerülhetetlen, ennek kimaradása teljesen elképzelhetetlen.
Yahushua színeváltozásának története az Olajfák hegyén, és ahol találkozott Mózessel és Illéssel, erről tanúskodik. A három arkangyal közül egy megbukott és többeket magával vitt a veszedelembe. A másik kettő, Mihály és Gábriel megmaradt. Elohim, mint Messiás, foglalja el azt a helyet, amelyet Helel a fényességes üresen hagyott, akiből Sátán lett (vádló/ellenfél).
Ahogy Yahushua mondja: Én vagyok a világ világossága…
Sátán és démonjai bukása és kivettetése után nem teremtett Elohim új fejedelemségeket a helyükre. Helel helyét Ő maga, mint Fiú veszi át, a többiek helyét pedig másképp oldja meg. A Világ Világossága saját maga veszi át annak a helyét, aki korábban ugyanezt a Világosságot, Elohim dicsőségét tükrözte. E tények teljes ismeretében talán odáig is eljuthatunk, hogy megtaláljuk a választ arra a kérdésre, hogy ki a két tanú, akik az idők végén megjelennek és akik minden bizonnyal már a világban vannak és néhány hónapon belül színre is lépnek. Illetve talán most már választ tudunk adni arra a legősibb és legzsigeribb kérdésre is, amelyet az emberiség valaha is feltett magának: Miért teremtette meg Elohim az embert?
