Yahushua valódi születési dátuma
A karácsonyt leleplező írásom folytatásaként mégis fontossá vált számomra azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy mikor született e-világra a világ Megváltója, Yahushua HaMashiah. Biblikus, így zsidó szokás sosem alakult ki a születésnapok megünneplésére, de ha már ez ennyire fontos a nem zsidók számára, akkor érdemes végiggondolni az alábbi törvényszerűségeket. Továbbá Yahushua születésének a történeteiből végül elég nyilvánvalóan kiderül, hogy mely időszakról van szó.
Szukkoth elmélete
Többen, akik elvetik már a december végi elméletet, eljutnak odáig, hogy a sátoros ünnepet tartják esélyesnek, mint Yahushua születésének az idejét. Magam is éveken keresztül ezt az időpontot tartottam a legvalószínűbbnek. A legtöbben azzal érvelnek, hogy János 1:14-ben olvashatjuk a következőket: …az Ige testté lett és LAKOZÉK közöttünk… A lakozék szó eredetileg azt jelenti, hogy „sátorozott” közöttünk, azaz a Szent Sátor eljött közénk és köztünk volt.
Azonban ismervén az embereket és azon belül a rómaiakat, egy népszámlálás megrendezéséhez, amikor mindenkinek vissza kell zarándokolni szülő falujába, bejelentett lakcíméhez, sokkal alkalmasabb egy olyan időpont, amikor az időjárás megkönnyíti az emberek utazását. Teljesen logikátlan és bölcstelen lett volna emberek tömegeit útra kényszeríteni egy olyan sátoros ünnep idején, amikor a hideg és egyéb időjárási viszontagságok már megjelennek, ráadásul a nagy betakarítások befejeztével, amikor a főként még földművelődésből élő emberek a legkimerültebbek voltak.
Yahuwah Ünnepei: az Üdvtörténet stációi
Yahushua születése, csakúgy, mint az Üdvtörténet eddig ismert összes beteljesedése, mind és kizárólag eredeti biblikus „zsidó” ünnepekkor teljesedtek be. Erről bővebben az Ünnepek a Messiásban.
A Keresztáldozat Pesszach-kor, a Feltámadás az Első Zsengék ünnepekor, a Ruach HaKodesh kitöltetése Shavuot-kor. Most a Shavuot és a Yom HaTruá közötti időszakban áll az emberiség 2000 éve. A következő beteljesedés az Elragadtatás lesz, amikor felharsan a sófár hangja a próféciák szerint az ünnep két napjának valamelyikén, így sem a napot, sem az órát nem tudhatjuk. Majd Yom Kippur-kor Izrael felismeri Yahushua-ban a Messiást és siratják, mint első szülött fiút.
Szukkoth a végső Betakarítás ünnepe, amikor a Messiás visszajön és begyűjti a népeket, melyek nem vették fel a fenevad bélyegét. Szukkoth több napos időtartama jelképezi a 1000 éves birodalom korát. Ennek az 1000 éves korszaknak a végén pedig, az új ég és új föld, egy új Niszán új elsején történik majd.
Szukkoth teljesedik be utoljára. Yahushua, Elohim Báránya földre jövetele nem történhetett ekkor, hanem mindennek a kezdetén, amikor az új teremtés kezdődik.
Az Év első napja
A zsidó hagyománnyal ellentétben, mely a Yom HaTruát nevezi az év főjének (Rosh HaShana), a fizika és a természet törvényszerűségei egészen más időpontról tesznek tanúbizonyságot, azzal kapcsolatban, hogy mit kellene az év elejének tekinteni. Ha már Elohim szava nem elegendő az emberek számára, miszerint az év első havát és első napját a rég meghatározott dátumra tegyék, mégsem ezt tartja számon a világ egyik népe sem, sem Zsidó sem Görög. Még a természet és földanya imádók számára sem tűnik fel, hogy esetleg a tavasz (kora nyár) lenne a teremtett világ kezdete, hiszen az élet akkor sarjad. A világ teremtése csak tavasszal történhetett, amikor az Élet megindult.
Az Élet mindig Tavasszal veszi kezdetét, majd a Nyáron és Őszön keresztül végül elmúlik a Tél beálltával.
Azok számára pedig, akiknek elegendő Elohim Szava, a 2Mózes 12:1-2 alapján ismét kijelentjük, hogy az új év, így a teremtés első napja:
Niszan 1.
Szólott vala pedig Yahuwah Mózesnek és Áronnak Egyiptom földén, mondván: Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt… 2Mózes 12:1-2
Niszan 1, mely a polgári naptár szerint évenként március vége – április elejével szokott megegyezni, nem számít ünnepnapnak. Így Yossef (József) és Myriam (Mária) bárhol tartózkodhattak, ahol akartak, nem szegték meg a törvényt, ha épp nem Jeruzsálembe mentek fel, ahogy a többi zsidó férfi.
Minden Yahushua által és ő-érte teremtetett. Mikor is születhetett volna, ha nem ezen a napon. Amikor az Élet megújul.
Mellesleg Yahushua születése nem csupán az Év és Niszán hó első napján történt, hanem a hétnek első napján is, csakúgy, mint a feltámadása. Mivel a teremtés első napja is Niszan hó 1, a hét első napja volt. Ez a tény azonban nem írja felül a Shabbat törvényét: Szombat / Vasárnap
Érdemes megjegyezni, hogy az Ókori népek többsége, köztük a Görögök és a Rómaiak is, eredetileg az év kezdetét a tavaszi nap-éj egyenlőség idejére tették, ami március 20-21 körül van. Ezt jelzik máig használt egyes hónapok nevei, mint a szeptember, október, november, december, melyek sorra a hetes, nyolcas, kilences és tízes görög és latin számnevek deriváltjai. Később került be a Július és Augusztus, mely kitolta két hónappal az eredeti megjelenésüket.
A pogány asztrológiai ciklus is a Kos csillagképpel kezdődik március végén, mely szimbóluma a megújulásnak és a termékenységnek. A törvény szerinti egy éves hím áldozati bárány is ekkorra már inkább egy fiatal kos-nak számított, semmint báránynak, ami megegyezik Izsák behelyettesítő áldozati állatával is a Mória hegyen.
Áldozati bárányok születési helye és ideje Júdeában
Szokatlan történet az is, hogy este, késő este, akár éjjel kint tartózkodtak a juhászok jószágaikkal. A pásztorok csak akkor mennek ki nyájaikkal éjszaka a mezőkre, amikor ellés ideje van.
Elleni a juhok pedig főként tavasszal szoktak.
További érdekesség, hogy a peszachi áldozati bárányok, melyek kimondottan a Jeruzsálemi Szentélyben voltak feláldozva, Betlehem térségéből származtak. Dávid király származási helyéről hozták szimbolikusan az áldozati bárányokat a Szentélyhez.
Az Üdvtörténetben megjelenő helyi pásztorok épp ezeknek a bárányoknak voltak a nevelőik. Elohim azért nyilatkoztatja ki ezeknek a Pásztoroknak a Bárány Megszületésének hírét, mert már eleve a Peszachi áldozati bárányok születését várták folyamatosan és minden évben. Ez volt a szakmájuk: Ezek a pásztorok a messiásvárás előretolt őrsége volt.
Továbbá, a törvény szerint a peszachi báránynak egy évesnek kellett lennie. Ez egyértelműen azt jelzi, hogy
minden Peszachi áldozati bárány, az egy évvel korábbi Peszach idején kellett, hogy szülessen.
Yahushua földi élete nem egy évig, hanem annál sokkal több ideig tartott. De mint Tökéletes Áldozati Bárány, Neki is tökéletesen az egy évvel korábban született előképei idején kellett születnie, azaz egy peszach-i időszakban.
Továbbá, Niszán 10-én kellett elkülöníteni és saját házaikba bevinni az áldozati bárányt, néhány nappal feláldozásuk előtt. Ez történt Virágvasárnapkor: Yahuwah saját Fiát, a Bárányt beviszi saját házába, Jeruzsálembe, szamárháton, Királyként ünnepelve.
Bevégzett Ünnepi ciklus
Yahushua az Alfa és az Omega, pontosabban az א (alef) és a ת (tet) héber eredeti ábécé szerint. Ő érte, Ő általa és Ő benne teremtetett minden.
Yahuwah által elrendelt Ünnepek mind Őrá mutatnak és Ő teljesíti be azokat.
Elohim Báránya a világ Teremtésének első napján jelent meg fizikailag a látható világban, hogy egy következő Peszachi ünnepkor beteljesítse a végleges Bárány Áldozatot. Születésétől fogva magába foglalja az összes ünnepet, mely egy új ciklus kezdetén, annak első ünnepekor kezdődött születésével, majd később halálával folytatódik.
A látható világban az Üdvtörténet még folyamatban van. Szellemi értelemben azonban, ott a ciklus bezárult és Beteljesedett.
Pünkösd után, Szent Szellemmel betöltekezve az aratás idejét éljük és várjuk az elragadtatást Yom HaTruá első, vagy második napján és annak is valamely órájában, az évet pontosan nem tudni. Addig is feladatunk gyűjteni a lelkeket, illetve a már begyűjtötteket tovább tanítani és erősíteni, hogy mindvégig kitartsanak, megmaradjanak.
Idők csúsztatása
Zárójelként jelezném, ahogy más írásaimban is tettem, hogy történeti leírások utalnak arra, hogy az idők további megváltoztatására kényszerítette egyrészt az akkori pápa Hillel HaNasszi-t, zsidó szellemi vezetőt, aki a középkor elején élt, illetve maga a zsidóság, saját szemszögből is észszerűnek tarthatta azt, hogy az ünnepi ciklust az új lakhelyeink időjárásához igazítsa. Hiszen a mezőgazdasági ciklus, Európában szeptember végén, október elején fejeződik be. A termékeny félholdnak nevezett közel keleti tájakon viszont, a tovább tartó melegebb időnek köszönhetően, a betakarítások egészen december közepéig is eltartanak a mai időkben is. Így, a száműzetés előtti időszakban Szukkóth ünnepe feltehetően inkább ez idő tájt került megrendezésre, azaz amikor ma a zsidóság, az azóta hozzáadott Hanukkah ünnepét tartja.
Josephus Flavius feljegyzései alapján tudható, hogy az időszámítás két-három hónnappal, illetve 210 évvel hátra tolódott. Így valójában nem 5784-et írunk a zsidó naptár szerint, hanem kb. 5994-et, ahogy azt az idők jelei is igazolják egyre egyértelműbben. Ami azt jelenti, hogy Yahushua ezer éves birodalmának, a világtörténelem 7. évezredének a küszöbén állunk.
Ahogy minden szétdobáló munka, ez a tényező is igen megbonyolítja a helyzetünket. Hiszen az égi jelek, a különböző profetikus jelenségek, vérholdak, Izrael ellen indított háborúk és történelmi események beteljesedései, mind a jelenlegi és ma hivatalosan elfogadott naptár szerinti ünnepekre esnek. Talán erőltetettnek tűnik majd, és mivel magam sem tudhatom, hogy mennyire lett megváltoztatva a naptár, vagy hogy egyáltalán meg lett e, de egyre több jel utal rá, igen. Mégis úgy tűnik, hogy Elohim, mivel az égitesteket jelként adta az emberiségnek, alkalmazkodik az emberiség megtévesztett állapotához és gondoskodik róla, hogy jelei, akkor tűnjenek fel az égen, amikor az emberek azt észre veszik, illetve visszaigazolásként várják azokat. Akkor is, ha két, vagy három hónappal később lenne az adott ünnep, vagy esemény ideje Elohim órája szerint, akkor is előre hozza és a megmásított időszámításhoz igazodik, hiszen az égitest és annak állása van az emberért és nem fordítva. Így az elsődleges szempont, hogy az üzenetek és jelzések eljussanak a címzettekhez. Ha a címzett két házzal odébb költözik, akkor annyival nagyobb, vagy kisebb házszámot írunk rá a képeslapra, mivel célunk, hogy hozzátartozóink olvassák el és nem idegenek.
A jelen írás szempontjából annyiban kell kicsit módosítanom az üzenetet, hogy lényegében nem is tavasz elején van az eredeti Niszán elseje, hanem annak végén, a mi mai Júniusunk végén (azaz a tanév végén).
És ez természetes: Hiszen Elohim nem magvakat, bimbókat, kisded állatokat és palánta növényeket teremtett, hanem kész „termékeket”! Ahogy Ádám is felnőtt emberként jött létre. Elohimnál az élet azonnali tökéletességgel és érettséggel kezdődik. Ez azt jelenti, hogy a tavasz, nem más, mint az az időszak, amikor a tél halál állapotából, elkezd újjáéledni minden. A tavasz még nem az élet eredeti kezdetének az ideje, azaz, nem tavasszal állt elő minden hat nap alatt a teremtéskor. A tavasz téli halálos ciklikus állapotából való feléledés és helyreállásnak a kezdete, mely arra az állapothoz vezet vissza, ami a teremtésnél előállt és mely nyár elején csúcsosodik ki.
Mert, amikor elhangzik a mondat: Legyen Világosság, az élet a nyári pompájában jelent meg a hat napos teremtési ciklus alatt.
Niszán elseje, a Világ Világosságnak napja, amikor a bukott sötétségbe és káoszba borult világba behozta Elohim saját magát, Messiásként, Fiúként, a Világ Világosságként. Nyilvánvalóan a mai időszámításaink szerint ez kizárólag annak az időpontnak felelhet meg, amikor a nap világossága a leghosszabban tart.
Ez a bizonyos nap, amit a pogány világ nyári napéjegyenlőségnek nevez, a korábban tárgyalt karácsony és egyéb bacchanáliáknak az ellenpólusa. Ez utóbbi a sötétség csúcspontja, a másik pedig a Világosságé.
Erre mit csinál Sátán? Fogja a Világ Világosságának földre születésének az eseményét és átrakatja a saját lényegét legjobban tükröző legsötétebb napjára, és csinál egy Karácsonyt!
Továbbá jelzem a csillagászati informatikai programok használóinak, hogy természetesen abban sem lehet 100%-an megbízni. Csak gondolj bele, melyik az a szellemiség, aki ma a virtuális világot építi és terjeszti? Ugyanaz, mely a középkorban és a római egyház megalapítása idején az időket és a törvényt megváltoztatta. Ez a hamisítás egy hosszútávú terv, melyet az antikrisztusi szellem saját maga, a világ végén testben való eljövetelére készít elő, azért, hogy sokan ne ismerjék fel őt az adott időben. Továbbá: Mely szervezet felelős és felügyelője szinte mindennek, ami a csillagászattal és annak vizsgálatával kapcsolatos és főként annak a programnak, amivel sok keresztény a csillagok álláspontját vizsgálja? A NASA természetesen! Vagy mondhattam volna Walt Disney is, egy kaptafa – az első a második leányvállalata. Néhány matematikailag jól beállított logaritmussal pedig bármilyen módosítást el lehet rendelni, az adott égitestek állását illetően, amelyeket amúgy sem lehet szabad szemmel látni, hogy ennek az antikrisztusi szellemnek a terve alapján ott jelenjen meg, ahol szeretné.
Ünnepeljünk akkor?
Igen, lehet, szabad, sőt kell is. Bár hangsúlyozzuk, hogy külön ünnepelni születésnapként igen veszélyes és hiányos, hiszen megnyitunk egy ciklust, mely azóta továbbment. Ha csak az egyik szegmensére emlékezünk, akkor elvágjuk magunkat a teljességtől.
Az Ige azért nem említi a Megváltó születésnapját, mert nem akarja, hogy az emberiség a kis Jézusnál ragadjon le. Ez a szándék mind máig szemmel láthatóan sajnos nem igen teljesedett be.
A történetben azonban a jelek mégis egyértelműek, csak a tavasz – kora nyár jöhet szóba és akinek van szeme, füle, gyökerekről való ismerete, az tudja. Amiért nincs mégsem egyértelműen kimondva, hogy Yeshua mikor született pontosan, az az előbb leírt okok miatt van. Elohim megengedő akarata és egyben próbája: vajon az emberiség beleesik-e a kísértésbe, hogy külön nagy ünnepet faragjon ebből az eseményből, akár azért is, hogy a korábbi istenei tiszteletére megrendezett bálványünnepet átörökítse a hagyomány, így a régi megőrzése végett. A karácsony története egy ilyen próba, melyben máig a legtöbben továbbra is megbotlanak.
Minden Peszach-kor meg lehet ünnepelni Elohim Bárányának a születését de csak úgy tegyük, ha mellette még megemlékezünk egész életének szolgálatára,
a keresztáldozatra, majd a feltámadásra, a mennybemenetelre és a Ruach HaKodesh kitöltetésére.
De bármilyen ünneplést előzzön mindig meg az életünk átadása, a megtérés és újjászületés, a tűzkeresztség – Ruach HaKodesh-el való betöltekezés, mert akkor az összes ünnep folyamatosan él és aktív lesz szívünkben, testünkben, mivel ekkor válunk magunk is a Messiás Szellemének templomaivá, ahol az ünnepek örökkévalóvá válnak.
Az Egyház rómaizálásának, vagy hellenizálásának egyik nagy cselszövése történt itt is, ahogy korábban írtuk a hamis karácsonnyal kapcsolatban. Most kicsit mélyebbre ásva azt is láthatjuk, hogy egy eredeti zsidó napot, dátumot, ünnepet felülírnak.
Mert valóban Újévkor született a Megváltó. Csakhogy nem a római naptár szerinti újévkor, nem is a judaista szerintin, hanem az eredeti bibliai új év napján: Ugyanakkor és ugyanúgy, mint mikor Elohim felszólalt és azt mondta a teremtés legelső hónapjának az legelső napján: Legyen Világosság. Ez a Világ Világossága, akkor a teremtésnél is, majd később Betlehemben is az évciklus ennek a pontján lett behozva a mi világunkba.
Kapcsolódó írás: Karácsonyi üzenet Ezékiel prófétától, A „szent fa” tilalma
VIDEO VÁLTOZAT