Ha egy ökör felöklel egy férfit vagy nőt, és az meghal, kövezzék meg az ökröt, és a húsából ne egyenek…
2Mózes 21:28
A törvény, kettőt takar. Egyrészt meg kell szabadulni azoktól az állatoktól, eszközöktől vagy bármilyen dologtól, melyek bizonyítottam veszélyesek és kárt okoztak már. Másrészt elfogyasztásuk is tilos.
Bármi, ami szellemben ártalmas és halált okozó, nem alkalmas Yahuwah szolgálatában, Elohim oltárán nem maradhat, enni belőle pedig szintén nem megengedett. Ami halált okozott, nem lehet Yahuwah-tól való és nem mehet vissza az Ő oltárára, felhasználni bármilyen célra pedig tilos.
Egy jó régi züllésre buzdító rock N’ roll dalt, ritmust vagy hangzást, inkább ne költsünk át bibliai igékkel evangelizációs, vagy bármilyen közösségi célokra. Szentségtelen és nem való szellemi táplálékhoz.
Hogyha valaki felebarátjához szamarat, vagy ökröt vagy juhot vagy bármilyen barmot ad megőrzésre és az elpusztult vagy megsérült, vagy elhajtották és nincs senki, aki látta az esetet, a Yahuwah–ra tett eskü legyen kettejük között, hogy nem nyújtotta ki kezét felebarátja tulajdonára és annak gazdája fogadja ezt el és ne legyen kártérítés.2Mózes 22:9-10
Fennáll, egy un. patthelyzet. Hasonlóan, mint a hűtlenséggel vádolt asszony törvényénél, vannak olyan esetek, amikor a vádat semmilyen bizonyíték, semmilyen tanú nem tudja alátámasztani. Ilyenkor ember, legyen az bíró, fejedelem, vagy király, nem tud igazságos döntést hozni.
Yahuwah maga avatkozik bele és ítéli meg azt a felet, mely hazudik, illetve lecsitítja a sértettnek szívét. A hamisan vádolt félnek ártatlanságát és becsületét megóvja és megvédi, illetve maga Yahuwah tesz mindenki előtt bizonyságot mellette. A károsultat másfelől kárpótolja, feltéve, ha annak ellenére történt meg a baj, hogy javaival jól sáfárkodott.
Vannak esetek, amikor világi, vagy akár testvéri körökben megvádolnak. Valami történik és minden jel arra utal, hogy te voltál. Még gyakran magad is megdöbbensz az eseten, és ha jól bele gondolsz, meg is érted őket, hogy miért vádolnak. Legtöbbször azonban nem érthető, mégis ilyen kellemetlenségben van részed. Ilyenkor felesleges keresni az okokat, bizonyítékokat, vitákat és magyarázkodásokat. Yahuwah elé kell menni, Ő igazoljon. Lehet, hogy már rég nem leszel köztük és eltelik néhány év, de ha ártatlan vagy, kárpótolva leszel és becsületed is helyre lesz állítva. Ha bár hívők a támadóid, de nem hajlandók ezt a lépést veled együtt megtenni és Yahuwah elé menni, tedd meg egyedül, nincs más lehetőséged. A törvény így is érvényes lesz, az ítélet pedig előbb utóbb megszületik.
De ha ellopták tőle, akkor fizessen a tulajdonosnak. Ha vadállat tépte szét, mutassa be bizonyításra. A széttépettért ne fizessen.
2Móz 22:11-12
A lopás kikerülhető. Egy kis óvatosság, figyelem és megelőzés elegendő, hogy tolvaj ne férjen hozzá sem ahhoz, ami a miénk, sem ahhoz, ami nem a miénk, de ránk van bízva.
Vadállat széttépésénél azért más a helyzet, mert a vadállat rád nézve is veszélyes, életedet kockáztatja. A vadállat kategóriába belefér a rablógyilkos is, akit nem lehet, csak úgy, puszta megjelenésünkkel elkergetni. Az ember élete fontosabb minden vagyonnál, ami rá van bízva. Így ilyen esetben nem terhel felelősség.
Az időt is ránk bízta Elohim. Szolgálatunk idejét ellophatja bármi, vagy bárki, akár saját magam, ha másra használom, vagy engedem használni, mint amire kaptam Elohim-tól. Ilyen esetben is fizetnem kell a gondatlanságomért, el kell szenvednem a következményeket. A tulajdonos ilyenkor az, vagy azok az emberek, akik felé szolgáltam volna, illetve maga Yahuwah, akinek a szavát nem közvetítettem mások felé a maga idejében. Ilyenkor magam is fizetek szellemi értelemben. Meggyengül a látásom és kapcsolatom Elohimmal, az időm is szétfolyik és nincs gyümölcs.
Amikor azonban az ellenség alattomos szellemi támadása miatt gyengülök le úgy, hogy dolgomat nem tudom megfelelően elvégezni és ily módon tépi szét a vadállat a szolgálatomat, akkor károsultként, engem sem terhel felelősség.
Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon, a hetedik évben pedig menjen el szabadon, váltásgdíj nélkül. Ha egyedül jön, egyedül távozzék, ha felesége van, akkor menjen felesége vele. Ha gazdája ad neki feleséget és ez szült számára fiakat vagy lányokat, a nő és gyermekei legyenek a nő gazdájáé, ő pedig távozzék egyedül. 2Mózes 21:2-4
A rabszolgák házasságáról szóló törvény első olvasatra meglepőnek tűnhet. Ismervén a házasság intézményének fontosságát, a férj és feleség közötti köteléket és szövetséget Elohim-nál, mely által elhagyják atyjukat, anyjukat és lesznek ketten egy testté, mintha valami ellentmondásban lenne itt. Ha feleséggel jött, feleséggel távozzon. Szabad emberként vette el hitvesét, így ehhez a frigyhez semmi köze gazdájának. Ha viszont szolgálata alatt köt házasságot, ez csakis az ura beleegyezésével történhet meg, és ily módon megvan a ház urának a joga, hogy beleszóljon kettejük kapcsolatában. Az ilyen házasságból származó gyümölcsök, a gyerekek is a gazdát illetik. Hasonló helyzet áll fent, mint az elhalálozott testvér esetében, mikor kötelessége a zsidó férfinak utódot támasztani elhunyt testvérének és hálni megözvegyült sógornőjével. Ott is, a gyerek az elhunyt testvérnek számíttatik be, és nem valódi biológiai apját tekintik hivatalos atyjának.
Amikor valaki bajba keveredett és elvesztette vagyonát, mert kártérítést kellett fizetnie valamilyen bűn elkövetése miatt, megadatott az a nagy lehetőség számára, hogy valaki befogadja és gondoskodjon saját és családja ellátásáról. 6 éven át biztosítva volt a munkája, élelmezése és lakhatása, mely idő alatt egy olyan induló tőkét tudott felhalmozni, amivel ismét saját lábra tudott állni.
A gazda nem rabtartó volt, hanem egy munkáltató, a nép egy olyan tagja, akin áldás volt, így fogadni tudott szolgákat saját családjának létszámán túl, hogy dolgozzanak neki.
Szinte kötelesség volt a tehetősebbeknek segítséget nyújtani a saját népük bajba keveredett tagjain. Adni kellett munkát, ruhát, ágyat azért, hogy ne kerüljenek az utcára, vagy akár még távolabbra, a népen kívülre. Ilyen súlyos esetben, egy nőtlen férfinak, aki rabszolga sorba keveredik, nem a nőkkel kell foglalkoznia, hanem azzal, hogyan rója le tartozását a társadalom iránt és szedje össze magát, hogy ismét önálló életet tudjon élni. Teremtse meg azt az alaptőkét, amivel szabad emberként alkalmas lesz házasságra, családalapításra. Ha mégsem bír magával és minden áron kell neki egy társ ez idő alatt is, és ha vendéglátója beleegyezik, akkor megházasodhat. Elohim ezt is megengedi, azonban tudnia kell, hogy amíg nem szabad ember, amíg nem kizárólag Yahushua az Ura az illetőnek, a megkötött frigy szintén másnak az uralma alatt áll. Ez a törvény is egy biztosíték arra, hogy valaki ne hamarkodja el a házasságkötést, amikor még nem alkalmas rá.
Ma ugyanígy érvényes e-törvény Yahushuah-ban. Mikor keressük hívő társunkat, fiatal megtért, újjászületett emberként, fel kell tenni Elohim előtt a kérdést, hogy
valóban szabadok vagyunk-e már a házasságkötésre,
vagy még mindig köt valami szellemben a régiekhez, családhoz, rossz szokáshoz, régi világias elképzeléshez, illetve egyáltalán megtörtént-e a Messiás uralmának az átvétele életünk felett? Tudunk-e várni bármennyire tombolnak a hormonok? Mennyire vagyunk szabadok saját elvárásainktól, hiszen jól tudjuk, milyen társ kell nekünk, milyen legyen kívülről, belülről, hány diplomája legyen és milyen kulturális ízlése és háttere. Mert súlyos következményei lehetnek a jövőben, ha bármilyen hamis uralom ott marad bennünk és úgy kötünk elhamarkodott házasságot, ugyanis a gazda, aki ez esetben nem egy segítő testvér saját népünkből, hanem egy ártani akaró és tudó szellemiség, minden telhetőt megtesz majd, hogy érvényesítse jogait a házasságban és rombolja azt. Bármilyen jóhiszeműen és Yahuwah-nak tetszeni vágyó akaratból is köttetett a házasság, az idegen uralom sok viszontagságot okozhat, akár az egész elhalását és megszűnését.
Természetesen ilyen esetre is van kegyelem és a tudatlanságot Elohim elnézi, így a hamis uralkodó karmaiból lehet kérni a szabadulást és tisztulást, csakúgy, ahogy a nép kijött fáraó terhe alól.
Önkéntes uralom
De ha azt mondja a szolga: Szeretem uramat, feleségemet és gyermekeimet, nem akarok elmenni szabadon, akkor állítsa ura a bíró elé és vezesse az ajtóhoz vagy az ajtófélfához és gazdája fúrja át az ő fülét árral és azután szolgálja örökké.2Mózes 21:5-6
A fül kifúrása és fülbevaló viselése egy olyan pogány szokás, mely igen távol áll a zsidó gondolkodástól. Hasonlóan a tetoválással, a piercing mai formái nem más, mint az embert uraló idegen irányzatok, bálványok és egyéb szellemiségek névjegyei. Sokan önként vállalva magukon hordják elferdülésük gyártóinak címkéjét. Halálfejek, kígyók, sárkányok, pókok és egyéb fenevadak már szinte tudatos antikrisztusi reklámozás és főként eljövetelének-várakozásának a hirdetése.
Yahuwah sosem kényszerít. Megengedi azt is, hogy ne Őt és ne az általa nyújtott szabadságot válasszad. Tartozol népéhez, majd lecsúszol, bajba keveredsz. Kapsz egy esélyt, hogy helyreállj. Ez a helyreállás egy előre megszabott folyamat, aminek megvannak a pontos lépései, törvényei. Ha mégis másképp döntesz és megelégszel azzal, hogy egy embernek a vezetése alatt légy, megteheted, de tudnod kell, hogy
meggyűrűzött madár leszel, aki saját szárnyaival nem repülhet.
Nem lesz saját szolgálatod, saját gyermekeid, saját feleséged, szellemi értelemben. Segédmunkás leszel valaki másnak a szolgálatában. Így rekednek sokan egy gyülekezeti vezető, egy prédikátor, vagy bármilyen pásztor igájában. Ezek jó esetben maguk is az egyetlen igaz Pásztor hű követői és akkor nem teljesen hiábavaló hívő életed. Jó segédszolgálatot végzel, aminek bár kicsik, de megvannak a rügyező bimbói, de sosem végzed el azt a nagyobb feladatot, amit Yahuwah csak neked akart volna adni. Az eredeti feladatod betöltését pedig másképp, másokkal oldja meg helyetted.
Ismertem olyan embert, aki életátadása után nagy gondban volt, hogy mi lesz a házasságával. Ugyanis, még a régi uralom alatt házasodott össze valakivel, aki nem követte (még) a Messiás uralma alá, így a kapcsolatuk veszélybe került. Kijelentette, hogy nem tudna tovább élni, ha felesége elhagyná. Eltelt egy kis idő, a feleség nem tért meg, a férfi pedig eltűnt, elhagyta a tanítványi utat, valószínűleg azért, hogy otthon kevesebb súrlódás legyen és házasságuk megmaradjon. Illetve, hogy feleségét, bálványként, tovább imádhassa. Valami hasonló történt nála is. A nővel való kapcsolat fontosabb volt, mint a szellemi szabadság. Visszament régi urához, ahol kérte, hogy legyen kilyukasztva füle és minden menjen tovább a kapcsolatukban, mint azelőtt. Ha a Messiást nem is, de uralmát bizonyára megtagadta. Nem tudta kivárni a végét, elfogadni egy esetleges válást, vagy bevárni, bármilyen lehetetlennek tűnik, hogy Yahuwah a feleségét is ki tudja hozni a rabságból.
Gyülekezeti rabszolgatörvény
De egyértelműen a legnagyobb üzenet számunkra ebből a törvényből az a jelenség, amit az egyházakban és gyülekezetekben látni. A gyermekkorban való tartás nem csupán az illegitim uralkodó rabtartók bűne. Ahogy futtató sincs prostituált nélkül, uralkodni másokon az tud, aki alá önkéntesen bemennek, valami kényszer vagy érdek miatt.
Egy tanító, pásztor, szellemi atya felügyelete alá tartozni addig szükséges, viszont addig mindenképp szükséges, amíg valaki a halálból az Életre és azon belül a felnőttkóruságra nem jut.
Mindez szimbolikusan benne foglaltatik ebbe a 6 évbe. A látható világban, a kronologikus emberi idő szerint is nem lenne szabad ennél több időn át függeni szellemben bárkitől. Ez az a limit – 6 év, de jobb esetben elég 6 hónap-, amit nem érdemes átlépni.
Lényegében a gyülekezetekben sínylődő, maguk szellemi atyák/anyákká sosem váló, éveken át ugyanannak/-azoknak a tanítóknak a prédikációin élő emberek talán észre sem veszik, hogy ennek a törvénynek a nem ajánlatos végső szertatásán önkényesen és szellemben átmentek. Egy fix elöljáró kinevezése által életük felett, a fülüket kilyukasztották is és a végleges rabszolgaság állapotát választották sokan.
A jó hír, hogy Yeshua, ha már ismered is, további rabságokból ki tud hozni, ha a törvény által ezúttal is felnyílna a szemed és felismernéd a saját szellemi állapotodat. Ha még ebben lennél: irány az ima – böjt – bűnbánat – elméd megújulása – hatalom visszaadása jogos Tulajdonosodnak, a Pásztornak Yahushuah-nak és vízre lépes, majd haladj tovább szépen.
a pozitív diszkrimináció épp annyira utálatos, mint a negatív.
Egy csont velejéig humanista világban, ahol már-már szégyen a szorgalom, a munka tisztelete és az ebből fakadó jólét, egy szorgalmas, munkaszerető ember, aki akár anyagi javakkal is megáldott ebből kifolyólag, már gyanúsnak és megvetendőnek számít. Könnyen meg is vádolnak simlisséggel, bűnözéssel stb.
Sok ilyen gazdag van a világban valóban, azonban létezik olyan jólét is, mely épp Yahuwah iránti tiszteletből és engedelmességből fakad.
Másfelől, a szegény pedig nem mindig saját hibájától függetlenül került szorult helyzetbe. Tudvalevő, hogy a szegénység manapság gyakran tudatosan választott életmód, vagy sok esetben a lustaság és felelőtlenség következménye. Ezért igazságtalan lenne egy bűnökkel terhelt szegénynek azért kedvezni egy igazságos gazdaggal szemben, mert látszólag ő a hátrányos helyzetű.
A gazdag nem biztos, hogy mások kihasználásából él, a szegény pedig nagyon gyakran saját maga kizsigerelője.
A látszat sokszor és egyre gyakrabban ebben az irányban is csal.
Gyakran látni nem csak gazdasági szinten, hanem erő és fizikai szinten mennyire jól ki tudják egyesek használni szerencsétlen helyzetüket. Láttam már olyan kishúgot, aki folyamatosan ingerelte szülei haragját jóval idősebb bátyja ellen, aki ily módon szinte bántalmazott gyermekként nőtt fel. Valami nem tetszett neki, ordított egyet, szülei pedig szó nélkül verték a srácot, mert bizonyára bántotta a szegény védtelen kicsit.
De hasonló igazságtalanságokat tapasztalni napról napra, gyermek és felnőtt, nő és férfi, idős és fiatal viszonyaiban, vagy akár a közel keleten is. A rosszindulat és irigység nem ismer társadalmi és korbeli határokat, minden hamis humanista jogot pedig támadó eszközként előszeretettel kihasznál a kisebbségi komplexusban szenvedő rosszindulatú ember, hogy frusztrációit kiélje azon, aki bármiben több, vagy akit többnek vél magánál.
Régen ki volt szolgáltatva a szegény a gazdagnak, a beosztott a munkáltatónak, a nő a férfinak, a gyerek a felnőttnek, a kicsi a magasnak, az együgyű az okosnak, a kisebbség a többségnek, ma pedig szinte minden téren kisebb-nagyobb eltéréssel, a ló másik oldalára kerülünk lassan.
De hívő körökben is láttam gazdagot, azaz szellemben idősebb, nagyobb tudású embert, akit a kisebb túlzott védelmezésének kényszerűsége miatt úgy megvádoltak, hogy a másikkal való szembesítést és saját maga nyilvános védelmét is megtagadták tőle, nehogy megsérüljön a szellemben kisded testvér. Így a hamisan megvádolt gazdagabb továbbment és azóta máshol kamatoztatja vagyonát.
Aki leüt egy embert, és az meghal, halállal lakoljon.
2Mózes 21,12
Az általunk sokat hallott, sokszor olvasott, a halálbüntetésről szóló Igék gyakran zavarodottságot, érthetetlenséget, és feszültséget okoznak a mai hívő emberekben. A külvilágban hirdetett egyre nagyobb szabadosság és hamisan hirdetett kegyelmen kívül
ezek a kegyetlennek tűnő törvények látszólag teljesen ellentmondanak, a Megváltónk szavaival.
Azonban a felszültség és zavarodottság Elohim-nak jelző hangjaként ott cseng mindenki fülében, aki igazán keresi Yahuwah útját és az engedelmesség felé halad. Ezt lehet akár ”lelkiismeretnek” nevezni, azonban maradjunk Ruach HaKodesh, a Szent Szellem kifejezésnél. Amikor János 8: 1-11-ben olvasunk a parázna asszony történetéről,
Yahushua szavai nem írják felül a törvényt,
miszerint megkövezést érdemelne, hanem kijelenti, hogy az vesse rá a követ, aki sosem vétkezett.
Ezzel a mondattal jelentette ki Yahushua a Messiás Király egyedüli uralmát. Ezzel a mondattal
hatályba lépett Yahushua HaMasiah főpapi és ítélő bírói jogköre,
amit ezennel visszavett az emberektől. A Mózesi törvények szerint, a közösség bíráit ruházta fel Yahuwah a Messiási korszak előtt, hogy ítéletet mondjanak ki és hajtsanak végre embereken. Azonban már akkor sem volt egy önös és öncélú bíráskodás, hanem egy Elohim-tól kapott feladat, ahol a megbízott ember szigorúan és pártatlanul, háttérbe szorulva, mint ember, csakis a Mindenható szavát közvetítette, és olykor, szükség esetén végre is hajtatta az ítéletet Yahuwah Parancsolatai szerint.
Mint az előző két Szentélyben, a Törvényrend nem változott, csak az ítélet végrehajtása más síkra terelődött. És mivel
a Harmadik Templom, a Messiás Teste immáron Szellemi Szentélyként működik,
melyben egyetlen Kohenita Főpapunk maga Yahushua HaMashiah, az ítélet végrehajtásával kizárólag Ő rendelkezik. Még Yahushua is kijelenti ebben az Igében, hogy még Ő sem ítéli el az asszonyt, hiszen Szabadítóként, még nem lépet abba a fázisba, amikor minden hatalmat megkapva az Atyától, felkent Messiásként, Főbíróként jön vissza ítélni és elpusztítani a ellenszegülőket. A kegyelem ideje tart és van lehetőség életben maradni halálos bűn elkövetése után is. Azonban valaminek, valakinek mégis meg kell halnia. Kinek? Először is a Báránynak, mint engesztelő áldozatnak, illetve a bennünk levő óembernek.
Az vesse rá az első követ, aki sosem vétkezett
Yahushua ezen kijelentésével elzavarta az ítélkező tömeget a helyszínről és megmentette a parázna asszony fizikai életét. De mi történt itt valójában? Tényleg nem volt ott senki, aki sosem vétkezett? Az ott álló emberek közül egy sem valóban, mivel egyetlen ember sem bűntelen. De ott volt maga Yahushua is, akiről tudjuk, hogy bűntelen volt. Ezzel a kijelentésével magára utalt és mint az Atyának tökéletesen engedelmeskedő Fiú, ezzel a kijelentésével saját magát kötelezte arra, hogy ezt a törvényt betartsa, az ítéletet pedig végrehajtsa.
Yahushua volt az aki az első követ dobta rá a parázna asszonyra
Az elsőt és az utolsót egyben. Ahogy említettük az imént, nem fizikai értelemben, hanem szellemben, a Megváltóval való találkozás hatására az asszony szíve bűnbánatra gyulladt, ami lehetővé tette, hogy a Messiás Yahushua megkövezze, azaz megölje benne az óembert.
Ennek az asszonynak még meg kellett élnie Yahushua keresztrefeszítését, hogy valóban érvénybe lépjen Vére által a helyettesítő áldozat – amikor a Megváltó meghal a mi bűneinkért helyettünk -, viszont magával ragadva óemberünket, hogy Új Teremtéssé születhessünk Őbenne.
Mit kezdjünk hát a halálbüntetéssel?
A bűn létező és ható.
A bűnt leleplezni, megítélni csak a törvény képes a Szent Szellem által.
Kegyelmet kapni rá, szintén csak a megítélés után lehetséges. A világban is, egy ember, csak ítélete kihirdetése után tud fellebbezni, vagy elnöki kegyelemért folyamodni. Igen, aki bűnben van, a halál fia/lánya. Tudnunk kell a törvény szerint, hogy egy adott emberben levő szellemiség a hordozója halálát bizonyítja és képviseli, sőt a halál jogával rendelkezik felette. Ezért figyelmeztetnünk kell az embereket, hogy veszélyben vannak, előbb-utóbb a sátán érvényesíti jogait életeikben, hiszen valahol behódoltak neki, így hatalma van életeik felett. Tudnom kell, hogy ha bűnös vagyok, nem hogy érvényes a törvény, hanem halálra ítélésem nélkül, és halálom nélkül nem is kaphatok rá kegyelmet.
Ha nem halok meg, mint óember, sosem kel életre bennem az újember,
amit a Messiás tud feltámasztani. Ez természetesen nem a fizikai halálomat jelenti, hanem a régi szellemiségnek meg kell halnia, hogy új teremtésként újjászülessek a Messiás Testében. (Azonban a bűnben való tudatos maradás, még a fizikai halált is előbb-utóbb előidézheti).
Tudatosítani kell, hogy a bűn állapot, melyet örököltünk közös őseintől Ádámtól és Évától, olyan halál állapotba kárhoztatta az teljes teremtett világot, melynek minden egyén felett hatalma van a halálos ítéletet végrehajtani amennyiben az ember egyenként nem szabadul a világ uralma alól a Megváltó Vére által. Ennek tükrében tudunk odajárulni Főpapunkhoz kegyelemért.
Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, egymaga marad, ha pedig meghal, sok gyümölcsöt terem.János 12: 24
Ezt tette Yahushua is. A fizikai halált Ő szenvedte el helyettünk. Ő volt a mag, mely feltámadt első zsengeként. Aki pedig hisz Benne, bemerítkezik az Ő nevére és végül betöltekezik Ruach HaKodesh-sel, az Vele együtt Újteremtés lett, a régiek pedig elmúltak.
Hogyan hirdessünk törvényt és ítéletet ítélkezés nélkül?
Tudnom kell, Elohim-tól kapott érzékenység/látás által, hogy kivel lehetek szellemi közösségben. A halált hordozó, vagy bármilyen bűnt hordozó ember, könnyen megfertőzhet engem is, ha toleránsan leplet borítok rá, humanista módon kijelentve, hogy semmi közöm hozzá, és az Örökkévaló-nak csak egyetlen arcát hirdetem vakon mondván: ElohimSzeretet! Szabad, sőt kötelességem felismerni a bűnt
Yahuwahtörvényének ismerte által, mely Ruach HaKodesh a Shavuoti/Pünkösdi beteljesedett prófécia által hús-szívembe vésődött,
nehogy engem és a rám bízottakat megfertőzze. Azonban a szolgálat mások felé, és felebarátom szeretete annyiban kötelez, hogy pálcát törni felette, ítélkezni és kárhoztatni bár valóban tilos számomra, viszont hirdetni a törvényt a kegyelem lehetőségével együtt kötelességem. Kapumnak mindig nyitva kell lennie, azonban vigyázat, meddig engedem be a másikat szennyesen. Lábat kötelességem megmosni, mielőtt bárkit beljebb, testvéri közösségbe beengedek sátramba, de a fejét, sőt a testét csak a Főpap tudja megtisztítani.
A farizeusság (részben) ismeri a törvényt, amivel Elohim helyett nekiront másoknak. A mindenben kegyelmet és szeretetet hirdető cuki jézuska imádói pedig a másik véglet, akik valódi tisztulásra és újjászületésre képtelenek eljuttatni az embereket.
Nekünk pedig az Igét (törvény+kegyelem) egészében kell ismerni
hogy látást kapjak a másik felé,hol tudok szolgálni, milyen Szó és Ige tudja őt megérinteni-megmenteni, hogy az ítélet után, azonnal mentőövként ott legyen a Messiás kegyelme és a szabadulás lehetősége.
