El ne fordítsd az itéletet; személyt se válogass; ajándékot se végy; mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemeit, és elfordítja az igazak beszédét.

5Mózes 16:19-20

Az egyházakat megítélő alap törvény. Mikor államilag elismert és ebből kifolyólag anyagilag támogatott közösségek egyházi státuszt kapnak, vagy eleve abban vannak, egy külső és idegen uralomtól kapnak támogatásokat, melyektől egyre függőbbé vállnak. Ez az anyagi függőség automatikusan szellemi függőséget von maga után, mely szellemi kevertséget okoz és fokozatos leépüléshez vezett. Onnantól fogva, a külső hatalom apránként adagolva kezdi el nyomás alá, idegen törvények elfogadására bírni a megtévesztett nyájakat.

Hangsúlyozni kell, hogy

egyetlen Egyház létezik mely legitim: Krisztus Teste.

Ezen belül lehetnek közösségek és csoportok. Ez a Test olyan, mint egy sejt, mely képes osztódni a végtelenségig. Vannak tagjai, de ezek a tagok is mind Krisztusé. Semmiképp sem vethetőek alá semmilyen nemzetállam támogatási rendszernek vagy egyéb, szintén a Sátán uralma alatt levő bármilyen képződménynek.

Milyen szellemi töltete lett volna Jézus szolgálatának, ha Elohim csodái és gondviselése helyett, a főpapi, vagy a római hatalom kegyeit kereste volna? Elképzelhetetlen lett volna, hogy Jézus a tanítványait a szájában egy dénárt tartó hal helyett, elküldje Heródeshez, vagy Pilátushoz, hogy kikolduljon egy kis támogatást szolgálata építéséhez.

Továbbá személyválogatás terén, Jézus ezt a törvényt más szavakkal ismétli és erősíti meg később Jakab apostol által:

Mert ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyűrűs férfiú fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény is szennyes ruhában; És rátekintek arra, akin a fényes ruha van, és azt mondjátok néki: Te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok: Te állj ott, vagy ülj ide az én zsámolyom mellé: Nem mondtatok-é ellent magatoknak, és nem lettetek-é gonosz gondolkozású birákká?

Jakab 2:2-4

Gyakran érezni gyülekezetekben, hogy a sikeresebb, gazdagabb és anyagilag megáldottabb testvéreket különös bánásmódban részesítik. Többször beszélnek róluk, az első sorokban ülnek és őket hívják ki előszeretettel a színpadra bizonyságot tenni. Mindezt gyakran olyanok szeme előtt és füle hallattára, aki a hétköznapi túléléssel küzdenek úgy, hogy szemmel láthatóan nincsenek nagyobb engedtlenségben, vagy bűnben, mint amazok.

Sokaknak valóban érdekesebb történet lehet az, hogy a múlt hónapban egyesek vállalkozásaik hányszoros bevételt hoztak az előző időszakhoz képest, mint azt, hogy a putriban élő cigány testvér a héten kétszer annyi kenyeret tudott vásárolni, mint egy héttel korábban. Holott ez is igazán nagy áldás és bizonyság.

A hátráynosabb és szerényebb helyzetben levő testvérek fejében vajon, milyen kép alakul ki az Örökkévalóról és Krisztusról, amikor azt látják, hogy mások milyen sikeresek és jólétben élnek, ők pedig tovább szükölködnek.

Milyen megtévesztő útra terelnek ezáltal sokakat, akik szellemi kiskorúságuk miatt nem értik, hogy valami nem stimmel ezzel. Vagy sokan mások bűntudattal és szomorúsággal elhagyják a keskeny úton való haladást, mondván: “ha én ilyen szegény, beteg és esetlen vagyok, akkor bizonyára engem nem szeret az “Isten” és nem tart méltónak hozzá”.

Nem bűn gazdagnak lenni és YHWH sokaknak megengedi, hogy több pénzt keressenek. De erre tenni a hangsúlyt, ezt erőltetni és előtérbe helyezni infantilis és elvakult módon igen nagy károkat tud okozni egy gyülekezetben. A szegényebb szomorú szívvel elmenekül, vissza a világba, akár az öngyilkosságig. A gazdagot pedig becsapják és tudatlanságban tartják. Mert ha eljön az üldöztetés és a nyomorúság időszaka, nem fogja érteni, hogy mi történik és felkészületlenségében nem fogja tudni elengedni azt, ami a világhoz köti és akár a fenevad jelét is felveszi majd, hogy megtarthassa anyagi bálványait.

Ezért is jó lenne emlékeztetni magunkat arra, hogy

az eredeti ApCsel korabeli gyülekezetben senkinek nem volt többlete és mindenük közös volt.

Azaz úgy kellene kezelni a közösségi vagyonokat, mint akkor. Mindenki ugyanannyit fáradozik a munkával, viszont nem mindenki ugyananyit keres vele, ezért a kisebb keresetűeknek nem lenne szabad szűkölködni. A világ az, aki azt nézi, hogy arannyat árulsz, vagy takarítasz és e-szerint kedvez, vagy éppen hátrányba hoz. Elohim viszont a munkába belefektetett időt és energiát nézi, ezért az igazságtalan világból megszerezett pénzeinket, igazságossan kell szétosztani Elohim Országában, mely előcsarnokai a helyi gyülekezetek. Természetesen a léhák, a lusták, és akik nem hajlandóak dolgozni és ezért szűkölködnek, azoknak nincs helye a gyülekeztben és ne is egyék.

Ennek a parancsolatnak a beteljesedése akkor történik meg valósággal, amikor az eredeti és első gyülekezetnek a mintája helyreáll. Ezen kell mindnyáiunknak fárodozni.

Lásd még: Gazdagnak ne kedvezz

RichardSipos/Z.Shlomo/2022/09/04

Pin It on Pinterest

Share This