Ne nézz reá szánalommal; lelket lélekért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért.
5Mózes 19:21
A kedvenc és hírhedt vádpont, melyet felhasználnak a zsidóság ellen, illetve az ószövetség „kegyetlen Istene” ellen.
Igaz, maga Yahushua is látszólag más értelmezést ad nekünk a hegyi beszédben, mégis egyezik az eredetivel:
Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is.
Máté 5:38-39
Amint többször leírtuk, Yahushua átvette az emberektől az ítélkezés és az ítélet végrehajtásának jogát. Bevezette a Kegyelmi időszakot, mely máig tart. Mostantól az ember ne e-szerint cselekedjen, hanem kínálja fel, mint Yahushua tanítványa, még az ellenségének is azt a Kegyelmet, melyben ő is részesül. Szeresse ellenségét, és védelmet ellene kizárólag Krisztustól kérjen.
És amikor, mi emberek, a Messiás kezébe tesszük sorsunkat, akkor kezdődik újból ennek a törvénynek az eredeti értelmezése és végrehajtása, miszerint Yahuwah megsemmisíti az ellenségünket, ahogy többször is olvassuk a Zsoltárok könyvében. Hiszen, amikor valakinek a kegyelmi ideje lejár, illetve, ha valaki veszélybe sodorja övéit, Yahushua megszabadít tőlük, azaz lesújt az ellenségre és bosszút áll értünk.
Mindez véglegesen is érvényesül, amikor ítélni jön vissza élőket és holtakat.
Igen, minden szemért, szemet, minden lélekért, lelket, minden lábért és minden másért követelni fogja a bűnösöktől az elégtételt és a károsultakat többszörösen kárpótolja majd.
Ennek a törvénynek az eredeti beteljesedéséért és végleges végrehajtásáért kiáltanak a Jelenések könyvében a véres ruhába öltözött mártírok, akik az Ő nevéért szenvedték el testük halálát.
Tehát érvényes, de ismét a Messiás kezében van az ítélet és Tőle kérhetjük ennek érvényre jutását.
Nekünk addig az a dolgunk, hogy az Ő nevéért elszenvedjük az üldöztetést, mindenféle emberi erőlködés és védelmezéstől mentesen. Megütnek egyik arcodon, mutasd meg neki, hogy te képes vagy akár meghalni is érte, nemhogy elszenvedni káromlást, hamis vádat vagy fizikai atrocitást.
Nem ütsz vissza, nem szólsz vissza mert Krisztusért ütnek és káromolnak.
Ha visszaütsz, vissza káromkodsz, akkor máris vissza vetted a Messiástól a végrehajtási jogot illetve ezáltal meg is taposod az Ő nevét a szemük előtt. Egyszóval, ha nem is kimondottan Őt, vagy a Vele kötött szövetséget, de saját magad megvédésének jogát máris megtagadtad és átok alá helyezted magadat. Mivel ismét magadban bíztál, magad ügyvédjét játszottad, emberbe vetetted ismét bizodalmad.
Ha bármilyen támadás ér bennünket Yahushua HaMashiah-ért, Yahushua-t kell, hogy meglássák bennünk. Ez úgy lehetséges, hogy elszenvedjük azt, amit ő is a főpapi tanács, majd Pilátus előtt, majd a kereszten, mint a bárány, melyet mészárszékre visznek.
Ellenségeink pedig választhatnak: engedik, hogy a Messiás még a kegyelem ideje alatt végrehajtsa e-parancsolatból fakadó ítéletet az ó-emberük kivégzésével, hogy bűnbocsánatot és Örök Életet nyerjenek ők is, vagy kitartanak a lázadásban, amíg a Messiás vissza nem jön, hogy végül az ítélet fizikai szinten is utolérje őket, elhozva számukra a második halált, ami végleges lesz.
Szemet szemért testvérek között
Arról is érdemes lenne beszélni, hogyan is kell, vagy kellene, hogy működjön ez a törvény az Egyházban, ha ez utóbbi úgy létezne és működne, ahogy eredetileg elrendelték számára az ApCsel modellje szerint? Miként érvényesíti Yahushua sajátjai között, a Messiás Testének a tagjai között ezt a parancsolatot?
Mert amíg testben vagyunk, bármikor megeshet, hogy testvérek egymás között, vagy akár kifelé, világiak felé vétkezünk, bajt okozunk, tévedünk, sértünk stb. Ilyenkor ez a törvény, ahogy minden összes olyan mitzva a Tórából, mely a kárpótlásról szól, szellemi, lelki és fizikai értelemben érvényes, és bizonyos konkrét lépésekre kényszeríti az elkövetőket.
Kárt ma is tudunk okozni anyagilag. A világi törvénykezés is rendelkezik egyfajta bibliai alapon meghatározott többé-kevésbbé igazságos törvényrenddel, miként illik kárpótolni a károsultakat. Az elkövető felelősségre vonásakor pedig, ahogy a Tóra is, figyelembe szokták venni, hogy mennyire volt szándékos, vagy sem, mennyire volt tudatában, hogy ökre veszélyes volt (azaz az autójának az állapota), vagy házán miért nem volt korlát a háztetőn (vagy házának romossági szintje), így bármikor balesetet okozhat, mégsem tette meg az óvintézkedéseket, stb. Tudatlanságból elkövetett bűn enyhítő körülménynek számít, a tudatos, vagy gondatlanságból pedig súlyosbítónak. Jár-e menedékváros az illetőnek, vagy sem…ezek a törvények a világiaknál gyakran jobban működnek, mint azoknál, akiknek ezeket a Kegyelem és Megváltás hirdetése mellett a kegyelmi időkben is tanítania kellene.
De testvérek között, egy egymásnak való ártás legfőbbképpen szellemi és lelki síkon szokott történni. Amikor átkozzuk egymást, nem fogadjuk el a másik Yahushua-tól való nyilvánvaló felkenetését, mert nem végezte el az adott cégnek nevezett egyház, vagy gyülekezet teológiáját és nem annak, pásztornak nevezett vezérigazgatója kente fel őt.
Árthatunk azzal is, ha valakinek nehezen értelmezhető szavát, vagy tanítását visszakézből hamisnak, vagy eretneknek tituláljuk, mert esetleg szellemben nem rendelkezünk még a megfelelő látással és érettséggel, hogy megértsük. A megtámadott személy látását támadják meg ilyenkor – lényegében a szemét -, mivel ők maguk nem rendelkeznek a megfelelően éles látású szemmel. Sőt az ilyen fajta átkozódás által, visszautasítanak minden olyan áldást, mely származhatna belőle, ami épp, hogy szemük megnyílását eredményezhetné, így tovább ártanak a már korlátolt saját látásuknak és szellemi vakságuk fokozódik. Lényegében az átok oda hat vissza, ahonnan származik. Ezért is szoktunk sokan így imádkozni saját védekezésünk érdekében. Az átok visszahatása pedig nem azért fontos, hogy örvendezzünk ellenségeink fájdalmán, hanem azért, mert fájdalom nélkül nem is vehetné észre bűnös állapotát, így bűnbánatra és megtisztulásra sem tudna jutni.
Krisztusban ez a fajta védelem szinte automatikus. Aki engedelmességben jár, olyan védelmet kap, mint Dávid király ellenségei ellen és mindez a Tóra ígéretei, azaz parancsolatai alapján működik Yahushua-ban is.
Ezekben az esetekben (és a múlt heti tanítás: Bírák kinevezése és követése c. videóm folytatásaként), mindig Ruach HaKodesh a bíró, aki belülről szól és, ahogy sokan világiak is nevezik, nem engedi nyugodni a lelkiismeretedet, amíg bocsánatot nem kérsz valakitől, amíg el nem mész a boltba és megveszed neki azt a tárgyat, amitől meg lett fosztva a te felelőtlen hozzáállásod miatt, sőt, ahogy több tórai mitzva megparancsolja, még meg is toldod neki egy ötöddel, kárpótlásul, egyfajta kiengesztelő kamattal – esetleg veszel hozzá egy csokit, vagy egy szépítő elemet, hogy még jobb is legyen, mint a régi, stb… Mindenki tudja és érti, illetve a Messiás Szelleme indítson bennünket az adott esetre szabva.
De alapjából a te bűnbánatod az a lelki-szellemi fájdalom, amit érezned kell belül, amikor valakinek ártottál.
Vádoltál valakit, hamissággal, hazugsággal, bármivel, ami nem volt igaz: kinyomtad a szemét, a látását csorbítottad, hiszen a vád átok és az ember látását, szolgálatát, mozgását húzza vissza. Szem a látáshoz, kéz a cselekvésekhez, láb a szolgálat elvégzéséhez, neked is fájnia kell ezeknek a részeknek, saját látásodban és szolgálatodban legfőbbképpen te fogod megérezni az átok hatását. Hiszen, ha a másik hű Elohim-hoz és ártatlan, minden átkod a te fejedre fog visszazuhanni. A te látásod csökken majd, a te szolgálatod, szellemi életed áll le hirtelen.
Mi ilyenkor a teendő, ha egy ilyen bűnt felismerünk magunkban? Ahogy minden másnál is, megvalljuk tanúk előtt, majd rendezzük. Kinyilvánítjuk, mindazok szeme és füle hallatára, hogy amit mondtunk a másikra, nem, hogy hamis volt, hanem épp az ellenkezője igaz. Rehabilitáljuk az illető tekintélyét és személyét, amilyen mértékben romboltuk azt (+ 1/5 rész megtoldással, ami abból állhat, hogy bevalljuk, amivel a másikat vádoltuk, éppenséggel ránk volt igaz).
Ez fokozottan igaz és még nagyobb a felelősségünk a külsősök felé. Ha egy hitetlennel szemben követünk el valamit, annál sürgetőbb a helyreállítás, hiszen az általunk képviselt Messiásról alkotott képet döntjük romba a hitetlen szemében, ha nem rendezzük kellőképpen irántuk a hibáinkat, vétkeinket, bűneinket.
És ilyen esetben, bár nagyon cikinek tűnhet, de ha megvan a bűnbánat bennük, annál nagyobb buzgalommal tegyük, mert ilyenkor Yahuwah saját előnyére tudja fordítani azt, ami igen nagy gyalázatnak tűnt eddig. A hitetlen végre olyan kereszténnyel fog találkozni, aki nem csak belerúg, sértegeti, vagy figyelmetlen és mulasztási bűne van van és tovább megy gőgösen – mert ő már nincs törvény alatt ugyebár, hanem látni fogja rajtad, hogy te is csak ember vagy, még hibákat is elkövethetsz, viszont van benned egy hatalom, aki ilyen változást bír benned elvégezni, hogy bűnbánatra jutsz, bevallod bűneidet és megalázod magadat még a hitetlen előtt is. Ekkor talán ő is késztetést fog érezni, hogy megtegye ugyanezt a lépést, és te fogod akár elkísérni az újjászületésig, majd testvérekként kéz a kézben együtt mentek tovább.
De ugyanez a törvény teljesedett be a jó Szamaritánus szívében is, amikor – bár nem ő volt az elkövető – de gondoskodott a sértett ember gyógyíttatásáról az ismeretlen bűnös ember helyett. Ütésre, kötözés, zúzódásra olaj, csonttörésre, ágy, melyben pihenhet, munkanapok kiesésére, pénz adomány, a szállásadó számára is… Egyszóval: szemet, szemért, kart, karért, stb. Ezt adta a Szamaritánus ember a félholtra vert zsidónak. Itt nem az elkövető jutott bűnbánatra, hanem egy ártatlan külsős ember érezte magát rosszul a másik gonoszsága miatt és, mint az emberiség tagja, egy másik ember hibáját igyekezett jóvá tenni. Nem ő volt a bűnös, csak átérezte a bántalmazott fájdalmát, és többek között ez a pontos törvény oly annyira élt a szívében, hogy képes volt más helyett, saját magából feláldozni, hogy embertársán segítsen. Ez az ember, ennek a törvénynek egy még magasabb fokozatát élte meg, Krisztusi módon, hiszen nem kényszerből, hanem ösztönszerűen, szívből fakadóan, feltehetőleg jókedvvel vitte véghez jó cselekedetét.
Az utoljára felolvasott szavai Yeshua-nak Máté evangéliumából egyértelműen jelzik, hogy igen nagy a felelőségünk. Nem, hogy érvénytelenné lett a törvény, hanem a Messiásban még érvényesebb, mint valaha, és ez bennünket, tanítványait is cselekvésre, rendezésre, konkrét lépésekre kényszerít.
Az első fizikai személy, akire maga személy szerint Yeshua alkalmazta ezt a parancsolatot már a kegyelem korszakának megnyitását követő első órákban, nem más, mint maga Péter apostol. Közvetlenül a feltámadása után Yeshua háromszor megkérdezte Pétert, hogy szereti-e őt, és hogy legeltesse a nyáját. Különösnek és szinte fárasztónak tűnhet számunkra ez a rész János evangéliumának végéből, mert miért teszi fel annyiszor ugyanazt a kérdést, különösen az, aki ura mindennek, aki a szíveket vizsgálja és mindent tud mindenről?
Nos, ez egész egyszerűen a jóvátétel – a rendezés pillanata, amelyet Péternek át kellett élnie gyávasága miatt, és amiatt, hogy háromszor megtagadta, hogy a Messiáshoz tartozik. Háromszor tagadta meg Őt, mielőtt szólt volna már a kakas, most pedig egymás után háromszor kell megvallania hitét és hűségét Yahushua iránt. Nem azért történt, hogy gúnyt űzzön belőle mások előtt, hanem hogy kifizettesse vele az utolsó dénárig a tartozását iránta. Azért történt, hogy Péter is érezze azt a megaláztatást és fájdalmat, hogy egyszer s mindenkorra megtanulja a leckét, és soha többé ne kösse el.
Ennek a törvénynek az alkalmazás – többek között -, de különösen ennek a nagyon pontos törvénynek a végrehajtása, rendkívül erőteljes növeli az emberi elmék éretté, felnőtté válását és nagyon emlékeztet Salamon híres példabeszédére a 23. fejezet 13-14. verseiben, ahogy olvassuk:
Ne vond meg a gyermektől a fenyítést: ha megvered vesszővel, nem hal bele. Mert megvered ugyan vesszővel, de lelkét kiragadod a Seolból.
Ha te vagy a sértett?
Mi van abban az esetben, a te szenveded el szemed, lábad, szellemi ajándékaid bármiféle csorbítását. Mi van, ha téged átkoznak, ha a te tárgyaidban, fizikai értelemben vett tagjaidban kárt okoz bárki?
Semmiképp sem a mi dolgunk az igazságtétel. Nem mi küzdünk saját igazunkért. Sőt, saját igazunk onnantól fogva már nincs is, amint átadtuk életünket Yahushua-nak.
Imádkozni tudunk, hogy mindenben kárpótolva legyünk. Ha valami anyagi kárt szenvedtünk, akkor adja vissza, adjon jobbat is akár. Keltsen bűnbánatot az ellenünk ártók szívében. Azaz, szálljon vissza rájuk saját átkuk. Hiszen, amíg nem fáj nekik, nem térnek észhez, bűnbánathoz. Ha folyamatos felmentésükért könyörgünk, rosszul imádkozunk értük. Hiszen leplet borítani a bűnre, hagyni, hogy ne érezze, csak úgy bocsásson meg neki „isten” a halálba vezeti őket. Humanista imáinkat fel kell váltani Szemet-Szemért típusú imákra! Kell a baj és a szenvedés, hogy a bűnös megtérjen.
Talán az egyiptomi lovasok közül is végül akkor törtek meg sokan és könyörögtek bocsánatért Yahuwah-hoz, amikor a 10 csapás után még a vörös tenger vizei is rájuk záródtak. Talán sokan meg is kapták akkor a kegyelmet, hiszen tudatlanságból, a fáráó parancsára üldözték a zsidó népet. Ha nem tesznek eleget a parancsnak, őket végezték volna ki. Szerencsétlen rabságban és sötétségben élő emberek voltak. A zsidó hagyomány szerint is a nép akkor nem örvendezhetett ellenségeik halálának látványán. Egyben örültek megmenekülésükért, de szomorúak voltak embertársaik úszkáló hulláik láttán. Valóban így is lehetett.
Mert a kárpótlás kérdése szintén beletartozik a ne aggodalmaskodjatok című üzenethez és búzdításhoz, melyet Máté 6 fejezet végén olvasunk. Ne aggodalmaskodjál, hogy miből fog kárpótolni téged Elohim, Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van.
Testileg szenvedtél kárt valamiben? Imádkozz gyógyulásért! Kiverték a fogadat akár? Imádkozz! És ne azért, hogy a bűnös ember bocsánatot kérjen és kifizesse a fogászati kezelésedet, hanem elsősorban azért, hogy Yahushua nevében Elohim újra kinövessze neked! Majd jöjjön igen a bűnös bocsánatkéréssel, és lássa a csodát, hogy ő is megtérjen.
Egy másik írásomban írtam (Parashat TÓLEDÓTH, ahol Jákob és Rebeka megrendezése által végül Jákob megkapja az eredetileg is neki járó áldást az apjától), igen súlyos következménye lehet annak, ha emberileg lépünk és nem várjuk meg, hogy Yahuwah cselekedjen az érdekünkben.
A Messiásban, ahogy az összes többi törvény érvényes és végrehajtásukat kérnünk kell imában attól, aki egyedül méltó arra, hogy végrehajtsa a törvényből fakadó ítéletet. Most még szellemi síkon, amíg tart a kegyelmi idő. Nemsokára, amikor visszajön pedig ismét fizikai értelemben leszámol nem csak a bűnnel, hanem azokkal, akik addigra nem voltak hajlandóak szabadulni tőle.
Egyszóval ne harcolj, ne próbálj magadnak érvényt szerezni, ha bántanak, hanem addig örülj, amíg nyilak repülnek az irányodba, hiszen meg van írva:
Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és kiközösítenek, és szidalmaznak titeket, és visszautasítják neveteket mint gonoszt az Emberfiáért. Örüljetek azon a napon és ujjongjatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, hiszen atyáik ugyanígy tettek a prófétákkal. Lukács 6:22-23
Lásd még:
TÓLEDÓTH
Bizonyíték nélküli vád
A halálbüntetés (az élet kezdete)
Bírák kinevezése és követése
VIDEO VÁLTOZAT