Rebeka az áldott asszony
Rebeka nélkül Ábrahám öröksége aligha jutott volna el Jákobhoz és így a 12 ősatyához. Izsák egy időre “kivonta magát a forgalomból”, ezért feleségének át kellett vennie az irányítást. Nem Jezabel volt, hisz nem saját szándékából tette. Hanem azért, mert a mellette levő férfi, akit neki kötelessége volt támogatni, meggyengült és nem töltötte be egy időre azt a szerepet, amit Yahuwah-tól kapott. Izsák szeme elhomályosodott.
A vakság pedig az esetek többségében, bűn következménye.
Valóban, Izsák nem azt a fiát szerette, akit Yahuwah szeretett. Ézsaút tisztelte, csodálta, ereje és “férfiassága” miatt. Ézsaút viszont Yahuwah gyűlölte. Világi szemmel tekintett sikeres fiára és ez a világi szemszög lehetett az a szög szemeiben, mely világtalanságát okozta. Rebeka személye, mint áldás itt teljesedik ki. Képes egy óriási “bűnt” elkövetni. Férjét megcsalta. A férjét, aki egy időre nem volt teljesen Yahuwah szolgálatában. De pontosabban Izsákot azt csalta meg, ami a betegségét okozta. Valójában épp ezzel a cselekedetével nyilvánította ki legnagyobb hűségét férje iránt. Rebeka nem veszítette el szellemi látását és Yahuwah kegyelemből őáltala engedi véghez vinni azt a tervet, amit Izsák elvetett. Bár emberileg lépett és nem ez volt Elohim tökéletes akarata, mégis szíve szerint törvényesen járt el és Yahuwah akaratát képviselte. Lényegében Rebeka és Jákob voltak azok, akik meg voltak csalva Izsák vakságát előidéző idegen szellemiség által.
Hangsúlyozom, hogy kizárólag emberi szemszögből cselekedett jól itt Rivka, ez a becsapás nem volt Elohim akaratában, ahogy lejebb látni fogjuk.
Jákob csaló?
Hasonló módon, mint anyja esetében, Jákob sem volt sosem csaló. A neve, minden hiedelem és félrefordítás ellenére nem csalót, hanem “sarkon fogót” jelent (egyes források szerint még azt is jelenti, hogy “ Yahuwah kedvezzen”, vagy azt, hogy “furfangos”). Az a mondat, hogy: “Nem méltán hívják-é őt Jákobnak? Mert immár két ízben csalt meg engemet” egy olyan kijelentés, amit épp az a sátáni csúsztató szellem mondat ki Ézsau-val, aki korábban Évát húzta csőbe hasonló fondorlattal. Bár a Szentírásban szerepel, mégsem szent ez az állítás. A Biblia néhol az ellenség szavát is ugyanúgy közli, mint a Magasságosét!
Jákob, testvérének sarkát fogva jött a világra. Ezzel a cselekedetével bizonyára jelezni akart valamit. Lesz még megbeszélni valójuk.
A két gyermek tusakodott anyjuk méhében. Vajon miért? Ki tusakodott a másikkal és milyen célból?
Az Örökkévaló-nál van egy rend amitől, ha úgy tetszik Neki, néha eltekint és kivételez. Az elsőszülöttségi jog a zsidó szellemnek egyik alappillére. Néhány esetben azonban Yahuwah nem az elsőszülöttön keresztül továbbítja az örökséget, hanem gyakran épp a kicsi, a gyenge, a megvetett személy által mutatja be nagyságát. Így történt ez többek között Dávid esetében is. Itt, Jákob és Ézsau eseténél nem tudni biztosan, hogy melyiküknek kellett volna Yahuwah eredeti akarata szerint elsőnek megszületnie. De elképzelhető, hogy Jákobnak és hogy Ézsau ez ellen lázadt már az anyaméhben. Testi fölényét már ott felhasználva beelőzte bátyját. Jákob ezért jelezhette felé és a külvilág számára, hogy: “ezt még megbeszéljük”. Semmi más nem történt a tál lencse történetnél, mint ennek a megbeszélésnek a beteljesedése. Ézsau már csecsemőkorban megpróbálta kiszorítani bátyját az örökségből testi ereje által, most pedig pont a testiségét kihasználva,
Jákob nagy bölcsességgel, egyszerűen visszaszerzi azt, ami neki jár elohimi jog és predesztináció szerint.
Azonban nem megy ez ilyen könnyen. Az Ézsau-féle emberek szavára semmit sem lehet alapozni. Természetes, hogy esze ágában nem volt Ézsau-nak betartania a szavát és átadni elsőszülöttségi jogát fiútestvérének. Ezért kellett Rebeka segítségével megrendezni Izsák megtévesztését. Hisz Ézsau tusakodhat, mégis egyedül Atyjuknak van joga kiosztani az áldásokat.
Yahuwah tudta és megengedte ezt a megelőzést, hisz előre jelenti anyjuknak mikor sírva fordul Hozzá, hogy miért viselős, ha gyermekei már a méhében tusakodnak: „Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, az egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.” 1Móz 25,23. Yahuwah valami miatt, próbaként megengedte, hogy az Ő küldöttjét beelőzze az ellenség küldöttje. Talán Izsák hajlama a világi dolgok iránt – hiszen Eszau fiáért rajongott később, testi ereje és sikerei miatt -, már ekkor ajtót nyitott arra, hogy ne Yahuwah eredeti terve érvényesüljön. Hasonlóan, Izsák születését is megelőzte egy ellenségeskedő testvér születése szüleinek, Ábrahám és Sárának emberi ötleteiknek következményeként.
Jákob ellen még a zsidóság is
Zsidó tanításokban is időnként hallani, hogy ősatyánkat, Jákobot csalónak nevezik. A világ első antiszemitája, Ézsau tomboló ereje még Jákob leszármazottjait is gyakran megcsalja. Valóban nagy hiba.
Jákobot lehet önfejűnek, vagy csökönyösnek nevezni, azonban a csaló jelző ismét csúsztatás és hamis vád.
Ideje lenne tehát rehabilitálni nemcsak Rebeka, hanem sokkal inkább Jákob személyét is. Talán így sokan rájönnének arra, hogy mi is, ki is a zsidó. Nem egy élősködő éhező ravasz róka, hanem egy olyan nép, amelyet mások folyamatosan ki akarnak forgatni örökségéből, miközben épp azzal vádolják, amivel ellene vétenek.
Nem kívánok külön fejezetet nyitni, hogy bemutassam, hogyan működik tovább napjainkban ez az egészségtelen folyamat, amikor például a valaha létezett leghumanistább hadsereget, a mai izraelit, állandóan hamisan vádolják ártatlan áldozatok elleni súlyos bűncselekmények elkövetésével, a-helyett, hogy megkérdeznék a palesztinokat, miért engedik meg a Hamasznak, hogy állandóan kórházak és iskolák alá rejtsék el fegyvereiket és arzenáljaikat, majd ujjal mutogassanak a „gonosz” izraeliekre, akik ártatlan embereket gyilkolnak? És miért nem mutatják soha azokat a milliónyi arab nyelven nyomtatott szórólapokat, melyeket bombázások előtt kiszórnak a lakosság feje felett, hogy felhívják figyelmüket arra, hogy távozzanak, mert rakétákat fognak kilőni ezekre az épületekre? Erről bővebben itt Izrael állama és cionizmus
Mert Ézsau szelleme, mely az elsőszülöttségi jogot szeretné kisajátítani magának, ma minden eddiginél jobban tombol Jákob leszármazottjai ellen. A behelyettesítő teológia, az a szándék, hogy nem akarják átengedni a zsidó népnek ezt az apró földrészt melyet mai nevén Izrael-nek hívnak, mind ennek a működésnek a kirívó példái.
És bár születnek mai napig közénk Ézsau-k, akik ikreink, vérükben ugyanolyan zsidók, mégis más fejedelemségeket szolgálnak, mint a mammon, azért, hogy azok a vádak, melyek rájuk vonatkoznak, az egész népet sújtsák. De erről bővebben az Antiszemitizmus és keresztényellenesség című írásomban.
Legszebb bizonyítéka annak, hogy az elsőszülöttségi áldást Yahuwah Jákobnak szánta eredetileg is , magában az áldás szövegében rejlik: “Fiamnak illata olyan, mint a mező illata, melyet megáldott Yahuwah. Adjon neked Yahuwah az ég harmatából és a föld kövérségéből, bőségesen gabonát és bort…” 1Móz 27: 27-28. Mikor megnyílik Izsák szája, nem ura annak, amit mond, nincs köze hozzá, csupán közvetít, egyszóval prófétál. Ekkor bizony Yahuwah Szelleme szól. Hogyan is áldhatta volna meg Ézsau fiát ilyen szavakkal, mikor neki soha semmi köze nem volt a vetéshez, aratáshoz, bárminemű mezőgazdasági tevékenységhez. Ézsau vadász volt, és ha Izsák emberileg áldott volna, inkább vadakról, prédákról és zsákmányról beszélt volna. Mit kezdhetett volna ő gabonával, borral, föld kövérségével és harmattal?
Saját bizonyságomat megosztanám erről. Egy francia nyelvű izraeli interneten működő csatornán szembesültem először azzal, hogy a vallásos zsidóság is csalónak és hazudozónak titulálja saját ősatyját, Jákobot. Egy idős, szefárd „rabbi” közép-kelet európai stílusú ortodox ruhába öltözve, ilyenekről tanított. Még aznap felkerestem e-mailben, hogy rákérdezzek, illetve számon kérjem, hogy miként gondolhatja még a vallásos zsidóság is, hogy ezek az Ezsau-i vádak jogosak? Választ tőle sose kaptam. Az Örökkévalótól viszont igen. Attól a héttől kezdődően, a „rabbi” további szombati tanítást már nem posztolt, illetve maga a TV csatorna, honlapjával együtt, néhány hét elteltével nyomtalanul eltűnt. Azóta sem láttam viszont ezt a társaságot. A vicc az egészben, hogy még csak nem is imádkoztam mindezért, csak feltettem a kérdést egy embernek, majd összeomlott az egész, mint egy kártyavár. Itt láthatjuk mennyivel nehezebb zsidónak lenni. A „görögöknél” még tart a kegyelem, és még vígan átkozhatják Jákobot, a-nélkül, hogy bármiféle látható ítélet sújtaná még őket, de a zsidóknál a hülyeséget egy percig sem tűri tovább a Mindenható. Ennyivel nehezebb idősebb és elsőszülött testvérnek lenni.
Az Örökkévalót megsegítő, jó szándékú ember
Jákob csak egyszer volt csaló, amikor Rebeka nyomására becsapta Izsákot
Jelleme azonban messze mégsem ennyire egyszerű és tökéletes, mivel Jákobnál kifejezetten jelen volt az emberi igazságszolgáltató hajlam, a csökönyösség: a fondorlatos. Később olvassuk is Hóseásnál, hogy Yahuwah-nak mégsem tetszett a sarkon fogás története:
“Pere van az Yahuwah-nak Júdával is, és megbünteti Jákobot az ő útjai szerint. Cselekedetei szerint fizet meg néki. Anyja méhében sarkon fogta bátyját, és mikor erős volt, küzdött Yahuwah-val.” Hóseás 12: 2-3
Úgy látszik, hogy Jákobnak nem lett volna szüksége saját kezűleg jelezni Yahuwah eredeti akaratát. Hagynia kellett volna, hogy maga Yahuwah lépjen és rendezze úgy a dolgokat, hogy ígérete és akarata a maga idejében érvényre jusson. Ebben is azt az ősi hibát érzékelem, amikor az ember maga mellett tudja Yahuwah-t, tudja tervét is az ő életében és kicsit rásegít, megsürgeti, illetve kérkedik vele az ellenség előtt.
De ennek a mélyen emberi jellemnek, mely mindent a saját erejéből próbál megoldani, a legelképesztőbb példája, amikor Rebeka és Jákób Yahuwah tervének a megvédését olyan szinten kézbe veszik, hogy hazudnak és becsapják Izsákot, az ősatyát. Bármennyire nem volt akkor Izsák a helyén, hiszen nem azt a fiát szerette, akit Elohim, hanem épp a másikat, akit pedig Elohim gyűlölt, mégis másképp kellett volna dönteniük. Ennek a szellemi vakságának következménye, hogy fizikailag is megvakult és ezt a gyengeséget kihasználta felesége és fia. A cselekedet bármennyire dicséretes, hisz a jó ügyet szolgálta, mégis csak emberi szemszögből bizonyul jó megoldásnak. Nem kellett volna inkább térdre esniük, megtépni ruháikat, zsákba öltözniük, hamut szórni a fejükre, böjtölni, bármit, amit nagy bajban szokás tenni és főleg könyörögni, hogy Yahuwah avatkozzon be valamilyen módon?
Nem vadászni ment-e Ézsau? Ézsau nem mondta-e már ki jóval korábban, amikor ezt az elsőszülöttségi jogot eladta fivérének, hogy : Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem? 1Móz 25:32. Ekkor vajon nem saját sorsáról prófétált-e, nem saját magát átkozta-e meg Jákób javára?
Ha nem lépnek emberi bölcsességük szerint, lehet, hogy Ézsauval ezúttal a vad végzett volna és nem fordítva. Így megkímélték volna magukat attól, hogy Ézsau túlélése által, Jákobnak folyamatosan menekülnie és rettegnie kelljen, hogy mikor éri utol fivérének bosszúja. Nem beszélve Ézsau máig jelenlevő és bajt okozó leszármazottairól, akik Jákob leszármazottjai számára máig igen nagy tüske az oldalukban.
Ezért fontosabb, mint valaha, hogy kérjük a szellemek megkülönböztetésének az ajándékát, hogy lássuk, nem csak azt, hogy szellemben kivel állunk szemben, hanem azt, hogy mi a következő lépés, amit meg kell tennünk, vagy nem szabad megtennünk tanítványi utunkon, nehogy ismét megátkozzuk saját magunkat, ahogy akkor Jákob tette.
Lásd még: Megtévesztés Eszközei 1 – BEELŐZÉS
VIDEO VÁLTOZAT