Rebeka az áldott asszony
Rebeka nélkül Ábrahám öröksége aligha jutott volna el Jákobhoz és így a 12 ősatyához. Izsák egy időre “kivonta magát a forgalomból”, ezért feleségének át kellett vennie az irányítást. Nem Jezabel volt, hisz nem saját szándékából tette. Hanem azért, mert a mellette levő férfi, akit neki kötelessége volt támogatni, meggyengült és nem töltötte be egy időre azt a szerepet, amit Yahuwah-tól kapott. Izsák szeme elhomályosodott.
A vakság pedig az esetek többségében, bűn következménye.
Valóban, Izsák nem azt a fiát szerette, akit Yahuwah szeretett. Ézsaút tisztelte, csodálta, ereje és “férfiassága” miatt. Ézsaút viszont Yahuwah gyűlölte. Világi szemmel tekintett sikeres fiára és ez a világi szemszög lehetett az a szög szemeiben, mely világtalanságát okozta. Rebeka személye, mint áldás itt teljesedik ki. Képes egy óriási “bűnt” elkövetni, egy olyan dolgot művelni, ami ugyanazzal a világi szemmel, mint amellyel férje rossz fiát szemlélte, csalásnak számít. Férjét megcsalta. Azt a férjét, aki egy időre nem volt teljesen Yahuwah szolgálatában. De pontosabban Izsákban azt csalta meg, ami a betegségét okozta. Valójában épp ezzel a cselekedetével nyilvánította ki legnagyobb hűségét férje iránt. Rebeka nem veszítette el szellemi látását és Yahuwah kegyelemből őáltala engedi véghez vinni azt a tervet, amit Izsák elvetett. Tökéletesen törvényesen járt el és képviselte Yahuwah akaratát. Rebeka és Jákob fia voltak azok, akik meg voltak csalva Izsák vakságát előidéző idegen szellemiség által.
Jákob csaló?
Hasonló módon, mint anyja esetében, Jákob sem volt sosem csaló. A neve, minden hiedelem és félrefordítás ellenére nem csalót, hanem “sarkon fogót” jelent (egyes források szerint még azt is jelenti, hogy “ Yahuwah kedvezzen”, vagy “furfangos”). Az a mondat, hogy: “Nem méltán hívják-é őt Jákobnak? Mert immár két ízben csalt meg engemet” egy olyan kijelentés, amit épp az a sátáni csúsztató szellem mondat ki Ézsaú küldöncével, aki Évát hasonló fondorlattal húzta csőbe korábban. Bár a Szentírásban szerepel, mégsem szent ez az állítás. A Biblia néhol az ellenség szavát is ugyanúgy közli, mint a Magasságosét!
Jákob, testvérének sarkát fogva jött a világra. Ezzel a cselekedetével bizonyára jelezni akart valamit. Lesz még megbeszélni valójuk.
A két gyermek tusakodott anyjuk méhében. Vajon miért? Ki tusakodott a másikkal és milyen célból?
Yahuwah-nál van egy rend amitől, ha úgy tetszik Neki, néha eltekint és kivételez. Az elsőszülöttségi jog a zsidó szellemnek egyik alappillére. Néhány esetben azonban Yahuwah nem az elsőszülöttön keresztül továbbítja az örökséget, hanem gyakran épp a kicsi, a gyenge, a megvetett személy által mutatja be nagyságát. Így történt ez többek között Dávid esetében is. Itt, Jákobnál, nem tudni biztosan, hogy melyik gyereknek kellett volna Yahuwah eredeti akarata szerint megszületnie. De elképzelhető, hogy Jákobnak kellett volna elsőnek a világra jönnie, és hogy Ézsaú ez ellen lázadt, már az anyaméhben. Testi fölényét már ott felhasználva beelőzte bátyját. Jákob ezért jelezhette felé és a külvilág számára, hogy: “ezt még megbeszéljük”. Semmi más nem történt a tál lencse történetnél, mint ennek a megbeszélésnek a beteljesedése. Ézsaú megpróbálta kiszorítani bátyját az örökségből csecsemőkorban testi ereje által, most pedig pont a testiségét kihasználva,
Jákob nagy bölcsességgel, egyszerűen visszaszerzi azt, ami neki jár elohimi jog és predesztináció szerint.
Azonban nem megy ez ilyen könnyen. Az Ézsaú-féle emberek szavára semmit nem lehet alapozni. Természetes, hogy esze ágában nem volt Ézsaúnak betartani a szavát és átadni elsőszülöttségi jogát fiútestvérének. Ezért kellett Rebeka segítségével megrendezni Izsák megtévesztését. Hisz Ézsaú tusakodhat, mégis egyedül Atyjuknak van joga kiosztani az áldásokat.
Yahuwah mégis tudta és megengedte ezt a megelőzést, hisz előre jelenti anyjuknak mikor sírva fordul Hozzá, hogy miért viselős, ha gyermekei már a méhében tusakodnak: „Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, az egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.” 1Móz 25,23. Yahuwah valami miatt, próbaként megengedte, hogy az Ő küldöttjét beelőzze az ellenség küldöttje. Talán Izsák hajlama a világi dolgok iránt – hiszen Eszau fiáért rajongott később, testi ereje és sikerei miatt -, már ekkor ajtót nyitott arra, hogy ne Yahuwah eredeti terve érvényesüljön. Hasonlóan, magát Izsák születését is megelőzte egy hasonló ellenségeskedő testvér születése, szüleinek, emberi ötleteiknek következményeként.
Jákob ellen még a zsidóság is
Zsidó tanításokban is időnként hallani, hogy ősatyánkat, Jákobot csalónak nevezik. A világ első antiszemitája, Ézsaú tomboló ereje még Jákob leszármazottjait is gyakran megcsalja. Valóban nagy hiba.
Jákobot lehet önfejűnek, vagy csökönyösnek nevezni, azonban a csaló jelző ismét csúsztatás és hamis vád.
Ideje lenne tehát rehabilitálni nemcsak Rebeka, hanem sokkal inkább Jákob személyét is. Talán így sokan rájönnének arra, hogy mi is, ki is a zsidó. Nem egy másokon élősködő éhező ravasz róka, hanem egy olyan nép, amelyet mások folyamatosan ki akarnak forgatni örökségéből, miközben épp azzal vádolják, amivel ellene vétenek. Nem szándékozom taglalni ennek a folyamatnak mai legklasszikusabb formáját, amikor Izrael és annak hadseregének “borzalmas” bűneit hamisítják elénk. De megfigyelhető minden korban, kicsit módosított formában ez az égbekiáltó hazugság.
Legszebb bizonyítéka annak, hogy az elsőszülöttségi áldást Yahuwah Jákobnak szánta, magában az áldás szövegében rejlik: “Fiamnak illata olyan, mint a mező illata, melyet megáldott Yahuwah. Adjon neked Yahuwah az ég harmatából és a föld kövérségéből, bőségesen gabonát és bort…” 1Móz 27: 27-28. Mikor megnyílik Izsák szája, nem ura annak, amit mond, nincs köze hozzá, csupán közvetít. Ekkor bizony Yahuwah Szelleme szól. Hogyan is áldhatta volna meg Ézsaú fiát ilyen szavakkal, mikor neki soha semmi köze nem volt a vetéshez, aratáshoz, bárminemű mezőgazdasági tevékenységhez. Ézsaú vadász volt, és ha Izsák emberileg áldott volna, inkább vadakról, prédákról és zsákmányról beszélt volna. Mit kezdhetett volna ő gabonával, borral, föld kövérségével és harmattal?
Yahuwah-t megsegítő jó szándékú ember
Jákob csak egyszer volt csaló, amikor Rebeka nyomására becsapta Izsákot
Jelleme azonban messze mégsem ennyire egyszerű és tökéletes, mivel Jákobnál kifejezetten jelen volt az emberi igazságszolgáltató hajlam. Később olvassuk is Hóseásnál, hogy Yahuwah-nak mégsem tetszett a sarkon fogás története:
“Pere van az Úrnak a Júdával is, és megbünteti Jákobot az ő útjai szerint. Cselekedetei szerint fizet meg néki. Anyja méhében sarkon fogta bátyját, és mikor erős volt, küzdött Yahuwah-val.” Hóseás 12: 2-3
Úgy látszik, hogy Jákobnak nem lett volna szüksége saját kezűleg jelezni Yahuwah eredeti akaratát. Hagynia kellett volna, hogy maga Yahuwah lépjen és rendezze úgy a dolgokat, hogy ígérete és akarata a maga idejében érvényre jusson. Ebben is azt az ősi hibát érzékelem, amikor az ember maga mellett tudja Yahuwah-t, tudja tervét is az ő életében és kicsit rásegít, megsürgeti, illetve kérkedik vele az ellenség előtt.
De ennek a mélyen emberi jellemnek, mely mindent megpróbál megoldani saját erejéből a legelképesztőbb példája, amikor Rebeka és Jákób Yahuwah tervének a megvédését olyan szinten kézbevezsik, hogy hazudnak és becsapják Izsákot, az ősatyát. Bármennyire nem volt akkor Izsák a helyén, hiszen nem azt a fiát szerette, akit Elohim, hanem épp a másikat, akit pedig Elohim gyűlölt. Ennek a szellemi vakságának következménye, hogy fizikailag is megvakult és ezt a gyengeséget kihasználta felesége és fia. A cselekedet bármennyire dicséretes, hisz a jó ügyet szolgálta, mégis csak emberi szemszögből bizonyul jó megoldásnak. Nem kellett volna inkább térdre esniük, megtépni ruháikat, zsákba öltözniük, hamut szórni a fejükre, böjtölni, bármit, amit nagy bajban szokás tenni és főleg könyörögni, hogy Yahuwah avatkozzon be valamilyen módon?
Nem vadászni ment-e Ézsaú? Ézsaú nem mondta-e már ki jóval korábban, amikor ezt az elsőszülöttségi jogot eladta fivérének, hogy : Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem? 1Móz 25:32. Ekkor vajon nem saját sorsáról prófétált-e, nem saját magát átkozta-e meg Jákób javára?
Ha nem lépnek emberi bölcsességük szerint, lehet, hogy Ézsaúval ezúttal a vad végzett volna és nem fordítva. Így megkímélték volna magukat attól, hogy Ézsaú túlélése által, Jákobnak folyamatosan menekülnie és rettegnie kelljen, hogy mikor éri utol fivérének bosszúja. Nem beszélve Ézsaú máig jelenlevő és bajt okozó leszármazottairól.
Lásd még: Megtévesztés Eszközei 1 – BEELŐZÉS