[HU] Mátit’Yáhu 27

Szerző: Sipos Richard | szept 21, 2026

¹Amint megvirradt a reggel, a Kohánim fejei és a nép vénei mindnyájan együtt tanácsot tartottak Yeshuá ellen, hogy halálra adják. ²Megkötözték őt, elvezették, és átadták Pontiusz Pilátusz helytartó kezébe.

³Amikor pedig Yáhu’Dáh, aki őt kiszolgáltatta, látta, hogy bűnösnek ítélték, megbánta, és visszavitte a harminc ezüstöt a Kohánim fejeinek és a véneknek, ⁴és ezt mondta: „Vétkeztem, mert ártatlan vért szolgáltattam ki.” De azok ezt mondták: „Mi közünk hozzá? A te dolgod, te lásd!” ⁵Erre ő a Heikhálba dobta az ezüstöt, kiment, elment és felakasztotta magát. ⁶A Kohánim fejei pedig felszedték az ezüstöt, és így szóltak: „Nem a Tóra szerint való ezt a kincstárba tennünk, mert vérnek díja.” ⁷Tanácsot tartottak, és megvették rajta a Fazekas mezejét a gérim – jövevények temetésére. ⁸Ezért hívják azt a mezőt vérek Mezejének mind a mai napig. ⁹Akkor teljesedett be az Ige, amely Yirme’Yáhu próféta keze által hangzott el: „És vették a harminc ezüstöt, a drága becsértéket, akit ennyire becsültek Yiszrá’El fiai, ¹⁰és odaadták a Fazekas mezejéért, ahogyan megparancsolta nekem Ádonáj.”

¹¹Yeshuá pedig a helytartó előtt állt, és megkérdezte tőle a helytartó, mondván: „Te vagy Melekh HáYáhu’dim [a Zsidók Királya]?” Yeshuá ezt mondta neki: „Te mondod.” ¹²De amikor a Kohánim fejei és a vének vádolták őt, semmit sem felelt nekik. ¹³Akkor így szólt hozzá Pilátusz: „Nem hallod, mennyi mindennel tanúskodnak ellened?” ¹⁴De nem adott neki választ, egyetlen szót sem, úgyhogy a helytartó szemében csodálatos volt.

¹⁵Ezen az ünnepen pedig a helytartó szokván szokott elbocsátani egyet a foglyok közül, akit a nép kiválasztott. ¹⁶Abban az időben volt nekik egy foglyuk, aki ismert volt a nép előtt, akinek neve Bár-Ábá. ¹⁷Amikor tehát összegyűltek, ezt mondta nekik Pilátusz: „Kit választotok, hogy szabadon bocsássam nektek: Bár-Ábát vagy Yeshuát, akit Máshiáchnak mondanak?” ¹⁸Mert tudta, hogy irigységből szolgáltatták ki őt. ¹⁹Mikor pedig az ítélet helyén ült, üzent neki a felesége, mondván: „Ne avatkozz ennek a Tzádiknak – Igaznak az ügyébe, mert sokat szenvedtem ma álomban őmiatta.” ²⁰A Kohánim fejei és a vének azonban felbujtották a nép sokaságát, hogy Bár-Ábát kérjék, Yeshuát pedig veszítsék el. ²¹Felelt a helytartó, és ezt mondta nekik: „Kit választotok a kettő közül, hogy szabadon bocsássam nektek?” Ők ezt mondták: „Bár-Ábát.” ²²Ezt mondta nekik Pilátusz: „Mit tegyek hát Yeshuával, akit Máshiáchnak mondanak?” Mindnyájan ezt mondták: „Feszíttessék meg!” ²³Ő pedig ezt mondta: „De hát mi rosszat tett?” Azok pedig még jobban kiáltoztak, mondván: „Feszíttessék meg!” ²⁴Amikor Pilátusz látta, hogy semmit sem ér el, sőt még nagyobb lesz a zűrzavar, vizet vett, megmosta kezeit a nép szeme előtt, és ezt mondta: „Ártatlan vagyok ennek az Igaznak vérétől; ti lássátok!” ²⁵Felelt az egész nép, és ezt mondta: „Az ő vére miránk és fiainkra!” ²⁶Akkor szabadon bocsátotta nekik Bár-Ábát, Yeshuát pedig megostoroztatta, és átadta, hogy megfeszítsék.

²⁷Akkor a helytartó hadi emberei elvitték Yeshuát az ítélet udvarára, és köré gyűjtötték az egész csapatot. ²⁸Levetkőztették, és bíborpalástot öltöttek rá, ²⁹tövisekből koronát fontak, a fejére tették, nádszálat a jobbjába, térdre borultak előtte, gúnyolták őt, mondván: „Éljen Melekh HáYáhu’dim [a Zsidók Királya]!” ³⁰Leköpték arcait, elvették a nádszálat, és a fejére verték.

³¹Miután kigúnyolták őt, levették róla a palástot, felöltöztették ruháiba, és elvezették, hogy megfeszítsék őt. ³²Amint kifelé mentek, ráakadtak egy Kürénéi emberre, akinek neve Shim’on: ezt kényszerítették, hogy menjen velük, és vigye az ő keresztjét. ³³Megérkeztek arra a helyre, amelyet Gálgáltának hívnak, ami azt jelenti: a Gulgolet [Koponya helye], ³⁴és adtak neki inni keserűséggel kevert ecetet. De amikor megízlelte, nem akarta meginni. ³⁵Megfeszítették ott, és elosztották ruháit, sorsot vetettek rájuk, hogy beteljesedjék, amit a próféta szája által mondott: „Elosztják ruháimat maguknak, és köntösömre sorsot vetnek”; ³⁶azután leültek, és őrizték őt ott. ³⁷A feje fölé helyezték vétkének tárgyát írásban: EZ Yeshuá, Melekh HáYáhu’dim. ³⁸Akkor vele együtt megfeszítettek két erőszaktevő embert, az egyiket a jobbja, a másikat a balja felől.

³⁹Akik pedig arra mentek el, gyalázták őt, és csóválták utána fejeiket, ⁴⁰és ezt mondták: „Te, aki lerombolod a Heikhált, és három nap alatt felépíted, szabadítsd meg lelkedet! Ha Ben HáElohim vagy, szállj le a fáról!” ⁴¹Hasonlóan a Kohánim fejei is gúnyolódtak rajta a Szofrimmal és a vénekkel együtt, mondván: ⁴²„Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Yiszrá’El királya, szálljon le most a fáról, és hiszünk benne! ⁴³Elohimban bízott: mentse meg most, ha gyönyörködik benne; hiszen azt mondta: Ben HáElohim vagyok.” ⁴⁴Az erőszaktevő emberek is, akiket vele együtt feszítettek meg, ugyanígy szidalmazták őt.

⁴⁵Sötétség borította be az egész föld színét a hatodik órától [déltől] a kilencedik óráig [du. háromig]. ⁴⁶A kilencedik órában [du. három] Yeshuá hangosan felkiáltott, mondván: „Eláhi, Eláhi, lemá shevaktáni„, ami azt jelenti: „Eli, Eli, lámá azavtáni?” [„Én Elohimom, én Elohimom, miért hagytál el engem?”] ⁴⁷Néhányan az ott állók közül, amikor hallották ezt, ezt mondták: „Eli’Yáhut hívja ez.” ⁴⁸Egy közülük azonnal sietett, odafutott, vett egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tette, és inni adott neki. ⁴⁹A többi ember pedig ezt mondta: „Hagyd, lássuk, eljön-e Eli’Yáhu, hogy megszabadítsa őt.” ⁵⁰Yeshuá pedig ismét hangosan felkiáltott, és kiadta Ruáchát.

⁵¹És íme, a Heikhál Párokhetje – kárpitja – kettéhasadt, két darabra, fölülről az aljáig; a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. ⁵²A sírok megnyíltak, és felébredtek sokan a szentek csontjai közül, akik a földben alusznak. ⁵³Kijöttek sírjaikból az ő feltámadása után, bementek a Szentség városába, és sokaknak megjelentek. ⁵⁴A százados pedig és az emberek, akik vele Yeshuát őrizték, amikor látták a földrengést, és mindazt, ami történt, Igen megrémültek, és ezt mondták: „Bizony, Ben HáElohim volt ez!”

⁵⁵Sok asszony pedig, akik Yeshuá után mentek Gálilból, hogy szolgáljanak neki, ott voltak, és távolról nézték, ami ott történt. ⁵⁶Köztük volt a Mágdáli Miryám és Miryám, a Yá’ákov és Yoszef anyja, valamint Zebád’Yáh fiainak anyja.

⁵⁷Mikor beesteledett, eljött egy gazdag ember HáRámátáyimból, név szerint Yoszef, aki maga is Yeshuá Tálmidimai közül egy volt. ⁵⁸Ő odament Pilátuszhoz, és elkérte tőle Yeshuá testét. Erre Pilátusz megparancsolta, hogy adják ki neki. ⁵⁹Yoszef vette a testet, és tiszta gyolcsba göngyölte, ⁶⁰elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott, nagy követ hengerített a sír szájára, és elment. ⁶¹Ott volt pedig a Mágdáli Miryám és a másik Miryám, akik a sírral szemben ültek.

⁶²Másnap, Erev Shábát után, összegyűltek a Kohánim fejei és a Perushim Pilátusznál, ⁶³és ezt mondták: „Urunk, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap végeztével feltámadok! ⁶⁴Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy eljöjjenek a Tálmidimai éjszaka, és ellopják őt, és azt mondják a népnek: Íme, feltámadt a halottak közül! Akkor ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél.” ⁶⁵Ezt mondta nekik Pilátusz: „Itt van nektek az őrség, menjetek, őrizzétek, ahogyan tudjátok.” ⁶⁶Ők elmentek, biztosították a sírt, lepecsételték a követ, és őrséget állítottak rá.

Szójegyzék: Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Bár-Ábá (בַּר־אַּבָּא – 𐤁𐤓𐤀𐤁𐤀) – az atya fia • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáElohim (בֶּן הָאֱלֹהִים – 𐤁𐤍𐤄𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Elohim Fia • Eli (עֵלִי – 𐤏𐤋𐤉) – Felmagasztalt • Eli’Yáhu (אֵלִיָּהוּ – 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yáhuwáh – Illés • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Erev Shábát (עֶרֶב שַׁבָּת – 𐤏𐤓𐤁 𐤔𐤁𐤕) – Shábát előestéje • Ezüst (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Keszef: ezüst/Pénz • Gálgáltá (גָּלְגָּלְתָּא – 𐤂𐤋𐤂𐤋𐤕𐤀) – Koponya-hely (arám) • Gálil (גָּלִיל – 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • gerim (גֵּרִים – 𐤂𐤓𐤉𐤌) – jövevények/prozeliták • Gulgolet (גֻּלְגֹּלֶת – 𐤂𐤋𐤂𐤋𐤕) – koponya • HáRámátáyim (הָרָמָתַיִם – 𐤄𐤓𐤌𐤕𐤉𐤌) – „a két magaslat”, Shmu’El próféta városa • Heikhál (הֵיכָל – 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Ige (דָּבָר – 𐤃𐤁𐤓) – D’vár: Ige/Szó/beszéd/kijelentés/dolog – mely Yeshuában Testté lett • Keszef (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – ezüst/Pénz • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל – 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap – Yiszrá’El főpapja, aki a Mishkán/Templom legszentebb szolgálatát végezte • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok • Küréné (קוּרֵנֵה – 𐤒𐤅𐤓𐤍𐤄) – Jelentése bizonytalan; fenséges úrnő/uralkodónő [Κυρήνη] • Lelk (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh: Lélek/Élőlény/Élet • Mágdáli Miryám (מִרְיָם הַמַּגְדָּלִית – 𐤌𐤓𐤉𐤌 𐤄𐤌𐤂𐤃𐤋𐤉𐤕) – Mária Magdolna/Toronybeli Mária • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Messiás/Felkent [Krisztus] • Melekh (מֶלֶךְ – 𐤌𐤋𐤊) – Király • Miryám (מִרְיָם – 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Párokhet (פָּרֹכֶת – 𐤐𐤓𐤊𐤕) – Kárpit/Függöny – a Szentek Szentjét elválasztó függöny • Perushim (פְּרוּשִׁים – 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Pilátusz (ôÄĚéěČčĺÉń – 𐤐𐤉𐤋𐤈𐤎) – Pontiusz Pilátusz; római helytartó, jelentés: dárdás • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Shim’on (שִׁמְעוֹן – 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia [köve: a Pitdáh] • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Test (בָּשָׂר – 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Tzádik (צַדִּיק – 𐤑𐤃𐤉𐤒) – Igaz ember • Vér (דָּם – 𐤃𐤌) – Dám – az élet hordozója • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia [köve: a Nofekh] • Yáhu’dim (יְהוּדִים – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – zsidók/dicsőítők • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment • Yirme’Yáhu (יִרְמְיָהוּ – 𐤉𐤓𐤌𐤉𐤄𐤅) – Yáhuwáh felemel • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yoszef (יוֹסֵף – 𐤉𐤅𐤎𐤐) – Gyarapítson/Hozzáadjon – Yá’ákov fia [köve: Shohám] • Zebád’Yáh (זְבַדְיָה – 𐤆𐤁𐤃𐤉𐤄) – ajándékom

[HU] Mátit’Yáhu 26

Szerző: Sipos Richard | szept 21, 2026

¹És történt, amikor Yeshuá befejezte mindezeknek a beszédeknek elmondását, így szólt Tálmidimaihoz: ²„Nemde tudjátok, hogy két nap múlva lesz a Peszách, és Ben HáÁdám átadatik, hogy megfeszítsék.” ³Akkor összegyűltek a Kohánim fejei, az Szofrim és a nép vénei a Kohen Gádol udvarában, akinek neve Káyáfá, ⁴és tanácsot tartottak, hogy csellel megragadják Yeshuát és megöljék. ⁵De ezt mondták: „Ne az ünnepen, hogy zavargás ne támadjon a nép között.”

⁶És történt, amikor Yeshuá Beit-Ányáhban volt, a leprás Shim’on házában, ⁷odament hozzá egy asszony, és kezében egy alabástrom edény volt, Igen drága kenettel, és ráöntötte az asztalnál ülő fejére. ⁸Amikor látták ezt a Tálmidim, haragra gerjedtek, és ezt mondták: „Mire való ennek a kenetnek az elpazarlása? ⁹Nemde jobb lett volna ezt sok ezüstért eladni, és árát szétosztani a szegényeknek.” ¹⁰De megtudta Yeshuá, és ezt mondta nekik: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. ¹¹Mert a szegényeket mindig megtaláljátok magatok előtt, de engem nem mindig találtok meg magatok előtt. ¹²Mert amikor ezt a kenetet testemre öntötte, temetésemre készített elő engem. ¹³Ámen, mondom nektek: minden helyen, ahol csak hirdetik majd ezt az Örömhírt az egész földön, elbeszélik majd azt is, amit ő tett, az ő emlékezetére!”

¹⁴Akkor felkelt a tizenkettő közül egy, akinek neve Yáhu’Dáh Ish-K’riyot, és elment a Kohánim fejeihez, ¹⁵és így szólt: „Mit akartok adni nekem, ha kezetekbe adom őt?” Azok kimértek neki harminc ezüstöt. ¹⁶És attól az időtől fogva alkalmat keresett, hogy elárulja őt.

¹⁷Chág HáMátzot [Kovásztalan Kenyerek Ünnepe] első napja előtt odamentek a Tálmidim Yeshuá elé, és ezt mondták: „Hol akarod, hogy elkészítsük neked a Peszách elköltését?” ¹⁸Ő ezt mondta: „Menjetek a városba ehhez s ehhez az emberhez, és mondjátok meg neki: Így szól a mi Mesterünk: Íme eljött az időm, és íme nálad ülöm meg a Peszách ünnepét Tálmidimaimmal házadban.” ¹⁹És a Tálmidim úgy tettek, amint Yeshuá parancsolta nekik, és elkészítették a Peszáchot. ²⁰És amikor este lett, asztalhoz telepedett a tizenkettővel. ²¹És miközben ettek, ezt mondta: „Ámen, mondom nektek, hogy közületek egy elárul engem.” ²²Erre szívükben Igen elszomorodtak, és kezdték mondani neki egyenként: „Talán csak nem én vagyok az, uram?” ²³Ő pedig felelt és mondta: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. ²⁴Íme, Ben HáÁdám elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki Ben HáÁdámot Nefeshe keresőinek kezébe adja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem született volna.” ²⁵És Yáhu’Dáh, az áruló, felelt és mondta: „Talán csak nem én vagyok az, Rábi?” Ő pedig így szólt hozzá: „Te mondtad.”

²⁶És miközben ettek, vette Yeshuá a kenyeret, megáldotta, megtörte, a Tálmidimnak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” ²⁷És vette a poharat, megáldotta, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, ²⁸mert ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik bűneik bocsánatára. ²⁹De én megmondom nektek, hogy mostantól fogva nem iszom többé a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Ávi Királyságában.”

³⁰És elénekelték a Hálelt, majd kimentek az Olajfák hegyére. ³¹Akkor ezt mondta nekik Yeshuá: „Íme, mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai. ³²De halottaimból való feltámadásom után előttetek megyek Gálilba.” ³³És Kefá felelt és mondta neki: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom.” ³⁴Yeshuá pedig ezt mondta neki: „Ámen, mondom neked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” ³⁵Kefá így szólt hozzá: „Ha az is lesz osztályrészem, hogy meghaljak veled, akkor sem tagadlak meg.” És ugyanígy beszéltek a többi Tálmidim is.

³⁶És ezután elment velük Yeshuá egy helyre, amelyet Gát-Shemánenak hívnak, és így szólt Tálmidimaihoz: „Üljetek le itt magatoknak, amíg odamegyek és imádkozom amott.” ³⁷És maga mellé vette Kefát és Zebád’Yáh két fiát, és kezdett gyötrődni és búsulni. ³⁸Akkor ezt mondta nekik: „Felette keserű az én Nefeshem, mindhalálig; maradjatok itt, és virrasszatok velem.” ³⁹És egy kissé továbbment, arcára borult, imádkozott, és ezt mondta: „Ávi, ha lehetséges a dolog, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne az én akaratom szerint, hanem amint te akartad.” ⁴⁰És odament a Tálmidimhez, és alva találta őket, és így szólt Kefához: „Hát nem volt erőtök egy órát virrasztani velem? ⁴¹Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: íme, a szellem kész, de a test erőtlen.” ⁴²Másodszor is elment magának, imádkozott, és ezt mondta: „Ávi, ha ez a pohár nem mehet el úgy, hogy meg ne igyam, legyen meg a te akaratod.” ⁴³És ismét visszament, és újra alva találta őket, mert szemeik elnehezültek. ⁴⁴És otthagyta őket, ismét elment, harmadszor is imádkozott, ugyanazokat a szavakat szólva. ⁴⁵Akkor visszament Tálmidimaihoz, és ezt mondta nekik: „Adjatok álmot szemeiteknek és nyugalmat. Íme, eljött az óra, és Ben HáÁdám vétkesek kezébe adatik. ⁴⁶Keljetek fel, menjünk! Íme, közeleg, aki engem elárul.”

⁴⁷Még beszélt, és íme, Yáhu’Dáh, egy a tizenkettő közül, megjött, és vele nagy sokaság kardokkal és botokkal, a Kohánim fejeitől és a nép véneitől. ⁴⁸Az árulója pedig jelt adott nekik, ezt mondva: „Az az ember, akit megcsókolok, ő az; ragadjátok meg!” ⁴⁹És sietve odament Yeshuához, és ezt mondta: “HáShálom Lechá, Rábi!” [A Béke Veled Rabbi] – és megcsókolta őt. ⁵⁰És Yeshuá ezt mondta neki: „Barátom, miért jöttél?” Ekkor rávetették magukat Yeshuára, kezeiket kinyújtották rá, és megragadták. ⁵¹És íme, egy azok közül, akik Yeshuával voltak, kinyújtotta kezét, kirántotta kardját, lecsapott a Kohen Gádol szolgájára, és levágta a fülét. ⁵²Akkor ezt mondta neki Yeshuá: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert mindazok, akik kardot fognak, kard által vesznek el. ⁵³Vagy azt mondod szívedben, hogy nem kérhetnék Ávitól, hogy küldjön nekem most is tizenkét seregnél is több Málákhot? ⁵⁴De akkor miként teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?” ⁵⁵Abban az órában ezt mondta Yeshuá a nép sokaságának: „Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy megragadjatok engem? Nap nap után ott ültem és tanítottam nálatok a Mikdáshban, és nem nyújtottátok ki rám kezeteket. ⁵⁶De mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a Nevi’im Írásai.” Akkor elhagyták őt Tálmidimai mind, és elfutottak.

⁵⁷Yeshuá megragadói pedig elvitték őt Káyáfához, a Kohen Gádolhoz, akinek házánál összegyűltek az Szofrim és a vének. ⁵⁸Kefá pedig távolról követte őt egészen a Kohen Gádol udvaráig, és bement, leült ott a szolgákkal, hogy lássa, mire jut a dolog. ⁵⁹A Kohánim fejei és a vének és az egész Beit Din [Szánhedrin] hamis tanúvallomást kerestek Yeshuá ellen, hogy megöljék, de nem találtak, ⁶⁰noha sok hamis tanú jött oda; nem találtak. Végül pedig odalépett két hamis tanú, ⁶¹és ezt vallották: „Ez azt mondta: Elég nagy a kezem lerombolni Elohim Heikhálját, és három nap alatt felépíteni.” ⁶²És felállt a Kohen Gádol, és ezt mondta neki: „Semmit sem felelsz arra, amit ezek tanúsítanak ellened?” ⁶³De Yeshuá hallgatott. És a Kohen Gádol ezt mondta neki: „Megesketlek az élő Elohimra, hogy mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Máshiách, Ben HáElohim!” ⁶⁴És ezt mondta neki Yeshuá: „Te mondtad. Sőt megmondom nektek: mostantól fogva meglátjátok Ben HáÁdámot, amint a Hatalom jobbján ül, és eljön az Egek felhőin.” ⁶⁵Akkor megszaggatta a Kohen Gádol a ruháit, és ezt mondta: „Káromló ő! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok a káromlását szájából. ⁶⁶Mi a véleményetek?” Azok feleltek és mondták: „Halálos ítélet jár neki!” ⁶⁷Akkor arcába köptek, és ököllel ütötték, mások pedig arcul csapták őt, ⁶⁸és ezt mondták: „Prófétálj nekünk, Máshiách, ki az, aki megütött téged!”

⁶⁹Kefá pedig kinn ült az udvaron, és odament hozzá egy szolgálóleány, és ezt mondta: „Te is a Gálili Yeshuával voltál.” ⁷⁰De ő letagadta mindnyájuk szeme előtt, és ezt mondta: „Nem tudom, mit beszélsz.” ⁷¹És kiment a kapucsarnokba, és meglátta őt egy másik szolgálóleány, és ezt mondta az ott állóknak: „Ez is a Nátzráti Yeshuával volt.” ⁷²És ismét letagadta, esküvel: „Nem ismerem azt az embert.” ⁷³És kis idő múlva odamentek az ott állók, és ezt mondták Kefának: „Bizony, te is egy vagy közülük, mert a te beszéded is elárul téged.” ⁷⁴Akkor átkozódni és esküdözni kezdett, ezt mondva: „Nem ismerem azt az embert.” És abban a pillanatban megszólalt a kakas. ⁷⁵És visszaemlékezett Kefá Yeshuá szavára, aki azt mondta: „Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” És kiment onnan, és keservesen sírt.

Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Áv (אָב – 𐤀𐤁) – Atya/Édesapa • Ávi (אָבִי – 𐤀𐤁𐤉) – Atyám • Beit-Ányáh (בֵּיתעַנְיָה – 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤉𐤄) – szegénység háza – Betánia • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּןהָאָדָם – 𐤁𐤍𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Chág HáMátzot (חַגהַמַּצּוֹת – 𐤇𐤂𐤄𐤌𐤑𐤅𐤕) – A Kovásztalan Kenyerek Ünnepe • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Ezüst (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Keszef: ezüst/Pénz • Gálil (גָּלִיל – 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Gát-Shemáne (גַּתשְׁמָנִים – 𐤂𐤕𐤔𐤌𐤍𐤉𐤌) – olajprés • Hálel (הַלֵּל – 𐤄𐤋𐤋) – dicséret – a Zsoltárok ünnepi éneke • Heikhál (הֵיכָל – 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Írás (כְּתוּבִים – 𐤊𐤕𐤅𐤁𐤉𐤌) – Írások/írott szövegek/feljegyzések • Ish-K’riyot (אִישׁקְרִיּוֹת— 𐤀𐤉𐤔𐤒𐤓𐤉𐤅𐤕- ) – K’riyot lakója/férfia • Káyáfá (קַיָּפָא- 𐤒𐤉𐤐𐤀) – Kajafás • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Keszef (כֶּסֶף- 𐤊𐤎𐤐) – ezüst/Pénz • Királyság (מַלְכוּת – 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Málchut; uralom, Királyság • Kohen Gádol (כֹּהֵןגָּדוֹל – 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – Főpap – Yiszrá’El főpapja, aki a Mishkán/Templom legszentebb szolgálatát végezte • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok • Lechá (לְךָ – 𐤋𐤊) – neked/számodra • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Messiás/Felkent [Krisztus] • Mikdásh (מִקְדָּשׁ – 𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély • Nátzrát (נָצְרַת – 𐤍𐤑𐤓𐤕) – Názáret/Őrszem/Hajtás/Sarj [Netzer gyökből] • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Nevi’im (נְבִיאִים – 𐤍𐤁𐤉𐤀𐤌) – Próféták • Örömhír (בְּשׂוֹרָה – 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Beszoráh [Evangélium] • Peszách (פֶּסַח- 𐤐𐤎𐤇) – Átugrás/Elkerülés – a Kivonulás ünnepe • Petrosz (פֶּטְרֹוס – 𐤐𐤈𐤓𐤅𐤎) – szikla (Görög) – Kefá/Péter • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Békesség/Teljesség/Jólét/Épség • Shim’on (שִׁמְעוֹן – 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia [köve: a Pitdáh] • Szanhedrin (סַנְהֶדְרִין – 𐤎𐤍𐤄𐤃𐤓𐤉𐤍) – hetventagú legfelsőbb zsidó tanács • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Test (בָּשָׂר – 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Vér (דָּם – 𐤃𐤌) – Dám – az élet hordozója • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia [köve: a Nofekh] • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment • Zebád’Yáh (זְבַדְיָה – 𐤆𐤁𐤃𐤉𐤄) – ajándékom

[HU] Mátit’Yáhu 25

Szerző: Sipos Richard | szept 21, 2026

¹„Akkor hasonló lesz az Egek Királysága tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény elé. ²Öt közülük a balgaság leányai voltak, öt pedig az értelem leányai. ³A balgák fogták lámpásukat, de nem vittek magukkal olajat, ⁴az értelmesek viszont olajat vittek korsóikban a lámpásokkal együtt. ⁵Mivel pedig a vőlegény késett az érkezéssel, mind elszundítottak és elaludtak. ⁶Az éjszaka közepén pedig végighaladt a kiáltás: Íme, a vőlegény jön, menjetek elé! ⁷Akkor felserkentek mind e szüzek, és megigazították lámpásaikat. ⁸A balgák így szóltak az értelmesekhez: Adjatok nekünk olajotokból, mert lámpásaink kialszanak. ⁹Az értelmesek pedig így feleltek, mondván: Nem, nehogy ne legyen elég nekünk és nektek; menjetek inkább az olajárusokhoz, és vegyetek magatoknak. ¹⁰És lett, hogy amikor elmentek venni, íme, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre, és bezárult az ajtó. ¹¹Azután megjöttek a többi szüzek is, és így szóltak: Ádonénu, Ádonénu, nyiss meg, kérlek, nekünk! ¹²Ő pedig felelt és mondta: Ámen, mondom nektek, nem ismerlek titeket.” ¹³„Azért álljatok őrhelyeteken, mert nem tudjátok a napot, sem az órát, amelyben eljön Ben HáÁdám!”

¹⁴„Mert olyan ez, mint egy ember, aki idegen földre utazik, és hívatta szolgáit, és kezükbe adta vagyonát. ¹⁵Egyiküknek adott öt kikárt, másiknak kettőt, megint másiknak egyet, kinek-kinek keze tehetsége szerint, és sietett, és elindult útjára. ¹⁶És az, aki az öt kikárt kapta, elment, kereskedett velük, és szerzett másik öt kikárt. ¹⁷És ugyanígy az, aki a kettőt kapta, szerzett másik kettőt. ¹⁸Az pedig, aki az egy kikárt kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura ezüstjét. ¹⁹Sok nap múltán pedig megtért e szolgák ura az útjáról, és számot vetett velük. ²⁰És odalépett az, aki az öt kikárt kapta, és odavitt másik öt kikárt, mondván: Ádoni, öt kikárt adtál kezembe; íme, szereztem még másik öt kikárt. ²¹És ura felelt neki: Jól tetted, jó és hű szolga, hű voltál a kevésen, sok fölé rendellek; menj be urad örömébe. ²²És odalépett az is, aki a két kikárt kapta, és mondta: Ádoni, két kikárt adtál kezembe; íme, szereztem rajtuk még két kikárt. ²³És ura felelt neki: Jól tetted, jó és hű szolga, hű voltál a kevésen, sok fölé rendellek; menj be urad örömébe. ²⁴És odalépett az is, aki az egy kikárt kapta, és mondta: Ádoni, ismertelek, hogy kemény ember vagy, aki aratsz ott, ahol nem vetettél, és gyűjtesz ott, ahol nem szórtál. ²⁵És féltem, elmentem, és elrejtettem kikárodat a földbe; most íme, itt van neked, ami a tied. ²⁶És felelt ura, és mondta neki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy aratok ott, ahol nem vetettem, és gyűjtök ott, ahol nem szórtam. ²⁷Azért rajtad volt, hogy odaadd ezüstömet a pénzváltóknak, és megtértemkor visszakaptam volna, ami az enyém, kamattal. ²⁸Azért vegyétek el tőle a kikárt, és adjátok annak, akinek tíz kikárja van. ²⁹Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól elvétetik még az is, amije van. ³⁰Ezt a szolgát pedig, aki semmiben nem vált be, vessétek ki a sötétségbe és a halálárnyékba; ott lesz sírás és fogcsikorgatás.”

³¹„És lett, hogy amikor eljön Ben HáÁdám az ő nagyságában, és vele minden szent Málákhim, akkor leül dicsősége Kiszéjére [Királyi Székére]. ³²És egybegyűlnek elébe mind a népek, és elválasztja őket egymástól, egyiket a másiktól, ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kecskék közül. ³³És a juhokat jobbja felől állítja, a kecskéket pedig balja felől.” ³⁴„Akkor így szól a király a jobbja felől állókhoz: Jöjjetek, Ávi áldottai, örököljétek a Királyságot, amely el van készítve nektek a világ megalapítása óta. ³⁵Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, ³⁶mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, fogságban, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. ³⁷Akkor felelnek neki az igazak, mondván: Ádonénu, mikor láttunk téged éhezni, hogy jóltartottunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? ³⁸Mikor láttunk téged jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? ³⁹És mikor láttunk téged betegen vagy börtönben fogságban, hogy elmentünk volna hozzád? ⁴⁰És a király felel majd nekik, mondván: Ámen, mondom nektek, amit megtettetek e legkisebb testvéreim közül eggyel, az én lelkemnek tettétek meg.”

⁴¹„Akkor szól a balja felől állókhoz is: Menjetek el tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely el van készítve a Szátánnak és málákhjainak. ⁴²Mert éheztem, és nem adtatok nekem ennem, szomjaztam, és nem adtatok nekem innom, ⁴³jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam és fogságban a börtönben, és nem látogattatok meg. ⁴⁴Akkor ők is, ők is felelnek neki, mondván: Ádonénu, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni vagy jövevénynek vagy mezítelennek vagy betegen vagy börtönben fogságban, és nem mentünk segítségedre? ⁴⁵És felel nekik, mondván: Ámen, mondom nektek, amit nem tettetek meg e legkisebbek közül eggyel, az én lelkemnek nem tettétek meg. ⁴⁶És ezek elmennek az örök iszonyatra, az igazak pedig a Cháyei Olámra [Örök Életekre].”

Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádonénu (אֲדֹנֵינוּ – 𐤀𐤃𐤍𐤉𐤍𐤅) – Ádonáj/Mesterünk • Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Áv (אָב – 𐤀𐤁) – Atya/Édesapa • Ávi (אָבִי – 𐤀𐤁𐤉) – Atyám • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּןהָאָדָם – 𐤁𐤍𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Cháyei Olám (חַיֵּיעוֹלָם – 𐤇𐤉𐤉𐤏𐤅𐤋𐤌) – Örök Életek • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Ezüst (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Keszef: ezüst/Pénz • Kikár (כִּכָּר – 𐤊𐤊𐤓) – kör, kerek; kerek kenyér; tálentum (súlyegység, ~34 kg); kerek síkság, völgy-medence • Királyság (מַלְכוּת – 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Málchut; uralom, Királyság • Kiszé (כִּסֵּא – 𐤊𐤎𐤀) – Királyi Szék/Trón/szék/ülőhely • Lelk (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh: Lélek/Élőlény/Élet • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Málkhut HáShámáyim (מַלְכוּתהַשָּׁמַיִם – 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕𐤄𐤔𐤌𐤉𐤌) – Mennyek Királysága • Málákhim (מַלְאָכִים – 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok/küldöttek • Szátán (שָׂטָן – 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség

[HU] Mátit’Yáhu 24

Szerző: Sipos Richard | szept 21, 2026

¹És Yeshuá kijött a Heikhálból, és elindult az útján, és odaléptek hozzá Tálmidimai, hogy megmutassák neki a Heikhál épületeit. ²És felelt Yeshuá, és ezt mondta nekik: „Hát nem láttátok mindezt? Ámen, mondom nektek: mindez leromboltatik, és nem marad kő kövön.”

³És amikor a Hár HáZeitimen ült, odaléptek hozzá Tálmidimai külön, és ezt mondták: „Mondd meg nekünk: mikor lesznek ezek, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?” ⁴És felelt Yeshuá, és ezt mondta nekik: „Őrizkedjetek, hogy meg ne tévesszen titeket valaki! ⁵Mert sokan jönnek majd az én Nevemben, mondván: Én vagyok a Máshiách! – és megtévesztenek sokakat. ⁶És amikor háborút hallotok, vagy háborús híreket, lássátok, ne rémüljetek meg, mert mindezeknek meg kell lenniük, de ez még nem a vég. ⁷Mert nemzet támad nemzet ellen és ország ország ellen, és lesz éhínség és dögvész és földrengés sok helyen. ⁸És mindez csak a vajúdás kínjainak kezdete. ⁹Akkor szorongatnak titeket köröskörül, és megölnek titeket, és gyűlöltek lesztek minden nép számára az én Nevemért. ¹⁰Akkor sokan elbuknak, és átadják egyik a másikát, és egyik a testvérét gyűlöli. ¹¹És sok hamis próféta támad, és megtévesztenek sokakat utánuk. ¹²És miután megsokasodik a gonoszság, ellankad sokak szeretete. ¹³De aki a végig kivár, az megszabadul. ¹⁴És ennek a Királyságnak az Örömhírét hirdetik majd az egész földön bizonyságul minden népnek, és azután jön el a vég.”

¹⁵„Ezért, amikor meglátjátok a pusztító utálatosságot, amelyről Dáni’El próféta keze által szólt, a szent helyen állni – aki érti, az értse meg! -, ¹⁶akkor azok, akik Yáhu’Dáhban vannak, meneküljenek a hegyekbe, ¹⁷és aki a háztetőn van, ne szálljon le, hogy elhozzon valamit a házából, ¹⁸és aki a mezőn van, ne térjen vissza a házába, hogy elvigye felsőruháját. ¹⁹De jaj a terhes és a szoptató anyáknak azokban a napokban! ²⁰És ti imádkozzatok, hogy menekülésetek ne télen legyen, sem Shábáton. ²¹Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ napjainak kezdetétől mostanáig, és olyan nem is lesz többé. ²²És ha meg nem rövidülnének azok a napok, nem menekülne meg egyetlen test sem, de a választottakért megrövidülnek azok a napok.”

²³„És akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Máshiách, vagy: íme, ott van – ne higgyétek! ²⁴Mert hamis messiások és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat adnak, hogy megpróbálják – ha hatalmuk van rá – megtéveszteni a választottakat is. ²⁵Lássátok, eleve megmondtam nektek! ²⁶Ezért, ha azt mondják nektek: Íme, a pusztában van, ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban, ne higgyétek! ²⁷Mert ahogyan a villám kijön keletről, és látszik a tenger végéig, úgy lesz Ben HáÁdám arcának eljövetele is. ²⁸Ahol a tetemek vannak, oda gyűlnek a saskeselyűk.”

²⁹„És ama idők szorongatása után hirtelen elsötétedik a nap, és a hold nem ragyogtatja fényét, a csillagok lehullanak az Egekről, és a magasság serege megrendül. ³⁰Akkor feltűnik Ben HáÁdám jele az Egeken, és gyászol a föld minden családja, és meglátják Ben HáÁdámot eljönni az Egek felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. ³¹És elküldi Málákhjait erős Shofár-hanggal, és összegyűjtik az ő választottait a négy szél felől, az Egek egyik végétől az Egek másik végéig.”

³²„Vegyetek magatoknak példázatot a fügefáról: amikor zsendül az ága, és levelei kihajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár. ³³Így ti is, amikor meglátjátok mindezt, tudván tudjátok, hogy közel van, az ajtónál. ³⁴Ámen, mondom nektek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez be nem következik. ³⁵Az Egek és a Föld elmúlnak, de az én beszédeim nem múlnak el.”

³⁶„És ama nap idejét és ama órát senki sem tudja, sem a Málákh az Egekben, hanem csak az Áv egyedül. ³⁷És ahogyan Noách napjaiban, úgy lesz Ben HáÁdám eljövetele. ³⁸Mert ahogyan a Mábul [Özönvíz] napjai előtt ettek és ittak, asszonyokat vettek és asszonyok adattak férjhez addig a napig, amelyen Noách bement a bárkába, ³⁹és nem tudták, míg el nem jött az Özönvíz, és el nem törölte mindnyájukat, úgy lesz Ben HáÁdám eljövetele is. ⁴⁰Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyik összegyűjtetik, a másik otthagyatik. ⁴¹Két asszony őröl a malommal: az egyik összegyűjtetik, a másik otthagyatik. ⁴²Ezért álljatok őrhelyetekre, mert nem tudjátok, mely órában jön el a ti Ádonájotok!”

⁴³„Csak ezt vegyétek szívetekre: ha tudná a ház ura, melyik őrváltáskor jön a tolvaj, őrhelyén állna, és nem engedné betörni a házát. ⁴⁴Ezért ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el Ben HáÁdám, amelyikben nem veszitek szívetekre!”

⁴⁵„Ki tehát a hű és értelmes szolga, akit ura házanépe fölé rendelt, hogy kiadja nekik eledelüket idejében? ⁴⁶Boldog az a szolga, akit ura, amikor megjön, úgy talál, hogy így cselekedett! ⁴⁷Ámen, mondom nektek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt. ⁴⁸De ha a gonosz szolga ezt mondja szívében: Késik az én Ádonájom eljönni, ⁴⁹és verni kezdi testvéreit, a szolgákat, és eszik és iszik a részegekkel: ⁵⁰eljön annak a szolgának ura azon a napon, amelyen nem várja őt, és abban az órában, amelyet nem tud; ⁵¹és akkor kettévágja, és osztályrészét a képmutatókkal együtt adja: ott lesz sírás és fogcsikorgatás.”

Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádonáj (אֲדֹנָי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yáhuwáh tiszteletteljes megszólítása • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Áv (אָב – 𐤀𐤁) – Atya/Édesapa • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּןהָאָדָם – 𐤁𐤍𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Dáni’El (דָּנִיֵּאל – 𐤃𐤍𐤉𐤀𐤋) – Dániel/Elohim az ítélőm • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Föld (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Áretz/Eretz: Föld/Ország/Terület – teremtett élettér • Hár HáZeitim (הַרהַזֵּיתִים – 𐤄𐤓𐤄𐤆𐤉𐤕𐤉𐤌) – Olajfák hegye • Heikhál (הֵיכָל – 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Királyság (מַלְכוּת – 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Málchut; uralom, Királyság • Mábul (מַבּוּל – 𐤌𐤁𐤅𐤋) – Özönvíz/Kataklizma • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Messiás/Felkent [Krisztus] • Noách (נֹחַ – 𐤍𐤇) – Nyugalom/Vigasztalás • Örömhír (בְּשׂוֹרָה – 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Beszoráh [Evangélium] • Shábát (שַׁבָּת – 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja – a hetedik nap • Shofár (שׁוֹפָר – 𐤔𐤅𐤐𐤓) – Kosszarv-kürt – rituális kürt és csatakürt • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Test (בָּשָׂר – 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia [köve: a Nofekh] • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment

[HU] Mátit’Yáhu 23

Szerző: Sipos Richard | szept 21, 2026

¹Akkor Yeshuá szólt a nép sokaságához és Tálmidimaihoz, mondván: ²„A Szofrim és a Perushim Mosheh székében ülnek. ³Ezért mindazt, amit mondanak nektek, hogy megtartsátok, tartsátok meg és tegyétek meg, de cselekedeteik szerint ne tegyetek, mert ők beszélnek és nem cselekszenek. ⁴Mert kemény, nehéz, elhordozhatatlan terheket kötnek meg, és az emberek vállára rakják, de ujjukkal sem akarják azt megmozdítani. ⁵És minden cselekedetüket azért teszik, hogy lássák őket az Ádám fiainak szemei előtt: kiszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják bojtjaikat; ⁶és szeretik a megbecsült helyeket a lakomák házaiban és az első üléseket a Beit-Kneszetekben; ⁷a Shálom köszöntését maguknak a tereken, és hogy Rábinak hívják őket az emberek szája által.”

⁸„De ti: senkit közületek ne hívjanak Rábinak, mert egy Rábitok van: a Máshiách, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. ⁹És senkit ne hívjatok Ávotoknak a földön, mert egy Ávotok van, aki az Egekben van. ¹⁰És senkit közületek ne hívjanak út tanítójának, mert egy tanítótok van: a Máshiách. ¹¹És a nagyobb közöttetek legyen szolgátok. ¹²És aki gőgjében felfuvalkodik, megaláztatik, és az alázatos lelkű felmagasztaltatik.”

¹³„De jaj nektek, képmutató Szofrim és Perushim, mert elzárjátok az Egek Királyságát az Ádám fiainak orcája előtt: ti nem mentek be oda, és a bemenőket sem engeditek bemenni.”

¹⁴„Jaj nektek, képmutató Szofrim és Perushim, mert megeszitek az özvegyek házait, és a szem látszatára sokasítjátok az imádságot: ezért az ítélet mérőzsinórja is kétszeresen feszül ki rátok.”

¹⁵„Jaj nektek, képmutató Szofrim és Perushim, mert körbejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen betértet csináljatok, és miután ez megtörtént, a Gei-Hinom fiává teszitek őt, kétszerte inkább nálatoknál.”

¹⁶„Jaj nektek, vak vezetők, akik ezt mondjátok: ha valaki a Heikhálra esküszik, az semmi, de ha valaki a Heikhál aranyára esküszik, esküje rajta van. ¹⁷Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az arany, vagy a Heikhál, amely megszenteli az aranyat? ¹⁸És ha valaki a Mizbeáchra [Oltárra] esküszik, az semmi, de ha valaki a rajta levő áldozati ajándékra esküszik, esküje rajta van. ¹⁹Vakok, mi a nagyobb: az áldozati ajándék, vagy a Mizbeách, amely megszenteli az áldozati ajándékot? ²⁰Ezért aki a Mizbeáchra esküszik, esküszik arra és mindenre, ami rajta van. ²¹És aki a Heikhálra esküszik, esküszik arra és arra, aki benne lakik. ²²És aki az Egekre esküszik, esküszik Elohim királyi székére és arra, aki azon ül.”

²³„Jaj nektek, képmutató Szofrim és Perushim, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagyjátok azt, ami a Toráhban tiszteletreméltóbb: az ítéletet, a hűségszeretetet és a hűséget; ezeket kellene cselekednetek, és azokat sem elhagynotok. ²⁴Vak vezetők, akik kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek.”

²⁵„Jaj nektek, képmutató Szofrim és Perushim, akik megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele vannak zsarolással és álnoksággal. ²⁶Vak Párush, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, és akkor a külseje is tiszta lesz!”

²⁷„Jaj nektek, képmutató Szofrim és Perushim, akik hasonlók vagytok a mésszel meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak az Ádám csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. ²⁸Így ti is kívülről igazaknak látszotok az emberek szemeivel, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.”

²⁹„Jaj nektek, képmutató Szofrim és Perushim, akik építitek a Nevi’im sírjait, és felékesítitek az igazak temetési síremlékeit, ³⁰és ezt mondjátok: Ha Atyáink napjaiban éltünk volna, nem lett volna velük a kezünk a Nevi’im vérének ontásában. ³¹Ezáltal tanúk vagytok magatok ellen, hogy fiai vagytok azoknak, akik megölték a Nevi’imet. ³²Ti is töltsétek be hát mai napon Atyáitok mértékét! ³³Kígyók, viperák fajzatai, hogyan menekülhetnétek meg a Gei-Hinom ítéletétől? ³⁴Ezért íme, küldök hozzátok Nevi’imet, bölcseket és Szofrimot: és közülük megöltök és keresztre feszítetek, és közülük megsanyargattok Beit-Kneszetjeitekben, és üldözitek őket városról városra, ³⁵hogy rátok jöjjön minden ártatlan vér, amely a földre ontatott, az igaz Hevel vérétől Zekhár’Yáh véréig, Berekh’Yáh fiáig, akit megöltetek a Heikhál és a Mizbeách között. ³⁶Ámen, mondom nektek: mindezek eljönnek erre a nemzedékre.”

³⁷„Yerusháláyim, Yerusháláyim, aki megölöd a Nevi’imet és megkövezed a hozzád küldötteket, hányszor kívántam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk összegyűjti csibéit szárnyai alá, de ti nem akartátok. ³⁸Íme, házatok pusztán marad nektek. ³⁹Mert mondom nektek: nem láttok engem többé e mai naptól fogva, amíg azt nem mondjátok:

‘Bárukh Hábá báShem Yáhuwáh! [Áldott, aki Yáhuwáh nevében jön!]!'”

Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Arany (זָהָב – 𐤆𐤄𐤁) – Záháv • Áv (אָב – 𐤀𐤁) – Atya/Édesapa • Bárukh (בָּרוּךְ – 𐤁𐤓𐤅𐤊) – Áldott • Beit-Kneszet (בֵּיתכְּנֶסֶת – 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza/zsinagóga • Berekh’Yáh (בֶּרֶכְיָה – 𐤁𐤓𐤊𐤉𐤄) – Yáh megáldotta • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gei-Hinom (גֵּיהִנֹּם – 𐤂𐤉𐤄𐤍𐤌) – Hinom völgye: gyermekáldozati hely Yerusháláyim déli oldalán: Gyehenna/Pokol völgye • Goy (גּוֹי – 𐤂𐤅𐤉) – idegen nép/nemzet – idegen, nem-Yiszrá’El nép • Heikhál (הֵיכָל – 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Hevel (הֶבֶל – 𐤄𐤁𐤋) – Lehelet/Pára/Hiábavalóság • Hűségszeretet (חֶסֶד- 𐤇𐤎𐤃) – Cheszed: Kegy/Kegyelem/Hűség/Szövetségi hűség • Királyság (מַלְכוּת – 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Málchut; uralom, Királyság • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Messiás/Felkent [Krisztus] • Mosheh (מֹשֶׁה – 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Nevi’im (נְבִיאִים – 𐤍𐤁𐤉𐤀𐤌) – Próféták • Perushim (פְּרוּשִׁים – 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Békesség/Teljesség/Jólét/Épség • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Toráh (תּוֹרָה – 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás/Útmutatás – Yáhuwáh parancsainak és tanításainak gyűjteménye, melyek Yeshuában testté lettek • Vér (דָּם – 𐤃𐤌) – Dám – az élet hordozója • Yáhu’di (יְהוּדִי – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉) – zsidó (Yáhu’Dáh-i) • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment • Záháv (זָהָב – 𐤆𐤄𐤁) – Arany • Zekhár’Yáh (זְכַרְיָה – 𐤆𐤊𐤓𐤉𐤄) – Yáhuwáh emlékezik