Szerző: Sipos Richard | máj 10, 2026
1Egy asszony a prófétafiak feleségei közül így kiáltott El’Yishához: „Szolgád, az én férjem meghalt; és te tudod, hogy szolgád félte Yáhuwáht. Most eljött a hitelező, hogy elvegye két gyermekemet magának rabszolgáknak.” 2El’Yishá így szólt hozzá: „Mit tegyek érted? Mondd meg nekem, mi van neked a házban?” Ő felelt: „Nincs szolgálódnak semmije a házban, csak egy korsó olaj.” 3Ő pedig mondta: „Menj, kérj magadnak edényeket odakinn minden szomszédodtól—üres edényeket, ne keveset! 4Azután menj be, és zárd be az ajtót magad és fiaid mögött, és tölts ezekbe az edényekbe mind; és ami megtelt, azt félretedd.” 5Elment tőle, és bezárta az ajtót maga és fiai mögött; azok hozták hozzá az edényeket, ő pedig töltött. 6És történt, amikor megteltek az edények, így szólt a fiához: „Hozz hozzám még egy edényt!” De az mondta neki: „Nincs több edény.” Ekkor megállt az olaj. 7És jött, és elmondta Elohim emberének. Ő pedig mondta: „Menj, add el az olajat, és fizesd ki adósságodat; te pedig és fiaid éljetek abból, ami megmarad.”
8És történt egy napon, hogy átment El’Yishá Shunembe, és ott volt egy nagy asszony, aki marasztalta őt, hogy kenyeret egyen; és valahányszor arra járt, betért oda kenyeret enni. 9Ő pedig mondta a férjének: „Íme, most tudom, hogy Elohim szent embere ő, aki mindig betér hozzánk. 10Készítsünk kérlek egy kis falazott felső szobát, és tegyünk neki oda ágyat, asztalt, széket és mécsest; és legyen, hogy amikor hozzánk jön, oda térjen be.” 11És történt egy napon, hogy odaérkezett, betért a felső szobába, és lefeküdt ott. 12És mondta Gecházinak, a szolgájának: „Hívd ezt a shunemit!” Ő hívta őt, és az megállt előtte. 13És mondta neki: „Mondd meg kérlek neki: Íme, gondoskodtál rólunk mindezzel a gondoskodással; mit lehet tenni érted? Van-e szavad a királyhoz vagy a hadseregparancsnokhoz?” Ő pedig felelt: „Népem között lakom én.” 14És mondta: „Hát mit lehet tenni érte?” Gecházi pedig mondta: „Bizony fia nincs neki, a férje meg öreg.” 15És mondta: „Hívd őt!” Hívta őt, és az megállt az ajtóban. 16És mondta: „Ennél a meghatározott időnél, a megelevenedő idő szerint, fiút fogsz ölelni.” Ő pedig mondta: „Ne, uram, Elohim embere, ne ámítsd szolgálódat!” 17De az asszony teherbe esett, és fiút szült ennél a meghatározott időnél, a megelevenedő idő szerint, amelyről El’Yishá szólt neki.
18És felnőtt a gyermek; és történt egy napon, hogy kiment apjához, az aratókhoz. 19És mondta apjának: „A fejem, a fejem!” Az pedig mondta a szolgának: „Vidd őt anyjához!” 20Az fölvette, és elvitte anyjához; az anyja térdein ült délig, akkor meghalt. 21Fölment, lefektette Elohim emberének ágyára, bezárta mögötte az ajtót, és kiment. 22És hívta férjét, és mondta: „Küldj kérlek nekem egyet a szolgák közül és egyet a nőstény szamarak közül, hadd fussak Elohim emberéhez, és visszatérek.” 23Ő pedig mondta: „Miért mész te ma hozzá? Nincs sem újhold, sem Shábát.” Az felelt: „Shálom.” 24Megnyergelte a nőstény szamarat, és mondta szolgájának: „Hajts és menj, ne tartóztass engem a lovaglásban, hacsak nem szólok neked!” 25Elment, és Elohim emberéhez érkezett a Kármel-hegyre. És történt, amint Elohim embere távolról meglátta őt, mondta Gecházinak, a szolgájának: „Íme, az a shunemi! 26Most fuss kérlek elébe, és mondd neki: Shálom van-e veled? Shálom van-e férjeddel? Shálom van-e a gyermekkel?” Ő pedig mondta: „Shálom.” 27És az Elohim emberéhez ért a hegyre, és megragadta a lábait. Odalépett Gecházi, hogy ellökje, de Elohim embere mondta: „Hagyd őt, mert keserű a Nefeshe; és Yáhuwáh eltitkolta előlem, és nem mondta meg nekem.” 28Ő pedig mondta: „Kértem-e fiút uramtól? Nem mondtam-e: ne hitegess engem?” 29És mondta Gecházinak: „Övezd fel derekadat, vedd kezedbe botomat, és menj! Ha találsz valakit, ne köszöntsd; és ha köszönt téged valaki, ne felelj neki; és tedd botomat a fiú arcára.” 30De a fiú anyja mondta: „Él Yáhuwáh, és él a Nefeshed—nem hagylak el téged!” Fölkelt hát, és követte őt. 31Gecházi előrement előttük, és a botot a fiú arcára tette, de nem volt hang, sem figyelem. Visszatért elé, és jelentette neki: „Nem ébredt fel a fiú.” 32Bement El’Yishá a házba, és íme, a fiú holtan, lefektetve az ágyán. 33Bement, bezárta az ajtót kettejük mögött, és imádkozott Yáhuwáhhoz. 34Fölment, ráfeküdt a gyermekre, és száját a szájára, szemeit a szemeire, tenyereit a tenyereire tette; ráhajolt rá, és fölmelegedett a gyermek teste. 35Visszafordult, járkált a házban egyszer ide, egyszer oda, fölment és ráhajolt rá; ekkor a fiú tüsszentett hétszer, és felnyitotta a fiú a szemeit. 36Ő pedig hívta Gecházit, és mondta: „Hívd ezt a shunemit!” Hívta őt, és az bejött hozzá; ő pedig mondta: „Vedd fel fiadat!” 37Az bejött, lábaihoz esett, földre borult, fölvette fiát, és kiment.
38El’Yishá visszatért Gilgálba, és éhínség volt az országban, és a prófétafiak előtte ültek. És mondta szolgájának: „Tedd fel a nagy fazekat, és főzz főzeléket a prófétafiaknak!” 39Kiment egyikük a mezőre zöldet szedni, talált egy vad indát, és teleszedett róla vadtökkel, ruhája tele lett; jött, és belevagdalta a főzelékes fazékba—mert nem ismerték. 40Kimerték az embereknek enni; és történt, amint ettek a főzelékből, hogy felkiáltottak, és mondták: „Halál van a fazékban, Elohim embere!”—és nem tudtak enni. 41Ő pedig mondta: „Hozzatok lisztet!” Beleszórta a fazékba, és mondta: „Meríts a népnek, hadd egyenek!”—és nem volt semmi rossz a fazékban.
42Egy férfi jött Bá’ál-Shálisháhból, és hozott Elohim emberének az első termés kenyeréből: húsz árpakenyeret és friss gabonát a tarisznyájában. Ő pedig mondta: „Add a népnek, hadd egyenek!” 43De a szolgája mondta: „Hogyan adjam ezt száz ember elé?” Ő pedig mondta: „Add a népnek, hadd egyenek! Mert így szól Yáhuwáh – Enni fognak, és még marad is.” 44Eléjük adta, ettek, és még maradt is—Yáhuwáh szava szerint.
Szójegyzék: Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Bá’ál (בַּעַל – 𐤁𐤏𐤋) – pogány bálvány • Bá’ál-Shálisháh (בַּעַל שָׁלִשָׁה – 𐤁𐤏𐤋 𐤔𐤋𐤔𐤄) – pogány Bá’al-helyszín Efráim területén • El’Yishá (אֱלִישָׁע – 𐤀𐤋𐤉𐤔𐤏) – Elohim-om a szabadítás; Eli’Yáhu tanítványa • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gecházi (גֵּחֲזִי – 𐤂𐤇𐤆𐤉) – El’Yishá próféta szolgája • Gilgál (גִּלְגָּל – 𐤂𐤋𐤂𐤋) – Kör/Elgördítés (szent hely – Yiszrá’El első tábora • Kármel (כַּרְמֶל – 𐤊𐤓𐤌𐤋) – Gyümölcsöskert – hegység és terület • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Shábát (שַׁבָּת – 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja – a hetedik nap • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Békesség/Teljesség/Jólét/Épség – köszöntés és kérdés egyben • Shunem (שׁוּנֵם – 𐤔𐤅𐤍𐤌) – Kettős nyugalom – Yiszákhár városa • Test (בָּשָׂר – 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve
Szerző: Sipos Richard | máj 10, 2026
1Yáhu’Rám, Ácháv fia Yáhu’Sháfátnak, Yáhu’Dáh királyának a tizennyolcadik évében lett Yiszrá’El királya Shomronban, és tizenkét évig uralkodott. 2Azt tette, ami gonosz Yáhuwáh szemében, de nem úgy, mint apja és anyja, mert eltávolította a Bá’ál oszlopát, amelyet apja készített. 3Csak Yáráv’ámnak, Nevát fiának a vétkeihez ragaszkodott, amelyekkel vétekbe vitte Yiszrá’Elt; nem tért el azoktól.
4Meishá’, Moáv királya nyájtenyésztő volt, és Yiszrá’El királyának fizetett százezer bárányt és százezer kos gyapját. 5És történt, amikor Ácháv meghalt, hogy Moáv királya elpártolt Yiszrá’El királyától. 6Kivonult azon a napon Yáhu’Rám király Shomronból, és megszámlálta egész Yiszrá’Elt. 7Elment és üzenetet küldött Yáhu’Sháfátnak, Yáhu’Dáh királyának, mondván: „Moáv királya elpártolt tőlem. Eljössz-e velem Moáv ellen harcba?” Ő így szólt: „Fölmegyek; ahogy én, úgy te; ahogy az én népem, úgy a te néped; ahogy az én lovaim, úgy a te lovaid.” 8És így szólt: „Melyik úton menjünk föl?” Ő pedig így szólt: „Edom pusztájának útján.”
9Elment tehát Yiszrá’El királya, Yáhu’Dáh királya és Edom királya. Hét napi úton kerültek, és nem voltak vizek a tábornak és az állatoknak, amelyek a lábaiknál voltak. 10Akkor így szólt Yiszrá’El királya: „Jaj! Mert azért hívta Yáhuwáh ezt a három királyt, hogy Moáv kezébe adja őket!” 11De Yáhu’Sháfát így szólt: „Nincs-e itt még egy prófétája Yáhuwáhnak, hogy általa megkérdezzük Yáhuwáht?” És felelt Yiszrá’El királyának egyik szolgája, és így szólt: „Itt van Elishá’, Sháfát fia, aki vizeket öntött Eli’Yáhu kezeire.” 12Yáhu’Sháfát így szólt: „Vele van Yáhuwáh Igéje .” Lement tehát hozzá Yiszrá’El királya és Yáhu’Sháfát, meg Edom királya.
13Elishá’ azonban így szólt Yiszrá’El királyához: „Mi közöm hozzád? Menj apád prófétáihoz és anyád prófétáihoz!” De Yiszrá’El királya így szólt hozzá: „Ne! Mert Yáhuwáh hívta össze ezt a három királyt, hogy Moáv kezébe adja őket.” 14Elishá’ így szólt: „A Yáhuwáh Tzeváotnak életére, aki előtt állok, hogy ha nem nézném Yáhu’Sháfátnak, Yáhu’Dáh királyának arcait, nem tekintenék rád és nem látnálak meg! 15De most hozzatok nekem egy hárfást!” És történt, amikor a hárfás játszott, hogy rászállt Yáhuwáh keze, 16és így szólt: „Ezt mondja Yáhuwáh: Csináljatok ebben a völgyben gödröt gödör mellé! 17Mert ezt mondja Yáhuwáh: Nem fogtok látni szelet és nem fogtok látni esőt, mégis megtelik ez a völgy vizekkel, és inni fogtok ti, meg a nyájaitok és állataitok. 18De ez csekélység Yáhuwáh szemében: Moávot is a kezetekbe fogja adni. 19Le fogtok verni minden erődített várost és minden válogatott várost; ki fogtok dönteni minden jó fát; be fogtok tömni minden vizek-forrást; és minden jó szántóföldet kővel fogtok elrontani.” 20És történt reggel, az ételáldozat fölvitelének idején, hogy íme, vizek jöttek Edom útja felől, és megtelt a föld vizekkel.
21És az egész Moáv meghallotta, hogy fölvonultak a királyok harcolni ellenük, és összegyűltek, mindenkit, aki övet köt és annál idősebb, és odaálltak a határra. 22Reggel pedig fölkeltek, és a nap rásütött a vizekre, és a Moávi szemközt látták a vizeket vörösnek, mint a vér. 23És így szóltak: „Ez vér! Bizony elpusztultak a királyok, és megverték egyik a másikat. Most tehát zsákmányra, Moáv!” 24De amikor odaértek Yiszrá’El táborához, fölkelt Yiszrá’El, és megverték a Moávit, és azok megfutamodtak előlük; és behatoltak közéjük, és verték Moávot. 25A városokat lerombolták; minden jó szántóföldre kővel dobáltak, ki-ki a maga kövét, míg betelt; és minden vizek-forrást betömtek; és minden jó fát kivágtak, míg csak a kövei maradtak Kir-Cháreszetnek; körülvették a parittyások és verték. 26És látta Moáv királya, hogy túl erős neki a harc, és magával vitt hétszáz kardrántó embert, hogy áttörjenek Edom királyához, de nem tudtak. 27Akkor fogta elsőszülött fiát, aki helyette uralkodott volna, és föláldozta égőáldozatként a várfalon. És nagy harag lett Yiszrá’El ellen, és elvonultak tőle, és visszatértek a földjükre.
Szójegyzék: Ácháv (אַחְאָב – 𐤀𐤇𐤀𐤁) – Omri fia; Yiszrá’El gonosz királya • Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Bá’ál (בַּעַל – 𐤁𐤏𐤋) – pogány bálvány • Edom (אֱדוֹם – 𐤀𐤃𐤅𐤌) – Vörös – Észáv leszármazottai • Eli’Yáhu (אֵלִיָּהוּ – 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yáhuwáh – Illés • Elishá’ (אֱלִישָׁע – 𐤀𐤋𐤉𐤔𐤏) – „Elohim a szabadítás”; Eli’Yáhu tanítványa és próféta-utódja • Igé (דָּבָר – 𐤃𐤁𐤓) – D’vár: Ige/Szó/beszéd/kijelentés/dolog – mely Yeshuában Testté lett • Kir-Cháreszet (קִיר חֲרֶשֶׂת – 𐤒𐤉𐤓 𐤇𐤓𐤔𐤕) – Moáv erődített városa, fellegvára • Meishá’ (מֵישַׁע – 𐤌𐤉𐤔𐤏) – Moáv királya Ácháv és Yáhu’Rám idejében; juhtenyésztő • Moáv (מוֹאָב – 𐤌𐤅𐤀𐤁) – Atyától való – Lót leszármazottai • Nevát (נְבָט – 𐤍𐤁𐤈) – Yáráv’ám apja • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Sháfát (שָׁפָט – 𐤔𐤐𐤈) – Bíró/Ítélt • Shomron (שֹׁמְרוֹן – 𐤔𐤌𐤓𐤅𐤍) – Szamária; az északi királyság fővárosa • Tzeváot (צְבָאוֹת – 𐤑𐤁𐤀𐤅𐤕) – Seregek – Yáhuwáh jelzője • Vér (דָּם – 𐤃𐤌) – Dám – az élet hordozója • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia [köve: a Nofekh] • Yáhu’Rám (יְהוֹרָם – 𐤉𐤄𐤅𐤓𐤌) – Yáhuwáh magasztalt • Yáhu’Sháfát (יְהוֹשָׁפָט – 𐤉𐤄𐤅𐤔𐤐𐤈) – Ászá fia; Yáhu’Dáh kegyes királya • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yáráv’ám (יָרָבְעָם – 𐤉𐤓𐤁𐤏𐤌) – Nevát fia; az északi királyság első királya • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa
Szerző: Sipos Richard | máj 10, 2026
1És történt, amikor Yáhuwáh föl akarta vinni Eli’Yáhut forgószélben az Egekbe, elment Eli’Yáhu és El’Yishá a Gilgálból. 2Eli’Yáhu ezt mondta El’Yishának: Maradj itt, kérlek, mert Yáhuwáh elküldött engem Beit-Elig. De El’Yishá így felelt: Él Yáhuwáh, és él a te Nefeshed – ha elhagylak! És lementek Beit-Elbe. 3Kijöttek a Nevi’im fiai, akik Beit-Elben voltak, El’Yishához, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy ma Yáhuwáh elveszi uradat a te fejed fölül? Ő pedig így felelt: Én is tudom, hallgassatok! 4Azután ezt mondta neki Eli’Yáhu: El’Yishá, maradj itt, kérlek, mert Yáhuwáh elküldött engem Yerichoba. Ő pedig így felelt: Él Yáhuwáh, és él a te Nefeshed – ha elhagylak! És megérkeztek Yerichoba. 5Odaléptek a Nevi’im fiai, akik Yerichoban voltak, El’Yishához, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy ma Yáhuwáh elveszi uradat a te fejed fölül? Ő pedig így felelt: Én is tudom, hallgassatok! 6Ezután ezt mondta neki Eli’Yáhu: Maradj itt, kérlek, mert Yáhuwáh elküldött engem a Yárdenhez. Ő pedig így felelt: Él Yáhuwáh, és él a te Nefeshed – ha elhagylak! És mentek ketten együtt. 7Ötven férfi pedig a Nevi’im fiai közül ment, és megálltak átellenben, messziről; ők ketten meg megálltak a Yárdennél. 8Eli’Yáhu fogta a palástját, összegöngyölte, és ráütött a vizekre; azok kettéváltak erre meg arra, és átkeltek ők ketten szárazon.
9És történt, amint átkeltek, Eli’Yáhu ezt mondta El’Yishának: Kérj, mit tegyek érted, mielőtt elvétetem tőled! El’Yishá így felelt: Legyen, kérlek, két rész a te Ruáchodból énrajtam! 10Ő ezt mondta: Nehezet kértél; ha látsz engem, amikor elvétetem tőled, úgy lesz neked, de ha nem, nem lesz meg. 11És történt, amint mentek, menvén és beszélgetvén, hogy íme, tüzes harci kocsi és tüzes lovak, és szétválasztották kettejüket; és fölment Eli’Yáhu forgószélben az Egekbe. 12El’Yishá látta, és ő kiáltott: Atyám, atyám, Yiszrá’El harci kocsija és lovasai! És nem látta őt többé. Megfogta saját ruháit, és kettészaggatta őket két szakadásra. 13Fölemelte Eli’Yáhu palástját, amely leesett róla, visszatért, és megállt a Yárden partján. 14Fogta Eli’Yáhu palástját, amely leesett róla, ráütött a vizekre, és ezt mondta: Hol van Yáhuwáh, Eli’Yáhu Elohima? Ráütött ő is a vizekre, azok kettéváltak erre meg arra, és átkelt El’Yishá.
15Látták őt a Nevi’im fiai, akik Yerichonál átellenben voltak, és ezt mondták: Megnyugodott Eli’Yáhu Ruácha El’Yishán! Eléje mentek, és földre borultak előtte. 16Ezt mondták neki: Íme, kérlek, van szolgáiddal ötven férfi, erős emberek; menjenek, kérünk, és keressék uradat, hátha elragadta Ruách Yáhuwáh, és ledobta a hegyek egyikére vagy a völgyek egyikébe. Ő pedig ezt mondta: Ne küldjetek! 17De unszolták őt, míg szégyenkezett, és ezt mondta: Küldjetek! Elküldtek hát ötven férfit, és keresték három napig, de nem találták meg. 18Visszatértek hozzá – ő pedig Yerichoban tartózkodott –, és ezt mondta nekik: Nem megmondtam nektek: ne menjetek?
19A város emberei ezt mondták El’Yishának: Íme, kérlek, jó a város fekvése, ahogy uram látja, de a vizek rosszak, és a Föld vetélést okoz. 20Ő pedig ezt mondta: Hozzatok nekem egy új tálat, és tegyetek bele sót! Oda is vitték neki. 21Kiment a vizek forrásához, sót dobott oda, és ezt mondta: így szól Yáhuwáh – Meggyógyítottam ezeket a vizeket; nem lesz onnan többé halál és vetélés. 22És meggyógyultak a vizek mind e mai napig, El’Yishá szava szerint, amelyet kimondott.
23Onnan fölment Beit-Elbe; és amint az úton fölfelé ment, kis fiúk jöttek ki a városból, csúfolták őt, és ezt mondták neki: Menj föl, kopasz! Menj föl, kopasz! 24Ő hátrafordult, meglátta őket, és megátkozta őket Yáhuwáh nevében. Kijött két medve az erdőből, és szétszaggattak közülük negyvenkét gyermeket. 25Onnan elment a Kármel-hegyhez, onnan pedig visszatért Shomronba.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Beit-El (בֵּית־אֵל – 𐤁𐤉𐤕𐤀𐤋) – Elohim háza – város és szenthely • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • El’Yishá (אֱלִישָׁע – 𐤀𐤋𐤉𐤔𐤏) – Elohim-om a szabadítás; Eli’Yáhu tanítványa • Eli’Yáhu (אֵלִיָּהוּ – 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yáhuwáh – Illés • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Föld (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Áretz/Eretz: Föld/Ország/Terület – teremtett élettér • Gilgál (גִּלְגָּל – 𐤂𐤋𐤂𐤋) – Kör/Elgördítés (szent hely – Yiszrá’El első tábora • Kármel (כַּרְמֶל – 𐤊𐤓𐤌𐤋) – Gyümölcsöskert – hegység és terület • Máyim (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – víz/vizek – élő/teremtés-fogalom • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Nevi’im (נְבִיאִים – 𐤍𐤁𐤉𐤀𐤌) – Próféták • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Shomron (שֹׁמְרוֹן – 𐤔𐤌𐤓𐤅𐤍) – Szamária; az északi királyság fővárosa • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yárden (יַרְדֵּן – 𐤉𐤓𐤃𐤍) – Jordán/Leszálló/Lefolyó – Jordán • Yericho (יְרִיחוֹ – 𐤉𐤓𐤉𐤇𐤅) – illat/hold városa; a pálmák városa – Kená’án királyi városa, Yiszrá’El első hadjáratának helye • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa
Szerző: Sipos Richard | máj 10, 2026
1Ácháv halála után fellázadt Moáv Yiszrá’El ellen. 2És leesett Áchaz’Yáh Shomronban felső szobájának rácsozatán át, és megbetegedett. Követeket küldött, és ezt mondta nekik: Menjetek, kérdezősködjetek Bá’ál-Zvuvnál, Ekron elohimánál, vajon felépülök-e ebből a betegségből. 3De Málákh Yáhuwáh így szólt a Tishbi Eli’Yáhuhoz: Kelj fel, menj fel Shomron királya követeinek elébe, és szólj hozzájuk: Talán azért, mert nincs Elohim Yiszrá’Elben, mentek kérdezősködni Bá’ál-Zvuvnál, Ekron elohimánál? 4Ezért így szól Yáhuwáh – Az ágyról, amelyre felmentél, nem szállsz le róla, mert meghalván meghalsz! És elment Eli’Yáhu.
5Amikor a követek visszatértek hozzá, ezt mondta nekik: Miért tértetek vissza? 6Azok így szóltak hozzá: Egy férfi jött fel elénk, és ezt mondta nekünk: Menjetek, térjetek vissza a királyhoz, aki elküldött titeket, és szóljatok hozzá: így szól Yáhuwáh – Talán azért, mert nincs Elohim Yiszrá’Elben, küldesz te kérdezősködni Bá’ál-Zvuvnál, Ekron elohimánál? Ezért az ágyról, amelyre felmentél, nem szállsz le róla, mert meghalván meghalsz! 7Ő pedig szólt hozzájuk: Milyen volt az a férfi, aki feljött elétek, és szólta hozzátok ezeket a szavakat? 8Azok így szóltak hozzá: Szőrös férfi, és bőröv övezte derekát. Ő pedig ezt mondta: A Tishbi Eli’Yáhu az.
9Ekkor küldött hozzá egy ötvenes parancsnokot az ötven emberével. Ez fölment hozzá, és íme, ő a hegy tetején ült. Így szólt hozzá: Elohim embere, a király szólt: Jöjj le! 10De Eli’Yáhu felelt, és így szólt az ötvenes parancsnokhoz: Ha pedig én Elohim embere vagyok, szálljon le tűz az Egekből, és emésszen meg téged és a te ötven emberedet! És tűz szállt le az Egekből, és megemésztette őt és az ő ötven emberét. 11Ismét küldött hozzá egy másik ötvenes parancsnokot az ő ötven emberével. Ez megszólalt, és így szólt hozzá: Elohim embere, így szól a király: Sietve jöjj le! 12De Eli’Yáhu felelt, és így szólt hozzájuk: Ha én Elohim embere vagyok, szálljon le tűz az Egekből, és emésszen meg téged és a te ötven emberedet! És leszállt Elohim tüze az Egekből, és megemésztette őt és az ő ötven emberét. 13Ismét küldött egy harmadik ötvenes parancsnokot az ő ötven emberével. Ez a harmadik ötvenes parancsnok fölment, megérkezett, és térdeire borult Eli’Yáhu elé, esedezett hozzá, és így szólt hozzá: Elohim embere, legyen drága az én Nefeshem és ennek az ötven szolgádnak a Nefeshe a szemeidben! 14Íme, tűz szállt le az Egekből, és megemésztette a két előbbi ötvenes parancsnokot és az ő ötven-ötven emberüket; most pedig legyen drága az én Nefeshem a szemeidben!
15Ekkor Málákh Yáhuwáh így szólt Eli’Yáhuhoz: Menj le vele, ne félj tőle! Az pedig fölkelt, és lement vele a királyhoz. 16És szólt hozzá: így szól Yáhuwáh – Mivel követeket küldtél kérdezősködni Bá’ál-Zvuvnál, Ekron elohimánál – mintha nem volna Elohim Yiszrá’Elben, hogy Igéje által kérdezősködj –, azért az ágyról, amelyre felmentél, nem szállsz le róla, mert meghalván meghalsz!
17És meghalt Yáhuwáh Igéje szerint, amelyet Eli’Yáhu szólt. És uralkodott Yáhu’Rám helyette, Yáhu’Rámnak, Yáhu’Sháfát fiának, Yáhu’Dáh királyának második évében, mert nem volt neki fia. 18Áchaz’Yáh egyéb dolgai, amelyeket véghezvitt, íme, meg vannak írva Yiszrá’El királyainak Dvár HáYámim – Napok Krónikája könyvében.
Szójegyzék: Ácháv (אַחְאָב – 𐤀𐤇𐤀𐤁) – Omri fia; Yiszrá’El gonosz királya • Áchaz’Yáh (אֲחַזְיָה – 𐤀𐤇𐤆𐤉𐤄) – Yáhu’Rám fia, Yáhu’Dáh gonosz királya • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Bá’ál (בַּעַל – 𐤁𐤏𐤋) – pogány bálvány • Bá’ál-Zvuv (בַּעַל זְבוּב – 𐤁𐤏𐤋 𐤆𐤁𐤅𐤁) – a legyek ura; Ekron pelishti bálványa • Dvár HáYámim (דִּבְרֵי הַיָּמִים – 𐤃𐤁𐤓𐤉 𐤄𐤉𐤌𐤉𐤌) – Napok Krónikája/évkönyvek • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Ekron (עֶקְרוֹן – 𐤏𐤒𐤓𐤅𐤍) – Pelishti város • Eli’Yáhu (אֵלִיָּהוּ – 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yáhuwáh – Illés • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Igé (דָּבָר – 𐤃𐤁𐤓) – D’vár: Ige/Szó/beszéd/kijelentés/dolog – mely Yeshuában Testté lett • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Málákh Yáhuwáh (מַלְאַךְ יַהוּהָ – 𐤌𐤋𐤀𐤊 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Yáhuwáh angyala/küldötte • Moáv (מוֹאָב – 𐤌𐤅𐤀𐤁) – Atyától való – Lót leszármazottai • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Shomron (שֹׁמְרוֹן – 𐤔𐤌𐤓𐤅𐤍) – Szamária; az északi királyság fővárosa • Tishbi (תִּשְׁבִּי – 𐤕𐤔𐤁𐤉) – gil’ádi település/Eli’Yáhu származási jelzője • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia [köve: a Nofekh] • Yáhu’Rám (יְהוֹרָם – 𐤉𐤄𐤅𐤓𐤌) – Yáhuwáh magasztalt • Yáhu’Sháfát (יְהוֹשָׁפָט – 𐤉𐤄𐤅𐤔𐤐𐤈) – Ászá fia; Yáhu’Dáh kegyes királya • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa
Szerző: Sipos Richard | máj 10, 2026
1Shá’ul pedig egyetértett Sztefánosz kivégzésével. Azon a napon nagy üldözés kezdődött a Yerusháláyimi Kehiláh ellen, és a Shlichim (Küldöttek) kivételével mind szétszóródtak Yáhu’Dáh és Shomron területén. 2Kegyes férfiak azonban eltemették Sztefánoszt, és nagy siratást tartottak felette. 3Shá’ul pedig pusztította a Kehiláht, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket.
4Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét. 5Filiposz lement Shomron városába, és ott hirdette nekik a Máshiácht. 6A sokaság egy szívvel és egy szellemmel figyelt arra, amit Filiposz mondott, mivel hallották és látták azokat a jeleket, amelyeket tett. 7A tisztátalan szellemek ugyanis sok megszállottból hangosan kiáltozva kimentek, sok béna és sánta is meggyógyult, 8és nagy öröm volt abban a városban.
9Már régebben élt abban a városban egy Shim’on nevű férfi, aki varázslással foglalkozott, és ámulatba ejtette Shomron népét, mert valami igen nagynak állította magát. 10A város apraja-nagyja hallgatott rá, és azt mondták: „Ő Elohim Hatalmasnak nevezett ereje.” 11Hallgattak rá, mert varázslásával már jó ideje ámulatban tartotta őket. 12De amikor hittek Filiposznak, aki Elohim országáról és a Yeshuá HáMáshiách nevéről szóló Beszoráh-t hirdette, bemerítkeztek; férfiak és nők egyaránt. 13Shim’on maga is hívő lett, majd miután bemerítkeztek, Filiposz mellé szegődött, és amikor látta, hogy jelek és nagy csodák történnek, egészen elámult.
14Amikor meghallották a Yerusháláyimban levő Shlichim, hogy Shomron befogadta Elohim igéjét, elküldték hozzájuk Kefát és Yochánánt. 15Ők lementek, és imádkoztak értük, hogy részesüljenek a Ruách HáKodesh ajándékában, 16mert még egyikükre sem szállt rá, csak be voltak merítkezve az Ádonáj Yeshuá nevére. 17Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Ruách HáKodesh ajándékában. 18Amikor látta Shim’on, hogy a Shlichim kézrátételével adatik Ruách HáKodesh, pénzt ajánlott fel nekik, 19és így szólt: „Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, az vegye a Ruách HáKodesht.” 20Kefá azonban ezt mondta neki: „Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted Elohim ajándékát! 21Nem részesülhetsz, és nem is örökölhetsz ebből, mert a szíved nem egyenes Elohim előtt. 22Térj meg tehát e gazságodból, és könyörögj Yahuwahhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát. 23Mert látom, hogy a keserű irigység és a gonoszság fogságába estél.” 24Shim’on így válaszolt: „Könyörögjetek értem Yahuwahhoz, hogy semmi se szálljon rám abból, amit mondtatok.” 25Ők pedig bizonyságot tettek, és hirdették az Úr igéjét, azután visszaindultak Yerusháláyim felé; és közben sok Shomroni faluban hirdették az Beszoráh-t.
26Yahuwah egy Málákhja pedig így szólt Filiposzhoz: „Kelj fel, és menj dél felé a Yerusháláyimből Gázába vezető útra, amely néptelen.” 27Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Yerusháláyimban járt Elohimot imádni, 28visszatérőben hintóján ülve olvasta Yeshá’Yáhu prófétát. 29Ezt mondta Ruách HáKodesh Filiposznak: „Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz.” 30Amikor Filiposz odafutott, hallotta, hogy Yeshá’Yáhu prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: „Érted is, amit olvasol?” 31Erre az így válaszolt: „Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?” És megkérte Filiposzt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. 32Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: „Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját. 33A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről.” 34Az udvari főember megkérdezte Filiposztól: „Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?” 35Filiposz beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Yeshuáát. 36Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: „Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy bemerítkezjem?” 37(Ezt mondta neki Filiposz: „Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet.” Ő pedig így válaszolt: „Hiszem, hogy Yeshuá HáMáshiách Elohim Fia.”) 38Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Filiposz és az udvari főember, és bemerítette őt. 39Amikor kijöttek a vízből, Yahuwah Ruáchja elragadta Filiposzt, és nem látta őt többé az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján. 40Filiposz pedig Azótoszba került, és végigjárva valamennyi várost, hirdette az Beszoráh-t, míg Cézáreába nem ért.
Szójegyzék: Beszoráh (בְּשׂוֹרָה – 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Örömhír/Evangélium • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok • Filiposz (פִילִיפּוֹס – 𐤐𐤉𐤋𐤉𐤐𐤅𐤎) – Fülöp/lóbarát • HáMáshiách (הַמָּשִׁיחַ – 𐤄𐤌𐤔𐤉𐤇) – a Felkent • Kefá (כֵּיפָא – 𐤊𐤉𐤐𐤀) – Péter/szikla • Kehiláh (קְהִלָּה – 𐤒𐤄𐤋𐤄) – gyülekezet/közösség • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ – 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shim’on (שִׁמְעוֹן – 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – Simon/meghallgatott • Shlichim (שְׁלִיחִים – 𐤔𐤋𐤉𐤇𐤉𐤌) – Küldöttek/Apostolok • Shomron (שֹׁמְרוֹן – 𐤔𐤌𐤓𐤅𐤍) – Szamária/őrhely • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Sztefánosz (סְטֶפָנוֹס – 𐤎𐤈𐤐𐤍𐤅𐤎) – István/koszorú • Yahuwah (יַהוּוָה – 𐤉𐤄𐤅𐤅𐤄) – az Örökkévaló • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Szabadítás/Megváltó • Yochánán (יוֹחָנָן – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes/János • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júdás/dicsőítés • Ádonáj (אֲדֹנָי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura
