Ne ferdítsd el a te szűkölködő szegényed jogát az ő perében.
2Mózes 23:6
A szegényből semmilyen hasznot nem lehet húzni. Ha jól bánunk vele, nem tudja viszonozni jóindulatunkat semmilyen formában, sem ajándékkal, sem pozícióval, sem jó kapcsolatokkal, sem pénzzel. Ez egy alapvető és általános igazság, ami köztudott. Ilyen módon a szegény nagy veszélyben van egy hitetlen társadalomban. Ha valami vád éri, senki nincs, aki mellé áll, hiszen senki semmit nem ad ingyen. Ráadásul, ha valaki szegény nem nehéz rákenni bűnt, lopást, vagy akár gyilkosságot, mert nélkülöz és könnyen elhihető, hogy ilyen módon tartja el magát, vagy inkább éli túl a napjait.
Yahuwah ennek a törvénynek a betartására kötelezi népét, hogy a problémát kiküszöbölje. De párhuzamosan és kéz a kézben működik más törvényekkel. Hiszen, ami a szegényre igaz, igaz a gazdagra is (szegénynek ne kedvezz), sőt, igazságot a szegény iránt kizárólag akkor tudok tanúsítani, ha nem fogadok el pénzt, vagy ajándékot valamelyik perestől. A megvesztegetés tilalma is erősíti ezt a törvényt, ugyanis a szegény nem tud ilyen szolgáltatást megvásárolni magának.
…ajándékot ne fogadja el, mert megvakítja a szemet.
2Mózes 23:8
Igaz, hogy a mai világban egyre kevesebb jogtalanság éri a “szegényt”, hiszen egyre humanistább világunkban ebből a végletből a másikba estünk. Természetes, hogy a sátánnak nem érdeke, hogy Yahuwah igéje érvényesüljön, így vagy az egyik végletet, vagy a másikat kényszeríti a világra. Ezért fontos az előző törvényt is szem előtt tartani, ami a gazdag jogát védi. Érdekesség az is, hogy bár a világtörténelem során több igazságtalanság érte a szegényeket, mégis előbb szerepel a sorban a gazdagok jogát védő törvény a Tórában. Ma egyre inkább aktuális ez a sorrend, amikor kisebbségek, hátrányos helyzetűek, sőt bűnözők, egyre nagyobb jogokkal és hatalommal bírnak a többségek kárára világszerte.
Bemerítkezésem után jó néhány évig olyan helyen laktam, ahol gyakran találkoztam közéleti személyiségekkel, sőt mi több sokan zsidó származásúak is voltak. Hamar észrevettem magamon, hogy jogtalanul működik bennem egyfajta diszkrimináció. Nagyobb vágyat és késztetést éreztem szolgálni ezek a neves emberek felé, mint a náluk jóval szerényebb és névtelenebbek felé. Elképzeltem, hogy mekkora dolog lenne egy ilyen embert a Messiás-hoz vezetni, mivel sokkal szélesebb körben tehet majd bizonyságot hitéről. Én pedig szép trófeát szereztem volna magamnak későbbi dicsekvéshez. Ez a törvény volt az, mely megítélt ebben a kérdésben. Szolgálni csak az tud, aki képes mindenféle emberi szempontjait és preferenciáit félretenni, illetve szabadulni azoktól.
Sok olyan közösség működik, ahol a főembereknek el vannak különítve a gyülekezeti terem első soraiban. Ott ülnek a dísz emberek, díszruhákban, mert ők híresek, vagy pénzesek, vagy egyszerűen azért, mert régebben járnak, idősebbek szellemben. Több olyan bizonyságot hallottam, hogy az utcáról oda betérő, Elohim iránt érdeklődő ember, ezek láttán, sarkán fordult és továbbment. Akik ezt elmondták nekem, találtak más helyett, ahol ez a törvény tiszteletben volt tartva, így ők is tanítványokká lettek. Találtak végül olyan helyet, ahol az elöljárók, nem elől ültek, hanem épp ellenkezőleg, inkább hátul és nem az ő lábukat mosták a kisebbek, hanem fordítva. De vajon mennyien vannak azok, akik többé nem tértek be más gyülekezetbe és özvegyen-árván bolyonganak azóta is?
Minél idősebbek vagyunk, szellemben annál ösztönösebbnek kellene lennie annak az igének, mely szerint, ha valaki meghív, ne üljünk a főhelyekre, nehogy megszégyenítsen minket a ház ura és háttrébb ültessen. Mert lehet, hogy aki utánam jön nagyobb nálam, bár most még én szolgálok feléje. (Lukács 14:8-9).
Nálunk otthon is a legkisebb gyereket szoktuk az asztalfőhöz ültetni, hiszen csak ott van karosszék. A többi helyen sima szék van, ahonnan könnyen kieshet. A sima székeken inkább mi öregebbek ülünk, akik biztosan állunk már a lábunkon.
Ellenben olyan is előfordult már, hogy veszekedtem valakivel, hogy ki üljön háttrébb az istentiszteleten. Egyikünk sem akart előrébb ülni. Azt gondoltam, jó, akkor minden rendben van velem is és ellenfelemmel is, él és működik bennünk ez a törvény és nem törekszünk pozícióra. Majd rájöttem, hogy nem ilyen egyszerű a dolog. Mert vannak olyan esetek, amikor azért szeretnénk hátul ülni, hogy ne kelljen részt venni a munkába, felelősséget vállalni a szolgálatért, közösségben lenni másokkal… de ez már egy másik tanítás tárgya lenne.
(melynek fogyasztása más formákban is megnyilvánulhat, a véradás, illetve szervátültetések formájában)
És semmi vért se egyetek meg bármely lakhelyeteken: se madárnak, se baromnak vérét. 3Mózes 7:26
A Biblia elmondja e-tilalom lényeget, ami abban áll, hogy a vér nem más, mint a lélek hordozója.
A zsidóság, a mai napig nagyon szigorú és pontos eljárással kezeli a húst, hogy abból, semmilyen szinten vér ne kerülhessen a tányérjába (húsok áztatása langyos és sós vízben, nyílt láng felett való kisütése, stb.).
A vér elfogyasztásának tilalma a vadság és az erőszakosság szellemiségének távoltartását célozza elsősorban. A vér látványa, az azzal való folyamatos érintkezés és fogyasztása kinyithat olyan kapukat, ami akár az ember és ember, vagy ember és állat elleni erőszakhoz, háborúskodáshoz és kegyetlenkedéshez vezethet.
Köztudott az is, hogy a legtöbb pogány szertatáson a vérfogyasztás áll a kultusz középpontjában, mikor a szellemvilággal kapcsolatot igyekeznek létrehozni.
Ismeretes az is, hogy kutyáknak, vagy bármiféle állatnak nem ajánlott nyers (véres) húst enni adni, hisz az hamarosan megvadulna és vérengzőssé válna tőle.
Mi tehát a vér?
A vér fogyasztása nem kevesebb, mint az azt fogyasztó személy démonizálása.
Minden babonát félretéve elmondhatjuk, hogy a vér elfogyasztása az adott élőlénynek lelkével, egy fajta azonosulást eredményez: Ha bárminek a vérét, akár fizikálisan is megissza az ember, az adott élőlény lelkének a másik testbe való bejuttatása, az azt fogyasztó illető egyszerűen démonizálttá válik! Ez az oka a tiltásnak. A pogányok tudatosan alkalmazták ezt a módszert, hogy elsajátítsák azoknak az élőlényeknek a tulajdonságait, akiknek a vérét itták. Ez a spiritizmus és a boszorkányság egyik lényege.
A szervek átültetése meglehetősen hasonló eset. Manapság sok olyan tanúvallomást ismerünk szervátültetett un. „gyógyult” emberektől, akik arról számolnak be, miként változott meg az ízlésviláguk, amióta idegen vesét ültettek a testébe, illetve milyen idegen emlékek kerültek be elméjükben, miután szívátültetésen mentek keresztül. Gyakran a halott donor, vagy akár az élő, ízlésvilágát, sőt sok esetben a konkrét emlékeivel él tovább az az ember, akibe új szívet, vagy vesét ültettek át. Itt is láthatjuk, hogy az emberi tudományokkal ellentétben a bibliai kinyilatkoztatások ismét a végső igazságnak bizonyulnak. A tudományok megpróbálták elhitetni velünk, hogy a szervek egyszerű önmagukban élettelen sejtszövetek, puszta szervezeti mechanizmus fogaskerekei, amelyek semmilyen metafizikai funkciót nem töltenek be. Most ismét megvan a bizonyíték arra, hogy még ebben a témában is, a Bibliában rejlik az igazság. Mert Elohim Igéjében azt olvashatjuk, hogy Ő a szívek és a vesék megvizsgálója. Nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a szervek nem tekinthetők egyszerű pumpáknak vagy más biológiai szűrőknek, hanem a fizikai munkájukon túl egy nagyon pontos lelki és szellemi funkciójuk is van:
Én, Yahuwah vagyok az, aki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek mindenkinek útjai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint. Jeremiás 17:10
Úgy tűnik itt nem puszta szímbolumról van mégsem szó, ahol az Örökkévaló mélyreható átvizsgáló munkáját emelik ki, azáltal, hogy a belső szerveink vizsgálójaként jelenítik meg. Hanem ezek a szervek konkrétan központjai bizonyos testi-lelki, emberi vágyaknak és gondolatoknak. A veséről tudjuk, hogy kívülről megérintve, simogatva, a sexuális vágyat gerjeszti. A szív pedig – a beszámolók alapján – az emberi emlékezet egyik központja, az aggyal együtt!
A világi tudósok megfigyelései és kutatásai alapján már rég köztudott, hogy a gyomor az agy közvetlen társa és kiegészítője. Rájöttek, hogy ugyanazok a neuronok és azok közötti szinapszisok léteznek a gyomorban, mint amilyeneket az agyban találunk. A gondolkodás és a kognitív tevékenység itt ugyanúgy aktív, mint az agyban, illetve a két szerv folyamatosan kommunikál és együttesen működik. Ezért sem mindegy, hogy mit eszünk és iszunk, illetve a böjt és a lelki-szellemi tisztulás összefüggése is jobban érthető innentől fogva.
Mit üzen ez számunkra a hétköznapokban?
Azok számára, akik alapjából idejétmúltnak tartják a Törvényt, így a Tórát, azaz az Ószövegtséget, még Pálnak félreértelmezett szavai közepette is ott szerepel a vérfogyasztásnak a tilalma, mint egyik legalapvetőbb törvény, melyet mindenkinek be kell tartania függetlenül attól, hogy zsidó vagy sem, akár Krisztusi, akár nem.
Mert tetszett a Szent Szellemnek és nekünk, hogy ne tegyünk több terhet rátok ezeken a feltétlenül szükséges dolgokon fölül: hogy tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a fulladt állattól és a paráznaságtól. Jól teszitek, ha ezektől őrizkedtek. Legyetek egészségben! ApCsel 15:28-29
Mely beszéd azoknak az újonnan született görög származású testvéreknek szól, akiket a zsidók azonnali és farizeusi, azaz önerőből és betűszerinti törvény betartására buzdítottak. Az újszülöttnek is, abban a szellemi korban, a legelejétől kezdve tartózkodnia kellett a feljebb felsorolt dolgoktól, melyek között ott van a vérfogyasztás is!
Azon túl, hogy kerüljük a véres hurkát, a sült vért, vérrel kevert tojásrántottát és egyéb e-féle ételeket, van-e bármiféle dolog, amire figyelnünk kellene? Érdemes esetleg nekünk is úgy kezelni a húsféléket, mint a vallásos zsidók, sós vízben áztatni néhány percen keresztül, stb?
Úgy gondolom, hogy nem fog megártani valóban. De van sajnos és ezen túl, a vérfogyasztásnak egy sokkal sunyibb és annál súlyosabb változata, mely a Jehova Tanúin kívül, szinte a összes keresztény embernek elkerüli a figyelmét, illetve ha eszébe is jut, talán hárít, hiszen többségükben nem kizárólag Elohimban bíznak, hanem az orvosban és az orvosságban is. Nem másra gondolok itt, mint amikor a vért nem is szájon keresztül viszi be az ember saját szervezetébe, hanem közvetlen intravénás módon kapja meg az un. vérátömlesztés által. Amikor utoljára jártam korházban, egy kisebb műtét miatt jó néhány évvel ezelőtt, visszautasítottam annak a bizonyos hozzájáruló nyilatkozatnak az aláírását, melyet az orvos odahozott a műtét előtt. Azonnal megkérdezte, hogy Jehova Tanú vagyok-e? Miután elmondtam, hogy Yeshua elohimi voltát tagadó bármilyen szektához semmi közöm sosem volt, hozzátettem, hogy bizonyos dolgokban sajnos rajtuk kívül, semmilyen keresztény irányzat nem tanúsít megfelelő magatartást ez ügyben. Ilyen például a vérátömlesztés visszautasítása, mely minden Krisztusi tanítványnál nem kellene, hogy kérdésként bármilyen formában felmerüljön.
Ugyanez a helyzet a fent említett szervátültetés esetében. A hit hiányának és a tudományba vetett túlzott bizalomnak van egy nagyon világos határa, egy vörös vonal, mely a vér és természetesen a belső szervek vörös színe, amelyeket semmilyen körülmények között nem szabad egyik testből a másikba átvinni vagy átültetni. Ezek a dolgok annak az egyénnek a kizárólagos tulajdonai, aki ezeket a Teremtőtől kapta. Bármilyen beavatkozás ezen a szinten, Yahushua teremtő munkájában való közvetlen belekontárkodását jelenti. A szervadományozás az emberi élet emberi módon történő megmentése érdekében egyben ugyanannak a Yahushua-nak a Megváltó munkájának lábbal tiprását jelenti, aki az egész emberiségnek ajándékozta, nemcsak egy vagy több szervét, hanem az egész Testét és egész személyét. Ezt az áldozatot, amelyet nemcsak azért hozott, hogy megváltson bűnös állapotunkból, hanem azért is, hogy akár minden betegségből meggyógyítson bennünket, amennyiben akaratában van, és amennyiben a beteg és annak szeretteinek a hite elég erős.
Egy igen fájdalmas ponthoz érkeztünk, de minden felelősséget vállalva ki tudom jelenteni, hogy bárki ilyen helyzetbe kerül, semmiképp nem vállalhatja ezen megoldások bármelyikét. Ha Elohim-hoz intézett imáink, kézrátételes Yeshua nevében való gyógyítás és helyreállás kéréseinkre nem szabadulunk halálos állapotunktól, bár rendezettek vagyunk és nem próbaként kaptuk, vagy vétkeink, engedetlenségeink következményeként engedi meg számunkra, akkor el kell akár fogadni: hogy Elohim adta, most pedig Elohim vissza is veszi, akár a saját, akár a szeretteink életét!
Arról nem is beszélve, hogy kinek van joga kijelenteni, hogy egy személy halott, és mikortól visszafordíthatatlan ez az állapot? Mert a szerveket nagyon röviddel agyhaláluk után, a végső biológiai halál előtt szedik ki az elhunytból, éppen azért, hogy a lehető legfrissebb terméket kapják – ha szabad így fogalmaznom. Az ember itt is bíróvá válik, és felhatalmazza magát, hogy élet és halál ura legyen, saját és mások élete felett. És arról sem feledkezzünk meg, hogy az Elohim képére teremtett ember testéből bárminek eltávolítása a hamvasztáshoz hasonló cselekedet, amely az ember leg erőszakosabb és pusztítóbb beavatkozása saját maga, a teremtés koronája ellen. Öngyilkosság, sőt a gyilkosságnál is több, mivel a feltámadásra várakozó testek megsemmisítése szimbolikusan olyan, mintha a második halált önkényesen előrehozná és megsürgetné az ember, hogy az első halál pillanatában, azzal egyidejüleg az is megtörténjen. Ezt a gyalázatos szokást még az úgynevezett protestáns kereszténység is minden lelkiismereti probléma nélkül máig és folyamatosan gyakorolja.
Ha újjászületett vagy, a te véred a Bárány Vére által megtisztult és Ruach HaKodesh az, aki áramlik azon keresztül. Ruach HaKodesh templomába pedig más vért, disznó és egyéb idegen szellemiségű, vagy akár más újjászületett testvérünk vérét bevinni saját testedbe egyenesen a templomod megszentségtelenítését eredményezné. Ahogy említettem, még testérének vérét sem természetesen, mivel saját vérében ő maga is benne van, mint ember, új ember ugyan, mégis más lélekkel rendelkező egyén.
Még odáig is elmentem gondolatban, mi van, ha az ember saját vérét teszi félre egy esetleges későbbi vészhelyzet esetére? Egy korházban ott marad és lefagyasztják neki. Azon túl, hogy önmagában a gondolat is súlyos hitetlenségre vall, ezért csak a feltevés szintjén mertem egyáltalán ezt gondolatilag is átvizsgálni, saját régebbi vérünk is egy korábbi szellemi-lelki állapotunk lenyomatát hordozza, mely állapottól remélhetőleg már továbbléptünk a megszentelődés folyamata által. Még ez esetben is, saját korábbi, így tisztátalanabb vérünkkel visszafertőznénk magunkat, és visszaesnénk egy előző szellemi állapotunkhoz. Szóval ismét egy tipikus furfangos zsidó gondolatmenet, mely méltó helyett foglalhatna el a Talmudban (Elohim őrizzen, már van benne elég butaság így is, nemhogy még hozzáadjunk), de amely egyértelműen szemlélteti, hogy idegen vér vagy bármely más emberi testrész elfogadása, semmiképpen sem járható megoldás Yahushua tanítványai esetében.
A lényeg, hogy NE tegyétek, ahogyan Pál is figyelmeztetett mindannyiunkat!
Fordulj a Főpaphoz!
Az Ószövetségben is igen konkrét törvények vannak azzal kapcsolatban, mi tevő legyen az ember, amikor megbetegszik. Semmiféle orvosról nem volt szó ekkor sem! A főpaphoz kellett fordulni, amikor bármiféle poklosság megjelent az emberek, állatok, vagy házak és egyéb tárgyakon. Ezek a betegségek mindig akkor jelentek meg, amikor az adott személynek, családnak, közösségnek rendezetlenségei voltak, így következményként, mondanám inkább látható jelként megjelent a betegség testi szinten is, hogy észrevegyék a szükségét annak, hogy elsősorban szellemi síkon rendeződjenek. Az ószövetségben is megfigyelhető, hogy a betegség megjelenése gyakran az engedetlen király megjelenésével volt összefüggésben. Amikor Júda/Izrael adott királya engedelmességben járt Elohim előtt, addig betegség, éhínség, háború fel sem merült a királyságában. Tórai ígéretről van szó, miszerint a törvényszegés, engedetlenség és lázadás következménye azok a csapások, melyek a 5Mózes 28:15-45. vers között olvashatók.
Mivel az ószövetségi zsidó nép társadalmi rendszere és törvényrendje közvetlen modellje annak, miként kellene Krisztus Testének felélpülnie és működnie, az üzenet ma is ugyanaz, mint akkor és még annál is inkább, mivel ismerjük a Messiást :
Ha gond van, kizárólag a Főpapunkhoz Yahushua-hoz fordulhatunk!
Előfordul, hogy annyiban vagyunk csak rendezetlenek, hogy egy adott szellemi állapotban, vagy korban leállunk és nem akarunk, nem tudunk, vagy nem látjuk szükségét továbblépni. Külön kegyelem is lehet a betegség és más csapás ezekben a helyzetekben, hiszen ha belülről valami oknál fogva nem vagyunk képesek, vagy hajlandók venni az szellemi üzeneteket, melyet Ruach HaKodesh közölni akar velünk, akkor átlép a fizikai síkra és ott jelez, mert azt minden esetben észleli az ember. Ahogy a közmondás is szemlélteti: …amíg a saját bőrén nem tapasztalja az ember…
És, ha rendezzük a rendezni valóinkat az Atya alőtt, akkor pedig részesülünk azokban az áldásokban, melyek az előző részben 5Mózes 28:1-14-ben olvasható.
És most lássuk, hogyan is történik a Főpaphoz való fordulás:
Igyunk mégis vért!
Mégis létezik a Bibliában egy másik parancsolat, mely szerint:
A ki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. János 6:54-55
Yahushua szavai az Újszövetségből egyértelműek, és látszólag ismét ellentmondanak az Atya parancsával, miszerint semmilyen vért ne fogyasszatok el (még a Páska bárányét sem volt szabad).
Igen, Yahushua, A Bárány vére az egyetlen, amit szabad, sőt muszáj elfogyasztani és részesülni belőle, hogy az ember elnyerje az Örök Életet. Az Ő vérének fogyasztása az egyetlen, ami megengedett és immár megparancsolt, hogy Vele történjen meg az azonosulás és az átszellemülés. Az Ő Szellemének kell átitatnia teljes lényünket, hogy a bűntől és az abból származó haláltól megszabaduljunk. Az Ő Szelleme az Egyetlen, amivel szabad, sőt kell azonosulnunk valamennyien.
Ez természetesen nem a jegyek átlényegüléséről szól (transzszubsztancia), melyet néhány egyház gyakorol a mai napig, az egyetlen áldozatra nem megemlékezvén, hanem azt önhatalmúlag újra és újra megismételvén Elohimokat játszva. Ezek az esetek, ismét az emberi vér és bálvány áldozat kategóriájába esnek, mely azonosan spiritiszta jellegű, mint bármely más véres áldozatos pogány szertatás.
Hanem én arról beszélek, hogy bűnbánatra jutni, víz alá merítkezni, megkapni a Szent Szellemet és újjászületni!
És ezek után az úrvacsorai jegyek: a kovásztalan kenyér és a bor elfogyasztása által megemlékezni arra vérre, ami szellemi értelemben már bennünk van.
Az orvostudomány is ismeri azt a betegséget, mikor születése után egyes újszülött gyermeknek szükséges lecserélni testének teljes vértartalmát, mert a két szülőnek két összeférhetetlen vércsoportja miatt, valamiféle önpusztító folyamat azonnal beindul, mely a gyermek halálát okozza órákon belül. Mi mindannyian ilyen káros szellemi vércsoporttal születünk anyáinktól. A bűn következményét és annak átkát örököljük Éva és Ádám óta, melyet magunkkal hozunk, mikor megszületünk.
Azonban van lehetőségünk ezt a vérátömlesztést (transzfúziót) elvégezni, elvégeztetni magunkon Yahushua vére és újjászületésünk által.
Mikor szellemben újjászületünk, nem történik más, mint ez az orvosi beavatkozás. Ez immáron szellemben történik és megszentelődés folyamata a neve.
Amikor minden régitől, a Szent Szellem, a Messiás Szelleme, mint vér kezd belénk áradni, és fokozatosan kiszorítja a régi vérünket és annak helyére özönlik. Mikor a törvény által megítél, kegyelmet ad, és életünknek azt a részét hatalma alá veszi, új vérrel, Ruach HaKodesh-sel töltődik fel. Mikor a Sátán uralmát fokozatosan kiszorítja, hogy Ő vegye át az uralmat felette. Így válik az óember újemberré.
A vízkeresztség után, jön a tűzzel (tisztítás), majd vérrel való keresztség, mikor az uralomváltás is megtörténik.
Ő az, aki víz és vér által jött, Yahushua HaMashiah, nemcsak víz által, hanem a vízzel és a vérrel. És a Ruach/Szellem az, aki bizonyságot tesz, mert a Ruach az igazság. Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek: a Szellem, a víz és a vér, és ez a három egy. 1János 5:6-8
Tágabb értelemben véve ez a vérátömlesztés/lecserélés nem más, mint a szelid olajfába való vissza- és beolttatás folyamata. Lásd Ezékiel próféta 35. fejezetét egészben, és Pál szavait a Rómaiakhoz írt levelében a 11. fejezetben a 24. és 25. versben. Miután az ág be- vagy visszaoltatik, a gyökérben lévő nedv fokozatosan kiszorítja az ágban összegyűlt régi, idegen nedvet, hogy helyét átvegye és abból éljen tovább.
Egyének újjászületése, kereszténység megujúlása, krisztusivá és egyre krisztusibbá válása…
És szent emberek legyetek nekem, és a mezőn talált szétmarcangolt húst ne egyétek, az ebnek vessétek oda!
2Mózes 22:30
A döghús fogyasztásának tilalma több rétű.
Egyrészt közismert, hogy az elhullott állatok húsa több szempontból is veszélyes, mert gyorsan bomlik, főként meleg éghajlaton, a seb elfertőződik, stb. Köztudott az is, hogy a haldokló állat, olyan káros hormonokat termel, ami egy törvényszerinti levágásnál, mint pd. a rituális kóser vágásnál, nem, vagy sokkal kisebb mértékben jelenik meg.
Másrészt tudnunk kell, hogy a szétmarcangolt jószág, hacsak nem szintén vadállatról van szó, általában valakinek a tulajdona.
Ne örvendezzünk más kárán és ne használjuk azt saját hasznunkra.
Hiszen ilyen esetben nem felebarátunkkal vállalnánk közösséget, azaz a felebaráti szeretet törvényt is megszegnénk, hanem a támadó vadállattal lennénk egyfajta szövetségben, mert ő „dolgozott” meg betevő falatunkért, melyet ő leölt, mi pedig elfogyasztjuk a maradékot.
Egy további aspektusa ennek a tilalomnak a munka törvényével függ össze:
Aki nem dolgozik ne is egyék.
Miért profitálnék ingyen bármiből, ami nem saját fáradozásom gyümölcse? Távol álló gondolat a zsidóságban, illetve alapjából nem Elohim szerinti. Az ingyenélés és naplopás életmódjának nyitna ajtót egy ilyen cselekedet. Egyre kevesebbet dolgoznék, és egyre többet járnék szedegetni, vagy akár vadászni állatokra. Egy idő után pedig a lopástól sem riadnék vissza.
Szentek legyünk!
Amit megeszünk, kizárólag Elohim-tól kapott javak lehetnek és kizárólag az Ő oltárán lehet őket hálával elfogyasztani. Yahuwah pedig sosem ad ócska, minőségtelen, félig romlott széttépett dolgokat életünkbe. Ő a legjobbat adja, az Ő áldása pedig sosem döglött és szétmarcangolt. (Vannak bár kivételek, mikor az életünk forog kockán, üldöztetés és háború alatt, igenis meg lehet enni bármit, ami életben tart).
Szellemben is elfogadni azt a tanítást, azt az eledelt, ami könnyed és ócska magától a megszentelődés lehetőségétől fosztja meg az illetőt. Ne érjük be azzal, amit össze tudunk szedni itt-ott, mert Yahuwah a legjobbat akarja neked adni. Ha nem kizárólag Elohimtól várom ellátásomat akár fizikai, lelki, vagy szellemi értelemben, akkor olyanná teszem magam, mint a portyázó kóbor kutya, aki a véletlenre bízza a jövőjét és büdösödő moslék tartja életben.
Ha a fejedelem Elohim szerinti, akkor egyértelmű, hogy átkozásról nem lehet szó, hiszen ez esetben magát a Teremtőt átkoznánk. Azonban itt, inkább azokat az eseteket emelném ki, amikor mi jó hívők, úgy gondoljuk, hogy jogunk van hitetlen és bűnben élő vezetőinket kritizálni. Mert ez a törvény minden fejedelmet, jót is rosszat is, óv az emberek átkaitól.
A törvény alapja, hogy bármilyen nemtetsző uralkodó kerül, a nép fölé az soha nem történik az Örökkévaló akarata ellenére. Ő az, aki megengedi a nehezebb időket, a fogságokat, a zsarnokok felbukkanását. A kérdés az, hogy miért jönnek néha nehezebb idők fejünkre? Gyakran, talán legtöbbször, olyan uralkodó támad, akit ösztönösen átkozni tudnánk, hiszen alig, ha akadt Yahuwah törvényeit betartó Elohim szerinti uralkodó, leszámítva néhány júdeai királyt.
A válasz egyszerű, a nép bűneinek következménye. A nép törvényszegő, így a törvényszegés szellemiségének nyit ajtót és uralma alá helyezi saját magát. Ebből következik, hogy a látható világban is megjelenik egy törvényszegő fejedelem. Ezt Elohim következményként engedi meg számunkra.
A kérdés ilyenkor nem az, hogy milyen szavakkal átkozzam a nekem nem tetsző uralkodót, hanem az, hogy Yahuwah ítéljen meg személyesen, miben vagyok én felelős azért, hogy olyan felettesem van, aki sanyargat, aki távol áll Elohim-tól. Legyen az király, igazgató, államelnök vagy villamosvezető.
A személyes életem rendezése az, ami kiszabadíthat egy ilyen uralom alól. Ez még nem jelenti azt, hogy jó király fog hirtelen a fejem fölé kerülni, hanem adott esetben, nem ér el többé a hamis uralom átka, nem lehetetleníti el életemet, nem kell elszenvednem a negatív következményeit, illetve el leszek különítve, és Yahuwah közvetlen uralma megóv a világiétól. Ettől nekem még mindig tisztelnem kell a hamis uralkodó törvényeit, feltéve, ha azok közvetlenül nem sértik a Mindenható törvényeit.
Ennek a törvénynek az Újszövetségi kiegészítője közvetlenül Yahushua HaMashiah szájából hangzik el:
Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Elohim-é, Elohim-nak. Máté 22:21
A rendezés következményeként megéljük azt, hogy Elohim Szelleme ismét ránk száll, ami által minden más idegen szellem pedig egyszerűen “leszáll” rólunk.
Különösen és egyre fontosabb e-törvény olyan időkben, mikor kb. 200 éve, olyan fél évszázadonként, divat országonként felkelni és ledönteni az aktuális uralkodót, és vele együtt a rendszert. Ennek a parancsnak értelmét maga Yahushua adta meg, mikor a császárnak való adózásról nyilatkozott. A hívő emberek többségét úgy ismerem, mint akik kényszert éreznek arra, hogy körmük szakadtig követeljenek általuk elképzelt és a rendszer által megadott jogokat. Egészen elképesztő, hogy egyházak hada háborút indít egy világi kormány ellen, mikor az bejelenti, hogy megvonja tőlük a támogatásokat.
Elképzelhetetlen lett volna, hogy Yahushua és tanítványai Pilátushoz, vagy a farizeusokhoz/szaducceusokhoz járuljanak néhány dénárért kenyérre és halra, mert mennének a hegyre evangelizálni. Egyben leleplezi azt is, hogy egyesek Yahuwah-hoz, vagy a mindenkori hatalomhoz tartoznak. Az anyagi függés nyilvánvalóvá teszi, hogy ki az úr a gyülekezetek és egyházak felett.
Hívők folyamatosan átkoznak. A miniszterelnök lehet vörös, fekete, vagy narancssárga, ha van rajta sapka, ha nincs, kifogást mindig találnak. Jogaik érvényesítéséhez pedig legalpáribb demokratikus elveken alapuló érveket hoznak fel, mint holmi világi ügyvédek. Közben, ha ők nem is, de akik mindezt kívülről végignézik, biztosan megfeledkeznek, hogy kit is hivatottak képviselni eredetileg – ezek az emberek -, hiszen Róla – a Messiásról -, már alig esik szó.
Akkor Pál monda néki:
Megver Elohim téged, te kimeszelt fal! És te leülsz engem a törvény szerint megítélni, és törvényellenesen cselekedve parancsolod, hogy engem verjenek? Az ott állók pedig mondának: Elohim-nak főpapját szidalmazod-é? Pál pedig monda: Nem tudtam, atyámfiai, hogy főpap. Mert meg van írva: A te néped fejedelmét ne átkozd! ApCsel 23:3-5
Pál nyelve is megbotlott egyszer, de az ő esetében ez tudatlanságból fakadt. Amint szembesítették, azonnal belátta hibáját a törvény szerint. Bár tökéletesen igaza volt. Pál által megsértett főpap, bár főpap volt, nagy valószínűséggel elég kicsi lehetett szellemben Pálhoz képest. Ezt bizonyára Pál is érezhette, ezért csúszott meg a nyelve. Nagy alázat kell egy ilyen pozícióban, bocsánatot kérni attól, akire a kimondott vád bár igaz, mégsem ott, általa és ilyen módon kellett elhangoznia.
Egyik legsúlyosabb eset mégis az, mikor prédikációkban elhangzik valakinek a szájából, hogy hívő ember nem politizálhat, majd magán emberként folyamatosan az aktuálpolitika foglalja le gondolatai és beszélgetései jelentős részét. Az egyik hiábavaló hatalom átkozása által a másik hiábavaló oldal szennyét veszi magára. Ezáltal sajnos nem csupán saját magát mocskolja be, hanem mindazokat, akik hallgatják eszmefuttatásait.
Ne dilemmázzunk hát, hogy kötél vagy golyó, jobb vagy baloldal. Válasszuk inkább az Életet Yahushua HaMashiah-t!
Ne káromold Yahuwah-t, és néped fejedelmét ne átkozd
2Mózes 22:27
Yahuwah és a fölöttünk uralkodó emberek tisztelete mellett (lásd A vezetők tisztelete), a zsidó hagyomány ezt a törvényt Yahuwah bíráira is vonatkoztatja.
Ismeretes a mai korban, hogy mennyi veszélynek van kitéve egy bíró, mikor bűnözők felett ítélkezik. Az elítéltek és családtagjai első ízben egyből a bírónak támadnak szavakkal, szitkokkal, átkozódásokkal és gyakran akár testi fenyegetéssel vagy bántalmazással. Külföldről is gyakran érkeznek hírek kivégzett bírókról, jogászokról.
Ennek a törvénynek a tükrébe érthető, hogy miért is történik mindez. Hiszen egy bíró,
nem a saját törvényeit képviseli, nem is az ő érdeke, hogy a bűnös el legyen ítélve.
Amint a világi bíróságon is, Elohim törvényszékének a képviseletében, az ítélethirdetéssel megbízott szolga, nem saját akaratát, és lelki vágya szerinti ítélkezést hozza, hanem az Örökkévalóét. A bíró egy alkotmánynak a törvényeit alkalmazza, amit nem ő írt, de aminek a végrehajtását sem ő intézi, hanem csak közvetíti.
Így minden lázadás, szitkozódás, káromlás, ami egy Elohim törvényeit ismerő, képviselő és közvetítő szolga ellen megy, Elohim törvénye ellen, maga Elohim ellen megy.
A Messiás Testében, szellemben nincs ez másként. Újjászületett emberekként, akikben a Messiás által a törvény kiteljesedetté vált, és annak ismeretében élünk, törvényszerűen minket fog elsősorban utálni és támadni a külvilág. Bár a külvilág gyakran nem tudja, de ez által magát Yahuwah-t támadja, feltéve, ha az Ő akaratában járunk, és nem saját lelki elképzeléseink szerint, illetve nem saját elképzeléseink és érdekeink szerint próbáljuk közvetíteni az Ő törvényét.
A Mindenható szinte összes prófétáját, végig a Bibliában, azért nem fogadták el, azért űzték el a nép közül és gyakran azért ölték meg, mert ezt a törvényt nem tartották be. Yahuwah összes prófétája olyan emberek voltak, kiknek ruháikon kívül szinte semmijük nem volt, és semmi érdek nem fűzte őket ahhoz, hogy bárki felett ítéletet hirdessenek. Teljes élet átadás, és a világtól való teljes függetlenedés volt rájuk jellemző, hogy tisztán és kizárólagosan Yahuwah Szavát közvetíthessék.
A tolerancia kényelmes állapota, mikor szépen diplomatikusan kikerüljük a konfliktusokat, nehogy Yahuwah törvényeivel emberek törvényeit megsértsük-szembeállítsuk, alapjából kizárja, hogy bármilyen helyünk legyen a Messiás Testében.
A Messiás Testének tagjaként parancs vállalni ezt a nehéz utat.
Az árva, az özvegy, a jövevény, mind a szegények csoportjába esnek. A hetiszakasz nagy hangsúlyt fektet a szűkölködőkre, szenvedőkre, és hátrányos helyzetűekre.
Az ember azt gondolná, hogy szinte bármit meg lehet tenni az ilyen emberrel minden következmény nélkül, hiszen nincs apa, férj, vagy rokonság, mely megvédi és támogatja egy igazságtalan támadás esetén. Yahuwah nagyon hangsúlyosan kijelenti, hogy Ő maga oltalmazója ezeknek az embereknek, közvetlenül Ő védi meg őket és szolgáltat nekik igazságot. Talán felesleges is tovább taglalni, hogy ez a tény mit von maga után. A büntetés pedig egyszerű:
Ha megteszed, hogy nyomorgatod őt: bizony, ha hozzám kiált, meghallgatom kiáltását. És fellobban haragom és megöllek titeket karddal, és feleségeitek özvegyekké, fiaitok pedig árvákká lesznek.
2Móz 22:23-24
Az ítélet súlyos: maga a halál. Sőt még szörnyűbb az a tudat, hogy halálunk után mi is özvegyet és árvát hagyunk magunk után. Nem tudjuk majd megvédeni őket, ha ugyanolyan rosszindulatú embereknek lesznek kiszolgáltatva, mint amilyenek mi is voltunk. Törvényszerű, hogy ha én Elohim és egy özvegy, vagy árva közötti betakarásba betörök és meglopom azt, ami az Örökkévalóé, akkor Ő is megszünteti az általam működtetett betakarást, amellyel családomat oltalmazom. A következmény pedig az, hogy abba a helyzetbe kerülnek szeretteim, amelybe az általam károsított emberek voltak.
Számunkra az özvegy és az árva nem más, mint azok az emberek, akik nem tartoznak a Messiás Testéhez, a Mennyasszonyhoz. Akiknek ily módon nincs férjük és nincs Atyjuk, nincsenek a Messiás betakarása alatt. Azok, akik gyülekezettelenül, árván és egyedül élik meg hívő életüket, és nincs, aki táplálja őket. Ennyire fontos odafigyelni a megtérőkre, illetve azokra, akik már hívőkként érkeznek, de nem találták eddig meg a helyüket valamilyen közösségben.
