Az Evangélium üzenete Elohim szeretetének és kegyelmének örömhíre, amely a bűnbe esett emberiség megváltásáról szól. Az Örökkévaló az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette, hogy vele közösségben éljen. Azonban az ember engedetlensége, a bűn által megszakadt ez a kapcsolat, ami halált és ítéletet hozott a világra.
Elohim azonban nem hagyta az embert reménytelen állapotban:
Elküldte egyszülött Fiát, Yeshua HaMashiah-t, aki tökéletesen bűntelen életet élt, meghalt a kereszten az emberiség bűneiért, és harmadnapon feltámadt, legyőzve a halált. Az Ő áldozata által mindaz, aki hit által elfogadja ezt a kegyelmet, bűnbocsánatot, a bűntől való szabadulást, Örök Életet és földi életének egy új kezdetét nyerheti el.
Tanításunk célja azonban nemcsak az Evangélium hirdetése, hanem annak mélyebb értelmezése és megértése is. Fontos megértenünk például, miért volt tiltott a tudás fájának gyümölcse az Édenben, és miért választotta az Örökkévaló, hogy az emberiség csak a Megváltón keresztül találhat vissza Hozzá. Ezen kérdések megválaszolása segít megérteni tervének teljességét és az Evangélium igazi mélységét.
Mit kell tenned, hogy befogadd ezt az ajándékot?
- BŰNBÁNAT: Amikor MEGTÉREK, felismerem, hogy bűnös vagyok, és őszintén elfordulok ezektől, és a szabadulást kérem tőlük, Attól, aki egyedül felhatalmazott e-kegyelembe részesíteni engem.
- HIT YESHUA-BAN: Amikor elfogadom azt és hiszek abban, hogy Ő Elohim Fia, aki helyettem szenvedett és feltámadt, hogy Új és Örök Életet adjon nekem.
- BEMERÍTKEZÉS: Amikor a vízkeresztség során az óemberem meghal és eltemettetik, a bűneim megbocsáttatnak, és új emberként támadok fel a Messiással Yahushua-val.
- BETÖLTEKEZÉS: amikor engedem, hogy a megígért Pártfogó a szívembe költözzön. Ruach HaKodesh működteti tovább bennem az Ő akaratát, törvényét. Ő ad erőt ahhoz, hogy szabadon, győztesen éljek Yahushua tanítványaként és tisztít engem tovább belülről a MEGSZENTELŐDÉS által amíg el nem jön értem.
Az üzenet célja: Nemcsak megbocsátást nyerni, hanem új életben járni, amelyet Elohim tervezett el számodra. Ez az élet magában foglalja a gyógyulást, szabadulást a démoni kötelékekből, és azt, hogy te is másokat tanítvánnyá tegyél, ahogyan az elsők tették az Apostolok cselekedeteiben. Ez nem holmi vasárnapi (vagy akár szombati) templomi szertartásokon való részvétel, hanem egy állandó és mindennapi belső ünnep, egy mindent megváltoztató életforma.
Az evangélium nem vallás, hanem ÉLET: egy helyreállt élő kapcsolat a Teremtővel, amely megváltoztatja a szívedet, a gondolkodásodat és az életedet.
Sokan gyakran nem értik, miért kell ekkora büntetést elszenvednie az emberiségnek egy nyomorult gyümölcs elfogyasztása miatt. Nem értik, miért volt ez az aktus ennyire fontos Elohim szemében, mitől olyan megbocsáthatatlan hiba egy gyümölcsbe való belekóstolás?
„Hangsúlyoznunk kell, hogy NEM a „mindenben szerető és elfogadó, kegyes jézust” hirdetjük. Nem azt az egyoldalú és hiányos képet mutatjuk Urunkról, amit a többség, akik a maguk lagymatag és puha képmására torzítják a Megváltó személyét és nem az Ő ábrázatára igyekezenek változni ők maguk.
Mi arról a Messiás Királyról szólunk, aki – bár még mindig Kegyelmes és Hosszútűrő is – de leginkább Igazságos és aki hamarosan visszatér, hogy ez Igazság szerint megítélje mindazokat, akik hidegek, vagy akár ilyen langyosak maradtak.
De menjünk ennél kicsit mélyebbre
Ádám vétkezett, ezért halálra lett ítélve. Ez a bűn egy bűnös állapotba taszította az emberiséget, ahol Sátánnak rendelkezési joga van a bűnös ember felett.
Ádám utódai, mi magunk, mind be vagyunk szennyezve a bűn által, és nincs senki közülünk, aki nem vétkezett volna Yahuwah törvényei ellen (mely 2 fő törvénybe foglalható, majd 10 továbbiban kifejtésre került, illetve még 650-700 rendeletben részleteződik).
Az ember képtelennek bizonyult betartani a törvényt. Gondolatban folyamatosan bűnben úszott a legrendezetebb vallásos ember is, ezért megjelent maga az Ige, a Törvény és Testté lett értünk, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Meghalt a bűnös helyett, Az aki bűntelen volt.
Mert vérontás nélkül, nincsen bűnbocsánat sem kiengesztelődés.
Az evangelizálás szolgálata itt általában meg szokott állni. Mást nem tudnak nyújtani az Elohim-ot és megoldást kereső embernek. Így is sokan megtérnek, tovább lépnek, újjá is születnek, sőt betöltekeznek majd élik tanítványi életüket, ki-ki a maga engedelmességi szintjén és elhívásának mértéke szerint.
Ennél azonban több eszközt kaptunk Urunktól Yeshua-tól, ahogy azt olvashatjuk a Lukács evangéliuma 9. és 10. fejezetekben, melyek az Apostolok idején még működtek és aktívan használták. Erre bővebben kicsit később visszatérek.
Az Evangélium arról szól, hogy kiengesztel a Fiú az Atyával. Ez pedig konkrétan azt jelenti, hogy a törvényt, mint megoldást és gyógyszert a bűn ellen, többé nem kőtáblákon, vagy papíron nyújtja át az emberiségnek, hanem a Jeremiás-i prófécia beteljesedéseként közvetlenül a szíveinkbe akarja vésni és belülről kibontani és működtetni azt. Ez az Újjászületés, a Betöltekezés és a Megszentelődés kikerülhetetlen része és summája.
Íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja Yahuwah –, és új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről, de megrontották szövetségemet, noha én férjük maradtam – így szól Yahuwah. Hanem olyan lesz az a szövetség, amelyet e napok után kötök Izráel házával – ezt mondja Yahuwah –, hogy törvényemet a bensőjükbe helyezem, a szívükbe írom be, és Elohim-uk leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki a felebarátját és senki a testvérét ekképpen: Ismerjétek meg Yahuwah-t! Mert ők mindnyájan ismernek majd engem, kicsinytől a nagyig – ezt mondja Yahuwah –, mert megbocsátom bűneiket, és vétkeikről többé nem emlékezem meg. Jeremiás 31:31-34
A teremtés céljáról röviden
Ahogy más írásaimban is elmondom, a föld és azon belül főként az ember, egy olyan bukott világban teremtetett meg, ahol már káosz, azaz rendetlenség és sötétség uralkodott (TohuVaBohu). A B-réshit, kezdetben héber szó kezdő második betűje is arra utal, hogy a tökéletesen megalkotott világban, a tökéletesen megalkotott társak közül, egy fő és több alacsonyabb rendű angyal fellázadt Teremtőjük ellen. Ez a váratlan helyzet megkövetelte Elohim-tól, hogy elkülönítsen egy helyet, ahová ezeket a lázadókat száműzni lehet, amíg a velük szemben folytatott harc be nem fejeződik, illetve amíg perük és az ebből fakadó ítélet, majd annak végrehajtása meg nem történik.
Hellel (a fényességes, azaz Elohim világosságát visszatükröző főangyal) és társai a Shedimek (a felfuvalkodottak), mai ismert nevükön és titulusukon: Sátán és démonjai, lényegében párbajra hívták az Atyát és úgy gondolták valami oknál fogva, hogy helyét el tudják foglalni.
Az ember, ahogy már több írásomban levezettem, ezeknek a bukott angyaloknak a behelyettesítésére teremtetett, hiszen Elohim Országa, mely tökéletesen meg lett teremtve, egy időre tökéletlenné vált, mely helyzetet orvosolni kell és az eredeti rendet és felépítést helyreállítani, restaurálni, vagy reformálni – azaz újjáalakítani szükséges.
Ezekről bővebben három másik írásomban olvashattok, melyeket érdemes előzőleg elolvasni, vagy a videókat megnézni:
Behelyettesítő teológia / Miért van az ember?
B-Résith / B-kezdet / B-terv
Shabbat TERUMAH – A Szent Sátor és a két Kérub
Nem vagy véletlen baleset!
Fel kell ismernünk, hogy azzal ellentétben, amit évszázadok óta hirdetnek nekünk, nem vagyunk holmi – még a porszemnél is jelentéktelenebb – kozmikus baleset. Nem egy végtelen fizikai univerzumhalmaz egyik eldugott zugának vagyunk lakói, akik évmilliók alatt fejlődtünk ki gerinctelen csúszómászókból és baktériumokból és főként nem egy idegen civilizáció földi kísérletének a sarjai, ahogy több hamis tudomány és egyéb űrkutatónak nevezett szélhámos hazudja nekünk évtizedek óta.
Mi egy igen pontos céllal és módszerrel megtervezett életforma vagyunk, akik a látható világ központja, célja, koronája vagyunk és semmi kevesebb ennél. (A föld jellegéről nem is beszélve, de erről külön majd inkább más tanításban szólok később). A valódi – megfigyelésen alapuló – tudományok egyre inkább és pontosabban bizonyítani tudják hivatalosan elismert módszerek tucatjaival, hogy Elohim valós és létező! (lásd pd. egyik utóbbi kreacionista dokumentumfilmet: A bárka és a Sötétség – The Ark and the Darkness – jelenleg, csak magyar felirattal elérhető, klikelj rá – és az olvasás végén máris elkezdheted nézni).
Az ősbűn lényege
Fontos a bukás történetét összefoglalni még mielőtt megpróbáljuk megérteni, miről is szólt Éva és Ádám tiltott gyümölcsének elfogyasztása. A témában több keresztény tanító megközelítette a lényeget, mégis, ezeknek az előzményeknek a ismerethiányában – amiről most beszéltünk – nem sikerült a gyökeréig eljutniuk.
Tudjuk és gyakran hallottuk, hogy Ádám és Éva bűne alapvetően nem más, mint az engedetlenség. Elohim, akkor még egyetlen szabályának, törvényének sem tudtak eleget tenni. A bűn elkövetésének pillanatában nem is az volt a lényeges, hogy az milyen ajtókat nyit majd meg előttük, hanem a puszta engedetlenség!
A kígyó Évát arra vette rá, hogy az ember, ugyanazt a bűnt kövesse el, amit ő és társai korábban.
„Olyanok lesztek, mint Elohim”
Ebben a mondatban találjuk a lényeget. A lázadás, melyet Hellel és társai tudatosan, Yahuwah színe előtt követtek el, azt most szeretnék, ha az ember is elkövetné – bár az ő esetében tudatlanul és Yahuwah „háta mögött”. Így a saját lázadó lényegük magját beleültetik az emberbe, mint egyfajta saját pecsétet, mely által tulajdoni jogot kapnak személyük felett.
Ez a sátáni pecsét az ember szívében az a halálos állapot, mely távol tartja őt a Teremtőtől és ma már a Megváltótól is. Az a sötét erőknek a célja, hogy az embert mindvégig megtartsák ebben a távoli állapotban, hogy a végén hadisarcként, trófeaként magukkal vihessék az örök kárhozatba, nehogy helyeiket elfoglalhassák az Örök Királyságban, ahonnan ők végérvényesen kiestek.
De ezen alap engedetlenségen túl:
Az ember bűnbeesésének a lényege nem más, mint a TUDÁS iránti vágy
Annak a tudása, hogy Elohim jelenlétében való élés helyett, lehet más utat is járni.
Lehet az engedelmesség és a gyermeki szív és naivitás helyett, az emberi tudatosságot, az engedetlenséget választani, azaz saját utunkat követni, életünk saját urának lenni és minden problémát saját erőből és okosságból megpróbálni megoldani.
Továbbá, az a TUDÁS volt a tudás fájának a gyümölcsébe elrejtve, hogy lehetnek olyanok mint Elohim. Nem Elohim maga, ahogy ez a szándék vezérelte a bukott szellemi lényeket, hanem csak olyan lenni, mint Elohim. Nem helyette, hanem mellette, vele párhuzamosan, ahogy maga a kígyó is sugallta Évának: „Olyanok lesztek mint Ő, jó és rossznak tudói.”
Ezen a ponton úgy tűnik, hogy az Ember nem is akarta birtokolni ugyanazt a hatalmat, mint az Atya, hanem csak ugyanazt a tudatosságot és bölcsességet akarták megszerezni ami Neki van.
Az ember vétke így érthetően sokkal kisebb, mint Sátáné és démonjaié, hiszen ez utóbbiak közvetlenül Yahuwah-ra és az Ő trónjára törtek felindulásuk által. Az ember, „csak” olyan szeretett volna lenne, mint az Atya, akkor is, ha ez olyan cselekedet által kellett, hogy megtörténjen, amit az Örökkévaló megtiltott nekik.
A TUDÁS (a jó és a rossz tudása) lényegében annak a tudása, hogy van egy másik út, mint Elohim útja: egy emberi út, az ember útja, amikor saját útját járja, amikor csak önmagában bízik és hagyatkozik. Eddig csak a jót ismerték, ezért a jónak, mint fogalomnak semmi értelme és jelentősége nem volt, mivel alap állapot volt, nem volt ellentét, ami kontrasztba hozta volna, kiemelte volna állapotukat valami más fajta tudatossággal és állapottal szemben. Onnantól vált a megszokott állapot jóvá, amint a rossznak engedtek és abba bele is estek. Engedelmesség és gyermeki szeretet az Atya iránt.
Ekkor és ezért vették észre és szégyellték, hogy semmilyen ruhát nem viseltek.
A jó mindenekelőtt az Atya iránti engedelmesség és feltétel nélküli szeretet állapotot jelenti. Ebből az állapotból fakadnak azok az áldások és jó következmények, melyeket érdekközpontú és számító emberi felfogásunk elsősorban jónak tekint: bőség, jólét, egészség, védelem éhségtől, szomjúságtól, hidegtől, melegtől, bárminemű bajtól, szenvedéstől, legyen az testi-lelki, vagy szellemi, illetve magától a haláltól. Ezt tekintjük jónak, mert ez az érdekünk, hogy ezek meglegyenek nekünk.
Ezek az ajándékok valójában csupán csodálatos következményei egy sokkal nemesebb és fontosabb ténynek. Ez a tény nem más, mint az a biztos TUDÁS, hogy megbékéltünk Atyánkkal. Tudjuk, hogy nemcsak szeret minket, hanem nem okozunk Neki többé semmilyen fájdalmat és a hűtlengégeink, elpártolásaink a tenger mélyén vannak, már nem emlékszik meg rájuk.
Ez az egyetlen TUDÁS, amelyre szükségünk van az Életben!
Legnagyobb jutalmunk valójában nem is a saját örök életünk, hanem annak tudata, hogy személyesen már nem vagyunk Atyánk szenvedésének és bánatának forrása. Ezt még annál is nagyobb örömnek kellene éreznünk, mint látni saját magunkat feltámadni a halálból. A legnagyobb öröm az ember számára látni a Mennyei Atyánk arcán az Örömöt és a vigaszt, amit megtérésünk, visszatérésünk és feltámadásunk okoz Számára.
Valószínűleg olyan érzés ez, mint amit Ábrahám érezhetett, amikor az angyal az utolsó pillanatban megakadályozta, hogy feláldozza Izsákot. Ez az érzés, amit Jákob is átélt, amikor újra találkozott Józseffel, akit évtizedek óta halottnak hitt. Ezt tapasztalja a példabeszédben szereplő gazdag ember is, amikor a tékozló fiú végre hazatért. És ezt érzi Mennyei Atyánk, mindenekelőtt akkor, amikor Yeshua, az ő egyetlen Fia feltámadt a halálból, de akkor is, amikor valamelyikünk meghal Vele, hogy fel is támadjon Általa.
A megromlott teremtés újjászületése, a helyreállított Teremtés.
Tehát a legnagyobb örömünk az evangélium üzenetében mindenekelőtt annak az örömnek kell lennie, hogy felfogjuk, milyen örömet szerez Atyánknak saját újjászületésünk és engedelmességünk. Hasonló ez, mint amikor átéljük azt, hogy jobb ajándékot adni, mint kapni.
Én személy szerint ezt a dolgot már nagyon fiatalon, 7-8 éves korom körül értettem meg. Egy nap, amikor a földi apámmal sétáltam a bolhapiacon Brüsszel belvárosában, alig néhány lépésre születésem helyszínétől, vett nekem egy léggömböt. Néhány perccel később a lufi kipukkadt, mert akaratlanul is nekinyomtam egy kiállított régi bútor sarkának. Ekkor nem is annyira a játék elvesztése érintett meg, hanem apám arca. Láttam az örömöt, amit érzett, amikor átadta nekem, és amikor a léggömb kipukkad, arckifejezése megtelt szomorúsággal.
Ő soha nem tudta ezt meg, de abban a pillanatban nem azért kezdtem el sírni, mert elveszettnek tartottam a játékomat, hanem mert láttam apám arcán azt a mély csalódást és szomorúságot, amit neki okozott az én szomorúságom. Végül visszamentünk az árushoz és kaptam egy új lufit, amire aztán jobban odafigyeltem.
A Megváltás lényege
Ahogy látjuk, az ősbűn zsoldja a halál.
Ádám és Éva ekkor állat bőrt kaptak az Atyától:
és azt a testet, melyben máig sínylődik az ember, mely öregszik, megbetegszik, majd végül meghal és ismét porrá lesz.
A halál azonban nem állt be azonnal, hanem egy fokozatos leépülési folyamat indult el, mely addig nem létezett és az összes fizikai törvényével együtt megszületett: az IDŐ:
Ez az IDŐ, szinonimája a halálnak, de egyben a kegyelemnek is.
Hiszen a halál lehetett volna azonnali, az emberiség viszont egy visszaszámlált halálos állapotra lett ítélve, mely idő alatt van alkalma rendezni elromlott állapotát az Atyával. Már a legelső percben megjelenik Elohim türelme és kegyelme (ahogy bővebben kifejtem az Élet és halál kérdése írásban).
Yahuwah eredetileg tökéletes világában, mint Teremtő – Ő önmagában hordozta egy esetleges hiba, vagy bukás helyreállításának, és újrateremtésének a lehetőségét is.
YAHUWAH, aki Megment héberül úgy hangzik:
YAHUSHUA
YESHUA ennek a jövő idejű, azaz még be nem végzett változata, az ígéret formája, amíg még emberi testben volt. Ezt az ígéretet kapta a zsidó nép és azon keresztül az teljes emberiség, amikor Józsefnek kijelenti Gábriel Arkangyal: Fiat szül, és nevezd őt Yeshua-nak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből. Máté 1:21
Yeshua/Yahushua sosem volt teremtmény, hanem maga a Teremtő keze, az Örökkévaló jobb keze. Nem külön személy, hanem Egyetlen személynek egyik fő atribútuma, szerepe, tulajdonsága.
Erről is bőven beszélek a Szentháromság vagy Szent hármasság? című írásban.
Az Evangélium lényege tehát nem más, mint eljutni az Első Ádámtól, aki cselekedete által kimondta: Tudni akarok, saját sorsom felől dönteni akarok, problémáimat saját magam akarom megoldani – az utolsó Ádámig: Yeshua HaMashiah-ig. Az elsőtől származunk test szerint, amely miatt mi is halálra vagyunk ítélve. Ha pedig újjászületünk az utolsó által, aki ezt a halált legyőzte, mi magunk is visszanyerjük az eredeti halhatatlansági állapotunkat, mely visszajövetelekor érvénybe is lép.
Mi pedig, mint ennek az Ádámnak a leszármazottjai – a köztes Ádámok – ahogy haladunk a bukott és az egyre romlottabb, elviselhetetlenebb világban, előbb-utóbb szívünkben meg kell születnie annak az elhatározásnak, hogy: elegem van saját életemből, nem akarok többet tudni, hányingerem van a világtól, annak tudásától és önmagamtól semmit sem érek, nem tudom megmenteni magamat.
Ha nem is értem még, mi a bűn lényege, annak rám gyakorolt halálos állapotát viszont éreznem kell. Észre kell vennünk, hogy az egyre növekvő emberi tudás és haladás, nemhogy jobb életet biztosítana, ahogy évezredeken át gondoltuk, hanem egyre nyomorultabbá válunk szellemileg, lelkileg és még testileg is, mint történelmünk korábbi és fejletlenebb ideiben.
Az Evangélium akkor fogan meg valaki szívébe, amint feladja saját magát és meghalni kíván Elohim bárányával együtt a kereszten.
Ez az alap kiinduló pont, még a személyes bűneink listázása előtt is, amikor az ember a bűn állapotára ébred, melyben élünk, beleszületünk és ázunk, mint haldokló hajótöröttek az óceán közepén.
Az, aki megérett a Megváltásra nem a mosolygós, a sikeres, a boldog és „kiegyensúlyozott” ember, hanem a megtört szívű, a depressziós, a függősében sínylődő, vagy kimondottan az öngyilkosság gondolatával küszködő ember. Az, aki nem érintett valamelyik ezek az érzületek, vagy állapotok közül, az nem érzi a bűntől, a bűnös állapottól való szabadulásnak a szükségét.
Az oly elterjedt öngyilkossági vágyat ravaszul helyre kell tenni. Igen, haljunk meg! De a világnak és önmagunknak, de a testünket ne bántsuk – mert ez esetben embergyilkosságot követnénk el. Még magunk felett és életünk felett sem rendelkezünk. Szellemben, óemberünket adjuk át halálra, hogy többé ne a sátán uralma alatt legyünk, hanem a Messiás Yahushua uralma alatt, aki teremtett bennünket.
Saját testünk meggyilkolása a bűn további és végleges megpecsételése lenne, mely által már menthetetlenekké válnánk. Pontosan ezt akarja a Sátán és ezért súgja neked folyamatosan. Minél korábban magával visz, annál biztosabb a dolga.
Aki erre a pontra nem jutott el a szívében, aki ezt a bukott és halálraítélt állapotot nem ismerte fel magában és maga körül, és ebből szabadulni nem vágyik … az ilyen felé ne is vesztegessük az időnket és az Evangéliumot – nem mint gyöngyöket, hanem, mint ezüstöt – ne dobd oda, a disznók elé. Aki ebben a trágya világban jól érzi magát, csak disznó lehet szellemi értelemben és nem a békesség embere. Az ilyenek hemperegjenek tovább saját okádékukban, te pedig még a port is verd le lábadról.
Az Evangélium lényegét, mi szolgáló emberek nem tudjuk eljuttatni az emberek szíveibe, ha azok előre nincsenek felszántva. Az, aki pedig jól feltalálja magát ebben a világban, aki viszonylag jól megállja ott helyét és ki van vele békülve, annak szíve nincsen előkészítve arra, hogy be tudja fogadni az élet magját. Így értjük meg, hogy miért könnyebb egy tevének átjutni a tű fokán, mint egy gazdagnak bejutni Elohim Országába. Mert a világ szeretete egyfajta gazdagság. De az Evangélium ott kezdődik, ahol az egyén saját szívében felismeri veszett állapotát és ebből szabadulni vágyik. Ekkor jöhetünk mi az Evangélium további részeivel és végső megoldásával:
Yeshua HaMashiah és az Ő áldozata a mi bűneinkért.
A többi lépcsőfokokat szükségtelen részletesen megismételni: de ekkor következik be a bűnbánat szembesülsz saját egyéni bűneiddel, melyről nem Ádám, Éva, de még csak nem is a Sátán a valódi felelős, hanem mi magunk, mint egyének! Majd jön a vágy, hogy valaki, a Főpap, lemossa rólunk ezeket a szennyeket bemerítkezésünk által, majd belénk is költözzön és feltöltse szívünket Szellemével – amikor a két lángnyelv, mint megelevenedett törvénytáblák el kezd belevésődni saját szellemünkbe. Ekkor születünk újjá, szabadulunk a bűntől és azok következményeitől, függőségeinktől, terheltségeinktől, lelki és akár testi betegségeinktől – démonoktól szabadulunk, majd végül megkapjuk a Szellemi és Kegyelmi ajándékokat (nyelvek fajtái – prófétálás – gyógyítás – pásztorolás – apostoli – tanítói kenet, – majd a Szellem gyümölcseit is: a jóságot, igazságot, türelmet, kegyességet, stb), egyszóval a Szeretet törvényét.
Ne Elohim-ot vádold, ne Őt tartsd felelősnek a saját és a világ szenvedéseiért és igazságtalanságaiért.
Ő, már őseinket, az első emberpárt is figyelmeztette, hogy mit tegyen és mit ne. A „Meg kell hallniuk” ítélet nem Elohim miatt és nem az Ő akarata volt, hanem, ha megnyitják ezt az ajtót, akkor már Sátánnak joga, hogy ő, mint maga a halál, beléjük léphet!
Ha Sátán bukása után, Elohim azonnal megöli és egyből új lényeket teremt helyettük, akkor nem alkotta volna meg az első emberpárt, amelytől származol. Akkor te sem lennél, hiszen nem lenne rád szükség. Az, hogy itt vagy, egy lehetőség, a te lehetőséged, neked van rá szükséged, nem Neki. Ez a lehetőség bár már a legelején el lett rontva, erről elsősorban a kígyó, majd Ádám, majd Éva tehet – ebben a sorrendben – Elohim, semmilyen szinten nem felelős ezért. Ő szólt és figyelmeztetett, adott szabad akaratot és ezt a szabad akaratot az ember rosszra használta fel és mégsem hallgattak rá. Te sem, mi sem vagyunk felelősek, de ha mi lettünk volna Ádám és Éva helyében, ki mondhatja magáról, hogy nem hibáztunk volna ugyanúgy, mint ők? Tehát őket sem hibáztassuk lényegében!
Az emberiség értse végre meg, hogy Elohim nem kegyetlen, hanem a semmiből – a porból – bennünket a legmagasabbra akar emelni, ha engedelmesen elfogadjuk felénk nyújtott Jobb Kezét, Yeshua-t, aki mindebből ki akar és ki tud minket menteni és örök békességre vinni. Arra a békességre, melyet őseink élveztek Édenben. Sőt az Édennél még nagyobb magaslatokra szánt bennünket, azokra a nekünk félre rakott és megtisztított helyekre, ahonnan a lázadó angyalok egykor kiestek.
Behelyettesítő teológia / Miért van az ember?
Szentháromság vagy Szent hármasság?
Mi az Újjászületés
Ezt a témát is bőven kifejtem több írásomban. Azt, hogy Ki valójában Yeshua: a testté lett Ige, mi az Olaj lámpásainkban: Ruach HaKodesh – a Szent Szellem. Yahuwah Szellemének a lényege mennyire választható el a Megváltói szerepétől, a Fiútól, mely az Ige? Semennyire!
Mert az Olaj = Szent Szellem = a Messiás = az Ige = a Próféták és a Törvény
A megszentelődés, maga az Olaj, a Szent Szellem növekedése, azaz a Törvény működésének kiteljesedése bennünk.
Mert semmi olyan dolog nincs a világon a Parancsolatokon kívül, mely a feljebb említett kegyelmi és Szellemi ajándékok és annak gyümölcseinek megjelenését és működését eredményezhetné. És ezek a Parancsolatok nem mások, mint a Szeretet két nagy törvényének a kibővített 10, majd további 613-700 magyarázó parancsolata és azok bennünk és általunk való működése.
- Szeresd Yahuwah-t, a te Elohim-odat teljes szívedből, lelkedből és elmédből.
- Szeresd felebarátodat, mint magadat.
Az olaj, maga a Szent Szellem, a Messiás, az Ige, a próféták és a törvény. Ők mind összefüggenek és elválaszthatatlanok. Ők alkotják a megszentelődés alapját, ami Ruach HaKodesh bennünk való működése és növekedése. Ez a növekedés a Törvény működésének fokozatos beteljesülését jelenti belső lényünkben, ahogy a Szellem belülről alakít át bennünket.
Az újjászületés a tanítványság kezdete – egy élethosszig tartó megszentelődési folyamat, melynek a parancsolatok aktiválása az alapja
Ezért végzetes az a felfogás, miszerint a Törvényt a Kegyelem eltörölte. Azok, akik ilyen dolgokat hirdetnek és hisznek, magát a Megváltás gyökerét tiporják meg, mely által akadályozzák, hogy teljes mértékben működjön bennük a Kegyelem.
Ez az oka annak is, hogy sokan, akik újjászülettek, megrekednek tanítványságukban, fokozatosan elvesztik szellemi életerejüket. Javarészt ezekről a személyekkel szól a Jelenések könyvének jól ismert figyelmeztetése: Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Elohim-om előtt. Jelenések 3:1
A parancsolatok pontosan azért adattak, hogy ellensúlyozzák a rossznak tudását, és folyamatosan a jó irányába tereljék az emberiség figyelmét.
Mert valóban, Ádám óta a JÓ ismerete semmi más, mint Elohim törvényeinek ismerete
Ettől a pillanattól kezdve a legfőbb felelősségünk nem csupán az, hogy tanítványokká tegyünk másokat is, hanem mindenekelőtt az, hogy biztosítsuk a megszentelődés folyamatának folyamatos működését magunkban, így ezt a példát mutatva, azokban is akik felé szolgálunk. Ez az engedelmességen és hiten alapuló út lehetővé teszi, hogy a Ruach HaKodesh felépítse bennünk a szellemi Templomot, amely által Yahuwah jelenlétének edényeivé válhatunk.
Ez a személyes belső fejlődés megköveteli, hogy a Messiást egyre mélyebben és alaposabban megismerjük. E törekvés által válhatunk egyre bölcsebb szüzekké – és maradhatunk is azok –, akik felkészülten várják a Vőlegény visszatérését.
Nem elegendő egyszerűen elindulni ezen az úton. Az elhívás arra szól, hogy kitartsunk és állhatatosak maradjunk mindaddig, amíg Yahushua, a Vőlegény, vissza nem tér, hogy magához vegyen minket. Ez a tartós hűség az újjászületés valódi lényege – nem egyszeri eseményként, hanem a Szellem által végbemenő átalakulás és megújulás dinamikus és folyamatos folyamataként.
Halálbüntetés (az ÉLET kezdete)
Shavuot – Pünkösd
A Tanítványok Cselekedetei
Parancsolatok ma, Yahushua HaMashiah-ban
A Törvény Summája
NOACH
