Ebben az írásban nem a szokásos behelyettesítő teológia elméletének témáját fogom taglalni. Úgy gondolom, már lejárt ennek a győzködésnek az ideje, sokan megtették máig, magam is érintem más írásokban. Minden témának van ideje és határideje, melyet egyszer le kell zárni. Akik pedig eddig nem lettek meggyőzve, továbbra sem lesznek. Ha mégis ébredezne közülük valaki, tengernyi korábbi írásban tud kutakodni és meggyőződést szerezni magának.
Egy másfajta behelyettesítő „teológiával” fogunk foglalkozni. Egy olyannal, ami bizonyára az Örökkévaló akaratában van és nem az emberi agy, vagy romlott lelkiség szüleménye. Mert, amíg a kereszténység nagyobb része még mindig azon elmélkedik, miként léphet a zsidóság helyébe, nem veszi észre a valódi behelyettesítés lényegét.
Az újjászületett ember nem a zsidó, hanem egészen másnak a helyét foglalja majd el üdvözüléskor, amikor Menyasszonyként egyesül örökre a Vőlegénnyel, a Messiással.
A vallásos ember helyfoglalási kísérletei pedig hiábavalók maradnak. Az ilyen, a zsidót gondolja helyettesíteni, az újjászületett ember pedig angyalok felett ítélkezik majd, illetve üresen maradt, megtisztított helyüket hívatott elfoglalni.
A kereszténység egyik fő hivatása lett volna a zsidóság féltékennyé tétele, ehhez képest többségében továbbra is ő féltékeny a Krisztustól még mindig távol tévelygő zsidó népre.
Lehetséges-e, hogy a király fia féltékeny legyen a vándor koldusra még akkor is, ha épp számüzetésben levő testvéréről van szó? Vagy az e-féle féltékenység nem annak-e a jele, hogy aki hercegnek hiszi magát még minding nem teljességgel fia a Királynak ?
Amikor Helel, az egyik főangyal (Sátán) és párfogói fellázadtak Elohim ellen, száműzve lettek a Mennyeknek Országából. Ez az Ország, melyet az Örökkévaló tökéletesen berendezett, és ahol a bukott angyaloknak is megvolt a pontos, fontos helyük és szerepük. Kivetésük következtében egy űr támadt, amit mindenképp pótolni kell, hogy újból helyreálljon a tökéletesség állapota.
Az embert YaHuWaH a bukott angyalok helyének az elfoglalására teremtette.
Azonban nem helyezhette el őket azonnal végleges helyükre, mivel volt egy kihívója. Valaki, aki belegázolni próbált a Méltóságába, aki helyét el akarta foglalni. Yahuwah nem semmisítette meg azonnal, ahogy megtehette volna, hanem esélyt adott neki, hogy bizonyítson. Elohim saját maga számára pedig időt adott, hogy mérhetetlen hatalmát bemutassa a teremtett világ számára, beleértve az angyalokat és az embereket.
Az embernek szabad akaratot adott, mert joga volt sátánnak megkísérteni őt. Ez sikerült is. Majd az embert halálra ítélte, de az ítéletet nem hajtotta végre azonnal az emberen sem, hanem inkább egy lassú végkifulladásig tartó halálos folyamatra ítélte őket, amit világtörténelemnek is hívhatunk, de egyszerűbben kifejezve,
ez a folyamat nem más, mint maga az IDŐ.
Egy visszaszámlálás, amely nem más, mint Elohim irgalmának jele, egy olyan idő, amely alatt minden egyénnek lehetősége van kegyelmet nyerni azáltal, hogy felismeri a Megváltó Yahushuát, hogy helyreáljon a kapcsolata az Atyával.
Elohim szeretete és nagy kegyelme itt nyilvánul meg először, bármennyire az emberek többsége haragot, ítéletet, bosszút, sőt kegyetlenséget vélnek felfedezni az Éden Kertből való kiűzés cselekedetében. Ez a száműzetés a menedékváros törvényénének az első megnyilvánulása. Hiszen az ember Elohim elleni lázadása nem szándékos volt, nem ártani, megszégyeníteni akarták Teremtőjüket, hanem olyanok akartak lenni mint Ő, saját gyengeségüknek/kívánságuknak nem tudtak ellenállni. Olyanok szerettek volna lenni mint Ő, de nem azért, hogy helyébe lépjenek, nem gyűlölték meg Yahuwah-t, ahogy ezt Helel és társai tették és ők ebbe a megbocsáthatatlan bűnbe estek.
Az embernek ez volt a megmenekülés lehetőségének a záloga. Kaptunk időt, ahogy a nem szándékos gyilkos is kapott egy menekülési útvonalat és helyet, ahol elbújhatott a bosszúállók elől. Így kaptunk időt ahhoz, hogy észhez térjünk, visszatérjük, megtaláljuk és elfogadjuk Yeshua Váltságművét, a helyettünk halálraítélt helyettesítő áldozati bárányt, amitől a bosszúálló Elohim haragja lecsillapodik. 5Mózes19:4-6
Sátán és Elohim harca nem más, mint egy párbaj. És, mint minden tisztességes párbajban, illetve mivel a párbaj szabályait maga Elohim határozta meg, csakis tisztességes módon lehet megvívni. Az ellenség, bármilyen alattomos és megvetendő alak, mégis megilleti az alap tisztelet és vannak jogai a hadviselés szabályai szerint. Mint az úri világ idején tették az ellenfelek egymás között, tisztelettel, mindenféle ma elterjedt köpködés, üvöltözés és káromkodás nélkül vívták meg a párbajaikat az ellenfelek, ahol mindkét fél azonos fegyverrel a kezében, mutathatta meg, hogy ki az erősebb.
Túl könnyű lett volna, minden romlottat kidobni, majd kisöpörni, kitakarítani, és új lakókkal azonnal feltölteni Elohim országát. Yahuwah megpróbált, saját akaratukból, egyéni döntésük által megtért, megtisztult egyénekkel akarja feltölteni az üresen maradt helyeket. Ő valódi egyéniségeket akar látni maga körül, akik saját szándékukból szolgálják Őt és nem holmi üresagyú robotokat, vagy kényszer rabszolgákat.
Az angyaloknak is volt egy „idő”, amikor dönthettek, miután meg lettek teremtve. Volt aki másképp döntött és ez az emberiség nagy lehetősége, hogy olyanná váljon, mint amilyenek azok voltak, illetve felettük ítélkezzenek mindazért a rosszért, amivel sújtották az emberiség teljességét 6 ezer éves történelme során.
Az ember a tét. Vagy üdvözül a Messiás vére által, vagy követi kísértőjét a kárhozatba.
Sátán és démonjai azért dühöngenek, mert egyrészt tudják, hogy Yahuwah-t nem fogják legyőzni, másrészt azért, mert rettenetes megalázás számukra, akik még Elohim-nál is nagyobbnak gondolták magukat, hogy végül egyszerű emberek, az angyalokhoz képest alattomos jelentéktelen lények is föléjük kerülnek majd és „angyalok” lesznek helyettük. Ők pedig még az ember földi állapotánál is jóval alávalóbb kárhozott maradványok lesznek és lényegében már rég azok is.
Sajnos némi vigasztalásuk abban áll, hogy sokakat az emberek közül sikerül majd magukkal rántani az örök kárhozatba.
A mi vigasztalásunk pedig Yahushua HaMashiach-ban van, ki vére által kimenti mindazokat, akik elfogadják Áldozatát és Uralmát.
És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. És ha a te szemed botránkoztat meg téged,vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned Yahuwah országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára. A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. Márk 9:42-50
Mit szimbolizálnak ezek a testrészek?:
Kéz: tettek Láb: út melyre térünk Szem: világ kísértése
A levágás, kivágás, nem fizikai, hanem lelki.
És most kivételesen a kettőt valóban szétválasztom, mivel a lélekben, vagy szívben fogan meg a bűn, amit a fizikailag végrehajtunk, akkor halált is nemz. A test kívánságát és tetteit kell kivágni, nehogy a lelki betegségeink a szellemünket is megfertőzzék.
A Megszentelődés folyamata ez
Ha már hívő (és újjászületett) vagy és olyan helyre mész, ahova nem kellene, olyat teszel, nézel, amit nem kellene, akkor sürgősen hagyd abba mielőtt utolérnek saját átkaid, amivel bizonyára másokat, de főleg magadat átkoztad meg. Bármilyen vonzó valami, mondj le róla, ne várd az „Úr szabadítását”, hanem oldd meg magad, már elég nagy vagy hogy magad dönts: állj ellen az ördögnek, hogy elmenjen, mert ha nem, magával visz oda ahova maga is megy a végén.
Ezek a szavak azoknak szólnak, akik már elég előrehaladott szellemi korban vannak ahhoz, hogy harcolni tudjanak saját maguk a fel-feltörekvő bűn ellen, mely mindig megpróbál visszatérni a régi helyére.
Amikor szellemben fiatalok voltunk, mindannyian megtapasztalhattuk a kísértéseknek a megszűnését. Amikor érzékeink, mintha karanténba lettek volna helyezve. Amikor az Úr úgy vigyázott ránk, hogy nem kellett harcolnunk és saját lábainkon sem kellett járnunk még. De készűlj fel, hogy jönni fog az ellentámadás, hogy visszatérjenek a kísértés által. Ne gondold, hogy az Úr mindent megtesz a helyedben. Eljön az az idő – és feltétlenül el is kell, hogy érkezzen – amikor Elohim elvárja, hogy aktívan részt vegyünk a harcban az Ő oldalán, mint egy fiú, aki részt vesz a család munkájában, amelyhez tartozik. Mint a zsidó nép történetében is, gyermekkorunkban volt egy olyan idő, amikor egy Mózes küldetett el hozzánk, hogy megnyissa előttünk a tengert. De amikor Yeshua HaMashiah küldetett el nekünk, felnöttkorunk hajnalán, mint valamiféle kollektív és spirituális Bar Mitzva, meglettünk hívva, hogy magunk járjunk a víz felszínén a Messiás jelenlétében, amint olvashatjuk Máté 14:12-33-ban.
Hogyan lehet ezt alkalmazni a gyakorlatban?
Úgy, hogy helyezd oda Yahuwah oltárára minden tettedet és gondolatodat, majd hagyd is ott őket véglegesen, hogy az Ő védelme alatt maradjon és álljon. Majd kérd meg Őt, hogy adjon elég erőt ahhoz, hogy ellenálljál, ha ezek után mégis megjelenik a kísértő. Ez is a megszentelődés szerves része.
Befejezésül olvassuk el Jakab 1:2-6: Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság tökéletes cselekedetet jelent, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Elohim-tól, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megkapja. De kérje hittel, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, hasonló a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide-oda hány.
Ha gyenge vagy, kérj bölcsességet Yahuwah-tól. Mi a Bölcsesség? Egyszerűen az Ő Parancsolatainak betöltése a szívünkbe. Kérni kell, hogy a Szent Szellem undor tárgyává változtasson mindent, ami ma még tetszik és kísért bennünket. De higgyük is el és soha ne kételkedjünk abban, hogy Yahuwah képes végrehajtani ekkora csodát.
Új teremtések vagyunk, ehhez meg kellett halnia óemberünknek. Ez érvényes minden részünkre, szellemi és testi értelemben. Ha valami még köt, további kivégzések szükségesek. Ez a Megszentelődés folyamata.
Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is? Monda néki Yahushua: Nem mondom néked, hogy méghétszer is, hanem még hetvenhétszer is. Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki számot akar vala vetni az ő szolgáival. Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, a ki tízezer tálentommal vala adós. Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije vala, és fizessenek. Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki.
Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az ő szolgatársai közül, a ki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol. Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. De ő nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, a mivel tartozik. Látván pedig az ő szolgatársai, a mik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uroknak, a mik történtek vala. Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem: Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörültem te rajtad? És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik. Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket. Máté 18:21-35
70×7-szer bocsáss meg a másiknak. Ezen is sokat szoktunk gondolkodni: “de mikor és hogyan bocsássunk meg, ha nem is kér bocsánatot az, aki bántott bennünket?”. Így szoktuk elhárítani kötelességünket és megnyugtatni lelkiismeretünket.
De akkor mégis mikor kellene megbocsátani?
Íme a válasz:
Azonnal, mindenféle bocsánatkérés és elvárás nélkül! Mert mi is így kaptunk Kegyelmet Yahushua-tól.
A második része pedig azt írja le ahogy szellemben bántalmazunk hívőt, nem hívőt. Miután megkaptuk az egyetlen Úrtól a valódi Kegyelmet, mi magunk is nagy uraknak képzeljük magunkat, viszont megfeledkezünk magunk is kegyelmet adni másoknak.
Megfeledkezünk azokban a pillanatokban mikor valami rossz ér bennünket, hogy az átok helyett, az ellenségért imádkozni kell, ahogy azt szintén parancsba kaptuk:
Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak. Lukács 6:27-28
Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg. Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással. Márk 9:50
Mire használták a sót és milyen jelkép volt?:
Megszenteléshez használták úgy, hogy meghintették vele a megszentelni kívánt állatot, tárgyat, embert.
Vízzel együtt: az élet összetevője. Az élet legfontosabb elemei a víz és a só. Ha bármelyik hiányzik kiszáradunk, mint a fügefa.
Luxuscikk volt egészen a középkorig, amíg be nem indult nagyobb mértékben a világkereskedelem. Nem egy olcsó árucikk volt, amit az ember megvett pár száz forintért a kilóját, hanem mélyebbre kellet zsebre nyúlni. Ráadásul a mai emberek többsége tiszta nátrium-kloridot vásárol, ami azt jelenti, hogy a gyógyszeripar kivont belőle minden értékes ásványi anyagot, ami épp arra szolgál, hogy a szervezet a sót el is tudja távolítani a testből, hogy ne rakódjon le és ne okozzon gondot. Ez is a só elízetlenedéséről szól.
Tartósít. Ezzel szimbolizálja az Örökkévalónak és Igéjének a múlhatatlanságát.
Ízet ad az ízetlennek. Bizonyára nagyon diétás a sómentes konyha, de szinte ehetetlen és főleg egészségtelen megvonni magunktól, ugyanúgy, mint a cukrot és az olajat. Persze mindkettőnél egyáltalán nem mindegy, hogy milyen fajtát fogyasztunk.
Elektrolízis: Az emberi testnek és azon belül az idegrendszernek, beleértve az agyat, elengedhetetlen a só ahhoz, hogy az információáramlás működni tudjon. Ezért is veszélyes az egészségre, ha megvonjuk a sót magunktól
Mit jelent mindez szellemi síkon?
Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.
A megszentelődés és a béke az élet forrása, a testvérek közötti kapcsolatok alapvető feltételei. A testvéri közösség és a testvérek közötti megélt szeretet az alapvető élet forrás, mely számunkra felbecsülhetetlen érték kincs. Az Áaron szakállán folyó olaj: a só, amely ízt ad mindennek.
A szellem gyümölcsei nélkül ez a kapcsolat elmúlik és elhal idővel. A sót megőrizni nem jelent mást, mint a testvéri kapcsolatokat ápolni, amelyek életben tarthatnak minket. A valódi és élő testvéri kapcsolat meg fűszerezi, ízt ad az életnek, motivációt és erőt ad nekünk Yahushua-ban, hogy szolgálatát végezzük.
Testvérek nélkül semmi vagyunk, halottak és nincs ízünk, nincs gusztusunk semmihez hanem csak nő az undor az egyre romló világ látták. Testvérek nélkül, olyan a hívő mint Ádám Éva nélkül, mint az étel só nélkül, mint a hal víz nélkül, amely egy ideig lélegzik még de lassanként kialszik.
Ezért küzdenünk kell, hogy ezek a kapcsolatok fennmaradjanak és megerősödjenek. Az elektrolízisből származó információáramlás az emberi kapcsolatok alap pillére. Testvéreinket túl pillére még az emberi kapcsolatainknak, a még meg nem mentettekkel való érintkezésünknek, magának az üzenetnek amelyet át kell adnunk ezek számára, hogy megismerjék a Megváltót Yeshua-t. Ezeknek is sósnak kell lenniük, ami azt jelenti, hogy a Szent szellem-ből kell fakadniuk, benne kell gyökerezniük.
Mit jelképez valójában a só?
Véleményem szerint mindenekelőtt lelkesedésünk és gyermekkori tisztaságunkat szimbolizálja. Azt akit örömmel tölt el a Yahuwah-nak való szolgálat gondolata is. A
A só nem más, mint az alázatunk – alárendeltségi hajlandóságunk. Ez a feltétele annak, hogy megkaphassuk a Szent szellemet, amely véleményem szerint a legalapvetőbb és legfennségesebb értelembe vett só.
A sónak feljebb fölsorolt tulajdonságai, mind megtalálhatóak a Szent szellem ígéreteiben és gyümölcseiben. Nélküle minden kapcsolat és szolgálat hiábavaló és szajában oly ízetlen, hogy csak kiköpésre való. Ahogy az étel só nélkül, vagy a víz, amely se nem hideg, se nem meleg, hanem langyos.
Ruach HaKodesh összesíti a só minden tulajdonságát. Ő ad életet, megszentelődést, Ő az ember legdrágább kincse, aki tartósít, megóv, konzervál és biztosítja az emberek és testvérek közötti életet adó kapcsolatokat.
Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg.
Ennek az Igének az üzenete elég egyértelműnek tűnik számomra. Legyen bennünk só! Engedelmeskedjünk Elohim-nak, hogy élvezhessük a Szent szellem jelenlétét magunkban: a Shechina-t és hogy megéljük a valódi békét a testvérek között.
Yahushua HaMashiah szenvedéséről elég sok film készült. Vannak visszafogottabbak és vannak egészen hányingert keltő, a Messiás szenvedését egy horrorisztikus cirkuszi mutatványra alacsonyító termékek. Persze, egy antiszemita rendezőtől mit várunk?
Egészen érdekes, hogy szinte mindenki, hívő és nem hívő egyaránt, kizárólag a Megváltó fizikai és lelki szenvedésére fókuszál: a szögek, a korbács, a töviskorona a kereszt súlya az ütlegelések és a nyilvános megaláztatás.
Az Ő esetében, a valódi és az igazán elképzelhetetlen fájdalom azonban Szellemi szinten történt. A váltságmű nem csak arról szólt, amit kívülről lehetett látni, hanem mélyebb szinten is zajlott. Nem csak fizikai-lelki, hanem Szellemi síkon.
Ott a kereszten Ő legyőzte a halált.
Ott a kereszten Ő látta és átérezte a mindenkori ember összes szenvedését és bűneinek a következményeit, amelyeket Ő magára vállal (igen jelen időben), akár elfogadja az adott ember, akár nem. Ő akkor megjelent Jóshua/Yahushua főpapként a vádló ellenség előtt, aki saját bűnei felelősségét rá akarta hárítani, arra a Szentre, aki sosem esett bűnbe és sosem vétkezett.
Könnyű számomra ezeket leírni, viszont szinte fogalmam sincs, hogy valójában mit élt át ott a kereszten. Az Örökkévaló külön kegyelme ez, hiszen egy másodperc töredéke alatt belehalna bárki olyan ember, akire ez a szenvedés rászakadna. Ha igen felületesen is, de mégis valamilyen szinten fel tudjuk fogni, hogy ezen a legmagasztosabb szinten is nagyon érvényes, hogy nem lehet szétválasztani a fizikai-lelki szintet a szellemitől.
Úgy hiszem, hogy nagyon fontos tudatosítani magunkban, hogy mi a lényege a Megváltásnak, mert ezzel a tudással mélyül a kapcsolatunk az Örökkévalóval.
Nem csak a bűneinkért halt meg a kereszten
További fontos tényező, melyről ritkább esetben esik szó és amiről sokan megfeledkeznek:
a Bárány kiontott vére nem csupán a bűnök bocsánatáért folyt, hanem betegségeink és sebeink gyógyulásáért is.
Azért igen fontos a Keresztáldozat teljes képét helyreállítani, mert az evangelizációk elsöprő többségben, kizárólag a bűnök bocsánatára összpontosít. Azért erőtlen önmagában így az Evangélium üzenete, mert az emberek többségének a bűn fogalma ismeretlen, mivel a törvényt sem ismerik. Továbbá és paradox módon gyakran olyan keresztények hirdetik a bűnök bocsánatát, akik saját maguk sem ismerik el a törvény érvényességét a Messiásban, így csak igen felületes a tudásuk ezen a téren. A „nem vagyunk a törvény alatt” jeligék kizárólagos elfogadása alapján élő és szolgáló keresztények bűnök bocsánatáról szóló szolgálataik világiak felé több, mint erőtlen.
Ezért, a hitetleneknek szemmel látható és belülről érzékelhető találkozásra van szükségük a Megváltóval: Jelek és Csodák, gyógyulások, szabadulások és Szent Szellemmel való betöltekezésre. Ilyenkor ismerik fel Yahushuaban az Igazat, akinek szavára már oda fognak tudni figyelni, így valóban eljutnak a bűnök felismerésére az alaptörvények által, majd bemerítkeznek és újjászületve elindulnak a Megszentelődés útján.
Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy a mit mond, megtörténik, meg lesz néki, a mit mondott. Márk 11:23
Biztat Yahushua, hogy higgyünk és minden meglesz, amit kérünk.
Nem az emberi szív szerint, hanem magunkhoz képest, szellemi állapotunknak megfelelően, talentumainkhoz képest a maximálisat kihozva, a lehető legszorosabban együttélésben Yahuwah-val. Így leszünk képesek meglátni, hogy a helyreállítási tervében Yahuwah mit vár tőlünk és mi a szerepünk, imáinknak mikor hogyan kell szólniuk. Ha nem ezt az utat vállaljuk, hanem ha egy nagyon hasonlót is, ne várjuk, hogy utánunk fusson és ott műtsön velünk betegeket.
Ő, Yahushua a főorvos mi pedig a segédei és nem fordítva.
Ezek az ígéret feltételei. Ha ezek nincsenek, akkor még mindig magunk is gyógyításra szorulunk.
