Mit is jelent a törvény, hány tövény van, hogy működik, miként lehet összegezni, miként kapjuk ezt meg módosított változatban Ruach HaKodesh által, amikor újjászületünk? Látni fogjuk, hogy mindez lényegében úgy működik, mint 2 tömörített zip-file, a két megelevenedett kőtábla, melyet kettős lángnyelvként megkapunk személyes Pünkösdünkkor a szívünkbe és onnantól fogva fokozatossan kibontásra kerül a bennük levő tartalom. Ettől a ponttól Ruach HaKodesh a Szeretet törvényeinek az érvényre jutását szívünkből az elménkbe juttatja, így tudjuk, hogy az adott szituációban miként gondolkodjunk és cselekedjünk, hogy már gondolatban ne essünk már bűnbe.
Szeresd Yahuwah-t, a te Elohimodat teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
Szeresd felebarátodat, mint magadat.
Ez a két Parancsolat tartalmazza az összes többit. Ez azt jelenti, hogy a 10 Parancsolat, 5+5 ennek a kettőnek a kifejtése és pontosítása: HOGYAN szeresd Yahuwah-t és HOGYAN szeresd Felebarátodat.
A Tórában (Mózes 5 könyvében) leírt összes többi parancsolat pedig tovább kifejti és magyarázza a kettőt, illetve az abból fakadó tízet, hogy konkrét esetekben, hogyan cselekedjünk.
Ha Yahushua a Testté lett Ige (János 1:14), ha Yahushua maga a Szeretet, hogyan mondhatja bárki, hogy a törvény érvénytelen? Pál sem tett ilyen kijelentést, bár annak tűnhetett (nem vagyunk a törvény alatt), de mi a kontextus, ki az aki Szellemben ezt érti? Mert, ha csak azt nézzük, hogy a Parancsolatok a Szent Szellemmel való betöltekezés által a szívünkbe vésődött, akkor már csak azért sem vagyunk a törvény alatt, mert a szívünk a fejünk alatt van, azaz kimondható, hogy a Törvény felett vagyunk. Bár ennek a ténynek talán igenis van fajsúlyos szellemi tartalma, de most a viccet félretesszük és inkább gondolkodjunk el azon,
ha bennünk a Messiás Szelleme él és Ő betartja a törvényt, akkor a törvény minket már nem tud megítélni, és így valóban nem vagyunk alatta.
Vajon a Szent Szellem onnan belülről, milyen egyéb szabályok szerint vezetne bennünket, ha nem kizárólag a Szeretet szabályai szerint, mely Szeretet szabályoknak a kibővítése az összes többi Tóra-i parancsolat?
Az ítélet végrehajtását vette el Yahushua az emberek kezéből és ültette át saját jogkörébe. Csupán ennyi módosítás történt az Ó- és az Újszövetség között. Innentől fogva még a halállal járó törvények is érvényesek, csupán Yahushua az, aki a halálos ítéletet végrehajtja az emberekben. Most még Kegyelmi időket élünk, ezért a ítélet bennünket szellemben súlyt, amikor az óemberünket öli meg, hogy új teremtések lehessünk.
Miért mond ellent Pál Yahushua-nak. Nem vagyunk törvény alatt/egy jótányi nem múlik el?
A legelején le kell szögezni valami igen fontosat:
Ha bármilyen ellentmondást észlelünk Yahushua szavai és egy másik szereplő szavai között, a mérce MINDIG az amit Yahushua mond.
Ha nem értjük, ne abba kapaszkodjunk, ami nekünk szimpatikusabb, vagy amit a fejünkbe sulykoltak a teológusok. Amíg nem vagyunk elég felkészültek, hogy a nehezen érthető Pált megértsük, nagyon erősen és kizárólag Yahushua szavaihoz ragaszkodjunk és a-szerint járjunk el, mert abból nem származhat baj.
Majd később, ha Szellemben és engedelmességben eljutunk arra a szintre, akkor rájövünk, hogy végeredményben
Pál és Yahushua sosem mondott ellent egymásnak.
Annyi különbség volt Pál esetében, hogy kicsit bonyolultabb helyzetben volt, mint Urunk. Yahushua-val ellentétben, Pál üzenete javarészt már újjászületett embereknek szólt, azon belül, igen eltérő szellemi korban és állapotban levőkhöz. Yahushua-nak úgy mond „egyszerűbb” volt a helyzete, mivel szellemben mindenki azonos szinten volt, azaz újjászületett ember még nem létezett.
Ezért egyesek számára az egyik oldala volt fontos bizonyos dolgoknak, másoknak számára pedig egy másik aspektusa. Nem szólunk ugyanúgy mi sem egy 3 és egy 13 éves gyerekhez és nem azonos az elvárás irányukba. A kicsitől kevesebbet kérünk számon, a nagyra pedig már több szabály vonatkozik.
Ezért Pál egyfajta együttnevelési módszer szerint írta leveleit. Olyan ez, mint a pedagógus, aki két vagy több évfolyamból való diákokat oktat egy tanteremben egybeterelve és párhuzamosan tanítja őket külön-külön tananyagból. Sok falusi kis iskolában történik ez így, ahol nincs elég pedagógus, vagy hely, hogy külön oktassák az évfolyamokat. Aki pedagógus és azon belül, aki ilyen fajta differenciált oktatást végzett, tudja ennek nehézségeit. Ilyenek a gyülekezetek is, ahol Pál szolgált. Mindenki egy helyen van. Mindenki mindent hall, ami elhangzik, de nem minden szól mindenkihez – vagy még nem, vagy már nem. Ezért szükséges tisztázni, hogy a hallgató mire figyeljen és mire ne, nehogy összezavarodjon.
Ráadásul Pál szavainak rendszeres eltorzítása, mint a Biblia sok más kijelentésének az esetében, annak köszönhető, hogy
A hívők gyakran hajlamosak egyik vagy másik verset kiragadni a szövegkörnyezetből, hogy olyan jelentést adjanak neki, aminek semmi köze az eredeti jelentéséhez.
Yahushua legalább enyhített a Törvényen?
A Törvény nem, hogy érvényes, hanem érvényesebb, mint valaha.
Yahushua nem törölte, hanem egy magasabb szellemi síkra emelte, azaz még szigorított rajta.
Hiszen az ószövetségi korban, csak meg kellett fékeznie magát az embernek attól, hogy tiltott dolgokat cselekedjen, Yahushua-tól azonban már a gondolati bűn is annak számít. Nem elég nem lefeküdni valakivel, még elképzelni sem szabad! Nem elég életben hagyni ellenségünket, még gyűlölni sem szabad csendben a szívünk mélyén!
Azonban a Kegyelem épp arról szól, hogy ha te bűnbánatra jutsz, bemerítkezel, majd betöltekezel Szent Szellemmel, akkor a bűnös gondolatoktól is megszabadít és megtisztít téged.
Bűnbánatra azonban a törvény megítélése nélkül eljutni lehetetlen:
A Törvény által ismerjük fel a bűneinket.
Róma 3:20
Miben más az Ó- és Újszövetség?
A két Szövetség különbsége a Törvényt hordozó anyaga: Kő a régi esetében – hús szív és Szellem a másodikéban.
Az Ó és Új Szövetség között csupán ennyi a különbség. Mert az első egy kőbevésett szövetség volt, mely erőtlen és lényegében elméleti, halálhoz vezető.
Az Új Szövetség viszont leveszi a Törvény tételes és önerőből való betartását az ember válláról, hogy szívébe ültetése és magától működjön a gyakorlatban.
A Törvény pedig egy jótányit nem változott! És úgy látom, ha nem tévedek, hogy az ég és a föld még mindig áll. Máté 5:18
Régi tömlőbe régi bor, új tömlőbe új bor. A régi bor, kőbe vésett betű volt, mely öl, az új pedig szívbe vésett és szellemi, mely életre visz.
Továbbá
nagyobb a Messiás a törvénynél. Ezért aki Őbenne van és akiben Ő él, az felette áll Vele együtt a törvénynek
és annak ítélete nem éri el, így valóban nem vagyunk a törvény alatt. De ettől még a törvény szerint működnek továbbra is a dolgok amíg a világ el nem pusztul.
További különbség a két Szövetség között: az Ószövetség előképe az Újnak, ahogy a Sinai hegy (Hágár a rabszolgaság) előképe a Sion hegyének (Sárának a szabadságnak) és ahogy Mózes előképe a Messiásnak,
úgy a kőtáblák előképei a kettős lángnyelveknek, melyek minden tanítvány szívébe belevésődött.
Illetve meg kell jegyezni, hogy az Újszövetséget sokkal inkább jellemzi a Törvény, mint az Ószövetséget. A „rabbik” 613 parancsolatot számláltak össze a Tórában a 10 parancsolat és a 2 Szeretet törvényén túl. Valójában 650-700 körül tehető a törvények (mitzvák) valódi száma, ugyanis több törvényt nem vettek figyelembe.
Az Újszövetségben viszont 1050 utasítás található
Ezek az „új parancsolatok” nem mások, mint a régiek pontosítása, új megfogalmazása, tökéletessé és végső szellemi gyakorlatiassággá tétele. Lényegében egyik sem új, hanem szorosan összefügg a régiekkel és azokat pecsételi meg a Melkishédek rendje szerinti főpapi uralom szerint, amikor a betűből élet lesz.
Ószövetség – rabság / Újszövetség – szabadság
Rabság az, amikor a törvényt igyekszed betartani, hogy megfelelj valakinek, de közben a szívedben egészen mást cselekednél. Mekkora teher, lelkiismeretfurdalás, önerőből való önmegtartóztatás és energia szükséges ehhez? Az ilyen ember hasonló sziszifuszihoz, a gályarabokhoz vagy az Egyiptom béli vályog taposókhoz.
Amikor pedig a szíved újul meg a Szent Szellem által és a Törvény szerint, minden erőfeszítés és különösebben elviselhetetlen önmegtartóztatás nélkül, jó szívvel, jó kedvvel meg fogsz felelni Yahuwah rendeleteinek, a benned élő Fia és Szelleme által.
Mi van a Szentélyt, a papokat és az áldozatokat szabályozó rendeletekkel?
Ugyanúgy működik. Csakhogy ma
egyetlen Főpap van Yahushua, mi az Ő Testének tagjai pedig mind Leviták vagyunk.
A földi Szentély, a Mennyei képmása volt, ahogy Mózes ezt megkapta. Ezért a Törvény ugyanaz, csak a rendje, az érvényre jutása módosult. Yahushua az emberek kezéből visszavette az ítélet végrehajtásának a jogát. Ő hajtja végre a büntetést, a Kegyelem korszak alatt még kizárólag szellemi síkon, majd amikor visszajön, fizikailag is elpusztítja a bűnösöket, akik nem adták át Neki halára óemberüket.
Az áldozat egyszer és mindenkorra megtörtént.
Azonban további kisebb áldozatok szükségesek ahhoz, hogy a Messiás Teste a Szentély működjön ma is.
Áldozat az, amikor kimegyek szolgálni mások felé, az időmből és energiámból áldozok, sőt mi több, én vetek, de sokszor más arat. Áldozat az, amikor lemondok dolgokról, a zsíros falatokat nem fogyasztom el, hanem feláldozom, elégetem. Áldozat az, amikor böjtölök, félrevonulok imádkozni, nevelem a gyerekeimet Yahuwah nevében, saját akaratomat az oltárra teszem, hogy az Övé legyen meg.
A régi rendeletek ezeknek a szívből jövő szellemi és tökéletes áldozatoknak voltak csupán képmásai, illetve ígéretei.
Hiszen akkor emberek működtették, most azonban a Messiás és az Ő uralma alatt élő új teremtésű emberek szolgálnak.
De fordítva is működik, nem csak tiltó, hanem „élvezeti” törvények is vannak. A Levitának néha mégis jár a zsírból, a javakból és azokat szíve kedve szerint el is fogyaszthatja. A munkás megérdemli a bérét és sose szégyelljen elfogadni adományt bármilyen formában és élvezni annak áldásait. Csak a mértéket tartsa meg és ne fogadjon el pénzt és adomány attól, akiben érzi, hogy meg akarja őt vásárolni.
Lepel, nemcsak a zsidók szemén
Ahogy a hagyományos zsidókat, a hamis talmudi és egyéb babiloni fertőzések nem engedték felismerni a Testté lett Igét, mely megjelent Yahushua-ban, az a bizonyos lepel, mely a szemükön van, úgy látható, hogy a kereszténység szemén is rajta van egy hasonló lepel, mely ennek tükörképe. Ez a lepel nem más, mint az, amelyik nem engedi őket felismerni a törvényt Yahushua-ban, annak ellenére, hogy elfogadják Őt messiásként. Mindkét esetben a sátán gondoskodott, hogy a lepel a Törvény és Yahushua között helyezkedjen el. Így a két oldalon levő Népnek torz képe van a Messiásról.
Az egyik csoport, mely a Törvénynél van, Yahushua-t nem látja, a másik, aki Yahushua-nál van pedig a Törvényt nem ismeri fel Benne.
Ne féljünk hát a Törvénytől, ő a legjobb barátunk, mely eszköz, amit a mi Urunk bennünk használ, hogy a bűntől való megszabadításunk után, vissza ne essük abba, illetve lássuk, hogy mi van még bennünk, amit még rendezni kell hívő utunk folyamán.
A törvény tagadása nem más, mint a Szent Szellem munkájának megakadályozása, mely egy idő után az Ő megszomorításához is vezet.
A Törvény olyan, mint az útjelzések, melyek segítenek megtartani az irányt és megmaradni azon a keskeny úton, ami az üdvösséghez vezet. Nem az útitáblák a cél. Aki pedig annak veszi őket, bele is rohan és bele is halhat. A Messiás a cél és aki Felé rohan, Örök Életet kap.
A Törvény a tanítómesterünk, hogy egyre jobban megismerjük Őt és közelebb jussunk hozzá.
Amikor olvassuk az Ószövetségben a Parancsolatokat fokozatosan rádöbbenünk arra, hogy egyáltalán mit jelentenek számunkra a mai viszonylatokban. Mi a szamár, a tehén és egyéb földművelődéshez köthető fogalom, még egy mai városi embernek is megnyílik a szeme, hogy mit jelent, és hogy adott esetben egy-egy törvényt, egy-egy helyzetben tudatlanul is betartott. Nem kényszerből, hanem ösztönösen, jókedvvel, azaz Szeretetből, mert már a szívébe vésődött anélkül, hogy még tudatában lett volna a tételes formájáról.
A törvény újjászületésünk után való megismerése megerősíti hitünket, hogy valóban bennünk él a Messiás és bizonyságot tesz a Szent Szellem jelenlétéről.
A törvény veszélyei
A törvény akkor válik valóban átokká, amikor emberi kézbe vesszük. Amikor a Szent Szellem és Szeretet nélkül kezdjük ismét használni ítélkezésre, illetve amikor magunkra nézve azért tartjuk betartandónak, mert ebből remélünk valami többlet áldást.
Az ilyen folyamat/állapot igen nagy jelzés, hogy a Szövetségeddel valami gond van.
Ilyenkor jusson eszedbe, hogy talán újjászületett embernek gondoltad magad, de valaki félrevezetett. Vizsgáld meg magad és kérd a víz és/vagy tűzkeresztséget, kinek mi hiányzik, azt az adott személy és Elohim tudja.
De ha ebben vagy, akkor még a vallásosság és farizeusság rabja vagy. Az ilyenek miatt és az ilyenek hamis bizonysága miatt félnek az emberek a Törvénytől és visszautasítják. Ebben az esteben te is törvénytipró vagy, mert rosszul kezeled és emberileg lépsz be a Messiás jogkörébe, így taposod a törvényt a-helyett, hogy engednéd Őt érvényre juttatni azt benned. Sőt másokat is törvénytipróvá teszel, akik a valódi szabadságra vágynak, mert azt látják, hogy a törvény téged rabbá tett és így még távolabb fognak menekülni előle azaz a Messiástól.
Az beszéljen a Törvényről, akinek valóban a szívébe vésetett.
Tanítványi utunkon azáltal Szentelődünk meg egyre inkább, hogy a parancsolatok egymás után helyreállnak és működésbe lépnek bennünk.
Mikor bemész arra a földre, amelyet Yahuwah, a te Elohimod ad neked, ne tanuld el azokat az utálatosságokat, amelyeket azok a népek művelnek. Ne legyen közöttetek olyan, aki fiát vagy leányát áldozatul elégeti, se jövendőmondó, se kuruzsló, se jelmagyarázó, se varázsló, se bűbájos, se szellemidéző, se titokfejtő, se halottidéző!5Mózes 18:9-11
A Tórában többször olvassuk a törvény miszerint tilos gyerekeinket átvinni a tűzön, vagy feláldozni a Moloch-nak. Ismét, mit kezdjünk ma a Messiásban ezzel a törvénnyel? Hogyan teljesíti be Yeshua az életünkben, ha egyáltalán engedjük? Mi Moloch szellemisége, ami gyerekeinket veszélyeztetné és megölheti szellemi értelemben, mint akit meg, vagy inkább kiégettek, hogy a mai kor jelenségeihez és betegségeihez igazodjunk nyelvezetileg is?
Alapjából mi az a jelenség, ami ma egy hívő családba beférkőzik és ami által észrevétlenül átviszik a saját gyerekeiket a tűzön? Milyen hiányosság van jelen sokaknál mely gyerekeikben fokozatosan kialakítja a vonzalmat és nyitottságot a jövendőmondó, igéző, jelmagyarázó, varázsló és más okkult praktikák iránt?
Egyetlen szóban: az Engedékenység! Amikor gyengeségből, gyávaságból, vagy megalkuvásból fakadóan, vagy egyszerűen mert belefáradtak és félnek, hogy farizeusnak titulálják őket, sok keresztény szülő úgy látja, hogy: „Szegény gyereknek elég nehéz hívőként a világ gyerekei között élni így is! Miért ne lehetnek neki is okos telefonja, miért ne internetezhetne szíve szerint, amit csak akar és korlátlanul? Miért ne ünnepelhetné azt, amit mindenki más, miért ne díszíthetne karácsonyfát, játszhatna butító és erőszakos játékokat és nézhetne/hallgathatna mindenféle primitív és gyakran okkult ostoba filmeket/zenéket is?”
Jöttek már ki saját gyerekeim keresztény gyülekezetek gyermekmegőrző szobáiból istentisztelet alatt, mondván, hogy nem akarnak ott maradni. Vagy mindenki saját okos telefonjával játszik – az enyéimnek nincsen természetesen -, vagy olyan rajzfilmet tesznek be nekik, ami mindenről szól, csak épp nem az Evangéliumról. Mégcsak nem is semleges, így nézhető is lehetne, hanem telve boszorkányokkal, varázslással, ördögökkel, jelen esetben: „Magyar Népmesék”. Saját gyermekeim ilyenkor fogják magukat és kijönnek, mert ez nem érdekli őket, nem az ő világuk. Pedig ott maradhattak volna. Nem kényszerből jöttek ki, hiszen magam mondtam, hogy menjenek be, gondolván, hogy ott jó dolguk lesz. Hát tévedtem. Szerencsére ők viszont nem. Hála Elohim-nak, már most a bennük működő Ruach HaKodesh kitessékelte őket onnan, ahogy rövidesen minket is az egész társaságból, ahol amúgy is csak időleges látogatók voltunk, szolgálat céljából, melyet természetesen el is utasítottak, mondanom sem kell.
Hogyan sikerült ezt elérnünk?
Az engedelmesség által. Engedelmesség a Messiásnak, akiben ez a feljebb említett törvény beteljesül. Amikor úgy tiltasz, hogy a gyerek érzi, hogy ott van mögötte a szellemi tartalmasság. Nem farizeusságból, vallásosságból, hanem mert él a szülőben a törvény. Úgy, hogy valamennyit engedünk nekik beletekinteni a lángoló kemencébe, de el is magyarázzuk nekik miként égetik meg magukat, ha túl közel mennek hozzá. Így maguk is meggyőződnek, hogy semmiről nem maradnak le és nem fognak titokban utánamenni, amint hátat fordítunk nekik és alkalmuk adódik rá.
Ilyenkor ezt a törvényt kell kérnünk, hogy Ruach HaKodesh működtesse bennünk. Ennek a parancsolatnak vannak még a Szent Írásokban további visszhangjai, emlékeztető figyelmezetései Salamontól. A példabeszédek tartalmazzák a kövekező bölcsességeket, melyet manapság nem igen divat hirdetni: Tanítsd a gyermeket, mely úton járjon: még ha megöregszik, akkor sem távolodik el attól.Példabeszédek 22:6 A gyermek szívéhez oda van kötve a bolondság, de a fenyítés vesszeje messze elűzi azt tőle. Példabeszédek 22:15 Ne vond meg a gyermektől a fenyítést: ha megvered vesszővel, nem hal bele. Mert megvered ugyan vesszővel, de lelkét kiragadod a Seolból. Példabeszédek 23:13-14
Nehéz a mai világban ezeket az irányvonalakat betartani, hiszen még a keresztény prédikátorok is gyakran mást tanítanak már. Magam is világi gyerek voltam. Sok mindennel szennyeztek be, amivel nem kellett volna. Ha bármit meg is kell ismernie az embernek, az „általános műveltség” kedvéért, illetve azért, hogy ellene harcoljon, ahhoz nem muszáj mindent végig nézni és megélni. A trágyáról az ember megkóstolás nélkül is tudja, hogy nem igen lehet finom ízre.
De a mi esetünkben, amiről itt beszélünk nem is verésről van szó. Hanem erős elszántságról és következetességről a szülők részéről. Épp azért, hogy ne kelljen feleslegesen a mi hiányosságaink és engedetlenségeink miatt később esetleg határozottabban fellépni gyerekeinkkel szemben, amikor már talán késő.
Egy kis szigor és kitartás azt eredményezi, hogy a gyerekeknek nem lesz igényük semmilyen világi aberrációra és igénytelenségre. Feltéve, ha az ember Szellemben van és nem a törvény száraz és betű szerinti követése mozgatja. Tiltani szükséges, de mindig kiegészítve azzal, hogy amiről most lemaradnak, azt lássák maguk is, milyen károkat okoznak kortársaikban. Ezt saját szemükkel is láthatják (kapzsiság, gonoszság, önzés, kiégett és üres tekintetek, terheltség, stb.). Kicsit érdemes bemutatni nekik, hogy miről „maradnak le”, de fel kell nekik kínálni helyette a sokkal tartalmasabb és értelmesebb alternatívákat – mert természetesen vannak jó filmek, jó programmok és nem csak vallási témákban. TV helyett elég egy számítógép, melyen a szülő cenzúrázva tudja válogatni, hogy mit nézet velük. Semmi esetre sem megengedve nekik, hogy korlátlanúl használják az internetet.
Keresztény családoknál megfigyelhető a következő jelenség:Gyerekeik, bár ismerik Yeshua–t – csak más néven-, de mivel szüleik ugyanazokat a cselekedeteket megengedik nekik mint a világiak, még annál is súlyosabb lelkiállapotba kerülnek sokszor, mint amazok.
A világi gyerekeknek nincsen ellenpéldájuk arra, hogy amit tesznek, néznek, az nem jó, ezért természetesnek tűnik számukra. A keresztény gyerek viszont érzi, hogy valami ellentmondás van a-között, amit a szülő a szájával vall és a-között, amit tesz és amit számára megenged. Ezért sokkal nagyobb lelkiismeretfurdalásban és tudathasadásban szenved, mint a hitetlen kortársai.
Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy egy neoprotestáns gyülekezetben is, amelyet újjászületett, betöltekezett emberek közössége alkot – legalábbis többségükben, legalábbis merem remélni – megjelennek a különféle démonikus megszállás látványos megnyilvánulásai, a depresszió, az önbántalmazás és egyéb lelki betegségek a gyerekek körében. Feljebb említett filmek, zenék magukban hordozzák a démonvilág erőit, amelyek elérik őket, sőt, sajnos konkrétan démonizálttá is válhatnak nézésük, hallgatásuk által (mint a vérfogyasztás esetében, lásd egy korábbi videómat). A túl korai és házasságon kívüli nemi érintkezés engedélyezéséről nem is beszélve. A 3Mózes 18.21-ben ez a törvény-tiltás a paráznaság különböző formáinál kerül említésre! Ilyenkor semmi más nem történik, minthogy
gyerekeiket emésztő tűzön engedik át engedékenységből saját hívő szüleik és meg is emészti őket.
Az iskola is ilyen mélyen fertőző közeg, ahol csak nagyon pontos és szellemi vezetés és betakarás feltételével tud egy gyerek tiszta maradni attól, ami ott folyik. Nem csak a felesleges, vagy akár káros tananyagra kell gondolni, hanem a sok démonizált családból származó gyerek, akiknek a deviáns magatartását saját gyerekeinknek el kell szenvedniük. Ezek ellen ma már, rajtam kívül, pedagógus nem igen lép fel. Ha pedig igen, ahogy velem szokott történni, az számoljon azzal, hogy tanévről tanévre új intézményt kell keresnie, mert a szakma nem pártolja a fegyelmet és rendet fenntartani akaró kollégákat, hanem egy-két feljebb említett terhelt szülő panaszára, a tanév végén elbocsátják.
Jó lenne több élő hitű megújult keresztényiskola, vagy magántanulói lehetőség, pontos tantervekkel.Eddig ez farizeusságnak tűnhetett, de nézzünk körül a rohamosan leépülő, egyre erőszakosabb és szexuálisan aberrált világra az erőltetett homokos propagandájával együtt, az idő már eljött, amikor ez szükségszerűvé vált.
Ez a probléma is úgy tudna megoldódni, ha hívő közösségeink szerkezete és működése tökéletesen megegyezne az Apostolok cselekedeteiben leírtakkal.Mivel mindenünk közös lenne, közel is lennénk egymáshoz, gyerekeink oktatása közösségen belül megoldható lenne, illetve valóban azt tanulnák, ami életrevaló és nem arra kondicionálnák őket már kora gyermekkortól, hogy képzett kis rabszolgái legyenek a mammon-rendszernek, mely terjedőben van továbbra is.
A kedvenc és hírhedt vádpont, melyet felhasználnak a zsidóság ellen, illetve az ószövetség „kegyetlen Istene” ellen.
Igaz, maga Yahushua is látszólag más értelmezést ad nekünk enne a törvénynek a hegyi beszédben, mégis egyezik az eredetivel:
Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is.
Máté 5:38-39
Amint többször leírtuk, Yahushua átvette az emberektől az ítélkezés és az ítélet végrehajtásának jogát. Bevezette a Kegyelmi időszakot, mely máig tart. Mostantól az ember ne e-szerint cselekedjen, hanem kínálja fel, mint Yahushua tanítványa, még az ellenségének is azt a Kegyelmet, melyben ő is részesül. Szeresse ellenségét, és védelmet ellene kizárólag Krisztustól kérjen.
És amikor, mi emberek, a Messiás kezébe tesszük sorsunkat, akkor kezdődik újból ennek a törvénynek az eredeti értelmezése és végrehajtása, miszerint Yahuwah megsemmisíti az ellenségünket, ahogy többször is olvassuk a Zsoltárok könyvében. Hiszen, amikor valakinek a kegyelmi ideje lejár, illetve, ha valaki veszélybe sodorja övéit, Yahushua megszabadít tőlük, azaz lesújt az ellenségre és bosszút áll értünk.
Mindez véglegesen is érvényesül, amikor ítélni jön vissza élőket és holtakat.
Igen, minden szemért, szemet, minden lélekért, lelket, minden lábért és minden másért követelni fogja a bűnösöktől az elégtételt és a károsultakat többszörösen kárpótolja majd.
Ennek a törvénynek az eredeti beteljesedéséért és végleges végrehajtásáért kiáltanak a Jelenések könyvében a véres ruhába öltözött mártírok, akik az Ő nevéért szenvedték el testük halálát.
Tehát érvényes, de ismét a Messiás kezében van az ítélet és Tőle kérhetjük ennek érvényre jutását.
Nekünk addig az a dolgunk, hogy az Ő nevéért elszenvedjük az üldöztetést, mindenféle emberi erőlködés és védelmezéstől mentesen. Megütnek egyik arcodon, mutasd meg neki, hogy te képes vagy akár meghalni is érte, nemhogy elszenvedni káromlást, hamis vádat vagy fizikai atrocitást.
Nem ütsz vissza, nem szólsz vissza mert Krisztusért ütnek és káromolnak.
Ha visszaütsz, vissza káromkodsz, akkor máris vissza vetted a Messiástól a végrehajtási jogot illetve ezáltal meg is taposod az Ő nevét a szemük előtt. Egyszóval, ha nem is kimondottan Őt, vagy a Vele kötött szövetséget, de saját magad megvédésének jogát máris megtagadtad Tőle és átok alá helyezted magadat. Mivel ismét magadban bíztál, magad ügyvédjét játszottad, emberbe vetetted ismét bizodalmad.
Ha bármilyen támadás ér bennünket Yahushua HaMashiah-ért, Yahushua-t kell, hogy meglássák bennünk. Ez úgy lehetséges, hogy elszenvedjük azt, amit ő is a főpapi tanács, majd Pilátus előtt, majd a kereszten mindenki előtt elszenvedett, mint a bárány, melyet mészárszékre visznek.
Ellenségeink pedig választhatnak: engedik, hogy a Messiás még a kegyelem ideje alatt végrehajtsa e-parancsolatból fakadó ítéletet az ó-emberük kivégzésével, hogy bűnbocsánatot és Örök Életet nyerjenek ők is, vagy kitartanak a lázadásban, amíg a Messiás vissza nem jön, hogy végül az ítélet fizikai szinten is utolérje őket, elhozva számukra a második halált, ami végleges lesz.
Szemet szemért testvérek között
Arról is érdemes lenne beszélni, hogyan is kell, vagy kellene, hogy működjön ez a törvény az Egyházban, ha ez utóbbi úgy létezne és működne, ahogy eredetileg elrendelték számára az ApCsel modellje szerint? Miként érvényesíti Yahushua sajátjai között, a Messiás Testének a tagjai között ezt a parancsolatot?
Mert amíg testben vagyunk, bármikor megeshet, hogy testvérek egymás között, vagy akár kifelé, világiak felé vétkezünk, bajt okozunk, tévedünk, sértünk stb. Ilyenkor ez a törvény, ahogy minden összes olyan mitzva a Tórából, mely a kárpótlásról szól, szellemi, lelki és fizikai értelemben érvényes, és bizonyos konkrét lépésekre kényszeríti az elkövetőket.
Kárt ma is tudunk okozni anyagilag. A világi törvénykezés is rendelkezik egyfajta bibliai alapon meghatározott többé-kevésbbé igazságos törvényrenddel, miként illik kárpótolni a károsultakat. Az elkövető felelősségre vonásakor pedig, ahogy a Tóra is, figyelembe szokták venni, hogy mennyire volt szándékos, vagy sem, mennyire volt tudatában, hogy ökre veszélyes volt (azaz az autójának az állapota), vagy házán miért nem volt korlát a háztetőn (házának romossági szintje), így bármikor balesetet okozhat, mégsem tette meg az óvintézkedéseket, stb. Tudatlanságból elkövetett bűn enyhítő körülménynek számít, a tudatos, vagy gondatlanságból pedig súlyosbítónak. Jár-e menedékváros az illetőnek, vagy sem…ezek a törvények a világiaknál gyakran jobban működnek, mint azoknál, akiknek ezeket a Kegyelem és Megváltás hirdetése mellett a kegyelmi időkben is tanítania kellene. Azaz a kereszténység, mely nem hírdeti a törvényt, sőt ellene tanít, érvénytelennek nyilvánítja, azaz tiporja azt.
De testvérek között, egy egymásnak való ártás legfőbbképpen szellemi és lelki síkon szokott történni. Amikor átkozzuk egymást, nem fogadjuk el a másik Yahushua-tól való nyilvánvaló felkenetését, mert nem végezte el az adott cégnek nevezett egyház, vagy gyülekezet teológiáját és nem annak, pásztornak nevezett vezérigazgatója kente fel őt.
Árthatunk azzal is, ha valakinek nehezen értelmezhető szavát, vagy tanítását visszakézből hamisnak, vagy eretneknek tituláljuk, mert esetleg szellemben nem rendelkezünk még a megfelelő látással és érettséggel, hogy megértsük. A megtámadott személy látását támadják meg ilyenkor – lényegében a szemét -, mivel ők maguk nem rendelkeznek a megfelelően éles látású szemmel. Sőt az ilyen fajta átkozódás által, visszautasítanak minden olyan áldást, mely származhatna belőle, ami épp, hogy szemük megnyílását eredményezhetné, így tovább ártanak a már korlátolt saját látásuknak és szellemi vakságuk fokozódik. Lényegében az átok oda hat vissza, ahonnan származik. Ezért is szoktunk sokan így imádkozni saját védekezésünk érdekében. Az átok visszahatása pedig nem azért fontos, hogy örvendezzünk ellenségeink fájdalmán, hanem azért, mert fájdalom nélkül nem is vehetné észre bűnös állapotát, így bűnbánatra és megtisztulásra sem tudna jutni. Krisztusban ez a fajta védelem szinte automatikus. Aki engedelmességben jár, olyan védelmet kap, mint Dávid király ellenségei ellen és mindez a Tóra ígéretei, azaz parancsolatai alapján működik Yahushua-ban is.
Ezekben az esetekben (és a múlt heti tanítás: Bírák kinevezése és követése c. videóm folytatásaként), mindig Ruach HaKodesh a bíró, aki belülről szól és, ahogy sokan világiak is nevezik, nem engedi nyugodni a lelkiismeretedet, amíg bocsánatot nem kérsz valakitől, amíg el nem mész a boltba és megveszed neki azt a tárgyat, amitől meg lett fosztva a te felelőtlen hozzáállásod miatt, sőt, ahogy több tórai mitzva megparancsolja, még meg is toldod neki egy ötöddel, kárpótlásul, egyfajta kiengesztelő kamattal – esetleg veszel hozzá egy csokit, vagy egy szépítő elemet, hogy még jobb is legyen, mint a régi, stb… Mindenki tudja és érti, illetve a Messiás Szelleme indítson bennünket az adott esetre szabva, hogy milyen helyzetben mit kell tennünk.
De alapjából a te bűnbánatod az a lelki-szellemi fájdalom, amit érezned kell belül, amikor valakinek ártottál.
Vádoltál valakit, hamissággal, hazugsággal, bármivel, ami nem volt igaz: kinyomtad a szemét, a látását csorbítottad, hiszen a vád átok és az ember látását, szolgálatát, mozgását húzza vissza. Szem a látáshoz, kéz a cselekvésekhez, láb a szolgálat elvégzéséhez, neked is fájnia kell ezeknek a részeknek, saját látásodban és szolgálatodban legfőbbképpen te fogod megérezni az átok hatását. Hiszen, ha a másik hű Elohim-hoz és ártatlan, minden átkod a te fejedre fog visszazuhanni. A te látásod csökken majd, a te szolgálatod, szellemi életed áll le hirtelen.
Mi ilyenkor a teendő, ha egy ilyen bűnt felismerünk magunkban? Ahogy minden másnál is, megvalljuk tanúk előtt, majd rendezzük. Kinyilvánítjuk, mindazok szeme és füle hallatára, hogy amit mondtunk a másikra, nem, hogy hamis volt, hanem épp az ellenkezője igaz. Rehabilitáljuk az illető tekintélyét és személyét, amilyen mértékben romboltuk azt (+ 1/5 rész megtoldással, ami abból állhat, hogy bevalljuk, amivel a másikat vádoltuk, éppenséggel ránk volt igaz).
Ez fokozottan igaz és még nagyobb a felelősségünk a külsősök felé. Ha egy hitetlennel szemben követünk el valamit, annál sürgetőbb a helyreállítás, hiszen az általunk képviselt Messiásról alkotott képet döntjük romba a hitetlen szemében, ha nem rendezzük kellőképpen irántuk a hibáinkat, vétkeinket, bűneinket. És ilyen esetben, bár nagyon cikinek tűnhet, de ha megvan a bűnbánat bennük, annál nagyobb buzgalommal tegyük, mert ilyenkor Yahuwah saját előnyére tudja fordítani azt, ami igen nagy gyalázatnak tűnt eddig.
A hitetlen végre olyan kereszténnyel fog találkozni, aki nem csak belerúg, sértegeti, vagy figyelmetlen és mulasztási bűnt követ el ellene, majd szépen tovább megy gőgösen – mert ő már nincs törvény alatt ugyebár, hanem látni fogja rajtad, hogy te is csak ember vagy, még hibákat is elkövethetsz, viszont van benned egy hatalom, aki ilyen változást bír benned elvégezni, hogy bűnbánatra jutsz, bevallod bűneidet és megalázod magadat még a hitetlen előtt is.Ekkor talán ő is késztetést fog érezni, hogy megtegye ugyanezt a lépést, és te fogod akár elkísérni az újjászületésig az illetőt, majd testvérekként kéz a kézben együtt mentek tovább.
De ugyanez a törvény teljesedett be a jó Szamaritánus szívében is, amikor – bár nem ő volt az elkövető – de gondoskodott a sértett ember gyógyíttatásáról az ismeretlen bűnös ember helyett. Ütésre, kötözés, zúzódásra olaj, csonttörésre, ágy, melyben pihenhet, munkanapok kiesésére, pénz adomány, a szállásadó számára… Egyszóval: szemet, szemért, kart, karért, stb. Ezt adta a Szamaritánus ember a félholtra vert zsidónak. Itt nem az elkövető jutott bűnbánatra, hanem egy ártatlan külsős ember érezte magát rosszul a másik gonoszsága miatt és, mint az emberiség tagja, egy másik ember hibáját igyekezett jóvá tenni. Nem ő volt a bűnös, csak átérezte a bántalmazott fájdalmát, és többek között ez a pontos törvény oly annyira élt a szívében, hogy képes volt más helyett, saját magából feláldozni, hogy embertársán segítsen. Ez az ember, ennek a törvénynek egy még magasabb fokozatát élte meg, Krisztusi módon, hiszen nem kényszerből, hanem ösztönszerűen, szívből fakadóan, feltehetőleg jókedvvel vitte véghez jó cselekedetét.
Az utoljára felolvasott szavai Yeshua-nak Máté evangéliumából egyértelműen jelzik, hogy igen nagy a felelőségünk. Nem, hogy érvénytelenné lett a törvény, hanem a Messiásban még érvényesebb, mint valaha, és ez bennünket, tanítványait is cselekvésre, rendezésre, konkrét lépésekre kényszerít.
Az első fizikai személy, akire maga személy szerint Yeshua alkalmazta ezt a parancsolatot már a kegyelem korszakának megnyitását követő első órákban, nem más, mint maga Péter apostol. Közvetlenül a feltámadása után Yeshua háromszor megkérdezte Pétert, hogy szereti-e őt, és hogy legeltesse a nyáját. Különösnek és szinte fárasztónak tűnhet számunkra ez a rész János evangéliumának végéből, mert miért teszi fel annyiszor ugyanazt a kérdést, különösen az, aki ura mindennek, aki a szíveket vizsgálja és mindent tud mindenről? Nos, ez egész egyszerűen a jóvátétel – a rendezés pillanata, amelyet Péternek át kellett élnie gyávasága miatt, és amiatt, hogy háromszor megtagadta, hogy a Messiáshoz tartozik. Háromszor tagadta meg Őt, mielőtt szólt volna már a kakas, most pedig egymás után háromszor kell megvallania hitét és hűségét Yahushua iránt. Nem azért történt, hogy gúnyt űzzön belőle mások előtt, hanem hogy kifizettesse vele az utolsó dénárig a tartozását iránta. Azért történt, hogy Péter is érezze azt a megaláztatást és fájdalmat, hogy egyszer s mindenkorra megtanulja a leckét, és soha többé ne kösse el.
Ennek a törvénynek az alkalmazás – többek között -, de különösen ennek a nagyon pontos törvénynek a végrehajtása, rendkívül erőteljes mértékben növeli az emberi elmék éretté, felnőtté válását és nagyon emlékeztet Salamon híres példabeszédére a 23. fejezet 13-14. verseiben, ahogy olvassuk:
Ne vond meg a gyermektől a fenyítést: ha megvered vesszővel, nem hal bele. Mert megvered ugyan vesszővel, de lelkét kiragadod a Seolból.
Ha te vagy a sértett?
Mi van abban az esetben, a te szenveded el szemed, lábad, szellemi ajándékaid bármiféle csorbítását. Mi van, ha téged átkoznak, ha a te tárgyaidban, fizikai értelemben vett tagjaidban kárt okoz bárki?
Semmiképp sem a mi dolgunk az igazságtétel. Nem mi küzdünk saját igazunkért. Sőt,
saját igazunk onnantól fogva már nincs is, amint átadtuk életünket Yahushua-nak.
Többé élek nem én, hanem él Ő bennem, azaz az Ő igazsága érvényes, nekem külön igazságom már nincs is. Imádkozni tudunk, hogy mindenben kárpótolva legyünk. Ha valami anyagi kárt szenvedtünk, akkor adja vissza, adjon jobbat is akár maga Elohim. Hogy, miként veszi vissza, az már nem a mi dolgunk. Keltsen bűnbánatot az ellenünk ártók szívében. Azaz, szálljon vissza rájuk saját átkuk. Hiszen, amíg nem fáj nekik, nem térnek észhez, bűnbánathoz. Ha folyamatos felmentésükért könyörgünk, rosszul imádkozunk értük. Hiszen leplet borítani a bűnre, hagyni, hogy ne érezze, csak úgy bocsásson meg neki „isten” a halálba vezeti őket. Humanista imáinkat fel kell váltani Szemet-Szemért típusú imákra! Kell a baj és a szenvedés, hogy a bűnös megtérjen.
Talán az egyiptomi lovasok közül is végül akkor törtek meg sokan és könyörögtek bocsánatért Yahuwah-hoz, amikor a 10 csapás után még a vörös tenger vizei is rájuk záródtak. Talán sokan meg is kapták akkor a kegyelmet, hiszen tudatlanságból, a fáráó parancsára üldözték a zsidó népet. Ha nem tesznek eleget a parancsnak, őket végezték volna ki. Szerencsétlen rabságban és sötétségben élő emberek voltak. A zsidó hagyomány szerint is a nép akkor nem örvendezhetett ellenségeik halálának látványán. Egyben örültek megmenekülésükért, de szomorúak voltak embertársaik úszkáló hulláik láttán. Valóban így is lehetett.
Mert a kárpótlás kérdése szintén beletartozik a ne aggodalmaskodjatok című üzenethez és búzdításhoz, melyet Máté 6 fejezet végén olvasunk. Ne aggodalmaskodjál, hogy miből fog kárpótolni téged Elohim, Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van.
Testileg szenvedtél kárt valamiben? Imádkozz gyógyulásért! Kiverték a fogadat akár? Imádkozz! És ne azért, hogy a bűnös ember bocsánatot kérjen és kifizesse a fogászati kezelésedet, hanem elsősorban azért, hogy Yahushua nevében Elohim akár újra kinövessze neked! Majd jöjjön igen a bűnös bocsánatkéréssel, és lássa a csodát, hogy ő is megtérjen.
Egy másik írásomban írtam (Parashat TÓLEDÓTH, ahol Jákob és Rebeka megrendezése által végül Jákob megkapja az eredetileg is neki járó áldást az apjától), igen súlyos következménye lehet annak, ha emberileg lépünk és nem várjuk meg, hogy Yahuwah cselekedjen az érdekünkben.
A Messiásban, ahogy az összes többi törvény is, így ez a törvény is érvényes és végrehajtásukat kérnünk kell imában attól, aki egyedül méltó arra, hogy végrehajtsa a törvényből fakadó ítéletet. Most még szellemi síkon, amíg tart a kegyelmi idő. Nemsokára, amikor visszajön pedig ismét fizikai értelemben leszámol nem csak a bűnnel, hanem azokkal, akik addigra nem voltak hajlandóak szabadulni tőle. Egyszóval ne harcolj, ne próbálj magadnak érvényt szerezni, ha bántanak, hanem addig örülj, amíg nyilak repülnek az irányodba, hiszen meg van írva: Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és kiközösítenek, és szidalmaznak titeket, és visszautasítják neveteket mint gonoszt az Emberfiáért. Örüljetek azon a napon és ujjongjatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, hiszen atyáik ugyanígy tettek a prófétákkal. Lukács 6:22-23
Ez pedig a gyilkos törvénye, aki oda menekül, hogy élve maradjon: Aki nem szándékosan öli meg az ő felebarátját, és nem gyűlölte azt azelőtt; Aki például elmegy az ő felebarátjával az erdőre fát vágni, és meglódul a keze a fejszével, hogy levágja a fát, és leesik a vas a nyeléről, és úgy találja az ő felebarátját, hogy az meghal: az ilyen meneküljön e városok egyikébe, hogy élve maradjon. Különben a vérbosszuló rokon űzőbe veszi az ő szívének búsulásában, és eléri, ha az út hosszú lesz, és agyon üti őt, holott nem méltó a halálra, mivel azelőtt nem gyűlölte azt. 5Mózes 19:4-6
A vétek és a bűn közötti különbség mutatkozik meg e-parancsolatokon keresztül.
Világiak számára is ismeretes a különböző bűntető törvénykönyvekből a bizonyos enyhítő körülmények, amikor valaki önhibáján kívül okoz kárt másnak. Ilyenkor az ítélet kíméletesebb és börtönbüntetés helyett, az elkövető általában megússza egy egyszerű kártérítéssel.
A Messiásban, Szellemben ennek a törvénynek a jelentése a következő: Vétkezni lehet és fogunk is. Erre még van további bűnbocsánat, hiszen olyan szabály ellen vétkeztünk, melyet vagy nem ismerünk még mert nem került felszínre, miután bevésődött szívünkbe, vagy olyan bennünk levő kötözöttség okozta a kísértést, amitől még nem vagyunk szabadok, mert valami oknál fogva nem tudtuk átadni a Messiásnak ennek a területnek az uralmát.
Hogy miért történhet meg az, hogy ilyen terhekkel élnek tovább, akik újjászülettek, azt egy későbbi tanításban kifejtem, melynek címe a Szellemi Torzszülöttek lesz.
Ilyenkor maga a Messiás az, aki megvéd, ott áll, mint menedékváros, azon törvényszegések következményeitől, melyeket tudatlanságunkban, vagy gyermekkorúságunkban követtünk el. Gyakran tapasztaljuk, hogy hibázunk, mégsem szenvedünk el semmilyen következményt, azon kívül a fájdalmon kívül, mely együtt jár a hiba felismerésével.
Azonban ellene menni olyan törvénynek, melyet már ismerünk és tudatosan visszalépni egy olyan bűnös állapotba, ahonnan a Szabadító minket egyszer már kihozott, az valóban az üdvösség elvesztésével is járhat.
Ne lázadjunk tehát többé a Szent Szellem megszentelő munkája ellen, Aki nem tesz mást, mint folyamatosan és fokozatosan életre kelti és működésbe hozza szívünkben a Parancsolatokat, hogy többé a belőlük származó ítélet és halál ne találjon fogást rajtunk.
Hagyjunk fel az: „Isten szeretet”-féle kijelentések egyoldalú szajkózásával, mert Ő (Elohim) valóban Szeretet, de Igazságos is, és mindenekelőtt SZENT.
Nem lehet egyik tulajdonságát kiemelni és több hangsúly fektetni rá, mert az számunkra a szimpatikusabb és ezáltal elhallgatni, vagy akár tagadni a többit. Emlékezzünk arra, hogy ez az Igazságosság és ez a Szentség tökéletes összhangban van Igéjének egészével, melynek részei azok a parancsolatok, amelyek Testté lettek és amelyeket Yahushua, keresztáldozata által nem törölt, hanem beteljesített.
Emlékezzünk arra is, hogy az Újszövetségben az apostolok soha nem azzal kezdték hirdetni az evangéliumot, hogy „Isten” szeretet, hanem „térjetek meg, mert elközelgett a Mennyeknek Országa”. Minden alkalommal a bűnök leleplezésével kezdték, majd az ebből következő haraggal szembesítették az embereket, hogy összetörjék a bűnösök megkeményedett szívét. Csak ennél a bizonyos pontnál fedték fel előttük Elohim Szeretetét, Irgalmát és a Megbocsátást. Kizárólag az ilyen állapotra eljutott ember képes érdemben bocsánatot kérni és kegyelmet kapni.
Amíg azt mondjuk a bűnösöknek, hogy Jézus úgy szeret minket, ahogy vagyunk, és Ő velünk van, addig a bűnös bűneiben marad és egy ember-ábrázatú, eltorzult bálvány-jézus képpel halad tovább és sosem jut el a valódi Messiás Yahushua-ig.
Ismét kerüljük el a bibliai versek kontextusukból való kiragadását, és törekedjünk mindig arra, hogy teljes képet kapjunk és adjunk tovább az Igéről, még akkor is, ha egyes részek kevésbé állnak közel a szívünkhöz. Ellenkező esetben az evangélium, amelyet hirdetnénk, hamis lenne.
A főpap haláláig maradjon a menedékvárosban
Mózes egy másik könyvében már korábban ugyanerről a törvényről olvashattunk, de kiegészítve egy-két érdekes részlettel:
Mentse meg a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokon kezéből, és küldje vissza a gyülekezet az ő menedékvárosába, amelybe szaladt, és lakjon abban, amíg meg nem hal a szent olajjal fölkent főpap. Ha pedig kimegy a gyilkos menedékvárosának határából, amelybe szaladt, és a vérbosszuló rokon menedékvárosának határán kívül találja őt, akkor megölheti az a vérbosszuló rokon a gyilkost, nem terheli őt annak vére. Mert menedékvárosában kell laknia a főpap haláláig. De a főpap halála után visszatérhet a gyilkos az ő öröksége földjére. 4Mózes 35:25-28
Mit üzen számunkra ez ma a Messiás Testében. Milyen főpapnak miféle haláláig kellene szellemi értelemben menedékjogot kérni bűneinkért?
Amíg életátadásunk nem történt meg, amíg bűneink nem töröltettek, azaz amíg az értünk a kereszten meghalt Yahushua főpap kiontott vérét el nem fogadjuk teljességgel bűneink bocsánatáért, addig a bosszúálló ránk leselkedik és joga van felettünk halálunkat követelni. Az ószövetségi időkben a főpap halálát valószínüleg azért kellett megvárni, mert a megújulás, az új tiszta lappal induló korszaknak a szimbóluma volt. Egy ember, akik bűnbeesett és visszatért otthonába, az Aaroni nemzetségből való pap, aki ember, mindig is emlékezett volna az illető hibájára és nem tudta volna olyan tisztán fogadni további áldozatait az illetőnek, mint az a pap, aki nem volt szolgálatban az eset idején, azaz akár nem is tud róla semmit. A törvénynek ez az aspektusa számunkra nem is érdekes, felesleges találgatni és elmélkedni rajta, hiszen mi már nem az Aaron szerinti papság alatt vagyunk.
A Melkishédek rendje szerinti főpapunk halála a saját életünk záloga. Feltámadásában támadunk fel mi is és mennybemenetele által kapjuk onnan vissza a Pártfogót, az Ő Szellemét, Ruach HaKodesh-t akivel betöltekezve mi magunk is az ő eszközeiként neki támadhatunk azoknak a sötétség fejedelemségeinek, akik eddig a halálunkat követelték. Innentől fogva mi vagyunk azok, akiknek felhatalmazásuk van ítélkezni felettük, és nem fordítva. Így kapunk felhatalmazást magától Yahushua-tól, hogy az Ő nevére még démonokat elzavarjunk oda, ahonnan jöttek.
Ezért fontos komolyan venni és elfogadni, majd ragaszkodni ehhez a menedékjoghoz, menedékvároshoz, azaz a Kegyelemhez, amit Yeshua mindenki számára felkínál. Mert, aki ellenáll, kibújik alóla, ahogy olvassuk e-törvény befejező részéül, azt a vérbosszuló utoléri és megöli.
Ismét egy idejétmúltnak tűnő száraz, zsidó törvény, mely rámutat, igazolja és beteljesedik Yeshua HaMashiah-ban.
Hogyha találtatik közötted valamelyikben a te kapuid közül, amelyeket Yahuwah, a te Elohimod ad néked, vagy férfiú vagy asszony, aki gonoszt cselekszik Yahuwah-nak, a te Elohimod-nak szemei előtt, megszegvén az ő szövetségét; És elmegy és szolgál idegen isteneket, és imádja azokat, akár a napot, akár a holdat, vagy akármelyet az égnek seregei közül, amelyet nem parancsoltam; És megjelentetik néked, és meghallod: jól megtudakozd; és hogyha igaz, és bizonyos a dolog, és megtörtént ez az útálatosság Izráelben: Akkor vidd ki azt a férfiút vagy azt az asszonyt, aki azt a gonoszságot mívelte, a te kapuidba, (a férfiút vagy az asszonyt) és kövezd agyon őket, hogy meghaljanak. 5Mózes 17:2-5
Ismét egy halálbüntetés.
Ahogy egy másik írásban leírtuk a halálbüntetés érvényesebb, mint valaha. A Messiással azonban kiegészül a Kegyelem lehetőségével. A Kegyelem viszont nem írja felül a halálbüntetés végrehajtását, hiszen a Kegyelem kizárólag akkor működik, ha valaki meghal a bünért. Egyrészt Yahushua halt meg a kereszten helyettünk. De az Ő halálának, feltámadásának és Uralmának elfogadása, a mi belső óemberünk halálát is feltételezi.
A Kegyelem mindig magával vonja a megváltott ember óemberének kivégzését. Így teljesedik be a Messiásban ez a legkegyetlenebbnek tűnő parancsolat is.
Ha óemberünk meghal és újteremtés leszünk, fizikailag tovább élhetünk e-földön, amig be nem következik az első halál, testünk elmúlása.
A második halál azonban már elkerül bennünket, hiszen a Bárány vére ott van szívünkön, homlokunkon.
Mindannyian nap, csillagok vagy bármilyen más istenség és szellemiség uralma alatt voltunk és azokat imádtuk egykor. Akik ezen az úton járnak még, tudniuk kell, hogy ez a törvény mindenképp érvényesülni fog.
A kérdés, hogy most engeded, hogy a Messiás végrehajtsa az ítéletet óembereden, hogy új életet kapjál és tovább élj testeben, megújult szellemeddel együtt, aminek jutalma az Örök Élet, vagy maradsz idegen uralom alatt és ez esetben az elszámolás napján a második halál elvisz téged?
Yeshua ma is él és kinyilatkoztatja magát, illetve válaszokat ad azoknak kérdéseire és imáira, akik tiszta szívből keresik őt és felismerték, hogy szükségük van valakire, aki kiváltja őket ebből a megromlott világból és bűnös állapotuktól.
Kérjéd, hogy a bűn undort keltsen benned, hogy a bűnbánat által alámerítkezél vízben és betöltekezz Szent Szellemmel, mely folyamat az egyedüli pecsétje a Megváltóval való szövetségednek.
Ezért elsősorban Őt keresd és ehhez támogató testvéreket, akik oda vezetnek Hozzá.
A Lévita-papoknak, a Lévi egész nemzetségének ne legyen se része, se öröksége Izráellel, hanem éljenek Yahuwah–nak tüzes áldozatjaiból és örökségéből. 5Mózes 18:1
Újjászületésünk által az Ő papjaivá válunk, Szellemi értelemben Levitákká. Ez a törvény számunkra, mindazoknak az újszövetségi igék előképe, melyek arra biztatnak bennünket, hogy minden gondunkat Őrá vessünk, ne aggodalmaskodjunk a holnapért és főleg, ne a világ felé forduljunk anyagi, egészségi, vagy bármilyen más segítségért, hanem elsősorban Tőle kérjük a gondviselést és mindenben a gyógyulást.
Annakokáért ne legyen néki öröksége az ő atyjafiai között: Yahuwah az ő öröksége, amint megmondotta néki. 5Mózes 18:2
Lehet tulajdonunk a földön, eszközeink, de ne tulajdonítsunk nekik, túl nagy jelentőséget és ne ragaszkodjunk hozzájuk, ne legyünk uralmuk alatt, ne legyenek bálványaink. Mert ezeket megrágja a moly és megemészti a rozsda. A mi örökségünk Elohim Országában van. Ott gyűjtsünk kincset magunknak, ahol nem érheti semmi baj és örökké élvezhetjük majd.
Ezek a kincsek például mindazok a testvérek, akiket mi vezetünk a Messiás–hoz és akik örökre velünk lesznek odaát.
De saját magunkra nézve ezek a kincsek, azok a Szellemi ajándékok, melyek megszentelnek bennünket arra, hogy az élet koronáját elnyerhessük. Ezért fussunk hát, ahogy Pál is figyelmeztetett és ne a földi javakért és túlélésért, hanem a szellemiekért.
Járjunk hát vízen, teljes bizalommal, hiszen, ha kell a hegyek úgyis elmozdulnak, a tengerek ketté nyílnak, a házak leomlanak, a ránk irányuló nyilak ellenségeinkre szállnak vissza.
