Mikor bemész arra a földre, amelyet Yahuwah, a te Elohimod ad neked, ne tanuld el azokat az utálatosságokat, amelyeket azok a népek művelnek. Ne legyen közöttetek olyan, aki fiát vagy leányát áldozatul elégeti, se jövendőmondó, se kuruzsló, se jelmagyarázó, se varázsló, se bűbájos, se szellemidéző, se titokfejtő, se halottidéző!5Mózes 18:9-11
A Tórában többször olvassuk a törvény miszerint tilos gyerekeinket átvinni a tűzön, vagy feláldozni a Moloch-nak. Ismét, mit kezdjünk ma a Messiásban ezzel a törvénnyel? Hogyan teljesíti be Yeshua az életünkben, ha egyáltalán engedjük? Mi Moloch szellemisége, ami gyerekeinket veszélyeztetné és megölheti szellemi értelemben, mint akit meg, vagy inkább kiégettek, hogy a mai kor jelenségeihez és betegségeihez igazodjunk nyelvezetileg is?
Alapjából mi az a jelenség, ami ma egy hívő családba beférkőzik és ami által észrevétlenül átviszik a saját gyerekeiket a tűzön? Milyen hiányosság van jelen sokaknál mely gyerekeikben fokozatosan kialakítja a vonzalmat és nyitottságot a jövendőmondó, igéző, jelmagyarázó, varázsló és más okkult praktikák iránt?
Egyetlen szóban: az Engedékenység! Amikor gyengeségből, gyávaságból, vagy megalkuvásból fakadóan, vagy egyszerűen mert belefáradtak és félnek, hogy farizeusnak titulálják őket, sok keresztény szülő úgy látja, hogy: „Szegény gyereknek elég nehéz hívőként a világ gyerekei között élni így is! Miért ne lehetnek neki is okos telefonja, miért ne internetezhetne szíve szerint, amit csak akar és korlátlanul? Miért ne ünnepelhetné azt, amit mindenki más, miért ne díszíthetne karácsonyfát, játszhatna butító és erőszakos játékokat és nézhetne/hallgathatna mindenféle primitív és gyakran okkult ostoba filmeket/zenéket is?”
Jöttek már ki saját gyerekeim keresztény gyülekezetek gyermekmegőrző szobáiból istentisztelet alatt, mondván, hogy nem akarnak ott maradni. Vagy mindenki saját okos telefonjával játszik – az enyéimnek nincsen természetesen -, vagy olyan rajzfilmet tesznek be nekik, ami mindenről szól, csak épp nem az Evangéliumról. Mégcsak nem is semleges, így nézhető is lehetne, hanem telve boszorkányokkal, varázslással, ördögökkel, jelen esetben: „Magyar Népmesék”. Saját gyermekeim ilyenkor fogják magukat és kijönnek, mert ez nem érdekli őket, nem az ő világuk. Pedig ott maradhattak volna. Nem kényszerből jöttek ki, hiszen magam mondtam, hogy menjenek be, gondolván, hogy ott jó dolguk lesz. Hát tévedtem. Szerencsére ők viszont nem. Hála Elohim-nak, már most a bennük működő Ruach HaKodesh kitessékelte őket onnan, ahogy rövidesen minket is az egész társaságból, ahol amúgy is csak időleges látogatók voltunk, szolgálat céljából, melyet természetesen el is utasítottak, mondanom sem kell.
Hogyan sikerült ezt elérnünk?
Az engedelmesség által. Engedelmesség a Messiásnak, akiben ez a feljebb említett törvény beteljesül. Amikor úgy tiltasz, hogy a gyerek érzi, hogy ott van mögötte a szellemi tartalmasság. Nem farizeusságból, vallásosságból, hanem mert él a szülőben a törvény. Úgy, hogy valamennyit engedünk nekik beletekinteni a lángoló kemencébe, de el is magyarázzuk nekik miként égetik meg magukat, ha túl közel mennek hozzá. Így maguk is meggyőződnek, hogy semmiről nem maradnak le és nem fognak titokban utánamenni, amint hátat fordítunk nekik és alkalmuk adódik rá.
Ilyenkor ezt a törvényt kell kérnünk, hogy Ruach HaKodesh működtesse bennünk. Ennek a parancsolatnak vannak még a Szent Írásokban további visszhangjai, emlékeztető figyelmezetései Salamontól. A példabeszédek tartalmazzák a kövekező bölcsességeket, melyet manapság nem igen divat hirdetni: Tanítsd a gyermeket, mely úton járjon: még ha megöregszik, akkor sem távolodik el attól.Példabeszédek 22:6 A gyermek szívéhez oda van kötve a bolondság, de a fenyítés vesszeje messze elűzi azt tőle. Példabeszédek 22:15 Ne vond meg a gyermektől a fenyítést: ha megvered vesszővel, nem hal bele. Mert megvered ugyan vesszővel, de lelkét kiragadod a Seolból. Példabeszédek 23:13-14
Nehéz a mai világban ezeket az irányvonalakat betartani, hiszen még a keresztény prédikátorok is gyakran mást tanítanak már. Magam is világi gyerek voltam. Sok mindennel szennyeztek be, amivel nem kellett volna. Ha bármit meg is kell ismernie az embernek, az „általános műveltség” kedvéért, illetve azért, hogy ellene harcoljon, ahhoz nem muszáj mindent végig nézni és megélni. A trágyáról az ember megkóstolás nélkül is tudja, hogy nem igen lehet finom ízre.
De a mi esetünkben, amiről itt beszélünk nem is verésről van szó. Hanem erős elszántságról és következetességről a szülők részéről. Épp azért, hogy ne kelljen feleslegesen a mi hiányosságaink és engedetlenségeink miatt később esetleg határozottabban fellépni gyerekeinkkel szemben, amikor már talán késő.
Egy kis szigor és kitartás azt eredményezi, hogy a gyerekeknek nem lesz igényük semmilyen világi aberrációra és igénytelenségre. Feltéve, ha az ember Szellemben van és nem a törvény száraz és betű szerinti követése mozgatja. Tiltani szükséges, de mindig kiegészítve azzal, hogy amiről most lemaradnak, azt lássák maguk is, milyen károkat okoznak kortársaikban. Ezt saját szemükkel is láthatják (kapzsiság, gonoszság, önzés, kiégett és üres tekintetek, terheltség, stb.). Kicsit érdemes bemutatni nekik, hogy miről „maradnak le”, de fel kell nekik kínálni helyette a sokkal tartalmasabb és értelmesebb alternatívákat – mert természetesen vannak jó filmek, jó programmok és nem csak vallási témákban. TV helyett elég egy számítógép, melyen a szülő cenzúrázva tudja válogatni, hogy mit nézet velük. Semmi esetre sem megengedve nekik, hogy korlátlanúl használják az internetet.
Keresztény családoknál megfigyelhető a következő jelenség:Gyerekeik, bár ismerik Yeshua–t – csak más néven-, de mivel szüleik ugyanazokat a cselekedeteket megengedik nekik mint a világiak, még annál is súlyosabb lelkiállapotba kerülnek sokszor, mint amazok.
A világi gyerekeknek nincsen ellenpéldájuk arra, hogy amit tesznek, néznek, az nem jó, ezért természetesnek tűnik számukra. A keresztény gyerek viszont érzi, hogy valami ellentmondás van a-között, amit a szülő a szájával vall és a-között, amit tesz és amit számára megenged. Ezért sokkal nagyobb lelkiismeretfurdalásban és tudathasadásban szenved, mint a hitetlen kortársai.
Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy egy neoprotestáns gyülekezetben is, amelyet újjászületett, betöltekezett emberek közössége alkot – legalábbis többségükben, legalábbis merem remélni – megjelennek a különféle démonikus megszállás látványos megnyilvánulásai, a depresszió, az önbántalmazás és egyéb lelki betegségek a gyerekek körében. Feljebb említett filmek, zenék magukban hordozzák a démonvilág erőit, amelyek elérik őket, sőt, sajnos konkrétan démonizálttá is válhatnak nézésük, hallgatásuk által (mint a vérfogyasztás esetében, lásd egy korábbi videómat). A túl korai és házasságon kívüli nemi érintkezés engedélyezéséről nem is beszélve. A 3Mózes 18.21-ben ez a törvény-tiltás a paráznaság különböző formáinál kerül említésre! Ilyenkor semmi más nem történik, minthogy
gyerekeiket emésztő tűzön engedik át engedékenységből saját hívő szüleik és meg is emészti őket.
Az iskola is ilyen mélyen fertőző közeg, ahol csak nagyon pontos és szellemi vezetés és betakarás feltételével tud egy gyerek tiszta maradni attól, ami ott folyik. Nem csak a felesleges, vagy akár káros tananyagra kell gondolni, hanem a sok démonizált családból származó gyerek, akiknek a deviáns magatartását saját gyerekeinknek el kell szenvedniük. Ezek ellen ma már, rajtam kívül, pedagógus nem igen lép fel. Ha pedig igen, ahogy velem szokott történni, az számoljon azzal, hogy tanévről tanévre új intézményt kell keresnie, mert a szakma nem pártolja a fegyelmet és rendet fenntartani akaró kollégákat, hanem egy-két feljebb említett terhelt szülő panaszára, a tanév végén elbocsátják.
Jó lenne több élő hitű megújult keresztényiskola, vagy magántanulói lehetőség, pontos tantervekkel.Eddig ez farizeusságnak tűnhetett, de nézzünk körül a rohamosan leépülő, egyre erőszakosabb és szexuálisan aberrált világra az erőltetett homokos propagandájával együtt, az idő már eljött, amikor ez szükségszerűvé vált.
Ez a probléma is úgy tudna megoldódni, ha hívő közösségeink szerkezete és működése tökéletesen megegyezne az Apostolok cselekedeteiben leírtakkal.Mivel mindenünk közös lenne, közel is lennénk egymáshoz, gyerekeink oktatása közösségen belül megoldható lenne, illetve valóban azt tanulnák, ami életrevaló és nem arra kondicionálnák őket már kora gyermekkortól, hogy képzett kis rabszolgái legyenek a mammon-rendszernek, mely terjedőben van továbbra is.
A kedvenc és hírhedt vádpont, melyet felhasználnak a zsidóság ellen, illetve az ószövetség „kegyetlen Istene” ellen.
Igaz, maga Yahushua is látszólag más értelmezést ad nekünk enne a törvénynek a hegyi beszédben, mégis egyezik az eredetivel:
Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is.
Máté 5:38-39
Amint többször leírtuk, Yahushua átvette az emberektől az ítélkezés és az ítélet végrehajtásának jogát. Bevezette a Kegyelmi időszakot, mely máig tart. Mostantól az ember ne e-szerint cselekedjen, hanem kínálja fel, mint Yahushua tanítványa, még az ellenségének is azt a Kegyelmet, melyben ő is részesül. Szeresse ellenségét, és védelmet ellene kizárólag Krisztustól kérjen.
És amikor, mi emberek, a Messiás kezébe tesszük sorsunkat, akkor kezdődik újból ennek a törvénynek az eredeti értelmezése és végrehajtása, miszerint Yahuwah megsemmisíti az ellenségünket, ahogy többször is olvassuk a Zsoltárok könyvében. Hiszen, amikor valakinek a kegyelmi ideje lejár, illetve, ha valaki veszélybe sodorja övéit, Yahushua megszabadít tőlük, azaz lesújt az ellenségre és bosszút áll értünk.
Mindez véglegesen is érvényesül, amikor ítélni jön vissza élőket és holtakat.
Igen, minden szemért, szemet, minden lélekért, lelket, minden lábért és minden másért követelni fogja a bűnösöktől az elégtételt és a károsultakat többszörösen kárpótolja majd.
Ennek a törvénynek az eredeti beteljesedéséért és végleges végrehajtásáért kiáltanak a Jelenések könyvében a véres ruhába öltözött mártírok, akik az Ő nevéért szenvedték el testük halálát.
Tehát érvényes, de ismét a Messiás kezében van az ítélet és Tőle kérhetjük ennek érvényre jutását.
Nekünk addig az a dolgunk, hogy az Ő nevéért elszenvedjük az üldöztetést, mindenféle emberi erőlködés és védelmezéstől mentesen. Megütnek egyik arcodon, mutasd meg neki, hogy te képes vagy akár meghalni is érte, nemhogy elszenvedni káromlást, hamis vádat vagy fizikai atrocitást.
Nem ütsz vissza, nem szólsz vissza mert Krisztusért ütnek és káromolnak.
Ha visszaütsz, vissza káromkodsz, akkor máris vissza vetted a Messiástól a végrehajtási jogot illetve ezáltal meg is taposod az Ő nevét a szemük előtt. Egyszóval, ha nem is kimondottan Őt, vagy a Vele kötött szövetséget, de saját magad megvédésének jogát máris megtagadtad Tőle és átok alá helyezted magadat. Mivel ismét magadban bíztál, magad ügyvédjét játszottad, emberbe vetetted ismét bizodalmad.
Ha bármilyen támadás ér bennünket Yahushua HaMashiah-ért, Yahushua-t kell, hogy meglássák bennünk. Ez úgy lehetséges, hogy elszenvedjük azt, amit ő is a főpapi tanács, majd Pilátus előtt, majd a kereszten mindenki előtt elszenvedett, mint a bárány, melyet mészárszékre visznek.
Ellenségeink pedig választhatnak: engedik, hogy a Messiás még a kegyelem ideje alatt végrehajtsa e-parancsolatból fakadó ítéletet az ó-emberük kivégzésével, hogy bűnbocsánatot és Örök Életet nyerjenek ők is, vagy kitartanak a lázadásban, amíg a Messiás vissza nem jön, hogy végül az ítélet fizikai szinten is utolérje őket, elhozva számukra a második halált, ami végleges lesz.
Szemet szemért testvérek között
Arról is érdemes lenne beszélni, hogyan is kell, vagy kellene, hogy működjön ez a törvény az Egyházban, ha ez utóbbi úgy létezne és működne, ahogy eredetileg elrendelték számára az ApCsel modellje szerint? Miként érvényesíti Yahushua sajátjai között, a Messiás Testének a tagjai között ezt a parancsolatot?
Mert amíg testben vagyunk, bármikor megeshet, hogy testvérek egymás között, vagy akár kifelé, világiak felé vétkezünk, bajt okozunk, tévedünk, sértünk stb. Ilyenkor ez a törvény, ahogy minden összes olyan mitzva a Tórából, mely a kárpótlásról szól, szellemi, lelki és fizikai értelemben érvényes, és bizonyos konkrét lépésekre kényszeríti az elkövetőket.
Kárt ma is tudunk okozni anyagilag. A világi törvénykezés is rendelkezik egyfajta bibliai alapon meghatározott többé-kevésbbé igazságos törvényrenddel, miként illik kárpótolni a károsultakat. Az elkövető felelősségre vonásakor pedig, ahogy a Tóra is, figyelembe szokták venni, hogy mennyire volt szándékos, vagy sem, mennyire volt tudatában, hogy ökre veszélyes volt (azaz az autójának az állapota), vagy házán miért nem volt korlát a háztetőn (házának romossági szintje), így bármikor balesetet okozhat, mégsem tette meg az óvintézkedéseket, stb. Tudatlanságból elkövetett bűn enyhítő körülménynek számít, a tudatos, vagy gondatlanságból pedig súlyosbítónak. Jár-e menedékváros az illetőnek, vagy sem…ezek a törvények a világiaknál gyakran jobban működnek, mint azoknál, akiknek ezeket a Kegyelem és Megváltás hirdetése mellett a kegyelmi időkben is tanítania kellene. Azaz a kereszténység, mely nem hírdeti a törvényt, sőt ellene tanít, érvénytelennek nyilvánítja, azaz tiporja azt.
De testvérek között, egy egymásnak való ártás legfőbbképpen szellemi és lelki síkon szokott történni. Amikor átkozzuk egymást, nem fogadjuk el a másik Yahushua-tól való nyilvánvaló felkenetését, mert nem végezte el az adott cégnek nevezett egyház, vagy gyülekezet teológiáját és nem annak, pásztornak nevezett vezérigazgatója kente fel őt.
Árthatunk azzal is, ha valakinek nehezen értelmezhető szavát, vagy tanítását visszakézből hamisnak, vagy eretneknek tituláljuk, mert esetleg szellemben nem rendelkezünk még a megfelelő látással és érettséggel, hogy megértsük. A megtámadott személy látását támadják meg ilyenkor – lényegében a szemét -, mivel ők maguk nem rendelkeznek a megfelelően éles látású szemmel. Sőt az ilyen fajta átkozódás által, visszautasítanak minden olyan áldást, mely származhatna belőle, ami épp, hogy szemük megnyílását eredményezhetné, így tovább ártanak a már korlátolt saját látásuknak és szellemi vakságuk fokozódik. Lényegében az átok oda hat vissza, ahonnan származik. Ezért is szoktunk sokan így imádkozni saját védekezésünk érdekében. Az átok visszahatása pedig nem azért fontos, hogy örvendezzünk ellenségeink fájdalmán, hanem azért, mert fájdalom nélkül nem is vehetné észre bűnös állapotát, így bűnbánatra és megtisztulásra sem tudna jutni. Krisztusban ez a fajta védelem szinte automatikus. Aki engedelmességben jár, olyan védelmet kap, mint Dávid király ellenségei ellen és mindez a Tóra ígéretei, azaz parancsolatai alapján működik Yahushua-ban is.
Ezekben az esetekben (és a múlt heti tanítás: Bírák kinevezése és követése c. videóm folytatásaként), mindig Ruach HaKodesh a bíró, aki belülről szól és, ahogy sokan világiak is nevezik, nem engedi nyugodni a lelkiismeretedet, amíg bocsánatot nem kérsz valakitől, amíg el nem mész a boltba és megveszed neki azt a tárgyat, amitől meg lett fosztva a te felelőtlen hozzáállásod miatt, sőt, ahogy több tórai mitzva megparancsolja, még meg is toldod neki egy ötöddel, kárpótlásul, egyfajta kiengesztelő kamattal – esetleg veszel hozzá egy csokit, vagy egy szépítő elemet, hogy még jobb is legyen, mint a régi, stb… Mindenki tudja és érti, illetve a Messiás Szelleme indítson bennünket az adott esetre szabva, hogy milyen helyzetben mit kell tennünk.
De alapjából a te bűnbánatod az a lelki-szellemi fájdalom, amit érezned kell belül, amikor valakinek ártottál.
Vádoltál valakit, hamissággal, hazugsággal, bármivel, ami nem volt igaz: kinyomtad a szemét, a látását csorbítottad, hiszen a vád átok és az ember látását, szolgálatát, mozgását húzza vissza. Szem a látáshoz, kéz a cselekvésekhez, láb a szolgálat elvégzéséhez, neked is fájnia kell ezeknek a részeknek, saját látásodban és szolgálatodban legfőbbképpen te fogod megérezni az átok hatását. Hiszen, ha a másik hű Elohim-hoz és ártatlan, minden átkod a te fejedre fog visszazuhanni. A te látásod csökken majd, a te szolgálatod, szellemi életed áll le hirtelen.
Mi ilyenkor a teendő, ha egy ilyen bűnt felismerünk magunkban? Ahogy minden másnál is, megvalljuk tanúk előtt, majd rendezzük. Kinyilvánítjuk, mindazok szeme és füle hallatára, hogy amit mondtunk a másikra, nem, hogy hamis volt, hanem épp az ellenkezője igaz. Rehabilitáljuk az illető tekintélyét és személyét, amilyen mértékben romboltuk azt (+ 1/5 rész megtoldással, ami abból állhat, hogy bevalljuk, amivel a másikat vádoltuk, éppenséggel ránk volt igaz).
Ez fokozottan igaz és még nagyobb a felelősségünk a külsősök felé. Ha egy hitetlennel szemben követünk el valamit, annál sürgetőbb a helyreállítás, hiszen az általunk képviselt Messiásról alkotott képet döntjük romba a hitetlen szemében, ha nem rendezzük kellőképpen irántuk a hibáinkat, vétkeinket, bűneinket. És ilyen esetben, bár nagyon cikinek tűnhet, de ha megvan a bűnbánat bennük, annál nagyobb buzgalommal tegyük, mert ilyenkor Yahuwah saját előnyére tudja fordítani azt, ami igen nagy gyalázatnak tűnt eddig.
A hitetlen végre olyan kereszténnyel fog találkozni, aki nem csak belerúg, sértegeti, vagy figyelmetlen és mulasztási bűnt követ el ellene, majd szépen tovább megy gőgösen – mert ő már nincs törvény alatt ugyebár, hanem látni fogja rajtad, hogy te is csak ember vagy, még hibákat is elkövethetsz, viszont van benned egy hatalom, aki ilyen változást bír benned elvégezni, hogy bűnbánatra jutsz, bevallod bűneidet és megalázod magadat még a hitetlen előtt is.Ekkor talán ő is késztetést fog érezni, hogy megtegye ugyanezt a lépést, és te fogod akár elkísérni az újjászületésig az illetőt, majd testvérekként kéz a kézben együtt mentek tovább.
De ugyanez a törvény teljesedett be a jó Szamaritánus szívében is, amikor – bár nem ő volt az elkövető – de gondoskodott a sértett ember gyógyíttatásáról az ismeretlen bűnös ember helyett. Ütésre, kötözés, zúzódásra olaj, csonttörésre, ágy, melyben pihenhet, munkanapok kiesésére, pénz adomány, a szállásadó számára… Egyszóval: szemet, szemért, kart, karért, stb. Ezt adta a Szamaritánus ember a félholtra vert zsidónak. Itt nem az elkövető jutott bűnbánatra, hanem egy ártatlan külsős ember érezte magát rosszul a másik gonoszsága miatt és, mint az emberiség tagja, egy másik ember hibáját igyekezett jóvá tenni. Nem ő volt a bűnös, csak átérezte a bántalmazott fájdalmát, és többek között ez a pontos törvény oly annyira élt a szívében, hogy képes volt más helyett, saját magából feláldozni, hogy embertársán segítsen. Ez az ember, ennek a törvénynek egy még magasabb fokozatát élte meg, Krisztusi módon, hiszen nem kényszerből, hanem ösztönszerűen, szívből fakadóan, feltehetőleg jókedvvel vitte véghez jó cselekedetét.
Az utoljára felolvasott szavai Yeshua-nak Máté evangéliumából egyértelműen jelzik, hogy igen nagy a felelőségünk. Nem, hogy érvénytelenné lett a törvény, hanem a Messiásban még érvényesebb, mint valaha, és ez bennünket, tanítványait is cselekvésre, rendezésre, konkrét lépésekre kényszerít.
Az első fizikai személy, akire maga személy szerint Yeshua alkalmazta ezt a parancsolatot már a kegyelem korszakának megnyitását követő első órákban, nem más, mint maga Péter apostol. Közvetlenül a feltámadása után Yeshua háromszor megkérdezte Pétert, hogy szereti-e őt, és hogy legeltesse a nyáját. Különösnek és szinte fárasztónak tűnhet számunkra ez a rész János evangéliumának végéből, mert miért teszi fel annyiszor ugyanazt a kérdést, különösen az, aki ura mindennek, aki a szíveket vizsgálja és mindent tud mindenről? Nos, ez egész egyszerűen a jóvátétel – a rendezés pillanata, amelyet Péternek át kellett élnie gyávasága miatt, és amiatt, hogy háromszor megtagadta, hogy a Messiáshoz tartozik. Háromszor tagadta meg Őt, mielőtt szólt volna már a kakas, most pedig egymás után háromszor kell megvallania hitét és hűségét Yahushua iránt. Nem azért történt, hogy gúnyt űzzön belőle mások előtt, hanem hogy kifizettesse vele az utolsó dénárig a tartozását iránta. Azért történt, hogy Péter is érezze azt a megaláztatást és fájdalmat, hogy egyszer s mindenkorra megtanulja a leckét, és soha többé ne kösse el.
Ennek a törvénynek az alkalmazás – többek között -, de különösen ennek a nagyon pontos törvénynek a végrehajtása, rendkívül erőteljes mértékben növeli az emberi elmék éretté, felnőtté válását és nagyon emlékeztet Salamon híres példabeszédére a 23. fejezet 13-14. verseiben, ahogy olvassuk:
Ne vond meg a gyermektől a fenyítést: ha megvered vesszővel, nem hal bele. Mert megvered ugyan vesszővel, de lelkét kiragadod a Seolból.
Ha te vagy a sértett?
Mi van abban az esetben, a te szenveded el szemed, lábad, szellemi ajándékaid bármiféle csorbítását. Mi van, ha téged átkoznak, ha a te tárgyaidban, fizikai értelemben vett tagjaidban kárt okoz bárki?
Semmiképp sem a mi dolgunk az igazságtétel. Nem mi küzdünk saját igazunkért. Sőt,
saját igazunk onnantól fogva már nincs is, amint átadtuk életünket Yahushua-nak.
Többé élek nem én, hanem él Ő bennem, azaz az Ő igazsága érvényes, nekem külön igazságom már nincs is. Imádkozni tudunk, hogy mindenben kárpótolva legyünk. Ha valami anyagi kárt szenvedtünk, akkor adja vissza, adjon jobbat is akár maga Elohim. Hogy, miként veszi vissza, az már nem a mi dolgunk. Keltsen bűnbánatot az ellenünk ártók szívében. Azaz, szálljon vissza rájuk saját átkuk. Hiszen, amíg nem fáj nekik, nem térnek észhez, bűnbánathoz. Ha folyamatos felmentésükért könyörgünk, rosszul imádkozunk értük. Hiszen leplet borítani a bűnre, hagyni, hogy ne érezze, csak úgy bocsásson meg neki „isten” a halálba vezeti őket. Humanista imáinkat fel kell váltani Szemet-Szemért típusú imákra! Kell a baj és a szenvedés, hogy a bűnös megtérjen.
Talán az egyiptomi lovasok közül is végül akkor törtek meg sokan és könyörögtek bocsánatért Yahuwah-hoz, amikor a 10 csapás után még a vörös tenger vizei is rájuk záródtak. Talán sokan meg is kapták akkor a kegyelmet, hiszen tudatlanságból, a fáráó parancsára üldözték a zsidó népet. Ha nem tesznek eleget a parancsnak, őket végezték volna ki. Szerencsétlen rabságban és sötétségben élő emberek voltak. A zsidó hagyomány szerint is a nép akkor nem örvendezhetett ellenségeik halálának látványán. Egyben örültek megmenekülésükért, de szomorúak voltak embertársaik úszkáló hulláik láttán. Valóban így is lehetett.
Mert a kárpótlás kérdése szintén beletartozik a ne aggodalmaskodjatok című üzenethez és búzdításhoz, melyet Máté 6 fejezet végén olvasunk. Ne aggodalmaskodjál, hogy miből fog kárpótolni téged Elohim, Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van.
Testileg szenvedtél kárt valamiben? Imádkozz gyógyulásért! Kiverték a fogadat akár? Imádkozz! És ne azért, hogy a bűnös ember bocsánatot kérjen és kifizesse a fogászati kezelésedet, hanem elsősorban azért, hogy Yahushua nevében Elohim akár újra kinövessze neked! Majd jöjjön igen a bűnös bocsánatkéréssel, és lássa a csodát, hogy ő is megtérjen.
Egy másik írásomban írtam (Parashat TÓLEDÓTH, ahol Jákob és Rebeka megrendezése által végül Jákob megkapja az eredetileg is neki járó áldást az apjától), igen súlyos következménye lehet annak, ha emberileg lépünk és nem várjuk meg, hogy Yahuwah cselekedjen az érdekünkben.
A Messiásban, ahogy az összes többi törvény is, így ez a törvény is érvényes és végrehajtásukat kérnünk kell imában attól, aki egyedül méltó arra, hogy végrehajtsa a törvényből fakadó ítéletet. Most még szellemi síkon, amíg tart a kegyelmi idő. Nemsokára, amikor visszajön pedig ismét fizikai értelemben leszámol nem csak a bűnnel, hanem azokkal, akik addigra nem voltak hajlandóak szabadulni tőle. Egyszóval ne harcolj, ne próbálj magadnak érvényt szerezni, ha bántanak, hanem addig örülj, amíg nyilak repülnek az irányodba, hiszen meg van írva: Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és kiközösítenek, és szidalmaznak titeket, és visszautasítják neveteket mint gonoszt az Emberfiáért. Örüljetek azon a napon és ujjongjatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, hiszen atyáik ugyanígy tettek a prófétákkal. Lukács 6:22-23
Ez pedig a gyilkos törvénye, aki oda menekül, hogy élve maradjon: Aki nem szándékosan öli meg az ő felebarátját, és nem gyűlölte azt azelőtt; Aki például elmegy az ő felebarátjával az erdőre fát vágni, és meglódul a keze a fejszével, hogy levágja a fát, és leesik a vas a nyeléről, és úgy találja az ő felebarátját, hogy az meghal: az ilyen meneküljön e városok egyikébe, hogy élve maradjon. Különben a vérbosszuló rokon űzőbe veszi az ő szívének búsulásában, és eléri, ha az út hosszú lesz, és agyon üti őt, holott nem méltó a halálra, mivel azelőtt nem gyűlölte azt. 5Mózes 19:4-6
A vétek és a bűn közötti különbség mutatkozik meg e-parancsolatokon keresztül.
Világiak számára is ismeretes a különböző bűntető törvénykönyvekből a bizonyos enyhítő körülmények, amikor valaki önhibáján kívül okoz kárt másnak. Ilyenkor az ítélet kíméletesebb és börtönbüntetés helyett, az elkövető általában megússza egy egyszerű kártérítéssel.
A Messiásban, Szellemben ennek a törvénynek a jelentése a következő: Vétkezni lehet és fogunk is. Erre még van további bűnbocsánat, hiszen olyan szabály ellen vétkeztünk, melyet vagy nem ismerünk még mert nem került felszínre, miután bevésődött szívünkbe, vagy olyan bennünk levő kötözöttség okozta a kísértést, amitől még nem vagyunk szabadok, mert valami oknál fogva nem tudtuk átadni a Messiásnak ennek a területnek az uralmát.
Hogy miért történhet meg az, hogy ilyen terhekkel élnek tovább, akik újjászülettek, azt egy későbbi tanításban kifejtem, melynek címe a Szellemi Torzszülöttek lesz.
Ilyenkor maga a Messiás az, aki megvéd, ott áll, mint menedékváros, azon törvényszegések következményeitől, melyeket tudatlanságunkban, vagy gyermekkorúságunkban követtünk el. Gyakran tapasztaljuk, hogy hibázunk, mégsem szenvedünk el semmilyen következményt, azon kívül a fájdalmon kívül, mely együtt jár a hiba felismerésével.
Azonban ellene menni olyan törvénynek, melyet már ismerünk és tudatosan visszalépni egy olyan bűnös állapotba, ahonnan a Szabadító minket egyszer már kihozott, az valóban az üdvösség elvesztésével is járhat.
Ne lázadjunk tehát többé a Szent Szellem megszentelő munkája ellen, Aki nem tesz mást, mint folyamatosan és fokozatosan életre kelti és működésbe hozza szívünkben a Parancsolatokat, hogy többé a belőlük származó ítélet és halál ne találjon fogást rajtunk.
Hagyjunk fel az: „Isten szeretet”-féle kijelentések egyoldalú szajkózásával, mert Ő (Elohim) valóban Szeretet, de Igazságos is, és mindenekelőtt SZENT.
Nem lehet egyik tulajdonságát kiemelni és több hangsúly fektetni rá, mert az számunkra a szimpatikusabb és ezáltal elhallgatni, vagy akár tagadni a többit. Emlékezzünk arra, hogy ez az Igazságosság és ez a Szentség tökéletes összhangban van Igéjének egészével, melynek részei azok a parancsolatok, amelyek Testté lettek és amelyeket Yahushua, keresztáldozata által nem törölt, hanem beteljesített.
Emlékezzünk arra is, hogy az Újszövetségben az apostolok soha nem azzal kezdték hirdetni az evangéliumot, hogy „Isten” szeretet, hanem „térjetek meg, mert elközelgett a Mennyeknek Országa”. Minden alkalommal a bűnök leleplezésével kezdték, majd az ebből következő haraggal szembesítették az embereket, hogy összetörjék a bűnösök megkeményedett szívét. Csak ennél a bizonyos pontnál fedték fel előttük Elohim Szeretetét, Irgalmát és a Megbocsátást. Kizárólag az ilyen állapotra eljutott ember képes érdemben bocsánatot kérni és kegyelmet kapni.
Amíg azt mondjuk a bűnösöknek, hogy Jézus úgy szeret minket, ahogy vagyunk, és Ő velünk van, addig a bűnös bűneiben marad és egy ember-ábrázatú, eltorzult bálvány-jézus képpel halad tovább és sosem jut el a valódi Messiás Yahushua-ig.
Ismét kerüljük el a bibliai versek kontextusukból való kiragadását, és törekedjünk mindig arra, hogy teljes képet kapjunk és adjunk tovább az Igéről, még akkor is, ha egyes részek kevésbé állnak közel a szívünkhöz. Ellenkező esetben az evangélium, amelyet hirdetnénk, hamis lenne.
A főpap haláláig maradjon a menedékvárosban
Mózes egy másik könyvében már korábban ugyanerről a törvényről olvashattunk, de kiegészítve egy-két érdekes részlettel:
Mentse meg a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokon kezéből, és küldje vissza a gyülekezet az ő menedékvárosába, amelybe szaladt, és lakjon abban, amíg meg nem hal a szent olajjal fölkent főpap. Ha pedig kimegy a gyilkos menedékvárosának határából, amelybe szaladt, és a vérbosszuló rokon menedékvárosának határán kívül találja őt, akkor megölheti az a vérbosszuló rokon a gyilkost, nem terheli őt annak vére. Mert menedékvárosában kell laknia a főpap haláláig. De a főpap halála után visszatérhet a gyilkos az ő öröksége földjére. 4Mózes 35:25-28
Mit üzen számunkra ez ma a Messiás Testében. Milyen főpapnak miféle haláláig kellene szellemi értelemben menedékjogot kérni bűneinkért?
Amíg életátadásunk nem történt meg, amíg bűneink nem töröltettek, azaz amíg az értünk a kereszten meghalt Yahushua főpap kiontott vérét el nem fogadjuk teljességgel bűneink bocsánatáért, addig a bosszúálló ránk leselkedik és joga van felettünk halálunkat követelni. Az ószövetségi időkben a főpap halálát valószínüleg azért kellett megvárni, mert a megújulás, az új tiszta lappal induló korszaknak a szimbóluma volt. Egy ember, akik bűnbeesett és visszatért otthonába, az Aaroni nemzetségből való pap, aki ember, mindig is emlékezett volna az illető hibájára és nem tudta volna olyan tisztán fogadni további áldozatait az illetőnek, mint az a pap, aki nem volt szolgálatban az eset idején, azaz akár nem is tud róla semmit. A törvénynek ez az aspektusa számunkra nem is érdekes, felesleges találgatni és elmélkedni rajta, hiszen mi már nem az Aaron szerinti papság alatt vagyunk.
A Melkishédek rendje szerinti főpapunk halála a saját életünk záloga. Feltámadásában támadunk fel mi is és mennybemenetele által kapjuk onnan vissza a Pártfogót, az Ő Szellemét, Ruach HaKodesh-t akivel betöltekezve mi magunk is az ő eszközeiként neki támadhatunk azoknak a sötétség fejedelemségeinek, akik eddig a halálunkat követelték. Innentől fogva mi vagyunk azok, akiknek felhatalmazásuk van ítélkezni felettük, és nem fordítva. Így kapunk felhatalmazást magától Yahushua-tól, hogy az Ő nevére még démonokat elzavarjunk oda, ahonnan jöttek.
Ezért fontos komolyan venni és elfogadni, majd ragaszkodni ehhez a menedékjoghoz, menedékvároshoz, azaz a Kegyelemhez, amit Yeshua mindenki számára felkínál. Mert, aki ellenáll, kibújik alóla, ahogy olvassuk e-törvény befejező részéül, azt a vérbosszuló utoléri és megöli.
Ismét egy idejétmúltnak tűnő száraz, zsidó törvény, mely rámutat, igazolja és beteljesedik Yeshua HaMashiah-ban.
Hogyha találtatik közötted valamelyikben a te kapuid közül, amelyeket Yahuwah, a te Elohimod ad néked, vagy férfiú vagy asszony, aki gonoszt cselekszik Yahuwah-nak, a te Elohimod-nak szemei előtt, megszegvén az ő szövetségét; És elmegy és szolgál idegen isteneket, és imádja azokat, akár a napot, akár a holdat, vagy akármelyet az égnek seregei közül, amelyet nem parancsoltam; És megjelentetik néked, és meghallod: jól megtudakozd; és hogyha igaz, és bizonyos a dolog, és megtörtént ez az útálatosság Izráelben: Akkor vidd ki azt a férfiút vagy azt az asszonyt, aki azt a gonoszságot mívelte, a te kapuidba, (a férfiút vagy az asszonyt) és kövezd agyon őket, hogy meghaljanak. 5Mózes 17:2-5
Ismét egy halálbüntetés.
Ahogy egy másik írásban leírtuk a halálbüntetés érvényesebb, mint valaha. A Messiással azonban kiegészül a Kegyelem lehetőségével. A Kegyelem viszont nem írja felül a halálbüntetés végrehajtását, hiszen a Kegyelem kizárólag akkor működik, ha valaki meghal a bünért. Egyrészt Yahushua halt meg a kereszten helyettünk. De az Ő halálának, feltámadásának és Uralmának elfogadása, a mi belső óemberünk halálát is feltételezi.
A Kegyelem mindig magával vonja a megváltott ember óemberének kivégzését. Így teljesedik be a Messiásban ez a legkegyetlenebbnek tűnő parancsolat is.
Ha óemberünk meghal és újteremtés leszünk, fizikailag tovább élhetünk e-földön, amig be nem következik az első halál, testünk elmúlása.
A második halál azonban már elkerül bennünket, hiszen a Bárány vére ott van szívünkön, homlokunkon.
Mindannyian nap, csillagok vagy bármilyen más istenség és szellemiség uralma alatt voltunk és azokat imádtuk egykor. Akik ezen az úton járnak még, tudniuk kell, hogy ez a törvény mindenképp érvényesülni fog.
A kérdés, hogy most engeded, hogy a Messiás végrehajtsa az ítéletet óembereden, hogy új életet kapjál és tovább élj testeben, megújult szellemeddel együtt, aminek jutalma az Örök Élet, vagy maradsz idegen uralom alatt és ez esetben az elszámolás napján a második halál elvisz téged?
Yeshua ma is él és kinyilatkoztatja magát, illetve válaszokat ad azoknak kérdéseire és imáira, akik tiszta szívből keresik őt és felismerték, hogy szükségük van valakire, aki kiváltja őket ebből a megromlott világból és bűnös állapotuktól.
Kérjéd, hogy a bűn undort keltsen benned, hogy a bűnbánat által alámerítkezél vízben és betöltekezz Szent Szellemmel, mely folyamat az egyedüli pecsétje a Megváltóval való szövetségednek.
Ezért elsősorban Őt keresd és ehhez támogató testvéreket, akik oda vezetnek Hozzá.
A Lévita-papoknak, a Lévi egész nemzetségének ne legyen se része, se öröksége Izráellel, hanem éljenek Yahuwah–nak tüzes áldozatjaiból és örökségéből. 5Mózes 18:1
Újjászületésünk által az Ő papjaivá válunk, Szellemi értelemben Levitákká. Ez a törvény számunkra, mindazoknak az újszövetségi igék előképe, melyek arra biztatnak bennünket, hogy minden gondunkat Őrá vessünk, ne aggodalmaskodjunk a holnapért és főleg, ne a világ felé forduljunk anyagi, egészségi, vagy bármilyen más segítségért, hanem elsősorban Tőle kérjük a gondviselést és mindenben a gyógyulást.
Annakokáért ne legyen néki öröksége az ő atyjafiai között: Yahuwah az ő öröksége, amint megmondotta néki. 5Mózes 18:2
Lehet tulajdonunk a földön, eszközeink, de ne tulajdonítsunk nekik, túl nagy jelentőséget és ne ragaszkodjunk hozzájuk, ne legyünk uralmuk alatt, ne legyenek bálványaink. Mert ezeket megrágja a moly és megemészti a rozsda. A mi örökségünk Elohim Országában van. Ott gyűjtsünk kincset magunknak, ahol nem érheti semmi baj és örökké élvezhetjük majd.
Ezek a kincsek például mindazok a testvérek, akiket mi vezetünk a Messiás–hoz és akik örökre velünk lesznek odaát.
De saját magunkra nézve ezek a kincsek, azok a Szellemi ajándékok, melyek megszentelnek bennünket arra, hogy az élet koronáját elnyerhessük. Ezért fussunk hát, ahogy Pál is figyelmeztetett és ne a földi javakért és túlélésért, hanem a szellemiekért.
Járjunk hát vízen, teljes bizalommal, hiszen, ha kell a hegyek úgyis elmozdulnak, a tengerek ketté nyílnak, a házak leomlanak, a ránk irányuló nyilak ellenségeinkre szállnak vissza.
Csak sok lovat ne tartson, és a népet vissza ne vigye Egyiptomba, hogy lovat sokasítson, mivelhogy Yahuwah megmondta néktek: Ne térjetek többé vissza azon az úton! 5Mózes 17:16
Nem erővel, sem hatalommal, hanem a Seregek Yahuwah-jának Szellemével él és cselekszik a mi Királyunk a Messiás Yahushua.
Ő nem az a messiás volt, akit az akkori zsidók vártak, aki majd kardot fog, lóra ül, elűzi a rómaiakat, majd trónra ül és erős izraeli hadsereget épít ki.
Ő szerényen élt, nem volt hol lehajtania a fejét és amikor bevonult Jeruzsálembe, ahol a tömeg Királyként üdvözölte, akkor egy egyszerű szamár hátán ült, ráadásul az az állat még kölyök is volt.
Nem erős hős, hanem a fájdalmak és betegségek embere volt, hiszen a mi bűneink és betegségeinket vitte fel a keresztre. Mert aki igazán Nagy lett mindenek felett, Ő volt mindenek szolgája, amikor itt járt a földön.
Úgy gondolom, egyértelmű, hogy a világtörténelem melyik egyetlen Királya töltötte be ez a parancsot.
…és a népet vissza ne vigye Egyiptomba…
Ahonnan Ő egyszer kihozott, oda sosem fog visszavinni. Ahogy az Ő egyik legnagyobb előképe Mózes sem tette annó a néppel, bár sokszor ezt kérték tőle a lázadó személyek. Ha valaki a Nép közül oda visszatér, az csakis saját engedetlensége miatt történhet.
Yahushua gyermekkora egy részét Egyiptomba töltötte, amíg megmenekül Heródes haragja elől, de miután hazatért, sosem ment vissza oda.
Sok feleséget se tartson, hogy a szíve el ne hajoljon; se ezüstjét, se aranyát felettébb meg ne sokasítsa. 5Mózes 17:17
Yahushua HaMashiah tökéletesen hűséges és Szent. Ezért neki csak egy felesége van. Akik mi vagyunk: az Ő Teste, az igazi és egyetlen Egyház, a Mennyasszony.
Nem fogad be más ökumenikus menyecskéket, akik így, vagy úgy, kicsit vele, kicsit nélküle tisztelik az istent, vagy keresik a hozzá vezető utat. Nincs Jézus prófétát elfogadó muszlim barátnője, sem szűz máriát és egyéb bálványokat imádó római szeretője sem.
Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis én általam.
János 14:6
És ez a kijelentés magával vonja, hogy úgy, ahogy én parancsoltam és jelöltem ki, mindenféle önkényes emberi jó akaratot vagy gondolatot mellőzve.
És mikor az ő országának királyi székére ül, írja le magának könyvbe e törvénynek mását a Lévita-papokéból. És legyen az ő nála, és olvassa azt életének minden idejében, hogy tanulja félni Yahuwah-t, a te Elohimodat, hogy megtartsa e törvénynek minden ígéjét, és e rendeléseket, hogy azokat cselekedje.5Mózes 17:18-19
A Messiás, ha a szívedben trónol, onnan szólja a Tóra azon másolatát, mely szíved húsára van vésve és nem kőtáblákra többé.
Amikor elfoglalja szívedben a trónt és hatalomra jut benned, akkor a Szent Szellem működteti és felolvassa benned a tórát, a törvényt úgy, hogy nem kell agyalnod mit tegyél az adott helyzetben, mert ösztönösen és örömmel fogod tenni és engedelmeskedni Neki. Ő garantáltan betartja majd azokat. Innentől fogva az a kérdés, hogy engedelmeskedsz-e Neki, vagy elfordulsz néha balra, vagy jobbra, attól amit Bíróként szól belülről, lelkiismeretedből. Mert ez esetben a benned élő Királyt szégyeníted meg a világ szeme előtt.
Fel ne fuvalkodjék az ő szíve az ő atyjafiai ellen, se el ne hajoljon a parancsolattól jobbra vagy balra, hogy hosszú ideig éljen az ő országában ő és az ő fiai Izráelben.
5Mózes 17:20
Yahushua HaMashiah és fiai, vagy inkább tanítványai biztosan hosszú, sőt örök ideig élni fognak az Országban, az Új Jeruzsálemben. A mi felelősségünk, hogy ki ne essünk a Fiai státuszból, hogy legjobb „tudásunk”, vagy inkább szellemi érettségünk és érzékenységünk szerint azokat a parancsokat meg ne szegjük, amelyeket már ismerünk, megtanultunk, amelyeket már megmutatott nekünk tanítványi utunk során. Vétkezhetünk, de bűnbe már nem eshetünk vissza, tudatos lázadás lenne és a Messiás Vérének a megtiprása, a Szent Szellem káromlása.
