Ha fölveszed Izráel fiainak fejszámát megszámlálásuk alkalmával, akkor adja meg mindenki lelkének váltságát Yahuwah–nak, … Minden egyes, aki átmegy a számláláson, adjon fél sékelt a szent sékel szerint, … Mindenki, aki átmegy a számláláson, húsz évestől fölfelé, adja meg Yahuwah adományát. A gazdag ne adjon többet és a szegény ne adjon kevesebbet fél sékelnél, hogy leróják Yahuwah adományát engesztelésül lelketekért. Te pedig vedd át a találkozás sátorának szolgálatára, hogy emlékezésül legyen Yahuwah előtt Izráel fiainak, engesztelésre a ti lelketekért. 2Mózes 30:11-16
A pusztai sátor alappillérei ezüstön állnak. A Messiás Teste a megváltás alapkövén nyugszik, így minden szolgálat mely benne folyik a Főpap által azok számára szól, akik megfizették váltságdíjukat. A néphez tartozó húsz évesnél idősebb férfiak mind kötelesek voltak ezt az összeget alaptőkeként letenni Yahuwah oltárára, a Pusztai Szentély megépítéséhez. Mindenki számára elérhető összeg volt, a gazdag nem adhatott többet és a szegény nem adhatott kevesebbet. Mindenkinek volt legalább ennyi ezüstje, azaz, saját magunk, mindenki számára ingyen adomány felülről, amit szükséges Yahuwah oltárára visszahelyezni, hogy rendeltetésszerűen működjön.
Ez a szimbolikus cselekedet nem más, mint az életátadás előképe – kegyelmi időkben a nőkre is érvényes! Mikor valakiben megfogan a gondolat és az elhatározás, hogy Yahuwah-nak visszaadja saját magát, hogy Yahuwah kezében legyen sorsa és élete. Magunkat ajánljuk fel, odatesszük tudatosan oltárára és elfogadjuk Yahushua HaMashiah uralmát, hogy új élet induljon meg bennünk.
Ez a törvény a mi időnkben, a Messiás Testében, ugyanúgy a főpapnak szól. Yahushua-nak dolga beszedni azt a fél sékel ezüstöt, amit a nép tagjai elhoznak neki, hogy Őt szolgálhassák. Ez az ezüst pénz, mely szimbolizálja saját életünk átadását a Bárány Vérének elfogadása által egy olyan alap induló tőke, ami mindenki számára megadatik. Húsz évesnél idősebb férfiuk, azaz minden olyan elméjében felnött ember, vagy nő, aki felelősen meg tudja hozni a döntést, hogy életét visszahelyezi annak kezébe, aki amúgy is eredetileg megteremtette őt is személyesen.
Keresztény aranyborjak
Ez a hatiszakasz szintén tartalmazza az aranyborjú történetét. A következőkben összekötjük az aranyborjú bálványimádását, azt a bűnt, amelybe az Egyiptomból frissen kijött nép beleesett, és amely az e-héti tórai szakasznak egyik kulcsfontosságú eseménye, néhány törvénnyel, amely ugyanebben a parashat Ki Tisszá-ban szerepel, melyek lerántják a leplet bizonyos mai aranyborjakról, amelyek gyakran jelen vannak Krisztus testében.
Olajjal való felkenetés
Ismét szólt Yahuwah Mózesnek mondván: Te pedig végy drága fűszereket, híg mirhát ötszáz siklusért, jóillatú fahéjat fél ennyit, kétszáz ötvenért, és illatos kalmust is kétszáz ötvenért. Kásiát pedig ötszázért, a szent siklus szerint, és egy hin faolajt. És csinálj abból szent kenetnek olaját, elegyített kenetet, a kenetkészítők mestersége szerint. Legyen az szent kenő olaj. És kend meg azzal a gyülekezet sátorát és a bizonyság ládáját. Az asztalt is és annak minden edényét, a gyertyatartót és annak edényeit, és a füstölő oltárt. Az egészen égőáldozatnak oltárát is, és annak minden edényit, a mosdómedencét és annak lábát. Így szenteld meg azokat, hogy szentségek szentségévé legyenek: Valami illeti azokat, szent legyen. Kend fel Áront is és az ő fiait is; így szenteld fel őket papjaimmá. Az Izráel fiainak pedig így szólj: Szent kenetnek olaja legyen ez nekem, a ti nemzetségeiteknél is. Ember testét azzal meg ne kenjék, se ahhoz hasonlót, annak mértékei szerint ne csináljatok: szent az; szent legyen előttetek is. Valaki ahhoz hasonló kenetet csinál, vagy azzal idegent ken meg, kitöröltessék az ő népe közül. 2Mózes 30:22-33
A szolgálatok, szolgálati ajándékok, illetve bármilyen tevékenység, mely a Messiás Testében folyik, kizárólag Ruach HaKodesh-sel, Elohim akarata szerinti felkenetés alapján történhet. A Főpap Yahushua az egyetlen, akinek ez jogában áll, csak Ő személyesen kenhet fel bárkit és bármit, saját szolgálata érdekében az Ő Teste, az Egyház növekedésére és megerősítésére. Bárki, aki a Szent Szellemet önös érdeke, saját emberi szolgálata, „cége”, kis- vagy közép-egyháza hasznára igyekszik működtetni, súlyos hibát követ el.
Aki pedig ilyenben van benne, ilyet lát, az törölje ki útjából az e-fajta kezdeményezéseket/társaságokat. Kérje Ruach HaKodesh egyedüli vezetését és látását, hogy ezeket felismerje, majd takarítsa el őket, ne legyen közössége velük.
Ne a bűnös egyénekkel tegye ezt, hanem a bűnnel.
És ha esetleg valakit Yahushua megbíz azzal, hogy figyelmeztesse ezeket a gyülekezeteket és azok egyes tagjait, többek között erre a szabályra, akkor menjen vissza és végezze el helyreállító, apostoli küldetését nagy türelemmel és szeretettel. Általában nem tart sokáig az e-fajta küldetés, a küldöttet legtöbbször hamar kidobják, ahogy az gyakran le van írva és olvassuk a „Nagy Könyvben”. Magunk részéről arra vigyázzunk és kérjük Elohimot, hogy ne a bánat és a keserűség növekedjen bennünk, mely farizeussághoz és szeretetlenséghez vezet. Épp az a két tulajdonság, amivel az érintett személyek visszavádolnak, hogy ezáltal mossák kezüket és ennyhítsenek lelkiismeretükön, hiszen először Ruach szokott szólni, amikor ember bevonására is szükség van, az annak a jele, hogy belülről, az emberben is szólt már Elohim, csak eddig nem engedelmeskedett neki. Vádjaik, mint minden hamis vád és káromlás pigmalion effektusként hat és könnyen ki is munkálja bennünk a törvénykezőt és a bűnös ember iránti szeretetlenséget. Ezért kitartóan és fokozottan kérni kell a gyermeki szív és indulat megerősítését magunkban.
Jó illatú áldozat
Mondta ismét Yahuwah Mózesnek: Végy fűszereket, csepegő gyantát, onyxot, galbánt, e fűszereket és tiszta temjént, egyenlő mértékkel. És csinálj belőlök füstölő szert, a fűszercsináló elegyítése szerint; tiszta és szent legyen az. És abból törj apróra, és tégy belőle a bizonyság ládája elé a gyülekezet sátorában, ahol megjelenek néked. Szentségek szentsége legyen ez előttetek. És a füstölő szer, amelyet készítesz Yahuwah-nak szentelt legyen előtted; annak mértéke szerint magatoknak ne csináljatok. Mindaz, aki hasonló füstölőt csinál ehhez, hogy azt illatoztassa, irtassék ki az ő népe közül.2Mózes 30:34-38
Mit üzen ez a törvény számunkra és miben vonatkozik ez ránk a Kegyelem idején?
Az előzőekhez hasonlóan: a jó illatú áldozat – imáink és dicsőítéseink – nem szolgálhatják saját érdekeinket, nem saját szédítésünkre, dicsőségünkre, hang és zenei tudásunk fitogtatására valók, sem pedig az emberek gyülekezetbe való toborzására. Hiszen nen dicsőítéssel kezdődik az élet, hanem a halálból való kiragadással. Az Evangélium koronája a dicsőítés, nem a kezdete. Hulláknak ne zenélj, mert nem erre van szükségük, nem ez érdekli őket. A dicsőítés a megkapott új élet öröméből fakad és nem a halál állapotának az elfelejtetésére.
A dicsőítés gyakran túlhangsúlyozott, túl hosszan tartó, a zenekar tagjai túlságosan előtérben vannak és arcukról inkább a lennon-i szellemiség sugárzik, semmint Krisztusé.
Az ember szinte jobban teszi, ha inkább visszakapcsolja a sláger rádiót. Ha már a szellemiség ugyanaz, ott legalább jó néhány fokkal magasabb a zenei színvonal, mind a dalszerzés, mind az előadás szempontjából és nem a Messiás neve mögé bújva tapodják meg Őt.
Ezeknél a dicsőítő alkalmaknál gyakran felszólal egy-egy szolgáló, vagy akár maga a pásztor, aki zenei bódulatában nem talál mást mondani, miután neked már rég a fejed fáj, hogy ilyenkor a Mennyeknek kapui megnyílnak. A Menny kapuiról nehezen tudom elképzelni, hogy ettől a gyakran tingli-tangli zenebonától megnyílna, de ha zsebemben lenne egy bicska az minden bizonnyal kinyílt volna.
A következmény, miszerint:írtassék ki, már, illetve még nem fizikai síkon történik, mivel jelenleg a Kegyelem idejét éljük, ami ennek a törvény kihirdetésénél nem volt még érvényben, viszont ami ma még tart.
Mert amikor Yahushua visszajön, a kegyelem ideje lejár és ismét érvénybe lép a fizikai síkon is végrehajtott ítélete a Törvénynek.
De addig is, amíg tart a kegyelmi idő, számunkra és szellemi értelemben, a kiirtása ezeknek a hamis hangzavaroknak többek között épp abból áll, hogy egyszerűen tovább kell lépni. A felületes vallásoskodó társaságokat magukra kell hagyni a port is leverve lábunkról, ha nem hajlandók felismerni a problémát. Akkor is, ha látszólag ők vannak többségben és mi vagyunk azok, akik gyakran úgy érezzük, hogy magunkra maradtunk. Mert kevesen tesszük meg az e-fajta lépést. De az ottmaradtak számára is egyre nyilvánvalóbb lesz idővel a felületesség, mivel ezek a szolgálatok fokozatosan elhalnak és szellemben kiüresednek.
Utcai evangelizációnak nevezett toborozások révén még képesek egy-egy „műkedvelőt” rávenni, hogy látogasson el koncertjeikre, sőt néhányat közülük még talán sikerül be is meríteniük medencéikbe, azonban a szellemi ajándékok (gyógyulás, démonok kiűzése, betöltekezés és az onnan való továbbvitel), illetve a szellemi gyümölcsök (szeretet, jóság, Elohim iránti tisztelet és alázatosság, a törvény megelevenedése és működése bennük) már rég csak az általuk meseként kezelt Apostolok Cselekedetei könyvébe marad száműzve.
Ekkor kezdődik meg az a lassú halál és kihalás folyamata, ami annak a jele, hogy Ruach HaKodesh fokozatosan kivonul közülük, ahogy a tudatos lázadás állandósul. Mert sokan vannak, akik átvették Yahushua főpap kezéből a közösségek és az azokat alkotó egyének felett való irányítását.
És vakságukban ezek az emberek még mindig azt hiszik, hogy továbbra is a Messiás Szellemének működését és jelenlétét tapasztalják közösségeikben. A mesterségesen gerjesztett örömérzetük, a tagok közötti, gyakran igen felületes, de mégis kapcsolódási pontjaik látványa – illetve az adományok és tizedek folyamatos kizsarolása révén learatott anyagi gyümölcsök látványától megcsalják magukat és hamisan gondolják azt, hogy isteni áldásokban részesülnek.
Összekeverik az emberi módon fenntartott rendet – mivel sokan vannak és összetartanak – a felülről jövő áldással, mely az alázat és az engedelmesség gyümölcse: a hitből való élés
Figyelmüket azonban sürgősen fel kell hívni arra, hogy ha mindez annak a jele lenne, hogy jó úton haladnak, akkor nem mást, mint a Római Katolikus Egyházat kellene a világ legalázatosabb és engedelmesebb, tisztább társaságának tekintenünk. Mert valójában a katolikus egyházban találjuk a legtöbb zenét, kántort, hangszert, pénzt, hatalmat és tagokat, egyszóval a jóléti evangélium netovábbja. De velük is az a probléma, közel kétezer éve, hogy a Szent Szellem legfeljebb csak szóként a szájukból árad ki – azt is inkább szent lélek formájában – de Ruach HaKodesh-hez soha nem volt közük. A jólét szelleme, az antikrisztus szelleme és nem fordítva! Még a kis vatikánoknak is – az un. protestáns egyházaknak is – végre fel kellene ismerniük ezt a jelenséget és párhuzamot, hogy feladjanak saját maguk becsapásával és visszatérjenek az eredeti Egyházhoz és annak modelljéhez, mielőtt a korábban említett kegyelmi időszak végleg lejárna.
A következő írásban arról lesz szó, hogy mi is a pusztai sátor, minek a mintája és az arnyéka. A pusztai Szent Sátor azon túl, hogy a Messiás Teste, az ebben a Szentélyben szolgáló újjászületett Lévita papok saját testei is.
Nem tudjátok, hogy ti Elohim temploma vagytok, és Elohim Szelleme lakik bennetek? 1Korintus 3:16 és 6:19
Ez nem mást jelent, mint azt, hogy az Eredeti Mennybéli Szentély, Yahushua HaMashia Teste, melyben Ő maga Yahushua főpapként szolgál, mi, a jobb kezei, a segédei, a Leviták, ennek az eredeti Szentélynek a kisebb kivetítései és képviselői vagyunk itt a földön.
A minta, amelyet Mózes láthatott, és amely alapján a Pusztai Sátor épült, nem más volt, mint a Messiás teste. A Tabernákulum minden jelképe a Messiásra, személyére, jellemzőire, szolgálatára és dicsőségére utal.
„Beszélek veled a két kerub közül” – mondja Yahuwah
Yahuwah azt mondta Mózesnek, hogy ezentúl a kerubok közül fog vele beszélni és felfedni parancsolatait.2Mózes 25:22
A frigyládát két arkangyal szárnya borította be. Két arkangyal védi a parancsolatot, két oszlop, vagy két kő lényegében, amelyek közül Yahuwah beszél. Yahuwah temploma az apostolok és a próféták két oszlopán vagy alapján nyugszik, és maga Yahushua a Messiás a sarokkő.
Ezért tehát nem vagytok már idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Elohim háza népe, akik az apostolok és próféták alapkövére épültetek, ahol a szegletkő maga Yahushua HaMashiah. Efézus 2: 19-20
Amikor Yeshua elváltozott, és Mózes megjelent Törvényként – az apostoli szolgálat lényegeként –, a másik oldalon pedig Illés, a prófétai küldetés fő képviselőjeként, Yahushua fejedelmeként jelent meg és tanúi vagyunk annak az angyali háromság újraegyesítésének, amelyet Helel (Lucifer) – a fényességes – bukása tört meg, így lett belőle Sátán, a vádló (Mt 17 – Mk 9 – Lk 9)
Maga Yahuwah, mint a Messiás (Krisztus), a Fiú szerepében elfoglalja a bukott arkangyal által hagyott üres helyet, és megszólal, ami azt jelenti, hogy a törvényre és a prófétákra támaszkodva saját Igéjével terjeszti dicsőségének fényét immár Saját maga, mivel az aki erre volt hivatott elhagyta helyét. Bár Mózes akkoriban emberi megjelenésében, csak külső tanúja volt a sátor építésének, de a két kerub nem más, mint Mihály és Gábriel arkangyal, akik a frigyládát díszítik és őrzik. Ott, mint az Olajfák hegyén a színeváltozáskor, csak a két kerub között és kizárólagos jelenlétében jelenik meg a Messiás. Ezeknek a keruboknak (apostoli és prófétai alapköveknek) kiegészítő szolgálata által szól Yahuwah. Ott felemelkedik hangja, hogy elmondja az Igét, amely testté lett Yahushua-ban, abban, aki a felkent Messiás.
A felkent Messiás pedig nem külön személy, nem három entitásból az egyik, hanem az Egyetlen Elohim egyik fő megjelenési formája, mely mindig is benne foglaltatott Yahuwah-ban és nem elválasztható tőle. Ez a fúziós egyesülés hasonló ahhoz a kezdeti ádámi állapothoz, amikor az első Ember, Ádám, magába foglalta a férfit és a nőt is, akit később elkülönítettek, kiválasztottak belőle és Évának neveztek el. Történt mindez, mert itt is a helyzet megkövetelte, hogy kijöjjön önmagából, így az ember nőies tulajdonsága megtestesült, hogy segítőtársa és társasága legyen a férfias oldalának.
A szentháromság, mely három személyt farag az Egy Elohim-ból, valóban eretnek tanítás. Azonban tartózkodjon bárki, attól hogy ebből a hamisságból a másik végletbe essen és unitárius, illetve egyéb Yahushuát, a Messiást egyszerű teremtménnyé, vagy arkangyallá degradálja.
Illetve Yahuwa-t a Megváltó és a Pártfogó/Vígasztaló attributumaitól megfosztó, még annál is eretnekebb és kárhoztató tanításokba essen.
Amikor Helel, Elohim Fényességét visszatükröző arkangyal még a helyén volt, akkor is már a már örök időktől fogva Benne volt minden hiánynak a pótlásának a hatalma és lehetősége. Yahuwah, mint megmentő: Yahushua, a Fiú szerepének addig nem kellett aktivizálódnia, amíg minden teremtett lény, angyal és főangyal a helyén volt és ellátta saját funkcióját, betöltötte szerepét. Az a lehetőség, hogy Yahuwah megment, ami héberül úgy hangzik, hogy YahuShua, mindig is benne volt. Az első teremtett világnak, az Ő Királyságában nem kellett volna hibának keletkeznie. De ha mégis megtörténne, és meg is történt a szabad akarat miatt, akkor Elohim ereje természetesen képes mindent helyrehozni. A bukott főangyal helyét maga Yahuwah, maga Elohim foglalta el, a Fiú minőségében, szerepkörében. Nem külön teremtmény, hanem Yahuwah külön képessége, mérhetetlen sokszínűségének egyik legfőbb megnyilvánulási formája. Yahushua a Megváltó, a helyreállító, a gyógyító és maga a Teremtő tulajdonsága az Egy Elohim-nak! Kihívok bárkit, hogy mutasson nekem egy olyan részletet az Írásokból, ahol bárki ember vagy próféta látomásban három, vagy kettő embert + galambot látott volna ülni egy Királyi székben! Minden alkalommal kizárólag Egy Elohim jelent meg, az Atya-Fiú-Ruach HaKodesh-t egyaránt magában foglalva. Lást még: Szentháromság vagy Szent hármasság?
Szentély felépülése és helyreállása
Hat nap múlva Yeshua magához vette Pétert (Kefash), Jakabot (Yaakov) és annak testvérét, Jánost (Yohanan), és felvitte őket magukban egy magas hegyre. És elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig fehér lett, mint a fényesség. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. Péter (Kefash) pedig megszólalt, és azt mondta Yeshua-nak: Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, építek itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. Még beszélt, amikor fényes felhő borította be őket, és szózat hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok. Amint a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és igen megijedtek. De Yeshua hozzájuk lépett, megérintette őket, és így szólt: Keljetek fel, és ne féljetek! Akkor szemüket fölemelték, és senkit sem láttak, csak egyedül Yeshua-t. Amikor a hegyről lejöttek, Yeshua megparancsolta nekik: Senkinek se szóljatok e látomásról, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból. Máté 17:1-9
Ez az esemény a Mennyei Templom tökéletes szolgálatának a helyreállításának a pillanata.
Kefash (Péter), Yakov (Jakab) és Yohanan (János), betekintést nyertek a Mennyei Szentély egyik részletébe, a Szentek Szentjébe. Itt maga Yahuwah Szava: a Fiú áll a Szövetség ládája felett és a két kérub közül Szól hozzánk.
Mi bennünk is, mint ennek a Szentélynek a földi árnyékai és képviselői, szíveinkbe vésett és égetett tűzlánggá vált törvény táblák felett és közül szólal meg Ruach HaKodesh, hogy belülről vezettessünk.
Eliyahu (Illés) visszatért
Ahogy olvasható Máté 17 folytatásaként:
És megkérdezték a tanítványai: Miért mondják hát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie? Ő pedig azt felelte: Illés (Eliyahu) csakugyan eljön előbb, és mindent helyreállít. De én azt mondom nektek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerték meg őt, hanem azt tették vele, amit akartak. Így kell az Emberfiának is szenvednie tőlük. Ekkor megértették a tanítványok, hogy bemerítő Jánosról (Yohananról) beszél. Máté 17:10-13
Az imént olvasott evangéliumi szakaszból kiderül számunkra egy igen érdekes jelenség, mellyel sokan nem igen tudnak mit kezdeni a kereszténységen belül. Azáltal, hogy Yeshua kijelenti, illetve egy régebbi próféciát erősít meg, miszerint Eliyahunak (Illés) el kell jönnie, úgy fest, mintha a Megváltó valamiféle reinkarnált emberről tenne tanúbizonyságot. Ez az ígéret nem más, mint az Ószövetség utolsó mondata, mely előre jelzi a Messiás eljövetelét, azáltal, hogy a Próféták prófétája, a legnagyobb hírnök, ismét megjelenik, azaz Eliyahu elküldetik meg egyszer.
Íme, elküldöm nektek Illést, a prófétát, mielőtt eljön Yahuwah nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy amikor eljövök, átokkal ne sújtsam a földet. Malakiás 4:5-6
Yohanan, aki bemerített, volt a kiáltó szó a pusztába, aki a fiak szívét az atyákhoz fordítja. Hogyan lehetséges az, hogy egy „ember” ismét eljön?
Yeshua ezek szerint híve volt, az általunk súlyosan okkultnak tartott un. reinkarnációnak esetleg?
Úgy tűnik, hogy igen. De ahogy jeleztem az imént, Illés idézőjelben volt csupán ember. Itt is meg kell érteni, hogy az ellenség még a reinkarnáció témával kapcsolatban sem talált ki semmit saját maga. Ő csupán fogja az eredetit és valami csavar által, elferdíti, illetve leszűkíti, vagy ebben az esetben kitágítja és el akarja hitetni az emberiséggel, hogy mindenki újjászületik a földre valamilyen formában és akár a végtelenségig. Erre a kereszténység ellenreakciója a teljes tagadás, ami által sajnos csorbul a prófétai látásuk bizonyos bibliai igazságokkal és törvényszerűségekkel kapcsolatban. Illetve azt az érzést tudja támasztani, illetve vádolni Elohim szavát, hogy ellentmondásban van, esetleg a sátáni reinkarnáció elmélet visszaigazolásaként tűnteti fel Yeshua ezen szavai által. Felhasználja a Messiás kijelentéseit arra, hogy a saját hamis elméletét igazolja, melyet sajnos nem csak a távol-keleti vallások és egyéb okkult tudomány hirdet és vall, hanem sajnos maga a rabbinikus judaizmus is!
A minden emberre kiterjesztett reinkarnációs elméletek az Evangélium üzenetétől és a Megváltás szükségszerűségétől igyekeznek megfosztani a megtévesztett embereket. Mert valóban hazugság az, hogy te, meg én, vagy bárki ember bármilyen formában reinkarnálódna. Ez a hazugság az egészben. Az ember csak egyszer születik a fizikai világba. Ez időszak alatt, lehetősége van, helyreállítani közös őseink, Ádám és Éva hibáját saját magára nézve azáltal, hogy az Elohim Bárányának kiontott Vérét elfogadja bűnei bocsánatára, így helyreáll kapcsolata az Atyával. Nincsenek további esélyek, földi életből következő földi életbe, hogy mindenféle jócselekedet által jó jegyeket gyűjtsünk, így kegyelmet nyerve általuk. Nekünk azonban végre ezt a hazugságot le kell lepleznünk és helyreállítani az eredeti verzióját minden elrabolt igazságnak az esetében is. Be kell látnunk, hogy igenis vannak, akik reinkarnálódni tudnak Elohim akarata szerint.
Olyan fejedelemségekről van szó, melyek Ő mellette vannak és Őt szolgálják, és melyeket Ő maga, saját akarata és terve alapján elküld a földre emberi testben, nőtől, és az ő esetükben, férfitől is megfoganva és megszületve, hogy elvégezzenek egy olyan magasztos feladatot, melyet mezei, halandó emberre bízni nem lehetséges.
A Malachim (hírnökök), azaz angyalok, Shaliachim (küldöttek), akiket egy bizonyos feladat elvégzésére emberi formát és testet kapnak, hogy véghez vigyék missziójukat. Hasonlóan ahhoz, ahogy Yahuwah saját magát is Fiú-ként közénk küldte, az Ő esetében, csak biológiai anyától születve, hogy a világ legnagyobb misszióját végrehajtsa. Így a reinkarnáció az ő esetükben lehetséges, mivel nem azért jönnek közénk, hogy eldőljön, üdvözülnek-e vagy sem, rendezik-e a Bárány Vére által a kapcsolatukat az Atyával vagy sem, hiszen alap elrendelt helyüket a lázadás idején megtartották és az Elohim mellett való maradást választották még a világ teremtése előtt. Ilyen küldötteket természetesen az ellentábornak is jogában áll időnként elküldeni. Így démonok és maga a sátán is a világra születnek, testben megjelennek, hogy elvégezzék gonosz küldetésüket, azon túl, hogy embereket is képesek megszállni.
Így láthatunk Eliyahu esetében, egy „embert”, aki a Bibliában kétszer jelenik meg ugyanazzal a fizikai tulajdonsággal, beleértve ruházatát, életmódját és étrendjét. Illés, mint bőrszíjakkal övezett állatszőrbe öltözött, a pusztában és barlangokban élő, sáskákkal és egyéb – amúgy kóser bogarakkal táplálkozó „vadember-ként” jelenik meg. Egy olyan ember, akinek Yeshua-hoz hasonlóan, szemmel láthatóan nincs semmije ezen a földön, azaz nincs sok köze hozzá, mert máshová tartozik.
Továbbá és visszatérve Malákiás könyv végéhez, érdekes megfigyelni, hogy e-két utolsó mondatot megelőzve, még Illés előtt, a 4. versben Elohim egy másik személyre és az által közvetített üzenetre is felhívja még figyelmünket:
Emlékezzetek meg szolgámnak, Mózesnek a tanításáról, a rendelkezésekről és parancsokról, amelyeket általa rendeltem a Hóreben egész Izráel számára! Malakiás 4:4
Ismét párhuzamba helyezve, illetve egy helyen van említve a két nagy személy, Illés és Mózes. A kettő mindig együtt jelenik meg. Az édenkertet elzáró két angyal, a szövetségládát takaró két kérub, Yeshua-t körbevevő két fejedelemség, illetve feltehetően a hónapokon belül nyilvánosságra lépő két tanú is nem más lesz, mint a másodszor, harmadszor, vagy sokadszor emberi testben megszületett két fejedelemség utolsó küldetése a földön.
Miután felismertük e két személy különlegességét és angyali lényegét, talán ideje lenne megnéznünk, hogy az Ige alapján, nincs-e utalás arra, hogy ez a két emberbőrbe bújtatott angyal, valójában kicsoda? Mi a személyazonosságuk, illetve elárulja-e Elohim a kinyilatkoztatott Igéjében, mi a neve ennek a két kérubnak?
Mózes / Mihály – Illés / Gábriel
Még mielőtt megválaszolnánk ezt a kérdést, jelzem, hogy nem soron kívüli oktalan és felesleges fejtegetés ezt a témát kutatni. Ha egyszer valami az Igében áll, annak a megértését, további összefüggések meglátását, illetve a kinyilatkoztatott Szót hivatott alátámasztani és megerősíteni. Segít jobban megérteni magát a Messiás lényegét, szerepét azáltal, hogy Elohim Országának a szellemi összetevőit látjuk és a fejedelmi rangokba egy kicsi betekintést nyerünk. Aki ezt okkultnak titulálja, tudja meg, hogy az okkult a rejtett, árnyékban tartott dolgot jelenti. Ami pedig a Bibliában rejtve, azaz „okkultálva” van, annak a napvilágra hozatala, magának a Világ Világosságnak, az Igének és annak tekintélyének a megerősítése az emberek szeme előtt. Azért fontos ez, hogy mélyebb ismeretünk és bizalmunk legyen a kinyilatkoztatott Igében, hiszen a mai időkben egyre nagyobb támadások érik, ilyen-olyan plusz és hamis iratok bukkannak fel, melyek teljesen ellentmondanak az eddig ismert írásokkal. Sok hívő embert is súlyosan megingatnak ezek a jelenségek hitüknek a legmélyében, a Bibliaba vetett hitükben. De nézzük is meg, miként kaptam meg, prófétai látás és igei alátámasztás által a következő üzenetet.
Azután megmutatta nekem Jósuát (Yahushua-t), a főpapot, aki Yahuwah angyala előtt állt, és a Sátánt, aki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt. És mondta Yahuwah a Sátánnak: Dorgáljon meg téged Yahuwah, te Sátán; dorgáljon meg Yahuwah…
Zakariás 3:1-2
Zakariás 3. fejezetében olvashatjuk Józsué – Yahushua főpap tárgyalását. Sátán vádolja Őt, Yahuwah Angyala pedig így szólt hozzá: „Dorgáljon meg tégedet Yahuwah!”
Yahuwah angyala több alkalommal megjelenik, és általában egyetértés van abban, hogy a Messiás így nyilatkoztatja ki magát a Megváltás ideje előtt. Az Úr angyalaként fordított, valójában Yahuwah Angyala, mindig és mindenkor a Messiás-t, azaz görög nevén Krisztust jelképezi, illetve konkrétan róla van szó. Például amikor megjelenik Sámson szüleinek, és nem fedi fel valódi nevét, mert az csodálatos. Zakariásnál tehát azt látjuk, hogy a Messiás védi Józsué főpapot, aki szennyes ruhában volt és Yahuwah előtt áll. Józsué, azaz Yahushua az eredeti héberben, itt jelenik meg a keresztáldozat után, amikor magára vette a világ bűneit és megáll az ítélőszék előtt. Bemocskolta magát másokért, mint ahogy azt korábban a főpapok tették a vörös tehén feláldozásakor, amikor magukra vették a nép tisztátlanságait a törvény elrendelése szerint.
A Messiás – a felkent Király – védelmezi Yahushua-t – a Főpapot. Itt látjuk a Messiást, aki dualista formában nyilvánul meg. Két további karakterre oszlik a Szent – nem háromság, hanem – Hármasság egyik fő alkotó eleme. A Fiú szerepkör és megnyilvánulási forma, mint Elohim hármasságának egyik alkotó eleme, további két különváló szerepet tölt be. Két külön funkciót tölt be a Legfelsőbb Bíróság előtt: a Messiás (mint Felkent Király) és Yahushua (mint Cohen HaGadol – a Főpap és Megváltó Melkisédek rendje szerint).
Lényegében azt látjuk, hogy a Messiás, megvédi Yahushua-t a Sátán vádlásaival szemben.
Illetve azt olvassuk, hogy: És mondá Yahuwah a Sátánnak: Dorgáljon meg téged Yahuwah, te Sátán; dorgáljon meg Yahuwah… Itt is érteni kell a Hármasság lényegét, mivel Egy azonos Elohim szól különböző helyről és szerepkörből, hogy magát védje és igazolja.
Yahuwah Angyala (a Messiás), mint Szellem, megvédi Yahushua főpapot, aki épp most halt meg emberi testben a kereszten.
Ha ezt megértettük, akkor menjünk tovább és emlékezzünk, hogy Judás levelében ugyanezt a történetet találjuk csak kicsit más szereplőkkel. A Messiás helyén Mihály arkangyalt találjuk, aki ugyanannak a Sátánnak a vádjai ellen védi, nem Yahushua-t, hanem Mózest.
De még Mihály arkangyal is, amikor Mózes testéről vitatkozott az ördöggel, maga sem merte elítélni rágalmazásért, hanem azt mondta: Dorgáljon meg téged Yahuwah! Júdás 1:9
Itt már nem Yahuwah mondja, hogy dorgáljon meg Yahuwah, hanem Mihály követve Urának, a Messiásnak Yahuwah-nak a példáját, amiről olvasunk Zachariásnál, ő is átengedi az ítélet jogát a Mindenhatónak. Bár tudjuk, hogy a végső és végzetes döfést, mely megöli a sárkányt, pontosan ez a Mihály arkangyal fogja megadni.
Elég kézenfekvőnek tűnik talán?
Jósua/Yahushua emberi képe és megnyilvánulása a Messiás-nak, akkor Mózes pedig az előzőhöz hasonlóan a földön emberi testben megjelent Mihály/Mikael
A tanítványok, akik Yahushua-t kísérték színeváltozása pillanatában, első látásra felismerték Mózest és Illést évszázadokkal e próféták elragadtatása után. Abban az időben, amikor sem a festészet, sem a fotózás nem létezett, illetve nem volt megengedett, honnan tudhatták volna, hogy Mózest és Illést látják? Amit láttak, az a két fő próféta szelleme volt, és így felismerték őket. Volt egy szellemi látásuk, amely lehetővé tette számukra, hogy felismerjék azt a testi megnyilvánulást, amelyen a két főangyal megjelent világunkban.
Maguk a tanítványok, mint emberek, a két arkangyal emberi formáját tudták csak megnevezni és értelmezni, melyen keresztül ezek sok évszázaddal korábban megjelentek a földön, mert ekkor a tanítványok még nem voltak ők maguk sem szellemben, hiszen Ruach HaKodesh még nem küldetett el a földre. Nekünk azonban, ez a szellemi látás, már megadatik, ezért érdemes beszélni róla és belátni azt, ami szemünk előtt áll.
Ne feledjük azt sem, hogy a zsidóság Mihály Arkangyallal azonosítja a pusztában előttünk vonuló nappal felhőt, éjszaka pedig tűzoszlopot alkotó jelenséget. Az újszövetségi népek pedig, velünk, messiási zsidókkal együtt, inkább úgy látjuk, hogy Yahuwah Angyala vonult akkor Mózes és a Nép előtt, azaz Yahushua HaMashiah. Két okát látom annak, hogy Mihályt és nem Krisztust, a Messiást ismerték fel abban a tűzoszlopban. Az egyik, az, hogy alapjából a zsidó nép nagyobbik része továbbra is lepel alá van száműzve, így bármi kérdésben, ami a valódi Messiást illeti, vakok és nem láthatják meg Őt. A másik pedig az, hogy lényegében Mihály is ott volt. Közvetlen a tűzoszlop mögött, a Messiás és a Nép között közvetítőként, akkor emberi testbe zárva és száműzve, küldetésben. Amikor a nép az oszlopra tekintett, akkor maguk előtt látták Mózest is, aki előttük haladt.
Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton, és bevigyen téged arra a helyre, amelyet elkészítettem.Vigyázz magadra előtte, és hallgass szavára! Ne bosszantsd föl őt, mert nem szenvedi el a ti gonoszságaitokat, mert az én nevem van őbenne. 2Mózes 23:21
Ahogy az előző heti parashatban (Mishpatim) olvashattuk, megerősítést kapunk arra vonatkozóan, hogy ki ez az angyal, aki a nép előtt haladt. Yahushua az egyetlen, akinek van hatalma megbocsátani vagy nem, és csak Őbenne találhatjuk meg az Örökkévaló nevét: Yahuwah-t. Bár Mihály arkangyal is jelen volt Mózes személyében, és ez az oka annak, hogy a zsidóság őt azonosítja ezzel az angyallal, hiszen Michael valóban mindig is a választott nép egyik fő őrzője volt közvetlenül a Messiás után.
Amikor a hajnalcsillag lehullott, vele együtt az égbolt csillagainak harmada is lehullott. A Sátánt, mint arkangyalt, kétségtelenül azok az angyali seregek követték, akik eredetileg is az ő parancsnoksága alatt álltak. Ézsaiás 14:12, Ezékiel 28:11-19
Bármilyen zsidó, keresztény vagy más képzeletbeli fantáziálás, hamis Énókh és egyéb gnosztikus könyvek bármennyire is igyekeznek bizonygatni, hogy négy, hét, tíz vagy még több arkangyal létezne, valójában csak három arkangyal létezik, illetve ma már inkább kettő, mert az egyik elhagyta a helyét.
A Biblia csak két fő fejedelemséget említ, Michaelt és Gabrielt.
Az összes többi Raphael, Uriel és más fantázianév – sőt kimondottan káromló nevek, ahogy kifejtem majd jövendő Apokríf iratok c. írásomban – csak emberi találmány, vagy még rosszabb, inkább az emberen keresztül még idegen szellemiségek megtévesztő tevékenysége áll. Esetleg létező fejedelemségek hamis és maguk által kitalált káromló nevei, de nem arkangyalok, hanem alacsonyabb rangúak a mennyei hierarchiában. Ezek igenis káromló nevek – tekintettel arra, hogy olyan tulajdonságokat vesznek fel, amelyek a Mindenható kizárólagos tulajdonát képezik, mint például a gyógyítás (Raphael), amely a megváltás és teremtés, az újrateremtés egyik formája, és ez kizárólag Yahuwah jogköre. Valamint Uriel azaz Elohim Fénye, amely tulajdonság nem ruházható át Yahuwah-ról valamelyik teremtményére, mert akkor Elohim elveszítené azt. Innentől fogva lássuk be, hogy semmiképpen sem lehetnek az ilyen káromló kijelentésekkel teli tűzdelt írások Ruach HaKodesh-től származó kinyilatkoztatásokat. Ha lennének más magasabb rangú szellemi fejedelemségek, a Biblia minden bizonnyal megemlítette volna őket, azon egyszerű oknál fogva, hogy ilyen szellemi hatalmasságok létezése önmagában megköveteli említésüket, már csak tiszteletbeli okokból is. A rang kötelez. Elohim közvetlen munkatársai ezek, akiket semmiképp nem rejt véka alá, ha léteznek. Olyan teremtmények ezek akik olyan nagy horderejű küldetéseket hajtanak végre, melyek a Szentírásban való említése elkerülhetetlen, ennek kimaradása teljesen elképzelhetetlen.
Yahushua színeváltozásának története az Olajfák hegyén, és ahol találkozott Mózessel és Illéssel, erről tanúskodik. A három arkangyal közül egy megbukott és többeket magával vitt a veszedelembe. A másik kettő, Mihály és Gábriel megmaradt. Elohim, mint Messiás, foglalja el azt a helyet, amelyet Helel a fényességes üresen hagyott, akiből Sátán lett (vádló/ellenfél).
Ahogy Yahushua mondja: Én vagyok a világ világossága…
Sátán és démonjai bukása és kivettetése után nem teremtett Elohim új fejedelemségeket a helyükre. Helel helyét Ő maga, mint Fiú veszi át, a többiek helyét pedig másképp oldja meg. A Világ Világossága saját maga veszi át annak a helyét, aki korábban ugyanezt a Világosságot, Elohim dicsőségét tükrözte. E tények teljes ismeretében talán odáig is eljuthatunk, hogy megtaláljuk a választ arra a kérdésre, hogy ki a két tanú, akik az idők végén megjelennek és akik minden bizonnyal már a világban vannak és néhány hónapon belül színre is lépnek. Illetve talán most már választ tudunk adni arra a legősibb és legzsigeribb kérdésre is, amelyet az emberiség valaha is feltett magának: Miért teremtette meg Elohim az embert?
Elérkeztünk az egyik legfontosabb hetiszakaszhoz, ahol történetünk legmeghatározóbb eseményét olvashatjuk:
Yahuwah Törvényének a kinyilatkoztatása.
Szembetűnő, hogy a kirekesztéssel, a más népek lenézésével vádolt zsidóság, identitásának leglényegesebb eseményét leíró szakaszát egy idegen nép, mely később egyik ellenségévé válik, midián pogány papjáról nevezi el. Azon túl, hogy Mózes apósáról van szó, Yitro ezt a tiszteletet elsősorban annak köszönheti, hogy ő volt a történelem első betérő prozelitája, legalább is akiről a Biblia beszámol.
Yitro személye és szerepe az Üdvtöténetben egy igazi önzetlen segítőtársé. Eleve ő biztosította a nagy prófétának a helyet és feltételeket, hogy megpihenjen és felépüljön megpróbáló utazása után. Méltó és derék feleséget nevelt és kínált fel Mózesnek Cippóra személyében, illetve őrzi és birtokolja azt a helyet, ahol Mózes szemtől szemben találkozik Yahuwha-val a Horeb hegyen.
Yitro egyfajta háttér támogatóként vigyázott Mózes vagyonára, feleségére és gyerekeire. Elhozza őket, miután gondjukat viselte, mivel Mózesnek más dolga volt ez idő alatt. Segíti vejét, nem terheli le, hanem elhívásának betöltésében segédkezik. Később pedig bizonyságot tesz hitéről, miután meglátta Yahuwah hatalmát a zsidó nép Egyiptomból való látványos kiszabadítása révén. Ekkor jelenti ki Yahuwah kizárólagosságát a többi „istenség” felett
és az úrvacsora egyfajta előképeként, megtörik vele a kenyeret a lévita papok.
Ezzel a cselekedettel lényegében vallást tesz hitéről, majd a szövetség jeleként (hiszen körülmetélése már megvolt), asztalhoz ül a zsidó papsággal, egyfajta családba való befogadás jeléül.
A hetiszakasz, bár a 10 Parancsolat kinyilatkoztatásáról szól, a tőlünk megszokottól eltérő módon, nem ezt az eseményt fogjuk kiemelni a történetből, mivel a törvénnyel kapcsolatban számtalan írásunk van, így nem tartom szükségesnek ismételni magam. Itt egy apró és kevésbé feltűnő jelenség tartalmaz számunkra egy másik óriási üzenetet:
Az Egyház eredeti piramis alakja: a Családfa
Amint megtörténik a néphez való csatlakozása, Yitro fokozottan folytatja szolgálatát továbbra is Mózes irányába. Elohim ihletésére azt ajánlja vejének, hogy nevezzen ki 70 bölcs férfit, akinek leosztja a kisebb feladatokat, azért, hogy csak a nagyobb ügyekben kelljen Mózesnek ítéletet hoznia.
Egyfajta piramis rendszert javasol, hogy könnyítsen Mózes dolgán
Ezt a tanácsot Mózes meg is fogadja és így válik szabaddá arra, hogy teljességgel betöltse elhívását és folytathassa útját. Ha egyedül Mózesnek kellett volna minden ügyben bíráskodnia, nem maradt volna ideje Yahuwah elé menni imában és szellemben folyamatosan táplálni Elohim-mal a kapcsolatot, ami egyébként az ő esetében gyakran “négyszemközt” történt. Mert a túlzott létszám feletti felügyelet, a törvény a leírt, betű szerinti, gépies módon való betartására és érvényesítésére kényszerítette volna előbb-utóbb. Kimondható, hogy Yitro egyfajta elfarizeusodástól óvta meg vejét e-jótanácsa által.
Ezek szerinta piramis rendszer mégis Elohim szerinti lenne?
Amint sok más területen is megfigyelhető ez a fajta kisajátítás, a piramisépítés sem kivétel a szabálynak: Sátán semmit nem talál fel magától, hanem csupán az eredeti és Elohim szerinti dolgokat sajátítja ki folyton, hogy annak elferdült és bemocskolt változatát léptesse működésbe az eredeti helyett. Az ő hamis keresztény egyházi piramis rendszere is azt a célt szolgálja, hogy megutáltassa az eredetit sokakkal, hogy ennek hatására az egésznek az elvetése és tagadása által végül inkább a káoszt és az anarchiát válasszák az eredeti rend helyett. Ekkor fordulnak el sokan a hittől és más bálványokat neveznek ki: ateizmus, tudomány, politikai irányzatok, kábítószerek, pénz, siker, vagy egyéb rendszerezettebbnek tűnő vallások, vagy sok esetben megfelel nekik a hamisítvány és maradnak az álkeresztény istállóikban.
Az Egyház helyett (nagy E-vel), a Messiás Teste helyett, vagy mellett működő kisebb emberi piramis rendszerek, egyházaknak nevezett és elismert nagyobb, közepes, vagy egészen kicsi szekták, ezt az eredeti modellt hamisítják és járatják le.
A Messiás Testében működnie kell annak a fajta piramis rendszernek, mely nem kőbevésett, nem egyiptomi és földhözragadt. Mert a jelenlegi piramis hamisítványokban, mindenki elfoglalja végleges helyét, mint egy több tonnás elmozdíthatatlan kőtömb, ahonnan évtizedeken keresztül ki se lehet őket vakarni. Így működnek ma a gyülekezetek és egyházak többsége, ahol a pásztorok és az egyéb szolgálók fixen ki vannak nevezve, azaz felkenve, miután elvégzik a saját maguk által összeállított és meghatározott kurzusokat, ahol a Szent Szellem vezetése helyett módszereket neveznek ki maguk fölé követendő normának, hogy ugyanazon nyájhoz tartozó, szellemben felnőni nem képes és/vagy nem hajlandó birkákon uralkodjanak jézus nevében és határozatlan ideig. Azáltal, hogy egy-egy feladattal, vagy szolgálati titulussal kenik fel egymást az emberek nem veszik észre, hogy a többi négy szolgálati ajándéktól fosztják meg magukat. Mind az öt szolgálati ajándék az emberek többségénél működnie kell időnként és az adott helyzethez igazodva.
Ne feledjük, hogy Dávid is felmarkolta mind az öt követ a folyónál, mielőtt a filiszteusok ellen indult volna, de csak egyet használt fel Góliát megölésére, a másik négy pedig készenlétben maradt az erszényében.
Az Elohim-tól való eredeti piramis rendszer – vagy nevezzük inkább CSALÁDFÁNAK, inkább egy fejére állított piramis alakzatként jelenik meg. A pásztori szolgálatban tevékenykedő testvérek, csak addig pásztoroljanak embereket, amíg ezek az emberek maguk is pásztorolásra alkalmassá nem válnak, újabb tanítványok fogadására. A gyerek addig gyerek, amíg a felnőttkort el nem éri, mikor is el kell engedni, hogy önálló felnőtt életet éljen. El kell engedni őket otthonról, sőt ha nem akarnak az elérkezett időben maguktól továbbmenni, akkor kellő szeretettel, ki is kell őket „rúgni” szellemi értelemben, hogy felnőjenek. Így kellene, hogy működjön egy vér szerinti, fizikai családban és a Messiás Testében élő közösségekben is.
Mert a gyülekezet nem árvaház, ahol néhány nevelő felügyel egy rakás árva gyereket, akár életük végéig, hanem a család modelljét követve, belátható mennyiségű gyermek felett való sáfárkodás, melynek célja mindig és mindenkor a felnőttkorúságra és önállóságra való vezetés.
Felnőtt gyerekeink innentől fogva testvérekké válnak, akiket legfeljebb emlékeztethetünk a tőlünk tanultakra, de tovább tanítani őket már nem kell, hiszen mindannyian belülről taníttatunk Ruach HaKodesh által a Jeremiási ígéret szerint.
Ennek a piramisnak a tetején nem a pásztor, a pápa vagy egyéb kőműves Got hamis istenség szeme áll, mint az amerikai dollár jegybankjaikon, vagy a katolikus templomok oltárai felett, illetve egyes sötét társaságok páholyaiban, hanem Yahushua HaMashiah, kinek Mózes volt az előképe ebben a történetben.
Egy olyan piramisról beszélünk, mely nem kőből és porból áll évezredeken át bebetonozva, hanem kisebb családi körök, dinamikusan működő piramis-szerű rendszer, ahol szellemi fejlődésének megfelelően az emberek szerepkörei módosulnak, váltják egymást és Ruach HaKodesh működése által kapcsolódnak egymáshoz ezek a kisebb sejtek, mint a nagyobb Testet alkotó tagok.
Pál semmi másról nem beszélt maga sem. Amikor megérkezett egy adott helyre, gyülekezetbe egy adott időben és szituációban, a tisztségeket e-szerint a Ruach HaKodesh által megadott vezetés szerint osztották ki és nem a megszerzett papírok és képzések alapján.
Egyetlen Pásztor a Fej, maga Yahuwah (aki megment), azaz Yahushua, mi pedig nem egy kőtemplomnak a kemény nyakú, vagy kőszívű téglái vagyunk, hanem egy mozgó Szentély szellemi összetevői, a Pusztai Szent Sátor modellje alapján, mely nem helyhez kötött, hanem mozgásban levő, mobilis és vándor.
Ahogy a címben is említettem, talán nem is piramisról beszélünk itt, vagy legfeljebb egy fordított piramisról, ahol valaki minél nagyobb, annál inkább nem a másik felett áll, hanem alulról támogatja, ahogy egy családfánál is láthatjuk.
Az idősebb, a szülő, lejjebb van és belőle hajtanak ki és táplálkoznak az új ágak, a következő generáció.
Így teljesedik be Yahushua szava a szolgálatról, Yahushua, mint ennek a Családnak a közös gyökere, az aki lábainkat megmossa, hogy mi is, a magunk szerényebb szintjén ugyanezt tegyük az utánunk érkezőkkel. Mert aki nagy akar lenne közöttetek, az legyen mindenki szolgája. Márk 10:43. Ez a család elsőszülöttjének is a szerepe, a Választott Népnek, ahogy egy másik írásomban szemléltetem: Választott nép? Igen, de mire?
Mózes a 70 bölcs kinevezése által nem föléjük helyezte magát, hanem ő, mint tartópillér, a Törvény tartópillére, melyre Yahushua is felépíti saját Testét, saját Egyházát – a Törvény és a Próféták pilléreire, Mózesre és Illésre – ez a Mózes támogatta 70 társát, hogy amíg ők a részletekkel foglalkoznak, a saját szerepét be tudja tölteni.
Mindannyian tapasztaljuk Yahuwah gondviselését oly mértékben, mintha tengerek nyílnának meg előttünk. Hívő életünk során adódnak olyan helyzetek, amikor egyszerűen ki vagyunk hozva egy bizonyos életszituációból, úgy, hogy az üldöző belefullad saját dühébe, mi pedig folytatjuk utunkat száraz lábon. Közben
a világ és annak minden veszélye, mint hermetikusan elzárt fal vesz körül bennünket,
és bár eléggé félelmetes látvány önmagában, mégsem ér el. Egy megtérő ember számára Egyiptom és a fáraó gyakran nem más, mint a saját hitetlen, vagy akár hamis-vallásos családja, régi barátai, ismerősei. Minden erejükből igyekeznek meggátolni, hogy kimenjünk a pusztába és Yahuwah-nak valódi áldozatot mutassunk be, saját magunkat. Majd látványosan elzárja őket Yahuwah, hirtelen lecsitul az ellenségeskedés, mintha a tenger mélyébe fulladt volna a bennük dübörgő egyiptomi sereg. Mi pedig tovább haladunk és átkelünk a túloldalra, ahol új életünk elkezdődhet.
Van azonban egy másik történet a szentírásban, mely vízről és tengerről szól. Ott Mesterünk jelenik meg vihar közepette vízen járva. Itt már olyan gondviselésről van szó, ahol egy bizonyos szellemi kort elérve, már saját felelősségünket, saját emberi erőnket és hozzájárulásunkat elvárja Yahushua, amikor bizonyos próbákon átmegyünk. Itt a tenger nem a két oldalunkon tornyosul, mi pedig nem benne gyalogolunk át – szárazlábon-, hanem talán kicsit „szerényebb” csoda révén,
a világ tengerének felszínén kell menetelnünk.
Ha már nem vagy a világé, nincs szükség azt sem megítélni, sem félretolni, hogy eljuss egyik pontból a másikba. Neked akkor már tudnod kell, hogyan érintkezz vele a-nélkül, hogy visszasüllyednél bele. Egyre inkább tudnod kell, miről szól, hogy a világé nem vagy már, de benne élve kell megtartatnod. Itt már saját felelősséget kell vállalnod szellemi életben maradásodért.
Elohim olyan mértékben vezet minket hívő utunkon, amilyen mértékben tapasztalatunk, erőnk, látásunk és bölcsességünk van egy adott próbában. Amihez kicsik, gyengék vagy tapasztalatlanok vagyunk, Yahuwah nagyobb és látványosabb megoldásokat ad. Így élhetjük meg azt, hogy egy teljesen váratlan megoldást kapunk egy adott problémára. Ha pedig már voltunk hasonló szorult helyzetben, akkor a Messiás hív, hogy add a kezed, lépj a vízre és menj saját lábadon. Én itt vagyok, de már tudsz vízen járni, nincs szükség, hogy ismét ketté nyíljon a tenger előtted.
És mindjárt meghagyta a tanítványainak, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot. Miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre, hogy magányosan imádkozzon. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. A hajó pedig már a tenger közepén küzdött a hullámokkal, mivelhogy ellenszél volt. Az éjszaka negyedik őrváltása idején odament hozzájuk Yeshua a tengeren járva. Amikor meglátták a tanítványok, hogy ő a tengeren jár, megrémültek, és azt mondták: Kísértet ez! És félelmükben kiáltoztak. De Yeshua azonnal megszólította őket: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Péter pedig így válaszolt: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vízen. Ő pedig azt mondta: Jöjj! Erre Péter kiszállt a hajóból, és a vízen járva Yeshua felé tartott. De látva a szelet, megrémült, és süllyedni kezdett. Rémülten kiáltott: Uram, ments meg! Yeshua pedig azonnal kinyújtotta kezét, megragadta őt, és azt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? És amint beszálltak a hajóba, elállt a szél. A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: Bizony, Elohim Fia vagy!Máté 14:22-33
Amikor látjuk a bajt, gyakran megállunk a parton és várjuk, hogy a tenger szét nyíljon. Közben elképedünk, hogy miért nem jön Yahuwah segítsége, mint eddig, miért állunk egy helyben oly régóta. A válasz többek között talán ebben rejlik. Hasonló helyzetből már kihoztalak, most viszont tudnod kell az utat, lépj vízre és jöjj. Várakozásunkkal valójában hasonlóvá tesszük magunkat az akkor kivonult nemzetséghez. Mely újra és újra ugyanazokon a próbákon zúgolódtak és nem tudtak továbblépni. Számtalanszor kaptak enni és inni, mégis hitetlenné váltak amint kicsit kiüresedett a gyomruk vagy kiszáradt a szájuk. Ennek következménye pedig az lett, hogy ki kellett halniuk és az ígéretet már csak a következő generáció kaphatta meg.
Ilyen kettényílt és nagyszabású szabadulás az, amikor démonok jönnek ki belőled, látványos, vagy kevésbbé látványos módon.
De gyakran esik meg már újjászületett emberekkel, hogy továbbra is küszködnek egyes bűnökkel és kísértésekkel. Ezért folyton további démonűzések után járnak és vágynak, a-helyett, hogy észrevennék, hogy esetleg a bennük levő Ruach HaKodesh uralmának terjedését gátolják, mondjuk épp abban, hogy a törvényt nem kezelik a helyén. Vagy a törvény betartására fektetik ismét és egyre inkább a hangsúlyt, vagy a „már nem vagyunk törvén alatt” címszavakkal épp tiporják azt, ami bennük életre kellene, hogy kelljen azért, hogy a kísértés csíráját is kiirtsa.
Ezért már nem a démonűzés, a tenger kettényílása a megoldás, hanem a vízre lépés, a Messiás Szellemének való engedelmesség a válasz, az amelyet Pál az elménk megújulásának nevez: És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el az elmétek megújulása által, hogy megítélhessétek, mi Elohim-nak jó, kedves és tökéletes akarata. Róma 12:2
Hiszen, minden csodának a gyökere egy-egy törvény, Elohim akaratának, szavának a helyreállása.
A tíz csapás történetét lehet kívülállóként olvasni, mint egy mozifilmet végígnézve, ahol Fáraó magatartása és lázadása Yahuwah akarata ellen megvetést és ellenszenvet idéz elő az emberben. Azonban érdemes a másik szemszögből is megvizsgálni a történetet, mert érdekes dolgok tudnak ilyenkor lelepleződni bennünk. Számomra mindig figyelmeztető ez a történet, hogy van-e még bennem valami fáraói, ami köt és nem engedi, hogy teljesen kint legyek Egyiptomból, hogy szabadon szolgálhassam Yahuwah-t. Mert lehet, hogy kijöttem saját Egyiptomomból, megtértem, újjá is születtem, mégis marad bőven olyan tisztátalanság, amitől tovább kell szabadulni. Valóban hibának tartom, ha a Fáraóban, csak azt az idegen, vad és kőszívű rég kimúlt embert látjuk e- sorok olvasatán, mert elveszítjük a lehetőséget, hogy Elohim a bennünk levő idegen működéseket tovább leleplezze, megítélje, hogy kitakarítsa.
Fáraó alap jelleme, hogy baj jön rá, megijed, kissé megtörik, könyörög Mózesnek és Áronnak, hogy járjanak közben Yahuwah-nál és maradjon abba az adott csapás. Majd, amikor ismét minden rendben van, azonnal újból megkeményedik a szíve. Nagyon jellemző ránk, emberekre, hogy
csak akkor folyamodunk Yahuwah-hoz és alázkodunk meg végre előtte, amikor gond van.
Amilyen mértékben mérséklődik a baj, úgy csökkennek a mi imáink és könyörgéseink száma, annál kevesebbet járulunk Elohim elé és ugyan olyan mértékben erősödik meg a hamis önbizalmunk.
Megtérésünkkor is megéljük ezeket a lépéseket. Vérré változik minden az életünkben, különféle kártevők mindent felfalnak, betegségek jönnek ránk, úgy érezzük, hogy minden összeomlik körülöttünk, majd végül jön az első szülött halála. Saját énünk, mint első szülött, aki számunkra az első mindenek felett, a legfőbb bálvány, saját magunk, akinek meg kell halnia, hogy Új teremtés legyünk, ezúttal a Messiás által.
Azonban ez a folyamat folytatódik, a megszentelődés további működéseként. Újjászületett tanítványokként marad bőven mitől tisztulni, az ítéletek pedig szükségesek, hogy minden aktuális első szülött, ami bennünk ismét elsőként, legfontosabb dologként jelenik meg, tovább meghaljon, hogy megint Yahushua legyen mindenek felett.
Néhány példája ennek a fáraói működésnek hívő emberekben
Szellemben is létezik egy fáraó, aki igen nehezen engendi el az embert. Bár Yahushua hatalmának nem tud ellenállni, és Ő sokakat kiránt egyiptomból, azonban a tanítványi útjukon továbbkísérti őket, hogy fékezze megfertőzze, lehetőleg megakadályozza a tanítványok haladását. Ahogy a zsidó nép is Mózes ellen lázadva gyakran követelte a régi egyiptomi dolgokat, eledeleket vagy akár egyenesen az oda való visszatérést.
Sok betöltekezett embert ismerek, aki több éves újjászületés után, még mindig vígan pártol és művel olyan dolgokat, melyek valahogy már rég nem kellene, hogy megférjenek a bennük lakozó Ruach HaKodessel, a Messiás Szellemével. Nem a szokásos pénz, hatalom, siker, nők és egyéb bűnökre gondolok itt csupán, bár ezek is bőven jelen vannak és pusztítják az Egyházat, hanem kérdésem például, hogy miként lehet továbbra is a régi pogány istenségek neveivel a nyelvükön, akár nyelveken szólítani az Atyát és hogyan lehet prófétálni egy mesterséges Gergely naptár szerinti újévről, akár egy feldíszített karácsonyfa alól?
Magam bizonyságát tudom elmondani mások bátorítására, akiknek elvették a kedvét a sok hamis karizmatikus őrjöngéssel, amit látni lehet világszerte.
Nyelveken szólva kaptam meg ugyanattól az Atyától, hogy Yahuwah az Ő neve.
Nem a sokak által megszokott két három szótagból álló hablatyolás jön ki a számon, hanem olyan mennyiségű és változatosságú beszéd, melyet, ha összeírnék, novella, vagy akár kisebb regény terjedelmet tenne ki – és mindez legalább négy vagy öt különböző hangzású nyelven.
A babababababa, kaszkaszkaszkasz és egyéb dadogás csak a kezdetben elfogadható, ahogyan egy kisgyerek is néhány hanggal, majd szótaggal elkezdi tanulni a saját anyanyelvét. A növekedésnek épp az a jele, hogy egyre kifinomultabban és választékosabban kezd el beszélni az ember. Ez fokozottan igaz szellemi értelemben és síkon. Minek nézzük a mennyei nyelveket? A mieinknél primitívebnek esetleg? Ezt is jó lenne mostmár elfelejteni.
Azért írom le ezeket a különbségeket, hogy szemléltessem milyen leragadott, kezdetleges szellemi állapotban ringatják magukat sokan, mert egyszerűen nem hajlandók továbblépni és felnövekedni szellemi kiskorúságukból. Mások, akik komolyabban veszik hitüket, de nincsenek betöltekezve, épp ez tart vissza, hogy megtegyék a lépést, mert nem értik, mi ez a „cirkusz”, és még attól is elmegy a kedvük, hogy újjászülessenek. Ezeknek pedig azt mondom, hogy miként most teszi az izraeli hadsereg gázába, menjetek be és vegyétek vissza magatoknak ezt a túszúl ejtett Szellemi Ajándékot, a többivel együtt, azoktól, akik fogvatartják azokat, mert mindenkinek jár. Majd mutassátok meg nekik, hogyan működik valójában.
Mert nem minden furcsa jelenség démonikus. A furcsa nyelveken szólások többsége pedig nem hamis, hanem csupán lázadásból fakadóan egy primitív és gyermeteg szinten leragadott. Ezt jó tundi, nehogy hamisnak nevezzünk bármit, ami igaz, és más a gond vele,
mert a dolognak erről az oldaláról is meg lehet szomorítani Ruach HaKodesh-t.
Egy ilyen gyermekes megrögződés jele az is, amikor továbbra is boldog karácsonyokat osztogatnak egyesek, csak azért, hogy megtartsák a jó viszonyt azokkal a testvérekkel, akik még fél lábbal Egyiptomban, vagy Babilóniában vannak, a-helyett, hogy türelemmel és szeretettel kihozzák végre onnan őket.
Egyiptomi varázslók
Térjünk most vissza a tórai történethez. Feltűnő jelenség, hogy Yahuwah jeleinek egy részét a fáraó emberei le tudták utánozni. Botot kígyóvá, a Nílus vízét pedig vérré változtatták, békákkal elárasztották az országot stb. Sok elmélet született erről, vajon milyen módon sikerült nekik ezeket a látványos jeleket kivitelezni. Nem szándékom az okokat keresni, egyszerűen van rá tudományos és kevésbé tudományos válasz. Kígyót lehet bűvölni, hipnotizálni, megmerevíteni, mint egy botot, majd földre dobni, ahol a koppanástól egyszerűen csak újjáélednek, felébrednek. Áron botja azonban nem bűvölt kígyóból volt, hanem száraz fából. Mégis kígyó lett, méghozzá olyan, amely más kígyókat képes volt elnyelni. A nagyobb csodák leutánzása valóban természetfeletti beavatkozás gyanúsak, hiszen olyan mértékűek, amit egyszerű bűvész trükkel nem lehet előidézni. A sátánnak és beosztottjainak szintén van bizonyos hatalma és ezt fel is használják. Ezt tették akkor, és fogják tenni az idők végén is sokak megtévesztésére, mikor az ígéret szerint nagy jelek tűnnek majd fel az égen és máshol. (lásd: Elragadó UFO-kat láttam)
Ami érdekes ebben a történetben, hogy fáraó akkor keményíti meg a szívét, amikor látja, hogy saját alattvalói, egyszerű emberek, látszólag hasonló hatalommal bírnak, mint Ábrahám, Izsák és Jákob Elohim-ja. Lát egy Yahuwah-tól való jelt, majd megnyugszik, mikor saját szakemberei közbeavatkoznak. Amikor például a Tíz Csapásról szóló igehirdetéseket lehet hallani, ahol hívő emberek magyarázzák a legfrissebb tudományos kutatások és megfigyelések alapján, hogy a víz hogyan is válhatott vérré. Hiszen állítólag létezik egy alga, vagy valamilyen kórokozó vöröses baktérium, mely időnként elszaporodik a Nílus vízében vörössé téve azt, mely minden életformát kiolt maga körül. Ebből kifolyólag a dögök felhalmozódásának következményeként megjelennek a békák és más rovarok, melyek elárasztják a térséget sok betegséget okozva. Végig tudják magyarázni, hogy Yahuwah ítéletei csupán szokványos természeti csapások folyamata, ami bár Yahuwah akaratából keletkezett, mégsem kell szó szerint értelmezni a leírtakat, mondják ezek a langyos ige hirdetők. Nos, a baktérium talán elszaporodhat a Nílusban, sőt talán épp ezt a kórokozót tudták valahogy megszaporítani az egyiptomi varázslók, azonban a Bibliában az áll, hogy minden víz vérré lett.
…nyújtsd ki kezedet Egyiptom vizeire; azoknak folyóvizeire, csatornáira, tavaira és minden vízfogóira, hogy vérré legyenek és vér legyen Egyiptom egész földén, mind a fa-, mind a kőedényekben. 2Móz 7:19
Nyilvánvaló, hogy az Örökkévaló nagy kárt tud okozni, ha egyszerűen a baktériumokat szaporítja el a folyóba, hogy az vér-szerűvé váljon, itt azonban valódi vérről van szó, a baktériumok pedig nem jelennek csak úgy meg a már kimerített kancsókban, fa- és kőedényekben. Yahuwah tud “játszani” a természettel és annak erőivel, mivelhogy azokat is Ő alkotta és irányítja. Azonban nagyon veszélyesnek látom, ha a világ figyelmét úgy akarjuk megnyerni, ha kicsit kedvükben járva, a tudományt túlzott mértékben bevonjuk Yahuwah Igéjének hirdetésébe, ugyanis sok mai fáraó, azaz hitetlen ember, aki hallgatja és csak arra vár, hogy valami kézzel fogható, racionális magyarázattal szépen lenullázza, megsemmisítse és hatástalanítsa Yahuwah által adott jeleket és ítéleteket. Mert nem minden esetben akkor keményedett vissza fáraó szíve, amikor megszűnt a csapás, hanem olyan eset is van, amikor saját alattvalói által, emberi szintre próbálta alacsonyítani Yahuwah csapásait.
Ezért fontos nyitott szemekkel járni és odafigyelni olyan felfedezésekre, melyek bizonyítják, hogy például a vörös tenger ketté nyílt valamikor. Méghozzá azért, mert egy bizonyos sávjában,
a modern kutatók lovak és emberek csontvázait, illetve harci szekerek maradványait találták meg a vöröstenger fenekén,
amiről nem igen tudják, miként kerülhettek oda. Nem tudják, mert nem akarják tudni. Hasonló módon figyeljünk oda és hirdessük azon hívő tudósok kutatási eredményeit, melyeket gyűjtőnevén kreacionista tudósoknak neveznek, hiszen igen megdöbbentő és a világi eszközökkel mérhető, megfigyelhető eredményekre jutottak, melyek kivétel nélkül a Bibliában rögzített történeteket támasztják alá, a világ megteremtésével, korával, formájával és jellegével kapcsolatban egyaránt.
Ismét bátorság és merészség, mert ne feledjétek, a menyország nem a megalkuvóké, a puháké, a langyosoké, hanem az erőszakosoké.
