Shavuot – Pünkösd

Szerző: Sipos Richard | jún 6, 2022 | Ünnepek

És mikor a pünkösd napja elérkezett, mindnyájan egy szívvel-lélekkel együtt voltak. És hirtelen zúgás, rendülés támadt az égből, amint egy erővel rohanó széltől, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. És eloszló nyelvek jelentek meg nekik, mintha tűzből lettek volna, és minden egyesre szállt közülük. És megteltek mindnyájan Szent Szellemmel, és elkezdtek más nyelveken beszélni, ahogyan a Szellem adta nekik, hogy kifejezzék magukat. ApCsel 2:1-4 – Kecskeméthy ford.

Yahushua ígéretének beteljesedése

Yahushua, feltámadása után, az Ómerszámlálás idején 40 napig jelent meg a tanítványainak, mielőtt visszament az Atyához. Ígérete szerint közelgett a Pártfogó/Vigasztaló elérkezésének ideje. Amint őseink a bárányáldozatot követően, Egyiptomi kivonulásuk után valamikor a 3. hónapban a Sinai pusztájában és hegyének lábánál várták Mózes visszaérkezését a kőtáblákra írt Ígéretekkel, más szavakkal Parancsolatokkal, a kinyilatkoztatás akkor is nagy szélzúgás és lángolások közepette történt. Hasonlóan, szél és lángnyelvek megjelenésével töltettek meg első testvéreink 2000 évvel ezelőtt Ruach HaKodesh-el (a Szent Szellemmel).

Shavuot ünnepe a Mózesi parancs szerint az aratás első zsengéjének félretételéről és annak bemutatásáról szól, ahogy olvashatjuk 2Móz 34-ben. Ezen a zsidó ünnepen gyűltek össze az első tanítványok a felházban Jeruzsálemben. Erre a zarándok ünnepre sereglettek össze a világ minden tájáról a zsidók, prozeliták és azok a szétszórásban élő izraeliták, akik akkor még tisztában voltak törzsi identitásukkal, ahogy erre Jakab levelének a köszöntő üzenete is utal.

Jakab, Elohim-nak és az Úr Yeshua HaMashiah-nak szolgája, üdvözletemet küldöm a szétszórtságban élő tizenkét törzsnek.

A rabbinikus zsidóság egyik profetikus cselekedete volt az eredetileg első zsengéknek bemutatása mellé Shavuotot a Tóraadás ünnepévé is alakítani. Mivel száműzetésben, földhöz való jog híján, az aratásból való első zsenge bemutatása elveszítette értelmét. Egyedül a Tóra, mint népünk szellemének első zsengéje kerülhetett az ünnep középpontjába. Shavuot időpontja valóban úgy tűnik, hogy egyezik a Sinai hegyi kinyilatkoztatással.

Két kőtábla helyett azonban az első tanítványoknak kettős, vagy eloszló lángnyelvek jelentek meg. Kecskeméthy és Károli fordítástól függően. A kettős, vagy eloszló lángnyelvek alakjukban is emlékeztetnek a két kőtáblára. Bár itt, az ApCsel-ben más prófécia beteljesedését említi a szerző, melyet Joel 3-ban olvashatunk – miszerint az utolsó napokban kitölti Szellemét és prófétálni fognak az ifjak és a vének – ebben a pillanatban egy másik igen nagy és fontos prófécia beteljesedése is megtörtént:

Ímé, eljőnek a napok, azt mondja Yahuwah; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja Yahuwah. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja Yahuwah: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Elohim-uk leszek, ők pedig népemmé lesznek. Jeremiás 31:31-33

Az előbb 10 Parancsolat helyet 10 Ígéretetről beszéltem. Valóban hiányzik egy igen fontos elem a magyar bibliafordításokban. A parancsolatok nem úgy kezdődnek, ahogy azt elődjeink fordították: Ne + ige (azaz tiltó mondatok). Héberül is és minden más általam beszélt idegennyelvű bibliafordításban a jövő idő áll és nem tiltó, vagy a felszólító mód. A parancsolatok úgy kezdődnek: Nem fogsz … ölni, lopni, paráználkodni, bálványokat imádni, Nevement hiába venni, stb…

Első hallásra csak egy stilisztikai fordulatnak tűnhet és semmi furcsát nem észlelni ebben. Ahogy az akkori elődjeink is, és ma is az emberek ösztönösen, a jövő idő ellenére betartandó, követendő, kötelező szabályokként értelmezi, ez így is van rendjén, mert ez az értelmezési sík is Yahuwah akaratában volt. Azért kaptuk, hogy betartsuk, de főként azért kaptuk, hogy belássuk, Elohim segítsége és Szellemének a betöltése nélkül nem megy és bárhogy erőlködünk, nem vagyunk képesek betartani azokat. Ehhez szükségünk lenne egy jobb, egy tökéletesebb Szövetségre.

A jövő idő használat viszont egy mélyebb szellemi tartalommal bírt és jel volt, hogy a Parancsolatok, bármennyire kötelezőek ránk nézve, mégis egyszer majd maguktól fognak bennünk működni. Jel volt ez a jövő idő, mely arra a Jeremiási ígéretre mutatott, amit az előbb olvastunk. Nem úgy lesz, hogy fogd magad vissza és ne kövess el bűnt, hanem nem fogsz kívánni hamis tanúbizonyságot tenni és a többit, mert nem lesz többé rá igényed. Nem leszel többé saját magad emberi vagy más idegen szellemiség uralma alatt. Nem emberi ösztöneid szerint fogsz élni, nem az óembered diktál már, és nem démonok rángatnak majd belülről, hanem a benned élő a Messiás vezet. Szabad leszel a bűntől, így nem fogod többé megszegni a törvényt, ezért az ítélet átkától szabad vagy és így válik teljessé a Kegyelem.

A törvény megszegése ettől a pillanattól fogva már nem tud létrejönni, amennyiben engedelmes marad az ember a benne élő a Messiás Szellemének. A törvény a Messiás-ban való beteljesedése erről szól. Szelleme belénk költözik, tűzkeresztség által újjászületve, ösztönné, impulzussá, ellenállhatatlan belső kényszerré válik a törvény betartása. Nem azért, mert ettől várjuk el a jutalmat, hiszen a végső és totális Jutalmat már megkaptuk a Messiás vére által, előlegkként hanem azért, mert jól esik jót tenni a másikkal, azt tenni vele, amit Urunk szeretne vele tenni Ő maga is, egyszóval szeretni felebarátunkat és Elohim-ot.

Amikor a Szeretet törvénye belénk vésődik, akkor szívünk már nem tud ellenszegülni sem a 10 parancsolatnak, sem a további 6-7 száz gyakorlati rendeleteknek.

Az un. 613 a 10-ben, a 10 pedig a 2-ben, a 2 pedig mindegyikünk szívében sűrűsödik, amikor újjászületünk. Amikor a parancsolatok, miszerint szeresd Elohim-odat és felebarátodat élővé válnak bennünk, akkor visszafelé is minden egyes parancsolat automatikusan, ösztönszerűen működésbe lép általunk mások irányába. A szeretet így tesz szabaddá, így ment fel, nem a törvény alól, hanem annak átka alól, mikor annak be nem tartása ítéletet von maga után.
Így teljesedik be az az ígéret is, hogy többé nem leszünk a törvény átka alatt, ahogy Pál leírja. Nem, mert a törvény már nem lenne érvényes, és tiporhatjuk – ahogy sokan teszik, már csak azáltal is, hogy ilyet hírdetnek – hanem éppen ellenkezőleg, mert életre kelt, és így hatályba lépett bennünk.

Akkor már nem kérdés, hogy felebarátomhoz odalépek, amikor bajban van és vele együtt felemelem a kifeküdt szamarát (azaz életét, egzisztenciáját, elromlott tárgyi eszközeit, autóját, stb), mert nem fogom tudni elviselni a látványát annak, hogy más létszükségletében akadályozva van. Meg fogok tenni mindent, hogy tovább tudjon lépni ezeken (feltéve, ha ő is akarja és ebben főként ő maga munkálkodik velünk, a segítőtársakkal együtt). Nem kérdés, hogy ha valakit megkárosítottam valamiben, rendezem a kárt, melyet okoztam és még meg is toldom egy ötöddel. (többet adok vissza kárpótlásul, és főként magamból veszek vissza, azaz alázatot tanúsítok azáltal, hogy bevallom hibámat és bocsánatot kérek a másiktól).

Az előző prófécia viszont folytatódik és szintén beteljesedik és be kell, hogy teljesedjen, amikor a Szent Szellemmel betöltekezünk, illetve szellemben felnőtt férfiukká leszünk:

És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg Yahuwah-t, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja Yahuwah, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.

Jeremiás 31:34

Ez pedig úgy teljesedik be jó esetben, ha valaki újjászületik és bár valóban szüksége van egy ideig pásztorolásra és tanításra, rövid időn belül ő maga kell, hogy válljon pásztorrá és tanítóvá a következő saját maga által gyümölcsként megszületett új tanítványok számára. Ahol pedig bemerítkezés után, az embereket beültetik egy székbe és behelyezik egy emelvény elé, melyről egy, vagy egy maréknyi állandó pásztori rangra emberileg felkent alakok papolását hallgatják éveken kereszül, ha egyáltalán ilyen helyen újjászületik is valaki, ott a személyes Shavuot, a személyes Pünkösd csak részlegesen teljesedett be, az életük és szolgálatuk pedig ugyanilyen részlegesen fog működni.

Jelek és csodák akkor és ma

A Szent Szellem kiáradását jelek követték. Prófétáltak és nyelveken szóltak. Mindez annak a következménye volt, hogy a Szent Szellem beléjük költözött és a megszentelődés folyamata elindult. A szeretet törvénye, mely summája a 10 parancsolatnak, melynek magyarázata az un. 613 (700) további parancsolat, ekkor kezdett el beíródni szíveikbe.

Ennek következménye, hogy látásuk megtisztult, egyre kevésbé emberi testi-lelki befolyás alatt voltak gondolataik és a működő törvény, a bennük lakozó Élő Ige prófétai látást eredményezett. Ekkor nyelvük azt kezdte el szólni, amivel szívük telve volt, azaz olyan mértékű szentséget, amit emberi nyelv nem tud kifejezni.

Nem az a kérdés, hogy ma nincs már szükség ezekre a fajta Szellemi megnyilvánulásokra, mert van már könyvnyomtatás…, a biblia mindenki számára elérhető és ott van a kezünkben… és egyéb a kegyelmi ajándékokat lekincsinylő, megtagadó és átkozó vállásos érvek. Be kell látni, hogy a ma túlképzett és túltanított, lényegében a tudományok és filozófiák által lebutított, de magát igen tájékozottnak és intelligensnek tartó emberiséget egyre kevésbé lehet érveléssel meggyőzni arról, hogy szüksége van a Megváltóra. Ma épp, hogy még nagyobb szükség van ezekre a jelekre, mint valaha. Egyre fokozottabban kell kérni a jeleket és csodákat, a valódi nyelveken szólás és prófétálás ajándékát, a két, vagy három szótagból álló mantrázás és az Úr azt mondta nekem, hogy mondjam meg neked című hamis karizmatikus és infantilis játszadozások helyett. Legyen valódi és tiszta nyelveken szólás, ennél még több prófétálás és még ennél is több látható fizikai-lelki-szellemi gyógyulás-szabadítás, mert ez hiányzik ma és nálunk, a ma élő tanítványoknál. Kérve ezt hittel semmit sem kételkedve.

Ne ragadjunk le a pünkösdi jelenségeknél, hanem azokat a jeleket is kérjük, melyeket Yahushua szintén megígért nekünk:

Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.

Márk 16:17-18

Ezen a dátum szerinti pünkösdön teljesedjen be mind a négy ígéret a Messiás Testének minden tagjánál : Joel-é, Jeremiás-é és Yahushua két ígérete. A Szent Szellem ajándékát követően, annak gyümölcseiben is bővölködjünk, ahogyan az imént Márkban olvastuk.
De Shavuot megélése nem dátumhoz kötött, bármikor bárhol elkérheted, ha még nem teljesedett be az életedben.

Most nézzük meg, hogyan kellene működnie az Egyháznak, az eredeti formája szerint: A Tanítványok Cselekedetei, A Törvény Summája

VIDEÓ VÁLTOZAT

KIEGÉSZÍTŐ VIDEO

Örökkévaló ünnepek

Szerző: Sipos Richard | dec 5, 2021 | Ünnepek

Yahuwah ünnepei Yahushua-ban

Az ünnepek, csakúgy, mint a törvény tisztázása és helyére tevése igen fontos része mindazok szolgálatának, akik zsidó származással, a Messiás Yahushua tanítványaként működnek.

A zsidó, pontosabban bibliai, eredeti ünnepek megtartásán és helyreállításán dolgozunk sokan, akik hordozzuk a messiási zsidó titulust. Rendezvényeket, alkalmakat, összejöveteleket rendeznek meg egyesek, hogy hagyomány szerint megüljék ezeket az ünnepeket.

Ennek a fajta szolgálatnak is lehet igen nagy jelentősége és gyümölcse egy ideig, de jó tudni, hogy

a felületes és a szellemi tartalmától megfosztott ünnepléseknek az állandósulása előbb utóbb inkább káros lesz, mint építő.

A Messiás tanítványaként mit kezdjünk az ünnepekkel, azokkal, melyeket Yahuwah elrendelt?, hiszen Pál ezt a témát is kérdőre vonja és figyelmeztet bennünket:

Most azonban, hogy megismertétek Elohimot, sőt hogy megismert titeket Elohim, miként tértek vissza ismét az erőtelen és gyarló elemekhez, a melyeknek megint újból szolgálni akartok? Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket. Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek. Galaták 4:9-11

Pál ezen szavain senki ne érezze magát felszabadítva arra, hogy tovább ünnepelje, mindazokat a pogány gyökerű ünnepeket, melyeket ráerőszakolt az idő és a görög-római birodalmi szellem az eredeti és tiszta Kereszténységre. Még mindig jobb az eredetit megélni, még ha farizeus és vallásos módon is, mint a hamisat.

Természetesen senki nem szeretné farizeus és vallásos módon visszatérni az eredeti gyökerekhez, hiszen, ahogy Pál írja, hiábavaló fáradozás lenne és nem sok előny származna belőle. A továbbiakban tisztázni fogjuk, mi motiválta Pál szavait, miként ellenzi az ünnepek, szombatok, szombatévek és jubileumi évek megtartását, miközben ő maga is Yahuwah teljes és beteljesedett Szavának a helyreállításán munkálkodott.

Visszatérni Yahuwah ünnepeihez: de hogyan?

Többször hallottam már hívő emberektől, hogy megtérésük és újjászületésük után egy ideig még igen lelkesen várták a bibliai ünnepeket és megtartották azokat. Majd egy idő után a lelkesedés alábbhagyott és nem igen tudnak mit kezdeni ezzel az állapottal. Sokaknak nagy lelkiismeret furdalást okoz a jelenség, hisz úgy érzik, hogy valami nincs rendben velük szellemi síkon és akár beindul az önvád is.

Magam is átmentem ezen az állapoton. Főként miután zsidó identitásomat rendeztem és

visszatértem a kizárólag bibliai ünnepek megtartásához, olyan hatással voltak rám, mint gyermekkorom karácsonyai, húsvétjai, melyek hamisságáról vagy kevertségéről nem tudván még akkor, mégis valódi csodaként éltem meg,

ahogy ez a legtöbb gyerekre jellemző.

Nagy várakozással és izgalommal vártam a kijelölt napokat, figyeltem a dátumokat, hogy megjelenve Budapest egyik zsinagógájába, a helyi zsidó közösséggel együtt ünnepeljük Yahuwah ünnepeit, ők még beteljesedésüket várva, én pedig tudván, hogy a Messiásban beteljesedésre kerültek. Egy két év után, már semmi kedvem nem volt ünnepelni, zsinagógákba járni, és általában másnap értesültem arról, hogy ismét elkerülte a figyelmemet egy-egy ünnep.

A lelkiismeret furdalást hamar felváltotta egyfajta megnyugvás, nem tudván valójában mi történik, de érezvén, hogy nem engedetlenség, bűn, vagy bármilyen szellemi elferdülés-eltávolodás okozza ezt az érzést, hanem kezdem tudattalanul átélni azt, amiről Pál beszélt a Galatákhoz.

Úgy gondolom, hogy ez a kezdeti érzület és lelkesedés teljesen a helyén volt, sőt segített abban, hogy megerősödjek szellemben és identitásban. Azonban jó, hogy nem tartott sokaig és továbbléptem ezen a területen is.

A beteljesedés érvénytelenné tesz?

Valódi választ akkor kezdtem el kapni a kérdésre, mikor a Szombatot ünneplő egyik egyház tagja elmagyarázta, hogy náluk a szombatokon és a bemerítkezési alkalmakon kívül, semmilyen ünnepet nem tartanak meg. Úgy vélik, hogy

a Messiás keresztre feszítésekor, mikor a kárpit a templomban kettéhasadt, az összes bibliai ünnep beteljesedett,

így többé nincs szükség azok megtartására. Azonnal felcsillant a szemem, bár érezvén, hogy némi tévedés és ellentmondás is van abban, amit mond, mégis éreztem, hogy valahol ezen a gondolatmeneten kell elindulnom, hogy megértsem az ünnepek mai értelmét a Kegyelem korában. Szombatos testvérem felé azonban jeleztem az ellentmondást, hiszen az ünnepeket Shabbatoknak tekintjük a törvény szerint. A nagy engesztelés napja, a Yom Kippur Szombatok Szombatjaként van jelezve az Ószövetségben. Nem értem, hogy a heti rendszerességű Szombatokra miért tesznek ekkora, gyakran túl nagy hangsúlyt, miközben a többi ünnepeket pedig idejétmúltnak tekintik? De most nem ez a kérdés érdekes számunkra.

Az ünnepek két dimenziója

Kértem Yahuwah-t, hogy felesleges agyalás helyett és teológikus kutakodások helyett, Ő maga nyissa meg szememet arra, hogy mit kell, hogy jelentsenek az ünnepei számunkra hívőknek, hisz az Ige az összes Ünnepet, örök érvényűnek tartja és most Pál, ismét!, mintha egészen más dolgot közölne velünk! Miért van az, hogy még megtérésem előtt, közben, illetve korai hívő éveimben, olyan fontosak voltak számomra mára pedig szinte teljesen kikopott a lelkesedés.

A választ hamar megkaptam, mikor is

megjelent előttem a pusztai Szent Sátor képe,

mely pitvaránál jelentek meg a nép tagjai a nagy ünnepek-kor, illetve a heti rendszerességű Szombatokkor.

Itt jelentek meg annak érdekében, hogy találkozzanak Yahuwah-val és áldozzanak neki. A nép tagjai kintről jöttek, a pusztából jelentek meg a Szentély bejárata elött, ahol a bent szolgáló levita papok fogadták őket és áldozataikat.

Tudván, hogy a Pusztai Sátor maga a Messiás Testének előképe, tudván, hogy mi, akik a Messiást szolgáljuk, valamennyien levitái vagyunk ennek a Szellemi Szentélynek, megértettem, hogy az ünnepeket egészen másképp éli meg a kívülálló a bent szolgálóhoz képest. A kívülállók, azaz a keresők, a felületesen hívők, a vallásosok, a hagyományokat még követők számára a kijelölt napok, az Ünnepek azok a köztudatban megrögzített pillanatok az évben, mikor találkozhatnak, közeledhetnek az Örökkévalóhoz. Ekkor megjelennek a pitvarban, mélyebben magukba szállnak és emlékeznek Teremtőjük személyére, szavára és akaratára. Nem tagjai a Szentélynek, de az ajtónál megjelennek, és szívükben is közelebb kerülnek a Megváltójukhoz. Ilyenkor fülük és szívük egyaránt nyitottabb Yahushua HaMashiah hívó és vigasztaló szavára. Az ünnepekre való készülődés és a pitvarban való megjelenés máris felkészíti őket a találkozásra. E-közben, azok számára, akik már

újjászületésünk által a Szentélyen belül már szolgálunk, az összes ünnep együttesének a lényegét és szellemi tartalmát éljük meg minden pillanatunkban.

Nincs már szükségünk arra, hogy figyeljük a naptárat és a dátum szerinti ünnepektől és azok megtartásától várjunk bármi szellemi előrelépést vagy változást saját életükben.

Az Ünnepek, csakúgy, mint a Törvény, beteljesedtek bennünk a Messiás által.

A külsősök számára ezek a napok az egyetlenek, amikor a Messiás Testéhez közeledve lehetőségük nyílik bepillantani a Szentélybe, amelynek mi, léviták már állandó lakói vagyunk. Hogyan is számíthat nekünk ez a néhány nap a saját szemünkből, hiszen elértük azt a célt, amelyet ezek az ünnepeknek az elkövetkező dolgok árnyékaként képviselnek azok számára, akik még nem értek be?

Élnek és működnek bennünk, ahogy a Szent Szellem és a szolgálati szükség igényli. Így érthetjük meg Pál szavait, mikor újjászületett híveket dorgál meg azért, mert túl nagy hangsúlyt és elvárást tettek az ünnepek hagyományos módon való megtartására és nem értették meg azoknak a másik oldalról nézve, új szellemi jelentőségét és töltetét. Továbbra is csak idegenként és nem jogos tulajdonostársként álltak hozzá az ügyhöz. Egyszóval a Galaták visszatértek a messiást fel nem ismerő zsidó hívek vallásosan ünneplő szellemék állapotához, a vallásosság démonjához.

A Messiás által bennünk beteljesedett Ünnepek

Először is megtörténik Yahuwah hívó szavának meghallása: Yom HaTrua. Majd Egyiptomunkból való kivonulásunkat követően és a Bárány Pesszachi áldozata által megtörténik az Engesztelés, az végső Yom Kippur az ember életében. Ezt követően a Vigasztaló Szent Szellemet kapjuk meg a Shavuot ünnepének beteljesedéseként, mikor a törvény nem kő, hanem szíveink hústábláira vésődik be és élek többé nem én, hanem él bennem a Messiás.

Egyetlen ünnep maradt a személyes életünkben, mely utolsóként, egyfajta beteljesedésként, betakarításként továbbra is folyamatban van: a Szukkoth (a sátoros ünnep). Ez az ünnep jelképezi a Sátor pitvaránál való találkozásunkat levitákként azokkal, akik még nem tagjai a Messiás Testének. Szukkoth beteljesülés alatt áll, miközben mi, léviták folyamatosan új lelkeket ajánlunk fel az Úrnak szolgálataink első zsengéjeként. Szukkoth a betakarítás folyamata, az az Aratás, melyen egyre intenzívebben dolgozzunk.

Vannak egyéb zsidó ünnepek, mint a Purim, a Rosh HaShana és Hannuka melyekről itt nem ejtek szót, mivel vagy nem bibliai ünnepről van szó, vagy annak egy félreértelmezett és módosított változatáról.

Zárójelben meg kell említeni egy későbbi írásnak a témáját, méghozzá azt a tényt, hogy

az Üdvtörténet legfontosabb eseményei eddig mind egy-egy zsidó ünnepen teljesedtek be:
Yahushua születése, halála, feltámadása, elragadtatása és a Szent Szellem kitöltetése

Most itt tartunk. Shavuot/Pünkösd az utolsó beteljesedett ünnep.

A következő ünnep, amely beteljesedésre vár a kürt hangjának, Yom HaTruá (mai talmudi nevén RoshHaShana), a ma zsidó újévnek tekintett két napos ünnepén következik be János, a Jelenések könyvének negyedik fejezetében rögzített látomása szerint, amikor megszólal a trombita vagy a sófár és az Egyház (a Menyasszony) elragadtatik.

A Szent Sátor, mint állandó ünnep

Akik bent szolgálunk, folyamatosan Yahuwah és Yahushua jelenlétében vagyunk, magunk is, mint templomok, bennünk él Yahuwah a Szent Szellem által. Miért is lenne szükségünk figyelni az óránkat és naptárunkat, hogy valami többlet élményt éljünk át, vagy hogy megfeleljünk valami elvárásnak? Nem lakozik bennünk a Megváltó Szelleme, nem teljesedtek be mindazok az ígéretek, melyeket tartalmaznak az Ünnepek, melyeknek csupán előképei? Bárhol, bármikor bizonyságot tehetünk saját (Yom HaTrua) megtérésünkről, majd a Messiás vérének elfogadásáról Peszach-unkról, arról a végső rendeződésről és engesztelésről melyet kaptunk ezáltal és a vezetésről, melyet belülről kapunk Szelleme által, mikor beteljesedett a Shavuot a saját életünkben?

Valóban nincs többé szükségünk a naptár szerinti ünneplésekre !

Akik bent vagyunk és szolgálunk a Szentélyben, az ünnepek valóban beteljesedtek és veszélyes azt gondolnunk, hogy a dátumok és egyéb betűszerinti szertartások számunkra szémély szerint bármi jót hozhatnak. Ugyanaz érvényes itt is, mint a Törvény esetén.

Ezek az ünnepek mégis örökérvényűek, dátum és naptár szerint is!

Ismét egy ellentmondás és ismét Pál tollából: Igen, azért érvényesek és fontosak az idősíkon, mert olyan alkalmak, amikor a kívülállók nagyobb számban, illetve szellemileg felkészültebben, megszenteltebben járulnak oda Yahuwah Szentélyének küszöbéhez, ahol Yahuwah-val és velünk is, a bent élőkkel találkozhatnak. Számunkra a dátum szerinti ünnepek lehetőség szolgálatra, bizonyságtételre és új testvérek befogadására. Mert nekik ezek a napok többet jelentenek az év többi napjaihoz képest. Ezek a napok emlékeztetik őket arra, hogy megmenekülhetnek e világ urának igájából, az Atyához való visszatatérés által. Ezért ne botránkoztassuk meg őket, hogy nem találnak minket az ajtónál, ahol szolgálnunk kellene feléjük. Tehát jelenjünk meg ezeken a napokon, legyünk ott, tartsuk számon őket, de ne gondoljuk, hogy számunkra ezeknek a napoknak több jelentőségük van a többieknél, hiszen mi egyfajta örök Ünnep, örök Szombat állapotában vagyunk és kell, hogy legyünk.

Figyeljük az időket és ünnepeket, azért, hogy adni tudjunk azoknak, akik még nem tagjai a Szentélynek, akik még nem leviták. De azon az örömön kívül, amit a szolgálat és egy új élet megfoganásának látványa tud okozni, a magunk számára semmit ne várjunk ezektől a napoktól.

Az Ünnepeket, csakúgy, mint a Szombatot, Yahuwah jelekként adta a világnak, hogy emlékeztessen mindenkit, hogy Ő a világ Teremtője, Szabadítója és Ura.

Ezeket a jeleket kötelesek vagyunk tisztelni és használni a többiek miatt. Ezeken a napokon a még meg nem váltott ember, lehetőséget kap, hogy betekintsen a Mennyei Szentélybe. Betekintést kap és egyben meghívást is. Óriási alkalmak a bent szolgáló levita papoknak, hogy a meghívást el is fogadják.

Gyermeki szívvel ünnepeljünk a gyermekek miatt

Családapaként néhány év lappangó ünneplés után rájöttem annak a fontosságára, hogy gyermekeim emlékezetébe vésődjenek ezek a találkozások Yahuwah-val. Rájöttem, hogy igen nagy hiba lenne megfosztani őket ezektől, csak azért, mert szellemben szüleik már felnőttek.  

Az egyik legerőteljesebb evangelizációs eszköz ezeknek az napoknak a megünneplése.

Egy fajta alázatot és tiszteletet tanít gyerekeinknek, hitüket alapozza meg, zsidók esetén, identitásukat rögzíti. Itt tanulják meg, hogy rohanó világunkban, szükségünk van leállni és kizárólag Elohim-mal foglalkozni, Őt keresni. Amint, magam is emlékszem gyermekkorom bár hamis ünnepeire, mégis igen fontos szerepet töltöttek be abban, hogy Yahuwah-t keressem és felismerjem a valódi ünnepeket.

Olyan jelek lesznek majdani tanítványi útjaikon, melyre támaszkodhatnak, mely erősíti őket és utat mutat számukra.

Ezeknek a jeleknek a felületénél viszont előbb-utóbb tovább kell lépniük majd.

Nem lesz elég évenként 3-szor megjelenniük a küszöbnél a nagyobb ünnepekkor, illetve a heti Shabbatokkor, hanem belépve a Szentély tagjaiként az ünnepek és szombatok esszenciájának szívükbe kell vésődniük, hogy állandósuljanak bennük.

A gyermekek miatt tartsuk hát meg az ünnepeket, azokért, akik koruknál fogva gyerekek, azokért, akik bár fizikailag felnőttek, de szellemben még gyerekek, vagy akár azokért, akik szellemben még meg sem születtek.

Zsidó Ünnepek – Az Üdvtörténet jelei/lépcsőfokai

• Pessah / Pászka Ünnepe: Yahushua keresztrefeszítése és halála. A Pessah-i bárány áldozata
• Hag HaMatzot / Kovásztalan Kenyerek Ünnepe: Yahushua eltemetése
• Bikkurim / Első Zsengék Ünnepe: Yahushua Feltámadása
• Shavuot / Pünkösd – Hetek Ünnepe: Ruach HaKodesh (Szent Szellem) kitöltetése

Beteljesedtek

• Yom HaTrua / Kürtzengés Napja – (Rosh HaShana): A Mennyasszony Elragadtatása
• Yom Kippur / Engesztelés Napja: Izrael megtér és felismeri a Názáreti Yahushuát Messiásként
• Szukkoth / Sátrak Ünnepe: Yahushua HaMashiah Visszajövetele – a Maradék összegyűjtetése – a Millénium kezdete.

Hamarosan beteljesednek

Idők átállítása

Az ünnepek naptári idejét feltételezhetően 3 hónappal hátratolták a modern római száműzetés folyamán. Hillél HaNaszi a i. sz. 4. század folyamán igen csak megbolygatta az eredeti zsidó naptárat és időszámítást. Többek között valószínűleg azért, hogy a száműzetésben tapasztalható időjárás és klíma különbség igazodjon az ünnepekhez, melyek többsége összefügg a mezőgazdasági ciklusokkal.

A józan paraszti eszünkkel is be láthatjuk, hogy a közel keleten, mai napig a betakarítások és aratások utolsó szakaszai november végéig elhúzódnak. Miként tarthatta volna, a száműzetés előtt a zsidóság a Szukkoth ünnepét szeptember végén – október elején, amikor november végéig hátra maradt még jó néhány termés betakarítása? A mai izraeli zsidóság rabbinikus buzgóságában természetesen ez apró ellentmondás felett vagy elsiklik, vagy tudatosan lehunyja szemét, nehogy ellentmondjon a évszázados tradícióknak, miszerint az őszi ünnepsorozat, az ősz elejére és nem annak végére esik. Ezért nem történt meg a helyreállás annak dacára, hogy a nép egy jó része ismét a közel-keleten lakozik, ahol újból december közepén fejeződik be a mezőgazdasági ciklus.

Más források azt is állítják, hogy az idők és ünnepek megváltoztatására amúgy is szakosodott szellemiség, a katolicizmus és annak képviselője, az akkori pápa, arra is rákényszerítette Hillélt, hogy 210 évet visszavágjanak az évek számlálásából, ellenben megölette volna őt és az egész közösségét.

Ha kiszámoljuk a különbözetet, akkor ma nem 5784-et, hanem 5994-et írunk!

Lásd még: Shavuot – Pünkösd, Ünnepek, mint az idők jelei (szerkesztés alatt)

VIDEO VÁLTOZAT