Ne plántálj magadnak berket semmiféle fából, Yahuwah-nak, a te Elohimodnak oltára mellé, amelyet készítesz magadnak.
5Mózes 16:21
Van-e olyan keresztény gyülekezet/templom, ahol ne lenne látható az oltár mellett egy feldíszített fenyőfa, amikor elérkezik a Bacchanália, vagy a Szaturnália ünnepének az ideje: új nevén a Karácsony?
Karácsony ünnepének sötét oldaláról és pogány gyökereiről úgy gondolom, hogy nem kell túl sok szót ejteni, hiszen már csak azok számára nem köztudott, akik tudatosan lázadnak és kitartanak a Messiás helyett, vagy Vele összemosva, megrögzült tradícióik mellett.
Azok közül, akik még mindig keresztény ünnepnek tekintik a karácsonyt, legalább csak az a féktelen világi őrjöngés zavarná őket, mely november közepétől a tetőpontig december 25-ig dúl világszerte. Bizonyára vannak ilyenek is, és talán úgy gondolják, hogy a pogányok, azaz nem hívők Yeshua születésnapját gyalázzák ezáltal. Közben nem veszik észre, hogy ez az ünnep mindig is pogány volt és az ő birtokuk, így jogosan őrjöngenek materialista ámokfutásukban. Nekünk kellene a Messiás bizonyságát és a világrajövetelét megtisztítani ettől a szennytől, valahogy másképp, máskor beszélni róla.
Karácsony ünnepének semmi köze Yeshua születéséhez,
mert nem akkor született, nem tudni pontosan mikor, bár igen sejthető, ahogy azt egy másik írásomban taglalom „Újév: Amikor a Messiás megszületett!„, ami Nisszán hó elején kellett, hogy történjen.
De annyi biztos, hogy biblikus ünnepkor, hiszen az üdvtörténet nagy eseményei mind kizárólag ilyen ünnepeken teljesedtek be. De ez esetben ezt sem annyira fontos tudni. Yahuwah szemmel láthatóan nem közölte születésének az időpontját, ezért nem is kell ezzel foglalkoznunk különösebben. Azért nem tartotta fontosnak megőrizni ennek az eseménynek az emléknapját, nehogy a kisded Yeshuá-nál ragadjunk le, sem a Jézus-ember képénél, hogy aztán ember-bálványt csináljunk a Megváltóból, aki bár emberként is megjelent, ma mégsem ez a megjelenési formája jellemző számunkra:
Hanem a feltámadott Yahushua HaMashiah Főpap és Király Örök mivoltját fogadjuk el és aszerint tekintsünk Rá.
A Karácsony nem szól másról, mint a legfőbb pogány ünnepnek a „kereszténnyé” tételéről. A római birodalom összemosó politikájának egyik legfőbb megnyilvánulása, mely eszközzel könnyebben rá tudta venni a különböző népeket, kik képezték birodalmukat, hogy elfogadják az új vallást. Nem történt ez másképp a Vasárnapra való áttérés esetén, illetve az Elohim és Yahuwah és Yeshua/Yahushua neveknek a lecserélésénél Theos/Zeus/Deusz/Got/Ishtár/Isten/Iesus és egyéb pogány szellemi fejedelemségek neveire sem.
Érdemes lenne a máig karácsonyozó hívőknek megállni egy pillanatra és mindezeknek a kérdéseknek a helyretételét kérni Urunktól a Messiástól. Mert bár továbbra sem üdvkérdés, mindaddig amíg az ember félrevezetettségből, tudatlanságból teszi, így tiszta szívből.
De miként testben is, úgy szellemben is szükséges, hogy előbb-utóbb felnőjünk,
és kijózanodjunk a mikulásokból és télapókból.
Más szavakkal: engedni kell, hogy Ruach HaKodesh, a Szent Szellem folytassa bennünk a megszentelődést, a reformálódást, azáltal, hogy az eredeti rendet fokozatosan helyreállítja szíveinkben.
Ha nem foglalkozunk, nem akarunk foglalkozni ezekkel a „részlet kérdésekkel”, kevert szellemiségben kezdünk élni. Ilyenkor a Szent Szellemmel való betöltekezést lassan felváltja valami más szellemnek a más fajta működése, amely akár hasonlítani is fog az eredetire, de messzire vezet attól. Így láthatunk embereket díszített karácsonyfák alatt nyelveken szólni ajándékokkal teli kezekkel.
Elohim Szelleme pedig nem alkalmaz erőt és hatalmat, hogy befolyásolja szabad akaratunkat. Ha nincs már fül hallásra, nincs már szem látásra, hátralép és várakozik. Ha pedig te kitartasz emberi hagyományaid és elképzeléseid mellett, ajtót nyitsz az ezeket működtető fejedelemségeknek, akik elhitetik majd veled, hogy továbbra is a Szent Szellem vezet téged.
Fontos ezért:
Minden percben kijelenteni és elfogadni a Messiás egyedüli uralmát magunkban és magunk felett, hogy folytatódhasson és beteljesedjen a Reformáció!
El ne fordítsd az ítéletet; személyt se válogass; ajándékot se végy; mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemeit, és elfordítja az igazak beszédét.
5Mózes 16:19-20
Az intézményes egyházak rendszerét megítélő alaptörvény. Mikor államilag elismert és ebből kifolyólag anyagilag támogatott közösségek egyházi státuszt kapnak, vagy eleve abban vannak, egy külső és idegen uralomtól kapnak támogatásokat, melyektől egyre függőbbé vállnak. Ez az anyagi függőség automatikusan szellemi függőséget von maga után, mely szellemi kevertséget okoz és fokozatos leépüléshez vezet. Onnantól fogva, a külső hatalom apránként adagolva kezdi el nyomás alá, idegen törvények elfogadására bírni a megtévesztett nyájakat.
Hangsúlyozni kell, hogy
egyetlen Egyház létezik mely legitim: Krisztus Teste.
Ezen belül lehetnek közösségek és csoportok. Ez a Test olyan, mint egy sejt, mely képes osztódni a végtelenségig. Vannak tagjai, de ezek a tagok is mind Krisztusé. Semmiképp sem vethetőek alá semmilyen nemzetállam támogatási rendszernek vagy egyéb, szintén a Sátán uralma alatt levő bármilyen képződménynek.
Milyen szellemi töltete lett volna Yeshua szolgálatának, ha Elohim csodái és gondviselése helyett, a főpapi, vagy a római hatalom kegyeit kereste volna? Elképzelhetetlen lett volna, hogy Yeshua a tanítványait a szájában egy dénárt tartó hal helyett, elküldje Heródeshez, vagy Pilátushoz, hogy kikolduljon egy kis támogatást szolgálata építéséhez.
Továbbá személyválogatás terén, Yeshua ezt a törvényt más szavakkal ismétli és erősíti meg később Jakab apostol által:
Mert ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyűrűs férfiú fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény is szennyes ruhában; És rátekintek arra, akin a fényes ruha van, és azt mondjátok néki: Te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok: Te állj ott, vagy ülj ide az én zsámolyom mellé: Nem mondtatok-é ellent magatoknak, és nem lettetek-é gonosz gondolkozású birákká?
Jakab 2:2-4
Gyakran érezni gyülekezetekben, hogy a sikeresebb, gazdagabb és anyagilag megáldottabb testvéreket különös bánásmódban részesítik. Többször beszélnek róluk, az első sorokban ülnek és őket hívják ki előszeretettel a színpadra bizonyságot tenni. Mindezt gyakran olyanok szeme előtt és füle hallattára, aki a hétköznapi túléléssel küzdenek úgy, hogy szemmel láthatóan nincsenek nagyobb engedetlenségben, vagy bűnben, mint amazok.
Sokaknak valóban érdekesebb történet lehet az, hogy a múlt hónapban egyesek vállalkozásaik hányszoros bevételt hoztak az előző időszakhoz képest, mint azt, hogy a putriban élő cigány testvér a héten kétszer annyi kenyeret tudott vásárolni, mint egy héttel korábban. Holott ez is igazán nagy áldás és bizonyság.
A hátrányosabb és szerényebb helyzetben levő testvérek fejében vajon, milyen kép alakul ki az Örökkévalóról és Krisztusról, amikor azt látják, hogy mások milyen sikeresek és jólétben élnek, ők pedig tovább szűkölködnek.
Milyen megtévesztő útra terelnek ezáltal sokakat, akik szellemi kiskorúságuk miatt nem értik, hogy valami nem stimmel ezzel. Vagy sokan mások bűntudattal és szomorúsággal elhagyják a keskeny úton való haladást, mondván: „ha én ilyen szegény, beteg és esetlen vagyok, akkor bizonyára engem nem szeret az „Isten” és nem tart méltónak magához”.
Nem bűn gazdagnak lenni és Yahuwah sokaknak megengedi, hogy több pénzt keressenek. De erre tenni a hangsúlyt, ezt erőltetni és előtérbe helyezni infantilis és elvakult módon igen nagy károkat tud okozni egy gyülekezetben. A szegényebb szomorú szívvel elmenekül, vissza a világba, akár az öngyilkosságig. A gazdagot pedig becsapják és tudatlanságban tartják. Mert ha eljön az üldöztetés és a nyomorúság időszaka, nem fogja érteni, hogy mi történik és felkészületlenségében nem fogja tudni elengedni azt, ami a világhoz köti és akár a fenevad jelét is felveszi majd, hogy megtarthassa anyagi bálványait.
Ezért is jó lenne emlékeztetni magunkat arra, hogy
az eredeti ApCsel korabeli gyülekezetben senkinek nem volt többlete és mindenük közös volt.
Azaz úgy kellene kezelni a közösségi vagyonokat, mint akkor. Mindenki ugyanannyit fáradozik a munkával, viszont nem mindenki ugyanannyit keres vele, ezért a kisebb keresetűeknek nem lenne szabad szűkölködni. A világ az, aki azt nézi, hogy aranyat árulsz, vagy takarítasz és e-szerint kedvez, vagy éppen van, vagy nincs diplomád és e-szerint hoz előnybe, vagy hátrányba. Elohim viszont a munkába belefektetett időt és energiát nézi, azt, hogy a talentumaidhoz képest, honnan hová jutottál el? Ezért az igazságtalan világból megszerezett pénzeinket, igazságossan kell visszaforgatni és szétosztani Elohim Országában, mely előcsarnokai a helyi gyülekezetek. Természetesen a léhák, a lusták, és akik nem hajlandóak dolgozni és ezért szűkölködnek, azoknak nincs helye a gyülekezetben, az ilyenek pedig ne is egyenek.
Ennek a parancsolatnak a beteljesedése, amit az elején olvastunk akkor történik meg valósággal, amikor az eredeti és első gyülekezetnek a mintája helyreáll. Ezen is kell mindannyiunknak fáradoznunk. Nem csak azon, hogy emberek megtérjenek, újjászülessenek, hanem hogy később rendesen működjenek egymás között, tanítványi útjaik során.
Bírákat és felügyelőket állíts minden kapudba, amelyeket Yahuwah, a te Elohim-od ád néked, a te törzseid szerint, hogy ítéljék a népet igaz ítélettel.
5Mózes 16:18
Ma a Messiásban a bírák kinevezésének törvénye egyidőben és automatikusan akkor teljesedik be az ember életében, amikor újjászületik és megkapja Ruach HaKodesh-t (a Szent Szellemet).
Minden kapudba: azaz az életed minden területén.
A bíró, maga Ruach HaKodesh. Elválaszthatatlan a következő parancsolattól:
És annak a mondásnak értelme szerint cselekedjél, amelyet tudtul adnak néked azon a helyen, amelyet kiválaszt Yahuwah; és vigyázz, hogy mind aszerint cselekedjél, amint tanítanak téged.
5Mózes 17:10-11
A Szent Szellem a bíránk, Ő vezet bennünket, úgy, hogy a törvényt működteti bennünk, azért, hogy azt ne tudjuk megszegni. Ehhez a mi engedelmességünk szükséges: az eddigi tudásunk és szellemi korunknak megfelelő engedelmesség, sem több, sem kevesebb. Amit eddig megtanultunk a Messiástól, annak tudatosan engedelmeskedjünk. Ami törvény viszont bár már be van vésve szívünkben, de még nem tudatosodott bennünk, mert nem jött még el az ideje, mert szellemi érettségünk nem teszi még lehetővé, hogy magunkévá tegyük, azt maga a bírónk fogja aktiválni bennünk a megfelelő pillanatban, akarata szerint. Ez a Megszentelődés folyamatának esszenciája.
Amit még nem tudunk, mert nem tapasztaltuk, vagy szellemi érettségünknek köszönhetően még nem jött el az ideje, hogy felszínre kerüljön, ott a Szent Szellem konkrétabb vezetést ad, utakat nyit és zár le látványosan, akadályokat semmisít meg vagy éppen akadályokat állít fel elénk.
Azon a helyen, amelyet kiválaszt Yahuwah: a Messiásban, a saját szívünk, mint templomunk központja.
Ez a törvény, vagy inkább ígéret egy nagy próféciának az előképe, mely Shavuot-kor teljesedet be (Pünkösd-kor), Jeruzsálemben:
Íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja Yahuwah –, és új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről, de megrontották szövetségemet, noha én férjük maradtam – így szól Yahuwah. Hanem olyan lesz az a szövetség, amelyet e napok után kötök Izráel házával – ezt mondja Yahuwah –, hogy törvényemet a bensőjükbe helyezem, a szívükbe írom be, és Elohim-ukká leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki a felebarátját és senki a testvérét ekképpen: Ismerjétek meg Yahuwah–t! Mert ők mindnyájan ismernek majd engem, kicsinytől a nagyig – ezt mondja Yahuwah –, mert megbocsátom bűneiket, és vétkeikről többé nem emlékezem meg.Jeremiás 31:32-34
Ez lényegében az oka annak, hogy folyamatosan a teológiák és az intézményes egyházak kőbevésett tanai ellen szólok, akkor is, ha biblikusak, hiszen gyakran nem az újjászületett szívekből szól, hanem a vissza-vallásosodott elmékből. Továbbá ítélet arra a fajta pásztori működésre, mely folyamatos és állandósított. A pásztorolás, ahogy a fizikális értelemben vett apaság, csak addig tarthat egy ember felett, amíg az fel nem növekszik. Az atyák egyetlen dolga, legyenek azok szellemi, vagy vérszerintiek, saját gyerekeik felnőtt korúságra való elkísérés és hozzásegítés, hogy önálló templomai lehessenek Ruach HaKodeshnek, akiket Ő maga belülről vezet és tanít onnantól fogva.
A törvény érvényességéről és működéséről kegyelmi időkben és a Messiás uralma alatt többet megtudhatsz, a Törvény Summája c. videómból, illetve az Örökkévaló ünnepek videómba, hiszen az ünnepek is törvények.
A parancsolatok – melyeket a zsidóság 613 mitzvah-ként emleget – az a törvényrend, melyet Mózes öt könyvében olvashatunk a kinyilatkoztatástól kezdődően egészen az ötödik könyv befejezéséig. Valójában több van 613-nál, kb. 650 és 700 között helyezkedik a valódi számuk.
Ezek nem valami többlet törvény sorozat, melyet Mózes kap az Örökkévalótól, hanem a 10 Parancsolatnak a kibővített, konkretizált, gyakorlatiassá tett változata, illetve magyarázata. Ahogy maga a 10 Parancsolat is a két legfőbb a Szeretet Parancsolatnak a kisség bővebb, konkrétabb változata.
Összefoglalva, csupán csak
2 Parancsolat létezik, melyek maguk is további 10, majd még további 613+ magyarázó parancsolatban vannak bővebben kifejtve.
Parancsolatok ma
Ezek a parancsolatok farizeusság?
A „613” parancsolat NEM tartozik a judaista extra törvényekhez, hanem a továbbra is érvényes és szétválaszthatatlan része a 2, illetve 10 Parancsolatnak és a Szentírásnak, illetve annak az Igének, mely Yahushua–ban Testté lett.
Ezek a törvények azok, melyeket Szelleme által az Atya szíveinkbe akar vésni, pontosan azért, hogy ne kívülről igyekezzük betartani őket, hanem belülről, újemberünk tiszta ösztönei által.
Nem az üdvösség reményében engedelmeskedünk azoknak, hanem a már elnyert üdvösség következményeként engedjük őket működni a bennünk elő Szent Szellem által.
Ha engedjük Ruach HaKodesh arra is képes, hogy megértesse velünk, hogy a mai korban, a saját személyes életünkben, mit jelentenek, mit szimbolizálnak a réginek, gyakran állatokkal és mezőgazdasági tevékenységgel összefüggő parancsolatok. Mit jelent ma számunkra a felebarátunk ökre, szamara, a kártérítés menete stb. Sőt az áldozati renddel kapcsolatban is gyorsan rájövünk, hogy hálaadásunk, imáink és az életünkben meghozott áldozatok, lemondások és bűnöktől való elfordulásaink pontosan tükröződnek a régi áldozati rendek leírásaiban. Most kegyelmi időkben természetesen ez főként szellemi síkon történik, az elménk megújújása által.
Nem vagyunk már a törvény alatt!
Ahogy Pál is figyelmeztet, nem vagyunk a törvény átka alatt. Valóban nem, ha ezek a törvények szellemünkbe vésetnek a Szent Szellem tüze által. Aki pedig újjászületés, a Messiás uralmának megvallása nélkül hajt fejet ezeknek a törvényeknek és igyekszik ezeket önerőből betartani, vagy akár a Messiás uralmának megvallása mellett teszi ezt, az valóban továbbra is a törvény átka alatt van.
De másfelől, aki a Messiásban hívőként továbbra is tagadja a törvénynek ezt az eredeti fajta érvényességét – miszerint a Szent Szellem pontosan ezeket vési bele szíveinkbe – bármenyire az ellenkezőjét vallja, épp ezért ugyanúgy a törvény átka alatt van ő maga is.
Annál az egyszerű oknál fogva, hogy a törvény érvényességének tagadása kizárja a törvény benne való rendezését.
Meg kell érteni, hogy újjászületésünk által és azt követően, a törvény nem cél többé, hanem eszköz. Nem üdvözít, hanem az elnyert üdvösségünk elnyerésétől – újjászületésünktől – a mennybemenetelünkig vezető göröngyös ösvényen, igen fontos, és életmentő jelzőtáblái, hogy le ne térjünk erről az Útról és valóban Életben maradjunk mindvégig. Ez a lényegi különbség a régi, az erőtlen szövetség, és az Új tökéletes Szövetség között.
Az Új pedig kizárólag a Régi alapján érvényes, és nem nélküle. Aki önálló szövetségként tekint az újra, az más idegen szövetségről beszél, nem a Messiáséról. Az üzenet, az ígéret, a törvény maradt ugyanaz. Érvényre jutási módja módosult. Az ember kezéből a Messiás visszavonta az ítélet végrehajtását és a halál az óemberünket érinti, amíg tart a kegyelmi idő. Az üzenetet hordozó anyag is megváltozott:
a régi a kő és a gyilkos betű, az új pedig a szív és a megelevenítő szellem.
Pünkösdkor pontosan ez történt. A tanítványok fejei felett megjelenő kettős lángnyelvek nem voltak mások, mint a megelevenedett két kőtábla melyet ígéretként Mózes lehozott a Sinai hegyről, melyek ekkor teljesedtek ki a első tanítványok szíveiben. Mózes ígereteket hozott le, nem törvényeket valójában. Hiszen nem az volt rájuk írva, hogy NE ölj – NE lopj – NE paráználkodj – Tiszteld stb., hanem az eredeti héber jövő idejü igeragozása úgy hangzik, hogy nem FOGSZ ölni, lopni, paráználkodni és Tisztelni fogod Elohimot, atyádat, anyádat, felebarátodat, ha Bennem, a Messiásban végre Újjászületsz. Megválozol úgy, hogy ezek a törvények természetes folyásként fognak áradni már a gondolataid csírájától fogva egészen a cselekedeteiden keresztül.
Szóval, soha nem tilalmakról vagy kötelezettségekről volt szó, hanem ígéretekről.
Amikor Yeshua arról beszélt, hogy ha már gondolatban elköveted, már bűnbe estél, nem arra kér, hogy fogd vissza saját gondolataidat is, ami lehetetlen az ember számára, hanem azt vetíti előre, hogy amikor az Én Szellemem majd beléd költözik, akkor Én már a szívedben és az elmédben is a helyére teszem ezeket a dolgokat és megszabadítalak téged már a gondolatától is bűnnek, hogy eszedbe sem fog jutni többé.
A Törvény és a Messiásegymásra mutat
A törvény a zsidóság tanítómestere volt a Messiásig, ahogy olvashatjuk a Galátziabeliekhez írt levélben. A Messiást azonban ez a zsidóság eddig nem ismerte fel, mivel más, megmásított törvényt helyezett Yahuwah Parancsolatai elé. A Népek pedig a Messiás ismerete által kapják meg megoldott / beteljesedett csomagként azt a törvény, melyet a zsidóság megmásított. Feltéve, ha elfogadják ezt. Yahushua HaMashiahvisszafelé pedig a tanítómesterünk, aki rendjét, törvényét kibontja és belénk helyezi élő Igeként. Hiszen a népek nem a Szináj hegynél kötött szövetség örökösei, hanem a golgotaiaké. Itt fordítva indul el a folyamat. Azt, amit a zsidóság önmagában képtelen volt megtartani, azt a Messiás által az Övéi a szívükben, szellemükben hordozzák, akár zsidók akár nem.
Így teljesedik be két kijelentés is:
Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjükbe írom be azokat
Zsidókhoz írt levél 10-16
Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
Máté 5:17
Tehát ezeket a parancsolatokat, és a hozzáfűzött gondolatokat, melyeket ezen a honlapon találsz, semmiképp sem önerőből, emberi fejünkkel való betartásra vannak. Hanem arra valók, hogy rávilágítsanak azokra a területekre hívő életünkbe, ahol elakadtunk és gyakran nem is sejtjük, mert azt mondják nekünk 2000 éve, hogy érvénytelenek ezek a zsidóknak adott törvények, hogy épp a Szeretet Parancsolatainak valamely megnyilvánulása nincs még rendezve bennünk. Azért íródtak ezek a gondolatok, hogy konkrétan, a betegséget megvilágítva, fordulhassunk az orvoshoz, megnevezvén a bűnt, így tudatosan kérhetjük az attól való tisztulásunkat. Erről szól a Megszentelődés folyamata.
A zsidó hagyomány szerint ez a törvény megtiltja, hogy húst és tejet egyszerre fogyasszunk. A Sulchan Áruk (Terített Asztal) alappillére. E-kódexkönyv a zsidó ortodoxia legalapvetőbb törvénykönyve, mely tartalmazza a hétköznapok előírásait. Még a kevésbé vallásos zsidók nagy része is törekszik arra, hogy konyháját úgy működtesse, hogy időnként húsos ételeket, időnként pedig tejes ételeket készítsen el benne. Ha nem engedheti meg magának, hogy két konyhája legyen, azt az egyet időszakonként felváltva, alapos kitakarítást követően egyik vagy másik termék felhasználására használja. A törvényt oly komolyan veszik, hogy egy húsos tál után, több órát várnak, hogy tejeskávét ihassanak, hisz ennyi idő kell, hogy a gyomorból a belekbe kerüljön az előzőleg elfogyasztott hús.
A zsidóság évszázadok óta elképesztő mennyiségű időt, energiát és anyagiakat nem kímélve ragaszkodik e-törvény eme értelmezéséhez, mert valamikor a nép “bölcsei” ezt a magyarázatot hozták ki belőle.
Azonban az elsődleges oka ennek a tiltásnak feltehetőleg az, hogy pogány szokás volt az ifjú hím állatokat saját anyjuk tejébe megfőzni egyfajta termékenység szerencsehozó aktusként. Ettől a fajta pogány szertartartásrendszertől való leválasztásként adta YaHuWaH a választott népnek ezt a törvényt.
De feltehetőleg még egy további és egészen más célból rendelte el ezt a tilalmat. A hetiszakasz nagy része Yahuwah hátrányos helyzetűek védelmét biztosító rendeletekből áll. Nyilvánvaló, hogy
ebből a gondviselésből az állatok sem maradhattak ki.
Az anyaállat is szereti kicsinyét. Ha egy fiatal állatot saját anyja tejében főzzük meg, ez azt feltételezi, hogy az anya még él és ráadásul a levágás közelében tartózkodik. Ha nem is a szeme előtt történt kicsinye levágása, a hangját, a vérrel keveredő levegő illatát, illetve a hiányát rögtön megérzi. Mivel az állatok nem sírnak, arckifejezésük a mi érzékszerveink szerint alig látható, az ember nem veszi rajtuk észre az érzelmi állapotukat. Így könnyen kialakulnak olyan szokások, melyek az állatok lelki világát teljesen figyelmen kívül hagyja és súlyosan bántja. Ha az állat szenved, az termékén is megérződik, hisz olyan mérgező hormonokat, anyagokat termel a szervezete, ami belekerül a tejébe, húsába, majd ily módon, az ember szervezetébe is. Káros tehát az állatra nézve, de
ha az állat nem érzi jól magát, az számunkra is átokként üt vissza és saját magunkat mérgezzük meg általa.
Továbbá az állatnak járó tisztelet és szeretet mellőzése közvetlen ajtót nyít az ember iránti tiszteletlenség/szeretetlenség felé.
Magam részéről, zsidó körökben figyelek arra, hogy ne kérjek kapucsínót egy marha pörkölt elfogyasztása után. Nem azért, mert tisztelem a félreértelmezett törvényeket, vagy, mert játszani akarom a törvénytisztelő zsidót a másik előtt, hanem azért mert tisztelem annyira a másikat, hogy ne okozzak botránkozást számára. Hasonló módon, mint az első tanítványok, akik a görögök iránti tiszteletből, Yahuwah utasítására elfogyasztották az áldozati húst, mert a szolgálat előbbre volt egy törvény tilalmának betartásánál, vagy ez esetben egy emberi törvény Nem betartásánál.
Ne legyünk hát sem farizeusok, de megszállott anti-farizeusok sem, hisz ugyanazok az ajtók zárulhatnak ma be a zsidók előtt miattunk, mint amelyek anno a görögök előtt, ha Yahuwah nem avatkozik be és nem szól az első tanítványoknak. Az ajtó, melyen a Király is bevonulhat a másik életébe.
Ne ferdítsd el a te szűkölködő szegényed jogát az ő perében.
2Mózes 23:6
A szegényből semmilyen hasznot nem lehet húzni. Ha jól bánunk vele, nem tudja viszonozni jóindulatunkat semmilyen formában, sem ajándékkal, sem pozícióval, sem jó kapcsolatokkal, sem pénzzel. Ez egy alapvető és általános igazság, ami köztudott. Ilyen módon a szegény nagy veszélyben van egy hitetlen társadalomban. Ha valami vád éri, senki nincs, aki mellé áll, hiszen senki semmit nem ad ingyen. Ráadásul, ha valaki szegény nem nehéz rákenni bűnt, lopást, vagy akár gyilkosságot, mert nélkülöz és könnyen elhihető, hogy ilyen módon tartja el magát, vagy inkább éli túl a napjait.
Yahuwah ennek a törvénynek a betartására kötelezi népét, hogy a problémát kiküszöbölje. De párhuzamosan és kéz a kézben működik más törvényekkel. Hiszen, ami a szegényre igaz, igaz a gazdagra is (szegénynek ne kedvezz), sőt, igazságot a szegény iránt kizárólag akkor tudok tanúsítani, ha nem fogadok el pénzt, vagy ajándékot valamelyik perestől. A megvesztegetés tilalma is erősíti ezt a törvényt, ugyanis a szegény nem tud ilyen szolgáltatást megvásárolni magának.
…ajándékot ne fogadja el, mert megvakítja a szemet.
2Mózes 23:8
Igaz, hogy a mai világban egyre kevesebb jogtalanság éri a “szegényt”, hiszen egyre humanistább világunkban ebből a végletből a másikba estünk. Természetes, hogy a sátánnak nem érdeke, hogy Yahuwah igéje érvényesüljön, így vagy az egyik végletet, vagy a másikat kényszeríti a világra. Ezért fontos az előző törvényt is szem előtt tartani, ami a gazdag jogát védi. Érdekesség az is, hogy bár a világtörténelem során több igazságtalanság érte a szegényeket, mégis előbb szerepel a sorban a gazdagok jogát védő törvény a Tórában. Ma egyre inkább aktuális ez a sorrend, amikor kisebbségek, hátrányos helyzetűek, sőt bűnözők, egyre nagyobb jogokkal és hatalommal bírnak a többségek kárára világszerte.
Bemerítkezésem után jó néhány évig olyan helyen laktam, ahol gyakran találkoztam közéleti személyiségekkel, sőt mi több sokan zsidó származásúak is voltak. Hamar észrevettem magamon, hogy jogtalanul működik bennem egyfajta diszkrimináció. Nagyobb vágyat és késztetést éreztem szolgálni ezek a neves emberek felé, mint a náluk jóval szerényebb és névtelenebbek felé. Elképzeltem, hogy mekkora dolog lenne egy ilyen embert a Messiás-hoz vezetni, mivel sokkal szélesebb körben tehet majd bizonyságot hitéről. Én pedig szép trófeát szereztem volna magamnak későbbi dicsekvéshez. Ez a törvény volt az, mely megítélt ebben a kérdésben. Szolgálni csak az tud, aki képes mindenféle emberi szempontjait és preferenciáit félretenni, illetve szabadulni azoktól.
Sok olyan közösség működik, ahol a főembereknek el vannak különítve a gyülekezeti terem első soraiban. Ott ülnek a dísz emberek, díszruhákban, mert ők híresek, vagy pénzesek, vagy egyszerűen azért, mert régebben járnak, idősebbek szellemben. Több olyan bizonyságot hallottam, hogy az utcáról oda betérő, Elohim iránt érdeklődő ember, ezek láttán, sarkán fordult és továbbment. Akik ezt elmondták nekem, találtak más helyett, ahol ez a törvény tiszteletben volt tartva, így ők is tanítványokká lettek. Találtak végül olyan helyet, ahol az elöljárók, nem elől ültek, hanem épp ellenkezőleg, inkább hátul és nem az ő lábukat mosták a kisebbek, hanem fordítva. De vajon mennyien vannak azok, akik többé nem tértek be más gyülekezetbe és özvegyen-árván bolyonganak azóta is?
Minél idősebbek vagyunk, szellemben annál ösztönösebbnek kellene lennie annak az igének, mely szerint, ha valaki meghív, ne üljünk a főhelyekre, nehogy megszégyenítsen minket a ház ura és háttrébb ültessen. Mert lehet, hogy aki utánam jön nagyobb nálam, bár most még én szolgálok feléje. (Lukács 14:8-9).
Nálunk otthon is a legkisebb gyereket szoktuk az asztalfőhöz ültetni, hiszen csak ott van karosszék. A többi helyen sima szék van, ahonnan könnyen kieshet. A sima székeken inkább mi öregebbek ülünk, akik biztosan állunk már a lábunkon.
Ellenben olyan is előfordult már, hogy veszekedtem valakivel, hogy ki üljön háttrébb az istentiszteleten. Egyikünk sem akart előrébb ülni. Azt gondoltam, jó, akkor minden rendben van velem is és ellenfelemmel is, él és működik bennünk ez a törvény és nem törekszünk pozícióra. Majd rájöttem, hogy nem ilyen egyszerű a dolog. Mert vannak olyan esetek, amikor azért szeretnénk hátul ülni, hogy ne kelljen részt venni a munkába, felelősséget vállalni a szolgálatért, közösségben lenni másokkal… de ez már egy másik tanítás tárgya lenne.
