Karácsonyi üzenet Ezékiel prófétától

Karácsonyi üzenet Ezékiel prófétától

Majd azt mondta nekem: Még más nagy utálatosságokat is fogsz látni, amelyeket cselekszenek. Akkor bevitt Yahuwah háza kapujának a bejáratához, amely északra van, és íme, asszonyok ültek ott, és Tammúzt siratták. Azt mondta nekem: Láttad-e, embernek fia? Még más, ezeknél nagyobb utálatosságokat is fogsz látni. És bevitt engem Yahuwah házának belső udvarába, és íme, Yahuwah templomának bejáratánál, az előcsarnok és az oltár között mintegy huszonöt férfi volt, akik hátukkal Yahuwah templomának és arcukkal kelet felé fordultak, és kelet felé leborulva imádták a Napot. Azt mondta nekem: Láttad-e, embernek fia? Hát nem volt elég, hogy Júda háza ilyen utálatosságokat cselekedett, amilyeneket itt cselekedtek? Még a földet is betöltik erőszakossággal, és engem megint haragra ingerelnek. Íme, hogy tartják a vesszőt az orrukhoz! Én is haragom szerint cselekszem, nem fog szánakozni szemem, és nem kímélem őket. Ha nagy hangosan kiáltanak is hozzám, akkor sem hallgatom meg őket. Ezékiel 8:13-17

Korábbi írásaink kiegészítőjeként, ahol már taglaltuk a karácsonyi ünnepekkel kapcsolatos szellemi problémákat és romlott gyökereket, szeretném kicsit bővebben kifejteni, mi ennek az ünnepnek a történelmi és pogány háttere. Lásd: A „szent fa” tilalma

Legjobb esetben is a nyájak pásztorai rábízzák az emberek lelkiismeretére, hogy hívő-újjászületett keresztyénként mit kezdjenek ezzel az ünneppel. Egyfajta Pilátusi gyávasággal: mosom kezem, te döntesz, nem foglalok álláspontot, így nem dobál meg senki. A továbbiakban leírtak alapján én most már kifejezetten arra biztatom azokat, akik Szellemben vannak és a Szent Szellemmel valamikor betöltekeztek, hogy ne a lelkiismeretükre, hanem a gyomrukra hagyatkozzanak, azzal kapcsolatban, hogy mostantól miként viszonyulnak ehhez a súlyosan sötét és hamis ünnephez.

Nagy Konstantin merényletének egyik fő aktusa volt, a világ legfőbb pogány ünnepének a keresztyénesítése, azaz, a keresztyénségbe való átmenekítése. Az új birodalmi vallás széleskörű elfogadtatása érdekében elengedhetetlen lépés volt a lázadások és ellenállások elkerüléséhez a meglevő közös nagy ünnep megtartása. A római egyház megalapítása által a Messiás Teste ellen valaha elkövetett legnagyobb támadás fő eszköze szokás szerint: az összemosás, más szóval, az asszimiláció.

Téli napforduló ünnepe

Ősi magyar nyelven Karacsun-nak nevezett, minden népnél igen nagy ünnepnek számított a világosság térhódításának a visszatérése az év legsötétebb napján. Innentől számolva a világosság elkezd erősödni és teret hódítani a sötétséggel szemben. Mondhatnánk, hogy ennél a pontnál születik újjá a világosság, melynek tetőpontja a nyári napforduló.

Remek szimbólum ez Yahushua, a világ Megváltójának születésének a megünnepléséhez, hiszen valóban sokan ilyenkor a világ Világosságának a földre születését ünneplik. Mondhatni, hogy tökéletesen adja magát a helyzet, ahhoz, hogy a kettőt össze lehessen mosni.

A Szent Írás azonban nem jelzi, hogy pontosan mikor született Yahushua, és főként arra nem adott sosem utasítást Elohim, hogy bárkinek a születésnapját, így saját Magáét megünnepeljék az emberek. Nem tudni, hogy miért ennyire tabu ez a téma Elohim szerint és az eredeti zsidó hagyományok szerint, de a helyzet így áll, ha tetszik, ha nem. (valószínű, az önbálvnyozás kerülése miatt nem kerül megünneplésre az egyének születésének a napja).

Már önmagában gond a parancsolatokhoz, így az ünnepekhez való hozzátevés, de még súlyosbítja a helyzetet az, hogy

a legaljasabb szellemiségek ünnepének a napját jelölték ki a Legszentebb megszületésének a megemlékezéséhez,

ráadásul az összes régi pogány szimbólum megtartása mellett.

Ennek az ünnepnek a valódi és mély gyökere nem más, mint az emberek ösztönös törekvése arra, hogy a legsötétebb időszakban mindenféle esemény által felvidítsák csüggedt kedélyüket.

Mielőtt bárki beleesne abba a hibába, hogy azzal magyarázza ki saját viszonyát ehhez az ünnephez, hogy Elohim mindent megtisztít és nekünk bármit szabad a Messiásban, gondolkozzunk el, vajon miért van szükségünk megtartani egy olyan napot, melyet a pogány világ a legfontosabbnak tart. Nem akarunk kilógni, konfliktusba kerülni, további kiközösítésbe részesülni? A kérdés lényegében ugyanaz, mint a Shabbatról a Vasárnapra való áttérés esetében. Lásd: Szombat / Vasárnap

Karácsony: a Nap és egyéb istenek ünnepe

Lássuk a legfőbb példáit annak, hogy ezekben a napokban, mely népek, mely idegen szellemiségeket ünnepelték:

Nimród / Tammúz

Nimród jelentése: fel fog lázadni. Nimród, akit szarvas-nak is neveztek, a napistennek adta ki magát. Mindenféle orgiákat és ember-áldozatokkal egybekötött ünnepségeket szerveztek a tiszteletére, ahol a „tetőpont” a gyerekek máglyán való feláldozása volt. Innen származik a szinte minden országban megtalálható, az asztalokon fahasábot idéző sütemények, mint a magyar bejgli.

Nimród saját anyját Szemiramisz-t vette feleségül, mely frigyből született Tammúz egy december 25-ei napon. A népi hagyomány szerint Tammúz, Nimród reinkarnációja, aki végül egy erdőben halt meg, majd holttestéből fenyőfa nőtt ki, mely tövében minden év december 25-e körül ajándékokat rakott le a túlvilágról a nép számára.

Nimródot a művészetekben gyakran anyja, Szemiramisz ölében ülő kisdedként ábrázolják, mely nem más, mint a Szűz Mária kultusz gyökere.

Szaturnusz

Őt is december 25-én ünnepelték a szaturnália névre keresztelt ünnepsorozaton. Itt az emberáldozatokat felváltották a halálkimenetelű gladiátoros játékok, melyek ezen az ünnepsorozaton fokozott számban kerültek megrendezésre. Egy egész hónapon át tartó orgiákkal, evés-ivással teli öröm és őrjöngő ünnepsorozattal hódoltak neki. Köztük a Juvenalia kimondottan az ifjúságot, a gyerekeket és a termékenységet ünnepelte. Felsőbb körökben, a római uralkodói réteg Mithra kultuszt ápolt.

Szaturnuszt gyakran kaszával és égi szekérrel ábrázolták. Itt még a Télapó rénszarvasai helyett, nem más, mint a kígyó volt a hajtó állat. Szaturnusz, akit a görögök Chronos-nak neveztek, volt az a fejedelemség, aki a mitológia szerint saját fiát megette, nehogy trónjára törjön. Ez nem más, mint

a Sátán szimbóluma, aki a lehető legfiatalabb el akarja pusztítani szellemben az embert, nehogy elfoglalja az ő és démonjai üresen maradt helyét a mennyekben, azáltal, hogy visszatalálna az Atyához a Messiás Yeshuán keresztül

Szaturnusz emléke közvetlenül a Télapó álcája mögé bújva működik a mai napig.

Többiek

Sokáig lehetne sorolni hány idegen, a fény és a Nappal összefüggésbe hozható szellemiséget ünnepeltek és máig ünnepelnek az emberek ezeken a napokon. Néhány fő példát említenék:

/Ra/Oziris, Mithra, Helios/Dionysos, Sol Invictus, Luca,

A római merénylet, melyre gyakran hivatkozom, amikor Nagy Konstantin mindent meghamisító, megmásító és összemosó igyekezetében a legfőbb ünnepbe nemes egyszerűséggel beinkorporálta Yeshua, a Megváltó születésnapjának a megünneplését. Mondhatnánk angolosan, hogy a Sun ünneplése „helyébe” beiktatta a Son megünneplését. (azaz Sun – Nap-ról, Son-ra Fiú-ra).

Néhány rövid év, a viszonylagos megtisztulás évei voltak: Az amerikai keresztyének tiltották a karácsony ünneplését a 19. sz-ig. Tudjuk, hogy a megújult keresztények tömegei emigráltak Amerikába. A reformáció ezt a kérdést egyszer a múltban már rendezte. Később marketing és kapitalista érdekek okából visszaállították az ünnepet, ami visszahatott a keresztyén közösségekre, akik valamiféle hiányt kezdtek el érezni a leghidegebb időszakban.

Jews offering holocaust to moloch
Jews offering holocaust to moloch

Gyerekeidet áldozod fel Moloch-nak?

Emberek milliói elhitetik gyermekeikkel, hogy létezik egy fehér szakállas, piros ruhába öltözött kedves idős cukros bácsi az Atya képébe bújva, aki a gyerekek cselekedetei alapján megjutalmazza őket ajándékkal, ha jól viselkedtek, vagy krampusszal és virgáccsal, ha rosszul. Elhitetik velük, hogy levelet, sőt akár imát is lehet intézni feléje, hogy elnyerjék kegyeit. Ekkor vajon mi történik szellemi értelemben?

Miféle bálványnak vezetik neki saját gyermekeiket az emberek?

Nem az történik, hogy már kora gyermekkorban bálványimádáshoz és bálvány alkotáshoz való hozzászoktatás történik?

Továbbá,

milyen kép alakul ki a gyermekben Elohim-ról,

ha már ilyen korán arra biztatják, hogy kérjen tőle mindenféle szép ajándékot, legyen vele kedves és akkor megkapja azt, amit kér tőle. Nem ezt nevezzük vallásosságnak, vagy akár farizeusságnak? Cselekedeteim alapján kapom az üdvösséget, vagy sem?

Csodálkozunk, hogy olyan nagy azon hívők száma, akik a Megváltóban továbbra is csak ajándékokat hozó, immár áldást és pénzt osztogató kis Jézus bálványt látnak?

Az effajta idegen bálványok felállítása, illetve Yahushua-ról/az Atyáról alakított hamis képhez való vezetés, nem más,

mint szellemben feláldozni gyerekeinket a Moloch tűzében!

Ahogy más gyermekáldozati tilalomról szóló írásomban is említem, minden egyes megalkuvás a világgal, mind egy fajta szellemi áldozat, gyermekeink szellemi megégetése, aminek súlyos következményei lehetnek egész életükre nézve. Lásd: Ne kövessük a világot

TOVÁBBÁ: Figyeljük meg, milyen reakciója van szinte az összes kisgyereknek, amikor először odaviszik egy Télapónak beöltözött férfi ölébe. Torkuk szakadtából sírnak, sokan nem is értik, hogy miért. Majd évről-évre visszajárva hozzá, a gyerek megnő, hozzászokik, majd egy idő után már nem sír. Talán a kisgyerek első találkozásnál érzi ezt a szellemi áldozatot és fertőt, melynek nem akar részese lenni és ezért zokog? Néha tényleg az a benyomásunk, hogy ezek a szegény kicsik belülről érzik a lángok elviselhetetlen melegét, amelyek megpróbálják belülről megégetni őket.

Yahuwah Szelleme / Ruach HaKodesh törje meg és törölje el mindazokat a szellemi átkokat, amelyek ezekből a kényszerű találkozásokból fakadnak minden olyan ember életében, akiknek gyermekkorukban részt kellett venniük az e-fajta spirituális beavatási szertatásokon!

A reformáció kezdete után több, mint 500 évvel, ma, amikor a 7 utolsó év küszöbén állunk, még mindig a karácsony és az ehhez hasonló cirkuszokról kell írni a hívő keresztényeknek!? Az antikrisztus heteken belül készül megerősíteni a szerződést a nemeztek összességével, miközben te, Jézus tanítványaként, még mindig erre a szellemi órgiára készülsz!? (Cop28, Abu-Dhabi – 2023 november 30 – december 12)

Még mindig kérdés?

Senki se áltassa magát, akinek nincsen gyereke. Akik maguk ünnepelnek, esetleg a párjukkal, felnőtt rokonsággal, barátokkal. Ez az ünnep a Sátán dicsőítéséről szól, ami minden esetben kihat az ünneplő szellemi állapotára, ezáltal a Megváltójával és az Atyával való személyes kapcsolatára is.

Az ellenséget nem érdekli, hiszel-e benne vagy sem, a karácsony minden esetben az ő szentségtelen ünnepe marad.

Egy ilyen cirkusz elfogadása erősen befolyásolja azoknak az embereknek a lelki állapotát, akik alávetik magukat annak, vagy akik nem figyelmeztetnek a veszélyeire. A keresztények esetében ez a fajta ünnepség erősen befolyásolja személyes kapcsolatukat a Megváltóval és az Atyával, és még tovább fokozza a már sok esetben igen torz képüket Elohim-ról.

Yahushua-nak nem áll szándékában ennek az ünnepnek a rothadt gyökerét megtisztítani. A rothadtat ki kell ásni, lemetszeni és tűzre dobni. A tisztátalan szellemiségek akkor is működnek, ha mi nem gondolunk rájuk, akkor is, ha nem tudunk, vagy nem akarunk tudomást venni róluk. Működtetjük őket a cselekedeteink által. De mint ahogy másban is igaz, úgy ebben is, a tudatlanság korát elnézi Yahuwah, az Örökkévaló. A felismerést követően azonban könnyen átcsúszhatunk a tudatos ellenszegülés és lázadás állapotába, ha nem tisztítjuk meg magunkat attól félve, hogy még inkább kilógunk a sorból, mint eddig. Ez a fajta gyáva és langymatag magatartás előbb-utóbb utolérhet bennünket, és drámai következményekkel járhat.

Ha pedig túl keménynek véli bárki szavaimat, ajánlom, hogy olvassa tovább Ezékiel-ben ezt a történetet, könyvének a 8. és 9. fejezeteiben.

Hamis ünnepek Yahushua javára

Legyünk ravaszak és lássuk, hogy mire tudjuk felhasználni az ellenség hamisságait. Mert, a karácsony ünnepe egy dologra igen jó lehet:

a kisded Jézus-ra még megemlékező hitetlenek felé való szolgálatra.

Megváltónk Yahushua HaMashiah születésére és minden más eseményre, ami Vele kapcsolatos, lehetőségünk van, bármikor megemlékezni. Az ünnepek, akár igazak, akár hamisak, számunkra lehetőség, hogy bizonyságot tegyünk arról a Megváltóról, akit még sokan nem ismernek, vagy csak ebben a kezdetleges formában.

Szolgálat lehetősége azért, hogy következő évben már semmilyen hamis ünnepet ne tartsanak meg, mivel Újjászületésük által már belépnek ők is az Örök Ünnepek Szentélyébe: a Messiás Testébe.

Lásd még: Ünnepek a Messiásban, Újév: Amikor a Messiás megszületett!, A „szent fa” tilalma

Boldog karácsony helyett, további áldott reformáció kívánva.

VIDEO VÁLTOZAT

Megtévesztés Eszközei 3 – VISSZAHÚZÁS

Megtévesztés Eszközei 3 – VISSZAHÚZÁS

Az előző két írásban vettük Sátán két főbb eszközét Elohim tervének meggátolásában. A beelőzés és szélsőségek irányába való tolás ugyanazt a célt szolgálja, mely az idő húzása. A legtöbb választottat, ha már nem tudja letéríteni az útról, vakvágányokra, zsákutcákba próbálja bevinni, hogy addig is lopja az időnket, energiánkat és meddőséget okozzon. Ezek mind hátráltatnak bennünket elhívásunk és saját szellemi növekedésünk beteljesedésében.

Az előző két témánk a BEELŐZÉS és a FÉLRETOLÁS mind a VISSZAHÚZÁS-unkat szolgálják lényegében.

Káin nemzetsége Séth számára, ahogy Ishmael Izsáknak és Ezsau Jákób életében, mind olyan elképesztő visszahúzó erő, mely Elohim Tervének a meghátráltatására szolgálnak.

Amikor hívő embereket azzal téveszt meg, hogy SZÉSŐSÉGEKBE taszítsa és bizonyos igazságokból emberi dogmák szülessenek, farizeusivá degradálva törvények helyreállását a Szent Szellem munkája helyett, akkor is fékezés, akár teljes leállást ér el a Messiás Testének a haladásában.

Ezek a folyamatos leállások késztetnek sokakat arra, hogy kitörjenek és tovább fussanak, továbbvigyék a fáklyát a Keskeny Úton.

Belénk kapaszkodás

Vannak azonban további esetek, amikor nem beelőzés, vagy félretolás által, hanem csak úgy észrevétlenül egyfajta hátulról való belénk kapaszkodás által, lefékezik szolgálatunk haladását.

Emberek a ruhánkba / elhívásunkba kapaszkodva húznak gyakran vissza bennünket a haladásban

Amikor előremenni nem akaró emberek folyamatosan kiontják lelküket és nem figyelnek, nem várnak viszonzásul semmilyen megoldást élethelyzetükre, hanem csak arra vágynak, hogy valaki meghallgassa őket szüntelen és egyetértsen velük. Ilyenkor a legbölcsebb dolog, ha figyelmeztetéseink ellenére bűneiket nem elhagyni kívánják, hanem visszaigazolást lelki vágyaikra, hogy forduljanak inkább pszichológushoz, mert ez a fajta szolgálat és lelkigondozás nem a mi műfajunk.

Ruhánkba kapaszkodás egyik legfőbb példája már Ábrámnál elkezdődött, amikor kihívását követően azonnal megjelenik Lót unokaöccse, aki valami oknál fogva csatlakozik hozzá és vele megy, holott semmi ilyen előzetes utasítást, vagy engedélyt nem olvasunk Yahuwah szájából. Erről bővebben: Az Igaz Lót c. bejegyzésemben.

Lót igen nagy veszélybe sodorta Ábrámot és embereit, vagyonát/örökségét, idejét rabolta. És mielőtt elváltak volna, még viszálykodást is keltett az embereivel.

Az előbb említett eset minimum az időnket rabolja, de akár energiánkat is, sőt még lelkiismeretfurdalás is okozhat, ha szellemben nem vagyunk érettek, mivel még magunkra vesszük a másik előre haladni nem akarását azáltal, hogy nem tudunk mit tanácsolni nekik és egyesével elemezgetjük hiábavaló életproblémáikat a-helyett, hogy az azokból való megtérést és megbánást hirdetnénk nekik.

Gyakran tapasztalni, utcai szolgálataink során is, egyes testvérek leragadnak egyes embereknél. Valahogy nem érzik azt a határt, amikor a felebarátunk iránt tanúsított türelem és szeretet ideje lejárt és egy másik szabály lép érvénybe: a tovább haladás és a por leverése lábunkról.

Sok esetben a Messiási Szeretet mellett ott lappang a hamis humanizmus, főként nőknél figyelhető ez meg, amikor az utcán olyan emberek húzzák az időt, akik szemmel láthatóan nem a Messiásra kíváncsiak, esetleg borravalót remélnek tőlünk. Ha közben szétnézünk, talán több olyan személy halad el mellettünk, akik a békesség emberei, azok, akiknek a szíve sokkal inkább elő van készítve az Evangélium befogadására.

Hasonlóan, mint Ábrahám esetében, jó akaratból kitartunk rokonok, járókelők, idegenek, hajléktalanok mellett és nem vesszük észre, hogy esetleg egy másik rokon, idegen, járókelő vagy hajléktalan felé kellene elindulnunk végre.

Erőltetett, idejében meg nem szakított álszolgálatok ezek.

A mentős sem engedi az ablakban álló öngyilkosságra elszánt embert, hogy ruhájába kapaszkodjon, sőt ő maga sem ragadja meg az illető ruháját, nehogy magával rántsa zuhanásába.

Szellemi gyermekkorban való tartás

További igen alattomos fék az emberek előrehaladásában, amikor tudatosan megmaradnak szellemi atyjuk fennhatósága alatt. Amikor ugyanannak az embernek a szavain él éveken, évtizedeken keresztül és sosem válik ő maga szolgálóvá, mások atyjává. Hétről hétre, taníttatnak, de a teljességre sosem jutnak el. Ilyen a máig tapasztalható egyházak katolikus mintára felépült gyülekezetek, ahol ugyanaz a maréknyi ember tanít éveken át, több száz, akár több ezer embert. Kis vatikánok, kis pápáikkal és kis ministránsaikkal.

Ezt a témát több írásomban, bővebben és a megoldás lehetőségének említésével tárgyalom: pd. A Tanítványok Cselekedetei

További FÉKEK

A különböző szellemi fékek listáját majdnem a végtelenségig lehetne folytatni. A jelen írásban azokat a problémákat szerettem volna figyelmeztetésképpen elétek hozni, melyek a szolgálatban álló, újjászületett emberek életében a leggyakoribb visszahúzó erőkként jelentek meg szemünk előtt, vagy akár saját életünkben az utóbbi évek során.

Kommentbe biztatok minden olvasót, hogy írja be, mi az a fék, melyet tapasztalt, ami az előrehaladásban, a megszentelődés folyamatában számára visszahúzó tényező volt.

Lásd még: Megtévesztés Eszközei 1 – BEELŐZÉS, Megtévesztés Eszközei 2 – SZÉLSŐSÉGBE TASZÍTÁS

VIDEO VÁLTOZAT

Megtévesztés Eszközei 2 – SZÉLSŐSÉGBE TASZÍTÁS

Megtévesztés Eszközei 2 – SZÉLSŐSÉGBE TASZÍTÁS

Az előző részben láthattuk, hogy az Út-on való haladásunkat az ellenség meg tudja nehezíteni azáltal, hogy hamis eszközökkel beelőzi az Örökkévalótól származó, a haladáshoz adott valódi történéseket/áldásokat.

A cél felé való futásunkat egy további fogással is tudja gátolni, hátráltatni, illetve sok esetben meghiúsítani, ez pedig nem más, mint

a SZÉSŐSÉGEK felé való eltolás, a Közép Útról való félrelökés jobb, vagy bal irányba.

Továbbra is a Reformáció folyamatán és annak fejlődésén keresztül tudjuk szemlélni ennek a pusztító munkának a következményeit.

Dualizmus és hidegháborús állapot kialakítása

A sátán egyik legkiválóbb eszköze az emberek megtévesztéséhez a dualizmus. Minden egyes lépésnél felkínál két tábort, a hiányosat, és az eltúlzottat. Egy ismert és érdekes szemléltetése ennek a folyamatnak, amit Madách Imre bemutatott a Homousion és a Homoiusion dualizmusán keresztül az Ember Tragédiája c.-ű művében.

Rómától kezdve több világi nagy hatalom is ennek az „oszd meg és uralkodj” elvén tartotta fenn a birodalmát.

Amikor eljön az ideje egy Igazság helyreállításának, ami egyes hívők szívében megfogan és ezt Sátán nem tudja megakadályozni, akkor a beelőzés helyett gyakran azt a taktikát választja, hogy enged. Egy kis időre leáll, engedi, hogy megtörténjen, aminek meg kell. Engedi az egyházakból való kiszakadást, engedi a megújulni vágyó emberek összeszervezkedését és elindulását az Egyház további megtisztításának útján.

Majd, amikor mindez megtörténik, megalakulnak az új irányzatok, amikor az emberek még lendületben vannak az „arany középút” felé, akkor hirtelen odalép hátulról és szellemi értelemben jól hátba vágja őket, hogy átbillenjenek a ló másik oldalára.

Mert, amikor szakadás történik, ott vádaskodás, kirekesztés, vita, átkozódás, kárhoztatás és akár fizikai üldöztetés is megindul. A megújulni vágyókat minden esetben eretneknek titulálják, „Isten” ellen lázadóknak, ami igencsak megviseli azokat, akik legtöbb esetben épp, hogy a Messiás Szellemének engedelmeskedve, csupán tovább szeretnének haladni a megszentelődés útján.

Pontosan ezeket a sérüléseket használja ki az ellenség, hogy a Yahushua HaMashiah kizárólagos uralma és vezetése helyett, ismét felépítse az emberi uralmat, így kevert szellemiséget létrehozva.

A sérülésből gyűlölet lesz. A gyűlöletből harc, majd a harcból egy folyamatos bizonygatási kényszer, mely ahhoz vezet, hogy a helyreállt dolgokat emberileg kezelik és elkezdenek túl nagy hangysúlyt fektetni rájuk.

A reformokból dogmákat, a dogmákból pedig üdvkérdést csinálnak.

Ilyenkor kialakulnak a túlkapások, a nem biblikus módon használt dolgok. Ez az állapot visszahat azokra a közösségekre, ahonnan a megújult hívők kijöttek mintegy visszaigazolásként hatnak rájuk, hogy mégis nekik volt igazuk. Így lefagyott, leragadt állapotukban még jobban megrögzülnek. Majd ez a fokozódó beteg állapot ismét visszahat a másik félre, aki még szélsőségesebben kezdi hirdetni reformjait.

Így látjuk mélyülni a gátakat keresztény csoportok között. A külsős embernek pedig, aki megtérni kíván és látja mindezt gyakran nem marad más lehetősége mint beállni az egyik, vagy a másik szélsőséghez és részt venni a harcokban, vagy belátni, hogy valami nagyon nincs rendjén és visszamenni/maradni a világba. Így veszik el a kedvét sokaktól, hogy megtérjenek.

Néhány példa a dualista szélsőségekből:

Mindenféle kommentár és további magyarázat nélkül, lássunk néhányat ezekből a szélsőségekből. A lista nem teljes, és a jobb szemléltetés végett nem kizárólag keresztény irányzatokat és táborokat tartalmaz. Sokak számára ismertek ezek az egymással szemben álló csoportok, akik lényegében egymásban táplálják és gerjesztik mindazt, ami emberi és/vagy démoni.

Talán segít sokaknak meghatározni hol is állnak az egyetlen keskeny arany középúthoz képest – ami Yahushua HaMashiah – és hol érdemes megállni, esetleg visszavenni, továbblépni – mindig szem előtt tartva, hogy a jót is hamissá teszi az ellenség.

Mivel az ember Szellemi állapota túl komplex, ahhoz, hogy két dimenzióban gondolkozzunk, figyeljünk arra, hogy akár több kategóriában is érintettek lehetünk, így a Szent Szellem kiegyensúlyozott állapotától több szálon is elkallódhatunk.

  1. Túlfűtött karizmatikusság / Anti-karizmatikusság
  2. Siker Evangélisták / Önmarcangoló aszkéták
  3. Nyelveken szólók / Prófétálók
  4. Anti-Szemiták / Zsidó rajongók
  5. Jobb oldali / Bal oldali
  6. Republikánus / Demokrata
  7. Törvényeskedő / Törvénytagadó
  8. Szigorú „Istent” félő / Mindent elnéző „Istent” hirdető
  9. Úrvacsorából varázslást űzők / Úrvacsorát üres szimbólumnak tekintők
  10. Szombatisták / Vasárnaposok

Le kell szögezni, hogy az ördög a féligazságokban bújik meg.

Legtöbbször mindkét tábor valamilyen ellentétesnek tűnő alapigazsággal támadja a másik felet.

Erre kiváló eszköz például Pál-nak látszólag ellentmondó és nehezen értelmezhető kijelentései, amit az ellenség mesteri módon használ a Messiás Testének megosztásához.

A megoldás nem az egyik tábor érveinek teljes lenullázása a másik javára, hanem mindkét félnek fel kell ismernie, hogy valahol valami nála sem stimmel és ezt alázattal elfogadni, hogy Yahuwah előtt, a Messiásban rendezze. Így indulhat el visszaközeledés egymáshoz, nem a különbségek elfogadásával, hanem az emberi feleslegektől megszabadulva, a Messiás Szelleme teljes vezetése alatt, a különbségektől megszabadulva.

Mert még az ökumené is egy olyan beelőző hamisítvány, mely mindent összetákol a valódi egység helyett. A valódi „ökuméné” az lenne, amit egyrészt másképp is hívünk, de ahol minden salaktól megtisztulva, kevertség helyett, Egy Szent Szellemben találunk rá egymásra.

Ma szimbolikusan November 11-én posztolom ezt az írást. Legyen meg a Messiás Testében is a Fegyverszünet Napja. Álljunk a jó oldalon, a Győztes Király mellett, nehogy egy újabb Trianon következzen be szellemi síkon.

A következő írás egyfajta összekötője lesz az első kettőnek. : Megtévesztés Eszközei 1 – BEELŐZÉS, Megtévesztés Eszközei 3 – VISSZAHÚZÁS

VIDEO VÁLTOZAT

Megtévesztés Eszközei 1 – BEELŐZÉS

Megtévesztés Eszközei 1 – BEELŐZÉS

Az Üdvtörténet „játszmájában”, ellentétben az egyszerű sakkjátékkal, az eredményt és a győztest már előre ismerjük. Az ellenség bár tudja, hogy a végén veszíteni fog, számára a tét, hogy minél több bábut magával rántson. Ha már győzni nem tud, egyedüli célja maradt, hogy minél több kárt okozhasson és minél kevesebben részesülhessenek a Király győzelmében.

A mi célunk Yahushua tanítványaiként pedig, saját és bábutársaink (embertársaink) megmaradása a sakktáblán.

Ebben a három írásban szeretnék felvázolni és leleplezni néhány alap eszközt/csalást, melyet az ellenség felhasznál megtévesztésünkhöz, hogy ha nem is minden esetben sikerül magával vinnie a megtévesztetteket, de legalább gátolhassa azok működését és hatékonyságát. Működés alatt azt értem, amikor egy hívő ember szolgálatának a kiteljesedését gátolja valami, ami miatt nem tud előrelépni szellemben, nem tud kiteljesedve szolgálni embertársai felé mert valamilyen idegen tanítás, jelenség, szellemiség belekeveredik az életébe/szívébe.

Több ilyen megtévesztő eszköz is létezik. Most 3-at fogunk kiemelni, melyek azért fontosak, mert igen ritkán esik szó róluk, holott úgy érzem a legveszedelmesebb és legeredményesebb fegyverei az ellenségnek.

BEELŐZÉS

Ősidők óta és szinte elsőként felbukkanó jelenség és eszköze Sátánnak, Elohim lépésének az előre való leutánzása. Gyakran megfigyelhetjük saját tanítványi utunk során is, hogy az ellenség hamis áldásokkal, helyzetekkel, személyekkel megkínál bennünket mielőtt az Elohimtól származót megkapjuk, mintegy árnyékaként az igazinak, az eredetinek.

1 – Séth nemzetsége / Káin Nemzetésge

Miután Káin meggyilkolta testvérét Ábelt, az Elohim szerinti vérvonal megszakadt egy időre, mindaddig, amíg Séth küldve lett Ábel behelyettesítésére.

Megfigyelhetjük, hogy Káin nemzetségtáblázatában jó előre, megszületnek olyan emberek, melyek nevei szinte egy az egyben megegyeznek Séth nemzetségtáblázatában szereplőkkel, ráadásul ugyanabban a sorrendben, sőt még Káin neve is megelőzte Séth unokáját Kénánt. Mivel Séth jóval fiatalabb volt Káinnál, így leszármazottjai is mind néhány év „késéssel” születtek meg hamis előképeik előtt.

KÁIN – Hánók Irád MekhujáelMethusáel LámekSÉTH – Énós Kénán Mahalálél Járed Énokh Methusélah Lámekh

2 – Izsák és Ishmáel

Olyan esetet is láttunk már, ahol Elohim ígéretében való hitetlenség miatt emberek lépnek, kigondolnak ötleteket, majd végrehajtják. Így az ellenség a hitetlenséget kihasználva ráveszi magát az embert, hogy beelőzze Yahuwah tervét.

Így születhetett meg Ishmáel Izsák előtt, mely máig kiható gondokat okoz a választott népnek.

Később is látjuk ugyanezt az emberi beleavatkozást Yahuwah végső szabadító cselekedete előtt, amikor Jákob és Rebeka saját terve alapján szerezte vissza az elsőszülöttségi áldást a jogos fiú számára.

3 – Jákob születése / Ézsau születése

Ahogy egy másik írásomban bővebben kifejtem. Ézsau, mint az ellenség küldötte, már az anyaméhben kihasználta Jákob, Elohim küldöttjével szembeni fizikai erőfölényét, amikor már az anyjuk méhében helyezkedett és Jákob helyét foglalta el a kijáratnál. A két gyerek tusakodásának oka a következő volt: előbb kijönni, hogy az elsőszülöttségi jog neki járhasson.

Yahuwah-nál van egy rend, egy törvény, mely már akkor érvényben volt, Mózes előtti időszakban is, mely szerint az első fiúgyermeket illeti a család örökségének a java (mind szellemben, mind anyagi értelemben).

Sátán, Yahuwah-val szemben mindig erővel és hatalommal lép fel.

Ézsau beelőzése azt a célt szolgálta, hogy az Elohimi törvényt kisajátítsa magának a látható világban, hogy emberek előtt joggal követelhesse azt, amit eredetileg Yahuwah Jákobnak szánt. Mivel későbbi próféta szájából tudjuk, hogy „Jákobot szerettem, Ezsaut gyűlöltem” – Malakiás 1:2-3

Így talán érthető, hogy Jákob miért fogta meg testvére lábát, jelezve a külvilágnak, hogy: „ezt a kérdést még megbeszéljük”.

4 – Reform / Szekta

A reformáció folyamatában is többször becsúsztak hasonló beelőzéses merényletek.

Ez történik, amikor az ellenség tudja, hogy egy bizonyos reformnak elérkezett az ideje. Ilyen például, amikor a pogány eredetű theos, dios, deus, zeus, got és ishtár, idegen istenek nevei felhagyásának ideje elérkezik és Elohim meg Yahuwah nevek helyreállítása elérkezik. Előtte Sátán bedobta a Jehova tanúk szektáját. Ez a valódi küldetése a Jehova Tanúi szektájának, akik visszaállítják az Örökkévaló nevét, ugyanakkor megpróbálják lerombolni a Messiás képét és elohimi (isteni) lényegét, „pusztán” arkangyali rangra redukálva Őt. Helyreállítanak valami lényegeset, mellette pedig elpusztítanak egy még nagyobbat. Hasonlóan, amikor a Shabbat/Szombat helyreállását meggátolja olyan irányzatokkal, melyek ezt az igazságot több nyilvánvaló tévtanítással vegyítik.

Ezek a szekták semmilyen más célt nem szolgálnak, minthogy a reformálandó témákat lejárassák azoknak a tiszta hitű és szándékú híveknek a szemében, akik eredetileg arra hivattak, hogy a reformáció folyamatát továbbvigyék Elohim eredeti akarata szerint. Ezek kezéből ragadtatnak ki a reformálandó dolgok, hogy mások kezébe adassanak. Olyan bábukat mozgósít ilyenkor az ellenség, akik az igazságot beszennyezik tévtanokkal, hogy a Messiás Testének nagy része ne menjen tovább a megszentelődés útján.

Meg kell említeni, hogy nem szabad engedni magunkat beleesni abba a hibába, hogy ki se ejtek bizonyos dolgokat a számon, nehogy holmi szektával azonosítsanak. Ez a fajta hozzáállás megalkuvás az ellenséggel, konfliktuskerülő gyáva magatartás, mely tudatosan engedi az ellenséget magával ragadni az igazságot.

Mert ő valóban, mint a hazugság atyja, hazugságait minden esetben valami igazságra alapozza, hogy azt elferdítse, kissé másképp tálalva kisajátítsa magának: „Valóban azt mondta Elohim, hogy a kert fáiról nem ehettek?”. Az igazságot kimondja, csak csúsztatva, itt az általánosítás eszközével – minden fáról és nem arról az egyről.

4.1 Luther / többi Reformátor

Talán sokakat sokkolni fog, de látásom szerint maga Luther is egy ilyen beelőző hamis báb volt a sakktáblán, aki talán Kálvin előtt azért lett bevetve, hogy az ellenreformációt már az ő személyében elindítsa az ellenség. Hiszen sokan tudják, hogy Luther, szemmel látható terheltségén túl, több olyan pontot „katolizált” vissza, melyet ő maga reformált meg néhány évvel korábban. Ha pedig valakit sokkol a terheltség vádja vele szembe, meghívom, hogy olvassa el a zsidóságról írt pamfletjeit, melyek mindennek elmondhatóak, csak épp Krisztusinak nem. A démonizáltság megállapítása pedig nem kárhoztatás, hanem diagnózis, mely szükségszerű a gyógyulás elindításához. Őt már gyógyítani senki nem fogja közülünk, Yahuwah egyedül tudja, meggyógyult-e végül, hol van, mit rendezett, idejében vagy sem, nem a mi dolgunk megállapítani. Azonban, mivel ez a terheltségi állapot a reformációs munkásságának teljes ideje alatt kitartott, romlott és romboló hatása máig kihatnak. Így igen szükségszerű lenne megvizsgálni, milyen mértékben származnak tőle az egyébként egyértelműen megmaradt katolikus gyökerek a protestáns kereszténységben. Az intézményes egyházat ő ellenezte elsőként, mégis máig hálózatokat és egyházakat épít a „megújjult” kereszténység, továbbá a gyeremkkersztség abszurditására is ő hívta fel a figyelmet először a reformáció története során, munkássága vége felé mégis visszavonta.

5 – A Messiás visszajövetele – anti-Messiás eljövetele

A legfőbb és az legutolsó beelőzési művelete sátánnak, amikor eljön az anti-krisztus alakjában, hogy a Messiás visszaváró kereszténységet is megtévessze. Jeleket és csodákat fog művelni világszerte, tüzet hoz le az égből és valamilyen „magasztos” teológiai eszmefuttatás – hamis tanítás által, sokakat megtéveszt, akik majd elhiszik, hogy a Messiás mégis testben jött vissza és nem Szellemben – Megdicsőült Testben – az ígéret szerint:

Yahushua HaMashiah, akképpen jő el, amiképpen láttátok őt felmenni.

Ez utóbbi beelőzési megtévesztéssel azért is időszerű foglalkoznunk és felhívni a hívők figyelmét, mert sok jel arra utal, hogy a hamis próféta és főként az antikrisztus, már pontosan beazonosíthatóak és heteken belül színre is léphetnek.

6 – Egyebek

A listát bizonyára lehetne folytatni. Jelenlegi látásom szerint ezek a főbb beelőzések, melyeket eddig sikerült beazonosítanom. De vannak még „apróbb” érdekességek. Elohim eredeti működését, tervét, lényegét más ördögi megnyilvánulások előzték meg. Ókori pogány hitvilágokban Elohim hármas megjelenésének kiteljesedése előtt jóval, már megjelentek a hármas istenségek, a hamis beelőző szentháromságok, melyek azt a célt szolgálják ma, hogy gyanússá tegyék az eredeti Szent Háromságot.

Talán sumérek, vagy más ókori pogány nép lakóhelyén archeológusok találtak olyan, a Salamoni Templom felépítését jóval megelőző olyan Ashera vagy Baál templomokat, melyek struktúrája, alakja és felépítése igen hasonló ahhoz a Szentélyhez, melyet Dávid király fia épített meg. Ennek a felfedezésnek következménye, az idősíkon később felépült eredetinek a delegitimációja, azaz az eredetit tűntetik fel hamisítványnak, hiszen az emberi kronologikus síkon később jelent meg.

Mit üzen ez nekünk?

Számunkra azért érdemes odafigyelni erre az ősi romlott ösztönre, mert embertársaink is gyakran így próbálnak helyezkedni és kisajátítani azt, ami a miénk. Gyakran tapasztaljuk tanítványi utunkon, hogy adatnak lehetőségek. Akiknek sikerült az ilyeneket valaha felismerni és nem beleesni a csapdába, el tudják mondani bizonyságként, hogy mekkora áldás követte a hamisnak az elengedését. Ehhez azonban kérnünk kell a Szent Szellem egyik legfontosabb gyümölcsét a

szellemek megkülönböztetésének az ajándékát

Nemcsak a szellemekét, hanem azok ármánykodásainak meglátását, leleplezését, hogy ne lehessünk megtéveszthetőek.

Magyarországon is vannak messiáshívő titulust magukra vevő ilyen beelőző szolgálók, szolgálatok. Ők azok, akik korábban felbukkantak és több ponton hasonló tanokat hirdetnek, mint mi magunk is. Sokakat vezettek lényegében a felismerések jó útjára, miközben ravaszul és észrevétlenül elkezdték adagolni apránként mérgüket. Mindezt addig, amíg egyszer csak magát a Messiás vérét és keresztáldozatát, illetve a Szent Háromságot kezdték el megkérdőjelezni, majd nyíltan tagadni.

Tudatosítanunk kell, hogy a reformáció/helyreállás következő lépéseit addig szükséges keresnünk és megtennünk, amíg az Végleges Reformációt maga Yahushua HaMashiah be nem végzi, amikor visszajön, hogy megkezdje 1000 éves uralmát még itt a földön.

Tudatosítanunk kell továbbá, hogy a Reformáció nem más, mint visszatérés a tanítványi élet eredeti formájához, mely Jeruzsálemben született zsidó körökben az Apostolok Cselekedetei idején.

Ezekhez a zsidó gyökerekhez való visszatérés igen nagy veszélyeket is rejtenek magukban, amikor a Yahushua-hívő zsidó tanítóknál is ott van a nagy kísértés, hogy beleessenek abba a rabbinikus judaizmus méregbe, ami miatt a zsidóság legnagyobb része máig nem ismerte fel Messiását. Majd ezzel a méreggel vegyítve és bemocskolva tanítják zsidó és nem-zsidó testvéreiket. Többször láttuk, és itt Magyarországon is, hogy ez a hamis folyamat egészen a Messiás megtagadásáig is vezethet.

Ezért ne engedjük magunkat beelőzni és ha mégis megtörtént volna, merjük vállalni azt az üzenetet és reformot melyet a Hamis előre bemocskolt és addig hirdessük, amíg a Messiás kegyelme által ismét meg nem tisztul, hogy helyreállhasson.

Az írás következő része: Megtévesztés Eszközei 2 – SZÉLSŐSÉGBE TASZÍTÁS, Megtévesztés Eszközei 3 – VISSZAHÚZÁS

VIDEO VÁLTOZAT

Örökkévaló Nevek

Örökkévaló Nevek

יהוה YaHuWaH / Elohim / YaHuSHua יהושע

Sokak számára már rég nem kérdés az, hogy eljött az idő amikor valamit kezdeni kell az Örökkévaló és a Messiás eredeti-kinyilatkoztatott neveivel. A helyreállás, vagy nevezzük reformációnak egyik fajsúlyos és elengedhetetlen fordulópontja ez. 

Azt is sokan tudják, hogy a héber betűk szám értékkel bírnak. Így a Szentírásokban rögzített összes szónak és betűnek megvan a pontos helye és súlya. Azokból elvenni, hozzáadni azért tilos, mert egy tökéletes egységet alkot, melyből, ha bármit elveszünk, vagy hozzáadunk, annak az emberre gyakorolt áldásos és életet adó hatása borulhat.

Az is nyilvánvaló továbbá, hogy a hazugság atyja, az ellenség mindent hamisít. Így a Szentírás idegen nyelvekre való fordítása során az Örökkévaló, az Ő Felkentje és magyar nyelven még az Ő Szellemének félrefordítása/csorbítása az egyik kiemelt célja, hiszen az Üdvösség magjáig igyekszik beférkőzni, hogy valamiféle atomhasadással megfossza eredeti erejétől.

YHWH / יהוה / YaHuWaH

A névnek az elvetése szintén a rabbinikus judaizmus-hoz vezethető vissza. A zsidóság a babiloni fogság idején kialakult un. szóbeli hamis és emberi tanok, a második parancsolat meg nem szegése érdekében, miszerint nem szabad YHWH nevét hiába venni, egyszerűen megtiltotta használatát, így biztosítva azt, hogy véletlenül se vegye hiába szájára egyetlen zsidó sem. Elohimunk nevét Yahuwah-t egyszerűen törölték a köztudatból. Tóra olvasáskor is más kifejezéseket használnak nevének behelyettesítőjeként. Így hallhatjuk a HaShem (A Név), illetve Ádonáj (Úr) kifejezéseket.

Nagyon sok igen hasznos anyagot találni az interneten arról miként kellene ejteni az Ő nevét, miért fontos ez a próféciák tükrében, illetve a Szellemi kihatását illetően, ezeket valószínű én is majd a jövőben kifejtem bővebben. Most azonban mielőtt beleesnénk a betű szerinti kutatás és új teológia kialakítása csapdájába,

mindenekelőtt a Szent Szellem/Ruach HaKodesh vezetésére kell bízni a kérdést

Legyen ez az olvasmány az Ő kezében a megfogalmazásától az elolvasásig. Nyilatkoztassa ki számunkra mit kezdjünk és miként használjuk eredeti neveit. Nehogy egy hiábavaló Szellemi töltetétől megfosztott farizeusi ámokfutás legyen belőle. Ne érdekből, sem azért, hogy még-extrább keresztényeknek érezzük magunkat tőle, hanem azért, hogy engedelmességben továbblépjünk a megszentelődés útján és ne engedjük, hogy az ellenség hülyét csináljon továbbra is belőlünk azáltal, hogy még a Legszentebbnek a neveit is eltorzítja/ellopkodja előlünk.

Mindenki nagyon jól tudja, hogy a kimondott szónak súlya van a szellemvilágban. Hogyan lenne ez másképpen a Mindenható neveivel kapcsolatban?!

A héber betűk számértékkel is bírnak. A zsidó szóferek, tóramásolók is, a legkisebb hiba elkövetése esetén, az egész lapot, vagy akár tekercset megsemmisítik és újból kezdik. Minden szónak van számértéke, mely egyfajta tökéletes matematikaként, élővé teszi az Írást.

Elohim nevei tartalmazzák a leginkább ezt az Életet adó erőt

melyet, ha bármilyen szinten megváltoztatunk, magunkat akadályozzuk meg attól, hogy áldásos hatását kifejtse.

Lásd: Genetikailag belénk kódolt YHWH

YaHuShuah HaMashiah

Az Tanach-ban többször találkozunk a Yahushuah névvel melyet Józsué-Jósua formájában ad vissza a fordítás. Mindkét név egyetlen névként jelenik meg az eredeti fordításban : יהושע (YHSWH YaHuShuah).

YESHUA

Valóban ezt a Nevet kapta meg földi anyjától születésénél Gábriel utasítására, hiszen akkor abban a kontextusban: Ő fogja megmenteni az Ő népét a bűneitől. (Máté 1:21). Azonban nekünk, akik újjászülettünk a Messiásban és megkaptuk a Szent Szellemet, ezt a nevet már nem a jövőbeli formájában illene használni, hiszen az ígéret már beteljesedett bennünk.

ה

A Megváltó-nak ezzel a betűvel kiegészített neve, már a jelen időnek, illetve az állandó és örök időnek a grammatikai jele. Miért gondolja bárki újjászületett ember, hogy ebből a névből, mely minden név felett való, ki lehet hagyni

azt a ה betűt, mely Ábrám és Száráj nevébe is belekerült az Örök Szövetség és Élet jeléül?

Így maradt YaHuShuah-ból végül egyszerűen Yeshua, egy név, amely csak egyszer fordult elő ebben a formában, és aminek jelentése: Yahuwa meg fog menteni, ahogy születésekor a Váltásgmű ígéreteként megkapta. Úgy gondolom, hogy azok az emberek, akik még nem ismerik Őt, talán hívhatják is, amikor Róla beszélünk nekik mi is használhatjuk, azonban ha újjászülettünk a Messiásban és megkaptuk a Szent Szellemet, nevének már főként a jelen/az állandó és örök formáját illene használnunk.

Születésekor a Yeshua nevet kapja, amikor pedig a váltásgművet követően megjelenik az ítélőszék előtt a világ bűneitől beszennyezett ruhában Zakariás látomása szerint, ott már Yahushua nevén szerepel, mert: Beteljesedett! Itt már nem az ígéret, a jövő idejű ragozás van, hanem érvénybe lép és örök, az állandó, a jelen idejű igeragozás: Yahuwah Megment(ett). (a magyar fordítás Jósua főpapként fordította).

Minden egyes héber betűnek nem csupán számértéke, azaz matematikailag is kiszámítható súlya van, amikor kimondják őket, hanem külön jelentéssel is bírnak. Így a ה-betű jelentése: Íme Jel Szövetség. Eredeti nevét lehetne a következőképpen is meghatározni, amely tartalomtól valahol megfosztották:

ÍME Elohim Báránya, aki a SZÖVETSÉG JELE

ש

További fontos és érdekes betű, mely YHWH névben megjelenik, hogy a Megváltó nevét alkossa a ש (SHin). Ennek a betűnek a jelentése többek között az elpusztítást is jelenti. A Fiú halálának szükségszerűségét jelzi a ש, hogy ez a ה Jel érvénybe lépjen. De ש, YHWH egyik megnevezésének, az El Shaddáj-nak (Mindenható-nak) a rövidítéseként is szolgál, ahogy gyakran találkozhatunk vele mezuzákon.

Mennyire kifejezőbb és teljesebb így YaHuShuah neve, mintha csak szabadítóként mondjuk ki nevét. Hiszen Ő valóban a Szabadító, de nem csak, hanem épp azáltal szabadít, hogy Ő a megöletett Bárány is és a Szövetség Jele a Vére által, aki ráadásul EGY az Atyával.

YaHuShuah, Elohim bárányának a neve szükséges egybeolvadnia YHWH-val, hiszen jelentése is nem más, mint YaHuWah Megment.

Hogy gondolhatja bárki, hogy azokat a neveket, amelyeket Ő megadott saját maga megnevezésére, azt mindenféle nyelvre le lehet fordítani, azaz eltorzítani, adott esetben a zeusz és egyéb pogány szellemi főfejedelemség nevéből derivált kifejezésekkel fel lehet cserélni? (Theos/Dios/DeuszJe-Sus/Heil-Zeus)

Senki sem fordítja le az emberek nevét, amikor külföldre mennek. Ez a másik iránt tanúsított tiszteletlenség jelének minősülne és sokakat megsértene. Ha képesek vagyunk megérteni, mennyire fontos tiszteletben tartani felebarátunk nevét, sőt eszünkbe nem jut megváltoztatni azt kényünk-kedvünk szerint, miért nem vesszük észre, mennyivel fontosabb ez Yahuwah, a mi Elohimunk esetében!?

A bibliában azonban olvasunk két olyan esetet, amikor idegenek zsidó neveket írnak felül saját pecsétjeikkel:

  1. Az első volt József, akiből a bár jóindulatú, de Elohim-ot csak részleteiben ismerő fáraó a Zaphnath-Paaneah névvel illette Yahushua egyik legfőbb előképét, saját hasznára és használatára.
  2. A másik pedig a későbbi babiloni hatalom, mely a zsidók fogságba vitelét követően – miután lerombolták a Szentélyt és annak eszközeit magukkal vitték saját pogány isteneiknek szentelve azokat – felcserélték Dániel, Hanániah, Mishael és Azariah nevét, Belteshazzar, Shadrach, Meshach és Abed-nego-ra.

Ugyanez a birodalmi szellemiség, nevezzük egyiptominak vagy babiloninak, lényegében ezeknek a római leszármazottja és leányvállalata változtatta át Elohim-ot theosszá (istenné), Yahushuát iesusszá, hogy tovább tiszteljék általuk régi főbálványaikat.

Érdekes megfigyelni, hogy a hamisítás és szétdobálás munkája itt még nem állt meg. Ugyanis a többi kisebb bálványaik kultusza szintén tovább él, de épp ellenkezőleg, ők zsidó nevekkel élnek tovább. Így lett Aphrodité-ból és Vénusz-ból Szűz Mária, a többi Mars, Szaturnusz, Hermész és egyéb görög-római istenségeket „szentté” avattak és a biblia egyéb zsidó szereplőinek nevét örökölték meg: (Szent Pál, Péter, János, és a többiek).

Itt látjuk azt a folyamatot, amikor az Igazakat pogányosítják, a hamisakat pedig Héberesítik. Az összekeverés és szétdobálás alapos és minden területre kiterjedő romboló munkájának kitűnő példái ezek.

Jézus

Nagyon sokkoló volt és elkeserítő számomra is, amikor szembesültem azzal, hogy még ez a név is tartalmazza az antikrisztus pecsétjét már az Evangélium első fordításai idejétől fogva.

Mert talán ismeretes számotokra ez az elmélet, hogy YaHuShuah nevének görögre való lefordítása nem más, mint a „heil zeus” üdvözlés. Erőltetettnek tűnik első ránézésre, főként, hogy a spanyol nyelven erős H-val kiejtett J betűre alapozzák az elméletet azok, akik ezt hirdetik, holott amikor a görögök kitalálták a Yeszusz kifejezést, a spanyol nyelv nem is létezett. A hasonlóság azonban önmagában elég aggasztó ahhoz, hogy a bölcs ember, inkább úgy döntsön, hogy tartózkodik ilyen kétséges nevek használatától. Elég komolynak tűnik a jelenség ahhoz, hogy esélyt adjunk annak, hogy valamilyen módon ennek a hátterében is az ellenség bújjon meg.

Ezt az emberi jó szándékot, miszerint a Megváltó nevét közelebb akarják hozni ajkukhoz, azaz anyanyelvükhöz, felhasználja az ördög az emberi tudat alatt, arra, hogy saját hamis káromlásaival beszennyezze a minden név felett való Nevet. Ahogy a mondás is tanítja:

A pokolba vezető út csupa jó szándékkal van kikövezve

Sátán pedig többek között annak is mestere, hogyan tudja felhasználni az emberi jó és tiszta szándékokat YaHuWaH tervének hátráltatásához, YaHuShuah személyének beszennyezése által.

A görögök nem tartották meg Yahushuah -wah végződését, mivel az -a végződés a női alak jele. Így valóban jó okuk volt változtatni rajta, de a probléma az volt, hogy az -us hozzáadott hímnemű végződésű alak közvetlenül a Zeusz nevéből származik, aki a férfiasság prototípusa volt, hitük szerint, a világ első férfija. Ennek eredményeként megszületett egy név, amelynek hangzása teljes mértékben magában foglalja zeusz nevét, amikor kiejtik: Ieszusz. Egy olyan név jött létre, melynek ugyanolyan problémásnak kellett volna tűnnie számukra, mint az eredeti forma és annak női konnotációja.

Sajnos itt még mindig nem áll meg a dolog, de ami következik ezek után, már csak hab a tortán: Mert amikor a görög fordítást, Ieszusz-t, a latin nyelvűek átvették, egyszerűen megtartották minden módosítás nélkül. Itt felmerül a kérdés, hogy miként volt gyomra bármelyik latin nyelvű hívőnek ezt a nevet ebben a formában megtartani és kiejteni a száján, amikor a Messiásról beszélt, tudván azt, hogy a szusz szó latin nyelven egy létező és a hétköznapokban használt kifejezés volt, mely nem más jelent, mint disznót!?

És ha mindez nem lenne még elég meggyőző, hogy miért problémás ezzel a görög és a belőle derivált szóval illetni a Messiást, akkor azt is érdemes megemlíteni, hogy

a görög gematria szerint, iesus gyök betűinek számértéke nem más, mint 666.

Pontosabban a ieszusz név arra a három görög mássalhangzóra artikulálódik, mely ezt a számot eredményezi. János a jelenések könyvébe pontosan ezt a három magánhangzót írta le a fenevad száma közlésekor: χξϛ (tsi kszi sztigma). Ehhez hozzáadva a magánhangzókat, illetve az idők folyamán a betűk módosított írásmódjával végül eljutottak a Ἰησοῦς névhez, ahol igen ravasz módon már eltűntették az egyértelmű eredeti betűk grafikáját.

Erről külön tanulmányt lehetne írni, hogy miként sajátította ki az antikrisztus Megváltónk szerepét és személyét, hogy az ő hamis nevével ruházza Őt fel. Várható továbbá az is, hogy amikor az Antikrisztus színre lép néhány hónapon/apró éven belül, ezzel a jó előre bekészített jelenséggel fog érvelni, hogy megtévesszen sokakat mondván, hogy a 2000 évvel ezelőtt a földön járt Názáreti „jézus”-ra átnevezett, valódi Messiás Yahushua volt a megjövendölt antikrisztus és innentől fogva ő természetesen az „igazi”. Készülhetünk erre a fajta megtévesztő propagandára.

Tudom, hogy megbotránkoztató és szinte elfogadhatatlan. Már szinte felmerül a kérdés, és az Örökkévaló-ra kezdenénk haragudni, hogy miért engedte meg az ellenségnek még a neveit is ilyen szinten megcsorbítani és ellopni tőlünk?! Miért engedte, hogy ilyen súlyos szinten félrevezessen bennünket és testvéreink millióit az idők folyamán?!

És még mielőtt kísértésbe esnénk, hogy saját magunkat vádoljuk, kárhoztassuk akár azért, mert hamis neveket használtunk eddig, ismét ismerjük fel hogy előre kell nézni nem hátra. Van tudatlanság ideje és van megtévesztés, amibe mindannyian beleestünk.

Nem az a lényeg, hogy eddig, miként hívtuk hamisan, hiszen tiszta szívből tettük és ezért működött is.

Sokan újjá is születtünk úgy, hogy Jézus nevére merítkeztünk be, talán még betöltekeztek olyanok is, akik az elején, vagy akár mai napig lélek-nek nevezik Azt, aki Szellem. Mégis megkaptuk és az Örök Élet a miénk, mert bár tudatlanul hamisított neveken szólítottuk, a szívünkben mi az Igazit láttuk és Neki mondtunk igent.

Azért is fontos hangsúlyozni ezeket, mert a Kegyelem ideje még tart és sajnálattal tapasztalom ismét és ebben a témában is, hogy akik ugyanezeket a helyreállításokat hirdetik gyakran átesnek a másik végletbe, amikor már-már kijelentik, de legalábbis utalnak rá, hogy akik IstenJézus(ka)-Szentlélek és egyéb hamis/lekicsinylő kifejezést használtak hívő életük során, lényegében a halál fiai. Ez súlyos kárhoztatás és bűn. Nekünk továbbra is szeretettel kell hirdetni a helyreállást a megoldást felkínálva és nem a haldoklókat idő előtt kivégezni.

Mint minden más reformálandó dologban, a nevek helyreállásának felismerése után a régiben való maradás, már más korszakot nyit meg az emberek előtt, mely apránként a kegyelmi időkből vezeti ki a továbblépni nem akaró lázadókat. Erre a veszélyre viszont fel kell hívni a figyelmet.

Örüljünk, hogy a kegyelem ideje még mindig tart. Örüljünk, hogy Ruach HaKodesh – a Szent Szellem továbbra is vezet bennünket. Örüljünk, hogy kérhetjük az engedelmes szívét, hogy még azt is el tudjuk fogadni, ami ma lehet, hogy még elfogadhatatlannak tűnik. Örüljünk, hogy megvannak még az eredeti nevek melyek fel lettek számunkra kínálva azért, hogy éljünk velük és hogy éljünk általuk.

És most tegye fel a kérdést mindenki szívében a Ruach HaKodesh-nek, valóban azt akarja az Örökkévaló, hogy az eredeti neveit használjuk ismét? Mert, ha belülről szól és mégsem tesszük meg a lépést, akkor más idők köszöntenek be életünkbe.

Elohim / אלוהים

Elohim helyett, hamis elohimok neveinek használata jellemző szerte a világon.

Lássunk néhányat a világ jelentősebb nyelveiből (köztük természetesen a Magyarból is), melyekben a mai napig több milliárd ember egészen más kifejezés által szólítja meg a Mindenhatót, aki magát először Elohim-ként nyilatkoztatta ki nekünk.

Theos-Zeus

Az Újszövetségben szereplő eredetileg is görög nyelven íródott levelek feltehetően későbbi átírásokban már a Theos szó szerepel Elohim helyett. Nem kell különösebb teológiai, történelmi vagy nyelvészeti ismeret, hogy az ember felismerje ennek a kifejezésnek eredetét: Theos-Zeus.

Egyértelműen kizárt, hogy egy olyan személy, mint Pál képes lett volna már csak emberileg is, hogy a zeuszból derivált szavakat használja Elohim helyett. Ha mégis megtette volna még inkább kizárt, hogy ezt a Szent Szellem-től kapta volna. Igenis Pál a görög eredetibe is az Elohim és a YHWH alakzatokat írta le és nem mást.

Ebből a Theos-ból származik a későbbi latin átírásokban a Deus kifejezés, mely tovább alakult Dios/Dieu, stb formákra a többi latin nyelvekben.

A további két kifejezés eredete nem tisztázott és meghatározása sokkal nehezebb. Mégis bármelyik elmélet igaz, használatát igen problematikussá teszi.

ǥuđán / God

Az angol és német God/Got szó három különböző helyről is származhat: a Babiloniában található Gad istenségtől melyet a zsidó nép is elkezdett tisztelni a babiloni fogság idején, és melyet Ézsaiás könyve is említ a 65. fejezetben.

Továbbá ǥuđán ősgermán kifejezés is állhat a háttérben, melynek jelentései: áldozatkiöntés.

Mások szerint God származhat egyszerűen a Góth germán nép nevéből is. Ugyanis a germán világban, ahol mindig is előtérben volt az übermensch szemlélet, a Góth törzseket a többi germán törzs még maguknál is felsőrendűbbnek tekintette. Ugyanis a Góth-ok voltak a legerősebb, a legharciasabb és legyőzhetetlennek számító germán szuperhősök. Egy ember-központú javarészt germán szellemiségű és etnikumú angol-száz/dán-viking származású angol nyelvű világban könnyen megeshet, hogy God nem más, mint maga az isteni rangra emelt ember jelképe. A kereszténység felvételekor ezt a legfőbb szellemi hatalmat kifejező terminust használták fel a Mindenható Elohim elnevezésére, ahogy mások is tették.

Isten / Ishtar

A magyar Isten szó talán a legérdekesebb és egyben a legsúlyosabb is. Itt is igen ködös, hogy miként került bele nyelvünkbe, illetve hogyan vált a legfőbb Szellemi hatalmasságra alkalmazott megszólítás. Egyes nyelvészek szerint a szó perzsa, mások szerint finnugor, továbbiak szerint pedig sumér eredetű, jelentése pedig „ős”, „egy”, vagy „egyetlen”. Idáig nem is volna olyan nagy gond, hiszen valóban az Ős Egyetlen Egy Elohim-ról beszélünk.

A szó azonban feltűnően hasonlít egy másik szintén perzsa és sumér eredetű jelenségre, mely nem más, mint Ishtár.

Női szerelem, termékenység, néha háború istene, melyet Vénussz-al, az esthajnalcsillaggal azonosítottak. A kanaanitáknál és mezopotámiaknál Astarté – vagy Astoret néven ismeretes. Jelképe a nyolc ágú csillag (olyan, mint ami a Székely zászlón is látható). Ő az a bizonyos főistenség, melyet még babiloniában is oly nagy tiszteletben tartottak, hogy maga a kapu, melyen keresztül a zsidó nép fogságba vonult a városba, róla lett elnevezve. Ennek maradványát máig Berlinben őrzik egy múzeumban, a sátán trónja közvetlen szomszédságában.

Ez utóbbi szomszédság sajnos nem csak a berlini múzeumra korlátozódik. További érdekesség, hogy ha ezt a szót héberül írjuk le אישטן akkor nem csupán hangzásában, de grafikailag is szinte megegyezik egy másik névvel: שָׂטָן (STN). Egyes magyar népi hagyományörző és természet gyógyászi körök is foglalkoznak ezzel a hátborzongató jelenséggel.

Ha esetleg nem is lenne ennyire súlyos a helyzet, ahogy azt az imént leírtuk és a sátán névhez való hasonlósága csak véletlen egybeesés, az isten és az isthár nevek szinte egybehangzása már önmagában felveti a kérdést, hogy bölcs-e ennek a kifejezésnek a használata a Teremtő megszólítására.

Egyébként nem tűnik meglepőnek, hogy egy olyan nép, mely országának megalapítását követően nem talált jobb döntést hozni, mint azonnal fel is kínálni azt a szűz Máriának, egy olyan névvel illesse a Mindenhatót, ami tükrözi a matriarchális rend iránti hajlamukat. Hiszen Ishtár nem csupán egy női istenség, hanem ráadásul az egek királynéjaként is emlegették. A történészek szerint személye egyrészt egybeolvad Astarté-éval, de még közvetlen elődje is a későbbi görög aphrodité-nek, majd a római vénusz-nak, mely később a híres szűz-máriává vedlett át – Megváltónk eredeti zsidó anyjának Mirjám szintén módosított nevének és személyének hamisított felhasználásával. 

Allah / Elah

Épp ennek ellenkezőjét látjuk viszont az Allah kifejezés esetében. Ugyanis Allah közvetlenül a héber/arameus Elah-ból, Elohim rövidített változatból ered azokból az időkből, amikor sem iszlám, sem kereszténység nem létezett, viszont az Egyetlen Elohim-ban hívő arabok igen, ahogy láthatjuk Yitro esetében. Máig a kopt és egyéb arab keresztények isten szó gyanánt Elohim-nak ezt a rövidített, majd tovább arabosított változatát használják. Itt nem egy idegen istenség nevéről van szó, melyet rátestáltak Elohim-ra, hanem épp ellenkezőleg történt. Itt azt a fordított esetet látjuk, amikor az eredeti nevet egy idegen szellemiség magára veszi. Így nyilatkoztatja ki magát Baál szellemisége egy hamis prófétának, majd kisajátítja rövidített verzióját Elah-ot és lényegében Elohim-nak nevezteti magát több milliárd ember által.

Ex-pasik?

Minden eset arra utal, hogy igen súlyos helyreállítani valók maradtak még hátra az Egyház számára. Akár tetszik, akár nem, bármilyen sokkoló, de nem más történik, minthogy

a Menyasszony a mai napig ex-pasijai neveit használja Férje megszólítására!

És még enyhén fejeztem ki magam. Mert a régi bálványok nem csupán ex-pasik, hanem kimondott stricik. Azt pedig, aki régi futtatói nevein szólítja Férjét minek lehetne nevezni? Menyasszony ő már egyáltalán, vagy még mindig egészen más, vagy minimum kevert/házasságtörő/parázna? Talán ez az alap jelenség lehet a gyökere a kereszténységben tapasztalható sok elferdülésnek? Hiszen a latin curba szó elhajlást/görbét jelent. Ezt a szót használta Károli is az eredeti fordításban. Ez visszavezet bennünket jó néhány ószövetségi próféciához, ahol Elohim saját feleségéit Izráelt és Júdát, ezekhez hasonló melléknevekkel illeti. Ma a Messiás Krisztus által van egy harmadik feleség is Ephraim – a Nép-beliek, aki valljuk be nem különb a két másiknál.

A valódi és végső reform érdekében talán ennyire mélyre vissza kellene menni a gyökerekhez:

Hogyan szólítod meg a Teremtőt, a Mindenhatót, az Örökkévalót, a Megváltódat és az Ő Szellemét?

Nem zsidó gyökerekről kell itt beszélni. Még mindig nem. Még mindig sokkal súlyosabb és lényegesebb dolgokat kell visszaalakítani az eredetire, ami túlmutat a zsidó gyökereken is és amelyhez képest ez utóbbiak lényegtelenek.

Mert még sehol nem volt egyetlen zsidó sem, amikor az emberiség Yahuwah-nak és Elohimnak nevezte a Mindenhatót. Majd jött a zsidó farizeusság és törölte YHWH nevének kiejtését és ezt a bűnt a kereszténység máig elfogadja és műveli tovább. És ma messiáshívő zsidóként nekem is ezt a szintén eltorzult zsidó alapot kellene hirdetnem, ahogy azt sokan teszik is, akik még mindig HaShem/Adonáj sőt Ishtárt és egyéb hamisítványt használnak a Megváltó nevében is?

Nem tudom, hogy mit szólna bármelyik férfi hogyha saját barátnője/élettársa/felesége valamelyik ex-barátjának a nevén szólítaná őt. Kiből mit hozna ki egy ilyen jelenség és mennyi ideig bírná, amíg végleg el nem zavarja? Hát ennyire elképesztően türelmes Yahuwah hozzánk képest!

Mi viszont ismerjük fel a problémát és ne szomorítsuk tovább az Ő Szellemét azáltal, hogy prostiként viselkedünk és nem méltó és engedelmes Menyasszonyként. Ez a nehéz felismerés tényleg olyan, mint egy fájdalmas pofon. De jobb túlesni rajta időben és elfogadni, nehogy a végén elbocsátás legyen a kimenetel.

A Vőlegény az ajtónál van. Van-e olaj a lámpásainkban? Milyen nevekkel kentük fel a Felkentet és az Atyát? Mert a megszólítás felkenetés és mély jelentéssel bír, akkor is ha tudatlanságban tesszük. Yahuwah/Elohim/YahuShuah Szelleme pedig nem hatalmazott fel senkit, hogy más, szentségtelen szavakkal illessék Őt. Ismerjük fel, hogy ma még az eszes szüzek meg tudják mutatni hol keressük a valódi olajat, ha kiderülne, hogy még mindig a balgák táborához tartozol. Mert amikor eljön a Nap, az fog megjelenni neked, akinek a nevét hívod segítségül (Róma 10:13). Senkit ne érjen rossz meglepetés.

Pál is Theos-t használt?

Azonnal felmerülhet sokakban a kérdés, hogy miért szerepelhetne a görög eredetiben a Theos kifejezés Elohim helyett, ha ezzel a kifejezéssel bármi probléma lenne szellemi síkon? Pál leveleiben végig ez a kifejezés szerepel. Ő is ezt a szót használta!

Ez a jelenség esetleg arra utalna, hogy az Újszövetség mégsem görögül íródott volna, csupán későbbi fordítások azok az iratok, melyeket eredetiként állítottak be eddig? Több olyan biblia kutató is felbukkant az utóbbi években, akik azt állítják, hogy héber, esetleg arameus nyelven írták az eredeti szöveget, a görög csupán későbbi fordítás. Így érthető lenne, miért változhatott át Elohim Theosszá.

Meggyőződésem, hogy az Újszövetség bizonyos részei héberül, mások görögül íródtak vegyesen. Ahogy az Üdvösség ígérete is az eredeti héber népről egy időre áttevődött a gyűjtő nevén Görögökre, azaz a többi Nemzetre.

Meggyőződésem, hogy Máté, Márk és János evangéliuma valóban nem íródhatott eredetileg más nyelven, mint héberül.

Hiszen az Evangélium is először zsidóhoz szólt, ezért zsidó nyelven volt szükségszerű, hogy először megjelenjen a világban. Továbbá ezek az emberek, nem görög tudásukról voltak híresek. Egyszerű halász emberek voltak, akik az elnyomó hatalom nyelvén nem valószínű, hogy olyan szinten tudtak, hogy azon ilyen horderejű írásokat legyenek képesek megfogalmazni. Ez akkor is igaz, ha Máté és Márk valamilyen szinten már hellenizált zsidó családokból származtak, ahogy erre a „kereszt” nevük is utal.

Lukács viszont már görög volt, betért proselita. Az ő Evangéliuma már íródhatott görögül, hiszen nem csupán az anyanyelve volt, hanem az Üdvtörténet stafétabotját ebben az időszakban, a zsidók visszautasítása miatt, Elohim már kezdte átadni a „Görögök”, azaz a Nemzetek kezébe egy időre, amíg számuk be nem telik. Így szimbólikusan az egyik Evangélium görög nyelven való megfogalmazása által Elohim erős jelet állíthatott az emberiség elé, amivel jelezte, hogy mostantól az ajtó megnyílik nem-zsidók felé is.

Pál, ellentétben evangélista elődeivel, egy magas tudású és igen tanult ember volt, aki nem csupán római polgár volt, hanem a birodalom keleti részének nyelvét is tökéletesen beszélte. Amikor olyan gyülekezeteknek ír, akiknek tagjai többségben nem-zsidó emberekből áll, továbbá anyanyelvük görög, nem kérdés, hogy Pál nem fogja őket héberül megfogalmazott levelekkel traktálni, hogy majd esetleg a google-el, vagy egyéb ember fordítóval megoldják az értelmezésüket. Gondolkozzanak kicsit el ezen a kizárólag csak héberül megírt Újszövetség elméletnek hívei. Kézenfekvő, hogy azt a nyelvet fogja közvetítőként használni, melyet közösen beszélnek és értenek.

Ezért a két elmélet, miszerint az Újszövetség csupán csak görögül, vagy csak héberül íródott, két elventendő szélsőség, az igazság ismét valahol a kettő között rejlik.

Ezért úgy gondolom, hogy az Újszövetség nagy része igenis görögül íródott eredetileg, de nem csak görögül.

Azonban, azok a kéziratok, ahol a görög „eredetiben” Elohim helyett a Theos kifejezés áll, bizonyára későbbi átírások.

Emlékezzünk, miként reagált Pál, amikor, miután betértek Likóniába Barabással, ahol a helyiek, amint megtapasztalták a két apostol által történő csodákat és jeleket, isteneknek mondták őket, Pál-t Hermésszel azonosították, Barabást pedig Zeusszal és állatokat készültek feláldozni a tiszteletükre. Pál ekkor széttépte ruháját, a gyász jelképeként előttük. Tönkre tette egyetlen vagyonát, egyetlen védő eszközét, ami naptól, esőtől, széltől, homokvihartól és esti fagyoktól védte, azért, mert tudatlanságban szenvedő szellemben kisded pogány emberek, jóhiszeműen isteneknek mondták azokat, akik az Örömhírt hozták nekik.

Miként lett volna képes egy ilyen buzgó ember későbbi leveleiben az Elohim kifejezést lecserélni egy olyanra, mely egyértelműen Zeus nevének a derivált változata?

Elképzelhetetlen, hogy egy olyan derék és hű szolgája a Messiásnak, mint Pál engedte volna a Mindenható titulusát ilyen szintre degradálni, csupán azért, hogy kedvébe járjon az újonnan megtérőknek. Igenis alap elvárás, hogy miután megismerted, el is fogadd és használd az Örökkévaló EREDETI nevét, és titulusait, ahogy Ő maga az eredetektől megfogalmazta. Nem kívánság műsor az Ő megszólításának módja. A szellemben gyermek pedig becézheti szíve tisztasága szerint az Atyát, de ahogy szellemben növekszünk, illik a gyermeki hablatyolásainkat fokozatosan elhagyni és felnőtt módjára viselkedni tiszteletünk jeléül.

Ezért kinek-kinek tudnia kell, milyen korban van. Ez az írás egy felszólítás azok számára, akik már szellemben elég stabilan állnak ahhoz, hogy a régi nevek jelentőségét felfogják és bátran kezdjék használni az eredetit a hamisak elhagyásával. Biztatás arra, hogy amit érzel belülről, azt nyíltan és bátran vállald, akkor is, ha tudod, hogy igen nagy az ellenszél és igen kevesen fognak ezért megdicsérni téged, sőt testvérek akár üldözni, visszautasítani is kezdhetnek. Nem ítélem el az istenezőket, ha tudatlanságból és gyermeki szívvel teszik, de mint minden törvények el kell, hogy jöjjön az ideje, mikor Ruach HaKodesh utasítására, helyre kell állnia az eredeti nevek használatának is.

Yahwé

Befejezésül és tovább biztatás gyanánt meg kell említeni, hogy évek óta megjelent a folyamat, amikor hívek milliói világszerte visszatérnek a Yahwé név használatához.

Bár úgy gondolom, nem kérdés, hogy az eredeti kiejtés Yahuwah, mégis ugyanazt mondjuk ki, hiszen a 4 mássalhangzó, melyeknek van számértéke és súlya a szellemvilágban, ki van mondva mindkét esetben. Yahuwéh, Yahuwah, igazából csak egy utolsó magánhangzó a különbség.

Hála Elohim-nak, nem csak, hogy egyedül nem vagyunk, de az Afrikai és Amerikai kereszténység nagy részénél az eredeti név már évtizedek óta folyamatosan terjed használatában és talán már alig akad közöttük valaki, aki ezen a néven megütközne. Ez több száz millió embert jelent.

Magyarországon, ismét van mit pótolni!

Lásd még: Genetikailag belénk kódolt YHWH

VIDEÓ VÁLTOZAT

https://www.youtube.com/watch?v=OpUXmxWuWi0

Szombat / Vasárnap

Szombat / Vasárnap

A reformáció folyamata során több egyház is alakult annak hatására, hogy felismerték Yahuwah eredeti napját a Szombatban, mely a tíz parancsolatban leírtak szerint a következőképpen hangzik:

Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.

2Mózes 20:8

Semmi olyat nem olvasunk, hogy a hét napból szentelj meg egyet és azon imádd Elohimodat, hanem konkrétan meg van nevezve a nap, mely nem más, mint a Szombat.

Yahushua maga sem tett másképp. Azonban egyfajta „polgári”, vagy inkább „írástudói engedetlenségeket” követett el Szombatonként, mely által megbotránkoztatta az akkori vallási vezetőket. Ugyanis gyógyította a betegeket, szabadította a rabokat és az ilyen cselekedetek az ószövetségben munkának számítottak. Mivel,

megfeledkeztek arról, hogy a Szombat az emberért adatott és nem az ember a Szombatért,

ezért idővel, ennek a napnak minden áldása átokká vált számukra, mert pszichésen rettenetes munkával terhelték magukat azáltal, hogy folyamatosan és kényszeresen azt figyelték, hogy meg ne szegjék a betű szerinti törvényt.

Az Élet és a Szeretet törvénye előrébb van minden más rendeletnél.

Később, Yahushua ki is jelenti:

Az emberfia ura a Szombatnak is.

Lukács 6:5

Azaz, aki Benne van, akiben Ő él, felette áll a Szombatnak, ahogy a többi Parancsolatnak is.

A felette váló állásból azonban nem következik, hogy joga van azt felcserélni bármilyen más nappal.

Mert ez esetben egy másik napnak a rabjává válik a puszta kijelölésének az aktusa által. Hiszen Yahushua nem új nap bevezetéséért halt meg a kereszten, hanem a meglevő kiteljesedéséért!

A törvény felett való lét pedig nem a törvénytiprásra jogosít fel, hanem lábunk alatt egyik alappillérként azért áll, hogy saját magunk, Ruach HaKodesh templomaként meg ne inogjunk és szilárd talajon álljunk.

Ezt a gondolatmenetet viszi tovább Pál, amikor megkéri az idősebb testvéreket, hogy a szellemben újszülött testvéreket ne terheljék napok és dátumok kérdéseivel, hiszen még gyerekek és ők a régi szokásaikból adódóan még más napot tartanak szentnek és azokat tartják természetesnek, hogy elkülönítsék Elohim tiszteletére. Amíg ezt tudatlanságból és tiszta szívből teszik, addig ez kedves illatú áldozat Elohim számára. Pál nem teszi hozzá, azonban egyértelmű, hogy előbb utóbb, a megszentelődés folyamatának következményeként a Szent Szellem helyre fogja állítani bennük az eredeti rendet.

Az eredeti rend pedig az, hogy a Szombatot különítsük el.

Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Messiásé.

Kolossé 2:16-17

Az Szombat eredetiből, mint árnyékból pedig tartózkodjon bárki, hogy egy másik árnyékot hozzon létre helyette. Méghozzá azért, hogy hasonló, alternatív vallásos szertartás sorozatot alkosson meg: „ekkor jövünk össze, ezen az adott helyen, ezt szabad, ezt nem, ezt fogjuk énekelni, ennyi ideig, ezt kell felolvasni, elimádkozni, és főleg: Ez fog nekünk prédikálni, mert megvan hozzá az írástudói ismerete, stb…” Hívő robotképzés, újjászületés és Szellemben való járás helyett.

A pusztai Szent Sátor, mely modellünk, mobilis, vándor, ide-oda megy Ruach vezetése által, így a törvény és azon belül a Shabbat is, ugyanilyen mobilis, hely és helyzethez igazodó életet átadó áldás és eszköz.

A Szombat, mint árnyék / A Szombat, mint a Messiás valósága

Mennyei Szentélybeli Levitákként számunkra minden nap Szombat és Ünnep.

Csakúgy, mint a többi Ünnep esetében, mi Levita papokként a Messiásban állandó és örök Szombatban élünk és szolgálunk. Számunkra, szellemben minden nap Szombat, sőt minden nap Yom Kippur, Peszach és az összes többi ünnep, mert a Kereszten minden beteljesedett. Számunkra, nem a naptár, az idők és az órák számítanak. Erről bővebben: Ünnepek a Messiásban.

Az idősíkon az Üdvtörténet nagy eseményei, mind bibliai ünnepeken teljesedtek be, így Shavuot után (pünkösd) a következő beteljesedésre váró nagy esemény a Yom HaTrua (Kürtzengés) lesz. Tehát az ünnepeknek is több dimenziója van, lásd a másik írásban. Itt, most személyes síkon elemezzük.

Viszont azok számára,

akik nem a Messiáséi, azok még törvény alatt vannak,

és ezek a törvények az eredeti rendelésük szerint érvényesek rájuk nézve. Mert a körülmetélkedéssel ellentétben, a Szombatot a két kőtáblán említi sz Ige, azaz a 10 Parancsolat része, mely a Messiásban újjászületve, a teljes Egyházra és Elohim népére, népeire vonatkozik. Ahogy többször olvassuk a Pesszah-i áldozatnál is, a jövevény és az idegen számára egy törvényetek legyen. De mint újjászületett tanítványok, a törvény már nem puszta betű szerint érvényes, hanem a Szent Szellem tüze által bennünk él és cselekszik. Ez a fő jelenség, amit gyakorlatilag minden írásomon keresztül igyekszek megértetni az emberekkel.

Mert a Shabbat jel Izrael fiai és Elohim között. Ezt a jelet azoknak is tisztelniük kell és hirdetni, mint örök törvényt, akik nem Izrael fiai, akik ennek a Jelnek a tételes betartása alól már fel vannak mentve, viszont Elohim fiaivá válásuk által ennek az örök szombatnak a lényegét ismerniük illene, és még nagyobb jelként látható kellene, hogy legyen rajtuk a hét minden egyes napján. (pd. amikor azon veszed magad észre, hogy az emberek megjegyzik, milyen stabilan állsz, milyen bizakodó vagy, bizonyos esetekben, amikor ők pánikolnak, te szószerint a vízenjársz és nem érnek el a lelki traumák, melyek a világiakat, vagy akár vallásos társaidat gyötrik. Ez egyik fajtája a belsőleg megélt állandó Shabbat-nak).

Akik pedig nem jövevények, nem csatlakoztak még Elohim népéhez a Bárány Vére által, ezeket a törvényeket szintén ismerniük kell. Egy hét munka után természetes, hogy a kijelölt napokon fognak megindulni felénk, Leviták felé, ha keresik Elohimot. Számunkra a naptári ünnepek, idők és órák azért fontosak és ilyen szinten megtartandók, mert tudnunk kell, hogy szolgálatunk a külvilág felé ekkor válik különösen intenzívvé.

Ilyenkor nyílnak meg a szívek, állnak le a hétköznapi ámokfutások és megnövekszik a nyitottság Elohim Igéje iránt. Mert ha tetszik, ha nem, a Szombatnak van egy erős szellemi és az egész világra kiterjedő hatása, melyet minden teremtmény érzékel.

Ilyenkor résen kell lennünk és ilyen módon felelősek vagyunk az Ünnepek és Szombatok naptári rendjét tiszteletben tartani és hirdetni. Sőt, a hamis ünnepeket is ravasz módon, nem egyből nekitámadva, hanem kihasználva szolgálatra, tisztelnünk kell, hiszen bármilyen hamis, mert ekkor sokaknak mégis ugyanúgy nyitottabb és felszántottabb a szíve az Evangélium befogadására.

Mi a gond a vasárnappal?

Szögezzük le, hogy a Vasárnap, a hét első napja, Yom Echad egy igen különleges nap és szinte azonos fontosságú a Szombattal. Miért? Mert ezen a napon kezdett munkához az Örökkévaló teremtési művében. Ezen a napon hozta be Elohim a Világosságot, azaz Önmagát Messiásként a már bukott, káoszban és sötétségben sínylődő világba (Tohu VeBehu). Feltehetően egy hét első napján (vasárnapon) született meg a világra ugyanez a Világ Világossága a Názáreti Yeshua személyében. Ugyancsak vasárnap virradatra, abban a pillanatban, amikor a Szombat átváltott a következő napra, támadt fel Urunk Yahushua HaMashiah és főként ekkor észlelték a feltámadás valóságát a külső tanúk. Egyszóval, a teremtés megkezdésének napja, azaz a hét első napja nélkül, se Szombat se más nap nem is létezne. Mind a teremtés, mind az új teremtés és még Yahuwah Ruach HaKodesh megjelenésében való kitöltekezése is ezen a napon kezdődött, mivel egy új kezdet volt. Ez a nap – a hét első napja – az új kezdet napja. Semmilyen más napra nem eshetett volna egyik esemény sem ezek közül!

Ettől függetlenül sem Yahuwah, sem a Messiás soha nem nyilvánította ki senkinek, hogy váltani kellene Szombatról Vasárnapra.

Miért tartják mégis sokan fontosabbnak a Vasárnapot a mai napig?

  • Mert a tanítványok összegyűltek a hét első napján, ahogy olvassuk az ApCsel-ben? Igen, ahogy az összes többi napon is. Mert naponként összegyűltek (ApCsel 2:46)! Továbbá olvassuk, hogy Szombatonként megjelentek hagyományos zsidó testvéreik között a zsinagógákban.
  • Vagy azért, mert azt is olvassuk, hogy Pál az első napon szedte be az adományokat? Ez zsidó szemszögből épp, hogy azt bizonyítja, hogy minden, csak nem egy megszentelt napról van szó, hiszen a szent napon nem foglalkozunk anyagiakkal. Az adományok összegyűjtése a munka kezdetének a jelképe. A tökét összegyűjtik, hogy szétoszthassák, hogy szolgálatra fordíthassák, azaz munkára.

Magyar nyelven is jól szemléltethető, vasárnap nem más, mint a vásár napja, amikor a következő héthez szükséges eleséget beszerezzük, hogy munkánkat el tudjuk végezni.

Feltámadása után Urunk megjelent a tanítványoknak, szimbolikusan vasárnap, mivel egy új kezdet nyílt meg előttünk, és nem azért, hogy egy új farizeusi rend szerinti másik napot jelöljenek ki megtartandónak a többi fölé. Ezt, a hagyományos zsidók teszik a mai napig a Szombattal, a törvényt alulról tekintve és elszenvedve (főként, hogy ráraktak jó néhány extra kényszert a babiloni judaizmus törvényei által, de ez most nem tárgya ennek az írásnak).

A törvény, törvény marad, maga Yahushua sem módosított rajta egy iótányit sem, azaz a legkisebb betűhöz sem nyúlt hozzá, nem hogy egy egész szót átírt volna, Shabbat-ból Yom Echad-ot faragva. Hanem az Ő testébe való belépésünk által egy örök Szombatba-nyugalomba léptünk, ahol ennek a napnak a szentségét mindig és mindenkor megéljük. A hagyományos zsidó módon megélt „görcsös” szombatból a hagyományos keresztény egy „görcsös” vasárnapot csinált, azaz kijelenti, hogy egy adott nap ki van jelölve a többi fölé, és ráadásul nem az eredetit választották ki. Mindezt arra hivatkozva teszi, hogy Pál is kijelentette, ne foglalkozzunk már a kijelölt naptári időkkel és napokkal. Ez a jelenség nem más, mint a farizeusság megtartása törvény módosítással egybekeverve. Kétszeres tévedés! Ez is a törvényszegés titkos bűne… 2Thessalonika 2:7

Ahogy Yahushua születésének a napját sem kérte Elohim, hogy bárki is megünnepelje egy konkrét napon.

A Vasárnapot megtartani tévedés?

Természetesen igen! Miért?

Mert a fentieket nem értik és nem jutnak el erre a felismerésre.

De legfőbbképpen

az esetek többségében vasárnapjaik csupán egy ki nem gyomlált katolikus gyökérnek a vadhajtása.

És ez alapjából a legnagyobb probléma egésszel! Nem az a gond, hogy egyes hívők ezen a napon összejönnek. De akkor, miért nem választják más-más csoportok és egyházak a szerdát, a csütörtököt vagy bármilyen más napot? Nem ifire, vagy extra alkalmakra, hanem az un. „istentiszteleteikre”? Ha annyira nem fontos a nap, akkor miért ez a kizárólagosság a Vasárnap körül?

Észre sem veszik, hogy átörökítették azt a nagy konstantini lázadást, mely zsidótalanítani szándékozta az „új vallást”, illetve az időket, sőt a Neveket megmásítani, hogy a birodalomban elterjedt napisten kultusz „szent” napjától ne kelljen eltérni.

A bizonyítékot, hogy miről is szól valójában a Vasárnap kultusza és mi a gyökere, azt az angol és német nyelvben találjuk meg: Sunday – Zontag

(a latinoknak volt annyi eszük, vagy inkább ravaszságuk – hiszen ők irányították az egész konstanini merényletet – hogy az Úr szóból alkossák meg a hét első napjának az új nevét: Domenica/Domingo/Dimanche/ a románnak nézzetek utána magatok, akit érdekel).

Egy pogány tömeget igen nehéz volt rávenni bármilyen új vallási irányzatra. Így a legalapvetőbb kompromisszum a régi ünnepek időpontjainak megtartása, ha már a tisztelt istenség és a név – jó esetben – meg kell, hogy változzon, akkor legalább ennyi maradjon meg neki, így csökkenthetve a lázadások esélyét. Nem történt ez másként a karácsony ünnepének esetében, illetve a Pesszahból lett tojásos-nyuszis húsvét – a megtermékenyítés ünnepével sem.

Lásd: A „szent fa” tilalma

Egy szóval: számunkra, akik a Messiásban egy bizonyos szellemi nagykorúságra már eljutottunk, emlékezzünk arra, hogy az engedelmesség nem abban áll, hogy Elohim-mal elfogadtatunk bizonyos emberi, vagy démonikus eredetű torzulásokat, nehogy megháborgassuk a nyájakat és szétszéledjenek, hanem épp ellenkezőleg:

az Embernek kell igazodnia az új szabályokhoz, amikor a Messiáshoz csatlakozik. Hiszen a testté lett szabályokról, azaz Igéről beszélünk.

De ismét, többé nem betű szerint a kőtáblákról vagy könyvekbe nyomtatott szövegek által, hanem a tűznyelvek szíveinkbe való vésődése által, amikor belülről érezzük, hogy békességet okoz a puszta gondolata annak, hogy elfogadom a Szombatot, mint elkülönített napot, méghozzá anélkül, hogy fejre állnék vagy megkötözném a két kezem, nehogy megszegjem a törvényt. Épp ellenkezőleg, megérezni és megélni, hogy szabadságban szolgálhatok, gyógyíthatok, akár autóba is ülhetek, hogy valahol messze egy-egy szamarat kihúzzak a kútból, mert épp akkor van rá szüksége.

Ezt a szabadság érzetet átélni a hét bármelyik napján lehetséges.

Ha szellemi koromnak megfelelően engedelmes vagyok azoknak a törvényeknek, melyeket Ruach HaKodesh szívemre helyezett és érettségemnek megfelelően elvár tőlem, nem kell semmin gondolkodnom, hogy ezen a napon – ahogy a többin sem – mit kell, vagy mit nem kell tennem. A törvény él bennem, és ha engedelmes vagyok neki, bármit tehetek, nem fogom megszegni, mert nem fogom kívánni azt, ami szentségtelen.
Innentől fogva, senki ne akarjon senkit az eredeti Szombat rabságából egy hamis vasárnap rabságába átültetni, mert az ilyen ember semmit sem fogott fel a Szent Szellem vezetéséből és abból, hogy miről szól újjászületett felnőtt férfiúnak lenni. Ne hazudozzon saját magának teológiai eszmefuttatásokkal alátámasztva és főként ne mocskolja be a hét első napján történt Szent eseményeket, azzal, hogy az új és hamisított farizeusságait ráerőlteti magára és a világra.

Néhány gondolat a szombatos egyházakról

Azt se gondoljuk, hogy attól, hogy valaki a Szombathoz visszatér, az valami extra kereszténnyé válik. Sajnos igen elszomorító, hogy a Szombatos egyházak többsége, olyan farizeusi módon, az elméjével fogadja el ezt a törvényt, hogy a szellemi tartalmának hiánya, nemhogy hiábavalóvá teszi igyekezetüket és reformjukat, hanem a valódi Szombat helyreállásának akár még nagyobb ellenségeivé teszi őket, mint maga a római egyház és az állítólag megreformált többi kis vatikánok a hamis vasárnapjaikkal.

Igen gyakran a „vasárnaposokat” szó szerint kárhoztatják és üdvkérdéssé teszik azt, ha valaki akár tévedésből kitart a vasárnap megtartása mellett. Hangsúlyozom, hogy tudatlanul. Véleményem szerint, ha valakiben megvan a megvilágosodás és ellene lázad, az valóban az üdvösség elvesztéséhez vezethet (mint minden tudatos lázadás). De a hívek többsége csupán félre van vezetve és Szellemi látás hiányában – mivel újjászületésüket vagy gátolja, vagy minimum beárnyékolja valamiféle pásztor vagy egyéb tanítónak nevezett személy – a félrevezetett nem veszi észre, hogy Elohim akarata ellen cselekszik. A tudatlanokat kárhoztatni, az egyébként is kárhoztatás bűnének egy súlyosabb változata.

Mindeközben, ezek a szombatos irányzatok a Szent Szellemmel való betöltekezés helyett, saját egyházalapítóikat és teológiáikat bálványozzák, illetve a Szent Szellem vezetésének hiánya egyes esetekben már egészen visszavezette őket a nyílt Messiás nélküli rabbinikus judaizmusban. Ez történt Erdélyben a múlt században, amikor többen be is tértek a hagyományos zsidóságba és gázkamrákban végezték a valódi zsidókkal együtt.
A legtöbb esetben azonban nem a judaizmusba vezet útjuk, hanem egy a judaizmushoz hasonlító marginális elszektásodás állapotához, ahol a Messiás Yahushua rangját kérdőre vonják és lealacsonyítják, teremtménnyé degradálják azt, aki a Teremtő. Továbbá a behelyettesítő teológia egy bizonyos fajtájába esnek, a zsidóság létezésének tagadásába, vagyis a nyílt antiszemitizmusba. (Kazár elméletek hirdetése stb, amely elmélet talán igaz is egyébként, de ez esetben a dolog végkifejlete sokakat igen meg fog lepni, mivel egyáltalán nem jelentené azt, hogy mi, askenázi zsidók ne lennénk Jákob leszármazottjai, akkor sem, ha netán tettünk egy néhány száz éves körutat egy Kazáriának nevezett területen. De ezt a témát bővebben kifejtem az Izrael törzseinek összegyűjtetése, illetve az Antiszemitizmus és keresztényellenesség írásaimban.)

Tehát alap jelenség a mai szombatista irányzatoknál, hogy hamar elindulnak a judaizmus irányába, ahol a törvény kutatásra van fektetve a hangsúly, miközben a Messiást lefokozzák, Ruach HaKodesh-t pedig alapjából csak elméletben tudják elképzelni. Egyfajta unitarianizmusnak alakul ki, amikor elkezdik tagadni Elohim hármas megjelenési formájának a valóságát.

Az Elohim-ot megsokszorosítani, vagy megszorozni kívánó szentháromság tanok hamissága, sajnos Elohim Hármas Szentségének: Atya-Fiú-Ruach szerepköreinek és megjelenési formáinak a tagadásáíg elvezet sokakat. A szombatista irányzatok igen nagy része előbb-utóbb a Messiás elohimi voltát kérdőjelezik meg. Ilyenkor jelentik ki, hogy Yeshua teremtmény vagy akár, Mihály arkangyallal azonosítják. (

Erről bővebben a Szentháromság vagy Szent hármasság? írásomban/videómban. Mihályról pedig röviden annyit, hogy emberi formában ő is megjelent minden bizonnyal és minden jel arra utal, hogy nem más volt ő emberi testben, mint maga Mózes – a másik arkangyal Gábriel pedig feltehetőleg Illés/János volt, de erről is többet megtudhattok a TERUMAH, illetve B-Résith / B-kezdet / B-terv irásaimból.

A lényeg, hogy itt is, mint oly sok más esetben, az egyik hamis véglet egy másik ugyanolyan hamis végletbe kergeti azokat, aki ráéreznek, hogy az eddigi magyarázatokkal vagy elméletekkel valami nincs rendjén.

Ezeket az eseteket azért említem, hogy lássuk, bár igen jó és szükséges visszatérni a zsidó gyökerekhez, melynek egy része a Shabbat, de

ha mindez nem a Messiásban, Ruach HaKodesh vezetése és újjászületésünk által történik,

akkor a betű szerinti törvény alá megyünk vissza, ami előbb-utóbb megöl. Ebben az esetben, merem állítani, annak a személynek jobb lett volna ki sem jönnie egyiptomból/rómából és azok hamis vasárnapjaiból.

Mindkét tábornak súlyos rendeznivalója van. A szombatos tábornak a torz bizonysága a Szombatról felelős azért, hogy még mindig ennyien vasárnapoznak. Viszont, az újjászületett és Ruach HaKodesh-el betöltekezett emberek többsége még mindig nem hajlandó rendezni ezt a kérdést és felhagyni vasárnapjaikkal. Még a vallásos, nem újjászületett és nem betöltekezett hívők közül is jobban igyekeznek sokan betartani azokat a törvényeket, melyeket Ruach benned is működtetni szeretne, ha végre engednéd! Az első táborban farizeusságukba süllyednek fokozatosan, a másodikban pedig a Szent Szellem megszomorításánál kötnek ki előbb-utóbb.

Valódi és hatékony reformáció

Fogadjuk el, hogy

bármilyen reform csakis a Szent Szellem által jöhet!

Csak az a valódi reform, ami a szívedbe vésetett és nem az, ami kipattan a fejedből jó ötletként, mert a Bibliában olvastad és amit ezek után intellektuális és teológiai szinten végrehajtasz.

A kérdés az, hogy bennünk van-e a Szent Szellem?

Ha igen, akkor szólt-e már ez ügyben, vagy bármilyen más témával kapcsolatban, mint például az Örökkévaló Nevek-kel kapcsolatban, vagy a hamis keresztény-pogány ünnepekkel kapcsolatban, vagy az egyház hamis piramis rendszerével kapcsolatban?

Ha igen, engedelmeskedtünk-e Neki?

Ha nem, akkor pedig hozzuk meg a döntést. Rendezzük bűneinket, rendezzük bemerítkezésünket. Ha ezek már megvannak, akkor marad a tűzkeresztség, mely nélkül üres vallásosságban vergődünk tovább.
Lehet megtartani így a Szombatokat, akár fehér ruhában és fejfedővel feldíszítve tanulmányozni az Írásokat, sok igazságra eljutva, de az Igazság megélésére képtelen vagy, mert a fejedből sosem kerül át a szívedbe.
De ha már a tűzkeresztséged is megvan, akkor sürgősen hagy fel mindennemű infantilis lázadásoddal és nőj fel végre, mert igen nagy veszélyben vagy!

Még egyszer a saját bizonyságom: arra a felfedezésre, hogy Yahuwah az Ő neve, nem az írások kutatása által jutottam, hanem Ruach HaKodesh jelentette ki saját számon keresztül, miután kértem Elohim-ot, hogy nyilatkoztassa ki ily módon, miként szeretné ha szólítanám Őt a továbbiakban. Más, hosszú idő és izzadság által, az Ige görcsös tanulmányozásával jut el erre a felismerésre. Sok esetben mindenféle, nem Bibliából származó írások kutatásának segítségével, lásd apokríf írások, melyről a bővebben itt olvashatsz: ….apokríf iratok?….. Mi a különbség? Az elsőnek belülről az Élő Messiás nyilvánítja ki hangosan, nyelveken, hogy mi az akarata, a másik pedig írástudó (és farizeus) módszerekkel a száraz betű-szerinti igazság felismeréséig ugyan eljut, de életté sosem válik benne.

Először mindig menjünk a Messiáshoz és tőle, személyesen kérjük el mi az akarata, akár a leírt Ige megerősítése által. De először az életünket adjuk át Neki. Majd az írást is belülről Ő juttatja eszünkbe. Gyakran megkapsz ilyen módon igét a szívedbe, melyet esetleg csak később olvasol és rájössz, hogy rég le van írva a Bibliában. Az Ige igazolja vissza sokszor, amit korábban a szívedbe már megkaptál.

Válasszuk hát a Messiás által felkínált Teljességet, hiszen ingyenes és jutalma az Örök Élet.

Innentől fogva rajtunk múlik, mennyire hatalmazzuk fel Ruach HaKodesht, hogy elvégezze bennünk megszentelő munkáját Yahuwah akarata és ütemezése szerint. Ne fogjuk rá a sátánra és az idegen szellemiségekre, ha leragadunk egy adott szellemi állapotban, mert mi magunk vagyunk a felelősek azért, hogy ezeket a fejedelemségeket felhatalmazzuk a Messiás helyett, hogy megállítsanak bennünket.

A vasárnapozás mögött, ugyanaz a démoni hatalom áll, mint a hagyományos módon megélt, felületes szombatok mögött.

Ezt a fajta Szombatot utálja Yahuwah, az e-fajta vasárnapokat meg annál is inkább.

Utolsó idők vízválasztó kérdése lesz-e?

Az Antikrisztus – nem a megjelenése után, hiszen már a világban van és tudni ki ő – hanem színrelépése és hatalomátvételekor, megmásítja többek között az időket. Ez már javarészt a római egyház és az Antikrisztus egyik fő előképe keze által, Nagy Konstantin által, épp és többek között a vasárnapra való áttérésben beteljesedett.
Egyes keresztények azonban, az utolsó időkben, a Vasárnapra való egyetemes áttérés kényszerítésében, mások pedig, a másik táborból épp a szombathoz való visszatérésben látják megvalósulni ezt a próféciát. Hogy egyáltalán választani fog-e a kettő közül, nem tudom megjövendölni. Ahogy említettem, az antikrisztusi szellemiség ezt a módosítást már elvégezte majd két ezer évvel ezelőtt. Ha mégis és megerősítésként az Antikrisztus kötelezővé tenne egy adott napot, az önmagában semmiképp nem lesz a fenevad jele, legfeljebb része annak. (hogy ádventista barátaink értsék a dolgot). De itt sem az lesz a kérdés, hogy szombatra vagy vasárnapra esik-e majd a választása, hanem mindenképp a formalitásra és a felületességre való kényszerítés lesz a legnagyobb gond ezzel, azon túl, hogy magát Elohim-ként állítja be Yahuwah helyett, és Messiásként, Yahushua helyett.

De ne tévesszük meg saját magunkat. Elsősorban nem az Antikrisztustól kell tartanunk.

Az üldöztetés nem kívülről fog leginkább érkezni, hanem azoktól, akiket ma esetleg még testvéreinknek tekintünk.

Azok, akik az eredeti Egyház modellje helyett, más alternatívát követnek és kínálnak fel. Akik vagy az írások kutatásában látják üdvösségüket, vagy azok tiprása által a valóban, vagy csak látszólag bennük levő Ruach HaKodesh nevében épp azt a rendet tiporják, ami a Szent Szellem esszenciája, lényegében káromolják őt. Ezektől a jelenségektől kell tartani, mert szellemi síkon gyilkol és belülről.

Legyünk tehát bátrak kitartani Ruach HaKodesh munkája mellett, akkor is, ha meghasadást okozunk testvéri közösségeinkben, akkor is, ha az imént vizsgált két tábor átkozni fog téged. A farizeus szabadosnak tart majd, a valóban szabados, vagy törvénytipró pedig farizeusnak. Ez természetes és addig örülj, amíg mindkét oldalról ezt hallod, mert ez a jele annak, hogy jó úton haladsz. Minden esetre,

a reformációnak addig kell tovább mennie, amíg vissza nem jutunk az ApCsel-ben leírt első és valódi Egyház mintájához.

Nem mi végezzük ezt a reformációt, csupán eszközei vagyunk. Főként senki ne jelentsen ki olyanokat, miszerint az utolsó reformációt hozta el a világra, akár milyen szuper a szolgálata és követendő példa, mivel az utolsót kizárólag a Messiás végzi be, amikor visszajön. Nekünk folyton a következő reformálandó tételeken kell dolgoznunk a mi emberi szintünkön. Egyszerűen hagynunk kell, hogy Ruach HaKodesh végrehajtsa ezt a munkát, elsősorban saját magunkban. Az egyetlen dolog, amit Elohim elvár tőlünk, hogy engedelmességben fogadjuk, ha változásra indít belülről és bátran megtegyünk minden lépést, amikor szól, hogy elérkezett az idő.

Minden Elohim-talan fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.

Példabeszédek 28:1

Lásd még: Karácsonyi üzenet Ezékiel prófétától, Újév: Amikor a Messiás megszületett!

VIDEO VÁLTOZAT

Pin It on Pinterest