A karácsonyt leleplező írásom folytatásaként mégis fontossá vált számomra azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy mikor született e-világra a világ Megváltója, Yahushua HaMashiah. Biblikus, így zsidó szokás sosem alakult ki a születésnapok megünneplésére, de ha már ez ennyire fontos a nem zsidók számára, akkor érdemes végiggondolni az alábbi törvényszerűségeket. Továbbá Yahushua születésének a történeteiből végül elég nyilvánvalóan kiderül, hogy mely időszakról van szó.
Szukkoth elmélete
Többen, akik elvetik már a december végi elméletet, eljutnak odáig, hogy a sátoros ünnepet tartják esélyesnek, mint Yahushua születésének az idejét. Magam is éveken keresztül ezt az időpontot tartottam a legvalószínűbbnek. A legtöbben azzal érvelnek, hogy János 1:14-ben olvashatjuk a következőket: …az Ige testté lett és LAKOZÉK közöttünk… A lakozék szó eredetileg azt jelenti, hogy „sátorozott” közöttünk, azaz a Szent Sátor eljött közénk és köztünk volt.
Azonban ismervén az embereket és azon belül a rómaiakat, egy népszámlálás megrendezéséhez, amikor mindenkinek vissza kell zarándokolni szülő falujába, bejelentett lakcíméhez, sokkal alkalmasabb egy olyan időpont, amikor az időjárás megkönnyíti az emberek utazását. Teljesen logikátlan és bölcstelen lett volna emberek tömegeit útra kényszeríteni egy olyan sátoros ünnep idején, amikor a hideg és egyéb időjárási viszontagságok már megjelennek, ráadásul a nagy betakarítások befejeztével, amikor a főként még földművelődésből élő emberek a legkimerültebbek voltak.
Yahuwah Ünnepei: az Üdvtörténet stációi
Yahushua születése, csakúgy, mint az Üdvtörténet eddig ismert összes beteljesedése, mind és kizárólag eredeti biblikus „zsidó” ünnepekkor teljesedtek be. Erről bővebben az Ünnepek a Messiásban.
A KeresztáldozatPesszach-kor, a Feltámadás az Első Zsengék ünnepekor, a Ruach HaKodesh kitöltetéseShavuot-kor. Most a Shavuot és a Yom HaTruá közötti időszakban áll az emberiség 2000 éve. A következő beteljesedés az Elragadtatás lesz, amikor felharsan a sófár hangja a próféciák szerint az ünnep két napjának valamelyikén, így sem a napot, sem az órát nem tudhatjuk. Majd Yom Kippur-kor Izrael felismeri Yahushua-ban a Messiást és siratják, mint első szülött fiút.
Szukkoth a végső Betakarítás ünnepe, amikor a Messiás visszajön és begyűjti a népeket, melyek nem vették fel a fenevad bélyegét. Szukkoth több napos időtartama jelképezi a 1000 éves birodalom korát. Ennek az 1000 éves korszaknak a végén pedig, az új ég és új föld, egy új Niszán új elsején történik majd.
Szukkoth teljesedik be utoljára. Yahushua, Elohim Báránya földre jövetele nem történhetett ekkor, hanem mindennek a kezdetén, amikor az új teremtés kezdődik.
Az Év első napja
A zsidó hagyománnyal ellentétben, mely a Yom HaTruát nevezi az év főjének (Rosh HaShana), a fizika és a természet törvényszerűségei egészen más időpontról tesznek tanúbizonyságot, azzal kapcsolatban, hogy mit kellene az év elejének tekinteni. Ha már Elohim szava nem elegendő az emberek számára, miszerint az év első havát és első napját a rég meghatározott dátumra tegyék, mégsem ezt tartja számon a világ egyik népe sem, sem Zsidó sem Görög. Még a természet és földanya imádók számára sem tűnik fel, hogy esetleg a tavasz (kora nyár) lenne a teremtett világ kezdete, hiszen az élet akkor sarjad. A világ teremtése csak tavasszal történhetett, amikor az Élet megindult.
Az Élet mindig Tavasszal veszi kezdetét, majd a Nyáron és Őszön keresztül végül elmúlik a Tél beálltával.
Azok számára pedig, akiknek elegendő Elohim Szava, a 2Mózes 12:1-2 alapján ismét kijelentjük, hogy az új év, így a teremtés első napja:
Niszan 1.
Szólott vala pedig Yahuwah Mózesnek és Áronnak Egyiptom földén, mondván: Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt…2Mózes 12:1-2
Niszan 1, mely a polgári naptár szerint évenként március vége – április elejével szokott megegyezni, nem számít ünnepnapnak. Így Yossef (József) és Myriam (Mária) bárhol tartózkodhattak, ahol akartak, nem szegték meg a törvényt, ha épp nem Jeruzsálembe mentek fel, ahogy a többi zsidó férfi.
Minden Yahushua által és ő-érte teremtetett. Mikor is születhetett volna, ha nem ezen a napon. Amikor az Élet megújul.
Mellesleg Yahushua születése nem csupán az Év és Niszán hó első napján történt, hanem a hétnek első napján is, csakúgy, mint a feltámadása. Mivel a teremtés első napja is Niszan hó 1, a hét első napja volt. Ez a tény azonban nem írja felül a Shabbat törvényét: Szombat / Vasárnap
Érdemes megjegyezni, hogy az Ókori népek többsége, köztük a Görögök és a Rómaiak is, eredetileg az év kezdetét a tavaszi nap-éj egyenlőség idejére tették, ami március 20-21 körül van. Ezt jelzik máig használt egyes hónapok nevei, mint a szeptember, október, november, december, melyek sorra a hetes, nyolcas, kilences és tízes görög és latin számnevek deriváltjai. Később került be a Július és Augusztus, mely kitolta két hónappal az eredeti megjelenésüket.
A pogány asztrológiai ciklus is a Kos csillagképpel kezdődik március végén, mely szimbóluma a megújulásnak és a termékenységnek. A törvény szerinti egy éves hím áldozati bárány is ekkorra már inkább egy fiatal kos-nak számított, semmint báránynak, ami megegyezik Izsák behelyettesítő áldozati állatával is a Mória hegyen.
Áldozati bárányok születési helye és ideje Júdeában
Szokatlan történet az is, hogy este, késő este, akár éjjel kint tartózkodtak a juhászok jószágaikkal. A pásztorok csak akkor mennek ki nyájaikkal éjszaka a mezőkre, amikor ellés ideje van.
Elleni a juhok pedig főként tavasszal szoktak.
További érdekesség, hogy a peszachi áldozati bárányok, melyek kimondottan a Jeruzsálemi Szentélyben voltak feláldozva, Betlehem térségéből származtak. Dávid király származási helyéről hozták szimbolikusan az áldozati bárányokat a Szentélyhez.
Az Üdvtörténetben megjelenő helyi pásztorok épp ezeknek a bárányoknak voltak a nevelőik. Elohim azért nyilatkoztatja ki ezeknek a Pásztoroknak a Bárány Megszületésének hírét, mert már eleve a Peszachi áldozati bárányok születését várták folyamatosan és minden évben. Ez volt a szakmájuk: Ezek a pásztorok a messiásvárás előretolt őrsége volt.
Továbbá, a törvény szerint a peszachi báránynak egy évesnek kellett lennie. Ez egyértelműen azt jelzi, hogy
minden Peszachi áldozati bárány, az egy évvel korábbi Peszach idején kellett, hogy szülessen.
Yahushua földi élete nem egy évig, hanem annál sokkal több ideig tartott. De mint Tökéletes Áldozati Bárány, Neki is tökéletesen az egy évvel korábban született előképei idején kellett születnie, azaz egy peszach-i időszakban.
Továbbá, Niszán 10-én kellett elkülöníteni és saját házaikba bevinni az áldozati bárányt, néhány nappal feláldozásuk előtt. Ez történt Virágvasárnapkor: Yahuwah saját Fiát, a Bárányt beviszi saját házába, Jeruzsálembe, szamárháton, Királyként ünnepelve.
Bevégzett Ünnepi ciklus
Yahushua az Alfa és az Omega, pontosabban az א (alef) és a ת (tet) héber eredeti ábécé szerint. Ő érte, Ő általa és Ő benne teremtetett minden.
Yahuwah által elrendelt Ünnepek mind Őrá mutatnak és Ő teljesíti be azokat.
Elohim Báránya a világ Teremtésének első napján jelent meg fizikailag a látható világban, hogy egy következő Peszachi ünnepkor beteljesítse a végleges Bárány Áldozatot. Születésétől fogva magába foglalja az összes ünnepet, mely egy új ciklus kezdetén, annak első ünnepekor kezdődött születésével, majd később halálával folytatódik.
A látható világban az Üdvtörténet még folyamatban van. Szellemi értelemben azonban, ott a ciklus bezárult és Beteljesedett.
Pünkösd után, Szent Szellemmel betöltekezve az aratás idejét éljük és várjuk az elragadtatást Yom HaTruá első, vagy második napján és annak is valamely órájában, az évet pontosan nem tudni. Addig is feladatunk gyűjteni a lelkeket, illetve a már begyűjtötteket tovább tanítani és erősíteni, hogy mindvégig kitartsanak, megmaradjanak.
Idők csúsztatása
Zárójelként jelezném, ahogy más írásaimban is tettem, hogy történeti leírások utalnak arra, hogy az idők további megváltoztatására kényszerítette egyrészt az akkori pápa Hillel HaNasszi-t, zsidó szellemi vezetőt, aki a középkor elején élt, illetve maga a zsidóság, saját szemszögből is észszerűnek tarthatta azt, hogy az ünnepi ciklust az új lakhelyeink időjárásához igazítsa. Hiszen a mezőgazdasági ciklus, Európában szeptember végén, október elején fejeződik be. A termékeny félholdnak nevezett közel keleti tájakon viszont, a tovább tartó melegebb időnek köszönhetően, a betakarítások egészen december közepéig is eltartanak a mai időkben is. Így, a száműzetés előtti időszakban Szukkóth ünnepe feltehetően inkább ez idő tájt került megrendezésre, azaz amikor ma a zsidóság, az azóta hozzáadott Hanukkah ünnepét tartja.
Josephus Flavius feljegyzései alapján tudható, hogy az időszámítás két-három hónnappal, illetve 210 évvel hátra tolódott. Így valójában nem 5784-et írunk a zsidó naptár szerint, hanem kb. 5994-et, ahogy azt az idők jelei is igazolják egyre egyértelműbben. Ami azt jelenti, hogy Yahushua ezer éves birodalmának, a világtörténelem 7. évezredének a küszöbén állunk.
Ahogy minden szétdobáló munka, ez a tényező is igen megbonyolítja a helyzetünket. Hiszen az égi jelek, a különböző profetikus jelenségek, vérholdak, Izrael ellen indított háborúk és történelmi események beteljesedései, mind a jelenlegi és ma hivatalosan elfogadott naptár szerinti ünnepekre esnek. Talán erőltetettnek tűnik majd, és mivel magam sem tudhatom, hogy mennyire lett megváltoztatva a naptár, vagy hogy egyáltalán meg lett e, de egyre több jel utal rá, igen. Mégis úgy tűnik, hogy Elohim, mivel az égitesteket jelként adta az emberiségnek, alkalmazkodik az emberiség megtévesztett állapotához és gondoskodik róla, hogy jelei, akkor tűnjenek fel az égen, amikor az emberek azt észre veszik, illetve visszaigazolásként várják azokat. Akkor is, ha két, vagy három hónappal később lenne az adott ünnep, vagy esemény ideje Elohim órája szerint, akkor is előre hozza és a megmásított időszámításhoz igazodik, hiszen az égitest és annak állása van az emberért és nem fordítva. Így az elsődleges szempont, hogy az üzenetek és jelzések eljussanak a címzettekhez. Ha a címzett két házzal odébb költözik, akkor annyival nagyobb, vagy kisebb házszámot írunk rá a képeslapra, mivel célunk, hogy hozzátartozóink olvassák el és nem idegenek.
A jelen írás szempontjából annyiban kell kicsit módosítanom az üzenetet, hogy lényegében nem is tavasz elején van az eredeti Niszán elseje, hanem annak végén, a mi mai Júniusunk végén (azaz a tanév végén).
És ez természetes: Hiszen Elohim nem magvakat, bimbókat, kisded állatokat és palánta növényeket teremtett, hanem kész „termékeket”! Ahogy Ádám is felnőtt emberként jött létre. Elohimnál az élet azonnali tökéletességgel és érettséggel kezdődik. Ez azt jelenti, hogy a tavasz, nem más, mint az az időszak, amikor a tél halál állapotából, elkezd újjáéledni minden. A tavasz még nem az élet eredeti kezdetének az ideje, azaz, nem tavasszal állt elő minden hat nap alatt a teremtéskor. A tavasz téli halálos ciklikus állapotából való feléledés és helyreállásnak a kezdete, mely arra az állapothoz vezet vissza, ami a teremtésnél előállt és mely nyár elején csúcsosodik ki.
Mert, amikor elhangzik a mondat: Legyen Világosság, az élet a nyári pompájában jelent meg a hat napos teremtési ciklus alatt.
Niszán elseje, a Világ Világosságnak napja, amikor a bukott sötétségbe és káoszba borult világba behozta Elohim saját magát, Messiásként, Fiúként, a Világ Világosságként. Nyilvánvalóan a mai időszámításaink szerint ez kizárólag annak az időpontnak felelhet meg, amikor a nap világossága a leghosszabban tart. Ez a bizonyos nap, amit a pogány világ nyári napéjegyenlőségnek nevez, a korábban tárgyalt karácsony és egyéb bacchanáliáknak az ellenpólusa.Ez utóbbi a sötétség csúcspontja, a másik pedig a Világosságé.
Erre mit csinál Sátán? Fogja a Világ Világosságának földre születésének az eseményét és átrakatja a saját lényegét legjobban tükröző legsötétebb napjára, és csinál egy Karácsonyt!
Továbbá jelzem a csillagászati informatikai programok használóinak, hogy természetesen abban sem lehet 100%-an megbízni. Csak gondolj bele, melyik az a szellemiség, aki ma a virtuális világot építi és terjeszti? Ugyanaz, mely a középkorban és a római egyház megalapítása idején az időket és a törvényt megváltoztatta. Ez a hamisítás egy hosszútávú terv, melyet az antikrisztusi szellem saját maga, a világ végén testben való eljövetelére készít elő, azért, hogy sokan ne ismerjék fel őt az adott időben. Továbbá: Mely szervezet felelős és felügyelője szinte mindennek, ami a csillagászattal és annak vizsgálatával kapcsolatos és főként annak a programnak, amivel sok keresztény a csillagok álláspontját vizsgálja? A NASA természetesen! Vagy mondhattam volna Walt Disney is, egy kaptafa – az első a második leányvállalata. Néhány matematikailag jól beállított logaritmussal pedig bármilyen módosítást el lehet rendelni, az adott égitestek állását illetően, amelyeket amúgy sem lehet szabad szemmel látni, hogy ennek az antikrisztusi szellemnek a terve alapján ott jelenjen meg, ahol szeretné.
Ünnepeljünk akkor?
Igen, lehet, szabad, sőt kell is. Bár hangsúlyozzuk, hogy külön ünnepelni születésnapként igen veszélyes és hiányos, hiszen megnyitunk egy ciklust, mely azóta továbbment. Ha csak az egyik szegmensére emlékezünk, akkor elvágjuk magunkat a teljességtől.
Az Ige azért nem említi a Megváltó születésnapját, mert nem akarja, hogy az emberiség a kis Jézusnál ragadjon le. Ez a szándék mind máig szemmel láthatóan sajnos nem igen teljesedett be.
A történetben azonban a jelek mégis egyértelműek, csak a tavasz – kora nyár jöhet szóba és akinek van szeme, füle, gyökerekről való ismerete, az tudja. Amiért nincs mégsem egyértelműen kimondva, hogy Yeshua mikor született pontosan, az az előbb leírt okok miatt van. Elohim megengedő akarata és egyben próbája: vajon az emberiség beleesik-e a kísértésbe, hogy külön nagy ünnepet faragjon ebből az eseményből, akár azért is, hogy a korábbi istenei tiszteletére megrendezett bálványünnepet átörökítse a hagyomány, így a régi megőrzése végett. A karácsony története egy ilyen próba, melyben máig a legtöbben továbbra is megbotlanak.
Minden Peszach-kor meg lehet ünnepelni Elohim Bárányának a születését de csak úgy tegyük, ha mellette még megemlékezünk egész életének szolgálatára,
a keresztáldozatra, majd a feltámadásra, a mennybemenetelre és a Ruach HaKodesh kitöltetésére.
De bármilyen ünneplést előzzön mindig meg az életünk átadása, a megtérés és újjászületés, a tűzkeresztség – Ruach HaKodesh-el való betöltekezés, mert akkor az összes ünnep folyamatosan él és aktív lesz szívünkben, testünkben, mivel ekkor válunk magunk is a Messiás Szellemének templomaivá, ahol az ünnepek örökkévalóvá válnak.
Az Egyház rómaizálásának, vagy hellenizálásának egyik nagy cselszövése történt itt is, ahogy korábban írtuk a hamis karácsonnyal kapcsolatban. Most kicsit mélyebbre ásva azt is láthatjuk, hogy egy eredeti zsidó napot, dátumot, ünnepet felülírnak.
Mert valóban Újévkor született a Megváltó. Csakhogy nem a római naptár szerinti újévkor, nem is a judaista szerintin, hanem az eredeti bibliai új év napján: Ugyanakkor és ugyanúgy, mint mikor Elohim felszólalt és azt mondta a teremtés legelső hónapjának az legelső napján: Legyen Világosság. Ez a Világ Világossága, akkor a teremtésnél is, majd később Betlehemben is az évciklus ennek a pontján lett behozva a mi világunkba.
Nem vagyunk törvény alatt. Bizony nem! Mert, ha benne vagyunk Abban, Aki a törvény felett áll (Yahushuah-ban), akkor mi is a Törvény felett állunk Vele együtt. Azonban a törvény lábunk alatt pillérként, templomunk egyik tartóoszlopaként szolgál – a törvény és a próféták alappilléreire építem az én Egyházamat – és nem arra, hogy tiporjuk azt, ahogy a kereszténység nagyobbik része gondolja és teszi máig.
Az Apostolok Cselekedetei 21:18-26-ban nagyon világosan kitűnik, hogy Pál apostol, apostoltársai tanácsára alávetette magát annak, hogy mindenki előtt tanúságot tegyen arról, hogy a mózesi törvények szerint él és betartja azokat. Amikor Jákob és a vének megkérték, hogy a másik 4 férfival együtt borotválja le a fejét a parancsolatok iránti tiszteletük jeléül, Pál nem állt ellen nekik, hanem csendben engedelmeskedett.
Pál apostol „ellentmondásairól„
A következő írásban Pál apostol (Saul) a törvénnyel kapcsolatos írásával szeretnék foglalkozni zsidó szemszögből. Különösen a Rómaiakhoz írt levélbe nyerünk majd betekintést, hogy mi is a szerepe a törvénynek a kegyelmi időkben, Yahushua HaMashiah áldozata utáni időszakban, zsidónak, és nem zsidónak egyaránt. Fontos a kérdést az eredeti gondolkodásba visszahelyezni, mivel a levél Rómában élő hellenizált zsidó és nem zsidó gyülekezethez szól Yahushua-ban hívő, de zsidó identitását soha meg nem tagadó és élete végéig megtartó zsidó ember tollából, Elohim Szent Szelleme ihletése által írta azt, amit írt.
Fontos tisztázni azt, hogy az akkor Rómában élő zsidóságnál a törvény két oknál fogva eltért az eredetileg Mózesnek kijelentett törvényektől. Egyrészt a hozzáadott emberi farizeusi törvényektől még nem voltak teljesen leválasztva és megtisztulva, illetve az eredeti tórai törvényeket is a farizeusi szemüvegen keresztül és lelkülettel értelmezték. Pál, itt nem a törvény ellen szól, nem Elohim által kijelentett törvények ellen, hanem:
Azok ellen a plusz törvények ellen, melyeket a zsidók hozzátettek, mintegy kibővítvén az eredetieket,
ILLETVE
a hellenizmusnak köszönhető már Elohim törvényét is érintő torzulások és tévtanok ellen, melyek a rómaiak által belekeveredtek az eredetibe.
Ezeknek a plusz törvényeknek a betű szerinti betartása vezetett a farizeusságig, ami ellen Yahushua harcolt, mely a törvény betartásának önmagában üdvözítő hatást tulajdonít, így másodrangúvá száműzve a személyes kapcsolatot Elohim-mal, ami hitből és belső szeretetből fakad. A farizeusság nem abból adódik, hogy minden törvényhez hű vagyok, hanem abból, hogy a törvények betartását Elohim elé helyezem. Attól farizeus valaki, hogy nem hitből tartja be a törvényt, hogy ezzel is tisztelje Elohim-ot, Akit szeret, hanem azért, mert elvárja a jutalmakat Tőle egyfajta üzletként.
Azok a plusz törvények ellen harcolt Pál, melyek nem hitből fakadnak. Melyeket nem azért tartasz meg, mert örömmel teszed, nem kényszerből, hanem mert szereted Elohim-ot. Átélve a Vele való kapcsolatot, érzve, hogy a törvény nem korlátoz, hanem szabadságot ad, mivel az élet megóvására szolgálnak. Azok a törvények ellen harcolt, melyek kényszerből, mint külső üzletelés Elohim-mal, és nem belső hitből fakadtak.
Továbbá azért harcolt Pál, hogy ne a törvény legyen az első. A Váltságműtől kezdődően, a sorrend megváltozott. Többé nem a törvény a tanítómesterünk a Messiásig, hanem a Messiás Szellemével betöltekezve egy új Élet kezdődik, ahol maga Ruach HaKodesh teszi helyére és működteti, azaz tanítja nekünk a törvényt, ami Yahushua-ban testté lett.
Így minden átfordul, és többé nem a Törvény tanít minket a Messiásra nézve, hanem a Messiás tanítja Törvényeit bennünk, miután megkaptuk a Kegyelmet.
Az ellen is harcol Pál, hogy az idősebb testvérek szellemben felnőttkorúaknak való tanokat oktassanak az újszülöttek számára. Nem kell még Mózes annak, ki most jött ki a vízből. Neki elég Noé 7 törvénye, az Özönvíz utáni kezdetleges, univerzális alapszabályok. Mózes már nehezebb eledel, a gyereknek pedig tejre van szüksége. Ezzel Pál nem nullázta le, vagy semmisített meg Mózest, hanem a helyére tette. Bár nem fejti ki tovább, de egyértelmű, hogy a Mózesi törvények fontosságát a megfelelő szellemi korosztály számára természetesen érvényesnek tartja.
Pál ezeknek a torzulásoknak a helyreállításán dolgozott, mivel az apostoli munka nem más, mint helyreállító munka elsősorban.
Így érthető Yahushua HaMashiah lényege is. Mit is jelent az, amikor Ő betölti a törvényt. Mikor a Messiás uralma alá helyezem magam, és a Messiás-ban újjászületek a bemerítkezés által, akkor már többé nem én élek, hanem a bennem levő – a testté lett Ige. A törvénytől nem, hogy felment, hanem érvényt szerez neki. Azért tartom be a törvényt, mert többé nem kőtáblákra van felírva, hanem a hús szívembe kerül bevésésre a tűzkeresztség által.
Egy szívet adok majd nekik, és új szellemet adok beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik…
Ezékiel 11:19
Pontosan ez a prófécia teljesedett be Shavuot-kor, pünkösdkor. Amikor a két kőtábla két tűznyelvvé változott, amelyek a tanítványok szívébe vésődtek, majd elkezdtek nyelveken beszélni. Ne felejtsük el, hogy a zsidóság egészen máig Shavuot/Pünkösd napját tartja annak a napnak, amikor Mózes lejött a Sinai hegyről, hogy átadja a népnek a 10 parancsolatot. Ez az egyik ritka olyan judaista szokás, mely mélységesen prófétikus erővel bír, illetve a történet leírás alapján egyértelmű, hogy valóban valamikor e-tájt történt ez az esemény – Pessach, a kivonulás után 50 nappal.
De most vessünk egy pillantást a törvényről szóló igékre a Rómaiak leveléből:
1. Mi akkor a zsidó előnye, vagy mi a körülmetélés haszna? Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Elohim rájuk bízta igéit. Róma 3:1-2
Ebből a részből azonnal kitűnik az IGE, szó, mint ami a zsidó népre lett bízva. Mikor a 10 parancsolatról beszélünk, mint a 10 alaptörvény, melynek 613 (valójában 650-700) bővítménye van, illetve melyet a 2 nagy szeretet törvénybe össze lehet foglalni. Az Ige a törvény egyik szinonimája, összességében az egész Ószövetséget takarja, melynek egy igen fontos és jelentős része a Parancsolatok. János is így kezdi Yahushua HaMashiah-ról szóló történet leírását, hogy:
Kezdetben volt az Ige, és az Ige Elohim-nál volt, és Elohim volt az Ige … Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. János.1:1…14
János azonnal azzal kezdi, hogy Yeshua-nak leírja az esszenciáját. Ő maga volt az Ige, más szavakkal Ő maga volt a törvény. Az Ige mi mást jelenthetne, mint Elohim a népének addig kijelentett szavát. Mi volt ez a kijelentett szó, ha nem a törvény és a próféták? A Próféták, akik a törvényszegés miatt lettek küldve ítéleteket hirdetni. Azok a próféták, akik azért küldettek, hogy ítéletet mondjanak a törvény megszegése miatt, és akiknek fő munkája épp a Parancsolatok helyreállítása volt azáltal, hogy bejelentették a megszegésük miatt érkező és rájuk sújtó haragot.
2. Mert a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni egyetlen halandó sem őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik. Róma 3:20
Hogyan is ismerem fel, hogy mi a bűn? A törvény által! Tehát, hogyan is működhet a kegyelem? Ha felismerem, hogy bűnös vagyok, és rászorulok a kegyelemre! Honnan tudom meg, hogy rászorulok a kegyelemre? A törvény mondja meg! Van-e kegyelem törvény nélkül? Nincs! Miből kellene megkegyelmezni, ha a törvényt, mint mércét elvágjuk?!
Itt is elsősorban olyan zsidóknak szól a vers, akik a törvény puszta betartásától várták a megigazulást, és nem a más népekből valókhoz, hogy ne törődjenek a törvénnyel. A más népekből valóknak igenis hirdetni kell a törvényt a maga idejében, hogy értsék miről szól a váltságmű, a zsidókat viszont felszabadítani a plusz, illetve az asszimiláció által megmásított törvények alól.
3. Mert Ábrahám és az utóda nem a törvény, hanem a hitből való igazsága alapján részesült abban az ígéretben, hogy örökölni fogja a világot. Hiszen ha a törvény emberei az örökösök, akkor üressé lett a hit, és valóra válthatatlan az ígéret; mivel a törvény csak büntetést eredményezhet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés. Azért adatott tehát az ígéret a hit alapján, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utóda számára: nem csak a törvény alatt élőknek, hanem az Ábrahám hitét követőknek is. Ő mindnyájunk atyja Elohim színe előtt, ahogyan meg van írva: „Sok nép atyjává tettelek.” Mert hitte, hogy Elohim megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket. Reménység ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: „Ennyi lesz a te magod!” Róma 4:13-18
Ahol nincs törvény, ott nincs törvényszegés. Ezért vetik el sokan a törvényt, hogy mossák kezüket, mint Pilátus! Vajon ezért írta ezt Pál? Alig hinném. Itt is azon van a hangsúly, hogy szükséges a törvényt ismerni, mert ebből adódik a bűn felismerése, amely magával vonja a Messiás váltságművének szükségességét és elfogadását. Törvény nélkül nincs ítélet, ítélet nélkül nem lenne szükség kegyelemre! Törvény nélkül nem lenne mi alapján kivégezni óemberem, így teljességgel nem válhatnék sosem új teremtéssé. (Lásd: Halálbüntetés (az ÉLET kezdete).
Akik Ábrahám utódai származásilag, illetve Szellemben a Messiás Teste, az ő engedelmességét és hitét kell, hogy tanúsítsuk. Ábrahám engedelmes volt, tehát igaz. Miért igaz? Mert az addig ismert törvényeket megtartotta. Miért tartotta meg? Nem kényszerből, nem elvárva a jót, hanem hálából, örömmel, mert szívből szerette Elohim-ot. A Messiás igen nagy mértékben élt már benne, még mielőtt eljött volna a látható világba. Az egész törvény már akkor élt benne, mikor még át sem adta őket Yahuwah Mózesnek.
4. Vagy nem veszitek tudomásul, testvéreim, pedig a törvényt ismerőkhöz szólok, hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él? Például a férjes asszony is, amíg él a férje, hozzá van kötve a törvény szerint; de ha meghal a férfi, akkor fel van mentve a törvény hatálya alól, amely a férjéhez kötötte. Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek számít, ha más férfié lesz, de ha meghalt a férje, megszabadul a törvényes kötöttségtől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz. Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Messiás teste által, s ezért másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Elohim-nak. Mert amíg test szerint éltünk, a bűnök törvény által szított szenvedélyei hatottak tagjainkban, amelyek a halálnak termettek gyümölcsöt. Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy az új életben a Szellem szerint szolgálunk, nem pedig az Írás betűje szerint, mint a régiben. Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!” De a bűn a parancsolattól ösztönzést kapott, és felszított bennem mindenféle kívánságot. Mert a törvény nélkül halott a bűn. Én pedig a törvény nélkül éltem valamikor. Amikor azonban jött a parancsolat, életre kelt a bűn, én pedig meghaltam, és kitűnt, hogy éppen az életre adott parancsolat lett halálommá. Mert a bűn, miután ösztönzést kapott a parancsolattól, megcsalt engem, és megölt általa. A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó. Akkor a jó lett halálommá? Szó sincs róla! Ellenben a bűn, hogy meglássék bűn mivolta, a jó által hoz rám halált, így a bűn fokozott mértékben lesz bűnné a parancsolat által. Róma 7:1-13
Ebben a szakaszban elég egyértelmű a törvény megtartása, illetve ismerete, amit immáron nem mi tartunk be, hanem a bennünk élő Messiás Szelleme. Mert az, aki nem ismert bűnt, bűnné lett értünk, hogy mi Elohim igazsága legyünk őbenne. 2Korintus 5:21
Ismét Pál tollából olvashatjuk, hogy a bűn leleplezése végett a testté lett törvényt, Yahushua-át tette bűnné, hogy a kettő szembeállítása által érvénybe léphessen a kegyelem. Ez azt jelenti, hogy bűnössé nyilvánította Elohim az Ő fiát? Szó sincs róla, hanem ebben mutatkozik meg nagy kegyelme, hogy az egyetlen bűntelenre helyezte a törvény által ítélete következményeit.
Törvény-bűn és ítélet-kegyelem, olyan fogalmak, melyek elválaszthatatlanok egymástól Ádám és Éva bűnbeesése óta.
5. Tudjuk ugyanis, hogy a törvény szellemi, én pedig testi vagyok: ki vagyok szolgáltatva a bűnnek. Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm Elohim törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Elohim-nak, a mi Urunk Yahushua HaMashiah! Én magam tehát értelmemmel Elohim törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének. Róma 7:14-25
Itt kétféle törvényt állít egymással szembe Pál. Elohim törvényeit, illetve az anti-törvényt (az anti-testté lett Igét, az antikrisztus törvényeit), ami testi vágyainkból fakad. Ráadásul itt Pál nem a tényleges személyes lelkiállapotáról beszél, hanem egyetemes emberként szólal fel, hogy a még újjá nem született vagy hitükben még gyenge emberekkel megértesse mi a bűn működése a világban. A Törvény, a Messiás és Ruach HaKodesh Pálban élt és uralkodott. Szabad volt ő a bűntől, és újjászületése óta nem küzdött semmilyen súlyosabb bűn kísértésével.
6. Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Messiás Yehushua-ban vannak, mivel az élet Szellemének törvénye megszabadított téged a Messiás Yahushua-ban a bűn és a halál törvényétől. Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Elohim, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Szellem szerint. Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Szellem szerint, a Szellem dolgaival. A test törekvése halál, a Szellem törekvése pedig élet és békesség, minthogy a test törekvése ellenségeskedés Elohim-mal, mert az Elohim törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni. Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Elohim előtt. Róma 8:1-8
A bűn törvénye alól Elohim törvénye tud csak megóvni. De a test miatt az ember képtelen betartani azokat önerőből. Ezért szükséges az embernek nem kőtáblákra, hanem hústábláira, egyből a szívébe vésni azokat, hogy ösztönösen cselekedje a törvényt. A Messiás-ban való újjászületés ezt jelenti. Ha el is követem a bűnt, azonnal felismerem anélkül, hogy valaki figyelmeztetne rá, vagy utána néznék a pontos cikkelynek az írásban, mivel a bennem élő Szent Szellem személyesen jelez, visszatart, illetve ítél, hogy felismerjem, hogy ismét rendezni valóm van, és kegyelmet kérhessek. Így működik a folyamatos megszentelődés. Belső kapcsolat, újjászületés nélkül a törvény önmagában farizeussághoz vezet és hiábavaló, viszont amint a Messiás uralma alá kerülök a törvény élővé válik, és parancsként teljesítem azt. Erről szól a következő igerész:
7. A törvény pedig közbejött, hogy megnövekedjék a vétek. De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem; hogy amiképpen úrrá lett a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazsággal az örök életre Yahushua HaMashiah, a mi Urunk által. Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne? Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Messiás Yahushua-ban merítkeztünk, az ő halálába merítkeztünk? A bemerítés által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen a Messiás feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Róma 5:20-6:4
Emberi gondolkodással nehezen felfogható mi is történt a Messiás áldozata révén. Az akkori zsidó gyülekezethez is úgy fogalmaz gyakran Pál, hogy: „Mit mondjunk tehát…”, majd folytatja, hogy: „...szó sincs róla,…”. A Messiás uralomra lépésének pillanatától, olyan parancsok lépnek érvénybe, melyek könnyen félreértelmezhetőek a zsidók számára is. A törvény átka alól fel vagyunk mentve, …mit mondjunk tehát, érvénytelen a törvény, szó sincs róla, sőt érvényt szerzünk neki, stb. Ez a gyakran ismétlődő szófordulat is arra enged következtetni,
hogy változás van ugyan, de lényegi változás nincs, hanem beteljesedett valami régebbi dolog.
A törvény nem üdvözít, mégis a testté lett törvény üdvözít. Nehéz a beavatott embernek is megérteni Elohim magasztosabb gondolatait, és működését, és ezt az ellenség mesteri módon ki is játssza: „Minek a törvény, hisz nézd meg, hogy Pál is kimondja… Kiragad mondatokat szövegkörnyezetéből, hogy részigazságokból kiindulva elferdítse AZ Igazságot, hogy hazugsággá tegye.
Másrészt nagyon ravasz módon megmagyarázza, hogy minek az a sok tisztaságra, illetve véres áldozatra vonatkozó törvény, hisz a mai zsidóság sem tartja be, akkor mit akarunk mi a keresztényektől?
8. Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert Yahuwah napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia. 2Thessz. 2:3
Minden törvénynek, a fizikális tartalmán túl van egy szellemi tartalma is. Az áldozat a saját életem, családom, munkám, mindenem odaszánása, és nem az, hogy milyen gerlicét, bárányt vagy más állatot áldozok, hisz ez az áldozat egyszer és mindenkorra Yahushua-ban el lett intézve. Az egyszeri áldozatnak a mintájára, szellemben milyen áldozatokat vagyok képes tenni, hogy a bennem élő Messiás-sal összhangban legyen a látható életem?
A mai zsidóság sem áldoz! Miért? Mert lerombolták a második Jeruzsálemi szentélyt-templomot. Amíg fel nem épül a harmadik, addig nincs áldozat. Csakhogy ez a harmadik templom már rég fennáll, és ez nem más mint a Messiás Teste, ami három nap alatt épült fel. Az Ő temploma már nem kőből van, sem semmilyen fizikális látható anyagból, hanem Szellem. Ezért az áldozat is Szellemben kell, hogy történjen. Erre pont ezek a rég leírt törvények adnak választ, hogy miként működik. Főpap már csak egy van: Yahushua, Leviták pedig mindannyian azok vagyunk, akik Újjászülettünk Őbenne.
A „ne érintkezz halottal” törvény például, nem azt jelenti, hogy el sem temethetem rokonomat, ha meghal, mert nem nyúlhatok hozzá, hanem tartózkodjak azoktól a szellemiségektől és az ezeket hordozó emberektől, melyek a halált hordozzák magukban. Ne legyen közösségem velük, nehogy megfertőzzenek. Holt cselekedetektől tartsuk távol magunkat.
Más kérdés az is, hogy melyek azok a törvények, melyek csak a zsidó népre vonatkoznak, illetve melyek azok, melyek minden népre. Itt csak a teljes törvény érvényességéről szeretnék tárgyalni, az Ige alapján, a Messiás után is, illetve pont Ő általa. A többi ismét egy másik tanítás tárgya lenne.
9.A körülmetélkedés valóban használ, ha megtartod a törvényt; de ha törvényszegő vagy, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett. Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény rendelkezéseit, nem tekinti-e Elohim a körülmetéletlenségét körülmetéltségnek? Még a származása szerint körülmetéletlen is, aki betölti a törvényt, el fog ítélni téged azért, mert az Írás és a körülmetélés ellenére törvényszegő vagy. Mert nem az részesül dicséretben, aki külsőleg zsidó, aki testén külsőleg van körülmetélve, hanem az részesül dicséretben – mégpedig nem emberektől, hanem Elohim-tól -, aki belsejében zsidó, aki nem betű szerint, hanem szívében a Szellem által van körülmetélve. Róma 2:25-29
Egy visszatérő téma, ki számít zsidónak? Van-e szellemi Izráel, illetve mi értelme van, ha már a Messiás-ban hiszünk és Benne élünk, tovább megtartani zsidó identitásunkat? Nincs különbség görög és zsidó között? Röviden annyi, hogy ne tévesszük össze a megítélésben alkalmazott mércét, a földi feladattól és elhívástól, amit külön-külön népeknek adott Elohim. Egy pogányból lett Elohim népe, aki a Messiás-ban újjászületett, igenis nagy ítélet lehet élete tanúbizonyságával egy Elohim-tól eltévelyedett zsidó számára abban, hogy hogyan is kellene megélni a kapcsolatot az Örökkévalóval.
Egy származásilag nem zsidó lehet körülmetéltebb szívében, mint az a vérszerinti választott, aki csak a gatyájában az.
De ez nem jelenti azt, hogy bárki, aki nem zsidó, hirtelen igazi és valódi zsidóvá válik.
De ettől még senki ne fossza meg a zsidóságot, azoktól az ígéretektől, szerepkörtől és feladattól, melyeket Elohim a látható világban tett nekünk és ami csak bennünket illet, melyeket csak mi végezhetünk el.
10. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok Yahushua HaMashiah-ban. Galaták 3:28
Egy elvakult bal-liberális irányba fasizálódó világban, ahol lassan már börtönbe vetnek, ha kimered ejteni a szádon, hogy van látható különbség férfi és nő között, egyre nehezebb a világgal együtt sorvadó keresztényeknek felfogni, hogy igen is van különbség nem csak férfi és nő között, hanem zsidó és görög között is. Ugyanúgy szeret minket Elohim, mégis másra hívott el bennünket. Elhívatásaink továbbra is különböznek egymástól, de párhuzamosan kell működniük az Egyház építésének érdekében, mint egy házaspárnál: pontosan úgy, ahogy egy férfinak és egy nőnek együtt kell élnie és működnie. Elhívásaink kiegészítik és erősítik egymást.
Ha pedig Pálnak ezt a mondatát még mindig félreértelmezi valaki, azt kérem attól az embertől, ha férfi, hogy jövő vasárnap: szerezzen be női ruhát és egy parókát, vegye fel, rúzsozza ki magát, majd üljön be a gyülekezetbe. Ha igehirdetőről van szó, akkor próbáljon női hangot utánozva prédikálni a hívei előtt. Majd amikor hazatér az istentiszteletről, miután testvérei végig nézték, hogy vajon mi ütött belé, írja le a benyomásait a lenti comment-be. Ezek után pedig azon gondolkodjon el, mikor, miként vesz ismét bármit a szájára abból, amit Pál-tól olvasott.
Különösen ajánlom mindenki figyelmébe Péter apostol intelmeit, miszerint társának nehezen érthető szavait bárki is hamis módon használja fel, mert súlyos következményei lehetnek. Súlyosabb, mint egy ilyen megalázó élményt átélni egy gyülekezet előtt férfiként.
A zsidó nép nincs elvetve. Továbbra is mintaként szolgál előtted, akkor is, ha még nincs Yahushuah-ban.
Mielőtt bárkivel szellemben megtörténne bármelyik prófécia, az a látható világban a zsidóságon fog beteljesedni elsőként, egyfajta prototípusként, főpróbaként, mint egy kirakati bábún. Ezt jelenti választott, illetve profetikus népnek lenni, melyet Elohim örök időkre kiválasztott és elkülönített más népekhez képest, egy különleges feladatra, mely a Messiási korban is érvényes.
A körülmetélés törvénye is csak a zsidókra vonatkozik, azokra is, akik a Messiás-ban vannak, mivel nekünk a kegyelem mellett, és főleg a kegyelmért, továbbra is vinnünk kell a törvényt.
Körülmetélésünk a Messiásban azonban kizárólag olyan lehet, mint Teofiliusz-é, hogy népünk felé tudjunk szolgálni. A tökéletes és végleges Szövetség jele Víz és Tűz által van. Ez a testi körülmetélés ajtókat nyit népünk hagyományos tagjai felé, hogy az Evangéliumot be tudjuk vinni közéjük.
Ez a feladat, csak ránk hárul és örökérvényű. De, ha hűtlenné válunk Elohim-hoz, akkor egy nem zsidó, aki szívében van körülmetélve meg tud szégyeníteni egy testileg körülmetéltet. A végső elszámolásnál, a megítélésünknél, viszont semmilyen előnyt zsidóságunk által nem fogunk élvezni, sőt több lett ránk bízva, több lesz számon kérve. Ezért senki se irigykedjen! Szellemben lehet valaki Ábrahám leszármazottja hit által, mint Elohim népe a Messiás által, de szellemi Izráel nem lehet.
Izráel/Júda Elohim első felesége. Nem azonos kisebb testvérükkel, Elohim később csatlakozott Mennyasszonyával: Efraimmal. A próféciákban, amikor arról olvasunk, hogy Júda és Izrael, akkor Júda, az Júdára vonatkozik, Izráel pedig Izráelre vonatakozik bármennyire hihetetlen. Arra az Izráelre, a 10 törzsre, mely még összegyűjtetés alatt van. A próféciákban a más nép-beliek Efraimmal vannak jelezve.
Kiválasztottságunk jelentéséről itt olvashatsz többet: Választott nép?
11.Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet. Te hiszed, hogy egy az Elohim. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő? Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron? Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite. Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: „Ábrahám hitt Yahuwah-nak, aki ezért igaznak fogadta el őt”, és „Elohim barátjának neveztetett”. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által. S ugyanígy a parázna Ráháb is, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor befogadta a követeket, és más úton bocsátotta el őket? Mert ahogyan a test halott a szellem nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.Jakab 2:17-26
Milyen cselekedetekről szól itt Jakab? A cselekedet miből is származhat? Emberi akaratból, jó szándékú humanizmusból, tetszeni akarásból? Amikor Ábrahám hitt és aszerint cselekedett, nem Elohim szavának engedelmeskedett-e? Nem Elohim igéjének engedelmeskedett, az általa addig ismert Törvényeinek? (Mivel Mózes előtt élt Ábrahám, az egész kinyilatkoztatott törvényt nem ismerhette betű szerint, de attól még voltak törvények, melyeket még körülmetéletlen állapotában is ismert évszázadokkal Mózes előtt). A cselekedet nem más, mint a Törvény betartása, annak elfogadása és engedelmesség iránta. Hogyan is cselekedhetnék, ha törvényt nem ismerek? Törvény nélkül, nincsenek jó cselekedetek, a hit, cselekedetek nélkül hallott, a hit, törvény nélkül halott, és törvény nélkül nincs értelme a kegyelemnek sem! Aki azt gondolja, hogy jól cselekedni lehet Elohim akaratán, szaván, igéjén, törvényén kívül az tévedésben van!
Befejezésként nem Pál, hanem maga Urunk Yahushua HaMashiah szavaival zárnám e sorokat a törvényről:
12. Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik. Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában. Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.” Máté 5:18-20
Ahogy korábban is írtam egy másik tanításban, Pál sokféleképpen szólt, mert sokféle szellemi szinten és állapotban levő emberekhez beszélt. Yahushua idején senki nem volt még megszületve Szellemben, mivel a Ruach HaKodesh a Váltságmű elvégeztetéséig nem töltetett ki.
Ha pedig Pált nem értjük, maradjunk Yahushua szavainál. Abból induljunk ki, az legyen mindig az alap, mert nem Pál a messiás és nem neki számolunk el a végén. Viszont Pálon keresztül úgy szólt a Messiás, ahogy sokan nem értik, mert nem akarják érteni, mert nem akarnak felnőni. Ha már ez van, akkor ne Pál legyen a sarokkő, mert Pálban igen súlyosan meg lehet botlani, a megbotló saját vesztére, ahogy Péter apostol nyilatkozott nehezen érthető kollégájáról. (2Péter 3:15-16)
Pál elemzését érdemes egy másik apostol, Péter szavaival kezdeni:
És a mi Yahuwah-nknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok; a miképpen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint. Szinte minden levelében is, a mikor ezekről beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére. 2Péter 3:15-16
Pál nehezen értelmezhető kijelentései miatt, igen nagy a káosz a hívők köreiben.
Ha valóban őszinték akarunk lenni, mindenkinek feltűnhetett már legalább egyszer az életben, hogy Pál mintha ellentmondásban lenne, mind az Ószövetséggel, mind Yahushua kijelentéseivel, sőt saját magával is.
Azonban ki kell jelentenünk, hogy
NINCS és NEM LEHET ellentmondás
azokban az írásokban, melyeket Elohim Szent Szelleme, Ruach HaKodesh ihletett és melyek fennmaradásáról gondoskodott az emberek által kanonizálásnak nevezett rögzítési folyamatok során.
Innentől fogva nem menekülni kell, félresöpörni, azt kivenni, ami számunkra jó, a többire pedig leplet borítani, hanem kitartóan kérni kell a választ ezekre a kardinális kérdésekre.
Mind zsidó, mind keresztyén oldalon megegyeznek Pál személyének megítélésében. Mindkét fél szerint:
Pál az, aki a törvényt „hatályon kívül helyezte”.
Zsidóknak megbotránkozásként, Görögöknek pedig legnagyobb örömére.
Az egyik fél – a zsidó – botránynak tartja, hogy a törvényről bárki kimondja, hogy többé nem cél és nem a legfőbb feladat betartani azokat. A másik fél pedig, mely alapjából törvényen kívül volt, mikor még Yeshua HaMashiah-t nem ismerte, továbbra is csak a jóból akar részesülni, a nehéznek, kellemetlennek tűnőt pedig kerülni.
Pál e két szellemiség és felfogás között helyezkedett el, ahogy nekünk is szükséges volna. Óvva intett attól, hogy bárki a törvényt farizeusi módon túlhangsúlyozva tévedésbe essen a Bárány áldozatát ezzel semmissé téve, megszentségtelenítve.
Abban az időben, amikor még hagyományos judaizmusból frissen megtért és újjászületett zsidókból állt a tanítványok nagyobb része, akik vitték az Örömhírt a Népek felé, ez volt a legnagyobb veszély, hiszen Yahushua követői még nem váltak le teljesen a babiloni judaista hagyományokról. Egyrészt nem volt mindenki számára tiszta, hogy mi a babiloni, azaz hamis judaizmus és a Tórai – az ószövetségben rögzített törvény-rend szerinti eredeti judaizmus, így nem tudtak a kettő között különbséget tenni.
Továbbá ez utóbbin belül, a kinyilatkoztatott tiszta Parancsolatokhoz való hozzáállás is két féle lehetett. Az eredeti és érvényes Törvényhez is kétféleképpen lehet viszonyulni. Lehet, az eszünkkel, kényszerből, mert rosszat nem akarunk magunknak és ezért engedelmeskedünk Atyánk Szavának, de lehet szívből jövő, feltétel nélküli szeretetből is szem előtt tartani Atyánk akaratát, illetve pontosabban kérni, hogy Ő maga bennünk élve, teljesítse rajtunk keresztül az Ő parancsolatait.
Az első hozzáállás farizeusi, azaz formális, adok-kapok alapon működik, nem hitből-szívből, hanem észből. Nem Yahuwah szeretetéből, hanem a rossz értelemben vett félelemből, a tőle való rettegésből fakad, ahogy azt ma a leginkább az iszlám vallásban láthatjuk. Sokan ma úgy engedelmeskednek a tórai parancsolatokhoz, mintha iszlámhívők lennének.
A másik pedig a Szent Szellemmel betöltekezett módon, amikor a Messiás szívünkbe költözve betölti és működteti azt, egyfajta ösztönös módon.
Pál egyszerre támadja a hamis judaizmust, ami alapjából emberi, de az eredeti Törvénynek ezt a hiábavaló és ártalmas, erőlködésből való betöltését egyaránt. Mindkettő halálba vezet.
Miért mond ellent Pál Yahushua-nak? Nem vagyunk törvény alatt/egy jótányi nem múlik el?
Van egy alapszabály, melyet érdemes mindig szem előtt tartani és betartani:
Ha bármilyen ellentmondás van Yahushua szavai és egy másik szereplő szavai között, a mérce MINDIG az amit Yahushua mond.
Ha nem értjük, ne abba kapaszkodjunk, ami nekünk szimpatikusabb, vagy amit a fejünkbe sulykoltak a teológusok az évszázadok folyamán. Amíg nem vagyunk elég felkészültek, hogy a nehezen érthető Pált megértsük, nagyon erősen és kizárólag Yahushua szavaihoz ragaszkodjunk és aszerint járjunk el, mert abból nem származhat baj.
Majd, ha Szellemben és engedelmességben eljutunk arra a szintre, akkor rájövünk, hogy végeredményben
Pál és Yahushua sosem mondott ellent egymásnak.
Annyi többlet nehézség volt Pál esetében, hogy Yahushua-val ellentétben, Pál üzenete főként már újjászületett embereknek szólt, azon belül, igen eltérő szellemi korban és állapotban levőkhöz. Yahushua-nak úgy mond „egyszerűbb” volt a helyzete, mivel szellemben mindenki azonos szinten volt, azaz újjászületett ember még nem igen létezett.
A Törvény halált nemz
A törvény veszedelmes fegyver, mint a kés. Késsel lehet ölni, csonkítani, megsebezni, fájdalmat okozni, ha betűként tekintünk rá, de lehet vele étkezni, daganatokat és üszkösödéseket is kivágni, életet fenntartani és javítani, ha Szellemben éljük meg.
A betű megöl, a Szellem pedig megelevenít.
2Kor 3:6
Ha pedig nem tanulod meg az Atyától, hogyan kell használni a Törvényt, kárt fogsz okozni magadban és másokban. Ha pedig elveted félelemből, vagy gyávaságból, Ő maga fog téged megítélni a végén. Azaz a Törvény maga.
A Törvény az Ige, az Ige pedig Testté lett. Aki nem hal meg óemberként és támad fel új-emberként Yeshua-ban, az Igében, az Élő Törvényben, azt Yahushua ítélete fogja utolérni, amikor visszajön.
Az erőtlenek kérdése
Az egész páli ellentmondás gyökere az Erőtlenek fogalmában rejlik, azaz a szellemi kiskorúságban. Pál minden törvényt háttérbe szorít azért, hogy a szellemben nálunk erőtlenebbekre ne zúduljon valami hamis, Yahushua-hoz nem közelebb, hanem távolabb vivő szokás, dogma, hagyomány.
Az ÉLET és a SZERETET törvénye a legfontosabb,
az amely bármilyen szellemi szinten haladó tanítványt még egy fokkal közelebb visz a Messiás Király ismeretéhez, közelségéhez és a Vele való azonosuláshoz. Ha bennem rendeződött egy törvény, ami a másikban még nem, ne vegyem rá, hogy tartsa azt be, mert megszentelődés helyett ismét átok alá helyezném.
Ilyen esetben a szellemit betű szerintivé alacsonyítanám és a nálam erőtlenebb élő kapcsolatát formálissá, vallásossá tenném. Farizeust csinálnék belőle, aki a parancsolatokat már nem megélni, megérteni, hanem még több jutalom reményéért csak egyszerűen betartani szeretné csupán.
A parancsolatok/törvények akkor teljesedtek be bennem, ha nem kényszerből tartom be őket, hanem optimális esetben gondolkodás nélkül teljesítem, sőt vágyom teljesítésükre.
Jó, ha az ember ellenáll a kísértésnek, de ha nem rendeződik benne, hanem csak küzdelem árán tud betartani bármilyen parancsolatot, előbb utóbb nagy gondok alakulnak ki szellemi életében. Aminek még ellene kell állnom, amikor már újjászülettem, attól sürgősen tisztulnom és szabadulnom kell, hogy az újjászületéssel járó ígéret beteljesedjen. Ez az ígéret nem más, mint a
MEGSZENTELŐDÉS FOLYAMATA.
Minden rendezetlenség és gát gyökere a bűn. A bűnt pedig egyedül a törvény tudja leleplezni. A bűntől megszabadítani pedig Yahushua tud, aki Főpapként szívünkben – szellemünk szintjén – végrehajtja a bűnnel szemben a törvényből fakadó ítéletet.
Szellemének Templomai vagyunk és Ő a Melkishédek rendje szerinti főpapként bennünk szolgála főpapokra vonatkozó összes parancsolat szerint, amelyek már régen kinyilatkoztatásra kerültek a Tórában. Borjak, gerlicék, kecskék és egyéb bakok helyett, további, megmaradt vétkeinket végzi ki ezeknek az ősi törvényeknek a végrehajtása által.
Ez akár a környezetünkkel való kapcsolataink szintjén is érvényesülhet a látható világban. Emberek leválnak rólunk, kapcsolatok megszakadnak, újak jönnek helyükbe, emberek irántunk való hozzáállásukban megváltoznak, rendeződnek életkörülményeink, stb. De elsősorban itt azokra a gátakra és rendezetlenségekre gondolok, melyek saját magunkból fakadnak.
Mert minden bűn gyökerénél egy törvény áthágása található, mely halál, ha megítél, de élet, ha a Messiás Szelleme szabadít fel alóla. Azaz betölti bennem és mint a levegővétel, engedelmes leszek az adott parancsnak, magától működik bennem, erőlködés nélkül, mint az életet adó lélegzet.Hiszen, ahogy több más írásban is taglaltuk, a Törvény, ahogy a 10 Igében, vagy Parancsolatban olvassuk, ígéretekről van szó, nem felszólító módban íródtak eredeti héberben, hanem jövő időben: (ha Ő benne élünk és Ő mi bennünk), akkor nem fogsz lopni, ölni, csalni, paráználkodni …,mert nem lesz többé kedved hozzá.
Itt értjük meg Yahushua szavait is, amikor a Törvény alól, nem hogy felment, hanem még egy magasabb fokozatra emeli azt. Amikor azt mondja, hogy nem elég megállnod a paráznaságot, hanem amikor már gondolati szinten megfogan a fejedben, már elkövetted azt a bűnt. Ő a gondolataid szintjén akarja már azonnal kiiktatni a bűnt, hogy ne is jusson eszedbe!
Az erőtlennek tejre van szüksége. A kegyelemre, az örömhírre, a szabadulásra, a gyógyulás megtapasztalására, látványára, a szeretetre azért, hogy hite megerősödjön. Majd magától, fokozatosan egyre szilárdabb eledelre fog elkezdeni éhezni. Az 5 alap törvényen túl, melyet Pál beugróként felsorol nekünk az ApCsel 15:29-ben (vér, vízbefulladt állat, bújaság, stb.) előbb-utóbb
kíváncsinak kell lennünk arra az Igére, parancsolatokra is, melyeket Mózes 5 könyvében olvasunk.
Ha egyre mélyebben akarjuk tudni ki a Messiás, akkor hagynunk kell, hogy ez a folyamat beinduljon.
Amíg tanítók tömegei pedig a törvény eltiprásáról prédikálnak, hívők még nagyobb tömegeit fosztják meg ettől a kíváncsiságtól és lehetőségtől, hogy maguktól szilárd eledelt menjenek keresni, nem tanítók által, hanem önállóan, szellemi felnőttekként, Ruach HaKodesh/Szent Szellem vezetése által. Amikor ígéret szerint egy idő után már nem tanítjuk többé egymást (Jer 31:33 és Zsid 8:11), hanem legfeljebb példákként állunk egymás előtt, és kíváncsivá tesszük a másikat az által, ami bennünk rendeződött, benne pedig még nem. Példák leszünk egymásnak, megerősítő testvérek, de egy idő után tanítói nem lehetünk ugyanannak az embernek, ahogy magam sem lehetek saját gyermekeimnek az „apukája”, amikor elmúltak 30-40 évesek!
A lényeg:Addig ne mondjuk senkinek, ne egyél nyulat, disznót, ne vasárnap járj templomba, ne karácsonyozzál, ne illesd az Örökkévalót görög vagy germán hamis istenségek nevével, amíg ezt tiszta szívből teszi, mert megbotránkoztatjuk. És, ha esetleg hallgatna ránk és vissza is térne az eredetiekhez, ahhoz, ami Szent, ha nem Ruach HaKodesh állítja helyre a szívébe, hanem én az ő fejében, akkor hiába fáradoztam érte, vele együtt.
Mert üdvözülni lehet még akár disznóhúsba fulladva is, ha időben elkap bennünket az Üdvözítő és igent mondunk neki. Senki ne próbáljon kényszeríteni és vádolni bárkit, aki szíve tisztaságából nem tesz eleget valamilyen tételnek, mely számunkra már fontossá és természetessé vált.
De ha már nem vagy erőtlen, ne tettesd magad annak és ne bujkálj a törvény ismerete és tisztelet elől, mert akkor igen nagy gondoknak nézel elébe. Te már nem egy 3 éves szellemi kisgyerek vagy, akinek sokat elnéznek még a kora miatt. Felnőttként, szellemi értelemben, már akár botütés is járhatna, ha még kisgyereket játszunk. Ha már belülről, a Szent Szellem által is megkaptuk az egyes törvények általi helyreállást-ítéletet, akkor lázadásba, tudatos ellenszegülésbe eshetünk, ha továbbra is karácsonyozunk, isthárnak nevezzük Elohim-ot, nyulat-disznót eszünk, stb. Ezért már számon leszünk kérve. Ha pedig mindezek után másokban továbbra is a törvénytiprást erősítjük, akkor annál is inkább.
Szolgálatunk során, az erőtlenekkel szemben ne játsszuk az Ítélő krisztusokat, hanem a kegyelmes Yahushua-t mutassuk be nekik. Mert az ítélő Messiás visszajövetelének ideje még nem érkezett el. Tart még a Kegyelem, de a Törvény mégis örök és érvényes. Aki ennek ellenkezőjét hirdeti, az más evangéliumot szól.
A lényeg, hogy a Törvényt a Ruach HaKodesh juttatja érvénybe minden egyén életében az ő szellemi korának megfelelően.
Visszatérni a Tórához önmagában öngyilkosság. De vissza nem térni hozzá szintén ugyanúgy öngyilkosság. Shavuot/Pünkösd, azaz Ruach HaKodesh-sel való betöltekezés nélkül, annak megkerülésével visszanyúlni az Ószövetséghez, visszamenni a Tórához, halálba vezet. A Tórának szellemben kell Ruach HaKodesh által belénk vésődnie, majd ezután kezdünk ráeszmélni tudatunkkal is, hogy miként is működik a gyakorlatban, ami rég le van írva.
Más szóval, nekünk elsősorban nem a törvényt, hanem a törvényt tanító Szent Szellemmel való járást és betöltekezést kell megmutatnunk az utánunk és velünk haladó fiatalabb testvéreknek.
Majd, amikor meggyőződünk arról, hogy belülről őket is Ő – Ruach HaKodesh vezeti, akkor elkezdhetünk bizonyságot tenni arról, hogy az egyes Parancsolatokat hogyan állította a helyére bennünk.
Majd azt mondta nekem: Még más nagy utálatosságokat is fogsz látni, amelyeket cselekszenek. Akkor bevitt Yahuwah háza kapujának a bejáratához, amely északra van, és íme, asszonyok ültek ott, és Tammúzt siratták. Azt mondta nekem: Láttad-e, embernek fia? Még más, ezeknél nagyobb utálatosságokat is fogsz látni. És bevitt engem Yahuwah házának belső udvarába, és íme, Yahuwah templomának bejáratánál, az előcsarnok és az oltár között mintegy huszonöt férfi volt, akik hátukkal Yahuwah templomának és arcukkal kelet felé fordultak, és kelet felé leborulva imádták a Napot. Azt mondta nekem: Láttad-e, embernek fia? Hát nem volt elég, hogy Júda háza ilyen utálatosságokat cselekedett, amilyeneket itt cselekedtek? Még a földet is betöltik erőszakossággal, és engem megint haragra ingerelnek. Íme, hogy tartják a vesszőt az orrukhoz! Én is haragom szerint cselekszem, nem fog szánakozni szemem, és nem kímélem őket. Ha nagy hangosan kiáltanak is hozzám, akkor sem hallgatom meg őket.Ezékiel 8:13-17
Korábbi írásaink kiegészítőjeként, ahol már taglaltuk a karácsonyi ünnepekkel kapcsolatos szellemi problémákat és romlott gyökereket, szeretném kicsit bővebben kifejteni, mi ennek az ünnepnek a történelmi és pogány háttere. Lásd: A „szent fa” tilalma
Legjobb esetben is a nyájak pásztorai rábízzák az emberek lelkiismeretére, hogy hívő-újjászületett keresztyénként mit kezdjenek ezzel az ünneppel. Egyfajta Pilátusi gyávasággal: mosom kezem, te döntesz, nem foglalok álláspontot, így nem dobál meg senki. A továbbiakban leírtak alapján én most már kifejezetten arra biztatom azokat, akik Szellemben vannak és a Szent Szellemmel valamikor betöltekeztek, hogy ne a lelkiismeretükre, hanem a gyomrukra hagyatkozzanak, azzal kapcsolatban, hogy mostantól miként viszonyulnak ehhez a súlyosan sötét és hamis ünnephez.
Nagy Konstantin merényletének egyik fő aktusa volt, a világ legfőbb pogány ünnepének a keresztyénesítése, azaz, a keresztyénségbe való átmenekítése. Az új birodalmi vallás széleskörű elfogadtatása érdekében elengedhetetlen lépés volt a lázadások és ellenállások elkerüléséhez a meglevő közös nagy ünnep megtartása. A római egyház megalapítása által a Messiás Teste ellen valaha elkövetett legnagyobb támadás fő eszköze szokás szerint: az összemosás, más szóval, az asszimiláció volt.
Téli napforduló ünnepe
Ősi magyar nyelven Karacsun-nak nevezett, minden népnél igen nagy ünnepnek számított a világosság térhódításának a visszatérése az év legsötétebb napján. Innentől számolva a világosság elkezd erősödni és teret hódítani a sötétséggel szemben. Mondhatnánk, hogy ennél a pontnál születik újjá a világosság, melynek tetőpontja a nyári napforduló.
Remek szimbólum ez Yahushua, a világ Megváltójának születésének a megünnepléséhez, hiszen valóban sokan ilyenkor a világ Világosságának a földre születését ünneplik. Mondhatni, hogy tökéletesen adja magát a helyzet, ahhoz, hogy a kettőt össze lehessen mosni.
A Szent Írás azonban nem jelzi, hogy pontosan mikor született Yahushua, és főként arra nem adott sosem utasítást Elohim, hogy bárkinek a születésnapját, így saját Magáét megünnepeljék az emberek. Nem tudni, hogy miért ennyire tabu ez a téma Elohim szerint és az eredeti zsidó hagyományok szerint, de a helyzet így áll, ha tetszik, ha nem. (valószínű, az önbálvnyozás kerülése miatt nem kerül megünneplésre az egyének születésének a napja).
Már önmagában gond a parancsolatokhoz, így az ünnepekhez való hozzátevés, de még súlyosbítja a helyzetet az, hogy
a legaljasabb szellemiségek ünnepének a napját jelölték ki a Legszentebb megszületésének a megemlékezéséhez,
ráadásul az összes régi pogány szimbólum megtartása mellett.
Ennek az ünnepnek a valódi és mély gyökere nem más, mint az emberek ösztönös törekvése arra, hogy a legsötétebb időszakban mindenféle esemény által felvidítsák csüggedt kedélyüket.
Mielőtt bárki beleesne abba a hibába, hogy azzal magyarázza ki saját viszonyát ehhez az ünnephez, hogy Elohim mindent megtisztít és nekünk bármit szabad a Messiásban, gondolkozzunk el, vajon miért van szükségünk megtartani egy olyan napot, melyet a pogány világ a legfontosabbnak tart. Nem akarunk kilógni, konfliktusba kerülni, további kiközösítésbe részesülni? A kérdés lényegében ugyanaz, mint a Shabbatról a Vasárnapra való áttérés esetében. Lásd: Szombat / Vasárnap
Karácsony: a Nap és egyéb istenek ünnepe
Lássuk a legfőbb példáit annak, hogy ezekben a napokban, mely népek, mely idegen szellemiségeket ünnepelték:
Nimród / Tammúz
Nimród jelentése: fel fog lázadni. Nimród, akit szarvas-nak is neveztek, a napistennek adta ki magát. Mindenféle orgiákat és ember-áldozatokkal egybekötött ünnepségeket szerveztek a tiszteletére, ahol a „tetőpont” a gyerekek máglyán való feláldozása volt. Innen származik a szinte minden országban megtalálható, az asztalokon fahasábot idéző sütemények, mint a magyar bejgli.
Nimród saját anyját Szemiramisz-t vette feleségül, mely frigyből született Tammúz egy december 25-ei napon. A népi hagyomány szerint Tammúz, Nimród reinkarnációja, aki végül egy erdőben halt meg, majd holttestéből fenyőfa nőtt ki, mely tövében minden év december 25-e körül ajándékokat rakott le a túlvilágról a nép számára.
Nimródot a művészetekben gyakran anyja, Szemiramisz ölében ülő kisdedként ábrázolják, mely nem más, mint a Szűz Mária kultusz gyökere.
Szaturnusz
Őt is december 25-én ünnepelték a szaturnália névre keresztelt ünnepsorozaton. Itt az emberáldozatokat felváltották a halálkimenetelű gladiátoros játékok, melyek ezen az ünnepsorozaton fokozott számban kerültek megrendezésre. Egy egész hónapon át tartó orgiákkal, evés-ivással teli öröm és őrjöngő ünnepsorozattal hódoltak neki. Köztük a Juvenalia kimondottan az ifjúságot, a gyerekeket és a termékenységet ünnepelte. Felsőbb körökben, a római uralkodói réteg Mithra kultuszt ápolt.
Szaturnuszt gyakran kaszával és égi szekérrel ábrázolták. Itt még a Télapó rénszarvasai helyett, nem más, mint a kígyó volt a hajtó állat. Szaturnusz, akit a görögök Chronos-nak neveztek, volt az a fejedelemség, aki a mitológia szerint saját fiát megette, nehogy trónjára törjön. Ez nem más, mint
a Sátán szimbóluma, aki a lehető legfiatalabban el akarja pusztítani szellemben az embert, nehogyelfoglalja az ő és démonjai üresen maradt helyét a mennyekben, azáltal, hogy visszatalálna az Atyához a Messiás Yeshuán keresztül
Szaturnusz emléke közvetlenül a Télapó álcája mögé bújva működik a mai napig.
Többiek
Sokáig lehetne sorolni hány idegen, a fény és a Nappal összefüggésbe hozható szellemiséget ünnepeltek és máig ünnepelnek az emberek ezeken a napokon. Néhány fő példát említenék:
Ré/Ra/Oziris, Mithra, Helios/Dionysos, Sol Invictus, Luca, …
A római merénylet, melyre gyakran hivatkozom, amikor Nagy Konstantin mindent meghamisító, megmásító és összemosó igyekezetében a legfőbb ünnepbe nemes egyszerűséggel beinkorporálta Yeshua, a Megváltó születésnapjának a megünneplését. Mondhatnánk angolosan, hogy a Sun ünneplése „helyébe” beiktatta a Son megünneplését. (azaz Sun – Nap-ról, Son-ra Fiú-ra).
Néhány rövid év, a viszonylagos megtisztulás évei voltak: Az amerikai keresztyének tiltották a karácsony ünneplését a 19. sz-ig. Tudjuk, hogy a megújult keresztények tömegei emigráltak Amerikába. A reformáció ezt a kérdést egyszer a múltban már rendezte. Később marketing és kapitalista érdekek okából visszaállították az ünnepet, ami visszahatott a keresztyén közösségekre, akik valamiféle hiányt kezdtek el érezni a leghidegebb időszakban.
Jews offering holocaust to moloch
Gyerekeidet áldozod fel Moloch-nak?
Emberek milliói elhitetik gyermekeikkel, hogy létezik egy fehér szakállas, piros ruhába öltözött kedves idős cukros bácsi az Atya képébe bújva, aki a gyerekek cselekedetei alapján megjutalmazza őket ajándékkal, ha jól viselkedtek, vagy krampusszal és virgáccsal, ha rosszul. Elhitetik velük, hogy levelet, sőt akár imát is lehet intézni feléje, hogy elnyerjék kegyeit. Ekkor vajon mi történik szellemi értelemben?
Miféle bálványnak vezetik neki saját gyermekeiket az emberek?
Nem az történik, hogy már kora gyermekkorban bálványimádáshoz és bálvány alkotáshoz való hozzászoktatás történik?
Továbbá,
milyen kép alakul ki a gyermekben Elohim-ról,
ha már ilyen korán arra biztatják, hogy kérjen tőle mindenféle szép ajándékot, legyen vele kedves és akkor megkapja azt, amit kér tőle. Nem ezt nevezzük vallásosságnak, vagy akár farizeusságnak? Cselekedeteim alapján kapom az üdvösséget, vagy sem?
Csodálkozunk, hogy olyan nagy azon hívők száma, akik a Megváltóban továbbra is csak ajándékokat hozó, immár áldást és pénzt osztogató kis Jézus bálványt látnak?
Az effajta idegen bálványok felállítása, illetve Yahushua-ról/az Atyáról alakított hamis képhez való vezetés, nem más,
mint szellemben feláldozni gyerekeinket a Moloch tűzében!
Ahogy más gyermekáldozati tilalomról szóló írásomban is említem, minden egyes megalkuvás a világgal, mind egy fajta szellemi áldozat, gyermekeink szellemi megégetése, aminek súlyos következményei lehetnek egész életükre nézve. Lásd: Ne kövessük a világot
TOVÁBBÁ: Figyeljük meg, milyen reakciója van szinte az összes kisgyereknek, amikor először odaviszik egy Télapónak beöltözött férfi ölébe. Torkuk szakadtából sírnak, sokan nem is értik, hogy miért. Majd évről-évre visszajárva hozzá, a gyerek megnő, hozzászokik, majd egy idő után már nem sír. De az első találkozásnál, talán a kisgyerek első találkozásnál érzi ezt a szellemi áldozatot és fertőt, melynek nem akar részese lenni és ezért zokog? Néha tényleg az a benyomásunk, hogy ezek a szegény kicsik belülről érzik a lángok elviselhetetlen melegét, amelyek megpróbálják belülrőlmegégetni őket.
Yahuwah Szelleme / Ruach HaKodesh törje meg és törölje el mindazokat a szellemi átkokat, amelyek ezekből a kényszerű találkozásokból fakadnak minden olyan ember életében, akiknek gyermekkorukban részt kellett venniük az e-fajta spirituális beavatási szertatásokon!
A reformáció kezdete után több, mint 500 évvel, ma, amikor a 7 utolsó év küszöbén állunk, még mindig a karácsony és az ehhez hasonló cirkuszokról kell írni a hívő keresztényeknek!? Az antikrisztus heteken belül készülmegerősíteni a szerződést a nemeztek összességével, miközben te, Jézus tanítványaként,még mindig erre a szellemi órgiára készülsz!?(Cop28, Abu-Dhabi – 2023 november 30 – december 12)
Még mindig kérdés?
Senki se áltassa magát, akinek nincsen gyereke. Akik maguk ünnepelnek, esetleg a párjukkal, felnőtt rokonsággal, barátokkal. Ez az ünnep a Sátán dicsőítéséről szól, ami minden esetben kihat az ünneplő szellemi állapotára, ezáltal a Megváltójával és az Atyával való személyes kapcsolatára is.
Az ellenséget nem érdekli, hiszel-e benne vagy sem, a karácsony minden esetben az ő szentségtelen ünnepe marad.
Egy ilyen cirkusz elfogadása erősen befolyásolja azoknak az embereknek a lelki állapotát, akik alávetik magukat annak, vagy akik nem figyelmeztetnek a veszélyeire. A keresztények esetében ez a fajta ünnepség erősen befolyásolja személyes kapcsolatukat a Megváltóval és az Atyával, és még tovább fokozza a már sok esetben igen torz képüket Elohim-ról.
Yahushua-nak nem áll szándékában ennek az ünnepnek a rothadt gyökerét megtisztítani. A rothadtat ki kell ásni, lemetszeni és tűzre dobni. A tisztátalan szellemiségek akkor is működnek, ha mi nem gondolunk rájuk, akkor is, ha nem tudunk, vagy nem akarunk tudomást venni róluk. Működtetjük őket a cselekedeteink által. De mint ahogy másban is igaz, úgy ebben is, a tudatlanság korát elnézi Yahuwah, az Örökkévaló. A felismerést követően azonban könnyen átcsúszhatunk a tudatos ellenszegülés és lázadás állapotába, ha nem tisztítjuk meg magunkat attól félve, hogy még inkább kilógunk a sorból, mint eddig. Ez a fajta gyáva és langymatag magatartás előbb-utóbb utolérhet bennünket, és drámai következményekkel járhat.
Ha pedig túl keménynek véli bárki szavaimat, ajánlom, hogy olvassa tovább Ezékiel-ben ezt a történetet, könyvének a 8. és 9. fejezeteiben.
Hamis ünnepek Yahushua javára
Legyünk ravaszak és lássuk, hogy mire tudjuk felhasználni az ellenség hamisságait. Mert, a karácsony ünnepe egy dologra igen jó lehet:
a kisded Jézus-ra még megemlékező hitetlenek felé való szolgálatra.
Megváltónk Yahushua HaMashiah születésére és minden más eseményre, ami Vele kapcsolatos, lehetőségünk van, bármikor megemlékezni. Az ünnepek, akár igazak, akár hamisak, számunkra lehetőség, hogy bizonyságot tegyünk arról a Megváltóról, akit még sokan nem ismernek, vagy csak ebben a kezdetleges formában.
Szolgálat lehetősége azért, hogy következő évben már semmilyen hamis ünnepet ne tartsanak meg, mivel Újjászületésük által már belépnek ők is az Örök Ünnepek Szentélyébe: a Messiás Testébe.
Az előző két írásban vettük Sátán két főbb eszközét Elohim tervének meggátolásában. A beelőzés és szélsőségek irányába való tolás ugyanazt a célt szolgálja, mely az idő húzása. A legtöbb választottat, ha már nem tudja letéríteni az útról, vakvágányokra, zsákutcákba próbálja bevinni, hogy addig is lopja az időnket, energiánkat és meddőséget okozzon. Ezek mind hátráltatnak bennünket elhívásunk és saját szellemi növekedésünk beteljesedésében.
Az előző két témánk a BEELŐZÉS és a FÉLRETOLÁS mind a VISSZAHÚZÁS-unkat szolgálják lényegében.
Káin nemzetsége Séth számára, ahogy Ishmael Izsáknak és Ezsau Jákób életében, mind olyan elképesztő visszahúzó erő, mely Elohim Tervének a meghátráltatására szolgálnak.
Amikor hívő embereket azzal téveszt meg, hogy SZÉSŐSÉGEKBE taszítsa és bizonyos igazságokból emberi dogmák szülessenek, farizeusivá degradálva törvények helyreállását a Szent Szellem munkája helyett, akkor is fékezés, akár teljes leállást ér el a Messiás Testének a haladásában.
Ezek a folyamatos leállások késztetnek sokakat arra, hogy kitörjenek és tovább fussanak, továbbvigyék a fáklyát a Keskeny Úton.
Belénk kapaszkodás
Vannak azonban további esetek, amikor nem beelőzés, vagy félretolás által, hanem csak úgy észrevétlenül egyfajta hátulról való belénk kapaszkodás által, lefékezik szolgálatunk haladását.
Emberek a ruhánkba / elhívásunkba kapaszkodva húznak gyakran vissza bennünket a haladásban
Amikor előremenni nem akaró emberek folyamatosan kiontják lelküket és nem figyelnek, nem várnak viszonzásul semmilyen megoldást élethelyzetükre, hanem csak arra vágynak, hogy valaki meghallgassa őket szüntelen és egyetértsen velük. Ilyenkor a legbölcsebb dolog, ha figyelmeztetéseink ellenére bűneiket nem elhagyni kívánják, hanem visszaigazolást lelki vágyaikra, hogy forduljanak inkább pszichológushoz, mert ez a fajta szolgálat és lelkigondozás nem a mi műfajunk.
Ruhánkba kapaszkodás egyik legfőbb példája már Ábrámnál elkezdődött, amikor kihívását követően azonnal megjelenik Lót unokaöccse, aki valami oknál fogva csatlakozik hozzá és vele megy, holott semmi ilyen előzetes utasítást, vagy engedélyt nem olvasunk Yahuwah szájából. Erről bővebben: Az Igaz Lót c. bejegyzésemben.
Lót igen nagy veszélybe sodorta Ábrámot és embereit, vagyonát/örökségét, idejét rabolta. És mielőtt elváltak volna, még viszálykodást is keltett az embereivel.
Az előbb említett eset minimum az időnket rabolja, de akár energiánkat is, sőt még lelkiismeretfurdalás is okozhat, ha szellemben nem vagyunk érettek, mivel még magunkra vesszük a másik előre haladni nem akarását azáltal, hogy nem tudunk mit tanácsolni nekik és egyesével elemezgetjük hiábavaló életproblémáikat a-helyett, hogy az azokból való megtérést és megbánást hirdetnénk nekik.
Gyakran tapasztalni, utcai szolgálataink során is, egyes testvérek leragadnak egyes embereknél. Valahogy nem érzik azt a határt, amikor a felebarátunk iránt tanúsított türelem és szeretet ideje lejárt és egy másik szabály lép érvénybe: a tovább haladás és a por leverése lábunkról.
Sok esetben a Messiási Szeretet mellett ott lappang a hamis humanizmus, főként nőknél figyelhető ez meg, amikor az utcán olyan emberek húzzák az időt, akik szemmel láthatóan nem a Messiásra kíváncsiak, esetleg borravalót remélnek tőlünk. Ha közben szétnézünk, talán több olyan személy halad el mellettünk, akik a békesség emberei, azok, akiknek a szíve sokkal inkább elő van készítve az Evangélium befogadására.
Hasonlóan, mint Ábrahám esetében, jó akaratból kitartunk rokonok, járókelők, idegenek, hajléktalanok mellett és nem vesszük észre, hogy esetleg egy másik rokon, idegen, járókelő vagy hajléktalan felé kellene elindulnunk végre.
Erőltetett, idejében meg nem szakított álszolgálatok ezek.
A mentős sem engedi az ablakban álló öngyilkosságra elszánt embert, hogy ruhájába kapaszkodjon, sőt ő maga sem ragadja meg az illető ruháját, nehogy magával rántsa zuhanásába.
Szellemi gyermekkorban való tartás
További igen alattomos fék az emberek előrehaladásában, amikor tudatosan megmaradnak szellemi atyjuk fennhatósága alatt. Amikor ugyanannak az embernek a szavain él éveken, évtizedeken keresztül és sosem válik ő maga szolgálóvá, mások atyjává. Hétről hétre, taníttatnak, de a teljességre sosem jutnak el. Ilyen a máig tapasztalható egyházak katolikus mintára felépült gyülekezetek, ahol ugyanaz a maréknyi ember tanít éveken át, több száz, akár több ezer embert. Kis vatikánok, kis pápáikkal és kis ministránsaikkal.
Ezt a témát több írásomban, bővebben és a megoldás lehetőségének említésével tárgyalom: pd. A Tanítványok Cselekedetei
További FÉKEK
A különböző szellemi fékek listáját majdnem a végtelenségig lehetne folytatni. A jelen írásban azokat a problémákat szerettem volna figyelmeztetésképpen elétek hozni, melyek a szolgálatban álló, újjászületett emberek életében a leggyakoribb visszahúzó erőkként jelentek meg szemünk előtt, vagy akár saját életünkben az utóbbi évek során.
Kommentbe biztatok minden olvasót, hogy írja be, mi az a fék, melyet tapasztalt, ami az előrehaladásban, a megszentelődés folyamatában számára visszahúzó tényező volt.
Az előző részben láthattuk, hogy az Út-on való haladásunkat az ellenség meg tudja nehezíteni azáltal, hogy hamis eszközökkel beelőzi az Örökkévalótól származó, a haladáshoz adott valódi történéseket/áldásokat.
A cél felé való futásunkat egy további fogással is tudja gátolni, hátráltatni, illetve sok esetben meghiúsítani, ez pedig nem más, mint
a SZÉSŐSÉGEK felé való eltolás, a Közép Útról való félrelökés jobb, vagy bal irányba.
Továbbra is a Reformáció folyamatán és annak fejlődésén keresztül tudjuk szemlélni ennek a pusztító munkának a következményeit.
Dualizmus és hidegháborús állapot kialakítása
A sátán egyik legkiválóbb eszköze az emberek megtévesztéséhez a dualizmus. Minden egyes lépésnél felkínál két tábort, a hiányosat, és az eltúlzottat. Egy ismert és érdekes szemléltetése ennek a folyamatnak, amit Madách Imre bemutatott a Homousion és a Homoiusion dualizmusán keresztül az Ember Tragédiája c.-ű művében.
Rómától kezdve több világi nagy hatalom is ennek az „oszd meg és uralkodj” elvén tartotta fenn a birodalmát.
Amikor eljön az ideje egy Igazság helyreállításának, ami egyes hívők szívében megfogan és ezt Sátán nem tudja megakadályozni, akkor a beelőzés helyett gyakran azt a taktikát választja, hogy enged. Egy kis időre leáll, engedi, hogy megtörténjen, aminek meg kell. Engedi az egyházakból való kiszakadást, engedi a megújulni vágyó emberek összeszervezkedését és elindulását az Egyház további megtisztításának útján.
Majd, amikor mindez megtörténik, megalakulnak az új irányzatok, amikor az emberek még lendületben vannak az „arany középút” felé, akkor hirtelen odalép hátulról és szellemi értelemben jól hátba vágja őket, hogy átbillenjenek a ló másik oldalára.
Mert, amikor szakadás történik, ott vádaskodás, kirekesztés, vita, átkozódás, kárhoztatás és akár fizikai üldöztetés is megindul. A megújulni vágyókat minden esetben eretneknek titulálják, „Isten” ellen lázadóknak, ami igencsak megviseli azokat, akik legtöbb esetben épp, hogy a Messiás Szellemének engedelmeskedve, csupán tovább szeretnének haladni a megszentelődés útján és kitörni egy megrögzült vallásossági állapotból.
Pontosan ezeket a sérüléseket használja ki az ellenség, hogy a Yahushua HaMashiah kizárólagos uralma és vezetése helyett, ismét felépítse az emberi uralmat, így kevert szellemiséget létrehozva.
A sérülésből gyűlölet lesz. A gyűlöletből harc, majd a harcból egy folyamatos bizonygatási kényszer, mely ahhoz vezet, hogy a helyreállt dolgokat emberileg kezelik és elkezdenek túl nagy hangysúlyt fektetni rájuk.
A reformokból dogmákat, a dogmákból pedig üdvkérdést csinálnak.
Ilyenkor kialakulnak a túlkapások, a nem biblikus módon használt dolgok. Ez az állapot visszahat azokra a közösségekre, ahonnan a megújult hívők kijöttek mintegy visszaigazolásként hatnak rájuk, hogy mégis nekik volt igazuk. Így lefagyott, leragadt állapotukban még jobban megrögzülnek. Majd ez a fokozódó beteg állapot ismét visszahat a másik félre, aki még szélsőségesebben kezdi hirdetni reformjaikat.
Így látjuk mélyülni a gátakat keresztény csoportok között. A külsős embernek pedig, aki megtérni kíván és látja mindezt gyakran nem marad más lehetősége mint beállni az egyik, vagy a másik szélsőséghez és részt venni a harcokban, vagy belátni, hogy valami nagyon nincs rendjén és visszamenni/maradni a világba. Így veszik el a kedvét sokaktól, hogy megtérjenek.
Néhány példa a dualista szélsőségekből:
Mindenféle kommentár és további magyarázat nélkül, lássunk néhányat ezekből a szélsőségekből. A lista nem teljes, és a jobb szemléltetés végett nem kizárólag keresztény irányzatokat és táborokat tartalmaz. Sokak számára ismertek ezek az egymással szemben álló csoportok, akik lényegében egymásban táplálják és gerjesztik mindazt, ami emberi és/vagy démoni.
Talán segít sokaknak meghatározni hol is állnak az egyetlen keskeny arany középúthoz képest – ami Yahushua HaMashiah – és hol érdemes megállni, esetleg visszavenni, továbblépni – mindig szem előtt tartva, hogy a jót is hamissá teszi az ellenség.
Mivel az ember Szellemi állapota túl komplex, ahhoz, hogy két dimenzióban gondolkozzunk, figyeljünk arra, hogy akár több kategóriában is érintettek lehetünk, így a Szent Szellem kiegyensúlyozott állapotától több szálon is elkallódhatunk.
Túlfűtött karizmatikusság / Anti-karizmatikusság
Siker Evangélisták / Önmarcangoló aszkéták
Nyelveken szólók / Prófétálók
Anti-Szemiták / Zsidó rajongók
Jobb oldali / Bal oldali
Republikánus / Demokrata
Törvényeskedő / Törvénytagadó
Szigorú „Istent” félő / Mindent elnéző „Istent” hirdető
Le kell szögezni, hogy az ördög a féligazságokban bújik meg.
Legtöbbször mindkét tábor valamilyen ellentétesnek tűnő alapigazsággal támadja a másik felet.
Erre kiváló eszköz például Pál-nak látszólag ellentmondó és nehezen értelmezhető kijelentései, amit az ellenség mesteri módon használ a Messiás Testének megosztásához.
A megoldás nem az egyik tábor érveinek teljes lenullázása a másik javára, hanem mindkét félnek fel kell ismernie, hogy valahol valami nála sem stimmel és ezt alázattal elfogadni, hogy Yahuwah előtt, a Messiásban rendezze. Így indulhat el visszaközeledés egymáshoz, nem a különbségek elfogadásával, hanem az emberi feleslegektől megszabadulva, a Messiás Szelleme teljes vezetése alatt, a különbségektől megszabadulva.
Mert még az ökumené is egy olyan beelőző hamisítvány, mely mindent összetákol a valódi egység helyett. A valódi „ökuméné” az lenne, amit egyrészt másképp is hívünk, de ahol minden salaktól megtisztulva, kevertség helyett, Egy Szent Szellemben találunk rá egymásra.
Ma szimbolikusan November 11-én posztolom ezt az írást. Legyen meg a Messiás Testében is a Fegyverszünet Napja. Álljunk a jó oldalon, a Győztes Király mellett, nehogy egy újabb Trianon következzen be szellemi síkon.
