Gyakran keresnek fel bennünket hívő emberek, akik kérdéseket tesznek fel a törvényekkel kapcsolatban, többek közt és egyre gyakrabban arról, hogy az Ószövetség „kósersági” törvényei érvényesek-e, vagy sem?
A Tóra kósersági szabályai érvényesek-e ránk nézve az Újszövetség alapján? Valóban felszabadít bennünket Yeshua és Pál a régi törvények alól?
Az elhullott és a megkövezett állat húsának tilalmáról, illetve a „ne főzd a gödölyét anyja tejében” c. törvényekről külön egy-egy írásom már rég posztolva lett ezen a honlapon: Az állatok tisztelete, A széttépett állat húsának tilalma, A megkövezett állat húsának tilalma. Itt most inkább az általánosabban tiltott és engedélyezett állatok húsának fogyasztásáról lesz szó: hasadt patájúak, kérődzők, pikkelyesek, csúszó-mászók, stb., illetve néhány szót ejtek még a zsír fogyasztásának a tilalmáról is és annak szellemi hatásairól az Egyházra – a Messiás Testére – nézve.
Ha ez a kérdés téged is foglalkoztat, akkor ez az írás neked szól.
De minden törvény és szabály tárgyalása előtt az elsődleges kérdésünk, az ami az elsődleges válaszunk is egyben :
Hogy áll a Szövetséged Yeshua-val?
Működik benned a Messiás Szelleme? Kapsz vezetést belülről és megvannak a szellem gyümölcsei? A törvény tanítása és értelmezése kizárólag azoknak szól, akik víz alá merülés által szövetségben vannak a Messiás Yahushua-val és Ruach HaKodesh (Szent Szellem) pedig bennük van, azaz be vannak töltekezve. Mert csak ekkor tud a törvény elkezdeni kibontakozni benned a Messiás akarata szerint. Ha ezek az elsődleges feltételek nincsenek meg, akkor egészen máshol, az alapoknál kell kezdeni a párbeszédet és a szolgálatot.
Igen nagy hiba lenne bármit tanítani – főleg törvényt – azoknak, akik a második keresztséget, a szellemmel való betöltekezést lényegében nem ismerik, legfeljebb elméleti, tudásbeli szinten. Vagy, átestek rajta, de Szellemi vezetést valami oknál fogva már nem kapnak, ezért pótcselekvésként vissza akarnak térni a száraz betűhöz, hogy legalább ahhoz tudjanak igazodni. A mi tanításaink a törvényről sosem arról szólnak, hogy ezt vagy azt tedd, vagy ne tedd – ilyen meg olyan esetben, hanem elmondjuk bizonyságként, hogy hogyan érvényesül bennünk. Miként érvényes kegyelmi időkben és miként működteti a Messiás bennünk Szelleme által, hogy vált életté, hogyan válik a természeteddé. Mindig hangsúlyozzuk, hogy csak a benned élő Szent Szellem által foglalkozni bármilyen szinten a törvénnyel. Mert a törvény még mindig szükséges, de már rég nem elsődleges. Ruach HaKodesh-el való betöltekezésednek nem alapja, hanem a következménye kell, hogy legyen. Amikor az Ő vezetése által elkezd működni benned, miközben fokozatosan – tudati síkon is – ismeretet szerzel róla!
Nagyon hangsúlyozom, hogy a hívő életnek vannak pontos és kikerülhetetlen lépcsőfokai, melyeket nem szabad kihagyni, sem felcserélni. Pál is inti apostol társait, hogy ne helyezzenek többet az új tanítványokra, mint amit el tudnak hordozni. Idősebb testvérként ne oktassunk szellemben kisgyerekeknek, vagy meg nem született embereknek, felnőtteknek való tanokat/tantárgyakat. Nem kell írni/olvasni/számolni tanulnia egy óvodás gyereknek! Még nem. Nem kell még Mózes annak, ki most jött ki a vízből. Neki elég Noé. Saját egyéni Özönvize után tartsa magát ahhoz az 5 alap törvényhez, amit Pál említ többször, azok az univerzális alapszabályok, melyek tartalmazzák 1. a vér fogyasztásától és vízbe befulladt állat húsától, 2. a vérontástól 3. a paráznaságtól 4. a bálványimádástól és 5. a káromlástól való tartózkodást.
Mózes már nehezebb eledel, a gyereknek pedig tejre van szüksége
Ezzel Pál nem nullázta le, vagy vonta vissza Mózes kijelentéseit, hanem a helyére tette. Bár nem fejti ki tovább, de egyértelmű, hogy a Mózesi törvények fontosságát a megfelelő szellemi korosztály számára természetesen érvényesnek tartja. Hiszen senki sem jött eltörölni a Parancsolatokat, még Pál sem, bármenyire is ezt szeretnék sokan elhitetni magukkal és a világgal.
Le kell szögeznünk a legelején, bármilyen elképesztőnek is hangzik, de célunk nem az, hogy visszatereljünk téged az eredeti Nevekhez, Parancsolatokhoz és Ünnepekhez – egyszóval a zsidóknak adatott gyökerekhez, melyektől maguk a zsidók többsége is már rég és igen jelentős mértékben eltért!
Hanem, az az elsődleges célunk, hogy Újjászüless! És, ha újjászülettél már, akkor be is töltekezz Szent Szellemmel! És ha be vagy már töltekezve, akkor működjenek is benned és általad a Szellem ajándékai és gyümölcsei.
Az a célunk, hogy egy lépéssel tovább vigyünk mindenkit, ahol akár évek óta megtorpanva áll.Ettől megyünk mindig előrébb mi magunk is.
Majd, miután ez megtörtént, működjön benned saját, eredeti rendje és üteme szerint Ruach HaKodesh – megkapj minden működő szellemi és kegyelmi ajándékot és fegyvert. Csak ezután lehet beszélni arról, hogy a Megszentelődésnek elválaszthatatlan része minden, amit az előbb felsoroltam: az eredeti Nevek, a Parancsolatok és az eredeti Ünnepek folyamatos és fokozatos helyreállása elmédben és szívedben.Belülről fogod érezni a késztetést, hogy ezeknek engedelmeskedj, örömmel és jó kedvvel, nem a félelem és a megfelelni akarás kényszeréből.
Vissza kell utasítanunk minden beszélgetést bármilyen törvényről vagy igeversek elemzéséről mindazokkal, akiken érzékelhetően nem az engedelmesség és a továbblépni akarás a cél, hanem saját tudásuktól, a törvények és rendeletek betartásától várják megigazulásukat. Továbbá, nincs beszélni való olyanokkal, akik visszautasítják, vagy bármilyen szinten kimagyarázni próbálják – méghozzá az igével – a bennük nem működő Szent Szellemet és Annak Ajándékait. (Folyamatosan Pálra hivatkoznak, aki kijelentette, hogy a Szellem bizonyos ajándékokat ad bizonyos embereknek, másoknak nem, stb… míg az Apostolok Cselekedeteiben azt látjuk, hogy MINDEN tanítvány megkapja legalább a személyes nyelveken szólás ajándékát – mert vannak valóban a nyelveknek több fajtája és Pál nem erről az alapról beszél minden bizonnyal). Akik nem elsősorban az Apostolok Cselekedeteiben tapasztalható tanítványi életre és állapotra vágynak, igen egyértelmű jel arra, hogy nem a Szent Szellem mozgatja őket belülről, hanem a farizeus-írástudói vallásos szellemiség, vagy inkább démon. Az ilyeneknek nem vagyunk hajlandóak törvényt tanítani és hozzájárulni további elfarizeusodásukhoz.
Aki mégis csupán ismeretszerzés céljából hallgat és olvas bennünket és nem a Szellemi megújulást keresi, az jobban teszi, ha más csatornát választ és ott teszi fel felesleges kérdéseit. Mert bármit is tanulnának az ilyen emberek tőlem, és csak az elméjükig jutna el, de a szívükhöz már nem, azok csak tovább rontanának helyzetükön az ítélet napjára.Ahogy Saul király is fontosabbnak tartotta az áldozatra szánt állatokat az engedelmességnél, így azok, akik a törvényt előrébb tartják az Újjászületésnél és a Betöltekezésnél előbb-utóbb elvétetik tőlük a koronájuk, az élet koronájához való esélyük.
Sajnálom, hogy ismét nem túl barátságos dolgokat kell közölnöm már az elején, de a száraz betű rajongókhoz csak szárazon lehet szólni
Szolgálatunk főként két irányba folyik, Két fajta hívő és keresztény embernek adunk két teljesen ellentétes üzenetet. Ezért, ahogy Pált is ellentmondással szokták vádolni, így bennünket is. Ahogy ő is, nekünk is igen eltérő szellemi állapotú emberek felé kell közvetítenünk üzeneteket. Mindkét fél hallja, de az egyiknek ez szól, a másiknak pedig az. Ezek nem ellentmondanak egymásnak, hanem kiegészítik egymást és a két szélsőség közötti pont az egyensúly és a járandó út.
Az egyik fél a Pünkösdi ébredéseknek az örökösei. Nekik a Szent Szellem működésének a fontosságát és jellegét nem kell magyarázni és taglalni. Újjászületett embereket többnyire az ő köreikben találunk, de szellemben érettkorúakat már jóval kevésbbé. Náluk két fő probléma van: 1. A Szent Szellem működésének az erőltetett, emberi-lelki kikényszerítése, az őrjöngésig elmenő változata, egyszóval: A HAMIS KARIZMATIKUSSÁG.(mellyel a másik féltől – akit mindjárt említek – elveszik a kedvét, hogy engedjék Ruach HaKodesh-t működni bennük, mert félnek a hamisítványtól, melyet emezeknél láttak). 2. Illetve az az alap probléma, ami a hagyományos egyházakban is megtalálható, hogy a TÖRVÉNYT továbbra is elutasítják, tagadják, ellene tanítanak, egyszóval: nyíltan TIPORJÁK.
A másik fél pedig a hívő tömegek többi része. Egyrészt a tradicionális egyházak hívei, de főként az Ószövetséghez, törvényhez, gyakran az eredeti nevekhez már visszatért emberek, de akik Ruach HaKodesh minden időket átívelő örökérvényű működési formáit – amit az ApCsel-ben megírtak példaként – nem fogadják el, gyakran félelemből (főként az imént említett hamisítványok miatt)visszautasítják az eredeti működési formákat és Pál szavainak félreértelmezése által kimagyarázzák azokat a maguk vesztére.
Az első és a második csoport felé a fő üzenet egy két részes mondatban össze lehet foglalni:
Ruach HaKodesh törvény nélkül hosszútávon nem működik és a törvény is csak és kizárólag a Messiás Szelleme által működhet
Ahol pedig a Szellem hamis és erőltetett működését észlelem, ott vissza kell faragni és a törvény visszaadagolására kell összpontosítani. Ott meg kell értetni velük, hogy Yeshua a testté lett Ige, a testté lett Törvény, így Szelleme is kizárólag csak a két szeretet törvény alapján fog működni, mely kettőnek van további 5-5 törvénye – a 10 Parancsolat, a 10 kibővített utasítása annak, hogyan is szeressük Elohim-ot és felebarátunkat, mely 10-nek is további 650-700 un. 613 konkrétabb magyarázata van (a mitzvah-k zsidó nyelven). Meg kell értetnünk, hogy amíg a törvényt visszautasítja bárki, a Szent Szellem nem fog tudni teljességgel kibontakozni benne. Egy idő után megáll, vár, majd akár ki is lép az illető életéből, amikor lázadása eléri a tudatossági szintet. Ne szomorítsuk meg a Szent Szellemet. Efézus 4,30 Amikor ezt a fajta szolgálatot műveljük, akkor törvénykezőnek és farizeusnak szoktak bennünket titulálni.
Ahol pedig a törvény hamis és emberi módon való betöltéséről beszélnek csupán – Ruach HaKodesh konkrét vezetése és a Vele való betöltekezése nélkül -, ott féltékennyé kell őket tenni azáltal, hogy elmondjuk és bemutatjuk, miként működik valójában és rendesen életünkben a nyelveken szólás, a prófétálás, a gyógyítás, idegen szellemek kiűzése, stb. Ezek viszont démoni erőkkel együttműködő hamis karizmatikusoknak szoktak bennünket titulálni. (mondhatnák azt is, hogy Beelzebub ereje által műveljük ezeket – ahogy a mi Mesterünk is megkapta ez utóbbiak mestereitől és szellemi elődeitől)
Mindenki döntse el, hogy miben van hiánya és miben tévelyeg.
TERMÉSZETESEN létezik egy harmadik pólus is, egy harmadik közönség, aki hallgat – minden szinten -, és akik nem tartoznak egyik előbb említett csoporthoz sem, ezek pedig nem mások, mint maguk a zsidók.
E figyelemfelhívás után pedig, ha úgy érzed, hogy él a Szövetséged és Szellemben vagy, akkor beszéljünk arról, hogy számunkra, újjászületett tanítványok számára a kósersági törvények miként érvényesek és hogyan is kellene működniük a látható világban:
Tiltott ételek
Disznó, strucc, nyúl, pikkely nélküli halak, tengeri herkentyűk és egyéb csúszó-mászók elfogyasztása továbbra is – nem tilos – hanem inkább úgy fogalmaznék, hogy kerülendő. Ahogy jól tudjuk Yeshua nem azért jött, hogy törölje a törvényt és a prófétákat, hanem, hogy betöltse azokat. Minden konkrétabb parancsolat tanulmányozása előtt fontos az általános törvények működéséről szóló tanításainkat is megismerni, hogy megértsük: a kósersági törvényt is addig teljesítsük, amíg ezáltal nem okozunk kárt másoknak és magunknak.
Mit értek ez alatt? Kárt okozhatok, ha emberek meghívnak magukhoz, hogy szolgáljak feléljük, vigyem az Evangéliumot, gyógyulást, Szellemi megújulást, majd sült disznót tálalnak fel nekem. Szeretetből és jó szívvel készítették el számomra ezt az ételt, az ő szívük legnagyobb tisztasága szerint. Nem jutott eszükbe, hogy esetleg én nem fogyasztok ilyen húst, és mivel ők maguk sem tartanak még ott szellemben, hogy a Messiás ezt a passzust fontossá tegye életükben, még természetes számukra az ilyen szokás. Ilyen esetben, ha visszautasítanám a vendégszeretetüket, akkor megsérteném a vendéglátóimat. Saját szolgálatomnak az erejét nulláznám le azáltal, hogy fontosabbá teszem az ételek elfogyasztására vonatkozó tilalmakat az Örömhír átadásánál.
Az Élet törvénye mindig elsőbbséget élvez
Igy, életveszély vagy éhínség esetén is kötelességem mindent megtennem, hogy életben maradjak a rám bízottakkal együtt. A vészkorszakban is megtörtént, hogy Európa-szerte a zsidó rabbik meghagyták az embereknek, hogy mindent egyenek meg, amit csak találnak. Nemhogy a disznóhús tilalmát oldozták fel, hanem még az egeret és patkányt is meg lehetett fogni-sütni, majd elfogyasztani, hogy ne pusztuljanak el.
Kósersági törvény alatt most értsd a Tórában lelhető eredeti parancsolatokat az ételekkel és állatokkal kapcsolatban. Nem összekeverendő a judaista kósersági törvényekkel, ahol további hozzáadott terhek és kényszerek sorozatába taszította magát a választott nép. Erről Az állatok tisztelete és Judaizmus: Mentőöv, vagy halálos Méreg? c. írásaimban tudhatsz meg többet.
De kártevés szintjén létezik az előbb említett példának az ellentéte is, mely sokkal ritkább, de én magam szemtanúja voltam egy ilyen esetnek. Előfordult, hogy újjászületett, betöltekezett, de a törvényt nemigen elfogadó szolgálók vendégül fogadtak egy asszonyt, aki szeretett volna bemerítkezni. Az ő hívő előélete csupa és súlyos szektás törvényeskedésből, ételek kerüléséből és egyéb farizeuskodásból állt, melyből egyértelműen ki kellett volna hozni és kigyógyítani. Sajnos az esztelen, újjászületett, szellemileg csecsemői szinten álló szolgálóknak eszükbe sem jutott, hogy talán nem lenne túl ésszerű a hölgy bemerítkezését egy jó nagy adag disznópörkölttel megpecsételni. Ugyanis ők ezt kívánták meg, ehhez vásároltak be.
És sajnos megtörtént, aminek nem kellett volna. Amikor a hölgy jelezte – mert nem ment el egyből –, hogy ő abból nem szeretne fogyasztani, a „szolgálók” bölcstelensége odáig fajult, hogy saját hibájuk felismerése helyett még nekik állt feljebb, és kijelentették, hogy márpedig más kaja nincs. Még az ő szemére is hányták, hogy farizeus, törvénykező és démonizált. A hölgy ekkor eltűnt köreinkből, és nem történt meg – legalábbis akkor – a Szövetségkötés.
Tényleg démonizált volt, mely démont ki is kellett volna űzniük bográcsozás helyett. De ehelyett kikérően a szemébe vágták állapotát, aminek hatására egyszerűen csak lelépett. Ki tudja, azóta mi van vele. Még ezekről az álszolgálókról sem tudunk semmit, hiszen természetesen megszakadt kapcsolatunk velük. Szolgálatunkat – intéseinket visszautasították, így folytatják bolyongó vallásos életüket. Ez a mértéktelen bölcstelenség már azt is felveti, hogy egyáltalán újjászületett emberekről volt-e szó. Ezt azóta sem tudom és nem is merem megítélni, de ami kijelenthető, hogy az ilyen „antifa” (antifarizeus–anarchista-törvénytipró) keresztény, csökönyös ember nem más, mint egy közönséges gyilkos.
Ha lehet beszélni szellemi abortuszról, ez itt megtörtént. Remélhetőleg a nő máshol, jobb kezek között végül megszületett.
Azért hozom ezt a példát is, hogy lássátok, milyen károkat okoz minden, ami nem Messiási (nem Krisztusi), hanem egyik vagy a másik végletből fakad.
Visszatérve a fogyasztható húsokhoz: a Tóra törvényei szerint a fogyasztható állatok fajtái a következők:
A Négylábú állatok (emlősök), azon belül pedig a Hasított patájúak (pl. tehén, juh, kecske) és a Kérődzők (pl. szarvasmarha, juh). Tiltott példák: A disznó (csak hasított patájú, de nem kérődzik) és a nyúl (kérődzik, de nincs hasított patája).
A Halfélék: Csak az olyan halak fogyaszthatók, amelyeknek mind Uszonyuk, mind Pikkelyük van (pl. ponty, lazac). Tiltott példák: Cápák, angolnák, harcsák (nincsenek pikkelyeik, vagy egyéb módon nem felelnek meg).
A Madárfélék: NEM lehetnek Ragadozók vagy Dögevők (Csirke, galamb, fürj). Tiltott példák: (pl. sas, sólyom, holló).
Rovarfajok:Ugrólábú sáskafélék. Tiltott példák: A többi rovarfaj, mint például a pókok és a bogarak.
Hüllők és kétéltűek: Teljesen tilos, nincs kivétel: beleértve a kígyókat, gyíkokat és békákat.
Összegezve: Az ehető állatok kiválasztása elsősorban a tisztaság, a szentség és az elkülönülés jegyében történt, amelyek meghatározták Izrael népének mindennapi életét és Elohim-mal való kapcsolatát. Ezeket a szabályokat a 3Mózes 11 és 5Mózes 14 könyvekben találjuk meg.
Néhány súlyosan félreértelmezett igevers
Az Újszövetség tartalmaz legalább 5 olyan szakaszt, mely a kósersági törvényekkel kapcsolatban kissé összezavarják az embert. Jelentésük azonban jelentősen más és eltér az általánosan elfogadott keresztény értelmezésüktől. Egyikük pedig egy tudatosan félrefordított mondat, melynek egyértelmű célja Elohim szavának és akaratának megmásítása, felhígítása és szétdobálása. Ezt a gyalázatos mondatot pedig megtaláljuk egyes fordításokban a Márk evangéliumának a 7. fejezetében, a jól ismert tisztátalansági kérdésben:
1. Amikor a sokaságot elhagyva bement a házba, a tanítványai megkérdezték a példázat felől. Erre így válaszolt nekik: Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy semmi olyan, ami kívülről jut az emberbe, nem teheti tisztátalanná, mert az nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül?Ezzel ő minden ételt tisztának nyilvánított.
Az eredeti szövegben az áll, hogy maga az árnyékszék az, mely a tisztátalan ételektől megtisztítja a szervezetünket. Az árnyékszék tisztít meg mindent, azaz az emésztő rendszer és maga a pottyantó, a WC – és NEM Yeshua!
Ami azt jelenti nem fogsz belehalni, ha esetenként valami tisztátalan véletlenül vagy a szolgálat és más kényszer miatt a gyomrodba kerül. Azért vannak a szervek, hogy a méreganyagoktól megtisztítsanak, az immunrendszer elsődleges szereplőjeként.
Nem elég, hogy a fordító Yeshua szándékát teljes mértékben kiforgatja, de magát Yeshua-t helyezi be alanyként a gyomor és árnyékszék helyett, melyek elvégzik az emésztési tisztító munkát!
Átok legyen az ilyen fordításon!
Az árnyékszék fogalma az emberi test legintimebb és egyben legtisztátalanabb részeit is magába foglalja. Miféle átkozott szellemiség képes ezt összekeverni a Legszentebbel, ha nem maga a Sátán? Jobban teszed, ha most előveszed a Bibliádat, megnézed, hogy ez a rész miként szerepel benne és ha a félrefordított változat van a birtokodban, akkor kivételesen én is azt mondom, hogy vedd elő a tollat és húzd ki ezt az egész gyalázatos mondatot úgy ahogy van. Vagy egyszerűen cseréled le egy eredetibb Károlyi fordításra. Most kivételesen lehet Bibliát firkálni és beleirogatni!
A következő problémás részletet az 1Korintus 10. fejezetben találjuk:
2.Mindent, amit a mészárszékben árulnak, megehettek anélkül, hogy ezt lelkiismereti kérdéssé tennétek, mert Yahuwah-é a föld és annak teljessége. Ha valaki meghív titeket a hitetlenek közül, és el akartok menni, mindazt megegyétek, amit elétek hoznak, anélkül hogy ezt lelkiismereti kérdéssé tennétek. De ha valaki azt mondja nektek: Ez bálványáldozati hús, ne egyétek meg amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeretért.1Korintus 10:25-28
Itt most a római birodalom görög részén találjuk magunkat. Egy görög piacon, a hentesnél, vagy mészárszéken, ahol egyrészt az áldozatra szánt húsok kérdése volt főként kihangsúlyozva és nem az, hogy a hús milyen állatból származott. Itt is, ami fontos volt, hogy ne foglalkozzunk azzal, hogy ki milyen hókuszpókuszokat végzett el az adott étellel kapcsolatban, mert mit árthat az nekünk? Ha Yahushua-ban vagyok, mit árthat bármi? Kígyók marhatnak meg, mérget is itathatnak velem, tűz érheti kezemet, nem tud megártani semmi. Az adott ételnek az előélete nem számít mindaddig, amíg környezetedben levő emberek meg nem tudják, hogy te magad is tisztában vagy azzal, honnan származik az étel. Itt nem azért kell visszautasítani a húst, mert árthat nekünk, hanem bizonyságként, jelként, szimbolikusan visszautasítjuk a látható világban az idegen szellemiségnek bármilyen megnyilvánulási formáját, azáltal, hogy a démonoknak feláldozott állatok húsát is félretoljuk. Ez egy hitvallás, nem egy óvintézkedés. Itt is érvényes, hogy nem az tesz tisztátalanná, ami bemegy a szánkon. Semmi esetre sem hatalmazza fel az embert ez az igevers arra, hogy felülírja a Tórában lelhető tilalmakat az állati húsokkal kapcsolatban!
3. Másnap pedig, ahogy azok úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter hat óra tájban felment a ház felső részére imádkozni. De megéhezett, és enni akart, amíg azonban ételt készítettek neki, révületbe esett, és látta, hogy az ég megnyílt, és leszállt hozzá valami edényféle, mint egy nagy lepedő, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre. Ebben mindenféle földi négylábú állat, csúszómászó és égi madár volt. És hang hallatszott: Kelj fel, Péter, öljed és egyél! Péter pedig azt mondta: Semmiképpen sem, Uram, mert sohasem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant. De másodszor is szólt a hang: Amit Elohim megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak! Ez pedig háromszor is megtörtént, majd nyomban felvitetett az edény az égbe.ApCsel 10:9-16
Fontos itt is pontosítani, hogy egyrészt Görögországról van szó és nem a mai Kínáról például, ahol a mai emberek olyan ocsmány és gyomorforgató állatokat adnak-vesznek fogyasztásra, amitől egy normál, átlag ember rosszul lesz. A covid idején a világ megtudhatta, miféle förtelmes kereskedelem folyik az ottani piacokon, ahonnan állítólag származott a vírus (vagy inkább egy közelben működő laboratóriumból).
Nos, Péternek ez a látomása valóban a kínai wuhan-i piacot idézheti fel bennünk. Akár tetszik akár nem, a Bibliában vannak olyan részek, amelyek nem szó-szerint értelmezendők. Többnyire szó-szerint vannak leírva a dolgok, de vannak kimondottan szimbolikusan és képletesen megfogalmazott példázatok. És ez a rész minden bizonnyal ezen ritka kivételek közé tartozik.
Ennek a versnek a kontextusa nem az volt, hogy milyen húst fogyasszunk vagy sem, hanem sokkal inkább az a probléma, hogy a zsidóság ekkor igen szélsőségesen kezelte a pogány embereket. Mai kifejezéssel élve, volt egyfajta rasszizmus, amit az évszázados üldöztetés és elutasítottság, illetve a Kiválasztottság fogalmának a félreértelmezése alakított ki bennük. Ettől az első tanítványok sem voltak szabadok, az elején. Elohim ezzel az erős és ütős látomással szemlélteti, hogy mostantól ne tekints senkit tisztátalannak, akit én megtisztítottam.
Hangsúlyozom: senkit és nem semmit, itt személyekről van szó, nem ételekről vagy pl. zenékről
Ez a példázat a pogányok tanítványként való elfogadását szolgálta az idegengyűlöletüktől még nem teljesen szabad első zsidó tanítványok szíveiben. Továbbá valóban csúszó-mászó és ocsmány minden, aki pogány szellemiséget hordoz. Így, a hasonlat bármilyen személyre vagy embercsoportra érvényes, aki meg van fertőzve idegen bálványokkal, legyen az görög vagy akár egy elferdült zsidó.
4. A Szellem pedig világosan mondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert hitető szellemekre és ördögök tanításaira figyelnek hazug beszédűek képmutatása által, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben, akik ellenzik a házasságot és bizonyos ételek élvezését, amelyeket Elohim azért teremtett, hogy a hívők és akik megismerték az igazságot, hálaadással részesedjenek belőlük. Mert Elohim minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, mert megszenteltetik Elohim igéje és a könyörgés által. 1Timóteus 4:1-5
Honnan veszi bárki a bátorságot, hogy az itt szóban forgó bizonyos ételeket kiterjesszék a világ összes ehető dolgára, elvonatkoztatva a Tórában kinyilatkoztatott törvénytől!?
Miként gondolja bárki, hogy Pál a Tórát megkerülve jelenti ezt ki?
Inkább azon gondolkozz el, kik azok a szekták, egyházak, tévtanítók, akik a házasságot tiltják – például saját papjaiknak, vagy akár csak azok felé, akik felé „szolgálnak”? Vagy hol alakultak ki olyan szokások, hogy húst nem esznek többé és vegetáriánusokká válnak – hivatkozva arra, hogy Yeshua áldozata óta nincs jogunk húsokat enni, mert azok vagy Elohimnak felajánlott áldozatokból származhatnak vagy sehonnan. És mivel a Váltságmű óta tilos számunkra áldozni, így ebből az következik -szerintük-, hogy tartózkodjunk ezektől a Tóra által egyébként engedélyezett húsoktól is.
Itt Pál az ilyen tévtanításokra utalt. Melyek félrevezetéseikben természetesen messze túllépnek a puszta étkezési túlkapásokon, ez csak további, súlyosabb szellemi torzulásoknak a látható jéghegy csúcsa. A Tóra világosan kijelenti, hogy húst levágni lehet áldozási szertartáson kívül is: De minden kapudon belül vághatsz állatot, és ehetsz húst, ahogy lelked kívánja, abból, amivel Yahuwah, a te Elohim-od megáld téged, és amit ad neked. Tisztátalan és tiszta ember éppúgy eheti azt, mint az őzet és a szarvast.5 Mózes 12:15
Ebből a Timóteusi versből következik az alábbi tévhit, ismét Pál tollából:
5. Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért vagy ivásért, avagy ünnep, újhold vagy szombat dolgában: ezek csak árnyékai az eljövendő dolgoknak, de a valóság a Messiásé. Kolossé 2:16-17
Amiről a tanítás elején már beszéltem. A frissen újjászületet embert meg ne dorgáld, mert valamit másképp csinál, mint te, mint amit a Tóra elrendel! Amíg szíve és gyermekségének tisztaságából fakad, meg ne szóld, mert akár az egész hitélettől és a tanítványi úttól veszed el a kedvét. Ilyen esetben vagy egy agymosott kis farizeust faragsz belőle, aki sosem fogja engedni Ruach HaKodesh-nek, hogy vezesse őt belülről, vagy visszamegy a világba, és állapota a korábbinál is súlyosabb lesz.
Ezt a gondolatot közvetíti Pál a következő versben is: 6. A hitben erőtlent fogadjátok be anélkül, hogy vélekedéseit ítélgetnétek. Van, aki azt hiszi, hogy mindent megehet, a hitben erőtlen pedig zöldségfélét eszik. Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, és aki nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik, mert Elohim befogadta őt. Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll vagy esik, de meg fog állni, mert Yahuwah képes őt megtartani. Ez az egyik napot különbnek tartja a másiknál, az pedig minden napot egyformának tart. Mindenki legyen a maga értelme felől meggyőződve. Aki a napokra ügyel, Yahuwah-ért ügyel, aki eszik, Yahuwah-ért eszik, mert hálát ad Elohim-nak, és aki nem eszik, Yahuwah-ért nem eszik, és szintén hálát ad Elohim-nak.Róma 14:1-6
Kik esznek és tartózkodnak bizonyos dolgoktól? A hitben erőtlenek. Az újszülöttek. Továbbra sem a törvény feloldozásáról van itt szó, hanem a megfelelő pillanatban és helyen való közléséről. Lásd két tanításomat Pál viszonyáról a törvénnyel és az ő látszólagos ellentmondásairól, ahol ezeket bővebben kifejtem: Pál és a Törvény 1 és Pál és a Törvény 2
Ismét néhány példa olyan igékről, melyeket gyakran tudatosan félremagyaráznak, felhasználnak és amelyeken sokan meg fognak ütközni, ahogy Péter figyelmeztette az embereket, szolgatársa, Pál gyakran nehezen érthető szavaival kapcsolatban, amelyeket a tanulatlanok és állhatatlanok csűrnek-csavarnak, mint más írásokat is a maguk vesztére.2Péter 3:16
Saját személyed „továbbkóserítása”
Ha bármilyen húsfajta van, amit nagyon szeretsz és máig fogyasztod, nem igen tudod elképzelni az életed nélküle, akkor tedd Elohim oltárára teljes hittel és kérd, ha neki nem tetsző ez a dolog, akkor vegye el tőled. Ez egyébként is érvényes bármire és bármilyen témával kapcsolatban, nem csupán az ételekkel, hanem az élet bármely szokásával (neked kell tudnod mi lehet esetleg még bálvány az életedben). Itt is fontos hozzáállás és alap kiinduló pont, hogy
amíg nem vagy szabad valamitől, addig ne kényszeríts magad egy törvény betartására
Nem az örökös önmegtartóztatás a cél, hanem a nem kívánatos dologtól, a bűntől való szabadulás – már a gondolati szinten, ahogy Yeshua ígérte nekünk Máté 5:28-ban. Majd ha szabad vagy, állj ellen a kísértőnek, hogy vissza ne essél, amikor időnként vissza-vissza próbálkozik. Hiszen ez a természete és egy darabig még meg fog környékezni.
A te életviteled és Elohim akarata közötti különbséget, ellentmondást és összeférhetetlenséget kell először felismerni.
És itt jön be a törvény: „Hisz a bűnt is csak a törvény által ismertem meg” Róma 7:7
Ha valami számodra természetes, amit a törvény tilt, akkor valami gond van. Kérd el, hogy ezzel most mit kezdj. Ha eljött egyáltalán az ideje. Lehet, hogy valamire tekintesz magadban, de valami más, lényegesebb dolgot kellene előtte még rendezni. Fontos itt is a sorrendiség.
Ha a törvény egy ponton megítél téged, akkor a bűnbánat és a szabadulás ugyanúgy működik, mint amikor egykor megszabadultál a világtól – a nagyobb kötözöttségektől -, és új teremtéssé váltál. A megszentelődés folyamata ebből áll, hogy a további „apróbb” részleteknek is fokozatosan a felszínre kell kerülniük, hogy a Messiás Szellem kitakarítsa azt is belőled, így tökéletesít bennünket a Vele való Találkozás Napjára.
Adja meg Ruach HaKodesh a látást a felismeréshez és az akaratot a szabaduláshoz. Majd kérd, hogy Yeshua vére a konkrét dologtól tisztítson meg.
Ha újjászületszél már, akkor itt nem démonok kiűzéséről van szó többé, hanem a lelked és a lelkiismereted megújításáról.
Végezze el a Mélkishédek rendje szerinti Főpap: Yahushua az áldozati szolgálatot a saját templomodban, a szívedben. Vidd oda a disznóidat, nyulaidat, filmjeidet, zenéidet, kapcsolataidat, minden szokásodat és égesse el véglegesen, ami Számára nem tetsző hogy ne is gondolj rájuk többé. Amit eddig szerettél és bűn, az változzon át undor tárgyává a szíved mélyén.
Így szabadulsz további „apróságoktól” és továbbszentelődsz
Ez lehetett volna a vége az írásnak, de mellékletként még megvizsgálnám a konkrét tiltott és egyben sokak által vágyott és szeretett állatok tilalmának ismert, vagy feltételezhető okait.
A disznó titka felfedve
Nagyon gyakran felmerült már a kérdés – konkrétan a disznóval kapcsolatban, hogy vajon mi lehet az oka ennek a tilalomnak? És úgy gondolom, hogy alapjából mindenki számára és az elejétől fogva egyértelmű: a disznó az egyik legingénytelenebb és koszosabb állat a világon. Így logikusnak tűnik, hogy kerülendő.
A hasznos és valós emberi tudományok viszont az utóbbi évtizedekben még pontosabb betekintést engedetek a disznóhús evésének a kárairól. Azon felül, hogy koszos és mindent megeszik, a disznóról kiderült, hogy emésztőrendszere háromszor rövidebb, mint a marháé. Továbbá a szarvasmarha nem mindent, hanem kizárólag fűféléket fogyaszt. Ráadásul még kérődzik is – ami a Tóra szerint is egyik fő kritérium, hogy egy állat tiszta legyen, ahogy az előbb említettük –, azaz kétszer átrág mindent, mielőtt végső emésztésre kerülne. Ezért a világi orvosok és dietetikusok kimondottan ajánlják a disznóhús teljes mellőzését, mert nem csupán zsíros és növeli a koleszterin szintet, hanem
méreganyag tartalma igen magas és az állat minden részében megtalálható
Ilyen egyszerű a dolog!
Nos, ha emberek: világi orvosok és életmód tanácsadók intéseit képes vagy követni, akkor mennyivel inkább érdemes Teremtőd szavára hallgatni és bizonyos, mellékesnek tűnő szabályokat betartani, mert nem kérdés, ha az Atyától származnak, akkor bizonyára a javadat szolgálják – még ha jelenleg nem is érted az értelmét.
Nem is szükséges mindig, mindent tudni akarni mindenről. Nincs elég bizalmunk abban, hogy maga
a Teremtő van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy eldöntse, mi egészséges vagy sem saját teremtménye számára?
Nincs elég hitünk és mindenekelőtt bölcsességünk ahhoz, hogy belássuk: ha az ókor zsidóinak nem ajánlottak elfogyasztásra valamilyen ételt, az valószínűleg a mai emberiségre nézve sem tanácsos? Vagy esetleg egészségesebbeknek és testünkben ellenállóbbaknak tartjuk magunkat, mint az ókorban élt „szerencsétlen” elődeink, ahogyan tartjuk magunkat hozzájuk képest gőgös és bölcstelen módon. Hiszen értelmi és agyi szinten már rég felsőbbrendűeknek látjuk magunkat hozzájuk képest, holott a valóság pont az ellenkezője? Továbbá milyen képünk van a Mindenhatóról? Elohim állandóan meggondolná magát, hangulatától és az időjárástól függően? Ismét, minek nézzük Őt? Mert igen, valóban megvan az ígéretünk, hogy túléljük a kígyómarásokat és a skorpiócsípéseit, de jaj azoknak, akik meg merik kísérteni Yahuwah-t és visszaélni az Atya által nekik biztosított hatalmakkal, ahogyan Sátán is meg akarta győzni Yeshuát a pusztában, amikor megpróbálta megkísérteni Őt!
Saját földi apád és anyád nem adott neked kígyót, vagy követ, amikor enni kértél tőlük, nem akartak neked rosszat. Mennyivel inkább a te Mennyei Atyád szavát érdemes tisztelni, hogy jó dolgunk legyen idelent, amíg ebben a hústestnek a fogságában vagyunk?!
Az én válaszom erre a kérdésre ennél az oknál fogva messzebbre is megy. Egyszerűen vannak tilalmak, melyek értelmét és logikáját nem értjük és nem biztos, hogy tudnunk kell azokat. Ádám és Éva sem tudta, mi a tudás, a jónak és rossznak a tudása, sőt mai napig szinte senki nem fogja fel, hogy konkrétan miről szól ez az egész kérdés, és mit is takart valójában az a bizonyos Tudás Fája. Ezzel a témával foglalkozikAz Evangélium summája c. írásom. A dolguk nekik is akkor, így sok esetben ma és számunkra is az, hogy szó nélkül elfogadjunk néhány utasítást, akkor is, ha belülről mindenünk ellenkezik. Mint a katonaságnál, vagy a kisgyerek apjával szemben.
Személy szerint még azt a tényezőt is megemlíteném, amiért talán nem ildomos disznó húst fogyasztani, ami nem más, mint az adott állat kognitív képességei. Talán sokan nem tudják, de a majom, a szamár, a kutya, a delfin és a patkány mellett, a disznóegyike a világ legintelligensebb állatainak. Talán ez is különbbé teszi – pozitív értelemben ezúttal – a többiektől és egyfajta tisztelet jeléül az Elohim-tól kapott értelme iránt, érdemes kerülni a fogyasztását, a leölését ebből az okból kifolyólag is. Disznót használnak házőrzésre, gombászatra, illetve a mocsarak kikerülésére, amikor az ellenség elől menekülnie kellett emberi csoportoknak. Egy életmentő felderítő, a betörőkre rátámadó és az élelemszerzésben hasznos segítőtársa az embernek! Miért is ennénk meg egy ilyen hasznos állatot már önmagában ezért is?
Ahogy az elején jeleztem, ha más lehetőség nincs, ha anyagilag átmenetileg szorult helyzetben vagy, ne játszd a fafejűt, hanem tessék megenni, amit a szomszédtól, vagy bárkitől kapsz, aki segíteni próbál rajtad, vagy ami a boltban jóval olcsóbb, más termékekhez képest, bármilyen sertést tartalmazó ételről is legyen szó!
A lényeg, hogy Mestered belülről jövő tanítása és útmutatása szerint cselekedj. Először győződj meg róla és tegyél róla, hogy benned legyen, benned lakozzon és erről szemmel látható és füllel hallható bizonyságot adjon. Majd csak ezután kérdezd – elsősorban Őt -, hogy mit-mikor-hogyan tegyél vagy sem.
Lehetne még taglalni, hogy miért lehet tilos a strucchús – mely egyik kedvencem volt gyerekkoromban, teljesen mentes minden zsír és egyéb koleszterintől, ezért értelmetlennek tűnik a tiltása. Talán mérete, ereje és sebessége miatt nem tűnik ésszerűnek ennek az állatnak a tartása? Hiszen nehezebb bírni vele, együtt élni vele, mint más kisebb testű állatokkal. Sőt maga a többi állattal, egy gazdaságban való tartás is be nem látható gondokat okozhat. Rátámadhat a többi kisebb testű állatokra, megenné még a róka helyett is a csirke tojásait? Továbbá maga az adott állat – a strucc – mennyire viselné jól a tenyésztésben-fogságban való életet. Más állatnál, mint a kecske, birka, tehenek az állatok bizonyára nem szenvednek attól, hogy az ember alá vannak vetve és hogy csak korlátozott életteret biztosítanak számukra. Hiszen ezen a kerítésen belül, sokkal nagyobb védelmet is élvezhetnek mint a vadonban, mivel maga az ember, illetve annak segítőtársa – a kutya védelmezi őket és egybe tartja a nyájat. És még talán élvezik is a gondoskodást. Nincs meg sem a kognitív, sem a testi adottságuk ahhoz, hogy a vadaktól megvédjék magukat. Viszont a fürgébb, a gyorsabb vagy akár a repülni tudó állatoknál a fogva tartás már állatkínzásnak is minősül, hiszen az állat lelkének kiegyensúlyozottságához nem alkalmas az emberi tenyészeti életforma. Nekik nagyobb élettérre van szükségük, a teljes szabadságban tudnak igazán élni és kibontakozni. Elohim az állatokat is szereti és a legjobb körülményeket akarja biztosítani a számukra.
Ez lehet a nyúl tilalmának a hátterében is. A legtöbb nyúl-féle állat, igen mozgékony, futni rendkívül gyorsan tudnak, mely képességüktől ha megfosztjuk, beteggé kínozzuk szerencsétlen jószágot. Sose feledjük, hogy az állatok csak igen korlátolt módon tudnak bármit kommunikálni felénk. Többségüknek még arckifejezése sincs, legalábbis olyan, amit az emberi szem és agy értelmezni tudna. Ha bármelyikük szenved és boldogtalan gazdájának uralma alatt, ki fogja ezt ez utóbbi felé jelezni?
Elohim jelzi ily módon és jó előre, a tiltó törvényei által!
Bizonyos állatokat ketrecbe zárni, főként repülésre alkalmasakat, vagy távfutásra teremtett madarakat, vagy nyulakat, önmagában állatkínzás. Még az a modernkori ellustult emberiség is, aki egyre inkább, csak abban leli örömét, hogy a fenekén üljön, illetve az ágyon heverésszen, maga is mennyire iszonyodik a fogva tartástól, a börtöntől? Mennyivel inkább szenvedhet az az élőlény, akinek esze ágában sincs lusta életmódot élni, egy helyben ülni, fetrengeni és melynek testi adottságai és mozgásigényük az emberénél sokkal magasabb fokú?
Azt sem feledjük, amiről szintén beszélek más írásomban, hogy az állat, amikor szenved vagy halálfélelme van, olyan ürömmel teli hormonok termelődnek benne, melyek vérkeringésén keresztül pillanatok alatt megfertőzik az egész testét, így húsát és még a tejét is. Ezért szükséges az ehető állatokat úgy leölni, hogy lehetőleg ne is vegyék észre, és minél kevésbbé érezzenek bármilyen fájdalmat. (Borotva éles pengék használata, lehetőleg hátulról megközelítve a jószágot az eszközzel, hogy ne vegye észre, stb). Így mire felfogja, hogy épp elvérezik, a hormonok a fejéből már nem jutnak el az ehető testrészeihez, mivel kifolyik a vérrel együtt a felmetszett nyakán keresztül. Mindenki jól jár, állat és fogyasztó ember egyaránt. Ma az ilyen fajta mészártechnikát kizárólag az ortodox zsidók és a mohamedánok alkalmaznak. Ebben lehetne példát venni mindkettőjükről.
De az adott állat jelleme is lehet a tilalom egyik oka.
Ahogy a népi mondás is utal a dologra: az vagy, amit megeszel. És Elohim nem szeretné, ha az ember disznóvá, nyúllá, struccá, mindenféle tengeri herkentyűvé és csúszómászó gerinctelenné válna. Így is elég hajlamos rá, épp erről szól a Váltságmű, hogy ismét Elohim képmására formálja vissza az elferdült embert. Kígyók és csúszómászók esetén is egyértelmű az ok és az emberek ösztönösen tudják, hogy kerülendő. Többségük gyomra a gondolattól is felfordul. Ne feledjük, hogy az alaptörvények minden ember szívébe be van ültetve.
Visszatérve a nyúlra, mi a nyúl egyik legfőbb jellemvonása? Az egyik olyan állat, melynek libidója és párzási igénye, vagy kényszere a legmagasabb a világon. Nem hiába a nyúl a pogány húsvét egyik fő szimbóluma – amikor a magyar fiúk szimbolikusan saját magömlésük jelképéül jól meglocsolják a lányokat. Tehát nyulat enni? Szüksége van erre bárkinek, főleg nekünk férfiaknak? Továbbá nézzük meg, mely népek azok, melyek arról híresek, hogy a legnagyobb fogyasztói a nyúlhúsnak, melyeknek a nyúl a leginkább része nemzeti gasztronómiáiknak? Az Olasz és a Francia! Úgy gondolom, hogy ez a tény önmagáért beszél! 🙂
A halaknál is kiderült, hogy a pikkely egy méregtelenítő szerve az állatnak. Igy értjük végre, miért nem érdemes pikkely nélküli halat enni, hiszen mérgezettségi szintje jóval magasabb sima-bőrű társánál.
Gerinctelen állatot ember ne egyen, elég nagy gondot okoz így is a gerinctelenség lelki-szellemi szinten az emberiségnek. Mivel a fizikai, lelki és szellemi sík egymást áthatják, elválaszthatatlanul egybefonódnak.
Az ehető állatok viselkedése, bárány, borjú, juh, tehén, stb., mind békés és engedelmes gazdája iránt. A többiek éjszakai, csúszómászó, földről evő, vadászó, szennyben fetrengő – mind a lázadás és törvény ellenes pogány szokásokat tükrözik.
A ragadozó állatok mind tiltottak, a dögevők annál is inkább! Az ember ne egyen olyan húst, mely a másik legyilkolásából, vagy rothadó húsából fejlődött ki.Itt a kérdés sokkal nyilvánvalóbb és érthetőbb. Az ember ne szoktassa hozzá magát a vadászathoz. Bár a szarvas evése nem tilos, de ismét csak akkor, ha nagyon muszáj és vándorútra kényszerül időlegesen a nép, átmeneti nomád állapotra. Normál esetben a zsidó nép földhöz kötött. Ott pedig dolgozzon, gondozzon állatot és növényt, de ne gyilkoljon se sportból se gyűjtögetés céljából. Amiért nem fáradtál, abból ne is profitálj. Amiért nem dolgoztál meg, abból ne is egyél.Másnak az elkallódott és elhullott állatából ne egyél, más kárából ne profitálj. Azon túl, hogy az ilyen hús még mérgező is rothadása miatt.
A háj kérdése
Érdemes kicsit kitérni a zsírral kapcsolatos tilalmakra is. Nem szükséges taglalni, hogy a Tóra a négy lábú állatok zsírjának elfogyasztását tiltja. (A két lábon járó baromfik esetén engedélyezett). A zsír elhízáshoz, szívbetegségekhez, túlzott koleszterinszinthez és cukorbetegséghez vezet. Azon a meleg éghajlaton különösen felesleges volt a zsír fogyasztása, hiszen ott, ahol enyhék a telek, nincs szükség védekezésre a hideg ellen. A zsír továbbá az utolsó testi réteg, amelyen keresztül a méreganyagok izzadás során távoznak, ezért nagyobb koncentrációban találhatók meg benne. Ráadásul a toxinok többsége zsírban oldódnak inkább, mint a vízben. Ezért a zsírok fokozott mennyisége az emberi testben egyenes arányban növeli a szervezetünkben lévő mérgek mennyiségét is.
A fizikai elhízás gyakran a szeretetlenséget és elvetettséget tükrözheti. Az emberek önjutalmazásképpen hizlaló ételeket fogyasztanak (például csokoládét), amitől aztán el is híznak. Továbbá az élelmiszeripar jól ismert állapota ami a leginkább felelős a növekvő túlsúlyban élő emberekért. A modern technikákkal és vegyi összetevőkkel összeállított ipari szenny, mellyel elárasztják az emberiség gyomrát, igen káros és ez probléma sajnos a mai tanítványokat sem kerüli el.
Azonban az elhízás, a leggyakrabban az ember, így a hívő ember beteg szellemi állapotát tükrözi. Gyökerei pedig a következők:
Anyagiasság – Falánkság – Dőzsölés – Kicsapongás – Pazarlás – Parazita életmód – Földi Örömökhöz való Kötődéskövetkezménye és látható jele
Azok, akik túlsúlyban szenvednek, szellemben sincsenek a helyükön, és a fentebb említett betegségekben szenvednek, melynek mértéke a felesleges súlyuk arányával van teljes összhangban. Ne próbáljuk szépíteni a dolgot: ez a valóság! Bármely világi orvos és pszichológus lényegében ugyanezt a diagnózist állítaná fel, hit és Biblia nélkül, csak diplomatikusabb kiadásban, az érintett személy felelőségének minimális említésével, hízelgő, humanista és konfliktuskerülő módon.
Ennek természetes következménye – és sajnos szembetűnő jelenség –, hogy a keresztény pásztorok és tanítók egyre növekvő arányban elhízottak, pocakosak, és több tízezer forintos ingjeikből/zakóikból már szinte kibuggyannak. Külsejük minden lényegeset elárul. Pénzt, hatalmat és luxust kereső ámítók és önámítók ezek.
Nem normális, hogy hívő és főként szolgáló emberek szó szerint úgy nézzenek ki, mint hizlalt malacok
Hamis működésük és az általuk vezetett, a valódi Egyháztól eltérítő kis hálózataik és egyház-utánzataik pedig sokkal inkább George Orwell „Állatfarmjának” az állapotát tükrözi, ahol épp hájas disznók képezték az uralkodó osztályt – semmint azt az eredeti Messiás Testét, mely naponta növekedett új és érett tanítványokkal és melyről az Apostolok Cselekedeteiben lehet olvasni.
Aki Apostolnak képzeli magát, próbálja elképzelni, hogyan nézhetett ki Pál, a folytonos üldözés, menekülés, bebörtönzés, megkövezés, botütések és egyéb futások, éhezések következményeként. Aki prófétának gondolja magát, kérje szellemi szemeinek megnyitását, hogy végre legalább azt lássa meg, milyen alakja lehetett Jánosnak Patmosz szigetén a verem alján, vagy a másik Jánosnak, illetve Illésnek amikor állatbőrbe bújva a pusztában sáskán és szöcskén élt éveken keresztül. Aki pedig tanítónak mondja magát, Mesterünknek szószerinti alakját öltse először fel magára, aki nem márkás ingekbe és vaskos karórákkal szövegelt a szószékről, hanem járta a Szent Föld vidékeit és nem volt hová lehajtania Fejét.
Összegezve ezt a kósersági kérdést
ne tőlem kérdezd, mit ehetsz és mit nem
Emberileg igen megtisztelve kellene éreznem magamat, hogy úgy tekintesz rám, mint egy hiteles szellemi szaktekintélyre, de én ilyenkor egészen mást látok és más érzületek fognak el.
Nem vagyok a te rabbid, ahogy senki más semaz
Mert senki se neveztesse magát annak Máté 23:8 felszólítása szerint. Pásztorolhatlak, taníthatlak egy ideig, ahogy több tanításomban is elmondom, de nekem – ahogy mindenki másnak is, kivétel nélkül – tanítványként egyetlen dolgom van, elvezetni téged ahhoz a Rabbihoz, aki Yahushua, hogy Ruach HaKodesh betöltsön – az a Bíra, aki egyetlen felhatalmazott arra, hogy a törvényt tanítsa neked és működtesse benned.
Ma sajnos a szolgálók két fajtájával találkozunk az esetek többségében, akik tömegeket vezetnek félre. 1. Az egyik fajta az, aki ezt a szerepet kiveszi a Messiás kezéből és kívülről füttyenti neked a törvényt, magát rabbinak-pásztornak-apostolnak-tanítónak-akárminek hazudva. 2. A másik fajzat pedig az, aki ugyanezen titulusok mögé bújva azt hazudja neked, hogy a törvény már nem érvényes, nem kell foglalkoznod vele, az az Ószövetséghez tartozik és legfeljebb a zsidóknak szól.
Valóban, neked elsősorban nem a törvénnyel, hanem Ruach HaKodesh-el kell foglalkoznod
Alázattal engedni, hogy Ő terjedjen ki benned saját akarata és üteme szerint, hogy a mindenképp működésre szánt törvényt Ő maga jutassa érvényre elmédben, szívedben, zsigereidben.Ruach HaKodesh maga az Élő Törvény, maga az Olaj, ami az okos szüzek birtokában van lámpásaikban.
„Egyek-e disznót vagy sem?” „Miként ünnepeljem ezt, meg azt az ünnepet?” „Ihatok-e ilyen-meg olyan italt, alkoholt?” „Meddig mehetek el az erotika területén?„ és az ehhez hasonló kérdések helyett, azt hiszem, közülünk a legtöbben továbbra is inkább azt a kérdést kellene feltennünk magunkban: „Mi az ami még mindig gátolja, hogy a Szent Szellem teljességgel működjön bennem? Hol tartok az újjászületés, illetve a továbbszentelődés terén?„
Vágysz-e a szellemi ajándékokra, az igaziakra, azokra, melyek biblikus módon működnek? Megundorodtál-e végre attól a vallásos félelmedtől, melyet a hamis karizmatikus cirkuszokban és egyéb állatkertekben láttál, melyet a Sátán azért gondoz és művel, hogy téged (és egyben azokat is, akik ott őrjöngenek) megfossza a valóditól? Nincs eleged abból, hogy Bibliával a kezedben kimagyarázod, miért jó, hogy ennyire üres vagy szellemben és tagadod a hiányos állapotodat, mert félsz attól, amire vágyakoznod kellene?
Amikor pedig végre áttöröd félelmeid gátját és felkeresel hiteles, újjászületett testvéreket és elkezdesz valódi nyelveken szólni a „sir a baba” féle infantilis mantrázások helyett, amikor kéred és akarod, hogy az Apostolok Cselekedeteiben látható és működő eszközöket, áldásokat te is megkapd ígéret szerint, akkor egy idő után, jogosan kérdezed idősebb testvéreid arról, hogy náluk miként működik az evés-ivás-ünneplés és a feleséggel való huncutkodás vagy bármi más. Ekkor már nem kívülről hallod, hogy aztán emberileg erőlködve betartsad, hanem a benned élő Igére fogod hallani a megerősítő visszajelzést, a visszhangot arra, ami már beléd lett ültetve az egyetlen illetékestől, Yahushua-tól.
Nem vagyunk törvény alatt. Bizony nem! Mert, ha benne vagyunk Abban, Aki a törvény felett áll (Yahushuah-ban), akkor mi is a Törvény felett állunk Vele együtt. Azonban a törvény lábunk alatt pillérként, templomunk egyik tartóoszlopaként szolgál – a törvény és a próféták alappilléreire építem az én Egyházamat – és nem arra, hogy tiporjuk azt, ahogy a kereszténység nagyobbik része gondolja és teszi máig.
Az Apostolok Cselekedetei 21:18-26-ban nagyon világosan kitűnik, hogy Pál apostol, apostoltársai tanácsára alávetette magát annak, hogy mindenki előtt tanúságot tegyen arról, hogy a mózesi törvények szerint él és betartja azokat. Amikor Jákob és a vének megkérték, hogy a másik 4 férfival együtt borotválja le a fejét a parancsolatok iránti tiszteletük jeléül, Pál nem állt ellen nekik, hanem csendben engedelmeskedett.
Pál apostol „ellentmondásairól„
A következő írásban Pál apostol (Saul) a törvénnyel kapcsolatos írásával szeretnék foglalkozni zsidó szemszögből. Különösen a Rómaiakhoz írt levélbe nyerünk majd betekintést, hogy mi is a szerepe a törvénynek a kegyelmi időkben, Yahushua HaMashiah áldozata utáni időszakban, zsidónak, és nem zsidónak egyaránt. Fontos a kérdést az eredeti gondolkodásba visszahelyezni, mivel a levél Rómában élő hellenizált zsidó és nem zsidó gyülekezethez szól Yahushua-ban hívő, de zsidó identitását soha meg nem tagadó és élete végéig megtartó zsidó ember tollából, Elohim Szent Szelleme ihletése által írta azt, amit írt.
Fontos tisztázni azt, hogy az akkor Rómában élő zsidóságnál a törvény két oknál fogva eltért az eredetileg Mózesnek kijelentett törvényektől. Egyrészt a hozzáadott emberi farizeusi törvényektől még nem voltak teljesen leválasztva és megtisztulva, illetve az eredeti tórai törvényeket is a farizeusi szemüvegen keresztül és lelkülettel értelmezték. Pál, itt nem a törvény ellen szól, nem Elohim által kijelentett törvények ellen, hanem:
Azok ellen a plusz törvények ellen, melyeket a zsidók hozzátettek, mintegy kibővítvén az eredetieket,
ILLETVE
a hellenizmusnak köszönhető már Elohim törvényét is érintő torzulások és tévtanok ellen, melyek a rómaiak által belekeveredtek az eredetibe.
Ezeknek a plusz törvényeknek a betű szerinti betartása vezetett a farizeusságig, ami ellen Yahushua harcolt, mely a törvény betartásának önmagában üdvözítő hatást tulajdonít, így másodrangúvá száműzve a személyes kapcsolatot Elohim-mal, ami hitből és belső szeretetből fakad. A farizeusság nem abból adódik, hogy minden törvényhez hű vagyok, hanem abból, hogy a törvények betartását Elohim elé helyezem. Attól farizeus valaki, hogy nem hitből tartja be a törvényt, hogy ezzel is tisztelje Elohim-ot, Akit szeret, hanem azért, mert elvárja a jutalmakat Tőle egyfajta üzletként.
Azok a plusz törvények ellen harcolt Pál, melyek nem hitből fakadnak. Melyeket nem azért tartasz meg, mert örömmel teszed, nem kényszerből, hanem mert szereted Elohim-ot. Átélve a Vele való kapcsolatot, érzve, hogy a törvény nem korlátoz, hanem szabadságot ad, mivel az élet megóvására szolgálnak. Azok a törvények ellen harcolt, melyek kényszerből, mint külső üzletelés Elohim-mal, és nem belső hitből fakadtak.
Továbbá azért harcolt Pál, hogy ne a törvény legyen az első. A Váltságműtől kezdődően, a sorrend megváltozott. Többé nem a törvény a tanítómesterünk a Messiásig, hanem a Messiás Szellemével betöltekezve egy új Élet kezdődik, ahol maga Ruach HaKodesh teszi helyére és működteti, azaz tanítja nekünk a törvényt, ami Yahushua-ban testté lett.
Így minden átfordul, és többé nem a Törvény tanít minket a Messiásra nézve, hanem a Messiás tanítja Törvényeit bennünk, miután megkaptuk a Kegyelmet.
Az ellen is harcol Pál, hogy az idősebb testvérek szellemben felnőttkorúaknak való tanokat oktassanak az újszülöttek számára. Nem kell még Mózes annak, ki most jött ki a vízből. Neki elég Noé 7 törvénye, az Özönvíz utáni kezdetleges, univerzális alapszabályok. Mózes már nehezebb eledel, a gyereknek pedig tejre van szüksége. Ezzel Pál nem nullázta le, vagy semmisített meg Mózest, hanem a helyére tette. Bár nem fejti ki tovább, de egyértelmű, hogy a Mózesi törvények fontosságát a megfelelő szellemi korosztály számára természetesen érvényesnek tartja.
Pál ezeknek a torzulásoknak a helyreállításán dolgozott, mivel az apostoli munka nem más, mint helyreállító munka elsősorban.
Így érthető Yahushua HaMashiah lényege is. Mit is jelent az, amikor Ő betölti a törvényt. Mikor a Messiás uralma alá helyezem magam, és a Messiás-ban újjászületek a bemerítkezés által, akkor már többé nem én élek, hanem a bennem levő – a testté lett Ige. A törvénytől nem, hogy felment, hanem érvényt szerez neki. Azért tartom be a törvényt, mert többé nem kőtáblákra van felírva, hanem a hús szívembe kerül bevésésre a tűzkeresztség által.
Egy szívet adok majd nekik, és új szellemet adok beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik…
Ezékiel 11:19
Pontosan ez a prófécia teljesedett be Shavuot-kor, pünkösdkor. Amikor a két kőtábla két tűznyelvvé változott, amelyek a tanítványok szívébe vésődtek, majd elkezdtek nyelveken beszélni. Ne felejtsük el, hogy a zsidóság egészen máig Shavuot/Pünkösd napját tartja annak a napnak, amikor Mózes lejött a Sinai hegyről, hogy átadja a népnek a 10 parancsolatot. Ez az egyik ritka olyan judaista szokás, mely mélységesen prófétikus erővel bír, illetve a történet leírás alapján egyértelmű, hogy valóban valamikor e-tájt történt ez az esemény – Pessach, a kivonulás után 50 nappal.
De most vessünk egy pillantást a törvényről szóló igékre a Rómaiak leveléből:
1. Mi akkor a zsidó előnye, vagy mi a körülmetélés haszna? Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Elohim rájuk bízta igéit. Róma 3:1-2
Ebből a részből azonnal kitűnik az IGE, szó, mint ami a zsidó népre lett bízva. Mikor a 10 parancsolatról beszélünk, mint a 10 alaptörvény, melynek 613 (valójában 650-700) bővítménye van, illetve melyet a 2 nagy szeretet törvénybe össze lehet foglalni. Az Ige a törvény egyik szinonimája, összességében az egész Ószövetséget takarja, melynek egy igen fontos és jelentős része a Parancsolatok. János is így kezdi Yahushua HaMashiah-ról szóló történet leírását, hogy:
Kezdetben volt az Ige, és az Ige Elohim-nál volt, és Elohim volt az Ige … Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. János.1:1…14
János azonnal azzal kezdi, hogy Yeshua-nak leírja az esszenciáját. Ő maga volt az Ige, más szavakkal Ő maga volt a törvény. Az Ige mi mást jelenthetne, mint Elohim a népének addig kijelentett szavát. Mi volt ez a kijelentett szó, ha nem a törvény és a próféták? A Próféták, akik a törvényszegés miatt lettek küldve ítéleteket hirdetni. Azok a próféták, akik azért küldettek, hogy ítéletet mondjanak a törvény megszegése miatt, és akiknek fő munkája épp a Parancsolatok helyreállítása volt azáltal, hogy bejelentették a megszegésük miatt érkező és rájuk sújtó haragot.
2. Mert a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni egyetlen halandó sem őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik. Róma 3:20
Hogyan is ismerem fel, hogy mi a bűn? A törvény által! Tehát, hogyan is működhet a kegyelem? Ha felismerem, hogy bűnös vagyok, és rászorulok a kegyelemre! Honnan tudom meg, hogy rászorulok a kegyelemre? A törvény mondja meg! Van-e kegyelem törvény nélkül? Nincs! Miből kellene megkegyelmezni, ha a törvényt, mint mércét elvágjuk?!
Itt is elsősorban olyan zsidóknak szól a vers, akik a törvény puszta betartásától várták a megigazulást, és nem a más népekből valókhoz, hogy ne törődjenek a törvénnyel. A más népekből valóknak igenis hirdetni kell a törvényt a maga idejében, hogy értsék miről szól a váltságmű, a zsidókat viszont felszabadítani a plusz, illetve az asszimiláció által megmásított törvények alól.
3. Mert Ábrahám és az utóda nem a törvény, hanem a hitből való igazsága alapján részesült abban az ígéretben, hogy örökölni fogja a világot. Hiszen ha a törvény emberei az örökösök, akkor üressé lett a hit, és valóra válthatatlan az ígéret; mivel a törvény csak büntetést eredményezhet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés. Azért adatott tehát az ígéret a hit alapján, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utóda számára: nem csak a törvény alatt élőknek, hanem az Ábrahám hitét követőknek is. Ő mindnyájunk atyja Elohim színe előtt, ahogyan meg van írva: „Sok nép atyjává tettelek.” Mert hitte, hogy Elohim megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket. Reménység ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: „Ennyi lesz a te magod!” Róma 4:13-18
Ahol nincs törvény, ott nincs törvényszegés. Ezért vetik el sokan a törvényt, hogy mossák kezüket, mint Pilátus! Vajon ezért írta ezt Pál? Alig hinném. Itt is azon van a hangsúly, hogy szükséges a törvényt ismerni, mert ebből adódik a bűn felismerése, amely magával vonja a Messiás váltságművének szükségességét és elfogadását. Törvény nélkül nincs ítélet, ítélet nélkül nem lenne szükség kegyelemre! Törvény nélkül nem lenne mi alapján kivégezni óemberem, így teljességgel nem válhatnék sosem új teremtéssé. (Lásd: Halálbüntetés (az ÉLET kezdete).
Akik Ábrahám utódai származásilag, illetve Szellemben a Messiás Teste, az ő engedelmességét és hitét kell, hogy tanúsítsuk. Ábrahám engedelmes volt, tehát igaz. Miért igaz? Mert az addig ismert törvényeket megtartotta. Miért tartotta meg? Nem kényszerből, nem elvárva a jót, hanem hálából, örömmel, mert szívből szerette Elohim-ot. A Messiás igen nagy mértékben élt már benne, még mielőtt eljött volna a látható világba. Az egész törvény már akkor élt benne, mikor még át sem adta őket Yahuwah Mózesnek.
4. Vagy nem veszitek tudomásul, testvéreim, pedig a törvényt ismerőkhöz szólok, hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él? Például a férjes asszony is, amíg él a férje, hozzá van kötve a törvény szerint; de ha meghal a férfi, akkor fel van mentve a törvény hatálya alól, amely a férjéhez kötötte. Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek számít, ha más férfié lesz, de ha meghalt a férje, megszabadul a törvényes kötöttségtől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz. Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Messiás teste által, s ezért másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Elohim-nak. Mert amíg test szerint éltünk, a bűnök törvény által szított szenvedélyei hatottak tagjainkban, amelyek a halálnak termettek gyümölcsöt. Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy az új életben a Szellem szerint szolgálunk, nem pedig az Írás betűje szerint, mint a régiben. Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!” De a bűn a parancsolattól ösztönzést kapott, és felszított bennem mindenféle kívánságot. Mert a törvény nélkül halott a bűn. Én pedig a törvény nélkül éltem valamikor. Amikor azonban jött a parancsolat, életre kelt a bűn, én pedig meghaltam, és kitűnt, hogy éppen az életre adott parancsolat lett halálommá. Mert a bűn, miután ösztönzést kapott a parancsolattól, megcsalt engem, és megölt általa. A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó. Akkor a jó lett halálommá? Szó sincs róla! Ellenben a bűn, hogy meglássék bűn mivolta, a jó által hoz rám halált, így a bűn fokozott mértékben lesz bűnné a parancsolat által. Róma 7:1-13
Ebben a szakaszban elég egyértelmű a törvény megtartása, illetve ismerete, amit immáron nem mi tartunk be, hanem a bennünk élő Messiás Szelleme. Mert az, aki nem ismert bűnt, bűnné lett értünk, hogy mi Elohim igazsága legyünk őbenne. 2Korintus 5:21
Ismét Pál tollából olvashatjuk, hogy a bűn leleplezése végett a testté lett törvényt, Yahushua-át tette bűnné, hogy a kettő szembeállítása által érvénybe léphessen a kegyelem. Ez azt jelenti, hogy bűnössé nyilvánította Elohim az Ő fiát? Szó sincs róla, hanem ebben mutatkozik meg nagy kegyelme, hogy az egyetlen bűntelenre helyezte a törvény által ítélete következményeit.
Törvény-bűn és ítélet-kegyelem, olyan fogalmak, melyek elválaszthatatlanok egymástól Ádám és Éva bűnbeesése óta.
5. Tudjuk ugyanis, hogy a törvény szellemi, én pedig testi vagyok: ki vagyok szolgáltatva a bűnnek. Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm Elohim törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Elohim-nak, a mi Urunk Yahushua HaMashiah! Én magam tehát értelmemmel Elohim törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének. Róma 7:14-25
Itt kétféle törvényt állít egymással szembe Pál. Elohim törvényeit, illetve az anti-törvényt (az anti-testté lett Igét, az antikrisztus törvényeit), ami testi vágyainkból fakad. Ráadásul itt Pál nem a tényleges személyes lelkiállapotáról beszél, hanem egyetemes emberként szólal fel, hogy a még újjá nem született vagy hitükben még gyenge emberekkel megértesse mi a bűn működése a világban. A Törvény, a Messiás és Ruach HaKodesh Pálban élt és uralkodott. Szabad volt ő a bűntől, és újjászületése óta nem küzdött semmilyen súlyosabb bűn kísértésével.
6. Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Messiás Yehushua-ban vannak, mivel az élet Szellemének törvénye megszabadított téged a Messiás Yahushua-ban a bűn és a halál törvényétől. Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Elohim, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Szellem szerint. Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Szellem szerint, a Szellem dolgaival. A test törekvése halál, a Szellem törekvése pedig élet és békesség, minthogy a test törekvése ellenségeskedés Elohim-mal, mert az Elohim törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni. Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Elohim előtt. Róma 8:1-8
A bűn törvénye alól Elohim törvénye tud csak megóvni. De a test miatt az ember képtelen betartani azokat önerőből. Ezért szükséges az embernek nem kőtáblákra, hanem hústábláira, egyből a szívébe vésni azokat, hogy ösztönösen cselekedje a törvényt. A Messiás-ban való újjászületés ezt jelenti. Ha el is követem a bűnt, azonnal felismerem anélkül, hogy valaki figyelmeztetne rá, vagy utána néznék a pontos cikkelynek az írásban, mivel a bennem élő Szent Szellem személyesen jelez, visszatart, illetve ítél, hogy felismerjem, hogy ismét rendezni valóm van, és kegyelmet kérhessek. Így működik a folyamatos megszentelődés. Belső kapcsolat, újjászületés nélkül a törvény önmagában farizeussághoz vezet és hiábavaló, viszont amint a Messiás uralma alá kerülök a törvény élővé válik, és parancsként teljesítem azt. Erről szól a következő igerész:
7. A törvény pedig közbejött, hogy megnövekedjék a vétek. De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem; hogy amiképpen úrrá lett a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazsággal az örök életre Yahushua HaMashiah, a mi Urunk által. Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne? Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Messiás Yahushua-ban merítkeztünk, az ő halálába merítkeztünk? A bemerítés által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen a Messiás feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Róma 5:20-6:4
Emberi gondolkodással nehezen felfogható mi is történt a Messiás áldozata révén. Az akkori zsidó gyülekezethez is úgy fogalmaz gyakran Pál, hogy: „Mit mondjunk tehát…”, majd folytatja, hogy: „...szó sincs róla,…”. A Messiás uralomra lépésének pillanatától, olyan parancsok lépnek érvénybe, melyek könnyen félreértelmezhetőek a zsidók számára is. A törvény átka alól fel vagyunk mentve, …mit mondjunk tehát, érvénytelen a törvény, szó sincs róla, sőt érvényt szerzünk neki, stb. Ez a gyakran ismétlődő szófordulat is arra enged következtetni,
hogy változás van ugyan, de lényegi változás nincs, hanem beteljesedett valami régebbi dolog.
A törvény nem üdvözít, mégis a testté lett törvény üdvözít. Nehéz a beavatott embernek is megérteni Elohim magasztosabb gondolatait, és működését, és ezt az ellenség mesteri módon ki is játssza: „Minek a törvény, hisz nézd meg, hogy Pál is kimondja… Kiragad mondatokat szövegkörnyezetéből, hogy részigazságokból kiindulva elferdítse AZ Igazságot, hogy hazugsággá tegye.
Másrészt nagyon ravasz módon megmagyarázza, hogy minek az a sok tisztaságra, illetve véres áldozatra vonatkozó törvény, hisz a mai zsidóság sem tartja be, akkor mit akarunk mi a keresztényektől?
8. Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert Yahuwah napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia. 2Thessz. 2:3
Minden törvénynek, a fizikális tartalmán túl van egy szellemi tartalma is. Az áldozat a saját életem, családom, munkám, mindenem odaszánása, és nem az, hogy milyen gerlicét, bárányt vagy más állatot áldozok, hisz ez az áldozat egyszer és mindenkorra Yahushua-ban el lett intézve. Az egyszeri áldozatnak a mintájára, szellemben milyen áldozatokat vagyok képes tenni, hogy a bennem élő Messiás-sal összhangban legyen a látható életem?
A mai zsidóság sem áldoz! Miért? Mert lerombolták a második Jeruzsálemi szentélyt-templomot. Amíg fel nem épül a harmadik, addig nincs áldozat. Csakhogy ez a harmadik templom már rég fennáll, és ez nem más mint a Messiás Teste, ami három nap alatt épült fel. Az Ő temploma már nem kőből van, sem semmilyen fizikális látható anyagból, hanem Szellem. Ezért az áldozat is Szellemben kell, hogy történjen. Erre pont ezek a rég leírt törvények adnak választ, hogy miként működik. Főpap már csak egy van: Yahushua, Leviták pedig mindannyian azok vagyunk, akik Újjászülettünk Őbenne.
A „ne érintkezz halottal” törvény például, nem azt jelenti, hogy el sem temethetem rokonomat, ha meghal, mert nem nyúlhatok hozzá, hanem tartózkodjak azoktól a szellemiségektől és az ezeket hordozó emberektől, melyek a halált hordozzák magukban. Ne legyen közösségem velük, nehogy megfertőzzenek. Holt cselekedetektől tartsuk távol magunkat.
Más kérdés az is, hogy melyek azok a törvények, melyek csak a zsidó népre vonatkoznak, illetve melyek azok, melyek minden népre. Itt csak a teljes törvény érvényességéről szeretnék tárgyalni, az Ige alapján, a Messiás után is, illetve pont Ő általa. A többi ismét egy másik tanítás tárgya lenne.
9.A körülmetélkedés valóban használ, ha megtartod a törvényt; de ha törvényszegő vagy, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett. Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény rendelkezéseit, nem tekinti-e Elohim a körülmetéletlenségét körülmetéltségnek? Még a származása szerint körülmetéletlen is, aki betölti a törvényt, el fog ítélni téged azért, mert az Írás és a körülmetélés ellenére törvényszegő vagy. Mert nem az részesül dicséretben, aki külsőleg zsidó, aki testén külsőleg van körülmetélve, hanem az részesül dicséretben – mégpedig nem emberektől, hanem Elohim-tól -, aki belsejében zsidó, aki nem betű szerint, hanem szívében a Szellem által van körülmetélve. Róma 2:25-29
Egy visszatérő téma, ki számít zsidónak? Van-e szellemi Izráel, illetve mi értelme van, ha már a Messiás-ban hiszünk és Benne élünk, tovább megtartani zsidó identitásunkat? Nincs különbség görög és zsidó között? Röviden annyi, hogy ne tévesszük össze a megítélésben alkalmazott mércét, a földi feladattól és elhívástól, amit külön-külön népeknek adott Elohim. Egy pogányból lett Elohim népe, aki a Messiás-ban újjászületett, igenis nagy ítélet lehet élete tanúbizonyságával egy Elohim-tól eltévelyedett zsidó számára abban, hogy hogyan is kellene megélni a kapcsolatot az Örökkévalóval.
Egy származásilag nem zsidó lehet körülmetéltebb szívében, mint az a vérszerinti választott, aki csak a gatyájában az.
De ez nem jelenti azt, hogy bárki, aki nem zsidó, hirtelen igazi és valódi zsidóvá válik.
De ettől még senki ne fossza meg a zsidóságot, azoktól az ígéretektől, szerepkörtől és feladattól, melyeket Elohim a látható világban tett nekünk és ami csak bennünket illet, melyeket csak mi végezhetünk el.
10. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok Yahushua HaMashiah-ban. Galaták 3:28
Egy elvakult bal-liberális irányba fasizálódó világban, ahol lassan már börtönbe vetnek, ha kimered ejteni a szádon, hogy van látható különbség férfi és nő között, egyre nehezebb a világgal együtt sorvadó keresztényeknek felfogni, hogy igen is van különbség nem csak férfi és nő között, hanem zsidó és görög között is. Ugyanúgy szeret minket Elohim, mégis másra hívott el bennünket. Elhívatásaink továbbra is különböznek egymástól, de párhuzamosan kell működniük az Egyház építésének érdekében, mint egy házaspárnál: pontosan úgy, ahogy egy férfinak és egy nőnek együtt kell élnie és működnie. Elhívásaink kiegészítik és erősítik egymást.
Ha pedig Pálnak ezt a mondatát még mindig félreértelmezi valaki, azt kérem attól az embertől, ha férfi, hogy jövő vasárnap: szerezzen be női ruhát és egy parókát, vegye fel, rúzsozza ki magát, majd üljön be a gyülekezetbe. Ha igehirdetőről van szó, akkor próbáljon női hangot utánozva prédikálni a hívei előtt. Majd amikor hazatér az istentiszteletről, miután testvérei végig nézték, hogy vajon mi ütött belé, írja le a benyomásait a lenti comment-be. Ezek után pedig azon gondolkodjon el, mikor, miként vesz ismét bármit a szájára abból, amit Pál-tól olvasott.
Különösen ajánlom mindenki figyelmébe Péter apostol intelmeit, miszerint társának nehezen érthető szavait bárki is hamis módon használja fel, mert súlyos következményei lehetnek. Súlyosabb, mint egy ilyen megalázó élményt átélni egy gyülekezet előtt férfiként.
A zsidó nép nincs elvetve. Továbbra is mintaként szolgál előtted, akkor is, ha még nincs Yahushuah-ban.
Mielőtt bárkivel szellemben megtörténne bármelyik prófécia, az a látható világban a zsidóságon fog beteljesedni elsőként, egyfajta prototípusként, főpróbaként, mint egy kirakati bábún. Ezt jelenti választott, illetve profetikus népnek lenni, melyet Elohim örök időkre kiválasztott és elkülönített más népekhez képest, egy különleges feladatra, mely a Messiási korban is érvényes.
A körülmetélés törvénye is csak a zsidókra vonatkozik, azokra is, akik a Messiás-ban vannak, mivel nekünk a kegyelem mellett, és főleg a kegyelmért, továbbra is vinnünk kell a törvényt.
Körülmetélésünk a Messiásban azonban kizárólag olyan lehet, mint Teofiliusz-é, hogy népünk felé tudjunk szolgálni. A tökéletes és végleges Szövetség jele Víz és Tűz által van. Ez a testi körülmetélés ajtókat nyit népünk hagyományos tagjai felé, hogy az Evangéliumot be tudjuk vinni közéjük.
Ez a feladat, csak ránk hárul és örökérvényű. De, ha hűtlenné válunk Elohim-hoz, akkor egy nem zsidó, aki szívében van körülmetélve meg tud szégyeníteni egy testileg körülmetéltet. A végső elszámolásnál, a megítélésünknél, viszont semmilyen előnyt zsidóságunk által nem fogunk élvezni, sőt több lett ránk bízva, több lesz számon kérve. Ezért senki se irigykedjen! Szellemben lehet valaki Ábrahám leszármazottja hit által, mint Elohim népe a Messiás által, de szellemi Izráel nem lehet.
Izráel/Júda Elohim első felesége. Nem azonos kisebb testvérükkel, Elohim később csatlakozott Mennyasszonyával: Efraimmal. A próféciákban, amikor arról olvasunk, hogy Júda és Izrael, akkor Júda, az Júdára vonatkozik, Izráel pedig Izráelre vonatakozik bármennyire hihetetlen. Arra az Izráelre, a 10 törzsre, mely még összegyűjtetés alatt van. A próféciákban a más nép-beliek Efraimmal vannak jelezve.
Kiválasztottságunk jelentéséről itt olvashatsz többet: Választott nép?
11.Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet. Te hiszed, hogy egy az Elohim. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő? Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron? Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite. Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: „Ábrahám hitt Yahuwah-nak, aki ezért igaznak fogadta el őt”, és „Elohim barátjának neveztetett”. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által. S ugyanígy a parázna Ráháb is, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor befogadta a követeket, és más úton bocsátotta el őket? Mert ahogyan a test halott a szellem nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.Jakab 2:17-26
Milyen cselekedetekről szól itt Jakab? A cselekedet miből is származhat? Emberi akaratból, jó szándékú humanizmusból, tetszeni akarásból? Amikor Ábrahám hitt és aszerint cselekedett, nem Elohim szavának engedelmeskedett-e? Nem Elohim igéjének engedelmeskedett, az általa addig ismert Törvényeinek? (Mivel Mózes előtt élt Ábrahám, az egész kinyilatkoztatott törvényt nem ismerhette betű szerint, de attól még voltak törvények, melyeket még körülmetéletlen állapotában is ismert évszázadokkal Mózes előtt). A cselekedet nem más, mint a Törvény betartása, annak elfogadása és engedelmesség iránta. Hogyan is cselekedhetnék, ha törvényt nem ismerek? Törvény nélkül, nincsenek jó cselekedetek, a hit, cselekedetek nélkül hallott, a hit, törvény nélkül halott, és törvény nélkül nincs értelme a kegyelemnek sem! Aki azt gondolja, hogy jól cselekedni lehet Elohim akaratán, szaván, igéjén, törvényén kívül az tévedésben van!
Befejezésként nem Pál, hanem maga Urunk Yahushua HaMashiah szavaival zárnám e sorokat a törvényről:
12. Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik. Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában. Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.” Máté 5:18-20
Ahogy korábban is írtam egy másik tanításban, Pál sokféleképpen szólt, mert sokféle szellemi szinten és állapotban levő emberekhez beszélt. Yahushua idején senki nem volt még megszületve Szellemben, mivel a Ruach HaKodesh a Váltságmű elvégeztetéséig nem töltetett ki.
Ha pedig Pált nem értjük, maradjunk Yahushua szavainál. Abból induljunk ki, az legyen mindig az alap, mert nem Pál a messiás és nem neki számolunk el a végén. Viszont Pálon keresztül úgy szólt a Messiás, ahogy sokan nem értik, mert nem akarják érteni, mert nem akarnak felnőni. Ha már ez van, akkor ne Pál legyen a sarokkő, mert Pálban igen súlyosan meg lehet botlani, a megbotló saját vesztére, ahogy Péter apostol nyilatkozott nehezen érthető kollégájáról. (2Péter 3:15-16)
Pál elemzését érdemes egy másik apostol, Péter szavaival kezdeni:
És a mi Yahuwah-nknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok; a miképpen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint. Szinte minden levelében is, a mikor ezekről beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére. 2Péter 3:15-16
Pál nehezen értelmezhető kijelentései miatt, igen nagy a káosz a hívők köreiben.
Ha valóban őszinték akarunk lenni, mindenkinek feltűnhetett már legalább egyszer az életben, hogy Pál mintha ellentmondásban lenne, mind az Ószövetséggel, mind Yahushua kijelentéseivel, sőt saját magával is.
Azonban ki kell jelentenünk, hogy
NINCS és NEM LEHET ellentmondás
azokban az írásokban, melyeket Elohim Szent Szelleme, Ruach HaKodesh ihletett és melyek fennmaradásáról gondoskodott az emberek által kanonizálásnak nevezett rögzítési folyamatok során.
Innentől fogva nem menekülni kell, félresöpörni, azt kivenni, ami számunkra jó, a többire pedig leplet borítani, hanem kitartóan kérni kell a választ ezekre a kardinális kérdésekre.
Mind zsidó, mind keresztyén oldalon megegyeznek Pál személyének megítélésében. Mindkét fél szerint:
Pál az, aki a törvényt „hatályon kívül helyezte”.
Zsidóknak megbotránkozásként, Görögöknek pedig legnagyobb örömére.
Az egyik fél – a zsidó – botránynak tartja, hogy a törvényről bárki kimondja, hogy többé nem cél és nem a legfőbb feladat betartani azokat. A másik fél pedig, mely alapjából törvényen kívül volt, mikor még Yeshua HaMashiah-t nem ismerte, továbbra is csak a jóból akar részesülni, a nehéznek, kellemetlennek tűnőt pedig kerülni.
Pál e két szellemiség és felfogás között helyezkedett el, ahogy nekünk is szükséges volna. Óvva intett attól, hogy bárki a törvényt farizeusi módon túlhangsúlyozva tévedésbe essen a Bárány áldozatát ezzel semmissé téve, megszentségtelenítve.
Abban az időben, amikor még hagyományos judaizmusból frissen megtért és újjászületett zsidókból állt a tanítványok nagyobb része, akik vitték az Örömhírt a Népek felé, ez volt a legnagyobb veszély, hiszen Yahushua követői még nem váltak le teljesen a babiloni judaista hagyományokról. Egyrészt nem volt mindenki számára tiszta, hogy mi a babiloni, azaz hamis judaizmus és a Tórai – az ószövetségben rögzített törvény-rend szerinti eredeti judaizmus, így nem tudtak a kettő között különbséget tenni.
Továbbá ez utóbbin belül, a kinyilatkoztatott tiszta Parancsolatokhoz való hozzáállás is két féle lehetett. Az eredeti és érvényes Törvényhez is kétféleképpen lehet viszonyulni. Lehet, az eszünkkel, kényszerből, mert rosszat nem akarunk magunknak és ezért engedelmeskedünk Atyánk Szavának, de lehet szívből jövő, feltétel nélküli szeretetből is szem előtt tartani Atyánk akaratát, illetve pontosabban kérni, hogy Ő maga bennünk élve, teljesítse rajtunk keresztül az Ő parancsolatait.
Az első hozzáállás farizeusi, azaz formális, adok-kapok alapon működik, nem hitből-szívből, hanem észből. Nem Yahuwah szeretetéből, hanem a rossz értelemben vett félelemből, a tőle való rettegésből fakad, ahogy azt ma a leginkább az iszlám vallásban láthatjuk. Sokan ma úgy engedelmeskednek a tórai parancsolatokhoz, mintha iszlámhívők lennének.
A másik pedig a Szent Szellemmel betöltekezett módon, amikor a Messiás szívünkbe költözve betölti és működteti azt, egyfajta ösztönös módon.
Pál egyszerre támadja a hamis judaizmust, ami alapjából emberi, de az eredeti Törvénynek ezt a hiábavaló és ártalmas, erőlködésből való betöltését egyaránt. Mindkettő halálba vezet.
Miért mond ellent Pál Yahushua-nak? Nem vagyunk törvény alatt/egy jótányi nem múlik el?
Van egy alapszabály, melyet érdemes mindig szem előtt tartani és betartani:
Ha bármilyen ellentmondás van Yahushua szavai és egy másik szereplő szavai között, a mérce MINDIG az amit Yahushua mond.
Ha nem értjük, ne abba kapaszkodjunk, ami nekünk szimpatikusabb, vagy amit a fejünkbe sulykoltak a teológusok az évszázadok folyamán. Amíg nem vagyunk elég felkészültek, hogy a nehezen érthető Pált megértsük, nagyon erősen és kizárólag Yahushua szavaihoz ragaszkodjunk és aszerint járjunk el, mert abból nem származhat baj.
Majd, ha Szellemben és engedelmességben eljutunk arra a szintre, akkor rájövünk, hogy végeredményben
Pál és Yahushua sosem mondott ellent egymásnak.
Annyi többlet nehézség volt Pál esetében, hogy Yahushua-val ellentétben, Pál üzenete főként már újjászületett embereknek szólt, azon belül, igen eltérő szellemi korban és állapotban levőkhöz. Yahushua-nak úgy mond „egyszerűbb” volt a helyzete, mivel szellemben mindenki azonos szinten volt, azaz újjászületett ember még nem igen létezett.
A Törvény halált nemz
A törvény veszedelmes fegyver, mint a kés. Késsel lehet ölni, csonkítani, megsebezni, fájdalmat okozni, ha betűként tekintünk rá, de lehet vele étkezni, daganatokat és üszkösödéseket is kivágni, életet fenntartani és javítani, ha Szellemben éljük meg.
A betű megöl, a Szellem pedig megelevenít.
2Kor 3:6
Ha pedig nem tanulod meg az Atyától, hogyan kell használni a Törvényt, kárt fogsz okozni magadban és másokban. Ha pedig elveted félelemből, vagy gyávaságból, Ő maga fog téged megítélni a végén. Azaz a Törvény maga.
A Törvény az Ige, az Ige pedig Testté lett. Aki nem hal meg óemberként és támad fel új-emberként Yeshua-ban, az Igében, az Élő Törvényben, azt Yahushua ítélete fogja utolérni, amikor visszajön.
Az erőtlenek kérdése
Az egész páli ellentmondás gyökere az Erőtlenek fogalmában rejlik, azaz a szellemi kiskorúságban. Pál minden törvényt háttérbe szorít azért, hogy a szellemben nálunk erőtlenebbekre ne zúduljon valami hamis, Yahushua-hoz nem közelebb, hanem távolabb vivő szokás, dogma, hagyomány.
Az ÉLET és a SZERETET törvénye a legfontosabb,
az amely bármilyen szellemi szinten haladó tanítványt még egy fokkal közelebb visz a Messiás Király ismeretéhez, közelségéhez és a Vele való azonosuláshoz. Ha bennem rendeződött egy törvény, ami a másikban még nem, ne vegyem rá, hogy tartsa azt be, mert megszentelődés helyett ismét átok alá helyezném.
Ilyen esetben a szellemit betű szerintivé alacsonyítanám és a nálam erőtlenebb élő kapcsolatát formálissá, vallásossá tenném. Farizeust csinálnék belőle, aki a parancsolatokat már nem megélni, megérteni, hanem még több jutalom reményéért csak egyszerűen betartani szeretné csupán.
A parancsolatok/törvények akkor teljesedtek be bennem, ha nem kényszerből tartom be őket, hanem optimális esetben gondolkodás nélkül teljesítem, sőt vágyom teljesítésükre.
Jó, ha az ember ellenáll a kísértésnek, de ha nem rendeződik benne, hanem csak küzdelem árán tud betartani bármilyen parancsolatot, előbb utóbb nagy gondok alakulnak ki szellemi életében. Aminek még ellene kell állnom, amikor már újjászülettem, attól sürgősen tisztulnom és szabadulnom kell, hogy az újjászületéssel járó ígéret beteljesedjen. Ez az ígéret nem más, mint a
MEGSZENTELŐDÉS FOLYAMATA.
Minden rendezetlenség és gát gyökere a bűn. A bűnt pedig egyedül a törvény tudja leleplezni. A bűntől megszabadítani pedig Yahushua tud, aki Főpapként szívünkben – szellemünk szintjén – végrehajtja a bűnnel szemben a törvényből fakadó ítéletet.
Szellemének Templomai vagyunk és Ő a Melkishédek rendje szerinti főpapként bennünk szolgála főpapokra vonatkozó összes parancsolat szerint, amelyek már régen kinyilatkoztatásra kerültek a Tórában. Borjak, gerlicék, kecskék és egyéb bakok helyett, további, megmaradt vétkeinket végzi ki ezeknek az ősi törvényeknek a végrehajtása által.
Ez akár a környezetünkkel való kapcsolataink szintjén is érvényesülhet a látható világban. Emberek leválnak rólunk, kapcsolatok megszakadnak, újak jönnek helyükbe, emberek irántunk való hozzáállásukban megváltoznak, rendeződnek életkörülményeink, stb. De elsősorban itt azokra a gátakra és rendezetlenségekre gondolok, melyek saját magunkból fakadnak.
Mert minden bűn gyökerénél egy törvény áthágása található, mely halál, ha megítél, de élet, ha a Messiás Szelleme szabadít fel alóla. Azaz betölti bennem és mint a levegővétel, engedelmes leszek az adott parancsnak, magától működik bennem, erőlködés nélkül, mint az életet adó lélegzet.Hiszen, ahogy több más írásban is taglaltuk, a Törvény, ahogy a 10 Igében, vagy Parancsolatban olvassuk, ígéretekről van szó, nem felszólító módban íródtak eredeti héberben, hanem jövő időben: (ha Ő benne élünk és Ő mi bennünk), akkor nem fogsz lopni, ölni, csalni, paráználkodni …,mert nem lesz többé kedved hozzá.
Itt értjük meg Yahushua szavait is, amikor a Törvény alól, nem hogy felment, hanem még egy magasabb fokozatra emeli azt. Amikor azt mondja, hogy nem elég megállnod a paráznaságot, hanem amikor már gondolati szinten megfogan a fejedben, már elkövetted azt a bűnt. Ő a gondolataid szintjén akarja már azonnal kiiktatni a bűnt, hogy ne is jusson eszedbe!
Az erőtlennek tejre van szüksége. A kegyelemre, az örömhírre, a szabadulásra, a gyógyulás megtapasztalására, látványára, a szeretetre azért, hogy hite megerősödjön. Majd magától, fokozatosan egyre szilárdabb eledelre fog elkezdeni éhezni. Az 5 alap törvényen túl, melyet Pál beugróként felsorol nekünk az ApCsel 15:29-ben (vér, vízbefulladt állat, bújaság, stb.) előbb-utóbb
kíváncsinak kell lennünk arra az Igére, parancsolatokra is, melyeket Mózes 5 könyvében olvasunk.
Ha egyre mélyebben akarjuk tudni ki a Messiás, akkor hagynunk kell, hogy ez a folyamat beinduljon.
Amíg tanítók tömegei pedig a törvény eltiprásáról prédikálnak, hívők még nagyobb tömegeit fosztják meg ettől a kíváncsiságtól és lehetőségtől, hogy maguktól szilárd eledelt menjenek keresni, nem tanítók által, hanem önállóan, szellemi felnőttekként, Ruach HaKodesh/Szent Szellem vezetése által. Amikor ígéret szerint egy idő után már nem tanítjuk többé egymást (Jer 31:33 és Zsid 8:11), hanem legfeljebb példákként állunk egymás előtt, és kíváncsivá tesszük a másikat az által, ami bennünk rendeződött, benne pedig még nem. Példák leszünk egymásnak, megerősítő testvérek, de egy idő után tanítói nem lehetünk ugyanannak az embernek, ahogy magam sem lehetek saját gyermekeimnek az „apukája”, amikor elmúltak 30-40 évesek!
A lényeg:Addig ne mondjuk senkinek, ne egyél nyulat, disznót, ne vasárnap járj templomba, ne karácsonyozzál, ne illesd az Örökkévalót görög vagy germán hamis istenségek nevével, amíg ezt tiszta szívből teszi, mert megbotránkoztatjuk. És, ha esetleg hallgatna ránk és vissza is térne az eredetiekhez, ahhoz, ami Szent, ha nem Ruach HaKodesh állítja helyre a szívébe, hanem én az ő fejében, akkor hiába fáradoztam érte, vele együtt.
Mert üdvözülni lehet még akár disznóhúsba fulladva is, ha időben elkap bennünket az Üdvözítő és igent mondunk neki. Senki ne próbáljon kényszeríteni és vádolni bárkit, aki szíve tisztaságából nem tesz eleget valamilyen tételnek, mely számunkra már fontossá és természetessé vált.
De ha már nem vagy erőtlen, ne tettesd magad annak és ne bujkálj a törvény ismerete és tisztelet elől, mert akkor igen nagy gondoknak nézel elébe. Te már nem egy 3 éves szellemi kisgyerek vagy, akinek sokat elnéznek még a kora miatt. Felnőttként, szellemi értelemben, már akár botütés is járhatna, ha még kisgyereket játszunk. Ha már belülről, a Szent Szellem által is megkaptuk az egyes törvények általi helyreállást-ítéletet, akkor lázadásba, tudatos ellenszegülésbe eshetünk, ha továbbra is karácsonyozunk, isthárnak nevezzük Elohim-ot, nyulat-disznót eszünk, stb. Ezért már számon leszünk kérve. Ha pedig mindezek után másokban továbbra is a törvénytiprást erősítjük, akkor annál is inkább.
Szolgálatunk során, az erőtlenekkel szemben ne játsszuk az Ítélő krisztusokat, hanem a kegyelmes Yahushua-t mutassuk be nekik. Mert az ítélő Messiás visszajövetelének ideje még nem érkezett el. Tart még a Kegyelem, de a Törvény mégis örök és érvényes. Aki ennek ellenkezőjét hirdeti, az más evangéliumot szól.
A lényeg, hogy a Törvényt a Ruach HaKodesh juttatja érvénybe minden egyén életében az ő szellemi korának megfelelően.
Visszatérni a Tórához önmagában öngyilkosság. De vissza nem térni hozzá szintén ugyanúgy öngyilkosság. Shavuot/Pünkösd, azaz Ruach HaKodesh-sel való betöltekezés nélkül, annak megkerülésével visszanyúlni az Ószövetséghez, visszamenni a Tórához, halálba vezet. A Tórának szellemben kell Ruach HaKodesh által belénk vésődnie, majd ezután kezdünk ráeszmélni tudatunkkal is, hogy miként is működik a gyakorlatban, ami rég le van írva.
Más szóval, nekünk elsősorban nem a törvényt, hanem a törvényt tanító Szent Szellemmel való járást és betöltekezést kell megmutatnunk az utánunk és velünk haladó fiatalabb testvéreknek.
Majd, amikor meggyőződünk arról, hogy belülről őket is Ő – Ruach HaKodesh vezeti, akkor elkezdhetünk bizonyságot tenni arról, hogy az egyes Parancsolatokat hogyan állította a helyére bennünk.
A reformáció folyamata során több egyház is alakult annak hatására, hogy felismerték Yahuwah eredeti napját a Szombatban, mely a tíz parancsolatban leírtak szerint a következőképpen hangzik:
Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
2Mózes 20:8
Semmi olyat nem olvasunk, hogy a hét napból szentelj meg egyet és azon imádd Elohimodat, hanem konkrétan meg van nevezve a nap, mely nem más, mint a Szombat.
Yahushua maga sem tett másképp. Azonban egyfajta „polgári”, vagy inkább „írástudói engedetlenségeket” követett el Szombatonként, mely által megbotránkoztatta az akkori vallási vezetőket. Ugyanis gyógyította a betegeket, szabadította a rabokat és az ilyen cselekedetek az ószövetségben munkának számítottak. Mivel,
megfeledkeztek arról, hogy a Szombat az emberért adatott és nem az ember a Szombatért,
ezért idővel, ennek a napnak minden áldása átokká váltszámukra, mert pszichésen rettenetes munkával terhelték magukat azáltal, hogy folyamatosan és kényszeresen azt figyelték, hogy meg ne szegjék a betű szerinti törvényt.
Az Élet és a Szeretet törvénye előrébb van minden más rendeletnél.
Később, Yahushua ki is jelenti:
Az emberfia ura a Szombatnak is.
Lukács 6:5
Azaz, aki Benne van, akiben Ő él, felette áll a Szombatnak, ahogy a többi Parancsolatnak is.
A felette váló állásból azonban nem következik, hogy joga van azt felcserélni bármilyen más nappal.
Mert ez esetben egy másik napnak a rabjává válik a puszta kijelölésének az aktusa által. Hiszen Yahushua nem új nap bevezetéséért halt meg a kereszten, hanem a meglevő kiteljesedéséért!
A törvény felett való lét pedig nem a törvénytiprásra jogosít fel, hanem lábunk alatt egyik alappillérként azért áll, hogy saját magunk, Ruach HaKodesh templomaként meg ne inogjunk és szilárd talajon álljunk.
Ezt a gondolatmenetet viszi tovább Pál, amikor megkéri az idősebb testvéreket, hogy a szellemben újszülött testvéreket ne terheljék napok és dátumok kérdéseivel, hiszen még gyerekek és ők a régi szokásaikból adódóan még más napot tartanak szentnek és azokat tartják természetesnek, hogy elkülönítsék Elohim tiszteletére. Amíg ezt tudatlanságból és tiszta szívből teszik, addig ez kedves illatú áldozat Elohim számára. Pál nem teszi hozzá, azonban egyértelmű, hogy előbb utóbb, a megszentelődés folyamatának következményeként a Szent Szellem helyre fogja állítani bennük az eredeti rendet.
Az eredeti rend pedig az, hogy a Szombatot különítsük el.
Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Messiásé.
Kolossé 2:16-17
Az Szombat eredetiből, mint árnyékból pedig tartózkodjon bárki, hogy egy másik árnyékot hozzon létre helyette. Méghozzá azért, hogy hasonló, alternatív vallásos szertartás sorozatot alkosson meg: „ekkor jövünk össze, ezen az adott helyen, ezt szabad, ezt nem, ezt fogjuk énekelni, ennyi ideig, ezt kell felolvasni, elimádkozni, ebbe a dobozba dobd be adományodat, tizededet pedig abba, és főleg: Ez fog nekünk prédikálni, mert megvan hozzá az írástudói ismerete, stb…” Hívő robotképzés, újjászületés és Szellemben való járás helyett.
A pusztai Szent Sátor, mely modellünk, mobilis, vándor, ide-oda megy Ruach vezetése által, így a törvény és azon belül a Shabbat is, ugyanilyen mobilis, hely és helyzethez igazodó életet átadó áldás és eszköz.
A Szombat, mint árnyék / A Szombat, mint a Messiás valósága
Mennyei Szentélybeli Levitákként számunkra minden nap Szombat és Ünnep.
Csakúgy, mint a többi Ünnep esetében, mi Levita papokként a Messiásban állandó és örök Szombatban élünk és szolgálunk. Számunkra, szellemben minden nap Szombat, sőt minden nap Yom Kippur, Peszach és az összes többi ünnep, mert a Kereszten minden beteljesedett. Számunkra, nem a naptár, az idők és az órák számítanak. Erről bővebben: Ünnepek a Messiásban.
Az idősíkon az Üdvtörténet nagy eseményei, mind bibliai ünnepeken teljesedtek be, így Shavuot után (pünkösd) a következő beteljesedésre váró nagy esemény a Yom HaTrua (Kürtzengés) lesz. Tehát az ünnepeknek is több dimenziója van, lásd a másik írásban. Itt, most személyes síkon elemezzük.
Nekünk, mint Leviták, mindennap ünnep és Szombat, viszont azok számára,
akik nem a Messiáséi, azok még törvény alatt vannak,
és ezek a törvények az eredeti rendelésük szerint érvényesek rájuk nézve.Mert a körülmetélkedéssel ellentétben, a Szombatot a két kőtáblán említi sz Ige, azaz a 10 Parancsolat része, mely a Messiásban újjászületve, a teljes Egyházra és Elohim népére, népeire vonatkozik. Ahogy többször olvassuk a Pesszah-i áldozatnál is, a jövevény és az idegen számára egy törvényetek legyen. De mint újjászületett tanítványok, a törvény már nem puszta betű szerint érvényes, hanem a Szent Szellem tüze által bennünk él és cselekszik. Ez a fő jelenség, amit gyakorlatilag minden írásomon keresztül igyekszek megértetni az emberekkel.
Mert a Shabbat jel Izrael fiai és Elohim között. Ezt a jelet azoknak is tisztelniük kell és hirdetni, mint örök törvényt, akik nem Izrael fiai, akik ennek a Jelnek a tételes betartása alól már fel vannak mentve, viszont Elohim fiaivá válásuk által ennek az örök szombatnak a lényegét ismerniük illene, és még nagyobb jelként látható kellene, hogy legyen rajtuk a hét minden egyes napján. (pd. amikor azon veszed magad észre, hogy az emberek megjegyzik, milyen stabilan állsz, milyen bizakodó vagy, bizonyos esetekben, amikor ők pánikolnak, te szószerint a vízenjársz és nem érnek el a lelki traumák, melyek a világiakat, vagy akár vallásos társaidat gyötrik. Ez egyik fajtája a belsőleg megélt állandó Shabbat-nak).
Akik pedig nem jövevények, nem csatlakoztak még Elohim népéhez a Bárány Vére által, ezeket a törvényeket szintén ismerniük kell. Egy hét munka után természetes, hogy a kijelölt napokon fognak megindulni felénk, Leviták felé, ha keresik Elohimot. Számunkra a naptári ünnepek, idők és órák azért fontosak és ilyen szinten megtartandók, mert tudnunk kell, hogy szolgálatunk a külvilág felé ekkor válik különösen intenzívvé.
Ilyenkor nyílnak meg a szívek, állnak le a hétköznapi ámokfutások és megnövekszik a nyitottság Elohim Igéje iránt. Mert ha tetszik, ha nem, a Szombatnak van egy erős szellemi és az egész világra kiterjedő hatása, melyet minden teremtmény érzékel.
Ilyenkor résen kell lennünk és ilyen módon felelősek vagyunk az Ünnepek és Szombatok naptári rendjét tiszteletben tartani és hirdetni. Sőt, a hamis ünnepeket is ravasz módon, nem egyből nekitámadva, hanem kihasználva szolgálatra, tisztelnünk kell, hiszen bármilyen hamis, mert ekkor sokaknak mégis ugyanúgy nyitottabb és felszántottabb a szíve az Evangélium befogadására.
Mi a gond a vasárnappal?
Szögezzük le, hogy a Vasárnap, a hét első napja, Yom Echad egy igen különleges nap és szinte azonos fontosságú a Szombattal. Miért? Mert ezen a napon kezdett munkához az Örökkévaló teremtési művében. Ezen a napon hozta be Elohim a Világosságot, azaz Önmagát Messiásként a már bukott, káoszban és sötétségben sínylődő világba (Tohu VeBehu). Feltehetően egy hét első napján (vasárnapon) született meg a világra ugyanez a Világ Világossága a Názáreti Yeshua személyében. Ugyancsak vasárnap virradatra, abban a pillanatban, amikor a Szombat átváltott a következő napra, támadt fel Urunk Yahushua HaMashiah és főként ekkor észlelték a feltámadás valóságát a külső tanúk. Egyszóval, a teremtés megkezdésének napja, azaz a hét első napja nélkül, se Szombat se más nap nem is létezne. Mind a teremtés, mind az új teremtés és még Yahuwah Ruach HaKodesh megjelenésében való kitöltekezése is ezen a napon kezdődött, mivel egy új kezdet volt. Ez a nap – a hét első napja – az új kezdet napja. Semmilyen más napra nem eshetett volna egyik esemény sem ezek közül!
Ettől függetlenül sem Yahuwah, sem a Messiás soha nem nyilvánította ki senkinek, hogy váltani kellene Szombatról Vasárnapra.
Miért tartják mégis sokan fontosabbnak a Vasárnapot a mai napig?
Most lássunk néhány érvet, melyre a vasárnapos kereszténység szokott előszerettettel hivatkozni
Mert a tanítványok összegyűltek a hét első napján, ahogy olvassuk az ApCsel-ben? Igen, ahogy az összes többi napon is. Mert naponként összegyűltek (ApCsel 2:46)! Továbbá olvassuk, hogy Szombatonként megjelentek hagyományos zsidó testvéreik között a zsinagógákban.
Vagy azért, mert azt is olvassuk, hogy Pál az első napon szedte be az adományokat? Ez zsidó szemszögből épp, hogy azt bizonyítja, hogy minden, csak nem egy megszentelt napról van szó, hiszen a szent napon nem foglalkozunk anyagiakkal. Az adományok összegyűjtése a munka kezdetének a jelképe. A tökét összegyűjtik, hogy szétoszthassák, hogy szolgálatra fordíthassák, azaz munkára.
Magyar nyelven is jól szemléltethető, vasárnap nem más, mint a vásár napja, amikor a következő héthez szükséges eleséget beszerezzük, hogy munkánkat el tudjuk végezni.
Feltámadása után Urunk megjelent a tanítványoknak, szimbolikusan vasárnap, mivel egy új kezdet nyílt meg előttünk, és nem azért, hogy egy új farizeusi rend szerinti másik napot jelöljenek ki megtartandónak a többi fölé. Ezt, a hagyományos zsidók teszik a mai napig a Szombattal, a törvényt alulról tekintve és elszenvedve (főként, hogy ráraktak jó néhány extra kényszert a babiloni judaizmus törvényei által, de ez most nem tárgya ennek az írásnak).
A törvény, törvény marad, maga Yahushua sem módosított rajta egy iótányit sem, azaz a legkisebb betűhöz sem nyúlt hozzá, nem hogy egy egész szót átírt volna, Shabbat-ból Yom Echad-ot faragva. Hanem az Ő testébe való belépésünk által egy örök Szombatba-nyugalomba léptünk, ahol ennek a napnak a szentségét mindig és mindenkor megéljük. A hagyományos zsidó módon megélt „görcsös” szombatból a hagyományos keresztény egy „görcsös” vasárnapot csinált, azaz kijelenti, hogy egy adott nap ki van jelölve a többi fölé, és ráadásul nem az eredetit választották ki. Mindezt arra hivatkozva teszi, hogy Pál is kijelentette, ne foglalkozzunk már a kijelölt naptári időkkel és napokkal. Mégis pont ezt teszik, csak egy másikkal. Ez a jelenség nem más, mint a farizeusság megtartása törvény módosítással egybekeverve. Kétszeres tévedés! Ez is a törvényszegés titkos bűne…2Thessalonika 2:7
A Szombat, idő és betű szerinti megtartása alól feloldozott minket a Bárány Vére, hogy folyamatos Szombatban élhessünk és nem azért, hogy egy másik napot jelöljünk ki a régi, kőbevésett, farizeusi, szombati módon ünnepelve tovább az újjat.
Ahogy Yahushua születésének a napját sem kérte Elohim, hogy bárki is megünnepelje egy konkrét napon.
A Vasárnapot megtartani tévedés?
Természetesen igen! Miért?
Mert a fentieket nem értik és nem jutnak el erre a felismerésre.
De legfőbbképpen
az esetek többségében vasárnapjaik csupán egy ki nem gyomlált katolikus gyökérnek a vadhajtása.
És ez alapjából a legnagyobb probléma egésszel! Nem az a gond, hogy egyes hívők ezen a napon összejönnek. De akkor, miért nem választják más-más csoportok és egyházak a szerdát, a csütörtököt vagy bármilyen más napot? Nem ifire, vagy extra alkalmakra, hanem az un. „istentiszteleteikre”? Ha annyira nem fontos a nap, akkor miért ez a kizárólagosság a Vasárnap körül?
Észre sem veszik, hogy átörökítették azt a nagy konstantini lázadást, mely zsidótalanítani szándékoztaaz „új vallást”, illetve az időket, sőt a Neveket megmásítani, hogy a birodalomban elterjedt napisten kultusz „szent” napjától ne kelljen eltérni.
A bizonyítékot, hogy miről is szól valójában a Vasárnap kultusza és mi a gyökere, azt az angol és német nyelvben találjuk meg: Sunday – Zontag
(a latinoknak volt annyi eszük, vagy inkább ravaszságuk – hiszen ők irányították az egész konstanini merényletet – hogy az Úr szóból alkossák meg a hét első napjának az új nevét: Domenica/Domingo/Dimanche/ a románnak nem néztem utána, akit érdekel utánanézhet maga).
Egy pogány tömeget igen nehéz volt rávenni bármilyen új vallási irányzatra. Így a legalapvetőbb kompromisszum a régi ünnepek időpontjainak megtartása, ha már a tisztelt istenség és a név – jó esetben – meg kell, hogy változzon, akkor legalább ennyi maradjon meg neki, így csökkenthetve a lázadások esélyét. Nem történt ez másként a karácsony ünnepének esetében, illetve a Pesszahból lett tojásos-nyuszis húsvét – a megtermékenyítés ünnepével sem.
Egy szóval: számunkra, akik a Messiásban egy bizonyos szellemi nagykorúságra már eljutottunk, emlékezzünk arra, hogy az engedelmesség nem abban áll, hogy Elohim-mal elfogadtatunk bizonyos emberi, vagy démonikus eredetű torzulásokat, nehogy megháborgassuk a nyájakat és szétszéledjenek, hanem épp ellenkezőleg:
az Embernek kell igazodnia az új szabályokhoz, amikor a Messiáshoz csatlakozik. Hiszen a testté lett szabályokról, azaz Igéről beszélünk.
De ismét, többé nem betű szerint a kőtáblákról vagy könyvekbe nyomtatott szövegek által, hanem a tűznyelvek szíveinkbe való vésődése által, amikor belülről érezzük, hogy békességet okoz a puszta gondolata annak, hogy elfogadom a Szombatot, mint elkülönített napot, méghozzá anélkül, hogy fejre állnék vagy megkötözném a két kezem, nehogy megszegjem a törvényt. Épp ellenkezőleg, megérezni és megélni, hogy szabadságban szolgálhatok, gyógyíthatok, akár autóba is ülhetek, hogy valahol messze egy-egy szamarat kihúzzak a kútból, mert épp akkor van rá szüksége.
Ezt a szabadság érzetet átélni a hét bármelyik napján lehetséges.
Ha szellemi koromnak megfelelően engedelmes vagyok azoknak a törvényeknek, melyeket Ruach HaKodesh szívemre helyezett és érettségemnek megfelelően elvár tőlem, nem kell semmin gondolkodnom, hogy ezen a napon – ahogy a többin sem – mit kell, vagy mit nem kell tennem. A törvény él bennem, és ha engedelmes vagyok neki, bármit tehetek, nem fogom megszegni, mert nem fogom kívánni azt, ami szentségtelen. Innentől fogva, senki ne akarjon senkit az eredeti Szombat rabságából egy hamis vasárnap rabságába átültetni, mert az ilyen ember semmit sem fogott fel a Szent Szellem vezetéséből és abból, hogy miről szól újjászületett felnőtt férfiúnak lenni. Ne hazudozzon saját magának teológiai eszmefuttatásokkal alátámasztva és főként ne mocskolja be a hét első napján történt Szent eseményeket, azzal, hogy az új és hamisított farizeusságait ráerőlteti magára és a világra.
Néhány gondolat a szombatos egyházakról
Azt se gondoljuk, hogy attól, hogy valaki a Szombathoz visszatér, az valami extra kereszténnyé válik. Sajnos igen elszomorító, hogy a Szombatos egyházak többsége, olyan farizeusi módon, az elméjével fogadja el ezt a törvényt, hogy a szellemi tartalmának hiánya, nemhogy hiábavalóvá teszi igyekezetüket és reformjukat, hanem a valódi Szombat helyreállásának akár még nagyobb ellenségeivé teszi őket, mint maga a római egyház és az állítólag megreformált többi kis vatikánok a hamis vasárnapjaikkal.
Igen gyakran a „vasárnaposokat” szó szerint kárhoztatják és üdvkérdéssé teszik azt, ha valaki akár tévedésből kitart a vasárnap megtartása mellett. Hangsúlyozom, hogy tudatlanul. Véleményem szerint, ha valakiben megvan a megvilágosodás és ellene lázad, az valóban az üdvösség elvesztéséhez vezethet (mint minden tudatos lázadás). De a hívek többsége csupán félre van vezetve és Szellemi látás hiányában – mivel újjászületésüket vagy gátolja, vagy minimum beárnyékolja valamiféle pásztor vagy egyéb tanítónak nevezett személy – a félrevezetett nem veszi észre, hogy Elohim akarata ellen cselekszik. A tudatlanokat kárhoztatni, az egyébként is kárhoztatás bűnének egy súlyosabb változata.
Mindeközben, ezek a szombatos irányzatok a Szent Szellemmel való betöltekezés helyett, saját egyházalapítóikat és teológiáikat bálványozzák, folyamatosan azoknak a nevét hallani a szószékről, illetve a Szent Szellem vezetésének hiánya egyes esetekben már egészen visszavezette őket a nyílt Messiás nélküli rabbinikus judaizmusban. Ez történt Erdélyben a múlt században, amikor többen be is tértek a hagyományos zsidóságba és gázkamrákban végezték a valódi zsidókkal együtt. A legtöbb esetben azonban nem a judaizmusba vezet útjuk, hanem egy a judaizmushoz hasonlító marginális elszektásodás állapotához, ahol a Messiás Yahushua rangját kérdőre vonják és lealacsonyítják, teremtménnyé degradálják azt, aki a Teremtő. Továbbá a behelyettesítő teológia egy bizonyos fajtájába esnek, a zsidóság létezésének tagadásába, vagyis a nyílt antiszemitizmusba. (Kazár elméletek hirdetése stb, amely elmélet talán igaz is egyébként, de ez esetben a dolog végkifejlete sokakat igen meg fog lepni, mivel egyáltalán nem jelentené azt, hogy mi, askenázi zsidók ne lennénk Jákob leszármazottjai, akkor sem, ha netán tettünk egy néhány száz éves körutat egy Kazáriának nevezett területen. De ezt a témát bővebben kifejtem az Izrael törzseinek összegyűjtetése, illetve az Antiszemitizmus és keresztényellenesség írásaimban.)
Tehát alap jelenség a mai szombatista irányzatoknál, hogy hamar elindulnak a judaizmus irányába, ahol a törvény kutatásra van fektetve a hangsúly, miközben a Messiást lefokozzák, Ruach HaKodesh-t pedig alapjából csak elméletben tudják elképzelni. Egyfajta unitarianizmusnak alakul ki, amikor elkezdik tagadni Elohim hármas megjelenési formájának a valóságát.
Az Elohim-ot megsokszorosítani, vagy megszorozni kívánó szentháromság tanok hamissága, sajnos Elohim Hármas Szentségének: Atya-Fiú-Ruach szerepköreinek és megjelenési formáinak a tagadásáíg elvezet sokakat. A szombatista irányzatok igen nagy része előbb-utóbb a Messiás elohimi voltát kérdőjelezik meg. Ilyenkor jelentik ki, hogy Yeshua teremtmény vagy akár, Mihály arkangyallal azonosítják.
Erről bővebben a Szentháromság vagy Szent hármasság? írásomban/videómban. Mihályról pedig röviden annyit, hogy emberi formában ő is megjelent minden bizonnyal és minden jel arra utal, hogy nem más volt ő emberi testben, mint maga Mózes – a másik arkangyal Gábriel pedig feltehetőleg Illés/János volt, de erről is többet megtudhattok a TERUMAH, illetve B-Résith / B-kezdet / B-terv irásaimból.
A lényeg, hogy itt is, mint oly sok más esetben, az egyik hamis véglet egy másik ugyanolyan hamis végletbe kergeti azokat, aki ráéreznek, hogy az eddigi magyarázatokkal vagy elméletekkel valami nincs rendjén.
Ezeket az eseteket azért említem, hogy lássuk, bár igen jó és szükséges visszatérni a zsidó gyökerekhez, melynek egy része a Shabbat, de
ha mindez nem a Messiásban, Ruach HaKodesh vezetése és újjászületésünk által történik,
akkor a betű szerinti törvény alá megyünk vissza, ami előbb-utóbb megöl. Ebben az esetben, merem állítani, annak a személynek jobb lett volna ki sem jönnie egyiptomból/rómából és azok hamis vasárnapjaiból.
Mindkét tábornak súlyos rendeznivalója van. A szombatos tábornak a torz bizonysága a Szombatról felelős azért, hogy még mindig ennyien vasárnapoznak. Viszont, az újjászületett és Ruach HaKodesh-el betöltekezett emberek többsége még mindig nem hajlandó rendezni ezt a kérdést és felhagyni vasárnapjaikkal. Még a vallásos, nem újjászületett és nem betöltekezett hívők közül is jobban igyekeznek sokan betartani azokat a törvényeket, melyeket Ruach benned is működtetni szeretne, ha végre engednéd!Az első táborban farizeusságukba süllyednek fokozatosan, a másodikban pedig a Szent Szellem megszomorításánál kötnek ki előbb-utóbb.
Valódi és hatékony reformáció
Fogadjuk el, hogy
bármilyen reform csakis a Szent Szellem által jöhet!
Csak az a valódi reform, ami a szívedbe vésetett és nem az, ami kipattan a fejedből jó ötletként, mert a Bibliában olvastad és amit ezek után intellektuális és teológiai szinten végrehajtasz.
A kérdés az, hogy bennünk van-e a Szent Szellem?
Ha igen, akkor szólt-e már ez ügyben, vagy bármilyen más témával kapcsolatban, mint például az Örökkévaló Nevek-kel kapcsolatban, vagy a hamis keresztény-pogány ünnepekkel kapcsolatban, vagy az egyház hamis piramis rendszerével kapcsolatban?
Ha igen, engedelmeskedtünk-e Neki?
Ha nem, akkor pedig hozzuk meg a döntést. Rendezzük bűneinket, rendezzük bemerítkezésünket. Ha ezek már megvannak, akkor marad a tűzkeresztség, mely nélkül üres vallásosságban vergődünk tovább. Lehet megtartani így a Szombatokat, akár fehér ruhában és fejfedővel feldíszítve tanulmányozni az Írásokat, sok igazságra eljutva, de az Igazság megélésére képtelen vagy, mert a fejedből sosem kerül át a szívedbe. De ha már a tűzkeresztséged is megvan, akkor sürgősen hagy fel mindennemű infantilis lázadásoddal és nőj fel végre, mert igen nagy veszélyben vagy!
Még egyszer a saját bizonyságom: arra a felfedezésre, hogy Yahuwah az Ő neve, nem az írások kutatása által jutottam, hanem Ruach HaKodesh jelentette ki saját számon keresztül, miután kértem Elohim-ot, hogy nyilatkoztassa ki ily módon, miként szeretné ha szólítanám Őt a továbbiakban. Más, hosszú idő és izzadság által, az Ige görcsös tanulmányozásával jut el erre a felismerésre. Sok esetben mindenféle, nem Bibliából származó írások kutatásának segítségével, lásd apokríf írások, melyről a bővebben itt olvashatsz: ….apokríf iratok?….. Mi a különbség? Az elsőnek belülről az Élő Messiás nyilvánítja ki hangosan, nyelveken, hogy mi az akarata, a másik pedig írástudó (és farizeus) módszerekkel a száraz betű-szerinti igazság felismeréséig ugyan eljut, de életté sosem válik benne.
Először mindig menjünk a Messiáshoz és tőle, személyesen kérjük el mi az akarata, akár a leírt Ige megerősítése által. De először az életünket adjuk át Neki. Majd az írást is belülről Ő juttatja eszünkbe. Gyakran megkapsz ilyen módon igét a szívedbe, melyet esetleg csak később olvasol és rájössz, hogy rég le van írva a Bibliában. Az Ige igazolja vissza sokszor, amit korábban a szívedbe már megkaptál.
Válasszuk hát a Messiás által felkínált Teljességet, hiszen ingyenes és jutalma az Örök Élet.
Innentől fogva rajtunk múlik, mennyire hatalmazzuk fel Ruach HaKodesht, hogy elvégezze bennünk megszentelő munkáját Yahuwah akarata és ütemezése szerint. Ne fogjuk rá a sátánra és az idegen szellemiségekre, ha leragadunk egy adott szellemi állapotban – „Támadás alatt vagyok!” – mert mi magunk vagyunk a felelősek azért, hogy ezeket a fejedelemségeket felhatalmazzuk a Messiás helyett, hogy megállítsanak bennünket. Támadás is történik, de csak akkor, ha a helyeden vagy. Ha nem vagy helyeden és le vagy nyomva, az nem támadás, hanem annak te vagy a felelőse.
A vasárnapozás mögött, ugyanaz a démoni hatalom áll, mint a hagyományos módon megélt, felületes szombatok mögött.
Ezt a fajta Szombatot utálja Yahuwah, az e-fajta vasárnapokat meg annál is inkább.
Utolsó idők vízválasztó kérdése lesz-e?
Az Antikrisztus – nem a megjelenése után, hiszen már a világban van és tudni ki ő – hanem színrelépése és hatalomátvételekor, megmásítja többek között az időket. Ez már javarészt a római egyház és az Antikrisztus egyik fő előképe keze által, Nagy Konstantin által, épp és többek között a vasárnapra való áttérésben beteljesedett. Egyes keresztények azonban, az utolsó időkben, a Vasárnapra való egyetemes áttérés kényszerítésében, mások pedig, a másik táborból épp a szombathoz való visszatérésben látják megvalósulni ezt a próféciát. Hogy egyáltalán választani fog-e a kettő közül, nem tudom megjövendölni. Ahogy említettem, az antikrisztusi szellemiség ezt a módosítást már elvégezte majd két ezer évvel ezelőtt. Ha mégis és megerősítésként az Antikrisztus kötelezővé tenne egy adott napot, az önmagában semmiképp nem lesz a fenevad jele, legfeljebb része annak. (hogy ádventista barátaink értsék a dolgot). De itt sem az lesz a kérdés, hogy szombatra vagy vasárnapra esik-e majd a választása, hanem mindenképp a formalitásra és a felületességre való kényszerítés lesz a legnagyobb gond ezzel, azon túl, hogy magát Elohim-ként állítja be Yahuwah helyett, és Messiásként, Yahushua helyett.
De ne tévesszük meg saját magunkat. Elsősorban nem az Antikrisztustól kell tartanunk.
Az üldöztetés nem kívülről fog leginkább érkezni, hanem azoktól, akiket ma esetleg még testvéreinknek tekintünk.
Azok, akik az eredeti Egyház modellje helyett, más alternatívát követnek és kínálnak fel. Akik vagy az írások kutatásában látják üdvösségüket, vagy azok tiprása által a valóban, vagy csak látszólag bennük levő Ruach HaKodesh nevében épp azt a rendet tiporják, ami a Szent Szellem esszenciája, lényegében káromolják őt. Ezektől a jelenségektől kell tartani, mert szellemi síkon gyilkol és belülről.
Legyünk tehát bátrak kitartani Ruach HaKodesh munkája mellett, akkor is, ha meghasadást okozunk testvéri közösségeinkben, akkor is, ha az imént vizsgált két tábor átkozni fog téged. A farizeus szabadosnak tart majd, a valóban szabados, vagy törvénytipró pedig farizeusnak. Ez természetes és addig örülj, amíg mindkét oldalról ezt hallod, mert ez a jele annak, hogy jó úton haladsz. Minden esetre,
a reformációnak addig kell tovább mennie, amíg vissza nem jutunk az ApCsel-ben leírt első és valódi Egyház mintájához.
Nem mi végezzük ezt a reformációt, csupán eszközei vagyunk. Főként senki ne jelentsen ki olyanokat, miszerint az utolsó reformációt hozta el a világra, akár milyen szuper a szolgálata és követendő példa, mivel az utolsót kizárólag a Messiás végzi be, amikor visszajön. Nekünk folyton a következő reformálandó tételeken kell dolgoznunk a mi emberi szintünkön. Egyszerűen hagynunk kell, hogy Ruach HaKodesh végrehajtsa ezt a munkát, elsősorban saját magunkban. Az egyetlen dolog, amit Elohim elvár tőlünk, hogy engedelmességben fogadjuk, ha változásra indít belülről és bátran megtegyünk minden lépést, amikor szól, hogy elérkezett az idő.
Minden Elohim-talan fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.
Mikor valamely város alá mész, hogy azt megostromold, békességgel kínáld meg azt. És ha békességgel felel neked, és kaput nyit, akkor az egész nép, amely találtatik abban, adófizetőd legyen, és szolgáljon neked. Ha pedig nem köt békességet veled, hanem harcra kel veled, akkor zárd azt körül; És ha Yahuwah, a te Elohimod kezedbe adja azt: vágj le abban minden fineműt fegyver élével; De az asszonyokat, a kis gyermekeket, a barmokat és mind azt, ami lesz a városban, az egész zsákmányolni valót magadnak prédáljad; és fogyaszd el a te ellenségeidtől való zsákmányt, akiket kezedbe ad neked Yahuwah, a te Elohimod.5Mózes 20:10-14
Ismét egy olyan rész, amelyen sokan megbotránkoznak és amelyben az ószövetség kegyetlen és bosszúálló „Istenét” látják.
Ma, akik Kegyelem alatt vagyunk a Messiásban ezek a szavak valóban nem arról szólnak, hogy támadjunk rá és öljük meg ellenségeinket, még csak önvédelemből sem
Azonban vannak harcok ma is, és egyre inkább, melyek nem test és vér ellen folynak.
A hívő ember számára a szellemi harc, külső és belső támadások ellen folyamatosan folyik. Leggyakrabban harcolnak értünk az égiek, Urunk és angyali seregei oltalmaznak, de vannak helyzetek, ahol nekünk tudatosan meg kell vallanunk Yahuwah ígéreteit és ráparancsolnunk idegen szellemiségekre, hogy távozzanak a Yahushua HaMashiah nevében, semmi joguk nincs felettünk.
Ezekkel az idegen hatalmakkal szemben, nincs kegyelem, nincs humanizmus, hanem írtani és pusztítani kell őket a ránk ruházat hatalom nevében. A győzelem viszont minden esetben hadi sarcot von maga után: a szabadság áldását elsősorban, de sok más áldást is.
Abban az esetben pedig, amikor emberek által, rajtuk keresztül állunk szemben ezekkel az idegen szellemiségekkel, akkor más a helyzet és a stratégia módosul.
Látjuk, hogy a Messiás ezen törvénye arra utasít, hogy békét – Shalomot kínáljunk fel elsőként!
Szét kell választani a bűnt hordozó és megváltásra váró embert a benne levő bűntól.
Ha ilyen fajta ellenséggel állunk szemben és a bűnös, a bűn hordozója, az ő körülmetéletlenségében hallgat azokra az alapszabályokra, melyeket minden ember megkapott a szívébe megfoganásakor és melyet hall most kívülről, szolgálatunk-evangélizálásunk alkalmából, akkor van esély, hogy felismeri a bűnt és megszabadul attól, elfogadja feléje nyújtott kezünket, szolgálatunkat. Te pedig, ha a Messiáshoz vezeted, szolgálatod gyümölcseként számoltatik fel neked. Viszont itt már nem a te szolgád lesz, ahogy olvassuk a törvényben, hanem a Messiásé.
Yahushua katonáiként segítenünk kell Mesterünket kivégezni felebarátainkban az óembert, hogy Új Teremtések legyenek ők is a Messiásban. Adót pedig annyiban fog fizetni neked, hogy egy új testvér megnyerése, minden esetben óriási áldással jár annak életében, aki a Megváltóhoz vezette. Egyrészt társat kapsz, akár már itt a földön, másrészt gyűjtöd magadnak a kincset a Mennyekben, mely örök, nem rágja meg a moly, nem lopja el a tolvaj.
Ha viszont nem hallgat mit kell tennünk? Öljük meg, az embert is? Semmiképp nem erről van szó. Itt is ismét a Messiásnál van az ítélet. Ha ellenáll, ha behódol tudatosan a benne levő, őt bűnre kényszerítő idegen szellemeknek és kitart azok mellett a végsőkig, akkor előbb utóbb utoléri az embert is a Messiás ítélete fizikai síkon is, amikor lejár a kegyelem ideje.
Ezt a parancsolatot is megismétli Yeushua, amikor tanítványait kiküldi:
És monda nekik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálcákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen. És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább. És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul ő ellenük. Lukács 9 és 10-ben
Nekünk ez utóbbi parancshoz kell tartanunk magunkat, nem ölünk saját magunk, csak a port verjük le lábainkról. Ha békénket nem fogadják el, akkor átadjuk őket a legfelső bíróságnak ezzel a jellel. És ha kitart a végsőkig ebben az állapotban, akkor maga a Messiás fogja az előző és eredeti törvény szerint végrehajtani az ítéletet rajta, amikor visszajön.
Összegzésként, az eredeti Ószövetségi törvény érvényben van, de nem mi és nem most, hanem a Messiás és most Ő is kizárólag szellemben kínálja fel mindenki számára a halálravivő óembereink kivégzését, hogy Örök Életet kapjunk. A Messiás visszajövetelekor viszont a fizikai-, látható síkon is, amikor a Kegyelem ideje lejár, az eredeti Ószövetségi ítélet szerint sújtja majd örök halállal azokat, akik nem éltek ezzel a Kegyelemmel.
Ismét egy Parancsolat, melyet tökéletességre emelt, azaz Kegyelemmel párosulva szellemi síkon beteljesített a Megváltó.
Mit is jelent a törvény, hány tövény van, hogy működik, miként lehet összegezni, miként kapjuk ezt meg módosított változatban Ruach HaKodesh által, amikor újjászületünk? Látni fogjuk, hogy mindez lényegében úgy működik, mint 2 tömörített zip-file, a két megelevenedett kőtábla, melyet kettős lángnyelvként megkapunk személyes Pünkösdünkkor a szívünkbe és onnantól fogva fokozatossan kibontásra kerül a bennük levő tartalom. Ettől a ponttól Ruach HaKodesh a Szeretet törvényeinek az érvényre jutását szívünkből az elménkbe juttatja, így tudjuk, hogy az adott szituációban miként gondolkodjunk és cselekedjünk, hogy már gondolatban ne essünk már bűnbe.
Szeresd Yahuwah-t, a te Elohimodat teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
Szeresd felebarátodat, mint magadat.
Ez a két Parancsolat tartalmazza az összes többit. Ez azt jelenti, hogy a 10 Parancsolat, 5+5 ennek a kettőnek a kifejtése és pontosítása: HOGYAN szeresd Yahuwah-t és HOGYAN szeresd Felebarátodat.
A Tórában (Mózes 5 könyvében) leírt összes többi parancsolat pedig tovább kifejti és magyarázza a kettőt, illetve az abból fakadó tízet, hogy konkrét esetekben, hogyan cselekedjünk.
Ha Yahushua a Testté lett Ige (János 1:14), ha Yahushua maga a Szeretet, hogyan mondhatja bárki, hogy a törvény érvénytelen? Pál sem tett ilyen kijelentést, bár annak tűnhetett (nem vagyunk a törvény alatt), de mi a kontextus, ki az aki Szellemben ezt érti? Mert, ha csak azt nézzük, hogy a Parancsolatok a Szent Szellemmel való betöltekezés által a szívünkbe vésődött, akkor már csak azért sem vagyunk a törvény alatt, mert a szívünk a fejünk alatt van, azaz kimondható, hogy a Törvény felett vagyunk. Bár ennek a ténynek talán igenis van fajsúlyos szellemi tartalma, de most a viccet félretesszük és inkább gondolkodjunk el azon,
ha bennünk a Messiás Szelleme él és Ő betartja a törvényt, akkor a törvény minket már nem tud megítélni, és így valóban nem vagyunk alatta.
Vajon a Szent Szellem onnan belülről, milyen egyéb szabályok szerint vezetne bennünket, ha nem kizárólag a Szeretet szabályai szerint, mely Szeretet szabályoknak a kibővítése az összes többi Tóra-i parancsolat?
Az ítélet végrehajtását vette el Yahushua az emberek kezéből és ültette át saját jogkörébe. Csupán ennyi módosítás történt az Ó- és az Újszövetség között. Innentől fogva még a halállal járó törvények is érvényesek, csupán Yahushua az, aki a halálos ítéletet végrehajtja az emberekben. Most még Kegyelmi időket élünk, ezért a ítélet bennünket szellemben súlyt, amikor az óemberünket öli meg, hogy új teremtések lehessünk.
Miért mond ellent Pál Yahushua-nak. Nem vagyunk törvény alatt/egy jótányi nem múlik el?
A legelején le kell szögezni valami igen fontosat:
Ha bármilyen ellentmondást észlelünk Yahushua szavai és egy másik szereplő szavai között, a mérce MINDIG az amit Yahushua mond.
Ha nem értjük, ne abba kapaszkodjunk, ami nekünk szimpatikusabb, vagy amit a fejünkbe sulykoltak a teológusok. Amíg nem vagyunk elég felkészültek, hogy a nehezen érthető Pált megértsük, nagyon erősen és kizárólag Yahushua szavaihoz ragaszkodjunk és a-szerint járjunk el, mert abból nem származhat baj.
Majd később, ha Szellemben és engedelmességben eljutunk arra a szintre, akkor rájövünk, hogy végeredményben
Pál és Yahushua sosem mondott ellent egymásnak.
Annyi különbség volt Pál esetében, hogy kicsit bonyolultabb helyzetben volt, mint Urunk. Yahushua-val ellentétben, Pál üzenete javarészt már újjászületett embereknek szólt, azon belül, igen eltérő szellemi korban és állapotban levőkhöz. Yahushua-nak úgy mond „egyszerűbb” volt a helyzete, mivel szellemben mindenki azonos szinten volt, azaz újjászületett ember még nem létezett.
Ezért egyesek számára az egyik oldala volt fontos bizonyos dolgoknak, másoknak számára pedig egy másik aspektusa. Nem szólunk ugyanúgy mi sem egy 3 és egy 13 éves gyerekhez és nem azonos az elvárás irányukba. A kicsitől kevesebbet kérünk számon, a nagyra pedig már több szabály vonatkozik.
Ezért Pál egyfajta együttnevelési módszer szerint írta leveleit. Olyan ez, mint a pedagógus, aki két vagy több évfolyamból való diákokat oktat egy tanteremben egybeterelve és párhuzamosan tanítja őket külön-külön tananyagból. Sok falusi kis iskolában történik ez így, ahol nincs elég pedagógus, vagy hely, hogy külön oktassák az évfolyamokat. Aki pedagógus és azon belül, aki ilyen fajta differenciált oktatást végzett, tudja ennek nehézségeit. Ilyenek a gyülekezetek is, ahol Pál szolgált. Mindenki egy helyen van. Mindenki mindent hall, ami elhangzik, de nem minden szól mindenkihez – vagy még nem, vagy már nem. Ezért szükséges tisztázni, hogy a hallgató mire figyeljen és mire ne, nehogy összezavarodjon.
Ráadásul Pál szavainak rendszeres eltorzítása, mint a Biblia sok más kijelentésének az esetében, annak köszönhető, hogy
A hívők gyakran hajlamosak egyik vagy másik verset kiragadni a szövegkörnyezetből, hogy olyan jelentést adjanak neki, aminek semmi köze az eredeti jelentéséhez.
Yahushua legalább enyhített a Törvényen?
A Törvény nem, hogy érvényes, hanem érvényesebb, mint valaha.
Yahushua nem törölte, hanem egy magasabb szellemi síkra emelte, azaz még szigorított rajta.
Hiszen az ószövetségi korban, csak meg kellett fékeznie magát az embernek attól, hogy tiltott dolgokat cselekedjen, Yahushua-tól azonban már a gondolati bűn is annak számít. Nem elég nem lefeküdni valakivel, még elképzelni sem szabad! Nem elég életben hagyni ellenségünket, még gyűlölni sem szabad csendben a szívünk mélyén!
Azonban a Kegyelem épp arról szól, hogy ha te bűnbánatra jutsz, bemerítkezel, majd betöltekezel Szent Szellemmel, akkor a bűnös gondolatoktól is megszabadít és megtisztít téged.
Bűnbánatra azonban a törvény megítélése nélkül eljutni lehetetlen:
A Törvény által ismerjük fel a bűneinket.
Róma 3:20
Miben más az Ó- és Újszövetség?
A két Szövetség különbsége a Törvényt hordozó anyaga: Kő a régi esetében – hús szív és Szellem a másodikéban.
Az Ó és Új Szövetség között csupán ennyi a különbség. Mert az első egy kőbevésett szövetség volt, mely erőtlen és lényegében elméleti, halálhoz vezető.
Az Új Szövetség viszont leveszi a Törvény tételes és önerőből való betartását az ember válláról, hogy szívébe ültetése és magától működjön a gyakorlatban.
A Törvény pedig egy jótányit nem változott! És úgy látom, ha nem tévedek, hogy az ég és a föld még mindig áll. Máté 5:18
Régi tömlőbe régi bor, új tömlőbe új bor. A régi bor, kőbe vésett betű volt, mely öl, az új pedig szívbe vésett és szellemi, mely életre visz.
Továbbá
nagyobb a Messiás a törvénynél. Ezért aki Őbenne van és akiben Ő él, az felette áll Vele együtt a törvénynek
és annak ítélete nem éri el, így valóban nem vagyunk a törvény alatt. De ettől még a törvény szerint működnek továbbra is a dolgok amíg a világ el nem pusztul.
További különbség a két Szövetség között: az Ószövetség előképe az Újnak, ahogy a Sinai hegy (Hágár a rabszolgaság) előképe a Sion hegyének (Sárának a szabadságnak) és ahogy Mózes előképe a Messiásnak,
úgy a kőtáblák előképei a kettős lángnyelveknek, melyek minden tanítvány szívébe belevésődött.
Illetve meg kell jegyezni, hogy az Újszövetséget sokkal inkább jellemzi a Törvény, mint az Ószövetséget. A „rabbik” 613 parancsolatot számláltak össze a Tórában a 10 parancsolat és a 2 Szeretet törvényén túl. Valójában 650-700 körül tehető a törvények (mitzvák) valódi száma, ugyanis több törvényt nem vettek figyelembe.
Az Újszövetségben viszont 1050 utasítás található
Ezek az „új parancsolatok” nem mások, mint a régiek pontosítása, új megfogalmazása, tökéletessé és végső szellemi gyakorlatiassággá tétele. Lényegében egyik sem új, hanem szorosan összefügg a régiekkel és azokat pecsételi meg a Melkishédek rendje szerinti főpapi uralom szerint, amikor a betűből élet lesz.
Ószövetség – rabság / Újszövetség – szabadság
Rabság az, amikor a törvényt igyekszed betartani, hogy megfelelj valakinek, de közben a szívedben egészen mást cselekednél. Mekkora teher, lelkiismeretfurdalás, önerőből való önmegtartóztatás és energia szükséges ehhez? Az ilyen ember hasonló sziszifuszihoz, a gályarabokhoz vagy az Egyiptom béli vályog taposókhoz.
Amikor pedig a szíved újul meg a Szent Szellem által és a Törvény szerint, minden erőfeszítés és különösebben elviselhetetlen önmegtartóztatás nélkül, jó szívvel, jó kedvvel meg fogsz felelni Yahuwah rendeleteinek, a benned élő Fia és Szelleme által.
Mi van a Szentélyt, a papokat és az áldozatokat szabályozó rendeletekkel?
Ugyanúgy működik. Csakhogy ma
egyetlen Főpap van Yahushua, mi az Ő Testének tagjai pedig mind Leviták vagyunk.
A földi Szentély, a Mennyei képmása volt, ahogy Mózes ezt megkapta. Ezért a Törvény ugyanaz, csak a rendje, az érvényre jutása módosult. Yahushua az emberek kezéből visszavette az ítélet végrehajtásának a jogát. Ő hajtja végre a büntetést, a Kegyelem korszak alatt még kizárólag szellemi síkon, majd amikor visszajön, fizikailag is elpusztítja a bűnösöket, akik nem adták át Neki halára óemberüket.
Az áldozat egyszer és mindenkorra megtörtént.
Azonban további kisebb áldozatok szükségesek ahhoz, hogy a Messiás Teste a Szentély működjön ma is.
Áldozat az, amikor kimegyek szolgálni mások felé, az időmből és energiámból áldozok, sőt mi több, én vetek, de sokszor más arat. Áldozat az, amikor lemondok dolgokról, a zsíros falatokat nem fogyasztom el, hanem feláldozom, elégetem. Áldozat az, amikor böjtölök, félrevonulok imádkozni, nevelem a gyerekeimet Yahuwah nevében, saját akaratomat az oltárra teszem, hogy az Övé legyen meg.
A régi rendeletek ezeknek a szívből jövő szellemi és tökéletes áldozatoknak voltak csupán képmásai, illetve ígéretei.
Hiszen akkor emberek működtették, most azonban a Messiás és az Ő uralma alatt élő új teremtésű emberek szolgálnak.
De fordítva is működik, nem csak tiltó, hanem „élvezeti” törvények is vannak. A Levitának néha mégis jár a zsírból, a javakból és azokat szíve kedve szerint el is fogyaszthatja. A munkás megérdemli a bérét és sose szégyelljen elfogadni adományt bármilyen formában és élvezni annak áldásait. Csak a mértéket tartsa meg és ne fogadjon el pénzt és adomány attól, akiben érzi, hogy meg akarja őt vásárolni.
Lepel, nemcsak a zsidók szemén
Ahogy a hagyományos zsidókat, a hamis talmudi és egyéb babiloni fertőzések nem engedték felismerni a Testté lett Igét, mely megjelent Yahushua-ban, az a bizonyos lepel, mely a szemükön van, úgy látható, hogy a kereszténység szemén is rajta van egy hasonló lepel, mely ennek tükörképe. Ez a lepel nem más, mint az, amelyik nem engedi őket felismerni a törvényt Yahushua-ban, annak ellenére, hogy elfogadják Őt messiásként. Mindkét esetben a sátán gondoskodott, hogy a lepel a Törvény és Yahushua között helyezkedjen el. Így a két oldalon levő Népnek torz képe van a Messiásról.
Az egyik csoport, mely a Törvénynél van, Yahushua-t nem látja, a másik, aki Yahushua-nál van pedig a Törvényt nem ismeri fel Benne.
Ne féljünk hát a Törvénytől, ő a legjobb barátunk, mely eszköz, amit a mi Urunk bennünk használ, hogy a bűntől való megszabadításunk után, vissza ne essük abba, illetve lássuk, hogy mi van még bennünk, amit még rendezni kell hívő utunk folyamán.
A törvény tagadása nem más, mint a Szent Szellem munkájának megakadályozása, mely egy idő után az Ő megszomorításához is vezet.
A Törvény olyan, mint az útjelzések, melyek segítenek megtartani az irányt és megmaradni azon a keskeny úton, ami az üdvösséghez vezet. Nem az útitáblák a cél. Aki pedig annak veszi őket, bele is rohan és bele is halhat. A Messiás a cél és aki Felé rohan, Örök Életet kap.
A Törvény a tanítómesterünk, hogy egyre jobban megismerjük Őt és közelebb jussunk hozzá.
Amikor olvassuk az Ószövetségben a Parancsolatokat fokozatosan rádöbbenünk arra, hogy egyáltalán mit jelentenek számunkra a mai viszonylatokban. Mi a szamár, a tehén és egyéb földművelődéshez köthető fogalom, még egy mai városi embernek is megnyílik a szeme, hogy mit jelent, és hogy adott esetben egy-egy törvényt, egy-egy helyzetben tudatlanul is betartott. Nem kényszerből, hanem ösztönösen, jókedvvel, azaz Szeretetből, mert már a szívébe vésődött anélkül, hogy még tudatában lett volna a tételes formájáról.
A törvény újjászületésünk után való megismerése megerősíti hitünket, hogy valóban bennünk él a Messiás és bizonyságot tesz a Szent Szellem jelenlétéről.
A törvény veszélyei
A törvény akkor válik valóban átokká, amikor emberi kézbe vesszük. Amikor a Szent Szellem és Szeretet nélkül kezdjük ismét használni ítélkezésre, illetve amikor magunkra nézve azért tartjuk betartandónak, mert ebből remélünk valami többlet áldást.
Az ilyen folyamat/állapot igen nagy jelzés, hogy a Szövetségeddel valami gond van.
Ilyenkor jusson eszedbe, hogy talán újjászületett embernek gondoltad magad, de valaki félrevezetett. Vizsgáld meg magad és kérd a víz és/vagy tűzkeresztséget, kinek mi hiányzik, azt az adott személy és Elohim tudja.
De ha ebben vagy, akkor még a vallásosság és farizeusság rabja vagy. Az ilyenek miatt és az ilyenek hamis bizonysága miatt félnek az emberek a Törvénytől és visszautasítják. Ebben az esteben te is törvénytipró vagy, mert rosszul kezeled és emberileg lépsz be a Messiás jogkörébe, így taposod a törvényt a-helyett, hogy engednéd Őt érvényre juttatni azt benned. Sőt másokat is törvénytipróvá teszel, akik a valódi szabadságra vágynak, mert azt látják, hogy a törvény téged rabbá tett és így még távolabb fognak menekülni előle azaz a Messiástól.
Az beszéljen a Törvényről, akinek valóban a szívébe vésetett.
Tanítványi utunkon azáltal Szentelődünk meg egyre inkább, hogy a parancsolatok egymás után helyreállnak és működésbe lépnek bennünk.
