Nem vagyunk törvény alatt. Bizony nem! Mert, ha benne vagyunk Abban, Aki a törvény felett áll (Yahushuah-ban), akkor mi is a Törvény felett állunk Vele együtt. Azonban a törvény lábunk alatt pillérként, templomunk egyik tartóoszlopaként szolgál – a törvény és a próféták alappilléreire építem az én Egyházamat – és nem arra, hogy tiporjuk azt, ahogy a kereszténység nagyobbik része gondolja és teszi máig.
Az Apostolok Cselekedetei 21:18-26-ban nagyon világosan kitűnik, hogy Pál apostol, apostoltársai tanácsára alávetette magát annak, hogy mindenki előtt tanúságot tegyen arról, hogy a mózesi törvények szerint él és betartja azokat. Amikor Jákob és a vének megkérték, hogy a másik 4 férfival együtt borotválja le a fejét a parancsolatok iránti tiszteletük jeléül, Pál nem állt ellen nekik, hanem csendben engedelmeskedett.
Pál apostol „ellentmondásairól„
A következő írásban Pál apostol (Saul) a törvénnyel kapcsolatos írásával szeretnék foglalkozni zsidó szemszögből. Különösen a Rómaiakhoz írt levélbe nyerünk majd betekintést, hogy mi is a szerepe a törvénynek a kegyelmi időkben, Yahushua HaMashiah áldozata utáni időszakban, zsidónak, és nem zsidónak egyaránt. Fontos a kérdést az eredeti gondolkodásba visszahelyezni, mivel a levél Rómában élő hellenizált zsidó és nem zsidó gyülekezethez szól Yahushua-ban hívő, de zsidó identitását soha meg nem tagadó és élete végéig megtartó zsidó ember tollából, Elohim Szent Szelleme ihletése által írta azt, amit írt.
Fontos tisztázni azt, hogy az akkor Rómában élő zsidóságnál a törvény két oknál fogva eltért az eredetileg Mózesnek kijelentett törvényektől. Egyrészt a hozzáadott emberi farizeusi törvényektől még nem voltak teljesen leválasztva és megtisztulva, illetve az eredeti tórai törvényeket is a farizeusi szemüvegen keresztül és lelkülettel értelmezték. Pál, itt nem a törvény ellen szól, nem Elohim által kijelentett törvények ellen, hanem:
Azok ellen a plusz törvények ellen, melyeket a zsidók hozzátettek, mintegy kibővítvén az eredetieket,
ILLETVE
a hellenizmusnak köszönhető már Elohim törvényét is érintő torzulások és tévtanok ellen, melyek a rómaiak által belekeveredtek az eredetibe.
Ezeknek a plusz törvényeknek a betű szerinti betartása vezetett a farizeusságig, ami ellen Yahushua harcolt, mely a törvény betartásának önmagában üdvözítő hatást tulajdonít, így másodrangúvá száműzve a személyes kapcsolatot Elohim-mal, ami hitből és belső szeretetből fakad. A farizeusság nem abból adódik, hogy minden törvényhez hű vagyok, hanem abból, hogy a törvények betartását Elohim elé helyezem. Attól farizeus valaki, hogy nem hitből tartja be a törvényt, hogy ezzel is tisztelje Elohim-ot, Akit szeret, hanem azért, mert elvárja a jutalmakat Tőle egyfajta üzletként.
Azok a plusz törvények ellen harcolt Pál, melyek nem hitből fakadnak. Melyeket nem azért tartasz meg, mert örömmel teszed, nem kényszerből, hanem mert szereted Elohim-ot. Átélve a Vele való kapcsolatot, érzve, hogy a törvény nem korlátoz, hanem szabadságot ad, mivel az élet megóvására szolgálnak. Azok a törvények ellen harcolt, melyek kényszerből, mint külső üzletelés Elohim-mal, és nem belső hitből fakadtak.
Továbbá azért harcolt Pál, hogy ne a törvény legyen az első. A Váltságműtől kezdődően, a sorrend megváltozott. Többé nem a törvény a tanítómesterünk a Messiásig, hanem a Messiás Szellemével betöltekezve egy új Élet kezdődik, ahol maga Ruach HaKodesh teszi helyére és működteti, azaz tanítja nekünk a törvényt, ami Yahushua-ban testté lett.
Így minden átfordul, és többé nem a Törvény tanít minket a Messiásra nézve, hanem a Messiás tanítja Törvényeit bennünk, miután megkaptuk a Kegyelmet.
Az ellen is harcol Pál, hogy az idősebb testvérek szellemben felnőttkorúaknak való tanokat oktassanak az újszülöttek számára. Nem kell még Mózes annak, ki most jött ki a vízből. Neki elég Noé 7 törvénye, az Özönvíz utáni kezdetleges, univerzális alapszabályok. Mózes már nehezebb eledel, a gyereknek pedig tejre van szüksége. Ezzel Pál nem nullázta le, vagy semmisített meg Mózest, hanem a helyére tette. Bár nem fejti ki tovább, de egyértelmű, hogy a Mózesi törvények fontosságát a megfelelő szellemi korosztály számára természetesen érvényesnek tartja.
Pál ezeknek a torzulásoknak a helyreállításán dolgozott, mivel az apostoli munka nem más, mint helyreállító munka elsősorban.
Így érthető Yahushua HaMashiah lényege is. Mit is jelent az, amikor Ő betölti a törvényt. Mikor a Messiás uralma alá helyezem magam, és a Messiás-ban újjászületek a bemerítkezés által, akkor már többé nem én élek, hanem a bennem levő – a testté lett Ige. A törvénytől nem, hogy felment, hanem érvényt szerez neki. Azért tartom be a törvényt, mert többé nem kőtáblákra van felírva, hanem a hús szívembe kerül bevésésre a tűzkeresztség által.
Egy szívet adok majd nekik, és új szellemet adok beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik…
Ezékiel 11:19
Pontosan ez a prófécia teljesedett be Shavuot-kor, pünkösdkor. Amikor a két kőtábla két tűznyelvvé változott, amelyek a tanítványok szívébe vésődtek, majd elkezdtek nyelveken beszélni. Ne felejtsük el, hogy a zsidóság egészen máig Shavuot/Pünkösd napját tartja annak a napnak, amikor Mózes lejött a Sinai hegyről, hogy átadja a népnek a 10 parancsolatot. Ez az egyik ritka olyan judaista szokás, mely mélységesen prófétikus erővel bír, illetve a történet leírás alapján egyértelmű, hogy valóban valamikor e-tájt történt ez az esemény – Pessach, a kivonulás után 50 nappal.
De most vessünk egy pillantást a törvényről szóló igékre a Rómaiak leveléből:
1. Mi akkor a zsidó előnye, vagy mi a körülmetélés haszna? Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Elohim rájuk bízta igéit. Róma 3:1-2
Ebből a részből azonnal kitűnik az IGE, szó, mint ami a zsidó népre lett bízva. Mikor a 10 parancsolatról beszélünk, mint a 10 alaptörvény, melynek 613 (valójában 650-700) bővítménye van, illetve melyet a 2 nagy szeretet törvénybe össze lehet foglalni. Az Ige a törvény egyik szinonimája, összességében az egész Ószövetséget takarja, melynek egy igen fontos és jelentős része a Parancsolatok. János is így kezdi Yahushua HaMashiah-ról szóló történet leírását, hogy:
Kezdetben volt az Ige, és az Ige Elohim-nál volt, és Elohim volt az Ige … Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. János.1:1…14
János azonnal azzal kezdi, hogy Yeshua-nak leírja az esszenciáját. Ő maga volt az Ige, más szavakkal Ő maga volt a törvény. Az Ige mi mást jelenthetne, mint Elohim a népének addig kijelentett szavát. Mi volt ez a kijelentett szó, ha nem a törvény és a próféták? A Próféták, akik a törvényszegés miatt lettek küldve ítéleteket hirdetni. Azok a próféták, akik azért küldettek, hogy ítéletet mondjanak a törvény megszegése miatt, és akiknek fő munkája épp a Parancsolatok helyreállítása volt azáltal, hogy bejelentették a megszegésük miatt érkező és rájuk sújtó haragot.
2. Mert a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni egyetlen halandó sem őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik. Róma 3:20
Hogyan is ismerem fel, hogy mi a bűn? A törvény által! Tehát, hogyan is működhet a kegyelem? Ha felismerem, hogy bűnös vagyok, és rászorulok a kegyelemre! Honnan tudom meg, hogy rászorulok a kegyelemre? A törvény mondja meg! Van-e kegyelem törvény nélkül? Nincs! Miből kellene megkegyelmezni, ha a törvényt, mint mércét elvágjuk?!
Itt is elsősorban olyan zsidóknak szól a vers, akik a törvény puszta betartásától várták a megigazulást, és nem a más népekből valókhoz, hogy ne törődjenek a törvénnyel. A más népekből valóknak igenis hirdetni kell a törvényt a maga idejében, hogy értsék miről szól a váltságmű, a zsidókat viszont felszabadítani a plusz, illetve az asszimiláció által megmásított törvények alól.
3. Mert Ábrahám és az utóda nem a törvény, hanem a hitből való igazsága alapján részesült abban az ígéretben, hogy örökölni fogja a világot. Hiszen ha a törvény emberei az örökösök, akkor üressé lett a hit, és valóra válthatatlan az ígéret; mivel a törvény csak büntetést eredményezhet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés. Azért adatott tehát az ígéret a hit alapján, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utóda számára: nem csak a törvény alatt élőknek, hanem az Ábrahám hitét követőknek is. Ő mindnyájunk atyja Elohim színe előtt, ahogyan meg van írva: „Sok nép atyjává tettelek.” Mert hitte, hogy Elohim megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket. Reménység ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: „Ennyi lesz a te magod!” Róma 4:13-18
Ahol nincs törvény, ott nincs törvényszegés. Ezért vetik el sokan a törvényt, hogy mossák kezüket, mint Pilátus! Vajon ezért írta ezt Pál? Alig hinném. Itt is azon van a hangsúly, hogy szükséges a törvényt ismerni, mert ebből adódik a bűn felismerése, amely magával vonja a Messiás váltságművének szükségességét és elfogadását. Törvény nélkül nincs ítélet, ítélet nélkül nem lenne szükség kegyelemre! Törvény nélkül nem lenne mi alapján kivégezni óemberem, így teljességgel nem válhatnék sosem új teremtéssé. (Lásd: Halálbüntetés (az ÉLET kezdete).
Akik Ábrahám utódai származásilag, illetve Szellemben a Messiás Teste, az ő engedelmességét és hitét kell, hogy tanúsítsuk. Ábrahám engedelmes volt, tehát igaz. Miért igaz? Mert az addig ismert törvényeket megtartotta. Miért tartotta meg? Nem kényszerből, nem elvárva a jót, hanem hálából, örömmel, mert szívből szerette Elohim-ot. A Messiás igen nagy mértékben élt már benne, még mielőtt eljött volna a látható világba. Az egész törvény már akkor élt benne, mikor még át sem adta őket Yahuwah Mózesnek.
4. Vagy nem veszitek tudomásul, testvéreim, pedig a törvényt ismerőkhöz szólok, hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él? Például a férjes asszony is, amíg él a férje, hozzá van kötve a törvény szerint; de ha meghal a férfi, akkor fel van mentve a törvény hatálya alól, amely a férjéhez kötötte. Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek számít, ha más férfié lesz, de ha meghalt a férje, megszabadul a törvényes kötöttségtől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz. Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Messiás teste által, s ezért másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Elohim-nak. Mert amíg test szerint éltünk, a bűnök törvény által szított szenvedélyei hatottak tagjainkban, amelyek a halálnak termettek gyümölcsöt. Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy az új életben a Szellem szerint szolgálunk, nem pedig az Írás betűje szerint, mint a régiben. Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!” De a bűn a parancsolattól ösztönzést kapott, és felszított bennem mindenféle kívánságot. Mert a törvény nélkül halott a bűn. Én pedig a törvény nélkül éltem valamikor. Amikor azonban jött a parancsolat, életre kelt a bűn, én pedig meghaltam, és kitűnt, hogy éppen az életre adott parancsolat lett halálommá. Mert a bűn, miután ösztönzést kapott a parancsolattól, megcsalt engem, és megölt általa. A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó. Akkor a jó lett halálommá? Szó sincs róla! Ellenben a bűn, hogy meglássék bűn mivolta, a jó által hoz rám halált, így a bűn fokozott mértékben lesz bűnné a parancsolat által. Róma 7:1-13
Ebben a szakaszban elég egyértelmű a törvény megtartása, illetve ismerete, amit immáron nem mi tartunk be, hanem a bennünk élő Messiás Szelleme. Mert az, aki nem ismert bűnt, bűnné lett értünk, hogy mi Elohim igazsága legyünk őbenne. 2Korintus 5:21
Ismét Pál tollából olvashatjuk, hogy a bűn leleplezése végett a testté lett törvényt, Yahushua-át tette bűnné, hogy a kettő szembeállítása által érvénybe léphessen a kegyelem. Ez azt jelenti, hogy bűnössé nyilvánította Elohim az Ő fiát? Szó sincs róla, hanem ebben mutatkozik meg nagy kegyelme, hogy az egyetlen bűntelenre helyezte a törvény által ítélete következményeit.
Törvény-bűn és ítélet-kegyelem, olyan fogalmak, melyek elválaszthatatlanok egymástól Ádám és Éva bűnbeesése óta.
5. Tudjuk ugyanis, hogy a törvény szellemi, én pedig testi vagyok: ki vagyok szolgáltatva a bűnnek. Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm Elohim törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Elohim-nak, a mi Urunk Yahushua HaMashiah! Én magam tehát értelmemmel Elohim törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének. Róma 7:14-25
Itt kétféle törvényt állít egymással szembe Pál. Elohim törvényeit, illetve az anti-törvényt (az anti-testté lett Igét, az antikrisztus törvényeit), ami testi vágyainkból fakad. Ráadásul itt Pál nem a tényleges személyes lelkiállapotáról beszél, hanem egyetemes emberként szólal fel, hogy a még újjá nem született vagy hitükben még gyenge emberekkel megértesse mi a bűn működése a világban. A Törvény, a Messiás és Ruach HaKodesh Pálban élt és uralkodott. Szabad volt ő a bűntől, és újjászületése óta nem küzdött semmilyen súlyosabb bűn kísértésével.
6. Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Messiás Yehushua-ban vannak, mivel az élet Szellemének törvénye megszabadított téged a Messiás Yahushua-ban a bűn és a halál törvényétől. Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Elohim, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Szellem szerint. Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Szellem szerint, a Szellem dolgaival. A test törekvése halál, a Szellem törekvése pedig élet és békesség, minthogy a test törekvése ellenségeskedés Elohim-mal, mert az Elohim törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni. Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Elohim előtt. Róma 8:1-8
A bűn törvénye alól Elohim törvénye tud csak megóvni. De a test miatt az ember képtelen betartani azokat önerőből. Ezért szükséges az embernek nem kőtáblákra, hanem hústábláira, egyből a szívébe vésni azokat, hogy ösztönösen cselekedje a törvényt. A Messiás-ban való újjászületés ezt jelenti. Ha el is követem a bűnt, azonnal felismerem anélkül, hogy valaki figyelmeztetne rá, vagy utána néznék a pontos cikkelynek az írásban, mivel a bennem élő Szent Szellem személyesen jelez, visszatart, illetve ítél, hogy felismerjem, hogy ismét rendezni valóm van, és kegyelmet kérhessek. Így működik a folyamatos megszentelődés. Belső kapcsolat, újjászületés nélkül a törvény önmagában farizeussághoz vezet és hiábavaló, viszont amint a Messiás uralma alá kerülök a törvény élővé válik, és parancsként teljesítem azt. Erről szól a következő igerész:
7. A törvény pedig közbejött, hogy megnövekedjék a vétek. De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem; hogy amiképpen úrrá lett a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazsággal az örök életre Yahushua HaMashiah, a mi Urunk által. Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne? Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Messiás Yahushua-ban merítkeztünk, az ő halálába merítkeztünk? A bemerítés által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen a Messiás feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Róma 5:20-6:4
Emberi gondolkodással nehezen felfogható mi is történt a Messiás áldozata révén. Az akkori zsidó gyülekezethez is úgy fogalmaz gyakran Pál, hogy: „Mit mondjunk tehát…”, majd folytatja, hogy: „...szó sincs róla,…”. A Messiás uralomra lépésének pillanatától, olyan parancsok lépnek érvénybe, melyek könnyen félreértelmezhetőek a zsidók számára is. A törvény átka alól fel vagyunk mentve, …mit mondjunk tehát, érvénytelen a törvény, szó sincs róla, sőt érvényt szerzünk neki, stb. Ez a gyakran ismétlődő szófordulat is arra enged következtetni,
hogy változás van ugyan, de lényegi változás nincs, hanem beteljesedett valami régebbi dolog.
A törvény nem üdvözít, mégis a testté lett törvény üdvözít. Nehéz a beavatott embernek is megérteni Elohim magasztosabb gondolatait, és működését, és ezt az ellenség mesteri módon ki is játssza: „Minek a törvény, hisz nézd meg, hogy Pál is kimondja… Kiragad mondatokat szövegkörnyezetéből, hogy részigazságokból kiindulva elferdítse AZ Igazságot, hogy hazugsággá tegye.
Másrészt nagyon ravasz módon megmagyarázza, hogy minek az a sok tisztaságra, illetve véres áldozatra vonatkozó törvény, hisz a mai zsidóság sem tartja be, akkor mit akarunk mi a keresztényektől?
8. Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert Yahuwah napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia. 2Thessz. 2:3
Minden törvénynek, a fizikális tartalmán túl van egy szellemi tartalma is. Az áldozat a saját életem, családom, munkám, mindenem odaszánása, és nem az, hogy milyen gerlicét, bárányt vagy más állatot áldozok, hisz ez az áldozat egyszer és mindenkorra Yahushua-ban el lett intézve. Az egyszeri áldozatnak a mintájára, szellemben milyen áldozatokat vagyok képes tenni, hogy a bennem élő Messiás-sal összhangban legyen a látható életem?
A mai zsidóság sem áldoz! Miért? Mert lerombolták a második Jeruzsálemi szentélyt-templomot. Amíg fel nem épül a harmadik, addig nincs áldozat. Csakhogy ez a harmadik templom már rég fennáll, és ez nem más mint a Messiás Teste, ami három nap alatt épült fel. Az Ő temploma már nem kőből van, sem semmilyen fizikális látható anyagból, hanem Szellem. Ezért az áldozat is Szellemben kell, hogy történjen. Erre pont ezek a rég leírt törvények adnak választ, hogy miként működik. Főpap már csak egy van: Yahushua, Leviták pedig mindannyian azok vagyunk, akik Újjászülettünk Őbenne.
A „ne érintkezz halottal” törvény például, nem azt jelenti, hogy el sem temethetem rokonomat, ha meghal, mert nem nyúlhatok hozzá, hanem tartózkodjak azoktól a szellemiségektől és az ezeket hordozó emberektől, melyek a halált hordozzák magukban. Ne legyen közösségem velük, nehogy megfertőzzenek. Holt cselekedetektől tartsuk távol magunkat.
Más kérdés az is, hogy melyek azok a törvények, melyek csak a zsidó népre vonatkoznak, illetve melyek azok, melyek minden népre. Itt csak a teljes törvény érvényességéről szeretnék tárgyalni, az Ige alapján, a Messiás után is, illetve pont Ő általa. A többi ismét egy másik tanítás tárgya lenne.
9.A körülmetélkedés valóban használ, ha megtartod a törvényt; de ha törvényszegő vagy, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett. Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény rendelkezéseit, nem tekinti-e Elohim a körülmetéletlenségét körülmetéltségnek? Még a származása szerint körülmetéletlen is, aki betölti a törvényt, el fog ítélni téged azért, mert az Írás és a körülmetélés ellenére törvényszegő vagy. Mert nem az részesül dicséretben, aki külsőleg zsidó, aki testén külsőleg van körülmetélve, hanem az részesül dicséretben – mégpedig nem emberektől, hanem Elohim-tól -, aki belsejében zsidó, aki nem betű szerint, hanem szívében a Szellem által van körülmetélve. Róma 2:25-29
Egy visszatérő téma, ki számít zsidónak? Van-e szellemi Izráel, illetve mi értelme van, ha már a Messiás-ban hiszünk és Benne élünk, tovább megtartani zsidó identitásunkat? Nincs különbség görög és zsidó között? Röviden annyi, hogy ne tévesszük össze a megítélésben alkalmazott mércét, a földi feladattól és elhívástól, amit külön-külön népeknek adott Elohim. Egy pogányból lett Elohim népe, aki a Messiás-ban újjászületett, igenis nagy ítélet lehet élete tanúbizonyságával egy Elohim-tól eltévelyedett zsidó számára abban, hogy hogyan is kellene megélni a kapcsolatot az Örökkévalóval.
Egy származásilag nem zsidó lehet körülmetéltebb szívében, mint az a vérszerinti választott, aki csak a gatyájában az.
De ez nem jelenti azt, hogy bárki, aki nem zsidó, hirtelen igazi és valódi zsidóvá válik.
De ettől még senki ne fossza meg a zsidóságot, azoktól az ígéretektől, szerepkörtől és feladattól, melyeket Elohim a látható világban tett nekünk és ami csak bennünket illet, melyeket csak mi végezhetünk el.
10. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok Yahushua HaMashiah-ban. Galaták 3:28
Egy elvakult bal-liberális irányba fasizálódó világban, ahol lassan már börtönbe vetnek, ha kimered ejteni a szádon, hogy van látható különbség férfi és nő között, egyre nehezebb a világgal együtt sorvadó keresztényeknek felfogni, hogy igen is van különbség nem csak férfi és nő között, hanem zsidó és görög között is. Ugyanúgy szeret minket Elohim, mégis másra hívott el bennünket. Elhívatásaink továbbra is különböznek egymástól, de párhuzamosan kell működniük az Egyház építésének érdekében, mint egy házaspárnál: pontosan úgy, ahogy egy férfinak és egy nőnek együtt kell élnie és működnie. Elhívásaink kiegészítik és erősítik egymást.
Ha pedig Pálnak ezt a mondatát még mindig félreértelmezi valaki, azt kérem attól az embertől, ha férfi, hogy jövő vasárnap: szerezzen be női ruhát és egy parókát, vegye fel, rúzsozza ki magát, majd üljön be a gyülekezetbe. Ha igehirdetőről van szó, akkor próbáljon női hangot utánozva prédikálni a hívei előtt. Majd amikor hazatér az istentiszteletről, miután testvérei végig nézték, hogy vajon mi ütött belé, írja le a benyomásait a lenti comment-be. Ezek után pedig azon gondolkodjon el, mikor, miként vesz ismét bármit a szájára abból, amit Pál-tól olvasott.
Különösen ajánlom mindenki figyelmébe Péter apostol intelmeit, miszerint társának nehezen érthető szavait bárki is hamis módon használja fel, mert súlyos következményei lehetnek. Súlyosabb, mint egy ilyen megalázó élményt átélni egy gyülekezet előtt férfiként.
A zsidó nép nincs elvetve. Továbbra is mintaként szolgál előtted, akkor is, ha még nincs Yahushuah-ban.
Mielőtt bárkivel szellemben megtörténne bármelyik prófécia, az a látható világban a zsidóságon fog beteljesedni elsőként, egyfajta prototípusként, főpróbaként, mint egy kirakati bábún. Ezt jelenti választott, illetve profetikus népnek lenni, melyet Elohim örök időkre kiválasztott és elkülönített más népekhez képest, egy különleges feladatra, mely a Messiási korban is érvényes.
A körülmetélés törvénye is csak a zsidókra vonatkozik, azokra is, akik a Messiás-ban vannak, mivel nekünk a kegyelem mellett, és főleg a kegyelmért, továbbra is vinnünk kell a törvényt.
Körülmetélésünk a Messiásban azonban kizárólag olyan lehet, mint Teofiliusz-é, hogy népünk felé tudjunk szolgálni. A tökéletes és végleges Szövetség jele Víz és Tűz által van. Ez a testi körülmetélés ajtókat nyit népünk hagyományos tagjai felé, hogy az Evangéliumot be tudjuk vinni közéjük.
Ez a feladat, csak ránk hárul és örökérvényű. De, ha hűtlenné válunk Elohim-hoz, akkor egy nem zsidó, aki szívében van körülmetélve meg tud szégyeníteni egy testileg körülmetéltet. A végső elszámolásnál, a megítélésünknél, viszont semmilyen előnyt zsidóságunk által nem fogunk élvezni, sőt több lett ránk bízva, több lesz számon kérve. Ezért senki se irigykedjen! Szellemben lehet valaki Ábrahám leszármazottja hit által, mint Elohim népe a Messiás által, de szellemi Izráel nem lehet.
Izráel/Júda Elohim első felesége. Nem azonos kisebb testvérükkel, Elohim később csatlakozott Mennyasszonyával: Efraimmal. A próféciákban, amikor arról olvasunk, hogy Júda és Izrael, akkor Júda, az Júdára vonatkozik, Izráel pedig Izráelre vonatakozik bármennyire hihetetlen. Arra az Izráelre, a 10 törzsre, mely még összegyűjtetés alatt van. A próféciákban a más nép-beliek Efraimmal vannak jelezve.
Kiválasztottságunk jelentéséről itt olvashatsz többet: Választott nép?
11.Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet. Te hiszed, hogy egy az Elohim. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő? Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron? Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite. Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: „Ábrahám hitt Yahuwah-nak, aki ezért igaznak fogadta el őt”, és „Elohim barátjának neveztetett”. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által. S ugyanígy a parázna Ráháb is, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor befogadta a követeket, és más úton bocsátotta el őket? Mert ahogyan a test halott a szellem nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.Jakab 2:17-26
Milyen cselekedetekről szól itt Jakab? A cselekedet miből is származhat? Emberi akaratból, jó szándékú humanizmusból, tetszeni akarásból? Amikor Ábrahám hitt és aszerint cselekedett, nem Elohim szavának engedelmeskedett-e? Nem Elohim igéjének engedelmeskedett, az általa addig ismert Törvényeinek? (Mivel Mózes előtt élt Ábrahám, az egész kinyilatkoztatott törvényt nem ismerhette betű szerint, de attól még voltak törvények, melyeket még körülmetéletlen állapotában is ismert évszázadokkal Mózes előtt). A cselekedet nem más, mint a Törvény betartása, annak elfogadása és engedelmesség iránta. Hogyan is cselekedhetnék, ha törvényt nem ismerek? Törvény nélkül, nincsenek jó cselekedetek, a hit, cselekedetek nélkül hallott, a hit, törvény nélkül halott, és törvény nélkül nincs értelme a kegyelemnek sem! Aki azt gondolja, hogy jól cselekedni lehet Elohim akaratán, szaván, igéjén, törvényén kívül az tévedésben van!
Befejezésként nem Pál, hanem maga Urunk Yahushua HaMashiah szavaival zárnám e sorokat a törvényről:
12. Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik. Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában. Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.” Máté 5:18-20
Ahogy korábban is írtam egy másik tanításban, Pál sokféleképpen szólt, mert sokféle szellemi szinten és állapotban levő emberekhez beszélt. Yahushua idején senki nem volt még megszületve Szellemben, mivel a Ruach HaKodesh a Váltságmű elvégeztetéséig nem töltetett ki.
Ha pedig Pált nem értjük, maradjunk Yahushua szavainál. Abból induljunk ki, az legyen mindig az alap, mert nem Pál a messiás és nem neki számolunk el a végén. Viszont Pálon keresztül úgy szólt a Messiás, ahogy sokan nem értik, mert nem akarják érteni, mert nem akarnak felnőni. Ha már ez van, akkor ne Pál legyen a sarokkő, mert Pálban igen súlyosan meg lehet botlani, a megbotló saját vesztére, ahogy Péter apostol nyilatkozott nehezen érthető kollégájáról. (2Péter 3:15-16)
Pál elemzését érdemes egy másik apostol, Péter szavaival kezdeni:
És a mi Yahuwah-nknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok; a miképpen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint. Szinte minden levelében is, a mikor ezekről beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére. 2Péter 3:15-16
Pál nehezen értelmezhető kijelentései miatt, igen nagy a káosz a hívők köreiben.
Ha valóban őszinték akarunk lenni, mindenkinek feltűnhetett már legalább egyszer az életben, hogy Pál mintha ellentmondásban lenne, mind az Ószövetséggel, mind Yahushua kijelentéseivel, sőt saját magával is.
Azonban ki kell jelentenünk, hogy
NINCS és NEM LEHET ellentmondás
azokban az írásokban, melyeket Elohim Szent Szelleme, Ruach HaKodesh ihletett és melyek fennmaradásáról gondoskodott az emberek által kanonizálásnak nevezett rögzítési folyamatok során.
Innentől fogva nem menekülni kell, félresöpörni, azt kivenni, ami számunkra jó, a többire pedig leplet borítani, hanem kitartóan kérni kell a választ ezekre a kardinális kérdésekre.
Mind zsidó, mind keresztyén oldalon megegyeznek Pál személyének megítélésében. Mindkét fél szerint:
Pál az, aki a törvényt „hatályon kívül helyezte”.
Zsidóknak megbotránkozásként, Görögöknek pedig legnagyobb örömére.
Az egyik fél – a zsidó – botránynak tartja, hogy a törvényről bárki kimondja, hogy többé nem cél és nem a legfőbb feladat betartani azokat. A másik fél pedig, mely alapjából törvényen kívül volt, mikor még Yeshua HaMashiah-t nem ismerte, továbbra is csak a jóból akar részesülni, a nehéznek, kellemetlennek tűnőt pedig kerülni.
Pál e két szellemiség és felfogás között helyezkedett el, ahogy nekünk is szükséges volna. Óvva intett attól, hogy bárki a törvényt farizeusi módon túlhangsúlyozva tévedésbe essen a Bárány áldozatát ezzel semmissé téve, megszentségtelenítve.
Abban az időben, amikor még hagyományos judaizmusból frissen megtért és újjászületett zsidókból állt a tanítványok nagyobb része, akik vitték az Örömhírt a Népek felé, ez volt a legnagyobb veszély, hiszen Yahushua követői még nem váltak le teljesen a babiloni judaista hagyományokról. Egyrészt nem volt mindenki számára tiszta, hogy mi a babiloni, azaz hamis judaizmus és a Tórai – az ószövetségben rögzített törvény-rend szerinti eredeti judaizmus, így nem tudtak a kettő között különbséget tenni.
Továbbá ez utóbbin belül, a kinyilatkoztatott tiszta Parancsolatokhoz való hozzáállás is két féle lehetett. Az eredeti és érvényes Törvényhez is kétféleképpen lehet viszonyulni. Lehet, az eszünkkel, kényszerből, mert rosszat nem akarunk magunknak és ezért engedelmeskedünk Atyánk Szavának, de lehet szívből jövő, feltétel nélküli szeretetből is szem előtt tartani Atyánk akaratát, illetve pontosabban kérni, hogy Ő maga bennünk élve, teljesítse rajtunk keresztül az Ő parancsolatait.
Az első hozzáállás farizeusi, azaz formális, adok-kapok alapon működik, nem hitből-szívből, hanem észből. Nem Yahuwah szeretetéből, hanem a rossz értelemben vett félelemből, a tőle való rettegésből fakad, ahogy azt ma a leginkább az iszlám vallásban láthatjuk. Sokan ma úgy engedelmeskednek a tórai parancsolatokhoz, mintha iszlámhívők lennének.
A másik pedig a Szent Szellemmel betöltekezett módon, amikor a Messiás szívünkbe költözve betölti és működteti azt, egyfajta ösztönös módon.
Pál egyszerre támadja a hamis judaizmust, ami alapjából emberi, de az eredeti Törvénynek ezt a hiábavaló és ártalmas, erőlködésből való betöltését egyaránt. Mindkettő halálba vezet.
Miért mond ellent Pál Yahushua-nak? Nem vagyunk törvény alatt/egy jótányi nem múlik el?
Van egy alapszabály, melyet érdemes mindig szem előtt tartani és betartani:
Ha bármilyen ellentmondás van Yahushua szavai és egy másik szereplő szavai között, a mérce MINDIG az amit Yahushua mond.
Ha nem értjük, ne abba kapaszkodjunk, ami nekünk szimpatikusabb, vagy amit a fejünkbe sulykoltak a teológusok az évszázadok folyamán. Amíg nem vagyunk elég felkészültek, hogy a nehezen érthető Pált megértsük, nagyon erősen és kizárólag Yahushua szavaihoz ragaszkodjunk és aszerint járjunk el, mert abból nem származhat baj.
Majd, ha Szellemben és engedelmességben eljutunk arra a szintre, akkor rájövünk, hogy végeredményben
Pál és Yahushua sosem mondott ellent egymásnak.
Annyi többlet nehézség volt Pál esetében, hogy Yahushua-val ellentétben, Pál üzenete főként már újjászületett embereknek szólt, azon belül, igen eltérő szellemi korban és állapotban levőkhöz. Yahushua-nak úgy mond „egyszerűbb” volt a helyzete, mivel szellemben mindenki azonos szinten volt, azaz újjászületett ember még nem igen létezett.
A Törvény halált nemz
A törvény veszedelmes fegyver, mint a kés. Késsel lehet ölni, csonkítani, megsebezni, fájdalmat okozni, ha betűként tekintünk rá, de lehet vele étkezni, daganatokat és üszkösödéseket is kivágni, életet fenntartani és javítani, ha Szellemben éljük meg.
A betű megöl, a Szellem pedig megelevenít.
2Kor 3:6
Ha pedig nem tanulod meg az Atyától, hogyan kell használni a Törvényt, kárt fogsz okozni magadban és másokban. Ha pedig elveted félelemből, vagy gyávaságból, Ő maga fog téged megítélni a végén. Azaz a Törvény maga.
A Törvény az Ige, az Ige pedig Testté lett. Aki nem hal meg óemberként és támad fel új-emberként Yeshua-ban, az Igében, az Élő Törvényben, azt Yahushua ítélete fogja utolérni, amikor visszajön.
Az erőtlenek kérdése
Az egész páli ellentmondás gyökere az Erőtlenek fogalmában rejlik, azaz a szellemi kiskorúságban. Pál minden törvényt háttérbe szorít azért, hogy a szellemben nálunk erőtlenebbekre ne zúduljon valami hamis, Yahushua-hoz nem közelebb, hanem távolabb vivő szokás, dogma, hagyomány.
Az ÉLET és a SZERETET törvénye a legfontosabb,
az amely bármilyen szellemi szinten haladó tanítványt még egy fokkal közelebb visz a Messiás Király ismeretéhez, közelségéhez és a Vele való azonosuláshoz. Ha bennem rendeződött egy törvény, ami a másikban még nem, ne vegyem rá, hogy tartsa azt be, mert megszentelődés helyett ismét átok alá helyezném.
Ilyen esetben a szellemit betű szerintivé alacsonyítanám és a nálam erőtlenebb élő kapcsolatát formálissá, vallásossá tenném. Farizeust csinálnék belőle, aki a parancsolatokat már nem megélni, megérteni, hanem még több jutalom reményéért csak egyszerűen betartani szeretné csupán.
A parancsolatok/törvények akkor teljesedtek be bennem, ha nem kényszerből tartom be őket, hanem optimális esetben gondolkodás nélkül teljesítem, sőt vágyom teljesítésükre.
Jó, ha az ember ellenáll a kísértésnek, de ha nem rendeződik benne, hanem csak küzdelem árán tud betartani bármilyen parancsolatot, előbb utóbb nagy gondok alakulnak ki szellemi életében. Aminek még ellene kell állnom, amikor már újjászülettem, attól sürgősen tisztulnom és szabadulnom kell, hogy az újjászületéssel járó ígéret beteljesedjen. Ez az ígéret nem más, mint a
MEGSZENTELŐDÉS FOLYAMATA.
Minden rendezetlenség és gát gyökere a bűn. A bűnt pedig egyedül a törvény tudja leleplezni. A bűntől megszabadítani pedig Yahushua tud, aki Főpapként szívünkben – szellemünk szintjén – végrehajtja a bűnnel szemben a törvényből fakadó ítéletet.
Szellemének Templomai vagyunk és Ő a Melkishédek rendje szerinti főpapként bennünk szolgála főpapokra vonatkozó összes parancsolat szerint, amelyek már régen kinyilatkoztatásra kerültek a Tórában. Borjak, gerlicék, kecskék és egyéb bakok helyett, további, megmaradt vétkeinket végzi ki ezeknek az ősi törvényeknek a végrehajtása által.
Ez akár a környezetünkkel való kapcsolataink szintjén is érvényesülhet a látható világban. Emberek leválnak rólunk, kapcsolatok megszakadnak, újak jönnek helyükbe, emberek irántunk való hozzáállásukban megváltoznak, rendeződnek életkörülményeink, stb. De elsősorban itt azokra a gátakra és rendezetlenségekre gondolok, melyek saját magunkból fakadnak.
Mert minden bűn gyökerénél egy törvény áthágása található, mely halál, ha megítél, de élet, ha a Messiás Szelleme szabadít fel alóla. Azaz betölti bennem és mint a levegővétel, engedelmes leszek az adott parancsnak, magától működik bennem, erőlködés nélkül, mint az életet adó lélegzet.Hiszen, ahogy több más írásban is taglaltuk, a Törvény, ahogy a 10 Igében, vagy Parancsolatban olvassuk, ígéretekről van szó, nem felszólító módban íródtak eredeti héberben, hanem jövő időben: (ha Ő benne élünk és Ő mi bennünk), akkor nem fogsz lopni, ölni, csalni, paráználkodni …,mert nem lesz többé kedved hozzá.
Itt értjük meg Yahushua szavait is, amikor a Törvény alól, nem hogy felment, hanem még egy magasabb fokozatra emeli azt. Amikor azt mondja, hogy nem elég megállnod a paráznaságot, hanem amikor már gondolati szinten megfogan a fejedben, már elkövetted azt a bűnt. Ő a gondolataid szintjén akarja már azonnal kiiktatni a bűnt, hogy ne is jusson eszedbe!
Az erőtlennek tejre van szüksége. A kegyelemre, az örömhírre, a szabadulásra, a gyógyulás megtapasztalására, látványára, a szeretetre azért, hogy hite megerősödjön. Majd magától, fokozatosan egyre szilárdabb eledelre fog elkezdeni éhezni. Az 5 alap törvényen túl, melyet Pál beugróként felsorol nekünk az ApCsel 15:29-ben (vér, vízbefulladt állat, bújaság, stb.) előbb-utóbb
kíváncsinak kell lennünk arra az Igére, parancsolatokra is, melyeket Mózes 5 könyvében olvasunk.
Ha egyre mélyebben akarjuk tudni ki a Messiás, akkor hagynunk kell, hogy ez a folyamat beinduljon.
Amíg tanítók tömegei pedig a törvény eltiprásáról prédikálnak, hívők még nagyobb tömegeit fosztják meg ettől a kíváncsiságtól és lehetőségtől, hogy maguktól szilárd eledelt menjenek keresni, nem tanítók által, hanem önállóan, szellemi felnőttekként, Ruach HaKodesh/Szent Szellem vezetése által. Amikor ígéret szerint egy idő után már nem tanítjuk többé egymást (Jer 31:33 és Zsid 8:11), hanem legfeljebb példákként állunk egymás előtt, és kíváncsivá tesszük a másikat az által, ami bennünk rendeződött, benne pedig még nem. Példák leszünk egymásnak, megerősítő testvérek, de egy idő után tanítói nem lehetünk ugyanannak az embernek, ahogy magam sem lehetek saját gyermekeimnek az „apukája”, amikor elmúltak 30-40 évesek!
A lényeg:Addig ne mondjuk senkinek, ne egyél nyulat, disznót, ne vasárnap járj templomba, ne karácsonyozzál, ne illesd az Örökkévalót görög vagy germán hamis istenségek nevével, amíg ezt tiszta szívből teszi, mert megbotránkoztatjuk. És, ha esetleg hallgatna ránk és vissza is térne az eredetiekhez, ahhoz, ami Szent, ha nem Ruach HaKodesh állítja helyre a szívébe, hanem én az ő fejében, akkor hiába fáradoztam érte, vele együtt.
Mert üdvözülni lehet még akár disznóhúsba fulladva is, ha időben elkap bennünket az Üdvözítő és igent mondunk neki. Senki ne próbáljon kényszeríteni és vádolni bárkit, aki szíve tisztaságából nem tesz eleget valamilyen tételnek, mely számunkra már fontossá és természetessé vált.
De ha már nem vagy erőtlen, ne tettesd magad annak és ne bujkálj a törvény ismerete és tisztelet elől, mert akkor igen nagy gondoknak nézel elébe. Te már nem egy 3 éves szellemi kisgyerek vagy, akinek sokat elnéznek még a kora miatt. Felnőttként, szellemi értelemben, már akár botütés is járhatna, ha még kisgyereket játszunk. Ha már belülről, a Szent Szellem által is megkaptuk az egyes törvények általi helyreállást-ítéletet, akkor lázadásba, tudatos ellenszegülésbe eshetünk, ha továbbra is karácsonyozunk, isthárnak nevezzük Elohim-ot, nyulat-disznót eszünk, stb. Ezért már számon leszünk kérve. Ha pedig mindezek után másokban továbbra is a törvénytiprást erősítjük, akkor annál is inkább.
Szolgálatunk során, az erőtlenekkel szemben ne játsszuk az Ítélő krisztusokat, hanem a kegyelmes Yahushua-t mutassuk be nekik. Mert az ítélő Messiás visszajövetelének ideje még nem érkezett el. Tart még a Kegyelem, de a Törvény mégis örök és érvényes. Aki ennek ellenkezőjét hirdeti, az más evangéliumot szól.
A lényeg, hogy a Törvényt a Ruach HaKodesh juttatja érvénybe minden egyén életében az ő szellemi korának megfelelően.
Visszatérni a Tórához önmagában öngyilkosság. De vissza nem térni hozzá szintén ugyanúgy öngyilkosság. Shavuot/Pünkösd, azaz Ruach HaKodesh-sel való betöltekezés nélkül, annak megkerülésével visszanyúlni az Ószövetséghez, visszamenni a Tórához, halálba vezet. A Tórának szellemben kell Ruach HaKodesh által belénk vésődnie, majd ezután kezdünk ráeszmélni tudatunkkal is, hogy miként is működik a gyakorlatban, ami rég le van írva.
Más szóval, nekünk elsősorban nem a törvényt, hanem a törvényt tanító Szent Szellemmel való járást és betöltekezést kell megmutatnunk az utánunk és velünk haladó fiatalabb testvéreknek.
Majd, amikor meggyőződünk arról, hogy belülről őket is Ő – Ruach HaKodesh vezeti, akkor elkezdhetünk bizonyságot tenni arról, hogy az egyes Parancsolatokat hogyan állította a helyére bennünk.
A reformáció folyamata során több egyház is alakult annak hatására, hogy felismerték Yahuwah eredeti napját a Szombatban, mely a tíz parancsolatban leírtak szerint a következőképpen hangzik:
Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
2Mózes 20:8
Semmi olyat nem olvasunk, hogy a hét napból szentelj meg egyet és azon imádd Elohimodat, hanem konkrétan meg van nevezve a nap, mely nem más, mint a Szombat.
Yahushua maga sem tett másképp. Azonban egyfajta „polgári”, vagy inkább „írástudói engedetlenségeket” követett el Szombatonként, mely által megbotránkoztatta az akkori vallási vezetőket. Ugyanis gyógyította a betegeket, szabadította a rabokat és az ilyen cselekedetek az ószövetségben munkának számítottak. Mivel,
megfeledkeztek arról, hogy a Szombat az emberért adatott és nem az ember a Szombatért,
ezért idővel, ennek a napnak minden áldása átokká váltszámukra, mert pszichésen rettenetes munkával terhelték magukat azáltal, hogy folyamatosan és kényszeresen azt figyelték, hogy meg ne szegjék a betű szerinti törvényt.
Az Élet és a Szeretet törvénye előrébb van minden más rendeletnél.
Később, Yahushua ki is jelenti:
Az emberfia ura a Szombatnak is.
Lukács 6:5
Azaz, aki Benne van, akiben Ő él, felette áll a Szombatnak, ahogy a többi Parancsolatnak is.
A felette váló állásból azonban nem következik, hogy joga van azt felcserélni bármilyen más nappal.
Mert ez esetben egy másik napnak a rabjává válik a puszta kijelölésének az aktusa által. Hiszen Yahushua nem új nap bevezetéséért halt meg a kereszten, hanem a meglevő kiteljesedéséért!
A törvény felett való lét pedig nem a törvénytiprásra jogosít fel, hanem lábunk alatt egyik alappillérként azért áll, hogy saját magunk, Ruach HaKodesh templomaként meg ne inogjunk és szilárd talajon álljunk.
Ezt a gondolatmenetet viszi tovább Pál, amikor megkéri az idősebb testvéreket, hogy a szellemben újszülött testvéreket ne terheljék napok és dátumok kérdéseivel, hiszen még gyerekek és ők a régi szokásaikból adódóan még más napot tartanak szentnek és azokat tartják természetesnek, hogy elkülönítsék Elohim tiszteletére. Amíg ezt tudatlanságból és tiszta szívből teszik, addig ez kedves illatú áldozat Elohim számára. Pál nem teszi hozzá, azonban egyértelmű, hogy előbb utóbb, a megszentelődés folyamatának következményeként a Szent Szellem helyre fogja állítani bennük az eredeti rendet.
Az eredeti rend pedig az, hogy a Szombatot különítsük el.
Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Messiásé.
Kolossé 2:16-17
Az Szombat eredetiből, mint árnyékból pedig tartózkodjon bárki, hogy egy másik árnyékot hozzon létre helyette. Méghozzá azért, hogy hasonló, alternatív vallásos szertartás sorozatot alkosson meg: „ekkor jövünk össze, ezen az adott helyen, ezt szabad, ezt nem, ezt fogjuk énekelni, ennyi ideig, ezt kell felolvasni, elimádkozni, ebbe a dobozba dobd be adományodat, tizededet pedig abba, és főleg: Ez fog nekünk prédikálni, mert megvan hozzá az írástudói ismerete, stb…” Hívő robotképzés, újjászületés és Szellemben való járás helyett.
A pusztai Szent Sátor, mely modellünk, mobilis, vándor, ide-oda megy Ruach vezetése által, így a törvény és azon belül a Shabbat is, ugyanilyen mobilis, hely és helyzethez igazodó életet átadó áldás és eszköz.
A Szombat, mint árnyék / A Szombat, mint a Messiás valósága
Mennyei Szentélybeli Levitákként számunkra minden nap Szombat és Ünnep.
Csakúgy, mint a többi Ünnep esetében, mi Levita papokként a Messiásban állandó és örök Szombatban élünk és szolgálunk. Számunkra, szellemben minden nap Szombat, sőt minden nap Yom Kippur, Peszach és az összes többi ünnep, mert a Kereszten minden beteljesedett. Számunkra, nem a naptár, az idők és az órák számítanak. Erről bővebben: Ünnepek a Messiásban.
Az idősíkon az Üdvtörténet nagy eseményei, mind bibliai ünnepeken teljesedtek be, így Shavuot után (pünkösd) a következő beteljesedésre váró nagy esemény a Yom HaTrua (Kürtzengés) lesz. Tehát az ünnepeknek is több dimenziója van, lásd a másik írásban. Itt, most személyes síkon elemezzük.
Nekünk, mint Leviták, mindennap ünnep és Szombat, viszont azok számára,
akik nem a Messiáséi, azok még törvény alatt vannak,
és ezek a törvények az eredeti rendelésük szerint érvényesek rájuk nézve.Mert a körülmetélkedéssel ellentétben, a Szombatot a két kőtáblán említi sz Ige, azaz a 10 Parancsolat része, mely a Messiásban újjászületve, a teljes Egyházra és Elohim népére, népeire vonatkozik. Ahogy többször olvassuk a Pesszah-i áldozatnál is, a jövevény és az idegen számára egy törvényetek legyen. De mint újjászületett tanítványok, a törvény már nem puszta betű szerint érvényes, hanem a Szent Szellem tüze által bennünk él és cselekszik. Ez a fő jelenség, amit gyakorlatilag minden írásomon keresztül igyekszek megértetni az emberekkel.
Mert a Shabbat jel Izrael fiai és Elohim között. Ezt a jelet azoknak is tisztelniük kell és hirdetni, mint örök törvényt, akik nem Izrael fiai, akik ennek a Jelnek a tételes betartása alól már fel vannak mentve, viszont Elohim fiaivá válásuk által ennek az örök szombatnak a lényegét ismerniük illene, és még nagyobb jelként látható kellene, hogy legyen rajtuk a hét minden egyes napján. (pd. amikor azon veszed magad észre, hogy az emberek megjegyzik, milyen stabilan állsz, milyen bizakodó vagy, bizonyos esetekben, amikor ők pánikolnak, te szószerint a vízenjársz és nem érnek el a lelki traumák, melyek a világiakat, vagy akár vallásos társaidat gyötrik. Ez egyik fajtája a belsőleg megélt állandó Shabbat-nak).
Akik pedig nem jövevények, nem csatlakoztak még Elohim népéhez a Bárány Vére által, ezeket a törvényeket szintén ismerniük kell. Egy hét munka után természetes, hogy a kijelölt napokon fognak megindulni felénk, Leviták felé, ha keresik Elohimot. Számunkra a naptári ünnepek, idők és órák azért fontosak és ilyen szinten megtartandók, mert tudnunk kell, hogy szolgálatunk a külvilág felé ekkor válik különösen intenzívvé.
Ilyenkor nyílnak meg a szívek, állnak le a hétköznapi ámokfutások és megnövekszik a nyitottság Elohim Igéje iránt. Mert ha tetszik, ha nem, a Szombatnak van egy erős szellemi és az egész világra kiterjedő hatása, melyet minden teremtmény érzékel.
Ilyenkor résen kell lennünk és ilyen módon felelősek vagyunk az Ünnepek és Szombatok naptári rendjét tiszteletben tartani és hirdetni. Sőt, a hamis ünnepeket is ravasz módon, nem egyből nekitámadva, hanem kihasználva szolgálatra, tisztelnünk kell, hiszen bármilyen hamis, mert ekkor sokaknak mégis ugyanúgy nyitottabb és felszántottabb a szíve az Evangélium befogadására.
Mi a gond a vasárnappal?
Szögezzük le, hogy a Vasárnap, a hét első napja, Yom Echad egy igen különleges nap és szinte azonos fontosságú a Szombattal. Miért? Mert ezen a napon kezdett munkához az Örökkévaló teremtési művében. Ezen a napon hozta be Elohim a Világosságot, azaz Önmagát Messiásként a már bukott, káoszban és sötétségben sínylődő világba (Tohu VeBehu). Feltehetően egy hét első napján (vasárnapon) született meg a világra ugyanez a Világ Világossága a Názáreti Yeshua személyében. Ugyancsak vasárnap virradatra, abban a pillanatban, amikor a Szombat átváltott a következő napra, támadt fel Urunk Yahushua HaMashiah és főként ekkor észlelték a feltámadás valóságát a külső tanúk. Egyszóval, a teremtés megkezdésének napja, azaz a hét első napja nélkül, se Szombat se más nap nem is létezne. Mind a teremtés, mind az új teremtés és még Yahuwah Ruach HaKodesh megjelenésében való kitöltekezése is ezen a napon kezdődött, mivel egy új kezdet volt. Ez a nap – a hét első napja – az új kezdet napja. Semmilyen más napra nem eshetett volna egyik esemény sem ezek közül!
Ettől függetlenül sem Yahuwah, sem a Messiás soha nem nyilvánította ki senkinek, hogy váltani kellene Szombatról Vasárnapra.
Miért tartják mégis sokan fontosabbnak a Vasárnapot a mai napig?
Most lássunk néhány érvet, melyre a vasárnapos kereszténység szokott előszerettettel hivatkozni
Mert a tanítványok összegyűltek a hét első napján, ahogy olvassuk az ApCsel-ben? Igen, ahogy az összes többi napon is. Mert naponként összegyűltek (ApCsel 2:46)! Továbbá olvassuk, hogy Szombatonként megjelentek hagyományos zsidó testvéreik között a zsinagógákban.
Vagy azért, mert azt is olvassuk, hogy Pál az első napon szedte be az adományokat? Ez zsidó szemszögből épp, hogy azt bizonyítja, hogy minden, csak nem egy megszentelt napról van szó, hiszen a szent napon nem foglalkozunk anyagiakkal. Az adományok összegyűjtése a munka kezdetének a jelképe. A tökét összegyűjtik, hogy szétoszthassák, hogy szolgálatra fordíthassák, azaz munkára.
Magyar nyelven is jól szemléltethető, vasárnap nem más, mint a vásár napja, amikor a következő héthez szükséges eleséget beszerezzük, hogy munkánkat el tudjuk végezni.
Feltámadása után Urunk megjelent a tanítványoknak, szimbolikusan vasárnap, mivel egy új kezdet nyílt meg előttünk, és nem azért, hogy egy új farizeusi rend szerinti másik napot jelöljenek ki megtartandónak a többi fölé. Ezt, a hagyományos zsidók teszik a mai napig a Szombattal, a törvényt alulról tekintve és elszenvedve (főként, hogy ráraktak jó néhány extra kényszert a babiloni judaizmus törvényei által, de ez most nem tárgya ennek az írásnak).
A törvény, törvény marad, maga Yahushua sem módosított rajta egy iótányit sem, azaz a legkisebb betűhöz sem nyúlt hozzá, nem hogy egy egész szót átírt volna, Shabbat-ból Yom Echad-ot faragva. Hanem az Ő testébe való belépésünk által egy örök Szombatba-nyugalomba léptünk, ahol ennek a napnak a szentségét mindig és mindenkor megéljük. A hagyományos zsidó módon megélt „görcsös” szombatból a hagyományos keresztény egy „görcsös” vasárnapot csinált, azaz kijelenti, hogy egy adott nap ki van jelölve a többi fölé, és ráadásul nem az eredetit választották ki. Mindezt arra hivatkozva teszi, hogy Pál is kijelentette, ne foglalkozzunk már a kijelölt naptári időkkel és napokkal. Mégis pont ezt teszik, csak egy másikkal. Ez a jelenség nem más, mint a farizeusság megtartása törvény módosítással egybekeverve. Kétszeres tévedés! Ez is a törvényszegés titkos bűne…2Thessalonika 2:7
A Szombat, idő és betű szerinti megtartása alól feloldozott minket a Bárány Vére, hogy folyamatos Szombatban élhessünk és nem azért, hogy egy másik napot jelöljünk ki a régi, kőbevésett, farizeusi, szombati módon ünnepelve tovább az újjat.
Ahogy Yahushua születésének a napját sem kérte Elohim, hogy bárki is megünnepelje egy konkrét napon.
A Vasárnapot megtartani tévedés?
Természetesen igen! Miért?
Mert a fentieket nem értik és nem jutnak el erre a felismerésre.
De legfőbbképpen
az esetek többségében vasárnapjaik csupán egy ki nem gyomlált katolikus gyökérnek a vadhajtása.
És ez alapjából a legnagyobb probléma egésszel! Nem az a gond, hogy egyes hívők ezen a napon összejönnek. De akkor, miért nem választják más-más csoportok és egyházak a szerdát, a csütörtököt vagy bármilyen más napot? Nem ifire, vagy extra alkalmakra, hanem az un. „istentiszteleteikre”? Ha annyira nem fontos a nap, akkor miért ez a kizárólagosság a Vasárnap körül?
Észre sem veszik, hogy átörökítették azt a nagy konstantini lázadást, mely zsidótalanítani szándékoztaaz „új vallást”, illetve az időket, sőt a Neveket megmásítani, hogy a birodalomban elterjedt napisten kultusz „szent” napjától ne kelljen eltérni.
A bizonyítékot, hogy miről is szól valójában a Vasárnap kultusza és mi a gyökere, azt az angol és német nyelvben találjuk meg: Sunday – Zontag
(a latinoknak volt annyi eszük, vagy inkább ravaszságuk – hiszen ők irányították az egész konstanini merényletet – hogy az Úr szóból alkossák meg a hét első napjának az új nevét: Domenica/Domingo/Dimanche/ a románnak nem néztem utána, akit érdekel utánanézhet maga).
Egy pogány tömeget igen nehéz volt rávenni bármilyen új vallási irányzatra. Így a legalapvetőbb kompromisszum a régi ünnepek időpontjainak megtartása, ha már a tisztelt istenség és a név – jó esetben – meg kell, hogy változzon, akkor legalább ennyi maradjon meg neki, így csökkenthetve a lázadások esélyét. Nem történt ez másként a karácsony ünnepének esetében, illetve a Pesszahból lett tojásos-nyuszis húsvét – a megtermékenyítés ünnepével sem.
Egy szóval: számunkra, akik a Messiásban egy bizonyos szellemi nagykorúságra már eljutottunk, emlékezzünk arra, hogy az engedelmesség nem abban áll, hogy Elohim-mal elfogadtatunk bizonyos emberi, vagy démonikus eredetű torzulásokat, nehogy megháborgassuk a nyájakat és szétszéledjenek, hanem épp ellenkezőleg:
az Embernek kell igazodnia az új szabályokhoz, amikor a Messiáshoz csatlakozik. Hiszen a testté lett szabályokról, azaz Igéről beszélünk.
De ismét, többé nem betű szerint a kőtáblákról vagy könyvekbe nyomtatott szövegek által, hanem a tűznyelvek szíveinkbe való vésődése által, amikor belülről érezzük, hogy békességet okoz a puszta gondolata annak, hogy elfogadom a Szombatot, mint elkülönített napot, méghozzá anélkül, hogy fejre állnék vagy megkötözném a két kezem, nehogy megszegjem a törvényt. Épp ellenkezőleg, megérezni és megélni, hogy szabadságban szolgálhatok, gyógyíthatok, akár autóba is ülhetek, hogy valahol messze egy-egy szamarat kihúzzak a kútból, mert épp akkor van rá szüksége.
Ezt a szabadság érzetet átélni a hét bármelyik napján lehetséges.
Ha szellemi koromnak megfelelően engedelmes vagyok azoknak a törvényeknek, melyeket Ruach HaKodesh szívemre helyezett és érettségemnek megfelelően elvár tőlem, nem kell semmin gondolkodnom, hogy ezen a napon – ahogy a többin sem – mit kell, vagy mit nem kell tennem. A törvény él bennem, és ha engedelmes vagyok neki, bármit tehetek, nem fogom megszegni, mert nem fogom kívánni azt, ami szentségtelen. Innentől fogva, senki ne akarjon senkit az eredeti Szombat rabságából egy hamis vasárnap rabságába átültetni, mert az ilyen ember semmit sem fogott fel a Szent Szellem vezetéséből és abból, hogy miről szól újjászületett felnőtt férfiúnak lenni. Ne hazudozzon saját magának teológiai eszmefuttatásokkal alátámasztva és főként ne mocskolja be a hét első napján történt Szent eseményeket, azzal, hogy az új és hamisított farizeusságait ráerőlteti magára és a világra.
Néhány gondolat a szombatos egyházakról
Azt se gondoljuk, hogy attól, hogy valaki a Szombathoz visszatér, az valami extra kereszténnyé válik. Sajnos igen elszomorító, hogy a Szombatos egyházak többsége, olyan farizeusi módon, az elméjével fogadja el ezt a törvényt, hogy a szellemi tartalmának hiánya, nemhogy hiábavalóvá teszi igyekezetüket és reformjukat, hanem a valódi Szombat helyreállásának akár még nagyobb ellenségeivé teszi őket, mint maga a római egyház és az állítólag megreformált többi kis vatikánok a hamis vasárnapjaikkal.
Igen gyakran a „vasárnaposokat” szó szerint kárhoztatják és üdvkérdéssé teszik azt, ha valaki akár tévedésből kitart a vasárnap megtartása mellett. Hangsúlyozom, hogy tudatlanul. Véleményem szerint, ha valakiben megvan a megvilágosodás és ellene lázad, az valóban az üdvösség elvesztéséhez vezethet (mint minden tudatos lázadás). De a hívek többsége csupán félre van vezetve és Szellemi látás hiányában – mivel újjászületésüket vagy gátolja, vagy minimum beárnyékolja valamiféle pásztor vagy egyéb tanítónak nevezett személy – a félrevezetett nem veszi észre, hogy Elohim akarata ellen cselekszik. A tudatlanokat kárhoztatni, az egyébként is kárhoztatás bűnének egy súlyosabb változata.
Mindeközben, ezek a szombatos irányzatok a Szent Szellemmel való betöltekezés helyett, saját egyházalapítóikat és teológiáikat bálványozzák, folyamatosan azoknak a nevét hallani a szószékről, illetve a Szent Szellem vezetésének hiánya egyes esetekben már egészen visszavezette őket a nyílt Messiás nélküli rabbinikus judaizmusban. Ez történt Erdélyben a múlt században, amikor többen be is tértek a hagyományos zsidóságba és gázkamrákban végezték a valódi zsidókkal együtt. A legtöbb esetben azonban nem a judaizmusba vezet útjuk, hanem egy a judaizmushoz hasonlító marginális elszektásodás állapotához, ahol a Messiás Yahushua rangját kérdőre vonják és lealacsonyítják, teremtménnyé degradálják azt, aki a Teremtő. Továbbá a behelyettesítő teológia egy bizonyos fajtájába esnek, a zsidóság létezésének tagadásába, vagyis a nyílt antiszemitizmusba. (Kazár elméletek hirdetése stb, amely elmélet talán igaz is egyébként, de ez esetben a dolog végkifejlete sokakat igen meg fog lepni, mivel egyáltalán nem jelentené azt, hogy mi, askenázi zsidók ne lennénk Jákob leszármazottjai, akkor sem, ha netán tettünk egy néhány száz éves körutat egy Kazáriának nevezett területen. De ezt a témát bővebben kifejtem az Izrael törzseinek összegyűjtetése, illetve az Antiszemitizmus és keresztényellenesség írásaimban.)
Tehát alap jelenség a mai szombatista irányzatoknál, hogy hamar elindulnak a judaizmus irányába, ahol a törvény kutatásra van fektetve a hangsúly, miközben a Messiást lefokozzák, Ruach HaKodesh-t pedig alapjából csak elméletben tudják elképzelni. Egyfajta unitarianizmusnak alakul ki, amikor elkezdik tagadni Elohim hármas megjelenési formájának a valóságát.
Az Elohim-ot megsokszorosítani, vagy megszorozni kívánó szentháromság tanok hamissága, sajnos Elohim Hármas Szentségének: Atya-Fiú-Ruach szerepköreinek és megjelenési formáinak a tagadásáíg elvezet sokakat. A szombatista irányzatok igen nagy része előbb-utóbb a Messiás elohimi voltát kérdőjelezik meg. Ilyenkor jelentik ki, hogy Yeshua teremtmény vagy akár, Mihály arkangyallal azonosítják.
Erről bővebben a Szentháromság vagy Szent hármasság? írásomban/videómban. Mihályról pedig röviden annyit, hogy emberi formában ő is megjelent minden bizonnyal és minden jel arra utal, hogy nem más volt ő emberi testben, mint maga Mózes – a másik arkangyal Gábriel pedig feltehetőleg Illés/János volt, de erről is többet megtudhattok a TERUMAH, illetve B-Résith / B-kezdet / B-terv irásaimból.
A lényeg, hogy itt is, mint oly sok más esetben, az egyik hamis véglet egy másik ugyanolyan hamis végletbe kergeti azokat, aki ráéreznek, hogy az eddigi magyarázatokkal vagy elméletekkel valami nincs rendjén.
Ezeket az eseteket azért említem, hogy lássuk, bár igen jó és szükséges visszatérni a zsidó gyökerekhez, melynek egy része a Shabbat, de
ha mindez nem a Messiásban, Ruach HaKodesh vezetése és újjászületésünk által történik,
akkor a betű szerinti törvény alá megyünk vissza, ami előbb-utóbb megöl. Ebben az esetben, merem állítani, annak a személynek jobb lett volna ki sem jönnie egyiptomból/rómából és azok hamis vasárnapjaiból.
Mindkét tábornak súlyos rendeznivalója van. A szombatos tábornak a torz bizonysága a Szombatról felelős azért, hogy még mindig ennyien vasárnapoznak. Viszont, az újjászületett és Ruach HaKodesh-el betöltekezett emberek többsége még mindig nem hajlandó rendezni ezt a kérdést és felhagyni vasárnapjaikkal. Még a vallásos, nem újjászületett és nem betöltekezett hívők közül is jobban igyekeznek sokan betartani azokat a törvényeket, melyeket Ruach benned is működtetni szeretne, ha végre engednéd!Az első táborban farizeusságukba süllyednek fokozatosan, a másodikban pedig a Szent Szellem megszomorításánál kötnek ki előbb-utóbb.
Valódi és hatékony reformáció
Fogadjuk el, hogy
bármilyen reform csakis a Szent Szellem által jöhet!
Csak az a valódi reform, ami a szívedbe vésetett és nem az, ami kipattan a fejedből jó ötletként, mert a Bibliában olvastad és amit ezek után intellektuális és teológiai szinten végrehajtasz.
A kérdés az, hogy bennünk van-e a Szent Szellem?
Ha igen, akkor szólt-e már ez ügyben, vagy bármilyen más témával kapcsolatban, mint például az Örökkévaló Nevek-kel kapcsolatban, vagy a hamis keresztény-pogány ünnepekkel kapcsolatban, vagy az egyház hamis piramis rendszerével kapcsolatban?
Ha igen, engedelmeskedtünk-e Neki?
Ha nem, akkor pedig hozzuk meg a döntést. Rendezzük bűneinket, rendezzük bemerítkezésünket. Ha ezek már megvannak, akkor marad a tűzkeresztség, mely nélkül üres vallásosságban vergődünk tovább. Lehet megtartani így a Szombatokat, akár fehér ruhában és fejfedővel feldíszítve tanulmányozni az Írásokat, sok igazságra eljutva, de az Igazság megélésére képtelen vagy, mert a fejedből sosem kerül át a szívedbe. De ha már a tűzkeresztséged is megvan, akkor sürgősen hagy fel mindennemű infantilis lázadásoddal és nőj fel végre, mert igen nagy veszélyben vagy!
Még egyszer a saját bizonyságom: arra a felfedezésre, hogy Yahuwah az Ő neve, nem az írások kutatása által jutottam, hanem Ruach HaKodesh jelentette ki saját számon keresztül, miután kértem Elohim-ot, hogy nyilatkoztassa ki ily módon, miként szeretné ha szólítanám Őt a továbbiakban. Más, hosszú idő és izzadság által, az Ige görcsös tanulmányozásával jut el erre a felismerésre. Sok esetben mindenféle, nem Bibliából származó írások kutatásának segítségével, lásd apokríf írások, melyről a bővebben itt olvashatsz: ….apokríf iratok?….. Mi a különbség? Az elsőnek belülről az Élő Messiás nyilvánítja ki hangosan, nyelveken, hogy mi az akarata, a másik pedig írástudó (és farizeus) módszerekkel a száraz betű-szerinti igazság felismeréséig ugyan eljut, de életté sosem válik benne.
Először mindig menjünk a Messiáshoz és tőle, személyesen kérjük el mi az akarata, akár a leírt Ige megerősítése által. De először az életünket adjuk át Neki. Majd az írást is belülről Ő juttatja eszünkbe. Gyakran megkapsz ilyen módon igét a szívedbe, melyet esetleg csak később olvasol és rájössz, hogy rég le van írva a Bibliában. Az Ige igazolja vissza sokszor, amit korábban a szívedbe már megkaptál.
Válasszuk hát a Messiás által felkínált Teljességet, hiszen ingyenes és jutalma az Örök Élet.
Innentől fogva rajtunk múlik, mennyire hatalmazzuk fel Ruach HaKodesht, hogy elvégezze bennünk megszentelő munkáját Yahuwah akarata és ütemezése szerint. Ne fogjuk rá a sátánra és az idegen szellemiségekre, ha leragadunk egy adott szellemi állapotban – „Támadás alatt vagyok!” – mert mi magunk vagyunk a felelősek azért, hogy ezeket a fejedelemségeket felhatalmazzuk a Messiás helyett, hogy megállítsanak bennünket. Támadás is történik, de csak akkor, ha a helyeden vagy. Ha nem vagy helyeden és le vagy nyomva, az nem támadás, hanem annak te vagy a felelőse.
A vasárnapozás mögött, ugyanaz a démoni hatalom áll, mint a hagyományos módon megélt, felületes szombatok mögött.
Ezt a fajta Szombatot utálja Yahuwah, az e-fajta vasárnapokat meg annál is inkább.
Utolsó idők vízválasztó kérdése lesz-e?
Az Antikrisztus – nem a megjelenése után, hiszen már a világban van és tudni ki ő – hanem színrelépése és hatalomátvételekor, megmásítja többek között az időket. Ez már javarészt a római egyház és az Antikrisztus egyik fő előképe keze által, Nagy Konstantin által, épp és többek között a vasárnapra való áttérésben beteljesedett. Egyes keresztények azonban, az utolsó időkben, a Vasárnapra való egyetemes áttérés kényszerítésében, mások pedig, a másik táborból épp a szombathoz való visszatérésben látják megvalósulni ezt a próféciát. Hogy egyáltalán választani fog-e a kettő közül, nem tudom megjövendölni. Ahogy említettem, az antikrisztusi szellemiség ezt a módosítást már elvégezte majd két ezer évvel ezelőtt. Ha mégis és megerősítésként az Antikrisztus kötelezővé tenne egy adott napot, az önmagában semmiképp nem lesz a fenevad jele, legfeljebb része annak. (hogy ádventista barátaink értsék a dolgot). De itt sem az lesz a kérdés, hogy szombatra vagy vasárnapra esik-e majd a választása, hanem mindenképp a formalitásra és a felületességre való kényszerítés lesz a legnagyobb gond ezzel, azon túl, hogy magát Elohim-ként állítja be Yahuwah helyett, és Messiásként, Yahushua helyett.
De ne tévesszük meg saját magunkat. Elsősorban nem az Antikrisztustól kell tartanunk.
Az üldöztetés nem kívülről fog leginkább érkezni, hanem azoktól, akiket ma esetleg még testvéreinknek tekintünk.
Azok, akik az eredeti Egyház modellje helyett, más alternatívát követnek és kínálnak fel. Akik vagy az írások kutatásában látják üdvösségüket, vagy azok tiprása által a valóban, vagy csak látszólag bennük levő Ruach HaKodesh nevében épp azt a rendet tiporják, ami a Szent Szellem esszenciája, lényegében káromolják őt. Ezektől a jelenségektől kell tartani, mert szellemi síkon gyilkol és belülről.
Legyünk tehát bátrak kitartani Ruach HaKodesh munkája mellett, akkor is, ha meghasadást okozunk testvéri közösségeinkben, akkor is, ha az imént vizsgált két tábor átkozni fog téged. A farizeus szabadosnak tart majd, a valóban szabados, vagy törvénytipró pedig farizeusnak. Ez természetes és addig örülj, amíg mindkét oldalról ezt hallod, mert ez a jele annak, hogy jó úton haladsz. Minden esetre,
a reformációnak addig kell tovább mennie, amíg vissza nem jutunk az ApCsel-ben leírt első és valódi Egyház mintájához.
Nem mi végezzük ezt a reformációt, csupán eszközei vagyunk. Főként senki ne jelentsen ki olyanokat, miszerint az utolsó reformációt hozta el a világra, akár milyen szuper a szolgálata és követendő példa, mivel az utolsót kizárólag a Messiás végzi be, amikor visszajön. Nekünk folyton a következő reformálandó tételeken kell dolgoznunk a mi emberi szintünkön. Egyszerűen hagynunk kell, hogy Ruach HaKodesh végrehajtsa ezt a munkát, elsősorban saját magunkban. Az egyetlen dolog, amit Elohim elvár tőlünk, hogy engedelmességben fogadjuk, ha változásra indít belülről és bátran megtegyünk minden lépést, amikor szól, hogy elérkezett az idő.
Minden Elohim-talan fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.
Mikor valamely város alá mész, hogy azt megostromold, békességgel kínáld meg azt. És ha békességgel felel neked, és kaput nyit, akkor az egész nép, amely találtatik abban, adófizetőd legyen, és szolgáljon neked. Ha pedig nem köt békességet veled, hanem harcra kel veled, akkor zárd azt körül; És ha Yahuwah, a te Elohimod kezedbe adja azt: vágj le abban minden fineműt fegyver élével; De az asszonyokat, a kis gyermekeket, a barmokat és mind azt, ami lesz a városban, az egész zsákmányolni valót magadnak prédáljad; és fogyaszd el a te ellenségeidtől való zsákmányt, akiket kezedbe ad neked Yahuwah, a te Elohimod.5Mózes 20:10-14
Ismét egy olyan rész, amelyen sokan megbotránkoznak és amelyben az ószövetség kegyetlen és bosszúálló „Istenét” látják.
Ma, akik Kegyelem alatt vagyunk a Messiásban ezek a szavak valóban nem arról szólnak, hogy támadjunk rá és öljük meg ellenségeinket, még csak önvédelemből sem
Azonban vannak harcok ma is, és egyre inkább, melyek nem test és vér ellen folynak.
A hívő ember számára a szellemi harc, külső és belső támadások ellen folyamatosan folyik. Leggyakrabban harcolnak értünk az égiek, Urunk és angyali seregei oltalmaznak, de vannak helyzetek, ahol nekünk tudatosan meg kell vallanunk Yahuwah ígéreteit és ráparancsolnunk idegen szellemiségekre, hogy távozzanak a Yahushua HaMashiah nevében, semmi joguk nincs felettünk.
Ezekkel az idegen hatalmakkal szemben, nincs kegyelem, nincs humanizmus, hanem írtani és pusztítani kell őket a ránk ruházat hatalom nevében. A győzelem viszont minden esetben hadi sarcot von maga után: a szabadság áldását elsősorban, de sok más áldást is.
Abban az esetben pedig, amikor emberek által, rajtuk keresztül állunk szemben ezekkel az idegen szellemiségekkel, akkor más a helyzet és a stratégia módosul.
Látjuk, hogy a Messiás ezen törvénye arra utasít, hogy békét – Shalomot kínáljunk fel elsőként!
Szét kell választani a bűnt hordozó és megváltásra váró embert a benne levő bűntól.
Ha ilyen fajta ellenséggel állunk szemben és a bűnös, a bűn hordozója, az ő körülmetéletlenségében hallgat azokra az alapszabályokra, melyeket minden ember megkapott a szívébe megfoganásakor és melyet hall most kívülről, szolgálatunk-evangélizálásunk alkalmából, akkor van esély, hogy felismeri a bűnt és megszabadul attól, elfogadja feléje nyújtott kezünket, szolgálatunkat. Te pedig, ha a Messiáshoz vezeted, szolgálatod gyümölcseként számoltatik fel neked. Viszont itt már nem a te szolgád lesz, ahogy olvassuk a törvényben, hanem a Messiásé.
Yahushua katonáiként segítenünk kell Mesterünket kivégezni felebarátainkban az óembert, hogy Új Teremtések legyenek ők is a Messiásban. Adót pedig annyiban fog fizetni neked, hogy egy új testvér megnyerése, minden esetben óriási áldással jár annak életében, aki a Megváltóhoz vezette. Egyrészt társat kapsz, akár már itt a földön, másrészt gyűjtöd magadnak a kincset a Mennyekben, mely örök, nem rágja meg a moly, nem lopja el a tolvaj.
Ha viszont nem hallgat mit kell tennünk? Öljük meg, az embert is? Semmiképp nem erről van szó. Itt is ismét a Messiásnál van az ítélet. Ha ellenáll, ha behódol tudatosan a benne levő, őt bűnre kényszerítő idegen szellemeknek és kitart azok mellett a végsőkig, akkor előbb utóbb utoléri az embert is a Messiás ítélete fizikai síkon is, amikor lejár a kegyelem ideje.
Ezt a parancsolatot is megismétli Yeushua, amikor tanítványait kiküldi:
És monda nekik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálcákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen. És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább. És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul ő ellenük. Lukács 9 és 10-ben
Nekünk ez utóbbi parancshoz kell tartanunk magunkat, nem ölünk saját magunk, csak a port verjük le lábainkról. Ha békénket nem fogadják el, akkor átadjuk őket a legfelső bíróságnak ezzel a jellel. És ha kitart a végsőkig ebben az állapotban, akkor maga a Messiás fogja az előző és eredeti törvény szerint végrehajtani az ítéletet rajta, amikor visszajön.
Összegzésként, az eredeti Ószövetségi törvény érvényben van, de nem mi és nem most, hanem a Messiás és most Ő is kizárólag szellemben kínálja fel mindenki számára a halálravivő óembereink kivégzését, hogy Örök Életet kapjunk. A Messiás visszajövetelekor viszont a fizikai-, látható síkon is, amikor a Kegyelem ideje lejár, az eredeti Ószövetségi ítélet szerint sújtja majd örök halállal azokat, akik nem éltek ezzel a Kegyelemmel.
Ismét egy Parancsolat, melyet tökéletességre emelt, azaz Kegyelemmel párosulva szellemi síkon beteljesített a Megváltó.
Mit is jelent a törvény, hány tövény van, hogy működik, miként lehet összegezni, miként kapjuk ezt meg módosított változatban Ruach HaKodesh által, amikor újjászületünk? Látni fogjuk, hogy mindez lényegében úgy működik, mint 2 tömörített zip-file, a két megelevenedett kőtábla, melyet kettős lángnyelvként megkapunk személyes Pünkösdünkkor a szívünkbe és onnantól fogva fokozatossan kibontásra kerül a bennük levő tartalom. Ettől a ponttól Ruach HaKodesh a Szeretet törvényeinek az érvényre jutását szívünkből az elménkbe juttatja, így tudjuk, hogy az adott szituációban miként gondolkodjunk és cselekedjünk, hogy már gondolatban ne essünk már bűnbe.
Szeresd Yahuwah-t, a te Elohimodat teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
Szeresd felebarátodat, mint magadat.
Ez a két Parancsolat tartalmazza az összes többit. Ez azt jelenti, hogy a 10 Parancsolat, 5+5 ennek a kettőnek a kifejtése és pontosítása: HOGYAN szeresd Yahuwah-t és HOGYAN szeresd Felebarátodat.
A Tórában (Mózes 5 könyvében) leírt összes többi parancsolat pedig tovább kifejti és magyarázza a kettőt, illetve az abból fakadó tízet, hogy konkrét esetekben, hogyan cselekedjünk.
Ha Yahushua a Testté lett Ige (János 1:14), ha Yahushua maga a Szeretet, hogyan mondhatja bárki, hogy a törvény érvénytelen? Pál sem tett ilyen kijelentést, bár annak tűnhetett (nem vagyunk a törvény alatt), de mi a kontextus, ki az aki Szellemben ezt érti? Mert, ha csak azt nézzük, hogy a Parancsolatok a Szent Szellemmel való betöltekezés által a szívünkbe vésődött, akkor már csak azért sem vagyunk a törvény alatt, mert a szívünk a fejünk alatt van, azaz kimondható, hogy a Törvény felett vagyunk. Bár ennek a ténynek talán igenis van fajsúlyos szellemi tartalma, de most a viccet félretesszük és inkább gondolkodjunk el azon,
ha bennünk a Messiás Szelleme él és Ő betartja a törvényt, akkor a törvény minket már nem tud megítélni, és így valóban nem vagyunk alatta.
Vajon a Szent Szellem onnan belülről, milyen egyéb szabályok szerint vezetne bennünket, ha nem kizárólag a Szeretet szabályai szerint, mely Szeretet szabályoknak a kibővítése az összes többi Tóra-i parancsolat?
Az ítélet végrehajtását vette el Yahushua az emberek kezéből és ültette át saját jogkörébe. Csupán ennyi módosítás történt az Ó- és az Újszövetség között. Innentől fogva még a halállal járó törvények is érvényesek, csupán Yahushua az, aki a halálos ítéletet végrehajtja az emberekben. Most még Kegyelmi időket élünk, ezért a ítélet bennünket szellemben súlyt, amikor az óemberünket öli meg, hogy új teremtések lehessünk.
Miért mond ellent Pál Yahushua-nak. Nem vagyunk törvény alatt/egy jótányi nem múlik el?
A legelején le kell szögezni valami igen fontosat:
Ha bármilyen ellentmondást észlelünk Yahushua szavai és egy másik szereplő szavai között, a mérce MINDIG az amit Yahushua mond.
Ha nem értjük, ne abba kapaszkodjunk, ami nekünk szimpatikusabb, vagy amit a fejünkbe sulykoltak a teológusok. Amíg nem vagyunk elég felkészültek, hogy a nehezen érthető Pált megértsük, nagyon erősen és kizárólag Yahushua szavaihoz ragaszkodjunk és a-szerint járjunk el, mert abból nem származhat baj.
Majd később, ha Szellemben és engedelmességben eljutunk arra a szintre, akkor rájövünk, hogy végeredményben
Pál és Yahushua sosem mondott ellent egymásnak.
Annyi különbség volt Pál esetében, hogy kicsit bonyolultabb helyzetben volt, mint Urunk. Yahushua-val ellentétben, Pál üzenete javarészt már újjászületett embereknek szólt, azon belül, igen eltérő szellemi korban és állapotban levőkhöz. Yahushua-nak úgy mond „egyszerűbb” volt a helyzete, mivel szellemben mindenki azonos szinten volt, azaz újjászületett ember még nem létezett.
Ezért egyesek számára az egyik oldala volt fontos bizonyos dolgoknak, másoknak számára pedig egy másik aspektusa. Nem szólunk ugyanúgy mi sem egy 3 és egy 13 éves gyerekhez és nem azonos az elvárás irányukba. A kicsitől kevesebbet kérünk számon, a nagyra pedig már több szabály vonatkozik.
Ezért Pál egyfajta együttnevelési módszer szerint írta leveleit. Olyan ez, mint a pedagógus, aki két vagy több évfolyamból való diákokat oktat egy tanteremben egybeterelve és párhuzamosan tanítja őket külön-külön tananyagból. Sok falusi kis iskolában történik ez így, ahol nincs elég pedagógus, vagy hely, hogy külön oktassák az évfolyamokat. Aki pedagógus és azon belül, aki ilyen fajta differenciált oktatást végzett, tudja ennek nehézségeit. Ilyenek a gyülekezetek is, ahol Pál szolgált. Mindenki egy helyen van. Mindenki mindent hall, ami elhangzik, de nem minden szól mindenkihez – vagy még nem, vagy már nem. Ezért szükséges tisztázni, hogy a hallgató mire figyeljen és mire ne, nehogy összezavarodjon.
Ráadásul Pál szavainak rendszeres eltorzítása, mint a Biblia sok más kijelentésének az esetében, annak köszönhető, hogy
A hívők gyakran hajlamosak egyik vagy másik verset kiragadni a szövegkörnyezetből, hogy olyan jelentést adjanak neki, aminek semmi köze az eredeti jelentéséhez.
Yahushua legalább enyhített a Törvényen?
A Törvény nem, hogy érvényes, hanem érvényesebb, mint valaha.
Yahushua nem törölte, hanem egy magasabb szellemi síkra emelte, azaz még szigorított rajta.
Hiszen az ószövetségi korban, csak meg kellett fékeznie magát az embernek attól, hogy tiltott dolgokat cselekedjen, Yahushua-tól azonban már a gondolati bűn is annak számít. Nem elég nem lefeküdni valakivel, még elképzelni sem szabad! Nem elég életben hagyni ellenségünket, még gyűlölni sem szabad csendben a szívünk mélyén!
Azonban a Kegyelem épp arról szól, hogy ha te bűnbánatra jutsz, bemerítkezel, majd betöltekezel Szent Szellemmel, akkor a bűnös gondolatoktól is megszabadít és megtisztít téged.
Bűnbánatra azonban a törvény megítélése nélkül eljutni lehetetlen:
A Törvény által ismerjük fel a bűneinket.
Róma 3:20
Miben más az Ó- és Újszövetség?
A két Szövetség különbsége a Törvényt hordozó anyaga: Kő a régi esetében – hús szív és Szellem a másodikéban.
Az Ó és Új Szövetség között csupán ennyi a különbség. Mert az első egy kőbevésett szövetség volt, mely erőtlen és lényegében elméleti, halálhoz vezető.
Az Új Szövetség viszont leveszi a Törvény tételes és önerőből való betartását az ember válláról, hogy szívébe ültetése és magától működjön a gyakorlatban.
A Törvény pedig egy jótányit nem változott! És úgy látom, ha nem tévedek, hogy az ég és a föld még mindig áll. Máté 5:18
Régi tömlőbe régi bor, új tömlőbe új bor. A régi bor, kőbe vésett betű volt, mely öl, az új pedig szívbe vésett és szellemi, mely életre visz.
Továbbá
nagyobb a Messiás a törvénynél. Ezért aki Őbenne van és akiben Ő él, az felette áll Vele együtt a törvénynek
és annak ítélete nem éri el, így valóban nem vagyunk a törvény alatt. De ettől még a törvény szerint működnek továbbra is a dolgok amíg a világ el nem pusztul.
További különbség a két Szövetség között: az Ószövetség előképe az Újnak, ahogy a Sinai hegy (Hágár a rabszolgaság) előképe a Sion hegyének (Sárának a szabadságnak) és ahogy Mózes előképe a Messiásnak,
úgy a kőtáblák előképei a kettős lángnyelveknek, melyek minden tanítvány szívébe belevésődött.
Illetve meg kell jegyezni, hogy az Újszövetséget sokkal inkább jellemzi a Törvény, mint az Ószövetséget. A „rabbik” 613 parancsolatot számláltak össze a Tórában a 10 parancsolat és a 2 Szeretet törvényén túl. Valójában 650-700 körül tehető a törvények (mitzvák) valódi száma, ugyanis több törvényt nem vettek figyelembe.
Az Újszövetségben viszont 1050 utasítás található
Ezek az „új parancsolatok” nem mások, mint a régiek pontosítása, új megfogalmazása, tökéletessé és végső szellemi gyakorlatiassággá tétele. Lényegében egyik sem új, hanem szorosan összefügg a régiekkel és azokat pecsételi meg a Melkishédek rendje szerinti főpapi uralom szerint, amikor a betűből élet lesz.
Ószövetség – rabság / Újszövetség – szabadság
Rabság az, amikor a törvényt igyekszed betartani, hogy megfelelj valakinek, de közben a szívedben egészen mást cselekednél. Mekkora teher, lelkiismeretfurdalás, önerőből való önmegtartóztatás és energia szükséges ehhez? Az ilyen ember hasonló sziszifuszihoz, a gályarabokhoz vagy az Egyiptom béli vályog taposókhoz.
Amikor pedig a szíved újul meg a Szent Szellem által és a Törvény szerint, minden erőfeszítés és különösebben elviselhetetlen önmegtartóztatás nélkül, jó szívvel, jó kedvvel meg fogsz felelni Yahuwah rendeleteinek, a benned élő Fia és Szelleme által.
Mi van a Szentélyt, a papokat és az áldozatokat szabályozó rendeletekkel?
Ugyanúgy működik. Csakhogy ma
egyetlen Főpap van Yahushua, mi az Ő Testének tagjai pedig mind Leviták vagyunk.
A földi Szentély, a Mennyei képmása volt, ahogy Mózes ezt megkapta. Ezért a Törvény ugyanaz, csak a rendje, az érvényre jutása módosult. Yahushua az emberek kezéből visszavette az ítélet végrehajtásának a jogát. Ő hajtja végre a büntetést, a Kegyelem korszak alatt még kizárólag szellemi síkon, majd amikor visszajön, fizikailag is elpusztítja a bűnösöket, akik nem adták át Neki halára óemberüket.
Az áldozat egyszer és mindenkorra megtörtént.
Azonban további kisebb áldozatok szükségesek ahhoz, hogy a Messiás Teste a Szentély működjön ma is.
Áldozat az, amikor kimegyek szolgálni mások felé, az időmből és energiámból áldozok, sőt mi több, én vetek, de sokszor más arat. Áldozat az, amikor lemondok dolgokról, a zsíros falatokat nem fogyasztom el, hanem feláldozom, elégetem. Áldozat az, amikor böjtölök, félrevonulok imádkozni, nevelem a gyerekeimet Yahuwah nevében, saját akaratomat az oltárra teszem, hogy az Övé legyen meg.
A régi rendeletek ezeknek a szívből jövő szellemi és tökéletes áldozatoknak voltak csupán képmásai, illetve ígéretei.
Hiszen akkor emberek működtették, most azonban a Messiás és az Ő uralma alatt élő új teremtésű emberek szolgálnak.
De fordítva is működik, nem csak tiltó, hanem „élvezeti” törvények is vannak. A Levitának néha mégis jár a zsírból, a javakból és azokat szíve kedve szerint el is fogyaszthatja. A munkás megérdemli a bérét és sose szégyelljen elfogadni adományt bármilyen formában és élvezni annak áldásait. Csak a mértéket tartsa meg és ne fogadjon el pénzt és adomány attól, akiben érzi, hogy meg akarja őt vásárolni.
Lepel, nemcsak a zsidók szemén
Ahogy a hagyományos zsidókat, a hamis talmudi és egyéb babiloni fertőzések nem engedték felismerni a Testté lett Igét, mely megjelent Yahushua-ban, az a bizonyos lepel, mely a szemükön van, úgy látható, hogy a kereszténység szemén is rajta van egy hasonló lepel, mely ennek tükörképe. Ez a lepel nem más, mint az, amelyik nem engedi őket felismerni a törvényt Yahushua-ban, annak ellenére, hogy elfogadják Őt messiásként. Mindkét esetben a sátán gondoskodott, hogy a lepel a Törvény és Yahushua között helyezkedjen el. Így a két oldalon levő Népnek torz képe van a Messiásról.
Az egyik csoport, mely a Törvénynél van, Yahushua-t nem látja, a másik, aki Yahushua-nál van pedig a Törvényt nem ismeri fel Benne.
Ne féljünk hát a Törvénytől, ő a legjobb barátunk, mely eszköz, amit a mi Urunk bennünk használ, hogy a bűntől való megszabadításunk után, vissza ne essük abba, illetve lássuk, hogy mi van még bennünk, amit még rendezni kell hívő utunk folyamán.
A törvény tagadása nem más, mint a Szent Szellem munkájának megakadályozása, mely egy idő után az Ő megszomorításához is vezet.
A Törvény olyan, mint az útjelzések, melyek segítenek megtartani az irányt és megmaradni azon a keskeny úton, ami az üdvösséghez vezet. Nem az útitáblák a cél. Aki pedig annak veszi őket, bele is rohan és bele is halhat. A Messiás a cél és aki Felé rohan, Örök Életet kap.
A Törvény a tanítómesterünk, hogy egyre jobban megismerjük Őt és közelebb jussunk hozzá.
Amikor olvassuk az Ószövetségben a Parancsolatokat fokozatosan rádöbbenünk arra, hogy egyáltalán mit jelentenek számunkra a mai viszonylatokban. Mi a szamár, a tehén és egyéb földművelődéshez köthető fogalom, még egy mai városi embernek is megnyílik a szeme, hogy mit jelent, és hogy adott esetben egy-egy törvényt, egy-egy helyzetben tudatlanul is betartott. Nem kényszerből, hanem ösztönösen, jókedvvel, azaz Szeretetből, mert már a szívébe vésődött anélkül, hogy még tudatában lett volna a tételes formájáról.
A törvény újjászületésünk után való megismerése megerősíti hitünket, hogy valóban bennünk él a Messiás és bizonyságot tesz a Szent Szellem jelenlétéről.
A törvény veszélyei
A törvény akkor válik valóban átokká, amikor emberi kézbe vesszük. Amikor a Szent Szellem és Szeretet nélkül kezdjük ismét használni ítélkezésre, illetve amikor magunkra nézve azért tartjuk betartandónak, mert ebből remélünk valami többlet áldást.
Az ilyen folyamat/állapot igen nagy jelzés, hogy a Szövetségeddel valami gond van.
Ilyenkor jusson eszedbe, hogy talán újjászületett embernek gondoltad magad, de valaki félrevezetett. Vizsgáld meg magad és kérd a víz és/vagy tűzkeresztséget, kinek mi hiányzik, azt az adott személy és Elohim tudja.
De ha ebben vagy, akkor még a vallásosság és farizeusság rabja vagy. Az ilyenek miatt és az ilyenek hamis bizonysága miatt félnek az emberek a Törvénytől és visszautasítják. Ebben az esteben te is törvénytipró vagy, mert rosszul kezeled és emberileg lépsz be a Messiás jogkörébe, így taposod a törvényt a-helyett, hogy engednéd Őt érvényre juttatni azt benned. Sőt másokat is törvénytipróvá teszel, akik a valódi szabadságra vágynak, mert azt látják, hogy a törvény téged rabbá tett és így még távolabb fognak menekülni előle azaz a Messiástól.
Az beszéljen a Törvényről, akinek valóban a szívébe vésetett.
Tanítványi utunkon azáltal Szentelődünk meg egyre inkább, hogy a parancsolatok egymás után helyreállnak és működésbe lépnek bennünk.
Mikor bemész arra a földre, amelyet Yahuwah, a te Elohimod ad neked, ne tanuld el azokat az utálatosságokat, amelyeket azok a népek művelnek. Ne legyen közöttetek olyan, aki fiát vagy leányát áldozatul elégeti, se jövendőmondó, se kuruzsló, se jelmagyarázó, se varázsló, se bűbájos, se szellemidéző, se titokfejtő, se halottidéző!5Mózes 18:9-11
A Tórában többször olvassuk a törvény miszerint tilos gyerekeinket átvinni a tűzön, vagy feláldozni a Moloch-nak. Ismét, mit kezdjünk ma a Messiásban ezzel a törvénnyel? Hogyan teljesíti be Yeshua az életünkben, ha egyáltalán engedjük? Mi Moloch szellemisége, ami gyerekeinket veszélyeztetné és megölheti szellemi értelemben, mint akit meg, vagy inkább kiégettek, hogy a mai kor jelenségeihez és betegségeihez igazodjunk nyelvezetileg is?
Alapjából mi az a jelenség, ami ma egy hívő családba beférkőzik és ami által észrevétlenül átviszik a saját gyerekeiket a tűzön? Milyen hiányosság van jelen sokaknál mely gyerekeikben fokozatosan kialakítja a vonzalmat és nyitottságot a jövendőmondó, igéző, jelmagyarázó, varázsló és más okkult praktikák iránt?
Egyetlen szóban: az Engedékenység! Amikor gyengeségből, gyávaságból, vagy megalkuvásból fakadóan, vagy egyszerűen mert belefáradtak és félnek, hogy farizeusnak titulálják őket, sok keresztény szülő úgy látja, hogy: „Szegény gyereknek elég nehéz hívőként a világ gyerekei között élni így is! Miért ne lehetnek neki is okos telefonja, miért ne internetezhetne szíve szerint, amit csak akar és korlátlanul? Miért ne ünnepelhetné azt, amit mindenki más, miért ne díszíthetne karácsonyfát, játszhatna butító és erőszakos játékokat és nézhetne/hallgathatna mindenféle primitív és gyakran okkult ostoba filmeket/zenéket is?”
Jöttek már ki saját gyerekeim keresztény gyülekezetek gyermekmegőrző szobáiból istentisztelet alatt, mondván, hogy nem akarnak ott maradni. Vagy mindenki saját okos telefonjával játszik – az enyéimnek nincsen természetesen -, vagy olyan rajzfilmet tesznek be nekik, ami mindenről szól, csak épp nem az Evangéliumról. Mégcsak nem is semleges, így nézhető is lehetne, hanem telve boszorkányokkal, varázslással, ördögökkel, jelen esetben: „Magyar Népmesék”. Saját gyermekeim ilyenkor fogják magukat és kijönnek, mert ez nem érdekli őket, nem az ő világuk. Pedig ott maradhattak volna. Nem kényszerből jöttek ki, hiszen magam mondtam, hogy menjenek be, gondolván, hogy ott jó dolguk lesz. Hát tévedtem. Szerencsére ők viszont nem. Hála Elohim-nak, már most a bennük működő Ruach HaKodesh kitessékelte őket onnan, ahogy rövidesen minket is az egész társaságból, ahol amúgy is csak időleges látogatók voltunk, szolgálat céljából, melyet természetesen el is utasítottak, mondanom sem kell.
Hogyan sikerült ezt elérnünk?
Az engedelmesség által. Engedelmesség a Messiásnak, akiben ez a feljebb említett törvény beteljesül. Amikor úgy tiltasz, hogy a gyerek érzi, hogy ott van mögötte a szellemi tartalmasság. Nem farizeusságból, vallásosságból, hanem mert él a szülőben a törvény. Úgy, hogy valamennyit engedünk nekik beletekinteni a lángoló kemencébe, de el is magyarázzuk nekik miként égetik meg magukat, ha túl közel mennek hozzá. Így maguk is meggyőződnek, hogy semmiről nem maradnak le és nem fognak titokban utánamenni, amint hátat fordítunk nekik és alkalmuk adódik rá.
Ilyenkor ezt a törvényt kell kérnünk, hogy Ruach HaKodesh működtesse bennünk. Ennek a parancsolatnak vannak még a Szent Írásokban további visszhangjai, emlékeztető figyelmezetései Salamontól. A példabeszédek tartalmazzák a kövekező bölcsességeket, melyet manapság nem igen divat hirdetni: Tanítsd a gyermeket, mely úton járjon: még ha megöregszik, akkor sem távolodik el attól.Példabeszédek 22:6 A gyermek szívéhez oda van kötve a bolondság, de a fenyítés vesszeje messze elűzi azt tőle. Példabeszédek 22:15 Ne vond meg a gyermektől a fenyítést: ha megvered vesszővel, nem hal bele. Mert megvered ugyan vesszővel, de lelkét kiragadod a Seolból. Példabeszédek 23:13-14
Nehéz a mai világban ezeket az irányvonalakat betartani, hiszen még a keresztény prédikátorok is gyakran mást tanítanak már. Magam is világi gyerek voltam. Sok mindennel szennyeztek be, amivel nem kellett volna. Ha bármit meg is kell ismernie az embernek, az „általános műveltség” kedvéért, illetve azért, hogy ellene harcoljon, ahhoz nem muszáj mindent végig nézni és megélni. A trágyáról az ember megkóstolás nélkül is tudja, hogy nem igen lehet finom ízre.
De a mi esetünkben, amiről itt beszélünk nem is verésről van szó. Hanem erős elszántságról és következetességről a szülők részéről. Épp azért, hogy ne kelljen feleslegesen a mi hiányosságaink és engedetlenségeink miatt később esetleg határozottabban fellépni gyerekeinkkel szemben, amikor már talán késő.
Egy kis szigor és kitartás azt eredményezi, hogy a gyerekeknek nem lesz igényük semmilyen világi aberrációra és igénytelenségre. Feltéve, ha az ember Szellemben van és nem a törvény száraz és betű szerinti követése mozgatja. Tiltani szükséges, de mindig kiegészítve azzal, hogy amiről most lemaradnak, azt lássák maguk is, milyen károkat okoznak kortársaikban. Ezt saját szemükkel is láthatják (kapzsiság, gonoszság, önzés, kiégett és üres tekintetek, terheltség, stb.). Kicsit érdemes bemutatni nekik, hogy miről „maradnak le”, de fel kell nekik kínálni helyette a sokkal tartalmasabb és értelmesebb alternatívákat – mert természetesen vannak jó filmek, jó programmok és nem csak vallási témákban. TV helyett elég egy számítógép, melyen a szülő cenzúrázva tudja válogatni, hogy mit nézet velük. Semmi esetre sem megengedve nekik, hogy korlátlanúl használják az internetet.
Keresztény családoknál megfigyelhető a következő jelenség:Gyerekeik, bár ismerik Yeshua–t – csak más néven-, de mivel szüleik ugyanazokat a cselekedeteket megengedik nekik mint a világiak, még annál is súlyosabb lelkiállapotba kerülnek sokszor, mint amazok.
A világi gyerekeknek nincsen ellenpéldájuk arra, hogy amit tesznek, néznek, az nem jó, ezért természetesnek tűnik számukra. A keresztény gyerek viszont érzi, hogy valami ellentmondás van a-között, amit a szülő a szájával vall és a-között, amit tesz és amit számára megenged. Ezért sokkal nagyobb lelkiismeretfurdalásban és tudathasadásban szenved, mint a hitetlen kortársai.
Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy egy neoprotestáns gyülekezetben is, amelyet újjászületett, betöltekezett emberek közössége alkot – legalábbis többségükben, legalábbis merem remélni – megjelennek a különféle démonikus megszállás látványos megnyilvánulásai, a depresszió, az önbántalmazás és egyéb lelki betegségek a gyerekek körében. Feljebb említett filmek, zenék magukban hordozzák a démonvilág erőit, amelyek elérik őket, sőt, sajnos konkrétan démonizálttá is válhatnak nézésük, hallgatásuk által (mint a vérfogyasztás esetében, lásd egy korábbi videómat). A túl korai és házasságon kívüli nemi érintkezés engedélyezéséről nem is beszélve. A 3Mózes 18.21-ben ez a törvény-tiltás a paráznaság különböző formáinál kerül említésre! Ilyenkor semmi más nem történik, minthogy
gyerekeiket emésztő tűzön engedik át engedékenységből saját hívő szüleik és meg is emészti őket.
Az iskola is ilyen mélyen fertőző közeg, ahol csak nagyon pontos és szellemi vezetés és betakarás feltételével tud egy gyerek tiszta maradni attól, ami ott folyik. Nem csak a felesleges, vagy akár káros tananyagra kell gondolni, hanem a sok démonizált családból származó gyerek, akiknek a deviáns magatartását saját gyerekeinknek el kell szenvedniük. Ezek ellen ma már, rajtam kívül, pedagógus nem igen lép fel. Ha pedig igen, ahogy velem szokott történni, az számoljon azzal, hogy tanévről tanévre új intézményt kell keresnie, mert a szakma nem pártolja a fegyelmet és rendet fenntartani akaró kollégákat, hanem egy-két feljebb említett terhelt szülő panaszára, a tanév végén elbocsátják.
Jó lenne több élő hitű megújult keresztényiskola, vagy magántanulói lehetőség, pontos tantervekkel.Eddig ez farizeusságnak tűnhetett, de nézzünk körül a rohamosan leépülő, egyre erőszakosabb és szexuálisan aberrált világra az erőltetett homokos propagandájával együtt, az idő már eljött, amikor ez szükségszerűvé vált.
Ez a probléma is úgy tudna megoldódni, ha hívő közösségeink szerkezete és működése tökéletesen megegyezne az Apostolok cselekedeteiben leírtakkal.Mivel mindenünk közös lenne, közel is lennénk egymáshoz, gyerekeink oktatása közösségen belül megoldható lenne, illetve valóban azt tanulnák, ami életrevaló és nem arra kondicionálnák őket már kora gyermekkortól, hogy képzett kis rabszolgái legyenek a mammon-rendszernek, mely terjedőben van továbbra is.
